31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Avery Lyall összes RPG hozzászólása (44 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 14:13 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Röhögött egy sort a válaszon, mert igen, ő is éppen így képzelte. Így viszont még érdekesebb volt a kérdés, hogy akkor mégis minek ment erre a pályára a másik. Viszont sajnos úgy tűnt, hogy nincs kedve erről mesélni egy ismeretlennek, sőt, ahogy elnézte őt, lehet, hogy senkinek sem, így kapott egy újabb semmitmondó választ.
- Gondolom. Meg biztos mert egy jó tündér ezt kérte magától álmában - vigyorgott a fiú gátlástalanul, de így tűnt, a másik már jócskán megunta ezt az egészet, mert fizetett a pultosnak, és újra felé fordult.
- Sajnálom, de nem a kastélyban lakok, úgyhogy nem értenék, miért visz fel - válaszolta Avery, de azért leugrott a bárszékről, és biccentett egyet a csapos felé. Egyébként tényleg nem fent lakott most, hogy Alexis itt volt, mert az öcskös még nem lehetett fent, ő meg nem akarta magára hagyni, ezért egy időre a szállóban maradtak.
- Mindenesetre köszönöm a szép estét, és a viszont látásra, Auror úr - hajolt meg kissé színpadiasan felé, egy kicsit pimasz vigyorral. Azért nem tagadhatja meg a saját személyiségét.
Miután távozott a helyiségből, még visszanézett az ablakon keresztül, azon tallózva, hogy vajon mennyire fog ő rosszul járni, ha ez az ember ezentúl gyakrabban is megfordul itt? Lehetséges, hogy másik törzshelyet kellene választania? De ezt már nem ma este fogja eldönteni, úgyhogy miután szerzett némi kaját, visszatért a szállóba.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 5. 20:50 Ugrás a poszthoz

Bajbajutott hölgy

Újabb este, aminek az elejét Avery evidensen a pultnál töltötte, lustán beszélgetve a személyzettel, miközben félszemmel a betérő vendégeket figyelte. Alexis ki tudja merre kószált, mostanában már bátrabban meri levenni róla a szemét, mert úgy tűnt, a fiú elkezdett beilleszkedni, úgyhogy innentől már csak abban kellett bíznia, hogy nem jut eszébe éppen a csárda felé venni az útját.
Éppen a vajsöréből kortyolt nagyot mikor nyílt az ajtó, és egy hófehér hajú lány sétált be. Lassan letette a poharát, miközben az érkezőt figyelte, ahogy a hátsó sarok felé haladt, és bár első pillanatra azt hitte, hogy festett a haja, mikor a másik közelebb ért, és a gyér fényben is látta a bőre tónusát, rájött, hogy albínó. Szó se róla, nehezen tudta megállni, hogy ne bámulja meg, mert még nem látott eddig albínót, de nem engedte meg magának, hogy a normálisnál tovább figyelje a lányt, mert nem akarta, hogy egy kalap alá vegyék az itteni csőcselékkel, hiszen bárki megmondhatta volna első pillantásra, hogy az idegen pénzes. Ez pedig azt jelentette, hogy talán megérné becserkészni.
Csendben és észrevétlenül figyelte hát, ahogy kivitték a vacsorát a lánynak, aztán az enni kezdett. Már éppen azon gondolkodott, hogy miként is lenne érdemes megszólítani, hogy lehetőleg ne legyen rögtön elküldve a fenébe, mikor valaki más is úgy döntött, hogy feltétlen be kell vágódnia a lánynál, és egy testes pasas letelepedett az asztalához.
Innen már elég gyorsan történtek az események, a férfi bepróbálkozott a fehér hajú lánynál, aztán ömlött a bor, lendült a pálca, Avery pedig egy pillanat alatt talpon volt, és saját pálcáját a férfi hátára irányítva már mondta is az igéket:
- Tarantallegra! Locomotor Mortis! - minek eredményeképp az idegen először is táncba kezdett, ezzel képtelenséggé téve számára a célzást, amivel a lányra támadhatott volna, aztán nemes egyszerűséggel orra bukott, és tovább vergődött a földön, amitől Avery-nek akaratlanul is széles vigyorra húzódott a szája. Hát mennyivel szebb ez így, mint egy egyszerű sóbálvány átok!
Ez után kikerülte a férfit, és odament a sarokba szorult lányhoz.
- Ugye nem esett bajod? - érdeklődte, aztán szembefordult a közben haverjukért érkező férfiakkal, akik mondjuk úgy, nem voltak túl boldogok, de miután Avery sötét tekintettel meredt az ismerős arcokra és a pultos halkan megköszörülte a torkát, azok inkább visszavonultak az asztalukhoz szerencsétlenül járt társukkal együtt. Hát igen, ők is tudják, hogy kit nem szabad bántani a csárda szabályai szerint. Legalábbis idebent semmiképp.
- Hagy mutatkozzam be. Avery vagyok, örülök a szerencsének - mondta, de nem nyújtott kezet, mert mivel profivá akarta képezni magát, így tudta, hogy előbb azt a nőnek illik, ha egyáltalán akarja.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2014. március 11. 20:16
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 5. 23:52 Ugrás a poszthoz

Lilith

Miután a zaklatók odébb vonultak, és a takarítás is megtörtént, bemutatkoztak egymásnak, és miután a lány kezdeményezett, határozott, de nem szorító mozdulattal kezet fogott vele.
Most, hogy közelebbről is megnézhette a lányt, el kellett ismernie, hogy van stílusa, és tulajdonképpen nem is annyira meglepő, hogy ez a bunkó alak kikezdett vele, mert igen szemrevaló. Olyannyira, hogy Avery fejben már kicsit előrébb lépett, és elkezdett gondolkodni, mi lenne a legalkalmasabb mód arra, hogy elcsábítsa - noha nem tűnik éppen könnyűvérűnek a hölgyike.
- Nem, semmi probléma. Gyakran járnak ide, már volt szerencsém hozzájuk - válaszolta Avery, aki ugyan észrevette a kis hibát a lány mondatában, de nem kötött bele, hiszen pontosan tudta, hogy milyen tanulni ezt a nyelvet. Legalábbis, úgy gondolta, hogy erről lehet szó, már a lány neve alapján is. Ő maga pedig ugyan már könnyedén beszél magyarul, mégis többször álmodik németül, hiszen Berlinben élte le a gyerekkora egy jó részét.
- Ugyan, ez semmiség. De... - nézett hátra a fiú, és igen, még mindig bámulták őket - úgy gondolom jobb lesz, ha egy ideig itt maradok - fordult vissza a lányhoz egy mosollyal, és letelepedett a székre, a pincérnő pedig Lilith forralt borával együtt ideszállította az ő vajsörét is.
- Nem láttalak még erre, új diák vagy? Mert gondolom, diák vagy - igyekezett megütni nem túl közvetlen hangnemet, de nem is hivatalosat, mert az nem vezet semmire. Mellé pedig elővette azt a kellemes hangszínt, ami nem behízelgő, de többnyire hatásos.
- Elnézést, hogy így faggatlak, csak ritkán vetődik ide ilyen finom hölgy - mosolyodott el újra, mert egyértelműen látszódott a lányon, hogy drága holmikban jár. Itt bizony nem a flörtöléssel kell kezdeni, mert akkor még a végén ő kapja a második adag bort a képébe. De azért ugye egy-két bók nem árthat.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2014. március 9. 14:14
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 8. 22:48 Ugrás a poszthoz

Lilith

- Áh, értem - bólintott Avery, majd kortyolt az italából. - És szabad megkérdeznem, hogy hanyadik évfolyamon kezdesz? - érdeklődött, mert valahogy nem nézte ki a lányból, hogy csupán tizennégy éves lenne, de hát ki tudja, ő már aztán alaposan ismeri a mondást, hogy ne ítélj külső alapján, szóval könnyen lehet, hogy meg fogják még ma lepni valamivel.
- Szerintem nagyon jól beszélsz magyarul... régóta gyakorlod? - Nem igazán tűnt fel neki, hogy a lány egyszerű mondatokat használ, mert sokan még ennyit sem voltak hajlandóak beszélni, így pedig határozottan az a benyomása volt, hogy a másik alig ejt hibát, tehát valószínűleg már jó ideje foglalkozik ezzel, hiszen a saját bőrén tapasztalta meg, hogy a magyar nyelv van annyira összetett, hogy ne menjen egykönnyen a nyelvtan. Egek, az a rengeteg nyelvtani eset, amit megpróbált a fejébe verni annak idején a tanára! Mára csak annyira emlékszik az egészből, hogy több, mint húsz van, de a nevüket már rég nem tudja, mert hála az égnek beszédben már nem kell gondolkodnia rajta. Igazából ő járt a családjában a gyerekek közül a legrosszabbul, mert a három kisebb olyan korban csöppent bele ebbe az egészbe, mikor még ragadnak a szavak, Alexis meg... nos, hát ő Alexis. Valószínűleg olykor a nevét is elfejeti, nem hogy hogyan kell helyesen beszélni.
- Igaz - biccentett a megállapításra. - Tetszenek egyébként az itteni ételek? - kérdezte a bundás kenyér maradékaira pillantva, és újfent felrémlett a fejében egy okfejtés arról, hogy ő hogyan viszonyult először az itteni ételekhez (annak a fényében, hogy édesanyja mai napig előnyben részesíti a koreai konyhát), de elhessegette a gondolatot, hiszen hangosan úgysem mesélt volna róla, ha nem kérdezik. Nem volt szokása felesleges információkkal traktálni másokat, főleg, ha annak volt némi személyes vonzata is.
Közben persze figyelte a lányt. Meglepve nézte a fehér szempillákat, pedig logikus volt, hogy nem feketék, hiszen ha valaki albínó, az ezzel jár, de mégis... különös volt, és szép is. Rég járt már itt a csárdában olyan, aki tényleg felkeltette Avery érdeklődését mindenféle hátsószándéktól eltekintve is, de most kíváncsi lett a részletekre. Na meg arra, hogy vajon be tudja-e fűzni a lányt, akin egyelőre nem akart semmilyen varázslatot alkalmazni, hiszen alaposan megtanulta Gilnél, hogy könnyen lehet az embereknek olyan mágiája, amit nem vernek nagy dobra, de ő megihatja a levét.
- Egész jól, igen, már egy éve itt élek - biccentett aztán a kérdésre egy mosoly kíséretében. - Nem annyira nagy szám, eltévedni is nehézkes, érdekes elfoglaltságot találni meg még inkább - osztotta meg a lánnyal a véleményét. - Mindig is nagyvárosokban éltem, szóval... - vonta meg a vállát, felvezetve ezzel a megjegyzéssel a következő kérdést. - És te honnan érkeztél, ha szabad érdeklődnöm? - nézett a lányra, miközben kisöpört egy hosszú tincset a szeméből, és a füle mögé simította.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 9. 14:13 Ugrás a poszthoz

Lilith

- Oh... ezek szerint eddig máshova jártál? - kérdezte Avery, aki annyira még azért mindig nem volt tájékozott a varázsvilágban, hogy tisztában legyen vele, vajon létezik-e olyan, hogy házi tanítás, vagy mindenkinek kötelező a hagyományos iskola.
A következő mondaton viszont felnevetett. Hogyne, ő is látja, hogy sok itt a furcsa elem, Németországhoz, Dániához képest sokkal több a kosz és a verekedések az utcán, és ez az agresszió sokszor abból adódik, hogy nem elég műveltek az emberek máshogy oldani meg a bajaikat egymással. Tegyük hozzá, neki nem volt különösebb problémája ezzel a miliővel, sosem laktak a Rózsadombon, mindenhol a lakótelepek mocskos kis világa jutott neki.
- A kastély konyhája nemzetközi, kedvedre válogathatsz majd, nem muszáj gulyást enni vacsorára - biztatta meg a lányt, noha nem úgy tűnt, hogy különösebben válogatós lenne a felsorolt kellemetlenségek ellenére. Mindenesetre ő személy szerint örül neki, hogy sokféle fogás közül választhat, ráadásul ingyen.
- Öhm... - tűnődött el a fiú a meghatározáson. - Kürtöskalács? - próbálkozott a megfejtéssel, mert szerinte erre illett leginkább a leírás.
Aztán jöttek a személyesebb kérdések, és ahogy Lilith pár szót megosztott vele a lakhelyéről, Avery tökéletesen el tudta képzelni a lányt egy ilyen helyen, főleg valahogy a tenger passzolt leginkább a fejében hozzá.
Ahogy előre hajolt, egyre több részletet vett észre belőle, például hogy mennyire áttetsző a bőre, vagy hogy nem tud pontosan szembe nézni vele, mindig mintha... mintha mozogna a szeme... Kicsit különös, de nem von le a lány kellemes külsejéből semmit.
- Berlin, Koppenhága, Budapest - sorolta fel eddigi lakhelyeit, mikor a lány lelkesedést mutatott irányába. Lehet, hogy mégis szerencséje lesz ma? - A családom folyton költözik, attól függően, hogy az édesapám hol kap állást - mondta, mintha ma is így lenne, pedig jelenleg igencsak Budapesthez vannak kötve, amíg az apja meg nem gyógyul. Ha meggyógyul. - Sok testvérem van és szabadjára voltunk engedve. Ezért ennyire unalmas nekem itt, semmi pörgés, hiányzik a város lüktetése, hogy esténként az utcákra ömlik a zene, felvillannak a neonok... Szerintem ilyen az igazi élet - mesélt őszinte lelkesedéssel, és észre sem vette, hogy rég beszélt már bárkihez ilyen vehemenciával. Ha valamibe szerelmes volt valaha is, akkor az város.
- Te sokfelé jártál már? - nézett újra Lilith-re, mert közben már valamerre mögé bámult, elmerülve az emlékképekben, de aztán kapcsolt, hogy azzal nem igen jut előbbre, ha csak ő beszél. Mert ugye a lányok elvárják, hogy rájuk is figyeljenek.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 20:55 Ugrás a poszthoz

Sára

Kíváncsi volt erre a helyre. Bár senki sem nézte volna ki belőle, nagyon is szeretett olvasni, és múltkor az ebédnél hallotta, hogy van itt egy ilyen különös könyvtár is, márpedig most egy darabig nem nagyon volt ajánlatos lemennie a faluba, úgyhogy valamivel el kellett ütni az időt.
Nem tartott túl sokáig elérni a helyet és bejutni a könyvtárba, ahol aztán egy pillanatra megállt az ajtóban és szétnézett. Nem látott senkit, de ez nem jelenti azt, hogy tényleg egyedül van. Mit is mondtak lent? Van itt valami örvény? Akkor egy jó könyvet kellene keresnie, nehogy még a képzeletben is ő húzza a rövidebbet, mostanában úgyis ez a szokása.
Ledobta a bőrdzsekijét, mert elég meleg volt idebent a folyosóhoz képest, és frissen nyírt hajába túrt. Jobb volt most már így, hogy jött a tavasz, melege volt már a nagy loboncban. Elkezdte nézegetni a könyvespolcot, néha ki-kihúzva egy kötetet, hogy közelebbről is megszemlélje, de nem talált rá még arra, ami igazán bejött volna neki. Végül stratégiát változtatott, és leült törökülésbe a padlóra, először az alsó sorok könyveit nézve át, néha belelapozva egybe, aztán visszatéve a polcra. Lehet, hogy rossz helyen kezdte el keresni a regényeket? Felkelt, odébb sétált, újra próbálkozott, egészen addig, míg végre nem akadt rá valami érdekesre, amiben aztán elmerült, és afféle se lát, se hall állapotba került pillanatok alatt.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 21:52 Ugrás a poszthoz

Sára

Egész jól elvolt a könyvvel, gyorsan szaladt a pillantása a sorokon, és a történet is alakulni kezdett, de persze, hogy éppen ekkor jött valaki, aki megzavarta a nyugalmát, méghozzá nem is akárhogy. Hát, mondjuk valahol megérdemelte, ha már nem figyelt oda a zajokra, és hogy nyílik az ajtó, így aztán szépen a hátába kapta az átkot. Zseniális.
Kiesett a könyv a kezéből és táncolni kezdett, mert nem tudott mit tenni, aztán némileg megátalkodva figyelte, hogy a lány is becsatlakozik, de végül egy vállrándítással elintézte. Oké, legyen, akkor ő meg előveszi a legszebb mosolyát.
- Neked is üdv - mondta enyhén szarkasztikusan, miközben megpörgette az idegent. - Kár, hogy nem közölted, hogy táncolni akarsz, ilyen cselek nélkül is felkértelek volna - eresztett meg egy félmosolyt, miközben megállapította, hogy egy háztársába botlott. Látta már őt párszor a rellonban, azt is tudta, hogy ötödikes, és ezzel együtt ő maga bármennyire is kiváló varázsló, nem igen vehetné fel vele a versenyt. Múltkor az auror bordája is csak azért repedt a keze nyomán, mert a segítségére volt a meglepetés ereje.
Közben azért előhalászta a pálcáját és véget vetett az átoknak, de ha már így alakult, akkor újra megpörgette a lányt.
- Sajnálom, hogy nincs zenénk. De szerinted megvan a Dirty Dancing könyvben? Mert akkor az az örvény, amit emlegettek, akár abba is vihet minket, te meg rophatod kedvedre - mondta, aztán elengedte az idegent, és meghajolt. - Köszönöm a jó kis esti testmozgást.
Igazából ez volt benne a legbosszantóbb, lehetett vele bármit tenni, soha nem húzta fel magát, mert egyszerűen nem érdekelte.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 22:43 Ugrás a poszthoz

Sára

Úgy tűnt, a lánynak elég is volt ennyi az átkozódásból, amit Avery ebben a pillanatban egyáltalán nem bánt. Az elmúlt időszak megviselte, leginkább testileg, hiszen esett-kelt folyton, bár a lelkének sem tett jót az utóbbi meghurcoltatás, ahogy az sem, hogy a tesójára kellett figyelnie. Egy év alatt teljesen leszokott erről, nehéz volt visszaállni a nagy testvér szerepére.
- Azt mondják, van itt egy örvény, ami elragad, mikor olvasol, és bekerülsz tőle a történetbe. Ha pedig épp nincs nálad könyv, akkor véletlenszerű történetet kapsz - magyarázta, mikor abbahagyták a táncot és szembenéztek egymással. - Ezért is jöttem ide, gondoltam kipróbálom, igaz-e - mondta, aztán felvette az elejtett könyvet a földről, és visszarakta a polcra. Nem szerette, ha gyűrődtek a kötetek.
- Remek lesz - vigyorgott a fiú a javaslatra. - De mi lenne, ha inkább valaki más rohanna előlünk? - vetette fel, mert nem szerette magára ölteni a préda szerepét, másokat szekálni viszont annál inkább. Amúgy is régen szaporodott már a pálca gyűjteménye.
- Avery vagyok, nagyon örvendek - mutatkozott aztán be, még ha most nem is volt különösebb ingerenciája jópofizni, de hát ki tudja mire lehet még jó ez az ismeretség. - Van kedved kipróbálni az örvényt? Mert ha igen, akkor keressünk valami jó sztorit, de ha nem, akkor inkább menjünk innen, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem fog sokat váratni magára. Már ha igazat beszéltek - érdeklődött, mert úgy vélte, hogy most talán még érdekesebb is lehetne a dolog, ha van társasága. Alapvetően nem egy nagy társasági lény, de ez a lány jó fejnek tűnt így első blikkre.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 23:23 Ugrás a poszthoz

Sára

- Bárkit érdemes megfuttatni - fejtette ki röviden a véleményét Avery, aki nem igazán foglalkozott azzal, hogy hanyadikos kerül elé, volt már itt minden terítéken, negyedikes rellonos, harmadikos levitás, meg még annyi ember, hogy hirtelen nem is biztos, hogy össze tudta volna számolni. Alapvetően nem kereste a bajt, de az életformájából adódott, hogy az mindig rátalált, vagy csak egyszerűen ki kellett eresztenie a gőzt. Azt azért nagyon sajnálta, hogy múltkor az auror pálcáját nem tudta megszerezni, de ennyit megért, hogy ne börtönben töltse az elkövetkezendő pár évet.
- Sára. Szép név. Mit jelent? - érdeklődött Avery, aki ugyan immár ötödik éve élt az országban, mégis elveszett néha a nevek között, főleg, mikor magyarosított alakokkal találkozott. Noha itt most nem erről volt szó, érdekes módon még nem hallotta ezt a nevet.
- Milyet szeretnél? Fantasy, sci-fi, romantikus? - sorolta Avery úgy véletlenszerűen, miközben végigfuttatta az ujjait a könyvek gerincén. - Személy szerint nem kedvelem a klasszikus irodalmat, úgyhogy ha lehet, azt inkább hanyagoljuk - javasolta, mert annyira nem lett volna boldog tőle, ha mondjuk a Kőszívű ember fiaiban lyukad ki, vagy netán az egri vár bástyájáról nézi végig, ahogy újdonsült ismerőse önti a szurkot a törökre.
- Csak másodikos - mosolyodott el, miközben lassan haladt tovább a soron. - De ne kor alapján ítélj - tette hozzá, mert bizony a rengeteg gyakorlásnak hála ügyesebb volt a társai nagy részénél, a lelke pedig már rég felnőtt, mert egyszerűen ki lett belőle kényszerítve.
- Te... ötödikes vagy, igaz? - kérdezte. - Vagy már mestertanonc? - nem tudta eldönteni hirtelen, mert kevesebb időt töltött ő annál a házában, semhogy tudja az ilyesmit. - Hm... te találtál valamit? - lépett oda a lányhoz végül, hogy megnézze, mi van nála.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 19. 00:00 Ugrás a poszthoz

Sára

- És még a jelentése is remek - vigyorodott el Avery. - Szerencséd van.
Ő maga már egy párszor elgondolkodott, hogy mi ütött a szüleibe, hogy neki is és az öccsének is uniszex nevet adtak. Mintha csak előre tudták volna, hogy fognak kinézni... Pedig az apjuk nem volt egy kicsi ember, csak a véletlenen múlott, hogy a gyerekek az anyára ütöttek a családban. Ő maga a 165 centijével tizenhat évesen már nem is igen számíthat túl jelentős magasságbeli gyarapodásra. Ellenben arra annál inkább, hogy még huszonöt évesen is tizennégynek nézzék, hála a koreai vonásoknak.
- Az nekem is teljesen megfelel - bólintott Avery, majd maga is elkezdett a témában keresgélni.
- Áh, értem - bólintott aztán a fiú. - Hát, itt a legnehezebben megszokható dolog igazából az unalom... - tette hozzá a saját véleményét. - Nem szeretem az ennyire csöndes helyeket, ez a  pár száz diák semmi a nagyvárosokhoz képest.
Igen, már megint előjött a város mániája. Ezzel elég nehezen bírt, még egy év után is zavarta őt a tétlenség, a csönd, és úgy általában minden, ami a vidéki élettel járt. Ugyan a falu adott egyfajta hangulatot az életnek, de a nevében is benne volt a helység titulusa, és ennek megfelelően látnivalóban sem bővelkedett túlságosan. "Jó lenne még a szünetben hazamenni egy kicsit." ötlött a fiú eszébe, mert meg szerette volna látogatni az apját is a kórházban, na meg a régi utcákat péntek este.
Közben Sára valami érdekeset talált, úgyhogy mikor felé nyújtották, a fiú el is vette a kötetet, és beleolvasott.
- Abszolúte tökéletes - bírálta el a könyvet. - Remélem coltot is kapok - álmodozott el egy pillanatra, meg lőni nagyon szeretett volna megtanulni, de egyelőre nem igazán volt lehetősége ilyesmire. - Szerinted most... csak várni kell? - kérdezte a lányt, de mint egy végszóra, mintha megmozdult volna körülöttük a levegő.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 12:22 Ugrás a poszthoz

Sára

Pillanatok alatt egy vonaton találta magát, miután meglódult körülöttük a világ, és a díszletekből nem volt nehéz leszűrni, hogy valóban a vadnyugaton vannak. Éppen olyan volt minden, mint a filmekben, amiket látott régebben, és bár sosem voltak igazán a kedvencei, most, hogy megcsapta a hangulat szele, tetszett neki az egész. Még az is, hogy cowboy kalap volt rajta, meg farmer és kockás ing. Na meg, ahogy kívánta, az oldalát ott húzta a két pisztoly, amitől rögtön elvigyorodott.
Persze amint Sára megszólalt, valóban ott voltak a banditák is, és Avery továbbra is vigyorogva hagyta, hogy berántsák őt az ülések közé.
- És most megtanulok lőni - válaszolt Avery a lánynak, aztán elő is kapta pisztolyát, és kicsit kiemelkedve a szék mögül, lőtt, arrafelé, amerről az előző lövések jöttek. Persze nem talált el senkit, életében először próbálkozott, de jó móka volt, ezek meg úgyis csak regény alakok, nem igaz? Nem kell félni, hogy bajuk lesz.
Mivel azonban tudta, hogy ezzel valószínűleg felhívta magukra a figyelmet, már úgyis mindegy volt, úgyhogy újra és újra próbálkozott - a csodálatos módon magától újra megtöltött pisztollyal -, aztán egy ponton elkapta útitársa kezét, és magával rántotta a széksorok közé.
- FUTÁS! - adta ki a parancsot, és maga előtt terelve a lányt rohantak végig a vagonon, míg ő néha hátranézett és lőtt, mikor túl közel süvített el hozzájuk egy-egy golyó, aztán a vonat végébe érve kinézett az elszáguldó sínekre.
- Itt nem tudunk leugrani - állapította meg. - Mit szólnál a tetőhöz? - villant a szeme Sárára, várva a döntést. Ő személy szerint szívesen menekült volna mások elől a vonat tetején rohanva, aztán ki tudja, még a mozdonyvezetőt is túszul lehetett volna ejteni, Avery fejében ugyanis egyértelműen az élt, hogy ők a banditák.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 22:05 Ugrás a poszthoz

Kiva

Annyira nem volt boldog, hogy partnere is akadt az évnyitóra. Nem, végképp nem tetszett neki a dolog, pláne, hogy így nem lehetett az ő drága, elsős öccsével, habár úgy tűnt, annyira nem is hiányolja őt a srác. Mindenesetre nem tudott mit tenni, ha már múltkor volt olyan ügyetlen, hogy éppen egy prefektus ölébe borította az ételét - és persze ezt is Alexis miatt, aki volt olyan kedves, és első Nagyterembeli látogatása során őt lökdöste -, akkor már igazán megérdemelte azt is, hogy vele jöjjön az évnyitóra. Egyébiránt meg volt a véleménye az olyan lányokról, akik így fognak maguknak kísérőt, de hát nem ő lesz az, aki ezt pont felróná bárkinek.
Rendes volt - felvette a dísztalárját. Fekete volt ez is, mert képtelennek érezte arra magát, hogy más színt öltsön fel, szóval a fekete hajával és szemével némiképp gyászhuszárnak nézett ki, de annyi baj legyen. Arról nem volt szó, hogy színesbe öltözzön, nem igaz?
Mikor az előcsarnokba ért, a lány már ott volt, Avery pedig biccentett neki.
- Bocs a késésért, fel kellett mosni egy vérző elsőst a Rellon klubhelyiségben - hazudta meglepően könnyedén és hihetően, egy olyan mosollyal az arcán, ami nem jelentett semmi jót másokra nézve.
Persze igazából arra ment ki az egész, hogy ne kelljen végighallgatnia a sok díjkiosztást. Valahogy nem volt hozzá hangulata.
Mikor a terembe értek rájött, hogy nagyon ügyes volt, mert tényleg vége volt már a hivatalos résznek, úgyhogy egy kicsit lazítani kezdett. Innen már otthonos a terep, nem lesz gond. Megint csak mosolyogva fordult a lány felé, mikor az megszólalt.
- Hogyne! Mit kérsz inni? Gyümölcslevet, töklevet... levest? - biccentette oldalra egy kicsit a fejét pimasz mosollyal az ajkain, de egyébként nem akarta megint leönteni a lányt, a múltkori sem volt direkt. Ha Kiva nyilatkozott, akkor el is indult az egyik asztal felé, hogy kerítsen egy pohár valamit, majd kicsivel később visszatért a lányhoz, és a kezébe nyomta az innivalót.
- Na, és most mit szeretnél csinálni? - érdeklődött, várva, hogy a hölgy kinyilatkoztassa akaratát.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 22:29 Ugrás a poszthoz

Lilith

Egy röpke pillanat volt csak, amíg összehúzott szemmel nézett a lányra, elgondolkodva azon, hogy milyen szerzettel futott össze megint, mert gyanús volt neki a pálca nélküli varázslás emlegetése - nem voltak jó emlékei a dolog kapcsán. Ennek ellenére túllendült a dolgon, mert nem látta okos dolognak az esetleges húrfeszegetést.
- Ha kérsz a manóktól akkor biztos, hogy megcsinálják - biccentett Avery, akinek meglepően jó tapasztalatai voltak ezzel az aprónéppel kapcsolatban. Mivel ételre alapvetően nem költött csak kivételes esetben, ezért ha valami olyat kívánt meg, ami nem szerepelt az aznapi menüben, akkor néha meglátogatta a konyhát, és ahol az első döbbenet után rájött, hogy bármit megcsinálnak neki. Nem gyakran ugráltatta a manókat, mert valahol még mindig benne élt mélyen a megrögzött mugli, aki szerint előbb-utóbb tuti fel fognak lázadni a parancsolgatás ellen, de ezt nem mondta volna meg senkinek. Majd kinövi.
Elmosolyodott a lány álmodozó arckifejezésén. Látott már ilyet, régen, az iskolában is, mikor a vidékről bejárók vágyakozva nézték azokat, akik busz helyett a város felfedezésére indultak, és meg tudta érteni az érzést. Nem volt mindenki városba való, de ideig-óráig bárkit le tudott nyűgözni a forgatag.
- Metróztál már valaha? - kérdezte a lányt kíváncsian, mert éppenséggel Pest sem volt rossz ebből a szempontból, de Párizs igazán kuriózumnak számított. - Azt mondják, jók, igen - bólintott a fiú aztán, mert ő végképp nem tudta volna megcáfolni az állítást a fürdőkről. Valahogy sosem jutottak el ilyen helyre, mert a szüleinek nem volt rá idejük, nekik meg nehéz lett volna vizes környezetben vigyázni a kicsikre, miközben még ők sem voltak Alexisszel különösebben nagyok.
Kortyolt a vajsörből, lenyelve a maradékot is a pohárból, aztán letette azt, és tenyerébe támasztotta az arcát, miközben újra Lilith-et kezdte figyelni.
- Nem rossz. Vannak órák, amik kifejezetten tetszettek, bár a többségéről az a véleményem, hogy felesleges, vagy legalábbis számomra az. De a könyvtár nagyon jó, rengeteg könyv van, amikből lehet tanulni, én jobban is preferálom, mint az óralátogatást - mondta, mert bár elsősként nem nagyon tehette még meg, hogy nem ment be valamire, de időről-időre megpróbálkozott azért vele. - A tanárok is egész jó fejek, de van pár rémesen fura fazon - fintorodott el egy picinykét a bájitaltanra gondolva.
Még mesélt egy darabig, de miután beleunt, ismét csönd lett, de ez úttal nem túl hosszú időre.
- Nincs kedved valami nyugodtabb helyen folytatni a beszélgetést? - kérdezte a lányt semleges hangon, kihasználva, hogy a háta mögött az előbbi zaklató banda most éppen ismét célkeresztbe vett valakit, és kitört az ordibálás. - Véletlenül van kulcsom az egyik fenti szobához - jegyezte meg olyannyira rezzenéstelen arccal, hogy ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy esetleg még hátsó szándékai is lehetnek.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 22. 22:46 Ugrás a poszthoz

Sára

A lány szépen lendületesen el is indult a vonat tetejére, Avery pedig nem tudta megtagadni férfiúi mivoltját, és egy röpke pillanatig elidőzött a tekintete a látványon, aztán már lendült is a másik után, mert határozottan hallotta odabentről a közeledő lábdobogást.
Kissé felkészületlenül érte a széllökés, ami kis híján visszalökte őt, pontosabban egyenesen a sínekre, ami annyira nem lett volna jó dolog. Túlságosan is könnyű volt hozzá, hogy egyszerűen megálljon odafönt, úgyhogy oldalazni kezdett, mert így kisebb felületen érte őt a szél ereje (éljenek a mugli fizika órák!) és úgy haladt Sára felé.
- Itt vagyok! - közölte a lánnyal, akinek láthatóan gondja akadt a porral is, amit a fiú szerencsére megúszott.
Sajnos azonban röpke csevejüket a lentiek is meghallották, és bár először a létráról próbáltak rájuk lőni, aztán nyilván rájöttek, hogy ez nem fog menni, mert már túl messze vannak, és a vagonok belsejéből kezdett érkezni az áldás.
- Mi a.. - kezdett volna káromkodásba a fiú, mikor egy golyó majdnem levitte a lábujját, de nem volt ideje hosszan filozofálni azon, hogy milyen érzés lett volna, és mit érdemelnének érte egyesek, mert Sára esett, csúszott, ő pedig automatikusan lendült utána, hogy segítsen felkelni és haladni. Ez ugye a rellonos összetartás.
- Gyere, siess! - sürgette, miközben felhúzta őt újra álló helyzetbe, aztán ha a lány hagyta, akkor egymásba kapaszkodva már könnyebben és gyorsabban tudtak haladni a nagy szél dacára is. Némi kihívást jelentett, mikor át kellett ugrani egyik vagon tetejéről a másikra, pláne, hogy éppen ekkor lőttek rájuk az ajtón keresztül, de remélhetőleg a lánynak sem esett baja, úgyhogy Avery egyre csak törtetett vele előre.
- A mozdonyvezetőt túszul ejtjük. Akkor nem lőhetnek ránk többet - jelentette ki, de az állítása csak akkor volt helyes, ha valóban ők voltak a rossz fiúk, amire nem mert volna mérget venni, hiszen valahogy még nem volt ideje arra, hogy a zsebeit túrja seriff csillag után.
Aztán egyszer csak sikerült elérni a mozdonyt, és a szénkupacra ugorva, botladozva megközelítették a vezetőfülkét. Úgy tűnt, hogy még senki sem jött rá, hogy már eddig jutottak, a masiniszta pedig már annyira megszokhatta a lövöldözést, hogy hátra sem pillantott, legalábbis egyelőre.
- Te jobbról, én balról - javasolta az ablakokra mutatva, amik a melegben nyitva voltak, és "csak" be kellett rajtuk mászni, aztán ha Sára is beleegyezett a tervbe, akkor el is indult, hogy megvalósítsa azt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Avery Lyall összes RPG hozzászólása (44 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel