Az utóbbi időben szabadideje megnövekedett, és lehetőségek híján valahogy odaszokott Tobihoz. Régóta ismerik egymást, jól elvannak egymás társaságában és barátnak tekinti. Van, hogy csak úgy bekopognak egymáshoz, együtt főznek, kettejük társasági élethez való igényei nagyjából megegyeznek.
A férfi invitálására igent mondott. Kötelezően meg kell jelenni az évnyitón, és ki mással tenné, ha nem magával az Eördöghel? Nem vitte túlzásba a készülődést, a szokásos minimális sminken és fésülködésen kívül nem kezdett magával semmit. A magassarkút és koktélruhát is otthon hagyta, egyszerű fekete nadrágot választott helyette türkiz inggel. A dísztalár alatt úgysem látszik semmi.
Bőven kész volt Tobi érkezésére. Csak belebújt a cipőjébe, onnan pedig a másikba karolva, lustán sétált fel a kastélyig. A lelkes elsősök már az első pillanatban kiakasztották. Hangosan sóhajtozva fogta magába a megjegyzéseket, inkább arra próbált összepontosítani, hogy aznap még nem evett semmit, és milyen finom lesz a vacsora a beszédek után.
- Lehet, hogy jobb lett volna beteget jelenteni - mondta ki végül miután átjutottak a navinés csoporton. Műmosolyt engedett meg néhány DÖK tagja felé, és gyorsan átfutotta tekintetével a már jelenlévőket.

Érezte a feszültséget Tobin. Köze sincs ahhoz, ami barátjában lezajlik minden ilyen alkalommal, de nem hülye, az együtt töltött idő alatt meglátta a különbségeket a viselkedésében.
DÖK elnökként kötelessége megjelenni az évnyitón, na meg biztos, hogy ha kihagyta volna, annak következményei lennének. Megpróbálta megerősíteni Tobit azzal, hogy alkarját finoman megszorította és nem is engedte el, amíg helyet nem foglaltak. Ott egy kicsit ült csak közelebb hozzá, mint ahogy azt az illem diktálja.
- Már mindegy - jegyezte meg halkan, és amíg az igazgató beszélni kezdett, Annelie a másik rellonos kezét húzta az ölébe. Tenyérrel felfelé fordította, majd lefelé sandítva, bőréhez alig érve végighúzta mutatóujját az életvonalán. Fogalma sincs a jóslásról, butaságnak tartja, puszta nyugtatásképp cselekedett így. Halvány mosoly rajzolódott ki arcán. A beszédből semmit nem hallott, még a tapsra se reagált.
- Iszunk egyet a csárdában miután ezt túléltük? - kérdezte halkan suttogva, és erre a néhány pillanatra saját mancsát a másikén pihentette meg. Kíváncsian pillantott fel rá, kereste a szemkontaktust.

Karácsonyi Bál
Benézet

Tényleg nincs kedve ehhez az egészhez, az ünnepeket is csak azért fogja a családjaival tölteni, mert muszáj, ahogy a bálon is muszájból kell megjelennie. Elnökként a szervezésben rendesen benne volt, tartania kell végig a frontot, ahogy mindig. Hisz ha már Majára rásózta a beszédeket, neki be kell vállalnia, hogy odafigyel a részletekre.
Épp pálcával a kezében egy félig lógó csillár alatt ácsorgott, mert valamelyik ökör hintának nézte és felcsimpaszkodva rá majdnem leszabta az egészet. A bűbájnak köszönhetően a csillogó-villogó csillár lassan visszaemelkedett a helyére és rögzült ahova kellett neki, Annelie pedig már az est elején gyilkos pillantásokkal illette azt, aki rá mert nézni.
- Boldog Karácsonyt neked is - megeresztett egy nagyon gyenge mosolyt a jókedvű ismerősök felé, majd aggodalmas pillantásokkal nézett körbe a teremben, hogy mi az, amit rendbe kell hoznia.
- Maja! - szemöldöke megemelkedett amikor meglátta helyettesét és ruháját kissé felemelve a lányhoz sietett. - Egy mozdulat és kint lesz a feneked ebből a ruhából - halkan, de érezhető nevelési célzattal mérte végig, majd ujjaival megpróbálta lejjebb rángatni a szoknya alját. Mivel ez nem igazán sikerült, pálcája segítségével adott hozzá egy jó öt centit az anyaghoz. - Úgy. Vállalható.

Saját Télapó

Hazautazott mindkét családjához az ünnepekre, egyik nap a cirkuszban, másik nap Ádámnál volt. Imádja az öccsét, szóval kihasználta az alkalmat rá, hogy kedvére gyömöszölhette. Erre a napra lustálkodást tervezett a családja, ő viszont edzett is, hogy lekösse a felesleges energiáit. A bogolyfalvi család egésze vele tartott, Noakot is beleértve, így az állatok most az egész cirkusz állataivá váltak az ünnepi időszakra.
Épp az edzés utáni tisztálkodásból tért vissza a lakókocsiba, ahonnan valamiért eltűnt az egész család. Esti sétához készülődve lábát csizmába bújtatta, és épp a sáljának feltekerésénél tartott mikor bekopogtak.
- Hol jár... Keve - meglepetten pislogott az előtte álló férfira. Szemöldöke megemelkedett, mert mielőtt még bármit mondhatott volna, az exnavinés magyarázatba kezdett.
- De én épp... - mondott volna valami frappáns kifogást, aztán felsóhajtott. Visszalépett a lakásba, hogy kabátját is felvegye, majd kilépett Keve mellé.
- Azért ugye nem fogsz megölni? Nem tudom, ki gondoskodna Noakról - vigyorodott el és kezeit zsebre dugva várta, mit szándékozik tenni vele a pasi.

Télapó

Saját sétát szeretett volna tenni, aztán érkezett Keve, akinek nem tud nemet mondani. Felöltözve, csinos állt az ajtóban, értelme se lett volna kifogásokat keresni, hogy miért utasítja vissza, ha már meglepetésről beszélt.
- Te nem is szalamantoni vagy... - vonta össze szemöldökét amikor fejben megpróbálta helyrerakni a kirakós elemeit. Közben a felé nyújtott kézre pillantott, és sajtjaira, amit viszont a zsebébe dugott. Néhány másodperc után megadta magát és kezét Kevéébe csúsztatta. Furcsa érzése támadt, mert nem gyakori, hogy ő fizikai kontaktust létesít szinte idegenekkel.
- Nem aggódok - ingatta meg fejecskéjét. A meglepettségen és kíváncsiságon kívül nem sok mindent érzett.
- Mondjuk, hogy a hop-hálózatot jobban szeretem - szavai az este csendjében halkan szóltak. Saját tempójában igyekezett Keve oldalán, ujjait néha-néha megmozdítva a másik kezének fogságában.
Egyáltalán nem tud annyit beszélni, mint aktuális elrablója, de nem érzett kínos csendet. Sokkal nyugodtabb, ha a természet hangjait hallhatja és nem az emberek dumáját.
Gyanús pillantásokkal méregette a szobrot, ami felé közeledtek, még talán egy erőteljesebb szusszanást is hallatott.
- Orra fogok buk... - elsőként a kezén érezte azt  szörnyű húzást, majd mintha a gyomrát rántotta volna valami a föld középpontja felé - niii - grimaszolással fejezte be a mondatot.

Télapó

Azért ment Kevével, mert nem úgy ismerte meg, mint aki képes lenne bántani, vagy elrabolni, ha épp ahhoz van kedve. Sőt, ami azt illeti, egész kedves és jó társaság ha leszámítja a nyomulását, ami viszont néha bosszantani tudja.
Nem volt a legkellemesebb az utazás, kicsit még a földet érés után is kavargott a gyomra, de igyekezett eltüntetni arcáról az undort és mosolyt erőltetni a helyére. Szorítása már nem volt, ezekben a pillanatokban épp csak a férfi tartotta markában a lány apró kezét. Húzta is ki, szabadulni akart, mert kezdett sok lenni az érintkezés.
- Egyben vagyok - bólintott és tenyerét kabátjába törölte, mintha került volna valami oda nem való is a bőrére. El kell neki nézni, nem tehet róla.
- Nehogy rám kösd azt... - tiltakozott volna, fejével követte is a válláig Keve mozdulatait. Majd úgy, ahogy a sétát, ezt is megengedte és bár bizalmatlankodott, legalább a terromágiájára számíthatott.
- Komolyan Keve, miért akarsz egyáltalán meglepni? - mert hogy ez egészen rendben van, de a miértjét továbbra sem fedte fel emberünk. Kezét szorosan fogva lépdelt mellette és fülelt, hátha meghall valamit abból, egyáltalán hol vannak.
Megálláskor kíváncsian forgatta körbe fejét, mintha a sálon keresztül látni lehetne valamit. De nem, szóval várnia kellett a másik instrukciójára, ami egész hamar megérkezett, Annelie pedig lehúzta szeméről az anyagot.
- Keve - ámuldozva nézett körbe, és elnevette magát. A fejét rázva sétált utána. - Betörtünk, vagy mégis hogy csináltad...?

Télapó

Csettintett nyelvével, mert nem szereti, ha kerülik a válaszadást. Csendben is maradt inkább, mielőtt még valami cifrát mondott volna a nem túl kedves reakcióra. Már nagyon érdekelte, miért hozta el Keve otthonról.
Várakozott, hallotta a kapunyitást és zörgést, minden egyes apró zajra megrezzent a füle. Türelmetlenül húzta le szeméről a sálat amikor a srác szabad jelzést adott, és hitetlenkedve nézett végig a vidámpark belátható részein.
- Nem akarom tudni - ingatta meg a fejét. Ha esetleg rájuk szabadulnának az aurorok, ő tudja azt mondani, hogy csak elrabolták. Slussz-passz, nem is akart jönni.
Átlépett a kapun, kisgyermekre hajazó, csillogó tekintettel nézett szét. Az egy dolog, hogy cirkuszban nőtt fel, na de vidámpark! Méghozzá nem is akármekkora. Mosolyogva fordul elrablójához és felhúzza vállait.
- Lőj nekem egy plüss-sárkányt - vigyorgott, nagyon vigyorgott. - Aztán üljünk fel az óriáskerékre! Sőt! Előbb oda akarok menni - mutatott is azonnal arra, aztán lépteit megszaporázta, futva indult a magasság felé.

Télapó

Nem volt biztos benne, hogy egész éjszaka kint akar-e lenni Kevével, de a vidámpark okozta boldogság el is feledtette vele ezt a részt. Élvezte, hogy a sok fény között most csak ketten voltak, nem kellett sorba állni, és szaladhatott az óriáskerékre, ahogy bírt.
Hatalmas mosollyal és gyermeki csillogó szemekkel nézett a fiúra lépteit lelassítva. Várakozott és Keve titkon le is nyűgözte azzal, ahogy pillanatok alatt kezelt mindent, ami kellett ahhoz, hogy mindketten felülhessenek a kerékre.
- Nem elég nagy az ágy hozzá, hogy több is legyen - nevetett fel. Szó nélkül tűrte, hogy a másik biztonságba helyezze magukat. Bár egy kissé feszélyezte a hirtelen jött közelség, mély sóhajjal inkább elnézett a másik irányba. Izgatottan várta a magasabb pontokat, ahonnan belátni a karácsonyi fényekbe burkolózott várost.
- Egyáltalán hol vagyunk? - kérdőn nézett újra rá. - És miért pont öt perc? Készülsz még valamire? Féljek? - a szokásosnál többet beszélt így hirtelenjébe, de nem sokáig. Egész testével próbált előre dőlni, amennyire ez lehetséges volt, és száját tátva nézett végig a lábaik előtt heverő helyen.

Télapó

Jól érezte magát, egyáltalán nem bánta, hogy nem hajtotta el Kevét, aki úgy néz ki, miatta rendezte így az estét. Nem hagyta, hogy az ilyen és ehhez hasonló gondolatok fejébe férkőzzenek, teljesen elzárkózott már magától a feltételezéstől is, hogy ez esetleg több lenne, mint egy sima baráti bulizás. Ennek értelmében nem is válaszolt, sőt, néma csendben maradt. Gyorsan elterjedt a híre, hogy újra egyedül alszik, de egészen eddig senki nem célzott rá ilyen pontossággal. Most pedig még menekülni se tudott.
Ezért, na meg a látvány miatt elterelte figyelmét erről, és tovább faggatta - mert ő ilyen. Kérdésre is szeret kérdéssel válaszolni.
- Talán? - ismételte a választ merő kétkedéssel a hangjában. Szemöldöke az egekben, aztán megforgatta szemeit. - Ne faggassalak - bólintott, elfogadva, hogy nincs esélye, jobb ha csak hagyja, hogy Keve kezébe kerüljön a vezetés teljesen.
- Mit? - pislogott nagyokat az ajándék hallatán. Erre nem számított, nem is akarta, és... A fa! Széles mosollyal nézte az agyondíszített szépséget. A nagy egyszerűség mániás lány képes lelkesedni egy ilyenért... - Figyi...ez valami...ahhjj! Köszönöm - belepirult ugyan, de egy gyors puszit nyomott a fiú arcára. Épp csak annyit időzött arcánál, hogy a másik levegőhöz se jusson, és már libbent is ki az óriáskerék üléséből.
- Menjünk oda! Most kérem azt az öt percet - vigyorogva nyújtotta felé a mancsát.

Télapó

Nem megszokott dolog ez, hogy Annelie bárkivel is kéz a kézben sétálgasson. Na de ez egy különleges alkalom volt, hogy Keve elvitte a vidámparkba és minden szomorúságot elfelejtett arra a kis időre. Boldogan nézett végig az óriáskerék által lábaik előtt heverő fényekbe borult városon, majd kisgyermekként indult meg a hatalmas fa felé.
Hagyta persze, hogy a fiú vezessen, mert hát ő ismeri a terepet, és közben végignézett mindent, már ki is tűzte a következő célokat sorban. Széles mosollyal torpant meg a karácsonyfa és Keve között.
Nem gondolta, hogy tényleg ajándékkal készült neki a másik, zavarba is jött rendesen. Nézett egyszer az emberre, egyszer a dobozra a fa alatt, aztán elvigyorodott és hátrálni kezdett felé, ha már arra nem vette a navinés a fáradtságot, hogy át is adja.
- Mi ez? - összefont szemöldökkel nézett a doboz felett rá. Leguggolt, úgy kezdte kibontani azt. Izgatottsága nem hagyta nyugodni egészen addig, míg a kezébe került a másik dobozka.
Nagyokat pislogva nyitotta azt ki, és csillogó szemekkel húzta végig mutatóujját a medálon.
- Csodaszép - súgta maga elé, majd a dobozt ott hagyva, a nyaklánccal a kezébe szökellt vissza a fiúhoz. - Köszönöm - azzal hálából nagy, cuppanós puszit nyomott az arcára.

Tobi


Várta már, hogy végre kimozduljanak otthonról Tobival. Barátságuk sokat megélt már, fog is még, ha rajta múlik, de még nem jártak a nekik való, hűvös északi partokon.
Nem nyaggatta sokat, hogy menjenek, de érezhetően otthon hagyja a vizsgaidőszak gondjait és minden mást, amikor elindulnak a kirándulásra amit annyira várt már. Kíváncsi, milyen helyre mennek és milyen lesz, a jövőbe való pillantás azonban eltűnik azon nyomban, ahogy a hoppanálást követően lábuk szilárd talajt ér fent északon.
Mély levegővétel közben mosolyodik el. Tekintetét lassan hordozza végig a csodálatos kis városon. Tipikus. Annyira szép, annyira valódi, egyszerűen más, mint otthon és ez eltereli a figyelmét mindenről. Szinte arról is, hogy nem egyedül érkezett.
Kacsóit kabátzsebébe dugja, nyakát kissé visszahúzza a nyakában lógó sálba és követi az emberét. Alaposan szemügyre veszi menet közben az épületeket, cégéreket, meg persze az itt élőket. Szívesen élne köztük.
Nyakát nyújtva torpan meg Tobi mögött és próbál átlesni a válla felett, hogy hová vezet a bejárat, melynek küszöbét hamar átlépik. Ajkába harap azonnal, megigézve néz szét az agyagvikingeken. Már majdnem beáll közéjük, amikor a férfi elsétál a közeléből és az egyetlen mozgásban lévő irányába indul. A pillanatnyi kislány korszakot a vikingek közt hagyva veszi fel a normál arckifejezését, s fejét felszegve áll meg mellettük. Neki nem kell szólnia semmit sem, csupán figyel és arcán mosoly terül el a kettejük beszédén.
Az ajtó feltárul előttük, ő pedig minden kétkedés nélkül követi a rellonost. Elvégre mellette nem eshet baja. Valószínűleg nem lefejezni hozta el erre a helyre.

Tobi

Ő, aki a szomszédot, vagyis Svédországot nevezte szülőhazájának, egyszerűen imádja ami itt van. Már abban a pillanatban, amikor szeme elé tárul a nyüzsgő kis város első utcája beleszeret a látványba és sejti, hogy mikor haza kell menni, foggal-körömmel fog kapaszkodni bármibe csak, hogy itt maradhasson.
Széles mosollyal néz fel Tobira, de épp csak egy pillanatra. Túl sok itt a látnivaló ahhoz, hogy a férfit nézze helyettük.
Vigyorát csak azért fogja vissza, mert elég őrültnek nézik őket anélkül is, hogy az almákra nevetne. A szagokra el is fintorodik, ami a csatornát illeti. Száját szorosan összezárja, nem szeretné túlzottan benyelni ezt az orrának nem kellemes bűzt.
- Ennél érdekesebbet? - kérdez vissza. Ujjai a férfi karjára fonódnak, mert ha csak úgy szabadon eresztené, valószínűleg perceken belül bottal üthetné a lány nyomát. Képes, és elmegy rablópandúrosat játszani az ínycsiklandó pisztráng illatát követve. Csak mint a macskák, fogná és meglovasítaná.
Így azonban követi, ha már van pontos hely, ahová a barát menni akar. Szedi a lábát amennyire itt lehet, mindent alaposan megnézve. Úgy sejti, bár egyikük sincs oda az emberek tömegéért, ide még el fognak látogatni.
Az a csend viszont, ami a kocsmában uralkodik, nyugtatólag hat Annelie-re. Félmosoly húzódik ajkaira, némán nézi meg a csarnok főbb részleteit. Kinézi maguknak a két masszív széket, ám... Hát nem oda teszik le a feneküket. Az a férfi épp annyira tűnik barátságosnak, mint ahogy azt a morranása mutatja. Az ő szeme viszont a másikon akad meg és a korsókon.
- És italt - célozza a kérést Tobiasnak, majd ahogy felnéz rá, fejével az imént szemügyre vett ember felé bök. Egyszerűen vonja meg a vállát. Csak szomjas. Dehogy iszik többet a kelleténél.
- Honnan ismered ezt a helyet? - kérdezi kíváncsian miközben bal lábát maga alá húzva helyet foglal a férfival szemben. Pillantása nem áll meg az arcán, eltekint a plafon, és a masszív belső tartószerkezetek felé.

Tobi

- Rummal - toldja meg Tobias kérését. Most nem akarna teázni, nincs itt az ideje, sokkal inkább vágyik valami erősebbre. Azt viszont nem akarja, hogy a férfi lehordja újonnan felvett szokásáért, na meg azért, mert elutasítja a teát. Jó lesz az.
A terem és annak berendezése, a színek, a hangulat most jobban leköti, mint az ember, akivel érkezett. Imádja. Ahogy a nyüzsgő utca, ez is felkelti az érdeklődését és első látásra beleszeret a varázsába.
Míg nézelődik, hallgatja a választ, a történet mintha csak a jelen lenne, megelevenedik a lány előtt. Ajka mosolyra húzódik épp csak egy picurkát, s a hátsó asztalok felé pillant. Tobias most duplán itt van vele. Van, akinek a hangját hallgatja, meg az, aki a helyiektől eltérően nem mulat, csak élvezi az ünneplést.
Lassan visszafordítja fejét és jobbját az álla alá helyezi. Megtámasztja rajta fejét, kékjeivel a másikat fürkészi. Az ő mosolya belőle is kivált egy halvány mosolyt. Nem tudja, mi volt a dolog igazi háttere. Ki volt az a személy, és miért volt ennyire fontos. Igazán nem is érdekli. Nem a szavak azok, melyekből megértheti.
Némán, maguk elé és egymásra mosolyogva várják ki, hogy a mogorva idegen kihozza asztalukhoz a reggelit, na meg a teát. Anne szájában összefut a nyál. Mostanság elnagyolja a főzést, így a reggelikészítés is kimerül egy banán meghámozásában. Az első azonban nem az evés, hanem az, hogy beleszagol a teába. Benne van, amit kért.

DÖK kivonulás
NE ajándékozz élő állatot

Szép az idő, elég egy póló is ahhoz, hogy a diákönkormányzat tagjai a boglyas térre kivonulva kampányoljanak a jó érdekében. Méghozzá azért, mert mostanság elszaporodtak az árva állatok és ezt meg kell akadályozni.
Annelie éppen mosollyal a pofiján simogatja meg Hestiát, a maine coonját, aki hajlandó volt kijönni vele annak érdekében, hogy még több embert odacsaljanak és ezáltal az emberek rájöjjenek, hogy az állatok cukik, de elég nézni és simogatni, nem kell otthonra úgy, hogy igazából nincs rá idejük.
- Maja! Kitennétek ezt oda, kérlek? - fordul helyettese felé és mutogat az egyik föléjük magasodó fára. Ha a lány vevő rá, már nyújtja is a nyuszis plakátot.

NE ajándékozz élő állatot
kivéve, ha az Hunter Bailey
őt passzold le minél hamarabb

Napszemüvegét feltolja a fejére mikor Maja és Alíz elvonulnak a plakáttal, hogy eleget tegyenek a kérésének. Nem vallaná be, de bírja a kis helyettesét, meg Alízt is, szóval ezen a napon kivételesen nincs semmi gondja, a jó ügy érdekében őszintén képes mosolyogni a vele dolgozókra. Sőt. Még arra a pasira is, aki látszólag utazásra készen csatlakozik be hozzájuk.
Kissé megemelkedik a szemöldöke mikor Hunter rákérdez a Hestiának történő udvarlásra. Elfojt egy vigyort és bólint. Az egyméteres macska pedig a padon ülve királynőként méri végig a hozzá közelítő férfit. Sárga szemei és pofája kritikusan vizslatja, majd néhány pillanattal később az ég felé emeli fejét, kihúzza magát. Itt már nem bírja megállni a gazdi, hogy ne nevesse el magát.
- Elfogadott szolgájának - böki oda Hunternek. Az együtt töltött hét évük alatt Anne látta már, hogy viszonyul az emberekhez. Valódi királynő, és csak az mehet hozzá közel, akit jóváhagy.
Közben körbenéz a kisasszony, a mellette elhaladók kezébe szórólapot nyom és kedvesen mosolyog. Ma még a kissé kivágott felső is szerepet kapott annak reményében, hogy így nem csak a "decukiezamacskaaaa" lányok fognak idetalálni.
- Hogy mi? - pislog vissza Baileyre. - Hunter Bailey segíteni akar? Mi az, ennyire nem akarsz elutazni?

NE ajándékozz élő állatot
kivéve, ha az Hunter Bailey
őt passzold le minél hamarabb

Az ezüst szépség talán csak gazdájára tud úgy nézni, hogy az ne legyen ennyire felsőbbrendű. Na de ők együtt alszanak, és bizony Anne leszidja rendesen, ha netán mérgében a vendégek ruhájára pisil. Hányszor kellett Noelnek arra ébredni, hogy Hestia a hasán készülődik elvégezni a dolgát...
- Férfiak... Már csak a pitizést kell megtanulnotok és talán még buksisimit is kaphattok - bólint a lány. Arcán némi megvetés bujkál, de a mosoly elfedi azt. Jobban érdekli a cél, amiért itt van, mint Hunter nőzési és ez esetben macskasimogatási szokásai.
- Egyébként segíthetsz, ha nagyon akarsz - fogja végül szaván egy vállvonás kíséretében. A kezében tartott, valamint a padra lepakolt szórólapokra mutat. Azokat kellene körbeadogatni, de igazság szerint nem nézi ki Baileyből, hogy nekiállna mosolyogva papírt adogatni egykori ágyasai kezébe.
Valójában nem tudja, hova indult a férfi, vagy nem most érkezett-e vissza, de a feltételezés úgy látszik, betalált. A visszakérdezésre viszont nem igazán tud mit mondani. Ő meg a hazalátogatás egy ideje máshogy működik. Dolgozni jár haza a cirkuszba, de a család és az ünnepek már nem játszanak nagy szerepet az életében.
- Én? Nem - lazán vállat von a kérdésre. - Egy ideje nem keresek csokit és tojást a kertben. Ja. Szar ügy.
Elvigyorodva lép közelebb hozzá, majd abból a távolságból nyomja kezébe a szórólapokat. Az ő keze ezzel felszabadul, és talán elég ez a cuki mosoly hozzá, hogy bevegye önkéntesnek.

Keve

Szalamanton és a cirkusz, meg a DÖK. Elég nyilvánvaló, hogy ezt Annelie nem hagyhatja ki, itt kell lennie és parádéznia a színpadon, ahol egész nap tűzi a nap és a napvédők ellenére is érzi a bőrén a változást.
Tervezi, hogy ha már itt van, bulizni is fog a munka mellett. Mivel általában csak ezzel foglalkozik, nem beszélt meg egy ismerőssel se semmit, tehát feltehetőleg egyedül fogja körbepartizni a fesztivál helyszíneit.
Most, hogy kezd lenyugodni a légzése és az árnyékban a bőrét se érzi kigyulladni, máris jobban van. Élvezte a karikáját, az előadást, de most nem vágyik másra, csak egy üveg vízre. Ezért, na meg átöltözési céllal veszi az irányt az öltözősátor felé.

Maga a szörnyeteg

Elsőként a kezébe vette vizespalackját, majd kellő felfrissülést követően a ruhái között kezdett keresni. Nem akarja túlzásba vinni, farmer sortot és egy sima trikót készít elő, aztán mivel a kutya se látja, öltözésbe fog.
Nagyjából a derekáig csupasz, amikor szemei elkerekednek és lendületből szeretné leütni azt az őrültet, aki jelzés nélkül a háta mögé settenkedik és veszi a bátorságot, hogy meg is puszilja.
- Mi a...?! - emeli fel a hangját miközben lendületből fordul meg szépen eltakarva magát kezei segítségével.
- Komolyan mondom Keve, meg foglak etetni Noakkal - hüledezik Anne. - Szerinted? Esküszöm a tüllszoknya mintája rá fog égni a combomra.
Lassan visszafordul a cuccaihoz, aztán egy szempillantás alatt átvedlik. Annyira nem foglalkoztatja a közönség most, hogy a barátja családfő lesz.
- Mit keresel itt? Nem kellene pelenkát cserélned és büfiztetned?

Maga a szörnyeteg

Egyébként imádja Kevét, de az ilyen meglepetéseitől feláll a szőr a hátán. Még jó, hogy ezzel a srác is tisztában van és kisétál Anne személyes teréből mielőtt a veséje, vagy más testrésze, szerve bánná.
- Ismeretségünk alatt még nem sikerült leimádkoznod rólam - vigyorodik el megvonogatva a szemöldökét. Ez most se változik, az biztos. Ami azt illeti, legközelebb már csak felöltözve fordul meg, azért mindent nem tesz közszemlére.
- Na megnézem, mikor vagytok legjobb haverok - piszkálódik. Látszik a arcán, hogy nem hatja meg a lebiggyesztett száj, de miután magához veszi a táskáját, megengeded egy kedvesebb mosolyt.
- Bagolyban értesíts. Nem megyek látogatóba. Kizárt - ingatja meg a fejét, aztán lassan átöleli Keve derekát és lábujjhegyre nyom puszit az arcára. Szigorúan az arcára.
- Szóval miattam? Átbulizzuk a hétvégét? Mint férfibúcsúztató? - igyekszik elfojtani mosolyát, míg felpislog barátjára.

Maga a szörnyeteg

- Ugyan Keve, imádod, mikor tüzet okádok. Valld csak be - neveti el magát, ennyi, idáig bírta tartani. Most jól esik a lánynak a kis törődés, már ami az ölelést illeti. Arról nem is beszélve, hogy Keve immár sokadszorra jelent meg nála bejelentés nélkül, ami lehetne gyanús is, de inkább nagyon is kedves.
- Támogató barátnő? - még a szemöldöke is felszalad, majd egy pár másodperc elteltével megrázza a fejét. - Teljesen igazad van. Legközelebb mellékelem az orvosi utasításokat.
Bólintva húzódik el, ezzel teret adva a férfinak. Még utoljára hátranéz, hogy elrakott-e mindent, aztán kezét a felajánlott kézbe csúsztatja. Természetesen, mintha az lenne.
- Koktél. Valami erős, és amúgy éhen halok - nem gondolkodik szinte semit, mielőtt kimondaná vágyait. Csak aztán eszébe jut, hogy mindig így van, neki vannak kívánságai és van körbeudvarolva. - Tudod mit? Mi a te első kívánságod?

A szörnyetegem

Nem tudja hová tenni Keve különös viselkedését. Az is meglehet, hogy mindig is ilyen volt, de... Nem, nem tud felidézni ennyire aranyos pillanatokat, még ha volt is. Betudja az apaságnak az egészet, semmi többet nem lát bele. Talán emiatt nem zavarja az sem, hogy kézen fogva sétálnak az etető-itató felé.
- Furcsa vagy - jegyzi meg, de kénytelen elmosolyodni a puszira. Talán még bele is pirul - ki tudja, a napsütéstől egyébként is pirospozsgás az arca.
- Tiéd vagyok ameddig akarod - rázza meg a fejét, mivel mára végzett a táncikálással. Ő valami főszám, vagy mi, ezért nem kényszerítik rá, hogy egész hétvégén rója a köröket és szórakoztassa a népet. Napi egy bemutató az elemével ott fent, és kész.
- Ja, és ingyen kapunk mindent, csak úgy szólok - villantja meg a nyakába akasztott fellépő kártyát. - A DÖK-re ránézhetnénk a hajón, ha van kedved. Van csókstand, támogatást gyűjtünk a gyerekeknek. Fizetsz valamennyit és lekaphatod az egyik csajt.
Meséli lelkesen, kerítőnőként, és közben megérkeznek a kiszemelt helyre. Van némi sor, ezért itt Anne szembe fordul Kevével és kíváncsian néz fel rá.

Mr. Lucifer - kicsit előre
Kibenézet

Amikor nem ismer őket senki, csak ketten vannak egymással - egymásért. Egy kis feketepiaci látogatás kellett hozzá és máris a zsebében volt két jegy az eseményre, de ahelyett, hogy az eredeti terv szerint eladta volna, inkább elkapta a házvezető helyettest és feldobta az ötletet, hogy menjenek el. Mert miért ne?
Erre van szükségük. Kibújni a bőrükből és életükből, minden felelősség alól és csak élvezni a nyarat. Ennek fejében a szokásosnál merészebb, de még mindig viselhető ruhába bújt, mezítláb, pohárral a kezében járkált egész nap.
Este van, vagy legalábbis az égbolt fekete, csak a csillagok ragyognak. De a napnak még nincs vége, kicsit sem. Lábát a tóba lógatja, és a versenyt most ő nyeri. Anne torkán csúszik le hamarabb a hűsítő italkeverék.
- Leiszlak a tó alá, megnézheted a hableányokat - neveti el magát Southra pillantva. Nincs visszafogottság, sem titkolózás, legalábbis részéről. Élvezi a férfi társaságát és nem akarja ezt letagadni. Az pedig, hogy kik ők és mik egymásnak...senkit nem érdekel.

Mr. Lucifer - kicsit előre
Kibenézet

Villódznak a fények, ő pedig érzi, hogy a már rég nem számolt mennyiségű ital megüti a fejét. Pár pillanatra lehunyja szemét és lassan féloldalas mosolyra húzódnak ajkai.
- Ha én nem is, az előbb láttam pár csajt akik megbámultak - fordítja fejét South felé. - Csak szólj és én... Mitt'omén, bulizok tovább míg befoglalod a sátrunk - széttárja karjait beszéd közben, és aztán visszaejti őket egyenesen az ölébe pakolt lábakra. Néha rátör a furcsa érzés, hogy hogy lehet ez ennyire egyszerű, de áldja a szomjoltók hatását amiért mindent megkönnyítenek.
- Nem bírok itt ülni! - csattan fel hirtelen, a férfi lábai pedig a földön landolnak amint Annelie felpattan. Kissé imbolyog, ezért megkapaszkodik a mellette álló idegen karjában.
- Hupsz... Boocsi - vigyorog össze a fiúval, aki egész aranyos, olyan ausztrál szörfös kinézetű. Persze ebből ő mit sem ért, de talán megelégszik azzal, hogy a lány édesen és becsípve mosolyog.

Mr. Lucifer - kicsit előre
Kibenézet

Nem áll szándékában lelépni idegenekkel, ha egyedül maradna is inkább táncolna, mint hogy olyat tegyen, amit később megbánna. Ennek ellenére az édesen mosolyogó fiúban látott valami lehetőséget - nem sátoros értelemben -, ezért is torpant meg amíg South onnan el ne húzta. Beszédén kissé meg is lepődik, mert ahogy mást sem, ezt sem tudta róla. Perfekt angol, ki hitte volna...?
- Félnél egyedül? - neveti el magát Annie. Szédül, érzi a bizsergést tagjaiban, de nem tudja eldönteni, hogy ez csupán az italnak köszönhető-e, vagy annak, hogy kéz a kézben sétálnak odébb.
Annyira lefoglalja a kezük összefonódása, hogy nem is nézi, hova lépnek, már csak arra eszmél fel, hogy a férfi megrántja, ő pedig valamivel hűvösebbet érez maga körül. Meglepetten áll fel a tóban amennyire magassága engedi, és míg feldolgozza a történteket, nagyokat pislog.
A zene mellett ugyan nem nagyon hallani, de arca kivirul és felnevet, majd csapkodni és spriccelni kezdi a vizet South-ra.
- Én tudom ám, hogy vizespóló versenyezni akarsz, de nincs olyan kockás hasad, mint nekem - vigyorog közelebb úszva hozzá.

Mr. Lucifer - kicsit előre
Kibenézet

Csak nevet és nevet, még akkor is, mikor le kell állnia, mert egyes férfiak lefogják. Már nem is először. Halványan tud csak visszaemlékezni az erdőben történt hasonló esetre, de abban biztos, hogy akkor józanul is határozottabban kinyilvánította akaratát, nem mint most. Mármint amennyit megengedhet magának egy hölgy.
- Próbára tennélek, igen - harap ajkába. Kissé kábán néz a kék szemekbe és meglepődik, hogy már nem fogják a kezét. Értetlenül ráncolja is a homlokát, nézi, ahogy South eltűnik a víz alatt. Amíg a fények bevilágítják a tavat, még látja, de a következő pillanatban rendesen meglepődik. Nem figyelte a tömeget, csak a férfit, de most arra próbál fordulni, amerre eddig még emberek voltak.
Hunyorog, próbája kivenni az emberek körvonalait a sötétben, köztük South-ét is a vízben. Szótlanul lebeg, a felbukkanó fényekre pedig a száját tátja. Az első csodálkozás után mosoly rajzolódik ki arcán, fejét hátradöntve az eget kémleli. Ezt az élményt meg akarja osztani a férfival, ha még nem tűnt el.

Mr. Lucifer - kicsit előre
Kibenézet

Ha csak pár napra is, de elfelejthetik, kik ők valójában. Ahogy azt is, milyen érzelmek kötik őket össze. Az ital ellazít, mindent könnyebbé tesz. Annie sem gondolkodik amikor utalgat, és jobb lenne, ha South sem tenné, csak kiélveznék egymás társaságát és bizalmát.
Az eget kémleli, csodálja a tűzijáték mintáit. Minden szikrát gyorsabbnak, maszatosabbnak lát a szédelgéstől, de ezt cseppet sem bánja. Különleges. Itt akarna maradni örökre.
Újból az az érzés keríti hatalmába. Jól eső melegség tölti el, ujjai automatikusan fonódnak a másik kézfejére. Nagyot sóhajt, akárcsak most tenné le minden gondját és tekintetét a férfira emeli. Finoman elmosolyodik miközben szembe fordulva vele kihasználja a víz adottságait és csak egy picit meglökve magát feljebb emelkedik. Kezeit South nyaka köré fonja, állát pedig a vállára helyezi. Még mindig a színes fényeket figyeli odafent.
- Azért majd táncoljunk is - említi meg csak úgy mellékesen.

Mr. Lucifer - kicsit előre
Kibenézet

Elhiszi. Csak kis időre ugyan, de elhiszi, hogy ez így normális és a kapcsolatuk nem bonyolult és félelmetes. Szíve a mellkasában már máshogy ver és a hasában is izguláshoz hasonló érzés keletkezik, de ő ebből semmit nem érzékel, annyira lefoglalja az ég színezete és South illata, amit még így a víz mellett is érez a nyakában.
Most először nincs köztük távolság. És Annelie ezt sokkal jobban élvezi, mint illene. Szorosan öleli a nyakát, fejét sem mozdítja. Csak lassan a lábait emeli és fonja csípője köré, ekkora hallja meg a dallamot, amit a férfi dúdolni kezd. Szemeiben tükröződnek a feltűnő fények, egy kis ideig csak élvezi a kettejük saját kis világát. Azt a világot, ahol nincsenek bekategorizálva, megnevezve, csupán vannak egymásnak.
Aztán fejét hátrahúzza, lazít a nyaka ölelésén is. A szemébe néz és finoman elmosolyodik. Még, hogy félnie kellene... Még, hogy rossz ember... Örül, hogy nem kell szavakba öntenie gondolatait, mert valószínűleg a férfi a tekintetéből is érti, mi jár a fejében.

Mr. Lucifer - kicsit előre
Kibenézet

Boldogan veszik el a pillanatban. Jó ideje vágyott erre, még ha próbálta is elnyomni. A két éve kezdődő kapcsolat sokáig csak az álmaiban jelent meg, sosem hitte, hogy egyszer újra látja Davidet.
Látja a mosolyt és azt a dorgáló tekintetet, ami sokkal lágyabb azokhoz képest, melyeket korábban produkált. Talán bízik benne, talán mindketten tudják, hogy a kialakult érzelmi szálakat nem szükséges elvágni, csak együtt kell élni vele és kihasználni. Legalábbis Anne azt reméli, hogy a férfiban is tudatosul az, ami benne már akkor az erdőben. Amikor majdnem elveszítették ezt.
South szemeiről tekintete az égre siklik, fejét egy kicsit hátra dönti. Az utolsó szikrákat figyeli. Nem érzékeli az időt, sem a külvilágot, így nem tudná megmondani, mennyi ideje van Southra ragadva, de ami azt illeti...még egy ideig nem szeretne elszakadni.
Ahogy az ég elsötétül, az ő szeme még nem áll készen az új fényviszonyokra. Nem lát semmit. Lábait szorosabbra fűzi a férfi csípője körül, majd kezei is mozdulnak. Vissza akarna húzódni a rejtekébe, a válla és nyaka találkozásához, ám megállítja a mozdulatban a másik keze. Ajkai elnyílnak az érintésre és szemei automatikusan csukódnak le. Sötét van, nincs is mit látni...
Ujjai lassú mozdulattal vesznek el a sötét hajában a tarkóján, miközben továbbra is lehunyt szemmel közelebb hajol. Oldalról közelíti meg, és nyom egy csókot a borostás arcára. Sokkal többet akarna, egész testében érzi.

Mr. Lucifer - kicsit előre
Kibenézet

A parton az emberek türelmetlenül várják a tűzijátékot követő bulit, őrjöngenek és lassan a zene a fényekkel együtt tűnik fel. Annelie ebből viszont már tényleg nem érzékel szinte semmit. Tompa zajként hat a külvilág, testében érzi csak a zene lüktetését. Az alkohol megtette jótékony hatását. Meggondolatlanul cselekszik amikor arcon csókolja a férfit, de nem bánja. Még nem.
Ereiben egy pillanatra megfagy a vér, majd amikor ajkai mozdulnak, a szíve is ezerrel kezdi pumpálni ereiben a vért. Úgy sóhajt fel, mintha egy iszonyú nagy súlyt tett volna le ezzel, és nem lennének határok, sem tegnapok és holnapok. Csak a ma, a jelen, ez a pillanat, amiben kapaszkodik a férfiba amíg a partra tartanak. Egészen addig a pillanatig nem engedi el magától, míg meg nem érzi a talajt maga mögött. Egy könnyed mozdulattal tolja fel magát és húzza a másikat is. Újabb és újabb csókot követelve dől szinte teljesen el a füvön.
Sokkal jobbak idekint a fényviszonyok, a színes fénycsóvák villódznak és láthatóvá teszik az alakokat. Így South is láthatja Annelie szemeiben azt, amit ki is nyilvánít a pólójába való kapaszkodással.

Mr. Lucifer - kicsit előre
Kibenézet


Érzelmekről szó sincs most. Ezen az estén, ennél a pontnál és a szonda kiakadásánál már nem foglalkozik azzal, milyen érzelmek kötik a férfihoz. Csak érezni akarja olyan közelről, amennyire csak lehetséges.
Nem állna meg. Ott helyben lerángatná a pántot South fejéről, ha nem szakítanák őket el egymástól. Meglepetten pislog fel, nem érti a hirtelen eltávolodást. Egy pillanatig azt gondolja, hogy a másik jobban észnél van és befejezi, mielőtt belemélyednének a dolgokba. Aztán meglátja a harmadik személyt az akciójukban.
Southnak nem is kell mondania, már tápászkodik is fel a földről kótyagos fejével, szétzilált hajával és csurom vizes ruháiban futásnak ered. Ujjaik szorosan fonódnak össze, nem kellene a tömegben elveszíteniük egymást.
Dülöngél, lábai néha összeakadnak és sikerül majdnem orra is buknia egy ilyen mozzanat során. Elneveti magát a saját bénaságán, és lelassít, majd a közelben felállított bódéhoz húzza a férfit. Nehezen bírná ki tovább a csók nélkül, melyet ad neki amint háta a deszkáknak ütközik.
- Sátrak? - sóhajt fel South tekintetét keresve.