Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Bocs, hogy az utolsó pillanatban, csak eléggé sok minden van most a fejemben.
Talán nem a legjobb, hogy nem ez volt az első dolgom. Sőt, biztos, hogy nem. A lányok szeretik bebiztosítani magukat ilyen téren. Nem is értem, hogy nem vettem ezt azonnal figyelembe. Mostanában mintha valami bunkóság jönne rám, azt hiszem, ahogy a végzős vizsgák közelednek, úgy vagyok egyre mufurcabb, ráadásul a kviddicses menet is megszakadt, hátrébb tolták, így az is csak a vizsgák előtt dől majd el. Az idegeim kikészültek, sírni tudnék, de mivel egy férfi ilyet nem tesz - vagy nem vallja be -, így hát én se állok neki elvonulni egy sarokba.
- Gyönyörű vagy.
Fordulok a lány felé, és mielőtt belépnénk, nyomok egy puszit a lány arcára. Ő volt nekem itt az első ember. Az első, aki hozzám szólt, az első, aki segített, az első, akit megszerettem. Ő az, aki bármi történjék is, mellettem állt és remélem mellettem is fog. Ő az egyetlen, akivel őszinte tudok lenni, akinek bármit elmondhatok, mert tudom, hogy megbízhatok a titoktartásában és abban, amit mond, hogy nem akar átverni.
- Tudok táncolni.
Ez azért egy fontos momentum lehet a történetben, elvégre nem nagyon tudtunk gyakorolni, viszonylag kevés időt hagytam, és akkor se voltam toppon, de ma ott leszek. Ma mindent meg akarok tenni azért, hogy a partnerem jól érezze magát. Ez a végzős bálunk, lehet, hogy az utolsó alkalom, amikor együtt tudunk táncolni, itt legalábbis.
- Ash.
Mielőtt még belépnénk, visszahúzom, egész közel magamhoz, hogy mélyen a szemébe nézzek. El kell neki mondanom, most, amikor még viszonylag nyugodtan vagyunk. Bent már biztos megy a bál, és ott nem lesz meg a hangulat.
- Nem akarlak elveszíteni. Kellesz az életembe. Történjen velünk bármi, ne veszítsük el egymást.
Még egy hosszú pillanatig a szemébe nézek majd egy köhintéssel és mosollyal elfordulok, hogy aztán a jobb kezem ujjai közé az ő ujjait csúsztassam, a másikat pedig a zsebembe, és elinduljak vele befelé.
- Azta... imádom a mágiát.
A kinézet pazar, sőt csodálatos. Gyönyörű és azta. Ha anyu ezt látná, valószínűleg kétszer olyan lelkes lenne, mint én. Imádom az ilyen túldíszített, de szép megoldásokat.
- Megérte fehérben jönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egész rendesen volt forgalom a nap első felében, most a másodikban kicsit nyugisabb a hely, így van időm beszélgetni imádott főnökasszonyommal. Persze semmi olyan nincs a dologban, amit most sokan gondolnának. Közel egykorúak vagyunk, csak férje és három gyereke van, így pont nem arra törekszem, hogy megszerezzem magamnak, különben is, nem akarok én ilyen korán házasságromboló lenni. Témánk nem más, mint a jövőm, a két irány, amit választhatok. Nem tudom, hogy melyiket szeretném jobban. Az egyik részről ott a tanulás, de már nem vagyok biztos a mágiatöriben annyira, mint pár hete, a másik pedig a teljes idejű munka és a bogolyfalvára költözés. Persze első körben csak a társasházba, nem sajátba, nincs is kivel, se gyerek, se kutya, se annyi pénz, bár nem állok olyan rosszul, mivel nagykorú lettem, megkaptam a hozzáférést az évek során nekem gyűjtött pénzhez, amiből még nem költöttem, csak kaptam hozzá. És akkor, nyílik az ajtó, és belép Sziszuka, akinek jöttére ellököm magam a faltól, és mélyen meghajolok. Szeretem a fejét, főleg amikor vidám.
- Majd én elintézem.
Bocsánatkérően nézek a nőre, aki szélesen elmosolyodik, és kacsintok a kollégámnak, aki indult volna. Új még a srác, nem tudja, hogy megvannak a magam "emberei", akiket ismerek olyan jól, hogy én szolgálok ki. Közeledve felé, a hajam lopva lesimítom, és szélesnél is szélesebb vigyort öltök, ahogy megtorpanok mellette.
- Mindet? És az hova fér el benned?
Illetlen közelségbe hajoltam hozzá, és a mondatom érzékeltetésére finoman, de határozottan megböktem a "hatalmas" hasát. Kizárt, hogy ebbe a méretbe annyi minden beleférjen, mint ami a pultba volt. Most töltötték fel a készleteket a frissen sült süteményekkel, és végignézve rajtuk, ennyit még én se tudnék befalni, szóval kizárt, hogy ő igen.
- Kiszolgállak, ha olvasol nekem egy verset.
Jó megfigyelő vagyok, és pofátlan is, így leülök vele szembe, igen, csak így munkaidőbe, és szép szemekkel nézek rá, remélve, hogy valamit tényleg hallok tőle. Jó megfigyelő vagyok, tudom, hogy szokott verseket olvasni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- A szőkék jönnek be? Csalódott vagyok.
Még az ajkaimat is lebiggyesztem, amitől úgy nézek ki,mint egy groteszk bohóc, főleg, hogy a következő pillanatban már megint vigyorgok. Nem szép dolog, hogy itt állok én e kerge hős, s kabátom hiába vízlepergetős, ha a lányka nem engem, hanem az új fiút nézi ilyen kedvesen.
- Oda bizony kizárt. Ide még talán.
Ezzel a kijelentésemmel pedig elégedetten megsimogatom a hasam, ami a sok sportnak köszönhetően már meg se közelíti régi önmagát, és szerencsére nőttem is, ami külön pozitívum, és bár nem hiszem, hogy tényleg beleférne, abban biztos vagyok, hogy a lánynál jóval többet tudnék enni.
- Szeretnél panaszt tenni? Én leszek a hónap alkalmazottja. Tönkretennéd a felfelé ívelő karrierem? És ha nem jutok be mesterképzésre? Elvennéd a munkámat is? Hát van neked szíved?
Ajkaim megremegnek, szomorú szemekkel nézek rá, majd orrom felhúzva fordulok el, egy "rellonos" szót morogva, noha pontosan tudom, hogy ez a királylány olyan piros, mint én.
- Egy csokitorta rendel. Alázatos szolgája vagyok a hölgynek.
Még meg is hajolok neki, miután felpattantam, hogy érezze a törődést, majd fütyörészve visszalépek, hogy tálcára pakoljak két szelet csokitortát, két kókuszos rolót és két puncsalagutat. Meg ha már itt vagyok, akkor karamellás kockát is. Vagyis amit ma keresek, annak a nagy részét el is költöm, hogy a lánynak szépet tegyek. A munkaidőm amúgy tíz perc múlva lejár, összetett kézzel és kiskutya szemekkel kérek engedélyt a távozásra, amire áldást kapok, így visszalépkedve a lányhoz, hozom magammal a szöszke kollégát is, aki ezüst tálcán érkezik a süteményekkel.
- Farkas, ő itt Asztrid, aki igen kíváncsi volt rád. Asztrid, ő az új kollégám, Farkas. Navinés, negyedéves. Túl kedves hozzád.
A fiú mosolyog, amíg lepakol a tálcáról, amire menet közben két pohár is került.
- Mit kérsz inni? Én szőlőlevet kértem, de nem tudtam, hogy te mit innál. Csak kérned kell, és Farkas hozza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Vagy ne.
Ez egy gyenge utalás volt Farkasnak, hogy ne bájvigyorogjon ezzel a lánnyal, amíg én azt nem mondom, hogy szabad. Szegény gyerek érezhetően navinés, mert a konfliktust elkerülve elsétál, persze a zavar egy pillanatig látszódik csak rajta, utána megint mosolyog. Majd kap tőlem ő is egy sütit a hirtelen jött reakcióm miatt. Elvégre nem akartam én rámordulni, csak úgy jött. Néha én sem értem magam, akkor meg hogyan várhatnám el, hogy mások megértsenek?
- Aki nyer, az egy hónapig a másik képeit és nevét díszítő ruhákban kell, hogy járjon. Mit szólsz? Egy hónapig mindenhol ott lennék veled, ahova csak mész, hát nem izgalmas?
Még jó, hogy tanultam pár plusz bűbájt, melyek ezeket lehetővé teszik, így aztán már nem volt más dolgom, mint befalni egy negyeddel több sütit mint a lány. Elnézve kettőnket, gyerekjáték. Ezt a nyolc sütit is csak bemelegítésnek hoztam. Azt viszont, hogy miként jutunk fel a kastélyba, magam se tudom, lehet, itt kell éjszakáznunk. Mondjuk, van hátul egy kanapé…
- Áháá, most lebuktál. Imádsz engem, és a randi partnerem akarsz lenni. Tudtam én, hogy nem véletlenül kerülsz mindig valahogy a látószögembe ennyi éven át. Mit is tegyek érted, hm. Elvigyelek a valentin napi bálba? Akkor még biztos nem leszek híd alatt lakó csóró.
Azon, hogy ne hívjam rellonosnak, csak jót nevetek. Imádom, ha megsértődik, és már régen rájöttem, hogy ez az egyik legjobb módja annak, hogy duzzogni láthassam. Azért valljuk be, ad hozzá ez a nőszemély alapot is.
- Lehangoló. Az eleje olyan, mintha én írtam volna, de a vége szomorú.  Valami vidámabb nincs?
Érdeklődöm, miközben magam elé húzom a karamellás kockát, és a villámmal levágok egy nagyobb darabot, amit gyorsan el is tüntetek. Nincs is jobb, mint a süti és a karamell. Na jó, a csoki talán egy picit jobb, mint a karamell, de csak egy picikét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igazán élmény veled találkozni.
Kinyújtom én is a kezem, határozottan rázom meg, persze nem erősen, mégiscsak nőből van, nem akarom én összeroppantani. Még a végén egy évig bűntudatom lenne miatta, hogy bántottam. Nőt kviddics pályán kívül nem támadunk meg, ott is csak gurkóval. Vagyis nem megyek oda, hogy az ütőmmel betörjem a fejét. Viccen kívül, ezt a felfogást nem mindenki követi sajnos hímnemű társaim közül.
- Nem szeretem. Giccs. Ajándékozni viszont szeretek. Ez meg egy ok, amiért megtegyem, már ha van kinek.
Mondjuk nem esek kétségbe azon, hogy nincs párom, van egy tucat lány, akit imádok, és akiknek már össze is írtam a nevét, hogy szépen kapjanak ajándékot. Nem véletlenül dolgozok itt. Apáék adnak pénzt, azonban amikor nekiállok költekezni, akkor jó, ha nem ahhoz a pénzhez nyúlok hozzá. Azt szépen elrakom, arra az esetre, ha mondjuk nem vesznek fel. Tudom, sokat pörgök rajta, de megeshet. Attól még, hogy ide jártam öt évig, a felvételit elszúrhatom annyira, hogy ne kérjenek belőlem. Kicsit izgulok most emiatt. Igazából csak túl akarok esni rajta, hogy ne kelljen már ezen annyit agyalnom. Nem mintha utána ne azon agyalnék, hogy mit szúrtam el, és hogy vajon hány pontot kapok majd.
- Megsértettem a művész lelked?
Nézem, ahogy a könyv becsapódik, de hát ha ezen megsértődik, akkor jó bohócként belenyomom a fejét a leghabosabb süteménybe, hogy térjen már végre vissza a vidám emberek közé.
- Megetetnél? Itt mindenki előtt? Azt hittem ha már udvarolsz nekem, azt valami meghittebb helyen teszed. Mindig elfelejtem, hogy milyen merész is vagy te, kis hamis.
Átnyúlva az asztal felett megbököm az orrát, majd elégedetten dőlök vissza a saját süteményemhez, és egy nagyobbat vágok le a villámmal, mint az előző. Simán be is kapom, bár ettől igazán hörcsög arcom lesz, és a szám szélén is marad egy kis hab, de ez már mellékes.
- Gondoltam adok egy kis előnyt, de ha nem, hát nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Milyen nagyvonalú vagy, drágám.
A végére teljesen szándékosan nyomom oda azt a kis pluszt, elvégre ez a leereszkedés ahhoz, hogy ajándékot kapjon tőlem, nem maradhatott szó nélkül. Erre pedig ez a kis jelző tökéletes. A legszebb viszont, hogy belenézek a szemeibe, és azonnal azon gondolkozom, hogy igen, adni akarok ennek a lánynak valamit. Mindegy, hogy mit, de kapnia kell. Igazából én furcsa lény vagyok, minden lánynak vennék ajándékot. A villám morfondírozásom közepette, apró mintákat rajzol a sütibe. Nem is lenne rossz ötlet, és talán örülnének is neki. Csak a kivitelezés, azt kéne valahogy megoldani. Magamban elraktározom ezt az ötletet, még van egy kis időm ezen agyalni, és nem most fogom elkezdeni.
- Szegény Petőfi.
Mondjuk nem valószínű, hogy ez a legnagyobb baja. Megjósolt a verseiben pár dolgot, meg jól el is tűnt, vagy fogságban halt meg vagy a harcmezőn és tömegsírban porladnak a csontjai. Nem volt egy könnyű élete ilyen szempontból. Talán ezek után, ha ezt a mostanit tapasztalja, akkor meg tud nekem bocsátani.
- Lázasnak tűnök vagy csak fogdosni akarsz? Szeretem, ha simogatnak.
Kaján mosollyal az arcomon közlöm a választ, ami egy pillanattal később le is lohad, hiszen a lány mozdul, és csókol, az én ereimben pedig meghűl a vér, szívem kihagy egy dobbanást, majd olyan hevesen ver, hogy majd kiszakad a helyéről.
- Khm... plusz egy csóknak? Vagyis kettőt kell visszaadnom?
Szerencsére nem vagyok tapasztalatlan a visszavágásba, így ahogy jön a kérdés, megy is a válasz rá. Nem vagyok én elveszett gyerek, csak kell egy minimális reagálási idő, ez a csók pedig annál rövidebb volt, és nem is igazi, hiszen csak a szám széle részesült élvezetben.
- Le vagy maradva.
Jegyzem meg újra vigyorogva, miközben a második sütimbe fogok bele nagy lelkesen. Csokis, imádom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szélesen elvigyorodtam a "drágám" visszahallásán. Végül is az volt. Így belegondolva, elég sok drágám, kedvesem, édesem volt, a lányokat kifejezetten szerettem becézni, és sokszor fel se tűnt. Nekik is biztos jól esik, hogy valaki kedveskedik nekik, és nem vagyok az a nyomulós fajta, így azt se gondolhatják, hogy valami csúnya hátsószándékaim lennének.
- Ki fognak dobni a munkahelyemről, ha ezt tovább csináljuk.
Azért az a simogatós megjegyzés megér egy misét. A villa is megáll a kezemben, miközben egy kép villan be elém. Nem szabad elvesztenem a fejem. Mégis. Ahogy felnézek erre a boszira, egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, ahogy fekszem és simogatja a hajam, például az eridon egyik kényelmes foteljában.
- Bármiben is, nem győzhetsz le.
Húzom mosolyra a számat, azonban el kell ismernem, hogy a sütievésben máris megvertek, hiszen a lánynak volt ideje enni is, én meg annyit agyaltam, hogy közben csúfosan megvertek. A nők tényleg zsenik, hiszen ha ő is gondolkozott, márpedig tuti, hiszen ők egész összeesküvés - elméleteket vonnak le egyetlen mosolyból. Szóval, ő gondolkozott, evett, összekent, csókolt, és most még verset is olvasna. Úristen, nőnek kellett volna születnem, mert még egy visszavágást se tudok kinyögni az után, hogy az ajkai érintették az enyémet. Most akkor mi van? Csak nézem, mint egy bárgyú bohóc, aki ha nem szedi össze magát, akkor a következő meccsen akkora pofont fog kapni Benett gurkójától, hogy abba belehal.
- Mi következik egyáltalán? Úgy értem, eddig ilyet nem csináltunk.
Igaz, ami igaz, ha velem valaki kapcsolatot kezd, ő a domináns fél, nem én. Kicsit talán papucsszerűnek is hathatok, azonban megvan a magam véleménye, csak nem vagyok az az érzelmi zsarolós, veszekedős, magamutogatós fajta, akikből olyan sokat látni errefelé. Amíg a lány válaszára várok, magamhoz húzom a verseskötetet, és elkezdem lapozni, hogy egy illő verset találjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Valentin nap | Random Randi (Lucy *-*)

Maszk

Eljött hát a nagy nap. A sikertelen próbálkozásaim a női egyedeknél arra az elhatározásra juttatott, hogy bizony én most elmegyek jól és jelentkezem a Rapid Randira. Le is adtam a jelentkezésemet, meg is kaptam minden szükséges dolgot hozzá, így most itt állok. Nem tudom, hogy miért fogtam ebbe az őrültségbe bele egyáltalán, de nem bánom. Határozottan nem. És ha ez kell ahhoz, hogy megismerjem azt, aki tényleg elég jónak gondol magához? Eddig ezt még nem próbáltam, de most itt az ideje.
A ruhám az ágyamon pihen, amíg lezuhanyzom, sőt meg is borotválkozom, hogy jó első benyomást tegyek a lányra. Tegnap még a hajamat is levágattam. A szettem, amit mára választottam, fekete nadrág és zakó, hozzá bordó inggel, nyakkendő nélkül, elvégre sem esküvő, sem temetés nem lesz ma. A cipőm fekete, a zoknim is, leszámítva azt, hogy van a sarkán egy békaarc. Senki se látja, de ott van. Kabalazokni. Jól kell sikerülnie a mai estének.
Hosszú percekig álltam még a tükör előtt, mielőtt végre elindultam, és lassan haladtam a folyosón is, néztem a mellettem elhaladó párokat, lányokat és fiúkat, akik egyénileg igyekeztek. Más is lehet ma olyan ideges, mint én, hiszen nem mindenkinek van párja a mai nap. A kapuban még megállok egy pillanatra, felvéve a maszkom. Gyönyörű látvány tárul a szemem elé, még férfi szemmel is szép, és nem túl giccses. A haladás még könnyű, és még könnyű kiszúrni a szőke lányt is, akit nekem rendeltek ma. Szőke? Gwen, a legjobb barátom szőke, rajta kívül azonban nem tudom, hogy volt-e bárki, aki ilyen hajszínt viselt a környezetemben. Biztos, hogy nem ismerem, és őszintén, kevés dolognak örültem még ennél jobban. Mosoly kúszott az arcomra, ahogy elindultam felé. Alapjairól kezdeni egy ismerkedést sokkal izgalmasabb. Megállva mellette finoman a vállára teszem a kezét, figyelmet kérve tőle, egy fehér rózsát nyújtva felé, melynek olyan rövid a szára, hogy akár a hajába is tűzheti. Szeretem ezt a virágot. Semleges. Még bármerre elviheti az emberek érzéseit, gondolatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Óóó nem, tényleg nem.
