Én az erőviszonyokra apelláltam, úgy, ahogy én gondolom. Most nagy erőbedobással jöttök, én csak tengek, a németek kezdtek így a többiekkel ki  xD

Lottét még nem ismerem, azaz a csapatban van, de ennyi   Igazad van, nem vagyok szőke  

Én adok neked 7 pontot! *Megy és felír 7 pontot a Palacsintasütős kezére, meg egy szívecskét*

Nem biztos, hogy szeretném, hogy szeress. .___. Eleve nem tudom mit néznék ha valaki a rokonságon kívül elkezdene szeretni...egyelőre .__.

Nem jön be a szőke haj  

Szerintem teljességgel szépséges vagyok ezzel a hajszínnel   Szokd meg, ha sokat látsz, hozzászoksz.  

Majd drukkolok holnap.  

Lovag?   Hová gondolsz, még kicsi vagyok!   Meg mint megtudtam, mielőtt lenne, előbb Zoéhoz kell küldenem xD
Nem vagyok szőrös szívű prefektus. (Sőt egyelőre túl jónak se mondanám magam XD)

Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.11.12. 13:02


Hát, azt nem konkretizálta miért, de szerintem csak beszélgetni akar vele...  

Milyen kedves vagy.  

Ha akarom, meg tudom Mihaelt is kicsit zavarni érzelmileg, hogy szeresse a rózsaszínt, de nem leszek gonosz még  

Rázós ügy, de remélem a legjobbakat.  

Palacsintasütős, én egy ártatlan, szelíd és aranyos navinés vagyok, miről beszélsz?  

A felszín alatt meg egy édes unikornisleány lakozik. *---* Mert ugye ő nem neveletlen, nem álszent, nem földre szállt ördög...

Sikerülne, ehhez legalább értek, csak olvass kicsit utánam  

Lehet egy picit belém ragadt az egyik énem... Majd igyekszem elhagyni.  

Hát, akkor így jártál.  

Ez nem vagánykodás, ez tény, össze tudlak, csak ez különböztet meg minket. Én nem használom minden szembejövön...te tuti mindenki belső szerveit lopnád, kortól, nemtől függetlenül xD  

Robika;;

A merengős, nézelődős és gondolkodós tervei némileg felfordulni látszanak, aminek nem tudja, hogy örülni kellene-e vagy sem. A fiú cunami szerű felbukkanása és reakciója az eredeti elképzeléseit nagyban alátámasztja, van oka azért félni, de nagyokat pislogva emeli fel a kezét és hátrál egy kicsit, szerencsére azonban békésebb belátásra tér, bár nem biztos benne, hogy ez nála állandósulhat, szóval Luca jobbnak érzi ha fél, mint, hogy nagyon megijedjen.
- Hogy tudsz ilyen határozott és… félelmetes lenni, Robi?
Kisebb szünet után kérdezte, nehogy megint a fecsegés bezavarjon, őszinte kérdés volt, mert tényleg érdekli a dolog. Luca csak szeretne ilyen határozottsággal fellépni, de sajnos nem erőssége. Ismer varázslatokat, erő is munkálkodik benne elég, de valahogy nem tud eleget, meg talán hiányosak az ismeretei, vagy ilyesmi, szeretne tanulni, csak azt se tudja hogyan, mikor és kivel fogjon neki, hátha ma valami tanácsfélével is gazdagabb lehet. Közben a mesélésre igyekszik figyelni, ezeket az embereket ő egyáltalán nem ismeri, szóval elég fura neki, meg sok kérdés merül fel benne, de igyekszik finoman adagolni, nehogy megint a túlzások miatt a fadarabbal itt bökdösni kezdjen, mintha muszáj volna neki. Nem kell itt a pálca mesterét játszani az érdeklődés miatt…
- Agymosott? Mi történt velük? – Kissé riadtan kérdez vissza, a szót ismeri, csak még nem látta soha senkin a hatásait az ilyen dolognak. – Hű, többen támadtak rád? Ez nagyon csúnya dolog, de ezek szerint jó vagy…
Az hogy a lányt azóta nem látták, kikerekíti a barna szemecskéit és nyel egyet. Vajon a fiú művelt vele valamit? Elküldte, Elmenekült? Netalántán bántotta és annak következményeként? Sok dolgot bele tud ebbe képzelni, inkább erre rá sem kérdez már, jobbnak látja. Közben rátér a másik lányra, Lucus ekkor az utolsó kupát nézi meg, amin ott virít a név és a ház, biztos itt ezek a Levitásak a buzgók, legalábbis ebből az tűnik ki.
- Ő mitől olyan vicces? Jajj, a házversenyt tudom, azt mi nyertük! Á, szegény pára…
Mondjuk a hangjából meg a legyintő gesztusból is látszik, hogy nem igen hatotta meg, elég gyenge jelleme lehetett, persze ezt nem mondja ki Robinak, de tisztán rá van írva az arcára, hogy nem dobta el az agyát a lány eredményétől.
- Neked mi a történeted? Mármint volt egy Nikolettának, egy Dalmának… biztos van neked is, gondolom a kemény munkán túl is van élet… Nem gondoltál még rá, hogy tovább add a tudásod?
Néz rá csillogó tekintettel és még a fiú válaszolgat, rá figyel, ám szemeivel már a kviddicses kupákat kutatja, amik felé el is indul, akár társaságban, akár nélküle. Kíváncsi rá.
- Opsz, egyébként Czettner Luca vagyok, azt hiszem ez kimaradt. – illem, vagy sem kezet nyújt felé, ha elfogadja el, ha nem, nem.

Nekem tetszik a Palacsintasütős képe *--*

Sziasztooook  

April;;

Ma is jól felöltöztem!
Fürge róka lábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp, jön Vuk! Miért szereti Lucus annyira? Mert az a kis róka bátor volt, és kicsi mégis ügyes és talpraesett! Erőt merít ebből, úgy látja, van még mit megtanulnia magáról. Picit dolgozik benne a kisebbségi komplexus abban a tekintetben, hogy bár próbálkozik, még nem érzi úgy, hogy sikerült volna a tesókig felkapaszkodnia. Pedig a cél ez, szeretné őket beérni, mert nagyra becsüli őket. Az egyéb kötelezettségeiben is vannak olyan emberek, akiket maga elé rak mintának, na, nem egy példaképnek, olyat ő nem tart, csak kijelöli velük, vagy rajtuk keresztül az utat, amit majd be szeretne járni.  
Hűvös ősz van már, lassan átcsap télbe az időjárás, egyre jobban kipirul az arcocskája egy-egy séta után. Összehúzza kabátját, és örömmel szeli át a szokásos útvonalat a falu és a kastély között, de most nem a cukorkabolt a cél. Egyrészt, van nála, másrészt meg, most egy jó meleg italra lenne szüksége, talán egy finom teára. Lehetne mondjuk egy bögre citromos, vagy nem is, barackos, mondjuk a zöldteát se vetné meg. Nehéz kérdés ez. Mikor leél, és benyit a belül kellemesen meleg Teaházba, nagy mosollyal az arcocskáján kezd kibontakozni a kabát szorításából. Még nem pillantott elsőre körbe csak a pincérlány mosolygott rá kedvesen, akitől végül egy finom különlegességet rendelt, és mondta, hogy majd az asztalkához kéri, ahová leül.    
Ekkor pásztázta át a helyet először, majd egy lányra tévedt a tekintete, nem véletlenül. Mindenki nézett rá, ez nem tűnt valami kedves gesztusnak, nem bírja a bámészkodókat. Arról nem beszélve, hogy úgy tűnt jókedvet kell csempészni a napjába, hát mire másra lenne jó Lucica, ha nem erre? Bátor léptekkel csökkentette a távolságot maguk között, odaérve pedig elég lelkesen kezdett bele.  
- Szia, leülhetek ide? Luca vagyok egyébként. Téged nem zavar ez a sok ember?
Néz körbe rosszallóan, egy-egy ember el is veszi onnan pillanatokon belül a tekintetét. De mit lehessen tenni, Lucus őszinte, ez kikívánkozott belőle.

Szia cuki sapis lány *---* mi a helyzet?  

Jajj, ez a kép pont olyan érdekes, mint én!  

Nekem is kell. Sokat.

Esküszöm azt hittem, magadnak köszönsz, Vikike.  

Szia Kata *--*

Hááát, ha te is akarsz ilyen csúnyaságot látni, amit nekem meg kéne tanulni.  

Lucicának sok butaságot tanítanak, amiket nem szeret. >.< Leginkább az olyan tárgyakkal küzd, amiben technikai és informatikai jártasságra volna szüksége, ami neki nincs.  
Nem akarok káromkodni Kata.  

Vikike xDD

Mire nem?   *elszublimál*

sziasztok pupákok! *--* Mizujs erre?

Néni!   Azt látom, elijesztettem őket?  

Lucica buksija fáj >-< Egyébként lenne dolgom, de el vagyok maradva velük >-<

Szia Állia *---*

Csókolom _Nem nénik és bácsi!  

Mesélsz nekem, ha már mesés nap van? *---*

Az engem cseppet sem zavar. * Odamegy a fiúhoz, leül mellé törökülésben és mesekönyvet nyom a kezébe.* A kis hableány legyen ám, mert azt szeretem!  

Olibogyi???   Nézzétek meg itt hagyott. Most szomorú leszek!  

Séllei K. Olivér - 2013.11.20. 15:53


Azért becéztelek, mert szomorúvá tettél, nem is mesélsz, és itt is hagytál. Meg még egyszarvút se kaptam tőled!  

Akkor menjünk el, és vegyünk nekem egy plüss egyszarvút *--*
Nembecéztelek most KornélOlivér.  

Jó akkor holnap jövök, melegen öltözz, szerintem hideg lesz. *---*

Olivér What? Miért ne?  

igen, amúgy a középsődet te nem használod? *--*

Majd én hívlak, ha szereted *--* mármint a neved  

Nem gondoltam semmire, csak, hogy megfogom a kezed és elmegyünk a boltba, és kapok tőled egy pihe-puhi unikornist *--* amit te már elneveztél, de nem emlékszem hogyan xD

*el is szalad*