Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A tények egyre világosabbak, a kijelentés, miszerint Őt látta Adam pedig értelmet ad mindennek. Benji sok mindent megenged magának, de ezt nem. Az egyetlen másik ember, aki igazán jól ismeri, ráadásul szokása hülyébbnél is hülyébb dolgokat csinálni, a bagózás szenvedélyéről nem is beszélve, az... Az az ikertestvére.
- Hát én megölöm... - leteszi a bögrét az asztalra és arcát tenyerébe temeti. Miért? Te jó ég, mibe keverte bele Mihael? Milyen üzletet intézett Michelle képében, amiről szőkeségünknek még csak fogalma sincs? Nemcsak hogy tisztességtelen, de rohadt veszélyes játék is egyben, mert a rellonos adott esetben csak annyit fog tudni, hogy péppé verik, vagy megtámadják a semmiért. Az indulatok magasra kúsznak benne, de igyekszik elnyomni őket. Az illatára tett megjegyzés, vagy inkább bók ennek köszönhetően el is suhan a füle mellett. Az amúgy nagyon élesen kihegyezett füle mellett.
- Meg tudod pontosan mondani, hogy mikor láttál nem engem? - ez csak abból a szempontból fontos, hogy Mihael lelépése előtt, vagy után volt. Ha után, akkor duplán ideges, mert gyáva módon csak az ikertestvére képében merészkedett vissza. Viszont, ha előbb... Akkor csak szimplán halál fia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A dátum fontos. De ezek szerint Misi még javában itt volt, mikor megkockáztatta ezt a rendkívül remek ötletet. Ha nincs Adam, Michelle talán sosem jön rá minderre, ami kissé elszomorító. Hová lett a bizalom, a testvéri szeretet? Félreértés ne essék, szőkeségünknek van humorérzéke, több is a kelleténél, de ami sok, az sok.
- Értem - morogja maga elé, majd tüntetőleg kezébe veszi a bögréjét és belekortyol ismét. Nem fér be a haja alá, hogy ezt most így miért kellett. Megkérdezni már nem tudja, így csak találgathat, de inkább nem akar. Csak rosszul esik neki. Ha Misi szól neki, még az is simán belefér, hogy Mich röhögve rábólint. De így bizarr. Ikertestvérség ide vagy oda.
- Fel hát. Valószínűleg főzettel. Olyan valaki, aki túl jól ismer és, aki azt hiszi, álmomban sem gondolnám, hogy ő volt - erőltetetten felnevet és a bögréje kissé nagyobb lendülettel landol az asztalon, mint tervezte. De aztán hirtelen az egész jelentéktelen lesz. Kit érdekel? Ha eddig nem lett baja, ezután sem lesz. Mihael lelépett, az egész történelem.
- Mindegy. Inkább mesélj, mi újság feléd? - hangja visszavált normálisra, mintha az előbb nem egy felettébb kínos dologról beszéltek volna. Mert miért is kínos? Igazából hízelgő. Valaki csak Mich alakjában tud érvényesülni? Ám legyen. Sok sikert hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Lassan jön a vizsgaidőszak, Michelle-t pedig ez egyáltalán nem izgatja, de... És itt jön a de. Valahol mégis. Ha auror akar lenni, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egész nap fetreng és várja a sült galambot a szájába, hátha átmegy. Nem. Most a hoppanálás tanfolyam jól fog jönni neki, de ez mind kevés. Úgy dönt, bemasíroz a könyvtárba és kirabolja, ezzel szerelkezve fel a szilveszterére. Amikor enni fog. Sokat. Az egy hónapos agonizálás Misi lelépése miatt megviselte, akkor alig evett. Mínusz öt kiló. Azóta kettő visszajött. Jó husiban kell lenni, ez van. Az amúgy is hasát imádó szőkeség számára létfontosságú a táplálékbevitel, annak mennyisége még inkább. Otthon már felhalmozott mindent, szépen napirendet is csinált magának, mikor mit fog enni. Sokan retardált szilveszternek neveznék az övét, de kit érdekel? Tán egy Saint-Venant csak nem retardált dolgokat engedhet meg magának? Na ugye.
Összekapja magát és futólépésben indul meg a kastély felé. Iszonyatosan hideg van, egyszerűen nem bírja. Mindig mikor kinéz az ablakon fújtat egyet, lévén nem a jegesmedvék közeli rokona. Mondjuk egy teve az egész közeli családi kapcsolat lehetne, a finom sivatagi hőséggel... Oh, igen, a meleg. Szaporán lépdel előre és lazán lép be a bejárati csarnok ajtaján. Felmasírozik a könyvtárba és gyorsan összeszedi, ami kell neki, ezeket pedig belesüllyeszti táskájába, ami - meg kell hagyni - igen nehézre sikeredik. Mint egy málhás szamár, úgy érzi magát, miközben battyog lefelé, hogy ismét találkozzon a kinti hideggel. Legnagyobb meglepetésére azonban egy 180 centis csoda lép elé. Mármint micsoda? Szóval egy srác. Megemeli fejét, hogy a fiú szemébe tudjon nézni, majd megrágja a kérdést és az arra adható válaszokat. Hiába minden, rellonos vér ide vagy oda, nem lehet kegyetlen... Most jött, nem beszélni magyartot, akkor segít. Kész.
- Persze, miben? - táskáját egy gyönyörűen ívelt mozdulattal kanyarintja le válláról, ami így elég szép puffanással ér földet. Nincs most ideje a testedzésnek. Viszont a pihenésnek igen, fáj a válla ettől a sok könyvtől. A tanulás nehéz dolog, ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Michelle visszanyeli az első mosolyt, ami ki akar ülni az arcára. Imádja a külföldieket, hihetetlen, milyen édesek, ahogy küzdenek a magyarral. Talán mókásnak találja, hogy a fiú szerencsétlenkedik, amilyen jó fej, pedig még hagyja is neki. Lazán feltehetne egy segítő kérdést, vagy csak megszólalhatna angolul. De franciául is, hátha valamelyiket érti a másik. De nem. Helyette csak áll és vár, hogy mit fog kihozni belőle a srác.
- Michelle vagyok, Rellon. De tudom merre van a Navine - ezúttal végre elengedi magát tényleg kiül a mosoly az arcára. Csak figyeli, ahogy a másik először a kabátjától, majd a kalapjától, végül a pulóverétől is megszabadul. Hirtelen felindulásból, talán azt is mondhatnánk, hogy csípőből tenné fel a kérdést: folytatás nincs? Csak mert szőkeségünk humorérzékébe ez abszolút belefér. Aki ismeri, már rá se ránt, de tekintetbe véve, hogy újoncunk nemcsak új, de külföldi is, így inkább nem kockáztatja meg a félreértést. Jobb, ha biztos talajon maradnak.
Észre sem vette, hogy egy könyv kiesett táskájából, csak akkor figyel fel rá, mikor Vasil felveszi azt. Szinte látja kiülni a kétségbeesést a srác arcára, ahogy azon morfondírozik, nem menekülhetne-e inkább más nyelvűekhez, mert ez így nem lesz jó. Azt hozzá kell tenni, hogy az akcentusa remek a magyarhoz, és végső soron megérteti magát másokkal, pl. Michelle-el is. Annyira nem lesz nehéz dolga.
- Igen, a könyvek magyarul vannak, de van idegennyelvi szekció is a könyvtárban - már pergős angollal válaszol és finoman kiveszi a könyvet Vasil kezéből, hogy visszasüllyessze a táskájába. - Ha gondolod, megkérhetsz majd valakit, hogy segítsen az elején, a navisok mind... Kedvesek - a megfelelő szót keresve ezt hozza ki végsőként. Nincs baja velük, de lássuk be, hogy nehéz a tökéletes jelzőt megtalálni rájuk. Annyi fix, hogy ha valamelyiküknek valami nem megy, biztos segítenek egymásnak. A levitások meg kész okostojások, ha más nem, ők tuti megtanítják magyarul. Michelle értelemszerűen nem ajánlja fel magát, esetleg ígér. Betartani már nem feltétlenül tartja be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Michelle megrázza a fejét, jelezve, hogy a magyarhoz köze sincs. Mert hát nincs. Azt se nagyon tudja, szokás-e itt magyar névként használni a Michelle-t, bármilyen honosított formában. A naptárban még eddig nem látta, bár nem is kereste.
- C'est français - miközben megvonja a vállát, franciául elmondja, hogy a neve francia. Ebből elég világos. Bármennyire is krákogós nyelv ez - sokan ezt mondják -, kifejezetten szép hangzású tud lenni, főleg, ha akcentus nélkül ejtik ki a szavakat. Nos, Michelle tősgyökeres francia, így a mondata is hasonlóan csengő. Igazából három nyelven tud, azokat pedig igen magas szinten tartja. Muszáj.
- Azért annyira ne örülj. A vizsgákat még az anyanyelveden is necces megírni... - forgatja meg szemeit. Ez persze nem mindre igaz, de igen sokra. A VAV például majdnem kifogott rajta, az utolsó utáni pillanatban adta be, de bőven megvolt. Voltak egyéb tárgyak is, amik nehéznek bizonyultak, de a józan paraszti ész sok esetben életmentő válaszokat hozhat. Mindenesetre Vasil reakciója folyamatos mosolygásra készteti, arról nem beszélve, hogy ahogy várható volt, megered a nyelve. De még mennyire! Szőkeségünk nem türelmes típus, ráadásul az aktív szocializálódás sem erőssége, így neki ez bőven kimerítette az évi jó cselekedetes bödönjét. Ezt fel is kell jegyezze a fogadalmakhoz, mondjuk úgy, hogy "pár centiliterrel több normalitás." Igen, például.
- Megmutatom neked, hol van a körleted, de szükségszerűen ez azzal jár, hogy a csomagjaimat cipelnem kéne, amik nehezek... - igen, ha meginogtunk az elmúlt pár percben azt illetően, hogy Michelle genyó, most pótolja a lemaradást. Na de istenem, tudjátok milyen baromi nehéz a cucca?? Kemény legény ő, kviddicsezett is, nem véletlenül, de a lehetőségeket meg kell ragadni. Meg amúgy sem nagy kérés, hogy férfi létére segítsen egy bajbajutott hölgynek. Höhö. A rellonos bajbajutott hölgy. Höhö. - Esetleg megtennéd, hogy hozod? - szúrja a végére kedves mosollyal az arcán, de igazából érezhető, hogy ez nem volt kérdés. Parancs nem, de utasítás annál inkább lehetett, csak a kulturált formából.
A következő mondatra felszalad a szemöldöke. Tudja ő nagyon jól, hogy csinos, nem arról van szó. Na de nem erős ezzel nyitni? Most akkor neki is azt kéne mondania, hogy a srác jól néz ki? Az nem az ő stílusa. Bár igazat mondana. Megfontolandó. Figyeli Vasil bíbelődését a pánttal, eközben pedig jól végigméri. Illetlenül. Félreérthetően. Bizony.
- Indulunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- A Navinében nem uralkodnak farkastörvények, ott könnyen megtalálod majd a helyed - legyint egyet Vasil aggodalmaira. És tényleg. Ha a Rellonba került volna, ezzel a szétszórtsággal három nap alatt ízeire cincálják. Most is csak azért van mákja, mert Michelle-nek jó napja van.
- Köszönöm - biccent egyet, azért ennyire nem pofátlan még ő sem. Viszont Vasil tök természetesnek veszi, hogy segít neki, nem is volt kérdés. Na látjátok férfiak, ezt hívják plusz pontnak. Na nem elég mindössze ennyi ahhoz, hogy összeszedjetek magatoknak egy nőt, lehetőleg egy jó nőt, de nem árt, ha rendelkeztek olyan alaptulajdonságokkal, mint a minimális figyelmesség és udvariasság.
Mikor végre megindulnak természetesen Vasil csomagja ledől. Szőkeségünknek türtőztetnie kell magát, hogy ne közölje a fiúval mennyire szerencsétlen, de magában tartja, legyen ez becsületére mondva. Nem könnyű. Figyeli, ahogy Vasil a holmijáért nyúl és ismét elejt egy megjegyzést. Járni? Meg van ez zakkanva? Most találkoztak, potom öt perce mondhatnák el egymásról, hogy felfogták, létezik a másik, erre járni? Amúgy is, Michelle fejére van írva, hogy szingli? Megrázza magát és inkább úgy dönt, javít kissé a fiú zavarán. Megvárja, hogy felegyenesedjen és egyenesen a szemébe néz. Juj.
- Persze, járunk... - hangja végtelenül természetesen cseng, mintha mi sem volna egyértelműbb, csak hogy a mondatot nem fejezte be. Közel sem. Megvárja, míg az eddig elhangzottak feldolgozásra kerülnek, majd ugyanolyan tárgyilagosan zárja le a mondatot. - ... egy kört a kastély körül - azzal megfordul és elindul, bízva abban, hogy Vasil követi. Csúnya húzás ám ez, de kiről is beszélünk? Egy Venantról? Na, akkor mindjárt természetes. Szórakoztatja a párbeszédük, de a világért sem vallaná be a srácnak, még a végén önbizalmat adna neki. A sikerért meg meg kell dolgozni.
- Semmi gond, ha a lángjaid terjedni kezdenek, majd lehűtelek - rávigyorog a fiúra és befordul balra. - Ne maradj le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Michelle "viccesre" vette a figurát, amivel kellőképp megakasztotta a fiú gondolatmenetét, hát még a tevékenységét. Nem mondhatnánk, hogy nem nem tetszik neki a végeredmény, sőt, kifejezetten helyes, hogy Vasil zavarba jött. Maradhatna így, mert ez jól áll neki. De nem marad, veszi a lapot és ez még annál is jobb, mintha továbbra is zavartan pislogna.
- Nem mondanám, hogy jó ötlet, de a célnak megfelelő - különben sincs kint hóember, vagy legalábbis szőkénk figyelmét igen jól elkerülte. Talán elbújt előle. Igen, ez a legvalószínűbb eshetőség. Félt, hogy kap egy kelleténél forróbb zuhanyt a rellonostól, ezért kimenekült az országból. Elképzeltük? Helyes. Miközben még mindig azon morfondírozik, milyen lehet a fejjel hóban álló Vasil - nagyon vicces -, jön is a hálálkodás, meg a jutalom. Ez egy igen túlértékelt része az emberi kapcsolatoknak: ha valamit teszek, jutalmat kapok, ha pedig kapok, akkor adok valamit cserébe. Michelle nem elvárós típus, inkább majd ha úgy adódik és valóban szüksége van segítségre - végtére is, egy villanykörte is kifoghat rajta... na jó, nem -, akkor majd megkeresi a fiút. Neki nem áll érdekében szívességeket kicsikarni másokból. Megáll a maga lábán és bármily hihetetlen, fizetség nélkül is tud segíteni. Ez hihetetlen.
- Felesleges hálálkodni - leinti gyorsan, de nagyjából ennyi is volt a csend, mert pár másodpercre rá, Vasil ismét "szót kér". Beszélgetni. Miért kell állandóan beszélgetni? Örök rejtély ez, de Venantunk erőt vesz magán a mesedélután kedvéért. - Rellonosok - csípőből javítja ki, majd várat picit a további válaszra. Elmorfondírozik, milyen lenne, ha az egész zöld ház sürögne-forogna, fogadná az újakat, körbeugrálná őket, sőt, ajándékcsomagokat is készítenének, puszta kedvességből. Kis híján felnevet, de inkább elfojtja.
- Érezd - a navinésre pillant és ebben a hirtelen szemkontaktusban minden benne van. Maga a kérdés is igen komolytalan volt, a válasz viszont kifejezetten őszinte. Aztán hála ennek a rövid tekintetes találkának, Vasil sikeresen majdnem felbukik valamiben. Michelle csak annyit érzékel az egészből, hogy a srác az alkarjába kapaszkodik. Félreértés ne essék, ő ugyan hagyta volna, hogy pofára essen, ez a hirtelen megteremtődött kapcsolat pedig... Nem érinti sehogy. Inkább csak olyan "mi a fene van?" fejet vág. A jelenet nem tart tovább pillanatoknál, mert a fiú ismét megtalálja egyensúlyát, az elkövető pedig színre lép. Szőkeségünk rögtön összevonja szemöldökét és figyeli a párbeszédet, majd még mielőtt az ismeretlen hölgyemény távozna, megszólal.
- Még csak most érkezett, de máris ki akarod nyírni az új háztársad. Pancser... - tudott volna más szót használni, de visszafogta magát. Most csak visszapillant a lány után, aki kissé idegesen, még egyszer bocsánatot kérve távozott. Nemhogy megállt volna és vitte volna magával a fiút. Tipikus. Sóhajt egyet és Vasil mondatára elmosolyodik.
- Minden évben van gyereknap - tárgyilagos, közömbös hangon ejti ki a szavakat, tán kissé durván is hatnak elsőre, de szemeiben ott csillog, hogy nem kell véresen komolyan venni. Túlélték mindketten, túl vannak rajta. Szót sem érdemel. - Ez nem egy rossz ötlet - helyesel a rellonos. - Körülbelül húsz lépés és ott vagyunk. Keress meg egy prefektust, ő majd eligazít, ha kérdésed van, segít. És ha lehet, ne öld meg magad - megcsóválja fejét, de arcán valamiért ott csücsül az a fránya mosoly. Ahogy ígéri, oda is érnek. Kérdőn pillant a srácra, hogy szeretne-e még valamit, vagy esetleg a könyveket visszaadja, nem adja... Ilyen apróságok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A sok tanulás megfekszi az ember gyomrát, éppen ezért Michelle nem ment haza a faluba végül. Beásta magát a Rellonba, régi szobájába és ott kezdett neki a tanulásnak. Szobatársai nem nagyon zargatták, jobbára mind leléptek a szünet miatt, ez pedig épp kapóra jött neki. Nem volt semmi, ami elterelje a figyelmét. Mígnem egy gyönyörű napom gyomra korgása már olyannyira idegesítette, hogy nem tudta tovább a helyén ülve várni a következő fejezet végét, félbe kellett hagynia. Ebből következik, hogy Venant leányunk amúgy is puffogós hangulatban volt, de ez csak rátett egy lapáttal, így puffogósról ágyútüzelősre váltott. Mi valahol itt kapcsolódunk be az eseményekbe.
Szőkeségünk nagy elánnal indul meg a konyha irányába úgy este 8 körül, a Nagyterembe ugyanis lusta volt elcaplatni. Ki fog ennyi ember között kajálni? Tömegverekedés a jó falatokért, hangzavar, csak a feje fájdulna meg. Kell az neki ilyen tanulmányi hajtós időszakban? Szóval ezért halad most a manók birodalma felé, lehetőleg minden ismerős elől elbújva. Öltözetét tekintve nem vette hivatalosra a figurát, farmerben, tornacipőben és egy V kivágású pólóban halad előre, haja vállára omolva lengedezik a menetszél következtében.
A helyiséghez érve partihomokot megszégyenítő lazasággal nyit be és szinte rögtön el is lepik a manók, akik mindent akarnak tőle. Kis túlzással a csillagokért is elmennének, ha Michelle azt kívánná, enne egy kis Mars földet. De ki kíván ilyet? Na mindegy. Michelle hosszú listát ad le kajákból, olyasmivel rajta, mint csokoládétorta - nagy és egész! -, krumplifőzelék, krumplipüré, rántott sajt, milánói, gyümölcsleves, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. Ami a legborzasztóbb, hogy a torta kivételével mindezt el is fogja fogyasztani, ismerve cseppet sem kis stílű táplálkozási szokásait. Lehuppan az asztalhoz és várja, hogy a manók sürögjenek, majd az utolsó reménykedő apróságra nézve kér egy kávét - tisztán, feketén -, valamint egy zöld teát ízesítés nélkül úgy, hogy megkapja a cukrot, mézet, citromot. Elégedetten dől hátra, és szinte rekordsebességgel kapja meg a koffeinadagját. Azt kortyolgatva figyeli a manókat. Jó lesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók sürögnek-forognak, készülnek az ételek, miközben Michelle szép lassan kortyolgatja kávéját. Mennyei egy ital ez, arról nem beszélve, hogy ezzel kitart majd hajnalig. Amint az utolsó korty is legurul, megérkeznek a kért kaják, méghozzá derék mennyiségben. Ha valaki kíváncsi rá, hogy egy nő hogyan képes ennyit enni, csak annyit tudok válaszolni, hogy nézzék meg a Venantot. Néha úgy érzem, mintha a lány egy sertés lenni, aki még a makkot is kikaparja a földből, de aztán arra jutok, szörnyű lenne, ha csak csipegetne. Inkább egyen jóízűen, mint legyen pálca vékony. Ő is ezt gondolja.
Az ajtó csukódik mögötte, de fel sem néz, a gyümölcslevesének felét már be is lapátolta, ami már önmagában is szép adag itt a konyhán. Imádja a minőségi ételt, amit pedig a manók csinálnak, az mondhatni überelhetetlen. Egy ismerős hang üti meg fülét, majd mikor az meg is szólítja, végre felpillant. Leves kivégezve. Szúrós tekintettel mered Vasilra, mikor megszólal.
- Hogyne. Egy kis nyugalmat - szarkasztikusan cseng hangja, de szemét ekkor már a milánóira szegezi és cseréli is ki maga előtt a tányérokat. Éhes emberrel nem lehet beszélni, meg a tanuláshoz is energia kell. Ne feledjük, még három kilót híznia kell, ebből nem enged. Az első falatot felcsavarja villájára, miközben hallgatja a fiút és érzi, hogy a benne lévő pumpa emelkedik. Lassanként szökik a magasba, szinte érzi az egész folyamatot. Megint felpillant, de most már egyenesen gyilkos pillantásokat küld Vasilnak.
- Nem ártana, ha te is megszednéd magad - ez a megjegyzés többféleképpen is érthető, de valamiért egyik sem túl vonzó alternatíva. Mintha közölte volna a navinéssel, hogy vézna, csenevész, szinte már lányos. Rosszal kezdett a mai nap folyamán, annyi biztos. Nem vennék rá mérget, hogy mondjuk még két megjegyzés után sem lesz valami lila Vasil szeme alatt. Itt látszik, hogy Michelle fáradt, ebből kifolyólag ingerült. Bajok lesznek itt még...
- Kösz nem. Tudod, ennyi elég a bélpoklosnak - mutat körbe az asztalon elhelyezett kajákon. Nem mellesleg iszonyúan gúnyos, már fontolgatja, hogy inkább magyarul beszél vagy franciául. Bünti indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Michelle mindössze egy szemforgatással jelzi, hogy neki aztán mindegy, üljön le a fiú, ha annyira hajtja a vére. Részéről abszolút mindegy, mit csinál, míg őt hagyja kulturáltan étkezni. Vagyis, így érzi, míg Vasil meg nem szólal. Első megjegyzése sem volt épp főnyeremény, mert akinél ezt jelenti a humor, az kifejezetten… Áh, hagyjuk. A második megjegyzése sem kis ellenszenvet váltott ki a szőkeségből, úgyhogy a múltkor megszerzett plusz pontok egyenes arányban nullázódnak, illetve tartanak a végtelenbe. A mínuszabbik fajtába persze.
A hablatyolásra Michelle nem reagál, ismét az előtte lévő kajára fordítja tekintetét és hatalmas falatot halmoz villájára. Nem szégyelli, hogy jó étvágya van, sőt, igazán dicséretesnek tartja, hogy mer enni fiú előtt így. A legtöbben álszent módon csak mondják, hogy ők ugyan nem éhesek, persze közben kiesik a szemük. Na ha a Venant éhes, nem köntörfalazik. Kér magának két pizzát, meg egy krémest levezetésképp és mindet beburkolja. Most is inkább csak azért zavarja a megjegyzés, mert nincs jó kedve. Mikor Vasil ismét megszólal, a lány villája megáll a levegőben, pontosan a szája előtt. Annyira ösztönösen vonja fel szemöldökeit, hogy az már vérlázító.
- Nem mintha sok közöd lenne ahhoz, hogy rajtam mi fogható és mi nem, arról nem beszélve, hogy ezt nem most és nem veled fogom kitárgyalni. Inkább ennék – azzal szájába teszi az utolsó falatot és a tányért arrébb tolja, hogy maga elé vegye a krumplipürét. Magába. – Ha lehet – toldja még meg gyorsan mondandóját, azzal rákoncentrál az előtte lévő csodára. Egyszerűen imádja a krumplipürét, te jó isten, napokig el tudna élni rajta.
A következő kérdésnél megáll kezében a villa, ismét, ugyanis a testvéreiről kérdezi őt Vasil. Ez még önmagában nem lenne gond, de feltépett sebeken tapicskol éppen a navinés. Láthatóan Michelle nem repdes az örömtől, hogy fel lett hozva a téma, de üsse kavics, úgy dönt, ha már diskurzus van, válaszol. Bár azt hadd tegyük hozzá, hogy a srác mai teljesítménye után ez kifejezett jóindulatra enged következtetni. Igen, az előbbi pofátlan megjegyzésekre gondolunk. Bizony.
- Van - na, amikor azt mondtam válaszolni fog, azt nem említettem, mekkora terjedelemben. Újabb falat krumplipüré. Hirtelen azt sem tudja hány testvére van. Vér szerinti három, féltestvér egy - bár ezt ugye apjukból kiindulva sosem lehet tudni -, az összesen négy. De ezek már belső információk, majd ha kérdezik, megmondja. Harapófogós játékot játszik éppen a rellonosunk, kíváncsi, Vasil meddig bírja cérnával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A békés ünnepekre igenlően bólint. Valóban. Se Mihael nincs itt, de még Julis sem rontja nála a levegőt. Békés, nyugodt és valahol mélyen felsejlik a magányos szó is. Sosem volt társaságkedvelő ember, de megszokta, hogy legalább az ünnepeket a családjával, vagy ikrével tölti. Most ez a terv ugrott és mivel a büszkesége úgysem engedte volna neki, hogy valakit áthívjon, így maradt az egyedül töltött ünnep. Végtére is, nem zavarja. Szüksége van végre egy kis gondolkodási időre.
- Én sem voltam még itt, de kellemes hely - laza szálon fűzi tovább Adam gondolatát, mintegy közbeszúrt megjegyzés, úgy lebeg köztük Michelle megjegyzése. Ha a pillangóktól eltekintenek, a vámpír igenis jó helyen van itt. Tény és való, hogy ebben a formában talán nem feltétlenül képbe illő, de némi változtatás itt-ott és rögtön úgy tűnne, mintha az isten is ide teremtette volna a férfit. Gondolatmenete megakad ennél a pontnál, mikor Adam visszakérdez. Hát, ööö, izé. Tudomása szerint a másik nem igen érdeklődő típus, úgyhogy mindent összevetve talán meg is illetődik és azt sem tudja, mit mondjon. Panaszkodni nem akar, jó hírei meg őszintén szólva nincsenek. Teljes patt helyzet.
- Enyém lett a Sakáltanya, legalábbis egyelőre. Mihael elutazott... - bár arcára gondolkodás ül ki, ujjai kissé elfehérednek a bögrén. Elutazott. Így is lehet mondani. Mielőtt még végleg beleragadna ebbe a fájdalmas emlékképbe, folytatja. - És képzeld, van egy féltestvérem. Nem tudom, ismered-e - szőkeségünk arcára mosoly ül. Az első találkozás, mikor egy káromkodó krokodillal kapta el Julient, az... Na az valami volt. Élete találkozása sok szempontból. Felpillant a teájából és egyenesen Adamre néz. Nem vár különösebb választ, mert ezekre a dolgokra nem lehet mit mondani. Hirtelen megnyugvás, hogy valaki nem vár el tőle semmit. Csak ülnek és beszélnek, az sem baj, ha nincsenek se kérdések, se válaszok. Nincs magyarázkodás. Végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kis híján meg is köszöni, hogy hagyják enni, de úgy dönt, csak lenyeli a következő falatot. Nem, kannibalizmussal igazán nem vádolhatják. Sok van a számláján, van egy olyan érzésem, hogy több is, mint ami kiférhetett volna, de embert nem eszik. Esetleg halálra átkoz, de mint kaja? Pfuj!
Tovább tömi a fejét jóízűen, még a testvér téma is csak egyetlen pillanatra akasztja meg. Válaszol egy lazát, aztán teszi is a szájába a falatot, mikor kérdésáradat következik, amitől majdnem félrenyel. Hirtelen már nem is olyan vonzó ez a sok kaja, hogy szóba hozta nála Vasil a testvér dolgot. Leteszi az evőeszközét és hallgatja a fiút, miközben szemei szikrákat szórnak. Tapintat? Mint fogalom? Áh! Idegen szavak szótára, én mondom. Michelle lepillant a kajájára, csücsörít egyet, úgy néz fel megint a navinésre. Ha eddig kételkedtünk abban, hogy a mai nap folyamán elszakad a cérnája, akkor tévedtünk. Nagyon nagyot. A szalvétájával megtörli a száját, majd felkönyököl az asztalra és közelebb hajol Vasilhoz. Nem cukin közel. Fenyegetően.
- Van két nővérem, akiket évek óta nem láttam, egy féltestvérem, aki apám hancúrjából van és egy ikertestvérem, aki puszta kedvtelésből fogta magát és lelépett. Mondd, ez válasz a remek kérdéseidre? - az arcán ülő mosoly sok minden, csak nem kedves. Hangsúlya egyenesen fenyegető, amolyan "még egy szó és nemcsak az az egy szálka akad majd a torkodon, hanem mondjuk az a szimpatikus fakanál ott a manó kezében". Az enyhe elmebajt betudjuk a feltépett sebeknek, de ez a hidegvér rosszabb, mintha üvöltene. Inkább zengne tőle a konyha, törné rommá a berendezést, vagy tudja a halál, de ez rosszabb mindennél.
- Nem meglepő - mormogja Vasil megszólalására és ismét kezébe veszi a villát, hogy folytassa az evést. Nem lakott jól, csak egyszerűen muszáj volt az előbb abbahagynia, mielőtt megfullad. Innentől kezdve, reményei szerint ez a veszély nem fogja fenyegetni. Bár, ha ezt is a navinésre bízzuk, végezheti Michelle az Azkabanban vagy bármelyik másik szigorúan őrzött börtönben. Nem vicc. Tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hála a magasságosnak úgy tűnik, hogy Vasil veszi az adást. Lehet, ha még tennénk a fejére egy csomag alufóliát befogná az HBO-t is, de egyelőre megelégszünk, ha a Michelle által sugárzott jeleket értelmezi. Szőkeségünk fenyegető pózba vágása után visszasüpped kényelmesen székébe és ismét lapátolni kezd. De valami hihetetlenül jóízűen. Óóó igen, a krumplipüré adta örömök. Komolyan, még egy egér is megenne egy elefántot ettől a látványtól. És ez teljesítmény.
Aztán, csakhogy ezúttal végleg elboruljon az agya, kap pár becsmérlő szót az ikre is. Oké, Misire sok minden igaz, lehet őt ütni-vágni ezernyi, sőt, milliónyi dologért, de csak és kizárólag egyetlen embernek: Michelle-nek. Ő maga nyúzhatja és idegesítheti, szidhatja az öccsét, de hogy más tegye, azt nem tűri el. Szőkeségünk jobb keze ösztönösen markolja meg a kést a tányérja mellett. A fejében lévő hangocska - vagyis ez volnék én - egyenesen tiltja neki, hogy bármi butaságot tegyen, így igen nagy önuralom végeredményeképp elengedi a pengét.
- Szerintem meg foglalkozz azzal, ami téged érint. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. A helyedben is inkább a kajámmal foglalkoznék, az legalább meglátszik rajtad - goromba stílusban teremti le Vasilt. Azt is hozzátenné még a mondandójához, hogy "anyádék is inkább mentek volna moziba", de ezt túl durvának érzi. Immáron az utolsó hajszálon táncol a fiú, egyetlen apró lépés választja el attól, hogy a rellonos nekiessen. Idegesen eszik tovább,mikor újabb dicséret érkezik a táplálkozási szokásaira. Nem mondod ember, már azt hittük csipeget! Csipeget, mint egy madár nevű ló. A torta éppen időben érkezik meg. Michelle mosolyogva veszi el a manótól, megköszöni, majd elhessegeti és ahogy az apróság hátat fordít, szőkeségünk feláll, leteszi Vasil elé az édességet.
- Segítek, hogy megtanuld, hogyan kell ugyanilyen jóízűen enni - annyira kedvesen cseng a hangja, hogy mire Vasilnak leesik, már késő. A Venant-lány iszonyat lendülettel nyomja bele a fiú fejét a tortába, igazából fültől-fülig terjedően csokoládés lesz a srác. Csak egy dolgot bán a rellonos: ezt a finomságot. Szívesen evett volna belőle rendesen. Kárpótlásképp végighúzza ujját a torta épen maradt részén és ujjáról végtelenül... Khm... Nőiesen nyalja le a sütemény apró kóstolóját. Az ideg szinte ki is szállt a szervezetéből. Felemelő érzés volt ez a kis "tréfa".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A bocsánatkérés elsuhan füle mellett, nem különösebben érdekli. Különben is, Vasil olyan, mint egy tolvaj: azt nem bánja, hogy lopott, de azt igen, hogy börtönbe került. Vagy valami hasonló hasonlat, a lényeg annyi, hogy előbb kellett volna gondolkodnia és nem most megbánnia a hablatyolását. Vergődik itt, mint cetbálna a Szaharában.
Aztán végre valahára elérkezik az elégtétel perce. Michelle, előre tudván cselekedetének következményeit, kaján vigyorral fogadja el a tortát a mit sem sejtő manótól, majd kedvesen helyezi a gyanútlan navinés elé. A terve tökéletes. Egy nőies, ám igen határozott mozdulattal tossza fejbe zabálnivaló társát, akinek arca olyan ívesen landol a tortában, mint amilyen ívelt a Nap aranyozott széle. Szinte költői magasságokba emelkedve tudná kifejezni örömét, melyet most a hedonizmus kifejezetten elítélendő irányzatának tud be. Kárörvendőn kóstol bele a süteménybe, mint aki jól végezte dolgát nyalja le ujját. Csak azért is, hogy a fiút idegesítse. Ezért megérte a szenvedés.
Már épp valami lesújtó megjegyzéssel zárta volna a diskurzust, s ezzel együtt lépett volna sült krumplis olajra, mikor váratlanul az ölébe pottyan némi bolgár kaja. A levessel önmagában nem volna baja, de az végig eláztatja a rajta lévő ruháját. Ez a farmer esetében nem is lenne gond, de a póló... Fehér volt. Nos, Vasil kifejezetten jól teszi, hogy menekül, mert rellonosunk agya érzékeli a versenyhelyzetet, s olyan reflexszel hajítja Vasilnak a megmaradt tortát, hogy a manók csak pisloghatnak. Isten áldja a vívóleckéket! Bár mátrixos nem lett tőle a szőke, azért annyi haszna volt, hogy sikeresen eltalálja a fiút ismét.
- Odavagyok a bolgár konyháért, de Magyarországon nem csípjük az idegeneket. Lásd vendégszeretetünket, a ház specialitása - azzal marokba fogja a megmaradt pürét és egyenesen Vasilt célozza meg, miközben elvágtázik az asztal végébe és azt felborítva menedéket csinál magának. Hogy a rosseb enné meg azt a fürge kabócaszellemet. Mire várnak még a manók? Holt lelkek eljövetelére? Ha ezen múlik hív egy szellemet ide, de tüstént, a lényeg, hogy kapjon még kaját. Éppenséggel mázlija van, észreveszi, hogy egy hatalmas adag puding, nagy valószínűséggel a nagyterembe szánva elkészült. Nos akkor, itt az ideje egy kis fürdésnek. Kitörik a rejtekhelyről és megragadja a hatalmas tálat, majd védekezőn rögtön becélozza vele a navist. Na az nem lehet, hogy nem ő győz. Arról nem beszélve, hogy gyorsan a végére érne ennek a menetnek, mert át akar öltözni. Egyszerűen gusztustalan levesszaga van és átlátszik a felsője. Brr.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Csak azt a csodálatos tortát sajnálja annyira, meg a fehér pólóját, a többi mind elviselhető fájdalom. Büszkeségén csorbát valami sajtdarab ugyan nem ejthet, de egy vereség az ételek csatájában bizony megviselhetné. Ha nem szórakozna amúgy iszonyatosan jól.
Miközben megindul a puding felé, látja az érkező fánkot, de könnyedén tér ki előle, miközben a pudingot mondhatni a szó szoros értelmében ráborítja a bolgár srácra. Ha azt mondjuk, hogy a konyhát ezennel katasztrófa sújtotta területnek nyilváníthatjuk, akkor azzal azt mondjuk, véletlenül leesett egy szöszmösz a kitakarított lakásban. Na, ez itt több, mint káosz. Már épp menekülne, mikor azon kapja magát, hogy találat érte, lekváros trutymó nevezetű lövedékkel. Csak azért trutymó, mert mire Michelle ruháján landol, addigra nem hasonlít fánkra, de még csak ehető ételre sem. Valljuk be, elég gusztustalanul néz ki így a páros. Ha a rellonos valami műkörmös maca lenne, Vasilnak már kikaparta volna a szemét azért, amit a külsejével tett, de be kell látnunk, a Mihaellel eltöltött évek sokat fiúsítottak rajta. Ezen is csak röhögni tud.
- Szeretnéd mi, te bolgár barom? - alliteráció. Alliteráció mindenütt! Michelle arcán is ott ül a görbe, ahogyan újabb támadás indul ellene valami rizses-kukoricás cuccal. Pár szem azonnal bele is ragad a hajába, de a nagy részét sikeresen elkerüli. Bár azt mondhatnánk, hogy ez esetében optimális! Aztán éppen új muníciót keresne, amikor felfigyel a közeledő Vasilra. A véresen közeledő Vasilra. Kétségbeesést színlelve hátrál és egyszer csak háta falat ér. Ha azt vesszük, hogy a fiú nagyobb is és erősebb is nála, akkor nincs esélye, de ha rábízzuk a csúszás erejére - meg a szélre -, akkor talán könnyen kikecmereghet a sarokba szorított szituációból. Pálcája ott lapul a zsebében, de úgy dönt, ha eddig fair módon intézték, maradjon ez így most is, nem fog trükkökkel nyerni. Még egy utolsó fánkdarab - amit sikeresen letépett magáról - lapul a kezében, mint SOS muníció, de egyébként védtelen. Jaj mi lesz itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A kajacsatába ékelődve megkezdődik az első igazi alliterációs szájkarate is, amelyet eddig 1-1-gyel kihoztak x-re. Michelle vére forr, egyszerűen imádja, hogy végre valami lázba tudja hozni. Mi azért megkérdeznénk tőle, hogy nem úgy értette-e, hogy valaki, de inkább hagyjuk a fenébe. Mióta Mihael elment és egyedül tengeti a napjait, azóta nem szórakozott ilyen jól, végre őszintén, a szívét is beleteszi valamibe - oké, ez bugyután hangzik, de valóban akarja és csinálja és élvezi. Ez haladás.
- Ha te azt tudnád, te kis naiv navinés! - a falhoz szorítva várakozik. Tudja, hogy nincs menekvés. Az utolsó fánkdarabkát és odaveti Vasilhoz és kíváncsian várja, hogy mit fog tenni a fiú. Tényleg, mindenre fel van készülve: titkos muníció, halálra csiklandozás, még a péppé verést is számításba vette, de az ölelés túl hirtelen érkezik. Szőkeségünk egy pillanat alatt megmerevedik, majd mikor végre reagálni tud fel is kiált és elkezd nevetni. Nevetni emberek, az mi? Próbálja eltolni magától a fiút ahogy csak bírja, de nincs az az isten, aki leszedné róla a srácot, úgyhogy végül is tűri a támadást. Mikor végre vége, abbahagyja a nevetést és végignéz magukon. Többet mond minden szónál a látvány.
- No és neked a magyar vendéglátás? - felhúzza fél szemöldökét és továbbra is a falnak támaszkodik. A pofátlan navinésit nekije. Megcsóválja a fejét, hihetetlen, mit műveltek. Az viszont tény és való, hogy megvívták a csatájukat. Megpillantja a Vasil lába alatt éktelenkedő lekvár és pudingkeveréket, majd ördögi terve kiteljesedni látszik. Nem látszik rajta, hogy tudja, most jön az utolsó csapás. Közelebb lép és egyszerűen kibillenti az egyensúlyából a bolgárt, hogy az remélhetőleg mikor támaszt keres, megcsússzon a padlón. Óóó igen, ez a tökéletes támadás.
- Az lehet, viszont te vagy az újonc, rád fér az ideszokás - keresztbe fonja karjait és ha feltételezzük, hogy Vasil taknyolt, akkor lazán átlép rajta, hogy felállítsa az asztalt, meg egy széket és ráüljön. Remélhetőleg nincsen akadálya a tervének, ha mégis akadna, mondjuk egy menet közbeni borulás, oda se neki. Még dagonyázhatnak egy utolsót, már teljesen mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nos, Michelle-nek nem erénye a pontosság, ezt úgy nagyjából mindenki tudja róla. Ahonnan lehet, onnan elkésik, mert ugye miért is érkezne pontosan? Addig, míg a várakoztatás stílusos és nem angolos, addig különösebb probléma nincs is, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy a csúszós utak nem kedveznek a csontoknak és ízületeknek. A hideg meg a toroknak. Hát fusson ő egy tüdőgyusziért? Ugye, hogy nem!
- Valóban. Ennyire már ismerhetnél – rögtön le is rázza magáról az indító csipkelődést, bár tény, Lénárd egyre bátrabb, minél többet találkoznak. Nem tesz ám jót neki a rellonos közeg. Ezt persze Michelle nem teszi szóvá, úgy tekint az eridonos fiúra, mint ifjú padavanjára, hadd tanuljon a gyerek. Könnyedén lehuppan a stég széléra, ami bár hideg, jó alaposan maga alá gyűrt kabáttan nem is lehet érezni. Merthogy ez a kabát egy olyan kabát, ami a hideget kinn, a hőt benn tartja. Bezony. Felfázás? Ugyan, miről beszél? Na.
- Majd jól megverem és elmenekül – megvonja vállát, majd egy féloldalas mosolyt megereszt Léni felé. Örömmel konstatálja, hogy a fiú leül mellé, viszont azt is tisztán kiveszi, hogy fázik. Talán nem volt jó ötlet a stégen találkozni, decemberben, röpködő mínuszokban… De ez csak egy tipp, lehet, hogy ez a 2014-es év utolsó és egyben legzseniálisabb ötlete. Már igazán mindegy.
- Ez tény. Eléggé magam alatt vagyok. Nem mondhatnám, hogy sokan maradtak itt, akikért érdemes még itt cövekelnem – halkan mormogja a választ, de biztos benne, hogy Lénárd így is hallja. Nehéz kiönteni az ember szívét, ha annyira fél a kihasználástól, hogy magának sem vallja be a dolgokat. De ezúttal kékjeit az eridonosra emeli és bár tudja, érdemi választ nagyon nem tud adni ő sem, de meghallgatja valaki. Bármennyire is kínos beismernie, néha ez is több, mint a semmi. Sokkal több.
- Mihael elment világot látni, úgyhogy amiért idejöttem, az kisétált ilyen lazán és egyszerűen az életemből. Viszont mostantól a pasi ügyeimmel végre nem lesz tele a köztudat, ugyanis a két esélyes parkoló pályára került. Az egyik a sittre, a másik a saját esküvőjére. Pocsék helyzet – megforgatja szemeit, felsóhajt és hátradől, hogy megtámaszkodjon két kezén. Nos, nem éppen víg téma ez így az ünnepek előtt. Azonban, mielőtt még belefeledkezne saját drámai sorsába, amit nagyrészt már kihevert, inkább ismét Léni felé fordul. – Na de mesélj te is, mi van veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Fájó pont neki Mihael, bár mivel már beszéltek a távozása óta, kicsit nyugodtabb Michelle. Megérti a miérteket, elfogadja, de nem tapsikol hozzá. Talán ezért is nem beszél erről senkinek, vagy legfeljebb említés szintjén. Az Adam által felvetett problémakör elég érzékenyen érinti még így is, de igyekszik magába fojtani az elkeseredettséget és dühöt. Szereti az ikrét, az életét adná érte, ha tehetné, de ezzel élni kéne, nem visszaélni. Az egész összkép így már nem olyan szép és fényes, csak fájdalommal és bizalmatlansággal teli. Mikor itt volt sem volt őszinte és mikor elment is csak magára hagyta. Ha a szőke érzékeny típus lenne, biztosan könnyekkel küszködne, de így csak nyel egy nagyot és érdemben nem foglalkozik többet a témával. Végtére is, nem fáraszthatja Adamet a nem létező lelki világával. Erős csaj ő, nincs szüksége segítségre, sem szánalomra, sajnálatra annál is kevésbé. Inkább igyekszik az élet derűsebb oldalát nézni – csak a vámpírra való tekintettel nem a naposat…
- Nem kifejezetten. Inkább egyedül vagyok otthon, de vannak látogatóim. Jobb szeretek máshova menni, a ház nem átjáró, hogy mindenki jöhessen-mehessen – ez nagyjából így is van. ióta Misi elment, csak Iza és Jeremy látogatták meg, az egyik azért, hogy megvigasztalja az összetört rellonost, a másik azért, hogy kulturálódjon. Azért a Star Wars alapmű, muszáj ismerni. Immáron a Claythorn srác is műveltnek mondható e téren, hála a mi nagylelkű Venant lányunknak, aki készségesen rááldozta erre egy egész éjszakáját. – Egyébként, ha gondolod, majd te is meglátogathatsz – egy vállvonással dobja be az ötletet. Nem muszájból. Adamen múlik, hogy szeretne-e időt tölteni Michelle-el, egyáltalán volna-e értelme ennek, a lehetőség nyitva áll. Végtére is, a szőke egészen megkedvelte a férfit, szűkszavú és kellemes társaság. Ez egy csomó plusz pont.
- Nem mondhatnám, hogy hasonlít ránk… Mármint Misire és rám. De aranyos kölyök, azt hiszem, megkedveltem – fura ezt így kimondania. Amikor megtudta, hogy az apjuk kikacsintott és ráadásul az eredmény 170 centis magasságban pislog rá, na az kemény volt. Utálta a gondolatot, az egészet, legszívesebben felgyújtotta volna Julient a káromkodó krokodillal és az apjával együtt. De be kellett látnia, hogy erről nem a fiú tehet. Végül lett egy testvérük és ugyanúgy vigyáz rá is, mint Misire. Vagy a nővéreire. A vér kötelez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Michelle, a mindig kiegyensúlyozott Michelle kissé pánikba esett. Most épp a gyengélkedőn csücsül Vasil ágya mellett, akit már elláttak a gyógyítók, vagyis pontosabban egy, Lorelai. A korcsolyapályás baleset pillanatok tört része alatt sikerült és bár a rellonosnak is fáj egy picit a térde és könyöke, azért közel sem olyan vészes a helyzete, mint a fiúnak. Amikor landoltak, sajnos nem álltak meg a jég közepén, hanem iszonyat sebességgel kezdtek száguldani a fal felé és bár kapálózhattak volna a megállásért, felesleges volt. Vasil nagyon csúnyán beverte a fejét, mondhatni teljes lendülettel csapódott neki a pálya szélének, ezzel egyidejűleg pedig megszabadult az eszméletétől is. Az mondjuk vigasztaló lehet, hogy a korábbinál hülyébbé nem igen válhat, de szőkeségünk humorérzéke valahol elfogyott félúton a kastély felé. Fellebegtette az eszméletlen fiút és fájó láb ide vagy oda, futott. Soha, senkiért nem aggódik, de mivel a navinés konkrétan felfogta a Venant lány zuhanását és még karakteres bika módjára neki is rontott a falnak, így Michelle minden erejével a kastélyba jutáson dolgozott. Kissé bicegve, de felkocogott és most is arra vár, hogy Vasil magához térjen. Rémes volt az a hisztis gyerek, az anyjáról nem is beszélve. Hiába a sok bocsánatkérés, a rellonos elküldte őket melegebb éghajlatra.
Felpillant az órára és konstatálja, hogy lassan este tíz, takarodó van. Mindegy, akkor itt alszik, nem megy haza. A hirtelen feléledt aggodalom kissé megijeszti. Viszont annyi pozitívum van, hogy jól megnézi magának a navinést, ezt ugyanis eddig nem tette meg. Amúgy, ez titok, de egy gyengébb pillanatában, valamikor kilenc körül megpuszilta Vasil feje búbját és elmormolt egy köszönömöt. Na de ez hétpecsétes. Senki sem tudhatja meg, főleg a bolgár nem. Keresztbe veti lábát és finoman a fiú kezébe csúsztatja sajátját. Csak annyit akar, hogy felébredjen, aztán már itt sincs, de meg kell győződnie arról, hogy nem lett komolyabb baja. Addig márpedig nem mozdul innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A szőke kissé nyúzott a baleset miatt, főleg, mivel már két órája eszméletlen Vasil. Semmi jót nem jelent, bár Lori mondta, hogy egy ideig aludni fog, na de az "egy ideig" nem említette, hogy órákat jelent. Félidőben Michelle elvesztette az önkontrollját, de mivel senki sem volt tanúja, így nem kell gyilkolnia. Még szerencse. Most azonban a navinés kezét finoman fogva ül és gondolkodik. Vagy inkább bambul. Aztán hirtelen, illetve annyira nem hirtelen, de a fiú felébred. A Venant lány megkönnyebbülten sóhajt fel, most már minden rendben lesz. Az ébredező Vasilra pillantva viszont picit elmosolyodik.
- Helló, te bolgár bika - a név találó, tök fejjel ment a falnak. A torokköszörülésnél úgy gondolja, illene vizet adni a szerencsétlen szomjazónak, de mikor erre gondol, Vasil megszorítja a kezét. Aztán lazít is rajta, ekkor pedig Michelle is ráeszmél, hogy még mindig fogja. Nos, ezzel érkezik el a pont, amikor el is engedi, ennyi elég is volt az aggodalmas anyuci szerepből. Minden oké, a navis meggyógyul, soha jobban nem lesz, kötelességét elvégezte, ennyi volt.
- Elvesztetted az eszméleted, de megmaradsz - közli egyszerűen, majd a pohár vízért nyúl, pont akkor, mikor Vasil felülni készül. Naná, hogy fáj neki, mégis mit gondolt? Kinyitja a szemét és kutya baja, kipattan az ágyból? Szőkeségünk a poharat visszateszi a helyére és felkel, hogy visszanyomja a fiút az ágyra, majd azzal a lendülettel le is csüccsen a szélére. Lemondóan sóhajt egyet és megrázza a fejét. Ejnye.
- Mi lenne, ha nem próbálnál meg akrobatizálni? Nem vagy még jól, muszáj az éjszakát a gyengélkedő töltened - kezeit az ölébe ejti és úgy néz a bolgárra, mint egy kisgyerekre, aki otthon fekszik betegen, de mindenáron játszani akar. A Venant menne már haza, de ameddig a fiú vissza nem alszik, addig muszáj szóval tartania, mert különben képes és felkel, hogy visszamenjen a Navinébe. Pedig most nem arra van szüksége. Ejj, ejj.
- Egyébként köszönöm - mellékesen még hozzáteszi, mert hát hozzá kell tennie. Ha Vasil nem fordul alulra, Michelle is úgy jár, mint ő. Az lett volna csak szép...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Vasil még csak most ébredezik, de máris vicces kedvében érzi magát, ez jellemző. Most viszont Michelle hajlandó eltekinteni a szigorúságtól, inkább csak megforgatja szemeit. Mit tehetne, de tényleg? Ez a szerencsétlen már egyszer elvesztette ma az eszméletét, elég az neki. Így is eszméletlen élmény volt.
- Nagyon vicces. Tovább fogsz minket boldogítani, előre tudom - teátrálisan dramatizálja túl a dolgot, szinte meg is sajnálná az ember, ha nem tudná, hogy végtelenül humoros hangulatában van. A felkelés ötletét egyből elveti, már csak azért is, mert nem szereti, ha egy fiú sziszeg. Ne sziszegjen, fájjon csendben magának, és ha már ilyen jól elvan, talán gondolkozzon is, mielőtt cselekszik. Bár jelenleg a fejét ért sérülések miatt ez ideiglenesen kivitelezhetetlen, a rellonos tart tőle, hogy ez a helyzet később sem fog változni.
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál - meleg mosoly költözik arcára, de továbbra is csak ül az ágy szélén, nem mozdul, pedig mehetne. Hihetetlen, hogy ez a fickó ott van, ahol nem kéne lennie, most meg még hőst is csinál magából. Illetve mártír hőst. Lovagiasan mentette meg Michelle-t a fal csókjától, ez pedig valahol bosszantja a lányt. Nem szorul ő segítségre, nehezen viseli, ha vigyáznak rá. Eddig se tették, fura lenne, ha most kezdenék el.
- Hogy vállaltad helyettem a hülyülés egy fájdalmasabb formáját - azzal biccent a fiú feje felé. - Hogy megérte-e, az majd később kiderül - legyint egyet, a kijelentésére. Nyilván megérte. Bár még csak most kezdődött el az új év, a jótétlélek csupor ki is ürült, szóval nagy bajban lesz, ha megint valaki segítségére kell majd sietnie. Mondhatni Vasil másfél hét leforgása alatt elfogyasztotta az egész éves segítségnyújtási hajlandóságot, s mivel Michelle jogilag nem kötelezett a rászorulók megsegítésére, így valószínűleg egy ideig hanyagolni fogja az efféle tevékenységet.
A kérésre az éjjeli szekrényhez nyúl, hogy levegye róla a poharat és odaadja a bolgárnak. Hát azért már megitatni nem fogja, kérem alássan, csak nem olyan szerencsétlen, hogy magára öntse... Ha meg igen, ez csak víz, megszárad. De azért reménykedjünk a legjobbakban.
- Itt kell valószínűleg éjszakáznom, ha nem szeretnék egy zaftos büntetőmunkát, elmúlt este tíz, hemzseg a prefektusoktól a suli - egy újabb lemondó sóhaj hagyja el ajkait és megint az órára pillant. Esélytelen. Viszont a listájára feljegyzi az illúziómágia tanulást. Bárcsak elrejtőzhetne mindenki elől... De nincs így, úgyhogy ez az éjszaka egy kényelmetlen széken fog telni. Ezután viszont egy masszázskupont behajt Vasilon, az fix.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az üzlet lebonyolítva, időpont megbeszélve. Rég volt már ennyire biznisz vumen, mint most, de most aztán igazán az. Nem kifejezetten nagy a meló, ki kell vallatni valami szerencsétlent. Ezt pedig rábízzák. Mily meglepő fordulat! A sötét ügyek mindig is vonzották szőkeségünket, hát még ha az újdonság erejével csapódnak falnak. Elégedettség süvít végig egész testén, ahogy konstatálja, megint fa... Fenegyerek. Csak finoman. Úri biznisz vumenek vagyunk, az f betűs szót még véletlenül sem használjuk. Na de ami a lényeget illeti, nem akar belemászni megint a mélyébe, de egy-egy jól fizető, szaftos és izgalmas meló akármikor jöhet. Szingül kapcsolati állapotban tolja, nincs társa, magányos farkas - elfogytak a szinonimák, vagy csak hirtelen nem jut eszembe több -, övé a világ.
Ennek örömére, miután evett - Vasil, ha ezt tudná, tuti a fejéhez vágná a bélpoklos jelzőt -, kellemesen kényelmes, ámde roppant határozott léptekkel indul neki az éj sötétjében a szabad levegőnek. Célpontja nem egyéb hely, mint a faház, ami hála a magasságos mennydörgésnek, teljesen üresen áll. Na persze, ha valaki odabenn tartózkodna, nincs garantálva, hogy nem lenne megtanítva gyorstalpaló címszó alatt tíz másodperc alatt repülésre, mindenféle segédeszköz nélkül, de tartózkodjunk az efféle agresszív megnyilvánulásoktól. Most happiness és sunshine övezi a hangulatunkat, még úgyis, hogy a sunshine az moonlight. Nem baj.
Felkapaszkodva lehuppan az egyik puffra - puff -, majd hátradönti fejét, relaxál. Hihetetlenül kellemes ez a fajta csend és magány, ami itt fogadja és, ami eddig töretlenül körülveszi. Kékjeit a plafonra szegezi és bámul a semmibe. Nem gondolkodik különösebben, mert az együtt járna bizonyos bolgár barmok felelevenítésével, vagy levitás lányok csacsogásával. Egyik jobb, mint a másik. Koncentráció, koncentráció. És csend.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem vette észre, hogy követik őt, végtére is, amilyen feltűnően elragadó jelenség, ez abszolút érthető. Azt persze nem árt idebiggyeszteni, hogy amíg ki nem nyitja a száját, mert akkor aztán az ördög se kegyelmez. Az az egyetlen szerencséje vakmerő fiunknak, hogy Michelle ma jó kedvében van. Továbbra is fennáll, hogy a jóságbödönre készséggel kirakta az "elfogyott" táblát, de a kegyelemcsuporban még akad nyalnivaló, ha nagy szükség volna rá.
Akár ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal is tölthetné idejét a rellonosunk, ám valójában nem így tesz. Valójában sehogy sem tesz. Mint ex-prefektus, remekül tudja, hogy mi-merre, ám mivel ő immáron mestertanonc, semmi problematika nem származik késői birtokháborításából. Aztán csak reccs. Hogy az illető bordája reccsent volna így el és nem az a nyomorult fa! Még a legkisebb erőfeszítést sem hajlandó megtenni, egészen konkrétan megemelni a fejét. A köszönés készteti mindössze arra, hogy végre felpillantson. Nini, valami törpebolha. Milyen lehet egy bolha, aki még az ő méreteik szerint is törpe? Khm, elkalandoztunk. Szóval ez a kis mitugrász itt emleget valamit. Na Michelle-nek sem kell több, sarkokról beszerzett, égszínkék szemeit egyenesen a srácra szegezi. A hatás kedvéért, ami ugye elmaradhatatlan, még a fél szemöldökét is felvonja, csak hogy a delikvens agyáig száz százalékosan eljusson a feldolgozottság.
- Mit is szeretnél egészen pontosan? - hangja sztoikus nyugalmat áraszt, szinte már szívességet tesz azzal, hogy megtiszteli a fiút egyetlen kósza pillantásával. Mert hát ismerősen cseng az elhangzott szókapcsolat, csak nem tudja mire vélni. Tán valami fenyegetés vagy zsarolásféle? Ez olyan, mintha a szervkereskedő bemenne a henteshez és a frissen kirakott májra azt mondaná, hogy "ez még jó lesz valamire". Pedig a hülye is tudja, hogy nem. Szóspórolási okokból egyelőre annyi tisztázódott, hogy a legénynek igen merész tengerész kissé meredek mederbe terelte járművét. Amennyiben figyelembe vesszük a sunshine-moonlight elméletet, az apály-dagály változás ér. Horgony nélkül bele fog állni a földbe, az fix.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A válaszra várva akár el is töprenghetne múló legapróbb problémáin is. De nem teszi, helyette "mitugrászitttekismitugrász?" fejet vág. Az sokkal kifizetődőbb. És bár mind tudjuk, hogy a kit érdekel álca a fiún is jelentkezik, azzal is tisztában vagyunk, hogy van egy pont, ami után megtörik.
- Sajnos fogalmam sincs miről beszélsz - széttárja karjait, mint aki nem érti, a fiú mire céloz. Pedig érti. Viszont, mivel bizonyíték nincs, egy állítás, egy tagadás, így ez a próbálkozás könnyen kudarcba fulladhat. Meg amúgy is, ha hallotta, minek jött ide? Nem túl elmés gondolat az illető orrára kötni, hogy "hallottam, amint egy sötét alakkal sötét ügyekről beszélsz", mert ennek általában Diesel motoros szopóroller a vége. Persze van, aki ezeket nem kalkulálja bele a következményekbe, lásd az előttünk pöffeszkedő fiatalember. Milyen kis cuki.
- Nem úgy tűnik - finoman csücsörít ajkával, kékjeit továbbra sem veszi le a delikvensről. Semmi pótcselekvés, mi? A cigaretta és az alkohol is az, akárcsak a hallgatózás. Ha nincs magánéleted, tudd meg másét, legalább lesz esti mese, amire elaludhatsz. A fiút elnézve amúgy is elsős forma lehet, nem tudja még, hogy mennek itt a dolgok. Halk vázolásképp megközelítőleg úgy, hogy a Venantokba nem kötünk bele. Michelle megemelkedik és immáron két lábán állva keresztbe is fonja karjait maga előtt. Ez már majdnem a rettegett póz, de még nem. Az csak akkor következik, ha a srác provokálja.
- Na ide figyelj, ha akarsz valamit, bökd ki gyorsan. Egyéb esetekben arra van a kiút, amerről jöttél - sztoikus nyugalommal csendül meg hangja a néma faházban. Nem fenyegető, nem is különösebben bunkó, egyszerűen csak érződik rajta a téma lezárásának igénye. Most komolyan, miért jött? Hogy közölje, hallott két mondatot? Ha ez a beszélgetés írott formában történne, valószínűleg jogos lenne a megállapítás, hogy kitörölheti vele a s*ggét. Mert amúgy ki lehetne. Ezeket a szavakat meg elfújja a szél...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Soha az életben nem csinált volna csak úgy szorgalmit. Azonban ebben az évben a kitűzött cél a házkupa tisztességes megszerzése lett. Igen, ez a Rellontól hihetetlen teljesítmény, de mégis, hatalmas lépés ez nekik. Bár Michelle nem akart beszállni, végül látva, hogy az ő tehetsége és tökéletessége nélkül mit sem érne az egész és hiábavaló lenne, veszítenének, végül úgy döntött, legyen, bedobja pár rajzát a művészetek tanerőnek, meg akkor aláírást is gyűjt az egyik szorgalmihoz. Markovits István volt az egyik legkönnyebb része a dolognak, de ez valószínűleg nem meglepő, az a szerencsétlen szinte menekül szőkénk elől. Hiába, Venantunk rendesen megdolgozta annak idején a házvezetőt, így most egyszerűen bagolyban megkapta az aláírást, amit rögtön le is adott Vikonak. Ez volt a sima ügy rész.
Aztán következett Várffy-Zoller Robi. Mint kviddicssztár, ő is meg volt jelölve a felkereshető személyek között. Szőkeségünknek nem igen volt ínyére, hogy valami üzletbe bonyolódjon a szerénynek legkevésbé sem mondható, guruló almát is esélyes partinak tekintő személlyel. De szükség törvényt bont, szokták volt mondani, így felvértezve némi jóhiszeműséggel és a legmegnyerőbb mosolyával elment a rellonos sráchoz. Szinte látta megcsillanni a fiú szemét, ahogy kérte az aláírást. Talán ennyiben kellett volna hagynia, azt mondani, hogy pusztán rajongásból kérte. De tudjuk, hogy nem kenyere a hazugság, így hősiesen bevallotta, hogy szorgalmihoz kell csupán. Nem, a fiú nem volt elragadtatva és azonnal következett az ellenszolgáltatás pont. Michelle minden grimasz nélkül várta az ítéletet, ami egy randi volt a Fénylő Lelkek Udvarán. Először nem hitt a fülének, mégis miféle vicc akar ez lenni? Valami kifejezetten mocskos, kandikamerás fajta. De az aláírás kellett, így hát beleegyezett, azóta pedig nem gondolt rá. Miért is tette volna? Ahogy viszont elérkezik a reggel, beléhasít a tudat, ma randija van. Pont akkor, mikor Vasil... Mikor minden gondolatát lefoglalja egy bolgár barom. Jó, ez túlzás, a csókukon nem filózott annyit, mint illett volna, azonban tökéletes indok lehetne arra, hogy az estét lemondja. Viszont van az a rossz tulajdonsága, hogy növesztett gerincet. Eldöntötte hát, hogy nem hagyja cserben Robit. Megtehetné, de nem fogja.
A készülődés nem tartott túl sokáig, gyorsan túlesett rajta. Szőke haja finoman omlik vállára, a szél bele-belekap, magassarkú bokacsizmája kopog a betonon, szövetkabátja pedig védi a melegtől. Alatta egy kötött, ám rendkívül elegáns bő fazonú ruha található, cicanadrággal megtoldva alul. Nem gondolná, hogy szoknyát kéne vennie, vagy ne adj isten ruhát, ami puccos és giccses. Nem. Még egy rendes randira sem, nemhogy egy megszervezett majomparádéra. Így is bőven kitesz magáért ezzel a cuccal. Ahogy odaér, rögtön megpillantja Robit, aki elegánsan várja őt, egy gyönyörű szál rózsával. Körülbelül egy fél lépésre áll meg a fiú előtt és oldalra billenti a fejét.
- Na Rómeó, megyünk? - finoman mosolyra húzza a száját és várja, hogy történik-e valami. Tudjátok, ilyen térdreborulás vagy netán valami gúnyos megjegyzés... Mert hát, nem tudja elképzelni, milyen egy abszolút rellonos randi. Noel fülig belé volt esve, az nem volt fura - vagyis de, élete legfurább sütizése. De Robi...? Az eddigi tapasztalatok alapján volt mitől tartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az a rózsaszín ruha tökéletes választás volt, a színét leszámítva. De tudjátok mit? Izabellának még úgyis jól állt. Na ezt nem fogja elmondani a szőkeség egynél többször. Ha ő kiejt a száján valamilyen bókot, azt mindössze egyszer teszi meg, aki pedig tojik rá, az magára vessen egy hatalmas darab sziklát. Vagy pár magot. Talán kicsíráznak...
Na de hogy ne csak a levitás "élvezze" a vásárlást, nekiállnak szőkénknek is keresni valami szépséget. A zöld ruha egyenesen kuka volt, ez már bizonyos, azonban az újabb darab ígéretesnek tűnik... Egészen addig, míg fel nem veszi. Mert ez nem ápol és eltakar. Talán az ápol még belefér, de az eltakar? Ez egyenesen mutogat, nem rejteget! Persze Michelle nem egy szűzies teremtés, de van az a pont, amin még ő sem lép át. Na ide most érkeztünk el. Le is ráncigálja magáról anélkül, hogy Iza láthatná, majd a benyújtott ruhát elveszi tőle. Ez hosszabb, zsííír. Van rá esély, hogy jó lesz. Magára szerelvényezi a rucit. Hát ez nagyon szép. Kis szolid, kis elegáns, kis hosszú, kis kis. A döntés megszületett. Nála ennyi a vásárlás. Jó, nem? Kilép a fülkéből a fekete textilben és körbepillant, hogy szemével megkeresse a másik szőkét. Eközben tekintete találkozik egy épp a barátnőjét váró sráccal. Kiguvadt szemek. No way. Michelle kékjei egyenesen közvetítik, hogy "fordulj fel, a csajod a próbafülkében, még egyszer rám nézel és megöllek". Ez mindössze másodpercek törtrésze alatt kerül lekommunikálásra, nem mellesleg baromi hatásosan. Éééljen. Vette a lapot. Ezután meglátja Izát és megáll előtte.
- Na ezt megveszem, jó választás - azzal vissza is megy átöltözni, csak még egy pillanatra megfordul. - Ha más nincs, mehetünk - a választ meg sem várja. Már két órája nézelődnek, sok a jóból, túl sok. Átvedlik és a pénztárhoz lépve fizet, majd Izabellát lekapja a tíz körméről, hogy végre meginduljanak hazafelé. Így is lebukhatnak, ami Michelle-t hidegen hagyja, de a levitást biztosan nem. Ennyi még a Venantban is van. Nem keveri nagyobb trutyiba, mint amekkorában amúgy is csücsül. Szóval ennyit az idilli vásárlásukról. Pazar volt, de elég volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Finoman sandít Lénárd felé, de nem szól semmit. Vannak annyira felnőttek, hogy ha a fiú nem bírja, kinyögje. Ha meg nem nyitja ki a száját, így járt, nem kényszer az erőszak, ezt mindenki nagyon jól tudja. Valószínűleg ezért is von vállat szőkeségünk, nem törődve azzal, hogy amúgy maga is kissé didereg.
- Jó, most Izabella egészen... Na mindegy, elviselem. Vagy te is... De azért a hozzám legközelebb állók leléptek, ezen nincs mit szépíteni - nem adja elő a hattyú halálát, nincs miért. Megáll ő a lábán mindenki nélkül is, de ha választhat, akkor nyilván a szociálisabb életet választja. De ki nem? Az ember társas lény, még akkor is, ha rellonos. Ugyanúgy vannak érzéseik, gondolataik, lehetnek elkeseredettek és magányosak. A sztereotípia, miszerint szívtelen szemetek egészen lehangoló. Valójában a házban mindenki igyekszik ezen elvárásnak megfelelni, mert ha kicsit is elgyengülnek, már félő, hogy kikerülnek abból a bizonyos körből. Pedig ennek nagyon nem kéne így lennie. Nem erről kéne szólnia.
- Nem tudom. Fogalmam sincs, visszajön-e valaha is - csalódott mosolyt küld Léni felé. Hogyan lehetne máshogy kifejezni azt az érzést, hogy az ikre lelépett egy szó nélkül, nem hagyott üzenetet és nem keresi? Mintha ő üldözte volna el, s azt hiszem, ez gondolatainak legmélyebb és legsötétebb bugyra. Soha ne tudja meg senki, milyen érzés is ez valójában. Soha. - A sittes Noel. De rólunk már írt az Edictum, a festmények tanévekig erről papoltak és most tessék. Ennyit a "nagy szerelmekről" - egy idézőjelet karcol a levegőbe, majd vissza is dugja kezeit zsebeibe. - A másik Ivan. Ivan Dragomirov - róla nem is mond többet. Hogy is tehetné? Annak idején elengedte őt a fiú, most pedig, mikor ismét egymásra találtak volna, ennyi lett. Snitt. Jött egy vágás, ami végleg betette a kaput a jövőjük előtt.
- Te a Polter gyerek húgával jársz, nemde? - felvonja fél szemöldökét kérdőn. Nem sokat tud a csajról, csak annyit, hogy volt most egy nagy perpatvar, amikor az a levitás bige lelépett és Greg összeomlott. Akkor állítólag szívszorítóan édesen kiállt a testvére mellett és hűűű, meg haaa. Hát, nem tudom. Nem is ismerte állítólag a rellonos barátnőjét a csaj, de most "megvan róla a véleménye". Nem, erre Michelle inkább nem mond semmit. Nem éri meg.
- Például arra, hogy miért látlak ritkán? Sosem látogatsz meg te kis piroska - szúrós szemeket mereszt az eridonosra, de aztán el is mosolyodik. Való igaz, érkezhet is az első reakció: te sem nagyon kapálózol. De ha érkezik, Michelle kapásból rávághatja, hogy most is mennyi lelki baja van, otthon depressziózott, meg különben is, megint ki kereste a másikat? Naná, hogy leányzónk. Ez így kapásból kettő null. Győzeleeeem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mit mondhatnék...? Michelle gondolatait mindössze két teljes napig foglalták le a Vasillal történtek, aztán lekötötte a figyelmét más, azonban a tény, hogy neki most tulajdonképpen randira kell hívnia a navinést, hát... Mit lehet erre reagálni? Nyilván nem randi, de számára ez most teljesen olyan. Éppen ezért választ egy abszolút semleges helyszínt, amire még véletlenül sem lehet ráfogni semmit. Tervez visszamenni a Rellon csapatába, terelői pozícióba, de ahhoz gyakorolnia is kéne és mivel Vasil is emlegette ezt, így ideálisnak tűnik a találkahely.
Még tegnap este küldött egy tollast a fiúnak, hogy hozzon edzőfelszerelést, mert itt bizony vérre menő harc lesz. Tömörre fogta a figurát, mindössze egy időpontot adott meg, és pár szócskát, hogy mire kell számítani. Ő maga a seprűjét megragadva indul el otthonról és lassanként sétálgat a pálya felé. A gyomra lépésről lépésre megy össze, mintha félne a találkozástól. Márpedig nem kéne tartania semmitől, ez csak egy játék volt, nyilvánvalóan a Dimitrov gyerek sem képzelt bele többet. Jött egy lehetőség, amely mindkettejük számára kedvező volt, éltek vele, kihasználták egymást és most itt tartanak. De hol is? Ajj, de kííínos, bárcsak nem történt volna meg...! Ahogy a gondolat végigcsorogna elméje legmélyebb zugába, vissza is szívja. Annyira azért nem volt rossz... Sőt. Igazából egész kellemes volt. Jesszus isten, hányszor szórakozott már, még a saját házvezetőjével is smárolt, miért pont ez jelentene neki bármit, akármit? Na ugye.
Megérkezve Vasilnak még nyoma sincs, de ez nem is baj, addig is kicsit repkedhet. Elég ingatagon kezdődik a dolog, itt az ideje visszaszoknia. Ahogy elemelkedik a földtől, erősen kell kapaszkodnia. Na ez az, gyakorolni kéne. Az a szerencse, hogy még egyedül van. A kívánt magasság elérésekor még mindig picit instabil, ezért repül egy kört, majd bukórepülésben indul meg a föld felé, hogy az utolsó pillanatban felrántsa a járgányt. Megy ez, mint az ágyba trottyantás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Természetesen Michelle-en is teljes védőfelszerelés van, bár egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy egy famer-bőrdzseki kombó jobban esne neki, főleg úgy, hogy javul az időjárás. Érkezik a tavasz, eltűnt a hó és a mínuszok. Az a szerencse, hogy nem hülye és játszott már, így tisztában van vele, hogy rendes ruházatban is hatalmasat lehet esni és elég szép sérüléseket lehet szerezni, hát még anélkül... Még nem volt szerencséje gurkócsókhoz vagy tilosban landolásban - magyarul kényszerleszálláshoz -, de ami késik, sajnos nem múlik.
Magával hozott egy kvaffot és egy gurkót is, hála Davidnek, könnyű szerrel jut hozzá ilyesmihez. A terelőütő egyelőre a földön pihen, most a repülésre kell koncentrálnia mindaddig, amíg nem érzi teljesen biztonságosnak azt. Lehet, hogy gyengeség, vagy gyávaság, de amíg két szabad kézzel nem tudja megülni azt a nyomorult fadarabot, nem fog még csomagot is cipelni magával. Így hát bemelegítés gyanánt megy egy kört, majd bukórepülésbe kezd, Vasilt észre sem veszi, ami nem mellesleg abszolút nem csoda. Az adrenalin dübörög a fülében, ahogy a talajtól nem messze végül felrántja a seprűjét, így kerülve el a szó szerinti pofára esést. Mikor ismét biztonságos magasságba ér, akkor engedi csak ki az addig benn tartott levegőt és ezzel egy időben megpillantja a bolgárt is. Talán csak odaképzeli - ez ebből a magasságból és távolságból reális -, de mintha Vasil kissé riadt lett volna. De biztos nem. Gyermeteg gondolatok. Finoman ereszkedni kezd és leugrik a seprűjéről nagyjából másfél méter magasból. Pite.
- Ha még egyszer így hívsz, akkor segítek a vashiányodon - rákacsint, de magában már a jelenet megelevenedése is gyomorgörcsöt okoz neki. Ebből semmi sem látszik, számára sem tudatos a dolog, talán meg sem tudná nevezni, miért is veti el hirtelen az egész ötletet. Már ha ez valaha is ötlet volt, nemcsak valami rosszmájú tréfa.
- Igen, borzasztóan. Annyira, hogy akár fel is pattanhatnál a seprűdre és kezdhetnénk. Milyen pozícióban játszol? - megfogja a saját járgányát és ráül, remélve, hogy Vasil is hasonlóképpen tesz. Nyilván előbb kicsit keringnek, pár trükk és mikor bemelegedtek - mert ez tényleg fontos -, akkor kezdődhet az igazi játék. Edzésről lévén szó, Michelle arcán nem játszik a megszokott játékosság, különös, ám rendkívül pozitív komolyság fedezhető fel a tartásán és mimikáján is. Koncentráció. Nem akarja, hogy bármelyikük is megsérüljön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Csak fintort küld Vasilnak viszonzásképp. Egyébként valóban nem lehet vashiányos. Hiszen VASil. Haha. Vicceltem. Rossz volt. Na de komolyra terelve a témát, Michelle ismét a seprűje után indul, hogy a magasba emelkedhessen. Olyan ez, mint valami függőség. Ha egyszer rákezdesz, sosem állsz le róla. Örökké kísérteni fog. Átveti egyik lábát az eszközön és elrugaszkodik a földtől.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nem játszunk ma gurkóval? Pedig azt is hoztam egy kvaffal együtt - felvonja fél szemöldökét. Igen, ő már vérengzésre számított, ezt akarta. Valami izgalmas, kemény harcot, ahol Vasil mellett megcsillogtathatja a tudományát, ami egyelőre nem olyan sok, de csak kialakul! Még megmentendő kisasszony szerepben is játszana szívesen és ez már valami. Vagy semmi. Végül győzne benne a maximalizmusa és minden egyéb őt keménnyé tevő tulajdonsága, megmakacsolná magát és bámm. Ő nyerne. De lehet, hogy Vasilt seprűvel kéne összeszedni és otthon visszapuzzle-özni.
A kérdésre nem felel, csak kihívóan pillant a fiúra, majd kacsint egyet és megindul előre. Az egész egy verseny, a versenyből pedig a végére szórakozás lesz. A bolgárnak esélye sincs elkapni, Michelle az utolsó pillanatban mindig kitér elől, vagy felrántja a seprűjét, vagy nyílegyenest a földnek indul. Bár az elején kissé görcsösen tartotta a seprűt, így a végére már lazán kulcsolódnak rá ujjai. Talán ezért kap agyvérzést, mikor Vasil kioktatja. A pipa hirtelen vágódik bele a fejébe és igen erős gátak tartják vissza a ketrecet döngető állatot. Nyugalom szőkeség, csak neked akar jót. Az egészet igazából az mentette meg, hogy Vasil beismerte: a lány jobb nála. Igen, csak ezért nem harapja le a fejét.
- Nagyon rég ültem seprűn, amíg visszarázódom, inkább kapaszkodom - megvonja a vállát. - Egyébként te sem vagy rossz - még egy mosolyt is küld felé és wáoh! Ez egy bók volt! Egy Venant bók emberek, egy VENANT! Na jó, ne rugózzunk rajta, mert ez már nem vicces. Puhány lett a szőke, erről van szó. Vagy inkább csak a navinéssel szemben lett megengedőbb...? Fogós kérdés, de mi most terelők vagyunk, úgyhogy foglalkozzunk a kviddiccsel inkább.
- Terelő - kék szemei megcsillannak, ahogy büszkén ejti ki ezt a szót. Annyira régen vágyott már valami erőszakos posztra és most megkaphatja, már ha visszaveszik. De miért ne tennék? Jó játékos volt eddig is. Az persze aggasztja valahol, hogy ha itt az ideje, Vasil ellen kell gurkókat küldenie és arra kell játszania, hogy akár meg is sebesüljön a másik. Mert ne szépítsünk, a gurkó nem puszta figyelemelterelés, sokkal több annál, ezt pedig nem egyszer tapasztalta élőben. Vesszen a másik. Ez van.
- Van ütőd, vagy hozzak neked gyorsan? Mert akkor gurkópasszolgatásban benne lennék. Ha nagyon nem szeretnéd, mert esetleg félsz - ártatlanul elejtett provokáló megjegyzés, pipa. - akkor a kvaffal is gyakorolhatunk - íriszeit a fiúra emeli és igazából benne van a kihívás. Az a szinte vágykozás, hogy végre belevághasson egy isteneset abba a nyomorult vasgolyóba. Szinte kényszeresen akarja és ez meg is rémíti. Mert bármennyire is jó lenne ezzel gyakorolni, fél, hogy a másik megsérül. Igen, fél. Az első ember, akit nem akar kapásból megölni, naná, hogy nem boldogítja a kiütés tudata.