Azért ezt így nem mondanám, bár láttunk már cifrábbat is. Van egy pár, akik ide járnak minden hétvégén, péntektől vasárnapig, úgyhogy hetente háromszor láthatjuk, ahogy premier plan a hozzánk legközelebb eső boxban üldögélve nyomják le egymás nyelvén a torkukat. De már bántóan, azonban ki az, aki szólni mer ilyenért? Jól fizető vendégek és biztos bevételi források, de csakis ezen a három napon, naponta három órán át. Ismerem őket, látásból. Az iskolában egymás kezét se fogják meg, sőt szinte nem is beszélnek. Lehet, hogy egy párkapcsolat heti kilenc órában tud csak működni?
- Kérlek, bár arra gondoltam, hogy egy montázst készítenék több képedből, és elől és hátul is te lennél, hogy mindenki jól lássa, megaláztál sütievésben. A pasik menekülni fognak, mert azt hiszik, drága lány vagy.
Mondjuk nem is baj, hogy menekülnek. Nem kellene, hogy a lányka valami bunkó rellonos oldalán kössön ki. Hülye sztereotípiák. Mert, hogy ez az. Ismerek rendesebb rellonost is, nem feltétlenül kell bunkónak lenni, ha zöld vagy. Nekem is van nővérem, aki rellonos volt...és oké, Andine tud nagyon bunkó lenni. A lényeg viszont, hogy a lány itt van velem, és éppen incselkedik, amire szélesen elmosolyodom.
- Amit érzel.
Ez a legkorrektebb. Nem tudom, hogy mit akarok hallani, illetve tudom, hogy mit akarok, de nem tudom, hogy tényleg akarom-e. Ha azt mondom neki, hogy a folytatást akarom hallani, azt mondja, majd lelép, még akkor is, ha megbízom benne, akkor az azért elég megrázó lenne. Erre több példa volt eddig, mint a másikra, így én már nem akarok semmit sem kijelenteni. Nézem, ahogy újabb süteményt szerez, és ahogy megfordul, visszafordítom a tekintetem a könyvecske felé.
- Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
A mondatok végén felpillantok, oké, ez sem a világ legvidámabb verse, azonban mielőtt bármit mondana, elterelem a témát. Legalábbis megpróbálom.
- Jelentkeztem Rapid Randira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A lány rám köszön, szerencsére nem csak én vagyok az, aki zavarban van kettőnk közül. Ez egy kicsit nyugtatólag hat rám, és képes vagyok rendesen gondolkodni, sőt mindenféle dadogás és értelmetlenül összerakott mondatoktól mentesen beszélni is.  
- Szia.
Én se nagyon tudom, hogy mit is kellene pontosan mondanom, vagy tennem, így hát a bénázás elkerülése végett, leülök a másik székre, az a legbiztosabb, mint első lépés. A kezeimet magam előtt összeteszem, térdeimen pihentetve őket. Így nem tűnök olyan feszélyezettnek, és őszintén szólva segít, hogy ne is érezzem úgy magam.
- Nem száz százalék, hogy összetartozunk, de szerintem igen, viszont azt hiszem az a biztos, hogy ha ezeket is kipróbáljuk.
A kulcs - lakat páros rám eső részét felemelve kérek engedélyt a lánytól, hogy a gyanúmat, mely szerint ő a párom, beigazoljam. Szerencsére anyukám foglalkozása révén van némi rálátásom a színházi kellékekre. Elég sokat tanultam tőle, hogy úgy véljem, összetartozunk, és mikor a lakat kinyílik a kulcsnak köszönhetően, szélesen elmosolyodom.
- Nos, illő volna bemutatkoznom. Ádám vagyok, tizenkilenc éves, eridonos, érdekel a kviddics, a mágiatörténet és a sütemények. Nem tudom, mire vagy kíváncsi, de bármilyen kérdést feltehetsz, megválaszolom.  
Sosem voltam még randin úgy, hogy ne ismerném a másikat, és most tessék, mégis megteszem. Persze nem rosszul furán, véletlenül sem, csak kiléptem a bizalmi szférámból és ez most nagyon furcsa. Persze pozitívan állok a dologhoz, és a lány, akit nekem választottak, nagyon kedvesnek tűnik, és ahogy elpirul, már biztos vagyok benne, hogy tényleg az is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Miért nem tudnál játszani?
Az, hogy illik egymáshoz a lakatunk és a kulcsunk annyira megnyugtatott, hogy az idegességem is elmúlt, és sikerült olyan témát is találnunk, ami kifejezetten érdekes lehet, mind a kettőnk számára, méghozzá a kviddics.
- Igen, én vagyok. Köszönöm, de veszíteni is tudni kell. Az utolsó meccsünk után bulizni forunk például, ha nyerünk azért, ha vesztünk, akkor meg azért. Nem igazán illik hozzánk, hogy szomorkodjunk. Ha lesz három találatunk, akkor már például dobogós helyen leszünk, ha nem, akkor nem, akkor azért bulizunk majd. Pozitívan tekintünk előre.
Tessék, máris tovaszállt minden izgalom, arcomon széles vigyorral ecsetelem, hogy akármi is lesz a Rellon ellen, mi bizony vidámak és magabiztosak leszünk. Többet fogunk edzeni és jövőre még jobbak leszünk. Imádom az Eridonos életszemléletet, és ha neked az van az egy dolog, de ha vagytok már ketten, akkor generáljátok jobban, és amikor egy egész ház van, na ott csak nevetni lehet.
- Persze, mindenre vevő vagyok.
Különleges koktél. Sosem ittam még koktélt, főleg különlegeset nem, így most kíváncsian várom, hogy mégis mivel tudnak nekünk szolgálni. Amíg ez megtörténik, addig visszafordulok a lány felé.
- Szóval kviddics, ha játszhatnál, milyen poszton játszanál?
Hajtónak vagy fogónak tudnám elképzelni, de értek engem már csodák a saját csapatomon belül is, először például Leonieval, akit majdnem szemberöhögtem, amikor azt mondta, hogy ő terelő. Ha valaki látta már a vöröst és ismeri a stílusát, akkor azt hihetné, hogy ő a kabalánk, akit tündérnek öltöztetünk, virágokat fonunk a hajába, és engedjük, hogy meccs alatt táncoljon, de semmiképp se adnánk ütőt a kezébe, pedig hihetetlenül jó volt benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Elvihetlek egy körre, ha gondolod. Mármint először mehetnénk úgy, hogy én is ott ülök a seprűn, hogy ne legyen nagy baj, aztán ha már biztosnak érzed a dolgot, akkor egyedül, mint Aladdin, amikor Jázmint vitte a repülő szőnyegen.
Az első mondatom magabiztos, már - már csajozós, de aztán gyorsan megmagyarázom, sőt a kedvenc Disney mesémet is beleveszem, hátha egy kicsit javítok a helyzeten. Lucy nem olyan, mint a többi lány, akikkel eddig megpróbáltam többet a barátságnál, és lehet, hogy pont ez lesz a kulcs. Észrevétlenül nyalom meg az alsó ajkam, remélve, hogy a lány ezt nem veszi célzásnak. Mostanában hallottam, hogy valaki nem csak a boszorkánymagazinokat, de mugli újságokat is hozott az iskolába, ami terjed a lányok között, és abban van ilyen, hogy ha x alkalommal néz rád fél óra alatt, meg ha indokot keres, hogy hozzád érhessen, akkor tetszel neki, ha megnyalja az alsó ajkát, vagy beleharap, akkor megcsókolna. Nem vicc, ezek tényleg terjednek, és a legborzasztóbb, hogy van, amelyiknél magamra ismerek.
- Teljesen jól látod. Persze van még más is, de ezek az alapvetőek, ezek azok, amikre érdemes odafigyelni. A terelőt és az őrzőt én is kizárnám az esetedben, te inkább lányos lány vagy, persze a legjobb értelemben, és van olyan terelő barátom, aki szintén olyan, mint te, de én is inkább hajtónak mondanálak, vagy a magasságod és vékonyságod miatt fogónak. A terelők és őrzők masszívabbak szerintem.
Én se vagyok vézna, sőt, és pont ez a két poszt az, ami szenvedélyesen vonz. Imádom mind a kettőt, és hálás vagyok a sorsnak, hogy volt lehetőségem kipróbálni magam a kviddicsben. Ahhoz persze, hogy profi legyek, jóval több kell, így erre nem gondolok, de a szenvedély attól még szenvedély, legyek bármekkora.
- Örülök, hogy sokat beszélsz, szeretem a lányokat, akik nem kukák, ha az édességet is szereted, akkor holnap feleségül veszlek. Jó, azt azért nem, de szeretem, ha egy lány szeret enni, nem csak salátát kér, hogy aztán vágyakozva nézze, hogy én jóllakok, ő meg elhiteti magával, hogy nincs többre szüksége.
Persze lehet, hogy a lány pont ilyen, szépen indítok én is. Nincs bajom persze ezzel a felállásal se, csak nem tudok mit kezdeni vele, és én érzem magam kényelmetlenül, amiért mondjuk kedvem van enni. Ez pedig tényleg nagyon kellemetlen tud lenni.
- Amióta tudom a mágusvilág létezését. Mugli családból származom, nincs egy rokonom se, aki tudott volna erről a világról. Tizenkettő voltam, amikor először hallottam róla, mert a nővérem Andine is boszorkány, majd kiderült, hogy a másik nővérem, Ayva is örökölte. Ők már nem tanulnak itt, Andine a budanekeresdi művészetibe jár, Ayva pedig mugli egyetemre, Pécsre. Ők meséltek sok mindent az itteni világról, és amikor én is ide kerültem, egyszerűen csinálni akartam, persze akkor még nem lehetett, mert egy gurkóra hasonlítottam, de jó pár évbe telve lefogytam, így végre tényleg élvezhetem.
Végre megjöttek az italok, az egyiket a lánynak nyújtom, a másikba beleiszok, Hm, igazán finom. Milyen érdekes, hogy mennyit beszélek magamról és milyen könnyen.
- Veled mi a helyzet, van itt rokonod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Én szívesen segítek, szerintem fontos, hogy aki tanítja, az tudjon élvezetet is belecsempészni. Nekem az elején nem jött át a dolog, de például Markovits jó tanár, de nekem is kellett egy pont, amikor eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni rendesen is, nem pedig az elfogadhatóra hajtva. Nem minden tanárban van meg az, hogy élvezetessé teszi az órákat.
Szerencsére nekem kevesebb ilyenem volt. Volt, mert nem lehet megúszni, hogy ne legyen, de mégis, ha egyszer majd visszaemlékszem az iskolai évekre, biztos vagyok benne, hogy az úgy fog telni, hogy a hallgató egy pozitív képet kap majd. Szeretek ide járni, szeretem a tanórákat is. Kicsit furcsa ember vagyok ilyen szempontból azt hiszem. A legtöbben a nyári szünetet várják, én két hét után azon kezdek el agyalni, hogy mikor vehetem már meg a tankönyveimet és vajon mi lesz az első bájital, amit megfőzünk az új évben. Nem véletlenül tartok attól, hogy mi lesz akkor, ha nem folytathatom a tanulmányaimat, mert nem úgy sikerül a záró dolgozatom, mint szeretném.
- Akkor szerencsés vagy, valóban. A gyűrű miatt ne fájjon a fejed, mond, hogy milyet szeretnél, és szólok a kapcsolataimnak.
Mint valami szupermenő pasi, laza félmosollyal, így is viselkedem, kényelmesen hátradőlve, kezembe véve az italomat, és újabb kortyot követően egy nem is olyan régi, ha jól emlékszem tavalyi eurovíziós dal,  Basimtól a Cliche love song kezd el a fejembe járni. Egy kcisit zavaró, de még nem annyira, hogy elgondolkozzak, miért is hallok kétféle muzsikát. Sőt, a mostani ritmusára az ujjimmal is dobolok kicsit. Az, hogy nem vagyok szupermosoly laza arc, az látszik, főleg abból, hogy pár másodpercig bírom csak nevetés nélkül ezt a beállást, és inkább újra normálisan ülök.
- Pedig komolyan. Persze úgy is szép voltam, csak a seprűk nem szerettek. Most egészségesebbnek érzem magam, de akkor se volt sok problémám.
Sőt, ha azt vesszük, akkor sokkal jobban meg tudtam tartni a lányokat. Volt egy több, mint fél éves kapcsolatom  is. Most meg, itt vagyok én, az Eridon csapatkapitánya. Alapjáraton bomlania kéne utánam egy – két lánynak, mert ezzel állítólag az jár. De a lányoknak vagy nem szóltak, vagy én vagyok olyan vak, hogy nem vettem észre őket.
- Derek? Az én Derekem? Azta.
Az „én Derekem” megszólalás egy kicsit érdekes, de a lényeg végül is ennyi lenne. Az én csapatomban játszik, és ezt a tényt imádom, hiszen nagyon ügyes és lelkes, ahogy Mea is. Az ő belépésük az egész kviddicskedvemet fellendítette még eggyel.
- Nagyon kedvelem őt, korrekt és jó játékos. Remélem az utolsó meccsünkre is kijössz. Nagy buli lesz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Persze. Állítólag tudományosan bizonyították, hogy ami lényegtelennek és játéknak tűnik, az sokkal jobban megmarad.
Mondjuk ebben van valami. Én például nem emlékszem a tavalyi vizsgáim nagy részére, de azt tudom, hogy Rubya professzorasszony milyen szép ruhába volt, és a haja lazán fel volt fogva, ami kiemelte a szemét. Átmentem, de azt leginkább annak köszönhetem, hogy tanársegédként tanultam, és ha most valaki megkérdezné, hogy milyen kérdések voltak, maximum csak néznék, mint borjú az új kapura.
- Nem hiszel nekem ugye?
Oké, ma már talán én se hinnék magamnak, de élénken él még bennem, milyen az, ha nehezedre esik reggel felkelni az ágyadból. Bár reggel felkelni, még így is nagyon nagy kihívás néha. Elvégre szinte még a nap se kelt fel, de mindjárt kezdődik egy tanóra, brr. Mondjuk az is igaz, hogy ennek ma vége van, holnaptól vizsgaidőszak, amire még csak véletlenül se sikerült készülnöm. Azt hiszem, ha így haladok, azon se kell gondolkoznom, hogy mihez kezdek, ha nem vesznek fel mesterszakra, jelenleg az se biztos, hogy nem ismétlem meg ezt a csodás évfolyamot még egyszer.
- Igyekszem, bár nagyon féltékeny tudok lenni. Ha csak ránéznek az én Derekemre, egyszerűen elkap a vörös szemű szörny, és nekimennék a másiknak.
Persze ez nem komoly, elnagyzolt arcjátékom is azt mutatja, hogy itt még nem tartunk. Pedig vicces, márhogy ez az "én Derekem" kijelentés. Azt hiszem mostanra kezdett elhatalmasodni rajtam a csapatkapitányi ranggal járó birtoklási igény kifejezése. Én játékosaim, nem adom. Mint az oviban. A lány viszont vette a lapot és viccet csinált belőle, ami nagyon jó.
- Ennek igazán örülök. Beszöktesselek utána a buliba? Csinálunk egy kis összejövetelt, ha vesztünk azért, ha győzünk, akkor meg azért. A lényeg, hogy vidámak legyünk. Elvégre holnaptól a tanévnek is vége van, jönnek a vizsgák, kell a jókedv, meg a feltöltődés. Ha az eridonosok vidámak, kevesebb vetélytársam van a csokira.
Szélesen elvigyorodok, miközben felállok, és a kezem nyújtom a lánynak, hogy segítsem a felállását. Ha már dalolásznak a fejemben, akkor legalább odáig jussunk el, hogy táncolunk is rá egyet.
- A meccs után, mutatok neked egy képet, a kviddics előtti időszakomból, de most táncoljunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szira

- Sosem voltál az a hercegnő típusú lány.
Jelentem ki teljesen nyugodtan, és tudom, hogy még csak meg se sértődik rajta. Amióta ismerem, egy határozott, önálló nőt látok, aki kislányból egyre inkább felcseperedik, és kezd nyitni a világra, nem is lassan. A könyvet visszacsúsztatom, és helyette befejezem a sütimet, a következőt pedig magam elé húzom, és egy falatot abból is bekapunk.
- Ha járnánk, vagy randiznánk, tökmindegy most, mert járás alatt is randiznánk, szóval, elölről.
Már saját magamat zavartam bele, de ez a barackos - habos csoda, ez tényleg csoda volt. Olyan igazi. Ebből muszáj lesz még egyet megennem. Most azonban egy apró köhintéssel visszatérek a lányhoz, letéve a villámat.
- Szóval, ha mondjuk randiznánk, milyen lenne számodra az ideális? Marhára érdekel, hogy hol rontom el a dolgot, és hátha te meg tudod mondani, hogy mi az, ami hiányzik a dologból, hogy egyről a kettőre lépjek valakivel.
Ez a valaki pedig arctalan jelenleg. Lehet ő is, lehet a Rapid Randi lány is, lehet még akár Eris Kowai is, bár akkor biztos, hogy a fejemre ejtenének. Tévedés ne essék, nincs bajom vele, csak nekem ijesztő. Igen, férfiasan bevallom, hogy tartok attól a lánytól, és ha valaki azt mondaná nekem, hogy csak azt nem kínozza meg, akitől vért kapott a rituáléktól, hát önként mennék oda hozzá, hogy vegyen tőlem amennyit akar.
- Nem. Oké, egy kicsit azért de. Mert lehet, hogy tényleg a nagy ő lesz, de lehet, hogy feszengeni fogunk egymás mellett, és az megöli az egészet. Így belegondolva nagyon tartok tőle. Szép mi? Egy gurkó jöhet bármikor, de egy nő, na az már kihívás.
Egy kicsit tényleg szánalmas az egész, de hát valahogy ez jutott azt hiszem. Elvégre semmi sem tökéletes, örülni kell annak, amit éppen elénk dobott a sors. Én pedig csak azért se fogok megtörni, elvégre mindjárt randizok valakivel.
- Ha te leszel az, akkor akarok egy rendes csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Neeeem, nem kell. Nem vagyunk mi olyanok, akiket látnak az emberek. Tudod, csak apróságok, a fogaim közé szorított rózsával csúszok elé térden, meg ilyenek, csak semmi feltűnőség.
