Állia Szipenni
ruha
Blanka szereti a telet, de ez a front teljesen kikészíti. Mostanában annyit fáj a feje, hogy már az ágyból is nehezére esik kikelni. Ráadásul még a csuklója is nagyon fáj, amit pár éve tört el. De most erőt vett magán és kimozdult a szobájából. Mivel odakint a szelek háborúznak és amúgy is hideg van, kint úgy gondolta ráhangolódik kicsit a szép, téli hóeséses estékre, amit az ablakából szokott nézni. Ennek legjobb módjának azt tartotta, hogy ha kicsit megpróbál valahol egyedül lenni. Valami szép, csendes és meleg helyet keresett, amit a Lélek szobában talált meg. Szóval felkelt az ágyából és kivonszolta magát a fürdőbe, hogy rendbe tegye magát. Letusolt, kivasalta a haját és felöltözött. Szóval körülbelül egy óra elkészült arra, hogy olvasson. Felöltözve megfogta kedvenc könyvét és elindult az előbb említett szoba felé. Végigment a folyosókon és a lépcsőkön. Közben orrot fújt, mert természetesen ő is náthás, de csak éppen hogy. Belépve a szobába jó érzés töltötte el. Mintha egy szempillantás alatt megnyugodott volna a lelke. Igen, valószínűleg ezért hívják Lélek szobának. Valami finom illatot érzett, de nem tudta eldönteni mi lehet az. Megnyugtató volt a nyugalom, a csend. Lehuppant a kanapéra és maga mögé húzott pár párnát. Kinyitotta a könyvet és elkezdte olvasni. Pár perc múlva felnézett, lerakta a könyvet az asztalra és felállt. Odatérdelt az ablakhoz és csak bámult maga elé. Nem is a látványt figyelte, csak simán elbambult. Feleszmélve már nem is emlékezett min gondolkodott. Kicsit kinyitotta az ablakot hagy jöjjön be egy kis friss levegő. Legalább három napja nem volt már kint a szabadban. Jól esett neki a hűvös szél még így is hogy majd meg fagyott.