31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rea Liebhart összes RPG hozzászólása (252 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] Le
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2018. július 7. 14:14 Ugrás a poszthoz

Thomas
- május 14., hétfő -
×××


- Persze ez rajtatok áll, csak egy javaslat - tette még hozzá gyorsan, hogy aztán becsukja az egyik irattartót és a kivett papírokat kémlelje. Volt már a másik oldalán ennek a beszélgetésnek, teljes pánikban, sírva kereste fel Bárciánt. Elég jól emlékszik, pedig szimplán csak a olyan új profi szerződést kapott, amiben már megengedhette magának az ösztöndíj nélküli tanulást. Nem tudta, félt megnézni a csapat új levelét, amit Manda továbbított neki, együtt azonban könnyebb volt a gazdasági igazgatójukkal. Mondjuk az az egész egy új élmény volt neki magához hasonló emberrel találkozva, de ez más lapra tartozik.
- Ezt jó hallani, biztos vagyok benne, hogy a jövőben is jól fogtok akkor működni így, családként - mondta biztatóan, ahogy lépett egyet oldalra, aztán az asztalon kicsit kutatgatva kereste az újak névsorát, hogy vajon mással is tartozik-e neki.
- Nem vagyunk olyan sokan, mint mondjuk a rellonosok, de sokkal könnyebb, hogy csak ennyien nyüzsögnek szerintem. Remélem hamar sikerül megtalálnod nálunk a helyed, és ha bármi gond lenne, akár a társakkal, vagy a házban, keress minket nyugodtan.
Illedelmességnek is mondható a nő felajánlása, de valójában csak a munkakörük. Nem éppen a penge mintatanárok itt ketten Lewyvel, de a maguk gyerekeiért mindent megtesznek. A tavalyi kizáródós mókánál pár óra alatt mindenkinek komplett, minőségi kempingfelszerelése lett. Ezt teszi egy jól szponzorált ház.
- Minden szükséges dolgot megkaptál tőlünk? Az első egyenruha, a kitűződ és a nyakkendőd, illetve a listát, a könyvekről, amik ha megjönnek ellenőrizned kell stimmel-e? - kérdezett még rá, hiszen ez elég fontos. Nagyon más ennyi emberre figyelnie, mint azt megszokta, közben meg mégsem. Emlékszik, mikor kapitány volt, ott ugyan csak a hat emberért maga mellett, és a maréknyi, néha meglévő cseréért felet, de értük mindennél is. Gyengélkedőre járt utánuk, segített nekik egy beszélgetéssel, ha kellett, nem beszélve a konkrét fejlődésről kviddicsben.
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2018. július 30. 22:19 Ugrás a poszthoz


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Nagyon kellett nevetnie azon, ahogy Maximus kiakadt és ezt nem is próbálta takargatni, leginkább annyira sikerült, hogy rosszul is vette a levegőt és szinte beleröfögött a levegőbe. Jó, ettől meg még inkább kellett egy pillanatnyi döbbenet után nevetni. Fogta volna a hasát is, aztán megérezve, hogy ez bizony nem lapos, egyből elkezdett a kedve visszacsuszikálni és a nevetése is alábbhagyott. Visszacsoszogott a cipői felé, aztán nem nagyon zavartatva magát felcsüccsent a pulthoz várva a dobozt.
- Talán - erősítette meg, és még egy mosoly is kicsúszott úgy az egész ellenére. Nem mondhatná, hogy konstans letargiában él, tényleg nem volt ilyen drámai a helyzet, néha inkább ő maga tette azzá, mikor pánik közelébe sodródott. Nem szerette, mikor nem kap levegőt, ez volt az egyetlen helyzet az életében, mikor valaha megijedt. És ettől a helyzettől is így érezte magát eleinte, mintha szorulna a hurok és... pánikolt. - Szerintem azt már tuti elnyerték mások. Van, amiben annyira nem vonzó az aranyérem, azt hiszem nekem sem. Mi baj a Balzsammal? Tudod, régen... mármint olyan nagyon-nagyon, mielőtt egy műbabát is kivágtam a kukába, volt ilyen listám. Nevekről. Ez is rajta volt - emelte rá a szemeit a mininő, hogy aztán csak a nyúlnak essen. Illetve nyulaknak, de egyszerre egy is bőven elég. A műbaba esetét nem tudja mennyire mesélte el valaha, annyira nem büszke rá, pláne mert Kiva nagyon csúnyán felemlegeti neki rendszeresen. Inkább felállt és közelebb slisszolt, aztán átbújva Max karja alatt ölelte körül és bújt oda egy sóhajjal meg még teli szájjal. Mikor leküzdötte nézett csak fel és hallgatta a férjét.
- Jó de Berni... az Berni... annak nagyon nem lenne szép vége a teamben - ingatta meg a nő a fejét, ahogy egy csókot adott a német ajkaira mielőtt visszamászott volna a székre kicsit forogva vele. - Nem kellene, én sem gondolom és nem is szeretném, mert... Nem ezt érdemli... az ufó. Csak nem tudtam mit szeretnél. Fura még minden... Lewyékkel is meg... én csak nem akarom hallgatni azokat a megjegyzéseket - tördelte a kezeit kicsit, hogy aztán legyilkoljon a fogaival egy csokinyulat.
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2018. augusztus 3. 21:38 Ugrás a poszthoz


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


Ő mindent megtett, hogy ne csússzon ki az a hang, de már meg volt, és pontosan tudta, hogy mindketten azon nevetnek, ennek ellenére is vicces volt neki még mindig. Nem tudta volna magára venni, talán csak pillanatnyi zavar volt, mikor felfogta, hogy Maxnak is a hanghatás vicces, de aztán csak csücsült és elmélázott azon, mennyire tud elcseszni egy mini Liebhart életet.
- Szerintem sem, én... nem is így gondoltam. Tudom, hogy majd lesz valahogy, de nem tudom elképzelni magunkat úgy, mint... mint mondjuk őket - nyomta meg a hangsúlyt, elég pontosan jelezve kikre is céloz. Imádta az unokahúgát és biztos a leendőt is szeretni fogja Lewyéknél, de az, amit Maja művel, neki sosem menne. Nem tud megülni, maradni, csak ennek élni vagy ilyen lenni. Tudja magáról, hogy neki kell a kviddics, amint lehet. Ez nem csak időkitöltés, ez egy olyan, ami ha nincs, nem tudja levezetni mindazt, ami benne van. Nem lenne annak jó vége. Meg... ez a főzős-háziasszonyos eléggé messze áll tőle. Nagyon jó feleség tud lenni Maxhoz ha arról van szó, de azt a teljesítményelégedettséget a férfi arcára nem főzéssel gereblyézi naponta össze.
- Nem - ingatta meg a fejét, ahogy elfalatozta a darab nyuszifület és csak aztán kezdett felelni. - Minden elromlott tőle. Vince azzal a hülye babával foglalkozott. Baba így, baba úgy, fürdetés, etetés, altatás, most fogni kell, most ez kell, most az kell. Nem volt semmi más. Csak_a_baba - szakadt ki belőle szinte gondolkodás nélkül minden. Egyébként se hazudott volna, sosem teszi, de talán nem válik ennyire elkeseredetten hangossá a végére. Vett is két nagy levegőt, mielőtt betolta a maradék félnyulat egészben a szájába, addig sem beszél tovább.
Ahogy leküzdögette a csokit, úgy fel is kelt és odasétálva hozzá is bújt a némethez. Hiába volt kicsi, a szék sem segítette most, pontosan jó volt ez így neki. Csak szükségét érezte. Néha random taperolja a férfit, vagy nyúl a karjáért, még mikor este csak pepecsel is az ágy végében félig a férje lábán tesped, hogy ott van és ez így van jól.
- Nem fognak bántani, remélem legalábbis. Bízom benne. De látom magam előtt Lewy arcát meg a Kevéét is. Én erre még nem vagyok készen, pedig nemsokára mehetünk szülinapozni velük, ha idén is lesz Majának nagy... hova teszem ezt? - nézett le a saját hasára, ami már belekezdett a növésbe, és tudta, hogy a következő négy hétben, ha koplal, akkor se visszafelé fog változni. Elmondták neki az orvosnál. - Nekünk kell... csak nem tudom hogy. Kééérek - emelte fel a fejét és el is tátotta a száját, hogy oda pont bele is fog férni ez. Is.
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2018. augusztus 22. 17:41 Ugrás a poszthoz


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Mi most akkor hol vagyunk? - grimaszolgatott a nő Max kezeit figyelve, ahogy próbálta keresni a támpontokat. Nem is igazán az érdekelte kihez mennyire vagy mennyire nem hasonlítanak, mert sosem volt lételeme versengésen túl mások elemzése. Egy aggálya volt, az pedig saját magában rejlett, a rossz tapasztalatok és kevésbé megértő fülek, amikre talált ezekkel. Az a bizonyos műbabás dolog is azt hozta ki, hogy a bátyja neje folyamatosan felemlegette a tettét, hogy érezze magát csak még szarabbul bátran. Utálta az egészet, pedig nagyon oda tudott lenni azért, hogy nagynéni. Ezt még most sem tagadta, Lewyék lányával vagy a bátyja fiával is nagyon jól megvolt. De egész más felelősség az, mint ami most vár majd rájuk.
- Csak durván minden baba volt - tette még hozzá kicsit nyugodtabb kedélyállapotban, de aztán észrevette, hogy milyen hangsúlya volt ennek az egésznek és az arcát a tenyereibe temetve nevette el magát végül. Tisztában volt vele, hogy leginkább féltékeny volt a helyzetben, de nem tudta megbánni újra és újra visszagondolva sem, ő tényleg félre lett az miatt téve. Teljesen. És még kislány is volt és akkor úgy becézgette... nem is gondolt rá többet. Jól esett neki így, hogy már kint volt elengedni az egészet.
- Mármint magadnál felejteni? A te cuccaidba amúgy is állandóan belemásznak - amivel nem volt különösebb baja, hiszen ő is sokszor tett ilyet a többiekével, nem akart ál-felháborodást csinálni. Ettől még egy olyan tény volt, amit ki lehetett használni. Talán. De nem volt semmi egyszerű, Maxi és Keve között morgós háború dúlt, Lewyék másodjára őrültek meg babázásban, Sebbyék azt se tudni hol járnak...ők meg itt ültek. Hárman. Pascallal lettek volna négyen. Bekapta gyorsan az édességet inkább és még nyammogott rajta lesett oldalra a zacskóba mi van még benne. Azt a valami pirosat ki is halászta fél kézzel és küldte is a béka után.
- Hm? - pillogott felfelé, majd leesett neki, ki kapott szarvakat és nagyobb nyelések után vigyorodott el. - Szerintem az ördögnek is ő szervez mindent, tőle még ő is félhet.
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2018. szeptember 12. 16:25 Ugrás a poszthoz


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Hát én sem - ingatta is meg a fejét, hogy aztán a férje kezéért nyúljon és a saját ölébe húzza az ujjait az övéibe fűzve. Ő nem is akart besorolódni, persze, érdekelte volna, mi van velük és mi lesz most, mi fog történni, de egyelőre boldog volt attól, hogy itt volt vele a német. Mindkettejüknek nehéz volt s pont ezért tudják egymást ennyire támogatni, érzik, hogy a másik is milyen kétkedő és aggódó. Pláne Luca a kis mese után, ami újra csak feltolta benne a pumpát. Nem szívesen emlékezett rá vissza. Ajándékra. Az volt a neve a picinek. Addig nem is tűnt rossznak, még el nem jött az első nap délutánja. Nem volt közös program, nem volt puszi, nem volt semmi. Csak vigyázz rá, milyen legyen a fürdővize, meg kell etetni. Legszívesebben ott és akkor el is ásta volna a műanyag izét. De kibírt egy hetet, mielőtt bevágta volna a kukába és rázárta volna a tetőt. Többet nem beszéltek róla.
- Nem szeretek senkit bántani, mármint - jó, ezt ő is tudj, hogy most haaatalmas hazugság lett. - A pályán kívül, úgy tényleg nem.
Szerette, hogy a német úgy látja a világot a legtöbbször pont, mint Luca, ezért is találta meg vele nagyon a boldogságát, nem kellett megvallani se, látszott és ez pont elég volt. Akkor is, ha most még nem tudott őszintén és olyan lelkesen örömködni, mint még Maja is fog, ha kiderül.
- Ismerem már annyira Sebbyt, hogy még be sem léptél, de tudja mi van a zsebedben. Tudom, mert múltkor hagytam benne neked tic-tac-ot. Nálad nem volt, de Sebby éppen olyannal kínált meg engem - nézett felé sokatmondóan, végül csak elnevette magát, mert egészen vicces volt. Mondjuk így a csapatban ő sem érzi - Maxon kívül, mert az más, ott nagyon csúnyán tudna reagálni - hogy itt mindenki tulajdonol valamit, ez olyan közös.
- Szerintem előbb volt itt, mint itt. Bemelegítés tudod, miután megvolt a siker, elhozták ide is. Hannah fura, de azt hiszem neki ez olyan, mint nekem a kviddics. Szerinted... neki is lesz ilyen? - nézett le magára a nő, nyilván egyértelműen célozva z ufóra. Valahol azért elég sok dolog érdekelte, közben meg elszaladt volna az egész elől.
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2018. október 22. 16:40 Ugrás a poszthoz


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Most kimosolyogtál? - kérdezte egészen nagy szemeket meresztve a németre. Ez amúgy elég creepy tud lenni, mert Isten ebből jó nagyokkal áldotta meg, leginkább Csizmás kandúr is elirigyelné néha tőle. Ettől még persze érezte, hogy jogos, nem akart ő hazudni, érzékelte is a szavai hogyan hatnak, ezért is tette helyre. - Sajnos én sem az emberekkel vagyok olyan nagyon... tudod, az mint...mondjuk Maja - billentette oldalra a buksiját, ahogy próbálta körülírni. Lucában megvolt a fenntartás amióta annyi pofon érte és inkább az állatokért tett volna meg mindent és bármit. Az életét áldozta volna kutyákért, ha arról van szó, ezért is tarthatott a menhelye ott, ahol. És ez meg is rémítette kicsit annak tudatában, hogy hónapok kérdése és mindketten a férjével felelősek lesznek egy kis Liebhartért.
- Csak érdeklődő és tudja mit meg hol keressen. Legalábbis remélem. Ijesztő, mikor csendben csak mosolyog - még meg is borzongott a nő kicsit, mint aki fázik, hogy aztán inkább egy bonbonszerű mini csokitallért betoljon a szájába és annak elnyammogásával törődjön ahelyett, hogy a szőkét elemezné. Nem csak a panda, de Hannah se volt ott egyszerű. Az a páros néha úgy felszívódott majd előkerült a semmiből, hogy bármelyik mugli illuzionista megirigyelné tőlük.
- Jól áll neki a fekete meg a vörös, azt hiszem azt a helyet ha nem ő teremtette, akkor neki készítették elő. Bár azért elég jókat mondanak róla azok, akiknél tanárként tanít - vonta meg a vállat a Törpe, ahogy belegondolt, miket is tud. Sok embert ismer a faluban, sokaknak jár valakije az előkészítőbe és itt bizony mindenkinek van mindenkiről véleménye. Közben kicsit el is bambult a hasa felé, ami bizony elég domború volt ahhoz képest, amiért évekig jól megdolgozott és ez sok jót nem sejtetett azt tekintve hogy lenge ruhás, sokat csapattallevős időszak jön. Nem akarta ő ezt már titkolni, de még mindig beleremegett a gyomra a gondolatba, mi indul majd el.
- Azt hiszem sokan húzzák meg halasztják az egyértelműt, ezért sem kéne velünk se rosszul viselkedjenek - sóhajtott nagyot aztán csak a fejét Max vállának billentette. - Annyira nem ronthatunk el mi sem semmit.
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2019. január 6. 21:49 Ugrás a poszthoz


- ünnepeljük az ehetnéket, május 1. -
×××


- Miiii - vinnyogott fel a nő, majd azzal a lendülettel nevetni is kezdett a dolgon. Valahogy előtte volt, ahogy pattogós labdák gurulnak ki maguk előtt, amik aztán jól megnézik Maxot. Lehetséges, hogy ez inkább morbid, mint aranyos, de Rea nem volt soha egy egyszerű eset, sőt, leginkább sosem volt normális fajta és ez volt az egyik ok, amiért ennyire tudták egymást a némettel szeretni. Akkor is, ha ők nem ezt hangoztatták, csak a tényt, hogy vannak és akarnak lenni egymásnak. Vannak szavak, amikkel mindkettő óvatos. - Az nem tudom milyen, én az a tüsis, szép és lila lennék. Tudod, szúr, meg minden. De szép és én is elérem, mert lehajlós. Jaj, mi az, talán az akác? Azt hiszem - gondolkodott el a fejét is megvakargatva, hogy aztán két étcsokis, nugátkrémes pralinékockát egyszerre az arcába toljon. Nincs kis szája, nagyon tudja ezt olykor kamatoztatni. Most is elég hely volt ennek mind. Kicsit szomorkásan is nézett le, mert ez bizony mind pocira fog menni, amiért már most tudja, hogy mennyire nem lesz oda. Nem utálja, sőt, még csak nem is kívánja, hogy ne így lenne. Egyszerűen elkapja újra és újra az a pánik közeli érzet, hogy valamit rövid úton el fog cseszni.
- És mit mondok, ha megint megkérdezi? Én még sosem hazudtam a szőkének. Elég furán tud nézni, olyan világos a szeme néha, már majdnem ijesztő. Mint Lewyé - rázta ki a hideg látványosan a mininőt. Nem volt oda a tényért mióta tudja mi is van, hogy bárki elé odaálljon. Igazából a családja nem kötötte még le, kicsit sem, úgy érezte, hogy nem érdemlik, hogy miattuk aggodalmas legyen. De ez az ohanadolog, amit Maja tákolgat nekik más volt, itt nem akart bajt, valahol végre biztonságosan érezte az érzéseit, nála pedig ez volt a legnehezebb világ életében.
- Hannah titkolózós, de engem nem bánt senki. Most már a pályán sem - tette hozzá azonnal, nem mintha ez ne lett volna tény. Ott sok ellenfelet szerzett, akik ellenségesek is voltak később, de nem érezte magát fenyegetve, lehet mert nem ismeri a dolgot és nem tudja felismerni, ettől még nem kifejezetten törődik ilyenekkel.
- Szeretném, hogy működjön, Max. Azt is, hogy ez valami jó legyen nekünk és se te ne érezd tehernek, se én előre kudarcnak. De nem tudom, még szerencsére messze van.
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2019. szeptember 11. 16:03 Ugrás a poszthoz


- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××


A két éves nagyfiú rohan, nem is foglalkozik a széthagyott dolgokkal, csak majd kiesik az erkély ajtaján, ahogy kimenve a korlátra fog és kiabálva mutogat a víz felé. Meg kell hagyni, ha valamit elismer Rea is, az az, hogy Hannahnak jó ízlése van lakás terén. A Liebhart család női tagja éppen a válogatott meccsek utáni pár napos pihenőjét tölti, amire úgy döntöttek, hogy egy kis kirándulás pont jó lenne. Igazából örült, hogy megúszta különösebb balhé nélkül a meccset, így lazítana, Maximus is szeret utazni, a kis lurkó meg pláne, szóval úgy döntöttek bérelnek bicikliket és nekiindulnak a városnak, mert az milyen jó, nem? Reát még az sem zavarta, hogy ezt szoknyában senkinek nem ajánlják, ő megteheti, ő mindig megteszi.
A csilingelőssel haladt elől Maximus, ő pedig követte őt Juliant is víve a kis kiegészítőben. Kellemes volt az idő, itt a parton amúgy is, még érezni a nyarat, de nem azt a kellemetlent, nem beszélve róla, hogy a kis családnak egyébként is egy nyaralás az élete, így nem is vágynak többre sokszor.
- Maximus, merre megyünk? - kérdezett végül előre a nő, mert bár nem aggodalmaskodott, nem teljesen tudta, merre indulnak most éppen, a térképet sem ő nézte meg, aminek egyetlen egy oka van. Nem ért hozzá, sosem ment neki. A KVIDDICS NEM FÖLDRAJZ.
Csak tekert tovább gondtalanul a napszemüveg mögül szemlélve a Berni plüssel játszó kisfiút és az előtte haladó férjét, akinek meg kell hagyni igen jó segge van.
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2019. október 13. 14:55 Ugrás a poszthoz


- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××


- Ebéd? - kérdezte értetlenül Frau Liebhart, ahogy teljesen elveszett a nagy monológ ezen részében. Nem zavarná, sőt boldogan és minden feltételezés nélkül követné a férfit bárhová, oda is, ahova ember nem tenné lábát. De elfelejtették neki említeni ezt az apróságot, nem teljesen érti miért. Vagyis ha őszinte akar lenni, ismer ezt-azt Maximus tekintetében. Nem sok dologtól fél, mint a tűztől, de ha a nővére is kapcsolatban van ezzel két tippje van. Az egyik, hogy két év után nagyon durván feltűnt az újdonsült nagyszülőknek, hogy még nem találkoztak az unokával, a másik, hogy valami olyanról kéne elszámoljon, amiről nem akar. Utóbbi legjobb tudomása szerint nem áll fenn, legalábbis nincs róla tudomása.
- Új meghívás? - kérdezett rá végül, aztán kicsit el is nevette magát, ahogy csilingelt Max, majd ezt követően a kis gyerekcsücsülőből Jules is nagyban kiabálta, hogy Papa. Elég jól tudta már kitől és mit várhat. Azt hogy Keve is túl hamar elsajátította, igen érdekes hangsúlyokkal.
Hűen követte a férjét, egyrészt mert megtenné, bárhol; másrészt amúgy sem tudja hol vannak és pontosan hova is tartanak, és ez még csak nem is bántotta, sőt. Izgalmas, új, boldog. Szereti az ilyet, egy egész nagy kaland volt a kettejük kapcsolata, bevallottan vagy sem. Vakon bízott a férfiban, ezért is lassított vele együtt, aztán csak átemelte a lábait, szoknya ide vagy oda, hogy lepattanva elinduljon a kisfiúért, aki önállósítva magát mászott volna ki, de be volt csatolva. Viszi az egész berendezést.
- Helyben, mint?
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2019. november 25. 20:18 Ugrás a poszthoz


- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××


- Maximuuus - nyújtotta el a nő, ahogy nevetett, az egészen, a reakción, a hangon, a fiúcskán maga előtt. Szerette, hogy ilyenek. Hogy még a komoly dolgokból is ez sül ki, de azt is tudta, hogy ez nehéz menet lesz és ha nem érnek célt Liebhartnál, előbb vagy utóbb őt is megkörnyékezik. Nem akarta, ritkán és határozottan tud nemet mondani, viszont itt túlzásnak érezte elsőre egy ebéd miatt. Aztán kibújt a szög a zsákból.
- Szóval keresztapuka leszel, és félsz a... templomtól vagy a gyerektől vagy rosszabb - döntötte oldalra a nő fejét. Nem kellett kimondja, hogy valami nagszülőfélétől, mert az lett volna a vége. De most nem igazán tudta egyedül összerakni melyik az aktuális probléma. Máskor is tűntek el a világ másik felére, így nem is gyanakodott, de most már kicsit alibinek érzi saját magát, amiért nem fogja Maximust megdicsérni. Mindenesetre biztonságosan leparkolt inkább és csak figyelt. A Helyre. Fogalma sem volt, de bizonyosan oka van a férjének, így csak kikapcsolta a fiúcskát, aki elég akaratosnak bizonyult, hogy ő sétál nem ölben jön, így csak megfogta a pici kezet és lassan indultak az apuka után.
- Lassan, lassan, nekünk 4 lépés, ami neked egy - közölte nevetve a mininőci, majd meg is torpant, mikor kibillent a kiskrapek. Meg kellett állni bekötni a cipőfűzőt is, de semmi gond, ahogy megtörtént, mint akit torpedóból lőttek ki és egyenest a megálló Maximus lábának szaladt belekapaszkodva. Rea így kis fáziskéséssel kanyarodott be és látta meg mit mutogatnak és fogta fel.
- ÚR-IS-TEN. Fánk - eddig jutott, mármint másig is jutott volna, ha éppen nem a zsebét taperolja paranoiásan, hogy amúgy hozott-e tárcát. - De. Mi van ha nem jó?
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2019. december 27. 16:46 Ugrás a poszthoz


- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××


- Ha őszinték akarunk lenni, Keve mindig eleve egy rakást hoz - forgatta meg Rea a szemeit, mintha muszáj lenne. Igazság szerint nem volt neki ezzel baja, tökre meg tudta magát étetni a kicsikkel és az idősekkel is, annak ellenére néha milyen éles a nyelve remekül ért az emberekhez. Viszont meg kell hagyni, hogy azt is tudja, hogy ahogy neki, úgy Maxnak is megvan a maga keresztje. Érezte, hogy ezen a szinten mozognak most a keresztgyerek témával. Nem akarta erőltetni, de tudja, hogy nála fognak kopogtatni, ha Maximus nem felel senkinek vagy lelép a világ elől. Ajánlja, hogy nélküle meg a törpe Maximus elől el ne merjen tűnni!
- Szeret téged, gondolom azért - próbált valami érvet előszedni, de tudta, hogy ez nem a nyerő lesz, így ennyiben hagyta is még sikerült a biciklikkel megérkezni mindenkinek és besorolni a férje által választott helyre. A séta kellemes, mikor az ember nem beérni akar valamit, ezt Lucus is így érezte és még nagyon ráncolta is az orrát, mikor a német szerint a kisfiukra akarja kenni a lassúságot. Szó sincs róla, de megnézné Maxi hogy sétálna a fiúval. Görccsel a derekában, ha a nő jól sejti.
- Ez a Mennyország kivetülése. De a külső nem minden - billegtette is a nő a fejét, ahogy már az automata előtt állva azt nézte, mi is van benne. Volt egy szép, frissnek tűnő, kék mázas, fehér szórással, amire a velük totyogó Liebhart csapkodta az üveget, így azt biztos választani kell, ő maga viszont csokival bevontat talált, amiről Maxi is tudja, hogy a nő alfa és omegája.
- A hajléktalanoknak sem akarok rosszat. És ez nem környezetszennyezés? - húzta el a társát a kérdésre, hogy az aprót kiturkálja. Lassan meglettek az eurók a többi valuta között és a nagyobbakat Jules kezébe adta, mutatva neki hova dobja be.
Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2020. január 3. 16:38 Ugrás a poszthoz


- szeptember 8., Marseille, Franciaország -
×××


Nem akarta elkeseríteni Liebhartot, hogy Keve gyakorlatilag mindig ilyen volt. Képregények, akcióbabák, balhék és barátok terén. Sosem volt semmiből elég, ami volt. Mindig kellett a még. A nő ezt megtapasztalta az együtt lehúzott kviddicses évek és iskolai idő alatt. Úgy gondolta ezt a férje is tudja, csak szeret külön dologként tekinteni a család és gyerekkérdésre. Valahol megérti, saját magából sem nézte ki Rea, hogy egyszer nem csak kutyája lesz, de tényleg komolyan gondolt gyűrűk az ujjain, egy fia, egy nevelt lány és egy férje, aki még csak nem is áll tőle tovább. Legutóbbi lepte meg legelsőként.
- Ezt inkább oknak mondanám - tette még hozzá a nő lassan halkítva el a szavait, de ő lesz az utolsó, aki ebbe bele akar menni. Szerette, mikor a férfi boldog, kiegyensúlyozott és gondtalan. Sokkal szebb úgy az élete és azt akarta ez is legyen, főleg mióta ez a bizonyos "élet" közös volt. EGY FÁNKAUTOMATÁNÁL! Ezt ne felejtsük el, lényeges pont, nem csak az édesség, a tény is, hova hozták.
- Egyszer ettem olyat, amire azt mondták citrusos, de rendesen WC illatosító íze volt. Érted, sosem kóstoltam, de olyan - döntötte a mininő oldalra a fejét, és szerencsére hamar ment minden az apróval és a kisfiúval is. Kivéve a "tökföldet". A nő nevetett is megsimogatva a göndör, világos hajat, majd mutatva a fánkokra elsorolta neki az ízeket. A létezőeket.
- Vagy kettőt, a gyomrom szerintem sok rosszat látott már így vagy úgy, egy elrontott fánk már nem sok neki, maximum csúnya véleményt fogok hirdetni erről  - mutatott is rá a fémdobozra, kicsit meg is csapkodva az oldalát, hogy végül ahogy megvolt az apró, a gombok a kiadott fánkért nyúljon, hála a férjének. És kiderüljön minden...
- Hát, jobb, mint az a zacskós a Tescoban, de kicsit szárazabb, mint a válogatós a pékségben, de legalább nem tocsog az izéban, tudod, amiben sütöd - magyarázta Rea, amennyire tudta. Azért nem házi, ez nem az otthoni, és nem az a szerelem csokis a menő boltból.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rea Liebhart összes RPG hozzászólása (252 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] Fel