Óhatatlanul is felpillantottam a fiúra. Ha hallaná, hogy miket mondok, valószínűleg velem nevetne. Ezt szeretem a bagázsunkban, hogy az ilyen apró poénokkal is lehet még pluszokat belecsempészni a szürke hétköznapokba, és kell is! Elvégre ez egy bentlakásos iskola, csak egymásra támaszkodhatunk. Én korábban csak a nővéreimre tudtam, de Andine is, Ayva is elmentek, és Annának most én vagyok a támasz. Meg kellett tanulnom kitörni, és saját kört kialakítani. Nem akartam csak az a srác lenni, akinek van egy lassan népszerűvé váló énekes - színészkedős nővére. Ki kellett lépnem az árnyékból a fényre.
- Na, akkor ezt megbeszéltük. Nem tudom még, hogyan kivitelezzük, de megoldjuk, hidd el, akkor is, ha hordágyon visznek el.
Az én szavam pedig szent. Ha kell, akkor hosszú büntetések során is, de bejuttatom a lányt. Az alap elképzelésem már megvan, csak kivitelezni kell. A meccs előtt még, hogy az utána kezdődő buliba már ott tudjon lenni. Persze azt a tortét, amit lezsíroztam a manókkal, nem biztos, hogy értékeli majd, de finom lesz. Belül csupa csoki, úgyhogy igazán nem lehet oka panaszkodni. Közelebb húzom a lányt, majd finoman hátrálok vele néhány lépést, hogy azért mégse az asztal mellett topogjunk, akkor már csináljuk rendesen.
- A meccs előtti napon, találkozzunk a kívánságok terménél. Ott nincs olyan sok festmény. Adok majd neked egy barna csomagot, és megkérlek, hogy add oda Aisha Nayarnak, de igazából neked szánom. Lesz benne egy Eridonos lány egyenruha, és hét felé kimegyek érted. Találkozzunk az Eridonhoz vezető folyosón. Tudod az melyik?
Miközben beszélek hozzá, szépen meg is forgatom. Kicsit zavaró, hogy kétféle zene megy, de igyekszem a kevésbé nyálasra koncentrálni, valószínűleg a másik az ital hatására alakult ki bennem. Most azonban elindultak az agytekervények, és tudom, be akarom juttatni a lányt magunkhoz.
- És ez legyen meglepetés, mindenkinek.
A végén kacsintok is egyet a lánynak, hogy tényleg őrizze a mi kis titkunkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szira

- Azt hiszem, ha erre tudnám a választ, már nem lennék egyedül.
Ez a legrosszabb ebben az egészben. Nem mondják el, mi volt rossz. "Nem a te hibád", "Jobbat érdemelsz" és így tovább. Már amelyik kinyögött valamit. Az is igaz, hogy mostanában még csak bele se vettette magát igazán a dologba, tekintve, hogy még mindig egy olyan vallomás hatása alatt áll, melyre kapott egy ígéretet, majd néhány nappal később a hölgy egy másik fiú szájában merült el. A fejét kicsit megrántja, hogy elűzze a gondolatot, majd inkább a lány felé fordul ismét. Illetlenség ilyenkor egy másikra gondolni, hiszen ő is olyan kedves.
- Egészen biztos vagy benne?
Kérdezem a másmilyenségre utalva. Hisztis vagyok, bár nem olyan rossz formában, tudok ennél idegesítőbb és zavaróbb is lenni. Most csak kicsit vagyok az. Talán anyámék tudatosan is lányt akartak a harmadik alkalommal is, aztán meglepődtek, amikor mégis fiúnak születtem. Talán ezért nincs török érzet a nevemben, habár nyomokban igencsak török vagyok. Képtelenül valóságos gondolat ez, még ha az emberek furcsán is néznek. Igen, ez határozottan férfi hisztéria. Arra azonban, amit mond elnevetem magam.
- Rendben, vasárnaptól akkor járunk. Vagy legalábbis elmegyünk randizni.
A csók említésére óvatlanul is megnyalom az ajkaimat, és a mosolyom még szélesebbre nyúlik. Ez kell nekem, elviccelni valamit, ami lehet, hogy komoly lesz. Ennyi, amire most vágyom, és ez a lány a legjobb úton halad, hogy feldobjon.
- Lassan mennünk kellene, még van egy konzultációm az egyik tanárral a tárgyával kapcsolatban.
Nem akarok leszerepelni a vizsgán, így inkább különórákat veszek, hogy jobban elsajátíthassam a tananyagot. Farzsebemből fekete pénztárcát húzok elő, épp csak belelesek, majd elégedetten nyújtózok egy aprót.
- Szerintem vigyünk mindenből egyet, még pólókat is kell nekem ma tervezned, és kell az energia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Gwen - Évnyitó

Ami engem illet, nem igazán töltöttem órákat a ruhám kiválasztásával, így maradt időm arra, hogy visszaérkezés után szépen elpakoljam a cuccaim, átnézzem a tankönyveim, kicsit olvasgassak, és felkészüljek arra, ami előttem áll majd. Úgy érzem, hogy megtaláltam az utam, lassan, de biztosan minden kezd a helyére kerülni, ami azt jelenti, hogy nincs okom aggodalmaskodni semmin, csak a kviddicsen, ott is csak majd ha kikristályosodik, hogy mikor kikkel lépünk pályára. Valamikor kellene egy csapatmegbeszélés is. Ezeket összeírva egy lapra hasalok az ágyon kényelmesen.
Amikor elérkezik az utolsó egy óra a kezdés előtt, akkor ráveszem magam egy gyors zuhanyra, borotválkozni nincs kedvem, így finoman borostásan lépkedek ki a zuhany alól, majd gyorsan felöltözöm, és mire Gwen is elkészül, már teljes harci díszben - fekete nadrág, mellény, fehér ing, házcímeres nyakkendő, talár - állok lent, és várom a szöszit, hogy csatlakozzon hozzám.
- Talár?
Nézek rá kérdőn, elvégre mégiscsak évnyitóra megyünk, illik megadni a módját. Hogy végül van-e nála az mondjuk egy más kérdés, lehet, hogy pont így akar feltűnést kelteni. Jobb kezem kiemelem a zsebemből, és felé nyújtom, hogy belé karolhasson, majd elindulhassunk lefelé, a hömpölygő tömeggel. Elveszíteni azért mégsem akarom, és bár nyitott vagyok, jól esik, ha év elején ismerős ül mellettem.
- Itt jó lesz.
Nem teketóriázok sokat, valahol középtájt rábökök egy még nagyobb ürességre, amit menet közben szépen, lassan betöltenek az emberek. Közben színre lép az igazgató is, aki javasolja, hogy előbb együnk. Kifejezetten bölcs döntés, így hát fogom magam, és összeválogatok néhány számomra szimpatikus harapnivalót.
- Na és, milyen volt a szüneted?
Érdeklődöm Gwentől az első falat előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Alina, a rossz kislány

Nem vagyok normális, hogy ilyenekbe fogok, viszont a jó buli az jó buli valljuk be, és nincs is annál jobb, mint egy levitás prefektust belevinni a rosszba. Kiskölyökként, amikor még csak a nővéreim meséltek erről a helyről, úgy képzeltem el a levitás prefiket, mint akik jobban tudnak mindent, mint a tanárok. Szigorú arcúak, és nem tűrnek ellentmondást, ha te mondjuk máshogy értelmezed a szabályokat. Erre tessék, épp most viszek bele egyet a bűnbe. Höhöhö.
A gondolatra elvigyorodva érkezem meg, a szöszke lány haja messziről világít. Nincsenek már azok a forró éjszakák, és ez nem is Madagaszkár. Viszont legalább annyira izgalmas lehet, főleg, ha valaki ránk talál a sok elföldelt arc között. Nem tudom, hogy mivel lehet kimagyarázni azt, hogy mit is keresünk mi itt ilyenkor. Az első lépéseim a hideg éjszakába álmatagok voltak, kilenc órát dolgoztam, vannak újak is a cukrászdába, és vannak olyanok, akiket elbúcsúztattunk, mert vagy férjhez mentek, vagy gyerekük születik. A lényeg, hogy teljesen kicserélődünk lassan, amit persze én nem bánok, hiszen folyton történnek izgalmak, és amíg a minőség állandó, sőt javuló, addig baj nincs. Érzem, ahogy haladok előre, úgy leszek egyre izgatottabb.
- Ejnye kisasszony, ilyenkor már ágyban lenne a helyünk.
Halkan, de érthetően beszélek, nem akarom én már az elején felverni a holtakat. Rengeteg elképzelésem van, milyen lehet eltölteni egy éjszakát a temetőben, és a legtöbb elég beteg. Például a semmiből előbukkanó idős asszony, hosszú fekete ruhában, holt szemekkel, hideg, hosszú ujjakkal. Pedig amióta itt vagyok, nem is láttam egy horrort se. Talán ez a baj, ezért jutnak eszembe ilyen képtelen őrültségek.
- Hoztam nasit, remélem szereted őket.
Felemelem a kezembe lévő zacskót, amibe édes és sós sütemények is el vannak csomagolva. Ezért is jó a cukrászdába dolgozni. Az esti maradékot büntetlenül el lehet vinni, hiszen minden hajnalban új adag készül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Látom rajta, hogy azért egy kicsit megijedt, és emiatt akaratlanul is mosoly húzódik a számra. Tudom nem szép örülni ezen, de nekem okozott egy félpercnyi vidámságot. Nem mintha alapjáraton ne lennék vidám. Csak szeretem azokat a pillanatokat, amik plusz vidámságot okoznak. Ez is egy ilyen pillanat.
- Naná, hogy imádom.
A múltkor, amikor otthon jártam, anyukám pont vaníliás teával kínált. Az elején furcsán néztem rá, hiszen eddig nálunk csak gyümölcsteát lehetett inni, azt viszont kötelező jelleggel. Most meg itt ez az új őrület. Aztán megkóstolta, és egyszerűen isteni volt. Annyira, hogy azóta, ha csak tehetem, iszok, mert hoztam magammal egy dobozzal, aminek ki kell húznia addig, amíg megint haza nem megyek.
- Menjünk.
Határozottan, talán egy kicsit izgatottan is jelentem ki, hiszen az egész hely valahol mélyen izgatottsággal tölt el. Imádom a képregényeket és a krimiket, szóval most, mint valami rejtett képességekkel rendelkező szuperhős indulok el, hogy felfedezzem, mit is rejt a sötétség. Oké, van bennem egy nagy adag félsz is, de nem fogom kimutatni, csak azért sem. Nem, és kész. Én most nagyon hős vagyok, és mint olyan, mozdulataimban is látszó figyelmességgel óvom a mellettem sétáló lányt.
- Na és, számíthatunk egy rokonod szellemére itt?
Érdeklődöm, miközben befelé haladunk a kis úton. Nekem biztosan nem, olyan varázstalan az egész famíliám, hogy még. Az is lehet, hogy az egész család nekünk gyűjtögette a kis mágiaszeleteit, mert az is ritka, hogy egy tisztán mugli családban mind a négy gyerek varázsképességeket szerezzen. Persze eltérő a képességünk, a legnagyobb szeletet, nem meglepő módon Andine harapta, aztán Anna és én, Ayva pedig elég minimálisan, de ő nem is bánja, hiszen elméleti tanulmányokat folytat. Ez az egész arra jó csupán, hogy ha akar, ide is visszatérhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Egy süti a cukrászda legszebb lányának, egy meg a felvigyázójának.
Ezzel a mondattal huppanok le a boxba, amelyik az utcára néz ugyan, de mégis hátul a nyugisabb helyen van. Amióta változott a felállás, azóta már nem nagyon szolgálok ki, inkább a pénzügyeket, megrendeléseket és beosztásokat bújom egész nap. Nem rossz, Verocs szerint egész jó érzékem van hozzá. Majd elválik, hogy mennyire, amikor visszaadom neki az üzletet. Viszont Abigél más, neki egyszerűen nekem kell kivinnem a sütit, főleg, hogy én hívtam meg ide.
- Hamarosan érkezik az italunk is. Teszt alatt van, szóval te vagy az első külsős, aki megkóstolhatja.
Zavarban vagyok, ez érződik is, alapból is sokat beszélek, de most még egy kicsit hadarok is. Nem mondtam ki, hogy ez egy randi, csak úgy sugalmaztam, de nem is tudom, hogy ezt miként lehet mondani. Mert bizony randinak akartam, de hát attól még, hogy volt már kapcsolatom, mindig olyan bénának érzem magam az elején. Össze kell kapnom magam viszont.
- Hogy tetszik az új kinézet?
Érdeklődöm, miközben egy kisebb darabot vágok a sütimből. A süti! Majd elfelejtettem. Narancsos-csokikrémes tortaszelet, nem is kis méretű, hozzá meg a lány tányérján egy marcipánbéka, míg az enyémen egy mackó ül, és mosolyog. Direkt neki csináltattam Minával, és remélem, hogy tetszik is neki a béka. Én nem tudtam mást mondani rá, mint hogy jaaaaaj de übercuki. De hát ez én vagyok. Remélem Abi is hasonlóan áll a dologhoz.
- Tényleg, milyen üdítőt kérsz?
Oké, fiam, most már lődd le magad. Inkább be is kap egy falatot, hogy a lány is szóhoz jusson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Örülök, hogy eljöttél velem.
Jegyzem meg mosolyogva, mikor már sikeresen leoperáltuk mind a ketten a marcipánállatkáinkat. Nem mondom, tényleg jól sikerültek, büszke vagyok a lánykára. Már csak azt kéne megjegyeznem, hogy bizony kell még embert felvennem. Valahogy mindig elfelejtem kiírni a hirdetményt, pedig biztos lenne olyan ember, aki szívesen dolgozna itt. Reális árat fizetek a munkájukért meg… áh, most nem ezen kéne gondolkoznom. Randiztam már, volt barátnőm is, de most ez a lány itt, ő annyival másabb, mint a legtöbben. Nekem ő kell, egy életen át. Jelenleg határozottan ezt érzem, és ez az érzés eddig még nem volt meg, főleg nem ennyire intenzíven. Szükségem van rá, szükségem van ahhoz, hogy hozzám tartozzon, és hogy én is hozzá. Fogalmam sincs, hogy ő mit akar persze, lehet, hogy teljesen nem is ezt, és áááh, annyit fecsegek itt magamban, amikor itt ül tőlem pár centire, és egy igen jó kérdést tesz fel.
- Hát akkor először csak az egyikünk iszik belőle, és ha békává változik, akkor bizony a másiknak meg kell hoznia az áldozatot, hogy a csókjával visszaváltoztassa. Szívesen vállalom a kockázatot.
A komolynak induló mondat a végére már intenzív mosolygásba fulladt. Ha így folytatjuk, akkor bizony odáig fogunk eljutni, hogy nem tudok majd másik képet vágni. Be fog állni a szám vigyorgásra, és akkor maximum nevetségessé teszem majd magam. Vigyorogva oktatok komoly témát, vigyorogva kiabálok, vigyorogva sírok. Na nem mintha olyan nagyon jellemző lenne rám, hogy sírva fakadok, de ha beáll a szám erre, akkor tutira meg fog történni, akkor csak lesz valaki, aki vagy ami miatt elsírom magam. Jó tanács a jövőnek, ha vigyorgok hosszan, utána tilos hagymát pucolnom varázslat nélkül.
- Képzeld, hamarosan gyerekem lesz, Gwennel.
Oké, ez a mondat így nem pont a megfelelő, ezért gyorsan magyarázkodásba is kezdek. Szuper vagy Ádám, itt a lány, akivel szeretnél összemelegedni, erre puff, közlöd vele, hogy hamarosan lesz egy gyereked, jól van.
- Mármint nem komolyan, hanem valami életvitel projektben segítek neki, vagy miben. Családot kell alapítani, és mivel tavaly nem volt kedvem, megígértem neki, hogy idén segítek. Csak nem számoltam vele, hogy közben elmegyek tanárnak, szóval ez elég vicces helyzet. Nem tudom még, hogy mi fog belőle kisülni. Khm… na és a te napjaid? Hogy telnek?
Fiam…fiam… úgy néz ki, rád is rád fér némi oktatás, mert ez egy nagyon szerencsétlen és bugyuta helyzet lett. Közben megérkezik az ital is, aminek ezer színe van, mintha sokfél jégkása lenne, mégis kellemesen meleg, és kakaós, egy csipetnyi tél ízzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mosolyoghatnék is éppen, mert hát aranyos, ahogy elpirul, finom fehér bőrén kifejezetten élő és emberi a pír. Olyan, mint egy gyönyörű porcelánbaba. Úgy érzem magam, mint a játék katona, aki meg akarja hódítani. Érzem, ahogy a látványra szinte cukormázzá olvad a szívem. Olyan lehet, mint a macim, aki a hirtelen melegre kicsit nagyobb pocakot eresztett. Nem baj, majd visszaváltozik.
Igyekszem persze, legalább egy kicsit elkalandozni. Nem, nem visszatérni az elkalandozásból, mert az szerintem már esélytelen. Olyan szinten belemerültem jelenleg abba, hogy kielemezzek minden egyes centit Abigélen, hogy egyszerűen nem maradt már más lehetőség, mint hogy erőnek erejével elvonatkoztassak. Nem tudom mit tett velem ez a lány, vagy hogy mikor lett ez szerelem. Mert ez bizony az.
- Szeretnél gyereket?
Merül fel bennem a kérdés, és ki is csúszik a számon, úgy, meztelen valójában. Ádám, te szentséges Merlin! Normális vagy te egyáltalán?! Egész biztos, hogy nem. Őszinte megrökönyödéssel nézek magamra a mellettünk lévő üvegen, amitől egy kint sétáló kisfiú elpityeredik. Na bravo. Gyorsan visszafordulok a lány felé inkább, bár ha ő is sírni kezd, akkor lassan én is.
- Mármint valamikor. Vagy úgy általában, érted na!
A végén már kínos – segélykérőn nézek a lányra, remélve, hogy nem szalad el azonnal, és meséli el mindenkinek, hogy egy diákomat megrontó szatír vagyok. Nem örülnék neki, mert esküszöm, hogy eszembe sincs egyik sem, és én nem is ilyen vagyok, csak éppen megütött valami úgy, hogy ilyen bugyuta balga barbár lettem tőle.
- Képzeld, a múltkor találtam egy verset, amiről eszembe jutottál.
Miért nem tudok elvonatkoztatni Abigéltől, a csodás bőrétől, szemétől, szájától, meg a válla finom vonulatától? Olyan vagyok, mint egy holdkóros, akire durván ható drogok fejtik ki hatásukat. Meg akarom csókolni, a kezét akarom megfogni, a fülébe súgni, leheletnyi csókot adni a vállára, és ehelyett mit csinálok? Találtam egy verset. Jobb kezem mutatóujját felemelve, zavartan kérek türelmet tőle, míg megkeresem a kissé gyűrött lapot, melyre felskicceltem a verset, és melyet azóta is a kabátom belső zsebében tartok, nehogy bármi történhessen vele. Ha tudná, mióta hordom itt, biztos bolondnak gondolna. De hát az is vagyok. Bolondulásig szerelemes a levita békalánykájába.
- Meg is van. Felolvassam, vagy elolvasod?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ezt az érzést valahogy senkinek sem kívánom. Sosem jó az, ha valami történik az ember óráján. Sok diák van, akik azért tesznek, hogy szabotálják az órákat. Viszont ezeket az ember az évek folyamán egyre jobban megtanulják kezelni. Én még igen kezdő vagyok, de mondhatjuk úgy, hogy remek mestereim voltak, hiszen tanáraim számos leleményes válasszal tudták visszaverni a lázongó diákságot. Szóval bevallom őszintén, van, amikor elég jól le tudom kezelni a helyzeteket, van, amikor meg nem.
Ez a mostani? Fogalmam sincs, hogyan oldottam meg. Nem tudom, hogyan kerültünk ide, minden annyira ösztönösen ment. Magamban körülbelül ezredszer adok hálát Merlinnek, hogy volt annyi lélekjelenlétem, hogy nem estem pánikba, vagy csináltam valami nagy hülyeséget. Csak most, ahogy már túlvagyok az első sokkon, most, hogy már Csani biztonságban van, érzem, ahogy remeg a kezem. Eddig kifelé tekintettem, így most zavartan rejtem a zsebemben, miközben a betegágy felé fordulok. Mintha valami nagy titkot rejtenék el. Pedig csak ember vagyok, semmi több, és ezt igazán nincs okom szégyellni.
- Ne tedd, erről nem tehetsz.
Nyugalmat erőltetek a hangomba, és egy mosolyt az arcomra. Közelebb lépek, majd leülök az ágy szélére, vigyázva, nehogy a lábát találjam el, nem kellene neki még egy Ádámnyi súly is a lábára, elég ijedelem volt már ma.
- Az idősebbik nővérem pánikbeteg.
Ettől függetlenül rég nem láttam már ilyet, és Andine is jól van, szóval tényleg régen volt már utoljára, hogy cselekednem kellett, és akkor sem voltam egyedül. Azt hiszem, ezzel az előbbi információval csak magamat akartam nyugtatni.
- Gyakran van rosszulléted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ugyan, ez nem olyan, amiről tehetsz.
Felelem szórakozottan. Nem is értem, hogy miért hibáztatja magát. Ez nem olyan, amiről bárki tehet. Meg kell tanulni vele együtt élni, és mindenkinek tiszteletben kell tartani. Ettől igazán nem lesz kevesebb ember, sem olyan, akinek szégyenkeznie kell emiatt.
- Ez természetes.
Érzem, hogy zavarban vagyok. Örökre hálás. Nagy szavak ezek. Jóleső, de nagyon zavarba ejtő szavak. Szerencse, hogy pont nála történt, a sors kegyes volt Csanádhoz, és kegyetlen hozzám, hiszen ilyet nem szívesen él át az ember. Nem akarok belegondolni abba, hogy mi lenne, ha nem értenék hozzá. Mit tettem volna akkor? Így is remeg mindenem, kétségbe vagyok esve, és nem akarok arra gondolni, hogy mi lett volna, ha... mégis újra és újra felrémlik előttem a legrosszabb eshetőség.
- Nem árt, vizsgaanyag lesz.
Vagyis gondolom, hogy az lesz. Hirtelen az se jut eszembe, hogy mi is volt a mai órán, hogy mit beszéltünk, milyen téma volt. Csak az van előttem, ahogy Csanád rosszul lesz. De legalább vidámabb, nyugodtabb az arca. Ez azért jó. Remélem, hamarosan az év szívverésem is normalizálódik.
- Ez a második tanévem. Igazából még tanulok, de mivel nem volt tanár, ezért nem hangoztatja senki, hogy gyakorlótanár vagyok, csak a bérem.
Nevetek fel kicsit. Bár nem vicc, tényleg kevesebbet keresek, illetve bármikor eltanácsolhatnak, ha valami miatt nem felelek meg.
- A következő félévben lesz a záróvizsgám, és ha megfelelek, akkor hivatalosan is tanár leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Hm?
Egy kis ideig nem figyelek arra, hogy mi is történik körülöttem. Elmerülök a gondolataimban, és mikor visszatérek, egyből orvost akarnak hívni hozzám. Az állapotom azonban teljesen normális, és bár mostanában sokszor előfordul ez, attól még nem vagyok beteg, csupán szerelmes. Amióta Abi mint társ van jelen az életemben, gyakran elkalandoznak a gondolataim. Ilyenkor olyanokon elmélkedek, mint: „Milyen szép volt tegnap, amikor megcsillant a haján a fény” vagy „Vajon mit csinálhat most éppen?”
- Jól vagyok, csak elgondolkoztam.
Elgondolkoztam… na persze. Nem éppen ez az igazság, de hát nem fogom ecsetelni, hogy olyan szerelmes vagyok, mint még soha. Azt hiszem ilyen az a bizonyos első szerelem, de nekem az sem volt kirívóbb a többinél. Ez a lány azonban, teljesen kikészít érzelmileg.
- Köszönöm, remélem valóban sokáig élvezhetem még a tanítást.
Szeretem a választásomat, szeretek tanítani, így nagyon jól jött ez a lehetőség. Mellette ott van a cukrászda, amit szintén nagyon szeretek, hiszen ott a szervezés mélyebb bugyraiba is belevethetem magam. Ezen kívül imádom, hogy az ott dolgozók többsége újító szellemmel veti bele magát mindenfélébe, amit a fejembe veszek, hogy simán a gondolataimat kibontják, realizálják. Olyan szuper most ott a csapatom, hogy nem tudok egy rossz szót sem szólni.
- Viszont ehhez az is kell, hogy most pihenj egy nagyot. Én nem is zavarok tovább, hamarosan amúgy is kidobnának innen. Csak akkor kelj fel, ha már tényleg jól érzed magad.
Mosolyodok el szélesen, és biccentek egy aprót is felé, mielőtt kisétálok a gyengélkedőről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Amióta Abi igent mondott, olyan vagyok, mint egy búgócsiga. Pörög az üzlet is ennek köszönhetően, végre tudok ide is rendesen koncentrálni. A többiek szuperül elvitték a boltot, de vissza kell térnem, tudom. A múltkor voltam egy körön Veránál, a cukrászda tulajdonosánál, megbeszéltünk mindent, amit szeretne, amit lehet, amin dolgozni kell. Újítunk, most is, hogy az üzlet menjen. A többiek között kihirdettem egy kis versenyt, hogy legyenek új különlegességeink. Őszi és téli ízeket kértem tőlük, ők pedig rengeteg recepttel és ötlettel ajándékoztak meg, így aztán lesznek tematikus hetek, extra kedvezmények. Nagyon rápörögtem erre az egészre, ezért vagyok még most is itt.
Az utolsó délutános alkalmazottam is elment már egy bő fél órája, én vállaltam, hogy ma befejezem a takarítást, és be is zárok, így hát jelenleg a bolt ajtaja nyitva van, a pult már kitakarítva, az asztalok letakarítva, a székek felpakolva. Hátul is minden csillog - villog, bár ez utóbbi nem az én érdemem. Fütyürészve, élvezve a kellemesen meleg esti időt, állítom hadba a felmosót, mely szépen el is végzi a munkáját. Ami engem illet, az ajtóhoz legközelebbi boxban ülök az ablak mellett, és a papírhalmokat rendezgetem. Hogy ne zavarjam a felmosót, törökülésben helyezkedek el.
Van előttem minden, számlák, melyeket le kell még könyvelni, számlák, melyeket még ki kell fizetni, ötletekkel teli papírok, rajzok, receptek, és üres papírok, melyek szépen lassan az én írásommal telnek meg. Egy külön papíron vezetem a kérdéseket, melyeket fel kell tennem Verának, amikor legközelebb ellátogatok hozzá. Megint egy másikon gyűlik a lista az alkalmazottaim felé. Lehet, hogy mennem kellene, de ha most félbehagyom, akkor tudom, hogy már nem is fejezem be. Most vagyok lendületbe, most kell megvalósítanom mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Gyere csak be, már csak pakolászom.
Pontosabban a mágiával megbűvölt takarítóeszközök pakolásznak, én épp befejeztem az elszámolást, kiszámoltam a srácoknak, hogy mennyi borravalót kaptak fejenként, szépen beborítékoltam őket és megcímeztem, így reggel már át is vehetik. Igyekszem minden másnap, de legkésőbb a hét végén kifizetni őket, hiszen tudom, hogy jól jön a diákévek alatt a plusz pénz, nem véletlenül dolgoztam én is itt. Most pedig lám, már az esküvőmre gyűjtök.
- Honnan tudtad meg?
Érdeklődöm, miközben kihúzok neki egy széket, jelezve, hogy üljön csak le. Hátra sétálok, ahonnan hamarosan két nagy szelet habos sütemény és két habos kakaó lebeg a lány felé, és foglal helyet kecsesen az asztalon. Nem nagyon szoktam bűvészkedni, de az ilyeneket nagyon szeretem, olyan szépen néz ki. Próbálgattuk a többiekkel, mennyire menne, ha megbűvölnénk a bögréket és a tányérokat, azonban sajnos elég negatív eredményekkel zártunk, mert amikor többen is a képbe kerültek, akkor a mágiánk összezavarodott, és inkább a ruhánkon, mintsem a torkunkon folyt le az ital. Ilyenkor viszont, amikor nincs más, szép ívvel repülnek a tányérok, és cseppmentesen ereszkednek le a bögrék.
- Szóval, honnan?
Mert mi bizony senkinek se mondtuk, kivéve a családot. Én először a szüleimhez mentem, aztán Andinehoz, hogy énekeljen. Aztán megkerestem Ayva-t, aki segít a szervezésbe, és Annát, mert bizony koszorúslánynak kell lennie, ha tetszik neki, ha nem. Viszont titoktartásra kértem őket, így hát nem tudom, hogy juthatott vissza máris. Persze, el akartam mondani, idővel, ha már túl vagyunk az első körökön, ha már elkezdődött az egész szervezése, ha már tudok a kérdésekre válaszolni, és ha már én magam is elhiszem, hogy igent mondott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Azt hiszem elkapott a nátha. Szóltak többen is, hogy vigyázzak, Abigél is féltő gonddal óvott, javasolta, hogy az immunrendszerem növeljem. Egy kis nátha? Mi az nekem? Halálos betegség. Én azonban mindig azt hiszem, hogy majd jobb lesz, majd nem fog annyira megütni. Nem igaz. Meg fog ütni, fájni fog és rossz lesz. Bosszankodva és egy kicsit szipogva - miért nincs ilyenkor nálam papírzsepi? - sétálok vissza az itteni szobámba. Mivel az asszony az egyetemen van, így nem volt kedvem hazamenni Rózsa nénihez. Zuhany, jó forró vízzel, majd pizsi, és irány az ágy. Jó is lesz aludni egyet.

Kezd fájni a torkom, a szám is ki van száradva. Bár megnyalom az ajkaimat, még én is elcsodálkozom rajta, milyen gyorsan kicserepesedtek. Kitapogatom a pálcámat, és a gyér fénynél, nem mintha lenne itt bárki is, akire figyelnem kell, vánszorgok ki a fürdőbe. Vizet töltök és gyors egymásutánba négy pohárral is megiszok. Szegény gyomrom jajjongva fordul fel, de nem köszön vissza a víz, így visszavánszorgok az ágyba. Vissza a takaró alá. Fázom, és ahogy elnézem az ujjaim között odaszáradt zöld tinta van. Megdörzsölöm, de nem tűnik el. Biztos a dolgozatok javítása közben történt. Alszom inkább.

Fáztam, mikor visszafeküdtem, majd alig egy órával később melegem lett, így felkelve kinyitottam az ablakomat. Egy kis friss levegő kellett már, itt bent mindennek beteg szaga van. Végrendelkeznem kellene. Erre emlékszem. Papírt és tollat fogtam, de a Drága Ab után bealudtam. A feleségem neve elcsúszott tollfolttá vált. A fejem zsong és viszket a hátam, meg a hasam. Előbbit még fektemben az ággyal próbálom megvakarni, sikertelenül. Felkelve a hasammal is megpróbálkozom, ám amit tapintok, megállít a mozdulatokban.

Csak nézem a hasam, nézem a lábam. Nézem a hátam. Alsónadrágban állok a tülör előtt, és nézem a zöldes pikkelyeket, melyek a bőrömön jelentek meg. Sárkányhimlő. Ez egészen biztos. Tegnap kezdődhetett, amikor az időm nagy részét az Eridonban töltöttem. Beszélgettem a gyermekeimmel, Viktorral. És most kijött rajtam. Nem tinta volt, tünet. Mostanra ott is kérgessé vált a bőröm. Gondolkodás nélkül kapok a seprűm után, egy pillanattal később az ajtó csapódik mögöttem, a mágikus zár lezárja a helyiséget.

Egy perccel ezelőtt még a tükör előtt álltam, most már egy külön részen, elzárva a "hétköznapi" betegektől, bebugyolálva fekszem. A seprűm a falnak támasztva, reszketek. Bár kaptam pizsamát, irritál, muszáj kigombolnom, hogy legalább a hasamon ne irritáljon. Levelet írnék, Viktornak, Abigélnek, de nem engedik. Majd értesítik a barátomat és a feleségemet, hogy szépen lassan meghalok itt. (Állítólag nem, de tudom, hogy igen.)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem vagyok éppen csúcs formában, leginkább a bezártság az, ami a legjobban megőrjített. Nem akartam bent lenni, szabad akartam lenni. Főnix vagyok, vagy mi a fene, bár a pikkelyek eléggé mást sugalltak, és a végére a hangulatom is. Morcos voltam, utáltam mindenkit, utáltam, hogy viszket, hogy lázas vagyok, hogy gennyedzik mindenhol. Tegnapelőtt éjjel azonban azt mondták, hogy holnap hazamehetek. Nem is volt kérdés, hogy hazamentem meglepni az asszonykámat, aki örült nekem. Elvégre egy hónapja nem látott, kellemetlen lett volna, ha csak megrándítja a vállát. De ma itt vagyok, nem igazán üdítő jelenségként, talpig feketében, látványosan lefogyva, varázslattan összeszűkített ruhában. Az arcom beesett, a szemeim alatt sötét karikák húzódnak, a bőröm kissé még szürkés - zöldes, nem nagyon kaptam természetes fényt. Mint egy fogva tartott állat, aki újra földet érez a lába alatt.
- Azt hiszem, ezt nem terveztük.
A hangom sem az igazi még, az az állandó kiszáradás, ami ebben az időszakban volt, megviselt. Egy maszkot elvettem ugyan az asztalról, de nem húztam még fel, előbb Viktorral akartam pár szót váltani.
- Rossz hírem van, életben maradok.
Eddig leginkább üzengettünk egymással, sokszor a gyógyítón keresztül, aki nyilván már utált minket emiatt, de szükséges volt. Széles, barátságos mosollyal fordulok Szépvölgyink felé és nyújtom neki a kezem.
- Ricsi, örülök, hogy látlak. Remélem jól érzed magad.
Tudom, hogy nem híve a nagy forgatagnak, de hát azért olyan hülye se vagyok, hogy ne lássak dolgokat. Viktor felé fordulok és egy kacsinát kíséretében közlöm, hogy "showtime baby". A maszkot felhúzva lépek fel a színpadra és mágikusan felerősítem a hangom.
- Nagyon sok szeretettel köszöntünk mindenkit az idei évzárón, melynek témáját leköszönő prefektusunknak, Nathaniel Ash Everettnek köszönhetjük! Remélem, hogy mindenki nagyon jól érzi magát itt ma este. Egy kis ismertető a helyszínről. A bejárat mellett láthattatok maszkokat és ékszereket. A maszkok és a mai díszítés az Eridon kreatív csapatának műve, akik már hetek óta dolgoznak rajtuk Kasza Fanni vezetésével, míg az ékszereket a SzárnyRagyogás és az Ouroboros Antikvitás boltokból szereztük. A kitartó segítségért nagy hálával tartozunk Evana Roddson és Báthory Elizabet tulajdonosoknak. A maszkokat és az ékszereket ajándékba szántuk ma nektek, így bátran vegyetek belőle egyet kedvetekre.
Miközben beszélek, elmutatok az adott rész felé, remélve, hogy a hallgatóság is követi a mozdulatot, így aki eddig nem élt a lehetőséggel, most magához vehet egyet.
- Itt, a színpad mellett érdekes, főleg füstölgő italokat láthattok. A hatásuk is érdekes, de nem mondjuk el előre. Legyetek bátrak, és próbáljátok ki őket. A hatásukért felelősséget nem vállalunk, de ne aggódjatok, tudatmódosítás nem fog történni. Megmutatom.
Lehajolva felveszek egy bizonytalanul kavargó vörös italt, ami néha minta pöffentene egyet, és a vendégsereg felé emelés után lehúzom.
- Huh, kemény.
A következő pillanatban a hajam lángvörössé változik, és egy pillantással később valóban lángolni is kezd. Persze én csak kellemes melegséget érzek, de azért sejtem, hogy ez mi volt, illetve a szemem sarkából látom is a lángocskákat, melyek békésen nyaldossák az arcélemet.
- Szóval ilyen menő dolgokat szerezhettek, a hatásuk pedig maximum fél órás. Körülbelül egy óra múlva elbúcsúztatjuk távozó prefektusainkat és köszöntjük az újakat, sor kerül az ünnepélyes jelvényátadásra, kihirdetjük a legeridonosabb eridonost, díjazzuk újoncainkat és ahogy elérkezik az éjfél, a rendezvény kötelező részében végzőseink átugorják a tábortüzet, ezzel lezárva alapképzésüket. Én jó szórakozást kívánok az este hátralevő részében mindenkinek. A színpadon a #KAPPA biztosítja a zenei aláfestést. Elsősorban az este témájába vágó dallamokkal, ám bármit kértek, szívesen eljátsszák nektek, szóval hajrá!
Ezzel pedig meghajolok kicsit, és már mászok is le a színpadról. Muszáj egy kicsit pihennem két aktivitás között.