Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Pontosan, és senki nem tud róla semmit azóta se. Persze orvosoltuk. De… kinek kell egy ágy?!
Az újdonsült feleség valahogy úgy volt az egész új név, új élet dologgal, hogy nem most lett ez ennyire friss. Lassan egy éve van jelen nagyon aktívan az életében Maximus, mint egy pár, vagy hát igazából addig a bizonyos igenig nem is tudja, kimondták-e valaha, hogy ők egy pár. Így, könnyedén, ebben a formában. Kimondatlanul vagy más módon, de egyértelműsítették ezt, Luca legalábbis biztosan. A legtöbb nyilatkozatban, ami a magánéletét feszegette, szeretett nevetgélve ilyenkor csak annyit mondani, hogy nincs egyedül eleinte. Utána viszont nem félt a nézőtérre bökni, hogy igen, kint vannak vele, miatta, bizony Maximillian az.
- Mihez képest - mondta nevetve, de aztán csak csendben figyelte, Tati hogyan boldogul a papírokkal. Ezt utoljára akkor hallotta, mikor valakinek elmesélte az első házasságát, és hogy akkor még csak 17 volt. Majd hozzátette, hogy de ennek már vagy hat éve. Csak? Csak bizony. De inkább már. Örül, hogy elmúlt ez az idő. - Bár tény, gyakrabban kérdezik tőlem, hol a gólya-lak, minthogy merre van a tanári.
Mondjuk ez a magassága okán játszik be a babaarca mellé, de oda se neki, elfér. Közben szóba került a korábbi ügye, amit nem vert soha nagyra, de akinek kellett, pontosan tudott mindent. Itt meg már úgy volt vele, hogy nincs értelme bármit titkolni, nem is szégyellte. Szerelmes volt. Mindegyik igennél.
- Ezt szeretném, a válás rossz dolog, de ez a kanyarban sincs - közölte mosolyogva. Nem tudta mennyire illő is ilyeneket pont egy volt feleség elé tolni, de ilyen az élet. Tudta, hogy semmi közük már Maxival egymáshoz, illetve éppen a férje szeretné, ha nem lenne, a másik félről nem tud nyilatkozni. Biztosan nehéz mindenkinek. Pontosan érezte, ha nem is akart érzelmekben vájkálni, hogy furcsa a szituáció, már az ok kiderülésekor az volt, aztán a kérdésre csak bizarr módon méregette a nő előtti papírt majd felkúszott a szemöldöke.
- Az utazgatást magam oldom meg, mert különböző országokból jutok be, változó mikor és honnan, nem volna olcsó megtéríteni. A navinén belül Lewyvel közösen használjuk az irodát, más nincs - ejtette a szavakat elgondolkodva aztán oldalra biccentve a fejét dobolt ujjaival a keresztbe vetett lábain.
- Tehát ha már képben van egy gyerek, be kellene jelenteni? - Meg eleve mi van, ha az ember nem tervezi, nem is értette a dolgot. Nem mellesleg nem voltak terveik. Mármint az, hogy feleség lesz egy hét leforgása alatt merült fel, dőlt el és valósult meg. - Ehhez az öt évhez számot kell mondani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Igen, én is tudom, mire lehet használni…de miért kellett elvinni? És… hogyan?
Már akkor is és most is értetlenül állt a dolog előtt, bár ebben az iskolában az sem lepné meg, ha emberek tűnnének el, alakulnának át, vagy hétfőn még tinilányok és Gréta a nevük, kedden éppen tinifiúsak és csak hívj „dzsinek”, szerdán meg már mehet a magántanulóság… mert. Hálát ad azért az égnek, hogy a saját házuk táján akkora gondok nincsenek, mint a hozzá eljutott infó például a rellonból. Ő nem szeretné az unipacit harapásra nevelni, senkinek nem lenne az jó.
- Igen, a személyim a homlokomra kéne néha ragasztani. El tudom képzelni, engem is ők vesznek körül, csak nekik ütőik és seprűik vannak - közölte nevetve, és valahol ez igen bizarr is volt. Ő szerette a közeget, azért is, mert hiába kellett volna az alkata, a külseje vagy a neme miatt óvni, edzésen pont ezek az állatok akarták néha szétkapni, ha egymás elleni csoportokban játszottak. Mondjuk élvezte, élvezi.
- Biztosan nem, sőt, igazából nekem se kerül semmibe hála a csapatnak meg a szponzoroknak, de ez részletkérdés. Igen, azt hiszem mielőtt jöttél, előtte pár hónappal vett fel engem Manda társ JV-nek, akkor íródott az első szerződésem a sulival.
Nem különösebben zavartatta magát Luca támogatásokon, leginkább azt sem nézte meg soha, mennyi is itt a fizetése, játékvezetőnek azért jött mert élvezte és kellett a hivatalos végzettségéhez, eleget keres, igazából amit itt kap, azt egyből a menhely számlájára küldik adomán címen, mindenki jól jár adózásilag is.
- Hát a babánk már három és fél hónapos, úgyhogy ez azt hiszem kicsit idejétmúlt. De Pascal igazán nem zavar vizet - vonta meg a vállát. Ha nagyon kell dolgozni és edzés van, akkor apukázik a kis tappancsos, egyébként meg mindig van megoldás, most úgysem szakad el tőle Luca, a menhelyre meg bármikor ki tud szökni a kastélyból. Nem tartozik nagy elszámolni valóval.
- Ühm, ami azt illeti nem tudok nyilatkozni erről, nem terveztünk előre direkt dolgokat. Az is lehet, hogy jövő héten leöl két gurkó - közöltem könnyedén, aztán viszont nevetnem kellet. - De, amit Lewyről mondtál, ha tehetné, a nekem járó ilyen szabadságot is kivenné, mint most a kispapásat. Szóval nem fogadnék…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jót kuncogott az egészen, bár ő szólt, ő tudta, hogy nem finom. Igaza is lett. Segített a németen, eltűrögette a tincseit, aztán ami mégis a férfi arcába ragadt, szépen elszedegette. Nem akart ő itt semmi gubancot. Azt csinált Aranyhaj magának például, de mindenkinek el kell kezdenie egyszer élni, Luca nem hibáztatja. Az a lány csak mindent akart, mint mostanság ő is. És ha megadatik… nos, élni kell vele.
Egész nagy boldogság volt, a furcsán alvós éjjel ellenére, és hogy az elmúlt hetek nem egészen olyanok voltak, mint amilyennek talán illik egy esküvő után, de az a csók, amire még odahajolt elcsenni Maximustól pont kárpótolt mindent.
- Ahjjj…. Ruha, öltözés… fésülködni kell - nyűgösködött feltűnően egy kört ő is, na nem mintha olyan sűrűn nyúlna a fésűért saját elhatározásból, így a probléma is tényleg csak lebegtethető a levegőben. Rea élte a reggelt, mindig elég hamar össze is szedte magát, de most a buksija éppen furcsán létezett, és nem ez volt az egyetlen. A kávés incidens már pont elég különös volt mindenkinek, de hamar elterelődött erről a szó.
- Neeem, az sem vagy, csak kicsit még álmodsz, az sosem baj - mondta elvigyorodva ismét a puszi után, hogy mint aki jól végezte dolgát boruljon oldalasan a kanapénak. Bár itt a jó munkáról éppen szó nem volt, mást tervezett kimondani, de várta, hogy a férfi is kicsit itt legyen köztük, bár ehhez nem a kávé megváltásában hitt.
- Pár órája… mikor elsőre mentünk le pisilni Pascallal… - válaszolta neki, aztán csak figyelte őt. Nem igazán értette az egyszavas kérdés reakcióját, ilyen se volt még úgy hiszi. Végül csak elfordult, aztán a hátával felé csúszkálva fogta meg a karjait és maga köré húzva bújt hozzá. - Mi fog történni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem volt elragadtatva a ténytől, hogy valakinek, aki ilyen fontos neki, nincsenek rendben a dolgai. Nem is feltétlenül az életvezetési kisiklások érdekelték soha, azok vannak bőven neki is, inkább az, ha tudta, odabent nem stimmel valami. Neki ez jóval többet jelentett, mintha valaki sírt volna vagy éppen nyafogna. Ez valami több, és nem, tényleg nem jelent jót. A férfi kezét fogva mormolt el egy értemet végül, nem akarta csak úgy faggatni, érdekelte, kíváncsi volt és igen, akarta is tudni, de kivárt. Ha egy dolgot jól megtanult abból, hogy mindig elkerültek mellőle az emberek, az az volt, hogy néha nem árt türelmesnek lenni.
- Tudom, mert szuper vagy - fordult felé széles mosollyal, és nem is mondott nagyot a nő. Tényleg a leglehetetlenebb helyre, a legnormáltalanabb időben is hívhatta, és tudta, hogy maximum pár kérdést kap, de azt is csak ott. Nem tudta eldönteni, hogy Maximus is ilyen hajhászója a kalandoknak, vagy kicsit érte is teszi, de mindkét gondolattal elég boldog volt.
- Rendben van. Benjiék meg kíváncsiak rád, mondjuk leginkább csak ő… bár legutóbb annyit mondott, hogy kitartást meg sok sikert kíván neked hozzám… mintha olyan szörnyű lennék! - A Törpe kifakadása egészen jogos volt, bár most inkább örömmel fogta fel ezt. Testvére sosem kedvelt senkit körülötte, mindig, mindenkiről megmondta, hogy tőle maradjon távol. Most… most meg csak ez. Jó jelnek érezte, nem bánta volna, ha igaz. Közben a levest szemlélte, de mielőtt mondhatta volna, hogy az pont jó lesz, csak nyúlt felé és kicsit megállt a mozdulatban.
- Mi? - csúszott ki a kérdés, talán kicsit halkabb hangon is, de inkább döbbenet volt ez, mintsem más. Nem háborodott fel, nem is tett semmi olyan mozdulatot, egyszerűen az agya kereste, hogy mi is hangzott el pontosan. - Van egy kislányod? Öt? Mármint… ezt most tudtad meg?
Luca nem süket, nem is értelmi fogyatékos, nem is az ismétlést várta, csak a megerősítést. A kezeit az ölébe ejtette, furcsán érezte magát. Felnézett a németre, kereste a tekintetét, hiszen kiben nem merül fel, hogy ez azzal jár, hogy annak a gyermeknek van egy anyja is…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Elgondolkodott az ágy kérdésén, és ha belegondol, hogy mikor ő volt diák, más volt a divat, de nagyjából mindig, minden ugyan oda tartott, nem lepődik meg. Ő nem lopott soha ágyat sehonnan, ő inkább beköltözött a rellonba az akkori férjéébe, illetve majdnem egy évvel később az akkor már volt férje cuccolt az övébe a navinébe. Igazából neki nem kéne az eltűnés felett pálcát törni, jobb is ha csendben marad. Csak bólogatott, hogy megérti, mert ő is, de ennyiben is hagyta.
- Meg, persze. Igen, az, szeretem, hogy biztos háttér van mögöttem a kviddicses szerződésemmel, így az iskolának se nagy cucc az egész és nekem sem kell aggódnom semmin - vonta meg a vállát, mintha ez ilyen egyértelmű lenne, pedig még ő is biztos benne, hogy nem mindenki van jó helyzetben. Ő mondjuk eleget is tett ezért, gyakorlatilag harmadikos volt, mikor mindent háttérbe kezdett szorítani ezért cserébe, beérett a munkája és öt év alatt oda jutott, ahova már elsőben elképzelte, hogy egyszer fog.
Tati gyerekvárós kérdése viszont kizökkentette, egyrészt, mert sok jót nem érzett maguk körül - nem akart bunkó lenni, és a másikat kellemetlen helyzetbe hozni, de ettől még érezte. Főleg valahol Pascal mesélje körül, ami rosszul is esett neki, hiszen miért lehetne gond egy négylábú, aki a légynek sem árt, picike és nagyon tud röfögni álmában. Egyéb nem is jut hirtelen eszébe, de nem is kell.
- Akkor Pascallal nem lesz gond, ugye? - érdeklődött a leglényegesebbről, aztán végül oda is figyelt, miket mondanak neki. - Igen, nagyon imádják ezt a család dolgot ahogy láttam eddig minden alkalommal. De ha mást nem, én szívesen felajánlom neki azt a szülős pihenőt, vagy mit… szülési szabadság? Nem tudom, hallottam Livtől, hogy van olyan - mondta kicsit összekavarodva a dolgok megnevezésében. Arra nem igen gondolt, hogy neki szüksége lenne ilyenre, vigyáz a karrierjére, mindennél jobban és abba nem mutatna jól, ha szezonokat kellene kihagynia, márpedig, ahogy látta Maját, hogy ő bizony már nem megy vissza a pályára elgondolkodott, hogy ez vajon vele is megtörténne?
- Reeendben, és köszönöm szépen, már csak két helyen van jelenésem emiatt - vette el a papírokat, aztán az első kettővel elég gyorsan haladt is, mielőtt felnézett volna.
- Eddig is a Rea volt az első nevem, csak nem igazán használtam, mert a család a Lucára szokott rá… az meg a németeknél sok dolgot sejtetne, de azt nem, hogy egy 155 cm magas nő Maxi felesége. De hivatalos papírokon Rea Luca Liebhart vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maxi és Luca nem éltek tipikus életet és semmit nem úgy csináltak, ahogy az megszokott lenne. Az emberek általában sokat készülnek a nagy pillanatokra, náluk ezek mégis egy hét alatt mind összecsúsztak. Szülők lettek, jegyesek, aztán meg házasok. Igaz, hogy az időzítésbe talán nem volt benne, hogy a munka nem gondolta úgy, most ezt mind ki is élvezhetik együtt, de ez legyen a legkevesebb. Bármikor bepótolható egy nászút például.
- És az a sapi elég ruha helyett is? - döntötte a buksiját oldalra, ahogy hatalmas szemekkel pillogott rá. Nem, neki meresztgetni sem kell, alapvetően elég nagyra sikerültek rajta ezek a részek. A fésű kérdésére leginkább csak megvonta a vállát, mert neki volt, csak különösebben nem érdekelte, nagy valószínűséggel, ugyan úgy van a sporttáskája aljában, ahogy bepakolta edzőtábor előtt.
- Mondjuk az ágyikó jobban is hangzik, mint kint a hidegben mászkálni - vigyorodott el, hogy aztán megsimogassa a német arcát, majd a kezei a vállára csúsztak, de még mielőtt ott is hasonlóan tett volna rá kellett jönnie, hogy lesz itt beszélgetnivaló, így lassan elhúzta a mancsait és eldőlt. Érezte, hogy talán nem most, nem így kellett volna, de sosem tudta, mi számít alkalmasnak és ha őszinte akar lenni karácsony óta eszében sem volt, ott annyira természetesnek és jónak tűnt minden. Boldog volt és rájött, hogy az nem csak egy múló, egyszeri állapot, ami ott a közös ünnepben kijött.
- Az azt jelenti, hogy ami most van, az már a… normális Luca lenne? - kérdezte meg végül, ahogy lassan a karjai közé mászott, a kérdésre csak elmosolyodott. - Nem tudom, olyan kevésbé nyüzsis, de lehet csak a gondolatát pörögtem túl… lehet nem is tudnék normális lenni… az baj, ha nem is akarok? Tudod mit kerestem, mikor a csókot kértem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az nem lenne jó, akkor majd keresek valami meleget…
Túlzás volna azt mondani, hogy Lucának ebben az időben minden vágya lett volna így, vagy egy szál semmiben letopogni a boltba, majd vissza, de az öltözködés túl nagy erőbefektetést igényelne. Különben meg nem lenne semmi megoldhatatlan, legutóbb már kipróbálta, hogy ha úgy áll meg a német mögött, azt se veszik észre, hogy ott van, meg ha elég bő a kabátja befér elé ő is, úgy, hogy majdnem be is lehet azt cipzározni. Helytakarékos nő.
- Iiigen, azt én is nagyon szeretem, rossz is volt, hogy az elmúlt hetek ilyen behk voltak - jegyezte meg a barnákba pillantva, aztán végül, mintha ez nem lenne nagy dolog csak vont egyet a vállán. Pedig az volt, Luca élt-halt a tényért, ha valakihez tartozik, azzal a lehető legtöbb idejében tudjon együtt is lenni. Másfelől kicsit kényszeresen is élte az igényét puszira, ölelésre, néha csak arra, hogy valahol fogja, a kezén vagy a karján, extrém esetben, ha úgy jött ki a pihi még a lábánál is Maximust. Fura lehetett, de nem igen zavartatta magát, ritkán akad fent dolgokon, most azért picit érezte, hogy ő maga feszültebb, mást nem igen.
- Értem, akkor normális, ha olyan belül, mintha sokan mondanák egyszerre a dolgaikat… - próbálta hasonlattal leírni, de nem igazán lehet az állapotát. Mindig nyüzsi volt, kavarogtak az érzések és egymásba akadtak, egy időben úgy viselkedett, mint Kiva terhesen, és egy-egy pillanat alatt elsírta magát, vagy fellelkesedett. Mára ezeket el tudta viselni, ha külsős érzések voltak, mert el kellett. Most viszont nem jöttek úgy letámadni őt, mint mindig. Nem érezte, azt sem, Maximus kétkedő-e, vagy tényleg ennyire nyugodt, ahogy beszélni is próbál.
- Szerintem nem, de sosem igazán értettem mi az ilyen…elfogadott tudod… - mondta kicsit maguk elé, ahogy a kezeit a német karjaira tette. - Tudni akartam, mi maradt… nem tudtam, mi megy el…
Ahogy a magyarázatba kezdett, kicsit feljebb csúszott, így oldalra fordítva a buksiját már majdnem rálátott a férfi arcára. Nem volt benne biztos, hogy néha a zagyvaságai mennyire érnek célba, de elég komoly dolgot akart körbeírni. Ez nem olyan, amit le lehet egy szeretlek-e vagy sem kérdéskörrel tudni. Nála nem, a szeretetnek túl sok formáját látta és ismerte már. Neki pedig, mert mohó volt, majdnem mind kellett egyszerre egy embernél.
- A cikeszeim… tudod, elég régen beköltöztetted oda őket, és elég jól megvoltunk már… néha nyüzsisen, néha csak repkedősen. Szilveszterkor meg olyanok voltak, mintha kergetnék is őket… mindegy… őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A fiatal nő mindig úgy gondolta, hogy annyi papírral, amit ő valaha a klubnak és a szponzoroknak aláírt, egy életre előre biztosította magának a dolgait, tulajdonképpen, ha lennének gyerekei, még ők sem panaszkodhatnának a jövőjükre. Meg ha nem szó szerint vesszük minden menhelyi mancsos ennek a haszonélvező kis minikéje. Az összeset pont úgy tudja szeretni, mint mások a kisbabájuk. Vagyis hasonlót érzékel például Maján is, mint amivel ő tudja ezeket a kis szőrmókokat imádni.
- Megszoktam… tizenhat voltam, mikor elsőre lett nagyon sűrű ez az egész, mostanra már az a furcsa, ha csak egy valamire kell figyelnem és egy helyen lennem - vonta meg a vállát elmosolyodva. Belegondolt, hogy ha minden esetet, várost számba venne, amikor csak hopp, kiszakították az iskolai kötelességei, az otthon nyugalma vagy éppen egy fesztivál forgatagának közepéből, nem mindig volt jól vagy boldogan. Nehéz az volt, amikor annak ellenére, éppen miket élt át, is a kviddicset kellet legelőre tennie. Igen, a tizennyolcadik szülinapja előtt pedig már egészen ez jelentett mindent. Addigra annyi pofont viselt el, hogy kényszeresen is utazni, mozogni és változni vágyott. Menekült mindenből, ami állandó. Félt az elunástól, hogy őt unják el. Meg is történt ez részben, most meg mégis megint itt van, és kicsit olyan érzései vannak, mint 16 évesen. Maradna, szeretne és úgy érzi, van, ami legalább olyan fontos, mint a cikesz kergetése. Erre is pár napja ébredt rá igazán. Jobb későn, mint soha!
- Az is, ő a babakutyánk, ajándékba hozta Maxi karácsonyra - mesélte el neki nagyon széles és boldog mosollyal. Az volt a tappancsos tényétől, attól is, hogy nem olyan a német, akinek fogalma nincsen, mi is az egyetlen, amire talán vágyik az, akivel együtt van. Közben bólintott párat, nem mintha tisztában lenne ezzel a szabadságdologgal, mondjuk úgy, ha le is lép néha, megoldja fű alatt a helyettesítését. Mivel tárgya nincs, csak megfigyelő és házvezető elég jól csinálja.
- Hát pedig szerintem egy kispapa is nagyon fontos szerepet vállal, meg ő ilyen nagyon az, érted… pelenkázza Klarat, eteti, mesét mond… tudod, az a mindenes - magyarázta a végén már felnevetve, mert pontosan tudja, milyen abszurd lehet elképzelni egyébként annak, aki Lewyt elsősorban önmagának ismeri. Lucának a látvány is az volt, akkor is visongott jóformán, de örült neki, hogy ilyen jó minden. Ők már egy család, így van rendjén.
- Még az is lehet. De nem tudom, sosem tért ki a magasságomra - zárta le röviden, mert ami azt illeti ez olyan visszás volt. Persze, szoktak viccelgetni vele, a német is néha, de ilyen értelembe szerinte még nem fordult elő megjegyzés. Vagy nem vette észre! Közben minden alá volt írva, szép volt és új és furcsa is ez az egész. Még a kezére pillantott és a gyűrűkre, aztán visszaadta a papírokat.
- Jól van, szólj és bejövök, vagy nekem kell szólni? Bár nem hiszem, hogy bármi változik… nem vagyok otthon ebben…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Kimondva még Lucának is furcsán hangzott ez az egész. Nyolc év elment úgy az életéből, hogy fel sem tűnt neki sokszor, mennyire képtelen is volt megmaradni vagy valami állandót tartani. Lassan három éve megvan a menhely, ez volt az első, ami fix helyet hozott neki, és valahol ez indította el abban is, hogy picit gondolja át az életét minden téren. Nem változott a hirtelen és spontán döntéseinek sokasága, egyszerűen más irányba indult meg.
- Azt hiszem még senkitől nem hallottam, hogy a heti négy-öt gurkók közti szálldosás mellett az egészségem féltik - közölte nevetve, ahogy az utolsó ilyen alkalom után kutatott fejben. Talán a korábbi csapatgyógyító jegyezte meg egyszer, az, akinek a löttyeire a haja is furcsán reagált. Mindenáron rá akarta fogni, hogy Luca szervezete nem stimmel és nem vele van a gond. Ha így lenne, Maximus kezelései se működnének, mégis túl jól is van, mióta rá bízta magát.
Felettébb lelkes a nő, mikor kutyákról van szó, az elmúlt pár hónapban meg különösen mikor Pascalról. Persze ennek is, mint mindennek van negatív oldala, okozott a picuri baleseteket, nevelgetni és terelni kell, nem beszélve, hogy szegény felváltva volt az előző hónapban anyátlan és apátlan. Senki nem élte ezt annyira otthon. De pontosan tudja, hogy tavaly Maja és Lewy is hasonlóan éreztek, kicsit meg is lepte. Már a jó értelemben, nem hitte, hogy megint eljut egyszer erre, hogy valakinek ennyire hiányolja a jelenlétét a közvetlen közeléből, hogy jobban érezze magát vele, mint a kviddiccsel. Ami nagy szó, hatalmas.
- Mindenképpen. Bárcián már nem itt dolgozik egyébként? Vagy saját irodája lett? - kérdezte még, de már éppen elpakolta a dolgait és állt is fel. Nem akarta feltartani a nőt és nem is kapcsolódott ide szorosan, de korábban a problémáival, azzal a kettővel őt kereste, vagyis inkább találta itt. Azzal meg nem igazán van ekkora kastélyban képben kinek és mi van, na meg hol.
- Köszönök mindent - mosolygott rá, ahogy a táskáját magához szorítva elindult kifelé, ha nem tartotta vissza, hogy hazamenjen a babakutyához és az apukájához, mert ma bizony még szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Csak somolygott a hárításra, ettől még nem gondolta ő ezt másként. Nagyon tudta értékelni és kifejezetten nagy rajongással meghálálni, mikor valakin azt érezte, hogy számít neki, tesz érte, értük és még csak nem is muszájból. Nem érezte azt, hogy ez egy kényszer. Velük csak megtörténtek a dolgok, mindig valami új, valami más, de élvezték.
- Mit gondolsz te róluk? - kérdezte nagyon nevetve az elképzelésen, hogy ilyen dolgokról beszéljenek, végül mosolyogva folytatta inkább. - Igen, azok, tudod, akit még nem ismernek az emberek, arra azok szoktak lenni. Megmondtam a bátyámnak is, hogy szeretek veled lenni, ő pedig nem mindig van odáig a döntéseimért, ha nem látja a saját szemével.
Tulajdonképpen volt, hogy amit látott, azzal se értett egyet Benjit, de jobb szereti így Luca meg azt, mikor mindenki elégedett. Nagyon kikelt magából annak idején, mikor Misiről tudomást szerzett, pláne mikor arról, hogy megint képben van. Vince esetén csak sokat fenyegetőzött, hogy baj lesz, ha gond akad, a köztesekről meg inkább nem kellett, hogy tudjon. Jeremyvel és Greggel barátok is, nem hiányzott senkinek, hogy mindenről tudjon, pláne nem a fogólánynak.
Ahogy szóba kerültek az ételek, Luca már egészen azt gondolta, tényleg ennyi, aztán bumm, megtörtént jött egy hír, amire semmilyen belső szerve nem akart hirtelen reagálni. Nem produkált a döbbent tekinteten kívül mást. Se szapora légzés, se vérnyomásemelkedés, ami valószínűleg jó, nála sosem lehet tudni. Csak kicsúsztak a kérdések, aztán hol a levesre, hol Maxira próbált nézni.
- Szóval Tati eltitkolta, hogy van egy kislányod? - Kereste a történet lényegi részeit, nem biztos, hogy ettől fel kéne lélegeznie, de ő megtette. Mármint nem volt köztük titok, hiszen ezt Maximus se tudta, mégis azért elég furán hangzik. Az, hogy volt házas a férfi, nagy ügy, mindkettejükkel megesett, de az, ha köti valaki máshoz egy gyerek, az egy picikét más. Gondolja ő, lévén a saját családi helyzetét az apjával és Majával. Látta, hogy nem igazán akaródzanak összenézni, így sóhajtott egy aprót, aztán a térdei alól kihúzva a szoknyát ráfordult és közelebb csúszott, hogy a kis tenyereket a férfi borostájára simítva emelje fel annak fejét, ha engedte. Rámosolygott, a hüvelykujjával párszor megsimította őt.
- Majd… megoldjuk valahogy - mondta kicsit az ajkaira harapva. Sok elképzelése nem akadt a helyzetről. Mármint Maxin múlt, mit is akar vagy sem a saját lányától, Luca nem érezte úgy, hogy bele kéne szólnia, de az már elég ideje biztos volt, hogy bármiről legyen szó, támogatja. Fordítva is igaz volt, előrébb volt ez, mint a feltétlen bizalom vagy nagy fogadalmak. - Nem tudom mit kell ilyenkor mondani vagy csinálni, de szeretnék segíteni, nincs baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fejben éppen azt futtatta végig, hogy milyen ruhákat látott és abban mennyire tudna elveszni, ezzel pedig hamar arra jutott, hogy eléggé. A kölcsönzött póló, ami jelenleg inkább hálóing is jól mutatja ezt, bár ez kicsit sem zavarja Reát. Ha őszinte kell legyen, akkor még azzal se lenne gondja, ha ilyenekből kéne válogasson. Nem mindig akarta tudomásul venni, hogy majdnem egy kisgyereknyi különbség volt köztük magasságban. Ha mondjuk beleült Legra a nyakába, úgy tuti felérik Maximust, de akkor sem Luca. Szomorú.
- Nem, nem tudok róla és nem is szeretnék… bőven elég volt a következőig - bólogatott nagyokat a kijelentése mellé. Igazság szerint abban elég szerencsések, hogy Lucát a válogatott része sosem foglalkoztatta eléggé, illetve nem tartotta elég nagy ugródeszkának a saját országáét, így meg sem fordult a buksijában, hogy ott helyért küzdjön magának, már utánpótlás szintjén se, pedig ott egyszer bizony meg is keresték. Lényeg a lényeg, ő azon időszakokban is teljesen szabad tudott lenni, ami nem volt hátrány amellett, amennyi dologban a kacsói benne voltak. Maximusra így is mindig többet kerített, mint arra számítani lehetett.
- Igen, tudom, csak fura, nem akarok úgy járni, mint a telefonomon a candycrush. Egyszer beletöröltem, azóta nem indul rendesen - ingatta meg a fejét, mert persze azon segítene egy újratelepítés ellenben a nővel. Nem tudta, orvosolható-e ha itt bent elromlik valami. Igazából nem is tudja, hogyan élne már enélkül. Vele van hét éves kora óta, hol nehezebb volt, hol könnyebb, de mindig ez is hozzá járt. Egy pakkban. Kíváncsi volt, de azt egy estén kívül sosem akarta, hogy eltűnjön belőle. Lassan kényelmesedett el a férfi karjai között, aztán az első kérdés után még nem mondott semmit, csak a kezét az övé alá csúsztatta. Az ujjait alulról a férfié közé fűzte, aztán az arcához húzva dőlt neki a pofijával.
- Ők biztosan maradtak, azt már tudom. - Nem kellett éreznie, hogy tudja, Maximus biztosan aggódott, ő maga is ezt tette, de amilyen új és más volt, egészen elvonatkoztatott ettől. Egy darabig, de azért tudta, hogy ez mindkettejüknek nehéz.
- Aggódtál? Hogy nem mondtam igazat… - kérdezte meg végül, most úgysem tudja átérezni vagy éppen eldönteni, ha nem mondja vagy mutatja ki, mi is van a férje. Nem érezte az egész biztonságát, talán ezért is volt erre az ölelésre így szüksége. Nem hitte, hogy rosszat tett volna bármikor, vagy annál a bizonyos szeretleknél és igennél leginkább - nem tette volna meg, ha nem biztos ott magában - de rendben vannak a dolgok, úgy tűnt. Nála legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, bár a világkupa miatt lehetséges, hogy rövidebb lesz, meg nem a szokott időben - merengett el, hogy aztán megvonja végül a vállát. Nem is jutott még eszébe a következő, csak örült éppen, hogy az előzőeket kipipálták. Lényegesen furcsa volt mondjuk, hogy nem csak a sajátja tudta kissé bosszantani, ő is magára maradt itthon, mikor Maximusnak volt kötelessége.
Talán most először gondolkodott el úgy az elmúlt majdnem egy évben azon, hogy mennyi időt is töltött a némettel. Nem sajnálta magát a végső fáradtságig meríteni, ha még hazahoppolhatott meccs után csak azért, hogy reggel már vele vagy rá kelhessen. Ez pedig sokkal több volt, mint rengetegen kinéztek belőle. Változott is, de önmaga maradt. Valahogy így van most az ital után is.
- Bízom benne, érted a dolgod - mosolyodott el, miközben a német karjai között ficergett még kicsit, hogy aztán a keze után nyúljon. Egy mély levegő után az arcához is húzta a férfiét, hogy nekidönthesse az arcát. Ez csak olyan apró és szükséges dolog volt, így érezte, semmi nagy magyarázat vagy gondolat.
- Szerintem is, de majdnem biztos voltam benne, hogy így lesz - tette végül hozzá, hiszen nem akart hazudni. Ha azt mondaná, pontosan tudta, mindketten tudják, mennyire lenne ferdítés. Nem véletlenül futott éveken át a hibái miatt valamiért, ami majd megmutatja neki, milyen is ő igazából. Most meg itt volt a lehetőség, és valahogy mégsem az tette boldoggá. Sokkal inkább a kosárban szuszogó mancsos és az őt karoló férje. Szereti őket.
- Nincs ezzel semmi baj, ha így is volt - ingatta meg a fejét picit. Persze, nem esik jól az embernek, de pontosan tudta, hogy ezzel számolnia kell. Volt, aki elmenekült első hallásra, olyan is, aki megkérdőjelezte nyíltan vagy azt állította, lehet ő teszi vele, semmi igazi nincs benne. Ehhez képest ez… inkább kedves volt, vagy valami olyasmi. Nem tudta behatárolni, csak a tényt értette, hogy ez azt jelenti, hogy fontos.
- Nem is mindig lehet, de próbálom mindig jól csinálni. Én… tényleg szeretlek - leszegte a fejét, hogy a felhúzott kézhez nyomja az ajkait meg a nóziját, mintha takargatná, honnan jöttek a szavak, de csak furcsa volt kimondani. Egyébként sem hangzott el sokszor, pláne nem olyan régen először, de most szüksége volt rá. Szükségük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet, hogy ha nem kezd el most belegondolni jobban az edzőtábora, egyelőre még fel sem ötlik benne, hogy bizony, Világkupa jön hamarosan. Nagyon furcsa ez, hiszen annak ellenére, hogy a válogatottság sosem vonzotta, inkább a nemzete, mintsem a kviddics eltolása okán, elég nagy rajongó, hogy másik, nagyobbnak, akikben pici potenciált is lát, azoknak szurkoljon. Ilyenek Bastiék és Lewyék is, jó játékosokkal meg azért szépet tud egy csapat virítani.
- Ez jól hangzik, tuti nagy ott a pörgés meg a hangulat - gondolkodott el pár pillanatra, de nem zavaróan sok időre. Nem tudott még valami sokat egyikük se az egészről, meg amúgy sem nagy tervezők, bár ez már majdnem úgy hangzott. Meg is mosolyogta magában a dolgot.
Luca hitével és bizalmával sosem volt gond, egészen addig a pontig, még egyszer csúnyán nem koppan az illetőnél vagy valamiben, amit remélt. Nem kifejezetten van oda a csalódásért, élt meg elég olyat, azonban Maximus sok dolgot okozott neki és tett vele, de ez nem volt köztük. Sőt, a kanyarban sem volt semmi, amit felírhatna számlára, hogy emiatt meg kéne fontolnia mit enged, mire bólint rá, vagy mihez menne utána szó nélkül.
- Az elég nagy dolog. Tudod sokan még addig se jutottak el. Nem akartak hinni nekem, mindenáron jobban akarták tudni, hogy én csinálom velük, vagy a képességem azt, amit - vonta meg a vállát, mintha ez sosem bántotta volna. Pedig de, sokszor jobban is, mint láthatták. Emlékszik, mikor először volt életében nyílt és őszinte, Vince is ott akarta hagyni a hóban a séta közben, Jeremyt totálisan lesokkolta és valami szörnynek nézte őt, ilyenek után sok dolog volt, ami okán inkább csak élt és nem szeretett arra gondolni, mi van benne. Pedig ez is a része volt, ő tudott vele élni. Akkor nem fogadta el, mikor mások sem körülötte.
- Reméltem - mondta lehunyva a szemeit, és be kellett lássa megnyugtatta a német válasza, mindenre is.
- Igen, nem akartam elrontani semmit, eddig ahhoz jól értek - közölte elnevetve magát, mielőtt kicsit oldalasan nem fordult, hogy megcsókolhassa a férjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Érzékelte elég jól Luca, hogy a család dologról furcsa elképzelések lengik körül Maxit, bár úgy volt vele, biztos a tapasztalatok teszik. Ahogy hallgatta őt kénytelen volt a fejét rázni vigyorogva. Sok dolog volt ez az egész körülötte, csak normális nem.
- Nem normálisak, a szó szoros értelmében. Nálunk szerintem mindenki kattos, de igen, Benji szeret olyan nagytesós lenni. Furán méregeti az embert, de a légynek sem árt, csak szeret sokat nagyzolni szavakkal. Művész…
Benji jóformán ugyan azt csinálja, mint az apjuk régen: túrnézik. Kiva itthon ült két gyerekkel, de csak azért, mert majdnem meghalt a kviddicspálán és egy apró sérüléssel végleg reszeltek volna neki. A nővéreiről túl rég nem hallott, nem is beszél velük, a szüleivel nem hajlandó, és ott vannak Majáék. Furcsa, de még ők a legnormálisabbak, pedig aztán korábban hallani se akart Rea róla, arról nem beszélve, hogy klasszikusan véve úgy érzi, neki már nincs az a nagy és boldog, amiben felnőtt. Hitte, hogy abban élt. Aztán bumm. Még egy fura helyzet. Maximusnak kislánya van. Van egy fél családja, ha eddig nem is tudott róla.
- De most azért mondta el mert… kellet, vagy akart is valamit? Vagy csak kiderült? - Mindig is inkább érzelmekkel és nem logikával operált a nő, ez most is kiüt. Tudja milyen az, ha valaki belemászna egy képbe, amihez semmi köze és azt is, hogy ezt rengetegen megtennék önös érdekből. Aztán csak sóhajtott egy aprót, lassan összerendezte a gondolatait, egy kisgyerek nem játék, ezt még ő is tudja. Akaratlanul is felmerült benne Maja, hogy ott ugyan a lányt sem kedvelte az elején, de rá kellett jöjjön idővel, hogy ő áldozat, és Rea is mindent megtett volna, hogy legyen apukája a helyében. Akkor is, ha nekik ilyen jutott, aki hibázik. Sokat.
- Meg, nem tudom pontosan mi lesz, de majd meg fogod álmodni, mit szeretnél. Én meg itt leszek - mosolygott rá, aztán hagyta, hogy az ölébe húzza őt, a szoknyát azért eligazgatta, így is villan lassan minden ennyi mozgástól, el is nevette ezen magát. Majd csak hozzá dőlt, mielőtt a kezét cirógatva beszélni kezdett.
- Fogalmam sincs, hogy állok a dologgal pontosan. Fura, de én csak azt tudom, hogy rossz ennyire feszültnek látni és érezni téged. És biztos nem az tehet róla, hogy ott van... szóval egy kislány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Valahogy szándékosan sikerült a család szót nagyon lesarkítania Benjire, és az elmúlt években még Majára, ami neki is meglepő. Nem volt ez nála így, sőt, nagyon imádta a szüleit és minden testvérét, aztán lassan elfogyott valami. Zora elment, Zoé elment, az apja hazudott és ott van az anyja, akivel azóta sem akart beszélgetni, miért nézte ő ezt el. Rosszul esett neki, hogy pont ezek az emberek ítélkeznének a menekülésén az akkori helyzetéből, mára pedig csak egyszerűen tudja, hogy boldogul a saját döntéseivel egyedül. Maximusra nézett, aztán el is vigyorodott hálásan, mert valóban az volt. Ez nem kötelesség, egyszerűen szeretné a nő, mert fontosnak érzi, a németet és az egész ünnep dolgot.
Nem számított rá. Ez a legtömörebb meghatározása az egész helyzetnek, ami éppen lefestődik előtte. Furcsa volt a gondolat is, hogy gyakorlatilag a férfinak már van egy legalább fél saját családja, olyan, aki tényleg hozzá tartozik. Talán a saját sorsán, talán a környezetéén, de pontosan tudja, hogy ezt nem lehet lesöpörni az asztalról.
- Maxi… Maximus… - nézett rá egyre közelebb hajolva és halkabban mondva, hogy aztán a keze után nyúljon. Nincs baj, semmi értelme újra felhúznia magát, főleg pont miatta. Tényleg nem szeretne neki rosszat és ha valami nagy baj lenne, arról már tudna a méregkeverő. Persze, nem igazán tudja még hova tenni, és nyilván nem ez az a hír, aminek tökre lehet örülni konfettizáporban és koccintással.
- Komolyan mondtam. Ez… fura, sosem gondoltam hasonlóra, de mint már tudjuk, ez is hozzád tartozik, én meg eléggé élem azokat általában - mondta ki, ahogy hagyta magát odavonni és az ölelésbe süppedt. Érezte, hogy súlya van a szavaknak, és ha egyszer azt mondja az ember elfogadja, akkor nincs meggondolás meg kiskapu. De tényleg ezt szerette volna, mindennel együtt a németet, bármennyire is érezte a gyomrában, hogy van már olyan az életében, ami mindig máshoz köti. - De szeretnéd? Márhogy Esztit megismerni mondjuk… ő tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ha nem érezne, is pontosan tudta volna, mennyire nem jó most semmi. A képessége pedig a legrosszabbkor tudta a saját orra alá tolni, hogy nézd, még ez is itt van. Érezte, hogy fel kell hívnia magára a figyelmet, és nem önzésből, hanem még időben, azelőtt, hogy a férfi azt hinné, most valami majd jól tönkremegy, vagy jobban elveszik valami olyan negatívba, amibe senkit sem kellene hagyni süllyedni. A kérdésre mosolyogva simított végig a hüvelykujjával Maximus kezén, ahogy megfogta azt. Csak meg akarta nyugtatni, ne csak hallja, lássa és tudja is, hogy itt van, itt is akar lenni és nem fog most felpattanni és elmenni, hogy ő ebből köszöni nem kér. Ez elég régen nem így működik. Érezte már egy ideje, hogy bármi is legyen, nem tudna csak úgy kisétálni, mint máshonnan tette. Pedig gyűrű is volt meg minden.
- Bárhogy is legyen, nem akarom, hogy más legyen - jegyezte meg kicsit talán túl őszintén is, de miért mondott volna mást? Nem érezte úgy, hogy ennek most változtatnia kéne, azt sem, hogy ezért neki ne lenne itt keresnivalója. Ha így volna, arról biztosan tudna már, de nagyon úgy tűnt, hogy ezen nem külön, hanem együtt akarnak túllendülni.
- Értem. De milyen kifogás? Miért kellene kifogás arra, amiről fogalmad sem volt? Itt az egyetlen, akinek jó okot kéne bárkinek adni, az Tati - mondta ki végül a nyilvánvalót, mert bár nem volt egy hű de okos lány, ezt nagyon jól tudta. Ha csak a saját életét nézi, ő maga az apjára haragudott, de rá rettenetesen a mai napig. Nem a másik nőre az életében, nem az anyjára, aki ezt eltűrte és nem is feltétlenül Majára. Arra, aki ide sodorta őket.
- De most elmondtad, az a lényeg - viszonozta a csókot a kezét pedig Maxiéra csúsztatta úgy húzta magához még közelebb. Szerette, mikor hozzáér, itt van, érzi, hogy az övé, hogy egymáséi és ez megnyugtatta akkor is, mikor érezte a férfiben azt a sok zavart és kételyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt hiszem elég régen néztem már meccset végig nem fentről, a részeseként. Pedig szeretem - jegyezte meg el is gondolkodva. Talán még sulis csapatnak járt kint egyszer szurkolni, meg Lewyén Majával, például azon a bizonyos kupadöntőn, de többre nem igen futotta. Ennyire sok ideje tényleg nem akad.
Nyilván kevés olyan kviddicsszerelmes van, akinek nem hagyna ki három ütemet is a szíve, ha élete értelme a világkupát hozná fel mondjuk egy séta helyett. És itt közel sem az anyagi, inkább az eszmei értékről van szó. Luca évekkel ezelőtt, az első behívója után eldöntötte, hogy őt a válogatott rész képtelen lekötni. Olyan emberek közé kerülni, akikkel keveset van ideje összeszokni, és lévén a saját nemzete hozzáállását ismerve, biztos erősen hímsoviniszták is, nem hiányzott neki. Eleget küzdött a saját csapatában, és elérte, amit akart. A világhír meg nem a magyar csapaton fog állni.
- Tudom, ettől még rossz, de már nem érzem magam hibásnak érte, úgysem tudok változtatni más felfogásán - vagy ha igen, azt pont az erejével, az meg nagyon nem kéne éppen ebben az esetben. Örült, hogy Maxi ezek ellenére, meg a maguk múltját félretéve mégis képes volt bizalmat fektetni a kapcsolatukba, belé. Nem kellettek a szavak Lucának, vagy éppen az untig mondogatott visszaigazolások érzésekről, neki pont elég volt amennyi időt rá szánt, hogy szurkolt neki, hogy nem kellett futniuk egymás után, mert ott voltak, mindig lassan már.
- Azt nagyon reméltem, és nem, majd igyekszem - felejtkezett a csókba pár pillanatra, hogy aztán mosolyogva ficeregje magát kicsit még közelebb a férfihez annak ölében. - Aaaz lehet, de még mindig nem vagyok meggyőzve róla, hogy ehhez olyan ok kedvünk lenne, de - vigyorodott el, hogy a lábait oldalra kidobva elforduljon a német ölében, így félig felé tudott fordulni. A kezeivel körülfonta a nyakát, aztán a barnáit ráfüggesztve vágott gondolkodó fejet. - Mennyire is sietünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokan és sok dolgot gondoltak Reáról, amikkel ő tisztában is volt. Alapból a kviddicsben is megosztó volt, mint mindenki, aki elkötelezett egy klubnak, de neki a képessége se volt készpénz, hogy közkedvenc legyen vele. Sok interjú témája volt, mennyiszer élhetett vele vissza és ezek mindig elkeserítőek voltak, leginkább nagyon. Boldog volt attól, hogy a németnek sosem kellett magyarázkodnia, nem próbálta meg kipuhatolni, hogy esetleg kihasználja-e rajta, csak igyekezett benne bízni. Tudja, hogy ez azért nem lehetett egyszerű, főleg még nem ismerte őt ennyire, de örül, hogy nem adták fel. Meg is mosolyogta a dolgot bólogatva. Agresszív tud lenni, de sosem volt tipikusan rosszindulatú.
- Shhh… minden jó így, nem kell ezen nagyon igyekezni – vigyorodott el még a mutatóujját is egy pillanatra a férfi ajkaira emelve, mielőtt nagy gondolkodóba esett volna a nyakába karolva. Nem csak azért, mert most olyan furcsán lenyugodott benne minden és inkább csak maradt volna így itt eeegész nap, hanem mert tényleg nem volt sok kedve az elmúlt hetek után most is mással törődni magukon kívül. Felnevetett a harapásra, aztán a barna tincsekbe túrt előbb finoman, majd széles, huncut vigyorral bele is markolt, ahogy közel húzta és a pici kis helyre suttogott kettejük közé.
- Akkor majd később – jelentett ki, majd csókot lopott, előbb egy egész kicsit, majd vissza hajolva tapasztotta az ajkait a férjéére. Átemelve a lábát közben nagy ügyesen szembe is fordult vele. Egyelőre jobb volt ez így, mint mászkálni. Pascal szuszogott, ő meg örült, hogy újra itthon van. Mindenhol otthon tudott lenni, és ezt már Maximus tette, nem a kutyák vagy a kényelem. Ez a nap meg… hát kihasználható a szabadidő meg majd még egyszer a piac is belefér… de most! Sokkal fontosabb dolga van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Kissé dünnyögősen és nyűgösen ücsörgött Luca Lewy asztala mögött és töltögetett ki papírokat, amikről nem is feltétlen mindig volt fogalma, mi szükség van rá. Talált olyat, aminek nem volt meg a másik oldala, meg olyat is, amire valaki azt írta elutasítva. Tudta ő is, hogy ez nem sok jót jelent, pontosan emlékszik rá, hogy elkeseredett, mikor hirtelen megszűnt az ösztöndíja, bár akkor még nem tudta, hogy csak jobb vár rá. Ennek ellenére, nem mindenkivel közölhető olyan hír, mint akkor vele. Annak a két embernek a lapját félre is tette, és valahogy úgy volt vele, ezt kénytelen lesz egyedül elintézni. Tudta, hogy a lengyel megint el van kicsit varázsolva, mert két hónapon belül minden is itt van a nyakán, így nem is várt el különösen semmit, mikor kell, majd itt lesz. Azt meg a hajtó még nem is tudja, mennyire fog kelleni mondjuk nyár végén.
Nem nagyon akartak fogyni a papírok, ő meg idegesen rángatta a szoknyája felső részét, mert minden hajolásnál elnyílt, hiába a gomb és hiába passzolt korábban tökéletesen. Egyre kellemetlenebbnek érezte a változásokat, és azt, hogy a ruhái nem ott szűkek, ahol kellenének. Mondaná, hogy ideje lenne dobni a nasikat, hiába van nagy szünet a kviddicsben és férne bele, ez nem ilyen egyszerű. Egy sóhajjal intett két tanárnak akik csak berontottak, majd ki is, nem mintha észrevették volna őt. Még mindig egy elsős diák magasságában tündököl a nő.
- Gyere be - kiált ki igazából, nem ideges vagy ingerült, csak tudja, ha kint zajonganak, úgysem hallaná. Lassan felállva az asztaltól elé sétált és a csípőjével neki dőlve igazgatta a dzsekit, ami legalább a ruha felső részlet fixen összehúzta rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mikor ezt az egészet a nyakába vette még előző tanév elején, nem gondolta, hogy tényleg ennyi papírmunkából áll az egész. Mindig utálta, erre is volt jó, hogy a kviddicsben ott volt neki Manda. Ő csak néha aláírni járt be, meg éppen bólintani vagy rázni a fejét. A jelenlegi helyzetben az ügynöke ingatta a buksiját, Luca pedig igen kínos mosollyal adta át az orvosi papírjait, ami nem túl időben, de már a birtokában volt. Túl sokáig húzta ki a teljes vizsgálatot, de nem volt mit tenni. Manda nagyokat fújtatott, Luca meg itt ült a tanáriban és ugyan ezt tette, csak későbbi időpontot találva ugyebár.
- Csak Rea vagy Luca - javította ki a fiút mosolyogva, sosem volt harapós fajta, de a nevet ebben a formában nem élte. A férje professzor, ő csak egy kviddicses szakértő, egy volt játékvezető az iskolában, alkalmazott, mint a gondnok vagy a takarító, csak az elvégzett iskolai szintje indokolta ezt az állást is. - Thomas...
A hangos gondolkodás sem segítette előre, ahogy ráncolva a homlokát turkált az asztalon a kezeivel, mondjuk lehet a vezetéknevet kellett volna megjegyezze. Amúgy se penge, mostanság meg kissé kihagy a koncentrációja is.
- Legutóbb a kezembe maradt a kilincs is, engedd csak el - intette le a nő a diákot elmosolyodva, majd az egyik gurulós lábú széket, nem is tudja hogy került oda kihúzta és a fiú felé tolta.
- Csüccs, mindjárt kitalálom, hogy mit is akartam - mondta, aztán kicsit el is merült a dokumentumokba, hogy egy hangos "yas" kíséretében előhúzza az egyik összetűzött köteget. - Meg is van, megkaptam egy példányban én már, hogy visszautasították az elsődleges kérelmet...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Van, aki tudja kezelni a személyes csődjeit, van, aki nem. Ezért lehet az is, hogy eszébe se jutott a nőnek elsőre, hogy aki érkezett, esetleg őt keresné. Meg az se, hogy illene a papírokat rendben tartania. Itt Lewy a cetlisfiú, ha ő nincs, semelyikről se tudja hova lett téve, meglátszik. Nem való neki nagyon ez az irodai dolog. Közben észrevette a fiú furcsállását is, vagy legalábbis azt, mennyire érdekesen billegett azon a széken, meg is mosolyogta, aztán sikerült eljutnia a megfelelő dokumentumig.
- Elsőre, igen. Ez a diákok felével legalább megesik - mondta könnyedén. Ő maga nem akadt fent, hiszen tudta, hogy ez csak annyit tesz, hogy vagy rossz egy adat, vagy hiányzik valami, nagyon maximum szükség lesz valami ajánlásra, azt meg mindig tudnak szerezni. De közben hiába nem is nézett fel a papírból, keresve a pontos bibit, érezte. Ez az erejének egyik hátránya, ha valaki impulzívan nem él, vagy ellenkezőleg valamit, akkor az rajta is kiüt.
- Minden rendben? - kérdezte kissé aggódva, aztán letette a papírt és kihúzva egy másik széket leült, csak aztán húzta vissza magához és a fiúval szembe helyezkedett.
- Nem, dehogy is. Ne aggódj, megoldjuk. Általában valamit hiányolnak vagy nem értenek, ezért kell egy pót verziót beadni, amit nekem kell jóváhagyni, vagy a helyettesemnek, vele is majd biztos találkozol, ő tanítja a repüléstant - magyarázta kicsit el is térve a tárgytól, aztán hozott egy tollat és a kapcsot szétbontva lapjaira szedte a dokumentumot. - Kikeresem az elutasításból, mi a gond, addig átnézed, hogy mindent jól írtak-e be rólad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ez bárkivel előfordul, már az ijedelem, de nincs gond, nyugi - mosolyodott el a nő rá is nézve a fiúra. Igazából érezte, hogy mi kavarog a fiúcskába, de nem akarta még ezzel is rémisztgetni. Az emberek rosszul kezelik ezt, már megtanulta. Volt ő már mutáns, izé, valami, mi vagy te és hasonló reakciók tulajdonosa az évek alatt. Talán a legfájóbb az volt neki, mikor a legjobb barátja megtudta és valami lénynek titulálta. Bár szorosan követi ezt az exe, aki meg otthagyta őt séta közben.
- Ha bármi, csak egy név vagy dátum is hibás, szólj bátran, és kijavítjuk - erősítette meg azért, talán a hajlandóságot érezve ő se idegeskedik annyit. Ami Lucát illeti, nem az első diákja, aki a segítségére szorult, és ezt a részét tudta szeretni a házvezetői munkának. Nem a felelősséget vagy a kötelességeket, inkább azt, amit nyújtani tudott. - Köszönöm.
A papírokkal az ölemben rendezgetett mindent, közben megtalálta a pontot, amit nehezményeztek, illetve kettőt, de egyik se tűnt lehetetlennek pótlásra, szóval amit adott, betűzte a sajátja alá, hogy aztán rá is nézzen.
- Értem, és igen látom, és a problémájukat is - húzott ki két pótlapot, az egyiket magánál tartva, a másikat neki adva. - Ami nálad van, azon egy gyám aláírása hiányzik, feltételezem akkor van, és ezért szeretnék, ezt be tudod a napokban szerezni? Ez pedig valami, amit egy korábbi intézmény nem továbbított, ezt az igazgatót megkérve elintézem én neked. Szerintem a jövő hétre rendeződni is fog minden. Egyébként hogy-hogy hozzánk kerültél? Már ha nem indiszkrét a kérdés... vannak az országban ismerőseid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A kezdeti kétségbeesés alábbhagyni látszott, ez meg némileg Lucát is megnyugtatta, olyannyira, hogy se a ruhájával, se a kényelmi helyzetével nem igen törődött. Kicsit olyan volt, ha elengedte a tartását, mint egy jóllakott napközis. És nem, nem a hangulata, hanem mint aki felpuffadt a főzeléktől, de nem fontos, vannak lányok, akik így élnék élienek nélkül is. Mit ide pár plusz kiló!
- Illetve, ha aláírta, esetleg írhatnátok egy beleegyező nyilatkozatot, hogy akár sürgősen te magad is intézheted az iskolai ügyeidet, így nem feltétlenül kell mindent nyolcszor aláíratnod vele, csak a fontos pénzügyi vagy egyéb, juttatással járókat. Így a könyvtári beiratkozáshoz vagy éppen a könyveid átvételéhez sem kell majd semmi egyéb - javasolta neki azt, amit már Lewy valamelyik jegyzetében olvasott. Ő az okos a csapatban, ezt általában a férfi intézi pont ezért. Most viszont mindenkinek meg van a maga keresztje és azt kell körülcipelgetni, nincs ideje ilyenekre.
Közben figyelmesen hallgatta a válaszait, legalábbis azt illetően, hogyan is lett  diákjuk. Nyilván sok a külföldi, nem csak szomszédos országokból jött, de mindig igen különleges okaik vannak. Pedig azt mondogatják, nincs túl jó hírük, ki érti ezt? Mondjuk azt is hallotta, hogy csak itt, helyben van rossz mondva, külföldön elég jó a rangsorolásuk, főleg a lehetőségek miatt. Elemi mágusok, melodimágusok, minden csemete kontroll alatt.
- Értem, szóval rokonok vagytok, gondolom, ha eddig nem volt, azért most nagy öröm, nem? Vagy nehéz? - érdeklődött, talán közvetlenebbül is, mint szokás, de Luca ilyen, ha eddig nem is tudta a fiúcska, majd most fogja. - És eddig milyen? Akadt már valaki, akivel megvan a közös hang? Kedvenc tanár? Vagy éppen olyan... aki olyan..eh, tudod. Én is ide jártam, ismerem őket - legyintett is maga elé, hogy neki nem kell bemutatni, hogy nem mindenki lehet jó arc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Persze ez rajtatok áll, csak egy javaslat - tette még hozzá gyorsan, hogy aztán becsukja az egyik irattartót és a kivett papírokat kémlelje. Volt már a másik oldalán ennek a beszélgetésnek, teljes pánikban, sírva kereste fel Bárciánt. Elég jól emlékszik, pedig szimplán csak a olyan új profi szerződést kapott, amiben már megengedhette magának az ösztöndíj nélküli tanulást. Nem tudta, félt megnézni a csapat új levelét, amit Manda továbbított neki, együtt azonban könnyebb volt a gazdasági igazgatójukkal. Mondjuk az az egész egy új élmény volt neki magához hasonló emberrel találkozva, de ez más lapra tartozik.
- Ezt jó hallani, biztos vagyok benne, hogy a jövőben is jól fogtok akkor működni így, családként - mondta biztatóan, ahogy lépett egyet oldalra, aztán az asztalon kicsit kutatgatva kereste az újak névsorát, hogy vajon mással is tartozik-e neki.
- Nem vagyunk olyan sokan, mint mondjuk a rellonosok, de sokkal könnyebb, hogy csak ennyien nyüzsögnek szerintem. Remélem hamar sikerül megtalálnod nálunk a helyed, és ha bármi gond lenne, akár a társakkal, vagy a házban, keress minket nyugodtan.
Illedelmességnek is mondható a nő felajánlása, de valójában csak a munkakörük. Nem éppen a penge mintatanárok itt ketten Lewyvel, de a maguk gyerekeiért mindent megtesznek. A tavalyi kizáródós mókánál pár óra alatt mindenkinek komplett, minőségi kempingfelszerelése lett. Ezt teszi egy jól szponzorált ház.
- Minden szükséges dolgot megkaptál tőlünk? Az első egyenruha, a kitűződ és a nyakkendőd, illetve a listát, a könyvekről, amik ha megjönnek ellenőrizned kell stimmel-e? - kérdezett még rá, hiszen ez elég fontos. Nagyon más ennyi emberre figyelnie, mint azt megszokta, közben meg mégsem. Emlékszik, mikor kapitány volt, ott ugyan csak a hat emberért maga mellett, és a maréknyi, néha meglévő cseréért felet, de értük mindennél is. Gyengélkedőre járt utánuk, segített nekik egy beszélgetéssel, ha kellett, nem beszélve a konkrét fejlődésről kviddicsben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A két éves nagyfiú rohan, nem is foglalkozik a széthagyott dolgokkal, csak majd kiesik az erkély ajtaján, ahogy kimenve a korlátra fog és kiabálva mutogat a víz felé. Meg kell hagyni, ha valamit elismer Rea is, az az, hogy Hannahnak jó ízlése van lakás terén. A Liebhart család női tagja éppen a válogatott meccsek utáni pár napos pihenőjét tölti, amire úgy döntöttek, hogy egy kis kirándulás pont jó lenne. Igazából örült, hogy megúszta különösebb balhé nélkül a meccset, így lazítana, Maximus is szeret utazni, a kis lurkó meg pláne, szóval úgy döntöttek bérelnek bicikliket és nekiindulnak a városnak, mert az milyen jó, nem? Reát még az sem zavarta, hogy ezt szoknyában senkinek nem ajánlják, ő megteheti, ő mindig megteszi.
A csilingelőssel haladt elől Maximus, ő pedig követte őt Juliant is víve a kis kiegészítőben. Kellemes volt az idő, itt a parton amúgy is, még érezni a nyarat, de nem azt a kellemetlent, nem beszélve róla, hogy a kis családnak egyébként is egy nyaralás az élete, így nem is vágynak többre sokszor.
- Maximus, merre megyünk? - kérdezett végül előre a nő, mert bár nem aggodalmaskodott, nem teljesen tudta, merre indulnak most éppen, a térképet sem ő nézte meg, aminek egyetlen egy oka van. Nem ért hozzá, sosem ment neki. A KVIDDICS NEM FÖLDRAJZ.
Csak tekert tovább gondtalanul a napszemüveg mögül szemlélve a Berni plüssel játszó kisfiút és az előtte haladó férjét, akinek meg kell hagyni igen jó segge van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ebéd? - kérdezte értetlenül Frau Liebhart, ahogy teljesen elveszett a nagy monológ ezen részében. Nem zavarná, sőt boldogan és minden feltételezés nélkül követné a férfit bárhová, oda is, ahova ember nem tenné lábát. De elfelejtették neki említeni ezt az apróságot, nem teljesen érti miért. Vagyis ha őszinte akar lenni, ismer ezt-azt Maximus tekintetében. Nem sok dologtól fél, mint a tűztől, de ha a nővére is kapcsolatban van ezzel két tippje van. Az egyik, hogy két év után nagyon durván feltűnt az újdonsült nagyszülőknek, hogy még nem találkoztak az unokával, a másik, hogy valami olyanról kéne elszámoljon, amiről nem akar. Utóbbi legjobb tudomása szerint nem áll fenn, legalábbis nincs róla tudomása.
- Új meghívás? - kérdezett rá végül, aztán kicsit el is nevette magát, ahogy csilingelt Max, majd ezt követően a kis gyerekcsücsülőből Jules is nagyban kiabálta, hogy Papa. Elég jól tudta már kitől és mit várhat. Azt hogy Keve is túl hamar elsajátította, igen érdekes hangsúlyokkal.
Hűen követte a férjét, egyrészt mert megtenné, bárhol; másrészt amúgy sem tudja hol vannak és pontosan hova is tartanak, és ez még csak nem is bántotta, sőt. Izgalmas, új, boldog. Szereti az ilyet, egy egész nagy kaland volt a kettejük kapcsolata, bevallottan vagy sem. Vakon bízott a férfiban, ezért is lassított vele együtt, aztán csak átemelte a lábait, szoknya ide vagy oda, hogy lepattanva elinduljon a kisfiúért, aki önállósítva magát mászott volna ki, de be volt csatolva. Viszi az egész berendezést.
- Helyben, mint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Maximuuus - nyújtotta el a nő, ahogy nevetett, az egészen, a reakción, a hangon, a fiúcskán maga előtt. Szerette, hogy ilyenek. Hogy még a komoly dolgokból is ez sül ki, de azt is tudta, hogy ez nehéz menet lesz és ha nem érnek célt Liebhartnál, előbb vagy utóbb őt is megkörnyékezik. Nem akarta, ritkán és határozottan tud nemet mondani, viszont itt túlzásnak érezte elsőre egy ebéd miatt. Aztán kibújt a szög a zsákból.
- Szóval keresztapuka leszel, és félsz a... templomtól vagy a gyerektől vagy rosszabb - döntötte oldalra a nő fejét. Nem kellett kimondja, hogy valami nagszülőfélétől, mert az lett volna a vége. De most nem igazán tudta egyedül összerakni melyik az aktuális probléma. Máskor is tűntek el a világ másik felére, így nem is gyanakodott, de most már kicsit alibinek érzi saját magát, amiért nem fogja Maximust megdicsérni. Mindenesetre biztonságosan leparkolt inkább és csak figyelt. A Helyre. Fogalma sem volt, de bizonyosan oka van a férjének, így csak kikapcsolta a fiúcskát, aki elég akaratosnak bizonyult, hogy ő sétál nem ölben jön, így csak megfogta a pici kezet és lassan indultak az apuka után.
- Lassan, lassan, nekünk 4 lépés, ami neked egy - közölte nevetve a mininőci, majd meg is torpant, mikor kibillent a kiskrapek. Meg kellett állni bekötni a cipőfűzőt is, de semmi gond, ahogy megtörtént, mint akit torpedóból lőttek ki és egyenest a megálló Maximus lábának szaladt belekapaszkodva. Rea így kis fáziskéséssel kanyarodott be és látta meg mit mutogatnak és fogta fel.
- ÚR-IS-TEN. Fánk - eddig jutott, mármint másig is jutott volna, ha éppen nem a zsebét taperolja paranoiásan, hogy amúgy hozott-e tárcát. - De. Mi van ha nem jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ha őszinték akarunk lenni, Keve mindig eleve egy rakást hoz - forgatta meg Rea a szemeit, mintha muszáj lenne. Igazság szerint nem volt neki ezzel baja, tökre meg tudta magát étetni a kicsikkel és az idősekkel is, annak ellenére néha milyen éles a nyelve remekül ért az emberekhez. Viszont meg kell hagyni, hogy azt is tudja, hogy ahogy neki, úgy Maxnak is megvan a maga keresztje. Érezte, hogy ezen a szinten mozognak most a keresztgyerek témával. Nem akarta erőltetni, de tudja, hogy nála fognak kopogtatni, ha Maximus nem felel senkinek vagy lelép a világ elől. Ajánlja, hogy nélküle meg a törpe Maximus elől el ne merjen tűnni!
- Szeret téged, gondolom azért - próbált valami érvet előszedni, de tudta, hogy ez nem a nyerő lesz, így ennyiben hagyta is még sikerült a biciklikkel megérkezni mindenkinek és besorolni a férje által választott helyre. A séta kellemes, mikor az ember nem beérni akar valamit, ezt Lucus is így érezte és még nagyon ráncolta is az orrát, mikor a német szerint a kisfiukra akarja kenni a lassúságot. Szó sincs róla, de megnézné Maxi hogy sétálna a fiúval. Görccsel a derekában, ha a nő jól sejti.
- Ez a Mennyország kivetülése. De a külső nem minden - billegtette is a nő a fejét, ahogy már az automata előtt állva azt nézte, mi is van benne. Volt egy szép, frissnek tűnő, kék mázas, fehér szórással, amire a velük totyogó Liebhart csapkodta az üveget, így azt biztos választani kell, ő maga viszont csokival bevontat talált, amiről Maxi is tudja, hogy a nő alfa és omegája.
- A hajléktalanoknak sem akarok rosszat. És ez nem környezetszennyezés? - húzta el a társát a kérdésre, hogy az aprót kiturkálja. Lassan meglettek az eurók a többi valuta között és a nagyobbakat Jules kezébe adta, mutatva neki hova dobja be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akarta elkeseríteni Liebhartot, hogy Keve gyakorlatilag mindig ilyen volt. Képregények, akcióbabák, balhék és barátok terén. Sosem volt semmiből elég, ami volt. Mindig kellett a még. A nő ezt megtapasztalta az együtt lehúzott kviddicses évek és iskolai idő alatt. Úgy gondolta ezt a férje is tudja, csak szeret külön dologként tekinteni a család és gyerekkérdésre. Valahol megérti, saját magából sem nézte ki Rea, hogy egyszer nem csak kutyája lesz, de tényleg komolyan gondolt gyűrűk az ujjain, egy fia, egy nevelt lány és egy férje, aki még csak nem is áll tőle tovább. Legutóbbi lepte meg legelsőként.
- Ezt inkább oknak mondanám - tette még hozzá a nő lassan halkítva el a szavait, de ő lesz az utolsó, aki ebbe bele akar menni. Szerette, mikor a férfi boldog, kiegyensúlyozott és gondtalan. Sokkal szebb úgy az élete és azt akarta ez is legyen, főleg mióta ez a bizonyos "élet" közös volt. EGY FÁNKAUTOMATÁNÁL! Ezt ne felejtsük el, lényeges pont, nem csak az édesség, a tény is, hova hozták.
- Egyszer ettem olyat, amire azt mondták citrusos, de rendesen WC illatosító íze volt. Érted, sosem kóstoltam, de olyan - döntötte a mininő oldalra a fejét, és szerencsére hamar ment minden az apróval és a kisfiúval is. Kivéve a "tökföldet". A nő nevetett is megsimogatva a göndör, világos hajat, majd mutatva a fánkokra elsorolta neki az ízeket. A létezőeket.
- Vagy kettőt, a gyomrom szerintem sok rosszat látott már így vagy úgy, egy elrontott fánk már nem sok neki, maximum csúnya véleményt fogok hirdetni erről  - mutatott is rá a fémdobozra, kicsit meg is csapkodva az oldalát, hogy végül ahogy megvolt az apró, a gombok a kiadott fánkért nyúljon, hála a férjének. És kiderüljön minden...
- Hát, jobb, mint az a zacskós a Tescoban, de kicsit szárazabb, mint a válogatós a pékségben, de legalább nem tocsog az izéban, tudod, amiben sütöd - magyarázta Rea, amennyire tudta. Azért nem házi, ez nem az otthoni, és nem az a szerelem csokis a menő boltból.