36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Noel összes RPG hozzászólása (331 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Le
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 28. 11:18 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Nem szeretném megsérteni annak kimondásával, hogy ha ő nem tudja, nekem mégis honnan kellene, de aztán még éppen időben legördül ajkairól egy név, amiről feldereng előttem egy megfakult, szürke emlék. Áh, tényleg, Edmund. A mázlistát hasonlóan szerencsés névvel áldotta meg az élet, mint minket, Ombozikat. Bólintok, hogy az lesz az, szerintem én is rá gondoltam, majd a már rég kihűlt kávé utolsó két kortyát is eltüntetve értetlenül felhümmentek.
- Megcsalt? - kérdezem. Ujjaimmal végigsimítok szőrös államon, tekintetem az asztal másik végén ülő vonásait bújja. Hiába tesz úgy, mintha ez nem fájna neki, látom rajta. Eszembe jut Fanni, aki már a feleségem volt, mikor az íreknél belebotlottam Minába. És a feleségem volt akkor is, amikor a karácsonyi vásárban megpillantottam Nádját. A zajos-szagos emlékek gyors egymásutánban pörögnek le lelki szemeim előtt, és csak mikor a kávéscsésze alja halkan az asztalhoz ér, szólalok meg. - Sajnálom. Ezt megélni nem lehet egyszerű.
Megtenni annál könnyebb. Pillantásom Kornélra esik; mindennél jobban akartam őt. Felrémlik az erdei túra, Nadine tekintete, a benne megcsillanó kérés-kérdés, az enyémben pedig tudom, ott ragyogott a válasz. Mindennek ellenére, ahogy az életünk alakult, akiket megbántottam, akiket elhagytam..., semmit sem csinálnék másként, és azt hiszem, ennél a világon nincs jobb érzés. Elmosolyodom, ahogy nézem a gyerekemet. Ő Rebekával van elfoglalva, ragacsos ujjaival már a vörös tincsek között túr, és ki tudja, min nevetgél. Boldognak látszik és hiánytalannak.
- Te magad mondtad - jegyzem meg felemelkedő szemöldökkel, aztán elvigyorodom. - Még hogy a nők mindenre emlékeznek, igen, igen, persze. Kint ültünk a tetőn, lyukasagyúkám, és rozéfröccsöt ittál.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 11. 17:48 Ugrás a poszthoz

Zója


Arcomat oldalra fordítva állok meg, s miután mutatóujjammal lejjebb tolom az orromon ülő napszemüveget, kérdőn felszaladó félszemöldökkel vetek egy kétes pillantást a jobbomban lógó óriási táskára. Egész nap sütöttünk-főztünk, meggrilleztünk hatféle húst és megannyi zöldséget, ehető muffinokat tettünk teljesen ehetetlenné, díszítettünk tortát, szedtünk epret és cseresznyét meg egy csokor virágot a Mamának. Mindez után Kornél nettó két falat hús után döntött úgy, hogy ideje továbbállni az asztaltól, Mina meg úgy bekajált az égigérő tejszínhabbal, gumi- és pezcukorral teleszórt triplacsokis muffinból, hogy a zöldségeket is csak azért döfködte a villájával, hogy a gyerek azt higgye, eszik. Én pedig, ahelyett, hogy kiselőadást tartottam volna a családomnak a pénz értékéről, ételhordókba pakoltam mindennek a felét, és...
- Épp hozzátok tartok - jegyzem meg a padon, nos, mint egy jólszituált hajléktalan üldögélő nőnek, és mutatóban felé emelem a táskát. Aztán elnyomok egy feszültséggel teli sóhajtást és leülve mellé a táskát és a virágot is magunk közé teszem. - A lányod neveletlen, tudtad? - sandítok át rá, és ha morgós hangomból nem is, hát a homlokomat keresztező borzasztóan mély ráncokból sejtheti, hogy dacos vagyok.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 11. 17:50
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 11. 18:23 Ugrás a poszthoz

Zója


A kérdésre egy mozdulattal tolom vissza a napszemüveget a helyére, hogy karbafont kezekkel, jelentőségteljesen elforduljak tőle, és az utca népét kezdjem figyelni. Nem mintha lenne a közelben bárki is. Egy árva lélek sem.
- Engem nem szoktak kidobni - mondom megjátszott sértettségemben gyorsan felszegett állal, még a számat is szorosan összezárom, hogy csupán egy vékony kis vonal látszódjon belőle. Nem, egyáltalán nem haragszom Zójára, még csak nem is neheztelek rá, sőt, ha jobban belegondolok, ezekben a pillanatokban senkivel sem lennék szívesebben. Sunnyogva tűzök az előzőekhez némi pontosítást. - Mindig magamtól jövök el.
Aztán, bárhogy is visszakozom, mégis elnevetem magam. Szívből jövőn és egyre hangosabban, amitől megrázkódik az ember válla. Jaj, jaj, Zója, Zója. A fejemet hátradöntöm, és úgy, oldalasan fordulok felé.
- Hmmm, ez érdekes. De ne haragudj, nem te nevelted az első tizennégy évben? A pszichológusom szerint az első időszak a legfontosabb, de ha hülyeségeket beszél, megadom a címét, hogy panaszlevelet írj neki - mondom higgadtan, egyetlen vonásom sem rezdül közben. Iszonyú szemtelen vagyok, igen, tisztában vagyok vele, de azt is tudom, hogy Zójával lehet, vagy ha másnak nem is, hát nekem szabad, mert tudja, hogy a vicc mögött olyan tisztelettel adózom előtte, akárha az édesanyám lenne.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 11. 18:55 Ugrás a poszthoz

Zója


Bírom, tűröm, megvárom, ismételgetem a szavakat, miközben nagyon erősen koncentrálok, hogy egyetlen vonásom se áruljon el. Nem nevetek, nem mosolygok, se a szám, se a homlokom nem mozdul, de még a szemeimre is ügyelek, pedig azokat fekete lencse takarja. Aztán a drága nő elhallgat, én pedig teljesen nyugodt, teljesen békés, teljesen illedelmes hangon csak ennyit mondok:
- Zója, én rád céloztam - ejtem ki a szavakat, és az ajkaim máris széles vigyorra nyúlnak. A szemöldökeim nevetés közben összeszaladnak, a szemem körüli szarkalábak elmélyülnek. Életemben nem jártam más pszichológusnál, kivéve, amikor a javítóintézetben kirendeltek mellém néhány független doktort, azokat a helyzeteket viszont valljuk be, elég nehéz lett volna kikerülnöm.
Sóhajtok egy jóízűt.
- Nem, nincs semmi baj Minával, csak... - gondolataimba merülve próbálom megtalálni a jó szót. - Ez a rengeteg kaja meg az a sok játék. Túlkényeztetjük a gyereket. A mindent megadni nem egyenlő azzal, hogy mindent megvegyünk és megcsináljunk neki, nem? Egy szegény ember is képes mindent megadni a gyerekének.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 12. 16:18 Ugrás a poszthoz

Zója


Összefacsarodik a szívem, de egyetlen vonásom sem rezzen. Csendben, az évek, sőt évtizedek alatt semmit sem öregedő arcát nézve hallgatom őt. Egyszer-egyszer egyetértően bólintok, máskor annyira elgondolkodom, hogy észre sem véve az önkéntelen mozdulatot, beharapom az ajkam.
- Szerintem nagyon jól csinálja - szólalok meg végül. Szoktam mondani neki is, esténként vagy ha napközben épp mindketten otthon vagyunk, és ahelyett, hogy kicsit élveznénk a közös létezést, inkább átcsábítjuk magunkhoz a gyereket. Fárasztó, ezen nincs mit szépíteni. De abban egészen biztos vagyok, hogy ha egy nap édesanyává válik - bízom benne, hogy általam és mellettem -, akkor tökéletesen helyt fog állni. Elég csak ránéznem Kornélra, aki megveszik érte, és noha talán még mindig engem tart a legjobb barátjának, érzéseim szerint Mina bármikor lelökhet az egyébként féltve őrzött trónomról.
- Dwayne hogy van? - kérdezem aztán. - Valamikor beszélnék vele. Ha ráér.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 13. 12:12 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Nos, igen. Ez így más - valahol. Ugyanakkor nem is kérdés, hogy fájó, hiszen a kimondatlan is létezik és hat, sokszor jóval erősebben, mint az éjszaka sötétjében egymás közé suttogott szavak. Rémisztően csodálatos, az embert még a hideg is kirázza, ha csak belegondol, hogy a teste mélyén, valahol a lelke középpontjában megszülető érzések szavak nélkül is képesek kommunikálni, kapcsolódni és metamorfózisba lépni egy másik testben formálódó érzéshalmazzal. Két fizikai test rejtekében meghúzódó lelki lét, mint kérges fába vájt odú, anélkül érti egymást, hogy a fizikai valóságot hangok töltenék meg. Hát ennyi volna a mindenség értelme? A kapcsolódás és a gyermek képében megszülető közös lenyomat? A te és én eggyé válása.
- Lesz más - mondom szűkszavún. Mert mindig jön más; helyette is, helyetted is. Iszonytató érzés, gyomorforgató és elkeserítő, de így van. Aztán egy idő után valahogy még fájni is elfelejt a gondolat, hogy pótolható vagy. Hogy valaki sokkal inkább passzol a másikhoz, mint te valaha is tudtál, hiába feszültél meg az erőlködéstől. - Vagy már van is?
Elmosolyodom, és sóhajtva fészkelődni kezdek. Kornél jól lakott, sértegetett, rúgkapált és mázolt illetlenül, szóval akár haza is ehet minket a fene, hátha rá tudom venni egy kis délutáni szunyókálásra, és így talán sikerül elkerülni az altatás előtti véget nem érő hisztit, amit egyébként már otthon, az anyjának fog leművelni, és tudom, hjaj, tudom, hogy Nadine nagyon, de nagyon fog érte szeretni. Ha nálad van, Noel, mondja mindig szegény, estére képtelenség vele bírni. Mintha egész nap édességgel tömnéd. Pedig nem. Tényleg nem.
- Gyere, drágám - szólok a kissrácnak. - Nézzünk valami finomat Minának, aztán induljunk.
- Neeeem megyünk - rázza meg a kis a fejét azonnal, és a csokis tenyerével tüntetőleg rá fog Rebeka combjára. - Nem akarooook!
- Kornél, nézd csak azt a vastag könyvet ott - mutatok az említett animágia tankönyvre. - Rebekának azt mind el kell olvasnia, és ha itt maradunk, sosem végez vele. De megígéri nekünk, hogy egy délután átugrik hozzánk, ugye, Rebi néni? Köszönd meg a közös sütizést, aztán pucolás.
Kornél arcára mélységes ellenszenv költözik; úgy acsarkodik, mintha a világ legrémesebb feladata elé állítottam volna. Dehát semmi baj, kezdek hozzászokni ehhez az utálatos kis pofázmányához, amivel ilyenkor rám néz. Egyébként fogalmam sincs, melyikünktől örökölhette ezt a stílust, de azért szentül próbálom hinni, hogy Nadine volt ilyen piszok kiállhatatlan gyerekkorában.
- Nagyszerű, mutasd meg Rebekának, milyen ráncos kis törpe vagy néha - mondom neki higgadtan, aztán nevetve felállok. - Amúgy el se hinné nekem, hogy ilyen is tudsz lenni, szóval hajrá, kisfiam. Megy ez még ennél jobban is, nem? Erőltesd még, ez az, nyomjad neki.
Karjait szorosan egymásba fűzi, úgy nyújtja ki a nyelvét rám, majd könnyes kiskutyaszemekkel Rebekához fordul. Jaj, Merlinem, gyerele.

Óráknak tűnő izzasztó percekkel később, mikor suttogva ezerszer is bocsánatot kértem a nőtől, és úgy tettem, mintha nem látnám az együttérzést mímelő, egyébiránt lesajnáló pillantásokat, jobbomban a síró gyerek csokis kezével, balomban meg a hatféle süteménnyel elindulunk haza, hogy a féktelennek ígérkező tombolás már otthon, a négy fal között vegye kezdetét.

//  Love //
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 13. 12:16
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 15. 07:44 Ugrás a poszthoz

Zója


Először csak meg-megingatom, majd hevesen rázni kezdem a fejem, nem, nem, nem, dehogyis, tévedsz, Zója. A szívem pumpál, mert igaztalannak és nagyon igazságtalannak érzem Minával szemben, amit mond. Felmagasztal engem, miközben a lányára nehéz esetként gondol, és ez minden, csak nem igaz. Talán fordítsunk rajta egyet. Ajkaim elnyílnak; beszívom a nyárillatú levegőt, aztán futólag végigsimítok a homlokomon.
- De - szólalok meg lágyan. - Igazából nagyon is könnyű vele. Mikor velem volt sohasem fordult magába; már az első hozzá fűződő emlékeimben is állandóan beszél, mintha nem tudná befogni - nevetem el magam a megelevenedő emlékre - és nagyon kedves, tudod? A szó legszebb értelmében. Úgy képes törődni, hogy közben átlép saját magán. A saját vágyain, érzésein, olykor még a szükségletein is. Elfogadó. Nagyon, nagyon, Zója - ingatom a fejem. - Szereti a gyerekemet, akit egy másik nő szült – tekintetem elkomorul. - Büszkék lehettek rá Dwayne-nel.
Tartok egy aprócska szünetet, merengek valamin, ami egy ideje már foglalkoztat, de még senkivel sem beszéltem róla.
- Nem tudom, hogy a vélavér miatt van-e, hogy így kötődik hozzám, de ha így is van, nincs nálam szerencsésebb. Hosszú volt az út, tudom, de elhiszed, ha azt mondom, valahol a lelkem mélyén már kamaszként is biztos voltam abban, hogy mi ketten egyszer valóban egymásra találunk?
Olyan természetes vele beszélgetnem, mint édesanyámmal vagy a nővéremmel, Sacival. Előttük a legbelsőbb, legfélelmetesebb gondolataim is felszínre törhetnek, hiszen tudom, hogy náluk biztonságban lesznek. Ilyen kapcsolatom a mai napig nincs férfival, még Jasonnel sem. Talán az apám miatt nem alakult ki egy sem, talán a lánytestvéreknek köszönhetően, vagy, mert a férfitársaságok egész egyszerűen másként működnek.
- Sunyít? - kérdezek vissza felszaladó szemöldökkel. - Dwayne mindig sunnyog valamin. Mióta érzed, hogy valami nem kerek?
Ráérősen megvakarom az állam. Nagyon remélem, hogy nem keveredett bele semmi hülyeségbe az öreg, és különösebb ostobaságon sem töri a fejét, mert ha megöleti magát, abba Mina beleroppan.
- Nem - mosolyodom el, miközben ujjaimat karomat simító kezéhez érintem. - Minden rendben, csak megnézném hogy van.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 15. 07:54
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 15. 15:22 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Már el is felejtettem, hogy a kastély falain belül még a nagy nyári meleg ellenére is milyen jólesően hűvös van. Festmények, folyosók, szobrok és lépcsők váltják egymást, én mégsem nézelődök; úgysem ismerek egyetlen szembejövő arcot sem, ahogy ők sem tudhatják, én ki vagyok. Egy idegen, valamikori öregdiák, akiből még mindig képes rossz érzést kiváltani a defenzori irodába vezető út.
Nem tudom, miért szorul össze a torkom, hogy miért reszket meg két ujjam között az ingem legfelső gombja, mikor a jellegzetes, családi kopogtatási minta előtt igazítok egyet rajta. Dwayne a kamaszkori emlékeim biztos pontja, soha nem bántott. Mégis, az iránta érzett tiszteletem keserű tartással vegyül.

- Szia - köszörülöm meg a torkom, és rápillantva behajtom magam mögött az ajtót. Az orromba doh meg régi bútor elnyűtt bőr és szövet szaga tolul. - Reméltem, hogy van rám néhány perced, kettesben.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 17. 11:23 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


A felém repülő dolog elől reflexszerűen bár, de azért szemrebbenve s meginduló szívvel hajolok el. Pillantásom követi a magábagyűrt és Dwayne meztelen lábfejéből ítélve használt zoknigombóc útját, miközben finoman behajtom magam mögött az ajtót. Zójának igaza volt, gondolom azonnal, ahogy a szottyadt narancs melleti puha gyerekjátékot meg azt a néhány gumilabdát kérdés nélkül, néma egymásutánban visszarugdosom az asztala mellett álló férfinak. Aztán, csak úgy kíváncsiságból felkapom a földről a már fényét vesztett, ősöreg cikeszt. Gyerekkoromban fogtam ilyet utoljára, apám jól meg is vert utána, hogy engedély nélkül kihoztam a dolgozószobájából.
- Öhm - hagyja el a számat a semmi, és vonásaimat akaratlan is megszínezi valami, valami furcsa, mintha többé már nem lennék biztos Dwayne épelméjűségében, ami baj, mert eddig én voltam a hülye a problémás a családban. Szemöldököm kérdőn megemelkedik; eddig sem voltam egészen biztos abban, hogy a mai lesz a legjobb nap arra, hogy eljöjjek hozzá, de körbenézve... apró, ajkaim között kiszökő sóhajjal azért mégiscsak beljebb sétálok. Tekintetem a kanapén alvó gyerek felé vándorol, végül kiszélesedő mosollyal visszafordulok Dwayne felé. - Soha nem láttalak még unatkozni. Talán ezért aggódik érted Zója.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 17. 12:18 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Hogy ne legyek útban, arrébb állok, és melléhelyezkedve, mellkasom előtt könnyen összefont karokkal figyelni kezdem, amint némi felkészülési idő után ütőjével hátsónlendíti a kis gumikacsát, mire szerencsétlen elődei példáját követve, sippanva nekivágódik a falnak, hogy aztán vigyorgó csőrrel épp velünk szemközt pottyanjon a földre. Belenézek ránk meredő sötét szemébe, aztán ujjaim közt a cikeszt forgatva Dwayne felé pillantok.
- Mert furán viselkedsz - felelem. - Minában többször is megfordult már a gondolat, hogy esetleg beteg vagy, csak titkolod előlünk. Engem nem zavar, nem kell elmondd, ha így van, de tényleg olyan, mintha lenne valami.
Nem, nem az nem zavar, ha beteg, nyilvánvalóan, csak nem szeretném túlságosan is belemártani magam a privát életébe. Már ha ez egyáltalán lehetséges mifelénk. A családunk ugyanis - főként a nőtagok - nem veti meg a mindenféle, de leginkább határokat nem ismerő csitcsetet.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 17. 12:19
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 19. 12:19 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


A nevem hallatán ugyan összeszorul a torkom egy pillanatra, de aztán egyetértő nevetéssel nyugtázom, hogy ez a hasonlat, végülis nem is áll távol a valóságtól. Nem, belegondolva a szkenner igencsak találó. Persze az is lehet, hogy a Mácsai lányok csak túlzottan jól ismernek minket, és már egyetlen vonásunk egyetlenegy aprócska rezdüléséből tudják, merre jártunk, mit ettünk és kivel beszéltünk aznap. A gondolatainkról már nem is beszélve.
- Nem - rázom meg óvatosan a fejem, és oldalasan szuggerálva őt, várom, hogy végre levegye a szemét a fal tövében tornyosuló zokni- és játékkupacról, és rám nézzen. - Magam miatt jöttem.
Ennek pedig semmi köze Zója és Mina aggodalmaihoz, vagy Dwayne egészségügyi állapotának esetleges romlásához. Nem várom el tőle, hogy az ütőt letéve a székébe ereszkedjen és szemben magával engem is hellyel kínáljon, csupán annyit szeretnék, hogy mikor beszélek, a pillantását ne egy sípoló gumikacsa élvezze.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 19. 12:36 Ugrás a poszthoz

Zója


Míg csendben figyelem, ahogy ő krumpliról krumplira halad, én a szavait forgatom és rágom meg magamban. Érthetetlen, hogy ezidáig soha nem beszélgettünk a vélavérről, viszont most egyre több kérdés fogalmazódik meg bennem. Balommal hátrasimítom szemembe lógó piszkosszőke hajamat, aztán elnézek a tér felé, és néhány pillanatig a szökőkút csobogó vizére meredek. Ezernyi emlék tolul elém - abból az egyetlenegyből, ami a kúthoz köt.
- A vélavér miatt szeretem? - fordítom vissza arcomat Zója felé, a hangom egészen mély és kemény. A válasz nem változtat semmin, legyen így vagy úgy, tudom, hogy azellen, ahogy érzek, semmit sem tehetek. Ez az egész jóval feljebbvaló nálam, nekem sem erőm, sem ráhatásom nincs az életem ezen részletére. Megpróbáltam nélküle, többízben is, házasságom és gyerekem is született akkoriban, mikor távol voltunk egymástól, mégsem találtam a helyem. Ma már hiszek az elrendeltetésben, és abban, hogy mi egymásnak születtünk. Abban, hogy ő nekem született.
- Beszélni fogok Dwayne-nel - mondom nem ígérve semmit, talán mégiscsak adva Zójának némi megnyugvást.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 20. 13:17 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Vetek egy pillantást a kanapén épp az igazak legszebb álmát magáénak tudó gyermek felé, majd visszafordulok, és karjaimat leengedve szembefordulok a férfival. Az ujjaim között forgatott cikesz időközben kezdi átvenni a testhőmet, az a lassú morzsolgatás alatt egyre forróbban ér a bőrömhöz.
- Szeretném hivatalossá tenni a kapcsolatomat Minával – mondom megiramodó szívvel. Pillantásom az övét keresi, érzem, ahogy pumpáló mellkasomból, mint egy nyughatatlan fészekből zsibbadás ágazik szerteszét, a testem minden létező tagjába.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 20. 19:17 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Mivel eredeti elképzeléseim mindegyikében - így vagy úgy, de - szerepelt a részéről egy igen kövér és nem különben határozott NEM, most nem is igazán tudok mit kezdeni azzal, ahogyan reagál. Ennyi? Na ne szórakozz. Még a végén kiderül, hogy komolyan eljárt fölötte az élet. A cikesz megáll a kezemben, a pillantásom azonban nem engedi vonásait.
- Te vagy az apja - felelem végül, és egy finom, alig-alig észrevehető levegővétellel folytatom. - Ezúttal szeretném jól csinálni. Legmélyebb tiszteletem jeléül jöttem el hozzád, hogy elkérjem tőled a lányod kezét. Kiskamasz korom óta ismersz, és ha az életem minden részletéről nem is, de azért sok mindenről tudsz. Én csak egy módon tudlak biztosítani arról, hogy komolyan gondolom Minával, ahhoz viszont szükségünk lesz egy harmadik személyre.
Egyértelmű, hogy a mágusok legszigorúbb esküjére célzok, amiről - ha megköttetik - még csak tudnia sem kell Minának. Ő bízik bennem anélkül is, na de hogy Dwayne mit érez velem kapcsolatban, azt a jóég sem tudja.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 20. 19:36 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Ó, de még milyen régóta sündörgök. Végre már, éppen ideje volt. A mosoly szemtelenül türemkedik egyre feljebb és feljebb, egyenesen a szám szegletébe, és bár még az ajkamat is beharapom, hogy visszafogjam, akkor meg a szemem szélére, a szarkalábaim közé mászik. Hiányzott ez a férfi, az, akiben erő van, hangjában tekintély parázslik és aki a testén keresztül sem engedne a lánya közelébe. Csakhogy már ott vagyok, és ezt ő is tudja.
Bólintok. Egyetlen kérdésem van:
- Miért? -
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 20. 19:54 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Nehéz hova tenni ezt a választ, de hozzászoktam már, hogy Dwayne éppen csak egy árnyalattal másképp látja a világot. Mondjuk úgy, van némi szemléletbeli különbség kettőnk közt.
- Tévedsz, ha azt hiszed, azzal, hogy ide jöttem, kevésbé vagy egyáltalán nem tisztelem a lányod, Dwayne - mondom higgadtan, a kezeimet udvariasan összefűzve a hátam mögött. - Azzal, hogy most itt állok előtted, az irántad érzett tiszteletemnek próbálok hangot adni. Jobb apám vagy, mint a sajátom valaha is volt, tudod?
A végén csak megremeg a hangom, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy megértse amit szeretnék. Hiszen megkérhettem volna enélkül a felesleges kör nélkül is Mina kezét - és feltételezem - igent mondott volna, csakhogy nem akartam, hogy tőle vagy Zójától tudja meg. Mert én akartam elmondani neki.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 23. 13:03 Ugrás a poszthoz

Zója


Hangjának határozottsága nem csak őt, de engem is meglep. Szinte azonnal elmosolyodom, és valamiféle nevetésfoszlány is kiszökik ajkaim között. Ez érdekesnek ígérkezik; balommal a pad korhadó fatámlájának tetejére könyökölök, és egész testemmel felé fordulok. Szeretem azt, ahogy mesél, és igazság szerint már csak azt is, ahogy beszél. Igen, azt hiszem, azt, hogy egyáltalán beszél. Legyen szó pszichoszomatikus élményekről vagy az életét a mellein keresztül kiszívó gyermekeiről, lényegében mindegy. Utóbbiról mondjuk szeretek nem tudomást venni, főleg nem (még véletlenül sem!) elképzelni a jelenetet. Mégiscsak az anyósom lesz egy nap, ha elég szerencsés vagyok, így jobb elkerülni a kétes helyzeteket.
A belőle áradó nyílt könnyedség viszont - számomra érthetetlen módon - átragad a hallgatóságára, annak méretétől és összetételétől függetlenül, és én ismeretségünk kezdete óta azt hittem, hogy ezért a vélavér felelős. Azért issza mindenki a szavait, azért akarok a közelében lenni és a figyelmét magaménak tudni.
- Nagyon szeretne egy gyereket - szólalok meg aztán, mikor már rég nem hallani a hangját. Sarahról jut eszembe meg a sütiről, ami valahol a táska legmélyén lapulhat. Habár kár volna azzal áltatnom magam, hogy egyébként, csak úgy minden ok nélkül nem szoktam gondolni rá. Mert de. Sokszor, csak inkább nem hozom szóba. Szívem szerint még hozzáfűzném azt is, hogy tőlem, de ezzel nyilván Zója is tisztában van, az egyetlen új információ annak oka lehet, amiért egyelőre nem tettünk semmiféle ilyenjellegű bejelentést. Nem mintha olyan régre nyúlna vissza a szabad út kezdete, és ha őszintén magamba nézek, akkor eddig talán jobb is, hogy nem érkezett meg az életünkbe. Még van néhány dolog, aminek a helyére kell kerülnie azelőtt, hogy ő teljessé teszi az életünket. - A süti meg ott van, keresd meg nyugodtan, az egész táska kaja a tiétek. De ha szeretnéd, szívesen meghívlak a cukrászdába is.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 23. 14:20 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Az apámat illető megjegyzésére és a láthatóan zavart viselkedésére megengedek magamnak (és neki is) egy halvány mosolyt, majd finoman megvonva a vállam halk, amolyan mit van mit tenni hümmentéssel nyugtázom az elhangzottakat. Ez tény; nem az én apám volt az évszázad szülője, a hiánya mégis rajtam ül és emészt. Hol görcsösen, hol tompán, de jelen van. Szinte mindig. Kornélon ráadásul napról napra egyre inkább kiütköznek a nagyapja vonásai, amivel csak lassú és nehéz léptekkel vagyok képes megbarátkozni. Furcsa gondolat, hogy néhány év múlva talán Dwayne-t is viszontlátom majd a még meg sem született gyerekemben.
- Köszönöm - mondom szűkszavún, és remélem érti, hogy ebben az egyetlen szóban minden érzésem, hálám és gondolatom benne van. Még az a halvány mosoly is ott ül a számszegletében; nem múlt el, és most sem múlik, ahogy közelebb lépek hozzá, és az eddig hátam mögött összefűzve tartott kezeimen engedve, jobbommal a vállához érek. Nem mondok semmit, csak a tekintetét szeretném látni még egyszer, hogy tudjam: biztosan rendben vagyunk. Aztán elfordulok tőle, és az ajtóhoz sétálok. Onnan még egy széles vigyorral visszanézek rá, a balomban maradt cikeszt közben felmutatom. - Ezt megtartom.
Apám dolgozószobájából soha nem vihettem ki büntetlenül egyet sem. Igaz, nem az ő dolgozójának ajtaja csukódik mögöttem, ahogy az is vitathatlan, hogy Dwayne sem ő. Ennek a szerencsétlen cikesznek pedig jószerével még szárnya sincs, amit használni tudna. Hiába, a bennem élő kisgyerek most mégis felhőtlenül boldog, mert megszerzett valamit a férfitól, akire felnézhet és akire számíthat. Aki néha visszapofozza a helyes útra, máskor kiröhögi, de a szemében mindig ott ül valami, ami kiismerhetetlen, de szeretettel teljes.  
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 27. 14:03 Ugrás a poszthoz

Zója


Én magam habár nem fogalmaznék ilyen szigorú tényszerűséggel, hiszen rólunk van szó, az elmúlt pár hónap azonban valóban Zója szavait támasztja alá. Az, hogy mikor vagy hogy egyáltalán teherbe esik-e a drágám, kevésbé foglalkoztat, mint az, hogy látom rajta a gyötrődést - ha az néma és mosoly mögé bújtatott is. Nehéz viselni a másik feled fájdalmát, ha nem tehetsz ellene semmit. Abba bele sem gondoltam, hogy nekem ez csak néhány hónap, neki viszont minden ciklus végével egyre csak növekvő keserűség-, kudarc- és csalódáshalmaz.
A fejemet elfordítva pillantok el Zójáról, és míg a pad támláján tartott kezem ujjai egymást morzsolgatják, én a megoldáson gondolkodom.
- Nem készülünk fel semmilyen csalódásra - utasítom el szárazon már csak az egyébként együttérző és jóságos felvetését is, miközben a szökőkút márványfalát bámulom. Aztán visszafordulok hozzá. - Létezik bármilyen módszer, amivel könnyebbé tehetném a fogantatást?
Nem tudom, érzi-e a bennem gyökerező változást; hallja-e a hangomban, látja-e a mozdulataimon, a tekintetemben, de mióta elment apám, hajlamos vagyok azon kapni magam, hogy más vagyok. Egyszerűen más lettem. Földhözragadtabb, felnőttebb, a problémák helyett a megoldásokat kereső férfi. Talán célratörőbb, törtetőbb, erélyesebb és feszesebb is. Aranyvérűbb. A család sorsa ezentúl az én kezemben, vele együtt pedig a döntések súlya is az én vállamat nyomja, és az az igazság, hogy kezdem megérteni, milyen nehéz is a családfői lét; az a rengeteg hiszti, sírás-rívás és engedetlenség, ami a négy fal közt zajlik... felzabálja az ember idegeit.
Szavaira azután vele együtt én is elnevetem magam.
- A helyedben a saját látásom romlásáért is szorítanék - jegyzem meg kiszélesedő mosollyal. - Dwayne se lesz már fiatalabb.
Egy nappal sem.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. augusztus 31. 17:26 Ugrás a poszthoz

Zója


Hallgatnom kellene rá; nemcsak felfogom és tökéletesen értem, amit mond, de szavait minden egyes tagomban is érzem. Igaza van, tudom jól, a szívem azonban mást diktál, erőért és hatalomért dobol, mély ritmussal zengi: majd te megmutatod. Pedig ismerek ellenpéldát, nem is kell messzire mennem, elég csak Saint-Venant-ékra gondolnom, ahol valljuk be, egyik utód sem teljesen ép. Michelle, Mihael, Ethan és... Rémi. Ha csak eszembe jut az arca, feláll tőle a szőr a hátamon. Egyet kell értenem Zójával: a tiszta vérért vívott csatában mindig az utód, a gyermek marad alul. Űzött lesz, gyenge, beteg. Csakhogy mi mások vagyunk, mi nem a tiszta vérért küzdünk, a szabályok alól tehát akár még ki is bújhatunk.
A pad támláján végigfutó karomat megmozdítom, hogy ujjaimmal nyugtatólag megsimíthassam a nő vállát, végül arcomat is felé fordítom.
- Minden rendben lesz - mosolygok rá finoman. - Hisz ismersz.

Arra, amit Dwayne-ről mond, nevetve bólintok rá, aztán szép lassan szedelőzködni kezdek. Még megengedek magunknak egy hosszú, csendes pillantást, majd felállok, és visszahajolva hozzá orcán csókolom, megköszönöm a beszélgetést, tanácsadást és a szeretetet, amit nem sajnál tőlem, néhány perc múlva pedig hazaindulok, hogy a családommal tölthessem a nap hátralévő részét.

//  Love //
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. szeptember 1. 18:02 Ugrás a poszthoz

Egyetlenem


A pincér csak éppen, hogy hátat fordít nekünk, én máris átpillantok Minára az előttem lángoló pizza és a mellé tökéletesen passzoló világi méretű vajsör fölött. Ajkaimat széles mosolyra húzom, tenyereimet mintegy akkor kihívás elfogadva gesztusként dörzsölöm össze. Túl régen mozdultunk ki kettecskén, hivatalos randevún meg őszintén, nem is tudom, voltunk-e valaha is. Most sem beszéltünk róla, hiszen a mai is csak egy délután, amikor épp egyikünk sem dolgozik, és ahelyett, hogy otthon mókuskálnánk valamin kint a kertben vagy a nappaliban, kéz a kézben átandalogtunk a Félszeműbe. Meg kell hagyni, romantikus ötszáz méter volt.
- Ühm, nem is mondtam - szólalok meg kezemben már késsel-villával, hol a vöröses-sárgás lángokra, hol pedig a drágámra pillantva közben. - Reggel az új bakancsomban indultam a Rezervátumba, és mit ad isten, egész úton macskahúgyszagot éreztem - egészen komoly vonásokkal fürkészem a barnaságot, miközben az első falattal betalálok a fogaim közé. Rágás közben, egymásba érő szemöldökeim alatt fűzöm tovább a szót. - Különös egybeesés, hogy épp tegnap kaptam rajta Hercegnőt, nem gondolod?
Az jó kérdés, hogy melyikünk lepődött meg jobban a másik láttán, mikor váratlanul beléptem a dolgozószobába, és őfelsége a milliós asztalomon hagyott hivatalos dokumentációkon randalírozott, karmolászott és kedvére rágcsikálta hőn szeretett - és ne feledkezzünk meg róla, hogy nagyon értékes - pennáim végét, én meg erre - a lehetőségeken igaz nem sokat gondolkodva -, úgy billentettem hátsón, hogy egészen pontosan egy lába se érjen földet küszöbön belül. A legkevésbé sem kedvelem azt a macskát, és kár is volna tagadni, hogy ő is hasonlóan érez irántam.
- Álnok dolog olyasmiért bosszút állni, ami miattad történt - teszem még hozzá, csak hogy bebiztosítsam a helyzetem Minánál. Ő ugyanis, ha nem is vallja be, de nekem elhihetitek: hajlamos a macska pártját fogni. A kelleténél jóval több esetben.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. szeptember 1. 18:05
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. szeptember 3. 08:57 Ugrás a poszthoz

Egyetlenem


Egyszer.
Fejemet kissé balra billentve, egy hosszú pillanaton keresztül értetlenül nézek át rá, mert nem egészen tudom, mire is mondja, aztán elmosolyodom, és finoman bólintva lepillantok a pizzámra. Csak érzi a gondolataimat, semmi különös, megtörtént már párszor, és egyszer-egyszer van, hogy én is ráérzek az övéire, főleg az utóbbi időben, a hónap egyes, legnehezebb napjain.
A kérdésen nevetni kezdek, majd nyugodt, de boldogan csillogó tekintettel, a számból végtelenségig nyúló sajttal pillantok fel.
- Nem szükséges - szélesednek ki az ajkaim, majd elgondolkodva hátradőlök a széken. A szalvétával megtörlöm a borostámba ragadó zsíros morzsákat, és mélyen ráncolódó homlokom alatt rákérdezek: - Én csókoltalak meg először?
Be kell valljam, nem emlékszem pontosan, de mintha úgy rémlene, hogy igen. Csak én valamikor télvíz idejére, a karácsonyi szünet elé datálnám az időpontját, mikor fát loptunk és a kastélyba vezető úton visszafelé végig hógolyóval dobáltuk egymást.
- Nem tudok hozzászokni ennyi állathoz - mondom, azonban a sűrűn rám találó gondolatot, miszerint egy hajnalban majd csendesen kiviszem őket a Rezervátumba, jobbnak látom továbbra is megtartanom magamnak. - Kornél viszont rajong értük, és ez dermesztő. Nem szeretném, hogy bestiákkal foglalkozzon.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. szeptember 3. 09:51 Ugrás a poszthoz

Egyetlenem


A lehető legszélesebb, leghuncutabb mosolyommal viszonzom pillantását; leplezni sem akarom, milyen jólesik a tudat, hogy velem élte át először minden lány álmát. Az elképzelés, hogy mi lett volna, ha másképp történik, ha megelőz egy másik srác, és elrabolja az első csókot, most először környékez meg. Vajon Minában akkor is bekapcsolt volna a vélavér, és ma azért a másikért dobogna a szíve, és ahhoz a másikhoz lenne hű?
- Szerinted azért kötődsz hozzám, mert én voltam az első? - öntöm szavakba is gondolataimat, majd kivágok egy újabb falatot a még mindig lángoló tésztából. Azt rágva figyelem a szemközt ülő drágaságot, és míg lágy, mindig kedves hangján megosztja velem az érzéseit, én csak arra tudok gondolni, hogy bár ne hoztam volna szóba az állatait, és bár ne beszéltem volna Kornélról se. A szégyen dolgozni kezd bennem, de ahelyett, hogy teret engednék neki, előrébb dőlök, s alulról, egészen komoly pillantással vonom magamra tekintetét.
- Ne haragudj - mondom, és még a kezemet is kinyújtom, át az asztalon, hogy megfoghassam az övét. Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki csak és kizárólag a gyerekéről tud beszélni, pláne Mina mellett nem. Úgy érzem, hogy minden egyes Kornélt érintő gondolatommal, megjegyzésemmel vagy kételyemmel bántom őt, emiatt az esetek többségében visszanyelem őket, és ha még másnap is bennem vannak, hát elmondom anyának. Az ő világa úgyis az unokái körül forog.
Ami pedig minket illet, kettőnket, Minát és engem, egyelőre szeretnék csak a párja lenni, a férfi, aki szereti, akit vele kapcsolatban minden érdekel, és aki egy nap majd feleségül veszi. Szeretnék néha a gyermektelen férfi lenni számára, akinek nem minden gondolata a fia körül vesződik, hanem szabad, pimasz és éppen olyan, mint annak idején, a gyereke születése előtt volt. Nem könnyű. - Nem szeretném, ha a háttérben éreznéd magad. A mindenem vagy, és nagyon igyekszem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Noel összes RPG hozzászólása (331 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] Fel