Keiko, ha szeretnéd, rituális áldozatként bemutatom neked, amint megfosztom Ombozit mindenétől.

Addig meg lelépek, nekem mutatnak be húsleves áldozatot. *.*

*villámlás, mennydörgés, füstfelhő*
megjöttem.


Keiko, ki zaklat? Megverjem?

Tilda, csinálhattam volna ilyesmi belépőt is, de az igazi istennő már lefoglalta. :x

Keiko, ha segítség kell szólj és megyek.

Ombozi: a lábával együtt.

Na, öcsém rá akar kapni az igazi Erisre. Pápá nép, majd leszek.

Pumpa helyett mindig Pumbát olvasok... *fejvakar, megy filmezni*

'Reggelt!

Éhezők Viadalát akarok játszani. *.* Gyere Ombozi, kössünk szövetséget.

Ott legalább lenne indokom, hogy miért tépem ki a szívedet.

Meg hát.


Keiko, tényleg szép lett a rajz, köszönöm itt is, mindenki előtt.

Tiff ne is mond, nekem is. Tiszta gáz.

Hallgassatok karácsonyi zenéket.

TILDAAAAAAAAA!!!!!! BÚJJ ELŐŐŐŐ!!!! *_____*

Léna, én szoktam nyáron is ilyet énekelgetni. Júliusban beállni egy szál gyertyával és betlehemeset játszani... nincs annál szebb pillanat.

Actually love meg a többi *_____*

Kucsma helyett úszósapka. Alkalmazkodni kell, Ausztráliában is jetskivel jön a télapó.

Télapu, Hull a pelyhes és satöbbi
Karácsonyi vakáció!!!! ALAPMŰ!!!

Szia Kivica.

Karácsonyi vakáción szétröhögöd magad, azt nézd meg!!

A Hull a pelyhes meg nagyon aranyos Svarcinégeres film

JÁTSZIIIIII *___________* *még akkor is, ha lóg egy csomó másik helyre*

Muhaha! Helló mindenki!

Keiko Sama - 2013.12.01. 19:58


Köszkösz.

Mi szépet írjak neked Keiko, hogy élőnek találd?

Hozok neked egy jó ismerősöm versét. *.*

Szabó Zoltán (KaGeShi):
Az Élet Záloga (2009)

Arc nélküli emberek,
sétálnak az utcán,
Ki tudja hová is mennek,
csak előre néznek bután.

Nézik, hogy mit nézel,
de nem látnak semmit,
Se hasznot, se példát,
nem érdekelnek senkit

Vállukon a hitelt,
mint keresztet úgy hordják,
Legbelül feladták ők is,
De sohasem mutatják

Arcuk helyén marketing,
a lelkét is eladta már,
s az út végén,majd egyszer,
megváltás lesz a halál.

Arc nélküli emberek,
a földben, hat láb mélyen,
Jelzálogteher a parcellán,
Aludjatok csak szépen.

Viko álmodójáról is írt ő verset, annak az utolsó versszaka ami kint van neki az aláírásában.

Jóéjt Keiko

*körbenéz, belopakodik, letesz egy csomagot. Aki ki meri nyitni, csodát hallhat belőle*

Lexine, ha meghallgatod, rájössz...

Letöltöttem és megcsináltam hallgathatási célra. Ahw <3

Tyű. Én is meglestelek, szerintem is.

Keiko, te még kicsi vagy hozzá.

Helló Ombozi.

És mindenki.

Tilda írsz, amikor tudsz. Nekem is pótolnom kéne egy csomó hsz-t, de nincs lelkierőm. xD

Keiko, attól mert a csárdában játszol, nem vagy nagyobb.

Ombozi, melyik városban? *.*

Hellóka megint!

la Faye.


* Estefelé közeleg az idő, a hőmérséklet pedig fagypont alatt van. Szállingózik a hó és kényelmes fehér takaró vonta be a tájat. Minden idilli és szép. Egy fekete pont jelenik meg, valahol a távolban a Fő utcza végén. Ahogy közeledik, jobban feltűnik a fehér rengetegben a bélelt, sötét talárba bugyolált ember alakja. Még a száját is betakarta fekete sállal, fejét csuklya fedi. Utálja a havat. Utál mindent, ahol mégjobban el kell rejtőznie. Az arcát emberek között akkor is takarni szokta, amikor kellemes az idő, így mondjuk még indoka is van erre a cselekvésre. De a hideg nem tetszik neki. Csípi az érzékeny bőrét, a hóról visszacsillanó fény pedig egyenesen bántja a szemét. De nem tántoríthatja vissza ez sem. Amíg nincs pálcája, addig muszáj lesz felkészültnek maradnia. A könyvtárban nincs sok könyv az igazán jó átkokról, vagy legalábbis Matilda nem hajlandó őket elsősnek kiadni. Vagy csak neki. Diszkrimináció. Pfej. Antihősnőnk végigballag az utca további boltjai mellett, sötét szemei végigsiklanak a kirakatokon, de nem látja ott a pálcakészítő műhelyt. Bennettnek megmondta, hogy Londonból kell beszereznie a pálcát, de most már lassan egy magyarral is beérné, csak legyen. Szörnyű. Alig mer kimozdulni a szobájából, ha pedig megteszi, akkor is nagy önuralmat kell tanusítania, hogy ne veszítse el a fejét. Nincs pálca, nincs átkozódás. Sajnos ezt mások nem veszik figyelembe, és amíg ő a körmeivel próbálna az illetőre támadni, addig egy sóbálványátok rá, és huss! Eris már a földön is heverne, ideig-óráig biztosan.
Elhalad a könyvesbolt mellett is, és legalább 5 méterrel arréb veszi csak észre, hogy mit is csinált. Visszasétál hát a bolthoz, mikor belép csak a csuklyát veszi le a fejéről. Érdektelenül végigpillant a temérdek mennyiségű könyvön, aztán meglát egy hófehér, fura alakot. Első ránézésre valami albínó lehet, de ki tudja manapság. Biztosan itt dolgozik, mert most hirtelen nem lát itt mást rajta kívül. Eris odaballag a furcsa szerzethez - aki akár az ő jin-je is lehetne -, aztán megszólítja. *
- Átkokról keresek könyvet. Hol találok?
* Bár azt nem tudhatja előre, hogy szegény lány nem itt dolgozik, és még csak nem is beszéli a magyart, amivel az imént szólt hozzá, de a hanglejtéséből igen rendesen kitűnik, hogy nem mézes-mázosan szólt, hanem elég durván és akaratosan. *

la Faye.



* A furcsa, már inkább fehérhajú szöszi megszeppenve néz Erisre. Ez a lányt némiképp felháborítja, az itt dolgozóknak nem pislogniuk kéne az éterbe, mintha most látnának először embert, hanem kiszolgálni. Aztán a lány megszólal, de nem magarul. Antihősnőnk neveltetésének köszönhetően a brit angolt remekül míveli, s ezért meg is érti, amit az albínó kérdez tőle. Először is, hogy nem ért magyarul, másodszor pedig, hogy ő beszéli-e ezen nyelvek valamelyikét? Eris keresztbe fonja maga előtt a karjait és úgy bámul a porcelánbabára. *
- Persze.
* Biccent, rövidre fogva, aztán az ismeretlen mutogatni kezd a pénztár felé és újabb angol mondattal traktálja. *
- Még sosem voltam itt, úgyhogy nem tudom, de rajtad kívül nem láttam senkit.
* Vonja meg a vállát. Ezek szerint a csaj nem itt dolgozik, akkor viszont bajban vanna, mert egyikőjük sem fogja megkapni azt, amit szeretne. Persze emiatt nem kell aggódni, azért biztosan eléggé feltalálják magukat a lányok, hogy ne vesszenek itt el kettecskén. Eris egy szó nélkül beveti magát a könyvrengetegbe, egszer pedig hátranéz kérdőn az ismeretlen, hófehér lányra, hogy jön-e utána. *
- Nem tudom mit keresel, de én megszerzem amit akarok.
* Vágja hátra, aztán elindul beljebb a boltba. A regényektől kezdve a szakkönyvekig, minden van. Csak épp az nincs, amit keres. Jól jönne egy eladói segítség, de így kénytelen lesz egyedül megkeresni az átkokról szóló könyvet. Közben persze vigyázni sem árt, ki tudja, hogy ez az angolul beszélő lány mennyire jártas az átkok szórásában. Ránézésre lehet tizenhét év körül, szóval simán rádobhat egy pár rontást anélkül, hogy bármi baja származna belőle. Éberség. *

Ombozi.
DECEMBER 15.
A mi napunk


* Pálca nélkül boldogulni egy boszorkánytanoncnak olyan, mint kard nélkül tanulni egy lovagnak. Jó, nem rossz, de mégsem az igazi. Az utóbbi időben ezért a sötét szemű lány szörnyen ideges, David eltűnt a meccs után az éterbe, a szobáját meg azóta, mióta elcsente a pólóit, rendszeresen zárva tartja. Kellemetlen. Most már ott tart, hogy lejőve a faluba megejt egy pálcavásárlást is, de mi lenne abból? Az anyjának el kell számolnia minden egyes knúttal, erre a nagy tételre mégis mit mutathatna fel? Ha pedig elmondja, hogy mire is ment a pénz, ő is csak annyit tenne, hogy kötelezné a Bennett gyereket; fizesse ki a tartozását. *
~ Arra pedig várhatok. Idáig is arra vártam. ~
* Felrobbanna a dühében, de most másra kell koncentrálnia. Más fiúra, más tervre. Egy megbeszélt kis napra. Egy szövetség kibontakozására. 10 órát beszéltek meg, tíz perccel előtte érkezik, röviddel azután, hogy Ombozi már bement. Nem helyesli az üzletet, sőt, kifejezetten rossz ötletnek tartja. Mivel nem látja még sehol a fiút, benyit, nem fog miatta fagyoskodni. És nocsak! A másik már az eladóval szemlélgeti az egyik hordó tartalmát. Szemöldökeit összehúzva siet a fiú mellé, senkinek sem köszön. Elhúzza Ombozi karját a kabátjánál fogva, kicsit odébb, hogy nagyon ne hallja őket a boltos. *
- Te teljesen megőrültél! Van fogalmad róla, hogy ezzel lebukhatunk? Csak idejönnek megkérdezni, és máris büntetőmunka plusz pontlevonás. Ennyit nem kockáztathatunk!
* Sziszegi a fogai között a fiúnak, még halkabbra is vette magát, hogy ne legyen olyan feltűnő. *