Annyira édesek. Imádom az állatokat. A sünit fürdetni külön élmény volt, fogkefével kellett a tüskéit végigsimítani, meg a pocakját és a mancsait. Kár, hogy ha egyszer elkapta az ember kezét a fogaival, akkor mély sebet hagyott rajta. *ennyiből hálásabb egy macska*

Hát el tudom képzelni. Bár én másik állatot nem tervezek Hedvig mellé, kikészítené bármelyiket. xD Otthon a pulinkat is megkergette, pedig akkor még kisebb volt.

Nem olyan jó a rengeteg állat. Sok törődés kell nekik, el se tudom képzelni, hogy képes szeretgetni valaki egyszerre a 7 macskáját vagy többet. o.O Többek között, mert Hedvig most is itt fekszik az ölemben a laptoppal együtt, a kezemre hajtja a kis fejét, az se zavarja, hogy gépelek.

Reggelt ^^

Aztaaaa egy Marcell

Szökőévente benézek ide is

Minek?

Ó, pedig azt hittem elég hírhedt vagyok így is

Köszi *-*

Vasil, a másik felem elismerően megveregeti a vállad

Jeges.
Gönc, kóc

Az első út mindig a falubéli vajákoshoz vezet, ugyebár, hiszen Awer mama észrevette, hogy fogy a véraláfutást eltüntető kenceficéje. Megint egy újabb adag vétele, megint egy esemény, amire illik prefektusként kiöltöznie és megjelennie. Hihetetlenül utálja az ilyet. Először madagaszkár, aztán az anyja hazarángatta, aztán újra itt. Újra itt és muszáj megjelenni, mert bár normálisnak tűnik az úgy HV, vigyázni kell a hatalomra, bizony. Megszerzett jelvényt nem ad át senkinek, aki megpróbálja elhappolni, az véres harapásnyomokkal távozhat a gyengélkedőre. Jobbára. Viszont egy ilyen bulin érdemes nem egyedül megjelenni, Ombozit meg mióta elhurcolták nem látta, azóta meg ha jól értesült róla megint valami nő miatt alig lehet látni. Jellemző. Akkor maradt a B terv, az alagsori jégmanó, akivel valamilyen okból titkos egyességet kötöttek, amit a mai estén váltanak be, aztán mire Eris észbe kapott, már a fürdőszoba előtt bámulta szörnyen vékony testét és kenegette a foltjait. A képe rendbehozása, aztán ruha, haj, cipő, a szíve fölé pedig a csillogó P betűt mutató jelvény kerül. Kész. Nem tudja pontosan, Jeges meddig akar maradni, de reméli elég lesz annyira, hogy megmutassa magát Vasvárynak aztán leléphessen. Ez a srác is valami nőcsábász hírében áll, kötve hiszi, hogy az ő társaságára lenne rákattanva, hamar le fog róla akadni.
A klubhelyiségben Dioméd valami precíz eminens módjára várt rá, Kowai ejt egy bóknak tűnő megjegyzést az öltözékére, aztán ketten együtt elindulnak a nagyterembe. Szegény fiú, nem egy társalgási nagymenőt fogott ki, Eris ugyanis egész úton csöndben van, és azon töpreng, jövőre ő lesz itt végzős, akkor azért kell ide jönnie. Na meg még mindig nem tudja, mi lesz belőle.
A nagyteremhez érve sóhajt, aztán Diomédre sandít.
- Aztán nincs tapizás. - morogja, bár több, mint valószínű, hogy a fiúnak esze ágában sincs ilyesmihez folyamodni.

Jeges.
Gönc, kóc

Nagy megkönnyebbülés Kowai számára, hogy Jeges nem vette az öltözékét se különcre, se nagyon kirívóra. Azon felül neki édes-mindegy, hogy partnere hogy néz ki. Nem tervez se táncolni, se semmi ilyesmit, csak ketten mennek és kész. A fiú megdicséri a ruháját, Eris biccent köszönésképpen. Fölfelé az út csendesen telik, annak ellenére, hogy mennyien tolakodnak be előttük, meg mennyi ember tolong a nagyterem felé.
Úgy dönt, inkább nem kérdez rá erre a furcsa nyelvtanra, hallott már ennél rosszabbat is és ha ez lesz az este legrosszabb élménye, akkor legalább nyugi lesz. A végzős kérdésre csak a fejét rázza, a táncolásra már el is fintorodik.
- Merlin ments. Majd jövőre. - Dioméd elirányítja az asztalokhoz, ahol is a fiú kezébe vesz egy tarka párnát. Eris újabb fintort ejt.
- Még egy ilyen hülye témát. Remélem az italokba nem kavartak semmit, ami ilyenné teszi a diákokat. - körbesandít a termen, elhúzza száját - Nem szóltam.
Színes, tarka-barka, így felkötve a hajakat meg úgy belekarolva egymásba, blöá. Még szerencse, hogy ő akkor is kitart, mikor mindenki más megbolondult. Nagyon reméli, hogy jövőre nem nudista lesz majd a téma, bár ennél még az is jobb lenne. Olyan csiricsáré itt minden, reméli hamar letudja majd ezt az egészet mielőtt ő is megfertőződne.
- Na jó, mihez volna kedved?

Jeges.
Gönc, kóc

Inni? Hogy ő is ilyenné váljon? A kérdés után látványosan végignéz a népségen, aztán kérdőn Diomédre pillant, tekintetével a "Most komolyan?" kérdést rajzolja ki, aztán megvonja a vállát, viszont addigra a jégsrác már mutatja is a bűvésztrükkjeit. Na most Kowai csak hallásból tudta, hogy a fiú jégvarázsló. De ezt élőben látni egészen más, ráadásul Dió olyan természetességgel dobálja bele a semmiből a kockákat, aztán a saját italából jeges finomságot varázsol, hogy Erisnek tátva marad a szája, a szó szoros értelmében.
- Ezt meg kell tanítanod. - hangjában nincs semmiféle gúny, ezúttal nagyon komolyan néz a fiúra. Merkovszky eddig nem sok dolgot ért el nála, vajon mit tudna egy jégvarázsló tanítani neki? A saját poharába néz, megpróbál arra összpontosítani, hogy a benne lévő folyadék valamiféleképpen változzon, de erőlködésének csak valami nonfiguratív, kis csáp az eredménye. Összeszorítja fogait, mérgében a padlóhoz vágná legszívesebben a poharat, de az itt eltöltött évek alatt már annyi önfegyelmet tanult, hogy inkább csak megszorongatja az üveget.
Felvonja egyik szemöldökét a táncikálós mozdulatra, a társaságra pillant. Jeges úgy néz ki táncolni szeretne, Kowai meg pillanatnyilag nem tud más elfoglaltságot azon és a táncolókat figyelésen kívül. Na, ezért is gáz ez a buli.
- Várjuk meg amíg lemennek a végzősök aztán majd meglátjuk. - motyogja, majd a szájához emeli a poharat, hogy kortyoljon az elátkozott nedűből.

Már harmadik éve tudja, hogy micsoda-kicsoda, de még csak most képes felfogni ennek a súlyát. Olyan erő birtokában van, amit csak meg kell tanulnia használni - okosan használni, és a fáradozása meg fog bizony térülni. A vízben olyan hatalom rejtőzik, ami mozgásképtelenné tud tenni egy emberi lényt csupán a testében lévő folyadékoknak köszönhetően, vagy akár még tovább mehet. Igen, vérmágus, az akar lenni. Nem sok kor szül ki magából egy ilyen elkorcsult lényt, mint ő. A szeme, az arcára tetovált kereszt, a családi "örökségek", a párszaszájúsága, aminek lehet köze van ehhez a képességhez... ennek mégis mennyi az esélye? Összébb húzza magán a talárt, kezd dideregni. Bár most köszöntött be a nyár, a reggelek még csípősek és ha nem vigyáz magára a diákocska, hamar megfázhat a nagy melegek előtt. Miért is jött ki? Gyakorolni. Ilyenkor? Fejében a kis hang vészjelzést ad, valami kikapcsolt benne amikor ilyen korán felkelt. Várjunk, aludt egyáltalán? Már nem tudja. Minden egybefolyik, félig napközben mintha aludna, közben pedig bent ül órákon, aztán odalent írja a dolgozatait. Összemosódik már mit tett meg és mit nem. De most, a csípős levegő kinyitja a szemét, kénytelen felébredni. Leguggol a nyirkos fadeszkákra és egyik kezét kinyújtja a víz felé. Koncentrálj. Légy eggyé a vízzel. Te vagy maga a tó. Nem megy. Képtelenség. Fáradt és nem képes rá. De igen, képes. Máskor is képes volt. Gyerünk. Gondolataiban halvány fénypont gyúlik, ez pedig egy vízből formázott kézzé alakul, csupán csuklóig, de integet, ökölbe szorul, majd ismét elernyed. Fél szemével a lenti tükörre les, ahonnan valóban előbújt valami, de az nem kézzé alakult, hanem formátlan csóvává. Rendben, nem szabad bedühödni. Mély levegő, relax. Megpróbál ellazulni, de ez képtelenségnek tűnik az adott pillanatban. Sebaj, menni fog. Most a feszültségét próbálja egy pontba sűríteni, ugyanabba ahová az imént. Meg kell próbálnia a dühét, a benne lévő gyűlöletet rákoncentrálni a vízre, mert mindig akkor sikerült valami, amikor harag volt benne. Az érzelemtől ugyan nem tud kidolgozott formára összpontosítani, csak egy nagy csápra ami kitör lentről és kígyó módjára elkapja a csuklóját, aztán berántja a vízbe. Ki se nyitja a szemét, már érzi kezén szorítást és a következő pillanatban a hideg tóba csobban, ő pedig pánikszerűen igyekszik feljutni a felszínre levegőért. Felérve tudatosul csak benne, hogy sikerült amit elképzelt és jóval gyorsabban működik, mint gondolta volna. Sőt, most az is kiderült, hogy mit kell tennie, hogy működésbe hozza, de jelen pillanatban nem vágyik másra, csak hogy megszárítkozzon és lefertőtlenítse magáról a tó koszos vizét a szobájában. Néhány próbálkozás után felkapaszkodik a stég szélére, felhúzza magát és vacogva, ázottan, szipogva eltűnik a kastély felé vezető irányban.

A tavalyi szezonban nem volt a toppon, Várffy nem is nagyon alkalmazta az első veresége után, de ezen javítani fog. Egy kicsit talán még sajnálja is az új fogót, mert nem fogja neki engedni, hogy az aranygolyó a kezébe kerüljön. Ha meg mégis, akkor ujjak fognak törni... Mindenesetre a két csapat kivonul a pályára, túl nagy rajongói tapsvihart nem lehet hallani, elvégre ez csak egy edzőmeccs. De még milyen meccs. Felszállás előtt sötét szemeivel a másik fogót méregeti és átsuhan a fején, hogy gyakorlatilag ez a legjobb pozíció, mert nem kell a többiekkel foglalkoznia, csak a cikesszel. Meg persze az ellenfél fogójával és esetleg a gurkókkal. A kezdeti magaslati félelmét ezalatt a pár idény alatt derekasan leküzdötte, és bár még mindig van pár dolog amit nem végez profin, büszkén mondhatja el magáról, hogy belejött a repülésbe. Fülében már csak távolian csengnek Mínea utolsó szavai a kis csapatához, mert már a fürge labdát követi tekintete, aztán mikor felreppen a kvaff és mindenki megmozdul, Kowai mint valami véreb indul el abba az irányba, ahol legutoljára megcsillanni látta a cikeszt. Bár a Nap jócskán megnehezíti a dolgát, de ha odaér, talán jobban belátja már a terepet.

+1
Tapsvihart majd alkotok neked bűbájjal (;

A másik fogó nem messze tőle ugyanúgy elindult, ahogyan ő. Mikor Kowai megáll odafent, mert elvesztette a cikesz csillanását, Marceau-t kezdi figyelni, hátha a fiú nagyobb sikerrel járt a keresésben, de amaz éppen egy gurkót próbál lerázni a sejhajáról. Eris elfintorodik maszkja mögött (merthogy újabban a szálló bogarak ellen igen hatásosnak bizonyult ez), aztán inkább megpróbál a csata heve elől kihúzódni szokásos módján a pálya szélére, hogy onnan lesse tovább az aranygolyó felbukkanását. Mindeközben a gurgók ide-oda röppennek, egyik játékosról a másikig igyekszenek eljutni, de az összes rellonos terelő észnél van és még időben megvédi csapattársait, úgyhogy kivételesen nem aggódik emiatt. Amikor az óvatos oldalazás megtörténik, pont ezért a másik fogót lesi, hátha annak jobb szeme van és egyből megpillantja a kis aranyost, s már csak ekkor veszi észre a felé robogó vasszörnyet, amit már képtelen kikerülni. Fordulna, hogy meneküljön és ezzel a mozdulattal Mihael gurkója őrült erővel csapódik bele bal vállába, Kowai a hihetetlen fájdalomtól felordít és csillagokat látva kapaszkodik épségben lévő kezével a seprűbe. Az előző meccseken biztosan leesett volna, de most már rutinosabb sérülések terén is, így reflexből állnak görcsbe ujjai a nyélen. Könny szökik szemeibe, de még így is jól látja az alatta megcsillanó golyót a sok kicsi csillag között. A fájdalomnak akkor lesz vége, ha azt elkapja, na meg persze ezért van itt. Nem kockáztathat némi pff válltörés miatt, ezért fogait összeszorítva vesz erőt magán és elindul lefelé. Nem sokat lassíthat, különben sérült karja útban lenne, úgyhogy megpróbálja kihasználni a repülés adta lehetőségeket és olyan gyorsan menni, hogy a légnyomás hátra "csapja" azt. Ez persze plusz fájdalommal jár, füleiben dübörög a szíve és mire ki akarna agyalni valami fájdalommentesebb pózt, a cikesz irányt vált, ő meg egy kézzel húzza fel seprűjét a becsapódás előtt, a farok része éppencsak, hogy nem érintette a pályát. Fogalma sincs, hogy az a patkány merre tart, biztosan valahol mellette van, de jelen pillanatban csak két dologra összpontosít és ebből a kínszenvedést próbálja meg legjobban mellőzni, ebbe pedig nem fér bele még holmi másodrangú fogó mellette. A karikáknál aztán újra felfelé indul a labda, ő pedig nehézkesen felhúzza magát, hogy követhesse azt, de pár méter után elveszti a szagot. Fáradtan nyúl a bal karika rúdjához ép kezével, hogy egy kicsit kifájlalhassa a sérülését. Verejtékező homlokát a fémhez nyomja, az pedig némileg hűsíti fejét. Összeszorított szemekkel vesz pár mély levegőt, aztán kínlódva visszateszi jobb kezét seprűjére és újból a cikesz után forgatva fejét húzódik kijjebb a pályáról, ki a büntető zónából.

+2
Megjegyzés: Nagyon szépen leírtad a sérülést és az utána lévő fájdalmas pillanatokat. Reálisabban nem is lehetne kijátszani.

Végzős bál, Ombozi.

Én meg így

Öt év. Hihetetlenül gyorsan elment, pedig alig történt valami. Akkoriban ő is kicsit radikálisabban gondolkodott, mostanra viszont a sötét szempár talált néhány megoldást a problémáira. Szó szerint, mert most zölden csillogó szemekkel pillanthat legjére, hála az igen erős bájitalnak. Ombozi lassan megindul a színtér felé, hogy eljárhassák az utolsó táncot. Erisnek összeszorul a torka, mindig is utált a figyelem középpontjában lenni, de enged a lépéseknek és követi a férfit, bármerre is viszi. A másik köhint, Kowai összevonja vékony szemöldökeit és közelebb hajol, hogy a nagy zsivaj ne törje meg Noel hangját. Már épp nyitná a száját, hogy leszidja a másikat a nyálas érzelgősség miatt, de inkább nem teszi. Tény, ez most az ő estéjük és ha Ombozi így akar erről megemlékezni, ő nem fog ellenkezni. Ismét összeszorul a torka a szavak hallatán, elpillant a fiatal férfiról. Hogy látja-e még valaha? Hogy befejezés lesz ez? Igazán kedves, hogy ő így gondolkodik, de hogy ezt most még fel is hozza...
- Inkább maradj csöndben. - most már kénytelen leinteni őt, mert mégtöbb ilyen szöveg után a végén még könny szökne szemeibe. Nem nosztalgiázni és búcsúzkodni jött, hanem egyszerűen csak... jól érezni magát. Eltölteni egy estét Ombozival, élvezni, hogy egy karnyújtásnyira van a vizsgáktól és attól, hogy végzett boszorkányként tekintsenek rá. Hogy reménykedhessen abban, hogyha innen elmegy, az anyjától is el tud majd egyszer. Felcsendül a végzős keringő zenéje, Kowai egy szó nélkül szembe fordul a férfival, egyik kezét a másik vállára teszi, a másikat pedig Noel hűvös ujjaihoz fonja és ha a Sors is úgy akarja, egyszerre indulnak meg a többi végzőssel együtt.

Carol of the Violins
Öltözet
Silent Night, (0:04-1:55), Counting Stars (0:19-4:10), Carol of the Bells (0:00-3:17), Benedictus