36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egerszegi Nina Viktória összes RPG hozzászólása (169 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 20:28 Ugrás a poszthoz

Xixo

- Nem sietek, de hazaviheted, persze. Ezek csak másolatok, az eredeti a kollégámnál van - azt nem mondhatnám, hogy a férfi kínban van, de azt sem, hogy ránézett és közölte: jah hát figyu, itt az van, hogy... Szóval tényleg jó ideig itt fogunk rostokolni, de semmi akadálya, ezért is nem estére beszéltem meg a dolgot, hanem kora délutánra. Ami nem azt jelenti, hogy hajnalig virrasztunk efölött a borzalom fölött.
- Még nem rendeltem, de ha mondod, mit kérsz, fogok - akaratom ellenére is rávillantok egy vélamosolyt, aztán észbe kapok és lejjebb vakarom. Hupsz. Egy jó ideje trükközök már ezzel egyébként, de néha akaratlanul is ezt használom. Pedig enélkül is simán segít nekem Attila, nem is értem magam. Csak reménykedek benne, hogy neki ez annyira nem tűnt fel - bár kit hülyítek? Nyilván feltűnt. Akkor se direkt volt, inkább ösztönös. - Elfoglalt lettem, ami a munkát illeti. De Daviddel például most véglegesen elbúcsúztunk. Nem lesz se esküvő, se semmi - ismételten széttárom a karjaimat. Elég sokáig húztuk ezt, pedig már csak a semmibe kapaszkodtunk. Félreértés ne essék, még mindig nagyon szeretjük egymást, de ez mindig is egy se veled, se nélküled kapcsolat volt. Nem üvöltöttünk, nem haragszunk, egyszerűen csak ennyi volt, vége. - Ellenben úgy tűnik, az egyik legnagyobb újsághoz mehetek szerkesztőnek és cikkírónak - itt már elégedett görbe jelenik meg arcomon. Szeretem az Edictumot, de többre is vágyom, és persze ez is megmarad. Talán elleshetek onnan pár trükköt, ki tudja...?
- Na és veled mi újság? Hallottam, hogy Grétával együtt vagytok - a jól informáltság átka. Épp azért terítem ki a lapjaimat, hogy tudja, beszélnek erről mindenfelé. Madarak csiripelik, elkerülhetetlenül nyilvános. Ahogyan az is, hogy ritkán látják őket együtt, no és persze Grétát is le szándékoznak váltani házvezetői pozíciójáról... Érdekes.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 21:20 Ugrás a poszthoz

Xixo

- Nincs megszabva határidő, de értelemszerűen szeretne minél hamarabb túlesni rajta - egy félmosolyt megeresztek, hiszen nem akarom sürgetni Attilát, de logikus, hogy minél hamarabb megvannak, annál jobb. Egyrészt Niki is válthat, másrészt a férfi is letudja a melót. Gondolom neki is van egy halom diákja, akiket le kell vizsgáztatnia és, bár ez nem olyan, mint a szorgalmi időszak - én már csak így hívom -, de ez se piskóta. Mondjuk sosem voltam tanár és nem valószínű, hogy leszek.
Biccentek egyet és rendelek két jázminos zöld teát, ugyanis az utóbbi időben az a kedvencem. Elképesztő mennyiséget el tudok belőle fogyasztani egyébként, ami valahol meglepő, hiszen én semmiből sem veszek magamhoz sokat - legyen szó akár ételről, akár másról. Mindenesetre ez a tea téma körülbelül eddig is tart, utána jön a fekete leves. A magánélet. Amiről senkinek sem beszélek. Illetve kevés embernek, bár nem titok, hiszen eddig volt gyűrű az ujjamon, most már nincs.
- Nem számolom... - kínosan nevetek fel. - Majdnem három évig. Már az eljegyzés is megvolt, csak aztán rájöttünk, hogy nem megy nekünk tovább. Addig húztuk egymást, míg a végére nem maradt belőle semmi - meglepően őszintén beszélek róla, de talán azért, mert bízom a férfiban. Megmagyarázhatatlan a tény és tulajdonképpen nem mondható részletgazdagnak a beszámolóm, de így is több, mint amit felelni szoktam erre a kérdésre. Sokan fognak még meglepődni ezen, annyi biztos. Mi mindenesetre jól megvagyunk és ez a lényeg. - Akkor viszont használjuk ki mindketten a fiatal éveket - cinkos görbe költözik ajkamra, mert ugye Attila sem gondolta komolyan, hogy esetleg öreg? Ugyan már... A kor pusztán tudatállapot, meg hát... Nem ötvenéves, hogy járókeretre gyűjtsön.
- Sajnálom, nem tudtam - a helyzet az, hogy akárki másról hallottam volna ezt, már sercegne a tollam, hogy minél előbb lehozzam a hírt, most viszont... Szemtől szemben ülni a férfival és érezni rajta, hogy ez megviseli, egyszerűen ráébreszt arra, hogy ezt nem akarom megtenni. Végtére is barátok vagyunk. Talán mégsem vagyok olyan jó és rámenős újságíró, de számomra akkor is van olyan dolog, ami szent. - Lehet, hogy lett volna más megoldás is. Mennyi ideje voltatok együtt? - próbálom valahogy szavakba önteni, amire gondolok, eközben megjönnek a teák. Biccentek egyet és tekintetem újra Attilára emelem. Hiába, kíváncsi vagyok.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 22:26 Ugrás a poszthoz

Xixo

Hazudnék, ha azt mondanám, nem viselt meg a szakítás. Mert megviselt. De azt hiszem sokkal rosszabb lenne, ha soha többé nem beszélhetnék vele és nem láthatnám. Bármi is történt kettőnk között, mindig is nagyon szerettem és ez sosem fog megváltozni, ez van. Az emlékek összetartanak bennünket, történjék bármi.
- Ne mondj semmit, így a jó - egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, egyáltalán nem úgy nézek ki, mint aki könnyekben fog kitörni és mindjárt meghal. Speciel nem is érzem úgy magam, de ki tudja, mit gondolhat most Attila. Talán azt, hogy megviselt és szomorú vagyok. Pedig túlélem ám. - Haha, egyszer elviszlek szeletelni valami pesti bárba, ott megmutathatod, mit tudsz - és ami a legdurvább, hogy én mindezt komolyan is gondolom. Képes lennék elcincálni oda és tényleg felzavarni a parkettre. Ami valahol a fantáziámban vicces képként él. Kár, hogy a téma a legkevésbé sem szívderítő. Államat megtámasztom összekulcsolt kézfejeimen és úgy hallgatom a férfit. Bár ő azt állítja, hogy továbblépett, én abszolút nem így ítélem meg. Egy év, az egy év, ahogyan nekem is a három. Nem lehet átsiklani felette.
- Lógatni az orromat? Ugyan már. Egyik barátnőm nagy bölcsen mindig azt mondja: ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Hát most kiélvezem a szingli létet - magam elé húzom teámat és lassan fújni kezdem. Fura egy kicsit, hogy csak úgy kiteregetjük a szennyest, de végül is, vagyunk már olyan nexusba, hogy megtehessük. Azért valahol sajnálom őt is, gondolom örülne egy biztos pontnak. - Egyébként, el kéne járnod csajozni, fogadok, hogy a te tarsolyod is tele van csupa lehengerlő szöveggel - felvonom fél szemöldököm, miközben belekortyolok itókámba. Azért azt el kell mondanom, hogy ritka rossz dumákat kellett már végighallgatnom eddigi életem folyamán, ráadásul tömeges mennyiségben. Amit én nem ismerek, az nem is nagyon létezik. Az már más kérdés, hogy ebből mennyi volt értékelhető...
- Különben hogy-hogy tanár lettél? - szeretem feltenni ezt a kérdést. Bárkinek, bármilyen pályával kapcsolatban. Halkan megjegyzem, ezt nevezem én témaváltásnak. Csak mondom.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 4. 16:12 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Ügyek, ügyek, bajos ügyek. Néha még nekem is hivatalosnak kell lennem, máskülönben elunnám magam. Mellesleg semmi hangulatom nem volt reggel felkelni és elindulni ide. Utálom. Ki nem állhatom ezt a nagy rakás téglát, de ha egyszer nem tudom tovább halogatni a dolgaimat, muszáj ellátogatni.
Dolgom végeztével úgy döntök, hogy - ha már helyben vagyok - bekukkantok egy bizonyos aurorhoz is. Tudom, történtek dolgok, de ami a múltban esett meg, az ott is marad. Nincs nálam extra ajándék szerény személyemen kívül, de feltételezem, ez is megteszi majd Dwayne számára. Ha nem, eggyel több ok, hogy végre hazamenjek és ne csináljak semmit. Némi barangolás után - nem vagyok itt jártas, na - sikerült elkeverednem az én szekciómhoz és pár kérdés után azt is megtudom, hol a férfi. Remek, ha így haladok, jövő ilyenkorra esélyem is lesz összefutni vele. Kopogok kettőt, de nem várom meg, hogy kiszóljanak, egyszerűen benyitok. Ez egyébként egyik elég rossz szokásom, de eddig még senki sem rótta a szememre. Csináljon bármit is Dwayne, nem különösebben mozgatja meg a lelki világomat. Olyannyira nem, hogy az asztalához érve fel is ülök rá, ami talán egy külső szemlélő számára meglepetést okozhat. Tudom én is, kivel kell jóba lenni.
- 'Napot Dwayne, min ügyködsz? - semmi körítés, hogy süt a nap, vagy ugye nem zavarom, mert ha a válasz még igen is lenne, akkor is nem. Csak érteni kell a férfiak nyelvén. Nem olyan bonyolult.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 4. 16:34 Ugrás a poszthoz

Xixo

Már miért ne akarnám látni? Én nagyon kíváncsi vagyok arra, ahogyan Attila valami fergeteges tuctucra nyomja a bulit, tuti a legnagyobb party arc a környéken. Kár, hogy ilyen kis szégyellős, na sebaj, majd megoldom valahogy ezt a problémát is.
- Mire gondoltál egészen pontosan? Naphosszat gubbasztani egy torony irat fölött? - szórakozottan pillantok fel a férfi szemeibe és elmosolyodom. Hiába, igénylem, hogy kirobbantsak másokat a szürke hétköznapjaiból és belehelyezzem egy tőle idegen szituációba. Lehet, hogy ezért nem szoktak kedvelni engem...? Ettől nem gondolnám, hogy rossz ember vagyok. Jobb megismerni másokat teljesen új környezetben, hiszen akkor mutatkozik meg igazán, milyenek is ők valójában. A problémamegoldó képességük, a reakcióik, minden. Ezért is kerülöm én az ilyen alkalmakat. Érdekes, nem igaz?
- Miért vagy gyáva? Ugyan már! - hitetlenül csóválom meg a fejem és úgy nézek rá, mintha elment volna a maradék józan esze is. - Most komolyan, mitől félsz? - kíváncsian fürkészem arcát, hiszen erre a megszokott válasz a "visszautasítástól" lenne, de emögött általában sokkal komolyabb indok áll. Egy csalódás. Egy rossz élmény. Bármi. Vagy csak pusztán egy minta. Mielőtt viszont rá kerülhetne a sor, igyekszem elterelni a témát, ami - valljuk be - igen jól sikerül. Ideiglenesen, ugyanis, bár megválaszolja a kérdésem, rögtön megpróbálja kideríteni, miért ugrottam. Sunyi görbével arcomon kortyolok bele a teámba.
- Mi érdekel a státuszommal kapcsolatban? - nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá kihívóan. Nem használok vélamágiát, attól irgalmazzon az ég, de a magam módján bedobom magam. Nyilvánvaló, hogy ez a beszélgetés valamelyest zavarba ejti, nekem pedig ez pont kapóra jön. Elmondtam neki, hogy "megözvegyültem", ő is elmondta, hogy vége és? Mit kell ezen ragozni? Mire lehet vajon kíváncsi a tanár úr? Direkt nem szólok egy szót sem, csak kíváncsian várom a választ.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Van az úgy, hogy semmi kedved semmihez, de ha már ennek a semminek a közepén összefuthatsz egy valakivel, akkor miért ne tennéd meg? Így lehet egy unalmas és haszontalan programból némi értelmet kicsikarni. Kissé nehezen ugyan, de elkeveredek az aurori részlegre, ahol gyors útbaigazítás után – legközelebb már tudom, hová jöjjek – hamar meglelem a keresett személyt.
Mivel sosem voltam szívbajos típus, így lazán felpattanok Dwayne íróasztalára, mintha napi szinten járnék be. Körbekémlelek és látom, hogy furcsán néznek a munkatársai, ami akár feszélyezhetne is, de… De helyette elmosolyodok. Olyan vélásan. Mindenki kap belőle egy aprócska szeletet, a reakció pedig nagy általánosságban az, hogy lesütik a szemüket, vagy elfordulnak. Ejnye, hát tudják ezek mivel van dolguk? Nyilván nem. Dwayne-t most kihagyom az osztogatásból, nem célom, hogy itt, az iroda kellős közepén valami olyasmit tegyen, amit ugyan meg nem bánnánk, de nem feltétlenül itt lenne illendő művelni.
- El kellett intéznem pár dolgot. Papírokat hoztam be, meg a többi – vállat vonok és kérdés nélkül lepillantok a férfi előtt heverő papírokra. Üresek. Ez ám a meló emberek, ha nekem is így kéne dolgoznom, egészen biztosan aurornak álltam volna. Jobban meggondolva még akár alkalmas is lehetnék rá, csak egyszerűen nem vágyom arra a pályára. Különben is, nagy dolgok vannak készülőben, bizony…
- Meddig vagy bent?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 Ugrás a poszthoz

Xixo

Bátorság. Ez az újítás első és legfontosabb szava a szótáramban. Ha nem mozdul ki valaki a komfortzónájából, nem várhatja, hogy az események csak úgy maguktól meginduljanak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy könnyű kizökkenni a megszokott kerékvágásból és valami mást, valami ismeretlent csinálni, mert abszolút nem az. Ijesztő először, de az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket.
- Ez úgy hangzik, mintha miatta megváltoztál volna – oldalra billentem fejemet és alaposan megrágom azokat a szavakat, amiket kimondtam. Én vajon megváltoztam David miatt? Több lettem, vagy kevesebb? Jobb vagy rosszabb? Az egészen biztos, hogy hisztisebb és bunkóbb, ami nem neki tudható be. De ezek jellemzőek voltak rám, főleg az utóbbi egy évben. Amióta megbeszéltük, hogy ennyi volt és vége, mintha a belső világom megnyugodni látszana. Egy olyan harcot adtam fel, amit már réges-régen elvesztettem. Ez nem jelenti azt, hogy én már nem szeretem őt, mert hát, továbbra is ölnék, ha arról lenne szó, de itt volt az ideje, hogy elengedjük egymást. Így még megtarthatjuk a szépet és elengedhetjük a rosszat.
- Senki nem azt mondta, hogy az agyad helyett a... - beharapom alsó ajkam. Végtére is egy tanárral beszélek, meg kéne válogatnom a szavaimat, ha csak minimálisan is. – Szóval továbbra is nyugodtan hagyatkozz az eszedre, de nem árt, ha nyitott vagy. Sosem tudhatod, hogy ki lesz az, akivel majd egymás mellé csapódtok. Lehet, hogy már évek óta ismered, kollégák vagytok, vagy ahol dolgozol, vele vagy minden nap. Csak eddig nem vetted észre – ez persze nem mindenkire igaz. Az én esetemben például nem. Adammel jó ideje együtt dolgozom, tudom, hogy baromi jóképű, de minimum két indokom szól amellett, hogy ez egy nagyon pocsék ötlet. Először is vámpír. Amíg én kihalok, addig ő tovább él, nem szerencsés dolog ilyen feltételek mellett holtomiglan-holtodiglant hirdetni… A másik pedig, hogy neki párja van, legalábbis utolsó információim szerint. A bónusz pedig annyi, hogy abszolút munkatársként és barátként tekintek rá, akkor is, ha ez fura.
- Már megtettem párszor – megemelem fejem és a szemébe nézek. – Nem szégyellem egyáltalán. Sőt, a magam részéről örülök neki, hogy így alakult. Ez persze nem azt jelenti, hogy milliónyi fiúval akadt olyan dolgom, sőt, félvéla létemre meglepően kevéssel kerültem intim kapcsolatba – ez talán túl részletes válasz, de sosem voltam prűd típus, könnyen beszélek ezekről a dolgokról. Akkor is, ha ő egy tanár. Jaj. – De én nem ítélem el azokat, akik így próbálnak túllépni valakin.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 Ugrás a poszthoz

Rose

Mivel Rose láthatóan nem akarta bővebben kifejteni a dolgot, így inkább nem feszegettem. Ismerős a megfelelési kényszer, bár nem a saját édesanyámnak – lévén ő születésemkor meghalt és sosem ismertem, ez elég nagy akadály -, hanem a mostohának. Aztán persze később rájöttem, hogy az is felesleges volt. Mindegy már. Azóta bölcs lettem – haha -, és nem foglalkozom ilyen semmiségekkel. Ráérnek mások, én elfoglalt vagyok.
- Akkor legközelebb elmegyünk egy jó hamburgereshez. Tudok egy helyet, ahol akkorát adnak, amivel egy etióp falu jóllakna -  elmosolyodom és még egyszer belekortyolok italomba, ráadásul utoljára egy időre. Nem azért, mert hirtelen absztinens lettem és nem kívánom többé, illetve nem akarom, nem azért, mert jelentkezett az alkohol intoleranciám, sokkal inkább azért, mert szó szerint megfosztanak a lehetőségtől, hogy elfogyasszam a már kifizetett itókámat. Ezek a dolgok bizony fel tudják bőszíteni szerény személyemet, most sincs ez másképp. Dühönghetnék és üvölthetnék, de már rég eljutottunk arra a pontra, ahol egyikkel sem érek semmit, maximum kiérdemlek egy hátulról való tarkón vágást. Azt meg általában én osztom, így köszönöm, nem kérek belőle.
Egy rendkívül nőies mozdulattal úgy orrba nyomom a részeg delikvenst, hogy bár fölkelt volna, most erőtlenül fekszik vissza a földre. Na ugye. Épp diadalittasan rámosolyognék Rose-ra, mikor jön a következő adag. Ezek sosem adják fel? Míg a szőkének kellett némi erőfeszítés, úgy én csak kitértem az útból és hagytam, hogy a nyomorult tovább sétáljon. Nem tudom, milyen indíttatásból jött felém, de hogy azt útközben elfelejtette, az is biztos.
- Enyhén fogalmazol – elhúzom a számat, majd látom, hogy egy még viszonylag józan kedves úriember közeledik felém, az öklét rázva. Felsóhajtok és hagyom az eridonost kibontakozni, míg a böhöm állat nekem támad. Lazán hajolok el, mert mint tudjuk, sokkal több erőfeszítésbe kerül melléütni, mint eltalálni valakit. Ezen szabályt érvényesítve, míg ő ismét megpróbálja lendületbe hozni magát, egyszerűen megkínálom a lágyabb részét a térdemmel. Utána, biztos, ami tuti, megragadom a fejét hátulról és lazán megcsókoltatom a homlokát az egyik közeli asztallal. Hatalmasat koppan, de nem zavar különösebben, még mindig jobb, mintha az enyém lenne. Meg kell viszont jegyeznem, ha nem lennének ittasak, simán laposra vernének minket – vagy legalábbis nem lenne ilyen könnyű dolgunk.
- Szerintem sincs, verekedjük ki magunkat innen – szó szerint. Így, hogy szorosan egymás mellett vagyunk, jelzem Rose-nek, hogy induljon meg szemből, én tartom a frontot hátulról. A lényeg, hogy megtisztítsuk az utat a kijárat felé, ami ugyan nem nagy táv, viszont a kocsma tömve van. Ettől lesz némi pikantériája a dolognak. Kezdve azzal, hogy a felém érkező ütés véletlenül egy másik hapsit talál el, mikor az utolsó pillanatban leguggolok előle. Meleg volt...
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 Ugrás a poszthoz

Zója

Délután három körül járhat már az idő, mikor a Fő utcza köveit koptatva haladok hazafelé. Az egyik kezemben egy kisebb szatyor van, jelezvén, hogy vásároltam is, nemcsak kilométerhiányomat kielégítendő tettem egy kört a faluban. Ki hinné ezt el? Már nincs olyan tikkasztó meleg, mint az elmúlt hetekben, de még mindig lehet érezni a nyár utóhatását, egyszerű sortban és vállpántosban, hajamat kontyba kötve sétálok normál tempóban.
Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy nem rohanok sehová. Nem vár otthon senki, nincs senkivel sem kapcsolatom, ismét egyedül vagyok, ez pedig némileg felüdülést jelent számomra. Az egyedüli hím, aki viszonylagos rendszerességgel előfordul az életemben, az Dwayne. Az incidensünk óta ritkábban találkozunk, de nincs köztünk harag, csak még nem telt le az a bizonyos idő, ami ahhoz szükséges, hogy ismét minden teljesen a helyére zökkenjen. Ha Sean is nála van, akkor szoktam átmenni, de nem mindig. Mivel megkaptam az állást az újságnál, így a feladataim megszaporodtak, ha pedig ez nem lenne elég, David húgát megtalálták – ez a történet hosszú és zavaros -, ő pedig rám bízta. A leányzó keveset beszél, viszont rengeteget alszik, ami meglepő. Csendes és illedelmes, sokszor érzem úgy, mintha félne valamitől. Ritkán kérdezek, akkor is tömören válaszol. Hmm. Érdekes.
Kicsit gyorsítok a tempómon, hogy hazaérhessek és összeüthessek egy valamirevaló vacsorát, mikor megpillantom Zóját. Nem mondhatnám, hogy sokat kommunikálunk, mert hát nem is nagyon van miről. Nem vagyunk rosszban, de Dwayne miatt a kapcsolatunk kissé… Fura. Hezitálok, hogy vajon odamenjek-e, hiszen még nem vett észre. Nem tudom, jó ötlet-e ez.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 21. 21:05 Ugrás a poszthoz

Flóra <3
Öltözék

Ettől a tanévtől kezdve elárasztanak a családtagok szépen, fokozatosan. Beszivárognak az életembe, ezt a folyamatot pedig Flóra kezdi meg, ugyanis ő érkezik meg először. A vonatállomásra érve még rá is érek kicsit sétálni, hiszen legújabb szokásomhoz híven természetesen korábban érkezek, mint kéne. Aztán kisvártatva bedöcög a vonat, én pedig naivan várom, hogy a húgom egy szerény bőrönddel és sporttáskával kivágtasson elém és a nyakamba ugorjon. Aha, meg ahogy én azt elképzelem. Már vagy öt perce benn állhat a szerelvény, mikor már egy rakat ember kijött, a legfiatalabb Egerszegi viszont még mindig sehol.
Ha nem hallom meg a nevem, valószínűleg őrült szitkozódásba kezdek, csak hogy megüti a fülem Flóra hangja. Elindulok felé és ahogy közeledek, rögtön meg is torpanok. Oké, most már egészen világos, hogy a húgom elhozta az egész szobáját, márpedig ennyi cuccal nem fog beférni a Rellonba. Mármint nem a szobába, hanem a Rellonba. Gondterhelten megdörzsölöm arcomat, majd mosolyt varázsolok rá - mert hát mégis csak örülök ám ennek a rosszcsontnak - és egyenesen a leányzó felé veszem az irányt. Útközben kitárom a karomat, hogy ha gondolja, nyugodtan iderohanhat, mert kap egy óriási ölelést. Hacsak Szonja nem mondott neki valamit, biztos vagyok benne, hogy ez rövidesen bekövetkezik és szétölelhetem.
- Na hogy utaztál Sztázi? - ajkam finom görbébe ível, pálcámmal pedig intek a csomagok felé. Mellékesen megegyezve, ilyenkor örülök, hogy van varázserőm, különben minimum két forduló lenne ez a sok holmi kettőnknek. De így csak egy lesz.
- Az a helyzet, hogy ennyi csomaggal legfeljebb hozzám férsz be. Na mi legyen Törpe? A kastélyban szeretnél lakni vagy nálam?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 27. 21:36 Ugrás a poszthoz

Flóra <3
Öltözék

A csomagmennyiséget leszámítva nem nehéz kiszúrnom rég látott húgocskámat, akit azonnal karomba is zárok. Hiányzott már nagyon. És azt hiszem, ha Ákos megérkezik, őt is hasonlóan fogom üdvözölni. Fogalmam sincs, mi történne, ha találkoznék Szonjával, tudnánk-e ugyanígy örülni egymásnak. A vele való kapcsolatom elég rossz és azt hiszem sosem lesz már jó. De néha jól esne őt is magamhoz húzni, csak úgy, mint ezt a törpét itt.
- Te koldultál a vonaton? És jól is laktál? Hát akkor kinek készítettem el a kedvenc ebédjét? - felháborodást mímelek, mintha bajban lennék az étel elfogyasztásával. Pedig nincs ám rossz étvágyam, akármilyen girnyó is vagyok. Ezt persze csak az tudja, aki igazán ismer.
- Figyelj, hagytál otthon is valamit? És mi ez a fej? Tönkreteszed vele a szép kis arcocskádat - direkt beszélek vele így, mert tudom, hogy cukkolja. Amúgy is, honnan szedi ezeket a pofavágásokat? Mit kell megérnem? Hogy hasig kivágott pólóban, villantós szoknyában, magassarkúban és díszsminkben selfie-zik a tükröm előtt? Ha odáig jutunk, inkább kitekerem a nyakát, minthogy megjelenjen az a kép az instagramon.
- Csak nekem lehetnél, de nekem sem lennél - rámosolyogok, majd folytatom, mielőtt kérdezhetne. - Beszélhetek az igazgatóval és ő engedélyezheti, hogy nálam lakj. Hamarosan jön Ákos is, így ez amolyan... Családegyesítés lenne, vagy mi a szösz - vállat vonok és direkt nem ejtek szót David nálam meghúzódó húgáról. Ahogyan arról sem, hogy miért nem David, hanem a húga van nálam. Tudom, hogy Flóra kedveli őt, én is szeretem, de... Mi már sohasem leszünk úgy, mint annak idején. Ezt pedig nem itt és nem most akarom vele megbeszélni.
- Na mi legyen? Kastélyba menjünk vagy hozzám?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 30. 20:12 Ugrás a poszthoz

Xixo

- Tulajdonképpen de. De nem mindegy, hogy miben és mennyit – belekortyolok az előttem lévő teámba és magam is átgondolom, amit mondtam. Örök igazság ez persze, de akkor is. Minden kapcsolat egy kicsit formálja, alakítja az embert, de ha valakinek túl sok negatív vonzata van, attól meg kell válni akkor is, ha ez nagyon fájdalmas tud lenni. De ezek már annyira a téma mélységei, hogy magamat kezdem unni. Mióta lettem én párterapeuta, vagy kapcsolati tanácsadó? Tulajdonképpen annyira szerencsétlen vagyok, hogy eddig minden próbálkozásom kudarcba fulladt ezen téren. Talán jobb lenne, ha nem én adnék másnak tanácsokat…
Megvonom a vállam, mert nekem ugyan nincs mit megköszönni. Az életbölcsességeim ingyen elérhetőek bármikor, amikor a közelemben járnak és otthon találnak vagy a szerkesztőségben. Komolyan. Még csak fizetni sem kell értük, nem úgy, mint egy Coelho könyvért ugye… Na mindegy. A következőkben enyhén őszinte vagyok. Vagyis pokoli őszinte és ráadásul tényleg nem rejtek véka alá tulajdonképpen… Semmit. Ez lehet, hogy probléma. Nem kéne, hogy az legyen a rólam kialakult kép, hogy egy nem is tudom. Valamilyen rossz lány vagyok.
- Nem jó, de ideiglenesen tökéletesen eltereli az ember figyelmét – egyenesen a férfi szemébe nézek, mintha ezzel a veséjéig láthatnék. Persze nem, hiszen nem használok legilimenciát, azonban nem is célzok semmire. Inkább csak olyasmi, amivel a tudtára adom, hogy nem jó kedvéből csinál ilyet az ember. Bármi, ami kicsit is eléri, hogy másfelé kalandozzanak az ember gondolatai, az tökéletes erre. Amikor szakítasz valakivel, olyankor jó bemenni valahová, flörtölni egy kicsit, talán táncolni és pár pohárkával meginni, ettől én speciel úgy érzem, hogy ismét nő vagyok. A valóság viszont az, hogy megint kikerültem a húspiacra, ami annyira nem mulatságos. Ezt a témát viszont itt teljesen kiveséztük, úgy gondolom.
- Remek, nagyon szeretem. Adam nagyon jó főszerkesztőtárs, élvezet vele a munka. Tele van ötletekkel, amikből én sajna gyakran híján vagyok… - elmosolyodom és hátradőlök, hogy kortyoljak a teámból és folytathassam. – Ettől még jó csapatnak tartom magunkat, mindenkinek van valamije, amit a közösbe tehet, vonatkozik ez a cikkírókra és lektorokra is, jó a csapat, az új hely pedig… Nyüzsgés, kiabálás, pörgés, zsúfoltság, rohanás. Meglátjuk – ezért választottam egyébként azt a szerkesztőséget. Vissza akarok kerülni a mozgalmas hétköznapokba, írni és kutatni szeretnék, valamerre mozdulni. Ez az egy helyben toporgás sosem volt az erősségem, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Nem tudok mit kezdeni a túl sok szabadidővel.
- Várod már az új tanévet? – kajánul elvigyorodom. Jönnek az elsősök és velük együtt a húgom is. Érdekes lesz.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 30. 20:12 Ugrás a poszthoz

Flóra <3
Öltözék

Megcsóválom a fejem, majd kaján mosolyra húzom ajkaimat. Nos, igen, Flórát palacsintával várni enyhe lekenyerezés. Lesz miről beszélnünk és, ahogy elnézem, a ruhatárával kapcsolatban. Az, hogy az én ruhásszekrényem akkora, amekkora, nem jelenti azt, hogy a tizennégy éves húgomnak is gardróbra van szüksége. Ne felejtsük el, hogy én modell vagyok és minden divatbemutatóról hazahozok legalább egy, de inkább több cuccot. Nekem még csak vásárolni sem kell menni, főleg a szezon elején. Mindent ingyen és bérmentve kapok kézhez – általában.
- Csináltam, de nyugalom, megvár – felnevetek, ahogy mindig, ha meglátom ezt a fajta csillanást a szemében. Kár, hogy mindez gyorsan lehervad az arcomról, mert megint áttérünk a csomag problémára. Mert igen, ez most jelenleg egy oltári nagy probléma.
- Flóra, én megértem a ruhák iránti rajongásod, mellesleg nem is tudom, kitől leshetted el ugye, de akkor is, tizennégy éves vagy. Apa hogy mehetett bele ebbe? – megrökönyödve pillantok hátra ismét a sok táskára. És ha belegondolok, hogy ez csak a töredéke annak, ami van neki, még a hideg is kiráz. Mert oké, látott tőlem egy s mást, de mit csináljak? Nekem muszáj, hogy legyen, főleg akkor, ha muglik között járok. Mind tudjuk, hogy a paparazzik egyetlen botlásra várnak, hogy lehozzák: nincs ízlése egy modellnek. Na meg a nagy lópacinak a himbilimbijét, azt, nem egy ilyen cikket. Elképesztő, mit meg nem kell tennünk…
- Bácsi? – kissé megrökönyödök. David mint bácsi? Rendben, ha legközelebb találkozom vele, ez lesz az első, amit elmesélek neki. Mostantól csak „öregem”-nek hívom majd. Ez kész. – Igen, mind nálam fogtok lakni, apa kérésére. Meg mert biztosra akarok menni – nem, nem a közösségből való kiszakítás a célom, de sokkal praktikusabb így. Főleg a húgomnak. Bah, nem bírok túllépni a csomag témán, egyszerűen nem megy. Ez szörnyű.
- Inkább együnk és aztán pakolsz, különben szentestéig se jutsz el a palacsintáig – elhúzom a számat és biccentek, hogy megerősítsem, utána valóban megyünk Rabbothoz. Nem vagyok nála törzsvendég, de minden bizonnyal engedélyezi majd a lakhatást, végtére is van már akkora renomém, hogy ez ne okozzon problémát.
- Héhéhé, lassíts kicsi tigris, Ákos a tanév kezdetére elvileg ideér, de lehet, hogy késik kicsit, ez az otthoni papírmunkától függ. A vásárlást pedig elintézzük a napokban – nem akarom tudni, hogy ez mennyibe fog nekem fájni. Meglehetősen sokba.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 30. 20:13 Ugrás a poszthoz

Zója

Talán kissé tartottam a találkozástól a nővel. Dwayne egy olyan pont mindkettőnk életében, ami nem összehoz, inkább egyre nagyobb falat emel közénk. Jó lenne ezt áthidalni, de esélyem sajnos vajmi kevés van rá. Csak figyelem a kisfiút és vele Zóját. Nagyon aranyosak együtt, ez pedig ráébreszt arra, hogy nem helyes, ami közte és az auror között zajlik. Vagy inkább az a helytelen, ami köztem és Dwayne között van. Nem okolhatom magam az ő párkapcsolatuk végéért, hiszen ez nem az én döntésem volt, de sokszor nem voltam fair én sem. Sean-nak szüksége van az apjára.
El is bambulok kissé, már csak arra eszmélek, hogy a töpörtyű fut felém. Hatalmas mosoly terül el arcomon, leguggolok és kitárom karjaimat, hogy amint megérkezik, átölelhessem és felkapjam. A kezemben tartva kap tőlem egy hatalmas cuppanós puszit, aminek láthatóan nagyon örül. Olyan huncutul tud nézni, hogy ez nem igaz. Eddig a pontig meg is feledkezem a kezemben tartott gyermek anyjáról, akinek a hangja zökkent vissza a valóságba. Igen, nyilván baromi jól áll a kezemben a kisfiú, de mindent összevetve nem az enyém. Ez csavar is egyet a gyomromon, hiszen már nekem is lehetne egy ilyen csöppségem… De nincs.
- Szia Zója – halványan elmosolyodom. Nem is értem, miért nem ássuk el a csatabárdot. Tulajdonképpen mi is a mi konkrét problémánk egymással? Már ebben sem vagyok biztos. Csak azt tudom, hogy annyira megszoktuk, hogy nem kedveljük egymást, hogy már automatikusan lehervad arcunkról a vidám görbe, ha találkozunk.
- Hogy vagytok? – lassan leteszem Sean-t, aki ettől függetlenül most kiélvezi, hogy találkozhat velem, régen láttuk már egymást.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 30. 21:52 Ugrás a poszthoz

Zója

Imádom a kiskrapekot, valahányszor Dwayne vigyáz rá és átmegyek, órákig eljátszom vele. Nagyon hasonlít Zójára az arca, de van benne Dwayne-ből is. Néha kínosan érzem magam, ha erre gondolok: más fiára vigyázni, mikor az anyja teljesen egészséges, csak éppenséggel a viszony közte és az apa között olyan, amilyen... Nem kellemes. Két tűz közé kerülök, vagy legalábbis így érzem magam.
- Óóó, azt jól tudom, huncut nagyon - meglehet, hogy sok emberre úgy nézek rá, mint a véres rongyra, azonban Sean kiérdemelte az "imádlak" nézésem, amit nem sok ember mondhat el magáról. Sok dolog írható a számlámra, de a gyerekeket tényleg szeretem. Valószínűleg Zójának is könnyen feltűnik, hogy nem muszájból ölelgetem halálra a fiát, hanem tényleg megkedveltem.
- Fáradtan. Túl sok mindent történik mostanában és nem feltétlenül jó értelemben - egy halvány mosolyt küldök a nő felé, de kínosnak érzem kiönteni a lelkemet. Végtére is egy pszichológussal van dolgom, nem szeretnék egy gyors elemzést. Már jó, hogy ne feküdjek le ízibe a kanapéjára egy ingyen óra keretében. Persze lehet, ha nem lenne ilyen a viszonyunk, akár meg is tenném. Bármennyire erősnek mutatom magam, megvisel ez a hirtelen változás körülöttem és a magánéletem romokban heverése. Még akkor is, ha senkinek sem mondok erről egy szót sem.
Zója szavaira felkapom a fejem. Felvonom fél szemöldökömet és őszintén fogalmam sincs, mit mondhatnék erre. Mármint, értem, miért osztja meg velem, nyilván, csak nehéz eldöntenem, hogyan reagálhatnék helyesen. Valójában sehogy. Egy pillanat erejéig összepréselem ajkaimat, hogy aztán megkeressem a nő tekintetét.
- Figyelj, nem tartozol nekem elszámolással. Tulajdonképpen én érzem magam kínosan részben azért, mert ti most nem vagytok együtt. Lehet, hogy hülyeség, de komolyan. És fogalmam sincs, hogy van-e köztünk valami, talán utánam is csak a vérem hajtja. Én már egy ideje nem tervezek előre - miután az Edictum is lehozta az eljegyzésünk felbontását Daviddel, azóta valóban nem gondolkodom nagy távlatokban. Hogy is tehetném? Volt egy stabilnak érzett kapcsolatom, egy olyan férfi az életemben, akit biztos pontnak éreztem, majd egyik napról a másikra ez kicsúszott a lábam alól. Hiába volt közös megegyezés, hiába jobb így mindkettőnknek, hiányzik és idő kell, hogy talpra tudjak kászálódni.
- Néha úgy érzem, én is csak egy leszek a sorban utánad és Léna után - kínosan elmosolyodom az őszinteségemen és el is fordítom a tekintetem. - Csak szeretném, ha köztünk nem lenne feszültség, mert nekem nincs veled semmi bajom. Mármint tényleg semmi, nulla - magunkra mutatok, hogy értse, rólunk van szó. Nem akarok civakodni és fújni rá, mikor semmi közöm ahhoz, hogy ő és Dwayne miképp intézik a dolgaikat. Ezért gondolom veszekednek ők épp eleget, én köszönöm, kiszállnék.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. október 21. 22:28 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren és bárki, akárki
előzmények

- Neked is Domestos kéne, nem kötszer... - az orrom alatt mormogom, miközben sebtiben igyekszem kitalálni, hogy mi legyen. Van egy félig eszméleténél lévő erősen sebesült aurorom, egy szétroncsolódott kocsim és én. Oké, először is Dwayne problémakörét kell megoldanom. Egy villámgyors kábítóátkot küldök rá, majd óvatosan behelyezem a kocsi hátsó ülésére. Terveim szerint egyébként stabil oldalfekvésben a motorháztetőn akartam hagyni, mondván ne mozgassuk, mert ki tudja, mi baja lehet, de elég morbid lenne így eljutni az ispotályig...
Azt nem is mondom, hogy a látványa ettől függetlenül megrémiszt. Nem mintha bókolni akarnék, de irdatlan sz*rul néz ki és, ha egyszer ezt kiheveri, kitekeri a nyakam. De erre most nem gondolhatok. Hála a jó égnek mindig Dwayne nadrágjában van a kulcs, így könnyedén megtalálom és be is indítom a kocsit, aminek a szélvédőjén nem látok ki. És nyugodtan mondjátok, hogy kapcsoljam be az ablaktörlőt, csak vegyétek számításba, hogy a) az is tropa és b) ezt az üveget isten se mossa le ebben a formában, így a behorpadt és véres üvegen keresztül kell tájékozódnom. Tiszta sor, hogy esélytelen.
Felzúg a motor, én az oldalablakot leengedem és indulhatunk is. Annyit szeretnék elmondani, hogy a vezetési stílusom egyedi, nem véletlenül nincs jogsim. Szóval beletaposok a gázba és éles kanyarral tűnök el a semmiben, miközben a rádió magához tér. Kapaszkodjatok meg valamiben, tudjátok mi szól? Highway to hell. Irónia? Az élet iróniája? ÁH, DEHOGY. Szóval Dwayne eszméletlen testével, a törött Volvoval, az ACDC örökérvényű slágerével és az én ablakon kihajló fejemmel száguldunk egyenesen a Fővárosi Ispotály felé.
- I'm on the hiiiiighway to heeeell! - még üvöltöm is a dalszöveget, minden mindegy alapon, mikor valami balf*sz bevág elém. - Takarodjál már innen, hát nem tudsz vezetni te csökött agyú barom! Sebesültet szállítok, ne csak nézzél ember, lássál is! - még mutogatok is, majd ismét visszakapcsolódok a számba és üvöltöm tovább. Teljesen átlagos életkép így késő este. A célhoz érkezve - nehogy elhajtsak véletlenül mellette - satuféket nyomok és ki is pattanok a kocsiból. Az épületbe rohanok, hogy elkapjak bárkit, akárkit, aki segíteni tudna.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. október 21. 22:52 Ugrás a poszthoz

Segíthetek Mihael

Már hogy ne lennék ideges? Lefékezve első dolgom, hogy berontsak az épületbe és mihamarabbi segítséget kérjek. Már püfölném a recepció asztalát, hogy embert ide, de kettő megtermettet, vagy tudja isten haragja, mit szokás ilyenkor mondani, mikor Misi hangja üti meg a fülemet. Oldalirányba perdülök és rárontok Mihaelre, egy pillanatra megölelem, aztán rájövök, hogy ennek nincs itt az ideje, így elhúzódom tőle és rögtön hadarni kezdek.
- Mi csak iszogattunk Dwayne-nel, aztán feltettem egy tök bugyuta kérdést, rámosolyogtam és erre leugrott a háztetőről, de én azt hittem nem fog, mert a "mi történne ha" nem azt jelenti, hogy tegye meg. Persze tudom, hogy nem kéne felelőtlenül mosolyognom mindenkire, de úristen Misi csinálj már valamit, mert tiszta vér és ott fekszik a kocsiban és meg fog halni! - totálisan kétségbeesve mutogatok az ajtó felé, hogy menjen már és csináljon valamit. Őszintén szólva egy hangya is lehetne a kezelőorvosa a férfinak, annyira nem érdekel, csak gyógyítsa meg. Tulajdonképen kitaszigálom onnan Mihaelt, egyenesen az autóhoz, hogy lássa, a probléma itt hever.
- Ugye tudsz neki segíteni? - reménykedve nézek rá. Oké, ez csak két emelet, de kevesebbe is haltak már bele. Mi lesz, ha nem tér magához? Mi lesz, ha itt meghal? Akkor én gyilkoltam meg? De magától ugrott! Ajj, istenem, nagyon félek, nem lehet baja! Viszont az tuti, hogy benevezem Darwin-díjra, ha balul ütnének ki a dolgok. Legalább ennyit hadd kapjon.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. október 22. 14:27 Ugrás a poszthoz

Segíthetek Mihael
(és a távolban Dwayne Warren)

Nagyon nehéz nem eldobni az agyvelőmet, mikor ilyen kritikus helyzetben találom magam, mint egy vérző félig hulla, meg ispotály, meg zúzott kocsi. Meg én, egy iciri-picirit becsiccsentve. Mert ugyan azt mondtam, hogy ez elszállt, az idáig vezető utam leírásából egészen világosan kiderül, hogy nem, nagyon nem. Erre a tényre csak ráerősít, hogy le se tojtam a vernyákoló Piroska mamát az ablakban, sőt, ha elég gyors a reakcióidőm, még egy betondarabot is utána hajítok. Azt hiszem, ez nem a mi napunk.
- Igen! Vagyis nem, vagyis hát igen, de én nem mondtam neki, hogy ugorjon le, ez egy állat! - csak egy nagyon kevés választ el attól, hogy el ne röhögjem magam. Mert azért mindent összefoglalva annyira abszurd és vicces ez a jelenet, hogy az nem igaz. Valójában tényleg, ez iszonyatosan humoros, leugrott egy tetőről. Áháháháhááá, leugrott egy tetőről! Érted, fogta magát és nekiment a korlátnak és bámm, így leugrott. Oké, azt hiszem elvesztettem a maradék józan eszemet is.
Magam is kimegyek a kocsihoz, természetesen és rá kell jönnöm, hogy komoly a baj, ha Mihael így reagál. Innentől kezdődik meg a hosszan tartó várakozás. Dwayne a kórteremben, én a folyosón. Szinte már romantikusnak mondható ez az idilli este, csak jobban örültem volna, ha ezt bizonyos kereteken belül zongorázhatjuk le. És keretek alatt nem egy tömbház és a föld között húzódó két emeletet értem, mielőtt valaki azt hinné...
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. október 24. 18:32 Ugrás a poszthoz

Mihael és a pokol tornáca
Haj és smink | Ruci

Azt hittem, hogy kinőttem már abból, hogy összekenjem magam mindenféle festékkel, jelmezbe bújjak és elmenjek halloweenezni. És ez valójában így is van, hiszen huszonöt évesen lehetne jobb dolgom, azonban sajnálatos, avagy sem, de nincs. Alkalom szüli a programot, így amikor Mihaellel már mindketten úgy éreztük, hogy az életünk végképp elért a jelentéktelenség egy olyan fokára, amelyet ép ésszel már nem lehet elviselni, hát elhatároztuk, hogy elnézünk a sulis buliba. Mintha visszamentünk volna vagy négy évet az időben... Egyébként meg kell jegyeznem, hogy maga a téma pokolian (haha) jó, évek óta nem volt ennyire tetszetős ünnepség sem. De ez most pazar!
Éppen ezért úgy döntöttem, kiteszek magamért, főleg a téma, no meg azért valahol Mihael tiszteletére is. Külön erre a célra bevásároltam és csak potom két órát töltöttem azzal, hogy minden úgy álljon rajtam, ahogy én azt elvárom. Sem egy kóbor tincs, sem egy festékmaszat, sem egy gyűrődés: éppen olyan, ahogy elképzeltem. Egyébként köztünk szólva, ha kedves partnerem facér lenne, egészen biztosan tudnám, hová megyünk a parti után, így viszont egy gyors szemrevételezést követően csak konstatálom, hogy Roxy megfogta az Isten lábát. Vagy az Ördögét. Mihael esetében sose tudni.
- Azok azért hiányoznak, mert a rellonosoknak kell biztosítaniuk. Nélkülünk nem lehet igazán jó a buli - felpillantok a fiúra és magam is elmosolyodom. A díszítés abszolút elnyeri a tetszésem, merem remélni, hogy a móka is legalább ennyire jó lesz. - Igyunk valamit.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. október 24. 22:36 Ugrás a poszthoz

Mihael és a pokol tornáca Rolleyes
Haj és smink | Ruci

Tulajdonképpen most is jól nézünk ki együtt, akárcsak bármikor máskor. Nemcsak Vegasra jó emlékezni, milliónyi alkalommal mentünk mi ketten valahová és nem véletlenül akadt meg rajtunk az emberek tekintete. Végül is, bromance van emberek, még akkor is, ha én egy sis vagyok. Ó egek, hagyjuk a szlenget.
- Én még nem is találkoztam Normannal! - tettetett felháborodással fordulok Mihael felé, miközben arcomon máris ott játszik a megszokott mosoly. De most komolyan, honnan van neki táncoló csontváza? Jó, tudjátok mit? Nem akarom tudni. Egyszerűen csak jobb néha elengedni a dolgokat, ennyi az egész.
- Ha ízleni fog, több is jöhet - azonnal bólintok és kicsit közelebb húzódva Mihaelhez megindulok előre azokhoz az íncsiklandozó italokhoz. Ó anyukám, ilyen körülmények között jól esne némi szeszszármazék. De aki a kicsit nem becsüli... Ahogy odaérek, el is marok gyorsan kettőt, melyek közül az egyiket Mihaelnek nyújtom.
- Ördögien jól fogunk ma szórakozni, nem gondolod? - azzal poharának koccantom az enyémet és iszom is rögtön. Kezdődjön a buli!
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. november 27. 21:26 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
(és a távolban Mihael)

Pokoli minden perc, míg arra várok, hogy Dwayne-hez végre bemehessek. Bár tudom, hogy nem az én hibám, mégis úgy érzem, részem van a dologban. Spiccesek voltunk, szórakoztam vele és hiába nem mondtam azt, hogy ugorjon már le a tetőről, hogy teszteljük a gravitációt, mást sem kellett volna. Mihael csak még mélyebbre gyömöszöli bennem az ideget, mígnem a végére totálisan ki vagyok borulva. Mi a fenét csináltunk? Erőt veszek magamon, mikor végre megkapom az engedélyt a bemenetelhez. A rellonos poénjára nem is reagálva megköszönöm neki, hogy velem volt, sőt, egy pillanatra a kezét is megszorítom, majd belépek a túlságosan fehér és túlságosan kórházi kinézetű szobába. Utálom.
Szemeim gyorsan megtalálják a kissé meggyötört aurort, én pedig beharapom alsó ajkam. Egy pillanatra el kell gondolkodnom azon, hogy most a sírást, vagy a röhögést tartom-e vissza, de azt hiszem nincs itt az ideje egyiknek sem. Az ágyához sétálok és odahúzva egy széket leülök mellé. Még a kezét is megfogom, mintha legalábbis halni készülne, de íriszeim csillognak, tehát kiolvashatja belőle, mindent összevetve igen jól szórakozom.
- Nem vagy normális, hogy leugrottál. Legalább megmaradsz? - szám széle megremeg egy picit, ahogy a mosolyt elfojtom. Talán gonosz dolog, hogy jót derülök ezen a helyzeten, de az egész annyira komikus és hihetetlen, hogy egyszerűen nem tehetek mást.
- Eléggé rám ijesztettél - hangom nem szemrehányó, bár hallatszik, hogy valóban így történt. Jó rég volt már, hogy annyit káromkodtam, mint most éjjel. - Mikor engednek ki?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. november 29. 21:20 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Kétségtelenül nagy trutymót csináltunk magunknak. Épp ezért nem is merek mosolyogni, mikor leülök mellé. Fogalmam sincs, mennyire viselte meg Dwayne-t a találkozása hőn szeretett kocsijával. Az igazság az, hogy az ember nem igazán így képzeli az "ugorj már le az autóhoz" kifejezést (bár ilyet nem mondtam neki, na mindegy), többek között azért, mert enyhén vérfagyasztó ötlet a szó szerinti kivitelezés. De sebaj, egyszer mindent ki kell próbálni.
Örömmel látom, hogy az auror - még ha nincs is jól - arcára mosoly ül ki. Ettől bennem is némileg oldódik a feszültség és végre engedek a feltörni vágyó görbének.
- Ezt soha többé ne csináld - egy pillanat alatt elkomolyodom, mert az őszintét megvallva valóban nem akarom többé átélni mindezt. Az autóút persze muris volt, de ez betudható annak a csekélyke alkoholmennyiségnek, amit elfogyasztottam. Úristen, jobban meggondolva mindketten meghalhattunk volna, de mások is. De nem, ezzel most nem foglalkozom, ráér holnap is.
- Szívesen vinnélek, de nem lehet. A gyógyítók nem engedik, így is alig bírtam kikuncsorogni, hogy bejöhessek - sajnálkozón elhúzom a számat és megszorítom óvatosan a kezét. Annyira kikívánkozik belőlem, hogy elég sz*rul néz ki... De mégsem mondom. Majd utólag jót röhögünk ezen egyszer, merthogy örök emlék, az is ziher.
- Viszont itt maradok veled éjszakára - mintha csak most jutna eszembe vigyorodom el, hogy felkelve adjak a szájára egy óvatos puszit. Túlontúl kedvelem Dwayne-t, de ez már sajnos kevés a boldogsághoz. Úgy tűnik, veszélyesebb vagyok rá nézve, mint hittem - ami eddig a pontig volt mókás. Na jó, még egy kicsit mindig az...
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. december 2. 12:34 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Bár nem mondtam Dwayne-nek, hogy ugorjon a mélybe, lévén nem állt szándékomban megölni vagy ispotályba juttatni, talán maga a kérdés, hogy "vajon, ha leugranánk a tetőről, akkor a kocsin végeznénk-e" volt félreérthető. De istenemre mondom, soha többé nem elmélkedek ilyesmin vélamágiával megbűvölt személy környékén, úgy tűnik káros az egészségre. Túlzottan is.
Felkelek, hogy egy puszit nyomjak az auror szájára, de szinte rögtön érzem, hogy azt hiszi, itt akarom hagyni. Kedves tőle, hogy feltételezi, mindezek után hagynám a sötétben kuksolni, egyes-egyedül, azonban ezt nem teszem szóvá. Van elég baja, nem akarom tetézni. Helyette szinte rögtön elmosolyodom, ahogy megpróbálja arrébb tornázni magát. Szívesen mondanám, hogy megoldom máshogy a bent maradást, vagy itt leszek a folyosón, netán elleszek a széken, az ágy úgyis kicsi, de nincs szívem itt hagyni így. Egyik kifogásom sem elég erős ahhoz, hogy az elfogadható legyen, így megadom magam és óvatosan felfekszem az elég keskeny ágyra. Ez valószínűleg még egyedül is kényelmetlen, nemhogy két személynek.
- Sajnálom, nem akartam, hogy itt köss ki - miközben fejemet megpróbálom óvatosan a vállára hajtani, addig jobbommal átkarolom testét. Fogalmam sincs, hol fáj neki, de talán még így tudunk a legnyugisabban elhelyezkedni. Úgy amúgy nem lenne baj a testhelyzetünkkel, ha Dwayne nem lenne rommá törve. Nem nézek rá, csak lehunyom a szemem és úgy várom a választ. Elég fáradtnak érzem magam, de ő is az lehet, így valószínűleg nem most fogjuk megbeszélni az este történteket. Mégis el kellett mondanom, hogy tudja: sajnálom.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. december 29. 20:45 Ugrás a poszthoz

All I want for Christmas
Amit látsz

Elképesztő, hogy belementem ebbe, de végül egészen jó móka volt mind a felkészülés, mind maga az izgalom, ami ezzel járt. Régóta nem lépek fel közönség előtt, már ami a konkrét előadást illeti, így különösen furcsa érzés arra várni, hogy minket szólítsanak.
És igen, jön a jel, én pedig mosolyogva sétálok végig az emberek között , át az egész parketten, hogy aztán teret adjak a táncosoknak. Az első három páros az én és Helena által kidolgozott koreográfia szerint - itt-ott pár hibával - táncol, középen Norbi és Odett, kétoldalt pedig Rebeka és Harold, valamint Bence és Kamilla. Őszintén szólva még így is feelinges, ahogy a zenére egyszerre mozognak. Ahogy kimennek a képből, bejön a másik három páros. Először csak a lányok (Helena, Szira és Norina), aztán pedig a fiúk is végre (Ward, Adrian és Arnold), hogy egy kicsit közösen szórakoztassák a népet. Aztán érzem, hogy hirtelen a torkomba ugrik a szívem, ugyanis én jövök. Pont a bokám miatt vállaltam pusztán ennyit, de most ez is lehetetlennek tűnik.
Újra bejövök a képbe mosolyogva, a fiúk pedig várnak rám. Bence kezébe adom az amúgy kellékként nálam lévő dobozt, hogy a többiek a megbeszéltek szerint emelhessenek a levegőbe. Igazából az egészet borzasztóan élvezem, de nem árulnám el a világért sem. Mindenesetre az elején csodás műmosolyom igaziba fordul és amint visszakapom a csomagom, már el is tűnök a képből, hogy visszatérjen a korábbi hat páros teljes egészükben. A parkett széléről figyelem őket és csillognak a szemeim, mert amennyi munkát ebbe feccöltünk... Mégis összeállt.
A vége a legédesebb, ugyanis piros mikulásos ruhákban bejönnek a lányok (Nadine, Anne, Becca, Clariette és Gwen), hogy a saját külön részüket letudják. Velük volt a legegyszerűbb dolgunk egyébként, gyorsan tanultak és látszik mozgásukon az összhang. Büszke mosoly nyugszik arcomon, ahogy a végén mindannyian, még én is visszamegyek és folytatjuk a táncolást, ami remélhetőleg a közönség részéről is orbitális partyba csap majd át. Szerencsére páran már egy helyben is elkezdtek táncikálni, most lehetőségük van beszállni hozzánk, egészen a szám végéig, akkor ugyanis mindannyian meghajlunk és integetve, "Boldog Karácsonyt!"-t kiáltva levonulunk. És folyhat tovább a bál zökkenőmentesen.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. január 2. 00:47 Ugrás a poszthoz

Xixo
Szilveszter éjszakája, Doboz

Amit egyszer megígérek, azt be is tartom. Így lehetséges, hogy Attilával ma este a Dobozban ülök és már ki tudja, hanyadjára próbálom rávenni arra, hogy átszeleteljen velem az újévbe. Nos, igen. Rengeteget nyaggattam, hogy muszáj egyszer elmennie egy diszkóba és csapatni a bulit (esetleg veretni, ahogy manapság mondani szokás), folyton talált kibúvót. Az egyetlen szerencsétlensége csupán az, hogy ezen a csodás napon már nem dolgozik senki éjjel, másnap nincsenek halaszthatatlan ügyeink, így be kellett adnia a derekát. Amúgy is ellenállhatatlan vagyok, egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb én nyerek.
- Na, még egy feles és mehet a dansz - azzal intek is, hogy még kettőt kérek. Így már csak lesz elég oldott állapotban ahhoz, hogy szeleteljünk egy jót! A pénzt könnyeden dobom a pultra és a férfi kezébe nyomom a poharát. Felvonom fél szemöldököm és ezek után a pohár tartalma el is tűnik az utolsó cseppig. Igazán nőies lehetek ilyenkor, de sebaj. Megragadom Attila kezét és lehúzom a bárszékről, be a tuctuc zenés terembe, hogy végre teljesítse a ma éjjel kihívását.
- Maradj velem és te leszel a táncparkett ördöge! - hangosan kiabálok, hogy meghallja, majd kezeit derekamra rakom, karjaimat pedig nyaka köré fonom csakúgy, ahogy az összes többi pár teszi mellettünk. Oké, mi nem vagyunk együtt, de ezt senki sem tudja, mi pedig elvegyülni jöttünk. Mellesleg végérvényesen levágattam a hajam vállig érőre, ami kevésbé fűt és nem akad bele mindenbe. Meg jól is áll. Fejemet megemelem és tartom a szemkontaktust a férfival, miközben alattomos módon egy gyönyörű vélamosolyra húzódik ajkam. Csak hogy biztosan menjen neki a tánc.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. március 6. 13:18 Ugrás a poszthoz

Gazdasági iroda


Az érkezők a Tanulmányi Osztályon keresztül juthatnak el a Gazdasági irodába, amely jelenleg Julianne M. Ainsley irányítása alatt áll. Noha a legtöbben egy kellemes, meleg színekkel telt, barátságos irodát képzelnének, a nő ízlése ettől egészen eltér. A bútorok és a falak feketék, illetve mélybarna színűek, a helyiség hangulata pedig valamelyest komorabbá válik a halovány, ám a szemnek abszolút kellemes fényviszonyok között. Dekorációs elemként absztrakt festmények és egy ködbe burkolt hegyes tájkép szolgál az íróasztal mögött. Noha elsőre megdöbbentő lehet a látvány, belépve az embert nyugalom fogja el. A sejtelmes fények, a kényelmes bútorok és eleve a tágas tér nyugtatólag hat mindenkire, aki belép, ezen kívül a rend az, ami egyből megragadja az ember figyelmét.
Az asztal mögötti falon lévő polcokon ugyan akadnak könyvek és egyéb dísztárgyak, az iroda jótékonyan rejtegeti a diákok és egyéb fontos pénzügyi papírok dossziéit. Kétoldalt ugyanis egy-egy beépített szekrény található, melyeket elhúzva rejlenek a kincset érő és titkos iratok. Ezekhez csupán három embernek van hozzáférése: az igazgatónak, helyettesének és a gazdaságisnak.
Az ízlésesen kialakított dizájn annak ellenére is tetszetős, hogy erős kontrasztban van az összes többi hivatalos tisztséget betöltő kolléga irodájával.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:03
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. április 18. 22:45 Ugrás a poszthoz

A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:

tereem

A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem
- Keleti szárny - Gemmológia Terem
- Keleti szárny - Rúnatan tanterem
- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem
- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem
- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem
- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem
- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

//Álmodói tudnivalók: minden eddig külön témás tanterem itt található az első posztban, feltüntetve azt is, hogy a kastélyon belül hol helyezkednek el. A megcímzésnél elég feltüntetnetek, hogy hol játszotok.//
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2022. január 23. 22:31
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. április 22. 22:43 Ugrás a poszthoz

Mihael

A délutáni órák szoktak a legforgalmasabbak lenni, főleg a cikktervek leadása és kidolgozása végett. Kivételesen én is bent tartózkodom a szerkesztőségben, noha a kastélyba való járkálásom továbbra is büntetni való. Arról volt szó, hogy elmegyek a felügyelőkhöz és kérek engedélyt, de olyannyira röhejesnek találtam az egészet, hogy inkább nem mentem be az irodájukba. Szóval igen, tilosban járkálok, nagyon badass lettem itt hirtelen...
Az előző szám anyagait pakolgatom épp, mivel úgy érzem, többre ma nem futja tőlem. Ez az érzés egyébként igen pocsék, de mit van mit tenni, meg kell elégednem ezzel is, más úgysem csinálja meg helyettem. Közben a szerkesztők is folyamatosan bombáznak kérdésekkel, így elég lassan haladok. Az archívum rendbe rakása félbe maradt a legutóbb, ráadásul amit megcsináltunk, Zétény azt is tönkre tette, így annyit tehettünk, hogy legalább a legújabb anyagokat rendben pakoljuk el. A többi pedig várakozik, hogy szépen összerendezgessem.
Épp egy méretes papírhalommal sétálok át a szobán, mikor valaki a vállamra teszi a kezét. Megtorpanok és felé fordulok, egyenesen ránézek és igen, ez egy Mihael. Csak hallomásból tudom, hogy amnéziás, Michelle pedig azt mondta neki, hogy mi épp... Hát szóval ez egy kacifántos történet, maradjunk ennyiben. Nekem pedig tartanom kell magam ehhez, hiszen nem zavarhatom össze ebben a kényes állapotban. Azt már meg sem jegyzem, mekkora troll ő is, meg Becca is, akik simán etetik őt a legnagyobb hülyeségekkel, mint például, hogy a gyerek Beccától van... No mindegy, nem fagyok le percekig, inkább csak egy pillanatra meglepődöm.
- Szia drágám, minden rendben? - egy kedves, vélabáj nélküli mosolyt küldök felé, miközben egy mellettem elhaladó cikkíró grabancát elkapom, hogy a kezébe nyomjam az iratkupacot, majd az archívum irányába biccentsek. Láthatóan elfoglalt vagyok, nincs helye ellenkezésnek. - Nem tudtam, hogy jössz, akkor úgy végeztem volna - fogalmam sincs, hogyan kéne viszonyulnom hozzá. Mármint, tudom milyen az, amikor értem elhagynak egy másikat, de hogy válás is legyen benne... Gondolom akkor nem mutatkozunk nyilvánosan vagy ilyesmi. Nehéz ügy. Én viszont nyilván halál szerelmes vagyok, meg akkor ő is, ha beáldozza a házasságát. Istenem, miért keveredtem én ebbe bele?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. április 22. 23:26 Ugrás a poszthoz

Akkor a... Pasim asszem xd

A felismerés szikráját sem látom rajta. Ez akár még bánthatna is, de nem veszem magamra. Bár amúgy ildomos lett volna utána nézni, ki az, akiért elhagyta a most már ex-nejét, de végül is, amennyi információ mostanság Mihael nyakába zúdulhat... Nem tudom hibáztatni érte.
- Igen, én vagyok Nina. Alig hiszem el, hogy elfelejtettél - elhúzom a számat, ami igazából úgy is értelmezhető, mennyire nagyon megráz, meg úgyis, hogy felejthetetlen élmény vagyok és ez sértő. Igazából a kettő keveréke, de erről senkinek sem kell tudnia. Annak idején egyébként, mikor valóban először megismerkedtünk, a kapcsolatunk természetéből adódóan simán benne volt a pakliban, hogy rövidebb-hosszabb ideig leragadunk egymás mellett. Persze az idő előrehaladtával rájöttünk, hogy szeretjük ugyan egymást, de Merlin óvjon meg minket attól, hogy normális kapcsolatba kezdjünk, ne adj isten meg is házasodjunk. Úgy értem egymással és nem mással.
- Azért nem lesz itt olyan rossz. Talán minket is ismét összehoz a közös munka - kacéran tekintek végig rajta. Oké, ez genyó dolog, de tudjátok, milyen rég volt utoljára, hogy egy férfival elköltöttem egy... Hosszú estét? Mert én istenemre nem emlékszem. És üthetünk vághatunk engem emiatt, de ha már belekeveredtem ebbe az ügybe, legalább hadd élvezzem ki. Különben sem gondolnám, hogy Mihaelnek ellenére lenne egy kis ez meg az... Roxanne úgyis elhagyta - ami így csúnyán hangzik, de tényleg -, ha emlékeinél lenne se hiszem, hogy kifejezetten tiltakozna. Ráadásul látva, hogyan reagál a jelenlétemre... Mmm, nem, nem hagyom veszni a lehetőséget.
- Bár nem emlékszel, de miattam hagytad el a volt feleségedet. Úgy tudom, hogy Michelle már mesélt neked erről - az ikertestvére említése nyilván nem fogja meglepni, hiszen ő gondoskodik Misiről, Beccával karöltve. Azért van jelenleg épp az a helyzet, ami...
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. június 22. 22:44 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

A düh forr bennem. Azt hiszi, hogy hülye vagyok, netán a vakok és csökkentlátóktól jövök? Hogy nem veszem észre, hogy ott van, csak rozsomákká alakul és elmenekül? Hogy amint meglát, kitér előlem? Mire fel? Mondtam én egy rossz szót is? Jó, oké, az a friendzone nem volt szép húzás tőlem, de meg kell értenie mindenkinek, hogy egyszerűen elvesztettem a fonalat. Egyszer Zóját akarja elvenni, aztán engem visz el a szüleihez, meg cuki hétvégézünk... Hát mi vagyok én, valami kívánságkupon? Miről maradtam le?
Szóval jah, eléggé idegbajos vagyok, de már hetek óta, tegnap azonban végleg kiverte a biztosítékot, mert még utána is szóltam. Erre gyorsított a léptein és elment. Persze mondhatnátok azt, hogy nem hallotta, ahogy a nevét mondom, de az egész rohadt folyosó ettől zengett. És betelt a pohár. Nem volt érkezésem tegnap rárúgni azt a csodás faajtót, de ma isten bizony megteszem. Elegem van ebből a játszadozásból, kiderítem mi baja van, sőt még cumit is viszek neki, annyira bölcsődés viselkedés ez. Hát az agyam eldobom ettől a férfitól, mit hisz, hogy majd így az elmúlt x évet kitörli? Mintha nem is ismernénk egymást? Tojok a lelki békéjére, engem csak úgy nem ignorálhat.
Így hát ezen felbuzdulva magabiztos és kissé agresszív léptekkel közelítek az iroda felé. Lehet, hogy ketten is lehetnek odabent, de ez most az én jelenetem. A rózsaszín, bűbájos cumit pedig természetesen hozom magammal. Három galleon volt, ennyit megér, hogy a szájába tömhessem. Megérkezve kopogás nélkül nyitok be, pusztán a meglepetés erejével, így tuti nem tűnhet el. Remélem.
- Dwayne "Gyávaféreg" Warren, elárulnád nekem, hogy mégis miért kerülsz mondjuk hónapok óta?! - akkor is elordítom magam, ha épp nincs a látóhatáron. Hallja csak az egész Bagolykő. Egerszegi "Dramaqueen" Nina megérkezett. Elegem van.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egerszegi Nina Viktória összes RPG hozzászólása (169 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel