Királylány
A kis asztal körül ülő pár hirtelen komoly hangulatot varázsol az elegáns cukrászda falai közé. A fiú szavai mintha titkon megrémisztenék a lányt, annak válasza pedig titkon megrémiszti a fiút. Mások a nézetek, mások a célok. Eltérő közöttük minden, csak az érzések ugyanazok. A rellonos a szék támlájának dőlve hallgatja randevúpartnerét, és nem tehet ellene, elönti a bágyadtság, a szomorúság, és a csalódottság érzete. Tudja, hogy a szemben ülő lány nem olyan, mint ő, tudja, hogy ritkán alkot szerelmi párost egymással levitás és rellonos, ő mégis ezt akarja. Megvakarja halántékát, aztán elhagyja hátával a széktámlát, és az asztal lapjára könyököl.
- Lyra, én nem adhatok neked olyan biztonságérzetet, amire a szavaidból kiderül, hogy vágysz - rázza meg nemlegesen fejét, és mellé nagyot sóhajt. - Nem tudom, hogy meddig fog tartani. Amit előzőleg elmondtam, az magába foglal annyi biztonságot, amennyi talán ki tud elégíteni téged egy darabig, de hogy később többre fogsz vágyni, abban biztos vagyok. Én megyek előre, hol egyedül, hol valaki mással. Lételemem a tűz. Nem tudom megígérni neked, hogy mindig ott leszek, ha szükséged lesz rám, csak azt, hogy igyekszem megadni a lelkednek azt a megnyugvást, amivel elindulhatunk a közös úton.
Nyugodt hangon beszél, de valahol mélyen érzi, hogy talán hiba ennyire más emberek közös próbája. Azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és bár szeretne ebben őszintén hinni, most lendületét veszti, és elkeseredetten hanyatlik vissza a támlára.
- Nem tudom mi legyen. Ha megfogod a kezem, az a végén úgyis fájdalomba fog torkollni - sóhajt, és pillant fel a levitás Királylányra. - De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt fogunk tartani. Nem akarlak elengedni, hiszen még el sem kezdődött...
Amilyen boldog és lelkes volt egész nap, és amikor meglátta Lyrát, és amikor megcsókolta, az az izgalom most tompa fájdalommá változik. Nem vallja be, és csak kevés látszik merev arcizmain. A pincérlány megérkezik, kedvesen mosolyog, ő pedig elmond egy keveset családjáról, visszakérdez, és hallgatja a levitás évfolyamtárs szavait.
- Sárán kívül viheted a másik kettőt - mosolyodik el nagy nehezen, a testvérei közül csak egy áll szívéhez közel, Nelli és Boróka valahol a szívéhez vezető úton lemaradtak. - Mit dolgozik édesapád, hogy lehetőséget kaptál ennyit utazni?
Furcsa érzelmek kavarognak benne, nem tud felhőtlen örömmel ülni, és csevegni egymásról úgy, hogy közben ki tudja látják-e még a másikat, ha a fiú elköszön a levitánál. Veszedelmes gondolatai hálóján át szűrődik be a szőke kedves hangja, aki valamilyen Antaresről beszél, méghozzá igen boldogan. Noel csak nézi a lányt, elmerül a kék szemekben, majd elneveti magát, amikor kiderül, hogy a férfinév csupán egy varázslényt rejt maga mögött.
- Aranyos vagy, köszönöm - nevet, és ő is tovább eszi még kellően meleg süteményét. - Remélem ízlik?