SziLK? Szinglik illetve Lájkolók Közössége? O.o


Ezt a nyakbaugrást most elképzeltem.

Én nem szeretem a volánt. Morci vagyok tőle. Letiltogatják a BK-t a wifijükről.

Dehogy leszek én bárminek a tagja

Ó hát valamit nagyon... a Dunaújváros-Fehérvár vonalon előrébb hozták a buszokat, így épp hogy el tudták az öcséim érni a csatlakozást, most már nem. Meg kivettek egy csomó buszt, variálgatnak, de nem ésszel. -.-

Gryllus Matilda - 2014.02.03. 13:33


Nem ér Tilda, kimentettem! Lássa az utókor.

Miso leves. Nyamnyam. Életemben először ettem most ilyet, de nem csalódtam. *-* Keiko, mikor megyünk már ki?? *-*

Tilda: olyan, hát.

Rosszabbra számítottam pedig, utólag jöttem rá mikor már berendeltem, hogy basszus, ez algaleves. De nagyon jóóó *-*

Én meg elköltöztem otthonról.

Szegény kicsi Ombozi

Hát, valamit valamiért. Mondjuk a mosott ruha néha nekem is jól jönne XD

Szegény Krisztián, mit csinált a doktorbácsi?

Nekem nagyon rendes fogorvosom van, a szüleim csak fogtündérnek hívják. ^^ Mintha nem is orvoshoz mennénk, hanem egy régi ismerősünkhöz. Kár, hogy a koronámat nem ő csinálta, az előző fogorvosommal jól ráfáztam. A felső fogamat lecsiszolta, rárakta a koronát, erre az alsót kezdte a koronához igazítani. Lecsiszolta a szép alsó szemfogam csúcsát. -.-

És hol vannak a számok? Tudod, egy kettő, egy egy kettő?

Cicaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa *______* Csak nem átmegy hozzád Ombozi?

Nálam unokatesóm döge nyalogatja most magát mellettem. Nincs rajtunk kívül itthon senki, ő meg hisztizett, hogy be akar jönni, nem akar egyedül lenni. Imádom, kár hogy a sünimet nem tudom így simogatni.

Nem beleállna, megharapna. Simogatom, egy darabig hagyja, aztán belekap a kezembe.

Macskák *-* <3

Ittanni ^^

Ne utáld, ha az óvónősködés nem jön össze, nekem a fényképészetből lesz pénzem. >.>

Alex: imádnivaló. Leharapja a kezed, de am tényleg cuki, ha elereszted a szobában, mindent fel akar fedezni, mindenhova be akar bújni. Nem éppen haszonállat, de hörcsöge meg tengerimalaca is minek van akkor az embernek?

Ezdejóóóóóó! *-*

Különben is... ha? Engem már most is mindenki szeret

Engem mindenki. Aki meg nem, az nem tartozik a mindenkibe. *agyára ment a sok Monty Python*

Meg Ombozi is, úgyhogy pacsi!


Nem, nincs más.

Akkor nagyon barátságosak, ha pici koruktól kézhez vannak szoktatva. Nézz egy pár videót a neten, am nagyon arik. Zéró szerintem nem lett, bár meg tudom fogni, úgyhogy no para Azért kieszi a sarokból a pókokat, úgyhogy maradhat

Ó, sünikém előjön, de inkább éjszakai állat, úgyhogy este boldogít.

Hát ez a macska megbolondult. O.o Fekszik a hátán ide-oda lökdösi magát, purrog, meg nyávog. Aztán miután összeszedett egy csomó port, mosakodik. Megin fetreng, és idejön hozzám dörgölőzni. De ezt a fetrengős dolgot most már 5 perce csinálja. Most felnézett lapos-kígyó mozgásban. Most mosakszik. Behalok, mi van ezzel?? O.O

*jelentkezik sárkánynak*

Egyébként Ombozi csalódtam benned. *gramofont nézett*

És hale mindenki

Miyavi! Én is! *-*

Ombozi.



* Közömbös tekintettel néz a fiú után, elfintorodik ettől a magabiztosságtól. Noel erős, ehhez nem férhet kétség, és önmagáról is tudja, hogy akad mindig sütnivalója, de nem értékeli túl a képességeit. Ha egy náluk tíz évvel idősebb idetévedne, nem valószínű, hogy ők kerülnek ki győztesként a mostani tudásukkal. Még akkor sem, ha ketten vannak. A helyzet ilyen szempontból kiábrándító, és éppen ezért kell meghúzniuk magukat. Eris technikája a néma csendben való terv véghezvitele a sötétben, nyilván ez némi problémát jelent most, mivel nincs egyedül. De ez nem is lenne baj, mert bírja Ombozit, ám a fiú most képtelen csendben maradni, és tombol. A lány morog valamit az orra alatt, amit nem lehet érteni, aztán a sírkőhöz érnek, s elkezdik módszeresen megtisztítani a hótól. Nem kérdez, nem fecseg, nem pazarolja hangját az időjárásról való diskurálásra, sem az egészségi állapotok megkérdezésére. Amikor végeznek, szinte azonnal nekilát a sírfedelet megmozdítani a helyéről. A varázslat sikeres, viszont nehéz tartani, úgyhogy csak annyira kell odébb emelni és lerakni, ahol már nem zavarja a két Rellonos diákot. Nagyjából maguk mellé helyezi el, így nem kell félni más sírok megrongálásától, sem attól, hogy nekik útban lenne. Ennyi a lényeg, szépen, csendben, finoman, feltűnésmentesen elcsenni a kívánt tárgyat, hogy aztán a gazdája bottal üthesse a nyomát. Vagy csonttal adott esetben. Érdeklődve pillant a következő lépésre, ugyanis ezidáig még sosem látott belülről egy nyughelyet. Felvonja az egyik szemöldökét a számára új varázsige hallatán, de úgy tűnik, a dolog működik. Eris keresztbe fonja a karjait, úgy figyeli a lassú műveletet. Nem türelmetlen, miért is lenne, ha mindent halkan csinálnak, a kutya se fogja őket észrevenni. Amikor a fiú végez, Eris elismerően bólint és a furcsa betonképződményen is végrehajtja a levitációs bűbájt, amit aztán finoman a fedél mellé helyez. Fél kezéből az ásót most a használatos tenyerébe veszi, Noelre pillant, aztán a földre, ami alatt ki tudja milyen mélyen lapulhat a koporsó. Nem volt még szerencséje emberi holttestet látni, de nem hiszi, hogy most ilyen szerencséje lesz. A sírhely elég régi, örülhet, ha csontokat találnak. Meg azt, ami Ombozinak kell. Megtörve ezt a meghitt pillanatot lép a fekhely mellé, s a fagyott föld felett ismét előidézi a pálcájából a lángot, hogy azt a részt, ahol ásnia kelljen, kellőképpen meglazítsa, közben meg olyasmit morog, hogy: Ne ácsorogj már ott. Amikor ezzel is végzett, nekiáll az ásatási munkálatoknak, amit most valahogy nagyon élvez. Ezt a társaságot, ezt az időt, ezt a cselekvést. Ez mind olyan dolog, ami igen kedvére van. Bár Eris tisztaság mániás, most a talajtól és a benne lévő milliónyi mindenféle kórokozótól nem retten vissza, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a kemény munka közben megtörölve a homlokát, egy kevés föld izzadtsággal vegyülve ragad meg az arcán, és még csak nem is zavarja. *
- Mit is találunk majd itt?
* Pillant rá egyszer a fiúra, egy kicsit eszelős tekintettel. *

Tessék Keiko, én is korán keltem. *3:50 óta fent van és nem büszke rá, megy készülődni...*

Kiva, honnantól számít jónak az IQ arány? O.o

Keiko Sama - 2014.03.15. 09:56


Nincs neked elég patkányod? >.>

Évnyitó/Évzáró
Ombozi.



* Nem sokat volt otthon, ami nem meglepő... ugyan úgy tűnik, hogy a következő évfolyamba léphet, Awer anyuka mégsem volt túl boldog, hogy nem mindenből hibátlan Kiválót vitt haza a kicsi Eris, és ugyan a vastagon felkent kenőcsök eltüntették már a kék-zöld foltokat, halványan még mindig láthatja őket az, aki nagyon közel nézi a bőrét. Nem jött jól ez a bál, legszívesebben el sem menne, de nem hagyhatja szövetségesét egyedül, szégyenben maradna, ha lány nélkül lépne be a Nagyterembe, annyira meg - bár nem vallja be magának -, megkedvelte a fiút, hogy ne akarja kellemetlen helyzetbe hozni. A fürdőszoba hideg csempéjén ücsörög egy darabig a gondolataiba mélyedve és a testén éktelenkedő sebeket figyelve, aztán mikor már a többi lány dörömböl az ajtaján, hogy jó lenne, ha igyekezne, feltápászkodik a padlóról és nekiáll készülődni. Nem telik bele sok időbe, máris a mai napra tartogatott zöld-fekete ruháját ölti magára, haját bal oldalt összefogja egy laza, több helyen meggumizott frizurába, pár tincset meghagy szabadon a másik oldalt is, így most kicsit úgy néz ki, mintha egy görög meséből lépett volna ki - persze a dísztalárját kivéve, s karjait egy hosszú zöld anyaggal takarja el. Nyakába csempészi a kígyós medált, amit önmagától kapott ajándékba még karácsonykor, aztán megnézi a tükörben, és megállapítja, hogy ennyi ékszer bőven elég. Szemhéjára csak kevés zöld-fekete füstös sminkfélét kever, nem ért ő nagyon ehhez a cicomázásokhoz, ha meg tovább próbálkozik vele, csak elrontaná és kezdhetné előröl, arra pedig most nincs idő. A "lovagja" már a klubhelyiségben várja, hogy újabb cselszövésüket ismét a nagyközönség leple alatt tervezhessék meg. Még utoljára megnézi a pofikáját az arcán továbbra is csúnyán sötétlő keresztel, aztán kap pár gúnyos megjegyzést az édes Opheliától, de a sötét hajú lány ezzel mit sem törődve, szoknyája alá, a lábára erősített tartóba rejti a pálcáját, s már útnak is indul, hogy megkeresse Ombozit. Nem kell sokáig kutatnia utána, hiszen a fiú valóban rá vár - ki tudja mióta, és rögtön bókkal fogadja, amit Eris egy fintorral "köszön" meg. *
- Te is rendesen kinyaltad magad. *Ereszt egy félmosolyt a fiú felé, majd egy újabb változást fedez fel. * Nocsak. Jól megnőtt a hajad, már copfban kell összefogni. Aztán vigyázz Rapunzel, nehogy a szőke herceg fehér lovon fel akarjon mászni rajta. *Vigyorodik el most már teljesen, aztán elfogadja a feléje nyújtott kart. Észreveszi, hogy Ombozi mintha magasabb is lenne, mint amilyennek utoljára látta, de ezt már nem jegyzi meg. Elindulnak hát ketten együtt ki a klubhelyiségből, Noelnek pedig rá kell jönnie, hogy Kowai azóta sem lett beszédesebb. A lány, miközben karöltve sétálnak, leginkább csak feszeng a dísztalárban és gondolataiban szitkozódik a szoknya feltalálójáról. Idegesíti, hogy össze van fogva a haja, hogy nyomja az a leheletnyi smink a szemhéjait, töri a cipője, magára kell szorítania a selyem anyagot, hogy ne látszódjon a karján a verés nyoma, és különben is, utál emberek között lenni, minek kell neki most megint megmutatnia magát? Ha Noel néha ránéz, csak annyit láthat, hogy időnként rándul egyet Eris szája és mintha valamit motyogna is, de inkább csak az ajkai mozognak. Tudja, hogy nemsokára ott vannak az ünnepség helyszínén, nem csak a falakból, hanem abból is, hogy egyre több diákot látni és mindenféle lényt, akit lehet utálni. Ombozi egyre izgatottabbnak tűnik, kíváncsiságának hangot is ad. *
- Én nem. * Morogja Eris durcásan. Nem akart eljönni, ez most más, mint a Karácsonyi bál. Akkor legalább nagyon jól tudta, hogy csak meg akarja mutatni Noel akkori csajának, hogy igenis tud ő csinos lenni, de most nincsenek ilyen szándékai. Ha Ombozi nem hívta volna el, most biztosan odalent gubbasztana a fürdőszoba padlóján. A fiú bekukucskál az ajtón, elengedi a karját, aztán szembefordul vele. A kérdés és a sanda mosoly legalább eljut hozzá, most már Eris is hasonló mimikát varázsol arcára. *
- Naná. * Ezúttal ő karol bele magától a sárkányba, de még mielőtt átlépnék az ajtó küszöbét, halkan, hogy csak Ombozi hallja, a szokásos "kabalamondatát" is kimondja. * Showtime.
* Odabent kék és bronz áradata fogadja őket, amitől a rosszban sántikáló mosoly egyből eltűnik a lány arcáról, fintorba torzulva. Hát persze, hiszen a Levita nyert idén, de ennyire azért nem kellett volna túlzásba vinni a színeket. Miután kifintorogta magát, ismerős arcok után kutat a szemeivel, hogy feltérképezze a tanárok és a prefektusok helyzetét, nehogy túl közel kerüljenek hozzájuk. Emelt fővel, óvatosan lépked. Nem azért, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet, hanem mert utálja a magassarkú cipőket és nem akar benne elesni. Nagyon reméli, hogy most ha táncikálásra kerül a sor sem akarja belevonni ebbe a hülyeségbe őt Ombozi, de nem mer ebben hinni, hiszen hogyan máshogy tudnának feltűnésmentesen kommunikálni? Már most érzi, hogy nem kellett volna fel jönnie a pincéből, émelyeg a gyomra. *
- Szerintem iszom valamit. Te kérsz? * Pillant fel, sötét szemeivel a fiúét keresve. *

Mi főleg az utolsó két évben használtuk, érettségin ugyanis zseniális puska, beleírás nélkül is, minden benne van hátul. Csak tudni kell kinyitni.

Helló nép ^^

Az érzés, amikor hétvégén akár 11 óráig is aludhatnál, de hét óránál tovább nem tudsz... nem jó.

Jones.


* Bár a vizsgaidőszaknak vége van, Eris máris a könyvtárat látogatja az új és új varázsigék és átkok tanulmányozása miatt. Persze könyveket nem kölcsönöz, miért is tenné, hiszen felhívná csak magára vele a figyelmet, illetve a legtöbb könyv amibe beleolvas, nem elvihető darab. Talárjába bújva koptatja cipője a folyosó szünidőben kihalt padlóját. Arca felét eltakarja a fekete csuklya, s mikor belép a könyvtárba, csak a kezét emeli fel egy pillanatra a könyvtáros nő felé, hogy valamiféle üdvözlést mutasson - Matilda ettől kivételesen megtisztelve érezheti magát. De nem áll le, a következő célpontja máris a K-részleg, csakhogy ABC sorrend szerint folytathassa a kutatásait. Szemei ide-oda ugrálnak a könyvek gerincein lévő címeket olvasgatva, vékony, fehér ujjai néhol meg is érintik őket. Egy számára tetszetős könyvcímet, vagy egy írót keres, de legnagyobb meglepetésére ott talál egy regényt is, csak úgy rádobva pár könyv tetejére. *
- Hátezmeg...? * Suttogja, és leemeli a vastag, kötetet, ami a Végítélet címet rejti. Valaki idedobhatta, merthogy K, mint King, Stephen az írója, de lusta volt a valódi helyére vissza tenni. Eris morogni kezd a trehány ismeretlen miatt, aztán ideiglenesen félretéve nagyra törő átokkutató szándékát úgy dönt, most kivételt tesz egy kis csemegének. Kivételesen nagyra tartja Stephen King-et, és az ő óriási marketing ötletét, miszerint a megtörtént eseményű történeteit eladja a mugliknak horror-könyv címszó alatt. Zseniális. Nem hiába az egyik példaképe a hírhedt kalóznő után. Ezt a könyvet még úgy sem olvasta, csak hallott róla, úgyhogy kicsit összébb húzva magán a sötét talárját ül le az egyik puffra a könyves polc mellett, hogy belefeledkezhessen ebbe a regénybe. Messziről egy kicsit úgy tűnhet ez a lány most, mint egy dementor, akik olvasásra adta a fejét. *

Jones.

* A Végítélet a borító hátulján lévő leírás elolvasásából jónak tűnik. Egy vírus elpusztítja az emberiség 99%-át, a maradék meg valamilyen sötét erő elől bujkál. Eris szája szélén fintor jelenik meg a "vírus" szó láttán, az agyában lévő hipochonder lámpa vészesen villogni kezd, valamiért rögtön az ugrik be neki, hogy ez a könyv is fertőzött. A gyomra forogni kezd a gondolattól, úgyhogy inkább felpattan a puffról, hogy megkeresse az eredeti helyét ennek a kötetnek. Amíg fénytelen szemei egy üres zugot keresnek a könyvespolcon, észreveszi, hogy nem messze tőle egy lány olvasgat valami könyvet. Most mind gratuláljunk Erisnek, hogy felfedezett egy olvasó diákot a könyvtárban. Fél szemöldökét felvonja a látványtól, nem igen szokott csak úgy a közelébe merészkedni valaki, még olvasni sem. Bizonyára annyira halkan tanulmányozta a King könyvet, hogy észrevétlen maradt, de hát ez akkor is abszurd. Végigméri a barna hajú újoncot, nem igazán találkozott még vele ezidáig, s amikor a másik esetleg felpillant rá, vagy a mozgására, ő morogni kezd. *
- Mit bámulsz? * Vicsorít a lányra, majd inkább sarkon perdül és a polcon lévő üres helyet keresi továbbra is. Lehet, hogy a V betűhöz kéne ezt tennie? Nem tudja pontosan, hogy mi szerint van itt listázva minden, de csak úgy a tetejére a többi könyvnek ő nem fogja dobni. Felettébb idegesíti, hogy más is van itt a környezetében, úgyhogy egy picit jobban a fejébe húzza csuklyát, hogy még az arcán lévő kereszt se látszódjon nagyon. Mintha ez a vadidegen lány betört volna a személyes aurájába, pedig nem pontosan mellette ült. *
~ Mi a fenéért nincs itt valami rendszer? ~
* Morog magában továbbra is, fél szemét azért rajta tartva az idegenen. *