Vince ♥;;
-Ülni. Örülni. Megőrülni.-

Annak ellenére, hogy látszólag már lefelé kerül a dekoráció, és itt-ott hiányos is, így is van min ámuldozni. Mondjuk Lucának a szó legszorosabb értelmében kicsit uncsi ez a sok pasztell szín, de azért így is meg van benne az a varázs, ami még őt is leköti. Egy idő után már nem akart átesni semmin, ügyesen lavírozott, aztán meg is állt, hogy a szék háttámlájára kötött nagy masnit piszkálgassa. Nem is ő lett volna, ha nem. Persze ilyenkor a fülei csukva vannak, és azt sem érzékeli nagyon, ha emberek vonulnak a közvetlen közelébe. Ilyen ez a sóbiznisz.
- Miii? - Felvont szemöldökkel fordul meg a hanghatásra, aztán mikor Vince tekintetével találkozik az övé elmosolyodva indul feléjük. Fogalma sincs ki az a szőke mellette, bár most a szokott problémázásain túl lett kíváncsi, lehet ő fog nekik segíteni. azt sem igazán tudja a leányzó, hogy mennek ezek a dolgok. Hiába van túl a húszon, olyan most, mint egy 12 éves a búcsúban.
- Őőő...helló, Luca vagyok.
Illedelmesen legalább a nevét elmondta, majd kicsit késve kezet is fogott a nővel, aztán folytatta, amit az imént leginkább magyarázott.
- Nem tudom mi az a plafonon, ami villogott, de annyira szééép, imádom a fényeket, meg a csillagokat. Volt már itt ilyesmi? Csak ilyen kevésbé színes dolgokkal van a terem általában? Egyébként az a masni olyan jól néz ki!
Mutogat minden felé, a legvégén meg a székekre, lehet hogy még ő sem tudja magát követni. Majd alakul ez egyszer biztosan.

Vince ♥;;
-Ülni. Örülni. Megőrülni.-

Azt senki nem mondhatja, hogy Luca nem igyekszik, hiszen nagyon próbálkozik! Leginkább mondatokat formálni, amiknek értelme van. Nehéz, mert ha őszinte akar lenni teljesen, bele se gondolt még ebbe. Nyilván kicsit a benne mocorgó fenntartások magával az eseménnyel nem segítettek sokáig, de már jóval nyitottabb erre. Most mégis vaksötétben tapizik, hogy mi is volna a jó. Nagyot sóhajt és bólogat végül, mikor Vince szótárként is funkcionál élete szerelme, legjobb barátja és segítsége munkakör mellett. Vigyorogva fordul kicsit meg bámulja a plafont, ahogy mini bemutatónak lesznek tanúi.
- Lehet nappalisból estis esküvő itt? Mármint hogy így világosból megyünk át a teremben is a sötétbe, szóval hogy a tánci sötétben legyen, de előtte meg világosban és színes dekoráció között, csak a csillagok lennének mondjuk ilyen fények.
Próbált hozzátenni valamit úgy az egészhez, de nagyjából ismételgeti csak magát, hiszen az, hogy halvány lila sarkifénye sincs, nem kifejezés. Kicsit furcsán méregeti az asztalokat, aztán úgy az egész termet, és a mosoly azért megerősödik az arcán. Nagyon szép, tényleg, de valahol elég különös, hogy nemsokára majd az ismerőseik, barátaik és rokonaik töltik fel a helyet azon a bizonyos napon. A bulis részt nagyon várja, kétségtelen, de a tenyere már most is izzad, ha belegondol magába a fogadalomba. Nem akar semmit újra elrontani esetleg.
- Ez-ez-ez mi volt? Olyan színes fényekkel voltak a csillagok nem csak sárgááás-fehéren. Ez nagyon jól nézett ki! Mi is kaphatunk ilyen nag masnikat? Éééés gerbera! Gerberákból lehetne a virágdísz?
Igen, bizony, az a kedvence.

ArLeon  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Vince ♥;;
-Ülni. Örülni. Megőrülni.-

Lucus legalább abban biztos, hogyha azt kell elmesélnie mi szép és mit lát szívesen lelkes tud lenni. Nagyon nem tipikus arajelölt és ez messziről felismerhető, ami azért az őket fogadó nőn is hamar meglátszik, ahogy egy-egy szónál felkapja a fejét. Ekkor Vince átveszi a szót, Luca meg tovább magyaráz. Cukrokról, nyalókákról, édességről. Kvázi hamar lefest egy édeségbirodalmat, ami az éjszakába fut neonokkal és foszforeszkáló dolgokkal. Fogalma sincs, az agya ezt honnan ásta elő, mindenesetre ott van még pár furcsaság, amellett a néhány agysejt mellett, ami neki jutott és megmaradt az évek alatt bőven elfér. IQ helyett neki leginkább EQ jutott. Megesik.
- És azt hiszem ennyi. Nem tudom, hogy ebből mi a jó. Különben sok esküvő lesz akkor? Vagy lesz idejük erre?
Ez a kérdés olyan természetesen bukik elő a lánykából, mintha csak megkérdezné mennyi az idő. Biztos benne, hogy azért foglalkozik velük mert terveznek erre, van idejük is. Nem is tudja ezzel mit akar kezdeni. Lucánál sose tudni, hogy még dolgozik-e benne a félelem az esküvőktől, vagy szimplán buta pillanatait éli.
- Tessék? Jaaaaa. Persze. Mindenkit, aki számít. Úgy értem, aki tényleg számít. - Kihangsúlyozta, mielőtt mg érkezne valami, de elcsúszott vele, tudta s érezte. - Ahham. Mondjuk Lottit meg Legrát tuti, ő lehetne a legkisebb. De ott van még Leonie, Renée, Adri és Verocs.
Sorolja, miközben az ujjain számolgat is. Fogalma sincs mennyi a kevés, a sok és az elég ebben. Csak a legjobb barinőit sorolta fel. Még eszébe jutott a két lány, akikkel egy csapatban van, de annyira nem nagy az összhang, hogy eddig a szintig emelje őket. Közben ennél nagyobb dolog ugrott be neki hirtelen. A tanú kérdése. Dilemmába esett.

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Elvigyorodva nézett fel rá a fejsimire és a dicséretre egyaránt, ezek mindig megtöltötték a szívecskéjét. Nagyon csípi ha elismerik. A kviddics és a hírnév rosszra neveli az embert, úgy néz ki. Közben ahogy ad a sütiből, ő maga is tör még, nem nagyon sajnálja magától ha már pihi nap van. Vélhetően ezért egyszer még valaki kitekeri a nyakát. Bár amíg nincs gond, a munkáját jól végzi és sorra fogja a kis aranyosokat, nem aggódnak. Legalábbis a teljesítményén fölösleges. Tegnap is, kínkeservesen ugyan, de övé lett a cikesz. Ah, ha már itt tartanak!
- Tessék, ez a tiéd, gondoltam majd szerencsét hoz és megkímél a hisztisebb csajoktól a turnén tovább.
Azzal kihúzta az üvegbe zárt cikeszt a táskából, kicsit megviselt volt szegény, eléggé megszorongatta őt Luca tegnap. De na, neki van már elég. Az egyik éppen ott repked a csípőjén... vagy ahol éppen akar a testén, kis örökmozgó.
- Ah, csak ne, csak ne. Még fogalmam sincs mi lesz, de moooost nagyon kíváncsivá tettél, mit csinálunk?
Azzal nagy szemeket meresztett rá - az amúgy sem kicsi tekintetével, az munka. Huncut mosollyal szorította meg a felé nyújtott kezet, szigorúan miután lenyelte az utolsó falatot, aztán a semmibe esett... hopp.
- Uhh, ez jól néz ki. Miiiid van? - Ezres fordulat az érdeklődésben. Kivárja szépen a választ, csak aztán javasolgat. - Menjünk be! De várj, mennyire ismeretlen a terep? Kell valami fedősztori, hogy kinek a kijei vagyunk?
Pillog rá sejtelmesen, érzése szerint nem Arlen rokonságának bulijába fognak csöppenni, az meg még az ő butus fejében is tiszta, hogy akkor viccike lehet a helyzet.

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ backstage pass pls -
rucika

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ saját Dévid Gettám ♥ -
rucika

Oroszlánkirály  
- Brüsszel, Belgium ~ saját Dévid Gettám ♥ -
rucika

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
that would be the best therapy for me...

Fontos meccs volt, mondhatni, de Luca számára mind életre és halálra megy, ez a fogók végzete, az övé meg aztán pláne. Amit sokszor játék címen a pályán művel, abban minimum benne van a legközelebbi hozzátartozóinak pár szívroham, az összegből meg amit keres a temetési költséget is fedezheti, meg még vehet mellé egy lakást. Ilyen eszébe sem jutott még, jól megvan ő a faluban, a kutyik fölött. Kényelmes, egyszerű, boldogság. Egy köpésre van minden hely, amit szeret és mindenki. Egyszerű és nagyszerű. Menhely, a sulis pálya, a cukorkabolt. A legutóbb is igen tartalmasan múlatta ott az időt egy régi és kedves ismerőssel, Greg személyében. Fontosak neki az emberek. Vegyük csak példának újdonsült barátnőjét, akivel a legtöbb dolgot megosztják, mármint elsősorban Mandára gondolván. Az ember meglepődne mennyi közös volt és van bennük. De ez a helyzet pillanatnyilag Majával is.
Nem különösebben közönségkiszolgáló minden játékos, de a fogó ebből a szempontból nagyon hálás felelősséget visel. Rajta áll vagy bukik szoros helyzetben minden, ráadásul mindenki rajong. Beletelt egy évbe legalább, mire elismerték itt, a nevét visszahallva pedig tudta, hogy biztatják is. Azóta pedig, hát lehet őt nem szeretni? Bár azért az még őt is meglepte, hogy mikor győztesként leszálltak mennyi emberrel szembesült. Bár figyelmet egyre szentelt nagy vigyorogva. Megjött Bojarski.
Aztán jött, látott, vitt mindent. Amihez nagy lelkesen asszisztált persze a Törpe. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy miután kidolgozta a lelkét is ma, többszörösen is, neki esze ágában sem volt megmozdulni.
- Maradj a fenekeden, biztos, hogy nem kelek fel.
Leginkább a párnába dörmögte volna, de addigra már jött a puszi is aztán elmosolyodva egy kicsit feljebb csúszott mellette, és meg is fordult, hogy beszélgethessenek. Hajdejó. Érezni a lelkességét a témában.
- Egy ... EZ csak jó meg rossz döntés? Te is ennyiben elrendezted magadban a tiédet? - Kicsit kétkedő volt, a szemöldökét is felvonta, aztán sóhajtva pillogott maga elé. - Mik az ellenérvek, ha az könnyebb? Mármint azon túl, hogy még egyszer ne akarjak már elvált lenni, halmozottan csak a süti jó!

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Something tells me you know how to save me.

Még kicsit rendezgette magában azt, ami a pályán történt ma, valahogy ebben az egyben az agya sosem képes leállni, de mivel általában csak ez van odabent, ne hibáztassa már őt senki. Nyertek, valahol ott van egy törött szárnyú kis aranyos a táskájába zárva, amivel még célja van, de egyelőre túl jó, túl kényelmes bármi másnak nekiállni. Bár van, amihez szívesen kapja össze magát ő mindig.
Egy pillanatra elhúzta a száját, aztán megadóan inkább vonult az árral, de látványosan csúnyán nézett, hogy érezze Lewy a törődést. Persze ezzel sem volt nagyobb baja, de ennél a témánál sokkal jobb ötletei, és jóval kreatívabbak is lettek volna, annak ellenére, hogy a felének eszébe sem szabadott vagy illett volna jutnia. Utóbbi ismeretlen számára, mindegy is. Egyelőre parkolópálya.
- Az nem...unalmas? Hát, nem t'om, esetemben Benji haja amúgy is kihullik minden alkalommal, ahogy kimondom, hogy meccs lesz, ő meg nem a... érted, a tesóm csak. Család?!
Előbb csak nagy szemeket meresztett a hölgyemény, majd nevetni kezdett, de nem azon a szép és aranyos módon, hanem azon a röhögőgörcs közeli, elnémuló, artikulált sipításoson. Egyrészt elképzelte a sztárt a naplementébe lovagolni, másfelől meg... nem, ez önmagában elég volt, bár a család ténye is elég humorosnak hat. Neki hirtelen elég nagy, sőt, túl nagy is, ami most akadt. - Nem Maja érdekelt, hanem, hogy te könnyen döntöttél-e, te. Nem a lelki világotok érdekel, azt amúgy is tudom.
Nyomatékosította az utolsó szót, talán ő van a legjobban tisztában vele hármuk közül, na, hosszabb idő impulzív társaságban elég, hogy átvegyen ezt-azt, nem szándékosan is.
- Kérlek, meg a felsorolást is... - vigyorgott rá, ahogy kicsit közelebb húzódott. Bár nem sokon múlt hogy lemondóan törjön rá, hogy még egy család vagy gyerek dolog és tutira kilöki az ágyból. Lelombozó, de komolyan, a ténye is ennek. Tisztán emlékszik a műbabára, aki a kukában landolt. - Ezekkel tisztában vagyok, de mindenki szerint így a helyes, meg ez a normális. Jobb esetben elsőre és utoljára, én utóbbiban még reménykedhetek. Juhú.
Éljenző mozdulatok, nem nagy vidámsággal, és azzal fel is adta, hogy nyugton maradjon. Ez pedig régen rossz. Felé fordulva a kezével végigsimított a felsőtestén, aztán a csípőjénél aprót dobbantva ujjaival megállt és legszebb mosolyával várta, mivel kívánja még... lassan le és nem rábeszélni arra a bizonyos álomesküvő feelingre.
- Pedig micsoda koszorús fiú adottságaid vannak!

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Elragadtatom magam, magam adom,
megadom, megadom...

- Hát nem tudom, nem fogott meg a dolog. Mármint, biztos van, amikor valakit elkap a húha érzés. Jóság van meg szeretet. Sőt, tudom…
Csak éppen nem nagyon akar megint a saját családja fejével sem gondolkodni. Okozott ő már elég fejfájást. Sok dolgot lehetne most mondani, de még ő is biztos benne, hogy nem feltétlenül van helyes úton, sosem volt. Az életében mindig valami kis mellékútra tért, ahol az elágazásban rosszul döntött. Ez az évek alatt csak annyira fejlődött fel, hogy nagyobb hibákba hajszolta magát a kisebbekből. Aztán csend lett. Béke volt, nyugalom, egyszerre kellemes és kellemetlen csend talán. Luca nem nyugodt, nem elülős, nem békés. Fogalma sincs mikor tört elő belőle a pattogás, az örökmozgó én, az agresszív kviddicses, a hajhászó…kalandozó. De az a csók, amit éppen viszonoz jelenleg túl sokat mond el, többet is, mint szeretne. Játszik, szórakozik, csak tesz egy utolsó lépést a következő döntése felé.
- Nem, valóban nem, de te se buksival döntöttél csak, tudom. Én meg nem dönthetek, amíg azt se tudom mi a sajátom… - megrántotta a vállát, majd elvigyorodott, mintha mi sem lenne természetesebb. Nem volt az, de elég régóta nem kezeli rémülten vagy éppen meglepődéssel a hirtelen helyzeteket. Aztán csak figyelt, még egészen szépen tudott, az egyik kezével a körmeivel még csak finoman karcolt Lewy bőrén, ahogy közelebb húzódott.
- Nincsenek anyagi gondjaim, aki meg beszól rám, vagy nem tetszem, annak benyomom a nóziját. Aztán kész… jóóó tuuudom nem megoldás, pedig de. - Próbálta az eltúlzást elkerülni, de nem sikerült. És az a gond, hogy komolyan is gondolja. Ezt a rejtett agressziót talán ki kéne magából engedni valami módon. A beleegyezés kérése részen csak felnyögött, nem, egyáltalán nem elégedett vagy kellemes módon. Ezt azért nem kellene erőltetni, nehezen viseli a kontrollt, tudja, hogy kell, azt is, hogy jót tesz neki, ha figyelnek rá, de ez nem tetszik neki. - Mi? Kihagytad a középső nevem. De most kirázott a hideg, mindenhol, látod? Bah.
Igen, valóban tiszta libabőrös lett. Még a cikesz is eliszkolt valamerre, mert éppen a csípője környékén se látta. Tökre lelombozó kezd ez az egész lenni. Neki eddig inkább szentimentális problémái és rossz tapasztalata volt, de egyre inkább érzi súlynak, mint felhők fölé repítősnek. Akar is hinni a lengyelnek, meg nem is. Elveszett. Mint a keze, ami nem állt meg, szörnyű.
- Ez jobban hangzik, mint a korábbi opciók, soookkal. Mondjuk, mondjuk, de méég nem vagyok benne biztos. - Ez nem volt teljesen igaz, ellenben a huncut mosoly mindent elárult. Közelebb hajolva csókolta meg, de nem húzta sokáig a dolgot, egy puszi az arcra, aztán már a nyakánál járt. Két apróbb csók között sóhajtott fel végül, hogy felnézzen a hajtóra. - Naaagyon nem vagyok mintamenyasszony.

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Oops!...I Did It Again

- Fel kellene keresnem valakit, valakit, aki talán helyrebillenthet. De nem tudom akarja-e, akarjuk-e.
Nem tudta eldönteni, hogy magát győzködi, vagy Lewyt avatja be kicsit, mindenesetre kezdte úgy érezni tudja merre tart a döntési kényszere. Talán egy pillanatig átszaladt a fején, hogy hova is keveredett, vagy az, hogy mit is tett az elmúlt héten, hetekben, hónapban, ennek ellenére képtelen volt egyről a kettőre érni. Nem kereste magában az okokat, nem akarta megmagyarázni a tetteit, nem érezte helyesnek, ettől még nem érezte elítélendőnek se. Elveszett a saját kis útján. Amiről egy ember tudná kirángatni őt igazán, egy olyan ember, aki talán Angliában van éppen. Egy ideje nem látta már, hiányzik is neki. Fel kell keresnie, érzi, tudja. Ott bujkál a gondolataiba és minden nappal jobban szüksége lenne tőle egy fejmosásra. Most, ahogy szinte éhesen falja a másik ajkait, nem tudja megmagyarázni a benne motoszkáló akaratot, de kitörni készül. Lassan megállította a kezeit a sztáron, miközben oldalra billentett fejjel figyelt fel rá ártatlanul. Mert aaaz.
Bólintott párat, még mindig könnyebb két pofont adni valakinek, mint azt feszegetni, mennyit lát vagy hol az agya, mikor ilyeneket mond. Luca mondjuk szerencsére az agresszivitást viszonylag kevésszer hozta ki kviddicses körökből, de ki tudja mit hozna ki belőle mondjuk a házas élet. Borzongató utóbbi elképzelése jelenleg számára.
Sokkal jobban lekötötte és felvillanyozta az, amibe belefogott, és az, hogy a hajtó sem volt rest viszonozni, de a megálljra csak felvonta a szemöldökét. Megrántotta a vállát az első kérdésre, aztán elvigyorodott.
- Naaagyon csábító.... de! Először is szeretnék egy befőttesüveget tőled, aztán rátérhetünk bármilyen repetára. - Hatalmas lendülettel és vidámsággal kúszott vissza Lewy arcába, ajkaikat összetapasztva simított végig az arcán, a lengyelre harcolva magát, majd át rajta, beletúrt a táskájába, hogy kiszedje a jól elzárt zsebecskéből a törött szárnyú még izgő s mozgó cikeszt, aztán a kezeibe fogva végrehajtotta ezt a mozdulatsort majdnem teljesen visszafelé is. Egyik lábával azonban a srácon felejtette magát. Miközben a kezében lévő zizzt felemelte kettejük közé.
- Ez itt a tiéd, csak rakd el, mert visszajön, tudod.

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
I know you want me
I made it obvious that I want you too
So put it on me
Let's remove the space between me and you

- Nem? Nem tudtam és nem is tudhatom előre, mi lenne ’ha’, ezt már sokkal korábban elcsesztem, nem most kellene elkezdenem bánni, ahhoz asszem késő van.
Meg eleve gondolkodni, nem is érti, hogy jutott pont most oda, megremegjen, mit szeretne. Nem akart az életében soha, senkit bántani Misin kívül és őt is csak a második hatalmas pofon után, amit Lucának hagyott maga után. Akkor csalódott, összetört, darabjaira hullott és biztos benne, hogy meggondolatlanul nagy kárt tudott volna a fiúban tenni – Jeremy véletlen baleset volt, amikor kiakasztotta, és a mai napig bűntudata van, ő az egyetlen, akinél ezt erősen érzi, ahogy a fiú érzéseit azóta is. De szándék ezen kívül például Vince felé nem volt, hogy ártson neki. Nem tett hiszen semmit, kitartott mellette, segítette talpra állni, ott volt és Lucának ez egy ideig mindennél több volt, amit érdemelt. Aztán ahogy egyre gyorsabban pörögtek a napok, nem érzett megálljt a ruháig, az igenig. Amitől nem a boldogság öntötte el, talán az ő hibája, talán nem. Már nem ez foglalkoztatta, nagyon nem. Hatalmas vigyorral nyugtázta a nyögést az elválás után, aztán türelmesen támaszkodott fel, hogy végignézze, ameddig a látóterében volt a keresgélés és érkezés folyamatát, mikor pedig visszaért az üveget is végigmérte, majd heves bólogatással engedett a cikesz szorításán.
- Tökéletes. - A kis szökdösőst beledugva az üvegbe tudta le ezt a kört, aztán a következő pillanatban csak felnevetett. - Na, hajlandó vagy átütemezni magad fogónak?
A képzelete elkalandozott, sokkal szebb és színesibb vizekre evezett, nem úgy nézett ki, mint aki nagyon kifelé igyekezne ebből az egész kavarcból, inkább, mint aki a játéknak még csak egy szakaszában jár, de nyerni akar. A válasz mit sem számított már, ellepte a köd, ahogy közelebb húzta magához, és talán követelőzve, de csókban forrtak össze. Átkarolva őt szorította meg és nem eresztette, legalábbis ebből ki már nem…

***

Ő mindig nyerni akar, akarja a győzelmet, az utat is élvezi, nem csak a célt ettől még. Szeretne játszani, mindig. A vereséget ismeri, a győzelem meg az apróságokból összeadódik. Egy meghozott, végleges döntéséből például, arról, mi legyen a jövővel. Pár nagyobb levegővétel után fordította a buksiját Lewy felé, aztán az arcán hosszabb csóknyomot hagyva nyújtózott egyet a takarót magára vonva. Könnyedén és stresszmentesen. Van terápia, ami működik.
Egy kis idő után sikerült már megint kinyitni a beszélőkéjét, rekord hallgatásnak lehetett fültanúja Lewy, pedig csak pihengetett a játékvezetőcske.
- Szerintem nincs már kérdés… Azért ajánlom, hogy te ne juss idáig, Majára meg vigyázz. Mert a te nózid is benyomom ám, még ha kisszék is kell. Kettő.

- Varsó, a meccsem után nálad -
badabumtsch volt-lesz-nincs
Don't need permission
Made my decision to test my limits
'Cause it's my business
God as my witness

Luca megpróbált jó lenn, helyesen cselekedni, egyről lépni a kettőre hiba nélkül, nagyjából mióta elkerült otthonról a Bagolykőbe azon volt, hogy ha bajt is cisnál, csendben tüntesse el annak minden jelét és mielőbbi megbánást tanúsítva ússza azt meg. Aztán ahogy nőtt, a kevert problémák is növekedtek vele. Még régen a kedvenc ruháját tette tönkre, ma már megesik, hogy emberi lélekbe tapos. Nem büszke magára, sőt, kifejezetten erősen dolgozik benne a bűntudat, hogy olyan embernek okozhat rossz érzéseket, akit bár nem kedvelt túlságosan korábban, nem ezt érdemeli tőle. Ilyen mondjuk Maja is, de ha a volt játékvezetős barátnőjét nézi, és a nő nem lenne annyira szabadelvű, még ott is érezné ezt. Talán. Nagy levegő után figyeli a reakciót, be kell vallania, hogy most már tényleg el van fáradva, határozottan igényli az alvást, de a kötelesség az kötelesség, és még a mai napnak közel sincs vége.
- Helyes, reméltem, hogy segítesz a gondomon.
Rávigyorgott, ez a kijelentés pedig túlságosan sokszínűre sikerült. A mai nap margóján fel kell jegyeznie, hogy egy kicsit illene visszafognia a száját, vagy legalább megpróbálnia. Attól meg nem kell félni, hogy nem fogja szaván fogni, ha véletlenül bármi ilyen csúnyán alakulna. Mondjuk túlságosan csípi ő a happy endes meséket ahhoz, hogy ne lépjen oda, ha másé mellékvágányon van. A sajátját elengedte egyelőre, most nagy reklámszünet van. Nagyjából egész hónapban, míg ő a „leánybúcsúját” tartja. Aminek egyelőre nem látja a végét…
- Ah, aluszi. Pihenek kicsit, aztán nekem is menni kell, tuuudod csapatkajálás, utána a vezetői szentbeszéd és majd talán holnap hazajutok. - Mondta olyan természetességgel, mai mellé magyarázat se kell. Mindketten ismerik jól a helyzetet, így nem volt szükség többre. A többit már félig a párnába motyogva adta elő, ahogy az oldalára fordulva lehunyta a szemeit. Kalóriaégetős nap volt a mai. Ezután belefér a desszertes repeta is.
- Addig pihenj, aztán uccu neki a továbbiaknak. A cikeszt meg el ne felejtsd.

luccrucc

Tizennyolc perc. Pontosan ennyibe telt Lucának kijutni a saját házából úg, hogy háromszor kellett a keresztgyerekét nyakon csípni, mert meglépett mögötte. Szeretett volna a kis fehérség vélhetően vele tartani, de ez most nem volt járható út. Pár órája ért vissza edzésről Lengyelországból, amolyan levezető volt, most van két nap szünet. Nagyon szezon vége van és ideje lenne fejben sokaknak összekapnia magukat, ehhez pedig nem kívánt ott asszisztálni. Lett volna hol és miért maradnia, mégis visszajött. Túl nagy a feszültség most ott. A csapatban megy a hiszti, a kapitány tehetetlen, ő hiába kapja el a cikeszt, a maga részéről mindent megtéve, ha egyszerűen a hajtóik gyökerek és olyan hátrányt szednek fel, amin ez se javít. Már a nemzetközi sajtó is, nem csak a helyi lapok kapkodták fel a fejüket erre az egyre inkább szerencsétlen sorozatra. Ami most már fenyegető a végső eredményeikre. Elégedetlen menedzserek, vezetőség és játékostársak. Luca jelenleg minden, csak nem gondoktól mentes.
Úgy tervezte, hogy körbenéz, eszik valamit, aztán irány Arlenhez, össze is csomagolt, most pedig már az utcát szelte. Magassarkúja nagyokat koppant a macskakövön, miközben még így is bőven beleveszett a tömegbe. A cipő annyit kompenzált ki, hogy nem elsősnek hanem nagyjából alapképzése közepén járó kisdiáknak titulálhatták volna. Aki felismeri, az legalább nem piszkálja, aki meg nem, hát, tőlük vegyesen szokta fogadni. Éppen a cukorkabolt kirakatának bámulásába fogott, mikor kihátrálva egy férfibe botlott.
- Bocsi, vigyáztam. - Egyből fordult is felé, hogy elnézést kérjen, aztán folytassa az útját, ha fel nem tartják. Közben a hasa is korogni kezdett. Remek, ilyen az, mikor valaki minimális és sportolói étrenden fut, aztán valami jó illat bejön a képbe. Menthetetlen lány.

luccrucc

Kénytelen vagy kelletlen kúszik fejben elé egy-egy vitás eset a napokból, ami nem tenne senkit boldoggá, aki kicsit is profiként kviddicsezik és az a helyzet, Luca sem örvend. Viszont tudja jól, ha ez rátelepszik a hangulatára hamar pótcselekvésekbe fog menekülni és rosszul fog viselkedni, egyikre sincs most sok szüksége. Leginkább csak szeretne egy kicsit pihenni, örülni az első sorban Arlenék utolsó koncertjeinek egyikén, aztán meg nevetve borulni be a bunkernek épített hotelszobai ágyikóba, hogy a megbűvölt plafont bámulva pihegjenek és ennyi. Csak egy kis nyugit kivételesen. Alapból még ezen túl is reeengeteg energiabefektetéssel járó extra elképzelése lenne, mit is volna jó csinálni, de mindent csak a maga idejében. Mondjuk ne ebben a percben, mert annyira el van tájolva, hogy majdnem valaki lábára tapos. Az útjába került lábra pillant elsőre, aztán vezeti fel a tekintetét a férfin és bocsánatkérése mellé egy mosolyt is párosít. Ugyan hozzászokott már, hogy ilyen vagy olyan okból megnézik, leszólítják, kérnek dolgokat… de most egy kicsit értetlenül állt méregetése mellett.
- Ühm, tudom, hogy kicsit alacsonyan vagyok, de figyu, legalább helytakarékosban adom elő.
Nézett fel rá elvigyorodva éppen egyidőben azzal, hogy a pocakja egyértelműen közölte, mi is legyen a következő megálló. Felnevetett ő is a reakcióra, majd bólogatott.
- Hát egy egész kicsit. Jó, talán annál jobban, éppen enni indultam, csak…cukorkabolt, érted, itt ragad az ember. - Mutogatott a kirakatra maga mögött, előtte pedig egy távolabbi pontra, ahol az egyik étterem van, ami célként volt kitűzve számára.
- Ú, mint a Kishableány hercege! De ééédes. Én pedig az egyetlen Czettner Luca, örvendek. Velem tartasz enni, vagy másfelé szándékoztál menni?

luccrucc

- Ugyan, engedd el, a legjobbakkal is megesik. Nem tudom, találkoztunk volna valahol? Igazából nem sokat voltam az országban meg a faluban mostanság, szóval passzolom…
Felnevetett a mentegeztőzésen, majd intett is, hogy felejtse el. Igazából kitűnhetett, hogy nem az első önmentése volt Lucának, hiszen hezitálás nélkül csapta le a fel sem dobott labdát, de nem volt ebben semmi rossz érzés a részéről. Megszokta, hogy vagy kviddics-fanok, vagy éppen utálók - haters gonna hate -, vagy szimpla látványosságot keresők megnézik, vagy megjegyeznek ezt meg azt. Iiiilyen az élet. Különben tényleg elgondolkozott, mert viszonylag jó a pofimemóriája és még a fesztiválos arcokra is szokott emlékezni egy képkockából is, maximum nevekre nem. Néha a saját is akkor tudja újra összetenni, ha a saját mezében ébred, ami fordítva van rajta. De mindegy is.
- Túl jó is, de neeem szabad. Az edzőm biztos lenyomná a cikeszt a torkomon és abba halnék, nem egy gurkótámadásba, ha beszabadulnék ide. Pedig még protekcióm is van a boltban… ah.
Lemondó sóhajjal csóválta meg a fejt közben. Luca nem különösebben félt a kalóriáktól, ahogy a súlya is szabadon szaladt hol fel, hol le. Élethelyzet függő volt. A szervezetét most viszonylag megviselte az év első pár hónapja, most viszont majd kicsattan és csak élvezi az egészet. Ettől még elég a csapatban a hiszti arról, hogy játékvezetőnek minek állt, mért nem csak a csapat, nem kéne még ezen is.
- Igen, a mese. Mugli mese, bocs, asszem lehet hogy ez lesz a gond. - Nevetgélve javított, annyira elszokott tőle, hogy olyan társasága van, aki ezeket nem érti, hogy néha elfelejti, hogy ilyen van és csak ömlik belőle a szó.
- Szépen cseng a neved, éééés ennek örülök. Egyedül enni úúúgyis olyan pfeh. Érted nem? Mikor figyelnek, vagy ne adj isten még le is huppan melléd valaki, mert szánni akar, és az olyan…rossz. - Lucának nem kell csevegésért a szomszédba menni, de ez mostanra biztos kikerekedett az újonnan felfedezett herceg számára is. A világ kevesebb lenne Luca nélkül, de csendesebb is.
- Neem, sajna nem, nekem nincs hercegnői nevem, se titulusom, sőt, koronám se volt soha. Már olyan kiérdemelt, csak műanyag vackok. Inkább trófeákat gyűjtök. Amúgy Eric párja Ariel, aki vörös, naaagyon vörös, de szép haja van!
Közben amúgy megindult és nagy lelkesen vonult előre, hogy ha már így mennek kettecskén, és úgy tűnik a szándék is azonos, akkor elérjenek valami végcélt. Talán a pillangós hely lenne célszerűbb, a falatozósban sokan szoktak lenni ilyenkor, főleg a kisdiákok, azokkal meg nem mindenki jön ki. Mondjuk Luca igen, de a férfiról nem tud semmit ebben a tekintetben.
- Te ide valósi vagy amúgy? Vagy itt tanulsz?

luccrucc

A visszakérdésekre széles mosolyra húzódott a szája, majd bólintott is megerősítésként. Hát ő is ezt mondta! Vagy lehet egy kicsit hadart volna? Észre sem vette, ha így volt, mindenesetre a ténytől, hogy a mellette álló nem igazán ismeri még őt kicsit megkönnyebbült. Egyrészt, mert a keringő hírek sosem csak pozitívot hoznak az emberre, másrészt attól sem kell tartania, hogy bármivel szembesítik. Az új emberek meg mindig jót tesznek!
- Igen, játékos vagyok, mondjuk az újságírók szerint inkább fogós kérdés vagyok, mintsem fogó. - Erőltetett mosoly után grimaszolt egyet, nem szereti, mikor az életét kiforgatják, ő is tudja magától mikor van rossz úton, másfelől ő sem igazodott ki az elmúlt hónapjain, akkor nem várhatják el, hogy beszéljen is róla.  - Lengyelországban játszom a Korona Krakkó csapatánál, már lassan hat éve, bár eleinte az ifiknél voltam. Te is jártas vagy benne? Vagy csak lelkes rajongó?
Kicsit többet csicsergett erről, mint kérdezték, de szereti a dolgot és büszke is magára, éppen ezért sem keríti körbe és vár kérdésekre ilyen tekintetben. Szinte soha nem szokott, amúgy is elég kezdeményező, ha kell, ha nem… kivéve a mesék terén most. Érezte, hogy kicsit vakvágányra terelte a dolgot így gyors felvilágosítással tett mindent a helyére. Vicces fiúnak tűnt még ezt a tudatlanságot nem véve is, ami kedvére való és egészen felvillanyozza.
- Ó, igen, hallottam a suliról. Állítólag elég kemény. Mondjuk nekem már a mesterképzés is elég ehh csak legyen vége volt. Nem voltam rajongója sok tárgynak… A ti fejeteket is tömhetnék inkább cukorkával, meg sütivel. Mennyivel jobb lenne!
Nevetgélve közölte az ötletét, miközben memorizálta a hallott dolgokat. Ha jól emlékszik, ott aurorok képződnek, az azért nem kis melóval járhat. Nem sűrűn mondhatni, hogy neki ekkora ambíciói lettek volna a közért tenni, hiszen mindig csak a kviddics volt, de ez is szép lehet a maga nemében. Közben az illatok is jelezték, bizony az egyik étterem közelébe értek, amit nagy vigyorral vett tudomásul Luca.
- De ha nincs lakásod, hol laksz? Remélem szeretsz jókat enni, mert itt bizony csak azt lehet… - Közben persze a kérdésre is figyelt és kisvártatva megrázta a fejét megtorpanva kicsit az ajtó előtt.
- Nem, szeretem a csapatom és túl jó vagyok én a helyi erőnek! Hát nézz csak ide - forgott körbe kuncogva - túl magasra emelném a színvonalat. Itt lakik a faluban a tesóm és a családja, hozzájuk is szoktam jönni, de igazából van itt egy házam és egy menhelyem, amit vezetek. Azért járok itt ilyen gyakran. A kutyusokért és kisállatokért mindent.

luccrucc

Bárgyú és egyben bájos mosolyt küldött Eric felé, miközben felvázolta neki a férfi, honnan is ismerheti. Nem lehetetlen, sőt, sokan egyszer-egyszer megpillantják őt meccsen, vagy utána és ennyit látnak belőle összesen, vagy az iskola folyosóján, mikor játékvezetői teendőit intézi. Megesik, hogy valakire nagy benyomást tesz, de az is, hogy semmifélét nem sikerül.
- De cuki vagy! Lehetséges, talán a Dimbourne-i Darazsak elleni meccs volt ilyen nagyobb győzelem, ami után nagy volt a boldogság is, bár ez kivételes volt hogy velük játszottunk...
Talán kicsit sokat is magyaráz egy-egy dologról, de nem különösebben zavartatja magát. Közben próbált kis aranyos kacagást megejteni, de csak röhögcsélés lett a vége, ahogy elképzelt egy tömegkatasztrófát a pályán Eric személyében. Vannak a kviddicsre elemileg alkalmatlan emberek és vannak, akik alkatilag sosem tudnak beilleszkedni ebbe a világba. Ettől még a szurkolók ugyan úgy erős részét képezik az egésznek. Nélkülük nem lenne olyan a hangulat, nem lenne meg az a plusz motiváció és lelkesség a játékosokban. Luca szereti a drukkereket.
- Ó, értem már. Én mondjuk mielőtt profi lettem volna két szezont az iskolában terelőként játszottam végig, vagyis inkább másfelet, mert idő közben kerültem át, egyből a mély vízbe hajítottak már itt is... De azt hiszem azt meghagyom azoknak, akiket nem hajt ennyire az adrenalin.
Merthogy a Törpe úgy gondolkodik, hogy a fogósággal jár a legtöbb izgalom. Való igaz, hogy rengeteg felelősség és teher nyomja egyszerre ott az ember vállát, a nagy nyomást sokan rosszul használják ki és az elvárásból nem motivációt, hanem inkább pesszimistán kudarcba való futás lehetőségét hámozzák ki. Szomorú. Mondjuk ott a hátrány is, amiért nem nagyon ajánlatos egy rosszabb vagy feszültebb meccs után szabadon mászkálni az utcán mert elégedetlen vagy ellendrukkerek egyből az emberre vetik magukat.
Közben a fegyverek után a lakástémában elhangzottakon jót kuncogott, bár szót nem értett belőle. Attól, hogy mugli, sok dologról lövése sincs, mondhatni sosem kötötte le a figyelmét ilyesmi. Fontosabb volt számára mondjuk az, hogy meddig bír a seprűről lelógni egy kézzel kapaszkodva nagy szélben, vagy mennyi idő fél kéz használatával a visszamászás rá. Szeret biztosra menni edzéseken.
- Helyes, nagyon helyes. Az evés jó, már amikor szabad az embernek. Nekem mondjuk csak heti egyszer szabad kicsit elszakadni a normálisan elrendelttől, de akkor aztán! Na, az pont most van!
A legboldogabban csillogó szemekkel emelte fel a mutatóujját a férfi felé fordulva, aztán pedig a bejárati ajtó kinyílását figyelve. Persze mielőtt bármit tenne, aranyosan nekiáll önmagát prezentálni, bár erre semmi szükség. Az elismerésnek is vehető reagálásra aztán csak megvonja a vállát. Hát szereti csinálni. Meg kutyák! - Erre a legérdemesebb időt, pénzt és energiát szánni a kviddics mellett. Az utóbbi időben amúgy is eléggé szabad lett egy csomó időm. És hé, most vakargassam meg a füled tövét és simizzem a buksid?
Nevetett, de nagyon. El is engedte, hogy éppen előtte emelte ki, hogy mennyire nincs más a kviddicsen és rajtuk kívül neki. Éééés ezen most szomorkodhatna is, de nem tud. Rossz-rossz, lehet hogy kellemetlen is lenne másnak, de Luca egyszerűen csak elengedte ezt már. Nem most, és vélhetően nem is a cukorkaboltban, mikor Gregorba belefutott és először merült fel benne pár dolog. Addig nem látott a nózijától.
- Van két szép lábikóm, erre tervezve, megoldom! Mondanám, hogy én is átviszlek szívesen, de ne sértődj meg, nem tuti, hogy nem lenne bajod belőle!
Sziszegett is mellé kicsit, elképzelve, ahogy szerencsétlent elejti, vagy nekinyomingatja az ajtófélfának. Hát kellemetlen lenne. Közben szépen lecsüccsent és az étlapot vizslatta. Rossz szokása, hogy inni választ elsőre, aztán leves, desszert és végül főétel, így a szavai kicsit szétszortak lehetnek, de egyszer értelmet nyernek.
- Hűűű, először is, nagyon finom gyümölcsleveik vannak, frissen csinálják és így felbubizzák, naaagyon király. Szerintem azt kérjünk majd a második mellé. Ha leveses vagy, isteni a húslevesük és a cukorborsóleves is, úúú, és a legjobbat még nem mondtam! Palacsinta. Az ég és a föld, a Pokol és a Menny egyben. Az a desszertek koronázatlan uralkodója. Előtte krumplis vagy vegyesköretes husit lehetne... melyiket szereted nagyon? Ugye nem vagy vega? Nem is kérdeztem.
Csak úgy kiömlöttek a szavak a lányból, nem is figyelve vesszőre, pontra, bármire. Lelkes volt és tényleg segíteni akart, hiszen ő volt kettejük közül jobban képben. Bár ha ránézett az ember, néha elgondolkodott, egyáltalán eszik-e bármit. Pedig eszik! Néha túlzóan is, aztán meg fél napot szenved, hogy fáááj, de megérte!

luccrucc

Lucuska és a fecsegés kéz a kézben, vagy ha úgy tetszik összenőve járkálnak. Nem nagyon van alkalom, mikor ne lenne őszinte és kifejezetten közlékeny, talán az életében két vagy három időszak volt összesen, amikor valami nagyobb sokk érte és kicsit visszafogottabb lett, olyan, amilyen az előtt volt, hogy az ereje felütötte volna a fejét. Sokszor elmondták, hogy az az erőteljes érzelmi vonulat, amit ez kihozott belőle az eridonosok közé illesztené, ő azonban még iskolás évei alatt büszkén tartott ki a sárga házban. Még akkor is, mikor Véda volt házvezető, pedig aztán! Jobb is, ha helyett a kajálásra koncentrál, hiszen, ha már kivételesen szabad, akkor nem kell visszafognia magát.
- Engem nem nagyon érdekel ám mit gondolnak… - jegyezte meg nagy nevetgélés közepette és még legyintett is. Sőt!  Nevetgélés mosolyba feledkezett, ami lassan terjedt olyan igazi, széles fogkrémreklámos vigyorrá, aztán az étterembe érve lábujjhegyre emelkedett még így magassarkúban is, majd felnyújtózva megsimogatta Eric buksiját, aztán elnevette magát újra. Felhívás volt keringőre, na. Sosem volt valami visszafogott lány és ezt nem fogja már az elején sem véka alá rejteni, mikor ismeretlenekkel pajtizik éppen össze. Mert ő így gondol erre, nem csak egy egyszerű beszélgetős evésben agyal. Valahogy kellően emberközpontú ahhoz, hogy kivel egyszer találkozik, azt az embert meg akarja tartani. Vannak gondjai. Kis gyűjtő.
Ezután viszont, bár a cipelés se így, se úgy nem lett bemutatva, ő pontosan elképzelte. Még az étlapra való első rápillantáskor is a buksijában volt a padlóra felkenődős jelenet, de ahogy sorolni kezdte a finomságokat és a hasa újra hangot adott, hogy már igazán jöhetne valami, elengedte.
- Hm, soook finiség van, bizony. Mondjam még? - Nézett rá nagy szemekkel, mikor végre levegőt is vett, nem csak mondta és mondta az észrevételeit. Aztán látva, hogy jó úton haladnak, inkább ő is kinézte, mit szeretne, aztán mikor megérkezett a pincér és a hercegfiú befejezte a rendelést, ő is belefogott.
- Én is szeretnék egy húslevest, rántottszeletet petrezselymes krumplival és természetesen paaalacsintát, a szokásos módon és adagban. - Rápillogott a pincérre, aki vigyorogva írta fel magának, hát igen, nem elsőre jön be, és egy dolog állandó: a desszert. Ha csak palacsintázó lenne a hely, és Luca ugyan így két hetente jutna csak el hozzájuk, akkor is bőven profitálhatnának.
- Tényleg, a neved, meg úgy minden… észleltem, hogy nem vagy magyar, honnan jöttél?
Egyéb származáson sosem akadt fenn a Törpe. Ő maga például azt sem tudja milyen a vértípusa. Az elmúlt egy évben elég sok dolog történt, ami miatt már semmiben sem biztos a családját illetően. Vagyis de, abban, hogy magyar, meg hogy neki ki az anyja és az apja elvileg, minden egyéb képlékeny pillanatnyilag. Azért szerencsés, hogy mindezt a pályán előnyére forgatta és az agresszívabb játéka meghozta a gyümölcsét. Elég sok szárnyas akadt a markába idén, rá nem igen lehetett panasz!
- Hát nem egészen, ami azt illeti nem vagyok annyira otthon az ilyen komoly dolgokban, ezzel a jogászunk foglalkozik. De nonprofit szervezetként működünk alapvetően, viszont így is van profitunk, csak megvan, mennyi lehet. Vissza is forgatunk, mert nyilván kell, illetve vannak fix, fizetett alkalmazottak. Az önkéntesek pedig időközönként kapnak jutalmat. Nekem nagyon szívügyem a kis drágák sorsa, remélem, az önkénteseké is, de nem várhatom el, hogy tejesen viszonzatlanul csinálják.
Magyarázta el kicsit a dolgot jobban, de rá kellett jönnie, hogy gyakorlatilag Levente és Tobi vannak fizetett munkaerőként, és igazából megengedhetnének magunknak még plusz embert. A segítség meg mindig szükséges.
- Ééés hogy válaszoljak is, igazából szerintem, már ha nem riadsz vissza a melósabb résztől se, mint a tápok pakolgatása, beszerzése nekünk, adományok rendezgetése, a kutyusokkal való foglalkozás mellett, akadna munka. Mit gondolsz?

Pécs, Király utca, Levendula fagyizó
június 16. péntek
luccrucc

Meleg van, nyár és az egyetemistáknak még évközi szívás. Kellemetlen lehet, be kell lássa Luca. Kivételes a mai délután, ugyanis mivel a sógora tanít, de Maja már jött haza elkísérte őt és a keresztgyerekét Pécsre. Nyilván ennél jóval több oka volt ideérkezni, de legalább némi hajlandóságnak és kedvességnek tűnt a részéről. Beszélgettek és elnevetgéltek, mondhatni egy ideje nincs nagy problémájuk ebből, Lucában van egyedül gát azt kimondani, hogy húgom vagy éppen testvérem. Eh ez az egész kalamajka a féltesósággal. Különben is, már van bennük egy újabb közös, a kedves apjukkal egyikük se beszél. Ennek a gondolata is igen lehangoló, szóval hamar eldöntötte a játékvezetőcske, hogy ideje a nyakába venni az egyetemet és át is slisszolt a belvárosba, miután elköszönt.
Az AMS elég furi egy hely volt a mai napig számára, járt már itt párszor, mindig más oka volt rá, most éppen a szupersztárt kutatná fel, ha már holnap szülinapja van, gondolta ma ennek örömére fagyizhatnának egyet. Holnap ugyanis családi cumót követel tőle Benji, és ha nemet mond, megy a hiszti, szóval ideje visszavonulót fújni a kerüléséből. Nagyjából húsz perce bolyong teremről teremre már és az étkezőben is megfordult kétszer, de sehol nem leli Arlent, kissé csalódottan fordult sarkon, amikor kiszúrt egy ismerős, csodaszép barna loboncot. Hamar a hölgyike mellett termett és még ha magassarkúban is egy 14 éves magasságával rendelkezik, azért elég észrevehetően tud becsapódni az emberek személyes terébe a szövegelésével, így most is.
- Jössz egy fagyira, cica? - Lehengerlően hatalmas vigyorral pislogott fel a Loveguard ikrek női tagjára, hogy aztán elnevesse magát. Kis idő után sikerült megállnia, hogy még valami reakciót kap, lebiggyesztett szájjal előzze meg a mit csinálsz itt kérdést.
- Nem találom a tesód, szerintem eldugták előlem, de már eléggé megkívántam az édességet...

Etna, Olaszország
június 18. vasárnap
luccrucc még a felszerelés előtt

Mondjuk azt, hogy sikerült magát összeszednie, pedig nem híres arról, hogy valamit kellően betervez és véghez is visz. Mondhatni túl spontán él, de ehhez az ötletéhez kellett némi idő és segítség, azonban ami késik, az nem jön időben alapon ez is beteljesülni látszik. Sokat gondolkodott azon, hogy mindezeknek egyedül fusson-e neki, avagy sem, de végül ha már a faluban járkált, mert családozott, felnézett a kastélyba is, ahol végül az egyik kolleginájába futott. Katka már korábban is elég szimpatikus volt neki, szépen mosolygott, értette a viccet és nagyon nem a karót nyelt tanárok közé tartozott, amit nagyon tudott értékelni. szóba elegyedtek, megemlítette neki hogy ez lesz a szülinapos hétvégéje, és egyből megbeszéltek egy közös kávézást. Na, mondhatni nem tuti, hogy a nő erre gondolt, de Luca lelkét Isten lássa, jót akar.
Hoppanálva érkeznek meg a Luca által korábban már jól megnézett helyre, ahol rögtön a hegy lábánál lévő kis kávézót célozzák be. Még van nagyjából háromnegyed órájuk a felszereléseknél jelentkezni, abba pont belefér a szülinapi lazítás. Pláne az előtt, ami vár rájuk. Sejtelmes mosollyal az arcán fojtotta magába az infót a rendelésig, aztán már nehezen tudta tűrtőztetni, hogy nem árulta el, miért is vannak itt.
- Ugye a biciklizéssel nincs gondod? - Érdeklődött egy vigyort visszafogva, aztán nevetgélve kért egy lattét, megvárta hogy Katka is rendeljen, majd hátradőlve a széken körbenézett és keresztbe vetette a lábait.
- Mesélj, mizu a suliban? Több hete nem jártam már bent rendesen, meccs nem volt, nekem meg más országokban volt éppen halaszthatatlan dolgom...

Meleg van, sőt, nyár, innentől mindenkinek egyértelműnek kéne lenni, hogy hideg vízben ázva a legjobb átvészelni a hirtelen jött jó időt. Nem tökre egyértelmű? Mondjuk ha esne se zavarná Lucát a dolog. Még akkor sem, ha éppen kicsit forgott a gyomra. De ez úgyis elmúlik remélhetőleg, megint túlugrálta magát. Szörnyű egy némber. Inkább nagy loccsanással ült bele a szökőkút közepébe lefröcskölve a rellonost.
- Hűsölünk? Ha szeretnéd varázsolhatunk hullámokat, hogy nagyobb élmény legyen. - Természetesen mindezt hatalmas vigyorral közölte, ahogy a hajából kicsavargatta a vizet.
- Pár órával korábban még te is remek ötletnek tartottad ám! - Az mondjuk megeshet, hogy arra kicsit Luca rásegített az erejével, de cssst. Erről nem kell beszéljen senki.

Valószínűleg reggel, mikor kimászott a kis sátrából, amit a pótapukája szobájában felvert, - mert ő rosszat álmodott az elmúlt napokban és muszáj volt biztonságba költöznie - még nem gondolta, hogy ide fog jutni. Igazából a rellonos lány felkapása és meghívása egy pohár valamire se volt tervben, de ugye ember tervez...
- Én olyan felfújható fotelt szeretnék, ha már megkérdezted. Meg egy labda se lenne rossz. Óóóó! - Azzal a vízben maga alatt matatva megtalálta a napszemüvegét, amit elhagyott út közben, egyből vissza is tette a fejére, majd a kút közepén magasodó résznek döntötte hátát, úgy feküdt el félig az ég felé bámulva.
- Én sütit szoktam csak ajánlgatni a narancslé mellé, fooogalmam sincs miről beszélsz. - De van, és rettenetesen rosszul hazudik a lány különben is, csak reméli, hogy nem firtatja. Bár ha igen, akkor is maximum eggyel több ember, aki be lett avatva, oda ne rohanjunk. Már nem szégyenli és nem is fél tőle, mit gondolnak, megedzették az egóját az évek meg a kviddics.
- Úúúú, egy magas, sötéthajút én is kérnék... Mármint... egy pálmafát, iigen, szigorúan fát.

Érdemben nem jutott Luca semerre, gondolataiban kacsákat úsztatott az iménti megjegyzés nyomán és ezen jót somolygott magában, egészen a felvetésig.
- Hogy mi? Hát őőő, én ilyet nem szoktam, te vagy a rellonos, gondolom értesz hozzá. Nekem maguktól szoktak jönni néha az ilyen kis...rajongók? Nem tudom minek hívjam őket, volt, aki azt se tudta mi az a kvaff, szóval ja...
Nem panasz, inkább döbbenet volt, amit nem leplezett a volt navinés, miközben odaszúrta ezt. Tök jól érezte magát a lengyeleknél általában, sőt, Arlenékkel is a backstageben, de sok fura dolgot látott, amit még ő se nagyon tudott hova tenni. Szóval el is engedte eleinte, aztán úgy rájött a személye iránti rajongásra, ami egyszerre izgi és ehh, menj innen kategória. Persze utóbbi esetén is mosolyogni kell, mert ha szeretik az embert, illik viszonozni ugye.
- Biztos betündérporozták a narancsleved, csúnya alakok vannak... ők pálmafának se valók.
A nagy lazulás közepette Hajna felé fordult, hát, ezt a kérdést se hallotta még... női szájból. Mondjuk ismeretlentől sem, de ezt megtartja magának csak huncut vigyorral megrázza a fejét.
- Ó, mindent a maga idejében... te mióta nem szórakoztál rendesen? Nem csodálom, hogy nehezen bírod az ismerőseim... - Igen, nehezére esne még mindig a család szó, de már szokja Maját is.

Bár a kijelentést komolyan gondolta, még a mesék iránti elhatárolódás miatt kapott Hajna tőle egy szúrós pillantást. A mesékben igenis szabad hinni, sőt, ami azt illeti, ha valaki jobban odafigyel, hamar rájön hogy nem tejszínhabos torta az egész. Mindegy is.
- Áh, mindent értek. Te, eddig hány embert hajtottál már ilyen csúnyán igába? - Ez egy nagyon érdekes kérdés, éppen ezért teszi fel Luca, komolyan kíváncsivá vált, de aztán csak nevetni kezdett, mai lassan kínos vigyorba fulladt és jól össze is húzta magát a vízben. Őőő, ugyan már, semmit nem csinált, pindurit se.
- Tudod mit tettem tavaly nyáron, vagy tavaly, vagy idén, mi? - A torkát köszörülgetve lubickolt a vízben a lábaival, miközben egy néni dorgálóan és rosszallóan kiabált be valamit, Luca csak integetett neki. Mintha ez Thomas bá' másik szomszédja lenne és reggel is látta volna, nem számít. Ő rendike volt. - Nem hallottál még rólam eleget ezek szerint... De igen, mondhatjuk, hogy egy kicsit én csináltam... valamit. De nyugi, csak egy kis lelki dopping, nem halsz bele és változol unikornissá. Pedig de csini lenne a sörényed!
Jó, nem bírta ki a végén annyira röhögött, hogy már a hasát kellett fognia. A legszebb, hogy képes lenne az erejével elérni azt, hogy Hajna belemenjen egy hajfestésbe. Bár miután elmúlik és nem tartják benne fenn tovább az érzést, nyilván mehetne Luca más bolygóra, ha jót akar.
- Hogy miii? Te nem vagy komplett, ez menő. De nem, asszem ez nem igazi... nem is vágsz rá, ennyire szar?

Biztosan kellemetlen lehetett a befogott munkaerőnek, legalább annyira, mint a játékvezetőcskének lehetne a múltja, a jelene, vagy éppen a természete. Ő mondjuk mostanra már ha nem is vígan, de minden saját lépésével együtt él, így nem különösebben szokta zavarni, ha kérdezgetik, megerősítést kérnek egy-egy pletykához, vagy éppen elhordják. Hát ha így élt? Így se semmi, ahová mostanra elért a kitartásával és tehetségével, fentről mondják, hogy nagyot lehet esni, de csak annak, aki fél a padlótól. Aki már ismeri, annak meg mindegy. A volt navinés is így van ezzel.
- Köszi, nagyon csini fejem van, amit sokan sajnálnának, ha elvinnél. Más is próbált már trófeának tekinteni, de legalább a fejem nem vitte haza kitenni a nappaliba...
Elhúzta a szájacskáját, hogy aztán felüljön és a megszáradt, vízből kilógó részeit újra összevizezze. Nem zavartatta magát különösebben. A barlangfürdőt messzinek érezte, más lehetőség meg nincs a faluban, na, majd ha lesz aquapark, akkor talán azt választja inkább. De végül csak megrázta a fejét, nem lesz senkiből paci. Ma biztosan nem.
- Micsoda barátnő vagy, megütötte veled a főnyereményt - nevetgélt Lucus nagy vidáman. Igazából biztos vicces lehetett, azt esze ágában sincs elvitatni, de hogy nem az a szórakoztató kikapcsolódás, abban biztos. Mondjuk lehet ebben nem ő az ász tanácsot adni. Ugye a ló másik naagyon végletes oldalán állni is szar. Vagy csak a bűntudata akarta elhitetni vele, még nem tudja.
- Mátéééé? Na, neked pasid van? És milyen cukika valaki. Ide jár? - Jó, a saját magánéletével sincs tisztában, de másokéval nem szokott hadilábon állni, a hetekben esküvőn is járt például, juhu. - Túlstresszeled kicsit, nem? Mármint nem értek a kapcsolatokhoz, de nekem úgy tűnik...

Kicsit felvonta a szemöldökét az igazából szónál és érezte, hogy most aztán nagyon kéne figyelni. Feltolta a napszemüveget a fejére és a testével is a lány felé fordult eközben. Hümmögött kisit, hogy ja, érti, már a tényeket, azt nem, miért kell mindent az embereknek kifogásként kezelni. Vagyis ő annak érzi sokszor. Van távolság az emberek között, de ez nem feltétlenül lehangoló. Olykor előjön a hiányérzet a Törpe szerint, de azt sokan tévesen negatívnak veszik, pedig valójában visszajelzés arról, hogy igen is még mindig szeretjük és szeretnénk a másikat, csak nehéz.
- Azok is szokta jó sokat vitázni, akik itt vannak mondjuk egy házban a faluban, persze értem, hogy az idő végesebb, de azért nem a világ vége, ha egyikőtök a kéket, a másik a pirosat szereti. Majd meglesz a lila, ha kicsiszolódik a dolog.
Azt inkább kihagyná a sztoriból neki mennyi színkeverék jött már ki, de még az igazi, végső vagy nem sikerült, vagy egyszerűen lemosták. Szomorú is lehetne, de mostanra valahogy ezt elhagyta, újra csak vidámkodik és mosolyog, így a jó. Érzik ezt a világ másik felén is, a szó szoros értelmében.
- Az érzelmekkel mindig elég nehéz, mondjuk ha egyik fél se enged, akkor az elég patthelyzet. De ugye tudjátok, hogy a temetés drága, és azt a másiknak fizetni kell?
Pillogott rá nagy szemekkel, mert a fekete humor nagyon messze áll tőle, ezt is inkább amolyan figyelmeztetésnek szánná, hogy inkább lehet megérné ha gondolkodnának. De ki Luca, hogy értsen mindent? Ezután zavart és elég creepy vigyorral visszahúzza a szemeire a szemüveget és elfekszik az előbbi pózba süllyedve ameddig csak megy.
- Hátühmhüm. Az attól függ melyik ország, melyik bulvárlapját nézzük és melyik napon vagy hónapban. Listát esetleg? Legtöbbet a kutyáimmal vagyok, lehet hogy magamhoz is veszek megint végleg egyet, vagy kettőt. - Már majdnem sikeresnek mondaná magát, de nem tud a szájára ülni és kertelni sem szokott feltétlenül, szóval kisvártatva folytatja is. - Van egy énekes srác, akivel elég sokat vagyok egy ideje, elég jó arc, sőt, beszökött velem egy esküvőre meg ilyenek...