Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az elmúlt években talán most először esett kicsit nehezebben az a nekiindulás az edzőtábornak és vágyott onnan eléggé haza. Vagyis vissza, mert azt nem nagyon tisztázta mostanság, mi is lenne az otthon, mert nem az volt az állandó, ahol, hanem inkább, akivel volt. Vagyis most már akikkel. Sosem volt rá jellemző, legalábbis mióta megvan a profi szerződése bizonyosan, hogy kihúzta volna magát bármi alól. Szerette a löketet, amit a munka adott, a csapattal lenni is imádott és maga a kviddics persze. Hazudna, ha azt mondaná, hogy most is ugyan olyan lelkesen állt ott és élte volna még vagy plusz egy hétig. Jót tett neki a kétnaponta jött adrenalinlöket a felerősített gurkók közti lavírozásban vagy a barátságos meccsek, de nem éppen a buksija húzta volna haza. Nem most először ismerte fel, már karácsonykor is elég nyilvánvaló volt a maga számára, ez minek a jele, inkább csak mérlegelt magában, hogy talán itt az ideje ezzel rendesen foglalkozni is. Mármint úgy igazán.
Kényelembe helyezte magát a padlón a mini tappancsossal pont szemben, de félig a kicsi helyén tehénkedv, aztán egy kis játék után sikerült beszuszognia a fiúcskával együtt. Nem volt túl nagy a babuka, ha jobban belegondolt, nagyon cuki volt, hogy ő is picike marad a társai között, ahogy Lucának sikerült. Bár a nővel ellentétben, azért lesznek kortársai Pascalnak, akiket túl tud. Előbb arra tért magához, hogy a kezére csorog a nyál, illetve, hogy nagyon tud horkolni a picike, aztán meg a léptekre és a konyhából kiszűrődő kattogásra, vagy valami olyasmire. Fura hang volt, tudta, hogy a kávéfőző lesz az, de hirtelen nem kapcsolt, hogy az nyilván nem magát indítja el.
- Jóóóó reggelt - stílszerűen törölte a kezeit a rajta lévő pólóba, ami úgy néz ki eléggé ki lett sajátítva, majd a friss ébredéstől függetlenül nagyon gyorsan és aktívan pattant a talpaira tüsszentve is egyet. Az mondjuk nem direkt és tervezett volt. Bár eközben érezte azt az indokolatlan mellékízt a szájában, amit a kis ital okozhatott, amire hajnalban rászánta magát. Fogalma sem volt, hogy működik-e vagy pontosan hogyan. Egyelőre. Elvileg majd érezni fogja.
- Széépségeset Maximusoska, szépeket álmodtál? - topogott oda hozzá a kérdéssel, hogy a karjait a férfi dereka köré fonja aztán nézzen rá felfelé azért a bizonyos reggeli pusziért. Csókért. Pontosan tudta már, hogy milyen érzés szokott az lenni, de azt még nem tudta, hogy vár-e valamit… Bármit most. Hogy ha tényleg nincs semmi külső befolyás, ha biztos nincs benne senki más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az együtt töltött idő alatt az már kezdett teljesen nyilvánvalóvá válni Lucának, hogy ő a frissebb, ha a reggelekről van szó. Bár neki is kellett a friss levegő és valami mozgás, de viszonylag hamar magára tud találni, ő inkább a teljes kifáradás kómájában van vakon, az meg valamiért egyre ritkábban éri. Lehet a szervezetének soká tartott, de kellően éli az életvitelét, ki tudja. Mindenesetre a kávéfőzővel hamar összekapcsolta, hogy a német felébredt, de vélhetően még csak pislákol ki a csokibarnáin, neki ez pont ideális, hogy letámadja a szeretetével éppen most.
- Köszönöm - felelte, a kérdésre csak bután nézett elsőre, mert nem igazán értette. Mármint ő eddig is itt volt, csak ugye kint felejtette magát a pindurral. Aki még úgy döntött neki kell a szundi így csak a fejét emelgette a puhi plédekből, de egyelőre nem merészkedett ki. Lehet a hajnali hideg se volt jó hatással rá.
- Iiiigen? Az jó dolog, az nekem is jobban tetszik, sokkal - vigyorodott el a csók után, aztán picit a férfi derekára simult kezeit nézte mielőtt a mondandója elérte volna őt rendesen. Esze ágában sem volt csak úgy fogni magát és hazamenni, mikor egy hetet tökre távol táborozott, és a szokásoshoz képest nem viselte olyan könnyen. Bár nem tudta ezt pontosan mikor is ismerte be magának, lehet csak tegnap este, mikor visszaért. Mindenesetre most kicsit kivárósan állt ott, nem akarta egyelőre felhozni se a fiolácskát, se azt, hogy még az ébredés előtt bármit túladagoljon szerencsétlen Maxikának.
- Csak lementünk pisilni, nem kellemes reggel takarítani - rázta a fejét Pascalra pillogva, aztán Maximushoz bújva, a fejét neki döntve folytatta. - Nem akartam elmenni, csak most jöttem haza… hiányoztál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem különösebben zavartatta magát a kviddicses se az öltözéke, se az alvóhelye, de még a viselkedése miatt sem. Már az első percben sem próbálta magát moderálni vagy másként előadni a németnek és ez azóta se változott. Nagyon jól tudja, hogy hazugságokban élni csak olyat hoz magával, mint meggondolatlan tettek és elrontott kapcsolatok. Egyiket sem akarta egy pillanatban sem, bár nem mintha a hirtelen döntések nem lennének terítéken. Így kerültek egy légvárba is.
- Nem jöttem csak úgy ki, előtte ott hagytam egy puszit, vagy kettőt - vágott gondolkodós pofit, na nem mintha nem emlékezne. Furcsa volt az egész, mert amennyire összenőttek, most annyira nehéz volt a kötelező kihagyás. Valahol értette az egészet, hiszen belegondolva ő is eléggé rosszul érezné magát, sőt, magát ismerve rendesen elkeseredne, ha úgy kelne fel, hogy sehol senki… mármint tényleg sehol. Nem csak kiment a konyhába, vagy zuhanyozni, esetleg elintézni egy telefont, hanem teljesen elillant. Megélt már hasonlót, akkor elég keservesen sírt és össze is tört. Nem akarta azt az érzést, és egy picit mindezek miatt kellemetlenül is érezte magát, hogy csendben slisszolt ki. Csak egyszerűen nem akarta felzavarni, olyan szépen és nyugodtan aludt. A bögrére pillantott, hogy aztán újra a németet figyelje hagyva Pascalt szuszogni maguk mögött, aztán a belebújó ölelésből kihátrált, hogy Maximus szabad kezéért nyúlva a kanapéhoz húzza őt.
- Igen, tudom, sajnálom. Vissza akartam menni, csak picit eljátszottuk a lendületet - biggyesztette le az ajkait egy pillanatra, de nem volt szó itt nagy komorságról. A kérdésre csak megrázta a fejét, aztán a pulton heverő táskájára nézett, majd megint az unipacis bögrére, el is mosolyodott, hogy aztán leüljön, remélve, hogy a férfi is így tesz.
- Tervem az nem nagyon van, de van itt valami, - emelte a mutatóujját az ajkaira - ami hiányzik innen.
Azzal a tipikus huncut mosollyal hajolt kicsit közelebb, és most először picit érezte azt az izgalmat, amit mindig, de más volt, jobban várta, lehet a kíváncsisága miatt, de akarta az ott bent repkedni szokott kis aranyosokat. Megint érezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Reméltem - mondta rá mosolyogva, hogy még a nagy szemei sarkában is összeráncolódott az arca.
A maga módján a helyzetük még mindig fura volt, pedig az, hogy itt volt Maximusnál nem volt kirívó eset. Igazából már a hazaindulásnál se fordult meg a fejében, hogy máshova menjen, és nem csak a kutyus, vagy éppen csak mert a férfi Pécsen lakik volt az oka. Itt volt a német és ebben ez volt a lényeg, így kicsit bután érezte magát a gondolattól, hogy esetleg azt hinné bárki, hogy elmenne. Igen, egyszer megtette. Elmenekült minden elől, de az közel sem volt előjelektől mentes. Oka volt rá és ha belegondol bárki, várható is volt. De most minden jó. Minden olyan örülős.
- Itt bizony, ugye tudod, hogy ezen gondolkodnod sem kell? - pillantott rá, ahogy finoman megszorította a tenyeret, amibe az övé a mai napig bele tud teljesen veszni. Igazából ahogy látta a tappancsos is még, bár ő azért nő még majd ellentétben Luca kezeivel. De jó volt ez így. Olyasmi volt ez, mint az összepakolható edénykészlet. Egybe tartoztak, egyik illett a másikba. Praktikus volt, valahol vicces és kompakt. A kanapén helyezkedett, még az unis bögre biztonságos távolba került, nem akarta felborítani vagy összetörni, jobb volt így, csak aztán közelítette meg őt.
- Ú, az biztos jól nézne most ki, én a konfettit is szerettem a hajadból szedegetni - mondta nevetve, hogy félkézzel picit a barna tincsekbe túrjon visszafelé végigsimítva a borostás arcon. - Iiiigen, eléggé az.
Hagyta magát közelebb vonni, és átkarolva a nyakát Maximus tarkójánál összefűzte az ujjait úgy viszonozta a csókot. A kérdésre csak a nóziját a németének nyomta majd a pofiját az övének dörgölte, még kuncogott is, ahogy a borosta csiklandozta, nem különösebben zavarta az sem, mikor élesebben sértette a bőrét.
- Azt hiszem meg is vannak… - hajolt hátra a tekintetét keresve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azon annyira nem aggódott a nagy szemű lányka, hogy majd valami módon sok grimaszt tesz  Maximus arcára, mert tényleg nagyon dolgozott azon, hogy minden jó legyen. Már hónapok óta így volt ezzel, bár eleinte görcsös volt ettől és már attól tartott, hogy a sok jó akarásától lesz előbb utóbb valami porszem a gépezetbe. De ez nem történt így, sőt.
- Én már nem fogok, ezt megígérhetem - még a keze is elindult maguk közé a kisujját kitartva, aztán talán egy percig butaságnak érezte a dolgot. Pedig ő hisz benne, a kisujjeskü olyan dolog, amit sosem szegett meg. Ilyet még csak családtagokkal kötött, meg egyszer Leonieval békekötés után. Nem akarhatta, hogy még egyszer elrabolja Benjit, szertárba tegye, kikötözze és a felgyújtásával fenyegetőzzön, csak mert Luca kapott Keithtől ajándékot, a vörös meg nem. Csak egy egyszerű évnyitó volt, amire a szőke fiúval ment, vagy mi a szösz. Nem érti az ilyen lányokat. Nem értette őket korábban. Aztán volt, akiért bukott nagyokat, most pedig… Biztos, hogy nem lenne kedves ő sem olyan lányokkal, akik elvinnék magukkal Maxit ide meg oda.
- A rizs nehezebb, azt ki lehet rázni, mint a kutyik szokták, tuuudod - azzal kicsit elhajolva látványosan rázta össze és vissza a göndör, barna haját lehet szerencsétlen Maxit is kicsit elhajasítva. Végül csak nevetett az egészen, bár jobban megnézte azért nincs-e, hiába volt már régen.
Hamar kibukott a cikeszkergetőből az igény rá, hogy tesztelgesse magát, de ott volt benne, hogy talán azt is illene kifejteni, miért éli ennyire extralelkesen - bár amúgy is mindig az -  a ma reggelt.
- Igen, ott vannak a hasamban - jelentette ki nagy boldogan még le is pillantva magra, csak aztán vissza a németre. Közben látta, hogy megint mocorgás van odalent, szóval sejtette, hogy lesz társaság is hamarosan, de még elgondolkodott.
- Csak ne legyen semmi spagettis… eeeegész héten azt kaptunk - közölte túlzóan, mert tényleg nem pont így volt. De az a két nagyon tésztás nap túl mély nyomot hagyott benne. Most vagy egy hétig nem tudna enni azt, pedig szereti. Közben nem igazán zavartatta magát, látta, hogy az unis bögrében még van pár korty a keserű lötyiből, amivel nem élt túl sűrűn de magához véve ivott bele, aztán mint aki semmit nem tett visszatette pont úgy és rávigyorgott Maxira a kezeit megint a férfi nyaka köré fonva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nevették már ki és néztek is rá nagyon furán, mikor egyszer az egyik csapattársával egyezkedés után akart kisujjesküs pecsétet tenni a dologra, de már ott is elmagyarázta mindenkinek, hogy ez miért is fontos. Az idősebb terelőik - az egyikük már harminc éves! - egyenesen jóízűen nevetgéltek, de megveregették a nő vállát, hogy nincs baj, egy fogó sok fejsérülést szed be, előfordul. Csak nézett rájuk értetlenül nagy szemekkel. Neki nincs is baj a fejével! Azzal az ellenkező lendülettel élt most is, ahogy szóba jött a megbánás kérdése, miközben meredt az összecsavarodott ujjacskáikra mosolyogva. Erőteljes fejrázással közölte, hogy nem, neki ugyan esze ágában sincs megbánni. Sőt, ami azt illeti, nem ez volt az egyetlen ígérete mostanság, és úgy érezte így helyes és így jó. Nem úgy, mint a barna fürtök Maximus szájába, a végén már ezért rázta őt a nevetés.
- És nem is feltétlenül finom, tudom - közölte vidáman, hogy végül egészen a német arcába hajoljon azért a nem is aprócska csókért. Fontos kérdés volt, hogy még mindig repkednek-e a cikeszek Lucus gyomrában, egy időben megjöttek, főleg mikor éppen boldog volt, aztán Maximus egyre aktívabb jelenlétével maradtak is. Bár nem hitte volna, hogy ez a két fájdalmasan hosszúnak tűnő és nehéz hét elrabolja belőle a szárnyasokat - mit neki pillangók odabentre. Azzal azonban nem tudta, mit kezdjen, ha megissza a fura bájitalt, az nem-e visz el mindent. És itt nem a fölösleges dolgokról van szó. Arról, amiről ő már úgy gondolta, hogy nagyon is valós, él, benne van, nem valami hasonulás máséhoz. Ettől pedig éppen elég nagy volt a vigyora, mehetett volna szponzorálni fogkrémet is, nem csak sportruházatot.
- A cukkinit szeretem, ez jól hangzik, a barack is - bólintott mindegyik mellé, hogy neki nagyon is megfelel így a mai menü, aztán a kis kávés malőrre oldalra döntötte a fejét. - Nem, de érdekelt mi az, ami az ó, jóreggelt Maxiból - húzta el a száját és elhajolva méregette a férfit, majd elvigyorodva hajolt az arcához és adott rá egy puszit, ahogy folytatta. - Ó, jóóó reggelt Maximust csinál. Meg hogy még mindig nem szeretem-e.
Ahogy befejezte a csiripelést maga alá húzta a lábait és féloldalasan a kanapé támlájának dőlt kicsit piszkálgatva azt, majd ráemelte a tekintetét a németre.
- Megittam a lila lötyit…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hosszú hetek múltak el, és ha őszinte akar lenni két nappal ezelőttig még megterhelőbb napok voltak, amiket megélt. Nem érezte magát olyan energikusnak, például szombat este, mint talán kellett volna, és ez meg is látszott a hamar megeső szuszogáson Maximus mellett. De most már helyrezökkent, talán másnap reggelre is, bár az elég furcsa volt. Addig nem nagyon volt az újév köszöntése óta együtt tölteni az időt rendesen, mint előtte. Nem biztos, hogy ezt belekalkulálták. Eléggé felfordult az élet, de azt kezdi elhinni, hogy most történt ez a jó módon. Kicsit idegesen tördelte az ujjait a kabátja zsebében, még felért a kastélyba, aztán a tanáriban Lewy asztalára letette azt is, illetve amiket hozott vissza otthonról és ide valók, majd a táskájával együtt elindult az Igazgatói irodába, ahol jelenése van, azt nem tudta pontosan, hogy kinél is. A bagolyban való kommunikáció hátránya, néha megsemmisül a vége.
December harmincadikán Liv önkéntes szolgálatot tett, - mondhatni baráti szívességnek is, de megvolt a maguk kis alkuja, amiért nem kételkedtek egymás szavában - mikor a navine házvezetését pótolta részben, majd egészben is. Luca babakutyástól belesett január első hetében, de aztán elment táborozni, Lewy pedig a maga tábora után szintén néha lesett csak be, így kicsit elanyátlanapátlanodtak a zümik, de nem volt gond. Ennek már utánajárt, így tényleg csak civilben, személyes ügyben kopog most be azon az ajtón.
Nem tudja mit vár, vagy mit sem, új ez még neki, de ahogy belegondol, az ujjai egymásba csavarodva forgatják meg párszor a gyűrűt az ujján boldogan mosolyodik el. Kicsit talán el is felejtkezik róla kire vagy mire vár, így csak bámul lefelé a maga előtt összefont kezeire, a barna haja hullámokban az arcába omlik, szép hosszúra megnőtt már, nem is igazán tudta, hogy ez mennyire hiányzott neki eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Igaza volt a németnek eléggé élvezte Luca azt az egész napot, be kell látni. Eleve, ha nem így lenne, biztosan nem topogott volna pár nappal később Pécsen Majáéktól Maxihoz ahelyett, hogy hazament volna. Aztán úgy ott is ragadt, ami szerinte az egyik legjobb döntése volt. Őt szívesen látták, nem volt hívatlan, pedig aki csak úgy jön, annak szokták nevezni. És az a jó érzés érte el akkor is, mikor rájött, hogy Maximus életében sem hívatlan vagy csak vendég. Eddig legalábbis így nézett ez ki.
A szőke igen jól állt a férfinek, Lucus már akkor megdicsérte őt, meg napokkal utána is, mikor látta. Sőt, a randijuk alkalmával csokis-karamellás hajszínét is. Annak is megvolt a maga varázsa, olyan kóstolgatnivalósnak tűnt, mint a nyers sütitészta.
- Értem. De most akkor ezek szerint kiderült egy… rossz hír? Vagy valami fontos baj? - finoman megszorította Maximus kezét, és a szabad karjával is átnyúlt maga előtt, hogy végigsimítson párszor a németén. Nem igazán tudta, hogy most nyugtatni szeretné, vagy csak tudatni, hogy bármi is legyen, tényleg itt van, és a titkoknál még a rossz hírek is ezerszer jobbak. Azokon legalább lehet bosszankodni, vagy sírni, vagy bármit tenni velük. De a tudatlanság tehetetlenségbe torkol. Az pedig kinek jó? Luca nem tudja megmondani erre a választ. Ahogy arra sem, miért kérdez néha minden tapintat nélkül mélyen dolgokba, de megteszi.
- Nem azok, én sem szeretek egyedül lenni, pedig hát… haza menni nem fogok. Majáékhoz és Benjiékhez pedig csak majd később, de az is lehet hogy a bátyámékat áthívnám... - mondta megvonva a vállát könnyedén. Igazából tényleg leginkább a bátyja számított neki, Majáék is fontosak, de azért ez az egész, bár próbálkoznak, viszonylag friss volt. Mondjuk az tény, hogy ott is élt-halt az unokahúgáért, hiába még csak gügyögni se tudott egyenletesen. Figyelmesen hallgatta Maxi válaszát, aztán mosolyogva húzódott közelebb hozzá, hogy a magasságból adódóan nyújtózva a vállára nyomjon egy puszit.
- Én is szeretném…. Megismerni őt, őket.
Lehet, hogy érezte magán a zavart, és az is, hogy mindkettejüknek furcsa volt ez az egész, de tudták azt is, hogy lépni kell valamerre, hiszen nem ücsöröghetnek örökre az ugrálóváras emlékekben. Pedig biztos abból is meg lehetne élni!
- Eléggé, már vagy egy órája volt a menetrendszerű ebédidő, de még nem nagyon volt rá se alkalmam, semmim - közölte elvigyorodva, hogy aztán jól körül is nézzen a dobozok között. - Nagyon jól hangzik minden, azt hiszem talán a süti maradhat a végére most. Milyen leves?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A szokott izgatott türelmével volt most is átitatva a navinések feje, így még összekapta magát a tanáriban, addig sem tétlenkedett teljesen. Egyből feltolta a fehér meg piros poszt-it-eket Lewy asztallapjára, ha betéved, miben is kellene segíteni. Indítva onnan, hogy valaki a házvezetői irodában a legfelső polcra tette a jegyzőkönyveit a prefektusoknak. Gyanús neki az egyik mestertanonc fiú, de egyelőre nem tette ezt szóvá. Lehet csak a lengyel sztárkviddicses érezte magát odafent otthon. De beszámolt a manók lopkodásairól is, meg még ott hagyott egy olyat is, hogy reméli nem írta őt át még Reára a telefonjában. Mert bizony mióta a nevét érthető okokból kicsit máshogy használja, a szerettei egyik része nagyon mókásnak véli fennhangon mondani neki. Mondjuk, ami azt illeti szépen hangzik és szereti is ezt a jelenlegi dolgot.
Az igazgatói előtt toporogva azért pár emlék megrohanja a nőt, nem önszántából járt ide korábban, sőt, ha utána számol nagyjából háromszor a tizenkettő alkalomból. Mikor játékvezető lett, mikor lemondott és mikor házvezető. Most pedig ismét itt van, de nem lemondani tervez, kicsit más a dolog fekvése. Válasz híján beengedte magát az ajtón és éppen háttal találta a kolléganőjét, így kivárt, még ő is észreveszi.
- Semmi gond, szia - mondta mosolyogva és még legyintett is egyet ahogy körülnézett. Kriszpint nem látta sehol, sőt, igazából senki mást, így úgy tűnt éppen Tati lesz az embere. Lehet, hogy most illene magát furcsán érezni, de az egyetlen dolog, amit magában éppen megtalált az az öröm volt. Ez napok óta belé ragadt, lehet Pascal volt, a babájuk, vagy Maximus, vagy a kettő együtt. De volt.
- Azt hiszem, nem tudom, lehet ő írt, de megkaptam az új papírjaim, és változtak az adataim, amiket elméletileg át kellene írni hivatalosan itt is - mondta el, miért is jött, hogy aztán a táskájából kiemeljen egy mappát meg a tárcáját. Előbbiben kivonatok voltak, a házassági levél is, hogy nem más személy lett, csak új neve, illetve az új okmányai az utóbbiban.
- Ki kell valamit töltenem, vagy bediktálni? Fogalmam sincs mi a menete, legutóbb nem tudtam bejönni, akkor is csak bejöttek helyettem elintézni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Áh, értem. Nem tudtam, és igen. A nevem megváltozott a szünetben, mert férjhez mentem - közölte könnyedén, egészen széles mosollyal. Ő boldog volt ettől, bár furcsa volt ezt pont annak mesélni, aki ebben a cipőben járhatott évekkel korábban. Lassan átnyújtotta az utolsó papírokat is, amiket kértek tőle levélben, hogy legyenek nála, majd a táskát becsukva a pántba kapaszkodott két kézzel, a baljával kissé a jobbot takarva, ahogy beszéd közben a gyűrűt piszkálta az ujján. Nem volt ettől rossz érzése, pedig korábban akadtak gondjai a hasonló ékszerek viseléséből, sőt, szerette azt a kis cikeszt és a karikagyűrűt is. Egyszerűen néha elgondolkodott, biztosan jó helyre kerültek-e, megérdemli-e ennyi hercehurca után. De úgy döntött igen.
- Előfordul, a navinéből egy komplett ágy tűnt el a múlt hónapban, mikor visszaköltöztünk a portré incidens után… - grimaszolt Lucus, hogy aztán helyet foglaljon a nő mögött és kivárja a sorát. Nem sietett sehova, gondolta, hogy nem egy vagy két perc lesz az az idő, amit erre rá kell szánnia. Egyelőre amúgy is jobban aggódott amiatt, hogy a csapata egyik menedzsere vörös fejjel kivonult az irodából, mikor bement a saját képviselőjével közölni, hogy hát a szezon folytatására érkező mezeket javítani kéne. Nem egyszerű az élet a szponzorok világában, bár voltak, akik már egyből élték az eseményt és küldtek cipőt az új kis monogramjával ellátva, meg Frau Liebhart névre voltak kedvesek címezni, meg is lepték őt.
Közben figyelte Tatit, hallott már róla ezt-azt, az iskolában is, meg a teamen belül is, amiben mozgolódik jelenleg, talán mert ők régebben ismerik Maxit, így ezekről is jobban tudnak, de legtöbbször nem szeret a múltba belefolyni. A magáéban is lenne elég sepregetni való, ő csak ott van és támogatja Maxit bármit is szeretne kezdeni például a nemrégiben lelkeket megbolygató eseményekkel. Mert az, hogy van egy kislánya eléggé ilyen helyzet.
- Ühm, igen, akkor még itt tanított a nővérem és ő intézkedett. Még fiatal voltam és éppen elkezdődött a kviddicses karrierem, nem igazán volt ehhez is időm. Igen, bár inkább csak egy villám látogatás volt abba a világba… - vont vállat, mert nem igazán tudta másképpen kifejezni. Mást akartak, a volt navinés nagyon szerelmes lett, pedig mennyire utálta őt az elején! Aztán csak úgy követték egymást a dolgok, évek kellettek, hogy kikerüljön az egész hatásából, hiába nem tartott tovább pár hétnél. Már a házasság, mert Mihaellel még összekeveredett utána, csak aztán a férfi lelépett, Luca meg összezuhant és… hát nem volt jó véleménnyel semmiről, ami gyűrű, ruha, fogadalmak, hűség. De belépdelt a német és hopp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Pontosan, és senki nem tud róla semmit azóta se. Persze orvosoltuk. De… kinek kell egy ágy?!
Az újdonsült feleség valahogy úgy volt az egész új név, új élet dologgal, hogy nem most lett ez ennyire friss. Lassan egy éve van jelen nagyon aktívan az életében Maximus, mint egy pár, vagy hát igazából addig a bizonyos igenig nem is tudja, kimondták-e valaha, hogy ők egy pár. Így, könnyedén, ebben a formában. Kimondatlanul vagy más módon, de egyértelműsítették ezt, Luca legalábbis biztosan. A legtöbb nyilatkozatban, ami a magánéletét feszegette, szeretett nevetgélve ilyenkor csak annyit mondani, hogy nincs egyedül eleinte. Utána viszont nem félt a nézőtérre bökni, hogy igen, kint vannak vele, miatta, bizony Maximillian az.
- Mihez képest - mondta nevetve, de aztán csak csendben figyelte, Tati hogyan boldogul a papírokkal. Ezt utoljára akkor hallotta, mikor valakinek elmesélte az első házasságát, és hogy akkor még csak 17 volt. Majd hozzátette, hogy de ennek már vagy hat éve. Csak? Csak bizony. De inkább már. Örül, hogy elmúlt ez az idő. - Bár tény, gyakrabban kérdezik tőlem, hol a gólya-lak, minthogy merre van a tanári.
Mondjuk ez a magassága okán játszik be a babaarca mellé, de oda se neki, elfér. Közben szóba került a korábbi ügye, amit nem vert soha nagyra, de akinek kellett, pontosan tudott mindent. Itt meg már úgy volt vele, hogy nincs értelme bármit titkolni, nem is szégyellte. Szerelmes volt. Mindegyik igennél.
- Ezt szeretném, a válás rossz dolog, de ez a kanyarban sincs - közölte mosolyogva. Nem tudta mennyire illő is ilyeneket pont egy volt feleség elé tolni, de ilyen az élet. Tudta, hogy semmi közük már Maxival egymáshoz, illetve éppen a férje szeretné, ha nem lenne, a másik félről nem tud nyilatkozni. Biztosan nehéz mindenkinek. Pontosan érezte, ha nem is akart érzelmekben vájkálni, hogy furcsa a szituáció, már az ok kiderülésekor az volt, aztán a kérdésre csak bizarr módon méregette a nő előtti papírt majd felkúszott a szemöldöke.
- Az utazgatást magam oldom meg, mert különböző országokból jutok be, változó mikor és honnan, nem volna olcsó megtéríteni. A navinén belül Lewyvel közösen használjuk az irodát, más nincs - ejtette a szavakat elgondolkodva aztán oldalra biccentve a fejét dobolt ujjaival a keresztbe vetett lábain.
- Tehát ha már képben van egy gyerek, be kellene jelenteni? - Meg eleve mi van, ha az ember nem tervezi, nem is értette a dolgot. Nem mellesleg nem voltak terveik. Mármint az, hogy feleség lesz egy hét leforgása alatt merült fel, dőlt el és valósult meg. - Ehhez az öt évhez számot kell mondani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Igen, én is tudom, mire lehet használni…de miért kellett elvinni? És… hogyan?
Már akkor is és most is értetlenül állt a dolog előtt, bár ebben az iskolában az sem lepné meg, ha emberek tűnnének el, alakulnának át, vagy hétfőn még tinilányok és Gréta a nevük, kedden éppen tinifiúsak és csak hívj „dzsinek”, szerdán meg már mehet a magántanulóság… mert. Hálát ad azért az égnek, hogy a saját házuk táján akkora gondok nincsenek, mint a hozzá eljutott infó például a rellonból. Ő nem szeretné az unipacit harapásra nevelni, senkinek nem lenne az jó.
- Igen, a személyim a homlokomra kéne néha ragasztani. El tudom képzelni, engem is ők vesznek körül, csak nekik ütőik és seprűik vannak - közölte nevetve, és valahol ez igen bizarr is volt. Ő szerette a közeget, azért is, mert hiába kellett volna az alkata, a külseje vagy a neme miatt óvni, edzésen pont ezek az állatok akarták néha szétkapni, ha egymás elleni csoportokban játszottak. Mondjuk élvezte, élvezi.
- Biztosan nem, sőt, igazából nekem se kerül semmibe hála a csapatnak meg a szponzoroknak, de ez részletkérdés. Igen, azt hiszem mielőtt jöttél, előtte pár hónappal vett fel engem Manda társ JV-nek, akkor íródott az első szerződésem a sulival.
Nem különösebben zavartatta magát Luca támogatásokon, leginkább azt sem nézte meg soha, mennyi is itt a fizetése, játékvezetőnek azért jött mert élvezte és kellett a hivatalos végzettségéhez, eleget keres, igazából amit itt kap, azt egyből a menhely számlájára küldik adomán címen, mindenki jól jár adózásilag is.
- Hát a babánk már három és fél hónapos, úgyhogy ez azt hiszem kicsit idejétmúlt. De Pascal igazán nem zavar vizet - vonta meg a vállát. Ha nagyon kell dolgozni és edzés van, akkor apukázik a kis tappancsos, egyébként meg mindig van megoldás, most úgysem szakad el tőle Luca, a menhelyre meg bármikor ki tud szökni a kastélyból. Nem tartozik nagy elszámolni valóval.
- Ühm, ami azt illeti nem tudok nyilatkozni erről, nem terveztünk előre direkt dolgokat. Az is lehet, hogy jövő héten leöl két gurkó - közöltem könnyedén, aztán viszont nevetnem kellet. - De, amit Lewyről mondtál, ha tehetné, a nekem járó ilyen szabadságot is kivenné, mint most a kispapásat. Szóval nem fogadnék…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jót kuncogott az egészen, bár ő szólt, ő tudta, hogy nem finom. Igaza is lett. Segített a németen, eltűrögette a tincseit, aztán ami mégis a férfi arcába ragadt, szépen elszedegette. Nem akart ő itt semmi gubancot. Azt csinált Aranyhaj magának például, de mindenkinek el kell kezdenie egyszer élni, Luca nem hibáztatja. Az a lány csak mindent akart, mint mostanság ő is. És ha megadatik… nos, élni kell vele.
Egész nagy boldogság volt, a furcsán alvós éjjel ellenére, és hogy az elmúlt hetek nem egészen olyanok voltak, mint amilyennek talán illik egy esküvő után, de az a csók, amire még odahajolt elcsenni Maximustól pont kárpótolt mindent.
- Ahjjj…. Ruha, öltözés… fésülködni kell - nyűgösködött feltűnően egy kört ő is, na nem mintha olyan sűrűn nyúlna a fésűért saját elhatározásból, így a probléma is tényleg csak lebegtethető a levegőben. Rea élte a reggelt, mindig elég hamar össze is szedte magát, de most a buksija éppen furcsán létezett, és nem ez volt az egyetlen. A kávés incidens már pont elég különös volt mindenkinek, de hamar elterelődött erről a szó.
- Neeem, az sem vagy, csak kicsit még álmodsz, az sosem baj - mondta elvigyorodva ismét a puszi után, hogy mint aki jól végezte dolgát boruljon oldalasan a kanapénak. Bár itt a jó munkáról éppen szó nem volt, mást tervezett kimondani, de várta, hogy a férfi is kicsit itt legyen köztük, bár ehhez nem a kávé megváltásában hitt.
- Pár órája… mikor elsőre mentünk le pisilni Pascallal… - válaszolta neki, aztán csak figyelte őt. Nem igazán értette az egyszavas kérdés reakcióját, ilyen se volt még úgy hiszi. Végül csak elfordult, aztán a hátával felé csúszkálva fogta meg a karjait és maga köré húzva bújt hozzá. - Mi fog történni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem volt elragadtatva a ténytől, hogy valakinek, aki ilyen fontos neki, nincsenek rendben a dolgai. Nem is feltétlenül az életvezetési kisiklások érdekelték soha, azok vannak bőven neki is, inkább az, ha tudta, odabent nem stimmel valami. Neki ez jóval többet jelentett, mintha valaki sírt volna vagy éppen nyafogna. Ez valami több, és nem, tényleg nem jelent jót. A férfi kezét fogva mormolt el egy értemet végül, nem akarta csak úgy faggatni, érdekelte, kíváncsi volt és igen, akarta is tudni, de kivárt. Ha egy dolgot jól megtanult abból, hogy mindig elkerültek mellőle az emberek, az az volt, hogy néha nem árt türelmesnek lenni.
- Tudom, mert szuper vagy - fordult felé széles mosollyal, és nem is mondott nagyot a nő. Tényleg a leglehetetlenebb helyre, a legnormáltalanabb időben is hívhatta, és tudta, hogy maximum pár kérdést kap, de azt is csak ott. Nem tudta eldönteni, hogy Maximus is ilyen hajhászója a kalandoknak, vagy kicsit érte is teszi, de mindkét gondolattal elég boldog volt.
- Rendben van. Benjiék meg kíváncsiak rád, mondjuk leginkább csak ő… bár legutóbb annyit mondott, hogy kitartást meg sok sikert kíván neked hozzám… mintha olyan szörnyű lennék! - A Törpe kifakadása egészen jogos volt, bár most inkább örömmel fogta fel ezt. Testvére sosem kedvelt senkit körülötte, mindig, mindenkiről megmondta, hogy tőle maradjon távol. Most… most meg csak ez. Jó jelnek érezte, nem bánta volna, ha igaz. Közben a levest szemlélte, de mielőtt mondhatta volna, hogy az pont jó lesz, csak nyúlt felé és kicsit megállt a mozdulatban.
- Mi? - csúszott ki a kérdés, talán kicsit halkabb hangon is, de inkább döbbenet volt ez, mintsem más. Nem háborodott fel, nem is tett semmi olyan mozdulatot, egyszerűen az agya kereste, hogy mi is hangzott el pontosan. - Van egy kislányod? Öt? Mármint… ezt most tudtad meg?
Luca nem süket, nem is értelmi fogyatékos, nem is az ismétlést várta, csak a megerősítést. A kezeit az ölébe ejtette, furcsán érezte magát. Felnézett a németre, kereste a tekintetét, hiszen kiben nem merül fel, hogy ez azzal jár, hogy annak a gyermeknek van egy anyja is…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Elgondolkodott az ágy kérdésén, és ha belegondol, hogy mikor ő volt diák, más volt a divat, de nagyjából mindig, minden ugyan oda tartott, nem lepődik meg. Ő nem lopott soha ágyat sehonnan, ő inkább beköltözött a rellonba az akkori férjéébe, illetve majdnem egy évvel később az akkor már volt férje cuccolt az övébe a navinébe. Igazából neki nem kéne az eltűnés felett pálcát törni, jobb is ha csendben marad. Csak bólogatott, hogy megérti, mert ő is, de ennyiben is hagyta.
- Meg, persze. Igen, az, szeretem, hogy biztos háttér van mögöttem a kviddicses szerződésemmel, így az iskolának se nagy cucc az egész és nekem sem kell aggódnom semmin - vonta meg a vállát, mintha ez ilyen egyértelmű lenne, pedig még ő is biztos benne, hogy nem mindenki van jó helyzetben. Ő mondjuk eleget is tett ezért, gyakorlatilag harmadikos volt, mikor mindent háttérbe kezdett szorítani ezért cserébe, beérett a munkája és öt év alatt oda jutott, ahova már elsőben elképzelte, hogy egyszer fog.
Tati gyerekvárós kérdése viszont kizökkentette, egyrészt, mert sok jót nem érzett maguk körül - nem akart bunkó lenni, és a másikat kellemetlen helyzetbe hozni, de ettől még érezte. Főleg valahol Pascal mesélje körül, ami rosszul is esett neki, hiszen miért lehetne gond egy négylábú, aki a légynek sem árt, picike és nagyon tud röfögni álmában. Egyéb nem is jut hirtelen eszébe, de nem is kell.
- Akkor Pascallal nem lesz gond, ugye? - érdeklődött a leglényegesebbről, aztán végül oda is figyelt, miket mondanak neki. - Igen, nagyon imádják ezt a család dolgot ahogy láttam eddig minden alkalommal. De ha mást nem, én szívesen felajánlom neki azt a szülős pihenőt, vagy mit… szülési szabadság? Nem tudom, hallottam Livtől, hogy van olyan - mondta kicsit összekavarodva a dolgok megnevezésében. Arra nem igen gondolt, hogy neki szüksége lenne ilyenre, vigyáz a karrierjére, mindennél jobban és abba nem mutatna jól, ha szezonokat kellene kihagynia, márpedig, ahogy látta Maját, hogy ő bizony már nem megy vissza a pályára elgondolkodott, hogy ez vajon vele is megtörténne?
- Reeendben, és köszönöm szépen, már csak két helyen van jelenésem emiatt - vette el a papírokat, aztán az első kettővel elég gyorsan haladt is, mielőtt felnézett volna.
- Eddig is a Rea volt az első nevem, csak nem igazán használtam, mert a család a Lucára szokott rá… az meg a németeknél sok dolgot sejtetne, de azt nem, hogy egy 155 cm magas nő Maxi felesége. De hivatalos papírokon Rea Luca Liebhart vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maxi és Luca nem éltek tipikus életet és semmit nem úgy csináltak, ahogy az megszokott lenne. Az emberek általában sokat készülnek a nagy pillanatokra, náluk ezek mégis egy hét alatt mind összecsúsztak. Szülők lettek, jegyesek, aztán meg házasok. Igaz, hogy az időzítésbe talán nem volt benne, hogy a munka nem gondolta úgy, most ezt mind ki is élvezhetik együtt, de ez legyen a legkevesebb. Bármikor bepótolható egy nászút például.
- És az a sapi elég ruha helyett is? - döntötte a buksiját oldalra, ahogy hatalmas szemekkel pillogott rá. Nem, neki meresztgetni sem kell, alapvetően elég nagyra sikerültek rajta ezek a részek. A fésű kérdésére leginkább csak megvonta a vállát, mert neki volt, csak különösebben nem érdekelte, nagy valószínűséggel, ugyan úgy van a sporttáskája aljában, ahogy bepakolta edzőtábor előtt.
- Mondjuk az ágyikó jobban is hangzik, mint kint a hidegben mászkálni - vigyorodott el, hogy aztán megsimogassa a német arcát, majd a kezei a vállára csúsztak, de még mielőtt ott is hasonlóan tett volna rá kellett jönnie, hogy lesz itt beszélgetnivaló, így lassan elhúzta a mancsait és eldőlt. Érezte, hogy talán nem most, nem így kellett volna, de sosem tudta, mi számít alkalmasnak és ha őszinte akar lenni karácsony óta eszében sem volt, ott annyira természetesnek és jónak tűnt minden. Boldog volt és rájött, hogy az nem csak egy múló, egyszeri állapot, ami ott a közös ünnepben kijött.
- Az azt jelenti, hogy ami most van, az már a… normális Luca lenne? - kérdezte meg végül, ahogy lassan a karjai közé mászott, a kérdésre csak elmosolyodott. - Nem tudom, olyan kevésbé nyüzsis, de lehet csak a gondolatát pörögtem túl… lehet nem is tudnék normális lenni… az baj, ha nem is akarok? Tudod mit kerestem, mikor a csókot kértem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az nem lenne jó, akkor majd keresek valami meleget…
Túlzás volna azt mondani, hogy Lucának ebben az időben minden vágya lett volna így, vagy egy szál semmiben letopogni a boltba, majd vissza, de az öltözködés túl nagy erőbefektetést igényelne. Különben meg nem lenne semmi megoldhatatlan, legutóbb már kipróbálta, hogy ha úgy áll meg a német mögött, azt se veszik észre, hogy ott van, meg ha elég bő a kabátja befér elé ő is, úgy, hogy majdnem be is lehet azt cipzározni. Helytakarékos nő.
- Iiigen, azt én is nagyon szeretem, rossz is volt, hogy az elmúlt hetek ilyen behk voltak - jegyezte meg a barnákba pillantva, aztán végül, mintha ez nem lenne nagy dolog csak vont egyet a vállán. Pedig az volt, Luca élt-halt a tényért, ha valakihez tartozik, azzal a lehető legtöbb idejében tudjon együtt is lenni. Másfelől kicsit kényszeresen is élte az igényét puszira, ölelésre, néha csak arra, hogy valahol fogja, a kezén vagy a karján, extrém esetben, ha úgy jött ki a pihi még a lábánál is Maximust. Fura lehetett, de nem igen zavartatta magát, ritkán akad fent dolgokon, most azért picit érezte, hogy ő maga feszültebb, mást nem igen.
- Értem, akkor normális, ha olyan belül, mintha sokan mondanák egyszerre a dolgaikat… - próbálta hasonlattal leírni, de nem igazán lehet az állapotát. Mindig nyüzsi volt, kavarogtak az érzések és egymásba akadtak, egy időben úgy viselkedett, mint Kiva terhesen, és egy-egy pillanat alatt elsírta magát, vagy fellelkesedett. Mára ezeket el tudta viselni, ha külsős érzések voltak, mert el kellett. Most viszont nem jöttek úgy letámadni őt, mint mindig. Nem érezte, azt sem, Maximus kétkedő-e, vagy tényleg ennyire nyugodt, ahogy beszélni is próbál.
- Szerintem nem, de sosem igazán értettem mi az ilyen…elfogadott tudod… - mondta kicsit maguk elé, ahogy a kezeit a német karjaira tette. - Tudni akartam, mi maradt… nem tudtam, mi megy el…
Ahogy a magyarázatba kezdett, kicsit feljebb csúszott, így oldalra fordítva a buksiját már majdnem rálátott a férfi arcára. Nem volt benne biztos, hogy néha a zagyvaságai mennyire érnek célba, de elég komoly dolgot akart körbeírni. Ez nem olyan, amit le lehet egy szeretlek-e vagy sem kérdéskörrel tudni. Nála nem, a szeretetnek túl sok formáját látta és ismerte már. Neki pedig, mert mohó volt, majdnem mind kellett egyszerre egy embernél.
- A cikeszeim… tudod, elég régen beköltöztetted oda őket, és elég jól megvoltunk már… néha nyüzsisen, néha csak repkedősen. Szilveszterkor meg olyanok voltak, mintha kergetnék is őket… mindegy… őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A fiatal nő mindig úgy gondolta, hogy annyi papírral, amit ő valaha a klubnak és a szponzoroknak aláírt, egy életre előre biztosította magának a dolgait, tulajdonképpen, ha lennének gyerekei, még ők sem panaszkodhatnának a jövőjükre. Meg ha nem szó szerint vesszük minden menhelyi mancsos ennek a haszonélvező kis minikéje. Az összeset pont úgy tudja szeretni, mint mások a kisbabájuk. Vagyis hasonlót érzékel például Maján is, mint amivel ő tudja ezeket a kis szőrmókokat imádni.
- Megszoktam… tizenhat voltam, mikor elsőre lett nagyon sűrű ez az egész, mostanra már az a furcsa, ha csak egy valamire kell figyelnem és egy helyen lennem - vonta meg a vállát elmosolyodva. Belegondolt, hogy ha minden esetet, várost számba venne, amikor csak hopp, kiszakították az iskolai kötelességei, az otthon nyugalma vagy éppen egy fesztivál forgatagának közepéből, nem mindig volt jól vagy boldogan. Nehéz az volt, amikor annak ellenére, éppen miket élt át, is a kviddicset kellet legelőre tennie. Igen, a tizennyolcadik szülinapja előtt pedig már egészen ez jelentett mindent. Addigra annyi pofont viselt el, hogy kényszeresen is utazni, mozogni és változni vágyott. Menekült mindenből, ami állandó. Félt az elunástól, hogy őt unják el. Meg is történt ez részben, most meg mégis megint itt van, és kicsit olyan érzései vannak, mint 16 évesen. Maradna, szeretne és úgy érzi, van, ami legalább olyan fontos, mint a cikesz kergetése. Erre is pár napja ébredt rá igazán. Jobb későn, mint soha!
- Az is, ő a babakutyánk, ajándékba hozta Maxi karácsonyra - mesélte el neki nagyon széles és boldog mosollyal. Az volt a tappancsos tényétől, attól is, hogy nem olyan a német, akinek fogalma nincsen, mi is az egyetlen, amire talán vágyik az, akivel együtt van. Közben bólintott párat, nem mintha tisztában lenne ezzel a szabadságdologgal, mondjuk úgy, ha le is lép néha, megoldja fű alatt a helyettesítését. Mivel tárgya nincs, csak megfigyelő és házvezető elég jól csinálja.
- Hát pedig szerintem egy kispapa is nagyon fontos szerepet vállal, meg ő ilyen nagyon az, érted… pelenkázza Klarat, eteti, mesét mond… tudod, az a mindenes - magyarázta a végén már felnevetve, mert pontosan tudja, milyen abszurd lehet elképzelni egyébként annak, aki Lewyt elsősorban önmagának ismeri. Lucának a látvány is az volt, akkor is visongott jóformán, de örült neki, hogy ilyen jó minden. Ők már egy család, így van rendjén.
- Még az is lehet. De nem tudom, sosem tért ki a magasságomra - zárta le röviden, mert ami azt illeti ez olyan visszás volt. Persze, szoktak viccelgetni vele, a német is néha, de ilyen értelembe szerinte még nem fordult elő megjegyzés. Vagy nem vette észre! Közben minden alá volt írva, szép volt és új és furcsa is ez az egész. Még a kezére pillantott és a gyűrűkre, aztán visszaadta a papírokat.
- Jól van, szólj és bejövök, vagy nekem kell szólni? Bár nem hiszem, hogy bármi változik… nem vagyok otthon ebben…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Kimondva még Lucának is furcsán hangzott ez az egész. Nyolc év elment úgy az életéből, hogy fel sem tűnt neki sokszor, mennyire képtelen is volt megmaradni vagy valami állandót tartani. Lassan három éve megvan a menhely, ez volt az első, ami fix helyet hozott neki, és valahol ez indította el abban is, hogy picit gondolja át az életét minden téren. Nem változott a hirtelen és spontán döntéseinek sokasága, egyszerűen más irányba indult meg.
- Azt hiszem még senkitől nem hallottam, hogy a heti négy-öt gurkók közti szálldosás mellett az egészségem féltik - közölte nevetve, ahogy az utolsó ilyen alkalom után kutatott fejben. Talán a korábbi csapatgyógyító jegyezte meg egyszer, az, akinek a löttyeire a haja is furcsán reagált. Mindenáron rá akarta fogni, hogy Luca szervezete nem stimmel és nem vele van a gond. Ha így lenne, Maximus kezelései se működnének, mégis túl jól is van, mióta rá bízta magát.
Felettébb lelkes a nő, mikor kutyákról van szó, az elmúlt pár hónapban meg különösen mikor Pascalról. Persze ennek is, mint mindennek van negatív oldala, okozott a picuri baleseteket, nevelgetni és terelni kell, nem beszélve, hogy szegény felváltva volt az előző hónapban anyátlan és apátlan. Senki nem élte ezt annyira otthon. De pontosan tudja, hogy tavaly Maja és Lewy is hasonlóan éreztek, kicsit meg is lepte. Már a jó értelemben, nem hitte, hogy megint eljut egyszer erre, hogy valakinek ennyire hiányolja a jelenlétét a közvetlen közeléből, hogy jobban érezze magát vele, mint a kviddiccsel. Ami nagy szó, hatalmas.
- Mindenképpen. Bárcián már nem itt dolgozik egyébként? Vagy saját irodája lett? - kérdezte még, de már éppen elpakolta a dolgait és állt is fel. Nem akarta feltartani a nőt és nem is kapcsolódott ide szorosan, de korábban a problémáival, azzal a kettővel őt kereste, vagyis inkább találta itt. Azzal meg nem igazán van ekkora kastélyban képben kinek és mi van, na meg hol.
- Köszönök mindent - mosolygott rá, ahogy a táskáját magához szorítva elindult kifelé, ha nem tartotta vissza, hogy hazamenjen a babakutyához és az apukájához, mert ma bizony még szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Csak somolygott a hárításra, ettől még nem gondolta ő ezt másként. Nagyon tudta értékelni és kifejezetten nagy rajongással meghálálni, mikor valakin azt érezte, hogy számít neki, tesz érte, értük és még csak nem is muszájból. Nem érezte azt, hogy ez egy kényszer. Velük csak megtörténtek a dolgok, mindig valami új, valami más, de élvezték.
- Mit gondolsz te róluk? - kérdezte nagyon nevetve az elképzelésen, hogy ilyen dolgokról beszéljenek, végül mosolyogva folytatta inkább. - Igen, azok, tudod, akit még nem ismernek az emberek, arra azok szoktak lenni. Megmondtam a bátyámnak is, hogy szeretek veled lenni, ő pedig nem mindig van odáig a döntéseimért, ha nem látja a saját szemével.
Tulajdonképpen volt, hogy amit látott, azzal se értett egyet Benjit, de jobb szereti így Luca meg azt, mikor mindenki elégedett. Nagyon kikelt magából annak idején, mikor Misiről tudomást szerzett, pláne mikor arról, hogy megint képben van. Vince esetén csak sokat fenyegetőzött, hogy baj lesz, ha gond akad, a köztesekről meg inkább nem kellett, hogy tudjon. Jeremyvel és Greggel barátok is, nem hiányzott senkinek, hogy mindenről tudjon, pláne nem a fogólánynak.
Ahogy szóba kerültek az ételek, Luca már egészen azt gondolta, tényleg ennyi, aztán bumm, megtörtént jött egy hír, amire semmilyen belső szerve nem akart hirtelen reagálni. Nem produkált a döbbent tekinteten kívül mást. Se szapora légzés, se vérnyomásemelkedés, ami valószínűleg jó, nála sosem lehet tudni. Csak kicsúsztak a kérdések, aztán hol a levesre, hol Maxira próbált nézni.
- Szóval Tati eltitkolta, hogy van egy kislányod? - Kereste a történet lényegi részeit, nem biztos, hogy ettől fel kéne lélegeznie, de ő megtette. Mármint nem volt köztük titok, hiszen ezt Maximus se tudta, mégis azért elég furán hangzik. Az, hogy volt házas a férfi, nagy ügy, mindkettejükkel megesett, de az, ha köti valaki máshoz egy gyerek, az egy picikét más. Gondolja ő, lévén a saját családi helyzetét az apjával és Majával. Látta, hogy nem igazán akaródzanak összenézni, így sóhajtott egy aprót, aztán a térdei alól kihúzva a szoknyát ráfordult és közelebb csúszott, hogy a kis tenyereket a férfi borostájára simítva emelje fel annak fejét, ha engedte. Rámosolygott, a hüvelykujjával párszor megsimította őt.
- Majd… megoldjuk valahogy - mondta kicsit az ajkaira harapva. Sok elképzelése nem akadt a helyzetről. Mármint Maxin múlt, mit is akar vagy sem a saját lányától, Luca nem érezte úgy, hogy bele kéne szólnia, de az már elég ideje biztos volt, hogy bármiről legyen szó, támogatja. Fordítva is igaz volt, előrébb volt ez, mint a feltétlen bizalom vagy nagy fogadalmak. - Nem tudom mit kell ilyenkor mondani vagy csinálni, de szeretnék segíteni, nincs baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fejben éppen azt futtatta végig, hogy milyen ruhákat látott és abban mennyire tudna elveszni, ezzel pedig hamar arra jutott, hogy eléggé. A kölcsönzött póló, ami jelenleg inkább hálóing is jól mutatja ezt, bár ez kicsit sem zavarja Reát. Ha őszinte kell legyen, akkor még azzal se lenne gondja, ha ilyenekből kéne válogasson. Nem mindig akarta tudomásul venni, hogy majdnem egy kisgyereknyi különbség volt köztük magasságban. Ha mondjuk beleült Legra a nyakába, úgy tuti felérik Maximust, de akkor sem Luca. Szomorú.
- Nem, nem tudok róla és nem is szeretnék… bőven elég volt a következőig - bólogatott nagyokat a kijelentése mellé. Igazság szerint abban elég szerencsések, hogy Lucát a válogatott része sosem foglalkoztatta eléggé, illetve nem tartotta elég nagy ugródeszkának a saját országáét, így meg sem fordult a buksijában, hogy ott helyért küzdjön magának, már utánpótlás szintjén se, pedig ott egyszer bizony meg is keresték. Lényeg a lényeg, ő azon időszakokban is teljesen szabad tudott lenni, ami nem volt hátrány amellett, amennyi dologban a kacsói benne voltak. Maximusra így is mindig többet kerített, mint arra számítani lehetett.
- Igen, tudom, csak fura, nem akarok úgy járni, mint a telefonomon a candycrush. Egyszer beletöröltem, azóta nem indul rendesen - ingatta meg a fejét, mert persze azon segítene egy újratelepítés ellenben a nővel. Nem tudta, orvosolható-e ha itt bent elromlik valami. Igazából nem is tudja, hogyan élne már enélkül. Vele van hét éves kora óta, hol nehezebb volt, hol könnyebb, de mindig ez is hozzá járt. Egy pakkban. Kíváncsi volt, de azt egy estén kívül sosem akarta, hogy eltűnjön belőle. Lassan kényelmesedett el a férfi karjai között, aztán az első kérdés után még nem mondott semmit, csak a kezét az övé alá csúsztatta. Az ujjait alulról a férfié közé fűzte, aztán az arcához húzva dőlt neki a pofijával.
- Ők biztosan maradtak, azt már tudom. - Nem kellett éreznie, hogy tudja, Maximus biztosan aggódott, ő maga is ezt tette, de amilyen új és más volt, egészen elvonatkoztatott ettől. Egy darabig, de azért tudta, hogy ez mindkettejüknek nehéz.
- Aggódtál? Hogy nem mondtam igazat… - kérdezte meg végül, most úgysem tudja átérezni vagy éppen eldönteni, ha nem mondja vagy mutatja ki, mi is van a férje. Nem érezte az egész biztonságát, talán ezért is volt erre az ölelésre így szüksége. Nem hitte, hogy rosszat tett volna bármikor, vagy annál a bizonyos szeretleknél és igennél leginkább - nem tette volna meg, ha nem biztos ott magában - de rendben vannak a dolgok, úgy tűnt. Nála legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, bár a világkupa miatt lehetséges, hogy rövidebb lesz, meg nem a szokott időben - merengett el, hogy aztán megvonja végül a vállát. Nem is jutott még eszébe a következő, csak örült éppen, hogy az előzőeket kipipálták. Lényegesen furcsa volt mondjuk, hogy nem csak a sajátja tudta kissé bosszantani, ő is magára maradt itthon, mikor Maximusnak volt kötelessége.
Talán most először gondolkodott el úgy az elmúlt majdnem egy évben azon, hogy mennyi időt is töltött a némettel. Nem sajnálta magát a végső fáradtságig meríteni, ha még hazahoppolhatott meccs után csak azért, hogy reggel már vele vagy rá kelhessen. Ez pedig sokkal több volt, mint rengetegen kinéztek belőle. Változott is, de önmaga maradt. Valahogy így van most az ital után is.
- Bízom benne, érted a dolgod - mosolyodott el, miközben a német karjai között ficergett még kicsit, hogy aztán a keze után nyúljon. Egy mély levegő után az arcához is húzta a férfiét, hogy nekidönthesse az arcát. Ez csak olyan apró és szükséges dolog volt, így érezte, semmi nagy magyarázat vagy gondolat.
- Szerintem is, de majdnem biztos voltam benne, hogy így lesz - tette végül hozzá, hiszen nem akart hazudni. Ha azt mondaná, pontosan tudta, mindketten tudják, mennyire lenne ferdítés. Nem véletlenül futott éveken át a hibái miatt valamiért, ami majd megmutatja neki, milyen is ő igazából. Most meg itt volt a lehetőség, és valahogy mégsem az tette boldoggá. Sokkal inkább a kosárban szuszogó mancsos és az őt karoló férje. Szereti őket.
- Nincs ezzel semmi baj, ha így is volt - ingatta meg a fejét picit. Persze, nem esik jól az embernek, de pontosan tudta, hogy ezzel számolnia kell. Volt, aki elmenekült első hallásra, olyan is, aki megkérdőjelezte nyíltan vagy azt állította, lehet ő teszi vele, semmi igazi nincs benne. Ehhez képest ez… inkább kedves volt, vagy valami olyasmi. Nem tudta behatárolni, csak a tényt értette, hogy ez azt jelenti, hogy fontos.
- Nem is mindig lehet, de próbálom mindig jól csinálni. Én… tényleg szeretlek - leszegte a fejét, hogy a felhúzott kézhez nyomja az ajkait meg a nóziját, mintha takargatná, honnan jöttek a szavak, de csak furcsa volt kimondani. Egyébként sem hangzott el sokszor, pláne nem olyan régen először, de most szüksége volt rá. Szükségük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet, hogy ha nem kezd el most belegondolni jobban az edzőtábora, egyelőre még fel sem ötlik benne, hogy bizony, Világkupa jön hamarosan. Nagyon furcsa ez, hiszen annak ellenére, hogy a válogatottság sosem vonzotta, inkább a nemzete, mintsem a kviddics eltolása okán, elég nagy rajongó, hogy másik, nagyobbnak, akikben pici potenciált is lát, azoknak szurkoljon. Ilyenek Bastiék és Lewyék is, jó játékosokkal meg azért szépet tud egy csapat virítani.
- Ez jól hangzik, tuti nagy ott a pörgés meg a hangulat - gondolkodott el pár pillanatra, de nem zavaróan sok időre. Nem tudott még valami sokat egyikük se az egészről, meg amúgy sem nagy tervezők, bár ez már majdnem úgy hangzott. Meg is mosolyogta magában a dolgot.
Luca hitével és bizalmával sosem volt gond, egészen addig a pontig, még egyszer csúnyán nem koppan az illetőnél vagy valamiben, amit remélt. Nem kifejezetten van oda a csalódásért, élt meg elég olyat, azonban Maximus sok dolgot okozott neki és tett vele, de ez nem volt köztük. Sőt, a kanyarban sem volt semmi, amit felírhatna számlára, hogy emiatt meg kéne fontolnia mit enged, mire bólint rá, vagy mihez menne utána szó nélkül.
- Az elég nagy dolog. Tudod sokan még addig se jutottak el. Nem akartak hinni nekem, mindenáron jobban akarták tudni, hogy én csinálom velük, vagy a képességem azt, amit - vonta meg a vállát, mintha ez sosem bántotta volna. Pedig de, sokszor jobban is, mint láthatták. Emlékszik, mikor először volt életében nyílt és őszinte, Vince is ott akarta hagyni a hóban a séta közben, Jeremyt totálisan lesokkolta és valami szörnynek nézte őt, ilyenek után sok dolog volt, ami okán inkább csak élt és nem szeretett arra gondolni, mi van benne. Pedig ez is a része volt, ő tudott vele élni. Akkor nem fogadta el, mikor mások sem körülötte.
- Reméltem - mondta lehunyva a szemeit, és be kellett lássa megnyugtatta a német válasza, mindenre is.
- Igen, nem akartam elrontani semmit, eddig ahhoz jól értek - közölte elnevetve magát, mielőtt kicsit oldalasan nem fordult, hogy megcsókolhassa a férjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Érzékelte elég jól Luca, hogy a család dologról furcsa elképzelések lengik körül Maxit, bár úgy volt vele, biztos a tapasztalatok teszik. Ahogy hallgatta őt kénytelen volt a fejét rázni vigyorogva. Sok dolog volt ez az egész körülötte, csak normális nem.
- Nem normálisak, a szó szoros értelmében. Nálunk szerintem mindenki kattos, de igen, Benji szeret olyan nagytesós lenni. Furán méregeti az embert, de a légynek sem árt, csak szeret sokat nagyzolni szavakkal. Művész…
Benji jóformán ugyan azt csinálja, mint az apjuk régen: túrnézik. Kiva itthon ült két gyerekkel, de csak azért, mert majdnem meghalt a kviddicspálán és egy apró sérüléssel végleg reszeltek volna neki. A nővéreiről túl rég nem hallott, nem is beszél velük, a szüleivel nem hajlandó, és ott vannak Majáék. Furcsa, de még ők a legnormálisabbak, pedig aztán korábban hallani se akart Rea róla, arról nem beszélve, hogy klasszikusan véve úgy érzi, neki már nincs az a nagy és boldog, amiben felnőtt. Hitte, hogy abban élt. Aztán bumm. Még egy fura helyzet. Maximusnak kislánya van. Van egy fél családja, ha eddig nem is tudott róla.
- De most azért mondta el mert… kellet, vagy akart is valamit? Vagy csak kiderült? - Mindig is inkább érzelmekkel és nem logikával operált a nő, ez most is kiüt. Tudja milyen az, ha valaki belemászna egy képbe, amihez semmi köze és azt is, hogy ezt rengetegen megtennék önös érdekből. Aztán csak sóhajtott egy aprót, lassan összerendezte a gondolatait, egy kisgyerek nem játék, ezt még ő is tudja. Akaratlanul is felmerült benne Maja, hogy ott ugyan a lányt sem kedvelte az elején, de rá kellett jöjjön idővel, hogy ő áldozat, és Rea is mindent megtett volna, hogy legyen apukája a helyében. Akkor is, ha nekik ilyen jutott, aki hibázik. Sokat.
- Meg, nem tudom pontosan mi lesz, de majd meg fogod álmodni, mit szeretnél. Én meg itt leszek - mosolygott rá, aztán hagyta, hogy az ölébe húzza őt, a szoknyát azért eligazgatta, így is villan lassan minden ennyi mozgástól, el is nevette ezen magát. Majd csak hozzá dőlt, mielőtt a kezét cirógatva beszélni kezdett.
- Fogalmam sincs, hogy állok a dologgal pontosan. Fura, de én csak azt tudom, hogy rossz ennyire feszültnek látni és érezni téged. És biztos nem az tehet róla, hogy ott van... szóval egy kislány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Valahogy szándékosan sikerült a család szót nagyon lesarkítania Benjire, és az elmúlt években még Majára, ami neki is meglepő. Nem volt ez nála így, sőt, nagyon imádta a szüleit és minden testvérét, aztán lassan elfogyott valami. Zora elment, Zoé elment, az apja hazudott és ott van az anyja, akivel azóta sem akart beszélgetni, miért nézte ő ezt el. Rosszul esett neki, hogy pont ezek az emberek ítélkeznének a menekülésén az akkori helyzetéből, mára pedig csak egyszerűen tudja, hogy boldogul a saját döntéseivel egyedül. Maximusra nézett, aztán el is vigyorodott hálásan, mert valóban az volt. Ez nem kötelesség, egyszerűen szeretné a nő, mert fontosnak érzi, a németet és az egész ünnep dolgot.
Nem számított rá. Ez a legtömörebb meghatározása az egész helyzetnek, ami éppen lefestődik előtte. Furcsa volt a gondolat is, hogy gyakorlatilag a férfinak már van egy legalább fél saját családja, olyan, aki tényleg hozzá tartozik. Talán a saját sorsán, talán a környezetéén, de pontosan tudja, hogy ezt nem lehet lesöpörni az asztalról.
- Maxi… Maximus… - nézett rá egyre közelebb hajolva és halkabban mondva, hogy aztán a keze után nyúljon. Nincs baj, semmi értelme újra felhúznia magát, főleg pont miatta. Tényleg nem szeretne neki rosszat és ha valami nagy baj lenne, arról már tudna a méregkeverő. Persze, nem igazán tudja még hova tenni, és nyilván nem ez az a hír, aminek tökre lehet örülni konfettizáporban és koccintással.
- Komolyan mondtam. Ez… fura, sosem gondoltam hasonlóra, de mint már tudjuk, ez is hozzád tartozik, én meg eléggé élem azokat általában - mondta ki, ahogy hagyta magát odavonni és az ölelésbe süppedt. Érezte, hogy súlya van a szavaknak, és ha egyszer azt mondja az ember elfogadja, akkor nincs meggondolás meg kiskapu. De tényleg ezt szerette volna, mindennel együtt a németet, bármennyire is érezte a gyomrában, hogy van már olyan az életében, ami mindig máshoz köti. - De szeretnéd? Márhogy Esztit megismerni mondjuk… ő tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ha nem érezne, is pontosan tudta volna, mennyire nem jó most semmi. A képessége pedig a legrosszabbkor tudta a saját orra alá tolni, hogy nézd, még ez is itt van. Érezte, hogy fel kell hívnia magára a figyelmet, és nem önzésből, hanem még időben, azelőtt, hogy a férfi azt hinné, most valami majd jól tönkremegy, vagy jobban elveszik valami olyan negatívba, amibe senkit sem kellene hagyni süllyedni. A kérdésre mosolyogva simított végig a hüvelykujjával Maximus kezén, ahogy megfogta azt. Csak meg akarta nyugtatni, ne csak hallja, lássa és tudja is, hogy itt van, itt is akar lenni és nem fog most felpattanni és elmenni, hogy ő ebből köszöni nem kér. Ez elég régen nem így működik. Érezte már egy ideje, hogy bármi is legyen, nem tudna csak úgy kisétálni, mint máshonnan tette. Pedig gyűrű is volt meg minden.
- Bárhogy is legyen, nem akarom, hogy más legyen - jegyezte meg kicsit talán túl őszintén is, de miért mondott volna mást? Nem érezte úgy, hogy ennek most változtatnia kéne, azt sem, hogy ezért neki ne lenne itt keresnivalója. Ha így volna, arról biztosan tudna már, de nagyon úgy tűnt, hogy ezen nem külön, hanem együtt akarnak túllendülni.
- Értem. De milyen kifogás? Miért kellene kifogás arra, amiről fogalmad sem volt? Itt az egyetlen, akinek jó okot kéne bárkinek adni, az Tati - mondta ki végül a nyilvánvalót, mert bár nem volt egy hű de okos lány, ezt nagyon jól tudta. Ha csak a saját életét nézi, ő maga az apjára haragudott, de rá rettenetesen a mai napig. Nem a másik nőre az életében, nem az anyjára, aki ezt eltűrte és nem is feltétlenül Majára. Arra, aki ide sodorta őket.
- De most elmondtad, az a lényeg - viszonozta a csókot a kezét pedig Maxiéra csúsztatta úgy húzta magához még közelebb. Szerette, mikor hozzáér, itt van, érzi, hogy az övé, hogy egymáséi és ez megnyugtatta akkor is, mikor érezte a férfiben azt a sok zavart és kételyt.