36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Artemisia Rubya összes RPG hozzászólása (152 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 16:43 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Arnold

 Konyhai ismereteinek hiányát lazasággal palástoló éléskamra felforgató partnerem nagyon belelkesült, alig ejtettem ki a számon ajánlatomat a készülő étel megosztására, a nebuló gyomra helyeselt is, így neki nem volt mit tennie, mint követni hasa akaratát. Vallomása ellenére nyugodt lélekkel bízom rá nem csak a hagymát, de a paradicsomot sőt a paprikát is. Megmutatom milyenre vágja őket, ez egyszerűbb és célravezetőbb mint elmondani.

- Ha elkészült velük akkor hagyma, paprika, paradicsom sorrendbe állítsa őket kérem, és üsse fel egy tálba a...nyolc tojást, biztos, ami biztos inkább legyen több, mint kevesebb. A kolbászt pedig nagyjából fél centis egyforma  karikákra vágja fel, jó?

 Adom ki az ukázt és puha köntösöm fölé kötényt kötök, majd előveszek egy jókora platnit, aminek kicsit magasított a fala. Ebbe beleteszem a kis mennyiségű zsírt és hevíteni kezdem, de nem hagyom, hogy füstöljön. Amikor megkapom a hagymát beleteszem a zsiradékba és elkezdem üvegességig pirítani, majd jöhet a paprika. Amikor már az is kellően puha következik a kolbász.

- Két szelet kenyeret daraboljon fel nagyobb kockákra, és végezetül árulja el mennyire szárazon szereti a tojást. Mert én speciel úgy ha egy kicsit azért sültebb de nem parázs.

 Minden szépen alakul, só és egy kis bors kerül az étel alapjára, melynek illata belengi a konyhát. Míg párolódik a keverék lereszelek egy kis darabka sajtot és félreteszem. Ezzel fogom megszórni a még forró rántotta tetejét, hogy teljesen felolvadjon rajta.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 17:48 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Arnold

 A tojásokat ráöntöm a készre pirult keverékre, majd beleforgatom a kenyérdarabokat és az egészet addig kevergetem és tologatom, míg a tojás itt-ott aranybarnára nem pirul, de az egész lecsós alapnak mégis szaftja marad. Ezt koronázom meg a sajtreszelékkel amit rászórok miután a tüzet eloltottam alatta. Összefut a nyál a számban.
 
- Köszönöm a segítségét! Ugye nem is volt ez olyan vészes? Jól van, vegyen elő magának egy tányért, én ahogy annak idején, még iskolás éveim alatt megszoktam úgyis a serpenyőből fogom megenni. Az az igazság, hogy halványan emlékszem önre, Levitás igaz? Olyan furcsa, hogy az élet mennyire  erősen ismétli önmagát. Tudja én a Rellonak megfelelő házba jártam egykor és sokszor lopakodtam le enni a konyhába késő este, most ez pont ugyanolyan érzés. Önnel sokszor előfordul az ilyesmi?

 Mesélem miközben kitálalok egy emberes adagot a diák tányérjára és elindulok az asztal felé. Út közben nem tudom megállni, hogy meg ne kóstoljam a rántottát. Hmm...nagyon jó lett. Csak egy falatkát csentem, azért az illem mégis azt diktálja, hogy együtt étkezzünk, ülve. Tehát kisvártatva elhelyezkedem a széken és megvárom míg vacsorapartnerem is így tesz.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. december 31. 18:30 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Arnold

 Miután nekiláttunk az evésnek és a bőséges koszttól kínzó éhségem alábbhagy, szinte szebbnek látom a világot. Talán pont emiatt általában távolságtartó természetemet meghazudtolva szívesen mesélek a fiatalembernek elsőként megosztva vele, hogy hová is jártam iskolába.

- A barcelonai Encanto Mágus és Boszorkánynevelő Általános és Középiskolában kezdtem, innen gemmológus-gyógyító szakra mentem tovább a madridi Cordura Mágus és Boszorkányképzőbe. Nagyon szerettem mindkettőt. Annak ellenére, hogy sosem tudtam teljesen beilleszkedni a házaim közösségébe. Ön jól boldogul a Levitában?

 Érdeklődöm, miközben folyamatosan pusztítom magam elől a másoknak talán kihívást jelentő adag rántottát. Felmerül bennem, hogy ezt majd valami finom innivalóval le kell öblíteni. De nem tudom, hogy mit kellene innom. A kolbász miatt vörösbor dukálna, de a nebuló miatt ez az ötletemet elvetem. Marad a jó kis menzatea, régi nagy kedvencem. Ha már ez az este úgyis ilyen nosztalgikusra sikeredett.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. január 5. 21:39 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Arnold

 Figyelemmel hallgatom a diákot, miközben lassan az utolsó falat is testen belüli élménnyé válik számomra. Nagyon jól esett megint kotyvasztani, visszaadott valamit ami kiveszett belőlem mostanság, az alkotás örömét és a végeredmény az evését is. Beszélgetésünk lágy szövésű fonalát tovább fonva újabb kérdést kapok.

- Gyógyítóként életeket mentettem, ami maga a csoda, de csak az enyém. Nem tudtam megosztani, pedig ez volt a vágyam, hogy továbbadjam, azt ami nekem jutott, a tudásomat és minden mást. Tanárként erre módom van és ez most erőt ad és boldoggá tesz.

 Mesélem s közben egy pillanatra elrévedek, villám hegyével játszadozom az ajkamon és lelki szemeim előtt felrémlik saját akkori alakom. Az idő, amikor még fehér köpenyben róttam a kórtermeket és gyógyítottam a ragályokat. Decens konty és zöld szemek éles pillantása. Rég volt, ködbe vesző múlt.

- Ön mi lesz ha végez? Mik a távlati tervei?

 Kérdezem visszatérve a jelenbe. Nagyon sokszor eszembe jut mostanság, hogy mi lett volna, ha Gyógyító maradok. Hol lennék, milyen lenne az életem. Biztosan más de, hogy jobb-e abban nem vagyok egészen biztos.

- Ne hálálkodjon, az Ön keze is benne volt a vacsoránkban, szerencsére nem fizikailag...Egy teát? Igen az jól esne, köszönöm.

 Egek, egy szóvicc, ez új. Hirtelen jött és meglepett, hogy képes vagyok újra rá és még mosolyogni is tudok. Talán az étel teszi. Meglehet...de mindegy is, mert a tény az, ami számít.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. január 9. 19:53 Ugrás a poszthoz

Partay Alfréd Benedek

 A délutánjaim szabadok mostanság, szinte minden nap, mivel az óráimat inkább korábbra tettem az idén. Ezért úgy döntöttem járok egyet a Kastély környékén, mostanság ahogy sok másban, a sétához való hozzáállásomban is változtattam, persze ha majd megérkezik végre a motorom, akkor azzal fogom róni a környék útjait, de addig marad a lábbusz. Így hát bele is bújok egy meleg vörös pulóverbe, farmert, hótaposót és kesztyűt húzok, majd télikabátomba burkolózva elindulok kifelé.
 Elhagyva a hatalmas Iskolaépületet lendületes léptekkel, magamat mozgásban és melegen tartva sétálok a friss havon, mely ropogva a talpam alatt. Lélegzetem párája ritmikus ütemű felhőkben száll fel és hagyom magam mögött, ahogy haladok előrefelé. Meg sem állok a Faházig. Lassan ereszkedik rám az este és azt gondolom magam vagyok, ám a csendet apró, minden bizonnyal embertől származó neszek zavarják meg. Kíváncsi-óvatosan mászom fel a kis létrán és nyitok be a kellemes meleggel bélelt, barátságos és valóban nem üres építménybe.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. január 10. 16:03 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Arnold

 Az ifjú csillogó szemekkel hallgatja szavaimat, kicsit zavarba is hoz ezzel, de kezelem legott a dolgot és igyekszem ezt a tisztelet jelének betudni, ami pedig nagyon kedves tőle. Ám szavaival még egy hasábot rak a dicstűzre, amire már mindenképp reflektálnom kell, nehogy azt gondolja nekem nincs árnyoldalam.

- Tudja hatalmas árat fizettem én ezért a hozzáállásért. Többször építettem újjá az életem a semmiből, mint Kőmíves Kelemen a falat, abban a bizonyos versben. Igaz ugyan, hogy ha nem így lett volna, ma nem az vagyok, akit maga előtt lát.

 Míg elmeséli milyen terveket szövöget figyelem őt és elismerően bólintok, csak nézem, ahogy a teáinkhoz való vizet készíti, feltéve a tűzre, majd elém rak egy nagy halom különféle filtert. Válogatás közben folytatom a beszélgetést.

- Komoly hivatást választott, biztos vagyok benne, hogy meg fogja állni a helyét, csak ne felejtsen el soha embernek maradni.

 Szavaimban felfedezheti a bizalmat, melyet megkapott tőlem amikor elkezdtünk vacsorát csinálni. Mert nem tudom más miként cselekszik, de számomra egy ilyen bensőséges mozzanathoz bizony bizalom kell, elvégre ő egy diák és ez a szituáció kimenetele szempontjából nem elhanyagolandó tény. Azt hiszem mindeddig jól kezeltem az ilyesfajta helyzeteket és ez ma sem lesz másként.
 Elmém kósza szellője visszafúja a bőség zavarából való választáshoz, mely nem is olyan egyszerű, mint hittem. A rántotta nehézségét egy könnyű citrom-menta-gyömbér keverékkel fogom feloldani, rebben tova gondolatom az előttem heverő teák sorjázásáról a döntés meghozatala után. A citrom fertőtlenít, a menta tisztít, míg a gyömbér felpezsdíti a vérkeringést. Felmelegít anélkül, hogy izzasztana. Tökéletes kombináció lesz.

- A finomakat szeretem, mindenben. Szenvedélyem az evés és még inkább a főzés, ezt mondjuk le sem tagadhatom azt hiszem és ezt is jól esik megosztanom másokkal. Ön milyet választott és mivel issza majd?  

 Kérdezem, mialatt ujjaimat összefonva üldögélek az asztalnál és várom a teám, Nagyon jól érzem most magam, olyan nyugodt lettem és békés mint már nagyon rég. Örülök, mert ez azt jelenti, hogy bár el nem felejtek semmit, mégis tovább tudok élni újra és itt az élni szón van számomra a legnagyobb hangsúly.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 27. 23:39 Ugrás a poszthoz

Kyle Donovan
 
 Lassan minden visszatér a régi kerékvágásba, az élet megy tovább és visszatértem én is a svédországi kiruccanásból. Megszerettem azt a hideg helyet, pedig ezt álmomban sem gondoltam volna. Olyan sok kellemes percet éltem át rövid ott tartózkodásom alatt, mit már rég.
 Ma pedig, első utam rögtön ide vezetett a könyvesboltba, hogy beszerezzek néhány nyelv és utikönyvet. Ahogy álmos szemeimből hideg vízzel kimostam az éjszaka nyugodalmát eszembe ötlött miért ne tanulhatnék meg pár szót és térhetnék vissza valamikor a közeljövőben egy kicsit hosszabb időre, mondjuk a nyári szünetre, mint önkéntes gyógyító, hiszen láttam, hogy most is kerestek embereket. Kapva kaphatnék hát az alkalmon.
 Hajam kiengedve hagytam, fekete pulóvert, sötétszürke, bal oldalán combig sliccelt szoknyát, hozzá térd alá érő csizmát vettem fel és vádliig érő bőrkabátot, nyakamba élénk kék sálat kanyarítottam. Így indultam el ide a boltba, ahol most serényen sorjázok a polcok között a megfelelő köteteket keresve.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 28. 09:58 Ugrás a poszthoz

Thomas Alexander Everett

 Hmm...micsoda illat és látvány! Minden egyes alkalommal, amikor bejövök ide, ezen elámulok. Ennek többek közt az is az oka, hogy én a sütemények készítésével mióta az eszemet tudom hadilábon állok, és mindez a mai napig változatlan maradt, sajnos. Így tehát egy perces néma, de határozott csodálattal adózom a Cukrász képességeinek, mielőtt keresnék magamnak egy kellemesen nyugodt asztalt. Levetem hosszú, barna bőrkabátom, nyakamból kikanyarítom ametiszt lila sálamat, s már épp elhelyezkedem, amikor tökéletes időzítéssel megérkezik a személyzet egy tagja, hogy felvegye a rendelésemet.

- Jó napot! Szeretnék kérni egy karamellás tejet, extra tejszínhabbal, fahéj szórással, tűzforrón és két szelet süteményt. Az egyik legyen egy karamellás sajttorta, a másik pedig...egy csupa-csoki-csodatorta. Köszönöm!

 Egy barátságos mosollyal kísérem le tömény monológomat, melyet a lány szorgosan jegyzetel, majd távozik. Most, hogy ismét magamra maradtam előszedem táskámból azt a kis méregzöld, masnival átkötött dobozkát amit az imént vettem az ékszerboltban. Az eladónő, ha jól emlékszem a neve Evana, miután beléptem és köszöntünk egymásnak egyszerűen csak rám nézett, elmosolyodott és a kezembe nyomta, azzal a kéréssel, hogy akkor bontsam ki, ha már nem vagyok a bolt közelében. Furcsának találtam a dolgot, nagyon is, de mivel mutatós zsákbamacskám egyáltalán nem volt drága, engedtem a vörös hajú, szerfelett bohókás hölgy hóbortjának, kifizettem az árat amire taksálta, és most itt vagyok, készen a kibontására. Őszintén bevallom, még sosem vettem így ajándékot magamnak.
 Hogy miért is mentem be egyáltalán ajándékért? Mert születés és névnapom is volt nemrég, amiről a Svéd utazás és kint tartózkodás furcsaságai miatt, és mert a baglyok az itteni lakrészembe hozták az összes leveleket, teljesen megfeledkeztem. Leleményes Szüleimnek hála egymást követő napokon vannak a nevezett események így nem csoda, ha bosszús vagyok és nem is törődöm a dologgal. Ez az utazási hajcihő meg még tényleg rá is segített a dologra. De sebaj! Ma pótolom, gondoltam, amikor felvettem világoskék farmeromat, hozzá egy fekete, ejtett vállú pulóvert. Hajamat kiengedve hagytam és sminket sem tettem fel. Azt általában csak akkor szoktam, ha olyan jellegű rendezvényre vagyok hivatalos, ahová cicoma vagy pompa dukál. A saját utónévnapom nem ilyen esemény.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 28. 22:28 Ugrás a poszthoz

Mr. Everett

 A cukrászda kezd megtelni élettel, sorra érkeznek emberek egymagukban vagy párban. Kisvártatva a mellettem lévő asztalhoz is letelepednek ketten. Egy férfi és egy fiatal fiú, ahogy elnézem, mert felnéztem rájuk, úgy sejtem apa-fia duóhoz van szerencsém. Nem csapnak zajt a férfi olvas a gyermek eszik, köztük vékony fal emelkedik. Emlékszem Juan sokat járt Apánkkal így el. Hiába én voltam a legöregebb a kedvence mindig is ő volt. Szegény Blas, egek mennyit vitáztak emiatt, persze nekem sem esett jól, de tudtam ez már csak így van, ha az ember nőnek születik egy férfias társadalomban.
 Úgy elgondolkodtam ezen, hogy észre sem vettem, hogy az általam kért és várva-várt finomságokat a pincérlány -aki nem ugyanaz, mint amelyikük a rendelésemet felvette- szép sorban pakolgatja le a férfi elé. Hirtelen nem is tudom mit tegyek, de korgó gyomrom és a látványra számban összefutó nyál segít a döntésben. A kis hölgy már ellibegett ugyan, de a karamellás tejem és a tortaszeleteim itt maradtak egy karnyújtásnyira tőlem, tehát cselekszem. Felállok odalépek a pároshoz és felemelem a letett halom első darabját, nevezetesen az innivalót.

- Jó napot! Bocsássanak meg, de azt hiszem valamiféle tévedésből önök kapták meg azt, amit én rendeltem. Ha megengedik ahelyett, hogy csatlakozom, inkább átmentem őket magamhoz.

 Mosolyogva emelem el tehát előlük a szép nagy hőálló poharat, melynek tetején majd öt centi magas habkorona díszeleg. Persze arra is van már frappáns válaszom, ha esetleg megkérdőjeleznék a dolgot, bár ezt kétlem. Már épp fordulnék vissza az első szelet süteményért, amikor a csípőmmel meglököm asztalomat, aminek széléről a kis dobozka leesik és kinyílva pont előttem ér földet. Leguggolok, hogy felvegyem és megcsodáljam ezen a faramuci módon szemem elé táruló nagyon megkésett, magamnak vett születés-névnapi ajándékomat.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 6. 11:41 Ugrás a poszthoz

Bárcián

 Bármennyire is próbálok visszazárkózni kellemes, pihentető magányom burkába, egyszerűen nem megy, képtelen vagyok kizárni a nem messze tőlem lubickoló férfi által keltett zajokat és néhány szavát, melyet talán nem is hozzám intéz. Végső elkeseredésember és mert már úgyis mindegy közelebb megyek. Rosszalló pillantásomat vetem játékára melyet a hidegben megdermedő vizes testszőrzetével elkövet.  

- Látom jól mulat a természet apró törvényén. De ez nem a jeti készítés, csak fizika...Gondolom ezzel azért nem mondtam újat önnek ugye?


 Kérdezem enyhe pimasz gúnyossággal hangomban, mert azért hová fajul a világ, hogy egy meglett férfi óvodássá válik a fagyástól és olvadástól. Lehet bennem van a hiba, vagy csak a félvérség teszi, de nekem ez egyáltalán nem vicces. Persze, az más kérdés, hogy míg ő ki be emelkedett a vízben én titokban pilláim alól megmustrálhattam, bevallom a szemei azok szépek mi tagadás ha nem lenne ilyen széltoló viselkedése még szimpatikus is volna, de mivel elrontotta a renoméját csekély az esély rá, hogy megenyhüljek irányában és kedves legyek.

- Tehát jól értem, hogy önnek kell elszámolnom majd a megrendelt köveim számláival, Igazgató úr?


 Nos igen megesik, hogy egy-egy új anyag tanulásához vagy bemutatásához új dolgokra, kövekre és másokra is szükség van melyet eddig saját pénzemből vettem meg és lett a sajátom ezáltal vagy kölcsönöztem ki épp. Ha már van gazdaságis, ez remélem meg fog változni és a felszerelésekre lesz külön kerete minden tantárgynak mellyel a tanár rendelkezhet, belátása szerint.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 10. 22:36 Ugrás a poszthoz

Kyle Donovan

 Egy magas férfi állja most utamat, szinte szédülök miközben felnézek rá. Az előbb sikerült majdnem felborítania, ahogy egyszerre indultunk el ugyanazon polc felé. Nem tudok mit mondani, hiszen előbb tekintetemmel meg kell keresnem az égben, azt a pontot, ahol a szeme van. Úgy harminc centi lehet köztünk, ami arra minden bizonnyal elég, hogy ha esni kezd arról ő értesüljön hamarabb.

- Semmi gond, a fő, hogy meglátott. Az lett volna csúnya baleset, ha nem. Amúgy Artemisia Rubya professza vagyok, innen az Iskolából.


 Mondom miközben apró kezem nyújtom fel neki, hogy ha már így összetalálkoztunk akkor meg is ismerjük egymásnak legalább a nevét. Ha pedig már tudni fogom ki ő könnyebb lesz megkérnem, hogy vegye le nekem azt a kötetet amiért indultam a nevezett polc felé.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 10. 22:47 Ugrás a poszthoz

Mr. Everett

 Felszedtem a földről a dobozkát, amiben egy pár ezüst fülbevaló lapult, mely borostyánlevelet mintáz. Közben meghallom annak az úriembernek a hangját, akinek az asztalára tették le az én rendelésemet. Ahogy odakapom a fejem beverem az ő asztalának sarkába. Nem koppan nagyot, de érzem és ez elvonja a figyelmemet. Mostanság elég szerencsétlen vagyok, de hogy ennyire...ez vicc.

- Mi tagadás azt hiszem a következő kanyarban a süteményeim látnák kárát a szerencsétlenkedésemnek...Szóval, ha nem bánja inkább én ülnék át ide és megkérném tegye át az innivalómat, hátha önnek jobban sikerül.

 Mondom, miközben igyekszem felkászálódni egyik kezemben az ékszerrel és dobozával, míg másik kezemmel a fejemet fogva. Szemben ülök le a férfival, ha nem vet ellen,  oda ahol az imént még a fia ült, aki idő közben elment, akkor távozhatott amikor még bányászbékásdit játszottam az asztal alatt.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 13. 17:26 Ugrás a poszthoz

Mr. Everett

 Segítőkész újdonsült asztaltársam aggódik a fejem miatt, mosolyogva legyintek, semmi komoly csak koppant egyet. Ám ez után, de még a sütijeim előtt, amolyan aperitif gyanánt egy jól irányzott mondattal hozza tudomásomra, hogy nős. Ezzel nincs semmi gondom, mert bár persze ez a helyzet kissé banális és kelekótya a külső szemlélő szemével nézve, én mégis csupán épségben szeretném elfogyasztani a finomságaimat.
 Nincs bennem ártó szándék, kacér természetemet sem most és itt fogom megcsillogtatni, pláne nem neki, hiszen van társa.  Szóval csak végre lehunyt szemmel belekortyolok a forrócsokimba, ujjai közéveszem a kis fülbevalók egyikét és mosolyogva nézegetem. Ennek az ékszerboltosnak biztos van valami hatodik érzéke, hisz a borostyán a kedvenc növényem.  Gondolataimból a velem szemben ülő férfi kérdése zökkent ki.

- Oh, nem, dehogy. A Kastélyban lakom, a nevem Artemisia Rubya és Gemmológiát oktatok. Ha már így esett, önben kit tisztelhetek?

 Nyújtom kezem bemutatkozás céljából, de szerencsére nem döntök le vagy török el semmit ezzel az egyszerű kis mozdulattal. Kicsit jobban megnézem a férfit magamnak és látom rajta, hogy feszeng. Perszer, ez érthető, a szó szoros értelmében beólálkodtam a személyes terébe, nem hagyom reggelizni és még újságot olvasni sem. Nos mi tagadás ez elég kellemetlen helyzet.
 
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 13. 18:58 Ugrás a poszthoz

Bárcián

 Oh, nem. Ne higgye ez a csintalan kölyök képpel megáldott férfi, hogy én nem tudok laza lenni. Tudok, ha helyét és idejét érzem és ez itt most pont nem az. Sosem szerettem fürdőbe járni a hegeim miatt, most is csak azért jöttem, mert azt mondták a helyiek, hogy ez idő tájt egy teremtett lélek sem lesz itt.
 Erre tessék. Sikeresen belefutottam egy kollégámba, aki történetesen hím nemű. A szórakoztató oldalas mondatára csak felsóhajtok, mert ez sem megy nálam ilyen egyszerűen azért. Na persze, nem hinném, hogy észre vett volna bármit is testi hibáimból, hisz a saját játékával volt elfoglalva, de mi van, ha mégis? Mindegy is, mert a munkára való szóterelésem bevált.

- !Gracias! De inkább magam szerzem be a dolgokat, hozzászoktam az effajta önállósághoz és önt sem terhelném, hiszen a számok birodalmában van szükség önre. Vagy úgy is mondhatnám csak a pénzére hajtok.

 Megengedek magamnak egy nagyon sejtelmes incselkedő félmosolyt, miközben mélyen a szemébe nézek. Közelebb jött hozzám, ami nem feszélyez, sőt ez ad csak igazán ihletet. Most bezzeg olyan komoly, hogy szinte már tényleg az sugárzik róla, hogy egy igazgató felelősségtudatával áll munkatársai rendelkezésére.

- Hogy csináltam? Bemenetem az üzletekbe és megvásároltam a köveket, amik kellettek és most saját eszköztáram bővelkedik mindenfélében. Különös tekintettel a szív a lélek és az elme ásványaira,  mert az idei átfogó témám ezekhez kötődik, és nem mellesleg a harctéri ellátáshoz, amihez szintén beszereztem pár dolgot. A barter fogalma, gondolom mond valamit. Abban is jó vagyok. A próba-betegem is így került hozzám. Az egyik egykori gyógyító társamtól kaptam cserébe azért, hogy kezeltem pár lelkileg sérült páciensét. Így csinálom.

 Magyarázom lelkesen, hiszen a munkám terén elért sikereimre, legyenek azok bár csak aprók mindig is büszke voltam, vagyok és leszek is, mással úgysem dicsekedhetek. Három halott gyermeken és egy elátkozott frigyen kívül, aminek jobb, hogy vége lett és talán legalább Ádám újra boldog, legalábbis szeretném ezt hinni.
 Megszomjaztam erre a kellemes beszélgetésre, így kicsit megemelkedem, hogy elsuhanjak a part felé, azért a saját készítésű forralt borért, amit termoszban hoztam magamnak. Persze megkínálom majd, és ha kér, az Igazgató úr abból a literből kap is. Ahogy elhaladok előtte láthatóvá válik a tarkómtól a keresztcsontomig tartó gerincem mentén futó tetoválásom és a bal lapockaívem alatt lévő sebhelyem.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 15. 14:39 Ugrás a poszthoz

Bárcián

 Örömömre szolgál, hogy nem kapok hűvös, tipikusan hivatalnoki, tehát fancsali arcrándítást, sem megjegyzéseimre, sem hozzáállásomra, már ami a beszerzéseket illeti. Nincs ebben szerintem semmi kivetnivaló, hiszen azért csak az én kompetenciámon áll vagy bukik minden, egy Gemmológiai laikust nem küldhetek el ásványbeszerző körútra, milyen kibabrálás lenne már az a részemről.
 A férfi nevetése pedig ezt a nézetemet teljes mértékben alátámasztja, és bizonyítja, hogy az ő észjárása is a helyén van, ami egy mezei piros pontot szintén megér, ezt gondolatban be is vésem neki. Közben előszedem a termoszt, és egy egyszerű duplikáló varázs segítségével létrehozok egy második poharat, mert eredetileg csak magamnak hoztam egyet.
Ezt követően töltök mindkettőbe a citrusos, fűszeres forró italból és elindulok visszafelé. Az ő különlegességét a fagyással folytatott játszadozásakor észrevettem ugyan, de mint hasonszőrű tudom mennyire kellemetlen tud lenni egyeseknek beszélni a problémájukról, így nem vettem róla tudomást.  ár odaérek majdnem mellé, amikor a tetoválásomra tereli a szót. Elmosolyodom, hiszen ezt eddig mindenki megkérdezte akinek hagytam, hogy meglássa akár ezt, akár a többit. Nem kell soká gondolkoznom a válaszon.

- Minden egyes levél egy szerettem. Maga a nővény pedig az örök küzdelemben való állhatatosságot jelenti számomra. Tudja harc az élet, minden kudarc egy kis halál, de élni kell, mert amíg ver a szív él a remény, hogy értelme is van, folyton feltámadni.

 Mondom szomorúságtól csillogó szemekkel, de mosolyogva, miközben felé nyújtom az egyik gőzölgő poharat. Remélem elfogadja, mert ökör iszik magában, ha nincs egyedül.

- Önnek is van tetoválása? Vagy csak műkedvelő?

 Érdeklődöm, miközben meg-megfújom poharam tartalmát, hogy ihatóan meleggé váljon. A citrom és narancs illata keveredik a fahéj, szegfűszeg és gyömbér aromájával és a bor pikáns csípősségével, melyet a nem teljesen kipárologtatott alkohol okoz. Saját recept, mint általában minden efféle innivalóm.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 16. 22:46 Ugrás a poszthoz

Adam

 Csendes a város, az éjszaka sötétje már bekúszott a házak közé és elterült a falak tövében. Csak motorom zúgása töri meg a békés nyugodalmat. Késő van, nagyon késő, talán már inkább túlontúl korán. A temetőben voltam, kimegyek minden héten hozzájuk, elmesélem nekik mi van velem és elmondom azt is mit tudok az Apjukról, ami nem sok mert nem beszélünk hosszú ideje már. Fáj ez is az is, de így a legjobb mindenkinek.
 Elgondolkozom milyen boldogok is voltunk, aztán jött Blas balesete és halálhíre, ami mindent összezúzott, minden álmot és reményt. Dagonyázom még néha most is abban az érzésben, majd mély lélegzetet veszek és hagyom elmenni. Kósza gondolattá lesz csupán, átlebben az elmémen, mint most is itt a Fő utczán ezen a sötét éjszakán. Ahogy robogunk én és a járgány. Öcsém utolsó ajándéka, melyben mostanság sok örömömet lelem.
 Ahogy az utat rovom hirtelen a semmiből lép elém egy kutya, hatalmasat fékezek, és a szívem a torkomba ugrik. Ádám arca villan elém, de nem, ő husky ez meg valami kóbor eb volt. Keresem de már eliszkolt, a gép viszont nem indul. Nem tudom mi tévő legyek, itt nem fogom hagyni annyi szent. Ki fogok találni valamit.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 16. 23:28 Ugrás a poszthoz

Adam

 Mint egy áhítatos hívő rogyok térdre a motor előtt, úgy próbálom megtudni mi lehet a gond vele. Blas megtanított ugyan pár alap dologra, de ezt most nem értem, más kérdés az, hogy nem is nagyon látok a napszak fénytelen sajátossága miatt valami sokat. Így érhető, hogy ijedtemben felsikoltok, amikor egy hangot hallok meg magam mögött.

- !Dios Mio! A frászt hozod rám Adam! Ne haragudj, csak nem vártam, hogy bárki is erre jár ilyen későn.

 Szökök talpra és nézek végig a hórihorgas férfin. Rég láttam, de remek az arcmemóriám így rögtön felismerem, hiszen minden vonása igen jellegzetes. A hangjáról már nem is beszélve. Érdeklődve nézegeti a motort, remélem egy kicsivel többet ért hozzá mint én.

- Nem tudom, talán az ékszíj de nem látom...tapogatózni meg még nem akartam. Megnéznéd?

 Kérdezem mialatt előveszem pálcám, hogy legalább egy kis világosságot tudjak teremteni a vizsgálathoz. A fény hamar pászmát von körénk és beragyog mindkettőnket és persze a motort is. Ha nem sikerül rábukkanni a hiba okára hazalebegtetem aztán majd nappal megpróbálom megszerelni, de bízom a férfiban.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 20. 19:09 Ugrás a poszthoz

Bárcián

 A férfi elfogadja a felé nyújtott poharat, benne a forralt borral és kortyolgatni kezdi miközben hallgat engem. Egyetért velem, mondja és bólint hozzá persze megerősítés gyanánt, amit örömmel konstatálok. Az első benyomás lásd sokszor csalóka, a becsobbanó pernahajderből így válik a szememben igazán kellemes társasággá a velem szemben lévő.
 Oldandó a kialakult légkör komorodó hangulatát másfelé kezdem picit terelni a szót, melyre jól reagál, sőt még gesztikulációval is él velem szemben. A tetoválásom jelentésével kapcsolatban kérdez valami olyasmit, amin igazán még magam sem gondolkodtam még el komolyabban. Nos ezek szerint most itt az ideje beleásnom magam ebbe az eszmefuttatásba.

- Ha a borostyánra gondol, akkor az bővülhet, ha lesz olyan, akiért érdemes új levelet készíttetnem. Tudja, a szeretetemet, akik megkapják, azoknak helyük van az indán, mindig és mindenkor, történjék bármi. A jelentésük módosulhat csupán. Ha pedig a tetoválásaim össz-számára gondol, nos az is bővülni fog hamarosan. Most tervezek varratni két mintát a jövő hónap elején. Ha van kedve eljöhet ismerkedni a hangokkal és a gondolattal. Sőt megengedem, hogy a kezem is megfogja, hogy ne féljen.  

 Nevetek egyet és csillog a szemem, ahogy hangulatom kezd feloldódni. Nem a bortól csak magától a témától és annak fogadtatásától. Tudok én kellemes társaság is lenni, ha akarok. Remélem veszi a lapot és nem sértődik meg. Tényleg szívesen látom, ha szeretné megtudni milyen egy tetoválás elkészítése.

 
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 20. 20:24 Ugrás a poszthoz

Bárcián

 Tetszik neki az ajánlatom, már ami a tetoválásra való elkísérésemet illeti. Gondolom férfiként nézelődni egy ilyen helyre nem szívesen menne be saját szakállára, mert az olyan bután jönnek ki, de ha valaki elkalauzolja úgy már sokkal kellemesebb lesz az élmény. Mosolygok és kortyolgatom a boromat, miközben hallgatom lelkesedését és a hozzá fűzött kérdését.

- Remek, akkor majd szólok ha megyek. Hogy a hová fogok varratni legközelebb, hűha...Igazából a csípőcsontomra terveztem egy bagoly és egy viking motívum a Volknut saját rajzolású egyvelegét. Bal oldalra közvetlenül a csontra, az a célom, hogy kilenc minta legyen rajtam a végén összesen.

 Magyarázom miközben figyelem, ahogy felmelegíti magát. Ahogy iszik úgy fest elkalandozik kissé és gondolatban máshol jár. Persze ez az állapot nem tart soká csak épp annyi ideig, hogy hihetetlenül kék szeméből mindezt kiolvashassam. Mikor már épp rákérdeznék jól sejtem el elméjének pillanatnyi eltévelyedését, ő maga adja tudtomra, hogy ráhibáztam.

- Saját recept, és valóban megidézi nekem is a karácsonyt, bár azért nem az a klasszikus utcai bódés forralt bor. Ezek szerint szereti az ünnepeket, vagy csak ezt?

 Kicsit elkezdek fázni, ezért jobban beleereszkedem én is a vízbe, persze a hajam is vizes lesz és nem igazán szuperál a tartó bűbáj sem így derékig érő fürtjeim leomlanak és lebegnek körülöttem a víz színének közelében, egyik másik elér egészen beszélgetőtársamig is.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 20. 21:54 Ugrás a poszthoz

Bárcián

 Figyelmesen hallatom a férfit, minden szava kincs számomra, mert fontos információkat ad át nekem. Elmondja merre találom majd az irodáját, ha szeretném személyesen felkeresni és nem csak bagolyban értekezni vele a továbbikban. Valamiért elkerülöm azt a környéket, főleg mióta Ádám lett az igazgató helyettese, tartok a találkozástól, az ő levele más értelmet kapott az eltelt idő során. Elkalandoztam én is egy pillanatra, de gyorsan visszafókuszálok a velem szemben lévőre.

- Igen az fáj egy kicsit, de ez a lényeg az egészben, a vállalt kín és szép is lesz az biztos, főleg mert illeni fog hozzám.

 Mesélem őszinte meggyőződéssel. A férfi nem tudja mekkora polihisztorral áll, illetve úszkál vele szemben. Sokoldalú vagyok mint egy gömb, az más kérdés, hogy mindezt mennyire csillogtatom meg mások előtt. Gyógyítás, főzés, rajzolás, hegedülés, tánc és motorozás. Tele vagyok titkokkal és meglepetésekkel.
 A borra mondott bókjára és rövidke anekdotájára csak kedves mosollyal felelek szavak helyett. Aztán következik a karácsonnyal kapcsolatos mondat, mely mögött számtalan érzelmet és emléket vélek érezni, de úgy döntök, hogy nem faggatom róla, mert azt hiszem még nem tartunk efféle szinten a beszélgetésben, főként miután hullámokat keltve játszani kezd fürtjeimmel.
Teljesen kizökkent, gondolataim fonalát elvesztve nézek rá és nem tudom elfojtani kacagásomat. Olyan egyszerűen banális az egész szituáció, közvetlen és infantilis is egyszerre, mégis kellemesebb mint mostanában bármi amiben részem volt.

- Menthetetlen vagy ez tény, de most az egyszer elnézem, mert tetszik, ahogy elbabrálsz a hajammal.

 Letegezem, úgyis nekem illik kezdeményezni ezt a rituálét kettőnk között. Ha jobban belegondolok ennél többet nem is tudok mondani csak fogom magam és szabad kezemmel lefröcskölöm az arcát és kuncogok. "Tessék egy kis vízpermet, hogy megérezd mit kaptam tőled én az előbb, kedves Igazgató úr!" Mondják beszédes szemeim.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 21. 21:05 Ugrás a poszthoz

Bárcián
 
 Felhozza ezt az érzéstelenítés dolgot, amihez inkább nem is fűzök verbális kommentárt csak vágok egy elhessegető, de egyáltalán nem sértett grimaszt. Ha megtenném, pont a lényegét veszítené el maga a rituálé, a varrás mivolta. Tehát hagyom, hogy valamerre másfelé alakuljon a beszélgetés a továbbiakban.
 Pár pillanatnyi csend után és azt követően, hogy lefröcsköltem, meg is kapom jogos jussomat Bárciántól. Olyan ártatlanul néz rám, mint aki nem is sejti mekkora slamasztikába keverte most magát ezzel a cselekedettel. Nekem sem kell több, hogy előtörjön belőlem a szemtelen játszadozó és kiürült poharamat az egyik karnyújtásnyira letéve, immár két kézzel kezdjem rá locsolni a vizet.

- Nem szándékoztad, mi?! Majd el is hiszem!? Én viszont szándékozom!

 A civil létnek is van némi előnye, nem kell mindig tanárnak lennem, néha el is engedhetem magam, ezt mostanság kezdem megtanulni és eddig nagyon tetszik. Sok rossz dolgon mentem keresztül amikre eddig úgy reagáltam, hogy bezárkóztam, kőfalalt emeltem magam és a fájdalom, a világ közé, de ez alkalommal másként próbálok tenni.
 Ahogy így locsolkodom akaratlan közelebb jutok a férfihoz, alig egy méter választ el tőle és tetőtől talpig vizes vagyok. A hajam és az arcom is meleg cseppekkel teli, de rendületlenül ostromlom és közben nevetgélek, hiszen igen jól szórakozom.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 22. 22:23 Ugrás a poszthoz

Adam

 Elismerő pillantásokkal figyelem, ahogy a férfi az én kincsemet szereli. Nagyon gondos kézzel bánik vele, amiből arra következtetek, hogy konyít kicsinykét -vagy nem is annyira kicsinykét- a dologhoz. Könnyűszerrel teszi vissza a leesett ékszíjat, még a keze sem lesz koszos, nem így mint az enyém, most látom csak, hogy maszatos lettem.
 Dicséretére csak mosolygok mert egyetértek vele, valóban szép darab az én motorom. Már merem azt mondani, hogy az enyém. Juan is lenyugodott végre és nem szapul már érte. Igaz nem is nagyon áll szóba velem, ami azt illeti mindig is nagyon önző volt és ezt nem nőtte ki Blas és Alberto mellett sem. De nem érdekel, már nem.

- Ezt a szépséget üzemanyag, mivel mugli jármű, szerencsére semmi mágikus nincs benne és rajta is csak akkor, ha épp a nyergében vagyok. Amúgy köszönöm a szerelést! Hálám üldözni fog, csak utol ne érjen. Cserébe, ha gondolod hazaviszlek.

 Mondom mosolyogva és az utasülésre mutatok. Nagyon szívesen elfuvarozom őt a lakhelyéig, hiszen ha nincs, vagy nem téved felém nagy valószínűséggel még mindig itt babrálnám szerencsétlen motort, ami nem lenne épp kellemes élmény így az éjszaka közepe felé. Nem mintha félnék, de mégis a sötétség, ha rám borul az sosem tölt el tökéletes nyugalommal.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 23. 23:08 Ugrás a poszthoz

Huszthy Attila

 Bőszen járom a Piacot, kosaram jócskán megpakolt, hiszen vendéget várok. Legjobb barátnőm jön el hozzám pár napra, akinek szeretnék főzni és sok finomsággal kedveskedni. Magamnak pedig kedvenc tavaszváró tejes-datolyás-gyömbéres italommal fogok mindehhez kedvet és energiát varázsolni, meg persze a jól bevált gránátköveimmel.
 Sorjázok a kirakodók között és vadászom a hozzávalókat, mint a friss retek, zöldhagyma, répa és persze a datolya. Ki hinné, hogy egy mágusfaluban ez ritka kincsnek számít, pedig így van, alig találok belőle egy-egy árusnál, és náluk sem mind egyformák. Az egyiknél kifejezetten szárazok vannak, ezt a szemébe is mondom, mire neki áll feljebb és vitába száll velem.
 Engem sem kell félteni, azt találom mondani neki, hogy ha ezzel megdobnék valakit, az biztos felkiáltana fájdalmában, hisz szikkadt a gyümölcs és olyan kemény, mint egy darab kavics. Erre ő a kezembe nyom egyet, én pedig nem sok gondot fordítva a célzásra dühömben reflexből elhajítom. A kis barna lövedék pedig homlokon talál egy fiatal férfit, aki az egyik közeli padon pihen csukott szemmel.
 Erre mindketten megmerevedünk, az árus mert azt hitte nem merem megtenni, én meg azért, mert tudatosul bennem, hogy akár a szemét is kidobhattam volna egy idegennek. Egek mekkora egy idióta tudok lenni, ha elfog a düh... Márpedig most igencsak elkapott a gépszíj, sajnos.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 24. 21:41 Ugrás a poszthoz

Huszthy Attila

 Nesze neked déli vehemencia, ezt aztán jól megcsináltam. Nézek döbbenten a férfire akit homlokon találtam a szikkadt datolyával. Depláne elkerekedik a szemem, amikor felveszi a földről és megeszi és nem amiatt mert megtette, hiszen a három másodperces szabály alá pont befér a dolog, csak azért úgy mégis...
 Ezt követően odajön hozzánk, én a magam részéről már számítok rá, hogy majd jól leteremt, erre az árushoz intézik első keresetlen, de határozottan jókedvű szavait, aki csak pislog rá, mint hal a szatyorban és csak bólogat. Most következek én, a merénylet elkövetője, de velem még ennél is kedvesebb, olyannyira, hogy kapok tőle a gyümölcsből és felajánlja, hogy viszi a kosaram.

- Köszönöm...Fájdalomdíjjal viszont én tartozom önnek Uram, mert az igazat megvallva az a szörnyeteg én voltam...én dobtam meg, de őszintén mondom nem sejtettem, hogy tényleg ekkorát üt majd ez a fránya finomság...

 Mondom elpirulva és keresve a mentséget buta és hirtelen tettemre, mikor már a kosaramat átadtam neki. Hangomban a megbánás tisztán kicendül, éppúgy ahogy az őszinteség sugárzik szemeimből.

- Engedje meg, hogy kárpótoljam azért én is, mondjuk egy bundás kenyér-meleg tea piacon fogyasztós kombinációval, mit szól hozzá? Amúgy a nevem Artemisia, és örülök, hogy megismerhetem.

 Mosolygok, mert azért valljuk be nem épp hétköznapi módját sikerült összehoznom az új ismeretség megszerzésének. Remélem nem csak a cekkerem cipelésével fogjuk elrendezni ezt a helyzetet és elfogadja az ajánlatomat, mert bizony elkezdett cseperegni az eső és nincs valami meleg sem. Jól esne a meleg ital és a harapnivaló is.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 24. 22:01 Ugrás a poszthoz

Mr. Everett


 A férfi viszonozza kézfogásom és a nevét is elárulja nekem, aminek örülök, hisz ilyen nyitás után nem biztos, hogy elhiszi rólam, hogy ki van mind a négy kerekem, pedig igen és ezt azért ha sikerül azért még be fogom neki bizonyítani valahogy. Említi a kirándulást, de én azon is eléggé visszahúzódtam és a magam dolgaival foglalkoztam így kétlem, hogy akárcsak láthattuk volna egymást.

- Nos, igen voltam, de nem igazán kerestem mások társaságát.

 Magyarázom, majd figyelemmel hallgatom mondandóját, amikor elmondja, hogy az előkészítőt vezeti összevonom a szemöldökömet, hiszen azt egykor fogadott Anyám vezette. Remélem nem érte baj, mert ugyan ritkán járok felé azért néha beszélünk még ma is.

- Oh, valóban, ez nagyon érdekes, az előző vezetőt régről ismerem, sok évvel ezelőtt, kezdő tanár koromban ő és a későbbi férje vett a szárnyai alá, nagyon szeretem mindkettőjüket és fogadott szüleimként tekintek rájuk. Ön is ismeri a kedves Hölgyet?
 
 Mesélem és közben lelki szemeim előtt tisztán látom, ahogy próbálom összeboronálni őket, a két egymást titokban szerető tanerőt, akikre mindig jó szívvel gondolok. Elmosolyodom ezen és csak lassan oszlik szemem elől az ábránd köde.

- Hm... jó kérdés, több részletben, de már épp elég ideje vagyok itt tanár ahhoz, hogy veteránnak érezzem magam a  folyton változó testületben. Ön mióta oktat?
 
 Nevetem el magam, mert be kell vallanom nem vagyok egy mai csirke, már ami az oktatást illeti, hiszen korban még mindig egészen jó a helyzetem. Mióta eldöntöttem, hogy másként élek, nos azóta a sok fájdalom és gyász ellenére is tudok újra önfeledt és boldog lenni, pont mint abban az időben amikor megismerkedtem az emlegetett két kollégámmal.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 29. 10:51 Ugrás a poszthoz

Kyle Donovan

 Tehát belebotlottam a falu új pálcakészítőjébe, hallottam hírét, hogy megérkezett, de mivel az én vesszőm remekül szuperál, már amikor használom és nem mugli módra intézem a dolgaimat, nem terveztem meglátogatni, most mégis sikerült. Persze ennek nagyon örülök, hiszen mindig jó az új ismeretség, főleg egy olyan kicsire nőtt nőnek egy ilyen nagyra nőtt férfivel mint mi ketten. Nevetve felelek.

- Oh, igen, kérem vegye le nekem onnan a magasból azt a kötetet, ha már ilyen szép nagyra nőtt én meg ilyen aprónép méretűre sikeredtem. Aztán pedig mesélje el mi járatban van a könyves boltban, ez is jó téma lehet azt hiszem.

 Felmutatok a mennyezet alatt kicsivel húzódó polcsoron található kis vörös kötetre, ami egy pár nagy szürke közt árválkodik és a gerincén a "Svéd orvos-gyógyítói szaknyelv-szótár" név díszeleg. Most erre lesz azt hiszem a legnagyobb szükségem, mielőtt kiutazom önkéntesnek a nyári szünet idejére átböngészem és hátha jól jön majd ez a fajta felkészültség is odakinn.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 30. 11:37 Ugrás a poszthoz

Magamban, hogy lássák itt vagyok
Öltözetem a dísztalár alatt

 Elkezdődött az új év tele új lehetőségekkel és kihívásokkal. Ezen jár az eszem, amikor besétálok a Nagyterembe és tekintetem körbevezetem az összegyűlt seregleten. Sok az új diák és az ismeretlen arc a helységben, de persze látok azért rengeteg ismerőst is,a mi bizakodással tölt el.
 Komótos léptekkel ballagok a tanári asztalhoz, miközben oda-odaköszönök az engem üdvözlőknek. Idén más lesz minden, testben és lélekben kivirultan tervezek belevágni az oktatásba és az életbe a Kastély falain belül és kívül is. Eleget sajnáltam magam ahhoz, hogy tudjam nincs semmi értelme.
 Leülök és csak figyelek, nem szólok egyelőre senkihez, hiszen magam érkeztem és ha nem akad aki kontaktust kíván felvenni velem, akkor is remekül elleszek. Végighallgatom a kötelező program részeit, majd szép csendesen visszatérek a lakrészembe és folytatom a könyvemet ott, ahol készülődés előtt abbahagytam. Ha pedig mégis lesz okom maradni, hát megteszem.  
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 31. 09:05 Ugrás a poszthoz

Noel, Naizer és Erdős-Prinz kollégák

 Az este mégsem lesz sem egykedvű, sem rövid, ezt már abból a feszült figyelemből érzem, ami néhány idegen felé irányul, akik meghúzódnak a terem egyik szegletében. Rájuk pillantok én is, de nem tart soká az érdeklődésem, mert elhalad előttem egyik kedves diákom Ombozi úr és biccent felém. Szemem megrebben és elmosolyodom, majd végig követem tekintetemmel, míg el nem helyezkedik a Rellon asztalánál. Ekkor ül le mellém egy új Kolléga.

- Jó estét önnek is.
 
 Köszöntöm illendően a férfit, majd tovább fürkészem a diákságot miközben az Igazgatóhelyettes beszédét hallgatom. Kiderül belőle kik és miért vannak itt és az is, hogy vége a jó és szabad világnak. Na hiszen!... Mindenhonnan van egérút és az emberek született tehetsége azok megtalálása, vagy így, vagy úgy. Gondolataimból egy újabb érkező zökkent ki, egy ifjú Kollegina, aki amint helyet foglal máris felel a férfi kérdésére, melyet az imént feltett, így nem szólok közbe, csak miután befejezte, osztom meg saját ismereteimet velük.

- Néhány kisebb kihágásról tudok, például egy betörésről az egyik tanár lakrészébe, de mostanság nem igazán jutnak el hozzám az efféle információmorzsák.

 Suttogom a két mellettem ülőnek, miközben Noelre pillantok, mert bizony az ominózus eset amit említettem, nos az kettőnkkel történt. De ez olyan nüansznyi dolog volt és én nem is jelentettem, mert egyrészt rajtakaptam és beismerte, hogy hibázott, másrészt gyerekes csíny volt az egész, amit pár régi fotómért követett el, ha jól emlékszem. Lényegtelen...

- Önök szerint van mitől tartanunk? Nem csak a diákok renitensek néha...

 Nézek munkatársaimra és saját magamra gondolok. Néhány szabályt én is megszegtem már ittlétem során, mint most is ahelyett, hogy figyelnék beszélek, szóval be is fejezem. Tovább hallgatom a beszédet és végignézek Ádámon, mint egy hervadó virág, amit hiába vesz körül fény, mégsem él igazán. Mélyen benn összeszorul a szívem, de nem tudom sajnálni őt, főleg azok után, amit nemrég megtudtam. Jobb neki nélkülem és nekem is nélküle. Sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lettem és tudom önző dolog- az vagyok ezt sokan vágták már okkal-ok nélkül a fejemhez- de nekem csak ez számít.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 31. 22:31 Ugrás a poszthoz

Adam

 Tetszik neki az ötlet, hogy hálából hazafuvarozom. Elnézegeti még pár pillanatig a járművet majd közli is gyorsan merre lakik. Legalább most már ezt is tudom, mivel én speciel nem értesülök mindig mindenről, ezért eddig rejtve maradt előttem a falu vámpírjának lakhelye. Megjegyzésére, hogy menjünk kerülővel csak mosolygok és kacsintok egyet, jelezve, hogy részemről áll az alku. Lábam átvetem az első nyergen és megvárom míg ő is elhelyezkedik mögöttem.

- Nyugodtan átölelheted a derekam.

 Mondom miközben beindítom a motort, ami mint egy doromboló nagyvad zúg fel és kel életre alattunk. A levegő megtelik az égő üzemanyag jellegzetes illatával és mi már róni is kezdjük az utat. Jó nagy ívet bejárva jutunk csak el útitársam házáig, ahol is elbúcsúzunk egymástól a viszontlátás reményében, majd engem elnyelnek a Nap első sugarai melyek átszüremlenek az erdőség fáinak törzsei között.
 Mire lakterembe végül felérek már reggel van. Lepakolom a táskámat, lefürdöm pizsamát húzok és lefekszem. A hosszúra nyúlt kirándulás fáradalmait ki kell valahogy pihennem és ideje lassan energiát gyűjtenem a kezdődő új tanévhez is. Ennek gondolatával nyom el az álom besötétített hálóhelyemen.
Artemisia Rubya
INAKTÍV



RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. április 5. 17:55 Ugrás a poszthoz

Huszthy Attila

 Nagyon szeleburdi a férfi, akit eltalálta azokkal a csoffadt datolyákkal. Csak nézek ő pedig beszél és csapong mint egy lepke a tavaszi réten. Mosolyogva figyelem ezt a tudat táncot, mert igazából vicces. Ahogy közben rójjuk a piacot és nézzük az árukat veszek tisztított kecsketejet, házit, zsírdúsat, mert az italom ettől lesz selymes és gyömbért, amit a sült mézes sertéscsülökre teszek majd, ekkor hozza fel a fügét kezembe nyomva egyet.

- A füge bármilyen finom is ahhoz, amit kitaláltam nem jó. De nézze, itt egy büfé.

 Mondom, miközben megkóstolom a sok kismagvas gyümölcsöt. Ha rábólint, a büfében lilahagymás zsíroskenyeret fogok venni, három deci menzateával. Nagyon szeretem az ízét. A kollégiumi éveimre emlékeztet, amit az öcséimmel töltöttem. Mi négyen, a rubin gyerekek, így hívtak bennünket. A tanulásmániás különc, a macsó, a művész és az igazság bajnoka. Ezek voltunk mi.

- Szereti a menza kosztot? Tudja én nagyon odavagyok érte.

 Kérdezem majszolva a kenyeret és míg a választ megkapom elgondolkozom. Szép idők voltak a középiskolás éveim, a hagyományőrzés, az íjászat, a botvívás, a tánc, minden ami én vagyok, amit szeretek innen származik és tőlük volt boldog. Ha visszamehetnék talán többet buliznék vagy a csuda tudja kicsit kevesebbet tanulnék. A kívülállás nehézzé tette a szívem és keménnyé, de megérte mert a tudásom most itt kamatoztathatom.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Artemisia Rubya összes RPG hozzászólása (152 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel