Az egyetlen akinek borzongásra van oka, az én vagyok, kedves

megköszönöm, Kei

*hazaért*
hát mitcsináltatok ti a férjemmel?! o: szájkosárról volt szó, nem kivégzésről

Zé, szívembogara, feltámadtál már?  

juj, az egy nagyon szép arány xddd *ő meg se meri nézni a sajátját xd*

csúúúúúúú *nyom puszit Zétényke homlokára a gramofonért* ha ettől sem támadsz fel, akkor már tényleg nincs több ötletem

az már régen rossz, amikor magadnak is hazudsz.. mindketten tudjuk, hogy odáig meg vissza vagy értem

*felfalja Mizácskát* na EZ a nyáladzás

férjecske: bocsi, ezt a te szádból nehéz komolyan venni

próbálkozni szabad

*kiterül*

csú, hellóka kis csodáló

bal oldalt, ha rákattolsz a Ki Online? feliratra, ott ^^

Zé azért még gramofonra less rá *-*

*beesik, egyenest Zéténykére* abfuonwvuebv

*Zétényke haaatalmas pofaszerkezetére tenyerelve feltápászkodik* mondtál valamit?

Miza <333

ah, bocsi leléptem kajálni ._.

*nem reagál Zé szavaira, mert el van foglalva azzal, hogy felmossa az álmodót* az a kép *-----*

utólag is köszönöm, megvolt

mármint hogy nekem írtál? ._.

akkor kinek? ._.

szia Gwen ^^

ezt értsem úgy, hogy.. neki?! árulóóó :'cc

csak türelmesen, Gwen

*nem is szól inkább Mizához, nagyon megbántódott* :c

a 4 évesek aranyosak *---* *neki is van egy uncsija, aki pont annyi :3*

szia Lilla ^^

*tüntetőleg elfordul Mizától* ˇ^ˇ

naaa, nem úgy gondoltam naa, csak tudod, ha róla van szó.. érted

sámmi, én mindjárt futok elfele ._.

ódáédes *-*

lesek majd, csak legyen mit lesni :33

na de szerintem én el is tűntem, mert lekésem a buszom ._. csóközön ^^

Farkas Zétény
~ bocsánat a kései válaszért <3

Habár Lyra idegei már a szobába lépésének pillanatától az elpattanás szélén voltak, utolsó csepp hidegvérét felhasználva nem reagált semmit a fiú ostoba becézgetésére, amellyel a lányt illette. Minél hamarabb túl akart lenni az egészen, és mostanra már arra is rájött, hogy csak maga alatt vágja a fát, ha reagál a másik megjegyzéseire.
Helyette inkább a már sokat emlegetett levelet kaparintotta kezei közé, hogy aztán elolvasva végképp elálljon a szava. Természetes, hogy nem akarta elhinni, hogy ezt tette vele az apja. Az apja, aki szinte körberajongta a hajdanvolt kislányt, hogy utána a cseperedő hölggyel is mindig elnézően bánjon. Nem, ez csak egy rossz vicc lehet.
Mikor aztán sokadik pillantásra sem változott meg a szavak értelme és a hamisíthatatlan pecsét továbbra is a levitás képébe nevetett, Lyra kénytelen volt elfogadni az elképzelhetetlent: eljegyezték.
Miután nem kimondottan finom mozdulatokkal elhelyezkedett a fiúval szemközti fotelben már csak az újabb megjegyzés hiányzott, hogy elinduljon a lavina. Szinte kirobbantak belőle a szavak, amelyeket máskor még véletlenül sem mondott volna ki, most azonban a legkevésbé az érdekelte, hogy mit gondolhatnak róla mások. Meghallva Zétény újabb frappáns megjegyzését csak egy lemondó nyögés szakadt ki ajkai közül, hogy utána a másik végletbe essen, visszazuhanva a fotelbe teljes letargiába zuhanjon. Mikor aztán megütötte füleit újra a fiú hangja, ahogy az szenvtelenül csókra invitálta Lyrát...
- Hamarabb fogok egy varangyost csókolgatni, mint téged, farkaska. - Hiába fogadta meg, hogy nem reagál az ostobaságokra, mielőtt még végiggondolta volna, a szavak már ki is buktak a száján. Pillantását azonban csak akkor emelte a másikra, amikor az újra megszólalt, ezúttal valamelyest értelmesebb dolgokat osztva meg a lánnyal.
Való igaz, eddig bele sem gondolt a levitás, hogy ez nem csak neki lesz egyenértékű egy világégéssel, azonban ez a felismerés sem tudott részvétet támasztani benne a másik iránt. Zétény láthatóan valamilyen szinten élvezte a helyzetet, amely a legkevésbé sem volt elmondható jegyeséről. Viszont ha igazat mondott, és ő sem kívánta ezt az egészet, akkor lehet hogy mégsem fognak olyan rosszul kijönni, elvégre máris találtak kettőjükben egy közös pontot.
Gondolataival körülbelül idáig jutott, amikor a fiú elővarázsolta a második levelet is, amelyet Lyra immár jól láthatóan remegő kézzel vett át. Mi jöhet még?
Ezt valakikkel ellenőriztetni is fogjuk. Elhűlve bámulta a leírt sorokat, ujjai között a pergamen megadóan nyögött, ahogy a lány erején felül szorongatta a papirost. Figyeltetni fogják őket.
Ezúttal arra sem vette a fáradtságot, hogy összegyűrje a lapot, úgy hajította a másik mellé, miközben ismét hátradőlve szemeivel a másik tekintetét kereste. Ha ezúttal is képes lesz és vigyorog az egészen... De nem.
Zétény eddig tőle még nem tapasztalt komolysággal figyelte a lányt, amely más helyzetben akár még zavarba is hozhatta volna a szfinxet. Most azonban a kék gondolatai nem kalandoztak el, várta a másik reakcióját. Mikor aztán meghallotta a kérdését, felszaladtak a szemöldökei, hogy aztán sóhajtva megcsóválja a fejét.
Talán gyerekesnek tűnhet, de ő igazán bízott benne, hogy Zétény mindjárt valami olyasmit mond, hogy őt ugyan nem érdekli ez az egész, és hogy Lyra ne is számítson rá, hogy ő majd kísérgeti mindenhol, de csalódnia kellett.
- Én... Nem tudom. Tényleg nem tudom.
Kétségbeesetten bámult a másikra, a vőlegényére, miközben valami kiutat keresett ebből az egész helyzetből. De mit tehetne, amikor az apja már mindent elrendezett? Amikor ő tudott meg mindent utoljára?
Felidézte magában a második levél szavait, majd egy pillanatnyi hezitálás után lassan szavakba kezdte önteni a gondolatait.
- Nos... Végül is relatív, hogy mi a nagy iskolai rendezvény, nem? Tanévnyitóra meg a végzősök báljára majd együtt megyünk, a többi igazán semmiség ezekhez képest. - Megerősítésben bízva pislogott a fiúra, miközben már azon töprengett, hogyan tudná kijátszani a heti négyszeri kötelező randevút. Mert hogy abba belehülyülne, az is biztos.

*begurul* cső off :33
*sorban tarolja Runát és Mizácskát*

valóban tetszetős a képed, Kornél

nope, Gwen, de ha gondolod, megböködöm kicsit :3

ah, akkor majd akkor folytatjuk, ha mindhárman plusz a kishölgy is ráér

Runaaa <33 ne félj, mostmár van netem, jövőhéttől állandó szállásom is lesz, meg se fogsz szabadulni tőlem

cső Wolgi :3

én még nem, de egyszer nagyon el szeretnék menni *-*

Mizácska: kettőt találhatsz, hogy mit csinálok épp :33

Gwen: nope, de Ly megharap, ha előtte hozod fel a témát

Miza: én sem értem .____.

nem, kajak nemértem xd elnézést, nem fog az agyam ._.

Zétény
~ outfit

Ismét elérkezett az évnyitó napja, és a tavalyival ellentétben idén, apjának köszönhetően, nem tehette meg, hogy megbújik a Levita klubhelyiségében. Mostanra már háztársaihoz is eljutott a híre, hogy szándéka ellenére ugyan, de eljegyezték, ezért legalább az értetlenkedő kérdésektől nem kellett szenvedjen, hogy ugyan mi baja van. A válasz mindenkinek egyértelmű volt: egy bizonyos rellonos már várja, hogy karonfogja Lyrát és együtt vonuljanak be a Nagyterembe. Szinte már mesébe illő. Brr.
Szépen, kötelességtudóan felöltözött hát, bár aki ismerte, annak feltűnhetett, hogy nyomott hangulata rányomta bélyegét kinézetére is, a szokottnál sötétebb göncökbe bújt, csak hogy kifejezze határtalan lelkesedését, amelyet a randevú iránt érzett.
Miután prefektusi jelvényét is gondosan felerősítette, egy látványosan nagy sóhaj után megindult kifelé, hogy találkozzon élete megkeserítőjével. A tőle telhető leglassabban lépegetett, minden lépcsőfordulóban megállt szusszanni egyet, de tovább már nem odázhatta az egyre közeledő pillanatot, egyrészt mert ha ennél lassabban ment volna, akkor már visszafele halad, másrészt pedig késni nem akart, azt rangján alulinak érezte. Így tehát a megbeszélt időpontban, percre pontosan megérkezett a Nagyterem előtti folyosószakaszra, ahol most szinte fekete tengert alkottak a taláros diákok, hogy egy gyors körbetekintést követően ki is szúrja vőlegényét. Sóhajtott még egy utolsót, majd beletörődve sanyarú sorsába megindult a rellonos felé.
Legnagyobb elkeseredettségére a fiú a megbeszéltekhez tartva magát várt rá, Lyrának pedig nem volt semmi kibúvója, mostanra már beletörődött sorsába.
Közönyös kifejezést erőltetett arcára, egyelőre a műmosoly még nem ment, első körben a fintorát próbálta eltüntetni. Mikor aztán elfogadhatónak ítélte ábrázatát, kelletlenül ugyan, de a farkas elé lépett, majd ajkait még mindig szorosan összeszorítva, kipréselt magából egy nem túl lelkes köszönést is.
- Szia.
Ollé, kezdődik a móka!

Zétény

Nos, a nehezén túl is volt. Szépen felöltözve, levitás prefektushoz méltóan elindult a tanévnyitóra, Black lányhoz méltó módon pedig vállalta a családja által rá kiszabott kötelezettséget is. Pedig Merlin a megmondhatója, hatalmas volt a kísértés, hogy egyszerűen magára zárja a szoba ajtaját, miután Runáék kimentek, ő pedig bent maradjon, egészen a lakoma legvégéig. Farkaska akkor nem tehetett volna semmit, esélye sem lett volna a szfinx feladványával szemben, ő pedig békében eltölthette volna az estéjét csendes magányában.
És mégse. A gondolat, hogy milyen egyszerűen megúszhatta volna az egész kellemetlenséget, ami tanévnyitó címen futott, egy keserű fintort húzott ajkaira, épp miután köszönt a kiválasztottjának.
A fenyegető mosoly, amelyet válaszul kapott, már meg sem lepte, annál inkább a viszonylag civilizált megfogalmazás, amely végéről szinte már hiányolta az elvárt öcsém megszólítást.
Ennek ellenére azonban nem mutatta meglepettségét, továbbra is szótlanul követte a rellonost, ki a tömegből, egy viszonylag kihalt folyosószakaszra, ahol aztán szembefordult vele, és miután sokatmondóan keresztbe fűzte karjait maga előtt, tekintetét a másikra függesztette.
- Mondd.
Nos... Maradjunk annyiban, hogy az udvariasságát elhagyta, még valahol a Levita klubhelyiségében.
Amikor aztán egy kész monológot kapott válaszul... Ezúttal már nem tudta elrejteni meglepettségét, ami kiült arcára, és ami aztán szép lassan átváltott felháborodásba, majd végül zavarba. Mikor aztán elhalt a fiú hangja, ő pár pillanatig még csendben maradt, magában többször átrágta az elhangzott szavakat, nem akart átgondolatlan választ adni.
Szóval jó lenne, ha nem rontaná el. Meg hogy mosolyogjon, nem, ne vicsorogjon, kedvesen mosolyogjon rá. És persze kérhet valamit...
Ez utóbbi még ötletnek is nevetséges volt, nincs semmi, de egyáltalán semmi, amit akarna tőle, már persze azon kívül, hogy soha többet ne kerüljön a szeme elé. Sejtette azonban, hogy ez a kérés már kívül esne a fiú által emlegetett ésszerű határokon. Szomorú.
De akkor mit kérjen? Már ha egyáltalán teljesíteni akarja farkaska kérését és megpróbálja hihetőbben játszani a szerepét. Bahh, belegondolni is fárasztó, nem véletlenül nem színjátszókörös.
És akkor felbukkant egy apró gondolatfoszlány, a kíváncsiság bátortalan ötlete, amely először tökéletesen nevetségesnek tűnt, amit egy kézmozdulattal el lehet hessenteni, de mégis befészkelte magát a lány gondolatai közé, míg az már másra sem tudott gondolni.
Elragadó mosoly terült el ajkain, szemei fényesen csillogtak, ahogyan közelebb lépett a fiúhoz, majd a látszattal szöges ellentétben lévő, határozott, szinte már parancsoló hangon kimondta a fejében mostanra már szinte örvénylő gondolatot.
- Rendben, vigyél be a Rellonba.

Zétény, majd levitás törpök

Kimondta. Valószínű, hogy meglepő lehetett ez a mondat a szájából, ő azonban semmi furcsát nem érzett benne, az okok számára világosak voltak. Az iskolában töltött két évben már volt szerencséje több kisebb kalandba belekeveredni, többségében a Levita tárnáiban, és bár előfordult, hogy nem épp veszélytelen helyzetbe került, egyfajta kaland-, és még inkább tudásvágy azóta nem tágított belőle. Már nem érte be a könyvtár nyújtotta tudással, másra, izgalmasabbra vágyott, és a lehetőség, hogy belógjon a híres-hírhedt sárkányfészekbe... Nos, pont ezt az izgalmat garantálta.
Amikor a rellonos nem adott egyenes választ rögtön, őszintén szólva, már meg sem lepődött, csak megforgatta szemeit, majd tekintetét egészen addig a fiú jégkék tükreibe fúrta, amíg meg nem kapta az elvárt beleegyező választ. Akkor aztán elfeledkezve magáról és az általános tartózkodásról, amelyet vőlegénye felé tanúsított eddig, elégedetten elvigyorodott és teljes természetességgel karolt bele a felajánlott kézbe.
Gondtalansága egészen addig kitartott, amíg meg nem érkeztek a Nagyterem elé, ahol is újra rá kellett jöjjön, hogy még mindig csak felsőbb utasításra cselekszik. Azonban még fényesen ragyogott lelki szemei előtt a beígért jutalom, így megelégedett egy beletörődő sóhajjal, mielőtt felöltötte magára legjobb mosolyát.
Állát megemelve, egyenes tartással, visszafogott, de azért bájos mosollyal lépett be a terembe jegyese oldalán, szinte sugárzott róla az elégedett boldogság. Vagyis úgy látszott, és ennyi pont elég is volt.
Egy pillanatra megtorpantak, hogy mindenki megcsodálhassa őket, majd a kékek asztala felé vették az irányt, ahol is nem ért véget a műsor, miután helyet foglalt Miza mellett, még el kellett viselje magán a fiú érintését, ahogy az megjátszott gyöngédséggel megigazította egy rakoncátlan tincsét, majd egy látványos és szinte már csöpögősen romantikus kézcsókkal elbúcsúzott tőle. Lyra csak egy biccentéssel reagálta le a köszönést, majd fordult is vissza a szfinxek felé, még az sem tűnt fel neki, hogy leendő férje a mellette ülőnek kacsintott.
- Ne szóljatok hozzám.
A mosoly egy pillanat alatt olvadt le arcáról, de teljes tudatában a figyelő szemeknek megpróbálta elrejteni zaklatott arckifejezését, egyik kezét a homlokának támasztotta és úgy is maradt néma csendben egészen az igazgató beszédéig. Csak legyen már vége. Csak mehessen már.

nemár, hogy ide is o: most komolyan az egész iskolának tudnia kell róla? xd

rendben, rendben, ha mindenképpen a vámpírbácsi előtt szeretnél megszégyenülni ˇˇ