Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ettől félt. Már csak ez hiányzott. Az iskolán kívül is a jobb jegyért akarnak nála sorban állni. Pedig kíméletes tanárnak gondolta magát, ezek szerint még mindig nem elégíti ki a lustább népség igényeit? Komolyan, olyan rosszul tudja magát érezni ilyenkor. Egyszerűen nem segíthet, bármennyire szépen néznek rá. Örül, ha a tantermen kívül is felkeresik a tanítványai, de mostanában egyre több embernél érzi azt, hogy csak a talpát nyalják, hízelegnek. Nagyon rossz érzés. Tudja kezelni, de ettől egyre inkább magányosan és elhagyatva érzi magát. Még nem tudta száz százalékban eldönteni, hogy Karina miért ült le hozzá, de adott még neki némi esélyt, hogy talán mégsem ez a célja, hiszen már korábban is próbált beszélgetni a tanár úrral. A lányka büszkén húzta ki magát a vizsgákra való rákérdezés után, remélhetőleg nemcsak a naivitás beszél belőle, hanem tényleg szép eredményekkel zárja majd a tanévet. Ugyebár ez csakis rajta múlik. Attila nem hinné, hogy az itteni tanárok direkt kiszúrnának bárkivel is. Ahhoz valami nagyon csúnya dolog kellene hogy történjen. Nagyszájúból több is van az iskolában, de az még nem ok arra, hogy valakit csak úgy meghúzzanak. Különben is, a lényeg a teljesítményen van, amely a dolgozatokkor mérhető le. Ő is csak azt kéri, hogy akit nem érdekel, az maradjon csendben az órán, hagyja tanulni a társait, és akkor nem akasztják össze a bajszukat.
- Nem szeretek kitolni veletek. Ha figyeltél az órámon, nem érhet majd kellemetlen meglepetés - ígérte meg a lánynak, s rögtön hozzátette, hogy nagyon fog majd szurkolni, ahogy mindig, mindenkinél. Mellesleg gratulált a többi vizsgájához.
Kellemesen mosolygott a lány humorán, persze az evőeszközt azonnal visszautasította, hiszen a szeme sarkából már látta is a rendelése érkezését. Ezért sem válaszolt rögtön a roppant kényes témára, melyet éles kardként szegeztek neki. De legalább a forrócsoki és a gyümölcskosár kompenzálta a  számára kínos szituációt. Maga előtt szépen elrendezgette a rendelt finomságokat, majd apró falatonként fogyasztani kezdte.
- És te ezt mind meg is fogod enni? Nehogy megülje a gyomrod... - intette óvatosságra a lányt - Amúgy neem, egyedül jöttem.
Nem igazán tartozik rá, hogy van-e valakije vagy sem. Nem szeretne erre reagálni, nehogy sértődés legyen a dologból. Ez az ő magánügye.
Szerencsére elterelődött a téma a patrónus felé. Arról már jóval nagyobb szakértelemmel és magabiztossággal tudott nyilatkozni.
- Nagyon nehéz bűbáj, ugye tudod? A felsőbb éveseknek szoktam tanítani, csak különleges indokkal teszek kivételt, de ha alkalmasnak bizonyulsz a korai elsajátítására, akkor megpróbálkozhatunk a dologgal. Mindenképpen a vizsgák után, mert hát most mindketten másra koncentrálunk, és persze az igazgatóságon is rá kell bólintaniuk. Lesz elég időd? - kérdezte, persze nem elvenni szerette volna a lány kedvét, csak ismertetni a tényállást - Hogyhogy most tanulnád meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A hétvégi nap ellenére már korán reggel elhagyta a házat, hogy egyenesen a Minisztériumba vegye az irányt. Elegáns öltözetével ismét a mágusok és a varázstalanok közötti aranyközépút megtalálására törekedett. Csanád miatt nem kellett aggódnia, hiszen a reggelit szokás szerint kikészítette az étkezőasztalra, bár szinte mérget vett volna rá, hogy lesz dél is, mire kikászálódik az ágyából. Pláne, ha nincs otthon senki, aki még délelőtt felkelthetné. Eltelt már annyi idő, hogy nyugodt szívvel lépjen ki a házból, a riasztóbűbájok meg idejében szólnak, ha valami rettenetes katasztrófa sújtaná a házat. A fiú iránt táplált bizalma azonban elérte azt a szintet, hogy ezúttal megadhassa neki ezt a kis szabadságot, hogy egyedül hagyja a saját házában. Délután már otthon lesz, reményei szerint.
Fővárosi látogatásának oka egy jelentéktelenebb megbízás. Ám ezekből az apró ügyekből egészen sokat vállal az év ezen szakaszában, hiszen megfogyatkozik az iskolai tennivaló, muszáj hát valamiből extra pénzt csinálni. Két ember, plusz az állandó tartalékolás. Ha minden jól megy, a nyáron valamikor örülne egy hét tengerparti üdülésnek, ehhez azonban a tanári fizetés nem lenne elég. De anyagi helyzete firtatása helyett inkább törődött a munkával. Aztán végül úgy alakult, hogy hamarabb vége lett a tárgyalásnak, mint azt előre remélték. A delegáció tagjaként a belváros másik végén kötöttek ki, onnan pedig nem várt okra hivatkozva szabadon útjára bocsátották. Indulhatott hát haza, és mivel a körúti éttermeknek nem tudott ellenállni, ebédidő tájékán a férfias megoldás mellett döntött. Otthoni főzés helyett valamiféle készétellel lepné meg a fiút, úgyis rég volt ilyenben része. Annak ellenére, hogy a tanár úr egyébként ügyes szakácsnak mondható, nekiállt valami finom után kutatni. A kirakatok bámulása alatt persze a járókelőkre is rápillantott. Élénk ruhája rögtön feltűnt, azt azonban nem gondolta volna, hogy pont akkor, pont Őt, azaz bagolyköves kolléganőjét ismeri fel. A döbbenettől mosolyra derült arccal lopózott oda mellé a legnagyobb titokban, majd bökte meg oldalát.
- Hát te? Hogyhogy itt? - kérdezte ebben a szabadabb, közvetlen stílusában, hiszen nem az iskola falai között voltak, még ha nem is ismeri annyira - Nem tudsz valami jó éttermet a környéken, ahol elvitelre is lehet kérni? -hátha szerencséje lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bökése után ijesztő sikkantás, lendülő tenyér... Attila védekezőpózba vágódik. Összehúzta magát, behunyta a szemét és egyik kezével próbálta elkapni kollégája karját, nehogy az véletlenül arcon találja. Merlinnek köszönhetően az utolsó pillanatban sikerült megúsznia a katasztrófát, így ismét természetes testtartást vehetett fel. Még azért fújt egyet, hiszen kissé lesápadt az események hirtelensége miatt, aztán jobbnak látta körbenézni párszor, nem-e nézték őt valami közönséges zsebesnek, aki pórul járt. Szerencsére nem sok szemtanúja akadt a komikus jelenetnek, vagy csak ennyire hozzászokott a pesti lakosság az efféle történésekhez.
- Semmi baj. Akkor rosszkor? Vagyis... sietsz? Mert akkor nem tartalak fel - mondta bűnbánóan, hiszen nem elég, hogy a frászt hozta társára, még hátráltatja is a közlekedésben. Persze Nekeresd nem ebben az irányban van, bár ebbe akkor bele se gondolt. Az a "még van időm" persze erősen azt sugallja, hogy az imént egy hülye kérdést tett fel, de biztosra akart menni. Későbbi dolga ellenére igenis lehetnek más elintéznivalói az embernek, máskülönben miért sétálgatna oly határozottan  a körúton? Jó ötletnek tűnt leszólítania, de nem erőlködik, ha jobbnak látná egyedül folytatni útját. A környező éttermekről azért még megkérdezte, hátha a segítségére lehet, de sajnos nem lett okosabb. Sőt, a válasz egy kissé furcsa is volt. Feltehetőleg nem jár gyakran erre. Még az is megfordult a tanerő fejében, hogy esetleg eltévedt. Inkább nem kérdezett rá, nehogy beégjen és rossz viszonyt alakítson ki azzal a személlyel, akivel körülbelül minden nap találkozhat az iskolában.
- Mindegy, majd elintézem valahogy. Nem olyan sürgős, vagy nem is muszáj. Hogy vagy egyébként? Bírod még a vizsgaidőszakot?
Tény, hogy a tanár úrénál kevesebb létszámot tanít, de attól még lehet ugyanolyan megterhelő számára ez a hónap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy bátor akciója nem volt hiábavaló. Még ha egy kissé zavartnak is tűnt a válaszával, bár ezt betudta az imént okozott sokkhatásnak. Na igen, kellemetlen helyzetbe hozott egy nőt. Sürgősen jóvá kell tennie a baklövést, még mielőtt a tanáriban valami negatív kép rajzolódna ki róla a háta mögött. A hírnevére azért oda-odafigyel. Ami viszont jóval nagyobb húzóerővel bírt, az a kettejük kapcsolatának problematikája. Elnézve Vikot, hirtelen egy olyan alkalmat se tudott volna mondani, amikor ők ketten hosszasan elbeszélgettek volna bármiről is, ami nem a tanításhoz köthető. És ez egyébként igaz a többi kollégájának többségével is. Talán égi jel, hogy változtasson ezen, hogy ne csak a munkahely legyen közös, hanem egy kicsit ismerjék meg egymást jobban is. Lehet persze, hogy csak ő ez a barátkozós fajta, de úgy gondolta tehet egy próbát. Nem szeretne barátok nélkül a sírba menni. A régi kapcsolatait nem hagyta elévülni, sok ismerősével fut össze a gimnáziumi évekből, vagy netán a gyerekkori ismertségek bukkannak fel időnként, de ezek egyre inkább halványodnak az évek előrehaladtával. Év közben, ha elmerül a tanításban, akkor szinte csak a szűk családi körrel és a kastély vonzáskörzetében élőkkel tudja ápolni a viszonyát, egyébként semmi-senki új nem jön az életébe.
- Na, örülök... Hát igen, így már könnyű - nevette el magát a dolgon. Végül Viko is tanár lett, s csak néhány éven múlt, hogy nem tanította. Arról azonban nem sokat tudott, hogy az üzleti dolgaival mi a helyzet, de túl hülyén vette volna ki magát, ha nyíltan rákérdez. Hely kellett, ahová beülhettek. El is kezdett a szemével keresni egy megfelelő kávézót.
- Én megvagyok, köszönöm. Most végeztem egy olyan tárgyalás féleséggel, a szokásos tolmács-szerep. Hát, hétköznap azért nem könnyű, évről évre többen vannak a vizsgázók közül, de igyekszem mindig a jobbik jegyet adni.
Sajnos még így is előfordul, hogy valaki megbukik, de van az a pont, amikor már senki nem segíthet a diákon. Az ilyen eset kizárólag a tanuló hibája.
- Neem, már nincs dolgom. A kajavásárláson kívül, ami meg ráér. Ha gondolod, akkor esetleg...? Beülhetnénk valahova, úgyis keveset tudok rólad - vallotta be őszintén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen, amolyan másodállásban. Igazából a legkülönfélébb feladatokkal bíznak meg a Minisztériumban, aztán megyek, ha ráérek - magyarázkodott a láthatóan megdöbbent beszélgetőtársának. Tulajdonképpen ő is meglepődött, hogy ezt még nem tudták róla. Úgy hitte, ennyit azért legalább ismernek Szikszairól, még ha esetleg nem is találkoztak vele. Valóban hasznos, ha az ember több nyelven is beszél, különösen az utóbbi években kapott nagyobb szerepet az ilyen munka. Jó döntés volt annak idején ráfeküdnie erre a területre, hiszen ha nem lenne már benne ennyire a dolgokban, ilyen tapasztalattal, akkor valószínűleg a fiatalabbakat foglalkoztatnák odabenn. Merthogy pont az utánajövő generáció büszkélkedik több tolmáccsal.
- Nálam is meg kell küzdeni, ha jó jegyet akarnak - pontosított, még mielőtt téves következtetéseket vont volna le - Szerintem biztos ismered azt a kávézót a budanekeresdi főtér mellett. Az esetleg?
Mint megtudta, nem nagyon ismeri a járást, a körúton pedig sosem tudhatja az ember, hogy milyen helyre ül be. Történetesen nem tartozott Attila kedvenc vendéglátói-övezetéhez, s mivel a lány is a mágusnegyedbe tartott, gondolta elhoppanálhatnának. Az egész csak egy pukkanásnyi idő, s megkímélik magukat a hosszú gyaloglástól, zsúfolt tömegközlekedéstől vagy a szúrópróbaszerű étteremteszttől. A régi és jól ismert régió mellett adták le voksukat. A tanár úr kissé kinyújtotta karját, hogy Viko azt megragadva csatlakozzon a hoppanáláshoz, majd ha ő is benne volt a dologban, másodpercek alatt már az említett kávéház bejáratánál álltak. A jó időnek hála a kinti részlegen is le lehetett már ülni, így letelepedtek egy kétszemélyes asztalkánál.
- Mindjárt más - nyújtózott, hisz öltözetében nehezen tudott elkényelmesedni - Mit kérsz? - kérdezte, még mielőtt rátértek volna egyéb témákra.