31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Schlett E. Lilla összes hozzászólása (59 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 22. 23:10 Ugrás a poszthoz

Arnold


Minek köszöni meg? Hajjaj, bajok lesznek itt! Csak elmosolyodok ismét, tördelem picit az ujjaimat és szinte érzem arcomon vizslató tekintetét. Vagy esetleg csak beképzelem az egészet? Kitelik tőlem, simán! Sőt, tényleg amilyen mázlista vagyok, tutira csak megkérte Tomi erre a kedves gesztusra, habár azért eléggé randomnak tűnt a felkérése.
- Óóóó, hát igen, egyszer beült mellém egy órára és végig arról pofázott, hogy ő egy szót se ért ebből a mestertanonci szövegelésből. Aztán felvilágosítottam, hogy a harmadikos átváltoztatástanra ült be. Áh, szóval így ismertem meg. - fejtem ki részletesebben a dolgot, hogy igen, bizonyára rólam beszélhetett, amikor Lillát emlegetett Tomi. Nincs vele az ég világon semmi bajom, ha nem lenne egy kicsit tökkelütött és szétszórt. Nagyon nagyon szétszórt. Aztán ahogy felidéztem Felagundot a minap, úgy engem is ismét elkapott a nevetőgörcs, szám elé kapva a kezem próbáltam eltakarni ezt a kisebb rohamot, habár szemeim így is összeszűkültek a tartós nevetés következtében. - Jajj, ugyanmár! Látnod kellett volna, szerintem a maratont lefutná az öreg. - levegő után kaptam gyorsan, ami lehet nem volt a legjobb ötlet. A mellettem álló még ismeretlen nevű fiú illatát ugyanis telibe beszívtam. Bevallom, tartottam attól, hogy milyen illata lehet, mert hát ha valamire, akkor erre érzékeny vagyok, de eddig valahogy emellett elsiklottam. Most ellenben .. és tudjátok mi volt a meglepő? Hogy egyáltalán nem volt tömény vagy erőszakos az esszenciája, inkább kellemes, finom. Hú, ezen felismerésnél mintha a torkomon akadt volna valami kis falatka, úgy megálltam a nevetésben, aztán erőt véve magamon leeresztettem a kezeimet és felpillantottam a fiú szemeibe.
- Igen, a jóslástan terembe menekültünk. Leszakítottuk a kilincset véletlenül, az öreg pedig odakint dekkolva várt. Sőt! Órát tartott nekünk a csukott beragadt ajtón keresztül! Meg persze közölte, hogy külön vizsgát fog nekünk kiírni és hasonló nyalánkságok. De már másodjára kergetett meg az iskolában. - valahogy furcsán, ösztönösen jövő mozdulat gyanánt a kilincses résznél végigsimítottam a karján, aztán mintegy megilletődve kaptam is el a kezem. Jajj, Lilla, viselkedjél már!
- Hát még én! - számomra érthetetlen módon örülök meg ennyire a fiú felkérésének. Szánalom? Ááá, tudja a fene. De nem szokásom ilyen jól elcsevegni bárkivel, úgyhogy fiúkámat dicséret illeti. Majd, később talán megmondom neki (jah, 4 év múlva). Aztán jött az a rész, hogy ő hogyan is keveredett ide a képbe. Csak bólogatok, kérdőn nézek rá, bólogatok, félrefordítom a fejem, s még mielőtt válaszolhatnék, bemutatkozik. Végre!
- Arnold.. áh, szia. Szép neved van. Mármint jól cseng. Meg a vezetékneved. Izé, szeretem a tárkonyos vadragut. - Lilla, mi a francot művelsz? Viselkedjél már, az ég áldjon meg, ne hordj össze mindenféle baromságot egy kupacba, hát döbbenet vagy! Ez a tárkonyos rész is, mi volt, hm?! - .. Aha, szóval Scheltt.. - zavart fejrázás - Schlett Evelin. Lilla. Evelin Lilla. Lili. Ami tetszik. - hát a tegnapi eset se volt kispályás, de azt is sikerült felülmúlnom. Ő.. kézfogás, aha. Elfogadom, de már félig lábujjhegyre álltam, hogy az üdvözlő puszi.. kínos, kínos.
- Őőőő.. törzsvendég vagyok és van 2 alkalmam, amikor soron kívül kiszolgálnak. Mi lenne, ha ez lenne az egyik? - pillantok fel ismét azokba a szemekbe, amik már szabályosan vonzzák a pillantásomat.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 23. 19:18 Ugrás a poszthoz

Arnold



Picit eltátom a számat, ahogy egy elég hú képet fest le lelki szemeim előtt a közös óráikat illetően, de egy fikarcnyit se döbbentett meg.
- Na hát szóóóóval igen. Nem az eszéről híres a szentem. - még a mai napig színesen él előttem az az élmény, ahogy Tomi levágja magát mellém egy székre, végignyúlik a padon felém fordulva, és hol a tolltartómat vizslatja, mintha még az életben nem találkozott volna cipzáros példánnyal, vagy a pennáimat veszi közelebbről szemügyre, fejjel lefelé kinyitja a tankönyvet, színészien becsapja aztán nekiáll magyarázni, hogy mennyire gyűlöli a bájitaltant. Meg hogy sohase kedvelte és nem érti, miért ül most is itt a mestertanonci órán, amikor mehetne inkább és csinálhatna valami értelmesebbet (hát igen, azt is elég konkrétan közölte, hogy mi jobb dolga lenne egyedül a mosdóban..).
 Furcsa. Egyáltalán nem érzem magam kényelmetlenül a társaságában. Illetve de, persze, eddig egyetlen értelmes mondatot se sikerült összemakognom, és ehhez képest egész jól bírja a gyűrődést a srác. Együtt nevetünk egy cukrászdában azon, hogyan üldözött végig a folyosón, ami már önmagában egy érdekes jelenség. Egy pillanatra eszembe jutott, ahogy Mersével szakadtunk a közös gyógynövénytan órákon, ha hazavágtunk egy növényt. Biztos ő is szépen megmosolyogná ezt a baklövésemet, hogy lelécelek az órámról, nyomomban a futóbajnok tatával.
- 2 órán át tartott ott minket fogva. Szerencsémre nem vagyok klausztrofóbiás. - kicsit eltúlzom a gesztikulációt, de nem verek le semmit vagy ütök le véletlenségből valamit. - Oh, énekeltem neki. Lehet attól pipult be nagyon. - ártatlanul széttárom a kezeim, már amennyire ez lehetséges ezen a kis, szűk helyen. Hát igen, nem sokan hallhatják Schlett Ugató Lilit, amint ádámosi népdalt nyomat a 60 éves bájitaltan tanárának egy ajtón keresztül.
 Na, ezt követte az enyhén elba..elbaltázott bemutatkozós rész. Újfent összehordtam minden butaságot Arnoldnak, kezdve azzal, hogy bókolok neki (oh Lilla...asd el magad most) aztán a Várkonyiról asszociáltam a tárkonyosra.. Mi? Kezet fogok végül a fiúval és már kezdtem összeszorítani a szemem, hogy ne is lássam, amint eldönti: inkább lelép tanulni, de .. fura dolog történt. Közölte, hogy nem szereti a vaníliát. Hát én ott menten boldogan összecsaptam a kezem, hogy utána leessen a tantusz: talán nem most látjuk egymást utoljára. Így felhevülten ajánlottam fel neki azon akciómat törzsvendég révén, hogy soron kívül is kiszolgálnak a pultnál. Erre mi történt, kérem szépen? Hát kézen ragadott! Őőő.. Azon nyomban éreztem, hogy most azonnal fogok felgyulladni, amit belső farkasi énem nem nagyon díjazott, s éreztette velem a dolgot. Kirázott a hideg, botladoztam, de ennek ellenére büszkén erősítettem a kezünk összekapcsolódásán - még ha ez csak 10 másodpercig is tartott.
- Ööööhm.. - végignézek a pulton és amögött, holott tudom jól, hogy hiába forgatom a szemem, jelenleg képtelen vagyok elolvasni bármilyen feliratot. - Egy marlenkát. És egy..hógolyót. Hólabdát. Kókuszlabdát.- na, végül csak sikerült valamit kinyögni, Lilla? Gratulálok, megy ez neked! Ahha.. a mögöttem lévő fiút bár nem láttam, természetesen éreztem a negatív kisugárzását, apró kis mérgét. Hátrafordultam és megint valamit hozzám teljesen szokatlan dolgot leműveltem (ez Arnold hatása lehet. Kizárásos alapon.)
- Nekünk zörögsz, kisautó? - én most..beszóltam valakinek? Ettől a felismeréstől hátráltam egy akkora lépést, hogy bizony Arnold mellkasába ütköztem (megint megcsapott az illata) és felvettem a farkasszemet a másik egyeddel.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 23. 20:27 Ugrás a poszthoz

Merse.



 Eleinte ugyebár nem igazán volt kedvem vagy erőm bemenni az órákra, hátha összefutok Mersével, ami valljuk be - nem volt jelenleg a szívügyem. Az, ahogy ott hagyott, hogy nem is szemtől szembe mondta el a gondjait.. Lehet, vagy inkább biztos, hogy nem tudtam volna segíteni, de támogathattam volna! Aztán először belopóztam egy gyógynövénytanra - nem volt ott. Aztán egy számmisztikára - és azon se volt ott. Idővel az összes órán részt vettem, lassan kezdtem nem azon aggódni, hogy vajon be fog-e toppanni a fiú szép nagy rasztákkal, átható tekintettel, hogy felkínálja a legújabb teakülönlegességét. Hamarosan Kolf Krisztiánnal kezdtünk beszélgetni - habár beletelt egy pár hétbe, amíg a forró kása kerülgetése után elég tömören megkérdeztük egymást, hogy ugye te is szoktad üdvözölni a Holdat havonta. Néhány bájitaltanról ellógtam, esetenként Fela rajtakapott és már a jól ismert üldözős technikát vette fel, nálam legalábbis már kétszer bejátszotta, hogy majdnem utolért a futásban. Sütizni mentem egy mestertanonccal, megpusziltam egy manót a konyhán, táskát csináltam magamnak, befestettem a hajamat és a szemöldökömet is, és egy szó mint száz, veszettül jól éreztem magam ebben a bőrben. A búváros létem is kezdett a veszélyesről az élvezhetőbe áthágni, nem sokára itt lesz a tavasz, pillangók, napsütés.
 Önismeret, bájitaltan (hurrá), filozófia, MitVall, jó is! Szépen bepakolok a saját kezűleg feldíszített sárkányos táskámba és baktatok az első órámra, ami a második becsengetés után kezdődik - így nincs első órám ma. Azért ez egy felettébb kellemes érzés tud lenni. Ahha. Aztán beléptem a termen. Rögtön kiszúrtam Merse illatát. Már a folyosóról is éreztem valamit, de hát biztosan nem lehet Ő, hisz elszublimált! Utoljára karácsonykor láttam, azóta még egy bagolyra se méltatott! Beözönlök a harmadikosok egy részével az ajtón, de oda se kell pillantanom, hogy tudjam merre van. Krisztiánra réved a tekintetem, aki már vigyorogva vár és a mellette lévő üres széket megpaskolja=ott fogok ülni. Mersére nem is nézek, úgy haladok el mellette. Mégis.. érzem, ahogy emelkedik a pulzusom, orrom helyett számon veszem a levegőt, bizonyára ki is pirulok. Az egész órát szinte erőltetett figyelemmel ülöm végig, amit még Krisz is nehezményez.
 A csengő megszólalására határozottan megkönnyebbülve sóhajtok fel majd kezdek visszapakolni a táskámba aztán kisodródni a többiekkel. Mivel a fiút már nem látom, így azt hiszem, hogy már el is ment, azonban az ajtóhoz közeledve megint erősebben érzem a kölnijét.
- Nekem? Igen, persze. - meglepett a kedves stílus, amit megütött. Nem, mintha bunkónak ismertem volna meg, a világért sem, csak.. nem gondoltam volna, hogy szóba áll még velem valaha. Kicsi szívem megdobbant, ahogy kinyitotta előttem az ajtót, elmotyogtam egy köszönömöt, majd a folyosón a falhoz dőlve vártam meg. Diákság úszott el mellettünk, jó sokan csicseregtek, bla bla bla. Idegesen megigazítottam a hajamat, kiegyengetem a szürke pulcsimat és várom, hogy belekezdjen. Huh, nyugi Lilla, nem para, nem kell idegeskedni. Nyugi van. Jóság van.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 23. 21:41 Ugrás a poszthoz

Merse.


 
Ott dekkolok a fal mellett, piszkálom a pulóverem szegélyét, próbálom Merse tekintetét kerülni, azonban ahogy elkezd beszélni, úgy muszáj felpillantanom rá. Egészen olyan, mint ha nem is az a Merse beszélne itt most előttem, aki 4 hónapja egy laza kis levéllel széttörte a szívemet. Nem bíztam senki másban rajta kívül, és hogy arra se méltatott, hogy legalább így, óra utáni szünetben küldjön el melegebb éghajlatra.. Nos, nem csoda az most, ha kikerekedett szemekkel pislogok rá nagyokat, s csak akkor veszem észre magam, amikor a nyakláncát kezdi fogdosni pótcselekvés gyanánt. Az egész beszéde alapjaimban rengetett meg, szavak nélkül hagyott, holott vagy ezernyi kérdés tódult a fejembe, ami így szinte pillanatok alatt megfájdult. Szemünk pusztán egy röpke másodpercre akadt össze, ő azonnal lefelé nézett, én pedig fejemet jobbra fordítva tettem úgy, mintha az elhaladó embereket kukkolnám. Az utolsó kis bekezdéssel a maradék fityinget, amit eddig sikerült megőriznem a zsebemben, végleg kiugrasztotta onnan. Megijedtem tőle. Illetve.. csak megrettentem. Más embernek ismertem meg, mint aki most itt fölém magasodik. Számon keresztül szívtam be tüdőmbe a levegőt, mialatt töprengő és erősen gondolkodó arckifejezéssel együtt oldalra biccentettem a fejem. Mégis mit mondjak minderre? Már épp túlléptem rajta, erre most itt megjelenik, hogy egy fájó sebet felszakítson? Merlin szakállára, na most légy okos Lili!
- Wow. Őőő.. - szégyenlős kislány módjára tördelem az ujjaimat - Azt hiszem ennyire még nem leptél meg mióta ismerlek. Huh. - hihetetlen, egy épkézláb mondatra nem vagy képes, Schlett Evelin? Egy marék szánalom vagy, pontosan az. - Tényleg nem tűnsz el megint szó nélkül? - szó sem lehet arról, hogy bármit is folytassunk vagy újrakezdjünk, az nagyon messze van még, már ha lesz valaha ilyen. De talán a barátságunkat még helyre tudjuk pofozni.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2015. március 1. 19:56
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 23. 22:58 Ugrás a poszthoz

Arnold



- Igen, megmentőm személyében egy colos Rellonos mestertanonc jött. Pazar felhozatal. - itt még össze is érintettem hüvelyk- és mutatóujjamat egy kört leírva, többi ujjam pedig egyenesen állt, hogy még ezzel is jelezzem, mennyire pöpec kis társaságom akadt arra a két órára. De persze Felagund meg szerény személyem még véletlenül sem említhetők egy napon, már csak ugye mert az énekhangomat se tolerálta.
- Nem szokásom énekelgetni. Nem tudom akkor mi jött rám.- itt közelebb hajolok a fiúhoz egy picit, még mielőtt elindulnánk a pult felé kikerülve a tömeget- szerintem süketül.
 Csak állok ott a pultnak támaszkodva, a felsorolás elején még bólogatok is, hogy milyen jó ízlés alapján válogatja össze az édességet.. elég bőségesen..válogat egyáltalán? Ahogy az utolsót is végül kijelentette, úgy muszáj volt elnevetnem magam. Nem aprózta el, a pultos hölgy is bizonyára azt hitte, hogy csak szórakozik vele Arnold. A mögöttünk egyre frusztráltabb fiatal, kicsattanó egészségnek örvendő fazon egyre szúrósabb pillantásokat vetett ránk, melyet nyilván megéreztem a hátam közepéről is. Megpördülök, hajam csak úgy száll körülöttem majd kissé gyerekes, ám magamhoz képest egy első osztályú beszólást rendezek le. Igaz, hogy lazán magasabb nálam vagy egy fejjel, úgyhogy mihelyst kihúzza magát, úgy hátrálok be egészen Arnoldhoz, aki elkapja a karjaimat én pedig szinte ösztönösen bújok oda hozzá. Jajj, hála az égnek, hogy nem kell magam kívülről látnom, még felpofoznám saját magamat! Mentsváram nem félt kimutatni a foga fehérjét.. esetünkben karján húzódó bicepszeket, amiket elbűvölt tekintettel vettem szemügyre. És még meg is véd! Hát csúcs ez a fiú, hogyhogy eddig nem találkoztam vele? Tomi említette már, mint "A span", ilyen titokzatosan, nevet is csak egyszer fűzött hozzá de semmi egyéb. Ahogy kiszolgálnak minket, úgy a kissé ideges férfi sorra is kerül, én elhúzódom Arnoldtól, aki fizet (jujjj, életemben először hívtak meg sütire!) s felém fordul egy kérdéssel. Mosolyom a fülemig szalad, gödröcskéim megjelennek, majd a második szatyorért nyúlok (igen, mert annyit összevásárolt, hogy 2 nejlonszatyorba adták őket oda) és arrébb vonom coloskámat.
- Aaa.. Hát nem is tudom. Szívem szerint kifelé orientálódnék- micsoda szóhasználat, le a kalappal Lili - de... talán hideg is van, fúj a szél is.. Úgyhogy maradjunk szerintem itt.- mutatok végig a hatalmas helységen, s bár egy csomó helyen ücsörögnek már emberek, jó sok asztal azonban üresen csak ránk vár. - De a faház sincs annyira messze, vaaagy ha már visszamennénk, akkor az erdei menedék... kényelmes is, meleg is van és nem sokan bolygatják.. - büszkén ismét széthúzom a vigyorom, mert az elmúlt fél évben ő az első, aki ilyen hosszú beszédekre bír - .. dee tőled függ, megyek veled bárhova. - na jó, ez..ez elég érdekesen hangzott.. de oda se neki. Ezt a napot most már ne firtassuk.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 24. 08:37 Ugrás a poszthoz

Arnold


Valamit éreztem, valami furcsát, de éppen csak egy pillanatra változott meg emiatt a fiú kisugárzása, így aztán nem is törődtem vele. Az viszont kezdett feltűnni, hogy valamiért nagyon jól érzem magam a társaságában. Túlságosan is jól? Tomival sokat szoktunk beszélgetni, azóta az incidens óta meg kiváltképp, tekintve, hogy egyre több órámra dugja be az orrát és nem hagy koncentrálni. Kíváncsi lennék, hogy ezt a mestertanoncok legjava vajon csinálgatja, vagy csak én fogtam ki az egyik olyat, aki halálos nyugalommal ül be a 4-gyel alatta lévő évfolyam óráira. 5-tel. Egy kutya.
- Mármint ki? Akivel együtt voltam bezárva, ő is rákezdett, Fela sajnos nem. Pedig én megkértem ám, de még milyen szépen! -
 Már vagy 10 perce untatom szegényt a butaságaimmal meg úgy egyáltalán magammal, amikor ahhoz a részhez érünk, hogy akkor menjünk valahova. Azt hittem, hogy egyszerűen fog menni ez a helyválasztós dolog, hármat is felajánlok, egyet mintha választana aztán az egész döntést rám bízza. Na, én meg a döntés hozatalok! Még hallomásból se ismerjük egymást. Felsóhajtok, majd amíg kotorászik az egyik jól megpakolt zacsiban, addig megfordulok és végigjáratom pillantásom a helyen. Kellemes zene szűrődik át a falakból, egyáltalán nem erőszakos vagy zajos, tényleg, kis könnyed, finom. Az emberek beszélgetnek, bla bla, amivel a lágy muzsika elkeveredik, mégis, tökéletesen hallod a Forbidden minden egyes hangját. Bár meresztgetnem kell a több, mint tökéletes látású íriszeimet, szerencsére találok egy üres helyet a fal mellett. A falatozó fiúba karolok és az egyszerű lépegetésnél kicsit gyorsabb ritmusban, de még épp odaérünk egy másik pár (miről beszélsz, nem is vagytok pár!) előtt. Akik azonban elviszik ennek örömére az asztalunk egyetlen székét, tehát egymás mellé kell ülnünk, háttal a falnak, a hosszú, kényelmes kis kanapén. Rögtön le is huppanok a szatyorkával, aztán beljebb is mászok, hogy helyet adhassak Arnoldnak is, aki lassan már az egész csokis tüneményt magába diktálta.
- Te, izé.. van egy egész jó kis ismerkedős játékom. - jóóóóól van Lili, ismételten remekeltél egy szépet a fiú előtt ezzel a játékos szöveggel. Nem esett még le, hogy 19 legalább már elmúlt a tag? Úgy is van, bújj el picit a fekete hajad mögé, amíg levarázsolod magadról a pillangós stólát, aztán piszkáld a nyakláncodat szendén mosolyogva! - Vagyis hát olyan, hogy te felteszel egy kérdést, én válaszolok, aztán fordítva. És akármit kérdezhetsz. - ezt a végén most miért kellett odatenni? Nem tökre logikus? Jajj te Schlett.. De reményeim szerint erre is jól fog reagálni, vagy szóval nem lesz negatív. Ha az akart volna lenni (mármint ha az lenne), akkor már rég lecsapkodta az összes ilyen magas labdát. Főleg a tárkonyosat.
- Tehát Várkonyi Arnold, mestertanonc, aki nem szereti a vaníliát és Tominak hívják a haverját. - összegzek most már a fiúra pillantva s megvárom, hogy kérdezzen vagy adjon valami jelet, hogy én kezdjek.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 25. 00:54 Ugrás a poszthoz

Arnold



- Tisztára operett-énekes hangja van. Amúgy..hidd el, neked ezerszer jobb hangod van, mint nekem. Biztosra veszem. - na ja, ezt már akkor mondtam neki, hogy célba vettük a fizetést követően az asztalkánkat, amire mi csaptunk le először. Illedelmes, jól nevelte férfiú módjára tömi magába a csokit, amit még úgy is hallok, hogy háttal állok neki. No, nem mintha csámcsogna, mint holmi 3 éves kisgyerek, csak hát mit tudok kezdeni a fülemmel, ami még azt is meghallja, hogy pontosan a helység másik oldalán egy lány leejtette a kávékanalát?
 Hát letottyantam. Ölembe kapva fekete táskámat már csusszantam is arrébb, hogy helyet szorítsak szöszimnek, aki hamarosan felhúzott lábbal fojtatta a csoki evészetét és egyben a társalgásunkat is. Lassan kezdett kiülni az arcomra az öröm, a boldogság, hogy íme, ez egy olyan nap, amikor oly rég óta valaki először nevetteti meg személyemet könnyekig. Sőt, hogy még inkább izgalmassá varázsoljam a történetet, ebben a fél órában (vagy csak 10 perc és nálam telik túl gyorsan az idő) tényleg tetszeni akarok ennek a fiúnak. Nem tudok róla sok mindent, nem ismerem, de nálam már a belső értékeinek egy része megcsillant s attól tartok, ennél könnyebben nem lehet megnyerni a szívemet. Megkeresem én is a marlenkámat, lehámozom róla a fóliát, aztán eleinte finomkodva igyekszem magamévá tenni, hamarost én is kézbe veszem és harapok belőle, akárcsak Arnold. A szám sarka is csokis lesz, de ez legyen a legkisebb problémám.
 Szépnek tartja a nevem. Büszkén húzom ki magam, hogy egy pici mosolyt megvillantsak, mert szóhoz sem jutok. Megfordult már a fejemben, hogy ez a fiú nagy nőcsábász lehet, elvégre ki az a nőnemű, aki nem fordulna meg egy ilyen arc és mosoly láttán a folyosón? Örömittasan fürkészem s merülök el szemei tengerében, ahogy jön az első, második, harmadik, negyedik és... az ötödik kérdés. Azt hittem, rosszul hallok. ÉN_ROSSZUL_HALLOK!! Csak pillogtam, mint aki életében először hallja azt a szót, hogy.. vérfarkas.
- Hogy..mi? Hogy nekem? Dehogy, nem, nincs! Nem vagyok egy őő.. első osztályú lány. Még csak másod osztályú se. - felelek végül egy kis hallgatást követően. Szívem percenkénti veréseinek száma exponenciálisan kezdett növekedni, elvégre egy fiú ilyen kérdést csak akkor tesz fel, ha az illető nőszemély az ínyére való lenne, vagy ha ő a macsó, akibe mindenki szerelmes, és mindenkitől megkérdezi.
- Eridonos lennék egyébiránt. A negyediket kéne járnom, de.. még csak harmadikos vagyok. Tavaly meghúzott Fela. - lemondóan forgatom körbe a szemem, mielőtt leesne a tantusz. - Mármint érted hogy húzott meg. - cseberből vederbe - A vizsgákon húzott meg. - hagyd ezt már elmenni, ebből már nem jöhetsz ki jól sehogy se.
- Öh.. Szeretek a szabadban lenni, mint már leszűrted. Aztán.. nagyon szeretem a bestiámat. Egy kneazle cicám van, vagy ilyen magas! - Füles említésekor büszke mosoly árad szét az arcomon, majd az asztal lapjától számítva nagyjából 30-35 centiméteres magasságig feltartom a kezem tenyérrel lefelé, hogy ábrázoljam: körülbelül mekkorára megnőtt az én csöppségem.
 Közvetlen a mellettünk lévő asztalnál, akik elől befoglaltuk a helyet, éppen most kezdték el nyalni-falni egymást. A lány a fiú ölében, a fiú a lány pólója alá nyúl be kis híján, s bár nem nézek oda, mert mögöttem történnek, tudom, hogy mit látnék. Felsóhajtok kicsit vontatottan.
- Tudod.. őket látván érzi az ember tényleg úgy, hogy a sárba tiporják a mai párok az érzelmeket. Hová lett már az a régi, igazi szerelem? Az a szirupos, csöpögős romantika, hosszú szerelmes levelek, megbeszélt randevúk.. - na, engem is ismét jókor talált be a cinizmusom, vagy minek is hívják ezt. - Öhm, ne haragudj.. Nem kell ám hallgatnod. - zavartan fordulok felé, pótcselekvés gyanánt meg inkább megkeresem a kókuszlabdámat. pontosan azt, amit Arnold épp most fejezett be. Próbáltam a lehető legdiszkrétebben úgy tenni, mint aki nem is látta. Tovább keresgéltem, majd amint egy Vörösmarty-szeletet ért a kezem, úgy felcsillantak a szemeim és már bontottam is ki a csomagolásából.
- Na és te? Mármint gondolom Levitás és másodikos mestertanonc. Remélem eltaláltam - büszke, felvillanyozott fej - Ééés mi a kedvenc színed? És neked is volt régen gőzmozdonyos játékod? Van testvéred? - csak úgy dőltek belőlem a kérdések, a végére hagytam azt, ami előtt még le kellett nyelnem a gombócot a torkomból. - Na és van barátod? - na, akkor próbáljuk meg ezt újra egy apró fejrázást és száj elhúzás kíséretében - Barátnőd? - mivel már nem tudtam nyugton maradni, így én mindkét lábamat felhúzva törökülésbe vágtam magam (s még most sem tudom, hogy egyre jobban kezd kulimászos lenni az arcom).
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 25. 09:35 Ugrás a poszthoz

Arnold



- Szavadon foglak. - ígértetem meg vele az éneklős dolgot. Szép lassan fogynak elfelé az édességek - no persze azért még dögivel van az átlátszó zacskókban, de rendesen pusztítjuk, kiváltképp Arnold. Végre megtaláltam a sütis-csokievő pajtikámat az iskolában! Hát mostantól nem is fogok mással ide járni pár szelet krémesért vagy dobostortáért.
 Az újabb meglepettség akkor jön ugyebár, mikor kénytelen leszek beismerni magamnak a szomorú igazságot: amint megtudná, hogy mi szörnyeteg is lakozik énbennem, rögvest elszelelne. Követelném is a távozását. Azok után, ami Mersével lezajlott egyszer.. azok után én még egyszer nem akarok bántani egy számomra kedves embert. Habár talán Arnoldnak lenne annyi esze, hogy nem császkálna fényes, kövér Holdkor az erdőben, ha szépen megkérem rá.. de miért is tartok ott, hogy el fogom neki árulni mivoltomat?
- Nem vagyok egy.. olyan lány, aki kellene bárkinek is. - remélhetőleg ennyivel sikerült valamennyire kitérnem a tárgy elől. Érezhető rajtam a feszültség, vagy én érzem úgy, hogy szinte egészen kétségbeestem - még nem akarom felfedni a titkom. Nem akarom elriasztani magamtól most azonnal, ráérek később is. De addig hónapok óta először hadd érezzem magam jól!
 Szerencsére nem sokára váltottunk, s fellélegezve, hálás pillantással köszöntem meg neki némán, hogy aztán újra kibökjem valami oltári nagy butaságot a számon.
- Ugye? A bögyében vagyok, az már biztos. - ezek után hangzott még az a Fela meghúzott dolog is, amire megkaptam, hogy eléggé vizuális fantáziája van. Szabad, még nem csokis kezemmel megtapsoltam őt (bár igaz, hogy csak a felkaromat tudtam picikét összeütni a tenyeremmel. no de a szándék a fontos). - Aham, lapozzunk. - nekem is sikerült elnevetnem magam, majd Füles méreteinek ismertetésére kapcsoltam át.
- Ne tudd meg, mennyit bír enni egy nap alatt! - megforgatom a szemem, hogy szépen rálátást nyerjek a párocskára, akik láttán kibukik belőlem a nyálas, romantikus énem, amit általában elég jól el tudok nyomni. Merse rengetegszer lepett meg különféle kreatív ajándékokkal, vacsorával vagy levéllel. Azért Arnold.. hmm. biztos jól főzhet. Én szerintem legalább is. És..verseket ír! - Áh, értem, mire akarsz kilyukadni. De kérem szépen..verseket? Hát akkor legközelebb az éneklés mellett egy verset is kérek. - áhítattal fürkészem ismét a fiú tekintetét egy kis ideig, aztán szégyenlősen harapok inkább egyet a süteménybe, hogy más vizekre evezzünk.
- Svájcban? Te svájci vagy? - igen, a kettő nálam nem következik okvetlen egymásból. Mármint az, hogy honnan származik a levitásom. Öh, nem az enyém, csak..
 Türkiz, öccse van és se barátja, se barátnője. Bólintok, és újabb kérdés özön következik.
- Héé, nálad az egy kérdés az mit takar? - Jézus, miért nézi a számat? - Kedvenc színem.. A zöld. Az a zöld, amilyen színűek a füvek, virágok levelei. De a nem túl élénk pirosat is kedvelem. - túl hosszú válasz, és valaki világosítson már fel, hogy miért bámulja még mindig a számat! Aha, most.. most mi történik? Odahajol jobban hozzám, mire hirtelen bekapom a levegőt, lehunyom a szemem, mert még a végén itt szédülnék le a padlóra. Korábban érintett keze ajkamhoz ér, a szám sarkához pontosabban és érzem, hogy letöröl onnan.. csokoládét. Basszus Lilla, megint felülmúltad magad! Mostantól minden falat után töröld meg szépen a szádat és nyisd már ki a szemed! - Köszönöm. Őőő..Tovább tanulni, igen, szeretnék. Hogy mit? Hát azt nem tudom. - megvonom a vállam, beleharapok a sütibe vigyázva, hogy ne kenjem magam össze megint teljesen - Kedvenc hely.. hát nem a bájitaltan terem. De például nagyon kedvelem a tisztást meg az erdőt. Odabent inkább a nyugis helyeket kedvelem. Egyszer szívesen beosonnék a prefektusok fürdőjébe, biztos isteni! - álmodozva elkalandozik a tekintetem, ám pusztán csak egy pillanatra, mert eszembe jut az utolsó kérdése is. - Olvasni? Háááát hogy a viharba ne szeretnék! Tomival ellentétben imádok szinte minden művet, amit papírra vetettek. Bevallom, még Móricz Zsigmond novelláit is olvastam, sőt, Kosztolányi regényeit.- ezen utolsó sort már közelebb hajolva hozzá suttogtam (nem, ne kérdezd, hogy miért. CSAK!)
- Na én jövök. Kedvenc együttes? Szeretsz kirándulni? Na és neked mi a kedvenc helyed itt a környéken? Öcséd miért maradt ott kinn? Szüleid mit csinálnak? - na, én se csak egy kérdéssel áldottam meg szegényt.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 26. 23:57 Ugrás a poszthoz

Arnold



Csak lesek, mint Józsika a moziba, s meg merem kockáztatni, hogy tán még a szám is eltátottam - jó, azért nem fészkelte be magát egy raj légy, de a csodálkozás és meglepődés teljesen kiült az arcomra.
- Húú.. Egy év alatt nem kapok ennyi bókot. - elismerően bólogatok egy félmosollyal az arcomon, miközben eldöntöm, hogy ezzel kiérdemelt egy arcsimogatást, így jobb kezemmel a pofiját simítom meg, miután kicsit közelebb hajoltam.
- Aham. Megrágcsálja az orchideámat vagy a plumeriámat, összejárkálja a szobatársaim ágyait, bemászik a szekrénybe, sőt, újabban az a heppje, hogy feltornázza magát a tetőre és ráugrik arra, aki legelőször bejön a szobába. Őméltósága elég hiperaktív. - szememet megint megforgatom, ám azért remélem, hogy sugárzik rólam, mennyire imádom ezt a kislányt, aki jóban-rosszban, hidegben-bajban velem van, követ, figyel, vigyáz rám.
- Áááá, neeeem, dehogy, félreértettél! Arra gondoltam, hogy az egyik versedet egyszer elszavalhatnád. Vagy elénekelhetnéd, és akkor a következő alkalomra pakoljuk az éneklős bemutatót, oké? - önelégült mosoly, egy furcsa, kérdő pillantás Arnoldra, majd mivel gondolom biccentett megadva ezzel az engedélyét, úgy újfent kihalásztam egy sütikét.
- És miért költöztetek ki? - kíváncsian bukik ki belőlem a kérdés. - Éééés hogy-hogy aurornak készülsz...auror leszel? - újabb felvont szemöldökös kérdő mondat a fiú irányába, aki nem sokkal később az aurámba bemászva szedte a csoki maradványt a szám széléről. - Gyanús vagy te nekem. Meleg vagy? - na, hölgyeim és uraim, mélyen tisztelt publikum, ím eljött a pillanat amire mindenki már körmöt rágva várt: Lilla a füle hegyéig vörösödik. A legszívesebben elbújnék még ide a kanapé műbőr ülése alá is, csak most ne kelljen ezt végighallgatnom. Annyira persze nem futja, hogy gyorsan visszaszívjam a kérdést, áááh, inkább megkukulva lesütöm a szemem és érzem, ahogy mindjárt szénné ég az egyébként falfehér arcom.
- Aha. - hagyom helybe a Móricz-Kosztolányi témát és én is picit fészkelődöm. Nem pontosan királis, de hasonló pózt vettem fel, rákönyököltem a kanapé háttámlájára, oldalam neki döntöttem s így szembe kerültem a szintén kényelmesedő fiúval, hogy aztán ujjonghassak alsó ajkamat beharapva a zenei ízlésének. - Woooodkid? - elnyújtom az első magánhangzót - Atya ég, melyik a kedvenc számod tőlük? - ezer vattos vigyor, tejbetök Lili - Voltál már a Tapolcai Tavasbarlangban? - hát az élmény az a hely. Ha még nem volt, akkor majd talán esetleg felhozom, hogy azt is meglátogathatná..meglátogathatnánk. Szóval a családos témánál nagyon komolyan bólogatok, fel-le ritmikusan, a végén ismét elcsodálkozom. - Mennyi? Másfél éve? És nem..hiányoznak? - megintcsak én beszélek, akit adoptáltak a szülei. Hm. Szívás.
- Öh.. zenék. Hát megemlítek párat, akiket nagyon kedvelek. Ha ismered őket egy picit akkor elég jól leszűrheted a stílusomat e téren. - természetesen pont ilyenkor nem jut eszébe az embernek semmilyen dalnak a címe, amit kedvel, így időhúzás gyanánt egy jó nagyot haraptam a sütibe, hogy aztán kezemet a szám elé tartva kezdjem a kisebb felsorolást, nehogy kipotyogjon a számból a kaja. Na, végül mégis megvártam a rágási folyamat meg a nyelési végét, s csak aztán kezdtem bele. - Dream Koala, főleg a Saturn boy. Aztán BMTH, tőőlük a.. - gondolkodási szünet, plafonra nézés, majd Arnoldra vissza - Can you feel my heart. Aztán LAOS, a Healing daluk. Morning Ritual, kiváltképp a Bad moon rising. - a továbbiakban nem akarom untatni, így csak felsorolás szerűen mondok még párat - Elo, Képzelt riport, Pink Floyd, Woodkid, TDG, Soja, William Fitzsimmons - elszaladt velem a ló, ismételten. Hirtelen abbahagyva a sorolást rájöttem, hogy a kedvencemet kérdezte. A kedvenc általában egy, legfeljebb kettő. Upsz. - Kedvenc könyv.. Lauren Oliver- Mielőtt elmegyek, vers .. József Attila Elégia. - na, csak elérkezünk a harmadik kérdéshez is idővel! - Ésss a hely.. - ironikus lesz, sőt mi több, teljességgel félreérthető, de én úgy hallottam, hogy ott nyüzsögnek a farkasok a hegyekben, úgyhogy mindenképp meg szeretném vizitálni - Svájc. - úgyis rá fog kérdezni, úgyhogy kis hatásszünet meg válaszolgatás után nyomatom én.
- Akkor nálad az a hely, amit mindenképp látni szeretnél? Macskás vagy, vagy kutyás? Ha választanod kéne, akkor a Holdat vagy a Napot választanád? Meddig tartott a leghosszabb kapcsolatod? - egy szuszra adtam ki az összeset magamból, eme utolsó kis meglepetéses kérdés meg már inkább .. hát, bizalmasabb kategória. Magamhoz képest határozottan jó vagyok, hogy 1-2 órás beszélgetés alatt már ilyet is kibökök.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 1. 20:30 Ugrás a poszthoz

Merse.


Megilletődve bámultam a fiút. A fiút, aki virágot hozott nekem, aki az állomáson várta jöttömet, aki piknikezni vitt, aki mellett életemben először úgy érezhettem, hogy igen. Végre megtaláltam azt, aki össze fog tartani, aki nem hagy darabjaimra hullani és nem ereszti el a kezem a szakadék szélén. Pár hónapja viszont ő lökött bele a mélységbe, s alig bírtam lélegezni a fejem felett összecsapó hullámok miatt. Kievickéltem a partra, kis híján megfulladtam, nagy nehezen talpra vergődtem magam, némi segítséggel már képes voltam megindulni valamerre. Mikor már épp azon lennék, hogy többé nem nézek vissza arra a feneketlen tengerre és az órási szakadékra, akkor terem előttem Merse azzal, hogy fogjam meg újra a kezét, bízzak benne, másszak vele vissza az oromra. Támaszom, aki eddig támogatott, most épp szabadságon van, tehát egyedül kell döntenem.
- Egyszer már megtetted. - lemondóan széttárom karjaimat - Most mi változna meg? - ezek után mondta, hogy a döntés teljes mértékben az enyém. Felsóhajtottam, hátamat táskától a falnak döntöttem és most, ma először belenézek Merse szemeibe. Megremeg bennem valami, s hogy valójában is beleremegek ebbe az érzése, nem tudhatom. Íriszeinek színe pontosan olyan, mint ahogy ismertem, pontosan az az árnyalat, amit úgy szerettem. Az illata megváltozott, a kisugárzása is, arcának vonalai, de még a hangja is más lett, de a szeme.. az még a régi Merséből való. Ezt az újat nem ismerem.
 Döntöttem. Talán nem fog tetszeni később se neki, se nekem, talán senkinek se lesz ínyére, talán életem legrosszabb döntését hoztam meg, de biztos vagyok benne. Meg akarom ismerni, újra. Közelebb lépek a rasztás fiúhoz, mindkét karomat felemelem, hogy egy lassú, de annál érzelmesebb ölelést adjak a fiúnak. Kezeim nyaka köré tekerednek, orrom a vállába fúrom és így maradok egy kicsit. Hányszor ölelt meg így, Istenem!
- Mid lesz? Milyen órád? - kérdezem tőle már miután kibontakoztam az elnyújtott ölelésből.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 7. 17:12 Ugrás a poszthoz

Sajtikám.
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/


El sem hiszem, hogy mit művelek. Itt állok a Fő utczának a jobb oldali járdáján, és már körülvett minket vagy 30-40 ember. Pedig még el se kezdtük a hadműveletet! Ma reggel, ahogy felkeltem, annyira görcsölt a gyomrom, hogy muszáj volt megint innom valami alkohol-félét, hogy oldjam a feszültségem. Nem rúgtam be, de egész kellemesen éreztem magam, amikor Doriannel találkozva lementünk szépen erre az utcára. A plakát, amit már megcsináltam egy hete, összecsavarva hozom szépen magammal, ahogy a gramofont is, mindezt egy 4 mérettel nagyobb szürke, ócska minőségű pólóban, ami egy derekamig felhúzott melegítőbe van gyűrve, kinyúlt kötött pulóverrel elfedve, bokáig érő converse rettenet cipőben. Össze-vissza beszéltem a pajtikámnak, akit az utolsó próbánkon neveztem el Sajtikának, mert miért ne? Hajam egy öregasszonyos, fehér parókás illúzióval van eltüntetve, egyedi szemüvegemet egy régi stílusú okuláréra cseréltem, amit valami furcsa madzaggal a nyakamba kötöttem. Szívem a torkomban dobog, nem szoktam én ilyen dolgokat művelni, főleg nem egy nagy, benga Rellonossal.
 Már lepakoltam a járdára, amikor hirtelen beütött a krach. Jézus maris, én most komolyan táncolni próbálok egy hatalmas közönség előtt? Nálam a 10+ fő már kész tömegnek számít, és ahogy csak gyűltek az emberek, úgy egyre jobban beparáztam. Kétségbeesetten pillantottam társamra, aki messze nem tűnt ilyen idegesnek, mint én. Aztán ki tudja, talán ő is ivott valami gátlás-oldót a produkciónk előtt, simán kinézem belőle, de azt mindenképpen, hogy mihelyst letoltuk az előadást, úgy beülünk valahova felhajtani valami vodkát vagy bármit. Hogy jobban legyek legalább egy hangányit, úgy inkább kirakom a nagy plakátot, amire összemázoltuk közös erővel azon bandák logoit, amiket szeretnénk meghallgatni, nem sokkal mellé egy nagy betűkkel festett papírt helyezek, melyen a következő áll:

"Két iskolás nebuló szeretne elmenni a MásVilág fesztiválra, azonban pénz hiányában vannak. Kérjük, segítsenek nekik, hogy eljuthassanak álmaik koncert-sorozatára."

 
Tétován hátrálok egy keveset, miután a felirat mellé odahelyeztem Dorian egyik kalapját, amit magával hozott vagy most, vagy a legutóbbi próbánkon. Hogy egyébként honnan jött ez a dolog, hogy mi most elmegyünk koncertre gyűjteni? Nos, amikor Fela bekergetett minket az üres tanterembe, mi pedig elegánsan beszorultunk, akkor volt némi időnk, hogy ez is szóba kerüljön.
- A fenébe, nincsenek egy kicsit sokan? - bújok oda pajtikámhoz az alkoholtól kipirulva.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 8. 09:42 Ugrás a poszthoz

Sajtikám.
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/
MESTERSÉGÜNK CÍMERE (:


Fél percenként pillantottam az órámra, hogy mégis mennyit késik Sajtika, mikor egyre csak gyűlnek az emberek a kismamáktól kezdve egészen a már nyugdíjas bájitalkotyvasztókig. Néha megeresztettem egy-egy bárgyú mosolyt, s már épp elkezdtem fohászkodni, hogy csak Arnold ne lássa meg ezt az egész produkciót, mikor valami piros pólós tata bemászott az aurámba. Meggörnyesztettem a hátam, és felvont szemöldökkel röhögtem majdnem telibe Doriant, aki a nagymamájának nézett. Végigpásztáztam először az ő ruházatát aztán a sajátomat is, aztán elismerő bólintással vettem tudomásul, hogy vagy vak a csávóm, vagy én vagyok túl jó színész.
- Jelentkezhetne a sakkszövetségnél, uram. Épp a napokban jelentették be, hogy elvesztettek egy sötét parasztot. - rávigyorogtam, amin azért már látszott, hogy nem egy túl józan cselekvés. Összenevettünk végül mindketten, mélyet sóhajtottam s megindultunk a dolgunkra. Ő a kalapját meg a gramofont, én meg a plakátokat helyeztem el szépen. Egy 30-as éveiben járó hölgy megkérdezte tőlem, hogy mégis mennyi az összeg, amit szeretnénk összeszedni. Egy pillanatra hátranéztem Dorcsira, aki valami üvegcsét húzott meg éppen, így kénytelen voltam én magam válaszolni, ami kicsit kínos volt.
- 40 galleont. - a hölgy arca elkerekedett, sok sikert kívánt, aztán visszalépett a nézők körébe. Az arcom egyre jobban ég, ahogy a nagyra sikeredett, bandás plakátra tekintek, s mielőtt még inamba szállna a bátorságom, úgy újra tudatom magammal: meg fogja érni. Odasomfordálok a tatához (biztos zseniálisan nézünk ki, két 60 feletti öreg, akik MásVilágra gyűjtenek.. csak Arnold ne legyen itt!). Józanul nem hiszem, hogy ennyire közvetlenek lennénk egymással az urammal, de benne is lappang valami kis immunerősítő, akárcsak bennem.
- Let's get do it. - félig suttogom az önbizalmának csúcsára hágó öregembernek.. fiatalembernek.. Sajtikámnak. Mielőtt a dal megszólalt volna, egy jó 10 másodpercünk volt beindulni az oszlop felé. Az első pár dob után megálltam, mögöttem reményeim szerint Dorian az oszlopnak támaszkodott majd a jól begyakorlott öreges mozdulatokkal megvakartam a jobb lábamat nagyjából ott, ameddig a kezem leért. A zongora felcsendülésére már egészen megnyugodtam, már tudtam a lépéseket, így oldalra kettőt tipegtem, és végre kezdődhetett a műsor.

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 11. 18:47 Ugrás a poszthoz

Sajtikám.
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/
MESTERSÉGÜNK CÍMERE (:


Na igen, természetesen benne volt a pakliban az a lehetőség is, hogy Dorian segít betanulni a táncot, aztán szépen megbújik egy sikátorban, hogy aztán onnan nézhesse végig a produkciómat. Az meg már csak tényleg apróságnak tűnt, hogy félig igencsak be voltam csípve. S az én szerencsémre legyen feljegyezve az a katartikus megkönnyebbülés, amikor valami hozzá illő mozgású öregúr kért meg illedelmesen, hogy vonszoljam arrébb a szottyadt hátsómat mert randija van.
- Ahogy gondolja. De szívesen megmutatom az irodát, ahol be kell nyújtania a jelentkezését. - ahogy kis híján lerepült a szemüvege, úgy én is kuncogtam egy picit, de kezem azonnal szám elé kaptam, hisz már láttam, ahogy felvonja a szemöldökét a hozzám hasonlóan cselekvő emberekre. Persze, igaza is van, egy 70 éves urat nem szabad kinevetni, aki MásVilágra akar eljutni kampányolt összegből, teljesen igaza van.
 A kismamával eleinte nem tudtam mit kezdeni, annyira új még ez az egész helyzet, hogy a kérdését se sikerült kapásból felfognom, sőt, a reagálásom első pár másodperce is csak egy eltátott szájból és a felvont szemöldökből állt. Ilyestájt pillantottam hátra az épp ivó partneremre, aki halálos lazasággal intett, hogy várjak. Nyilván visszafordultam, kiböktem nagy nehezen a hatalmas összeget, addigra pedig odaért a tata-párom. Remegő végtagokkal nagy nehezen felálltam Sajtikámra támaszkodva, aki megmentett a további esetleges beszélgetések kínosabb pillanataitól. Arrébb tipegtünk, s ahogy a tűt a lemezre helyezte, úgy hullámokban elhallgattak a népek, nálam pedig egy fél percre beütött a kapuzárási pánik. Úgysem fog menni, te jóságos Isten! El fogom rontani! Sőt..
 Aztán jöttek magától a lépések. Tipegés, fél karkörzés, apróbb mozdulatok, kézfejek majd lábfej behajlítása, arrébb lépés, felemelkedés, integető mozdulatok mindkét kézzel egymás után, görnyedt háttal való szökdécselés egy helyben, majd kicsit hátrálva az oszlophoz, így a szebbik felemet mutatva a közönségnek. Kicsit tettetem, hogy nem találom az öreg csotrogány páromat, aztán mintha a semmiből tűnne fel, úgy visszabotorkálok hozzá, átkarolom, közösen kihúzzuk a hátunkat, szabad kezünket a vállunk és a kulcscsontunk közé illesztjük, innen félig-meddig behajlított könyékkel oldalra küldjük, mialatt egymásra nézünk. Milyen furcsa! Eleinte vért akartam izzadni, annyira a torkomban dobogott a szívem, mostanra egy széles vigyort próbáltam elrejteni a sminkem alatt, miközben Dorianra pillantok. Egyet jobbra, egyet balra lépünk így együtt, s eddigre már megszólalt a vokálos is a lejátszóból. Jó 10 másodperccel később már eleresztettük egymást, a Rellonos combjaira támasztott kézzel, bepúposított háttal tipeg előre, én csípőre, vagy inkább derékra csapott mancsokkal, hátrafelé görnyedve követem a lépéseit - mindezt úgy, hogy egyikőnk se látja a másikat. Hamarosan én bal lábbal lépek 45 fokkal elfordulva hátra, ő meg ha minden igaz, akkor ő is pontosan ugyanezt a mozdulatsort hajtotta végre, hogy így szembe kerülhessünk, kezeimet ágyékom előtt összefogva, bárgyú kifejezést az arcomra varázsolva. Itt jön talán az egyik legnehezebb rész - én ugyanis ezt minden egyes létező próbákon elnevettem.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 15. 21:26 Ugrás a poszthoz

na_ebből_mi_lesz_Saint-Venant_:D

e.

Hát_ez_fantasztikus! Hüledezve, kimeredt szemekkel olvasom végig azt a bizonyos interjút Arnolddal. A nap első felét vele töltöttem, csokoládé-raktáraimat szépen megküldve így, de nem is baj, már épp kezdett hiányozni. Mármint az édesség. A szobámba visszaérve a hatalmas vigyor hamarosan ráfagyott az arcomra, amikor Margaréta ott hadonászott előttem az újsággal, amit épp az imént olvasott el és idézem "Hát nem borzasztó? Milyen emberek élnek manapság.." Követelte, hogy azonnal olvassam el, de mivel nem volt hajlandó lecsillapodni, ezért inkább lecsattogtam a harsogó portrék folyosója elé, ahol még pont hallom a saját hangomat az utcai kofa vitatkozása mellett. Alulról számított harmadik lépcsőfokra letelepszek és idegesen kezdem átfutni az összes megjelent cikket, mert arról persze nem tájékoztatott, hogy mégis hol keressem a szóban forgó, gyomrot felkavaró híradást. Nem kellett sokat ezzel foglalatoskodnom, hamar kiszúrtam azt a bizonyos kis szösszenetet, amit vagy háromszor olvastam végig, elkerekedett szemekkel, haragosan és dühösen. Nagy lendülettel álltam fel az eddigi ülőhelyemről és vágtam hozzá a szemközti falnak az újságot, ami kisebb nyikkanó hangot kiadva végül szomorúan leesett a padlóra. Mivel egy portrét is eltaláltam vele, így az nekiállt sopánkodni és egy csokor répával próbált megfenyegetni. Cifrán megkértem, hogy ha egy mód van rá, akkor ne most adjon kisebb felvilágosító órát az illem- és erkölcstanról, nem szorulok rá, csupán a vérnyomásom ugrott az egekbe, nem dühkitörésem van. Pánikra semmi ok! Elvégre nem Mihael I'm_a_dick Saint-Venant testvéréről van szó, ááááh, ugyan már! Miért nem lehetett valami ártatlan személybe szerelmes, mit tudom én, akár Catherine Rawenbe vagy még akár Margaréta szobatársamba, miért kellett pont annak  a franciának a testvérébe?..
 Tajtékozva kapok hátra a nadrágom hátsó zsebében lapuló dohányos pakkhoz, ami egy ezüst cigaretta-tartót tartót takar, benne kézileg töltött nikotinbombákkal. Még Mersével voltam együtt, amikor eltanultam tőle a csavart cigaretta elkészítésének műveletét, azóta pedig, ha nagyon muszáj, olykor bizony el-elpöppentek egy szálat. Na, ez most pontosan az a helyzet volt.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2015. március 15. 23:24
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 15. 23:06 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra - némi késéssel fűszerezve.
ruhácska


Ajjaj, elemi mágia nyílt óra, és hát nem megint késésben vagyok? De úgy is kell nekem, vagyok én olyan esztelen és szétszórt, hogy még indulás előtt fél órával a padlásszörnyemet tanítgatom arra, hogyan rajzoljon szép pálcika embereket. Igazán megérdemelném, ha nem engedne be a tanár úr az órára, de azért nem adom fel, amíg nem muszáj.
Tapsot érdemelnék, nem pedig kósza füttyöket, ahogy a hosszú, bokáig leérő, lenge azték mintás ruhám alját felcsippentve suhanok a Keleti szárny felé. És igen, csak egyszer botlottam meg, ami miatt külön díjat, sőt, koronát érdemelnék a fejem búbjára! Lehet két korona kéne, mert egyedül nehéz kormányozni egy egész királyságot, és mivel kell az ember mellé egy király is.. biztos nem venné rossz néven a Levitásom. Nyah, meg is van, hogy mi lesz az elfoglaltságom a következő hétre! Tehát egy kis botlás, a hasra eséstől pedig egy páncél mentett meg: szépen belementem igen nagy lendülettel, megöleltem (bár szavamra mondom, nem állt szándékomban) aztán oldalra eldőlt szegény. Hatalmas csörömpölés és a fémszerkezet a bal irányba megadta magát: szép hangzavarral megáldva felmondta a szolgálatot és a szó szoros értelmében ledőlt pihenni egy kicsit. Felszisszentem, szívem szerint ott összekapartam volna, de akkor nem csak 2 percet kések, hanem kapásból negyed órát, tehát rossz szájízzel otthagytam és tovább futottam. Szerencsémre, vagy tán épp balszerencsémre mindez a baleset már a célként kitűzött terem folyosóján történt, tehát bizonyára hallotta az egész emelete az esetet. Jól van Lilla, szép volt. Elnézést kértem a lefegyverzett páncéltól, majd most már hagyva a ruhámat a bokámnál susogni, tovaröpültem a kiszemelt helység felé. A kilincset először kifelé rángattam, csak aztán jöttem rá, hogy befelé nyílik az ajtó. Szívem a torkomban dobogott már, mire nagy nehezen benyitottam, és már az utolsó ember kászálódott éppen át a tükörben.
- Elnézést, én csak.. szóval a szörnyem most tanul sajtolni... mármint rajzolni. Igen. - mintha saját magamat győzködtem volna, hogy ez hatásos belépő volt (azért persze fülig elvörösödtem) - Ugye be lehet még menni? - igazgattam egy picit az elöl felgyűrődött ruhácskát, aztán bátortalanul a tükörhöz mentem, többnyire hátrafelé pillogva Merkovszky bácsira. Helyes Lilla, így is kell, rögtön az első órán így elkésni, ráadásul nem is lehet összetéveszteni senkivel, mert nincs más olyan kétbalkezes, aki ilyen hangos belépővel jelenik meg. Albertet már ismertem korábbról, kedves fiúnak tartottam, és ha felém nyújtotta a kezét, akkor kicsit remegve ugyan, de hálásan fogadtam el azt és bíztam magam rá.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2015. július 15. 23:12
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 16. 22:43 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia, Fannikával Cheesy

Nem volt égő a belépőm, véletlenül sem, de szerencsére Merkovszky bácsi nem állított meg a tükörhöz való somfordálásomban, így Albert kezébe kapaszkodva a fiúra bíztam magam. A karjába kapaszkodtam az utazás során, a szemem is behunytam, és próbáltam kontrollálni gyomrom kavargását. Mindenki legnagyobb szerencséjére megérkeztem egyben a számomra kijelölt helyre, épségben és minden további gond nélkül. Az első, ami feltűnt, a szabadon terjengő füst szaga, amitől elfintorodtam és ki is nyitottam a szemem (először persze csak az egyiket résnyire, aztán csodálkozva mind a kettőt). Fanni integetésére egész felvillanyozódtam, annak ellenére, hogy halvány lila elképzelésem se volt arra vonatkozóan, hogy egyáltalán hányadik századba vitt minket Albert. Hasonlóan őrült módon visszaintegettem neki, és színtisztán éreztem, hogy valami megváltozott. Mintha magabiztosabb lennék. Mintha nem lenne korlátozva a szabadságom, mintha én magam lennék _a megtestesült szabadság. Szélesen mosolyogva a földre néztem, majd jobb kezemre, aminek a mutatóujját kinyújtva a lábam mellett egy kis port kavartam. Nem volt látványos vagy épp különleges, pusztán az ujjam körkörös mozdulatából fakadóan teremtettem meg ezt a kisebb légörvényt, és már épp örömködtem volna Fanninak, mikor kéjes kacaj zökkentett ki a földöntúli boldogságomból.
- Szerintem ne zaklasd őket.. - nem azért a húsz fillérért, de nem túl biztatóak azok az eszközök, amiket szorongatnak a kezükben. Megszokásból hátráltam egyet, miközben egyik kezem Fanni felé nyújtottam. - Inkább izé..gyere ide.. - minden kicsi, pici, apró piheszőröm az égnek állt, amikor egy nagyobb szél söpört végig az amúgy kies tájon. Mindkettőnk haját az arcunkba fújta északi irányból, és az öregek kopaszodó fején abba a pár szál hajba is belekapott. Ezt én műveltem. Szívem szerint eldicsekednék ezzel Arnoldnak, de előbb inkább mentsem a bőröm, ugye? Egyszerre vert ki a hideg az ijedtségtől és voltam végtelenül magabiztos magamban. Fanni, gyere már, igyekezz! A tűz nem az én reszortom, ha jól érzem, úgyhogy az a te feladatköröd lesz..együtt csak kiötlünk valamit..
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 17. 08:35 Ugrás a poszthoz

StephFanni *-* elemi mágia

Úgy vettem észre, hogy kedves fogó-társamat kevésbé rázta meg az út és maga a tény, hogy az ég világon bárhova hozhatott minket Albert. Igazán felemelő gondolat, mondhatom..  Egy szemvillanás alatt ott termett a barátosném, akinek már csak a puszta közelsége némileg nyugtató hatással volt az egyébként felborzolt idegeimre. Ösztönösen a keze után nyúltam, ám addigra már 1-2 lépésnyire eltávolodott. Meglepetten szökkentem utána, ami úgy általában úgy nézett volna ki, mint egy megkergült bakkecske mozdulata, most egészen légies volt és könnyed. Megint szétterült egy mosoly az arcomon, hogy még a fogaim is kivillantak, de épp csak annyi időre, amíg fülemig szaladt a szám, aztán azonnal vissza is komorodtam (felvettem továbbra is az ijedt képet). Ahogy megpillantottam a kezét, úgy azon nyomban megtorpantam és már éreztem, színtisztán és összetéveszthetetlenül, hogy itt most történni fog valami, amihez nekem is közöm lesz. Kihúztam magam és a lila hajú lány felé koncentráltam minden vegetatív és szomatikus idegemmel együtt. A hajunkat borzoló szél pont abban a pillanatban szűnt meg, ahogy a lány másik, nem felém nyújtott kezéből előtört a tűzcsóva. Ijesztő látvány volt, meg is hökkentem (még az eddiginél is jobban), de nem volt túl sok vesztegetni való időm. Mindkét kezem a mellkasom előtt összetettem, majd előre szegezve azt a feltört tűz irányába mutattam velük (ujjaimmal előre). Nem tudom irányítani a forróságot, de oxigént létre tudok hozni magunk körül kupola formában, és annak a felénk eső, belső oldalát pedig széndioxiddal töltöm meg, ami nem vezeti a tüzet - no de ki ne hagyjuk, hogy ez a széndioxidos dolog tényleg csak annyi teret vett igénybe, amennyire szükség volt, így magunknak belül szépen megmaradt az oxigén, amit ha kell, pótoltam is a semmiből. Így is lett: két kezem szétnyílt majd mintha egy szabályos kört kezdtem volna leírni a testem körül, úgy mozogtak azok. Szinte nem is volt megerőltető, holott annyira izgultam, hogy kész csoda, hogy nem ájultam el már csak a puszta gondolatától annak, hogy én most a levegővel fogok játszani.
- Meggyulladok. - nem kezdhettem el keringetni a levegőt, így valahogy a tűzmágusnak kell megoldania, hogy ha ez lehetséges, hűtse le a belső hőmérsékletet, különben tényleg leolvad rólam a ruhámon kívül még a bőröm is.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 18. 12:18 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia StephFannival

Azt hiszem, hogy igencsak túlléptünk egy határt Fannival, amikor valami olyanhoz folyamodtunk, amit még soha az életben nem próbáltunk. Káprázatos volt maga az eredmény, amit elértünk, egyszerűen fantasztikus látványt nyújtott belülről a narancsvörös színben pompázó láng, mely valóban körülölelt minket. Egy idő után kezdtem azt hinni, hogy na igen, de elevenen fogunk itt elégni a saját csapdánkban, s már bizony igencsak forrósodott a helyzet, amikor a szememet hunyorgatásra kényszerítő lángcsóvák megszűntek. Az őszinte döbbenetet az arcomon nem is tudtam titkolni, még az állam is leesett a nagy csodálkozástól. Némi szellőt szívesen felkavartam volna, már csak hogy lehűtse a 38 fokos testemet, de valami furcsa szégyenérzet és a tiszteletem az öreg iránt arra sarkallt, hogy lehetőség szerint fülem-farkam húzzam be. Az ég felé pillantottam a hátam mögött, hogy vajon megjelenik-e Albert vagy Merkovszky és visszavisznek-e a saját jelenünkbe, vagy hagyják, hadd irányítsuk, pontosabban higgyük, hogy irányítjuk a helyzetet. Mire társnőmre néztem volna, addigra ő már a tűzhöz telepedett, az én arcomról viszont még mindig égett a bőr a kissé gyerekes viselkedésünkért, de főleg az öreg úr szavai vágtak mellbe. Ebben az időben, akármelyik is legyen, bizonyára nem volt túl nagy kiváltság elemi mágusnak lenni, arról nem is beszélve, hogy mindkettőnk ruházata élesen elüt a helyiekétől. Hátratűrtem egy tincset a fülem mögé, majd kacsázó léptekkel Fanni mellé telepedtem. Sokkal nyitottabb lány, mint én, és kevésbé veszi komolyan a dolgokat, vagy sértődik meg, ami most nagyon jól jött számomra, mint támasz. Lábaim magam alá húztam, aztékmintás ruhám elegyengettem rajta, hogy még a bokámat is fedje az anyag, majd a bácsira pillantottam.
- Elnézést. Öhm.. azt hiszem, mindketten megijedtünk azoktól a..szerszámoktól. - bizonytalanul a vadászok felé sandítottam, és még jobban összekuporodtam. Olyan kicsire próbáltam avanzsálni magam, amennyire ez lehetséges volt. - Hogy-hogy vadászok? Miért vadásznak a magunkfajtákra? - némi büszkeség töltött el a legutolsó szó kimondásakor. Most elemi mágus vagyok, még ha csak egy kevés időre is. Én tudok irányítani egy elemet. És nem is akármelyiket! Mert kérem szépen, a vizet szét tudja oszlatni a levegő, a tüzet éltetheti vagy megölheti, a földdel ellentétben a levegő örökös mozgásban van, nem lehet megállítani és azt mondani, hogy na, akkor mostantól 40 éven át itt fogsz állni vagy nőni, mint egy fa.
 Csillogó szemekkel néztem fel a férfira térdeimre támasztott fejemet alig megemelve, előtte pedig egy röpke pillantás erejéig Stephre mosolyogtam (valami jó haloványan).
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. július 21. 22:34 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra, Péter Fannival :3

Az arrogáns szó hallatán mélységesen elszégyelltem magam, a nyelvem hegyén lévő kérdést viszont ez se tudta blokkolni. Halkan, mint a tücsök ciripelése egy viharban, tettem fel neki, hogy mégis miért kell üldözni azokat, akiknek van valami olyan képessége, mely konkrét hatalommal ruházza fel a birtoklóját - akár jó az, akár rossz. Az arcom a tűz mellett úgy kipirult, mintha maga a Nap melengette volna egy fülledt, felhőmentes nyári hétvégén, bár ehhez a vörösséghez inkább a szégyenérzetet kötném, ami úgy siklott végig az egész testemen, mintha közvetlen az áramforrásba nyúltam volna bele. Kínosan éreztem magam, amiért úgy rontottunk nekik, mintha az életünkre törtek volna, holott csak a fegyverükért nyúltak. De ezért is vagyunk mi tizenévesek és ezért ők az aggok, bölcsek, tapasztaltak. Próbáltam úgy tenni, mintha a lángok felé irányítanám a pillantásom, mintha oly' nagyon lekötne a parázs, az égő fa, a felszálló, gomolygó füst látványa, holott lopva azért a lábam mögül az öreget mustráltam s szinte minden egyes szavát, amit azon a kissé mogorva, mély, ám sokat megélt hangján előad.
 Magát a bokornak a rezzenését nem láttam, noha érezhetően feszült lett a légkör (s mivel már túl vagyunk az eredményes bemutatkozón, más oka lehetett). Éreztem, amint Steph oldalba bök, így közelebb nyújtottam felé a fülemet, hogy halljam, amit mondd. Pillantásom egy kósza másodpercre sem veszem le a remegő rekettyéről, az eddig kezemben villámhárító gyanánt fogdosott, teával megtöltött edényt a földre pakoltam, majd Fanni kezéért nyúlva felálltam jómagam is. Előkerültek az eddig csak szóban forgó fegyverek is a nyugodt helyükről, harci állást vettek fel, a védtelenebbek pedig futásnak, vagy legalábbis mozgásnak indultak. Szívesen tartottam volna velük valami biztonságos helyre, kicsit távolabb innen, távolabb ettől a tűztől, ettől az idős embertől, ezektől a fura fegyverektől. De mégis miért lennék Schlett Evilla, ha nem a szívem után mennék a fejem helyett?
 Válaszoltam volna neki még az első körben feltett kérdésére, de annyira elöntött az adrenalin, az izgalom, úgy kitágultak a vénáim és bezsongtam, hogy valahogy egészen kiment a fejemből, s csak az visszhangzott, hogy jövök-e segíteni. Hát hogy a viharba ne? Megfogtam Steph kezét, majd az idős bácsira pillantottam, miközben szinte ösztönösen hátrébb léptem egy kicsit. Mi fog előjönni a bokorból? Egy őz, vagy tán egy egész falka kentaur? Netán.. valami ijesztőbb? Szívem egyre gyorsabb ütemben pulzálta belém az éltető piros folyadékot, légzésem szintén exponenciálisan növekedett az előbbivel együtt. Érzékeim szinte maximálisan kitágultak, szinte a bőrömön éreztem, amint a farkas egy tört pillanat alatt az akarata alá gyűri az Evillás énemet, s bár mindezt egy szempillantás jelezte (többre se időm se felesleges energiám nem volt), készen álltam. Mármint gondoltam én, hogy készen állok. Bármire.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. szeptember 29. 12:25 Ugrás a poszthoz

Arnókám


Háááhá, átmentem az idei vizsgákon! Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag imádkoztam az áteresztésért, nem is lettek olyan rosszak az eredményeim. Sőt! Kiválóra vizsgáztam mindenből.. már amire elmentem. S mindeközben Arnold volt az, aki tartotta bennem a lelket. Hihetetlen ez a fiú. A főnyereményt ütöttem meg vele. Annak ellenére, hogy az édesapja.. hogy nem olyan rég távozott közülünk, és ha csak tudtam, vele voltam, még ő támogatott abban, hogy igenis menjek el azokra a nyamvadt vizsgákra.
Most pedig az évnyitó. Egy teljesen egyszerű farmert vettem fel, egy fehér pólót meg Arnold egyik kardigánját, ami legalább egy számmal nagyobb volt, mint én, de .. szóval az ő illata vett körbe. Jó, jó, a talárom nem fért már rá, úgyhogy az mellettem hevert a padon, de senki nem szólt érte eddig. Margaréta valamiről beszélt mellettem, talán a pontversenyről sajnálkozott, mikor legnagyobb örömömre na ki ült le mellém? Felvillanyozottan adok neki egy üdvözlő puszit és pirulok el, mint eddig minden alkalommal, mikor találkoztunk. Ujjaink összefonódnak, őméltósága pedig szépen elterül az Eridonos asztalon, én pedig felé fordulok. Vigyorgok, mint aki valami gyorsítót vett be az ünnepség előtt, de édesanyám életére mondom, semmi ilyen nincs a háttérben!
- Ááááh, ne is mondj ilyet! A hideg kiver, mikor eszembe jut. Nem fogok átmenni, biztos, hogy megbukok. - mikor a libabőr végigszaladt rajtam, felhúztam egyik karomon a pulóver ujját, hogy megmutassam a hatást.
- Tömegverekedés. Általában ez szokott lenni a .. bevett módszer. Vagy az első és az utolsó helyezett diákjai esnek egymásnak, vagy két benga vadállat veri szét a berendezést. - gondolkodtam volna még további lehetőségeken, de inkább megint kiszélesítettem a vigyorom - készülsz valamivel? - odahajoltam hozzá, egész rásimultam az oldalára, hogy puszit nyomhassak arcára, amit csak a tenyere választ el attól, hogy az asztalra bukjon.
Éles váltás következett be. Mosolyom, ami eddig csak az összes fogamat villantottam meg, lassan 'O' betűvé változott a meglepettségtől. Nem volt időm válaszolni, ugyanis az észkombájn Tomi jelent meg mögöttem, kezeit a vállamra passzírozta és elkezdte ropogtatni ezen szegény testrészem. Annyira váratlanul ért az érintés, hogy meglepetten rezzentem össze. No de csoda lett volna, ha ennyivel beéri az élet az esetemben: természetesen egy pohár esett áldozatul a mozdulatomnak. Töklé. Egyenesen Arnold ruhájára. Ijedten kaptam mindkét kezem az arcom elé, majd Tomi és Maresz elkezdtek tapsolni. Erre a velünk szemben ülők is összeütötték a tenyerüket, majd az asztal távolabb eső emberei is, mint egy ösztönösen, a végére minden, diákoknak fenntartott asztalnál tapsoltak az emberek. Úgy elöntött a pír, hogy elmondani nem tudom - s mindeközben szobatársam a tányérja fölé görnyedve haldoklott a nevetéstől. Kikukucskáltam ujjaim közül.
- Ne haragudj. - idő kellett ahhoz is, hogy pálcám után nyúljak, amit persze egyszer a földre ejtettem kínomban. Egy suvickust mondtam Levitásom ruhájának szegezve, s mire újra tiszta, foltmentes volt a felsője, már a zaj is elült, mindenki megint a saját kis dolgával foglalkozott. Tomi Margaréta mellé ült le és hevesen gyakorolták az alapfokú párkapcsolat fogalmát. Mint egy kislány, úgy bújtam oda Arnoldhoz.
- Te komolyan mondod? Mármint engem elvinni.. engem, Svájcba.. én síelni? .. Ugye lennének ott készenléti gyógyítók? - nem is tudtam mit mondani, újra átjárt a meghatottság. Volt már szó erről a legutóbbi télen, de hogy komolyan elvinne.. Vigyorom visszakúszott és így sasoltam Arnoldra - Tetszik a gondolat. Ez egy nagyon jó gondolat. - vigyor. Ezer vattos, tejbetök vigyor.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. szeptember 30. 19:01 Ugrás a poszthoz

Bencus


Te Magasságos odafent! Hát mi a kénköves ménkű történik itt, hogy már le akarnak ugrani az emberek az erkélyről? Tisztára, mint egy Arany-ballada: Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén..
Jócskán arrébb voltam még az erkély kijáratától, mikor futásba kapcsoltam át, és szerencsémre legyen mondva, hogy nem csúszott épp a padló, mert olyat estem volna, mint az akciófilmekben, mikor valaki vetődést mutat be. Arnold bizonyára élvezte volna a jelenetet, legalább valamivel mosolyt csaltam volna az arcára, ám ez most elmaradt, többek közt azért, mert a srác, akit egyre közelebbről látok, tényleg előre bukott a korlátról. Utána üvöltöttem, próbáltam még nagyobbakat lépni, még gyorsabban odaérni..
Aztán egyszerre, mintha csak illúzió lett volna, ott feküdt háttal a padlón, látszatra makk egészségesen. Úgy ledöbbentem, hogy elfelejtettem bevenni a kis kanyart, illetve töbnnyire felejtettem csak el: a kezemmel sikerült magammal rántanom a kijáratot őrző páncél egyikét, aki így hatalmas csörömpölés közepette borult velem ki az erkélyre. Természetesen elestem, szó szerint hason csúsztam, hátamon pedig a páncél egy-egy darabkájra rendezett szörfversenyt. Szép indítás. Arnold szépen megtapsolt volna, sőt, visszatapsolt volna a porondra, hogy na, ezt legyek szíves még egyszer megcsinálni.
Aha. Aztán megláttam a fiút, aki eddigre már kimászott a képből és lovagiasan átadta az erkély közepét számomra. Kínomban elvörösödtem, majd remegő végtagokkal felálltam - el nem eresztve a korlátot. Még összeesnék.
- Őőő.. jól vagy? Minden rendben? Nem.. nem fáj semmid? - szemmel láthatóan sikerült megzavarnom valami tevékenységében, amin serényen dolgozott. Remélem, nem ugrik a torkomnak azonnal. Amúgy is tudom, merre van a kijá.. bejárat.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 15. 23:20 Ugrás a poszthoz

Nem szoktam ide írni és amúgy is.. de én halálra röhögtem magam ma este valakin, úgyhogy akinek rossz a kedve, az nézze meg Roxy "leleplezőjét".. Grin Grin Grin Grin Grin Grin Grin Grin

http://ask.fm/roxannesaintvenant
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 15. 23:35 Ugrás a poszthoz

ember, olyat visítottam itt, szegény szobatársaim meg csak néztek, hogy mi a bajom :"D de sajnos már nem tesz fel több kérdést Sad lekopott. lekoptattam. Sad roxy lebukott. XD össze is szégyelli magát Roxy menten Cheesy
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 16. 01:01 Ugrás a poszthoz

Jeges Karina - 2015.10.15. 23:54
túl kemény voltál ezzel a noname keménylegénnyel, ezért is szégyelte össze magát. Tongue XDDDDDDDDDDDDDDD


lehet tényleg nekem kéne elszégyellnem magam.... :'D
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 16. 01:12 Ugrás a poszthoz

ne törjem magam? szerinted se? xD én azért jót röhögtem rajta Cheesy

na és magácska ilyenkor még ébren?:D
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 16. 01:20 Ugrás a poszthoz

szép volt, 5 pont a Rellonnak xD amúgy ekkora észkombájnt.. xD

helyes, helyes Cheesy én megyek azt hiszem most már lassan.. nektek meg jó hancúrozást meg aztán jó éjszakát Tongue
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 25. 17:04 Ugrás a poszthoz

Bencus


Maximálisan meg voltam győződve arról, hogy nekem nem eshet bajom, hisz én vagyok az, aki ezen suicid –hajlamokkal megáldott szerencsétlen segítségére siet. No persze nem Schlett lenne a vezetéknevem, ha nem tudnék még ebből a lehetetlen helyzetből is rosszul kijönni, hisz úgy fest a helyzet, hogy az egyetlen sebesült az én vagyok. És valóban: térdem tájékán – némi késleltetéssel ugyan, de – elkezd lüktetni és sajogni a bőröm, világoskék koptatottamon pedig valami szabálytalan kör alakban kezd szétterjedni a piros folyadék. Felszisszenek, lerázom magamról támadóm maradék részét, s bár ülő helyzetbe erőszakolom a helyzetem, sérült kis végtagom lüktetése csak nem akar alábbhagyni. Egy tovaszálló pillanat erejéig elönt a páni félelem, hogy na most kitörtem a lábam és majd amputálni kell, ám amint eszembe jutott néhány ismeretem a sérülések alapján, furcsa eufória lett úrrá rajtam.
- Hát.. ami azt illeti, ha épp nincs jobb dolgod, segíthetnél eljutnom a gyengélkedőre..- haha. Seems like a bad joke. Még én kérek tőle segítséget, mikor én akartam az övére lenni. Szép volt Lilla, megint bebizonyítottad, hogy nem sok kétballábasabb ember szaladgál ebben az iskolában. Tessék, felállni sem tudsz. Pazar vagy, de most komolyan, lenyűgöző!
- Szimpatikus volt a tag. Azt hittem, simán legyűröm, de nem: Mr. Páncélovics erősebbnek bizonyult nálam. – kínosan ücsörgök ott a darabkák mellett arra várva, hogy a kócos uraság szíve megessen kegyemen és feltámogasson.. vagy letámogasson a gyengélkedőre. Már persze ha nincs épp sürgetőbb dolga..
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 25. 17:05 Ugrás a poszthoz

Damien


Nyááh, tudtam én, hogy ma mindenképp útba kell ejtenem a Cukorvarázst! Sehol nem csinálnak ehhez fogható béka-mignont, így az egyik tenyérkémben szorongatott zacskóban 4 breki pislogott rám, mellettük egy másik, kisebb csomagban drazsék, pillecukrok, 2 házikrémes, némi linzer és az ég tudja még, mennyi édesség. Ma este kiülős esti pikniket tartunk Arnolddal, és ki más hozná az ételt hozzá, mint jómagam. Természetesen azzal az eshetőséggel is számoltam, hogy nem lesz kedve az édeshez, tehát egy másik nejlonban krumplis, káposztás, sajtos, túrós pogácsák sorakoztak.
Szürke hétköznapok. Még az ég is egészen be van borulva, mintha még ő is szomorú lenne, amiért javában az októbert tapossuk. Nők, férfiak, asszonyok és urak, feketés ruhákban, keménykalapokban, hideg, semmitmondó színekben tündökölve. Kicsit elkomorodva megálltam, s végigmértem magam: vászoncipő, aminek a jobb részén Victor, a bal részén pedig Emily néznek egymás felé (tudjátok, a két főszereplő a Halott menyasszonyból, amit Tim Burton rendezett), fekete, szűkített nadrág, fehér top, és.. piros poncsó. A fal mellé húzódtam, hisz majdnem elütött a délutáni, munkából hazafelé igyekvő tömeg és egy darabig csak néztem őket. Lesunyt szemek, zéró szemkontaktus. Mint a jól betanított gépek.
Hirtelen valaki felvette velem a szemkontaktust. Annyira hirtelenül ért, hogy meg se próbáltam elrántani a tekintetem a fiúéról. Magas (bár nekem majdnem minden hímnemű egyed colos), jó kiállású srác, talán a húszas éveiben, mély, sokatmondó szemekkel. Pulóver nélkül. Nem is tudom, mi volt az, ami miatt odaügettem hozzá. Talán a szomorú, csalódott kifejezés, ami az arcán ült? Vagy mert ő nem csak egy újabb masinának tűnt a tömegben? Tán mind a kettő. Pulóver nélkül ácsorgott egy doboz mellett. Amint odaértem, szólásra nyitottam a számat, noha magam sem tudtam, mégis mit mondhatnék, ám még mielőtt összevartyogtam volna valamit, a dobozba pillantottam. Két kicsi cica nyávogott alig hallhatóan. Nem is volt kérdés: leguggoltam hozzájuk és alaposan megvakargattam a fülük tövét, megsimogattam őket, még beszéltem is hozzájuk, s miután ezzel végeztem (úgy 1 perc alatt), felegyenesedtem, kihúztam magam és a fiú felé fordultam mosolyogva. Jócskán felfelé kellett rá néznem, hisz ő is, mint szinte minden képviselője ezen nemnek, laza 20 centivel minimum magasabb volt nálam.
- A tieidek? – húha, vajon melyik típust szeretheti? Sós, vagy édes? A kinézetéből ítélve talpraesett és magabiztos, tehát csak az egyiket ajánlom fel neki. Előfordulhat, hogy ha mindkettővel megkínálom, akkor egyikből se kér, de ha meg mégis sósat akar az édes helyett, akkor az meg mi kínos már.. – Kérsz? - mindkét zacskó száját kinyitottam és felé nyújtottam. Sose lehet tudni, és neki mindkettőből szívesen adnék. Sőt, még mignont is!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 26. 21:57 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia kirándulásosdi :3


Kisebb túlélőfelszereléssel caplattam és értem le az elsők között a gyülekező-helyre. A jó ég se tudja, hányszor gondoltam újra meg újra végig, hogy mindent bepakoltam-e, rábíztam-e a virágokat Margarétára és a többi apró-cseprő dolog. Füles bágyadtam caplatott mellettem az Eridonon át, és mire kiértünk a folyosóra, addigra Arnold már ott várt ránk. Fülemig szaladt a szám, ledobtam hátamról a túra-felszerelést, majd lendületből ráugrottam, karjaim a nyaka köré fontam s egy darabig csak így szuszogtam a fülébe. Lekászálódva egy csók is belefért az időnkbe, mielőtt Arnó a táskámért ment volna, majd ezek végeztével kéz a kézben csattogtunk le a bejárati csarnokhoz. Fülest erre a kis időre a Levitás mestertanoncra bízom - akárcsak a padlásszörnyemet, de őt már tegnap átadtam a páromnak megőrzésre. Kétlem, hogy olyan túlságosan el lenne ragadtatva, de nem mutatta jelét - az ellenszolgáltatás pedig kifizetődőnek ígérkezett.
Odaérve elszakadtam a meleget és biztonságot nyújtó kéztől, majd Fanni nyakába száguldottam, és mintegy közöltem vele, hogy mellettem kell ülnie majd a vonaton. Bencére rámosolyogtam, a többieknek is bólintottam, az elemi mágia tanárunknak külön jó reggelt kívántam, aztán visszaosontam páromhoz. Derekát átölelve bújtam oda hozzá és élveztem ki az utolsó perceinket együtt - idővel kicsit arrébb vonultunk, és a szokásos bugyuta, sokaknak értelmetlen, ám számunkra felettébb vicces beszélgetést folytattunk.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Schlett E. Lilla összes hozzászólása (59 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel