31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lyra Aurora Black összes hozzászólása (133 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 9. 14:40 Ugrás a poszthoz

Hercegem

A mai nap is pont olyannak indult, mint a többi. Habár még nem régóta van itt, már kialakult egy napi rutinja, így miután hajnalban megreggelizett, bevetette magát az ágyába egy jó könyvvel, hogy aztán csak akkor keljen ki újra, mikor az órákra indult. Az más kérdés, hogy csak azokra az órákra ment be, amelyek érdekelték, így jóval a többi diák előtt szabadult. Útja máris egyik új, kedvenc helye felé vezet, amelyre még a hét elején talált rá. Az Akvárium világa szinte elvarázsolta, egyrészt, mert maga a helyzet, hogy víz alatt van, már magában is épp elég különleges, hogy visszajárjon ide, de a fő ok mégiscsak az, hogy itt végre talált egy kis magányt, ahol kizárhatja a többi diákot és elmerülhet imádott könyveiben.
Habár az első pár alkalom a nyugalmon kívül mással is szolgált, ugyanis kellett neki egy kis idő, mire nagyjából megfejtette a szoba mágiáját, így eleinte mindig csurom vizesen lépett ki a helyiségből, hogy aztán magában szitkozódjon elázott jegyzetei miatt - ennek köszönhető valószínűleg, hogy hamarosan a szárító-bűbáj mestere lett.
De mint látjuk, ez nem tántorította el a szoba használatától, hiszen most is oda tartott. Már ráfordult a folyosóra, amelyből a kis, piros ajtó nyílt, amikor hirtelen megtorpant. Egy fiú állt a nyitott ajtó előtt, egyik kezével óvatosan a merev vízfalat vizsgálva. Halkan elkuncogta magát, ahogy eszébe jutott, hogy alig egy hete ő is pont ilyen arccal állt ugyanott, mielőtt be mert volna lépni a bűvös terembe.
Új lendületet véve indult meg az idegen felé, halkan, hogy az csak akkor vegye észre jelenlétét, mikor megszólal.
 - Elképesztő, ugye? Valószínűleg egy víztaszító-bűbáj van kombinálva benne egy álcázott buborékfej-bűbájjal, ugyanis lélegezni is lehet bent - felmosolygott a fiúra, szemeiben élénk, érdeklődő csillogással. Néhány pillanatig tanulmányozta az arcát, mire rájött, hogy még életében nem látta nem hogy az órákon, de még a folyosókon se. Habár utóbbi nem is meglepő, általában kerülte a tömeget és a lehető legcsendesebb utakat kereste a kastélyban.
 - Egyébként Lyra vagyok, Lyra Black, örülök a találkozásnak! - kecses mozdulattal nyújtotta kezét a másik felé, várva annak reakciójára.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 11. 00:42 Ugrás a poszthoz

Hercegem

Muszáj volt felnevetnie a fiú reakcióján, ahogy az nem csak meglepődött rajta, hanem az arcáról tisztán leolvasható volt, hogy egy szót nem értett abból, amit mondott. Türelmesen, de immár egy vigyorral az arcán ismételte meg korábbi mondandóját, hátha most el is jut a címzetthez az értelme.
- Azt mondtam, hogy egy buborékfej-bűbájank köszönhetően lélegezni is lehet bent - elrévedt egy pillanatra, ahogy a vízfalra nézett, tekintetét végigfuttatta a szoba ismerős berendezésén. A vigyor immár egy mosollyá szelídült a szája szegletében, ahogy elmerengett a terem mágiáján, és azon, hogy mibe került rájönnie arra. Pillantását visszavezette a fiú arcára, amin megint el kellett kuncognia magát, ugyanis arról tökéletes zavarodottság tükröződött.
Finoman megszorította a másik kezét, közben tekintetét mélyen a másik szemeibe fúrta. Némán fürkészte az arcát, végigfuttatta szemét az orra vonalán, szája ívén, hogy aztán a jáde-szín szempárban vesszen el. A fiú elmosolyodott, ezzel elérve, hogy Lyra pillanatok alatt halványan elpiruljon - szerencsére ezt már nem látta az említett, mivel újra a vízfalat kezdte vizsgálni.
- Öhm, igen, elég gyakran járok itt. Teljesen veszélytelen a szoba, amíg meg nem töröd a varázsát, akkor ugyanis elázol, ami.. nos, elég kellemetlen tud lenni.
A pír még most sem tűnt el az arcáról, ugyanis eszébe jutottak negatív tapasztalatai, amikor bőrig ázva kellett végigvonuljon a folyosókon, egészen a klubhelyiségig, ahol aztán egy felsőéves megszánta és megszárította.
De hamar visszaterelte gondolatait a mellette állóra, aki még mindig tökéletes rejtély volt számára. Egész biztos volt benne, hogy még nem látta, pedig a fiú nem tűnt idősebbnek nála, nem tudta elképzelni róla, hogy felette járjon. Az viszont kétségtelen volt, hogy nem egy házban vannak, ugyanis újdonsült háztársait már megismerte, és egészen biztos feltűnt volna neki, ha ő is köztük van. Fejében rögtön elkezdte osztani-szorozni az eddigi viselkedését, hogy aztán pillanatok alatt kizárja a lehetőségét annak, hogy eridonos legyen. Eddigi visszafogottságát tekintve akár navinés is lehetett volna, de mégis, volt benne valami megfoghatatlan, ami miatt meg volt róla győződve, hogy egy hírhedt rellonossal hozta össze a sors. Amint ezt megfogalmazta magában, máris óvatosabban tekintett a fiúra, habár az nem tett semmit ellene, hallott már eleget a zöld ház lakóiról. Egy kicsit csalódottnak érezte magát emiatt, kimondottan szimpatikusnak találta eddig az ismeretlent, de elhatározta, hogy amíg meg nem ismeri jobban, tartózkodással fog felé fordulni.
- Egyébként te is elsős vagy? Nem ismerted a szobát, szóval gondoltam nem lehetsz régóta itt. Viszont az órákon még nem láttalak - az utolsó mondatánál finoman felemelte az egyik szemöldökét, ezzel jelezve, hogy kérdésnek szánta mondandóját. És ez még csak az első volt, ugyanis eltökélte magában, hogy mindenképpen megfejti ezt a srácot. Noel... Igen, határozottan érdekesnek ígérkezik.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 11. 18:05 Ugrás a poszthoz

EM kirándulás

Izgatottan készült élete első tanulmányi kirándulására, amint meglátta a hirdetést, rögtön tudta, hogy ide bizony mennie kell. Gyakorlott mozdulatokkal pakolta össze kirándulós dolgait, melyet mint mindig, most is az apjától kapott tértágító bűbájjal kezelt táskájába rakott. Víz, kaja, esernyő, a szokásos elsősegély-cucc ragtapasszal és fertőtlenítővel - na meg persze az elmaradhatatlan noteszke, amibe kedvére jegyzetelhet, firkálhat majd. A hűvös idő beálltára tekintettel alaposan felöltözött, egy kényelmes, fekete farmert vett fel térdig érő csizmával, felülre pedig egy egyszerű hosszúujjú felé vastag, kötött, kicsit túlméretezett pulcsit. Feleslegesnek tartotta a kabátot, elvégre amíg mozgásban maradnak, nem fog fázni. Végül egy hatalmas kötött sálat tekert még a nyaka köré, illetve kényelmes bőrkesztyűket húzott a kezére, aztán már indult is a gyülekezési hely felé. Nem régóta járt még ide, de szerencsére a főbb útvonalakat már megismerte, így könnyűszerrel letalált a kapuhoz, ahol már többen várakoztak a professzoron kívül.
- Jó napot, uram, sziasztok!
Nem volt biztos benne, hogy mindenki tisztán értette szavait, ugyanis a sálat egészen az orra hegyéig felhúzta, kicsit félszegnek érezte magát az ismeretlen emberek között. Némán közelebb somfordált az egyik lányhoz, akit többször látott már a klubhelyiségükben, róla legalább tudta, hogy levitás.
Csendben végigtanulmányozta az embereket, és rá kellett jönnie, hogy többségük még csak nem is ismerős neki. Ettől függetlenül mulatságosnak találta, hogy csak lányok voltak jelen a professzoron kívül - most merült fel benne először, hogy lehet vannak, akik nem is a tárgy miatt jöttek a kirándulásra. Végül is a férfi fiatal, jóvágású, és minden bizonnyal akadtak olyanok, akiket jobban érdekelt a tanulásnál. De hát ki ő, hogy ítéletet mondjon, nem érdekelte különösebben a többiek ottlétének oka, amíg nem akadályozzák a kirándulást.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 13. 01:50 Ugrás a poszthoz

Hercegem

Noel megismételte szavait, majd végigsimított állán, ezzel odaterelve Lyra figyelmét. Elgondolkozva nézett a vízbe, így a lánynak volt ideje zavartalanul tovább tanulmányozni vonásait. Csend állt be közéjük, mindketten mélyen elmerültek gondolataikban. Hogy a fiú mire gondolhatott, arról ötlete sem volt, ellenben neki még mindig a másik járt a fejében. Újra és újra végigpörgette magában az eddigi beszélgetésüket, hogy aztán mindig ugyanoda lyukadjon ki: nem tudja, hova tegye a fiút. Végül aztán - mivel semmilyen eredményre nem jutott - úgy döntött, nem gondolkozik feleslegesen a dolgokon, próbál inkább arra koncentrálni, hogy minél többet kihozzon a helyzetből, ráér majd utólag bosszankodni, ha esetleg rosszul sülne el.
Hirtelen tért magához a kérdésre, hogy aztán azzal kelljen szembesülnie, hogy beszélgetőpartnere már eltűnt a vízben. Egy szemforgatással indult utána - nem is tudatosult benne, hogy szájára visszatért a kis mosoly.
- Ha a falakhoz vagy a mennyezethez érsz, vagy arrébb pakolsz valamit, akkor megszűnik a bűbáj, habár levegőt továbbra is lehet kapni - tudatosan jobban odafigyelt az artikulálásra, hiszen hangja, a víznek köszönhetően kevésbé volt érthető. Remélte, azért a másik megérti így is; ha már bejöttek, nem akart visszamenni, de a beszélgetést sem szerette volna félbehagyni.
Kissé összeráncolta a szemöldökét, úgy figyelt, mikor a másik beszélt, egy szaváról sem akart lemaradni. Mondandója befejeztével aztán elmerengett a hallottakon, úgy tűnt, az élet egy kimondottan lógós diákkal hozta össze. Habár kötelességtudata nem nézte jó szemmel a rellonos életfelfogását, nem tudott nem elmosolyodni azon a szenvtelenségen, amellyel a fiú kiejtette a szavakat. A végén megjelenő vigyorra már csak egy rosszalló cöcögéssel reagált, de így se tudta elrejteni somolygását.
- Nem mondom, hogy nem érdekesebb mászkálni a birtokon, de azért majd vizsgázni is kéne valahogy.
Habár a szavai feddést sugalltak, a hangsúlyából egyértelmű volt, hogy ő sem gondolta komolyan amit mondott, és tökéletesen megérti a másikat. Ha kicsit merészebb lenne, minden bizonnyal ő is a környék felfedezésével töltötte volna az idejét, ahelyett, hogy máris belevetette volna magát a tanulásba. De ha annyival kényelmesebb a szobájában üldögélni... No meg nem utolsósorban ott voltak még családja elvárásai is, mint legfőbb ok.
Ahogy Noel újra megszólalt, megint ráemelte tekintetét és egészen elképesztőnek tartotta, hogy még ezt a semmitmondó mondatot is mögöttes tartalommal ruházta fel, egyetlen pillantásával.
- Nahát, biztos vagy benne? Jól érzed magad? - Nem volt teljesen biztos, hogy megengedheti-e magának az effajta szurkálódást a fiúval szemben, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, és nem mellesleg bízott benne, hogy a másik veszi a lapot. Ettől függetlenül rögtön meglódultak a gondolatai az elhangzott szavakra: ezek ugyanis azt jelentették, hogy a továbbiakban valószínűleg gyakrabban találkozhat majd a rellonossal, habár csak órákon. Ez azonban nem keserítette el, sőt, kimondottan izgatott lett a gondolatra, hogy rendszeresen látni fogja.
Követte a másikat a szoba belsejébe, ahol gondolkozás nélkül helyet foglalt mellette a kanapén, hogy aztán egy pár pillanatnyi merengés után válaszoljon csak az újabb kérdésre.
- Általában kimegyek a rétre vagy az erdőbe. Habár még nem nagyon mentem beljebb, leginkább csak a szélén kerestem egy csendesebb helyet. Tudod néha szeretek csak úgy üldögélni.
Igen, kimondottan szeret ücsörögni a természetben, főleg magában, a legtöbb ember ugyanis kényszert érez, hogy kitöltse valami fecsegéssel a csendet, ami alkalomadtán kifejezetten idegesítő tud lenni. Valamiért azonban ezt nem tudta elképzelni a fiúról, ő sokkal inkább olyannak tűnik, aki tudja értékelni a némaságot is.
- És te? Éjjel-nappal a folyosókat járod? - Érdekelte, hogy mivel tölti az idejét, volt egy olyan sanda gyanúja, hogy kevésbé elvont dolgokkal foglalja le magát, mint ő - de hát nem lehet mindenki egyforma.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 13. 21:55
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 16. 17:48 Ugrás a poszthoz

Hercegem

Ahogy Noel lakberendezési tippjeit ecsetelte, muszáj volt felnevetnie, hiába volt komoly dolog szerinte ez, nem akart a szoba mágiájával viccelődni többet. Ettől függetlenül nem tudott megmaradni a szigorú hangvételnél, kezdte úgy érezni, hogy ez a fiú mellett teljesen lehetetlen.
- Nem értek egyet, abba a sarokba márpedig azt az asztalt kell tenni, a fotel a szoba legkeletibb pontjára kell kerüljön, hogy a yin és a yang kiegyensúlyozott maradjon. Tudod, tűz és víz, észak-dél, hideg és meleg, te és én... - Rögtön elnémult, ahogy leesett neki, mi csúszott ki a száján. Pillanatok alatt vörös pír kúszott fel az arcára, így pont jól jött zavarát oldani a fiú újabb kérdése.
- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen, azt ne hidd.
Túllépett korábbi bizonytalanságán, ismét felszabadultan mosolygott, korábbi vörösségének már csak maradéka volt megfigyelhető arcán.
A fiú ötletére, hogy egymással mászkáljanak a birtokon csak még jobban kezdtek csillogni szemei. Nem volt kimondottan társasági ember, de róla határozottan el tudta képzelni, hogy eltöltsenek egy délutánt együtt, anélkül, hogy egymás idegeire menjenek.
- Miért, mivel terelnéd el a figyelmem? - Hangsúlyából azt hihetné az ember, hogy el se tudja képzelni, hogy mivel töltsék idejüket, de ahogy ráhunyorgott a másikra egyértelművé vált, hogy pontos tervei vannak, csupán kíváncsi, hogy a másik mire gondolt.
A kijelentésre, amely a fiú könyvtárba járási szokásait és olvasási képességeit taglalja, nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy elkerekedett szemekkel közbevágjon halkan:
- Komolyan? Mindig meglepsz! - Persze nem gondolta ám komolyan, de a magas labdákat ugye le kell csapni. Arra pedig, hogy "némi módszerrel", ahogy a másik mondta, be lehet hozni az ő egész éves megszállott munkálkodását, muszáj volt felhorkantania.
- Nem tudja uram, hogy mit jelent olyan jól vizsgázni, mint ahogy azt én teszem. Higgye el, ez lehetetlen önnek, ha nem veszi komolyan az egész évet. - Ösztönösen váltott át ő is a magázásra, így talán jobban is kiérezhető a magabiztosság a szavaiból. Ezzel a mondatával egyébként nem akarta kétségbe vonni Noel képességeit, gondolkodás nélkül csúszott ki a száján a válasz, talán a másik jelenlétének köszönhető szokatlan arroganciája.
Arról, hogy az erdő mélyére tilos bemenni, már ő is hallott, de eddig fel sem merült benne, hogy ezzel foglalkoznia kéne. Úgy látszik, partnerre talált a másikban, nem tűnt úgy, hogy különösebben érdekelnék az esetleges következmények. Elraktározta az információt, hogy ha egyszer felfedezni indul majd oda, tudja, kit hívhat magával.
Amikor arról kezdett el beszélni, hogy a fiúk zargatnák, önkéntelenül is elhúzta a száját. Még felvetésnek is igen kellemetlen gondolatnak tartotta, ám szerencséjére nem ez volt a helyzet.
- Nem, erről szó sincs. Igen hatékonyan tudok elbújni mások elől, ha akarna is valaki követni, szerintem még a kastélyban elvesztene. De egyáltalán miért akarnának mellém ülni? Nem vagyok kimondottan érdekes társaság.
Egy pillanatra elmerengett ezen. Így van, nincs túl sok barátja és az emberek nem érdeklődnek különösebben iránta, de ez így is van jól, őt sem érdekli a többiek unalmas fecsegése, átlagos véleményük. Sose tudott csak úgy "csevegni" másokkal, feleslegesnek tartja az olyan beszédet, amelynek semmi célja nincs.
Érdeklődve hallgatja a másik időtöltését, mikor elhangzik a rellon szó, kicsit összeráncolja szemöldökét. Nem érte teljesen meglepetésként a másik háza, korábban is arra jutott magában, hogy oda tartozhat a fiú, mégis kicsit keserű lett a szája íze, hogy most már biztos lehet a dolgában. Ettől függetlenül próbált elvonatkoztatni attól, hogy egy zölddel áll - illetve ül - szemben, hiszen eddig remekül megvoltak és nem látott okot rá, hogy csupán ennyi miatt megvonja magát a szórakoztató társaságtól. Így hát próbált inkább az elhangzó információra koncentrálni és arra kinyögni valami választ.
- Nagyjából ismerem az érzést, bár én csak az ágyamban szoktam megvárni a hajnalt - pörgette le magában azt a számtalan alkalmat, mikor csak a Nap első sugarai juttatták eszébe, hogy abba kéne hagynia az olvasást vagy épp az írást, firkálgatást. Nagyon bele tudott merülni a dolgokba, így ezek az alkalmak gyakrabban estek meg, mint szerette volna, nem volt hát furcsa az sem tőle, ha méteres karikákkal a szemei alatt jelent meg órán. Idővel megszokták ezt is az emberek és már nem kérdezgették minden egyes reggel, hogy mi történt vele.
Ami a fiú állandó mehetnékjét illeti, azon is csak mosolyogni tudott. Hihetetlen volt számára, hogy létezik olyan ember, akiben ennyi energia van, hiszen ő mindig is a lustább, takarékosabb fajtába tartozott. Mégis, üdítő változatosság volt ez a számára és talán pont ezért vonzotta egyre Noel.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 16. 18:10
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 18. 22:32 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány
Kissé elcsépelt, de na.

A fiú reakciója szavaira elbizonytalanította. Miért nem mondott semmit? Teljesen kifejezéstelen arccal figyelte a lányt, az semmit sem tudott leolvasni az arcáról és ez kimondottan zavarta, muszáj volt hát ösztöneire hagyatkozzon és bízzon benne, hogy nem rontott el mindent a direktségével. Legalábbis nagyon remélte. Gondolatai nem tudja mennyire ülhettek ki arcára, abban azonban biztos volt, hogy egy határozottan kihívó mosoly jelent meg rajta, amikor a fiú végre válaszolt valamit. Még hogy ne biztosan? Dehogy biztos ő magában, de ezt persze a másiknak nem kell tudnia, biztonságban érzi magát, ha társa azt hiszi, ő az irányító fél.
Folytatta hát játékát, a kérdésre újra magabiztos ábrázatot vett fel, hogy aztán évődő hangon válaszoljon rá:
- Most is a tananyagot ismétlem magamban, természetesen - ártatlan arcot vágott, hogy válasza hatásosabb legyen, ám a maszk egy pillanat alatt tört meg, ahogy meghallotta a következő kérdést. Hogy egy délután Bogolyfalván? Noellel, kettesben? A pír régi ismerősként köszöntötte, ezúttal azonban tartósnak bizonyult, nem tudta leküzdeni zavarát a randevú lehetősége felett. Vagy ez nem is hivatalos találka lenne, csak amolyan egyszerű, haveri időtöltés? Fájdalmasan kevés tapasztalata volt ebben a témában és ennek hiányát most érezte meg először igazán. Mit kéne válaszoljon? Nem utasítja el, ez egyértelmű, de mégis hogyan kéne megfogalmazza a feleletet, hogy akkor se tűnjön totális idiótának, ha csak félreértette az egészet? Azonban nem gondolkozhat tovább, mert akkor olyannak tűnhet, mint aki az elutasítását akarná közölni. Dilemmák. Mély levegőt vett hát, és kinyögte az első dolgot, ami a szájára jött.
- Szívesen! De nem tudod te még, hogy mire vállalkoztál ezzel - csodák csodájára értelmes mondatot nyögött ki, ennek örömére pedig egy hatalmas sóhaj után visszatért a felszabadult mosoly az arcára. Túl van rajta.
Eleinte kuncogva hallgatta a pimasz választ, ám a mondat utolsó részére kissé elkomorodott.
- Ne. Nem szeretem a felesleges hízelgést, hiteltelennek tűnsz tőle - megengedett egy apró mosolyt magának, remélte, hogy ezzel nem bántotta meg a fiút, volt aki nem viselte jól a hasonló őszinteségi-rohamát. Figyelmét elterelte az újabb kérdés, mely elbújási szándékát firtatta.
- Nem hiszem, hogy el kellene, a végén már te fogsz menekülni előlem - határozottan emlékezett rá, hogy még valamit hozzá akart tenni magyarázatként, de mintha a kész mondandóját beszippantotta volna egy fekete lyuk a fejében, minden gondolatával együtt. A fiú akaratlanul érte el ezt nála, azzal, hogy finoman ráharapott ajkára, ezzel Lyra figyelmét teljesen elterelve korábbi témájukról. Miről is volt szó? Park, üldögélés, elküldés. Nem tudta felvenni a fonalat, még mindig meredten bámulta a másik száját. Mikor aztán az ajkak mozogni kezdtek, lassan leesett neki, hogy minden bizonnyal hozzá beszél a tulajdonosuk és illene figyelnie. Olvasás. Igen, megvan, olvasni szokott az ágyban.
- Valahogy úgy. Aztán persze átkozom magam, hogy megint nem tudom majd kialudni a 12 órám - felnevetett saját szerencsétlenségén, elvégre ezen csak nevetni érdemes, úgyse tud megváltozni, sokszor próbált már, de végül mindig érdekesebbnek bizonyult az aktuális olvasnivaló.
- Most hogy így mondod, szerintem nem kell már sok, hogy kivégezzem a könyvtár tartalmát - ártatlan tekintetének ellentmond vigyora, de nem tudja levakarni arcáról, főleg, miután meghallja a feltételezést a könyvmoly udvarlókról.
- Áh, esélyük sincs, unalmasak ők ahhoz. Na nem mintha én nem lennék könyvbolond, de szerintem pont ezért nem jönnék ki velük túl jól. Kell a változatosság, tudod.
Utolsó mondatánál derűsen mérte végig a mellette ülőt, ahogy végiggondolta, az pontosan megfelelt az általa felállított kritériumoknak. Nem volt unalmas, földhözragadt, szinte sugározta magából az élmények lehetőségét. Ennek ellenére művelt társaság volt, könnyen el lehetett vele beszélgetni, ami nála ritkaságszámba ment. Ezek mellett pedig kimondottan üdítőek voltak még jellegzetes rellonos tulajdonságai, magabiztossága, amely enyhe elbizakodottsággal párosult, számító jelleme, szarkazmusa, szurkálódó karaktere. Mégis, mintha még nem forrt volna ki teljesen a fiú személyisége, itt-ott elővillant álarca mögül fiatal kora okán az enyhe tétovázás, és talán egy leheletnyi felesleges hivalkodás, mintha arra szorulna, hogy bizonygassa igazát. A fentiektől függetlenül Lyra egész biztos volt benne, hogy amint ezeket az idő megoldja és a fiú egyéniségének megfelelő alapot ad majd a tapasztalat, egy igazi sárkány lesz Noelből, a szó legnemesebb értelmében. Addig pedig megmarad még kicsi sárkánynak. Ez utóbbi gondolatra megint kiült a mosoly ajkaira, határozottan illet a fiúhoz a becenév. Csak meg ne tudja, hogy a fejében mit aggatott rá, volt egy olyan érzése, hogy nem köszönné meg, amit érte kapna.
- Na és hova gondoltad a légyottunkat Bogolyfalván belül? Még nem jártam lent, akár körbe is vezethetnél majd.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 19. 21:43 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Képtelenség. Lehetetlen, hogy valaki ennyire vonzó legyen, miközben szinte sugárzik belőle az egoizmus, és mégis. Lyra megint csak nevetni tudott a fiú magabiztos válaszán és szándékosan eltúlzott fintorán. Szinte hallotta magában a ki nem mondott üzenetet: "Hogy mellettem másra figyelj? Na ne nevettess, tudom ám, hogy oda meg vissza vagy tőlem. De ne félj, ez teljesen természetes, elvégre rólam van szó."
Egy pillanatra elbizonytalanodott a fiú komoly arcát látva, melyből semmit sem tudott kiolvasni, de aztán megnyugodott a biztató válaszra.
- Akkor ebben egyetértünk - várakozóan nézett bele a zöld macskaszemekbe, és végre azt a nyíltságot látta bennük, amelyre vágyott. Szerette az őszinte embereket. És most csak őszinteséget látott a másik tekintetében, egy jó nagy adag izgalom, magabiztosság és türelmetlen várakozás mellett.
Figyelmesen hallgatta végig a fiú magyarázatát korábbi megjegyzésére és szép lassan egy szeretetteljes mosoly húzódott ajkaira.
- Hogy te milyen meglepően édes tudsz lenni - merengett el hangosan, majd kénytelen volt újra felnevetni a másik ábrázatára, mikor az meghallotta az édes jelzőt egy mondatban magával. Igen, határozottan aranyos volt a fiú, ahogy átgondolatlanul csúsztak ki a száján gondolatai, de ezt Lyra egy pillanatra sem bánta, elragadó volt ez a nyíltság.
A másik arcán az előzőeknél is szélesebb vigyor jelent meg, mikor a könyvkukac fiúkról szóló fejtegetéseit hallgatta, ezen pedig neki kellett mosolyognia. Egyértelmű volt, hogy Noel vette a célzást a változatosságot illetően, emiatt pedig újra elgondolkodott, hogy jól teszi-e, hogy utalgat, mikor nem lehet biztos a fiú gondolataiban. Végül arra jutott, hogyha valaki, hát ő megéri a kockázatot, majd maximum a föld alá süllyed, ha kiderül, hogy a másik csak barátkozni akart.
- Lesz kedvem! - vágta rá rögtön a választ. Milyen buta feltételezés ez, hát hogy ne lenne kedve sétálni a természetben, ráadásul ilyen kellemes társaságban. A nemleges válasz elképzelése is nevetséges ötlet.
- Jól hangzik. Akkor rád bíznám magam - pillázott rá a másikra, majd újfent elnevette magát, hogy oldja a feszültséget, melyet félreérthető szavai kelthetnek. Egy pár pillanatos csend után aztán Lyra döntésre jutott, és keserű szájízzel bár, de belekezdett mondandójába.
- Most, hogy ezt így megbeszéltük... Hát valójában nekem ideje lenne mennem, már elég régóta ücsörgünk itt, és tudod én holnap órákra fogok menni - ráhunyorgott a másikra korábbi témájukra való utalása miatt, majd kelletlenül ugyan, de felállt a fiú mellől.
- Mindenképp üzenj majd, hogy neked mikor lenne jó.
Összeszedelőzködött, majd egy várakozó pillantást vetve a fiúra elindult az ajtó felé, annak a reményében, hogy az követi, hogy a folyosóra érve elbúcsúzzanak. Nem értette, hogy miért van egy kis görcs a hasában, elvégre csak köszönni akart. Nem létezik, hogy már most hiányzik neki a másik, azért annyira még nem súlyos a helyzet. Viszont már tudta, hogy ma éjszaka nem egy könyv fogja ébren tartani a hajnali órákig, hanem saját gondolatai, amik minden bizonnyal egy bizonyos kicsi sárkány körül fognak forogni.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 19. 21:49
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 25. 21:22 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Két napja kapta meg a várva várt levelet, melyben fixálták végül a találka időpontját és helyét. Azóta érezhetően, napról napra idegesebb lett - rá kellett jönnie, hogy nem hogy nem tud koncentrálni semmire, de gyakran órákon is elkalandozik a figyelme és gondolataiban egy zöld szempárt fürkészik vagy épp egy ismerős mosoly dereng fel fejében.
Reggel izgatottan kelt fel, a szokásosnál hamarabb, hogy aztán csalódottan tudatosuljon benne, hogy bizony csak délután kezdődik programja. Egész nap használhatatlan volt, kétségbeesésében már a tanulásról is lemondott és megelégedett volna egy jó könyv olvasásával is, de mikor ötödjére olvasta ugyanazt a két mondatot, rá kellett döbbennie, hogy reménytelen a próbálkozása. Végül aztán a kitűzött időpont előtt már egy másfél órával nekiállt készülődni, magát azzal nyugtatva, hogy majd csak lassan sétál le a faluba, és valószínűleg úgysem találja meg elsőre a megbeszélt helyet. Próbált egyszerre kényelmesen, melegen, elegánsan, de azért nem túl hivalkodóan öltözni - míg nem feladta a képtelen kísérletet és egy egyszerű fekete farmert kapott fel csizmával, galambszürke felsővel, hozzá sötétkék szövetkabátjával és egy fekete kötött sállal kiegészülve. Pálcáját övébe dugta, erszényét zsebre vágta és izgatottan indult meg a falu felé. Mikor már az iskola kapuján is túl volt jutott csak eszébe, hogy kesztyűje a szobájában maradt, így kénytelen volt már most jéghideg kezét zsebre dugni.
Hamarosan rá kellett jöjjön, hogy az út a faluba egyáltalán nem bonyolult, és hogy ráadásul sietős lépteit sem tudja visszafogni. Így ő lepődött meg a legjobban, mikor a megbeszélt időpont előtt a Fő utzára érve egy ismerős alakot pillantott meg nem is olyan távol. Akarva akaratlanul kanyarodott egy lelkes mosoly ajkaira, hogy aztán lépteit még jobban megszaporázva közeledjen Noel felé.
A fiú jól láthatóan gondolataiba mélyedt, Lyra pedig nem akart ráijeszteni, így egy kisebb kanyart vett, hogy a fiú látóterébe kerüljön. Amint az rápillantott, kissé rekedten ugyan, de kinyögte az első dolgot, ami eszébe jutott:
- Jó újra látni - Egy pillanatra elképedt saját szavain, mivel azok tökéletesen őszinték voltak: meglepően hiányzott neki a rellonos látványa, sőt, inkább a társasága. Alakját magában is fel tudta idézni, de váratlan megnyilvánulásai, szokatlan gondolatai a fiú sajátjai voltak. Amint túllépett saját véleménye feletti sokkján, újra fesztelenül fordult a másikhoz.
- Régóta vársz itt?
Remélte nem kellett a fiúnak hosszú ideje idekint fagyoskodnia, de magát sem hibáztatta, ő nem késett - sőt. Ez csak azt jelenthette, hogy a másik még kevésbé bírt magával, ez pedig egy elégedett mosolyt csalt a lány arcára.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 26. 23:11 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Egy pillanat alatt járta át a melegség, ahogy meghallotta a biztató választ. Nem volt feleslegesen hízelkedő, csak egyszerűen, ösztönösen jött a fiúból és Lyra ebből tudta, hogy nem csak az ő gondolatait töltötte ki az elmúlt napokban a másik. A fiún halvány remegést látott, ám ezt betudta a hidegnek, így rögtön feljegyezte magának, hogy ne vesztegessék felesleges szócsépléssel az időt és induljanak meg valamerre. Épp annyi ideje volt, hogy ezt végiggondolja, máris jött az újabb felelet, mely alatt Noel egy pillanatra lesütötte szemeit - ezzel egyértelművé téve a lánynak, hogy a rellonos valószínűleg már meglehetősen régóta fagyoskodhat kint. Lyra csak halványan elmosolyodott a makacs tagadásra, majd érdeklődve hallgatta a másik felvetéseit, miközben tagjaiba visszatért az elmúlt napokból már ismerős várakozó bizsergés. Mielőtt kinyöghetett volna bármi választ, megérezte a fiú karját maga körül és egy pillanat alatt röppent ki minden épkézláb gondolat a fejéből. A pontokból, ahol hozzáért Noel, lassan egyre erősödő melegség indult ki, amely hamarosan átjárta egész testét, és amelynek köszönhetően arca immáron nem csak a csípős időnek köszönhetően volt piros. Hatalmasat nyelt, óvatosan még közelebb ficergett a másikhoz, hogy oldaluk is összeérjen, majd minden erejét egy értelmes válasz megfogalmazásába ölte.
- Az erdőt inkább hagyjuk valami kellemesebb időre.
Elmerengve tekintett végig az utcán sorakozó boltokon, miközben a fiú oldalán megindult a macskaköveken. Engedve a másik finom terelésének hamarosan a cukrászda ablaka előtt találta magát, amelyen betekintve azonnal aprót jelzett hasa, utalva rá, hogy a lány teljesen elfeledkezett az aznapi étkezésről. Még jobban elrejtette arcát sáljában, és úgy hallgatta a fiú lelkes magyarázatát, amely hamarosan már nem is a sütikről szólt, hanem egy rövid nevetés után áttért Lettire. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjön, a fiú csak azt szerette volna megmagyarázni neki, hogy mégis ki az a lány, akinek ő sütiket vesz: ezek szerint nem tudatosult benne, hogy éppen háztársáról mesél Lyrának, akivel már volt szerencséje találkozni, habár még nem beszélgettek. Ennek ellenére nem szakította félbe a másikat, meghagyta abban a hitben, hogy egy ismeretlen emberről beszél neki, nem akart közbeszólni most, hogy végre egy kicsit megnyílni látta a rellonost.
Az apró mosoly végig jelen volt szája szegletében, hogy aztán mikor a fiú visszatért eredeti témájukhoz, újra kiszélesedjen.
- Menjünk be felmelegedni kicsit, aztán a sütizés után tehetünk egy kis kerülőt a faluban, mielőtt visszaindulnánk. Mit szólsz?
Egyszerűnek tűnhetett az ötlet, ám valójában pontos számítások álltak mögötte. Amennyiben nem úgy sül el a találka, mint Lyra szeretné, akkor  kihagyva a városnézést rövid úton visszaérhetnek a kastélyba, hogy aztán a lány belefojthassa magát a párnájába. Ha viszont beteljesülnek reményei és jól ellesz a fiúval... Nos maradjunk annyiban, hogy a kis kerülőből akár éjszakába nyúló csavargás is lehet, amely meglepő módon kimondottan vonzó ötlet volt a levitás számára.
Miután ezt meghányta-vetette magában, kelletlenül indult meg a cukrászda bejárata felé, annak teljes tudatában, hogy bent már semmi oka nem lesz a fiú oldalához bújni. Közben gondolatai vadul cikáztak, érezte, hogy most neki kellene megszólalnia, miután a fiú már betekintést engedett belső világába. Kiábrándítóan unalmasnak érezte a másiké mellett az életét, unalmas fecsegéssel pedig nem akarta terhelni őt. Kínjában megint csak egy kérdésre futotta, taktikája egyértelmű volt: minél többet beszéltetni Noelt.
- Na és változott bármit az életviteled azóta? Bár kétlem, ha még Lettihez lejönni is volt időd.
Gondolatait kitöltötte a várakozás, hogy újra hallja a kellemes baritont, így fel sem tűnt neki, hogy valószínűleg lebuktatta magát háztársa ismeretével kapcsolatban. Habár ez fogja a legkevésbé érdekelni, ha a másik újra belelendül a beszédbe, már most sem tudta tökéletesen uralni elméjét, pedig még csak a tiszteletköröket járták le.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 26. 23:29
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 28. 16:34 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány ♪♫

Úgy érezte, a fiú még közelebb húzta magához, ha ez egyáltalán lehetséges. Ám nem tiltakozott, élvezte a másik birtoklási vágyát, amely feléje irányult, jó volt kicsit elengednie magát. A tavaszi erdőlátogatás gondolatára a mosoly újfent kiszélesedett arcán, egyrészt mert már most várta, hogy ketten járják az illatos ligetet, másrészt pedig tetszett neki, hogy a fiú magától értetődőnek veszi, hogy kapcsolatuk megmarad tavaszig. Igaz nem volt az olyan messze, de azért jól esett neki, hogy nem egy pár hetes kikapcsolódást keresnek benne.
Noel könnyedén bólintott rá ötletére, ezzel egyértelművé téve a lánynak, hogy ma valószínűleg övé a döntés lehetősége mindenben. Hízelgő volt neki, hogy a fiú a kedvében akart járni, ugyanakkor azonnal elárasztotta az aggodalom is, hogy így nem fog szólni neki, ha ő esetleg mást szeretne csinálni. Csapongó gondolatait végül azzal nyugtatta, hogy a kis sárkány van olyan önfejű, hogy ne menjen bele olyanba, amit ne akarna - és ezzel a gondolattal túl is lépett az udvariaskodás feletti nyugtalanságán.
A nem várt válaszra kénytelen volt kihívóan-kétkedően felbámulni a fiúra, nehezen tudta elhinni, hogy csupán a neki tett ígéret miatt felhagyott eddigi lógásaival. Emellett meg is rémisztette kicsit a másik elszántsága, bár ezt nem vallotta volna be, de már aggódott kissé fogadásuk miatt, amely az év végi vizsgaeredményekre vonatkozott. Ha már a piszkálódása miatt rávette magát, hogy bejárjon az órákra, akkor el sem merte képzelni, mi mindent fog megtenni, hogy jobban teljesítsen a lánynál, és aztán az orra alá dörgölhesse igazát. Persze ez nem tántorította el, sőt, elhatározta, hogy mindenképpen jobb eredményeket fog elérni, csak hogy véletlen se maradjon alul, ha már minden másban úgy érezte, vesztésre áll: a fiú egy szavára ugrott volna, és ez őt is megrémisztette, nem szokott hozzá, hogy ilyen könnyen a bizalmába férkőzzenek.
Gondolataiból magához térve, kissé késve felelt csak:
- Nahát, vannak még csodák - merészen bámult a jáde tükrökbe, melyekben hamarosan a felismerés szikrái csillantak fel. A költői kérdésre csak kissé elvigyorodott válasz gyanánt, mulattatta, ahogy a fiú lassan levonta az egyértelmű következtetéseket. Az illemtan órás megjegyzésre azonban eltűnt a magabiztos kifejezés arcáról, szájából kibuggyant a nevetés, képtelen volt ellenállni neki a tárgyilagos kijelentésre.
- Sosem változol, igaz? - Derűsen mosolygott a másikra, ugyanakkor egy cseppnyi korholás kiérződött a hangjából, de ennek ellenére egyértelmű volt, hogy nem gondolta komolyan, tetszett neki a fiú szenvtelensége.
Habár már megindult a bejárat felé, kénytelen volt irányt változtatni a határozott húzásra, hogy aztán újra az ablak előtt találja magát. Kérdőn pillantott a zöld szemekbe, már épp feltette volna kérdését, hogy miért nem mennek be, mikor egy pillanat alatt némult el a fiú tekintetére. Nem tudta kiolvasni a másik gondolatait, úgy érezte, egyenesen belezuhan a szemeibe. Hirtelen tért magához a szavakra, melyekre már képtelen volt reagálni, arcát elöntötte a pír, melyen csak még jobban kirajzolódtak az említett szeplők. Ahogy megérezte a fiú ujjait arca körül, majd pedig homlokát a homlokán, zavarában kényszeredetten kezdte harapdálni száját, hogy aztán egy sóhaj szökjön ki ajkai közül. A fiú nem tétovázott, követelőzően kezdte csókolni Lyrát, aki megszédült az intenzív érzésre, kezeit rögtön a széles vállakra csúsztatta, hogy megkapaszkodhasson. Kimondottan bénának érezte magát tapasztalatlansága okán, de próbálta ösztönösen viszonozni, felvenni a tempót. Ez lehetetlennek tűnt, kezdte elsodorni a másik heve, így figyelmeztetően karcolta végig fogaival az ajkakat, majd utána egy lassú, kényelmes ütemet vett fel, ráértek, ő pedig ki akarta élvezni első csókját. Percekkel később, mikor már úgy érezte, nem bírja tovább, pihegve tolta el magától Noelt, úgy bámult fel rá csillogó szemekkel. Ha eddig bármilyen kétség is felmerült benne, az ezzel a csókkal eltűnt, most végre igazán közel érezte magához a másikat, és nem csak fizikailag. Úgy érezte, eltűnt közülük egy fal, amely eddig talán túlzott óvatosságuk miatt volt ott. Várakozóan nézte a fiút, nem tudta, most mégis mit kéne tennie.
Cukrászda. Igen, be akartak menni a melegbe, hogy aztán együtt töltsék a nap hátralévő részét. Eltűnt belőle maradék bizonytalansága is, felszabadultan felnevetve, a másikra vigyorogva kezdte lassan tolni a rellonost hátrafelé, a bejárati ajtóhoz.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 22:24 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Túl volt élete első csókján. Még elgondolni is hihetetlen, nemhogy tudomásul venni a tényt. Márpedig ez volt a helyzet, és a lány egy cseppnyi megbánást sem érzett döntésével kapcsolatban. Egyre határozottabbá vált benne az érzés, hogy a sajátjának akarja tudni ezt a fiút, és ezért szinte bármire hajlandó lenne. Új volt benne ez a vágy, sosem tapasztalta még korábban maga részéről ezt a szinte mohó sóvárgást. És most mégis, ráadásul mindezt egy szinte idegen felé, akivel most találkozott életében másodjára, mégis úgy érezte, hogy már réges-régóta ismerik egymást. Folyamatosan figyelmeztetnie kellett magát, hogy ne feledkezzen el róla, mennyire keveset tud Noelről, de valahogy eredménytelenek voltak saját maga felé tett kísérletei. Ideje lenne beletörődjön, hogy az ifjú rellonos egyelőre elvarázsolta. Azt meg majd meglátja, hogy meddig tudja fenntartani ezt az állapotot, ez lesz számára az igazi kihívás.
A csók után várakozóan figyelte a másik reakcióit, ám azok megnyugtatóak voltak, nem tolta el már most randevújukat. A kis megjegyzésekre egy pimasz vigyor kanyarodott ajkaira, szemöldökei a magasba szaladtak, magabiztosan szólt vissza a fiúnak.
- Átvertelek volna? Mert mire számítottál?
Könnyedén tette fel a kérdést, ám a szemeiben lévő komolyság egyértelművé tette, hogy őszinte választ vár rá. Érdekelte, hogy milyennek látta őt a fiú, mi volt a véleménye róla első találkozásuk után.
Az udvarias gesztusra hálásan elmosolyodott, halkan elrebegett egy köszönömöt, majd megindult a helyiségbe. Visszatért önfeledt boldogsága, úgy érezte nem is a földön jár, hanem szinte lebeg felette, legalább egy jó húsz centivel. Végigjáratta tekintetét a kellemes berendezésű cukrászdán, majd egy szimpatikus asztalka felé irányította lépteit, hogy aztán helyet foglaljon mellette. Figyelte a fiút, ahogyan az vele szembe telepedett le, és még ezek az egyszerű mozdulatok is elbűvölték a maguk magabiztos eleganciájukkal. Kész, elveszett, ez immár biztos.
- Én is - bájosan rebegtette meg pilláit, ám ajkain huncut mosoly húzódott, élvezte, hogy ő is hatással volt a fiúra.
Lelkesen nyúlt az étlapért, ezzel előbbi mondatát megcáfolva, kíváncsian pörgette végig, hogy aztán hosszabban kezdje tanulmányozni az egyes süteményeket, édességeket. Talán még egy forró csokit vagy kávét is rendelne, ha lehetősége volna rá, ám a finomságok tekintetében teljesen tanácstalan volt, legtöbbjükről még csak nem is hallott korábban. Feltekintett a másikra, tőle remélve a megoldást problémájára.
- Ajánlj valamit, rád bízom magam - Pillantását a fiúéba fúrta, majd újra elmosolyodott - egyszerűen nem tehetett mást, valami furcsa öröm árasztotta el, valahányszor a rellonosra nézett.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 22:39 Ugrás a poszthoz

*a háttérben bólogat*
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 22:44 Ugrás a poszthoz

sziasztok ^^ *leül és úgy élvezi a szóváltást*

höm fáradtan leginkább, arrafelé?:D
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 22:47 Ugrás a poszthoz

csak tessék, nézni szabad:D

*megkínálja Keikot egy kis banános pudinggal, most csinálta neki bátyja :3*
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 22:56 Ugrás a poszthoz

jó éjt, Kei ^^

btw ettől az Ombizástól a hideg ráz ._. valamiért folyton a Bombi jut róla eszembe Rolleyes
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 23:00 Ugrás a poszthoz

nemár, most megint kicsinek érzem magam o: ez a bombi :3 kiskorom kedvence ^^
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 23:04 Ugrás a poszthoz

mert nem akarom, hogy Noelről egy édesség jusson eszembe Rolleyes
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 23:06 Ugrás a poszthoz

hát ne ez Grin és nemis, olyan finom volt *-*

aludj jól ^^
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 23:08 Ugrás a poszthoz

pedig tök logikus, nem a hasamra akarok gondolni, mikor meglátlak o:
bai ^^
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 23:12 Ugrás a poszthoz

szép álmokat neked is Smiley
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 30. 20:52 Ugrás a poszthoz

Egyébként olvassa Grin És csak tessék, nyugodtan, de nem ígérem, hogy nem leszel hátbatámadva amikor épp lefoglal Noel ^-^

Keiko erről a képről valamiért ez a szám jut eszembe:D de ne értsd félre, nagyon tetszik *-*
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 30. 20:53
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 30. 21:00 Ugrás a poszthoz

Tilda, ugye *-* én imádom :3
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 30. 21:08 Ugrás a poszthoz

Kei, én csak pár hókiflivel tudok szolgálni Rolleyes de azért ne szomorkodj, nem éri meg *hug*

Noel erről most hallok először, de ha szeretnéd, ennek szellemében írom meg a választ Grin
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 30. 21:10
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 30. 21:16 Ugrás a poszthoz

Még meggondolom azért, úgy érdekesebb lenne Rolleyes
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 30. 21:43 Ugrás a poszthoz

nem kell pumpa, visszatértem Rolleyes

baai Eris Smiley
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 30. 21:44
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 30. 21:48 Ugrás a poszthoz

sajnálom, a tumbli függést okoz, de még ma megszülöm szerintem Rolleyes

Tilda, meglesz, nefélj Grin
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 30. 22:05 Ugrás a poszthoz

bocsánat Rolleyes jóéjt, szép álmokat ^-^

neked is Kei Kiss *jóéjtpussz*
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 1. 11:19 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány ♪♫

Kíváncsian hallgatta a másik válaszát, mindig is fontos kérdés volt benne, hogy mások milyennek láthatják. Közben, figyelve a fiút, neki is eszébe jutott, hogy bent, a melegben ideje lenne megszabadulnia kabátjától, így pillanatok alatt veszi le azt, sáljával együtt, amelyet azzal a lendülettel bele is gyűr az egyik kabátujjba, hogy aztán azt a székére igazítsa. Közben megérkezett a várt válasz is, amely egy kicsit megdöbbentette a lányt. Hogy ő szenvedélyes lenne? Neki fel sem tűnt, hogy talán a vártnál nagyobb hévvel viszonozta a korábbi csókot, de ha így is történt, már nem tud rajta változtatni. Na nem mintha akarna, úgy tűnt, a fiút sem zavarja a dolog, így teljes nyugodtsággal tudott felelni, csak kissé jött zavarba a téma miatt, de ez meg sem látszott, mivel a halvány pír már eleve ott volt arcán.
- Nos, akkor számolj vele, hogy még okozhatok meglepetéseket.
Nem akart unalmasnak tűnni, így csak remélhette, hogy kijelentésével nem csak a levegőbe beszélt, hanem a későbbiekben sem lesz egyhangú a társasága a rellonos számára. Ám nem akart sokat gondolkozni ezen, mert érezte, akkor csak feleslegesen rágörcsölne a dologra, és törekvésében lehet olyanokat is megtenne vagy mondana, amik egyébként nem jellemzőek rá. Ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni, őszinte akart lenni Noelhez, ha már a másik is megtisztelte ezzel.
Kérdése után az étlapból felpillantva tekintete egyből a fiú száját találta meg. Ahogy finoman beszívta alsó ajkát Lyrának komoly erejébe tellett koncentrálni a kellemes hangra, csak nehezen fogta fel a szavak értelmét. Csokis muffin, igen az jól hangzik. De nem lesz forró csoki, ezek után neki kávé kell, hogy magához térjen; igen, egy jó hosszú kávé, meg egy kis méz, hogy magára találjon.
- Ez a csodacsokis dolog jól hangzik, ellenben a békákkal most nem kockáztatnék, jó lesz nekem az egyszerű muffin. És hozzá mondjuk... - Még egyszer végigfutotta az itallap részt, hogy megbizonyosodjon róla, jól döntött: már a legelső alkalommal kiszúrta magának ezt a kávét, és szinte biztos volt benne, hogy ezt neki találták ki.
- Egy mézes lattét, igen.
Megerősítendő magát, kissé rá is bólintott mondandójára, amit a közben már megérkező pincérlánynak mondott. Miután Noel is leadta rendelését és a kiszolgáló is távozott, szemeit újra a fiúra emelte, tűnődve vizsgálta a már kedvessé vált vonásokat. Olyan keveset tud róla... Úgy érezte, mindenről hallani akar, ami a kis sárkánnyal eddig történt, hogy honnan jött, hogyan került ide, minek köszönhető, hogy az lett, aki. Kíváncsiságát kielégíthetetlennek érezte a fiú felé, szívesen hallott volna mindenféle viselt dolgáról, hóbortjáról. Elhatározta hát, hogy randevújukat egy kérdésözönnel folytatja, amely lehet kissé kellemetlenül érinti majd a fiút, de ha választ is kap majd rájuk, neki mindenképpen örömöt okoz majd.
Belefúrta tekintetét a jáde szemekbe, kicsit összeráncolta szemöldökét, hogy az elkövetkező pár percben elhangzó információkat emlékezetébe tudja vésni, majd kiengedte magából a már napok óta gyűlő kérdéshalom egy kisebb részét.
- Mesélj magadról. Hova valósi vagy? Vannak testvéreid? Mi érdekel? Mármint a csavargáson és bajkeverésen kívül.
Utolsó mondatára megeresztett egy játékos mosolyt, remélte, ezzel talán visszahozhatja a fiú kedvét, ha az előző vallatással elvette azt. Tudta magáról, hogy szinte megszállott érdeklődése riasztó, esetleg taszító lehet mások számára, de nem tudta visszafogni magát, már túl régóta foglalkoztatták ezek a dolgok, ahhoz, hogy ne használja ki az első adandó alkalmat, hogy választ kapjon rájuk. Remélte azért, hogy ezzel a húzásával nem ijesztette el magától a fiút, ha mégis... Nos, akkor valószínűleg az elkövetkező hónapokban maximum a szobatársai láthatnák a lányt.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 9. 22:29 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Kijelentésére nemvárt reakciót kapott, a rellonos kisebb monológba kezdett, amelyet a lány némán hallgatott végig, erősen koncentrált, hogy minden szót pontosan megértsen - és ne csak a szavakat, mondatokat, hanem Noel gondolatait is mögötte. Nem volt könnyű számára, mivel - rá kellett jönnie - ő egészen másként állt a dolgokhoz, szüksége volt egy bizonyos fokú előrelátásra, hogy tudja, épp mint s hogy áll valamivel. Elveszettnek érezte magát, ha nem tudta, hogy merre futnak dolgai, szüksége volt egy minimális irányvonalra. Na nem tervezett meg pontosan minden apró részletet, de fontosak voltak neki az olyan általános tények, mint hogy meddig futhat egy kapcsolat, van-e egyáltalán esélye a jövőben, ha esetleg eljutna odáig. Ennek egy oka volt: ha nem látta a jövőjét valaminek, akkor feleslegesnek érzett minden ráfordított energiát, és ezt véletlenül sem szerette volna alakuló viszonyukkal kapcsolatban érezni. Lehet, hogy kissé túlgondolta már a dolgokat, de számára inkább ez, minthogy az ismeretlenbe vágjanak bele.
Hogy mindezt hogyan fogalmazza meg a fiúnak, az már egy más, nehezebb kérdés. Nem akart elutasító lenni életfelfogásával szemben, de tisztázni akarta már most, hogy ő pontosan hogy is látja mindezt. Vett hát egy nagy levegőt, és belefogott az óvatos válaszba.
- Alapvetően egyetértek. De nekem szükségem van egy bizonyos biztonságérzetre. Nem a spontán programok ellen vagyok, hanem csak szimplán tudnom kell, hogy hogy állunk- és hogy fogunk állni a dolgokkal, akár a jövőben is. Tudnom kell, hogy számíthatok-e majd rád, vagy ha épp úgy hozza majd kedved, akkor mással, vagy épp egyedül, nélkülem fogod elütni az idődet. Biztos bennem van a hiba, de enélkül én nem merek bármibe is belekezdeni - legyen az akár csak egy barátság is.
Kíváncsian, és - mondjuk ki - félve várta a másik reagálását kifakadására, remélte, hogy ezzel nem rontott el mindent, már most. Másik mondatára, miszerint tetszik neki, még nem mert válaszolni, úgy érezte nem lenne fair, ha most mondaná meg, hogy kölcsönös az érzés: nem akarta, hogy ez befolyásolja a sárkányka reakcióját szavaira.
Miután elment a pincérlány, végre választ kaphatott kérdéseire is. Eleinte csak egy lelkes mosoly ült ajkain, ahogy hallgatta a fiú történetét, majd kénytelen volt újra elpirulni, mikor meghallotta utolsó válaszát. Érezte, ahogy elakad lélegzete, nem tudta, mit is kéne mondjon vagy tegyen most, csak várakozástól csillogó szemekkel bámulta a vele szemben ülőt, miközben ő sem tudta volna megmondani, hogy pontosan mit is szeretne. Mielőtt azonban megválaszolhatta volna magának ezt a kérdést, visszatért a kiszolgáló a rendelt édességekkel, így Lyra újra a valóságra kényszerült terelni figyelmét. Leplezve zavarát nagy elánnal kezdte kavargatni kávéját, hogy az alján lévő mézet eloszlassa az italban. Közben persze továbbra is a rellonosra figyelt, kérdéseire elgondolkodva folytatta a latte kevergetését, miközben magában fogalmazta a válaszokat.
- Kolozsvárott születtem, és főként ott is éltem eddig, de apa munkája miatt nagyjából bejártam már Magyarországot és Európát is. Egy bátyám van, de szeretnék lány testvéreket is. Kölcsönadhatnál egy-kettőt - kacsintott a fiúra, majd rátért a következő kérdésre, mely korábbi szerelmi életére vonatkozott.
- Hát most, hogy így kérdezed, nem akarom letagadni. Antares most is fontos pontja az életemnek, és szeretném, hogy ez így is maradjon. Ha ezzel nem tudsz kibékülni, azt nagyon sajnálom, de ebből nem engedek.
Végig komoly maradt hangja, nem engedett meg magának egy aprócska mosolyfoszlányt sem, látni akarta szavai hatását a másikon. Mikor már megfelelőnek érezte az élményt, elengedte eddig szigorú felügyelete alól arcizmait és egy pajkos vigyorral folytatta mondanivalóját.
- Úgyhogy remélem, jól kijössz a hippogriffekkel. Jó étvágyat!
Meg sem várva Noel reakcióját harapott bele muffinjába, hogy aztán egy pillanat alatt blokkoljon le. Isteni volt, ahogy az épp megfelelően tömény csokoládé elolvadt szájában, a tészta is puha volt, és mintha egy leheletnyi rumaromát is kiérzett volna. Azon nyomban folytatta az evészetet, habár tudta, hogy nem kell elsietnie, nyugodtan kiélvezheti a mennyei süteményt. Így lassítva tempóján, tekintetét a másikra függesztve élvezte tovább a finomságot - és a vele szemben ülő társaságát.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 11. 16:27
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 10. 21:52 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Annyira tudta. Érezte, hogy ez így mind túl szép és jó, és egyszerűen túlontúl tökéletes. Történnie kellett valaminek, elvégre nem egy tündérmesében élnek - legnagyobb bánatára. Kíváncsi, és leginkább aggódó kifejezése, lassan váltott át kétségbeesésbe, szomorúságba és... Meg se tudta fogalmazni pontosan az érzéseit, úgy érezte, hurrikán módjára kavarognak benne a gondolatok. Csalódottsága erőt vett rajta, ahogy hallgatta a fiú válaszát, úgy érezte, ennél rosszabb nem is történhetne első randevújukon. És ha ez nem lenne elég, meg volt győződve, hogy mindez az ő hibája, elvégre miért kell neki ennyire tolakodónak, szinte rámenősnek lennie? A rellonos szavai kitöröltek minden gondolatfoszlányt fejéből, elképzelése se volt, hogy erre mégis mit felelhetne. De érezte, mondania kell valamit, mert ezt nem hagyhatják annyiban, legalábbis ő nem elégszik meg egy ilyen befejezéssel, mikor szinte még el sem kezdődött semmi. Erőt véve magán, elkezdte összegyűjteni világgá szaladt elképzeléseit és lassan, szóról szóra nyögte ki őket, a lehető legóvatosabban fogalmazva: érezte, ezen a beszélgetésen valószínűleg jövőbeni kapcsolatuk múlhat a fiúval, és azt nem akarta kockáztatni.
- Én... Én sem akarlak elengedni! Nem tudom, mit mondhatnék, de abban egészen biztos vagyok, hogy ezt így nem fogadom el!
Úgy döntött, a legjobb lesz, ha a nyers nyíltságot választja, elvégre ennél rosszabb már igazán nem lehet a helyzet, nincs mit veszítenie.
- Én nem tudnom ezt ennyiben hagyni, hiába hangzik úgy, hogy semmi esélyünk, egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól, hogy meg se próbáljam. Lehet, hogy nem sikerül majd közös nevezőre jutnunk ebben a kérdésben, de ha csak egy szikrányi lehetőség is van arra, hogy valahogy jól jöjjünk ki ebből, akkor én meg szeretném próbálni.
Szemei határozottan fénylettek, ajkait dacosan összeszorította és egész alakjából sugárzott magabiztossága döntése felől.
- Elfogadom, ha te így már hagynád az egészet, de kimondhatatlanul örülnék, ha adnál nekünk egy esélyt. Próbálok majd nem rád mászni túlzottan, ha ezt szeretnéd, de neked is el kell fogadnod, hogy ez a személyiségem része, és nem szeretnék kifordulni önmagamból.
Vett egy reszketeg levegőt, ahogy befejezte mondandóját, majd elmerengve bámult maga elé, hogy folytassa-e gondolatmenetét. Halványan észlelte a vele szemben ülő alakját, elvégre érzékei ki voltak hegyezve a fiúra, de próbált csak befelé koncentrálni, végigvenni magában az esetleges rossz következményeit annak, ha kimondja a mérlegelt szavakat. Egy újabb nagyobb levegő után felemelte tekintetét, hogy aztán a jáde szemekbe fúrja, megacélozta magát, hogy hangja ne remegjen, és belekezdett az elkerülhetetlenbe.
- Ha ez így jó neked... Én szeretném kipróbálni magam veled. Hogy mennyire készítjük ki egymást, mennyire tudjuk inspirálni, ösztönözni a másikat. Hogy milyen lehet éjszaka csavarogni veled... - Elakadt mondandójában, kétségbeesve, és főleg reménykedve pásztázta a kedves arcot.
- Mit szólsz?
Lélegzetét is visszafojtotta, ahogy a sorsdöntő választ várta. Talán nem kellett volna ennyire direktnek lennie. Talán várhatott volna még a kérdéssel. Talán, talán, azonban eluralkodott rajta a türelmetlenség, hallani akarta a feleletet minél hamarabb, hogy tudja, van-e még miben bíznia.
A végzetes beszélgetés után lehetetlennek tűnt visszatérnie a hétköznapi témákra, így a kérdésre, mely apja munkája felől érdeklődött, csak egy megfontolt korty kávé után tudott válaszolni.
- Vállalkozó. Szerte az országban vannak üzletei a cégének, és külföldön is vannak kapcsolatai, általában azokat látogatjuk meg.
Nem tudta, hogy folytathatná beszélgetésüket, pillanatnyilag elment a kedve a további kérdésektől, csak a feltett egyre szeretett volna minél hamarabb választ kapni. Tovább majszolta csendben muffinjait, egy hatalmas bólintással jelezte a fiúnak, hogy bizony, fenségesnek találta az édességet, de egyelőre nem akart újra megszólalni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lyra Aurora Black összes hozzászólása (133 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel