36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szombat Anna összes RPG hozzászólása (137 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 12. 23:48 Ugrás a poszthoz

Kamilla

 Egy mosollyal az arcán forgatta a szemeit. Tény, hogy az újságot elsősorban a friss pletykák és csámcsogni való történetek miatt járatták a diákok, de neki sosem tartoztak ezek a rovatok a kedvencei közé. Véleménye szerint a személyes teret meg kell hagyni az embernek, és sokszor ez túllépet a határon. Persze ha kellett, hát megcsinálta. De inkább a kulturális rovatot választotta.
 Még egyet kortyolt a kávéból, mielőtt felvázolta volna a legnagyobb tervét. Igen, nagyobb tervnek tartotta, mint a kolumbiai kalandozásait. Mondjuk az inkább Nath ötlete volt. Ő csak az árral sodródott, mint mindig. Persze ennek most már vége.
 - Persze, hogy egyedül - vonta fel a szemöldökét. El sem tudta volna képzelni, hogy ha egyszer leköltözik a faluba, vagy egy igazi albérletbe, lakótárai legyenek. Persze olcsóbb lenne, ha többen lennének, de a kényelem most az első. Pénze van elég. Szűken ugyan, de elég.
 - Nos éppen ez az... - mindkét tenyerét a meleg csésze köré fonta, majd oldalra nézett. Nem volt kenyere a következő dolog, de tényleg nem ismerte ki magát igazán ezen a területen. - A segítségedet szeretném kérni ebben. Arra gondoltam, biztosan jobban ismered a lakókat, és talán van olyan, aki kiadna egy garzont vagy ilyesmi.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 13. 22:41 Ugrás a poszthoz

Lovagom

 - Azt hiszem, erről meg kell kérdeznem Minát - nézett a magasba mosolyogva, majd nevetve vissza a férfira.
 Eddig észre sem vette a csokrot, annyira lekötötte a férfi látványa. Hitetlenül nézett először csak a rózsákra, majd vissza Nikora. Még sosem készült neki senki ilyesmivel.
 - Csodálatosak - vette át őket kissé tétován. Nem is tudta volna magát igazán kifejezni, annyira meglepődött.
 Niko érintésére pillangók kezdtek el táncot járni a gyomrában, ahogyan minden egyes alkalommal. Hozzá fog egyáltalán szokni ehhez valaha is?
 Kis fáziskéséssel a karórájára lesett. Lassan vánszorgott rajta a másodpercmutató. Öt óra elmúlt. Már nincs sok hátra.
 - Kevesebb mint egy óra múlva. Hatkor.
 A pult felé pislantott, hogy meggyőződjön arról, még senki sem hiányolja. Nem mintha olyan vasmarokkal irányítanák a dolgokat, de akad egy-két olyan munkatársa, akik élnek-halnak a pletykákért. Ő pedig nem akarta, hogy róla élesítsék a nyelvüket. Pláne, hogy a szerencsének köszönhette, hogy Ádám ismét alkalmazni tudta a cukrászdában.
 - Menjek át a csárdába? Vagy itt találkozunk? - terelte vissza gondolatait és tekintetét az előtte álló férfira. Sokkal kellemesebb volt.
 Nem is volt kérdés a részéről, hogy munka után együtt töltik a szabadidejüket. Szíve szerint a nap husszonnégy óráját vele töltötte volna. De sajnos valamiből meg is kellett élniük.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 13. 23:56 Ugrás a poszthoz

Lovagom

 Eddig nem tűnt olyan soknak az az egy óra, ami még hátra maradt, most viszont egy örökkévalóságnak fog hatni. Ebben már akkor biztos volt, mikor az órájára pillantott.
 Követte Niko pillantását az öregember felé, és abban a pillanatban a pokolba kívánta az egészet. Minek kell ennyire türelmetlennek lenniük az embereknek? Mintha nem lesnék így is minden kívánságukat attól kezdve, hogy belépnek! Talán kibírnak még pár percet. Azért rámosolygott a vendégre, amolyan "egy perc és jövök" tekintettel, majd visszafordult a férfihoz.
 - Remek ötlet! - válaszolta széles mosollyal. Nem sok faluban járt az országon belül, de Nikoval már másodszor fognak elnézni Szalamantonba. Első alkalommal is imádta.
 - Ne késs! - jelentette ki határozottan. Biztos volt benne, hogy ha egy perccel is később jelenne meg a férfi, Anna mindenféle történetet kitalálna, miért hagyta hoppon.
 - Hatkor, itt - búcsúzott, amint hallotta a sürgető torokköszörülést a háta mögött. Ideje volt végeznie a dolgát, így hát nyomott egy gyors csókot neki, és már fordult is a vendég felé.
 Félúton aztán egy pillanatra megtorpant, mikor tudatosult benne, hogy mit tett. Nem volt benne biztos, hogy éppen milyen viszonyban vannak, de egyszerűen annyira természetesen jött neki a mozdulat, hogy fel sem fogta.
 Egy pillanatra még összeszorította a szemét, majd egy mély levegő után nekilátott a munkának.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 28. 21:07 Ugrás a poszthoz

Kamilla

 Világ életében önállónak tartotta magát. Rákényszerült. És ebben a mesterképzése előtti egy év is keményen alátámasztotta. Így meg sem fordult a fejében, hogy bárkivel összeköltözzön, már csak azért, hogy könnyebb legyen. Kamilla felvetése persze igaz volt, de nem mindig jobb a könnyebb.
 - Persze, de van épp elég pénzem és időm arra, hogy egy garzont vagy egy kisebb lakást fenn tartsak. És kezd egy kicsit szűk lenni a toronybéli szobánk a többiekkel... - Na igen. Az a sok állat, azzal a sok másikkal... vagyis a szobatársai is cserfes eridonosok voltak, akiket bár imádott, kellett neki bizonyos fokú magány. Vagy mondjuk inkább biztonság a cuccainak.
 Inkább kortyol egyet a lassan már langyosnak mondható kávéjába. Elő is kotorja pálcáját, hogy felmelegítse. Szerette hosszan inni a löttyöt, kifejezetten jól esett az íze. Kivéve persze akkor, mikor Kamilla mondatára félrenyelt.
 Köhögött egy keveset, hogy helyre álljon a légzése. Niko említésére kissé összerándult a gyomra. Igen, talán pont ezért is akart kivenni egy lakást. Egy házban vele azonban... olyan messzinek és lehetetlennek tűnt.
 - Köh... köszi - köhögött még néhányat, hogy a maradék kávé is a helyére kerüljön. Érezte, ahogyan az arca kezdi felvenni a hajának színét, de ez betudható volt a köhécselésének. - Majd rákérdezek náluk is, hátha van valahol egy kiadó. Valami olcsó.

Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. március 1. 13:27 Ugrás a poszthoz

Niko

 Egyre több időt töltött a faluban, és ez bizony már másoknak is feltűnt. Csupán heti két-három éjszaka az eridon tornyába. Jobb esetben. De mit sem számított akkor, mikor vele lehetett.
 Az étterem kellemes volt, a füst jólesően gomolygott a teremben. Anna aprót kortyolt a borból, mikor Niko a táncparkettre hívta. Nevetve engedett a kérésnek.
 - Biztos jó ötlet ez? - mosolygott vidáman. A legutóbbi próbálkozásuk sem tartott pár percnél tovább.
 Legjobb tudása szerint tett pár lépést, de inkább hagyta, hogy Niko irányítson. Nem voltak túl bonyolult lépések, épp elég volt, hogy együtt mozoghattak.
 - Mintha említetted volna... - beleborzongott az érintésébe.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. március 1. 16:55 Ugrás a poszthoz

Niko

 A zene kellemesen ringató volt, a gomolygó füsttel pedig egyenesen bódító. Behunyta a szemét, hogy kicsit elvesszen az érzésben. Niko érintésére libabőrös lett a benti meleg ellenére.
 Sosem gondolta volna, hogy ha egyszer visszatér az országba, majd itt is akar maradni. Hogy a tanulmányain kívül lesz még valami, ami miatt megváltoztatná a terveit, és felmondana mindazzal, amit a hónapokig tartó utazgatás alatt elképzelt. Erre most megjelenik ez az ember, és mintha a világot fordították volna ki magából.
 Belenézett azokba a sötét szemekbe, amik olyanok voltak, mintha minden fényt elnyelnének. Mindent elárultak róla, mégis sokszor úgy érezte Anna, semmit sem tud Nikoról.
 Kissé talán össze is vonta a szemöldökét ezekre a gondolatokra, majd egy aprót sóhajtott. Végigsimított kezével a pár napos borostán, majd tekintete az ajkaira kúszott. Fogalma sem volt, mégis mi vonzza őt ennyire hozzá. Vagy hogy egyáltalán hogyan jutottak idáig.
 Elmosolyodott, ahogyan testük együtt mozgott a zene ütemére, tökéletes összhangban.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. március 1. 22:33 Ugrás a poszthoz

Niko

 - Őrült vagy - nevetett fel az ötletre. - Mégis hogy akarsz eljutni oda? Magára hagyod a kocsmát is?
 Nem tagadhatta, hogy felcsigázta az ötlet. Megint úton lenni, és látni. A legizgalmasabb pedig az lett volna, hogy mindezt az élményt megoszthatta volna Nikoval. Hatalmas mosolyából biztosan le tudta olvasni a férfi Anna gondolatait, mindannak ellenére, amit szóban kifejtett. Bár amennyi időt tölt abban a csárdában, nem csodálkozna, ha egyszer úgy döntene, ott tölti le élete hátralévő részét...
 Egy pillanatra elakadt a lélegzete, amint Niko magához húzta, és megcsókolta. Ez a mozdulat minden volt, csak nem egy étterem táncterébe való. Ezzel az apró ténnyel azonban abban a pillanatban fikarcnyit sem foglalkozott. Legalább olyan hévvel csókolt vissza, mint ahogyan Niko tette.
 Ahogy elváltak, kissé gyorsabban vette a levegőt, mint mikor még felálltak az asztaltól. Testével ugyanolyan szorosan préselődött a másikéhoz.
 - Egész jó a... meggyőzőképességed - suttogta vigyorogva, ahogy tarkójánál a férfi hajába túrt, hogy egy pillanatnyi levegővétel után ismét megcsókolhassa.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. március 2. 17:00 Ugrás a poszthoz

Niko

 - A főnök megengedhetne magának egy kicsit több szabadidőt is... - jegyezte még meg, mielőtt ajkaik összeforrtak volna.
 Nem mintha nem találkoztak volna így is majdnem minden nap, de határozottan kellemesebb lett volna többet látni a férfit. Látta ő, mennyire leterheli a sok munka Nikot, és bár tisztában volt azzal, hogy valamiből meg kell élniük és fenntartaniuk magukat, szívesen levett volna némi terhet a válláról.
 Érezte, ahogy egész teste forrt, mikor elváltak egymástól. Elnézett a férfi válla fölött a távoli pultra, hogy kicsit visszarántsa magát a valóságba. Az étterembe. A cigaretta füsttől kicsit homályosak voltak a sziluettek, mintha csak egy álomban lenne. Vagy kipróbált volna valami bódítószert. Valami ilyesmi lehet az az érzés is.
 Lassan nézett fel Nikora, mikor a nevét hallotta, és ugyanolyan lassan követte a pillantását. Beharapta alsó ajkát, hogy kicsit visszatartsa előtörni készülő vigyorát, majd visszanézett a férfire. Egy játékos mosoly kíséretében adta tudtára, mennyire tetszik neki az ötlet. Elvégre... csak egyszer élnek. Ki kell élvezniük minden pillanatot.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. március 8. 13:48 Ugrás a poszthoz

Ráhel

 Megszokott rutinnal készítette el a kávét, majd szeletelte fel a süteményt, hogy aztán a megfelelő méretűt kivigye az asztalhoz. Kifejezetten fárasztónak találta a vizsgaidőszakot annak ellenére, hogy feleannyi órája sem volt, mint várta. Azonban a mesterképzésen kevesebben is voltak, és jóval inkább odafigyeltek egy emberre a tanáraik. Szerencsétlenségére.
 Ki kellett vennie pár napot csak azért, hogy utolérje önmagát. Kezdte úgy érezni, hogy nem elég az a huszonnégy óra mindarra, amit kellene vagy inkább szeretne csinálni.
 Fújt egyet a pult előtt, mikor már minden vendéget kiszolgáltak. Szívesen meginna még egy kávét, de képtelenségnek tartotta, hogy főzzön magának is. Főleg, hogy ajtó csengő ismét új vendéget jelzett.
 Felpillantott, és Ráhel mosolygós arcát pillantotta meg. Szerette a törzsvendégeket, velük mindig könnyen szót értett. Azért kissé meg is lepődik, mikor egy "azt hittem felmondtál" felkiáltás után megöleli a lány.
 - Miért mondtam volna fel? - nevetett jókedvűen, majd belépett a pult mögé, hogy előkészítse a lánynak a kívánt süteményt.
 - Tudom ajánlani a dobostortát. A mai adag Palinak végre sikerült, és elkezdett dobolni. Igaz, hogy nem teljesen ritmusra, de legalább szól. - A pék csak egy éve próbálkozott vele, de néhány tortája olyan hangosra sikeredett, hogy ki kellett őket dobniuk, mert a vendégek panaszkodni kezdtek.
 Nem kerülte el a figyelmét a hatalmas sóhaj, és a somlóik száma. Fel is vonta a szemöldökét egy pillanatra. Két dologra tudott csak gondolni: vagy szerelmi bánat vagy vizsgaidőszak.
 - Aha, a diétás kóla biztosan segít majd. - Kivette a kért süteményeket, majd rápakolta a tálcára. - Kávét és kólát egyszerre? Én ugyan nem mondom el Zójának, de úgy fogsz pörögni, hogy magától is simán rájön... - elhúzta a száját a gondolatra. A végén még az kéne, hogy ő kapjon, mert kávét adott a lánynak.
 - Tudod mit? Hagyjuk a kólát, és csinálok neked egy kávékülönlegességet. Meglepetés lesz, de biztosan ízleni fog - vigyorgott szélesen. Maximum koffeinmenteset csinál, de az íze majdnem ugyanaz.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2017. március 8. 13:54
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 19:35 Ugrás a poszthoz

Niko

 Későn ért vissza a lakásba. Most, hogy Viktor még meg is bízta ezzel a prefektusi dologgal, még kevesebb ideje volt. Először is be kellett pótolnia a szabályzatot, amit valamiért iskolai évei alatt még egyszer sem forgatta. Aztán ott volt ez a jelentéses dolog, meg a járőrözés, meg miegymás. Nem igazán maradt ereje mindenre, így hálásan gondolt arra az időre, amikor végre leér a lakásba és Niko mellett nyugodtan elaludhat. Ám a férfi helyett csak egy levél várta. Egy időpont és egy helyszín.
 Sejtette, hogy Niko a csárdában van, de abban már cseppet sem volt biztos, mit akarhat tőle pont a stégen. Mindenesetre volt még pár órája, így megpróbált pihenni egy keveset a találka előtt. Álom azonban nem jött a szemére.
 Tudta, mikor zárnak, és azt is, mennyi idő a lakástól a falu széle. Magára kapott egy vastag pulcsit, és már kint is volt a kihalt utcán. Szokásától eltérően most nem késett.
 Már messziről kiszúrta az egyetlen mozgó személyt. Mosolyogva közelítette meg, ám nem akarta megtörni a hajnali csendet köszönéssel. Inkább leült mellé, és megpuszilta az arcát.
 - Minden rendben?
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 20:35 Ugrás a poszthoz

Niko

 Mintha sötét felhő telepedett volna meg a férfi körül. Érezte ő, hogy valami nem volt a helyén. Valami már akkor összeszorította a mellkasát, mikor a levelet olvasta. A csókjuk keserédes volta pedig nem nyugtatta meg.
 A könyvekben ilyenkor ezernyi teória, elmélet és lehetőség suhan át az ember agyán. Vajon mit akarhat a másik? Felesége van? Netán három is? Embert ölt és halálfaló volt?
 De Annának akkor csak egyetlen dolog töltötte ki gondolatait. Ez pedig a félelem volt. Nem volt benne biztos, hogy hallani szeretné, amit a másik mondani akar. Most jó volt. Most boldog volt. Nem akarta, hogy bármi változtasson ezen.
 Keményen szorongatta az üveg nyakát, mintha éppen meg akarta volna fojtani. Ő sem kapott könnyen levegőt. Ideges volt és zavart.
 A szüleit sem kellett volna akkor megismernie. Vagyis az apját. Korai volt. Úgy hitte, a tudatlanság sokszor áldás.
 Mégis. Szerette volna, ha Niko végre megszabadul ettől, bármi is volt benne. És ő is tudni szerette volna. Mert fontos volt a férfinak.
 Tartott tőle, hogyha egy hang is elhagyja a száját, a másik talán visszakozni fog. De talán pont ezt kellett volna tennie. Azonban inkább csak követte a másik mozdulatait és ő is ivott néhány kortyot. Csak aprókat. A torka összezsugorodott az idegességtől.
 - Niko, ne viccelj! - mosolyodott el halványan. Szerette volna hinni, hogy az egész egy tréfa. - Mi történt? Kezdesz összezavarni...
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 21:21 Ugrás a poszthoz

Nikolai

 Hallgatott, és a másik egyre sötétülő tekintetét figyelte. Hallott már ilyen történetet. Árvaházban nőtt fel. Látott már embereket jönni-menni. Kék-zöld foltokkal, törött kezekkel. Ilyenkor úgy érezte, örül, hogy nincs családja. De biztos volt benne, hogy Niko beszámolója nem csak itt ér véget. És igaza volt.
 Nem mindenki végezte úgy, mint a szülei, vagy éppen a környezete. Annát az iskola mentette ki abból a környezetből. Vagyis Dorottya. És ezért örökké hálás lesz neki. De Niko... Nikonak vajon volt valami vagy valaki? Aki mellette állhatott? Aki a helyes irányba terelte?
 A lélegzetét is visszatartotta, ahogyan a férfi végre ráemelte tekintetét. Nem akarta hallani a folytatást. Abban a pillanatban tudta ezt, hogy belenézett azokba a sötét szemekbe.
 Zúgott a füle. Érezte, hogy ez a történet nem a megszokott módon fog folytatódni. Hallotta Niko érdes hangját, és értette a szavakat, de mégsem jutottak el hozzá.
 Elfordult. Az üveget tudattalanul emelte a szájához, és ivott belőle. Ezúttal hosszan. Ide több kellett volna, mint puszta sör. Valami erősebb.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 22:08 Ugrás a poszthoz

Nikolai

 Kórház. Nevelőintézet. Auror. A szavak, amik a férfi száját elhagyták egy nagy felhőben keringtek Anna körül. Olyan volt, mintha ködöt képeztek volna körülötte, és a világ körül. Mintha a felkelő napot ismét éjszakába sötétítették volna.
 A csalódás vagy a döbbenet - nem is igazán tudta megkülönböztetni - gombócot képezett a torkában. Egyfajta kinövést, ami nem engedte beszélni őt. Nem is akart. Túl sok volt ez az információ. Túl sok minden. Túl fontos ahhoz, hogy ugyanúgy nézzen a másikra, mint eddig. Minden, az elmúlt idő emlékei új színezetet kaptak. Elkoptak és besötétedtek.
 Érezte a mellette ülő Nikolai megbánását, megvetését önmaga iránt, de a saját magában dúló érzések elnyomták a másikét. Vagy éppen felerősítették, ami lavinaként indult el benne.
 Valami mintha égetni kezdte volna a szemét. Talán könnyek, talán csak a kimerültség, talán a felismerés. Hónapokig úgy volt együtt ezzel az emberrel, hogy igazából semmit sem tudott róla. És ez nagyon fájt.
 Nem nézett a másikra, a kezében lóbált üvegre próbált fókuszálni. Aztán meghúzta az üveget, és megköszörülte a torkát.
 - Na és a kocsma? Egy jó alibi, semmi más? Én is? - Abban a pillanatban úgy tűnt, látja, mi történik. Mi történt. Hogy Anna tökéletes bizonyságot adott arról, hogy az intézetes gyerek végre jó útra tért. Hogy akár a kezét is elengedhetik. Csupán alibi. Egy eszköz.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. április 8. 22:57 Ugrás a poszthoz

Nikolai

 A gondolat, hogy nem más, mint egy bizonyíték, egy normális és szabad élet útlevele, még jobban összefacsarja a szívét. Olyan volt, mintha nem kapott volna levegőt. A mellkasa ólomsúllyal járt fel és alá, ahogyan az éltető oxigént próbálta magába szívni. Nem kell neki sem. Nem kell senkinek sem.
 Felsóhajtott, és felállt. Nem ment el. Nem tudott. De érezte, hogy reszket. Az idegességtől, a feszültségtől. A hirtelen súlytól, ami most rászakadt. A felismeréstől.
 Az ujját tördelve kezdett el járkálni a stégen. Menekülni akart, de nem tudta, hova. Már nem próbálta megállítani a könnyeit. Vékony patakokban csordogált le az arcán. Éppen csak egy kevés. Mintha a könnycsatornáit is elzárta volna valami erő, mint a torkát. Most nagyon jól esett volna neki egy szál cigaretta.
 Megtorpant, mikor a férfi kimondta. Ha elhagyja... Igen, talán azt kellene tennie.
 Ráemelte tekintetét. Legalább annyira rosszul nézett ki a másik, mint ahogyan ő érezte magát. És akkor úgy érezte, oda akar menni hozzá. Érezni akarta. Hogy vigaszt nyújtsanak egymásnak. De nem tudott megmozdulni. Nem tudott annyit mondani, hogy nincs baj. Hogy a múlt nem számít. Hisz hogyan mondhatna olyasmit, amiben nem hitt. Ami a saját életét is meghatározta, és hosszú éveken keresztül az álmaiba kúszott.
 - Sajnálom. - Ez nem csak neki szólt, hanem önmagának is. - Nikolai, úgy sajnálom! - Akkor törtek elő a könnyek. Már nem volt ura a testének, magától mozdult, és magától keresett vigaszt a férfinál. Szüksége volt rá. Az érintésére, az illatára. És abban a pillanatban nem számított, mit tett korábban.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. május 4. 13:20 Ugrás a poszthoz

Ráhel

 Hogy miért is szereti ezt a helyet? Mert az ilyen tökmagoknak ő a kedvence. Persze semmi diszkrimináció nincs ebben. Vagyis de. De az pozitív és jelenleg ő ezt nagyon élvezi.
 - Akkor egy Pali-féle dobostorta rendel - bólintott vidáman, és már lépett is be a pult mögé, hogy kivegye a hangoskodó édességet. - A kólát még majd megdumáljuk, jó?
 Amíg Ráhel az asztalnál várt, addig Anna elkészítette a kávét, jó nagy adag habot és vanília fagylaltot belerakva, szigorúan koffeinmentes változatban. A tortával már kissé meggyűlt a baja. Pali nagyon örült, meg az egész kávézó a sikerének, de felszolgálni a mozgó, doboló tortaszeletet egy külön cirkuszi mutatvány volt. Fel kellett jegyeznie magának, hogy legközelebb szóljon Palinak, hogy kevésbé virgonc tortákat készítsen.
 A tálcán azonban már egészen lenyugodott az édesség, így egy két plusz sasszélépés beiktatása mellett egészen könnyedén sikerült kivinnie a kért rendelést Ráhelnek. Egy újabb akrobatikus mozdulattal aztán az asztalra is lerakta, majd sóhajtott, és megigazgatta kötényét.
 Körbenézett a cukrászdában. Ma nem voltak túl sokan, úgyhogy talán megengedhet magának egy kis szünetet Ráhel társaságában.
 - A kávéd... - rakta elé a tejes-habos csodát. - Van benne egy kis fahéj, meg fagyi meg minden különlegesség. De ez titkos. Csak néhány embernek készítek ilyet... - jelentette be, majd leült vele szemben a székre.
 - Hol van Zója? Mindig vele szoktál jönni... - támasztotta fejét az asztalon. Közben fél szemmel folyton a vendégeket leste, hátha kellene valakinek valami.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. május 18. 14:47 Ugrás a poszthoz

Palásthy uraság

 Tény, hogy egyáltalán nem ápolt jó kapcsolatot az apjával. Hogy úgy mondja, szinte egyáltalán nem ápolt kapcsolatot. Bár Nándi határozottan próbálkozott ezzel, Anna inkább elutasította. Egyrészt persze a múlt, másrészt a férfi nem volt százas. Úgyhogy nem igazán könnyítette meg a helyzetet, hogy igazi apa-lánya kapcsolatot alakítsanak ki.
 Persze azért vannak olyan dolgok az ember életében, amiket nem árt személyesen elmondani, még akkor is, ha nem mondható még az sem, hogy havi rendszerességgel látogatná meg. Mindenesetre az esti beszélgetésük Nikoval eszébe juttatta apját. Talán nem ártott volna elmondani neki, hogy megházasodott, nem?
 Úgyhogy felszerelkezve egy nagy adag lelki fröccsel, és a gyűrűvel az ujján elindult a vadőrlak felé. Mikor máskor, mint a járőrözés időpontjában? Senki sem panaszkodhat arra, hogy túl szigorúan venné az iskola szabályait, még így délelőtt sem.
 Karba tett kézzel állt meg az ajtó előtt, és egy hatalmas sóhaj után kopogott csak be. Kellemetlen beszélgetés lesz, de Pici és Poci majd enyhítik a kényelmetlen helyzetet.
 Amíg várt, körbenézett a két állat abraxan után, ám azoknak a karámja üresen állt.Összevont szemöldökkel lesett a másik irányba, hátha arra leli a jószágokat. Tényleg, hol vannak az állatok? Meg az ablakban díszelgő szemét-madárkák?
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. május 18. 15:27 Ugrás a poszthoz

Ráhel

 Ráhel néha annyit tudott beszélni... Nem, nem igazán tudta volna, mihez vagy kihez hasonlítani. Mindenesetre a rádió dögunalomig hallgatott zenéi, és a munkatársai szokásos történetei után kifejezetten üdítő volt hallgatni a navinés csacsogását.
 - Arlen? Várj, az a pasi, akiről már múltkor is meséltél, nem? - Szép lett volna, hogyha akkor szólalt volna meg a rádióban az egyik daluk, de sajnos ez nem az a történet, így Annának névről csak annyira volt ismerős, mint amennyit Ráheltől tudott. Valami pasi, aki híres. Ennyi.
 - Jaj hát így már megértem. A hivatalnokok folyton csak akadékoskodnak és csak a gond van velük. - Még jól emlékezett, mennyi papírmunkával járt a tanulmányi körútja, és hányszor visszadobták a kérvényeit. - Szerintem ezt tanítják náluk. Hogyan szólj bele olyasmibe, amiről fogalmad sincs? Legalább egy éves tantárgy lehet...
 Gyors pillantást vetett a cukrászda vendégeire, de egyelőre senki sem szenvedett hiányt semmiben. Mint már említette, egy laza nap végre, egy kis fecsegéssel a vendégekkel. Ádi igazán büszke lehet rá, amiért ilyen szépen építi és biztosítja a stabil kuncsaft körét.
 - Csak az elrontottakat - nevetett fel, amint Ráhel elé tolta a torta felét. Tény, hogy azoknak a nagy része olyan borzalmas volt, hogy ki kellett dobni a kukába még nekik is. Volt, amelyik még a szájában is dobolni akart, és az bizony nem volt kellemes sem a fogainak sem a nyelvének. Ha jól emlékezett, az volt az egyetlen, amit kénytelen volt kiköpni. - Jól van, de csak megkóstolom. Csak, hogy biztosra mondhassam majd Palinak, hogy van még hova fejlődnie.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 22. 22:33 Ugrás a poszthoz

A legjobb

 Néha attól félt, hogy Ádám ki fogja rúgni, annyiszor kellett már szabadnapot kérnie tőle. De nem tehetett róla, mindig izgatott lett, ha Niko előrukkolt valami új ötlettel, hova menjenek és mit csináljanak.
 Első utuk persze a büfébe vezetett, amit Anna is nagyra értékelt, tekintve, hogy aznap még egy falat sem ment le a torkán. A hajó felé embert ember után kerülgetve jutottak csak el. Kellett neki a biztos pont, Niko, akit ha elvesztett volna a tömegben, bizony nem kis pánik kapta volna el.
 Szélesen elvigyorodott a mondatra, és már szándékában állt a bejárat előtti sort feltartva megállni, mikor a másik utat engedett neki a lépcsőn. Kissé kelletlenül, ám felindult a hajóra. Lesz még bőven alkalmuk a fesztiválon, ha minden úgy megy, ahogyan tervezték. És hát miért ne mehetne úgy?
 - Odanézz - ragadta meg Niko kezét meg sem hallva a figyelmeztetését és kezdte befelé húzni a tömegben. Valahol messzebb szappanbuborékokat fújt a levegőbe. De nem olyan normál méretűeket. Óriásokat. Akkorákat, hogy ha nem pukkanna szét, akár egy ember is elférne benne. Körülöttük meg kicsinyített másokként keringtek a kisebbek, akár a bolygók a nap körül.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 22. 23:14 Ugrás a poszthoz

A legjobb

 Teljesen lekötötték a buborékok, ahogyan átnézve rajtuk eltorzult a világ. Már megfordult a fejében, hogy megpróbál belelépni az egyikbe, mikor Niko másra irányította a figyelmét. Ahogyan odakapta a fejét, copfja az arcába csapott, így nem látott semmit még akkor sem, mikor férje váratlanul felkapta. Aprót sikkantott, és a nyakába kapaszkodott. Nem talált kellő fogást, így mire a medencéhez értek, Niko könnyedén bele tudta dobni.
 Teljesen elmerült a víz alatt, átáztatva rövidnadrágját és világos pólóját. Egy pillanat múlva kint volt a vízből, és nézett fel vigyorogva a másikra.
 - Nikolai! - Elkezdett a medence széle felé gázolni. Teljesen libabőrös lett a hűvösebb víztől. - Vállald a felelősséget! Ha már bedobtál, gyere utánam.
 Szélesen mosolygott, mikor odaért a peremhez. Kissé felnyomta magát, ahogyan egyre halkabban beszélt. Reméltem, hogy Niko leguggol majd hozzá, hogy aztán maga után tudja húzni a vízbe.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 22. 23:51 Ugrás a poszthoz

A legjobb

 Egy dolgot volt nehéz megszoknia Ninkoval kapcsolatban. Mégpedig hogy nem kevés figyelmet fordított rá az ellenkező nem. Néha úgy érezte, természetellenesen sokat. Most is, ahogyan levetette pólóját, minden közelben lévő női szem rá szegeződött. Ez pedig sosem fog neki tetszeni. Ellenben férje látványa... Egy aprót sóhajtott, és újra meg újra feltette a kérdést, hogy lehetett ilyen mázlista.
 Esze ágában sem volt megfordulni, mikor látta, hogy nem akar hozzá guggolni. Bár terve nem sikerült, ezt azért korántsem élte meg kudarcként. Érezte, amint Niko vizet ért, és egy nagyobb hullám a nyakát és tarkóját is befedte. Felhúzta a vállát, mintha ezzel védekezhetne ellene.
 Lehunyta szemét az érintésére.
 - Mindenki szeme láttára? - mosolygott, miközben lassan szembefordult férjével. Egy finom csókot lehelt az ajkára. Lesz még bőven idejük kipróbálni mindent, de jelenleg nem ártana átgondolniuk, mit csinálnak.
 Kissé elhúzódott, majd nevetve fröcskölte a vizet Nikora. Talán az arcára is ment. Bár évek óta kviddicsezett, a célzás ilyen figyelemelterelő körülmények között határozottan nehezen ment neki.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2017. június 23. 01:07
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 23. 00:25 Ugrás a poszthoz

A legjobb

 Szusszanásnyi ideje sem volt. Sőt, ami azt illette, válaszolni sem igen tudott egy pár pillanatig a csók után. Szeretett volna ő ezek után igen sok mindent még, amit ilyen körülmények között sajnos nem lehetett.
 Még mindig csak egy bólintásra futotta válasz gyanánt a kérdésre. Szíve szerint vele indult volna el a pulthoz, de valamikor neki is le kellett hűtenie magát.
 Egy apró fintort vágott az egyik nyálcsöpögtető leányzó felé, ahogyan szemérmetlen módon végigmérte férjét. Mindenki szeme láttára történt az előző, nem igaz? Akkor mindenkinek tudnia kell, kivel van Niko. Legalábbis nagyon remélte, hogy mindenkinek világos volt az üzenet.
 Kinyomta magát a vízből, és a peremre ült, hogy lábát továbbra is a hűs vízben áztathassa. Még mindig az egyre gyűlő rajongótábort méregette, mikor Niko visszatért az italokkal.
 - Azt hiszem, hozni kéne pár tűzoltót a biztonság kedvéért... - jegyezte meg az italba kortyolva.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 23. 20:43 Ugrás a poszthoz

A legjobb

 Vágott egy fintort. Féltékeny? Még hogy ő? Ugyan! Csak nem szerette, ha mások ennyire leplezetlenül bámulják a férjét. Tény, hogy azért volt mit nézni rajta, de nem árt, ha tudják, hol a helyük. Grimaszba torzult arca azonban gyorsan mosolyba szelídült, mikor Niko biztosította őt a neki járó kiváltságokról. Helyes. Ennek így kellett lennie. Pont.
 Felnevetett, ahogyan Niko kijavította saját magát, majd magasra emelte poharát, és összeérintette az üvegeket.
 - Hadd csorgassák a nyálukat! - Szélesen mosolygott a kijelentésre. Teljesen igaza volt Nikonak, de azért tartsák csak meg a távolságot. A poharak nem csengtek hangosan, tompa volt a hang a sűrű italtól bennük. Annának viszont legalább olyan jól esett az ital, mint a hűsítő vize a medencének most, hogy csak a lábát érte.
 Pár korty után maga mellé rakta a poharat, és a másikra emelte tekintetét.
 - Amúgy? - tette fel a kérdést csak úgy mellékesen, és finoman megbökte csupasz oldalát. Bár sejtette, hogy Niko akkor is folytatná a mondatot, ha éppen nem szólt volna közbe.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2017. június 23. 20:47
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 23. 23:25 Ugrás a poszthoz

A legjobb

 Nagyon szélesen elvigyorodott, és ismét úgy érezte magát, mint egy kamasz az első csókja után.
 - Sejteni sem sejtettem - jegyezte meg ironikusan válaszként, majd egy könnyű csókot nyomott az arcára. - Remélem azt azért tudod, én mennyire szeretlek.
 Ha Niko kevésszer, Anna még ritkábban foglalta szavakba azt, mit is érzett igazán. Inkább apróságokban, tettekben próbálta tudtára adni a másiknak, mennyire fontos neki. Mert az volt. A legfontosabb az életében.
 A melegben még forróbbnak érezte Niko leheletét a nyakán. Mosolygott, de a józan eszét még nem vesztette el, ellenben férjével.
 - Azt hiszem, lázas vagy...ok - suttogta a másik fülébe, és csókolta meg a tövét, majd egy újabb sóhaj kíséretében egy mozdulattal próbálta beleborítani a férfit a kellemesebb hőmérsékletű medencébe.
 - Nem árt, ha kicsit lehűtöd magad - vigyorgott szélesen a medence pereméről, miközben a mellette lévő italt magához véve kortyolt itta meg az ital nagy részét.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. június 25. 15:29 Ugrás a poszthoz

A legjobb

 Lesz még bőven idejük a fesztivál alatt annak a tervnek a kivitelezésére, amit Niko az érkezésükkor megosztott vele. Nem akarta elkapkodni a dolgokat, ráértek, és bizony szerette volna élvezni azt is, amit nem csak Niko, de a fesztivál is kínált a számukra. Így nevetve vette tudomásul, hogy sikerült a férfit beborítania a vízbe, és bár nagyon nem volt szép dolog a részéről, határozottan szórakoztatónak találta Niko arcát is.
 A majdnem üres poharat maga mellé rakta, mikor a férfi felé közeledett. Mosolyogva nyomott csókot vizes homlokára, majd bújt ki felsőjéből, és dobta kicsit távolabb a medence szélétől.
 - Már jövök is - válaszolta végigsimítva az arcán. Sosem gondolta volna, hogy valaha is ismerni fogja azt a boldogságot, amit most érzett.
 Felguggolt, aztán már kiegyenesedve hátrált egy kicsit, és bújt ki a rövidnadrágjából, hogy alig pár másodperc után ismét a vízbe mártva magát élvezze a nap további részét.

// Love Love //
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. július 16. 19:07 Ugrás a poszthoz

Végzős uram
Mert ha bál, akkor kinézet

 Kipirult arccal toppant be Niko oldalán a bálra, természetesen ízlésesen késve. Vagy egy kicsit többet. Talán elfelejtettek szólni, hogy a végzősök keringőjét kihagyják majd. Anna persze abban sem volt biztos, hogy egyáltalán megjelent-e a saját bálján.
 Próbálta kicsit rendezni az arcára kiülő széles vigyort, miközben megigazgatta ruhájának fodrait. Egy apró sóhaj után felnézett Nikora.
 - Mondjuk úgy, hogy eljártuk a saját táncunk - bólogatott boldogan, majd szemét körbejáratta a tömegen.
 Egész szépen berendezték a tavacska környékét a mindenhova felfüggesztett lampionokkal és gyertyákkal. A parti már javában zajlott a víz mellett, de Anna szeme a táncolók és ácsorgók tömegét kikerülve az italokkal és ételekkel megrakott asztalt szúrta ki.
 - Szomjan halok - indult el a férfiba karolva a megrakott poharak és tálcák felé, más párokat folyamatosan kikerülgetve.

Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. szeptember 20. 22:48 Ugrás a poszthoz

Niko

 Az utcán csörtetett végig, aztán megtorpant, egy kicsit maga elé nézett, és újból elindult. Ezt egy párszor eljátszotta minden jövő-menő ember előtt. Igazi látványosság lett az alatt a húsz perc alatt, mire egyáltalán a csárda közelébe ért. A kis faluban minden furcsaság látványosság volt, Anna mégis úgy érezte, mintha a velejéig látnának az emberek. És mindent tudnának.
 Kissé lassított a tempóján, és nagy sóhajok mellett lépett be a csárdába. Nem igazán tudott otthon maradni. Most kellett látnia őt. Most és akkor kellett vele beszélnie.
 Kissé arrébb a bejárattól, egy sötétebb sarokban állt meg. Biccentett a többieknek, de szemével folyamatosan Nikot kereste. Karba tette a kezét, a vékonyka kabátot is összehúzta maga előtt. Ha elől nem látja, valószínűleg hátul lesz, Anna viszont még nem vette rá magát, hogy elinduljon arra. Vagy hogy beszéljen Nikoval.
 Most, hogy megérkezett a csárdába, a bátorsága is inába szállt. Beharapta alsó ajkát és beszívta a levegőt. Egy kicsit benntartotta, majd az orrán keresztül fújta ki. Kihúzta magát, és elindult a kocsma belseje felé.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2017. szeptember 20. 23:58
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. szeptember 22. 15:25 Ugrás a poszthoz

Niko

 Persze habozott, mikor megtudta. Legalább egy egész órát töltött egyedül a mosdó ajtaját magára zárva. Csak az első nagyobb sokkhatás után indult el végül a csárdába, hogy mindenféle kopogás és jelzés nélkül lépjen be a hátsó irodába férjéhez.
 Nem éppen így tervezte, de mikor meglátta férjét, néma maradt. Hogyan is mondhatná el neki? Milyen szavakkal kellene ezt leírni? Alsó ajkát beharapva bólintott. Igen. Történt valami, amire valószínűleg egyikük sem számított.
 Felsóhajtott, beljebb lépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Szerette volna már elmondani, de nem találta a megfelelő szavakat. Célozzon rá? Vagy írja körbe? Metaforákban beszéljen?
 A férfi sötét szemébe nézett, aztán megrázta a fejét és elindult felé. Odahúzott mellé egy széket, és leült rá. A kezeit az ölébe ejtette, egy kis ideig azokat nézte, majd összeszedve minden erejét, feltekintett zöld szemeivel Nikora. Minden arcrezdülését látni akarta, mikor kimondja.
 - Terhes vagyok. - Az egyszerű kijelentés magától értetődőnek tűnt most már. Nem kellett a köntörfalazás, nem kellettek a barokkos körmondatok.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. szeptember 23. 14:46 Ugrás a poszthoz

Niko

 Niko érintése megnyugtatta. Már amennyire egy ilyen szituációban meg lehet nyugtatni valakit. Annát sikerült annyira, hogy kimondja hangosan a szavakat. A szavakat, amik sokkal valóságosabbá tették a hírt. Eddig csak a fejében létezett, ott volt a gondolat, de az, hogy hangosan kimondta, és saját fülével is hallotta, igazzá és megmásíthatatlanná tette.
 Látta a férfi arcán azt a döbbenetet, amit ő is érzett, mikor megtudta. Majdnem egy órával ezelőtt pont ugyanúgy reagált, és pont így tette fel magának a kérdést.
 - Kétszer is leellenőriztem - bólintott. Mindenféle tesztet kipróbált, amit lehetett. Nem volt túl sok lehetősége, de ő sem akarta elhinni.
 - Nem tudom, hogyan. Nem értem az egészet. Mindent úgy csináltunk, mint előtte. - A kezét tördelte, ahogyan próbálta magának is megmagyarázni, mi történhetett, ami ennyire félresikerült.
 Felsóhajtott, és hátradőlt a széken. Fogalma sem volt, hogy mihez kezdjenek ez után. Nem érezte magát késznek erre. Nem érezte egyiküket sem késznek egy ilyen változásra, és ez bizony mindkettejük arcáról lerítt abban a pillanatban. Mihez kezdhetnének ezek után?
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. szeptember 23. 20:35 Ugrás a poszthoz

Niko

 Kilátástalannak érezte a helyzetet. Pontosan úgy érezte magát, mint aki mozgó földrészen áll, az előtte lévő utat pedig összetörték, és nem vár rá semmi, csak a nagy és bizonytalan sötétség.
 Kissé felhúzta vállait, és összefonta maga előtt karját, mint aki fázik. Nem akarta ezt az egészet. Legszívesebben felébredt volna, és mintha mi sem történt volna, folytatta volna az életét tovább. Hisz itt volt a lehetőség az újságnál is.
 A torkát fojtogató érzés a csenddel csak egyre inkább fokozódott. Nem tudta, mit mondhatott volna, milyen érveket hozhatott volna fel mi mellett. A tények magukért beszéltek. Azzal is tisztában volt, hogy Nikonak is kellett egy kis idő, mire feldolgozza az információt.
 Felsóhajtott, és férjére pillantott. Hangja oldotta a benne feszülő idegességet, és elhitette vele, hogy tényleg minden rendben lesz, és tényleg meg tudják oldani együtt.
 Behunyta a szemét, és mélyen beszívta a férfi illatát. Érezte, ahogyan szívverése is lassult, neki pedig rendeződtek gondolatai.
 - Mihez kezdünk most?
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. október 20. 19:56 Ugrás a poszthoz

Agaton
még az előző tanévben

 Aznap éjszaka ő őrjáratozott a kastélyban. A keleti szárnyat nem igazán szerette, főleg azt a hangoskodó folyosót, ahol egyik alkalommal még talán elsőéves korában belevarázsolódott a portrék világába. Néhány festett alak azóta is felemlegette a kalandját, és folyamatosan invitálták egy-egy izgalmasabb borozásra őt is.
 Ezért is kerülte, ha a keleti szárnyba osztották be. Míg az összes többi folyosón legalább háromszor elment, addig az éjszaka is hangos freskóknál csak egyszer egy éjszaka alatt. És hát mit ad isten, pont ott kószált egy taláros gyerek a kutyájával.
 Fújt egyet, és határozott lépésekkel elindult felé. A kutyát és a diákot is látta már, ha jól emlékezett az Eridon tornyán belül, így az állat is felismerhette őt.
 - Tudtad, hogy tilos éjszaka a folyosón járkálni? - tette fel a kérdést a tőle telhető legszámonkérőbb hangon, és a teljesség kedvéért még keresztbe is tette a kezeit.
 Nem tudta, mi van ezekkel az elsősökkel. Ott volt az a navinés lány, előtte meg az a nagyszájú Fruzsina. Remélte, hogy ezzel a fiúval nem lesz annyi gondja. Már egészen kezdett hozzászokni, hogyan kell visszakísérni az elkószált bárányokat a helyükre.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szombat Anna összes RPG hozzászólása (137 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel