31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Czettner R. Luca összes RPG hozzászólása (252 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 » Le
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. október 6. 21:31 Ugrás a poszthoz

Drága;;


Csini, boldog, pörgős... Luca.
Boldog. Elképzelhetetlenül, hihetetlenül, leírhatatlanul. De azért próbáljuk meg. Jó értelemben ott repdesnek a pocijában a pillangók, ezer wattos vigyorral néz Vincére, úgy szorítja szegényt magához egy-egy öleléssel, hogy az gondolatban is fáj, nem még amúgy. És a csók... a csók amit ad, abban ott van minden. Édes, kedves, boldog, de pont ugyan olyan kíváncsi és lelkes mint az első, vagy második, vagy harmadik. Valamilyen érthetetlen okból Vince lett az az ember, aki mellett nincs beleunás, vagy enyhülés az érzéseiben, fogalma sincs ez miért történik, de napról napra lett nyugodtabb.Mégpedig azért mert már biztosan tudja: nem ő generálta, tényleg megszerette őt a már navinés fiú.
- Nem akartam vele rosszat...csak előtört,de nem rosszból. Láttad. nincs nálad jobb.
Azzal megint hozzábújt jó szorosan, igazából Luca szereti a nyilvánvalót jó sokszor is hangoztatni ha szükségét érzi, néha persze abbahagyja, de megint elő-elő kerül. Ilyen a hála benne, hogy összeboronálta őket a sors, hogy nem szaladt el az első vallomása után tőle szerelme, nem gúnyolta ki, nem hagyta magára a bajban.
- De aranyosak a szüleid! Ilyen régen szeretik már ők is egymást? Ez olyan szép. Majd a tesóknak, meg ugye anyáék, de azt hiszem szintenként. Bár biztos örülni fog nekünk mindenki, sokat hallgattam az elmúlt évben, hogy mennyire rendesnek tartanak és örülnek nekünk.
Hadarja el, közben ujjain a testvéreit számba is véve fejben számolással. Egyébként sosem tervez nagyon, mert képtelen magát ilyenekhez kviddicsen kívül tartani, de azért nem akar senkinek infarktust okozni, nem borítja rájuk...bár ő Luca. Rájuk fogja.
- Éééés... mi a további terv mára?
Érdeklődik csillogó szemekkel, neki vannak ötletei, mindig, de azok nem itteniek, bár nem igazán mászkálna most jobbra balra. Csak Vincével lenne. Meg mindig.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. október 25. 00:49 Ugrás a poszthoz

Nővérkém;;




A Pokol. Mi van ott az ördögökön és a rosszakon kívül? Meleg. Nagyon is füllesztő idő, na meg a színek, azok is azok. Narancs, vörös, a vér és  a tűz. Tűz! Áh, hát, fogalma sem volt a Törpének egy órával ezelőtt még, hogy minek fog öltözni. Abból a szempontból könnyen van, hogy a jelmezei kilencven százalékát tizennégy éves kora óta nem nőtte ki, lehetőség van bőven a szekrényében a ruhái között. Ez egyébként valahol szép, valahol szomorú. Például a múlthéten teljesen felháborodott, mikor egy három fejjel magasabb elsős megkérdezte tőle előkészítős-e még. Legszívesebben menten kiakadt volna, helyette durcásan vonult tovább választ sem adva. Ezt megbánta, sosem szokott igazán goromba lenni, de a sokadik ember volt a héten, aki kiakasztotta ezzel. Nem viseli mostanság annyira jól, ha eltűnik az elsősök között.
Hosszas keresgélés után bukkant a "megfelelő" jelmezre, mert ha nem is az, ő ugyan tovább nem babrál már vele. Mély sóhajt követően kezdett öltözködésbe és elégedetten konstatálta, hogy csak mellben lett egy kicsit szűkösebb, meg ő érzi rövidebbnek, mint régen, ettől még patent. Előásta a ládájából a hozzá illő sapkát, majd bozontos szőkés tincseit igazgatta meg, de a fejfedő úgy is takarja, a fésülködés már minek. Felkapta a még Zorával poénból vásárolt hosszú csizmát, majd  a tükör előtt jól kinevette magát és elindult.
az elmúlt időszakban elég jól megtanult magassarkúban járni, így nem félt már a fél kastély átszelésétől, inkább csak szokatlanul izgult kicsit. Kikkel fog összefutni? Milyen lesz Zoéval bulizni most, hogy tanár... házvezető-helyettes... felnőtt. A most már hosszabb ideje ujján feszülő gyűrűcskét forgatta miközben elérte a célállomást és felfelé nyújtózkodva lesett körbe.
az ajtóban valami démonűző itókát osztogattak, amire fintorgott elsőként, de csak megitta, aztán pedig beljebb tipegett. a nagy figyelésbe észre se vette, hogy belegyalogolt egy... lányba. Elképzelése sincs, kibe szaladt.
- Bocsánat.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. október 29. 20:53 Ugrás a poszthoz

Nővérkém;;




Ő igazán nem akart késve érkezni, de az érzései azt súgták mégis így lett. Nem akarta cserbenhagyni a nővérét, sőt igazából rosszat se, hiszen tökre fel van dobva, jó híreket hallott, amitől fülig ért a szája. És azt i tudta, hogy ezt vele kell megossza most majd, de ár nem kutatott utána a nap második felében, inkább kivárt. Azonban most elveszett és tanácstalan. Hol a fenében lehet a testvére? Keresi a barna hajat, a jól ismert magasságú, csinos női alakot, de semmi.Persze mindenkin jelmez van, így nehéz is. Lát pár alakot lepedő alatt. Hű, szellemek, menő. De Zoé tuti nem ilyen. A nagy bambulásból nagy bumm lesz, aztán már majdnem legyintve megy is tovább mire eszmél.
- Te? Mi... wáoh. De rohadt jól néz ki. Hogy csináltad? de jó a hajad! Megfoghatom? ÚÚÚÚÚÚ! Van ütőd! Hiányzik a terelés?
Nevetve kezd bele az első sokkok után aztán figyelmesen észleli azt is, ami felé érkezik. Felhúzott szemöldökkel figyeli a beszámolót aztán körbenéz. alapesetben ilyenkor biztos őrültnek nézik az emberek a másikat, de Luca pontosan tudja, hogy érzések terén előtte nincs hazugság, na meg Zoé mért is tenné. Kicsit elszégyelli magát a késés okán, le is konyul a szája, de ez hamar megváltozik. Előbb kérdőn néz, majd fintorogva kicsit igazít lefelé húzogatva a ruháján.
- Nem is, ne égess Zoé! Tökre jó ez így. Pont patent, bár azt hittem már rám se jön. Régen kaptam.
Vigyorodik el, mindketten tudják, hogy Luca ugyan úgy tud öltözködni méreteiből adódóan a 12-13 éves kori ruhatárából, mint a 18-19 éves jelenlegi kollekciójából. És még a nővérét is alulmúlja jó pár centivel, pedig ő se égimeszelő. Az eddig elmaradt ölelést hirtelen pótolja be, aztán hatalmas és sejtelmes vigyorral néz Zoéra.
- Jaj, van ám egy meglepetésem!
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. október 30. 13:08 Ugrás a poszthoz

Nővérkém és az Szoknyabűvölő ( Rolleyes );;




- Annyira ügyes vagy!
Hajtapi! Ezért megérte felkelni ma reggel. Jó Zoéért mindig, meg ilyenek, de haj, és annyira szép lett. Van benne szín, meg világos! Luca kísérletezős típus így ugrált a barnától a szőkéig, az egész hosszútól a rövidebbig az utóbbi időben, de nem látszik megállapodni. Majd egyszer megtalálja az igazit, mint a szerelemben szokás. De ott már nincs mit keresni, rátalált Vince és már haladnak az "örökkön örökké" irányába. Észbe kap, hogy talán nem a hajtaperolással kéne az ideje nagyrészét tölteni.
- Bocsánat, igyekszem.
Fejti le az ujjakat a szája elől, tényleg megbánóan tekintget, aztán követi őt az asztalok felé. Idő közben csomó emberen verekedi át magát - nem meglepően mindre fel kell nézzen -, de annyira bambul, hogy csak már egész közel pár helyhez vesz észre valami furát. Mintha a ruhája szellősebb lenne, mint előtte. Azt hitte felcsúszott, hát van ilyen, de hiába húzkodta, nem nagyon működött a dolog. Még Zoé elment addig megpróbált úgy leülni, hogy rájöhessen a problémára. De nem sikerült, fel sem merült benne idegenkezűség, csak hogy talán Zoénak igaza van...
Nem érezte mondjuk ettől még rosszul magát, szépen csücsült és várt, közben mosolyogva nézelődött a tömegben, még megjött a nővére. És ismét előjött a téma is. Nem igazán akart az előbbi hadakozása után hatalmas fordulatokba bonyolódni, de tényleg furi lett ez a szoknya. Nagyon. Ha egyszer megfejti a probléma okát...
- Kicsit rövidebb talán, mint amilyennek készülődéskor láttam...
Kompromisszumos beleegyezést hallottunk, nem kíván megsemmisülni azzal hogy "Én megmondtam.", viszont ha már ital meg süti is van, egész mást akart elújságolni Zoénak. Az mondjuk lehet, hogy nem ezekkel a szavakkal kéne, de mióta Kivától tudja és nem titok, tökre fel van dobva így csak rázúdítja testvérére. Bár Benji biztos nagyon készült már a bejelentésre amúgy is.
- Szóóval a meglepetés! Mielőtt bármit elfelejtek. Kééépzeld, nagynéni leszel!
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. november 19. 21:47 Ugrás a poszthoz

Nővérkém és az Szoknyabűvölő ( Rolleyes );;




- Miért zavar ennyire a ruha?
Költői kérdés ez, ő maga is tudja, választ se vár rá, de azért elég kellemetlen gondolatai támadnak Vincés kérdés kapcsán. Bár inkább próbálja elrejteni az előtörő nevetést, amit kiváltanak a gondolatai belőle. Pontosan el tudja képzelni Vincét ha így ellibeg előtte, de nem biztos benne, hogy Zoé is arra a reagálásra lenne kíváncsi. Sőt, száz százalékig biztos ebben. Pedig Luca szerint Vincének is tetszene a tűzoltós jelmezesdi, esetleg.
- Azt tudja, hogy tűzoltó lettem, és ismer...szóval.
Elméletben igen, gyakorlatban nem teljesen, de Lucának ez elég ahhoz, hogy szerinte tökéletesen rendben legyen minden. Ahogy egyre többet beszéltek róla, úgy kezdte igazából ő is kellemetlenül érezni magát. Mintha megrövidült volna az a ruha, pedig az képtelenség, nem? De, biztosan az. Mindenesetre inkább lendül tovább, úgy a biztos.
Hát, képtelen nem nevetni Zoé reakcióján. Amit levág vele szemben, az valami hihetetlen vicces. Bele se gondolt, hogy félreérti majd, amit mesélni akar, de ez így extrán vicces. De ha már belekezdett, a projektet is elmondja.
- Ezt igazából nem most akartam elmesélni...de lett egy Csornay Ajándékunk. Tök jó, nem? - Néz rá, miközben visszafojtja a nevetést végre. Elnyammog egy kis sütit a szünetben, amit tart, majd folytatja, mielőtt élve felfalják Zoé szemei. - Persze hogy nem én! Tegnap tudtam meg én is hogy nagynéni leszek! De ez olyan jó, de akkor ne szólj, hogy tudod tőlem, de Kiva babát vár, Benji apuka lesz! Mi meg nagynénik! Zorának is el kell újságolni!
Elmondja, de hagyja, hogy dolgozzon az infó nővérében további beszéd helyett és inkább felpattan és elkapja a jelenleg szőke lány kezét, majd húzza magával a táncoló tömegbe. Ezért jöttek, nem? Pörgősebb szám következik, de ez is a borzongatós kategóriából. Luca nem tud táncolni, szóval annak ne nevezzük, de mozog Zoé mellett nagy boldogan. Ugrál, pattog, forog.
Kimerülésig.
A sokadik szám környékén, kiszáradva, vidáman fújnak visszavonulót, megkeresik az italos pultot. Itt váltanak még pár szót, idő közben kihirdetnek minden fontosat, amire annyira nem is figyelnek, fontosabb a növekvő család témája. Mikor azonban az estére azt mondják vége, együtt visszaindulnak a Navinébe.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. november 30. 20:47 Ugrás a poszthoz


WW - Az igazi csata!  Pirul Love


Luca komolyan meg volt róla győződve, hogy mikor volt tanára elé állt, az majd jól elhajtja. De nem így lett! Mármint alapvetően nagyjából azt se lehetett megérteni a törpe leányka mit hadovál, de ehhez Ádám már hozzászokhatott órákról, mikor még alapképzésre járt Luca. Nagy vigyor, energia, folyamatos szájjártatás. Erről, meg a mélyben való létezésről mindig felismerhető marad valószínűleg. Mindenesetre a vízről való áhítatos beszéde valahol bizonyosan célba érhetett, ugyanis meggyőzte, hogy csata lesz.
A játékszabályok igen egyszerűek, a kellékek pedig már előkészületek alatt vannak. A terem egy szimpatikusnak tűnő részén egy asztal, két felén székkel el van helyezve, mellettük két kisebb alkalmatosság, egy-egy nagyobb tálcával. Ezekre pakolgatja Luca a hat-hat poharat, amiket lassacskán meg is tölt vízzel, majd egy-egy kancsót is feltölt és oda helyez. Végül kibontja a frissen vásárolt franciakártya paklikat és egymással szemben az asztalra helyezi őket. Talán ezzel többet foglalatoskodik, mint máskor a házifeladataival. Szépen helyre került majdnem minden, kivéve a fő attrakciót, a hatalmas vízipisztolyt. Azt is lassan feltöltötte, majd lehelyezte az asztal mögé. Mivel az alapokat már megbeszélték, Luca nagyon izgatottan vágódott le a maga helyére, hogy megvárja Ádámot és... VIZES LEGYEN MINDENKI!
Jó, nem bevallottan, Lucában dúlt a versenyszellem természetesen, de leginkább az izgalom és a móka hajtotta. Nagyon jól tudta adni a 11 éves kislányt, tudat alatt is, hiába 19 éves.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. december 1. 16:39 Ugrás a poszthoz


WW - Hasítsunk bele!  Angel


Izgatott volt és hihetetlenül lelkes a mai napon. Feszengett és forgolódott a helyén, még várta, hogy megérkezzen Ádám, A nagy pakolgatás végeztével, mikor leült volna hallotta meg a köszönést és az ajtócsukódást. Fehér fogsora villant, mint éhes gazelláé, aztán kezei az asztalon jártak már.
- Igeeeeen! Számolok, és háromra akkor felcsapjuk...jahj, hideg ám a víz, csak mondom!
Kezdi kekeckedve, hiszen  ő töltötte őket, pontosan tudja mire számítson, attól nem tart, hogy félne megtenni, ha neki kell önteni, a volt tanárát meg elég szavatartónak tartja. Így biztos benne, hogy miatta se fog megszakadni ez a fantasztikus játszma. Megköszörüli a torkát a paklikra néz, aztán Ádám szemeibe, még mindig vidáman és vigyorgósan. Csak nehogy az ötlet visszaüssön, ugye? Ugyan, ilyenen ő nem aggódik, élvezne tocsogni a vízben, bár biztos elég érdekesen nézne ki, ha valaki benyitna rájuk.
- Egy... Kettő... Három!
Egyre hangosabban és erősebben mondja a számokat, majd a háromnál rányúl a paklira és ahogy látja a másikat mozdulni, ő is teszi a dolgát és felcsapja maguk közé az első lapot, lássuk! Ekkor fordulnak a lapok...ésésésés. Luca felsikkant, de nevetve. Egy káró ötös van előtte, ellenben Ádámmal, aki előtt bizony egy tízet érő, nagyobb lap lapul.
- Úristen, nagyon bírlak ám Ádám, meg minden...

//A játék első köre ITT került kidobásra. //
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. december 22. 14:49 Ugrás a poszthoz



Chö. Mi az hogy meglátják? Szinte cicceg Luca szóban is, nem csak fejben. Hát ez csak víz, naaa. Az ég egy adta világon semmi komoly baj nem lehet, ugye? De, mégis, a vesztés. Ezt a kviddicses karrierje során is elég nehezen viseli, pedig mondjuk úgy nem büszkén, viszont hozzá kellett szokjon. Nem lehet mindig, mindenben ő a legjobb, bárhogy igyekszik a pályán. Mondjuk bezzeg a tanulásban sosem voltak ilyen magasröptű. Érdekes. Utálja ha nem tud nyerni, vagy ha esélye sincs rá. Most pedig valljuk be, elég gyengén muzsikál a szerencséje. Mintha  alapjai direkt szívatnák. Kicsit bosszús lehetne. De...
- Huhuhu...huhu. Há-hát...nem meleg. - Kicsit izeg mozog az első adag után, meg húzogatja a magára tapadt felsőjét. Na szépen vagyunk. - Az lehet, de ebből is lehet még hírnév. Na meg valljuk be, sportemberek vagyunk, most is csak edzünk.
Villantja rá tanárára a vigyorát, miközben felkészül, vigyorog... majd megsemmisülten pislog a lapokra és az ujjongó tanárára. Behunyt, összehúzott szemekkel várja a cseppeket, mindegyik felér egy kínzó mozdulattal, de nem bírja elfojtani a feltörő nevetést. Bármennyire is szerencsétlen, el tudja képzelni hogy ez kívülről milyen. Meg jó az önkritikája is. Nem utolsó sorban persze. Kifröcsköl Ádám felé a rázúduló folyadékból. Megmutatja ő mennyire, miközben nevetve veti maga elé a kezeit, nehogy jöjjön valami bosszúadag.
- Szerintem te csalsz! Cserélünk!!!!
Visong, miközben kicseréli a két paklit, kezeit pedig fölé helyezi. Aztán elvetemült pillantását végigvezeti a poharakon, majd nevetve leszámolja  a hármat és kicsapja lapjait. Meglátva Ádámét felugrik a helyéről és ugrálni kezd meg nevetni. Végül köhécselve leül, ezerwattos vigyorral nyúl egy pohárért, majd néz Ádám szemébe. Vár, húzza az időt. Aztán...
- Vasmacska.
Az első szó ami eszébe jutott felért a csatakiáltással és hirtelen öntötte képen az igazgatóhelyettest. Majd letolta az elhasznált lapokat meg a vizet az asztalról. Felkészült a folytatásra, már ő is játékba szállt.

//A játék harmadik köre ITT került kidobásra. //
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. december 28. 19:46 Ugrás a poszthoz

Timike és a sütik;;


Adjuk meg a sütizés módját...
Navinés akció van folyamatban kérem szépen. A legkisebb és legveszélyesebb sárga egy személyben végre elhagyta a konyhát, karjaiban két nagy doboz sütivel, és lavírozik át a szárnyakon, hogy elérje legalább az egyik pontot. Három helyet is kijelöltek nekik, amolyan forgalmasabbakat a cél érdekében, remélve, hogy sikerül lesz meg majd átjár mindenkit a szeretet szelleme így karácsonykor. Totális késésben van, mint mindig. Mély sóhajok, szapora léptek, minden lépcsőfokon koppan cipője sarka jelezvén, hogy közeledik. A bejárat csarnok úgy látta már mások által be lett célozva, így ő a Keleti szárnyba indult meg. Elég hamar sikerült az elvárt folyosót kiszúrnia, és a bekészített, szép terítős asztalt is megtalálnia. Letette a dobozokat aztán nézett csak körbe, miközben lépteket is hallott.
- Ó, szia! Te biztos Timi vagy. A nevem Luca, én fogok még veled osztogatni ma. Hányadikos vagy nálunk?
Érdeklődik, miközben kinyitja az egyik dobozt és elrendezgeti szépen és gusztán az asztalon. Ha jön valaki és meglátja talán így nagyobb siker várható, majd a kezébe kap két finomabbat és az egyiket Timi felé nyújtja. Egyébként nem magasabb a lánynál, sőt simán nézhetné magával egyidősnek ha nem árulkodna Lucáról a rutinosság. Sajnos nem nőtt nagyobbra mint egy 13-14 éves, meg kislányos is kellően, de ezt dobta a gép.
- Szerinted jönni fognak? Láttál valakit? Kóstoljuk meg, legalább nem fogják azt hinni, hogy meg akarjuk őket mérgezni...
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. január 5. 00:07 Ugrás a poszthoz

Béres Bárcián;;


Mondhatnánk, hogy átlagos reggelre ébredt a kastély, ez azonban már csak a szőkés navinést nézve is sántítana. Lucánál egyébként se sokszor van a mindennapokba belesimuló tevékenység, de a mai ébredés egészen hisztisre sikerült, ez pedig elkeseredésbe, majd pedig egészen felháborodásig és zaklatottságig vitte. A kiváltó ok nem más volt, mint egy bagoly, már előző este is jött valami, de azt még nem bontotta fel, azonban ami most érkezett, nagyon felkeltette a figyelmét: az ifi csapat vezetősége küldte neki, akiknél edz és játszik már pár tanéve. Elsőre egészen megörült, kimászott az ágyikóból, aztán egészen halkan elhagyta a jelenlegi szobát, hogy a sajátjába menjen a szemüvegéért. Bármennyire szeretné néha, ha nem lenne fölösleges plusz kelléke, ha komolyan olvas vagy tanul, kénytelen használni. Most is ez a helyzet, nem csak a korai ébredéstől látja a betűket futkosni olykor alapon. De ahogy a szemüveg felkerül, kitisztul a kép, jobban, mint kéne. Felbontották vele az ifjúsági szerződést, vagyis csak eddig jutott benne, mire lesápadva eldobta a szemüveget az ágyra, kirontott pizsamában a szobából, lerohamozott a lépcsőn, majd elhagyta a navinét.
Páran már felöltözve indultak a nagyterembe reggelizni, főleg mivel nemsokára már az óráik is kezdődnek, Luca fejében azonban minden gondolatának legrosszabbika rohant végig. Nincs több profi kviddics, ha nincs ez, nem kapja meg az ösztöndíjat, és még a suliból is biztos kiteszik, mit szól majd Zoé meg mindenki? Mi lesz így vele? Teljes hidegzuhany. Remegve az idegtől robog az igazgatói felé, ahol reméli, Ádámot megtalálja, őt ismeri, tőle mer tanácsot kérni. Kedves és… jókat mulatott vele meg rajta mindig is, biztos segíteni is tud. Már ha ezen lehet. Amilyen sebesen tud, robog, egy-két könnycsepp is gördül már le, de gyorsan letörli, mikor az ajtóhoz ér.
Nagy levegő után egy koppintás után nyit be jó erősen lenyomva a kilincset.
- Ádám engem ki fognak rúgni… - és vége az életemnek. Ám nem fejezi be, csak gondolatban, kétségbeesetten tekint maga elé, de az hagyján, hogy a keresett személy sehol, egy számára még idegen embert pillant meg. Most elnézést kéne kérjen, tudja. A tegezésért meg az ajtón való beesésért pizsamában. Ha nem mondja amúgy a 150 pár centijével elsősnek is nézhetnék, pedig 19-20 éves mestertanonc lévén ideje lenne viselkednie. Végül csak meggyűri apapírt kezében és összeszorított ajkai fellágyulnak, könnyek szöknek a szemébe. Szinte látszik, ahogy homlokán lüktet az ér és már rázná a sírás, de igyekszik visszafogni magát. Nála az érzelemkitörés nem gyerekjáték. Pedig amúgy elég lett volna csak végigolvasni a papírt alapból a kezében…
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. január 13. 23:23 Ugrás a poszthoz

Bárcián;;


A pizsamás navinés a folyosókon annyira nem is különös látvány, legalábbis ahogy a hírek terjengenek az unikornisokról, nem sokan hökkennek meg. Ha meg beazonosítják az éppen elég szörnyen festő Lucát, pláne. A lány nem egyszerű, de hát ezt megalapozta már egészen fiatalkorától, hogy így is gondoljanak rá. Most azonban nagyobb elefántot csinált, mint amit bolhából lehet. Csak ezt még ő nem fogta fel. Ahogy koppintása megtörténik az ajtón, már nincs visszaút, ahogy benne az elkeseredettséggel vegyülő felháborodásnak sem. Kétségbeesve támadna Ádámra, hogy segítséget nyerjen, de egészen másba szalad. Meg is torpan, de már buktak ki belőle a szavak, így mindegy lenne illem szerint mit kéne csináljon.
- Nem hiszem... nem tudom.. semmi nem jó.
Kezdene bele egy körhisztibe is, azonban két szipogás között, ahogy a férfit figyelte, hátha van még hasonló javaslata, vagy Ádám hollétére tipp valami fura történt. A navinésnél nem jellemző, hogy ő jelentse ezt ki másra de... Egyszerűen érezte, ahogy a kavargás benne szépen csillapodik, ahogy az inger csökken benne, visszarántódik arról a bizonyos hisztiküszöbről, amit olyan jól ismer már. Tisztulni kezdett, nem akart kitörni belőle, sőt a légzése is egészen egyenletes lett. Megijedt, saját magától leginkább, mert fogalma sem volt mi történt.Magára pillantott, majd a férfire, ezt megismételte még párszor. A papírt szorongatta, ahogy ránézett a gombóc ismét a gyomrában volt, de nem érezte a világ végét és azt, hogy ő az iskola szégyene olyan erőteljesen már. Soha nem történt még vele ilyen. Az érzelmei nála tényleg olyanok, mint az időjárás, önállóan, szabadon változnak, hol gyorsabban, hol lassabban. De sosem ilyen átmenettel a semmiből. A képessége pedig... fogalma sincs ilyenre képes-e, sose volt elég koncentrációja kellően csitítani magát. Angel pedig próbálta belé verni. Éppen ezért érezte, valami nem stimmel. Kíváncsi lett és meglepett. Egy lépést hátrált is, csak aztán beszélt.
- Ez... mit csináltál?...Csinált...maga.
Nem hangos, nem kérdőrevonó, bár biztos annak kéne lennie, furcsa is lehet. Mintha nem önmagán segített volna, hanem tényleg ez a férfi. De valami olyat sejt, érez belül, lehet teljesen rosszul, hogy emberére akadt.
Bár így lenne.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. január 23. 23:11 Ugrás a poszthoz

Bárcián;;


- Luca.
Mármint a neve persze. Ennyit sikerült a még könnyező, kikerekedett szemeivel kinyögnie, miközben magában sorakoztatta az imént tapasztaltakat. Érezte, ahogy a saját túlreagálási kényszere még dolgozik, de meglepően nem tört fel belőle. Nem az esett meg, amit várt, aminek kellett volna. Ez valahol nagyon meglepte és ledöbbentette. Előrébb lépett benne most először észbeli ok keresés, sem mint érzelmi, pedig ha tudta volna, hogy ezzel csak messzebb sodorja magát. Észreveszi magát, ahogy a hátrálása negatívan hat. Nyelve egyet néz le zavartan a padlóra, majd fel a férfire és beljebb is megy az invitálásra. Végül hallgatott, egész sokáig, a kérdésre se felelt, folyamatosan pörgött belül azon, mi volt ez. Ilyet eddig csak ő csinált, vagyis ő tett a testvérével, mikor az kiborult. Tudta, hogy el kell ilyenkor csitítani az érzelmi vihart, a felhőkkel teli eget pedig csillogó kékké varázsolni. Igen, ez az elmélet, erre azonban saját maga felé nem volt teljesen képes, ahogy másra sem, de ez egész eltérő most. Ezután viszont közelebb lépett, pizsamás valója picit se zavarta, meg hogy nézhet ki, még a fejét is oldalra billentette, ahogy szavai elkezdtek kitáncolni ajkai közül.
- Te befolyásoltál... lehiggasztottál? Engem? De hogyan.. Ez eddig senkinek nem ment... mármint... hogy tudsz most is ilyen nyugodt lenni? Érzem...
Süti le szemeit, furán hangozhat, de ha belegondolunk lassan összeáll a kép, és biztosan értelme lesz Luca fecsegésének is. Valamire ki akar lyukadni, de még hasonlót se látott. Angel átérző, ő segített neki mióta ide került elsőben, de ez egy új dolog volt. Elképzelése sincs róla, hogy léteznek-e hozzá hasonló adottságokkal...és lehet mégis?
- Nem tudom, csak ma reggel az várt, hogy felbontották az Ificsapat részéről a próbaidős szerződésem. De ha ezt elvesztem, akkor... akkor hogy kviddicsezek tovább? És az ösztöndíj?
Megint, a megnyugtatás ellenére kezd benne tetőfokára futni a feszültség, ami nem Bárcián hibája, csak Luca extrái felül próbálnak emelkedni, de kisebb mértékben mint elsőre. A lány kifejezetten fura, erről pedig tanúbizonyságot ad, a szerződésnek is csak az első oldalát olvasta, mert ott lifeg amúgy a végén, hogy egy rendes szerződést kötnének vele következő szezon elejétől...
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. január 26. 19:21 Ugrás a poszthoz

Bárcián;;


Nem tudta megállni a kérdéseket és a hangosan gondolkodást, ez azonban pillanatig se jelentheti, hogy gondoltai ne a baj körül forognának még mindig. Viszont kíváncsi is lett, ezért is ejtette el, bár nem teljesen direkt azokat az információkat, amiket. Megtanulta már, hogy ne beszéljen csak úgy bárkinek, bármit, mert nem mindenki kedveli az ilyen más embereket, mint ő. Saját magában is sokáig valami átoknak tartotta, olyan sok volt és kezelhetetlen. Nem lett kevesebb, de talán felnőtt a feladathoz. Talán.
- De ilyen könnyen? És egyszerűen? És nem sok?
Megnyomja a hangsúlyt a mennyiségi kérdésnél, de csak azért, mert fogalma sincs pontosan másoknak milyen az ingerküszöbe. az övé, lehet a képessége miatt is, de 7 éves kora óta furcsán működik. Van amiben nincs nála toleránsabb, viszont olyan is, amitől teljesen szétesik...és után olyan sokkba kerül a lelke és az elméje, hogy teljesen üresnek érzi magát. soha többet nem akar olyat érezni, azóta az egy alkalom óta tudja és igyekszik önmagát is fejleszteni. De amit nemrég tapasztalt, azt nem tudja hova tenni. Tényleg senkivel nem találkozott még, aki nemcsak hogy hasonlított hozzá, de bírt is ezzel a teherrel. Vagy hát kinek mi.
- Elnézést, nem úgy gondoltam, mármint nem akartalak számon kérni, csak. Érzek dolgokat, mindenkiben, és én is tudok így...átadni? Vagy mi, de még sosem sikerült ezt másnak bennem kontrollálni... azt se tudtam hogy lehet, csak próbálok nem rosszul viselkedni.
Lefelé néz a padlóra, miközben  a pizsama felsője ujját a kézfejére lehúzva nyújtja és gyűrögeti. Kellemetlenül érzi magát, hogy bután adta elő, pedig láthatóan nem kéne félnie. Igazság szerint lehet ha nem így alakul, ha nem Bárciánba fut, és nem is Ádámba, már a falnak futott volna és sírna egy sarokban, hogy vége az életének. Csupán ez az, ami ennyire felerősíti benne a kétségbeesést és feldúlja. A kviddics azon túl, hogy segíti a tanulmányai finanszírozásában a szerettei mellett a legfontosabb. Ennek él, mióta csak itt van. akárhányszor próbált valaki közé meg a sport közé állni csúfos dolgok lettek belőle, Luca meg pláne nehezen és rosszul viseli. Most is iskolapéldáját adja ennek, de a beszédtéma, az hogy lekötik kicsit sokat segít abban, hogy rendezze az érzéseit, legalább annyira, hogy értelmesen beszélgethessenek. Bólintva odaadja a papírt, aztán összefonja a karjait maga előtt, az amúgy is kis termetét még jobban zsugorítva. Nem érzi magát zavarban a pizsamától, még attól se hogy így trappolt ide be, de az előbbiek. Na az most határozottan a gondolataiba szökött. Szűnik lassan a sírási kényszer, a levegőt se veszi olyan szaporán.
- Tudsz segíteni?
-
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. március 31. 23:33 Ugrás a poszthoz

Helena - szüneti hétvégézés


Megvannak a maga előnyei annak, ha az ember rászokott, hogy ritkán utazik haza. Főleg akkor, ha a szülei minden hazautazásnál halál fehéren merednek rá, vajon most mit jelent be? Lett prefektus, volt prefektus, kviddicses karrier, eljegyzés... Inkább bele se gondolnak hova fajul huszonéves lányuk élete. Pedig Luca igazán ártatlan és nemes lelkű a maga nemében. Mindenkit tisztelni és szeretni tud, kivéve ha felmérgesedik, de olyankor ki ne dühöngene? Másfelől igazán segítőkész és imád tenni-venni. Ezért is örült meg, mikor Zoé megkérte, hogy nézzen rá kicsit a gólyákra, mert csak úgy lézengenek. Így szúrta ki a barna hajú lánykát, akinek a karjába kapaszkodva vonult le a faluba, egészen a cukrászdáig. Ú, alig várta már, hogy betörjenek az édességbirodalomba. A második kedvenc helye ez a cukorkabolt után. Ez a két Mennyország közvetlen közelben! Ebben biztos.
- Melyik a kedvenc sütid? Vagy kipróbálós vagy te is? Új íz, bármi jöhet? Ugye nem vagy allergiás? Az tök rossz.
Hadarja el gyorsan, közbe rájött, hogy azon túl, hogy beszélgettek már a Navinében kicsit, a bemutatkozáson szépen átlépett. Nemcsak ő nem tudja, hogy hívja új barátnőjét, de valószínűleg ez fordítva is így van. Gyorsan nagyot sóhajt és megrázza a fejét. Ahogy már belépve a helyre keresnek egy asztalt szólal csak fel újra.
- Egyébként Luca a nevem. Csak mindig úgy sietek, elfelejtem tudatni. Csóókolom! Egy csokis meglepit szeretnék. Te mit kérsz?
A kiszolgáló felé intézi szavait, majd visszapillant a sárga háztársára, hogy vajon neki mi áll szándékában. A rendeléséből is biztos sok dolog ki fog derülni, aztán ha leültek pláne. Indulhat egy csajos móka. Mindig jó új emberekkel barátkozni.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2016. április 15. 11:54
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. április 10. 18:40 Ugrás a poszthoz

Beu;;


Ha még oviba járna, most biztos kapna egy hatalmas csillagot a neve mellé a parafatáblára, amin mindenki megcsodálhatná, milyen ügyes ő. De miben is? Itt csücsül a szökőkút közeli padokon, figyelve, ahogy a diákok ellepik a különböző boltokat, majd ahogy kitombolták magukat csoportosan elindulnak visszafelé a kastélyba. Semmi kedve nem volt kivételesen, valamiért olyan kis morgós volt egész délelőtt, mégis önként és dalolva - magyarán Zoé kérésére - segített a kisebbek - na nem magasságban - lekísérésében a vezetőégnek. Hát, ha jót tehet, legalább tegye stílusosan. Hamar kiszúrta Beát, aki úgy tűnt így elsőre nem vár másra, így kézzel-lábbal hadonászva jelzett neki, jöjjön oda hozzá és üljön le mellé. Vigyorogva csusszant is arrébb, még várta az érkezőt, és csak akkor kezdett a fecsegésbe, mikor hallótávon belülre ért Bea. Igazából már kicsit frusztráló volt az, hogy semmi móka nem érte, no meg egyedül is volt és nem tudott kihez szólni. Ez nem az ő terepe, mikor Vincének dolga van, vagy a barátainak és fel kéne magát találni, akkor szokott jönni a baj. Bár egyelőre sehol nem készül világvége, úgy tűnik legalább is. Bár erősen szemez azzal a szökőkúttal, de ez még semmit nem jelent.
- Beu, mi újság? Tudod min gondolkodtam? Ah, honnan tudnád. De buta vagyok, szóval... van olyan dolog, amit mindig ki szerettél volna próbálni? Vagy ha nem is olyan hű de meredek, de szívesen megtetted volna már?
Érdeklődik egyből a témák közepébe vágva. Nem nagyon szokott időt és esélyt hagyni a csendnek, néha a reagálásnak sem, de azért nem kéne magával megbeszélje csupán. Közben a falu lakóit figyelte, akik szintén erre pihentek éppen, vagy kisgyerekekkel játszottak a közelben. Pár járni alig tudó baba a szökőkutat rohamozta, volt aki már bele is mászott, de baj nincs ebből. Legalábbis az idő meglepően meleg, nem is tudni néha, hogy őszt vagy nyarat érzünk-e inkább így tavasszal. Szörnyen szeszélyes, már Luca majdnem magára ismert benne! Keresztbe téve lábait kezdte lóbálni, még tekintetét Bea felé fordította, hogy figyelhesse mit mond. Közben belül azért formálódott valami, ahogy egyre kevesebb  leendő szemtanú vette őket körbe. Ó, Luca, mi lesz ebből?
- Mennyi szabadidőd van?
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. április 12. 11:41 Ugrás a poszthoz

Beus;;


Miközben nézelődött párszor felrémlett benne, hogy azért ő se volt ám olyan rossz prefektus. Bármennyire is ellentétesek voltak a nézetei például Védával, azért szeretett segíteni, terelgetni, formálgatni elsősöket. Sokakkal össze is barátkozott így, vagy éppen beinvitálta őket a kviddicsesek közé, vagy máshová. Remek példa egyébként erre Bea mostani prefektustársa, Verocs. Luca nagyon kedveli a lányt, jóban is vannak, akkor ismerte meg, mikor ide érkezett, és no lám. Miből lett a cserebogár? Majd remélhetőleg a mostani kicsik is hamar belejönnek, bár a kis jelzőt közel se használhatja rájuk, hiszen a kilencven százalékuk ülve magasabb lassan, mint Luca állva. Nem kell túldramatizálni, csak a tények eléggé ellene beszélnek. Ettől ő még lehet nagy, meg minden, bár a felelősségteljestől távol van, ezt valahol el kellett ismernie a házvezetésnek. De őt nem zavarja, a csapatait nem zavarja, Vincét meg pláne, így mi a gond? Semmi.
- Engem nem. Egy egészen picit unatkozom és várom a csodát. De más nem nagyon van, Zoé azt mondta, hogy addig se tudok kárt tenni, még elfoglalnak, ezért küldött le veletek.  - Közli a tényeket, mintha ez lenne a kérdés, bár már rég nem dacos a sokszori kirúgása miatt, hogy az első mondata beszólás legyen. De inkább arra utal, mennyire erővel teli. Hát no. -  Nekem is van egy csomó ilyen, persze. De mégis például mik? Repülni? Leugrani magasról… vagy más?
Tipikus adrenalint hajhászó ötletei vannak általában, de persze az ő élete se ebből áll csak, de mivel a kis defektusa miatt a félelem nem igazán kenyere, túl bátor is ezekben. Ha nem a képessége okozná, simán lehetne eridonosnak is mondani, de ő paci, ízig-vérig.
- Csak azon gondolkodtam milyen érdekes az a szökőkút ott… a kicsiknek is tetszik a frissítő vize, meg minden… Megnézhetnénk mi is közelebbről.
Próbál teljesen ártatlan fejet vágni a dolog mellé, miközben tekintetét a kút és Bea között jártatja. Egyébként félni nem kell, a balhét mindig el szokta vinni, ha van, de most mért lenne? Maximum egy kis erkölcsi megrovást kaphatnak, de ha a piciknek szabad, nekik mért ne lehetne? Tök logikus, nem?
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. április 23. 13:10 Ugrás a poszthoz

Helena - szüneti hétvégézés


- Szép neved van. Szereted is? Nekem kettő is van,mondjuk mindkettőt szeretem, de sokan az egy szem nevüket se. Nem értem, pedig biztos szeretetből adták nekik a szüleik. Miért ne abból tették volna, nem?
Fecserészik, miközben már a kínálaton jártak szemei és az agya is. Persze ettől az érzékei már jóval előrébb jártak, így a rendelését is hamar leadta. Nem is gondolkodott sokat a dolgon, amit kívánt, arra hasalt rá érdeklődésben is mindig. Most sincs ez másként. A mellette igyekvő lányra pillant, hallgatja a kicsit eltévelyedett hangját, végül  pislogva rá, amit már ismer  a kínálatból sorolja neki.
- Van ilyen epres tortaszeletük, azt már kóstoltam, finom. Vagy epresben is van ilyen meglepi, mint amit én kértem csokisban, az is egy álom, meg gondolom biztos van még egy-két dolguk. Megkérdezzük részletesebben, ha gondolod.
Ajánlja fel, miközben egy asztalt is kinézett, ahol van külön menülap is. Arra mutat, hogy ha döntött, vagy sem, üljenek le, ott kényelmesebb lesz a folytatás. Ő már el is indul, és egy laza mozdulattal beesik a belső székre, komolyan, pont így tervezte ám, az, hogy a cipőfűzője rásegített, csak plusz fűszer. Vigyorogva mutogatja, hogy jól van, aztán még várja Helenácskát, beköti a kósza fűzőjét.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. május 29. 22:32 Ugrás a poszthoz

Helena - szüneti hétvégézés


- Ez egy nagyon jó döntés!
Mondja vigyorogva a választásra. Igazság szerint ha nem lenne ebben a pillanatban annyira oda a csokiért, tán még ő is olyat rendelne. Most azonban marad az első megérzésnél. Ez a kviddicsben is be szokott jönni, bár azt mondják neki általában, ez inkább tapasztalat. Ő a spirituálisabb tartalmat tartja szem előtt. Bár ezzel olykor egyedül marad, de ettől Luca Luca. Meg attól, hogy szerencsétlen és töri-zúzza magát, vagy esik-kel. Erre most is tökéletes bizonyítékokat ad, hiszen majdnem egy istenes terülést mutat be leülés gyanánt. Nem baj, elfér.
- Köszi, igen, persze, pont így akartam ám! Veled még nem fordult elő? Vannak azok a Bog-manók, akik óvatlan pillanatainkban fogják a fűzőinket, és jól kikötik, meg vicces módon variálják. Na, mi meg ettől jól bumm. Esünk, botlunk, zuhanunk... kinek mi.
Meséli akkora beleéléssel, mintha minimum tudományos disszertáció szólna erről, nem beszélve arról a tényről, hogy ő hisz is ebben. Mint a tündérek gyereknevetésre való születésében, vagy abban, hogy sose halnak meg! Meg mondjuk azt is elhiszi, hogy Vince Jedi lovag, Ő maga pedig egy királylány..vagy minimum valami meseszereplő, ha nem is egy speciális hercilány. Kicsit több rajta a seb és kevesebb a pompa, de megesik, nem?
- Mesélj valamit, mi újság? Hogy telt a szüneted? Vizsgák? Várod a következő évet?
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. június 25. 20:42 Ugrás a poszthoz

Rebus Pirul


Luca akarta ezt az egészet, ő akart hazajönni kicsit, ő akart beköszönni, még két fesztivál között tökre nincs semmi és innen is utazhatnak tovább. De azzal nem számolt, ami itthon várt rá. Tulajdonképpen alig váltott pár szót bárkivel, vagy hallott bármiről, miután megtudta: Pocak elment. Nem akarta elhinni, helyesebbe elsőre teljesen félreértette. Azt hitte elszökött és két napon át csak szólongatta és kereste. Előbb a navinében, aztán a faluban, még végül ma reggel közölte vele Benji a végleges és nagyon szomorú hírt. Úgy ment el az eb.
Azóta csak zokog, szipog, vörösre dörzsölte szemeit és menekül mindenki elől. Mintha egy darabkája szakadt volna ki, olyan üresnek érzi a környezetét, okolja magát, a világot, nem érti az egészet. Nem szabadott volna elmenjen, érezte, hogy nincs rendben valami, de ezzel még ő sem számolt. Mért tette volna? A halál mint gondolat se kúszott még sosem elé olyannál, aki mélyen szeretett. Pocak pedig... egészen pici kora óta volt hű társa. Jóban s rosszban, egészségben s betegségben... ő mégis magára hagyta most. Kavarog benne a lelkiismeretéből áradó bűntudat, a bánat, a szomorúság és a tehetetlenség. Mindenki elől elfutott, Vince azon van, hogy valami olyat tegyen, amivel jobb kedvre deríti, de Luca most még erre se tud koncentrálni. Egyszerűen teljes homály fedi előtte most a valóságot.
Nem tudja mennyi ideje, de lehet hogy órák óta hever a fűben a rét egy kihaltabb felén és csak itatja a földet könnyeivel. Rázkódik és érzi kontrolljának határait. Ezért is jött ki, nem akart semmit, semmi olyat az erejével, amivel bárki előtt magyarázkodnia kéne és elárulnia azt.
- Neked?!
Ripakodna rá, de az a pár pillanat annyira elég csak, hogy vegyen pár mély levegőt és tovább hulljanak könnyei és szipogjon, felhúzódik, hogy megnézze a lányt, de váratlanul sikerül őt megcsapnia mindaz a vihar, ami a lányból árad érzelmileg is. Talán a másik nem is tudja, mennyit nyom most el magában, vagy próbál. Luca azonban a sajátjával keverve teret enged ennek, és kis mértékben ugyan, de összefonja kettejükét felerősítve ezzel mindkettejükben a sírási kényszert csak egyelőre.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. július 19. 22:13 Ugrás a poszthoz

Rebus Pirul


A felháborodott visszaválaszra nem számított Luca. Ritkán akad dolga azzal, hogy veszekedjen vagy szóváltásba kerüljön a kviddicsen kívül. Tud ő csupa-szív és szeretet lenni, általában az is marad, most viszont olyan szétesett a lelke és az abban rejlő szeretet is apró darabokban hever a világban, hogy képtelen rá. Lehetne kedves, érezhetne együtt, a saját baját próbálhatná nem nyilvánosan, más kárára megélni. Mégsem így történik. A józan ész határait egyébként sem ismeri, vagy nem akarja, így nem meglepő, hogy csak felhorkant, majd nagy szipogások közepette intenzív bőgésbe kezd. A könnye záporozik, a levegő vétel triplájára szaporodik és erőteljes hanggal jelzi zaklatottságát, amit nyüszögésként jellemezhetnénk. Ő tényleg világtragédiát él meg most, és nem tudja elfogadni ebben a pillanatban más fájdalmát.
A sajnálatosabb az, hogy befogadni is képtelen...
Érzi, ahogy a gát önmagában lassan repedezik meg a túlcsorduló érzelmi folyamtól, majd a legváratlanabb pillanatban, a licit kezdetekor két helyen menthetetlenül megreped. Ekkor döbbenten mered a lányra, könnyei tovább hullanak, de a szipogás és nyüszögés elmaradozik.
- Engem is hagytak már, örökre is! De nálad legalább nem haltak meg!
Azzal, ahogy kimondta a halál szót végleg összedőlt a kártyavár, feladta a gát és minden elindult a lehető legrosszabb irányba. Luca homlokán és nyakán megfeszültek az erek, éles fájdalmat érzett, ahogy akaratán kívül magába szívta az érzelmeket, majd azt a borzalmas kettős keveréket elkezdte Rebekában éreztetni. Nem volt tudatában annak, ez milyen hatással lehet a lányra, más ájult már el tőle, de volt olyan - emlékezzünk csak Aishára - akiből egészen mást, plusz mágiát csalt elő. Hiába tanították őt, hogy kontrollálja, minden embernek van tűréshatára, amire bármeddig vigyázhat, de ha nincs védvonal, vége. Azonban kezdi érezni a tette súlyát, könnyei között kilát a vörös lányra, tudja, hogy rosszul cselekszik, úgy, hogy nem is ő irányít.
- Jajj.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. október 5. 11:37 Ugrás a poszthoz

Rebus;;


Könnyekkel áztatott tekintete üresen, ridegen, élettelenül mered a vörös fürtök tulajdonosár. Zaklatottan zihál, miközben kezeit mellkasához és fejéhez kapja. Belül mardossa valami, érzi, ahogy belülről bontja őt meg, mintha kitaszítana valami mindent, ami szép és kedves számára, a helyét pedig a fájdalom, a harag és a sötétség venné át. Lábai remegnek, pedig nem i áll, hanem ül, kezeiből kiszökik az erő pár pillanatra, egyszerűen csak szapora légzésének, szipogásának van érdemi hangja. Nem is tudja felfogni, mi zajlik előtte a másikban már. Mindent magába szippant akarva és akaratlanul is. Mikor érezte, hogy nem szabad elengedje, próbált megálljt parancsolni.
Ő mindent megpróbált.
Felhúzta a lábait, magához szorította, és összepréselt fogsorain keresztül sziszegett csak miközben önmagában, ha képes lett volna rá, biztos megváltásért fohászkodott volna. Lehunyt, összehúzott szemeivel erőlködött. Elvesztette magát, nem érezte már, hol van benne Luca, hol valaki más, hol van az élet. Itt érezte azt, hogy végre elszakadt a másik lánytól. Nem kavarta fel őt többet, de segíteni se tudott rajta. Zokogott Luca, kívülről ennyi látszott, teljesen vörösek lettek szemei és arca, az erőlködésben elfehéredtek kezei és lábai, amire saját szorítása is ráerősített. Éles, görcsös fájdalom járta át egész testét, amik hullámszerűen törtek rá minden újabb érzéssel, ami valahogy elért hozzá. Nem félt, nem volt rémült. Mélységes ürességbe esett, amit mindennél rosszabbnak érzett. Egyedül maradt, tehát azt sem tudja kivel. Mintha elzárták volna egy szűk, sötét szobába és folyamatosan érkeznének hangosan, élesen, idegesítően az impulzusok, amiket nem tud se azonosítani, se kezelni. A gyakorlatokból most semmit nem érzett igazán, nem tudta megkeresni a visszahúzó erőt, a nyugalmat, a valóságot.
De valahog mégis sikerült. Erős lány ő.
Óráknak tűntek számára a másodpercek és percek, amíg az a káosz, ami benne felgyűlt végre teret kezdett engedni odabent neki is. Mintha világosság érkezett volna az egészbe. Először csak a könnyeken át pislogott fel és érzékelte, hoyg egyikük sincs sokkal jobb állapotban. Újra erőt érzett a végtagjaiban, kezeit arcához emelte és beletemette. Pihegve próbált tovább higgadni. Kellett idő, azonban sikerült erőt gyűjtenie. Kezeivel megtámaszkodott. Kicsit sután talpra állt, majd a közeli fa törzséhez simulva nézett a vörösre.
- Sajnálom.
Mondta alig érthetően, majd legszívesebben elszaladt volna, de csak hátrálni kezdett megadóan, majd amint leszegte fejét elfordulva próbált minél gyorsabban eltűnni minden szem elől. Még egy ember, akinek magyarázkodnia kellene, de nem, így is túl sok a családon kívül az az 5-6 ember, akik pontosan tudják. Mi van vele.
Magára hagyta a lányt, de nem azért, mert ezt akarta, hanem ezzel tette neki most a legjobbat.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. december 22. 02:38 Ugrás a poszthoz

Ninus;;
-Nagyon keressük azt a ruhát...-


Már két teljes éve csillogott az ujjacskáján az a bizonyos gyűrű, aminek az első nyalókás verziója mindössze egy napot élt meg. Szerette azt is Luca, sőt, mindennél jobban értékelte, hiszen nem ez az aprócska ékszer volt a lényeg az egészben. Előtte van ma is, ahogy felbukkan Vince, ott a tábla, ott van ő, ott a kérdés, ő pedig elsírja magát... és ha őszinte akar lenni, attól is el tudná, ha csak belegondol. Mérhetetlenül boldog, talán mostanra érte el azt a konstans szintet, amire mindig is vágyott. Luca sosem játszott pókerarccal, nem is tudna vélhetően, nyitott könyv volt, bárki láthatta, hogyan ért el idáig, márpedig aki kicsit is figyelt, az tudja mekkora dolog ez most neki. A holtodiglan, holtomiglan; a fogadom; az örökké; az egészségben s betegségben. Lehet kicsit túl is pörögte a dolgot, ami nem lenne meglepő, nemrég kapott gy kis segítséget, hogyan meditáljon és szedje össze a kontrollt, az most nagyon jól is jön. Most mindenképpen. Egy, kettő, három, négy...kifúj, mély levegő öt, hat, hét, nyolc...
Lassan végezte ki a shaket közben, majd a pohár landolt is egy kukában, nagyokat pislogott, már egy ideje nem járt Franciaországban, utoljára tavaly egy fesztiválon, előtte pedig nem titok, az eljegyzésük ünnepléseként Disneyland volt a célállomás! Igyekezett nem túl idegesítő lenni Nina számára, hiszen be nem állt a szája. Az előbb említett helyről, mik az élményei innen, meg úgy a kviddics. Ezek szoktak a saját nyugtatására feljönni témának, de nem sokáig tudta fenntartani sajnos. Végül csak kilyukadt a mai napnál. Az esküvő, a ruha...
- Nina, köszönöm. Nem tudom mit kezdtem volna egyedül...
Beszélt ezután színekről, formákról, hogy az esküvő sem hagyományos lesz, hanem olyan mint ők. Meg hogy ő alacsony és tart tőle, hogy csúnya lesz bármelyikben. Azt is hozzátette, hogy a fehér ruha ugye problémás, és amúgy is a színes különleges... Ezt a  témát inkább nem is firtatta tovább, hiszen meg is érkeztek, meg magát se akarta felbosszantani.
- Szép napot! Igen, nekem, el sem hiszem, hogy itt vagyok!
Lelkes volt, ez nem is kérdés, és illedelmes is, amennyire le tudta küzdeni az izgatottságot. Egyből kezet is nyújtott, legszívesebben meg is ölelte volna az urat, de Vince már leszoktatta a mások személyes terébe való mászkálásról.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. december 22. 22:41 Ugrás a poszthoz

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, kirándulós-


Lá-lá-lálá-lá-lálá-lá-lá... Luca boldogan dudorászott, még kesztyűjébe bújt és a sapiját igazította fejére. Jó melegen fel kellett öltözni, ami nem volt annyira ínyére, egyébként sincs oda a ruházkodásért, a tél meg kész katasztrófa tud lenni azzal a sok réteggel, amit ildomosnak tartanak és erősen ajánlanak neki. Egy hangyányit bosszús is volt ezért, de inkább ezzel foglalkozott, mint bármi más történéssel körülötte. Az esküvőtől enyhe gyomorgörcsöt és szélütést tudott volna kapni, izgatott volt, de meg is remegtek a lábai a dologtól, furcsa ez, ahogy egyre közelebb van az igazi nagy nap; ami meg a másik részét illeti a hangulatváltozásának az némi családi zűr. Egy igazán aprócska, amiről tudomást sem óhajt venni, volt s nincs, pontosabban. Jelentéktelen tény, ha az ember lánya húszas éveiben szembesül vele, hogy lehet nem ő a legkisebb gyerek, hogy lehet van egy húga, hogy ez a húg itt van az orra előtt és nem is kicsi. Felejtős téma, pedig egyszer majd valamit kell vele kezdeni, főleg ha előkerül az esküvői vendéglista. És itt ért össze a két téma, amitől nagyot ugrott a gyomra. Biztos csak éhes.
- Vinceeeeee. Készen vagy?
Nagyot sóhajt, mikor Vincét keresi tekintetével, hogy indulhatnak-e végre. Nagyon várta már ezt a kis kirándulást, a havat szereti a tél minden hátrányának ellenére, és hol lehetne ezt jobban kitapasztalni, mint az ország tetején. Kulcsos faház, kettecskén való őrület, és lehetőségek tengere. Luca amennyire szerette a pörgést, most annyira akarta ezt, és hogy kicsit kisajátítsa Vincét, a szabadidőt és mindent. Úgy is nemsokára a pályán kell jeleskednie, és nem a kis aranyost kergetve, hanem Manda oldalán figyelve és bizony meccset irányítva. Jó, be kell vallania, ezt nagyon várja már. Sok új vár itt rá, ami feldobja nagyon.
- Kaptunk ilyen térképet, mehetünk ezzel is szerintem, van több út is, melyik lenne jó?
Természetesen a "van több út" kettőt jelent, csak Luca rosszul értelmezi és az egyéb légi jelöléseket is sikeresen belevette. Ja, amúgy meg fejjel lefelé is nézi a térképet, nem baj, nem a buksi tartalmadért szeret Vince!
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. december 22. 23:46 Ugrás a poszthoz

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Hideg és nem a legkedveltebb hely, de ha Luca egyszer kigondolta, hogy ő ide bizony el fog jönni, akkor az úgy is lesz. Megvoltak a módszerei, amivel elérte általában azt, amit szeretne, és ehhez nem feltétlenül a képességére kell gondolni. Bár sokféle tehetsége van. Például a táncával tömeget lehet oszlatni, a sírásával meg olyan szíveket is megolvaszt, amit sneki más. De visszatérve, Vincén érezte a vonakodást, de úgy érezte ez jó lesz és menni kell.
- Hupszika, jövöööök.
Pillantott az ablakra, majd zsebébe csúsztatta az asztalon heverő édességet és ki is lépett bezárva maga mögött az ajtót. Nagyot nyújtózott, csak aztán próbálta értelmezni azt az útikönyvből származó szép és színes valamit. Sikertelenül.
- Akkor nem is fogunk szánkózni vagy síelni?
Szomorúan biggyesztette le a száját, még várta, hogy visszakapja a sok színes vonalkával rendelkező térképet. Értette - vagy azt hitte - mire akar utalni a vőlegénye, de inkább csak grimaszolt egy kört, majd körbenézett. Bátran szorította jobbjával Vince kezét, miközben felhagyott a hirtelen jött origamis gondolattal, és csak feltekerte a papírt úgy hadonászott vele.
- Nézd, tök szép arra a táj, hopp lyuk - azzal hirtelen esett az amúgy is alacsony lány egy jó 10 centit a hóban, sebaj. Vigyorogva kievickélt, szorítva Vince kezét. - Majdnem találtam egy völgyet! Kérsz csokit? Kicsit havas lett a zsebemben, de jó még! És csak egyszer haraptam bele.
Alapvetően nehéz lelőni, de most kicsit direkt is vette át a beszéd szerepét, nem volt oda az elképzelését, hogy Vince kérdezzen, vagy hozzon fel valamit, amit nagy felnőtt módra át kéne tárgyalni.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. december 23. 00:14 Ugrás a poszthoz

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Luca mellett nem könnyű, ezt bárki, aki volt valaha a közelében alá tudja támasztani, azonban Vince türelme feneketlen minimum. Ezt a lány is tudja, és igyekszik nem visszaélni vele, még akkor sem, mikor túlpörög és tudja, hogy csak egy kis energiabefektetéssel el tudná érni, hogy Vince boldogabb legyen például. Kimondva-kimondatlanul, de elfogadta őt úgy, ahogy van, amivel az egyik dolgot, amitől tartott kissé, kipipálhatta. Igen, még akkor is, ha most éppen nem túl jó kislány, bár nem szándékosan.
- Mi, neeem, nem-nem-nem. Az alapja ennek nem én voltam, és nem direkt volt. Esküszöm. - Megadóan nézett kiskutyaszemekkel Vincére. Ő generálta, de nem akarta átragasztani, tudja ő, hogy előbb-utóbb majd megjön a kedve. Vagy reméli. - Rendben, az nagyon jó lenne, meg csinálhatunk hóembert is, vagy bármit. Hónyulat...hómókust! Senkit nem diszkriminálunk.
Ez utóbbi szót nemrég építette a szókincsébe, szinte alig várta már, hogy használja is. Napi kisebbik öröm pipa. Közben kihúzza a zsebéből a karamellás csokit, lehúzza a visszatűzögetett papírt, meg lefújja a hópelyheket, és kedvesének adja. Ő pedig a zsebében kotorászva keresi a narancsos cukorkát, tudja, hogy még volt egy, és azt magának dugta el. Jó, nem kellett, mert Vince is tudja, hogy imádja és mindig meghagyja neki.
- Hm? Mi?
Értetlenkedik, de egyáltalán nem fordul felé, a látszatkutatás annak ellenére, hogy megvan már, amit keres folytatódik és szaporázza lépteit is. Kicsit oszladoznak a boldog felhők benne és némi ellenállás, na meg düh kevereg, de érzi, hogy ha az imént ilyen nyilvánvaló volt, türtőztetnie kell magát, így mosolyogva fordul szerelméhez.
- Őt is el akartad vinni szánkózni talán?
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. december 24. 02:47 Ugrás a poszthoz

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Annyi minden eszébe jutott Lucának, és mindezekkel magát igencsak elfoglalta, annyira, hogy az se tűnik fel neki, ha éppen az pofijába tódul a hó, mert arcon vágja egy faág. Gratulálunk eme remek tehetséghez, de legalább jó kis ébresztő a belső világából. Vincére néz, szemöldöke felkúszik, majd nevetve bólogat. Jó, persze csak viccel, de Lucánál a vékony határ sincs meg a legtöbbször a kettő között.
- Neeem, nem muszáj mindet egyszerre, csak nem tudom neked mihez lenne kedved, mint felhívtad rá a figyelmet nem lelkesedsz...
Luca nem szokott komoly lenni, vagy az ilyeneken lovagolni, ez a megjegyzés is inkább abból fakad, hogy őszinte és amit érez, azt szóvá is tesz. Néha ha kell, ha nem. Most például maradhatott volna kimondatlan is, de van benne remény. Remény arra, hogy akkor lovagolnak kicsit a ki és mit szeretne inkább témán, mintsem azon, hogy beszélgessenek egy lányról, aki itt sincs. Akihez még nincs is semmi köze, ha meg rajta múlana, nem is most lenne. Csapattársak voltak egy rövid ideig, majd mikor Luca távozott a csapatból kapitány lett a kislány. Ügyes volt és szépen taktikázott, de ennél nem ismeri jobban, és így érzi most jól magát.
- Helyes, ugyanis fogunk is, együtt, ülhetsz te előre, ha szeretnél. Láttam egy jóóó nagy pályát kicsit feljebb.
Mondta boldogan, igyekezve nem reflektálni semmi egyébre, pedig csak megmozgatják az érzelmeit a szavak újra, és újra. Csak az a furcsa, hogy nem a méreg és a düh tódul ki a testvérség emlegetése okán, sokkal inkább a kíváncsiság és az elutasítás együttese. Nem lehet Lucán kiigazodni.
- Ennyire jól megismerted Maját, mikor beszéltetek?
Szándékosan a nevén hívja, bár jóval kevésbé érdeklődően mondja, próbálja takargatni a nyilvánvalót és az elsődleges elképzeléseire hagyatkozni: ő akar maradni az egyetlen legkisebb.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. december 25. 15:55 Ugrás a poszthoz

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Luca semmit nem szeretett félbehagyni, feladni vagy eltolni későbbre. Hirtelen volt kissé talán, de a kitartására sosem lehetett panasz, arról nem beszélve, hogy a fejébe vett dolgokról se tudták lebeszélni. Egy-két alkalommal Vince tudott rá hatni, vagy még Zoé, de másnak ez sem ment. Vagy ha mégis, az egy gyenge illúzió volt inkább. Most csak beleegyezően bólintott, közben lábával egy-egy lépés után a hóba rajzolgatott és igyekezett a totál  kiürült buksijában a kongást fenntartani, szemben a családi drámával.
- Leginkább sehogy lenne a legjobb. Mármint nekem aztán semmi bajom, jól működött a csapatban, jó kapitány is volt a navinében. De ennyi. Egy jó háztárs volt... meg jóban van Véda lányával is...pff.
Merev, lüktető ellenkezés, Lucában csak úgy pulzált a kényszer, hogy oda-oda szúrjon. A volt házvezetője felé kicsit több van benne, mint harag, nagyon nem kedvelik egymást, újabb oknak érzi, hogy kerülje ki ezt a kapcsolathálót. És most először talán gondolkodásból válaszol. Érzi, hogy Vincének nincs jó kedve, és mivel csak ezt tudja, gondolatot nem olvas így igencsak azt hiszi ez amiatt van, mert ő ilyen, amilyen. Szomorú sóhaj hagyja el a száját, aztán megtorpan.
- Biztos jó ötlet ez az egész?
Itt leginkább arra utal, amivel Vince tömi a buksiját, hogy engedjen egy kicsit, hogy legalább vegyen róla tudomást, nem kell szeretni, ismerni, beszélni vele jelenleg, csak induljon el a jó úton. Csak elhúzza végül a száját, és figyeli, ahogy szánkóznak, majd eltanyálnak az emberek. Felnevet, miközben Vincnek nagyban mutogat egy nagyobb dombot.
- Ott kéne lecsúszni, mi ügyesebbek vagyunk! Sokkal-sokkal! Vagy most körül is nézhetünk csak, nem bánom ám, már itt lenni is olyan szupi.
Csillogó szemekkel fordult felé, és csókolta meg kedvesét, aztán teljesen természetesen húzódott el és a kezét szorítva indult tovább.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. december 27. 21:57 Ugrás a poszthoz

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


Elhúzta a száját és hatalmas sóhajjal keveredett morgást produkált. Miért olyan fontos ez? Miért kell neki ezt elfogadni, és miért kell csak úgy elhinni bárkiről, hogy beleillik egy családba. A szeretethez és az elfogadáshoz édes kevés a vérkötelék, vagy bármi, Luca számára pedig amilyen könnyű kötődni és megszeretni bárkit, annyira egyszerű az elutasítás és az ellenszenv fenntartása is. Persze nem feltétlenül direkt, kicsit ösztönszerű, hogy nem akar változásokat, érte őt már elég az évek alatt, és egyik rosszabb volt, mint a másik. Amik pedig megfordulnak benne, azt éppen mind érezteti is. Nem befolyásolja ugyan Vincét, de tudja, hogy mindent ki tud belőle ezen a téren olvasni.
- Jó! Aki utoljára ér fel, az ül hátra!
Mintha ez akkora tét lenne, de Lucát ez mit sem érdekli. Megkereste a Vince által szépen helyrepofozott csuszka húzóját, majd elindult futólépésben, előbb háttal, várva, hogy kövesse őt szerelme, aztán megfordult és irány volt lejtőnek fel. Na, a kondija pont nem akadály.
- Héééé, csiguuuusz, gyereeee, mert ránk fog sötétedni!
Mint egy kiszabadult ötéves, ám nem zavartatja magát, felérve jól körülnéz, keresi, merre lehetne lecsúszni, és a szánkó elején átlépve le is huppan rá. Félelem érzet... ugyan már, az itt hiánycikk, Vince izgul helyette is, elég az.
- Na? Mehetünk?
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. december 29. 01:42 Ugrás a poszthoz

Vince ♥;;
-Kékes-tető, Mátra, csapassuk, A bármit is!-


A visszakérdésre szomorúan biggyeszti le ajkait és egy percre még meg is fordul benne, milyen gonosz dolog ez. Pontosan tudja egyébként hogy csak ő pörgi túl a dolgokat, őt élteti csak a verseny és az izgalom, Vince jóval higgadtabb és megfontoltabb tud lenni, talán ezzel is tudja ilyen jól kordában tartani őt.
- Naaaa, menjünk, legközelebb cserélünk helyet!
Ajánlja fel, aztán már be is akasztotta a lábait, áthúzta a szánkó kantárját feje felett szerelméhez, majd felkészült. Az a pár másodperc, amíg száguldanak lefelé Lucának bőven felér sokkal többel is, kettejük közül ő élvezi csak igazán amúgy is. Aztán jön egy bukkanó és hopp, minden fejre áll, látja a fát lógni az égből, vagy mi a szösz. Aztán meg érzi Vincét mocorogni, maga alatt. Más esetben ezen meg sem lepődne, de ami azt illeti a hidegben, sötétben és hóban, miközben szegény fájdalmasat nyög is, nem valami ideális. Ráadásul Luca füle félig a hóban van, tisztán se hall. De lemászik róla, mielőtt bajt okozna. Nagyobbat.
- Lekötöznélek? Ú, játszani akarsz valamit?
Teljesen eltájolták, nincs ám agyrázkódása, csak hibbant és telement a füle hóval. Miközben takarítja le magát és igazítja a ruháját látja, hogy jóformán maguk kezdenek csak maradni. Vincére siklik a tekintete, megvárja még felkel, aztán a kezét tartja, hogy ha megfogja, akkor jó hírrel szolgálhasson.
- Induljunk el vissza, ott majd jobban érzed magad te is. Ezt meg majd...máskor folytatjuk.
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2017. január 3. 14:39 Ugrás a poszthoz

Vince ♥;;
-Ülni. Örülni. Megőrülni.-


Lucára nem kifejezetten jellemző az aggodalom, idegesség vagy kiborulás, még ha mástól veszi is át, benne máshogy csapódik le. Most is inkább felfokozott izgalommal viseltetett a dolog iránt, de nem volt teljesen megbékélve. annak idején szinte gondolkodás nélkül mondott igent a leánykérésre, és csak napokkal, inkább hetekkel később realizálódott benne, hogy ez milyen irányba viszi őket. Akkor kicsit megváltozott talán, nagyon szeretett Vincével lenni, és ahogy egyre közeledett a május, egyre jobban ragadt hozzá. Nem akarta, hogy jöjjön egy papír, majd egy hétre rá kisétáljon a legjobb dolog az életéből. Rossz tapasztalatok rulz.
- Hopp, bocsánat. Micsoda sürgés van.
Kemény dió az egész esküvő téma nála, a jelenlegi helyzetben pedig lehet a családban is. Tutira felfokozott menyasszörnyre lehet számítani, pláne majd a véghajrában, amire lelkileg senki nem tud felkészülni. Lucára nem lehet, egy ilyenre meg pláne. Időbe telt, még őszinte örömmel kezdett foglalkozni mindennel, ezért is most tipegnek be csak a terembe, amin ámuldozik nagyokat. Bólogatott a megállapításon, aztán az addig szorongatott kezet elengedve a plafont bámulva indult el, néha belebotolva tereptárgyakba, mint asztal, szék, váza... nincs hozzászokva, hogy ezek szembe jöjjenek vele, mert ugye véletlenül sem ő a hibás. De igyekszik ám.
- Olyan szép nagy ez a hely, meg minden. Láttad ott, azt fenn? Megcsillant, vagy villogott...ú lehet villogós volt az egész? Az milyen szép már!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Czettner R. Luca összes RPG hozzászólása (252 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 » Fel