ez a Várffy...

csodálatos vasárnapot  

két hét és karácsony, de bármikor idenézek, ti esztek, mintha már állna a fa

azt ne hagyd

lehetnél te a a ember, akit azért fizetnek, hogy megegye a vacsit a már kipukkadó pocakok elől

Mondjuk én biztos nem adnám anyukám főztjét, nincs annál jobb

Mindenki azt mondja, idén már nem diétázik... pedig a karácsonyra jobb felkészülni

Döncike!

Én is ezt teszem, pacsi!

Ölelj meg *_*

Denis A. Brightmore - 2019.12.09. 21:37


Awww, megeszlek  

Úú de menő lenne *_*

Ahogy mondod *_*

Heló off! Mi a helyzet erre?

ctrl+f5?

Boldog vasárnapot mindenkinek!

Csenge

Már csak egy kneazle baba maradt, akit Annie-nek muszáj volt pár napra hazavinnie, hogy felszabaduljon hely a bestiáriumban. Sam és Laney meg akarták tartani, hiába magyarázta el nekik, hogy így is rengeteg állatuk van, nem kell még egy macska is, aminek ráadásul az apjuk nagyon nem örülne. Igaz, a legtöbb esetben Annie-t sem érdekli, mit szól a mentettjeihez, de rendesen átgondolva bizony jobb helye lesz egy kedves gazdinál, főleg, ha az a lány egy iskolás. Márpedig meg van beszélve a találkozó, házhoz viszi a kis állatot.
Bagolypostán beszélték meg, hogy az iskola kapujánál fogja várni ő és a leendő házikedvence, Annelie pedig szereti időben elvégezni a munkáját. Már korán elindult a megbeszélt helyre, nem olyan sűrű a napja, hogy ne tehetné meg. Tíz perccel tizenegy előtt áll meg a kapunál és lerakja a hordozót, hogy Cica úr kinyújtóztathassa tagjait.
A kis ajtó nyílik, a kölyök pedig álmosan nyújtózva dugja ki előbb mancsait, majd orrát a rejtekből. Ő a leglustább, nem a szökős fajta, egy méternél tovább nem is megy Annie-től. Játszani viszont szeret, ahogy a nő leül mellé a földre, ő hanyatt vágja magát és elkezd kapkodni az ujjai után.

Csenge

Tökéletes az időjárás a sétához, neki pedig cseppet sincs ellenére kint lenni. Ha tehetné, a szabad ég alatt aludna, ahogy azt régen is tette, de hát ott a család. Talán mégiscsak kényelmesebb az ágyuk, mint a föld, így maradnak a nappalok, amikor viszont a szabadidejét szinte végig szabad levegőn tölti. Napsütés, kisállat, kell ennél több?
Nem számít, mennyi az idő, kellemesen elszórakozik a macskával, amíg a leendő gazdi megérkezik. Addig kap annyi pocaksimit, ami egy időre simán elég lehet, és egy fűszálat mozgat neki, amivel játszhat. Néha felnevet rajta, milyen kis ügyetlen még, bele kell tanulnia, hogy legyen egy elkényeztetett, játékimádó szőrgombóc, aki a saját négy lábán jár felfedezőutakra.
- Szia! - mosolyog az idő közben tüdejét is kiköpő kislányra. Nem szól érte, nem az ő dolga, van két gyerek, akire bőven elég figyelnie. Látja ám a reakciót, de hát mást nem is várt. A kislányok nagyon nagy része imádja ezeket az állatokat.
- Szagoltasd meg vele a kezed, hagyni fogja, hogy megsimogasd - bólint szelíden, végig figyelve az eseményeket. - Nincs még neve, rajtad áll, hisz te leszel a gazdája - még a kérdés előtt letisztázza, hogy mindeddig macskának volt keresztelve az állat.
- Nos azt remélem tudod, hogy ezekhez a bestiákhoz több türelem kell, mint a sima házimacskához. Bár szerintem vele nem lesz gond, nagyon kedves és lusta fiúcska.

Csenge

Mivel előzetes beszélgetés és egyeztetés nélkül felesleges utat nem tett volna meg, a szülei beleegyezést már rég elkérte a lánytól, illetve az örökbefogadással járó szerződésre is kért egy felnőttől származó aláírást. Olyan embereknek ad csak tovább állatot, akikről el tudja képzelni, hogy normálisan fognak bánni vele és nem csak akkor fognak törődni vele, amikor éppen kedvük tartja.
- Nem, dehogy. Amikor eszedbe jut, elnevezed - mosolyogva simogatja meg a kiscica fejét, aztán a táskájában kezd kutakodni. Fel is áll, hisz neki lassan véget ér a munkája, innentől a kislány feladata, hogy gondozza az új barátját.
- Ide szeretnék tőled is egy aláírást - felé nyújt egy kétpéldányos pergament, ami tartalmazza mindazt, amit már korábban átbeszéltek. - Ha bármi van, lent megtalálsz a faluban. Ahogy beszéltük, az összes oltást megkapta, ha nincs vele semmi baj, fél év múlva találkozunk.
Mosolyogva nyújtja át a kiskönyvet minden iratával Csengének és a saját példányát is elrakja a táskájába. Pálcaintéssel apróra zsugorítja a hordozót, amiben érkezett a kneazle, s tenyerébe zárja.
- Okos legyél, kölyök - még utoljára megvakargatja a cica füle tövét és ha nincs más kérdés, vagy óhaj-sóhaj, akkor Annie távozik is ugyanazon az útvonalon, amin érkezett.

Tóbiásnak bagoly kopogtatja az ablakát!

Boldog *ásít* reggelt

De egyeseknek jól áll az álmos fej

És a fésű is jó barát.
Nem tudom, szerintem egy kávé most nekem is jól esne. 🤔

Habbal?

*láblógatva issza a habos kávét* még vannak lovagok

Tóbiás   hozok én neked egy literrel

*már küldi is a dagi bagollyal*

De van kenyered

mikor is jössz?

A korona, az tart csak vissza

Igaz, koronám eddig is volt, nem tartott vissza

De se bukta, se Tobi

Az ördögöm

Talán számított rá. Várta. Érezte, hogy egyszer be fog ez következni, labilis volt az életük, a kapcsolatuk soha nem is állt stabil lábakon. Nehéz megmondani, mit érez, ő maga sem tudja. Jelen pillanatban egyedül a szabadságot érzi és azt, hogy boldog. Felszabadult. Még ha nem is tud semmit, úgy érzi, a kő, ami eddig lehúzta, most leszakadt a lábáról és felúszhat a felszínre, hogy levegőt vegyen. Tüdeje megtelik oxigénnel, arcát melengeti a napsütés. Olyasvalaki mellett áll, akiről észre sem vette, hogy végig az elmúlt tíz évben mellette volt. Most pedig itt van és Annelie megpróbálja rendbe hozni, amit elszúrt.
- Valld csak be, ki kellett mozdulnod - mosolyogva fordul Tobi felé. A kapcsolat kettejük között megfoghatatlan és behatárolhatatlan volt mindig is, de amikor az élete fenekestől felfordult, ő volt az első, akire gondolt, hogy szüksége van a jelenlétére itt az ismeretlen kellős közepén. Mivel egy egyszerű kirándulásra nem bólintott volna rá, határozott érvekkel állt elé. Szüksége van egy aurorra, mert az erdő mélye veszélyes, ráadásul védett és XXXX besorolású lény után fog kutatni. Pletykák szerint a faj kihalófélben van, a feketepiacon megnőtt a böklencszarv-őrleményre való kereslet. Itt, a Fekete-erdőben nem szokványos látvány ez a faj, mégis több helyi varázsló számolt be róla, hogy nem csak kifejlett, de még egészen apró egyedet is láttak.
Miközben elsétál a férfi mellett, végigsimít a karján hálája jeléül. Egyszerűen nem bírt volna most otthon maradni. Kellett ez, a friss levegő, az idegen táj, a csordogáló patak...