36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Podmaniczky Ádám összes hozzászólása (77 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2016. július 16. 18:14 Ugrás a poszthoz

Csanád

- Hm?
Egy kis ideig nem figyelek arra, hogy mi is történik körülöttem. Elmerülök a gondolataimban, és mikor visszatérek, egyből orvost akarnak hívni hozzám. Az állapotom azonban teljesen normális, és bár mostanában sokszor előfordul ez, attól még nem vagyok beteg, csupán szerelmes. Amióta Abi mint társ van jelen az életemben, gyakran elkalandoznak a gondolataim. Ilyenkor olyanokon elmélkedek, mint: „Milyen szép volt tegnap, amikor megcsillant a haján a fény” vagy „Vajon mit csinálhat most éppen?”
- Jól vagyok, csak elgondolkoztam.
Elgondolkoztam… na persze. Nem éppen ez az igazság, de hát nem fogom ecsetelni, hogy olyan szerelmes vagyok, mint még soha. Azt hiszem ilyen az a bizonyos első szerelem, de nekem az sem volt kirívóbb a többinél. Ez a lány azonban, teljesen kikészít érzelmileg.
- Köszönöm, remélem valóban sokáig élvezhetem még a tanítást.
Szeretem a választásomat, szeretek tanítani, így nagyon jól jött ez a lehetőség. Mellette ott van a cukrászda, amit szintén nagyon szeretek, hiszen ott a szervezés mélyebb bugyraiba is belevethetem magam. Ezen kívül imádom, hogy az ott dolgozók többsége újító szellemmel veti bele magát mindenfélébe, amit a fejembe veszek, hogy simán a gondolataimat kibontják, realizálják. Olyan szuper most ott a csapatom, hogy nem tudok egy rossz szót sem szólni.
- Viszont ehhez az is kell, hogy most pihenj egy nagyot. Én nem is zavarok tovább, hamarosan amúgy is kidobnának innen. Csak akkor kelj fel, ha már tényleg jól érzed magad.
Mosolyodok el szélesen, és biccentek egy aprót is felé, mielőtt kisétálok a gyengélkedőről.

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2016. augusztus 14. 19:54 Ugrás a poszthoz

Gwen
Zárás után egy órával

Amióta Abi igent mondott, olyan vagyok, mint egy búgócsiga. Pörög az üzlet is ennek köszönhetően, végre tudok ide is rendesen koncentrálni. A többiek szuperül elvitték a boltot, de vissza kell térnem, tudom. A múltkor voltam egy körön Veránál, a cukrászda tulajdonosánál, megbeszéltünk mindent, amit szeretne, amit lehet, amin dolgozni kell. Újítunk, most is, hogy az üzlet menjen. A többiek között kihirdettem egy kis versenyt, hogy legyenek új különlegességeink. Őszi és téli ízeket kértem tőlük, ők pedig rengeteg recepttel és ötlettel ajándékoztak meg, így aztán lesznek tematikus hetek, extra kedvezmények. Nagyon rápörögtem erre az egészre, ezért vagyok még most is itt.
Az utolsó délutános alkalmazottam is elment már egy bő fél órája, én vállaltam, hogy ma befejezem a takarítást, és be is zárok, így hát jelenleg a bolt ajtaja nyitva van, a pult már kitakarítva, az asztalok letakarítva, a székek felpakolva. Hátul is minden csillog - villog, bár ez utóbbi nem az én érdemem. Fütyürészve, élvezve a kellemesen meleg esti időt, állítom hadba a felmosót, mely szépen el is végzi a munkáját. Ami engem illet, az ajtóhoz legközelebbi boxban ülök az ablak mellett, és a papírhalmokat rendezgetem. Hogy ne zavarjam a felmosót, törökülésben helyezkedek el.
Van előttem minden, számlák, melyeket le kell még könyvelni, számlák, melyeket még ki kell fizetni, ötletekkel teli papírok, rajzok, receptek, és üres papírok, melyek szépen lassan az én írásommal telnek meg. Egy külön papíron vezetem a kérdéseket, melyeket fel kell tennem Verának, amikor legközelebb ellátogatok hozzá. Megint egy másikon gyűlik a lista az alkalmazottaim felé. Lehet, hogy mennem kellene, de ha most félbehagyom, akkor tudom, hogy már nem is fejezem be. Most vagyok lendületbe, most kell megvalósítanom mindent.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2016. augusztus 30. 09:19 Ugrás a poszthoz

Gwen

- Gyere csak be, már csak pakolászom.
Pontosabban a mágiával megbűvölt takarítóeszközök pakolásznak, én épp befejeztem az elszámolást, kiszámoltam a srácoknak, hogy mennyi borravalót kaptak fejenként, szépen beborítékoltam őket és megcímeztem, így reggel már át is vehetik. Igyekszem minden másnap, de legkésőbb a hét végén kifizetni őket, hiszen tudom, hogy jól jön a diákévek alatt a plusz pénz, nem véletlenül dolgoztam én is itt. Most pedig lám, már az esküvőmre gyűjtök.
- Honnan tudtad meg?
Érdeklődöm, miközben kihúzok neki egy széket, jelezve, hogy üljön csak le. Hátra sétálok, ahonnan hamarosan két nagy szelet habos sütemény és két habos kakaó lebeg a lány felé, és foglal helyet kecsesen az asztalon. Nem nagyon szoktam bűvészkedni, de az ilyeneket nagyon szeretem, olyan szépen néz ki. Próbálgattuk a többiekkel, mennyire menne, ha megbűvölnénk a bögréket és a tányérokat, azonban sajnos elég negatív eredményekkel zártunk, mert amikor többen is a képbe kerültek, akkor a mágiánk összezavarodott, és inkább a ruhánkon, mintsem a torkunkon folyt le az ital. Ilyenkor viszont, amikor nincs más, szép ívvel repülnek a tányérok, és cseppmentesen ereszkednek le a bögrék.
- Szóval, honnan?
Mert mi bizony senkinek se mondtuk, kivéve a családot. Én először a szüleimhez mentem, aztán Andinehoz, hogy énekeljen. Aztán megkerestem Ayva-t, aki segít a szervezésbe, és Annát, mert bizony koszorúslánynak kell lennie, ha tetszik neki, ha nem. Viszont titoktartásra kértem őket, így hát nem tudom, hogy juthatott vissza máris. Persze, el akartam mondani, idővel, ha már túl vagyunk az első körökön, ha már elkezdődött az egész szervezése, ha már tudok a kérdésekre válaszolni, és ha már én magam is elhiszem, hogy igent mondott.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. március 12. 23:50 Ugrás a poszthoz

Még tegnap este történt


Azt hiszem elkapott a nátha. Szóltak többen is, hogy vigyázzak, Abigél is féltő gonddal óvott, javasolta, hogy az immunrendszerem növeljem. Egy kis nátha? Mi az nekem? Halálos betegség. Én azonban mindig azt hiszem, hogy majd jobb lesz, majd nem fog annyira megütni. Nem igaz. Meg fog ütni, fájni fog és rossz lesz. Bosszankodva és egy kicsit szipogva - miért nincs ilyenkor nálam papírzsepi? - sétálok vissza az itteni szobámba. Mivel az asszony az egyetemen van, így nem volt kedvem hazamenni Rózsa nénihez. Zuhany, jó forró vízzel, majd pizsi, és irány az ágy. Jó is lesz aludni egyet.


Hajnali három múlt négy perccel:


Kezd fájni a torkom, a szám is ki van száradva. Bár megnyalom az ajkaimat, még én is elcsodálkozom rajta, milyen gyorsan kicserepesedtek. Kitapogatom a pálcámat, és a gyér fénynél, nem mintha lenne itt bárki is, akire figyelnem kell, vánszorgok ki a fürdőbe. Vizet töltök és gyors egymásutánba négy pohárral is megiszok. Szegény gyomrom jajjongva fordul fel, de nem köszön vissza a víz, így visszavánszorgok az ágyba. Vissza a takaró alá. Fázom, és ahogy elnézem az ujjaim között odaszáradt zöld tinta van. Megdörzsölöm, de nem tűnik el. Biztos a dolgozatok javítása közben történt. Alszom inkább.


Hat ötvenöt. Két madár csiripel.


Fáztam, mikor visszafeküdtem, majd alig egy órával később melegem lett, így felkelve kinyitottam az ablakomat. Egy kis friss levegő kellett már, itt bent mindennek beteg szaga van. Végrendelkeznem kellene. Erre emlékszem. Papírt és tollat fogtam, de a Drága Ab után bealudtam. A feleségem neve elcsúszott tollfolttá vált. A fejem zsong és viszket a hátam, meg a hasam. Előbbit még fektemben az ággyal próbálom megvakarni, sikertelenül. Felkelve a hasammal is megpróbálkozom, ám amit tapintok, megállít a mozdulatokban.


Hét óra három. A tükör előtt.


Csak nézem a hasam, nézem a lábam. Nézem a hátam. Alsónadrágban állok a tülör előtt, és nézem a zöldes pikkelyeket, melyek a bőrömön jelentek meg. Sárkányhimlő. Ez egészen biztos. Tegnap kezdődhetett, amikor az időm nagy részét az Eridonban töltöttem. Beszélgettem a gyermekeimmel, Viktorral. És most kijött rajtam. Nem tinta volt, tünet. Mostanra ott is kérgessé vált a bőröm. Gondolkodás nélkül kapok a seprűm után, egy pillanattal később az ajtó csapódik mögöttem, a mágikus zár lezárja a helyiséget.


Hét tizennyolc


Egy perccel ezelőtt még a tükör előtt álltam, most már egy külön részen, elzárva a "hétköznapi" betegektől, bebugyolálva fekszem. A seprűm a falnak támasztva, reszketek. Bár kaptam pizsamát, irritál, muszáj kigombolnom, hogy legalább a hasamon ne irritáljon. Levelet írnék, Viktornak, Abigélnek, de nem engedik. Majd értesítik a barátomat és a feleségemet, hogy szépen lassan meghalok itt. (Állítólag nem, de tudom, hogy igen.)
Utoljára módosította:Podmaniczky Ádám, 2017. március 12. 23:51
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. március 22. 19:38 Ugrás a poszthoz

Eridonos Parti
Egy hónapnyi fogság után szabadon
Viktorék, majd mindenki

Nem vagyok éppen csúcs formában, leginkább a bezártság az, ami a legjobban megőrjített. Nem akartam bent lenni, szabad akartam lenni. Főnix vagyok, vagy mi a fene, bár a pikkelyek eléggé mást sugalltak, és a végére a hangulatom is. Morcos voltam, utáltam mindenkit, utáltam, hogy viszket, hogy lázas vagyok, hogy gennyedzik mindenhol. Tegnapelőtt éjjel azonban azt mondták, hogy holnap hazamehetek. Nem is volt kérdés, hogy hazamentem meglepni az asszonykámat, aki örült nekem. Elvégre egy hónapja nem látott, kellemetlen lett volna, ha csak megrándítja a vállát. De ma itt vagyok, nem igazán üdítő jelenségként, talpig feketében, látványosan lefogyva, varázslattan összeszűkített ruhában. Az arcom beesett, a szemeim alatt sötét karikák húzódnak, a bőröm kissé még szürkés - zöldes, nem nagyon kaptam természetes fényt. Mint egy fogva tartott állat, aki újra földet érez a lába alatt.
- Azt hiszem, ezt nem terveztük.
A hangom sem az igazi még, az az állandó kiszáradás, ami ebben az időszakban volt, megviselt. Egy maszkot elvettem ugyan az asztalról, de nem húztam még fel, előbb Viktorral akartam pár szót váltani.
- Rossz hírem van, életben maradok.
Eddig leginkább üzengettünk egymással, sokszor a gyógyítón keresztül, aki nyilván már utált minket emiatt, de szükséges volt. Széles, barátságos mosollyal fordulok Szépvölgyink felé és nyújtom neki a kezem.
- Ricsi, örülök, hogy látlak. Remélem jól érzed magad.
Tudom, hogy nem híve a nagy forgatagnak, de hát azért olyan hülye se vagyok, hogy ne lássak dolgokat. Viktor felé fordulok és egy kacsinát kíséretében közlöm, hogy "showtime baby". A maszkot felhúzva lépek fel a színpadra és mágikusan felerősítem a hangom.
- Nagyon sok szeretettel köszöntünk mindenkit az idei évzárón, melynek témáját leköszönő prefektusunknak, Nathaniel Ash Everettnek köszönhetjük! Remélem, hogy mindenki nagyon jól érzi magát itt ma este. Egy kis ismertető a helyszínről. A bejárat mellett láthattatok maszkokat és ékszereket. A maszkok és a mai díszítés az Eridon kreatív csapatának műve, akik már hetek óta dolgoznak rajtuk Kasza Fanni vezetésével, míg az ékszereket a SzárnyRagyogás és az Ouroboros Antikvitás boltokból szereztük. A kitartó segítségért nagy hálával tartozunk Evana Roddson és Báthory Elizabet tulajdonosoknak. A maszkokat és az ékszereket ajándékba szántuk ma nektek, így bátran vegyetek belőle egyet kedvetekre.

Miközben beszélek, elmutatok az adott rész felé, remélve, hogy a hallgatóság is követi a mozdulatot, így aki eddig nem élt a lehetőséggel, most magához vehet egyet.
- Itt, a színpad mellett érdekes, főleg füstölgő italokat láthattok. A hatásuk is érdekes, de nem mondjuk el előre. Legyetek bátrak, és próbáljátok ki őket. A hatásukért felelősséget nem vállalunk, de ne aggódjatok, tudatmódosítás nem fog történni. Megmutatom.
Lehajolva felveszek egy bizonytalanul kavargó vörös italt, ami néha minta pöffentene egyet, és a vendégsereg felé emelés után lehúzom.
- Huh, kemény.
A következő pillanatban a hajam lángvörössé változik, és egy pillantással később valóban lángolni is kezd. Persze én csak kellemes melegséget érzek, de azért sejtem, hogy ez mi volt, illetve a szemem sarkából látom is a lángocskákat, melyek békésen nyaldossák az arcélemet.
- Szóval ilyen menő dolgokat szerezhettek, a hatásuk pedig maximum fél órás. Körülbelül egy óra múlva elbúcsúztatjuk távozó prefektusainkat és köszöntjük az újakat, sor kerül az ünnepélyes jelvényátadásra, kihirdetjük a legeridonosabb eridonost, díjazzuk újoncainkat és ahogy elérkezik az éjfél, a rendezvény kötelező részében végzőseink átugorják a tábortüzet, ezzel lezárva alapképzésüket. Én jó szórakozást kívánok az este hátralevő részében mindenkinek. A színpadon a #KAPPA biztosítja a zenei aláfestést. Elsősorban az este témájába vágó dallamokkal, ám bármit kértek, szívesen eljátsszák nektek, szóval hajrá!

Ezzel pedig meghajolok kicsit, és már mászok is le a színpadról. Muszáj egy kicsit pihennem két aktivitás között.


//Aki szeretne egy ékszert magához venni, küldjön üzenetet az Eridon karakternek, melyben leírja, hogy milyen színű ékszert választ, aki pedig italt szeretne magához venni, szintén egy üzenet formájában írja meg a színét. Fontos, hogy minden esetben írjátok le, hogy ékszerről vagy italról van-e szó.//
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. március 26. 23:04 Ugrás a poszthoz

Lewy

Az lenne a legjobb, ha pihennék. Ezt mondták, amikor kiengedtek, de ugyan, hogy pihenhetnék? Pár nap múlva itt az évnyitó, és Viktor egy hatalmas áldás a számomra, nem akarok lemaradni a házammal kapcsolatos ügyek intézéséről. Így hát itt vagyok és nézem azokat, amik a kór előtt félbemaradtak, illetve amiket Viktor még menet közben felírt. Pár nap múlva a tűzugrásunk is lesz, szóval mindenképpen be kell hoznom a lemaradásom.
Egy órát bírok egyhuzamban ülni, utána fel kell kelnem, egy kicsit sétálnom. Nem célszerű buborékos folyadékot magamhoz vennem, mert a gyomrom még nem pihente ki a hólyagokat. Emellett forró vagy jeges italt sem. Gyakorlatilag langyos teán és pirítóson élek, de legalább már rendes étel, nem az a pépes izé. Most is épp sétálok, két kézzel fogva a bögrémet, mert a kezem még remeg.
Elgyengültem, fogytam vagy tíz kilót, minden ruhám lóg rajtam, a bőröm még szürkés - fakó, látszik, hogy régen nem jártam már a friss levegőn. Ez a szünet számomra egy nagy szívás volt.
Sikerült két kicseppenő cseppel megúsznom a kalandot, így mielőtt leülnék, még szereznem kell egy papírtörlőt is. Megfontolt léptekkel sétálok vissza a kis pulthoz és tépek le egy kocka törlőt, majd sétálok vissza, hogy feltöröljem. Mintha száz éves lennék, szusszanok, mert elfáradtam. Talán jobb lenne, ha tényleg inkább pihennék és nem szenvedtetném itt magamat, mert ennek semmi értelme. Mégsem tudok elszabadulni, mert ha most hazamennék, akkor mardosna a bűntudat. Abi iskolában van, otthon nagy eséllyel senki sincs, vagy ha Rózsa néni mégis, akkor ő csak aggódva pillantgatna rám, és minden percben kitalálna valami gyógymódot, ami fárasztó lenne. Mármint nagyon rendes lenne tőle, de fárasztana. Most nagyon kellene a korábbi tűz, mert egyelőre olyan vagyok, mintha a hamvazó napját váró főnix. Fénytelen, kedvetlen.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 5. 19:07 Ugrás a poszthoz

Lewy

Az ismerős hang irányába fordultam kábán és farkasszemet néztem lengyelünkkel, aki aztán fogalmam sincs, hogy mit keresett itt a tanáriban, és, hogy mégis miért nem zavar ez senkit. A legtöbb tanár és portré húzza a száját, ha például diák jön be és időzik a tanáriba. Felhúzzák az orrukat, és olyan pillantást vetnek a tanár – diák páros felé, mintha legalább is vértől csöpögő ruhában beszélgetnének a véráldozat hasznosságáról, de persze, amikor hozzájuk jön diák, akkor rendben van. Olyan ez a hely, mint valami flancos titokterem, ahova kívülálló, ha belép, hát a lelkével fizet. Erre itt van Lewy, sőt mi több, ül éppen egy asztalnál és tolja magába a D-vitamint, ami bevallom, nekem is hiányzott már jó ideje. Meg ezek szerint az életről is eléggé rendesen lemaradtam. Egy hónap karantén, te jó Merlin gatyája, belegondolni is rossz.
- Arra törekszem, hogy vékonyabb legyek, mint az asszony.
Mindig is mackós voltam, erre tessék, most meg kilátszik mindenem. Persze a kviddics miatt a testem jó része átalakult, a zsír helyett izom lett, de mégiscsak méretes voltam, most meg lám, lóg minden ruhám. Remélem, hogy az új tanévre ez már nem lesz jellemző rám, küzdeni fogok érte.
- Egy hónap karantén, sárkányhimlő. Ocsmány egy betegség. A kelések, kiütések, pikkelyek és az állandó viszketés. De tényleg, állandóan viszkettem. És ha valahol megvakartam, hát elfertőződött. Gusztustalan.
A mellkasomon van egy átívelő rózsaszín heg, ami nem is biztos, hogy el fog múlni, persze csodák még lehetnek, de hát tudjuk, hogy nincs nekem olyan szerencsém. Idővel majd persze hőstetté fogom nyilvánítani, mondjuk megmentettem egy lányt a sárkánytól egy karddal, de a kard közben az én mellkasomat felszabta, sőt, mondok jobbat, a sárkánynál is volt egy kard, igen, egészen biztos, hogy így lesz.
- Ugye tudod, hogy külsősként nem jöhetsz be ide. Ha valaki meglát, akkor értesíteni fogja az igazgatót.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 14. 16:04 Ugrás a poszthoz

Lewy

- Nem, nem diétáztam, egyszerűen csak az történt, hogy amikor enni próbáltam, akkor mindig valahogy felfordult a gyomrom, és ahelyett, hogy megehettem volna, elégettem.
Bizony, ugyanis mindig sikerült tüzet okádnom, ezzel pedig nem egyszer gyújtottam fel a takarómat is, az elém rakott ételt pedig szó szerint hamuvá változtattam. Így hát nem kevés kiló ugrott le rólam.
- Ne haragudj, tudom, hogy elég hangulatrombolóan festek. Abigél majdnem elsírta magát, amikor meglátott.
Életem nagy belépését terveztem, ő pedig könnyekben tört ki, hát egyszerűen nem értettem, hogy mi van, aztán hetek óta először volt lehetőségem belenézni a tükörbe, és akkor megértettem. Úgy néztem ki, mint aki egy varázslóháborúból tért haza, megannyi átok és közelharc után, évekig minimális ételen tartva.
- Van egy olyan érzésem, kedves barátom, hogy te nem félsz emiatt.
Pedig az itt üldögélő tanárok alapvetően nem szeretik, ha külsős emberkék jönnek be, most mégis olyan nyugodtan üldögél itt, mintha felhatalmazták volna rá, mintha...
- Na ne idegesíts fel!
Érzem, hogy elkerekedik a szemem, miközben rápillantok, húzódik a bőröm a szemem körül. Egyszerűen nem hiszem el, annyira képtelen ötlet és mégis egészen valószínűnek tűnik. De nem, az ki van zárva, hogy Bojarski már ott tart, hogy tanárnak áll.
- Mondd, van neked még szabadidőd?
Nem, nem fogok rákérdezni arra, hogy tanár-e, mert ha nem, hanem mondjuk valaki meghívta, hogy legyen a vendége, mondjuk az Edictum egy interjú erejéig, akkor tutira kiröhögne, ahhoz pedig nem szeretnék alapot adni neki, majd ő kimondja.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 15. 15:35 Ugrás a poszthoz

Lewy

- Hallottam a pletykákat, Lewy, hallottam. Egy Czettner lány, mi?
Nincs ám olyan messze innen az Edictum szerkesztősége, hallottam hát ezt-azt. Régebben én magam is szerkesztettem az újságot, most már a fiatalabb generációé a terep. Na, nem mintha én annyira öreg lennék, szó sincs róla, de például a kezdeni kviddicsszenvedélyem is valahogy alább hagyott az iskola befejeztével. Most csak meccsekre járok ki, olykor fogadok, persze Lewyékre, és ha úgy alakul, hogy egy kis haszonra teszek szert, akkor abból az asszony kap valami szépet. Teljesen jó ez így, amúgy is imádom Abigélt meglepni, mert én nem az a fajta ember vagyok, aki nem kényezteti a feleségét. Sokan vallják azt, hogy kifogott halat már nem kell etetni, de szerintem ez bődületesen nagy baromság. Én szeretem, ha az asszonykám érzi, hogy törődök vele.
- Tudod, hogy csak egy kicsin múlt, hogy nem lettünk mind a ketten Czettner asszony díjasok? Komolyan. Emlékszel Lucára? Teljesen szerelmes voltam belé, ő volt a második lány, aki iránt nagy szerelmet éreztem. Elmondtam neki, de ennyi, nem lett több sosem belőle. Utána felhagytam a nőkkel, csak a kviddics érdekelt, aztán jött Abigél. Ezek után mondja valaki, hogy nincs sors.
Tény, hogy én mindig kicsit szerelmes voltam minden lányba, a női nem csodálatos, és hiszem, hogy a legnagyobb kincs, amit nekünk, férfiaknak adtak, de igazán szerelmes életemben csak háromszor voltam. Leonieba, aki a plátói igaz szerelmem volt, Lucába, akinek meg is mertem mondani, és végül Abigélbe, aki megtisztelt azzal, hogy a nevemet viseli. Szép kis pályafutás ez.
- Jogos, és fogalmam sincs.
Bár ez nem teljesen valós, hiszen mostanában igyekszem minden olyan alkalmat szabaddá tenni, amikor tudom, hogy Abigél is szabad. Újra és újra szerelmes leszek, most éppen ezt az időszakot éljük. Vannak, akik azt mondják, hogy még az elején vagyunk, és azért, de szerintem én harminc év múlva is itt fogok tartani, és vele akarok majd lenni.
- Szóval, kedves L. Van egy tippem, hogy mit keresel itt.
Nagy gonddal simítok végig borostásnak érzett arcomon – valószínűleg csak érdes a sok kiszáradástól – és elmélkedő tekintettel meredek a távolba, majd szépen lassan rá.
- Úgy vélem, kedves Watson, hogy ön intézményünk alkalmazottjává lépett elő, ügyelve rá, hogy gyermekeink a legkörültekintőbben sajátíthassák el a repülés művészetét. Nos?

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. április 27. 21:05 Ugrás a poszthoz

Lewyke

- Óóó annyira okos vagyok!
Húzódik széles mosolyra a szám, de egyből meg is bánom, mert hiába kezdek megint szép lenni, azért a betegség okán olyan vagyok, mint aki mindjárt levedli a bőrét. Mindenhol feszül és húzódik és reped és blee, undorító. Most még mindenhol fáj, főleg a lelkemnek. Hiú vagyok ugyanis, és valószínűleg azóta, hogy már nem vagyok olyan kis puffancs - köszönjük kviddics - csak emelkedett ez a dolog. Persze nem egészségtelenül, de például voltam olyan bátor, hogy megmondjam Abigélnek, hogy mit érzek, mert ő hiába gyönyörű és kedves, éreztem, hogy én csak így merek elé állni. Most már úgy nézek ki, ahogy ki akarok nézni. A nővéreim se azok a klasszikus értelemben vett vékony nők, formásak, ahogy anya is, és apa se vékony, szóval nagyon drukkolni fogok annak, hogy az egy tucat gyerekünk majd olyan géneket örököljön, amivel elkerülhetik a küzdést. Nem mintha úgy ne imádnám őket, de tudom, hogy mennyire nehéz ez az egész.
- Remélem mellettem ülsz majd ebédnél.
Terelem vissza a gondolataimat a gyerektémáról. Gyereket akarok, nagyon vágyom rá, de nem akarom, hogy a párom nyomásnak és kényszernek érezze, úgy, hogy ő még előtte iskolába járna, dolgozna. Egy biztos hátteret akarunk kialakítani, ez teljesen normális, ahogy az is, hogy én szangvinikusként mindent akarok azonnal, de rögtön. Tudom, hogy éppen ezért nincs könnyű dolga az asszonynak se velem.
- Olyan furcsa, hogy felnőttünk, nem? Mármint ez most tényleg komoly, nem fogjuk a következő sarkon a tanárokat megviccelni, mert a kollégáink lettek. Ez furcsa. Na meg aztán nekem még egy házat is adtak, hogy irányítsam csak, ez így egyenesen ijesztő.
Eddig nem gondoltam bele, mert imádom csinálni, de a tény, hogy felnőttünk, most egyszeriben letaglózott. Milyen gyorsan elrepült minden.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. augusztus 11. 22:05 Ugrás a poszthoz



Idén az eridonosok spanyolos hangulatra vágytak a legjobban, így a házvezetőkkel az élen meg is tették az előkészületeket. A rendezvény napján, ami hivatalosan augusztus 31–e, a lelkes főnixek csapatba verbuválódtak, és együtt díszítették fel a helyszínt, amely idén a fénylő lelkek udvara lett. A főbb színek a fekete, a vörös és a fehér. Kérik a megjelenőket, hogy ezekhez igazítsák öltözetüket.
Az ételek és az italok hagyományos spanyol hangulatot idéznek. Megtalálható itt paella, cocido, tapas, churro, horchata, La Casera, és még sorolhatnánk. Természetesen alkoholos italokat nem tartalmaz a lista.
A táncparketten egész éjjel hallható pörgős zenéhez illő tánclépéseket bárki elsajátíthatja, hiszen a házvezetésnek sikerült egy táncoktatót Maria-t is találnia, aki bár tört magyarsággal, de érthetően magyarázza a táncok alapjait. Persze a táncparkett akkor sem veti le magáról az embert, ha nem a hagyományos lépéseket járja az illető. A banda olykor egy-egy könnyed popszámmal is megörvendezteti a közönséget.
Természetesen most sem maradhatnak el a meglepetéssel járó italok, amelyek fogyasztása után húsz–harminc percen keresztül új élményekkel gazdagodhatnak a bátor résztvevők. (Amennyiben bevállaltok egy italt, úgy küldjetek üzenetet az Eridonnak, aki válaszában leírja majd a hatást. (A hatás kijátszása kötelező!)


//A buli szerepjátékosan augusztus 31-én zajlik, amely álmodóilag a zárónapja is a játéknak.//
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. augusztus 11. 22:16
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. augusztus 19. 13:05 Ugrás a poszthoz

aaawww Kisasszony  Love Pirul Kiss

Ez az én búcsúajándékom  Love
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. augusztus 19. 13:12 Ugrás a poszthoz

Alap. Cheesy

Bizony, az asszonnyal továbbállunk.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. augusztus 19. 13:20 Ugrás a poszthoz

De lesz mugli, csak nem én leszek, aki előadja. Cheesy

Igen, valami olyasmi. Cheesy Lesz kutya is határozottan.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. augusztus 19. 13:41 Ugrás a poszthoz

Az utódom se lesz rossz. Olyan, mint én. Csak nő, nagyszájú és a rellonba járt. De amúgy teljesen olyan, mint én. Cheesy
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. augusztus 19. 13:57 Ugrás a poszthoz


 


Tökre, mint két tojás. Cheesy
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. augusztus 19. 14:00 Ugrás a poszthoz

Rettegjen kisasszony, a tanári kar felvonul. Cheesy
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Podmaniczky Ádám összes hozzászólása (77 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel