36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szombat Anna összes RPG hozzászólása (137 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 22. 10:04 Ugrás a poszthoz

Lora

 Hirtelen nem is tudta, hogyan köszönje meg a leányzó segítségét. Ez felért neki egy igazi megváltással. Teljesen hihető lesz, ha az aláírás és a gyűrűn szereplő név is stimmel. A kényelmetlen kérdést pedig egyszerűen elengedte a füle mellett. Vagy meg sem hallotta, annyira belelendült a levél megírásába.
 Mikor kész lett vele, felemelte a fénybe, és hagyta, hogy megszáradjon rajta a tinta. Igazi mestermű lett, ebben biztos volt, bár remélte, hogy kézírása az alkohol hatására nem változott túlzottan meg.
 - Nem akarok ám családi zűröket okozni ilyesmiért, szóval ha kellemetlen a dolog vagy valami, akkor inkább hagyjuk - dőlt hátra a széken Anna. Kicsit már kényelmetlenül is érezte magát a lány kedvességétől. Nem akarta ám őt kihasználni, meg semmi ilyesmi, de a felkínált lehetőségeket meg kell ragadni, nem?
 - Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ha lejövök ide, ekkora szerencsém lesz. Bár ki tudja, ha megkapom a választ, lehet hogy már azt kívánom, bár ne küldtem volna el... De mit tehetek, túlságosan kíváncsi vagyok, kérdezz meg bárkit! Komolyan.
 Mélyet sóhajtott és beszívta a kocsma alkoholszagát, majd ugyanazzal a lendülettel ki is fújta. Nem tetszett neki, kicsit csípte az orrát, így rögtön utána meg is dörgölte azt.
 - Ugyan, ugyan, nem kell, hát van énnekem elég pénzem ez... ez csak egy hasonlat volt, tudod. Tényleg elég sok levelet küldtem, de azért nem vagyok én olyan hülye, hogy minden pénzemet erre költsem - mosolyodott el, és a zsebében megcsörgette a maradék aprót. Ez így nem volt teljesen igaz, ugyanis tényleg volt olyan meggondolatlan, és az összes pénzét pergamenre, baglyokra és tintára költötte. Na meg erre a sörre itt az előbb. A zsebében pedig csupán egy sarló és két knút hevert ott, de hangjukról remélhetőleg ezt nem lehetett megállapítani.
 - Amúgy... nem akarok gorombának tűnni meg semmi, de te miért vagy itt? Ide csak azok járnak, akik vagy le akarják inni magukat, vagy már megtették korábban...
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 24. 17:35 Ugrás a poszthoz

Lora

 Kifejezetten kellemesen érezte magát. Meleg volt bent, kényelmessé vált a szék, és bizony a társaság is egészen jó volt. Lora figyelt rá, és a problémájára, úgyhogy akarva-akaratlanul is beszélni kezdett.
 - Az az igazság, hogy... szóval nem is nagyon ismerem  csávót - morogta zavartan. Lora kitűnően értett a lelkesítő beszédhez. - Csak egy ember  a múltból, akire még csak nem is emlékszem.
 Nagyot sóhajtott. Alapjában véve nem szívesen beszélt a múltjáról, vagy ha igen, akkor is kitalált dolgokat. "Az anyám a minisztériumban dolgozik, apám híres felfedező, számtalan bűbájt és átkot alkotott már." Vagy "Anyám és apám külföldi minisztériumokkal tartják a kapcsolatot, ezért rengeteget utaznak, de nagyon fontos emberek." Annyi mindent kitalált már, de most... Most valahogy egy jó hazugság sem jutott az eszébe.
 - Tudod, én nem ismerem a szüleimet. Vagyis fogalmam sincs kicsodák, és honnan jöttem... - érezte, ahogyan szépen lassan belesüpped az önsajnálat hihetetlenül puha díványába, és ez kezdte zavarni. Nem szerette, ha mások látják, milyen gyenge.
 Jó nagyot kortyolt az előtte álló korsóból. Ha bár az üvegben egyre kevesebb volt az ital, Anna számára egyre nehezebbé vált a megemelése. Majdhogynem visszacsapta az asztalra, kilöttyentve egy kis sört az asztalra.
 - Szóval le akartad inni magad? - váltott inkább témát, és Lora barna szemébe nézett. Valahogy nem illett a lányhoz ez a módi. - Mégis miért akartad itt elkölteni a pénzedet, hogy másnap olyan rosszul érezd magad? Csak nem szerelmi bánat? - vigyorodott el kissé bután a lány, mintha ilyen probléma nem is létezne ebben a világban.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 27. 19:25 Ugrás a poszthoz

Józsi

 Elment az esze. Biztos benne, hogy elment a józan esze. Ha egyáltalán volt neki eddig. Ilyet normális ember nem csinál. Vagy legalábbis normális diák nem akar az év közepén lelépni. Mit az év közepén? Az év elején vagyunk még csak! Ráadásul az előző évben is bukott, nem volna jó, ha megint meg kéne ismételnie harmadszorra is ugyanazt az évet.
 Idegesen megfordult, hogy a kijárat felé vegye az irányt. Haragos, kemény léptekkel indult el, majdnem fellökve az útjába kerülő embereket, aztán megállt. Ugyanolyan hirtelen, mint ahogyan elindult.
 De ha most nem megy el, akkor lehet, hogy soha nem tudja meg. Soha nem kerül le a rejtélyről a lepel, és ugyanolyan árva gyerek marad, mint ahogyan az iskola első napján. Vagy egész életében. Nézőpont kérdése.
 Megfordult, de nem indult el. A síneket nézte. Nagyon, nagyon hosszú ideig. Tény és való, hogy az összes megspórolt pénzét is tintára meg pergamenre költötte. Na meg a vajsörre legutóbb Lorával. Nem végződött az az este túl szépen. Néha még úgy is képzelte, hogy szebb volt az élet az otthonban. Legalábbis egyszerűbb, az biztos.
 Nagyot sóhajtott, és az épülethez ment, hogy a falának dőljön. Ha nincs pénze, akkor bliccelnie kell. Viszont varázslóknál még sosem bliccelt. Vajon ők is beveszik a mesét, hogy ellopták tőle az összes pénzét, de muszáj meglátogatnia a beteg nagymamáját, aki az orvosok szerint bármikor elhagyhatja a földi életét? Mert mi van, ha veriatserumot adnak neki, és akkor meg kikotyogja az egész piszkos kis életét. Talán még azokat is, amiről nem tud.
 A zsebébe dugta a kezét, hátha mégis talál benne pár galleont, de mindhiába. Igaz, hogy még csak táska sem volt nála. Csak a kopottas dzsekije és a kilométeres sála. Ha Dorottya tudná, hogy megint mire készül!
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 28. 20:36 Ugrás a poszthoz

Lora

 - Nem fura, inkább bonyolult... - válaszolt Lora megjegyzésére, miközben az időközben kiüresedett korsóját fixírozta. Ujja közben végigfutott a krigli száján. Oda és vissza. Talán azt várta, hátha zenélni kezd majd ettől.
 - Nem tudom. - Vállat vont, mintha csak az időjárásról beszélnének. - De megőrülök attól, hogy ha nem tudok valamit. Ráadásul ez még kivételesen érint is engem. Meg ott tartják, szóval csak tudnak róla valamit. Mondjuk, hogy miért is zárták be, meg ilyenek... - mesélte nyugodtan. Nem érzett különösebb kötődést az állítólagos apjához. Csak kíváncsi volt. És ha már éreznie is kellett volna valamit, az leginkább a sajnálat és a szánalom között helyezkedett el.
 Meg is lepődött, mikor Lora egyszer csak átölelte. Jó szorosan, de úgy, hogy levegőt sem tudott venni. Bár az is lehet, hogy ez a döbbenet miatt volt. Még sosem találkozott ilyen kedves és nyitott lánnyal. Sem az otthonban, sem itt. Persze, mindenki kedves volt - néhányan a maguk fura módján -, de Lora tényleg meghallgatta és figyelt rá. Ilyen, valljuk be őszintén, nem sokszor fordult elő.
 - Nos, elég sok helyen... egy ideig voltam nevelőszülőknél, meg különböző intézetekben. De most már a Budapesti Napfény Gyermekotthonban vagyok majdnem négy éve. Szerintem az utolsó évemet is ott töltöm. Amikor nagykorú leszek, kidobnak, mert kell a hely a többi gyereknek. - Nem nagyon szokta ezt sem elmesélni, mert az embereknek alapvetően semmi közük hozzá, de ez a sör és Lora épp elég volt, hogy megtegye a hatását. Meg a kocsmában is kezdett meleg lenni.
Lehet, hogy holnapra megbánja a dolgot, de most ez nem érdekelte. Vagy legalábbis nem volt olyan állapotban, hogy ilyeneken gondolkodjon.
 - De elég volt belőlem! - Komolyan is gondolta. Nem találta olyan szórakoztató témának, de nem is sértett fel nagyon mély sebeket. Ezek csupán tények, amiket mindenki le tud ellenőrizni.
 - Szóval azt mondod szerelmi bánat? Hát akkor mesélj! - biccentett mosolyogva Lora felé, miután beleegyezett abba a whiskey-be.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 28. 20:54 Ugrás a poszthoz

Józsi

 Kétségbeesésében az embereket kezdte vizslatni. Hátha egy arcon, vagy akárkin keresztül valami isteni csoda az ölébe csöppen, és választ ad a tépelődésére. Nem is figyelte igazán a tekinteteket. Egy harmincas éveiben járó nő a gyerekével, egy öreg varázsló a botjára támaszkodik, két diáklány lelkesen beszélget, egy fiatal srác virággal a kezében kukkant rá az órájára, egy magasabb férfi őt nézi, egy szerelmespár éppen egymásba gabalyodott...
 Várjunk csak, őt nézi? Vissza is fordult azonnal felé. Pont akkor, mikor megszólította.
Mielőtt azonban válaszolt volna, alaposan szemügyre vette az alakot. Több megállapítást is tett. Először is: ki kezdi a beszélgetést egy ilyen kérdéssel? Másodszor pedig az a magabiztos tekintet zavarta. Kicsit tartott tőle. Megtanulta megkülönböztetni az utcán a zűrös alakokat, és ez az ipse messziről sem tűnt egy polgármester-típusnak.
 Na de a lényeg, hogy a velejéig látott. Tényleg szüksége volt a pénzre, és ha eddig a mindenható sugallatára várt, akkor lehet, hogy pont ő fogja megadni a választ rá. Nem mintha Anna nagyon vallásos lett volna...
 - Inkább az a kérdés, mit nem tennék meg. - Korántsem volt biztos benne, hogy jó ötlet üzletelni egy ilyen alakkal, de ki kellett derítenie, mit is akar.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2014. október 28. 20:55
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 30. 16:48 Ugrás a poszthoz

Scarlett

Jelmez

 A toronyban készülődött, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Amikor feldobta az ötletet, még izgalmasan hangzott, de azóta rájött, hogy bizony neki rengeteg dolga lenne még. Na de hát ez van, nem? Mert hát mégiscsak halloween van, vagy mi a csoda.
 Pesten sosem ünnepeltek ilyesmit, úgyhogy számára ez valahogy egyesült a varázsvilággal. Pedig tisztában volt vele, hogy nem csak az ő szokásuk, de hát asszociál. Még szerencse, hogy van egy-két jó ismerőse, aki kölcsönadott egy-két jelmezt. Úgy gondolta, ha már mégiscsak megígérte, és mégiscsak ő rángatta el a - körülbelül fél órája ismert - rellonost, aki illene beöltözni valami.
 Nem is tudta volna besorolni a ruhát, hova tartozik. A lány, aki odaadta azt mondta, steampunk, de hogy ez pontosan mit takart, arról fogalma sem volt. De nem mindegy? Ha jól áll rajta, akkor minden rendben. Az övében pedig még fiolákat is adott, amikben különböző színű bájitalok voltak. Hogy pontosan mik voltak benne, nem mondta el, csak annyit, hogy ettől biztosan izgalmas lesz majd a buli, úgyhogy mindenképp használja el.
 Felrakta különös kalapját is, ami elég extravagánsan festett vörös hajával. Sóhajtott egyet, majd pálcáját felmarkolva elindult a Nagyterem felé.
 Nem is értette, hogy ki is pontosan a lány, akivel találkozni fog. Elvégre csak útbaigazította a kastélyban. Az mondjuk már más tészta, hogy ügyesen el is tévedtek miatta. Pedig már mióta kastélylakó! Szóval az volt a minimum, hogy elhívja és kárpótolja. Úgyis olyan elveszettnek tűnt.
 Mikor belépett a hatalmas kapun, sűrűn pislogni kezdett. Meg még egy kicsit meg is dörzsölte a szemét, hátha rosszul lát. Pedig még a bájitalokat sem próbálta ki. Akkor mitől ilyen fekete-fehér minden? Lehet, hogy a kiírásban volt valami? Mindegy is.
 Szóval mikor belépett - a csontvázak már meg sem lepték - nem ment beljebb. A tömeget pásztázta, hátha meglátja a lányt. Hogy is hívták pontosan? Scarlett, igen! Szeme megakadt az ínyencségeknek egyáltalán nem mondható édességeken, mire gyomra mocorogni kezdett. Igaz nem evett túl sokat a vacsorából. Hogy őszinte legyen, csak csipegetett. Más dolgok jártak akkor a fejében...
 - Scarlett! - kiáltott oda hangosan a zöldnek (aki jelenleg inkább feketének tűnt), mikor meglátta. Hevesen integetett is hozzá, nehogy véletlenül normálisnak nézze a sok ember körülötte.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 30. 18:03 Ugrás a poszthoz

Józsi

 Az őrültet? Majdnem felnevetett a mondatra, de inkább megőrizte a helyzet szokatlanságához mérten komoly arcát. Ha tudta volna, mennyire közel áll hozzá az őrület!
 Mindenesetre gyanús volt ez az egész. Akárcsak egy régimódi filmben. Messzebb tőle nekidől a falnak, ledobja a pénzt, aztán a nevén szólítja és elmegy. A nevén szólította. Pedig biztosan nem mutatkozott be! Ennél azért több esze van. Ki is rázta a hideg egy pillanatra. Honnan tudná a nevét?
 Nem nézett a férfi után, csak az arany érmét bámulta. Tisztában volt vele, hogyha odamegy, azzal aláírta képzeletbeli szerződését. De vajon megéri ez egyáltalán neki? öt galleonért?
 Leguggolt az érméért, felemelte és lehajtotta a fejét. A haja az arcába lógott, így a nagyközönség maximum azt hihette, hogy rosszul van. Talán még kapóra is jön majd. Ha egyáltalán nem akar inkább a pénzzel a kezében elfutni.
 De az igazság az volt, hogy egyszerűen csak kötelességből tépelődött. Túlságosan is izgatott lett a feladat hallatára. A rejtélyességtől és a kíváncsiságtól. A tény az volt, hogy abban a pillanatban eldöntötte, mikor a férfi ellökte magát a faltól.
 Nagy levegőt vett. Sóhajtott egyet, miközben a galleont a kabátja ujjába rejtette. Aztán sikoltani kezdett. Élesen és kétségbeesetten, mint ahogyan a közös helyiségben lévő tévéből a nő, akit a késes gyilkos üldöz.
 Felszegte a fejét, és a tömegbe vetette magát.
 - Látják! Tudom hogy látják! Mindenkiért el fog jönni! - kiabálta eszét vesztve. Ez talán a vérében volt.
 Odarohant a virágot tartó sráchoz, megragadta talárját és az arcába ordított. Szeme könnyes lett az erőlködéstől, de talán így hatásosabb is volt. Aztán az öreg bácsi elé szaladt és térdre rogyott előtte.
 - Kérem, tudom, tudom hogy itt van. Hát nem látják? Maga a halál az!
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. december 2. 20:57 Ugrás a poszthoz

Józsi

 A bácsi láthatóan reagálni sem tudott, úgy meglepődött a hirtelen kiabálástól, de Anna nem akart sokáig időzni nála. Ki tudja, milyen varázslattal áldaná meg egy ilyen után. Vagy ami még rosszabb, a végén még bedugja az állítólagos apja mellé.
 Haladt is tovább a diáklányokhoz. Hétköznapi ruhában voltak, így nem tudta megállapítani, hogy bagolykövesek-e vagy melyik házba járnak. Annyi bizonyos, hogy így első ránézésre nem ismerte őket, de ha esetleg összetalálkozna velük később a folyosón, biztosan felismernék őt. És kikerülnék messziről. Vagy szólnának az igazgatónak. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre most odaszaladt hozzájuk is, és tovább kiabált, eszeveszetten, ahogy a torkán kifért. Holnapra biztos nem lesz hangja...
 A két lány ijedten rebbent hátra, mikor megérkezett. Anna megragadta egyik táskáját és maga felé húzta. Közben szeme őrülten járt ide-oda. Kereste szemével az iménti férfit. Ha csak ugratta, és elment, akkor valahogyan felkeresi és jól megátkozza. Aztán megpillantotta kicsivel hátrébb, amint csendesen figyeli. Ez nem elég neki. Valami jobbat kell kitalálnia.
 Hátrahagyta a lányt és egy másodpercig körbe-körbe futkorászott, amíg ki nem találta. Teljesítenie kellett. Úgyhogy vállalta a kockázatot, és elindult a fiatal anyuka felé, aki egy csecsemővel érkezett az állomásra. Valószínűleg látogatóba mennek a családhoz. Vagy valami hasonló. De ez most nem is érdekes. Odarohant hozzá, miközben folyamatosan ordította a mantráját.
 - Mindenkiért el fog jönni! Hát nem látják? Magáért is, és a gyerekért is!
 A csecsemőért nyúlt, miközben olyat kiabált, hogy majd ő biztonságos helyre viszi, majd ő megvédi. Ha ez nem veri ki senkiben a biztosítékot, akkor ez a társadalom menthetetlen.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. december 13. 22:26 Ugrás a poszthoz

Józsi

 Imádkozott az égiekhez, hogy lépjenek végre közbe. Nem akart senkinek sem kárt okozni, főleg nem egy újdonsült anyukának. Már majdnem megeresztett egy megkönnyebbült sóhajt, mikor az idegen közéjük lépett. Ám erre sem volt ideje. Csak egy pálcát látott elsuhanni maga előtt és sötétségbe borult a világ.
 Mikor legközelebb felébredt, már nem a vasútállomáson voltak, hanem jóval messzebb a tértől, valami kisebb utcában. Kicsit zavart volt, miután felébredt. Kíváncsi volt, hogy mi történt, és hogy pontosan hol van. Nem ismerte olyan jól Bogolyfalvát, mint az otthon környékét Pesten.
 Felállt a földről, majd próbált minél határozottabbnak tűnni az ismeretlen előtt. Ám óvatosan, szinte láthatatlanul a falnak dőlt, hogy megtámassza magát. Nem sokszor kábították még el, és felettébb furcsa érzés volt.
 Mikor a férfi a az érméket felé nyújtotta, azonnal elengedte a falat.
 - Két galleon? Ötöt ígértél!
 Tudta, hogy átverés, számított rá, hogy itt valami nem stimmel. Nem csak hogy gyanús volt, de még veszélyesnek is tűnt az illető. Ráadásul még csak a nevét sem tudta. A férfi viszont annál több dolgot ismert róla.
 Azt se tudta, mire volt jó ez az egész, hogy neki milyen szerepe volt az egészben, és pláne, hogy honnan tudja az ő nevét. Kezdett egyre ingerültebb lenni, ezen gondolatok után, úgyhogy addig itt fog maradni, amíg meg nem kapja mind az öt galleont.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. február 28. 16:22 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária

 Késésben van, már megint késésben van. Végül is, ez csak a jó szokása. Na de nem akkora gond, hisz már régen hozzászoktak, nem? Egyesek szerint még a születéséről is lekésett, ezért felejtették az otthon küszöbén. Most hogy jobban belegondol, talán még igaz is lehet...
 Mindegy is. Egyszerűen csak le akarta rövidíteni az utat, így bekanyarodott jobbra. Ha minden igaz, akkor a harsogó portrékon keresztül gyorsabban kijut innen. Bár ki nem állhatta ezt a folyosót. Olyan volt, mintha az eddigi összes lelencház gyerekét bezsúfolták volna egy helységbe, és megkétszerezték volna a hangjukat. Meg a szájukat is. Gyűlölte ezt a zajongást, azt meg pláne, hogy senkit nem hallott itt rendesen. Na de csak gyorsan átrohan itt és kész. Nem kell különösebben sokat időznie itt, szerencsére.
 Futásra gyorsított, és a kanyarnál ő is befordult. Valami por mehetett a szemébe. Na persze, hisz itt még a manók sem akarnak takarítani. Tüsszentenie kellett, és viszketett a szeme. Kicsit lelassított, de nem állt meg. Megvakarta a szemét, de ugyanebben az időben egy jó nagyot tüsszentett is. Áu. Ez kicsit fájt a szemének.
 Aztán még jobban fájt beleütközni valakibe, aztán meg nekimenni az egyik festménynek. Mikor kinyitotta a szemét, még homályosan látott az erős nyomástól. Sokat pislogott és összegyűltek a könnyei is.
 - Ne haragudj, sajnálom - makogta, miközben próbálta kivenni az előtte álló alak vonásait. Aztán rájött, hogy ebben a ricsajban valószínűleg nem hallotta, pláne, hogy az iménti festménylakó majdhogynem mindenkit túlkiabálva kezdte szidni a mai fiatalságot. Így megismételte a előbbi kijelentését jóval hangosabban.

Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. március 9. 14:06 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Újabbat tüsszentett, ezúttal jó hangosan, hátha meghallják őt ebben a ricsajban. Közben erőteljes mutogatásba kezdett, hogy bizony minden rendben van, de továbbra is nagyon sajnálja, hogy neki ment. Na jó, ez inkább erőteljes artikulálásban merült ki. Meg amúgy is, nem nagyon szereti az Activityt.
 Most, hogy már tudta, minden rendben van, már rohanna is tovább, ha nem érkezne egy újabb szereplő a komikus jelenetbe. Kezd az egész olyan lenni, mint egy régi némafilmben. A csődületet és a tömegszerencsétlenséget sikerül fokoznia egy harmadik személynek is, felkavarva még több port ezen az átkozott folyosón. Tüsszentés, orrvakarás, és újabb tüsszentés.
 - Van zsebkendőtök? - kiáltott fel Anna, de mink is várná meg a választ, mikor tudja, hogy úgysem hallanak semmit. Előbányászott a zsebéből egy régi, kimosott darabot, megtörölte az orrát, és segített a fiúnak összeszedni a holmijait.
 Szegény srác kissé zavarban van. Talán ha megmondaná, hogy ő is imádja az ilyen kis golyókat, megnyugodni. Ha el tudná mondani egyáltalán ezen a helyen.
 A lábának ütközik egy színes üvvegolyó. Rögtön fel is kapja, majd a következőt, és a harmadik után indul, ami meg akarsz szökni a nézők elől. Szalad is utána azonnal.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2015. március 17. 21:16
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. március 17. 22:38 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Úgy tűnt, a másik leányzó is besegített a pakolásba, bár tény és való, hogy inkább azzal volt elfoglalva, hogy elkapja azt a fránya üveggolyót. Minek tervezik egyáltalán ilyen gömbölyűre? Lehetne mondjuk négyzet alakú, vagy valamilyen sokszög, hogy ha elgurul, ne kelljen annyit rohangálni utána. De hát mégis ki ő, hogy megmondja, hogyan alakítsák ki a dolgokat azok a feltalálók azokban a bizonyos ismeretlen szobákban...
 Annyira elfoglalta az üldözés, hogy nem is vette észre az ismeretlen srác rémült arcát. Csak akkor nézett fel, mikor vissza akarta nyújtani a végre nyakon csípett golyót. Egészen fura érzés volt hirtelen felállni a "borzasztóan hosszú" görnyedés után. Mintha húznák el a helyszínről. Talán öregszik már, és nem bírja annyira a dereka. Ki tudja, a mai világban. Amúgy is, éppen akart egy megjegyzést tenni szegény fiú szelességére, miszerint a mai fiatalok...
 Na jó, ennek nem itt és most van az ideje. Itt és most egy nagyon különleges esetnek van az ideje. Egy olyan esetnek, ami nem fordul elő minden diákkal. Csak vele. Meg ezzel a lánnyal itt mellette, akinek oly' szerencsétlenül nekiütközött.
 Egyik pillanatban még itt, szépen, megszokottan, 4D-s valójában, aztán meg már ott. Egy másik helyen 2D-ben és sokkal apróbban. Na de emlékszik a kedves olvasó arra a festményre, akinek nemrég még Anna jól nekiszédült? Na kérem szépen a kedves festménylakó ezúttal testközelből kiálthatta az eridonos fülébe, miszerint ezek a mai fiatalok még a lakóhelyét sem tartják tiszteletben.
 Igen bizony, észre sem lehetett venni, olyan gyorsan történt, hogy egyik pillanatról a másikra - remélhetőleg - ideiglenesen beköltözött a kedves bácsihoz.
 Oldalra nézett, hogy megbizonyosodjon, hogy nem csak egyedül került ebbe a kilátástalan helyzetbe, de szerencsére a másik, ismeretlen lány is ott állt mellette, megfestett valójában. A fiú azonban hogy segített volna nekik, szélnek eredt, ha szabad ilyet mondani. Na ezek után Anna nem lógott ki a festmények közül. Olyan hangosan kiáltott utána, akárcsak az évek óta itt porosodó portrék szoktak, majd kissé félénken rabtársa felé fordult egy "most aztán mi lesz" nézéssel.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. április 1. 21:26 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Mikor nyugtázta, hogy rabtársa hasonlóképp érez, mint ő, egy kicsit megnyugodott. Ezek szerint mégsem nagy baj, ha egy kicsit ő is kétségbeesik ilyen helyzetekben. Amúgy is, egy varázslóiskolában ez normális hétköznapnak számít, nemdebár? Igaz ami igaz, még sosem fordult vele elő ilyesmi, de hasonló helyzet miatt járt már a Szaharában. Szóval no para. És milyen jó lenne má, ha azok a fránya képek végre elkezdenének csevegni! Mert egy ilyen helyen a csend olyan, mintha egy erdei mezőn elsütnének egy ágyút. Hát váratlan és természetellenes, mit ne mondjak.
 Szóval a lényeg, hogy halkabb volt minden, még egy kis ideig. Így talán még esélyük is lett volna egy csapatmegbeszélésre, és szökési terv elkészítésére, akár Sean Connery A sziklában, de persze nem voltak elég gyorsak ehhez. Még gyakorolni kell.
 Azonban az öreg festménylakó mögöttük előbb szólalt meg, minthogy Anna agyán keresztülfutott volna a fentebb leírt gondolatmenet. Olyan zavarba lett hirtelen, hogy nem is tudott megszólalni. Bambán és szerencsétlenül álldogált a bácsi felé fordulva, kissé közelebb araszolva Annamáriához.
 Mikor az öreg rájuk emelte tekintetét, kihúzta magát egy kicsit. Hiszen ő mégiscsak eridonos, nem hagyhatja, hogy egy idős festmény megfélemlítse!
 - Azt hiszem, rosszkor voltunk rossz helyen - válaszolt egy kissé még halkan, hisz nem is számított arra, hogy akárki meghallja és érti is, mint mond. De bámulatos módon, olyan tisztán értette a bácsit is, mintha közvetlenül mellette állna és a füléhez hajolva közölné a mondatokat. Egyébként is, feltűnt valakinek, hogy milyen jó akusztikája van ennek a festménynek? Bárki is készítette, értett a dolgához!
  Felbátorodva iménti felfedezésén egy pillanatra a mellette álló leányzóra nézett, majd elmosolyodott egy amolyan "nyugi, kézben tartom a dolgokat" plusz töltettel megfűszerezve (nem ismerős ez a történet valahonnan?), és elindult a bácsi asztala felé.
 - Sajnálom, hogy így betolakodtunk ide, de már itt sem vagyunk. Meg tudná mondani, hogy lehetne innen kijutni?
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. április 9. 22:31 Ugrás a poszthoz

Bujdosó Nándor

 Aznap két különös dolog történt vele. Először is, hogy kapott egy levelet. Ez már magában furcsaságnak számított, hisz soha egyszer sem kapott senkitől semmit. A másik dolog, hogy a címzett nem Szombat Anna, hanem a Bójai Gyermekotthonos Anna. Aztán még volt egy-két apró furcsaság, ami már nem is számít igazán. Például, hogy nem volt rajta aláírás. Meg, hogy egy... bocsánat, két mondat volt csak rajta. Aztán hogy jó eséllyel takarodó után érne vissza. És még sorolhatná azokat, amik még eszébe jutottak. De hát ő nem az a fajta, aki csak úgy elfut egy újabb kaland elől. Ráadásul túl kíváncsi, ki lehet az, és mit akarhat végül is. Pont tőle.
 Ki is osont meglehetősen óvatosan a kastélyból, miközben folyton azon agyalt ki lehet az. Talán valami diák. Fiú, vagy valami ilyesmi. Áh, ugyan. Azok őt messziről kerülik. Meg diák nem Bogolyfalvára beszélne meg találkozót, hanem a kastélyon belül. Vagy lehet, hogy külsős! Valami cserediák, vagy olyan, aki nem a kastélyban él. Igen, ennek már van realitása.
 Vagy az is lehet, hogy az a fura alak az állomásról küldött valakit utána. A legutóbbi találkozásuk óta folyamatosan azon jár az agya ki az, és honnan tud ennyit róla.
 Nagy sóhajok közepette ütemesen szedte a lábát, és érezte, amint szíve egyre hevesebben kalapál.
 Talán szervkereskedők, vagy házimanó helyett akarják eladni valami nagymenő varázslónak, akinek a hobbija, hogy fiatal lányokat gyűjt maga köré.
 Erre a gondolatra megtorpant, majd hevesen megrázta a fejét. Áh, ez képtelenség, túl sok könyvet olvasott.
 Belépett a játszótér kapuján és felmérte a terepet. Csak egy férfi ült a hintán, de biztosan nem ő írt neki, így el is indult a játszótér másik végébe, hogy bevárja az illetőt. Aki remélhetőleg korabeli. Magas. Szőke, meg kékszemű ésatöbbi.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2015. április 9. 22:35
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. április 9. 23:30 Ugrás a poszthoz

Bujdosó Nándor

 Hallotta, amint a hinta nyikorgása megszűnik, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Vagy elmegy vagy... Tényleg el akarják adni házimanónak. Most fogják elrabolni. Halkan szedte a levegőt, a lépéseit pedig felgyorsította.
 Nem is mert hátrafordulni, csak míg el nem érte a kerítést. Akkor pedig hirtelen élesen megpördült, és bizony majdnem beleütközött a mögötte osonó férfiba. Fel is sikoltott volna ijedtében, ha nem akad a torkán a hang. Az ismeretlen, csupaszőr fura szerzett a nevén szólította. Úgy tűnik, manapság mindenki ismeri a nevét. Főleg azok, akik kifejezetten veszélyesnek is tűnnek.
 A következő kijelentése azonban végképp kiverte a biztosítékot. Most már biztos volt benne, hogy el akarják rabolni. Ráadásul ezek a kézmozdulatok... Lehetnek akár valami nonverbális varázslás bonyolult jelei, amivel könnyedén elviheti. Vagy előtte akár még ki is használhatja helyzetét.
 Gyorsan kellett cselekednie. Már lendült a lába, hogy egy jó nagyot rúgjon bele, mikor kimondta a harmadik állítását is. Annyira ledöbbent a hallottaktól, hogy elfelejtette a lábát megállítani, így az erőt nem kímélve, bár már céltalanul fejezte be pályáját.
 - Mi van?
 Oké, lehet, hogy illetlenség csak így rákérdezni, de hát mindenki hallotta, mit mondott az előbb! Körbe is nézett, hogy van-e még valaki ilyenkor errefelé, de egy lelket sem látott. Sőt, az is lehet, hogy csak elterelés. Hisz amit kiderített, hogy az ő apja diliházban van, nem?
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. április 10. 14:31 Ugrás a poszthoz

Bujdosó Nándor

 Hogy nem beszéli a magyart? Honnan jött ez a figura? Egy másik bolygóról? Ilyen bemutatkozással akár még hihető is lenne.
 - Hogy mi a baj? - A kezdeti döbbenetnek és a még előtte lévő félelemnek és izgatottságnak már nyoma sem volt. Most inkább felháborodott és dühös volt a rossz tréfa miatt.
 Nem, egy percig sem hitte el, hogy a férfi normális és azt sem, hogy az apja. Talán valaki jól utánajárt a dolgainak, és ezt kihasználva egy jó napot akart magának szerezni. Csakhogy ez igazán sértő és gyerekes.
 - Először is, fogalmam sincs, ki a fene vagy. Jobban teszed, ha megmondod annak, aki felbérelt, hogy le lehet rólam szállni, rendben? Ez egy igazán undorító vicc volt!
 Hevesen hadonászott a kezeivel, miközben beszélt. Hiába, mikor ideges nem mindig tud mit kezdeni a végtagjaival, és legjobban így tudja levezetni frusztrációját. Bár régebben így csak gyakran fejbe kólintotta a körülötte állókat.
 Ezzel a kijelentésével ki is kerülte a férfit, és sietős léptekkel a kijárat felé indult. Aztán meggondolta magát, és megállt, hátrafordult, hogy még utoljára jól kiossza az illetőt.
 - Máskülönben ki volt az, hmm? Valami hülye rellonos? Vagy egyszerűen csak csináljunk hülyét a leggyengébb láncszemből? Ha azt hiszik, hogy ez vicces, hát nagyon tévednek, oké? Ha megtudom, ki volt az, esküszöm az igazgatóhoz fogok fordulni!
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. április 11. 19:14 Ugrás a poszthoz

Bujdosó Nándor

 Nem is igazán foglalkozott vele, miket hadovál össze a férfi. El volt ő foglalva a fejében kavargó zaklatott gondolatokkal. Még szerencse is, különben ha meghallotta volna a másik mondatait, melyeknek lényegében semmi köze nem volt az ő mondandójához, akkor talán abban a pillanatban elmenekült volna. Bár kimondottan közel állt hozzá, mikor az egyre furábban viselkedő szakállas megragadta a karját.
 Aztán kimondta a varázsszót. Vagyis nevet. Dorottya említésére Anna megmerevedett, és fejében újrafutott az egész beszélgetés. Azok a zavart mondatok, meg hogy állítólag ő az apja. Dorottya biztosan nem adott volna ki információkat, ha nem lett volna biztos a dolgában. Szóval akkor ez azt jelenti...
 - Te vagy az apám?
 Igen, megdöbbent. Ezt az információt azért nehéz befogadni így, tizenhét év után. Ráadásul a legtöbb dolog, amit fél évvel ezelőtt kiderített, hogy elmegyógyintézetbe zárták. Ez már megint egy olyan dolog, aminek köszönhetően még kevesebb bizalmat táplált újdonsült rokona felé.
 Hátrébb lépett két lépést és kezeivel átölelte saját magát. Aztán végigmérte a meglehetősen furán öltözködő egyént. Hogy lehetne pont ő az apja? Hisz még a nevét sem tudja!
 - Mit akarsz itt?
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2015. április 11. 19:19
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. július 14. 21:38 Ugrás a poszthoz

Bujdosó Nándor

 A nagy pillanat. Az igazság pillanata és még ki tudja hány néven illetnék az írók. Leírnák, hogy a lány ránézett a vér szerinti apjára, és látta magát benne. Hogy érezte a család melegét a szemében és a vörös loboncában. Ha most a toronyban lenne és olvasná, valószínűleg elragadná a pillanat arra a mondatra, hogy meg szeretné ismerni és arról álmodozna, hogy valamikor ez vele is megtörténik majd.
 Ám a valóság ennél sokkal ridegebb és sokkal... reálisabb. Hisz egy idegen férfi állt előtte, és bármilyen mostoha körülmények között is nőtt fel, azt azért a fejébe verték, hogy gyanús idegenekkel nem szabad szóba állni.
 - Azt hiszem ezzel már elkéstél egy kicsit.
 Szorosabbra húzta maga körül a pulcsiját. Nem fázott, mégis kirázta a hideg és keserű íz gyűlt a szájába. A legjobb az lenne, hogy ha fogná magát, és visszasietne az iskolába, mielőtt még megneszelik, hogy eltűnt. Elfelejtené az egészet és élné tovább az életét. De a lába nem engedelmeskedett. Mintha várna valamire az előtte álló férfitól, de nem tudta volna megmagyarázni, mit is akar. Inkább megszólalt, minthogy tétlenségét az előtte álló is elkezdené értelmezni.
 - Mégis mit vársz, hogy majd a nyakadba ugrok és egy boldog családként élünk majd? - Nem beszélt hangosan, de próbált minél gúnyosabb hangot megütni. - Egyébként is, anyut hol hagytad? Ha már ennyi ideig nem tudtam a szüleim létezéséről, akkor neki is itt kéne lennie, úgy teljes a kép, nem igaz?
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. július 16. 18:58 Ugrás a poszthoz

Bujdosó Nándor

 Zavarba jött a férfi reakciójától. Igen, bántani akarta. Persze, hogy bántani akarta, de az nem állt szándékában, hogy megsirassa őt. Azt várta, hogy majd valami szellemes válasszal fog visszavágni. Ezt szokta meg, mikor a lelencházban piszkálták.
 Egyik lábáról a másikra állt, aztán előre-hátra billegett egy kicsit. Nem igazán tudta, hogyan reagáljon. Nem mondtak semmit a szüleiről még akkor sem, mikor Dorottyát faggatta. Így végül úgy volt vele, hogy magára hagyták, hogy éljék az életüket. De ezek szerint nem élte túl... Annát.
 - Sajnálom... - Nem is mondott mást, de a harag egy pillanat alatt elpárolgott, mikor ránézett az összetört férfira. Nem igazán tudta, mit kellene csinálnia, vagy hogy egyáltalán mondania kell-e ilyenkor valamit. Nem is akart ránézni.
 Egyszerűen csak ki akarta zárni ezt az egészet a fejéből. Meg nem történté tenni. Eddig olyan egyszerű volt minden, de most, hogy ez az alak megjelent és csak ilyen egyszerűen tett néhány kijelentést, ami felforgatja az életét, és megváltoztat mindent... Vagy legalábbis azt, amit hagy megváltoztatni. Anna viszont nem akart megváltozni.
 - Jobb ha most megyek. - Nem volt benne biztos, hogy ezt a kijelentést feltétlenül ki kellett volna mondania, de olyan frusztráltan érezte magát, hogy kénytelen volt megszólalni. Piszkálgatta a pulcsija ujját, mindenfelé nézelődött és még ki tudja, hány kényszermozgást végzett, miközben megfordult és bizonytalan léptekkel elindult.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. július 20. 11:42 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Áhá! Maga a mágiaügyi miniszter! Micsoda szeren...csétlenség. Mármint persze, örült Anna is ennek, hisz nem minden nap cseveghet el az I. világháborúban szolgáló mágiaügyi miniszterrel, de... Na hát, ők csak diákok, mégis hogyan kéne ezek után beszélni vele? Biztos rengeteg festménye van az egész világon és biztos mindegyik egy nagyon megbecsült helyen áll. Olyan helyeken, amiket ők biztosan nem láthatnak, kivéve, ha valami világraszóló felfedezést tesznek, vagy megmentik a világot a pusztulástól és a többi. Amire, hát lássuk be, elég kicsiny esély van.
 Arcán megjelent egyfajta fintor, ami inkább arra vonatkozott, hogy nem nagyon tudta kezelni a helyzetet.
 Egy köszönetnyilvánító mosolyt küldött az öregúr felé, (aki a mágiaügyi miniszter!), és félrehúzta rabtársát, hogy négyszemközt megejtsék azt a csapatmegbeszélést és szökési tervet.
 - El kéne menni valami felelős szobájába, hogy értesítsük, mi történt, nem? Egy tanáréba vagy valakiébe, aki ki tud szedni minket innen.
 Ideges volt, nem tetszett neki ez az egész szituáció. Ettől a keretezéstől totál klausztrofóbiája lett, pedig bírja ő a lifteket is meg minden.
 - Én azt mondom, a legjobb lenne az igazgatóhoz menni, ő biztos tudja. Bár az is lehet, túl elfoglalt, úgyhogy lehet maradni kéne valami kis, mezei tanárnál, vagy valami. De elmehetünk az udvari bolondhoz is, mert lassan én is megbolondulok itt.
 Sűrűn vette a levegőt, és folyton nézelődött, miközben beszélt. Ha zaklatott, mindig sokat beszél, és rendszerint szerette valami vicces történettel elütni helyzetük komolyságát, de most még erre sem futotta.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. augusztus 2. 21:44 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Tény, hogy nem mindig sikerültek a szökési tervei, mint ahogyan a fejében lezajlottak, de lelkesedését és tettvágyát a másik leányzó kételyei sem tudták letörni. Egyrészt mert részint nyugodtabb a környezet, mint a folyosón, hála a némileg hangszigetelt festménynek, másrészt nem is olyan ijesztő ezzel a miniszterrel beszélni. Kedélyes öregember, ha minden kép ilyen, nem is kell aggódniuk, nem igaz?
 - Ha ezen a folyosón maradunk, tuti nem hall meg minket senki. Itt még a saját gondolatait sem hallja az ember - szögezte le az ellenvetésre. - És amúgy is, nem lenne izgalmas képről képre járni? Mondd, hány diák csinált már ilyet.
 Széles mosoly jelent meg az arcán a gondolatra, majd egy kissé kedvtelen fintorba torzult, mikor visszautasítást kapott a bolond festménye felé tett célzására. Válaszolt is volna rá, de a vén miniszter már kézbe is vette a dolgokat. Éppen búcsúzni akart tőle, meg megköszönni a segítséget, de torkán akadt a szó... na meg az aznapi reggelije is. Nem igen használt még zsupszkulcsot, csak egy-két alkalommal, de pont ilyen szédítő volt.
 Beletelt egy-két percbe, mire rendesen magához tért, és fel tudta mérni, milyen alak is ez a bizonyos előd. Iszákos. Ezt azonnal leszűrte. Nem is nagyon szerette a fajtáját, volt már dolga ilyenekkel, és egyik sem tartozott a legszívderítőbb emlékei közé
 - Na persze, még több bor, mi? Ha egy korttyal is többet iszik, az életben nem szedünk ki tőle semmilyen infót - fordult bajtársához. Nem nagyon foglalkozott azzal, hogy meghallhatja, hisz a lakónak már valószínűleg rég bedugult a füle a sok Júliáról szőtt gondolataival.
 - Ez legyen inkább a tiéd - fonta karba a kezét, és tüntetőleg inkább felmérte a férfi köré festett környezetet.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2015. szeptember 2. 21:06 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária és Mesélőnk

 Csak a szemét forgatta az öreg alkoholista szövegére. Összefonta maga előtt a karját, és ujjaival azon dobolt idegességében. Nem, kicsit sem szerette a részeg embereket. Kész szerencse, hogy a másik leányzó is itt volt, különben durván kikérdezte volna. Bár nem állt messze így sem tőle. Úgy tűnt, bajtársa inkább csak az utánpótlást szerette volna elhozni neki. Ajajj, kezébe kell vennie az irányítást.
 - Anna, Eridonból ő meg... - Hoppá, hisz még be sem mutatkoztak. Egy ilyen veszedelmes és izgalmas kalandban együtt, vállvetve harcolnak, de még csak a másik nevét sem tudja. - Hogy is hívnak?
 Elég udvariatlan volt Anna részéről, hogy csak így nekiesett a kérdésével, de mentségére legyen, nagyon tovább szeretett volna már menni erről a képről.
 - Minket nem festettek meg... azt hiszem, csak valami furcsa varázslat idehozott minket, úgyhogy szeretnénk visszanyerni eredeti alakunkat. Tudja, el fogunk késni, meg tanulni kellene, és biztos már keresnek minket, de hát kinek jut ugyan eszébe, hogy pont Önnél, pont egy festményben legyünk, ugye érti? - kezdte el hadarni az információkat.
 Igen, egyértelműen frusztrált volt. Csak akkor szokott ilyen sokat, ilyen nyíltan csacsogni. Meg amikor izgatott, de most inkább az előbbi.
 - Szóval mindenképpen kell valakit találnunk, aki vagy tud szólni valakinek, aki kihoz innen minket, vagy ő maga tud elvinni. Gondolom, egyik sem illik magára, tehát meg tudná végre mondani, merre menjünk, hogy valaki olyannal beszéljünk, aki végre tud valami értelmeset is mondani?
 Igen, elég durva volt. De a helyzet megkívánta. Vagyis talán. Mindenesetre ettől a monológtól egy kicsit nyugodtabban érezte magát. A másik oldalt viszont tényleg lehet nem kellett volna így beszélnie... Rásandított a mellette álló lányra, hogy leszűrje, vajon ő is úgy gondolja-e, hogy Anna megfelelően járt el.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Év(ad)nyitó/záró
Írta: 2015. október 6. 19:46
Ugrás a poszthoz

Lelelevendula
A vacsora közepén

 Ő aztán pedig igyekezett. Mindig igyekszik mindenhova időben odaérni, mégis mindig mindenhonnan késik. Akkor ez most hogy is van? Most sem tudta volna megmondani, mit csinált az előbb, ami miatt elúszott az ideje. Talán egy átok áll rajta? Születésétől kezdve?
 Rohant le a széles lépcsőkön, hogy még időben odaérjen, mikor még nem ették meg az összes süteményt meg minden. Talán a diri még beszédet mond, akkor pedig később kezdenek majd neki. Na meg persze szegény Levendula is várhatott rá. Még jó, hogy pont akkor érkezett egy levél, így eszébe jutott elküldeni a bagylot Levinek, hogy értesítse. Eddig még sose jutott ilyen eszébe. Legközelebb mondjuk inkább megbűvöl egy papírrepülőt, az kevesebbet fogyaszt.
 Na de most nincs itt az ideje az elmélkedéseknek, hisz nem késhet le még egy megnyitót! Na jó, már lekésett. De nem késheti le az egészet!
 Sebesen berontott a nagyterembe, megállt az ajtóban és szemével Lenevendulát kezdte keresni a sok emberek között. Annyi bizonyos, hogy elnézelődött egy ideig, mire kiszúrta. Legtöbb esetben mondjuk odakiáltott volna hozzá, de lassan felnőtté érik, úgyhogy már nem engedhet meg magának ilyesfajta luxust.
 Lehuppant Levendula mellé, kicsit arrébb túrva a többieket, majd azonnal szedni kezdett a maradék ételből, miközben folyamatosan beszélt.
 - Boccss, komolyan. Nem akartam ennyit késni. De legalább van elég kaja, amint látom - eresztett meg egy széles vigyort a megpakolt tányérjára. - Ez hiányzik a legjobban, mikor nem vagyok itt.
 Be is tömte a szájába az első falatot. Alig rágta le, már nyelte is le.
 - Lemaradtam valami érdekesről?
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Év(ad)nyitó/záró
Írta: 2015. október 9. 17:28
Ugrás a poszthoz

Lelelevendula

 Nem telt bele tíz percbe, de Anna már a desszerteknél tartott. Olyan gyorsan falta az ételt, hogy szinte biztos volt benne, előző életében bizony porszívó volt. Na meg hogy ezek után úgy megüli majd a gyomrát a sok étel, hogy megfogadja, soha többet nem fog enni. Ami persze legalább harminc percig igaz is lesz.
 - A házverseny? Na, akkor tényleg nem sok mindenről maradtam le - nevetett fel jóízűen, tudniillik, amióta betette lábát a Bagolykő falai közé, Eridon negyedik helyezésnél nem kapott jobbat. Vagy legalábbis nem rémlett neki.
 Persze nem hibáztathatja ezért háztársait, hisz tény, hogy ő sem tett túl sokat azért, hogy a ház ne az utolsó helyen kullogjon folyton. A gondolatot egy vállrándítással letudta, hisz nincs neki ehhez túl sok kedve és szorgalma, így hát nem is igazán foglalkozott vele.
 - Ja, időhiány... - kezdett bele Levendula kijelentésére. - Hogy őszinte legyek, nagyon sok időm van, tudod? Vagyis, azt hiszem. Igazából nem nagyon tudom, mivel ütök el annyi órát. Sosem tűnik ám olyan soknak, mikor éppen ott vagyok.
 Bekapott egy falat krémest, és szépen lassan ízlelgette, amíg kitalálta, hogyan folytassa a gondolatot.
 - Biztos te is voltál már így. Azt hiszed, fél óra volt, közben meg három órán keresztül barangoltál a kastélyban. Olyan mint egy átkozott időnyelő.
 Most már jóval lassabban evett, kezdte érezni a feszítő érzést a hasában. Még néhány muffin, és nem fér bele több. Tényleg. Aztán az igazgató csendre intette a népséget, és belekezdett a díjátadóba.
 - Neked jár valami? - tette fel halkan a kérdést Levinek az egyik kötelező taps alatt. Nehogy véletlen megzavarja a kiosztást. Tudják, a díjakét.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2016. november 6. 12:41 Ugrás a poszthoz

Párbajszakkör

 Hallotta, olvasta, érezte. Mármint az izgalmat. Párbajszakkör az iskola falain belül... Régen hallott már ilyesmit, akkor még teljesen más felállásban. Hisz most a tanerő nem más, mint az a volt háztársa, akivel anno együtt végzett. És tessék. Most már komoly ember, akinek állása van, és a fiatalokat tanítja, egyengeti útjaikat. Erre ő megint itt ül az iskolapadban, diákként. Nem kellemetlen egy kicsit?
 De tény, hogy nem akart kihagyni egy ilyen lehetőséget. Nem egyszer lett volna rá szüksége az elmúlt egy évben, és hát ha az ember nem gyakorolja, akkor bizony nem fog menni. Ez történt akkor is, még Kolumbiában.
 Felhúzott egy kényelmes, testhezálló nadrágot, és egy lenge pólót, majd magához kapva pálcáját el is indult.
 Otthonosan mozgott a falak között, bár hosszú ideje nem járt köztük. Talán még egy kis kerülővel is indult, csak a megszokás kedvéért. Anno kifejezetten sokat kóborolt a folyosókon. Ennek köszönhetően persze elég jól kiismerte magát már a kastélyban.
 Időben érkezett a teremhez, talán még egy kicsit korábban is kivételesen. Belépve egy pillanat alatt felmérte a terepet, és az ott lévőket. Diákok még nem igen jelentek meg, de talán így kellemesebb is újra találkozni háztársaival.
 - Sziasztok! - köszönt automatikusan, aztán egy pillanatra elgondolkodott, hogy a helyzet talán már megkívánja azt, hogy magázza őket. - Vagyis jó napot! - javította ki magát, de így csak még kellemetlenebbül érezte magát, így folytatta - vagy valami ilyesmi...
 Teljesen belevörösödött a kusza köszöntésbe, és zavarában a padlót kezdte vizslatni, mint egy kisiskolás.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 20. 17:56
Ugrás a poszthoz

Adrian meg egy incurka pincurkát még Levendula

 Vidáman köszöntötte a belépő Levendulát. Hiányzott már neki a lány, jól megértették magukat, és az elmúlt egy évben sajnos nem tudtak túl sok levelet váltani. Sajnos most sem volt túl sok idejük beszélgetni, ugyanis gyorsan ki lettek osztva a párok, és már kezdődhetett is a mérkőzés. Mielőtt azonban az elkerített rész felé indult volna, odasúgott egy Sok szerencsét Levendulának egy széles vigyor kíséretében, de aztán máris minden figyelmét Adrianre összpontosította.
 Őszintén szólva nem igen lepte meg, hogy hozzá osztották be, hisz mégiscsak együtt jártak túlélési alapismeretekre Návayhoz, aki minden bizonnyal figyelemmel fogja kísérni kettejük csatáját.
 A függönnyel elválasztott terület nem volt túl nagy, de épp elég tágas ahhoz, hogy a felállított tárgyak mögé el tudjanak bújni ha kell. Tökéletes, legalább ki lehet használni annak adottságait.
 A kötelező körök után felvette a saját pozícióját, és ahelyett, hogy az ellenfél pálcamozdulatait figyelte volna, Adrian szemébe nézett. Ki tudja, talán képes kiolvasni belőle a következő lépését.
 - Protego - mondta ki a varázsigét egy könnyed mozdulattal Anna, mikor a rellonos fiú kezdésként felé küldte az átkot, majd ugyanazzal a lendülettel válaszolt is neki.
 - Immobilus!
 Talán ha sikerül ledermesztenie egy rövid időre Adrant, egy kis előnyhöz juthat. Az átok kimondása után szinte rögtön elindult balra, hogy megváltoztassa a helyzetét.

Mindkét varázslat sikeres, bár az Immobilus kivitelezése sokkal profibb, mint a Protegoé. Adriannak nehéz dolga lesz, ha Anna így folytatja a továbbiakban is, ugyanis Seth elismerő bólintása is azt jelzi, a lány jól csinálja - az Offende szontyolgó ívben pattan le a pajzsról, kontrasztot adva a visszafelé reppenő átoknak.

Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. november 20. 22:18
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Párbajszakkör
Írta: 2017. január 11. 23:59
Ugrás a poszthoz

Adrian

 Nem sikerült eltalálnia Adriant, de a hirtelen válasszal sikerült annyi időt szereznie, hogy az átok elől egy asztal mögé rejtőzzön. Remélhetőleg még éppen időben ugrott be, nem lett volna szép rögtön az elején pálca nélkül maradnia.
 Éppen kihajolt volna a fa mögül, mikor a rellonos felé küldte a következő átkát. Már a mozdulatot látva bukott vissza, ám ahelyett, hogy kivárta volna a, míg becsapódik az átok, oldalt kilesve küldte a következő varázslatot ellenfelére.
 - Labia Clausa - alig mondta ki az átkot, már bújt is vissza a biztonságos pajzsa mögé. Már amennyire az asztal bírta a strapát. Remélhetőleg nem kell túl hamar új búvóhelyet keresnie.
 Nem voltak kétségei afelől, hogy a fiú mindent bele fog adni. Hisz egy igazi harcossal volt dolga, vagy micsoda...
 A bal oldal helyett kevés szünetet hagyva ezúttal jobbra bújt ki az asztal mögül.
 - Stupor!
 Nem igazán bízott abban, hogy ezzel el tudja intézni a srácot, de Kolumbiában meg kellett tanulnia igazán küzdeni és kitartani. Adrian is biztosra vehette, hogy Anna sem fogja egykönnyen feladni.
 Már éppen készült a következő támadását előkészíteni, hogy társának még ideje se legyen reagálni a sok átokra. A gyorsaság híve volt, azzal sok embert meg lehetett lepni. Balról bújt ki az asztal mögül, amikor meghallotta az időt jelző hangot. Már éppen kezdte volna mondani az átkot, de megállt, hogy előbújjon, és kezet rázzon Adriannel. Már éppen belejött volna az átkozódásba, mikor lejárt az idejük. Sebaj, majd legközelebb.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2017. február 8. 14:22
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 8. 23:24 Ugrás a poszthoz

Kamilla

 Rászokott. Már akkor tudta, mikor elkezdett a cukrászdában dolgozni. Amikor minden műszakot csak egy nagy adag kávéval tudta elkezdeni. Persze az egy éves távollétének köszönhetően jócskán megcsappant a kávéfogyasztás mennyisége, és még a kocsmai években sem volt olyan túlzottan sok bögre per nap az adagja. Ott inkább másra hívták meg.
 Visszatérve azonban az Edictum miatt átvirrasztott éjszakák száma is megnőtt, aminél a legegyszerűbb az volt, ha egy nagy adag kávéval készült. Nem is csodálkoztak hát a manók, hogy megint vizitet szervezett magának a konyhába. Már kérdés nélkül készítették neki az adagját, ám ezúttal kért hozzá még egy csészével.
 Már korábban is tervezte, hogy leköltözik a faluba és most, hogy van elég összespórolt pénze, talán még sikerülhet is. Egy albérlet is bőven megtenné. Egy kis garzon. Amúgy is lassan több időt tölt lenn, mint a kastélyban. Elsősorban egy bizonyos személy társasága miatt.
 Így hát ezért is hívta le Kamillát. Nem olyan régóta ismeri, de elég sokat beszéltek az elmúlt évben, hisz annyi iskolai tevékenységben vett részt, hogy szinte kikerülhetetlen volt egy-egy interjú vagy információ erejéig. Anna pedig szívesen beszélgetett vele.
 Most persze elsősorban az volt a cél, hogy megtudja, hátha hallott esetleg valami helyet, ahol meghúzhatja magát. Hisz egyértelmű volt, hogy Nándorhoz, a... vér szerinti apjához nem fog leköltözni. Kapcsolatuk még messze nem volt olyan közvetlen.
 Belekortyolt a kávéba, és lehunyta a szemét. Nem olyan, mint a cukrászdában, de határozottan jól esett az első csészével aznap.
Utoljára módosította:Szombat Anna, 2017. február 8. 23:24
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 9. 23:08 Ugrás a poszthoz

Kamilla

 Az ital kellően keserű volt az ő ízlésének. Sosem tett bele cukrot, csak egy csöpp tejet a színe miatt. Most is csak élvezte, ahogyan a kofffein végigáramlik a testén, sebesen végigszáguldva az ereiben. Kicsit megmozgatta tagjait, hogy kipróbálja új energiáját.
 Persze mindez csak a fejében történt. Igen, talán ez már a függőség egyik komoly jele lehetett.
 - Szia - mosolyodott el szélesen a belépő Kamillát meglátva. - Gondoltam kelleni fog így a reggeli órákban.
 Neki el sem kezdődhetett a reggele kávé nélkül, és ha jól sejtette Kamilla is kellő figyelmet fordít a fekete levesnek.
 - Remekül, bár kissé fáradtan. Tudod, nemsokára megjelenik az Edictum. Kész örültek háza - mesélte egy szemforgatást beleszőve a mondat közepébe. Utálta, hogy az utolsó pillanatban kell mindig rohanniuk. Nem mintha előbb nekiállt volna a feladatoknak...
 - Van viszont egy nagy hírem - tette le izgatottan a csészéjét az asztalra, talán kissé erősebben koppant a fán, mint szerette volna. - Arra gondoltam, leköltözöm a faluba.
 Ez igen nagy lépés volt a számára. Ha leköltözik, és vesz egy lakást, azt jelenti, megállapodik a faluban. Ő viszont nem akart itt ragadni. Viszont huszonegy évesen már épp itt az ideje, hogy életében először legyen egy külön szobája. Ez pedig egy konyhával és fürdővel is járna. Legalább ezekkel.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 12. 23:26 Ugrás a poszthoz

Lovagom

 Még a február volt, de olyan téli hideg, amit még január is megirigyelne. Persze, hogy sokan betértek egy forrócsokira megmelegedni. Alig győzték gyártani az epres, rumos, chilis és még ki tudja, miféle extra kívánsággal megspékelt italokat. Annának már attól csokoládémérgezése lett, hogy egyáltalán az asztalokhoz vitte őket.
 De aznap semmi sem tudta letörni a hangulatát. Akkor is mosolygott, mikor épp csak egy szelet süteményt rakott a tányérra. Többiek nem is igazán értették, mi van mostanában vele.
 Már közel járt a műszaka végére. Kész szerencse, hogy Ádám ennyire rugalmasan kezeli a diákmunkásait. Nem mintha Annának olyan borzasztóan sok órája lett volna mestertanoncként, de legalább kétszer annyi tanulnivalót is adtak fel nekik.
 Egy újabb adag forrócsokit készített éppen, miközben a gramofonban játszott Janis Joplinnal együtt dúdolgatott. Otthonosan mozgott már a pult mögött is, sok mindent ellesett már. Ahogyan a tejért nyúlt, még egy-két tánclépést is megejtett, néha csípőjét mozgatva a zene ritmusára, majd a két bögrét és süteményt a tálcára felpakolva indult el a távolabbi asztalhoz és szolgálta ki mosolyogva a vendégeket. Aztán hóna alá csapva a tálcát indult vissza  a pulthoz, egy gyors pillantással mérte fel, kinek van még szüksége valamire, mikor meglátta az egyik asztalnál ülő Nikot. Arcán azonnal széles vigyor jelent meg, és indult el felé.
 - Szép jó napot az úrnak! Szolgálhatok esetleg valamivel?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szombat Anna összes RPG hozzászólása (137 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel