Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Rohamléptekben közelednek az ünnepeket, amit már Luca se kevéssé érez meg magán. Az a kevés diák, akik még mindig táboroznak a házból és itt maradnak a szünetre, teljesen bezsongva zsibonganak, és annak ellenére, hogy Lewyt összesen két nap rángatta csak ide segítség gyanánt, egészen jól megoldotta. Liv is besegít nekik szerencsére, a nőtől igen rendes volt a felajánlás, bár inkább csak úgy tűnt jól megvan volt házvezetőként a diákokkal, nem mellesleg még a sárgák voltak a legnyugisabbak az egész forgatagban, szóval nincs itt gond. A Törpe is könnyebben tudott fellélegezni és kicsit nyugiba vonulva összeszedegetni az edzéscuccát a tanáriban, mikor megtalálta őt az a bizonyos kis cikesz, ami hamar felkeltette az érdeklődését. Széles vigyorral kergette körbe kétszer a kis üzenetet az asztalok között, mire elcsípve azt sikerült el is olvasnia, mi áll benne. Elméletileg nem illik csak úgy kinyitni üzeneteket, de erről valahogy sikított, hogy bizony a fiatal nőnek szól és magához kell vegye.
A levélkében foglaltak szerint hagyott végül mindent a fenébe és lepattanva az asztalról, amin addig a popsiját pihentette, kitopogott az extramagas sarkain, hogy a kabátjába bújva meginduljon kifelé a kapuhoz. A leheletnyi vékony harisnyája, ami szinte láthatatlan volt kellemesen melegítette a lábikóit a bűbájnak hála, így a szoknyájában sem fázott, mikor kilépve a kapun megcsapta őt a télies szellő. Az arca pár pillanat után kipirult ettől, de mosolygósan sietett végig az úton, hogy időben leérjen, talán még kicsit futólépésben is nagy vidáman. Igen, ezzel a mérettel az ember megtanul ilyen cipőkben az életéért is úgy szaladni, mint az olimpiát nyert sprinterek. Maximum majd pont ráveti magát szerencsétlen Maximusra, teljesen jól lenne tompítva az eséskezdemény, de egyelőre biztosnak tűnik, ahogy tekintetével már a németet keresgéli kicsit messzebbről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem kifejezetten volt ideje ezekben a hetekben arra, hogy sokat gondolkodjon a karácsonyi ajándékokon vagy terveken, pedig lehet illett vagy kellett volna. A felhalmozódott problémahullám elvitte az itthoni idejét, szükség volt rá a kastélyban, ha akarta, ha nem. De annak örült, hogy a bajnokságban kis szünet van, így legalább a nagy ingázásoknak egyelőre vége. Bár azt sem mondaná, mert bár országok között nem, ha arról volt szó Maximus miatt szívesen csapódott határokon belül másik részre, még ha ez furcsa is volt neki. Nem különösebben zavarta sem az, ha Pécsen vannak, sem az, ha Bogolyfalván, pedig talán nem voltak ezek kellően tisztázott állapotok, viszont sokkal inkább lekötötte ilyenkor, amit érzett a németen. Tudta, hogy nagyon nincs jól az élete, de nem igazán volt róla fogalma, ebbe belemászhat-e. Így nem tette, nehezére esett, de leginkább csak tudatlan támogató akart maradni, amíg a férfi úgy nem érzi megosztja vele, mi is a gond. Erőltetett türelem, az, aminek máskor nyoma sincs.
Ahogy száguldott a bejárati kapu felé tökéletesen példázta, mennyire nem a várakozás embere. A zsebében pihent a kis cikesz, amin az üzenete jött, a táskája is az oldalán libegett, ahogy gyorsan szelte a kissé nedves és saras útszakaszt. Már eléggé közel az a bizonyos fehér ünnep, a hó mégsem köszönt eddig be. Ez valahol igencsak szomorú.
- Maximuuuus - kiáltotta el magát boldogan, ahogy észrevette az integetést, hogy aztán gyors topogással érkezzen meg, majd még ezeken az extra topogókon is nyújtózkodjon, hogy a vállára téve a kezeit húzódjon oda egy ölelésre, majd ha hagyta a német a kezét a tarkójához vonva húzta magához lefelé kicsit közelebb, hogy egy nagy puszit adhasson neki.
- De örülök neked! Ú, jó illat van. Bocsi, hogy csak most igyekeztem, miután elkaptam - mondta somolyogva a kis cikeszre utalva, aki azért munkás volt most kivételesen. - Mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Luca nem különösebben akarta túlgondolni azt, ami történhet, talán túl drámainak tartotta volna, ha ok nélkül feltételez. A lelke hosszabb ideje fel van már készülve arra, hogy semmi sem lehet mindig tökéletes, így az, hogy mostanság nem voltak sülve és főve együtt a némettel elviselhetőnek tűnt. Hazudna, ha azt mondaná rendben volt vele, mert közel sem, de ha egy dolgot megtanult a hibáiból, akkor az az, hogy néha bizony nagyon is alkalmazkodni kell. Az jobban aggasztotta egyébként, amiket ezek alatt az alkalmak alatt néha megérzett és tapasztalt Maximusnál. Nem sokat tudott, de ahhoz eleget érzett, hogy a kelleténél kicsit felfokozottabb legyen a kíváncsisága. Jobban érdekelte őt a férfi, mint azt bármikor korábban gondolta volna, és nem csak a közös dolgaikra vonatkozóan. Szerette azt látni, hogy amikor ott van mellette, ő is egy kicsit vidámabban nevetett. Neki úgy tűnt, most inkább feszültnek néz ki. Biztosan nem az ünnepek miatt.
Nem igazán lassan, a biztonságos szót meg el is kell engedni a házvezetőcske kapcsán, de sikeresen leért a kapuba, ahol bizony ott toporgott a lovagja. Bár ha most szó szerint venné a Maximus dolgot, el tudnának közösen lovagolni is a naplementébe.
A kis kiáltozásara jött válaszon elvigyorodott, mielőtt a németre csavarodtak volna a kacsói. Még az a puszicsók is belefért, mikor elhúzódott fel is kuncogott kicsit.
- Akkor jó, nem lenne szép ha nem látszana - vigyorgott rá, mielőtt még bólintott volna párat, hogy igen, látja, nincs itt baj. Figyelmesen hallgatta Maxikát, érdekelte mi a helyzet vele, ezért is kérdezte, de azért nem akart faggatózónak tűnni indulásból.
- Igen, egyelőre még táborozunk, de egész jól viselik. Liv besegít, így Lewyt se kell ide rángatnom. Biztos nagyon örültek a vizsgáknak - nevetgélt egy kört, ahogy belegondolt annak idején ő is mennyire élvezte - vagy inkább mennyire nem - ünnepek körül. De még ez a kis - talán - kárörvendés sem múlasztotta el a kérdezhetnékjét. - Minden rendben van, Maximus?
A hol is egyenek kérdésen elgondolkodott ugyan, de nem nagyon jutott dűlőre, igazság szerint őt az sem zavarta volna, ha a furi igazgató bácsi kicsit morcos lesz, felinvitálta volna a kastélyba is a németet. Hát az ő vendége, nem betolakodó!
- Szerintem akár fel is mehetünk együtt, ha szeretnél, vagy leülhetünk valahova a közelben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elrepültek az ünnepek, ami az elmúlt évek viszonylatában most sikerült a nőnek a legjobban. Nem érezte magát rosszul, nem ment sehova, ahol kikezdték volna az életéért, sőt, nagyon boldog volt, hogy nem egyedül kellett lennie. Nem hitte volna, hogy őt még meg lehet lepni, de szenteste Maximusnak mégis sikerült ez, amikor a legeslegeslegédeebb ajándékkal a világon beállított. Luca ott nem igazán tudta, hogy sírnia kéne vagy csak mondani valamit, olyan vegyesre sikerült a dolog. Egyből szét lett szeretgetve a négylábú csodababa és a német is, bár ott még új volt a navinések hv-jának, hogyan kell kettőt egyszerre nagyon abajgatni. Ő is odaadta a magáét, amire már készült egy ideje, de mindig volt valami, ami azt sugallta neki, talán nem jó ötlet. De addigra már úgy látta Maximus élete is rendeződött. Meg mi baj lehet? Legfeljebb nem fogadja el vagy visszaadja. Nem ez lett volna az első pofon az életében.
Kótyagosan, szemet törölgetve és kicsit vacogva lépdelt be az ajtón Luca miközben lekapta a pindurkáról a hámot, ami alatt a kicsike is remegett. Bár alapvetően nem túl hideg a tél pláne itt Pécsen, éjjel nincs valami jó idő, de ha nem akarnak balesetet, bizony nem árt éjjel, vagyis így hajnalban egy pisiszünet. Ügyes is volt a fiúcska, gyorsan túlestek a szimatoláson és a dolga végeztén is, így nem kellett Lucusnak se megfagyni a kabát meg a magára rángatott melegítőnaci alatt megfagyni. A mancsok gyors kopogással a padlón találtak a tálka felé, majd a lefetyelés után a szőrös cukiság belevetette magát a puha plédek és miniágyikó rengetegébe. Luca csak a nyitva hagyott és kiturkált táskájára pillogott és a benne üresen heverő kis fiolára, aztán levette a kabit meg a nacit és az alvós mivoltában, ami a Maxitól csórt nagy pólót takarja elindult a háló felé. Lassan mászott be az ágyba, aztán egy puha csók után a német nyakába betakargatta őt majd némi nyugtalan fekvés és tekergés után rájött, hogy nem megy neki ez ma.
Fogalma sincs mennyi idő telt el, de ott feküdt hason a nappali padlóján félig a kutyakosárban támaszkodva, félig a padlón elterülve. A lábai az égnek álltak néha máskor kisterpeszben jobbra meg balra nyíltak és csukódtak ahogy a kis buksit simogatták. Lelkesen nyalogatta a kint felejtett nyelvével őt össze Pascal, de aztán mire kettőt pislogott bele is bóbiskoltak mindketten ebbe, pedig már éppen világosodott. Mióta visszajött az edzőtáborból az este még nem volt teljesen kipihent, talán ezért lehet, hogy mégis elérte egy rövid szuszogós időszak. Vissza akart mászni a német mellé, de nem ért oda éppen. A kisebbik férfi éppen nagyon szerelmetesen nézett rá és meghatotta a szívecskéjét a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bár vidám volt a házvezetőcske, valahogy pontosan értette, hogy Maximusnak mennyire igaza is van abban, amit mond. Fordítva sem működne mindez, ez elég nyilvánvaló vélhetően mindkettejüknek. Luca meglepően sokat tud várni, ha arról van szó és szeretné elhinni, hogy érdemes. Talán ezért is húzódott annyi rossz kapcsolata olyan sokáig, vagy éppen ezért tudták őt bántani. Jutott ki neki mindenből, de itt egyiket sem szerette volna viszont látni. Már majdnem annyira jól ment minden, hogy egészen kezdett aggódni, hogy mégis keresnek helyette mást, vagy egyszerűen elrontják, ne adj isten beleunnak. Talán az utolsó okozhatta volna a fenntartásait. Ha a félelem nem lenne a leányzóban hiánycikk, lehet sokkal többet ült volna Maxi nehéz időszakában a miérteken. De ő csak próbált támogató lenni, és ha arra volt szükség, akkor kimaradni.
- Nem is értem mire gondolsz - forgatta meg a szemeit kuncogva, miközben lassan elengedte a németet. Nem hiányzott, hogy szerencsétlenből kiszorítsa a szuszt is. Inkább ő is végighallgatta mi is a helyzet. A diákra elhúzta ugyan a száját, de nem különösebben avatkozott ezekbe bele. Mindig lesznek ilyenek, meg ha őszintének kéne lennie, ő tökre nem hibáztatja Maxika diákjait. Lehet, ha neki jutott volna ilyen tanár, nem csak egyszer lett volna iskolaelsősen aktív kedvében.
- Majd megsajnálom veled később. Ennek meg örülök. Azért… ugye tudod, hogy ha beszélni nem is szeretnél, azért csak úgy is itt vagyok…
Igazán nem akarta magát ráerőltetni az egyetemi tanárra, sőt, nagyon szeretett volna segítség lenni az egészben, akkor is, ha a helyzettel az agya errorja futott. Mármint az egész szituáció zavaros és kellemetlen, ahogy Luca legalábbis kivette. Nem kellett az érzelmeket nézze, hogy tudja, mennyire nincs jól a férfi, ezt pedig amúgy sem viseli jó. Főleg annál, aki fontos.
- A pléd és a kevesebb ember is jól hangzik… ott… túl sokan vannak - mondta egy fájdalmas grimasszal, pedig ő aztán nem szokott a tömegre panaszkodni. Jól megvan emberek között, de bent már rendesen kevés a levegő, négy ház diákjai és a tanárok egy légtérben. Ez tuti nem normális. Végül néhány lépés után Maxi szabad keze után nyúlt, aztán ő is nézelődött merre lenne a jó.
- Ühhüm, persze. Nem olyan mókás most itt dolgozni, de amúgy nincs baj. Egészben is vagyok, ami gyanús is, azt mondták a csapattársaim, hogy ufó vagyok az újságcikkekben, hogy már 4 meccse úsztam meg a fullos kómát - mesélte el, de igazából csak beszélhetnékje is volt. Nem szeretett hallgatni, a német mellett meg eddig nem is érezte soha se a kínos csendet, se azt, hogy kellene. Tudta, hogy már egy ideje nem csak úgy elvannak egymással, érezte, de nem nagyon bízott semmiben. A szülinapjára kapott üvegcse meg csak úgy pihent otthon egyelőre. Most, hogy volt egyszerre akarta és nem.
- Maximus, ühm, szenteste, vagy karácsonykor nincs kedved átjönni hozzám? - tette fel végül a kérdést. Nem feszengett, ő úgy volt ezzel, mintha azt kérdezné, hogy holnap is találkoznak-e, de volt, aki nem akart vele. Másfelől nem vallotta volna be, hogy szereti az ünnepet, de tavaly se ment már haza mérgében, és most is csak lenne, magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Lassan engedte vissza a testsúlyát a cipellőire, amikre egyszer talán Lewy - vagy más, de most éppen nem terjedt túl a gondolkodása pár névnél - mondta neki, hogy külön jogosítványt is kellene osztogatni. Ezeken ő jól érezte magát, nem veszett bele a tömegbe, nem érezte azt, hogy Maximus könyöktámaszaként gyalogol, meg ha meg akarta ölelni se a férfi hasát kellett gyömöszölje. Jó, annál picit feljebb ér, de akkor is, a lényeg ugyan az. Bár… egyre kevésbé zavarta a tény, hogy ilyen pici, jól érezte magát mezítláb, sportcipőben, csak a pöttyös zoknijában is. Persze a rózsaszínben, mert ő lány!
- Nem sürgetni akartalak, de… én nem is olyan vagyok szerintem, akivel eddig normálisan sikerült bármit csinálni…kezdeni… mármint héé - nézett rá vigyorogva, remélve, hogy nem lesz rosszabb hangulat. - Hány ember mondhatja el, hogy az első közös délutánjuk a… szóval, hogy az egy rózsaszín biciklin körözve történt meg? Meg hajfestéssel folytatódott…
Sikerült a mondandója felében elakadni, ami nem is igazán azért volt, mert ne akart volna mondani valamit, inkább azért, mert még mindig nem volt biztos semmiben. Ő a legtöbbször nagyon hamar átadott mindent másoknak. Bizalmat, szeretetet, magát és úgy mindent, ami vele jár. De tartott tőle, hogy azok ezért is romlottak el. Most pedig nem találta a jó szót. Mert a micsodája is Maximus? Ha valaki azt kérdezi együtt vannak-e, arra ő nagy boldogan felelne, de akkor ő most a barátja? A párja? A nagybetűs Maximusa? Fura mese, tudja. És abban is biztos, hogy előbb-utóbb úgyis kicsúszik a száján valami jelző, aztán mindegy is lesz.
- Egyszerűen csak érdekelsz, nagyon. Akár rossz, akár jó történik - vont vállat végül a Törpe, aztán a kérdésre csak bólintott párat. Sokan, bár lehet csak az okozta, hogy mostanra már tényleg kezdett mindenki kezelhetetlen lenni, ő meg eddig se a fegyelmezés mintaképe volt. Pont ő, akit háromszor szalajtottak prefektusként a magaviselete miatt. Meg mert idegeneket hozott a házba, vagy idegenekébe ment. Hopp?
- Csak kicsit zizi mindenki, tudod - adta meg végül a választ. Az, hogy mennyire is figyel magára nem tudta volna megválaszolni, tudatosan nem így volt, nem próbált semmit másképpen csinálni, de tény volt, hogy ahányszor ott volt a német, mindig úgy szeretett volna végezni, hogy a két lábikóján futva - vagy legalább sántítva sétálva -, de odamehessen. Nem menő a gyenguszon beszélgetni csak, próbálta már, nem volt menő. Illetve… nem számít, ott nem sűrűn látogatták.
- Én nagyon örülnék neked, de ha mégsem lesz kedved, akkor majd szólsz és találkozhatunk később is - mondta mosolygósan, mert azért nem hökkent volna meg, ha mégsem sikerül ez így. Bár furcsa módon a kabátját piszkálta a szabad kezével így inkább a zsebébe csúsztatta. Nagyon ritkán, sőt, leginkább egyáltalán nem volt jellemző a volt navinésre, hogy zavarba jöjjön, de most először talán abban volt, kívülről ez talán még furcsán aranyossá is tehette. - Ha akarod, elkísérlek szívesen, biztos nagyon aranyos a tesód. Ők hol laknak?
Az, hogy érdeklődött nem volt meglepő, az, hogy ilyen hamar válaszolt, jegyzett meg valamit és tette fel azt már kicsit talán árulkodott. Végül bólogatott, aztán ha Maximus engedte, segített neki a plédet letenni, hogy lehuppanhassanak rá. Igen, nem illik szoknyában terpeszteni, meg azt mondták anno, kerülje a törökülést, szóval lassan, de megtalálta a nem túl villantós ülési módot is, aztán csak a férfire vigyorgott, hogy minden oké ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az elmúlt években talán most először esett kicsit nehezebben az a nekiindulás az edzőtábornak és vágyott onnan eléggé haza. Vagyis vissza, mert azt nem nagyon tisztázta mostanság, mi is lenne az otthon, mert nem az volt az állandó, ahol, hanem inkább, akivel volt. Vagyis most már akikkel. Sosem volt rá jellemző, legalábbis mióta megvan a profi szerződése bizonyosan, hogy kihúzta volna magát bármi alól. Szerette a löketet, amit a munka adott, a csapattal lenni is imádott és maga a kviddics persze. Hazudna, ha azt mondaná, hogy most is ugyan olyan lelkesen állt ott és élte volna még vagy plusz egy hétig. Jót tett neki a kétnaponta jött adrenalinlöket a felerősített gurkók közti lavírozásban vagy a barátságos meccsek, de nem éppen a buksija húzta volna haza. Nem most először ismerte fel, már karácsonykor is elég nyilvánvaló volt a maga számára, ez minek a jele, inkább csak mérlegelt magában, hogy talán itt az ideje ezzel rendesen foglalkozni is. Mármint úgy igazán.
Kényelembe helyezte magát a padlón a mini tappancsossal pont szemben, de félig a kicsi helyén tehénkedv, aztán egy kis játék után sikerült beszuszognia a fiúcskával együtt. Nem volt túl nagy a babuka, ha jobban belegondolt, nagyon cuki volt, hogy ő is picike marad a társai között, ahogy Lucának sikerült. Bár a nővel ellentétben, azért lesznek kortársai Pascalnak, akiket túl tud. Előbb arra tért magához, hogy a kezére csorog a nyál, illetve, hogy nagyon tud horkolni a picike, aztán meg a léptekre és a konyhából kiszűrődő kattogásra, vagy valami olyasmire. Fura hang volt, tudta, hogy a kávéfőző lesz az, de hirtelen nem kapcsolt, hogy az nyilván nem magát indítja el.
- Jóóóó reggelt - stílszerűen törölte a kezeit a rajta lévő pólóba, ami úgy néz ki eléggé ki lett sajátítva, majd a friss ébredéstől függetlenül nagyon gyorsan és aktívan pattant a talpaira tüsszentve is egyet. Az mondjuk nem direkt és tervezett volt. Bár eközben érezte azt az indokolatlan mellékízt a szájában, amit a kis ital okozhatott, amire hajnalban rászánta magát. Fogalma sem volt, hogy működik-e vagy pontosan hogyan. Egyelőre. Elvileg majd érezni fogja.
- Széépségeset Maximusoska, szépeket álmodtál? - topogott oda hozzá a kérdéssel, hogy a karjait a férfi dereka köré fonja aztán nézzen rá felfelé azért a bizonyos reggeli pusziért. Csókért. Pontosan tudta már, hogy milyen érzés szokott az lenni, de azt még nem tudta, hogy vár-e valamit… Bármit most. Hogy ha tényleg nincs semmi külső befolyás, ha biztos nincs benne senki más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az együtt töltött idő alatt az már kezdett teljesen nyilvánvalóvá válni Lucának, hogy ő a frissebb, ha a reggelekről van szó. Bár neki is kellett a friss levegő és valami mozgás, de viszonylag hamar magára tud találni, ő inkább a teljes kifáradás kómájában van vakon, az meg valamiért egyre ritkábban éri. Lehet a szervezetének soká tartott, de kellően éli az életvitelét, ki tudja. Mindenesetre a kávéfőzővel hamar összekapcsolta, hogy a német felébredt, de vélhetően még csak pislákol ki a csokibarnáin, neki ez pont ideális, hogy letámadja a szeretetével éppen most.
- Köszönöm - felelte, a kérdésre csak bután nézett elsőre, mert nem igazán értette. Mármint ő eddig is itt volt, csak ugye kint felejtette magát a pindurral. Aki még úgy döntött neki kell a szundi így csak a fejét emelgette a puhi plédekből, de egyelőre nem merészkedett ki. Lehet a hajnali hideg se volt jó hatással rá.
- Iiiigen? Az jó dolog, az nekem is jobban tetszik, sokkal - vigyorodott el a csók után, aztán picit a férfi derekára simult kezeit nézte mielőtt a mondandója elérte volna őt rendesen. Esze ágában sem volt csak úgy fogni magát és hazamenni, mikor egy hetet tökre távol táborozott, és a szokásoshoz képest nem viselte olyan könnyen. Bár nem tudta ezt pontosan mikor is ismerte be magának, lehet csak tegnap este, mikor visszaért. Mindenesetre most kicsit kivárósan állt ott, nem akarta egyelőre felhozni se a fiolácskát, se azt, hogy még az ébredés előtt bármit túladagoljon szerencsétlen Maxikának.
- Csak lementünk pisilni, nem kellemes reggel takarítani - rázta a fejét Pascalra pillogva, aztán Maximushoz bújva, a fejét neki döntve folytatta. - Nem akartam elmenni, csak most jöttem haza… hiányoztál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem különösebben zavartatta magát a kviddicses se az öltözéke, se az alvóhelye, de még a viselkedése miatt sem. Már az első percben sem próbálta magát moderálni vagy másként előadni a németnek és ez azóta se változott. Nagyon jól tudja, hogy hazugságokban élni csak olyat hoz magával, mint meggondolatlan tettek és elrontott kapcsolatok. Egyiket sem akarta egy pillanatban sem, bár nem mintha a hirtelen döntések nem lennének terítéken. Így kerültek egy légvárba is.
- Nem jöttem csak úgy ki, előtte ott hagytam egy puszit, vagy kettőt - vágott gondolkodós pofit, na nem mintha nem emlékezne. Furcsa volt az egész, mert amennyire összenőttek, most annyira nehéz volt a kötelező kihagyás. Valahol értette az egészet, hiszen belegondolva ő is eléggé rosszul érezné magát, sőt, magát ismerve rendesen elkeseredne, ha úgy kelne fel, hogy sehol senki… mármint tényleg sehol. Nem csak kiment a konyhába, vagy zuhanyozni, esetleg elintézni egy telefont, hanem teljesen elillant. Megélt már hasonlót, akkor elég keservesen sírt és össze is tört. Nem akarta azt az érzést, és egy picit mindezek miatt kellemetlenül is érezte magát, hogy csendben slisszolt ki. Csak egyszerűen nem akarta felzavarni, olyan szépen és nyugodtan aludt. A bögrére pillantott, hogy aztán újra a németet figyelje hagyva Pascalt szuszogni maguk mögött, aztán a belebújó ölelésből kihátrált, hogy Maximus szabad kezéért nyúlva a kanapéhoz húzza őt.
- Igen, tudom, sajnálom. Vissza akartam menni, csak picit eljátszottuk a lendületet - biggyesztette le az ajkait egy pillanatra, de nem volt szó itt nagy komorságról. A kérdésre csak megrázta a fejét, aztán a pulton heverő táskájára nézett, majd megint az unipacis bögrére, el is mosolyodott, hogy aztán leüljön, remélve, hogy a férfi is így tesz.
- Tervem az nem nagyon van, de van itt valami, - emelte a mutatóujját az ajkaira - ami hiányzik innen.
Azzal a tipikus huncut mosollyal hajolt kicsit közelebb, és most először picit érezte azt az izgalmat, amit mindig, de más volt, jobban várta, lehet a kíváncsisága miatt, de akarta az ott bent repkedni szokott kis aranyosokat. Megint érezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Reméltem - mondta rá mosolyogva, hogy még a nagy szemei sarkában is összeráncolódott az arca.
A maga módján a helyzetük még mindig fura volt, pedig az, hogy itt volt Maximusnál nem volt kirívó eset. Igazából már a hazaindulásnál se fordult meg a fejében, hogy máshova menjen, és nem csak a kutyus, vagy éppen csak mert a férfi Pécsen lakik volt az oka. Itt volt a német és ebben ez volt a lényeg, így kicsit bután érezte magát a gondolattól, hogy esetleg azt hinné bárki, hogy elmenne. Igen, egyszer megtette. Elmenekült minden elől, de az közel sem volt előjelektől mentes. Oka volt rá és ha belegondol bárki, várható is volt. De most minden jó. Minden olyan örülős.
- Itt bizony, ugye tudod, hogy ezen gondolkodnod sem kell? - pillantott rá, ahogy finoman megszorította a tenyeret, amibe az övé a mai napig bele tud teljesen veszni. Igazából ahogy látta a tappancsos is még, bár ő azért nő még majd ellentétben Luca kezeivel. De jó volt ez így. Olyasmi volt ez, mint az összepakolható edénykészlet. Egybe tartoztak, egyik illett a másikba. Praktikus volt, valahol vicces és kompakt. A kanapén helyezkedett, még az unis bögre biztonságos távolba került, nem akarta felborítani vagy összetörni, jobb volt így, csak aztán közelítette meg őt.
- Ú, az biztos jól nézne most ki, én a konfettit is szerettem a hajadból szedegetni - mondta nevetve, hogy félkézzel picit a barna tincsekbe túrjon visszafelé végigsimítva a borostás arcon. - Iiiigen, eléggé az.
Hagyta magát közelebb vonni, és átkarolva a nyakát Maximus tarkójánál összefűzte az ujjait úgy viszonozta a csókot. A kérdésre csak a nóziját a németének nyomta majd a pofiját az övének dörgölte, még kuncogott is, ahogy a borosta csiklandozta, nem különösebben zavarta az sem, mikor élesebben sértette a bőrét.
- Azt hiszem meg is vannak… - hajolt hátra a tekintetét keresve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azon annyira nem aggódott a nagy szemű lányka, hogy majd valami módon sok grimaszt tesz  Maximus arcára, mert tényleg nagyon dolgozott azon, hogy minden jó legyen. Már hónapok óta így volt ezzel, bár eleinte görcsös volt ettől és már attól tartott, hogy a sok jó akarásától lesz előbb utóbb valami porszem a gépezetbe. De ez nem történt így, sőt.
- Én már nem fogok, ezt megígérhetem - még a keze is elindult maguk közé a kisujját kitartva, aztán talán egy percig butaságnak érezte a dolgot. Pedig ő hisz benne, a kisujjeskü olyan dolog, amit sosem szegett meg. Ilyet még csak családtagokkal kötött, meg egyszer Leonieval békekötés után. Nem akarhatta, hogy még egyszer elrabolja Benjit, szertárba tegye, kikötözze és a felgyújtásával fenyegetőzzön, csak mert Luca kapott Keithtől ajándékot, a vörös meg nem. Csak egy egyszerű évnyitó volt, amire a szőke fiúval ment, vagy mi a szösz. Nem érti az ilyen lányokat. Nem értette őket korábban. Aztán volt, akiért bukott nagyokat, most pedig… Biztos, hogy nem lenne kedves ő sem olyan lányokkal, akik elvinnék magukkal Maxit ide meg oda.
- A rizs nehezebb, azt ki lehet rázni, mint a kutyik szokták, tuuudod - azzal kicsit elhajolva látványosan rázta össze és vissza a göndör, barna haját lehet szerencsétlen Maxit is kicsit elhajasítva. Végül csak nevetett az egészen, bár jobban megnézte azért nincs-e, hiába volt már régen.
Hamar kibukott a cikeszkergetőből az igény rá, hogy tesztelgesse magát, de ott volt benne, hogy talán azt is illene kifejteni, miért éli ennyire extralelkesen - bár amúgy is mindig az -  a ma reggelt.
- Igen, ott vannak a hasamban - jelentette ki nagy boldogan még le is pillantva magra, csak aztán vissza a németre. Közben látta, hogy megint mocorgás van odalent, szóval sejtette, hogy lesz társaság is hamarosan, de még elgondolkodott.
- Csak ne legyen semmi spagettis… eeeegész héten azt kaptunk - közölte túlzóan, mert tényleg nem pont így volt. De az a két nagyon tésztás nap túl mély nyomot hagyott benne. Most vagy egy hétig nem tudna enni azt, pedig szereti. Közben nem igazán zavartatta magát, látta, hogy az unis bögrében még van pár korty a keserű lötyiből, amivel nem élt túl sűrűn de magához véve ivott bele, aztán mint aki semmit nem tett visszatette pont úgy és rávigyorgott Maxira a kezeit megint a férfi nyaka köré fonva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nevették már ki és néztek is rá nagyon furán, mikor egyszer az egyik csapattársával egyezkedés után akart kisujjesküs pecsétet tenni a dologra, de már ott is elmagyarázta mindenkinek, hogy ez miért is fontos. Az idősebb terelőik - az egyikük már harminc éves! - egyenesen jóízűen nevetgéltek, de megveregették a nő vállát, hogy nincs baj, egy fogó sok fejsérülést szed be, előfordul. Csak nézett rájuk értetlenül nagy szemekkel. Neki nincs is baj a fejével! Azzal az ellenkező lendülettel élt most is, ahogy szóba jött a megbánás kérdése, miközben meredt az összecsavarodott ujjacskáikra mosolyogva. Erőteljes fejrázással közölte, hogy nem, neki ugyan esze ágában sincs megbánni. Sőt, ami azt illeti, nem ez volt az egyetlen ígérete mostanság, és úgy érezte így helyes és így jó. Nem úgy, mint a barna fürtök Maximus szájába, a végén már ezért rázta őt a nevetés.
- És nem is feltétlenül finom, tudom - közölte vidáman, hogy végül egészen a német arcába hajoljon azért a nem is aprócska csókért. Fontos kérdés volt, hogy még mindig repkednek-e a cikeszek Lucus gyomrában, egy időben megjöttek, főleg mikor éppen boldog volt, aztán Maximus egyre aktívabb jelenlétével maradtak is. Bár nem hitte volna, hogy ez a két fájdalmasan hosszúnak tűnő és nehéz hét elrabolja belőle a szárnyasokat - mit neki pillangók odabentre. Azzal azonban nem tudta, mit kezdjen, ha megissza a fura bájitalt, az nem-e visz el mindent. És itt nem a fölösleges dolgokról van szó. Arról, amiről ő már úgy gondolta, hogy nagyon is valós, él, benne van, nem valami hasonulás máséhoz. Ettől pedig éppen elég nagy volt a vigyora, mehetett volna szponzorálni fogkrémet is, nem csak sportruházatot.
- A cukkinit szeretem, ez jól hangzik, a barack is - bólintott mindegyik mellé, hogy neki nagyon is megfelel így a mai menü, aztán a kis kávés malőrre oldalra döntötte a fejét. - Nem, de érdekelt mi az, ami az ó, jóreggelt Maxiból - húzta el a száját és elhajolva méregette a férfit, majd elvigyorodva hajolt az arcához és adott rá egy puszit, ahogy folytatta. - Ó, jóóó reggelt Maximust csinál. Meg hogy még mindig nem szeretem-e.
Ahogy befejezte a csiripelést maga alá húzta a lábait és féloldalasan a kanapé támlájának dőlt kicsit piszkálgatva azt, majd ráemelte a tekintetét a németre.
- Megittam a lila lötyit…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hosszú hetek múltak el, és ha őszinte akar lenni két nappal ezelőttig még megterhelőbb napok voltak, amiket megélt. Nem érezte magát olyan energikusnak, például szombat este, mint talán kellett volna, és ez meg is látszott a hamar megeső szuszogáson Maximus mellett. De most már helyrezökkent, talán másnap reggelre is, bár az elég furcsa volt. Addig nem nagyon volt az újév köszöntése óta együtt tölteni az időt rendesen, mint előtte. Nem biztos, hogy ezt belekalkulálták. Eléggé felfordult az élet, de azt kezdi elhinni, hogy most történt ez a jó módon. Kicsit idegesen tördelte az ujjait a kabátja zsebében, még felért a kastélyba, aztán a tanáriban Lewy asztalára letette azt is, illetve amiket hozott vissza otthonról és ide valók, majd a táskájával együtt elindult az Igazgatói irodába, ahol jelenése van, azt nem tudta pontosan, hogy kinél is. A bagolyban való kommunikáció hátránya, néha megsemmisül a vége.
December harmincadikán Liv önkéntes szolgálatot tett, - mondhatni baráti szívességnek is, de megvolt a maguk kis alkuja, amiért nem kételkedtek egymás szavában - mikor a navine házvezetését pótolta részben, majd egészben is. Luca babakutyástól belesett január első hetében, de aztán elment táborozni, Lewy pedig a maga tábora után szintén néha lesett csak be, így kicsit elanyátlanapátlanodtak a zümik, de nem volt gond. Ennek már utánajárt, így tényleg csak civilben, személyes ügyben kopog most be azon az ajtón.
Nem tudja mit vár, vagy mit sem, új ez még neki, de ahogy belegondol, az ujjai egymásba csavarodva forgatják meg párszor a gyűrűt az ujján boldogan mosolyodik el. Kicsit talán el is felejtkezik róla kire vagy mire vár, így csak bámul lefelé a maga előtt összefont kezeire, a barna haja hullámokban az arcába omlik, szép hosszúra megnőtt már, nem is igazán tudta, hogy ez mennyire hiányzott neki eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Igaza volt a németnek eléggé élvezte Luca azt az egész napot, be kell látni. Eleve, ha nem így lenne, biztosan nem topogott volna pár nappal később Pécsen Majáéktól Maxihoz ahelyett, hogy hazament volna. Aztán úgy ott is ragadt, ami szerinte az egyik legjobb döntése volt. Őt szívesen látták, nem volt hívatlan, pedig aki csak úgy jön, annak szokták nevezni. És az a jó érzés érte el akkor is, mikor rájött, hogy Maximus életében sem hívatlan vagy csak vendég. Eddig legalábbis így nézett ez ki.
A szőke igen jól állt a férfinek, Lucus már akkor megdicsérte őt, meg napokkal utána is, mikor látta. Sőt, a randijuk alkalmával csokis-karamellás hajszínét is. Annak is megvolt a maga varázsa, olyan kóstolgatnivalósnak tűnt, mint a nyers sütitészta.
- Értem. De most akkor ezek szerint kiderült egy… rossz hír? Vagy valami fontos baj? - finoman megszorította Maximus kezét, és a szabad karjával is átnyúlt maga előtt, hogy végigsimítson párszor a németén. Nem igazán tudta, hogy most nyugtatni szeretné, vagy csak tudatni, hogy bármi is legyen, tényleg itt van, és a titkoknál még a rossz hírek is ezerszer jobbak. Azokon legalább lehet bosszankodni, vagy sírni, vagy bármit tenni velük. De a tudatlanság tehetetlenségbe torkol. Az pedig kinek jó? Luca nem tudja megmondani erre a választ. Ahogy arra sem, miért kérdez néha minden tapintat nélkül mélyen dolgokba, de megteszi.
- Nem azok, én sem szeretek egyedül lenni, pedig hát… haza menni nem fogok. Majáékhoz és Benjiékhez pedig csak majd később, de az is lehet hogy a bátyámékat áthívnám... - mondta megvonva a vállát könnyedén. Igazából tényleg leginkább a bátyja számított neki, Majáék is fontosak, de azért ez az egész, bár próbálkoznak, viszonylag friss volt. Mondjuk az tény, hogy ott is élt-halt az unokahúgáért, hiába még csak gügyögni se tudott egyenletesen. Figyelmesen hallgatta Maxi válaszát, aztán mosolyogva húzódott közelebb hozzá, hogy a magasságból adódóan nyújtózva a vállára nyomjon egy puszit.
- Én is szeretném…. Megismerni őt, őket.
Lehet, hogy érezte magán a zavart, és az is, hogy mindkettejüknek furcsa volt ez az egész, de tudták azt is, hogy lépni kell valamerre, hiszen nem ücsöröghetnek örökre az ugrálóváras emlékekben. Pedig biztos abból is meg lehetne élni!
- Eléggé, már vagy egy órája volt a menetrendszerű ebédidő, de még nem nagyon volt rá se alkalmam, semmim - közölte elvigyorodva, hogy aztán jól körül is nézzen a dobozok között. - Nagyon jól hangzik minden, azt hiszem talán a süti maradhat a végére most. Milyen leves?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A szokott izgatott türelmével volt most is átitatva a navinések feje, így még összekapta magát a tanáriban, addig sem tétlenkedett teljesen. Egyből feltolta a fehér meg piros poszt-it-eket Lewy asztallapjára, ha betéved, miben is kellene segíteni. Indítva onnan, hogy valaki a házvezetői irodában a legfelső polcra tette a jegyzőkönyveit a prefektusoknak. Gyanús neki az egyik mestertanonc fiú, de egyelőre nem tette ezt szóvá. Lehet csak a lengyel sztárkviddicses érezte magát odafent otthon. De beszámolt a manók lopkodásairól is, meg még ott hagyott egy olyat is, hogy reméli nem írta őt át még Reára a telefonjában. Mert bizony mióta a nevét érthető okokból kicsit máshogy használja, a szerettei egyik része nagyon mókásnak véli fennhangon mondani neki. Mondjuk, ami azt illeti szépen hangzik és szereti is ezt a jelenlegi dolgot.
Az igazgatói előtt toporogva azért pár emlék megrohanja a nőt, nem önszántából járt ide korábban, sőt, ha utána számol nagyjából háromszor a tizenkettő alkalomból. Mikor játékvezető lett, mikor lemondott és mikor házvezető. Most pedig ismét itt van, de nem lemondani tervez, kicsit más a dolog fekvése. Válasz híján beengedte magát az ajtón és éppen háttal találta a kolléganőjét, így kivárt, még ő is észreveszi.
- Semmi gond, szia - mondta mosolyogva és még legyintett is egyet ahogy körülnézett. Kriszpint nem látta sehol, sőt, igazából senki mást, így úgy tűnt éppen Tati lesz az embere. Lehet, hogy most illene magát furcsán érezni, de az egyetlen dolog, amit magában éppen megtalált az az öröm volt. Ez napok óta belé ragadt, lehet Pascal volt, a babájuk, vagy Maximus, vagy a kettő együtt. De volt.
- Azt hiszem, nem tudom, lehet ő írt, de megkaptam az új papírjaim, és változtak az adataim, amiket elméletileg át kellene írni hivatalosan itt is - mondta el, miért is jött, hogy aztán a táskájából kiemeljen egy mappát meg a tárcáját. Előbbiben kivonatok voltak, a házassági levél is, hogy nem más személy lett, csak új neve, illetve az új okmányai az utóbbiban.
- Ki kell valamit töltenem, vagy bediktálni? Fogalmam sincs mi a menete, legutóbb nem tudtam bejönni, akkor is csak bejöttek helyettem elintézni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Áh, értem. Nem tudtam, és igen. A nevem megváltozott a szünetben, mert férjhez mentem - közölte könnyedén, egészen széles mosollyal. Ő boldog volt ettől, bár furcsa volt ezt pont annak mesélni, aki ebben a cipőben járhatott évekkel korábban. Lassan átnyújtotta az utolsó papírokat is, amiket kértek tőle levélben, hogy legyenek nála, majd a táskát becsukva a pántba kapaszkodott két kézzel, a baljával kissé a jobbot takarva, ahogy beszéd közben a gyűrűt piszkálta az ujján. Nem volt ettől rossz érzése, pedig korábban akadtak gondjai a hasonló ékszerek viseléséből, sőt, szerette azt a kis cikeszt és a karikagyűrűt is. Egyszerűen néha elgondolkodott, biztosan jó helyre kerültek-e, megérdemli-e ennyi hercehurca után. De úgy döntött igen.
- Előfordul, a navinéből egy komplett ágy tűnt el a múlt hónapban, mikor visszaköltöztünk a portré incidens után… - grimaszolt Lucus, hogy aztán helyet foglaljon a nő mögött és kivárja a sorát. Nem sietett sehova, gondolta, hogy nem egy vagy két perc lesz az az idő, amit erre rá kell szánnia. Egyelőre amúgy is jobban aggódott amiatt, hogy a csapata egyik menedzsere vörös fejjel kivonult az irodából, mikor bement a saját képviselőjével közölni, hogy hát a szezon folytatására érkező mezeket javítani kéne. Nem egyszerű az élet a szponzorok világában, bár voltak, akik már egyből élték az eseményt és küldtek cipőt az új kis monogramjával ellátva, meg Frau Liebhart névre voltak kedvesek címezni, meg is lepték őt.
Közben figyelte Tatit, hallott már róla ezt-azt, az iskolában is, meg a teamen belül is, amiben mozgolódik jelenleg, talán mert ők régebben ismerik Maxit, így ezekről is jobban tudnak, de legtöbbször nem szeret a múltba belefolyni. A magáéban is lenne elég sepregetni való, ő csak ott van és támogatja Maxit bármit is szeretne kezdeni például a nemrégiben lelkeket megbolygató eseményekkel. Mert az, hogy van egy kislánya eléggé ilyen helyzet.
- Ühm, igen, akkor még itt tanított a nővérem és ő intézkedett. Még fiatal voltam és éppen elkezdődött a kviddicses karrierem, nem igazán volt ehhez is időm. Igen, bár inkább csak egy villám látogatás volt abba a világba… - vont vállat, mert nem igazán tudta másképpen kifejezni. Mást akartak, a volt navinés nagyon szerelmes lett, pedig mennyire utálta őt az elején! Aztán csak úgy követték egymást a dolgok, évek kellettek, hogy kikerüljön az egész hatásából, hiába nem tartott tovább pár hétnél. Már a házasság, mert Mihaellel még összekeveredett utána, csak aztán a férfi lelépett, Luca meg összezuhant és… hát nem volt jó véleménnyel semmiről, ami gyűrű, ruha, fogadalmak, hűség. De belépdelt a német és hopp.