31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bajai Emma összes hozzászólása (71 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 30. 18:05 Ugrás a poszthoz

Eleonóra

Úgy gondoltam, hogy teszek egy nagy sétát a birtok körül. A Rét-től indultam el. Sorban jártam be a helyeket. Áfonya mellettem sétált, így tudtam kihez beszélni közben. Nem voltam egyedül. Végül az iskola bejáratához értem. A szépen megművelt acél kaput csak egyszer láttam nyitva. Amikor megérkeztem. De most valamilyen oknál fogva tárva nyitva állt. Egy lélek sem volt a közelemben. Azt hittem, hogy biztos elromlott. Tovább akartam menni, amikor egy lányt pillantottam meg az út végén. Navine-s köpenyben van, magyarul csak és kizárólag új diák lehet.
~Ha úgy is ide jön, akkor megvárom, hogy ne érezze annyira egyedül magát!~gondoltam, és leültem az egyik kőre, hogy bevárjam. Áfonya fekete mancsai ráhuppantak csőszárú farmeremre. Elkezdtem simogatni a selymes szőrét, ő pedig  dorombolással viszonozta a kedves gesztust. A lány nem sokára oda is ért hozzánk.
- Szia! Én Emma vagyok! Pontosabban Bajai Emma! - mondtam. Sose volt, hogy olyannal találkoztam, aki még később csatlakozott az iskolához mint én. Lelki szemeim előtt már láttam is, ahogy együtt megyünk be az órákra, és tanuljuk meg a varázslás alapjait.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 31. 14:46 Ugrás a poszthoz

Eleonóra

A lány egy kicsit meglepődött a jelenlétemen, és végül ő is bemutatkozott.
- Köszönöm! - mondtam, amikor megjegyezte, hogy aranyos a kiscicám. Lehajoltam, és a kezembe vettem a kis feketeséget, hogy meg tudja simogatni. Közben egy kérdést tett  fel, amire készségesen válaszoltam.
- Én egy fél hónapja kerültem ide, de mivel csak úgy belecsöppentem a vizsgaidőszakba, ahogy most már te is, így inkább évet ismételek, minthogy most magoljak be mindent. - mosolyogtam rá. - Amúgy éppen Bogolyfalvi napok vannak! A legjobbkor jöttél! Tudod, az egy nyár búcsúztató! - hadartam, és rá kellett jönnöm, hogy szegény lányt nem hagyom szóhoz jutni.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 3. 20:42 Ugrás a poszthoz

Csajok


Amikor egy furcsa lány lépett oda hozzánk, mind a ketten felé fordultunk. Eleonóra illedelmesen bemutatkozott, míg én ott álltam, és láthatatlanul végigmértem a csajt.
Ő is Eridonos, ez a köpönyegén látszik. Ugyan olyan piros színű biléta van rajta. A pillantásom a kezére tévedt, ahol még egy két színes csík futott végig. Vörös haja tökéletesen illett zöld szeméhez.
El és Anna bemutatkozott egymásnak, majd az új lány felém fordult. Megkérdte a nevem, és rögtön utána elkezdett fecsegni.
- Én Emma vagyok! És...évet fogok ismételni. El pedig éppen most jött. - mutatott a lány kezében lévő táskára. - Én pedig Áfonya társaságában sétáltam egy kört, amikor megpillantottam.*mosolygott, és a macska a neve hallatán felnyávogott. - A falunapon én már voltam lent. A kis tavacskánál. És te? Nem tanulsz? - kérdeztem, és egyre jobban érdekelt, hogy mi van a lány kezével.
Elképzeltem, hogy a lány egy nagy művész, és éjjel-nappal csak festeget a szobájában. Aztán arra gondoltam, hogy mi van, ha betörő, és véletlenül egy művészi emberhez tört be, és feldöntötte az üvegcséket. De az is lehet, hogy bankrabló, és a piros és többi szín a patrónból van. Ezer, és ezer gondolat futott végig az agyamban, amikor hirtelen kibukott belőlem a kérdés.
- Miért ilyen a kezed? - kérdeztem, és még én is meglepődtem rajta, hogy meg mertem kérdezni.
~Szörnyű, előítéletes ember vagyok! Nem érdemlek barátokat!~
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. szeptember 3. 20:54
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 4. 13:54 Ugrás a poszthoz

Axel

Kint voltam az udvaron, amikor hirtelen elkezdett korogni a gyomrom. Arra gondoltam, hogy most már ki kell bírnom a vacsoráig, hisz hogyan kaphatnék enni. A gondolatmenetemet egy hang szakította félbe. Arra emlékeztetett, hogy van egy bizonyos konyha. Tudtam, hogy tilos lemenni, de nem volt más választásom mivel a hasam egyre csak kívánta az ételt.


Pontosan nem is tudtam merre van a konyha. De tudtam, hogy élelem kell a gyomromnak, mivel az egyre keservesebben korgott. Elkezdtem a lépcsőn menni lefelé. Ha rajtakapnak, végem. A falon függeszkedő képek közül voltak, akik aludtak, és voltak, akik észre sem vettek. Mikor már majdnem az ajtóhoz értem, megkordult a gyomrom, és az egyik portré felém fordult, és arcáról lerítt, hogy most bajban vagyok.

 - Mit csinálsz te ott? Oda nem mehetsz be! - korholt, mire én bűnbánóan lehajtottam a fejemet. - Csak nem akarod, hogy haragudjanak rád a tanárok. - még mindig nem szólaltam, csak a cipőm orrát néztem. A portré megsajnált, így a ráncait kisimítva elmosolyodott. - Na jó! Nem mondom el senkinek! De ha legközelebb meglátlak, akkor nem leszek ilyen engedékeny! - mondta, és meglátott egy másik fiút, aki a lépcsőn ballagott lefelé, így nem figyelt már rám. Ezt kihasználva gyorsan beszökelltem a félig nyitott ajtón.

A látvány, ami elém tárult, az valami varázslatos volt. A rengeteg manó csak úgy sürgött-forgott a konyhában. Az egyikőjük megpillantott, és rögtön hozzám lépett.

- Mit szeretnél? - kérdezte, és nem tudtam válaszolni. Szavak helyett egy újabb kordulást hallatott a hasam, mire én odakaptam a kezemet. A kisember rögtön tudta, hogy mit kell tennie. Szólt, hogy üljek le, és már el is ment. Egy srácot pillantottam meg az asztalnál. Gondoltam, hogy ő is hasonló helyzetben lehet, mint én. Úgy döntöttem leülök mellé. Egy darabig csak a manók dolgozását, és az evőeszközök csörömpölését lehetett hallani. Végül én szólaltam meg.
- Szia! Emma vagyok! Eridonos! - mutatkoztam be, és felé nyújtottam a kezem, mint ahogy illik.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 6. 23:59
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 4. 20:11 Ugrás a poszthoz

Axel

Láttam, hogy a fiú tekintete elkalandozik, mégis úgy gondoltam, hogy illendő, hogy bemutatkozom, ha már mellette ülök. De amikor megláttam, hogy nem is fülel, és megkérdezi újra, hogy mit mondtam, akkor meglepődöm. Bemutatkozott, és elkezdte kihúzni magát a dolog alól olyan dolgokkal, minthogy olyan szép ez a hely, meg hasonlók. De az én naivságommal el is hittem neki, hogy csak ez a gond, mivel a terem tényleg nagyon szép volt.
- Emma vagyok! Eridonos! - próbálkoztam meg újra a bemutatkozással. Valószínűleg felfogta, mert rögtön elkezdett kérdezősködni amint a manó meghozta a teáját.
- A suli nagyon szép, és igen én is új vagyok. - a beszédemet egy hangos korgás szakította félbe. Rögtön a hasamhoz kaptam a kezemet, és feszülten elvigyorodtam. A manó éppen akkor hozott neki egy csoki bevonattal terített csokis sütit, még több csokival. Először meghökkentem, hogy mi az a sok csoki. Gondolom, hogy ez a reakció kiült az arcomra is.
- Köszönöm! - mondtam félénken, és még mindig a hatalmas adag csokival szemeztem. Majd nagy nehezen, és egy villa segítségével, elkezdtem magamba gyürködni.
- És te? Új vagy itt? - kérdezte meg két falat között, mivel a csokis süti mennyei volt. Alig tudta megállni, hogy hagyjon magának szünetet lenyelni. mosolyogva fordult a sráchoz, aki beleszürcsölt a teájába.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 7. 00:02
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 7. 13:56 Ugrás a poszthoz

Csajok


Míg ők El táskájáról diskuráltak, én a lány kezét vizsgáltam. An egyik  pillanatról a másikra felém fordult, és velem kezdett el társalogni, így elkaptam a tekintetem a kezéről, és a szemébe néztem.
- A cica mágikus cica, de amúgy nem tud színt változtatni. - mosolyogtam a lányra. - És a bogolyfalvi napok nagyon jók voltak. - A lány közbeszólt, én pedig csendben végighallgattam, de közben állandóan a kezén járt az agyam. - Tudod, én sárvére vagyok, úgy hogy ismerem ezeket a dolgokat, de ez nem olyan volt, mint egy mugli esemény ahol mindenki kiáll a maga standjára, és árul. Itt minden belépő ember kapott egy virágfüzért, és volt tűzgyújtás, meg minden. Nagyon jó volt. Kár, hogy nem mentél le. Miért nem halasztasz évet? - kérdeztem. Szegény El nem tudott beszállni a beszélgetésünkbe, mégis tökéletesen el volt. Minket hallgatott.
A gondolataim a lány kezéről addig birizgáltak, amíg végül rákérdeztem. Nem erre a reakcióra számítottam, és rögtön gyanús is lett. Igaz, hogy millió és millió fajta lehetőség futott át a fejemen, akkor is azt gondoltam, hogy biztos nem igazak, és csak én képzelek bele valami nagy dolgot. Úgy tűnik az elméletek értelmüket nyerték.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 7. 14:19 Ugrás a poszthoz

Axel

Amikor már a második bemutatkozásomon túl voltam, akkor ő is megmondta, hogy mi a neve, odanyújtotta a kezét. Én persze udvariasságból elfogadtam, de amikor a szájához emelte a kezem, akkor egy kicsit elbizonytalanodtam, és szégyenlősen elmosolyodtam. Meghozták a teáját, és miközben az azon levő bagoly mintát elemezte, velem beszélgetettem, elég furcsa volt úgy beszélni neki, hogy közben nem néz a szemembe, de azért megpróbáltam.
  Miután túl voltunk a bemutatkozáson, és azon, hogy mikor jöttünk, hirtelen egy óriásit korgott a gyomrom. Gyorsan odakaptam a kezemet, és hálásan pillantottam a srácra, amikor nem szólt hozzá semmit. Úgy csinált, mintha nem is hallotta volna. Ez azért jó érzéssel töltött el. Nem sokkal később megjött egy süti, amit a manó nekem készített. A villámmal letörtem egy darabot, és a számhoz emelve bekaptam. Az érzés, ami elfogott, különös volt. A süti íze ismerős volt, és nem sokkal később rá is jöttem honnan. Melegség árasztott el, amikor az emlék a szemem elé ugrott.
  2007 karácsonyán éreztem utoljára ezt az ízt. Az ebédlőasztalnál ültünk. Az ünnepi ebéd véget ért, már csak a desszert volt hátra. Eszter ott ült mellettem, és éppen egy új játékot tanítottam neki. Apa arcán mosoly ült ki, ahogy nézett minket. Anya még a konyhában volt. A kandallóban égett a tűz, és mellettünk a fa fel volt díszítve. Egy tökéletes karácsony. És egyben az utolsó is, amit együtt töltöttünk. Anya nem sokkal később kijött, és kezében egy nagy adag sütit hozott. Régen imádott új dolgokat kipróbálni a főzés és sütés terén. Akkor csinált ilyen süteményt.
  Észre sem vettem, hogy már el is fogyott az egész. Feleszméltem. Axel akkor kérdezett tőlem valamit, így azt még hallottam. Szomorú arccal válaszoltam, egyrészt azért, mert az emlék még mindig a fejemben járt, másrészt pedig mert az otthonomról kérdezett.
  - Én a muglik világából jövök. Sárvérű vagyok. - mondtam ki nehezen.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. szeptember 24. 22:07
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 13. 17:54 Ugrás a poszthoz

Axel

  Amikor válaszoltam, hirtelen félrenyelt, és elkezdte nekem papolni, hogy ez titok.
  - Nekem nem titok. Vannak akik emiatt lenéznek, de én jobban szeretem, amikor a varázslók tisztában vannak ezzel, mivel ha bemutatom, hogy mit tudok, akkor sokkal jobb érzés, hogy én mit tudok, mikor először lenéztek a származásom miatt. - vallotta be a lány egyszerűen, és látta a halvány meglepettséget a srác szemében.
  ~Ezek szerint felkeltettem a figyelmét.~ mosolygott magában persze ezt kifelé nem mutatta. Kicsit furcsán nézett volna ki, ha éppen egy vér komoly témáról beszélget, ő pedig elmosolyodik.
  - És te ezt hogy gondolod? - kérdezte meg pár perc feszült csend után. Úgy érezte muszáj megszólalnia, mert ezt nem igazán bírja. Persze a feszültséget csak tovább fokozta kérdésével, de ezt először nem tudta.
  ~Most biztos tiszta hülyének gondol!~ szidta magát. ~ Hova gondoltam? Lehet, hogy nekem ez nem jelent semmit, de ők ezt biztos máshogy élik meg.~ Egy hirtelen kapott ötlettől megszólalt visszafojtva a fiú mondanivalóját.
  - Bocsáss meg! Tudom, most teljesen hülyének tartasz! - kezdte el, és komolyan is gondolta. - Még csak nem rég tudtam meg, hogy varázsló vagyok, és még nem igazán tudom az itteni szokások és hasonlókat. Tiszta hülye vagyok! - szidta magát már Alex előtt. - Tényleg sajnálom. - felkapta kis szütyőjét, és leugrott a székről, hogy a be/kijárat felé vegye az irányt.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. szeptember 14. 14:24 Ugrás a poszthoz

Axel

  Nem értette a fiú hirtelen kirohanását. De amikor elkezdett magyarázni, akkor teljesen úgy érezte, mintha csak egy kis pisis lenne. Erre eléggé bepipult, és ezért arcán egy kis pír jelent meg. Mikor a srác befejezte a mondanivalóját, akkor  csak a dühöt érezte, és egy hirtelen kirohanás erejével válaszolt a sértésekre.
  - Bocsáss meg, hogy méltóságod előtt használni mertem ezt a szitok szót! - mondta iróniával a hangjában. - Legközelebb jobban figyelek, hogy mit mondok neked, mert úgy tűnik, hogy neked nem mindegy. - mondta, és elakart menni, de az utolsó pillanatban visszafordult. - Én nem érzem sértésnek a sárvérű jelzőt. Nem tudom ki találta ki, de akkor is. Én nem veszem magamra. Neked sem kéne. Az egész kioktatásoddal jobban megsértettél. Lehet, hogy én még csak egy buta kis elsős vagyok, de nekem is vannak érzéseim. - mondta, és megfordult, és kinyitotta az ajtót. Előtte viszont még odaszólt a kis manónak aki a sütit hozta, és megköszönte a figyelmességet.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 26. 11:43 Ugrás a poszthoz

Eris

  A lány sorban nyitogatja a fiókokat, és a polcokról is ledobál mindent. Nem találja. Közben állandóan oda-oda kapja kezét a nyakához, hátha mégis ott bújkál a rejtett kincse. De persze nem volt ott. Már az egész szobát végigvizsgálta legalább kétszer, de nincs meg. Leroskadt a padlóra, és szomorúan maga elé meredt. Egy egész kis ötletes gondolata támadt, ami arra ösztönözte, hogy felálljon, és kiszökjön az épület területéről. Miközben a lépcsőn haladt lefelé, előhúzta pálcáját, hogy ha valaki mégis megállítaná, korrigálni tudja a hibáját, miszerint nem volt elég óvatos.
 ~Biztos, hogy ott van! Nem lehet máshol!~ öntötték el elméjét a gondolatok.
  Elég gyorsan kiért, és minden egyes rezzenésre odakapta a fejét. Már közel járt a házhoz, ezért lopakodó üzemmódra váltott. Belépett az elhagyatott házba, és elment a lépcsőhöz. Minden lépésénél nyikorgott a padló, mintha segítséget kérne. Óvatosan fellépdelt a lépcsőn, és a két szoba közül bement a bal oldali szobába. A padlót nézte át először, majd sorra vette a régi bútordarabokat is, amik dohos szagot árasztottak magukból. Végül az egyik fiók legaljában találta meg, és arcára kiült a győztesek vigyora.
  De ekkor a földszintről ajtónyikorgás hangja hallatszott. Kikukucskált az ajtón, ahol egy lány lépkedett felfelé. Bement a másik szobába. Emma tudta, hogy most kell cselekednie. Gyorsan kislisszant a szobából, de bepillantva a szemben lévő teremben, furcsa dologra lett figyelmes, és nem tudta szó nélkül hagyni.
 - Te mit csinálsz? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel, és a lány reakcióját figyelte.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 27. 19:22 Ugrás a poszthoz

Eris

  Láttam, ahogy egy cigaretta dobozt húz ki a faládikóból. Ezt már nem hagyhatta szó nélkül. Megszólal, és hangja olyan erélyes, és magabiztos volt, hogy még ő maga is meglepődik. A lány olyan természetes arccal nézett vissza, mintha csak az iskola területén tartózkodnának. Ezt azért eléggé furcsállta, és rögtön tovább érdeklődött.
  - Mit keresel itt? - kérdezte, és rájött, hogy  legautomatikusabb kérdést kihagyta. - És ki vagy? - tette hozzá. A lányt most kicsit sem hatotta meg az, hogy nem volt udvarias, és nem mutatkozott be. Ez egy teljesen más helyzet volt. Itt nem a rendes környezet uralkodott, hanem egy ócska régi házban voltak, amiről sok kísértet história szólt a kastélyban.
  Egy újabb lépést tett a lány felé, hátha végre megtudja amit szeretne. Újra feltette kérdését.
  - Ki vagy te? Egyáltalán az iskolához tartozol? - fakadt ki a lány, mert nem igazán tudta elviselni azt, hogy nem tud mit csinálni, csak a csendes házban ácsorog egy idegennel.
  Hirtelen becsapódott mögöttük a szoba ajtaja, és Emma idegesen kapta oda a fejét. Senki nem volt ott. Odalépett, hogy megpróbálja kinyitni, de zárva volt. Dörömbölni kezdett a felületen, és közben ordibált torka szakadtából.
  - Engedjenek ki! - mondta, de nem jött válasz a túloldalról. Még egyszer megpróbálkozott a kinyitással, de nem jött össze. Visszafordult az idegen lányhoz.
  ~ És pont vele kellett összekerülnöm~ morgott magában. Nekidőlt az ajtólapnak, és háttal lecsúszott rajta egészen amíg le nem ért a földre.
  - És most mit csinálunk?
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 28. 08:25 Ugrás a poszthoz

Eris és Mesélő

  A lány nem válaszolt a kérdésemre, mert a falakból, és a kis sarkokból ízeltlábú lények közelednek feléjük. Emma gyorsan felpattan, hogy minél kevésbé érjék el. A pókszerű lények csak közelednek. A lány megfordul, és az ajtót kezdi el rángatni, de az nem nyitódik ki. Arcán kétségbeesett könnycsepp gördül le. Kezével folyamatosan lökdösi le a állatokat a lábáról, de az egyik belemart a kezébe, és a lány félájultan zuhan a padlóra. Mielőtt végleg elvesztené az eszméletét, még visszanéz a másik emberre, aki már a padlón van, és ezer meg ezer pók mászik rajta.

  Amikor felébred furcsa érzés keríti hatalmába. Nem tudja, hogy kicsoda, és hogy hol van. Valahol mélyen derengeni kezd neki valami. A legelső kép ami a szeme elé ugrik, az a húga. Ismeri, és tudja ki az, de a nevén nem tudná hívni. Egy megszokott mozdulattal a nyakához kap, ahol egy kis csillag formájú medál lóg. Erősen megmarkolja, szinte már fáj. Hirtelen valaki hozzászól, és csak akkor kapja fel a pillantását. Egy fekete hajú lány ül vele szemben. Még észre sem vette.
  - Azt hiszem Emmának hívnak... - dadogta, bár ez nagyon furán hatott a fülének. A másik lány felállt, és kiakart menni a szobából. Hát Emma sem volt rest, rögtön talpra ugrott, és a lány után vetette magát.
  - Te tudod hol vagyunk? - kérdezte, szinte elfúló hangon. Haja az arcába csúszott, és megérezte azt az édes méz illatot. Ettől derengeni kezdett valami. Egy tavaszi kép villant be, ahol a nagy kalászok között fut. Barna haja ide-oda csapódik a hátán. Mosolyog. Egy borostás arcú ember követi, és a nevét kiabálja. Elkezd futni a lány után, mivel ő nem állt meg. Utoléri a lányt, és egy könnyed mozdulattal a magasba emeli. Mind a ketten nevetnek.
  Ennyi volt az emlék, de azért ez is valami. Visszatér a komor életbe, ahol most azt sem tudja, hogy hol van, vagy hogy mit csinál. Mit keresett egy ilyen romos házban? Annyi kérdés tódult az agyába, de nem volt kitől megkérdeznie. Senkit nem ismert. Csak az emlékében lévő férfit, és a húgát. De vajon ők hol lehetnek?
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 29. 22:20 Ugrás a poszthoz

Eris és Mesélő

  Emma gondolatai egyre jobban belefáradtak a sikertelen kutatásban, amit az agyában végzett. Semmit nem talált. A másik lány kiszaladt a szobácskából, és meg sem állt a friss levegőig. Emma követte, és közben olyan ismerős tárgyak mellett haladt el. Hirtelen beugrott egy kép valami kastélyról. Onnan jöhetett ide.
  ~ De hol a kastély?~ kiért a szabadba, és megállt.
  - Amúgy téged, hogy hívnak? - kérdezte meg a másik kék ruhást, de ő nem válaszolt, csak tovább kérdezgetett. - Fogalmam sincs, hogy mi történt. Nem emlékszem sokra. Az rémlik, hogy Emmának hívnak. Van egy húgom. Elég fontos lehet. Egy férfi is rémlik, valószínűleg az apám. Van egy nyaklánc a nyakamban, aminek ismerős az érintése. Olyan megnyugtató, és valami kastély féleségből jöhettem ide. Ennyi az összes emlékem - tartott egy kis szünetet, mert azért neki is jó volt egy kicsit összerakosgatni az információkat. - Te mire emlékszel? - kérdezte meg végül, mert azért fúrta a kíváncsiság. Közben belül magát korholta, hogy miért ilyen kíváncsi. Vagy talán alapból ilyen lenne?
  Egy pillanatra kezdett tisztán látni, de most már megint minden tiszta ködös.
  ~ Vajon hol lehet a húga? ~ lebegett a fő kérdés a szeme előtt.
  - Meg kéne keresnünk azt a kastélyt. Talán úgy többet megtudunk. Ugye segítesz, hogy ráleljek az emlékeimre? Nem akarok egyedül maradni a nagy semmivel. Mást nem igazán ismerek rajtad kívül - vallotta be.Tiszta hülyén érezte magát. Egy olyan lányra kellett bíznia magát, akinek még a nevét sem ismeri.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. december 19. 18:54
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 30. 23:52 Ugrás a poszthoz

Hall-O-Weeeeeen - Keiko

  Úgy gondoltam, hogy ha már úgyis Halloween van, ne ücsörögjek egyedül a sötét, komor szobában egyedül. Így fogtam az összes sminkemet, és ruhámat, és az ágyra borítottam. Fogtam egy régi fekete pulóvert, és elkezdtem szaggatni. Végül eléggé összeállt a ruhám egyes darabjai. Utána már csak a sminkemmel kellett bajlódnom egy jó időt. Még jó, hogy régebben egy csomó olyan videót nézett, ahol látta hogy kell ultra jól kinéző, de ijesztő sminket felrakni.
  Vagy egy órán keresztül tartott, de végül sikerült a mű. A tükör elé álltam, és szemügyre vettem magam. Fekete szakadt cuccokban voltam. Egy nagy ruha, amit össze-vissza szaggattam. A felső készet patentosan rám simult, az alsó pedig terebélyesen állt körülöttem. A ruhán és a karomon szétszórva vérnyomokat tettem, de minderre a smink tette fel egy pontot. Falfehér alapozó volt rajtam, és a szemem körül erős fekete smink. Mintha elfolyt volna egy erős smink. Mindenhol műkarcolások éktelenkedtek, és szám széléről vörös művér csorgott. Hátamon fekete tollakból összerakott szárny volt, és fejemen egy fekete glória díszelgett. Úgy néztem ki, mint egy igazi bukott angyal. Készen álltam elindulni.
  Lassan haladtam a szoknyám miatt, és mindenki megnézett. Lehet, hogy kicsit eltúloztam a dolgot.
  Mikor leértem a rétre nem ismertem senkit, ezért odablattyogtam az étellel telepakolt asztalhoz. Jól nézett ki. Még el is mosolyodtam. Szívesen beleharaptam volna az egyikbe, de nem tehettem. Elmosódott volna a sminkem. Hirtelen valaki megfogta a vállam. Készen álltam. Bevetettem a legijesztőbb fejemet. Nem számíthatott rám, már szörnyen festettem. Illetve jó értelemben szörnyen. Megfordultam, és egy lányt találtam magammal szemben.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. november 1. 20:57 Ugrás a poszthoz

Eris és Mesélő

*Emma és a másik lány a romok előtt gondolkoznak. Egyszer csak megszólal az ismeretlen, akinek a nevét még mindig nem tudja Emma. A lány értelmetlen arckifejezéssel figyeli az elfúló hangokat, és próbálja megemészteni. Igen, ő is pontosan erre vágyott mielőtt még elvesztette volna a gondolatait, és emlékeit. Arra emlékezett, hogy neki mindenkinél többet kellett teljesítenie. Új volt azon a helyen. De milyen helyen is?
  Talán be kéne nézni a romok közé. Valami vonzza. Talán megleli ott az emlékeit. Vissza-vissza térnek a gondolatai, és már tudni fogja, hogy kicsoda? Vagy csupán rádőlne az egész kóceráj?
  - Én sem tudok többet! *jegyzi meg a másik mondatára. Pár percig mind a ketten csak elmerengnek.*
  - Talán meg kéne próbálni bemenni! Lehet, hogy nem borulna ránk a várrom. Úgy érzem, hogy ott megtaláljuk a választ mindenre.* mondta magabiztosan, és a másik lányra pillantott. * - Együtt? *kérdezte bizonytalanul.*
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. november 12. 20:58 Ugrás a poszthoz

Eris és Mesélő

  Hirtelen megváltozott minden a két lány körül. Falak nőttek ki. Színek jelentek meg halványan, majd egyre erősebben. Feltűnt a négy ház zászlaja is. Emma szeme egy pár pillanatra megakadt rajta, és amikor valaki a karjának ütközött, felébredt merengéséből. Hirtelen felindulásból felkiáltott.
  - Héj! Nézz a szemed elé! - ekkor nézte csak meg az ismeretlent. A lány nem nézhetett a szeme elé, mert nem volt szeme. Nem volt arca.
  Emma arca megmerevedett, és elakadt a szókincse. Hirtelen nem tudta, hogy mit gondoljon a sok információ láttán. Egy percre világos lett minden, de utána megint összezavarodott.
  A nagy dilemmából Eris ébresztette fel. Szinte már el is felejtette a lány jelenlétét. Eris marka a lány csuklójára szorult, és elkezdte kihúzni.
  - Mi van? Hogy én tettem? Ugyan úgy elfelejtettem az emlékeimet ahogy te is! Nem tudok semmit, és ez nem csak téged idegesít - mondta a lány, mert az idegei eddig bírták. Ez már túl sok volt neki. - Ne engem hibáztass azért, amibe éppen úgy belekerültem ahogy te is. De annyit tudok, hogy ezt ketten kell végig csinálnunk! Nem hiába vagyunk ugyanolyan ruhában, és ébredtünk fel ugyan ott. Ez biztos, hogy nem véletlen. Azt viszont nem tudom, hogy ez kinek a beteges játéka, de én minél gyorsabban túl akarok lenni rajt. - mondta ki a lány egy szuszra, és utána kellőképpen felszabadult. Mintha legördült volna róla egy adag aggodalom. Egyelőre.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. december 19. 19:16
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. december 14. 19:03 Ugrás a poszthoz

Téli Kirándulás - Bécs

Emma már napok óta készülődött a kirándulásra. A bepakolás számára nem volt nehéz, hiszen szüleivel sokat költöztek. Gyakorlott volt már. Attól függetlenül annyira izgult az utazás miatt, hogy egész éjszaka nem tudott aludni, és attól rettegve, hogy valamit nem tesz be, állandóan kipakolt, és utána be. Az éjszaka folyamán csak pár órát aludt, és már 5-kor fent is volt. Lassacskán felöltözött, és kibattyogott a találkozási helyre. Már háromnegyed előtt 5 perccel volt, de már ott is voltak egy jó páran. Néhány percen belül szinte mindenki ott volt. Mellette egy srác állt, aki összevissza forgott, és a bográcsával, ami a táskájára volt kötve állandóan eltalálta a könyökét. Szegény fiú már annyiszor kért bocsánatot tőle. Ő mindannyiszor csak azt mondta, hogy semmi gond, és a végén már nevetett is. Amira egy kisebb előadást tartott a helyes viselkedésről, majd végre elindulhattak. Egy kis megállót tettek, hogy kis csapatuk utolsó két tagját is maguk mellett tudhassák.
Végre valahára megérkeztek a gyönyörű terembe. Az egész gyönyörű volt. Amira megint beszélt, bár a figyelmét nem igazán kötötte le egészen addig, amíg nem ért a szobabeosztásig. Tejesen fel volt dobódva, bár senkit nem ismert a szobatársai között. A többiek társaságában megközelítette a szobájukat. Úgy tűnt, hogy mindenki ismer mindenkit, de amikor mindenki beért a terembe, egy Noel nevű srác rögtön elkezdte a bemutatkozást. A bográcsos srác is a szobában volt. Fynnek nevezte magát. A lány cuccait egy felső emeleti ágyra dobta. Még egy páran bemutatkoztak. Úgy tűnt, egész jó kis csapat gyűlt össze.
- Én Emma vagyok! - mondta, és próbált a lehető leglazábbnak tűnni úgy is, hogy teljesen ideges volt, hogy mit fog most magával kezdeni a kirándulás alatt, hiszen senkit sem ismert közelebbről. Levette kabátját, és csizmáját, és felmászott az ágyba amit kiválasztott. Onnan hallgatta a többieket tovább.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. december 20. 19:38 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás - Lethifalva

*Emma teljesen fel volt pörögve a történésektől. Pár napja érkezett meg Bécsbe, de máris egy másik helyre tart. Bécs is szuper volt, de amiket Lethifalváról hallott, az arra utalt, hogy ezen a helyen még jobban fog szórakozni. Bár az is igaz, hogy még sohasem próbálkozott a snowboardozással vagy a síeléssel. Viszont gördeszkázni fogjuk rá, hogy tudott. A snowboard nem lehet sokkal másabb. A különbség csak az, hogy havon csúszunk. De ha mégsem nyeri el a tetszését a dolog, akkor még mindig ott van az a lehetőség, hogy elmegy korcsolyázni. Úgy is gyakorolnia kell még néhány trükköt.
Mikor beértek a kis előszobába, rámosolygott a recepciós nőre. Sohasem bírta ki, hogy ha valaki rávigyorog, akkor ő ne viszonozza a gesztust. Utána végig hallgatta amit egy ismeretlen férfi mondott. Végül Amira kezdett neki saját monológjával a szobabeosztást illetően. Emma izgatottan várta, hogy mi sül ki belőle. Szeretett volna már a pályán lenni, de azért ismerkedni sem árt. Így odasétált ahhoz a lányhoz, akire azt gondolta, hogy ő Tiff. Reménykedett benne, hogy jó embert szólít le. Kár, hogy szinte senkit nem ismert, pedig már egy ideje itt vannak.*
- Szia! Emma vagyok! Melyik szobát szeretnéd választani? Mert nekem teljesen mindegy! *mondta, és közben barna hajával babrált idegességében. Még kiskorában szokott rá erre a rossz szokásra. Közvetlenül az után, hogy leszokott a körömrágásról. * - Te tudsz síelni? Csak mert én nem! *csacsogott a lány. Amikor fel van dobva, akkor sohasem tudott magán uralkodni. Egyszerűen képtelen volt rá. Csomagjával együtt bementek a szobába. Ledobta a barna padlóra a táskáját.* - Aludhatok a felső ágyon? Mindig is szerettem ott aludni! *folytatta, de emlékeztette magát, hogy talán a sok beszéddel egészen megrémíti a lányt, és még az ő társaságát is elveszti. Ezért becsukta száját, és gondolta, hogy majd hagyja a lányt beszélni. Hisz még nem is igazán ismerték egymást.*
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. december 20. 19:38
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. december 21. 19:33 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás - Lethifalva

*Miután új szobatársammal betértünk a hármas számú szobába, lepakoltam a felső ágyra. Úgy vettem észre, hogy rellonos barátnőm inkább csak egyedül szeretne lenni, ezért elkezdtem a falétrán felfelé mászni. A nagy táskámból sorban húztam ki a dolgokat. Keresett valamit, de persze a tárgy a legalján volt. Kipakolt egy kék farmert, majd egy feketét, és így tovább. Aztán jöttek a felsők. Mikor már mindent kivett belőle, már csak pár tárgy maradt a ládában. De azok közül már kitudta választani azt, amit keresett. Egy könyvet, amely nem volt más, mint a lány kedvenc könyve a Vámpírakadémia. A könyv tetején egy vörös hajú lány volt, mivel a könyvsorozat második részét hozta magával. Belelapozott volna, de az alsó ágyon levő lány megszólalt, mire ő lenézett. A haja az arcába borult, így éppen hogy látta a kis, vörös színű macskát.*
- Egyáltalán nem zavar! Sőt, tetszik, hogy végre láthatok egy állatot is. Mindig is szerettem őket! *mosolygott, de nem akart nagyon rámenős lenni, így inkább a helyén maradt, és nem rohant rögtön a macskához, hogy megsimogassa a buksiját.*
- Hogy hívják? *kérdezte hogy legalább beszélgessenek egy kicsit. Közben szépen elkezdte visszafelé rakosgatni a cuccait a zsákba. Közben a szeme megakadt az egyik ruhadarabján, amit nagyon régen látott már. Teljesen elgondolkodott azon, hogy hogyan alakíthatná át azt a pulóvert. vajon ha kicsit megvágná néhány helyen, akkor jobb lenne, vagy csak rontana a helyzeten?
Hirtelen észbe kapott, hogy valószínűleg elég furán nézhetett ki, ahogy csak a pólóra mered vagyon koncentrálós fejjel. Hát igen, ez rá vallana! Mindig hülyét csinál magából mások előtt. Miért elsős még?  Ha nem lenne, akkor nem kéne azon paráznia,  hogy ki hogyan vélekedik róla.
Leeresztette karját, és újra elkezdett pakolni. Közben még mindig agyal a sok butaságon, amik még mindig az idegpályáit támadták.*
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. december 21. 19:34
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. december 31. 18:03 Ugrás a poszthoz

BUÉK mindenkinek! Bocsi, de valószínűleg most jövök fel ma utoljára, szóval BUÉK! Smiley)
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. december 31. 18:11 Ugrás a poszthoz

:)) Köcce!
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 1. 22:08 Ugrás a poszthoz

Lucy

  Emma a kastélyban sétálgatott, amikor egy kisebb csapat mellett elhaladva hallotta, hogy a kis tavacskához készülnek a délután. Jó ötletnek találta, ezért a tanítás után gyorsan elszaladt a szobájába, és lepakolta cuccait. Kiengedte a haját, és felvett egy kényelmesebb ruhát. Dolgait egy pici táskába pakolta, és elindult a rövid kis úton. A terület szélén helyezkedett el a terület, és a tónál még csak pár ember lézengett. Ujjatlan kesztyűjéből előtűnt pirosas színű bőre, amivel lelökött egy kis adag havat az egyik virágcserép széléről. Magasított talpú csizmája alatt ropogott a hó minden lépésénél. Mindig is imádta a fagyos téli délutánokat. Gondolatai közben minduntalan elkalandoztak. Erre volt jó ez az egész itt lét. Hiszen végre rendbe tudta szedni a gondolatait. Magáról, az iskoláról és a családjáról. Már nagyon hiányzott neki a családja. Az elején, amikor idekerült, még csak a húgát féltette, de most már a részeges apja is hiányzott neki. Hiszen ő is a család tagja. A barátait is hiányolta, pedig itt is vannak ismerősei. De azért mégsem ugyan az a helyzet. Az egyik fához sétált. A régi szép időkben az apja mindig azzal viccelődött, hogy megrázta a fákat, és a hó a lány nyakába esett. Emmának ezen az emléken mosolyognia kellett, és úgy gondolta, most neki is ki kell ezt próbálnia.
  ~ Hiszen miért is ne? ~ gondolta, és összeszedve minden erejét a egy óriásit rúgott a fába. A hó fele az ő nyakába esett, de ez kicsit sem zavarta. Inkább az a másik hang érdekelte, ami a fa másik feléről jött felé. Odament, mert gondolta, hogy a hó lehetett a gondja szegénynek.
  - Jajj, nagyon sajnálom! Nem akartam! Azt hittem nincs itt senki! - szabadkozott a lány.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 2. 12:45 Ugrás a poszthoz

Lucy

  Emma a gondolataiba meredve észre sem vette, hogy közben a fa mögé állt egy másik lány. Ő pedig a fán lévő fél havat rázúdította szegényre. Amikor odament a lányhoz, akkor sűrű bocsánatkérések közepette próbálta a lányról valahogy leszedni a havat. Szőke, hullámos haja volt, és sötét szeme. Egy pillanatra Emma elmerült abban a csokoládébarna szempárban. Valakire emlékeztette, de nem jutott eszébe, hogy kire. Valamit a titokzatos lány, még magasabb is volt nála.
  A szőke hajú lány, csak mosolygott a lányon, de Emma attól még felelősnek érezte magát.
  - Hát, ha nem gond! - húzta el a száját. - Amúgy Emma vagyok! És te? - kérdezte, és arcára egy barátságos mosolyt erőltetett. Ha valaki vele volt, akkor sosem szokott szomorkodni. Akkor majdnem száz százalékosan a partnerére figyelt, és nem volt rá ideje, hogy a saját dolgaival törődjön. Kezével a nyakához nyúlt, de ott csak a kabátja puha anyagát érezte. Teljesen elfelejtette, hogy tél van, és ezért a dzsekije megakadályozza, hogy a keze a kis csillag alakú medál hűvös féméhez érjen. Hozzáért kissé kócos hajához, és egy könnyed rántással az egészet taszította. Nem ért sokat, mert utána vissza is hullt a barna hajtömeg, de attól még jó érzés volt.
  - Én Eridonos vagyok! Még csak most elsős! És te? Még nem láttalak erre felé. - magyarázta a lány szokásához híven. Amikor új emberrel találkozott, akkor szerette, ha legalább az alapokat ismeri róla. Ő már csak ilyen volt. Akinek ez nem tetszik, annak el lehet menni. Bár ez még nem igazán fordult még elő vele.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 2. 14:15 Ugrás a poszthoz

Ádám, és a többeik

  Az óra csörgésére ébredt reggel Emma. Gyorsan kinyomta. Visszafeküdt a pihe-puha ágyába, de már nem tudott vissza aludni. Tudta, hogy fel kell kelnie. Ide-oda vergődött, de aztán kócos hajjal kikelt az ágyából. Percek alatt felöltötte magára a szokásos ruháját, és egyik sarokból a másikba közlekedve készülődött tovább. Fehér műszálba öltöztetett ágyát bevetette. Haját féloldalas fonásba kötötte, és lesétált a lépcsőn, hogy a szokásos reggelit elfogyassza. Amikor belépett a teremben, az első ami megragadta a figyelmét, hogy az elvarázsolt plafonról pici, puha pelyhű hó esett.
  ~ Ez csak egyet jelenthet. Hogy kint is esik az a fránya hó. ~ sóhajtott egy nagyot.
  Az ódon fa asztalok hosszú sorban álltak. Emma kinézett magának egy egészen szimpatikus helyet, ahol csak pár ember üldögélt. Nagy léptekkel átszelte a helyet.
  ~ Vajon jó ötlet, hogy a helyett, hogy ismerős arcot keresnék, ideülök egy rakás ismeretlenhez? ~ gondolkodott, és közben oda is ért a csoporthoz.
  - Ide ülhetek? - kérdezte az egyikőjüket. Kezét rátette egy egyik üres szék háttámlájára. A szemek rá szegeződtek, aztán az egyikőjük bólintott. Emma kihúzta az ülő alkalmatosságot, és leült. Tányérjára rakott néhány frissen sült zsemlét, és egy kis gyümölcsöt.
  ~ Vigyáznom kell az alakomra. Itt az ember percek alatt elhízhat! ~ gondolatai cikáztak. Közben szemével követte a keze mozdulatait, amivel megkeni a péksüteményét.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 3. 20:36 Ugrás a poszthoz

Blanka

  Délután volt egy kis szabadideje Emmának, és úgy gondolta, hogy meglátogatja ezt a híres helyet. És legjobb tudomása szerint csak itt találhat arról a személyről feljegyzéseket, akit kiskora óta imádott. Csak most derült ki, hogy az a személy tényleg létezett, nem csak egy mítosz.
  Úgy hogy órák után gyorsan felszalad a szobájába, hogy letegye a cuccait, és már rohant is a Déli szárny első emeletére. Az utasítás szerint, amit kapott, egy férfi festményét kellett megkeresnie, és belesúgnia a fülébe a nevét. Ezen az akadályon elég könnyedén túl lépett, és belépett a titkos folyosóra. Elég sötét hely volt, és a lány örült amikor a végére ért. Hangtalan léptekkel slisszant be a furcsa helyre, és szeme elkerekedett a csodálattól. Plafonig érő könyvespolcok, roskadásig telt könyvekkel. Amikor levegőt vett, érezte a könyvek édeskés illatát, amibe az emberek is szívesen bele-bele szagolnak. Odalépett a polchoz, és olvasgatni kezdte. Szinte minden meg volt található ott. A régi latin írástól kezdve a mai magyarig. Emma egy francia könyvet szemelt ki magának, amelynek a borítója sötétlila volt. Körbe nézett, de nem talált helyet, ahova leülhetne, hogy elolvassa a könyvet, ezért úgy döntött, hogy nem igazán foglalkozik vele. Lecsüccsent a földre, és ölébe véve a könyvet olvasni kezdett.
  Már egy órája ücsöröghetett ott a könyvet bújva, amikor furcsa, szösszenő hangra lett figyelmes. Először nem foglalkozott vele, de amikor másodszor hallotta meg, felnézett. Egy furcsán vibráló zöld gömbre lett figyelmes. Hunyorogva ránézett, és lassan felállt. Egészen közel sétált.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 4. 19:55 Ugrás a poszthoz

Blanka

  Sok időt töltött a könyvtárban. Ültében a lábai teljesen elgémberedtek, és ezért levette a cipőjét. Akkor bukkant rá a furcsán vibráló fénygömbre. Amikor megpillantotta furcsa érzés lett újra rajta. Úgy érezte muszáj odamennie, és megérintenie. Mintha magához vonzotta volna a lányt. Mikor felállt, és csupasz lába a hideg padlót érintette, egy pillanatra felszisszent.
  ~ Nekem is le kellett vennem a kényelmes cipőt! Hátha felfázom! ~ korholta magát. Ruhájának egyik pántja lehullott a karjára. Egy könnyed mozdulattal fel rántotta, közben meg sem állt a gömb felé. Mikor már egész közel ért, kinyújtotta a kezét, hogy megérintse, de az utolsó pillanatban egy fekete árnyat pillantott meg a bal oldalán. Kezével lassan a ruháját tapogatva kereste a pálcáját, de nem volt nála. Biztos ott hagyta, ahol a cipőjét is. Önvédelmi célból megfordult, hogy a legrosszabb helyzetre is felkészüljön. Eléggé kiszolgáltatott helyzetben volt, de akkor sem adja fel harc nélkül.
  Legnagyobb meglepődöttségére semmi féle veszély nem fenyegette. Sőt. Egyik régi ismerőse állt mögötte. Emma teljesen megilletődött.
  - Szia! Úr isten! Teljesen rám hoztad a frászt! *mondta kicsit kipirulva az izgalomtól. Nem tudta elhinni, hogy így beparáztatta magát.
  ~ Ugyan! Itt mi lenne ennyire veszélyes? Vagy talán lehet, hogy az a történet, amit most olvastam volt ilyen furcsa hatással rám. ~ elmélkedett magában, és külön-külön végig gondolta, hogy még mi lehetett ilyen hatással rá. Persze ez a lista nem volt annyira hosszú, úgy hogy szinte biztos, hogy a könyv tette ezt vele. Vagy a hely spirituális vonzása? Ilyen benyomást kelt az emberekben?
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 6. 13:07 Ugrás a poszthoz

Blankácskám:D

  Emma egy kicsit megijedt az új jövevénytől, de amikor megpillantotta barátnőjét, újra visszaült a mosoly az ajkára, mint mindig.
  - Jaj semmi gond! Biztos a könyv tette ezt velem! Már egy ideje itt vagyok, és beleolvastam. Kicsit horrorisztikus, és ijesztő. Ez lehetett a gond! - mondta, és a könyv borítóját vette szemügyre. Eddig meg sem figyelte. Az alapja a szürke egyik árnyalata volt, és vérrel volt rá felírva a cím. "Az ördög játszmája". Elég ironikus, hogy egy ilyen ijesztő, furcsa helyen horrort olvas.
  ~ És csodálkozom, hogy megijedtem? ~ hökkent meg, majd visszafordult az éppen beszélő barátnőjéhez.
  - Most vettem észre a gömböt, és gondoltam megnézem közelebbről. Még soha nem láttam hasonlót. Te tudod, hogy mi ez? - kérdezte, és tekintete mindig vissza-vissza tévelyedett a vibráló fénygömbre.
  Csak most, hogy a veszély elmúlt kezdte el érezni, hogy a talaj milyen hűvös. Kirázta a hideg, amikor tudatosult benne, és úgy gondolta, hogy most már éppen ideje visszahúznia rocker bakancsát. Vissza szaladt hát a cuccaihoz, és elsőként a fa pálcáját vette fel, amely megnyugtatóan simult a bőréhez. Majd felkapta lábára barna cipellőjét, és visszasétált a lányhoz.
  - Te akkor ezért vagy itt? - kérdezte, és egy ujjával a fényforrásra mutatott. - És ezek szerint bemászhatunk a könyvekbe? Én csak azt tudtam, hogy itt találhatok történeteket az egyik kedvenc mitológiai példaképemről. - mosolygott. - De ha már itt vagyunk, akkor nincs kedved...tudod...velem együtt belemászni egy könyvbe?
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 6. 13:23 Ugrás a poszthoz

Lucy

  Emma alapjáraton egész normálisan szeretett viselkedni. De most, hogy a nagy egyedüllét, és a honvágy megkörnyékezte, igazán kedve lett arra, hogy becsapja a szegény kis elsőst, aki most jött ide. Persze a végén biztos volt benne, hogy elmondja neki a teljes igazságot, de addig is jó lesz egy kicsit szórakozni, hogy elvegye a figyelmét. Így legalább nem azon töri a kis buksiát, hogy mi lehet az otthoniakkal.
  - Tudod, ebben a tavacskában nem igazán csak sellők vannak. Én inkább sziréneknek mondanám őket. Gondolom hallottál már róluk. A természet gonosz lényei, akik a hangjukkal, és a bájukkal elvarázsolnak, és magukhoz vonzanak, majd mikor elég közel érsz hozzájuk, megfogják a karodat, és berántanak a vízben. Addig tartanak ott, amíg meg nem fulladsz. - mondta enyhén horrorisztikus hanggal. Gonosz vigyorral figyelte, hogy a lány mit szól a történetéhez.
  - És ha már itt tartunk, akkor lehetséges, hogy beszélnem kéne neked az őrült rellonosokról. Van nekik egy külön pincéjük, ahol az újoncokat kínozzák, és különféle dolgokat próbálnak ki. Talán még varázslatokat is. Engem néhány eridonos mentett meg, mert el akartak vinni. Ombozi volt az első, aki eljött értem. Tőle különös képen félj! - ijesztgette, és közben egyre-egyre közelebb lépkedett a lányhoz.
  Emma saját magán is elképedt. Ő nem szokott ilyeneket csinálni. Hiszen ez milyen undok dolog? De ebbe most nem akart belegondolni. Hiszen olyan jó érzés volt. Ha más megcsinálhatja, akkor ő miért ne tehetné? Az egyik legjobb szórakozás a világon.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 9. 19:45 Ugrás a poszthoz

Blankám

  - Igazából igen! De csak olvasni! - tette hozzá gyorsan, aztán meghallgatta barátnője magyarázatát a gömb titkairól.
  Mikor Emma megtudta, hogy mire jó az a gömb, rögtön letette a kezéből a könyvet, és örült, hogy valaki elmagyarázta neki, mielőtt még véletlenül belecsusszant volna.
  - Persze, hogy nem ebbe megyünk bele! Elég öngyilkos dolog lenne. - szólta el magát a lány. - Akkor keressünk valami mást. - ajánlotta fel, és az egyik polchoz lépett. Ujjával végig cirógatta a könyvek gerinceit, és közben elolvasta a címüket. Az egyiknél megakard, és a szeme is rá szegeződött. - Ezt nem hiszem el!  - kiáltott fel, és kihúzta a helyéről. - Ez nem más, mint a Psycho! Hitchcock az összeset megvette, amikor filmet csinált belőle, hogy senki ne tudja a végét. Soha, egyetlen példányt sem adott ki a karmai közül. Én is csak a filmet láttam. De attól még nem akarok bele mászni! - mondta, amikor magához tért a bódultságából.
  - Oké, most nem kell hülyének nézni, szeretem a filmeket, és a könyveket! - mondta, kissé vigyorogva. - Na de most térjünk rá a könyvre, amibe belebújunk.
  Ezután Emma nem igazán fordult vissza a lány irányába, csak amikor a könyveket mutogatták egymásnak.
Bajai Emma
INAKTÍV



RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 10. 13:25 Ugrás a poszthoz

Lucy

  Egy pillanatig úgy tűnt, hogy a lány nem fogja elhinni. De utána csak a rellonosokról kezdett el fecsegni, aminek egyértelmű jele volt, hogy a sellős, szirénes dolgot teljes mértékben bevette. A lánynak akaratán kívül is mosoly jelent meg az arcán, és nem bírta tovább. Kibukott belőle a nevetés.
  - Te komolyan elhitted? - kérdezte, és hangja egyszerre volt lenéző, és kedves. - Huhh...azt hittem a levitások okosabbak. - jegyezte meg. - Jah, és közlöm, hogy a tóban nem élnek se sellők, se szirének. - mondta közlés képen. - Szóval semmi para. Amúgy a rellonosok is tudnak jó fejek lenni, persze! De mindig ilyenek. Engem sem akartak elrabolni. - beszélt hozzá, és magyarázott meg mindent, mint egy dedósnak. Igazából nem akarta lenézni a lányt, de olyan régen gonoszkodott már valakivel, és itt volt ez az ártatlan lány, aki még csak nem rég került ide. Szegénykén most Emma éli ki a rossz érzéseit.
  Mikor már úgy tűnt, hogy nem fog mást mondani, Emma megfordult, és útnak akart menni. De aztán belegondolt, hogy mennyire esne rosszul ennek a lánynak, ha egy kis gonoszkodás után itthagyná csak így. Meg az eridonosokra is nagyon rossz fényt vetne. Szóval inkább csak a fához sétált, és elkezdte piszkálni a törzsét.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bajai Emma összes hozzászólása (71 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel