Mellényúltál szájhős, nem festem magam. Tehát megdobhatsz krétával, rólam nem hullik vakolat. Ez a természetes szépség, már ha ismersz ilyet.

Tudom Greg, nem is úgy értettem, csak hát, tudod, hogy tartja a mondás...

Axi: Biztos? Akkor eltörhet?

Luccs: Te velem vagy most épp. XD

Axi: Akkor azt hiszem jó minőségű tüzelő fa eladóóóó. XDDDDD

Runa: Nem bántalmaz. Az csak a fény-árnyék hatás.

Luccs: *kicsit lehajol, hogy elérjék* Ha még nősz pár centit, tuti alfahím leszel.

Egyáltalán nem rossz. Valójában tökéletes, hiszen smink nélküli smink. Totális megtakarítás.

Köszönöm Greg. *ad neki egy puszit*

Czettner R. Luca - 2014.05.11. 14:43

A tiédet nem bántom, Axié is csak... Kölcsönbe köllött vóna, dehát... Nem hagyta másik énem bázseválni. XD

Már várom.

    Zsebre dugott kézzel baktattam a suli felé. Zalánnal volt találkozóm a legilimencia miatt, amit sürgősen meg kellett már ejtenünk. Állítólag valami egészen különleges és rendhagyó dolgot akar velem megbeszélni és valami harmadik személyről is szó volt. Az óra nem ma lesz, de a megbeszélés ez esetben igen, így időben elindultam és komótosan sétáltam felfelé. Nem különösebben kedveltem a tavaszt, de ez már az a része volt, amikor lengébben lehetett öltözni és nem volt szükség nagykabátra. Csak kicsire.
    Az iskola kapujához érve füst szállt fel a levegőbe, jelezvén, hogy tiltott dolgot művelek, de semmi több. Már hónapok óta nem éltem a lehetőségemmel, így itt volt az ideje. Annyi minden történt, az Edictumban lehozott cikk, Oroszország, a megannyi felesleges veszekedés, meg ugye a pompás hírek. Csoda, hogy az elmém még ép – már amennyire -, és nem alakultak ki szuicid hajlamaim. Már csak a testvérem kéne és esküszöm megkeresném Murphy-t, hogy elbeszélgessek vele, akár a pokolba is utána mennék. Tuti fix. Elnyomva a csikket beléptem az ajtón és ismét zsebre vágtam a kezem. Hol is van pontosan a tanerő szobája? Nem rémlik.
    Beljebb merészkedtem, de volt egy olyan megérzésem, hogy valami baj lesz. Valami egészen rendellenes és értelmetlen dolog fog történni, csak arra nem tudtam rájönni, mi lesz az. Ezt hívom egyébként női hetedik érzéknek, ami az esetek majdnem egészében helytálló. A többi a statisztikai hibahatáron belül helyezkedik el. Megindultam a lépcső felé, hogy ne késsek túl sokat, amúgy is keresgélnem kellett még.

    Gondolataimba mélyedve indultam meg a lépcső felé, ami elvitt volna a keresett helyiséghez, csakhogy valaki nekem ütközött. Ugye ez is nézőpont kérdése, de részemről nem terveztem patáliát csapni, míg meg nem hallottam a rendkívül kedves jelzőt. Nos, nem vallom magam ribizlinek, így háztársam bizonyára összekevert valakivel. Higgadt mosolyt erőltettem magam és én is végigmértem.
- Bagoly mondja verébnek – bólintottam félre a fejem, de a görbe továbbra is ott csücsült rajtam. Na nehogy már nyuszika rohanjon el a puskával. Azért álljon meg a menet. Láthatóan tökéletes összhangba kerültünk, már ami egymás utálatát illeti, így a közös jövőt megalapozottnak tekintettem. Kölcsönösen mértük fel a terepet, míg mindketten azonosítottuk a másikat. Ő szólalt meg előbb, ami okozott némi fejfájást nekem. Eddig csak tervbe volt véve, hogy melegebb éghajlatra küldöm el, de most már egészen biztos volt. Sok mindenre szükségem volt, csak egy hisztis hárpiára nem.
- Először is törpilla fogjál vissza a stílusból. Másodszor pedig próbáld meg kulturált ember módjára elárulni, hogy mi bajod van – azt már nem tettem hozzá, hogy legszívesebben egy flakon Domestost borítottam volna a szájába, hogy öblögessen azzal. Pedig esküszöm a nyelvemen volt. Fogalmam sem volt, mire fel ez a nagy utálat, tekintve, hogy jóformán nem is beszéltünk soha. Hiába csikorogtak a kerekek, egyszerűen nem jutott eszembe semmi épkézláb magyarázat a dologra, szóval az inkompetens, buta libától várhattam az igen értelmesnek ígérkező választ.
- Már miért kéne? Csak azt ne mondd, hogy te jelentesz rám veszélyt – annyira lesajnáló volt a hangom, hogy az amúgy is idegbajos lánynak a maradék türelme is elfogyhatott. Nem különösebben érdekelt persze ez a tény, viszont mivel sejtettem, hogy nekem fog esni záros határidőn belül, így jobbnak láttam pontosan megtudni kirohanásának okát. Kicsit beleolvasgattam a fejébe – ne tudjátok meg… soha többé – és sikerült kihámoznom, hogy Olivér miatt pipa rám. Amiatt, ami ezer éve nincs. Sőt, soha nem is volt. Egyszerűen széles mosolyra húztam a számat, majd keresztbe font karral farkasszemet néztem vele.
- Nem érzed úgy, hogy gáz olyasmire féltékenynek lenni, ami nincs? Persze nem várom el, hogy a csöppnyi agyaddal megértsd mindezt, csak úgy felmerült bennem a kérdés – töprengő arckifejezést vágtam, mondhatni egyenesen élveztem. Kinek kéne Olivér? Na ne röhögtessen már. Ő volna az utolsó hím a földön, akit elfogadnék magam mellé bármilyen szinten. Az meg, hogy a házi pincsije is vakkantgat nekem, igazán nem hoz lázba. Neki kínosabb.

    Hazudnék, ha azt mondanám, nem akartam megverni, és egy Avada Kedavrával leszerelni VÉGLEG. Csakhogy hiába jött a következő cseppet sem kedves megjegyzése, mivel hazugság volt, nem hatott meg. Lesajnálóan pillantottam rá.
- Innen is látszik, hogy egy buta liba vagy. A te szádba is sok minden járhatott, csak sajnos a Domestos nem, pedig nemcsak a mondandód miatt érné meg fertőtleníteni. Már szinte rá is állt a formája a napi rutinra – hagytam, hadd higgye azt, hogy nekem ezernyi partnerem van. Kár is lett volna tagadni, mert alapjáraton akármit mondok, nem hisz nekem. Elvből gyűlöl olyasmiért, amit nem is csináltam, innentől kezdve pedig falra hányt borsó. Mindenesetre pincsi létére egész kis harapós, tetszetős darab, úgyis régen szópárbajoztam már gyerekkel. Itt az ideje helyretenni a dolgokat, amíg még nem túl késő. A nevetésére többen odafordultak és most már igen élesen hegyezték a fülüket, mert a pletyka szagára az emberek mindig gyűlnek. A beszélgetések elhalkultak körülöttünk, csendben hallgatóztak, hátha valami hírt kapnak a balhéról. Végtére is két rellonos igen ritkán esik egymásnak, főleg a csarnok kellős közepén. Arról nem beszélve, hogy ilyen triviális és jelentéktelen dolog miatt. Kész vicc az egész.
- Az állapotom jól van, te viszont nyúzottnak tűnsz. Szerelmi bánat? – mosolyodtam el ártatlanul, mert teljesen tisztában voltam azzal, hogy mi a gyenge pontja. Egyértelműen Olivér és, ha valahol meg tudom fogni, az ez a pont lesz. Itt kell a földbe döngölni, különben még azt hiszi, hogy előrébb jár. A legilimenciának köszönhetően téved. De kár! Csak figyeltem a szédelgését, nem reagáltam neki semmit, már vártam a következő epés megjegyzését. Ha nagyon akartam volna, megsértődhettem volna, de nem tettem, főleg nem stabil párkapcsolattal a hátam mögött. Nyilván David érdeklődve hallgatná végig, pluszban pedig porba átkozná Sofiát. Nem sajnálnám a lányt. Ha már a Taigetosz nem működik, legalább máshogy szelektáljuk ki a nyomorultakat. Bár egyszer a darwinizmus következményeképp úgyis kicsinálná magát, nem kéne a segítségünk. Végighallgattam az újabb sértésnek szánt valamit és immáron egészen fölényesen mosolyodtam el.
- Ez rád is vonatkozik. Nem mellesleg nem én vagyok Olivér játékszere, akit egy-egy alkalomra felhúz, mert arra ugye azért még jó, aztán arrébb dob – kacsintottam rá. Köztudott, hogy összejárnak éjszakára, de ennél több nincs köztük. Ácsingózhat Sofia egy kapcsolatért ezzel a szoknyapecér tahóval, de esélytelen, mert Olivér teljesen alkalmatlan a feladatra. Neki nincs szüksége ilyesmire, soha nem is volt, játszani szeret, erre pedig a libuska éppen megfelelő.
- A fejed tetejére is állhatsz, akkor is csak egy eszköz, egy játékszer leszel. Ugyanolyan szerencsétlen kis r*****, mint az összes többi – olyan halkan beszéltem neki és olyan szánalommal, hogy az már tényleg fájdalmas volt. Legalábbis neki az lehetett, én végtelenül élveztem a beszélgetésünket.

    Csak egy icuri-picurit tapintottam a lényegre. De tényleg nem nagyon. Végül is kit zavar, ha a fejéhez vágják, hogy egy éjjeli pillangó, ráadásul azt is megkapja, hogy sosem fogják viszont szeretni, mert csak egy játékszer? Nos, Sofia azok közé tartozhat, akit ezek a dolgok meghatnak. Reakciója, miszerint tőlem tanult, lepergett rólam. Kissé kínosan fedeztem fel a körénk gyűlt tömeget, nem szerettem a felhajtást. Az egész annyira nonszensz volt, hogy az elmondhatatlan, egyszerűen nem fért be a hajam alá, hogy ezt miért itt, miért most és miért mindenki előtt kell tisztázni. Jah, és azt meg sem kérdeztem, hogy a kedves mondandóját miért így kell elővezetni. Azt hiszem, nagyjából ezzel zárult is a problémakör, mármint részemről.
    Meg kell mondanom, ellenfelem szívós, nem adja fel egykönnyen. Ritkán találkozni ilyesmivel, azonban tekintetbe véve, hogy jelenleg épp a sértegetésem terén akar brillírozni, nem tudtam elismerni, vagy akár szimpatikusnak találni. A gyomrom fordult fel attól a cirkusztól, amit csapott, nem is csoda, hogy számomra végszóként funkcionált az utolsó két mondatom. Mivel ingoványos talajra léptem, így jobbnak láttam, ha bebiztosítva szállok szembe Sofiával, amit jól is tettem. Könnyedén keltette fel a figyelmemet ökölbe szorult keze, majd a pillanatnyi lefagyása, számítottam arra, hogy valamelyik oldalról meglendíti a kezét és megpróbál bemosni nekem. Talált, süllyedt. Áldom magam és a reflexeimet, mert pár centivel az arcom előtt elkaptam a kezét és bár a szele elég erősen megcsapott, sőt, még súrolt is a keze, egy hátratántorodáson kívül több nem történt. Összeszűkült szemmel néztem rá. Picit éreztem az állkapcsom, de hála a magasságosnak nem talált telibe, mert akkor egészen valószínű lenne, hogy büdös bogárként kiterülve fetrengenék a csarnok kövén.
- Ejnye Sofia, fáj az igazság? – vasmarokkal tartottam a kezét és felkészültem rá, hogy ha ismét nekem esne, akkor védekezhessek. Részemről nem szándékoztam verekedésbe bocsátkozni, több szempontból sem. Így is megfagyott körülöttünk a levegő, főleg, hogy a vitánk tettlegességig fajult. Másrészt viszont elég sápadt a lányka és valószínű, hogy egy enyhe suhintás is kiütné, én pedig nálam gyengébbel nem kezdek. Erős volt talán, amit mondtam neki? Nyilvánvalóan. Azonban magára vessen, hiszen az ő érdeme, hogy kiprovokálta.

Már tegnap este is, mint "halál" emlegetted.

Czettner R. Luca - 2014.05.13. 12:27

Szervusz alfahímem. <3333 Rég láttalak.

Jesszus, hogy összegyűltetek.

Alfahím.

Neeem, félnek ám az alfahímemtől. Biztos nem mernek beléd kötni azzal, hogy piszkálnak. *-*

Kornél, az egy másik csevegő.

Asher... XDD Egek, mennyien lettetek hirtelen.

Hát itt Luca az alfahím, tehát gondolom te nyilván valahol máshol vagy.

Egyébként az a napszemcsi tényleg jó. :3

De olyan kis rosszfiús leszel tőle. Nem lehet megunni a témát.

Most mondjam azt, hogy azért van ott a "kis" jelző?

Most nagyon menők, mert épp egymás mellett ülnek álmodóilag és összezavarhatnak minket.

Leo drága, fel ne vegyél semmit.

Nicsak, Sofia. Mi járatban?

Ez nem hangzik valami jól... XD
Én éppen próbálom behozni a lemaradásomat, reagokat írok, hogy aztán rázúdítsam magam a népre.

Nem kell és nem is teszem, mert imádlak. Csak hatásos volt belépőszövegnek a Sofia megszólítás.

Ha szeretnéd, kezdhetünk egy játékot, immáron kevésbé heves vérmérséklettel. Mondjuk hogy bevallod, tévedtél, hiszen ezt olvashatod az új Edictumban is.

Nekem akkor is Szóf maradsz ha rossz fát teszel a tűzre.

Akkor csak annyit mondjon, hogy tudja, alaptalanul vádolt... Még bocsánatot kérnie sem kell.

Csak nyugodtan, kíváncsian foglak nyomon követni.

Meglátogatlak a Gyengélkedőn, csak épp egy reag kellős közepén járok, de ha végeztem vele, utána írok neked is.

Ezen már a gyógyszerek sem segítenek? XD

Nah, fel a fejjel. Gondolj arra, hogy kb 20 perc és kész a kezdésed.

Úúú, pofozkodás, pláne megyek meglátogatni. XD A barna herceg ügyében sajnos tehetetlen vagyok.

Szerintem a részletekre célzott. Nem éppen szívderítő erről olvasni, főleg nem részleteibe menően. Akit érdekel, megkérdezheti bagolyban is.

Teljesen rendben van a téma, amíg nem írod le, hogyan marcangolja szét. Szerintem ebből a sztoriból annyi is elég lett volna, hogy a hörik elpusztultak. Nem történt semmiféle hiba, egy kérés érkezett. Szerintem nem nehéz betartani, bár ki tudja...

Nekem sem volt vele különösebb problémám (bár a höriket élve jobban csípem, mint halva...), de ha valakit ez rosszul érint, akkor szerintem nem nehéz vigyázni rá legközelebb. ^^

Szia alfahím. Szia Tilda!

Khm, Szóf, nem vagy te egészen véletlenül és iciri-picirit szerelmes?

Így jobban belegondolva összeilletek Olival. A monogámia szót még hírből sem ismeritek...

Jamie, a köhintés alaptalan. Én a barátságokat jobban csípem extrák nélkül.

Szóf: Kitekerem a csinos kis nyakad, ha a közelébe mersz menni. Mondjuk félnivalóm nem nagyon van, de azért már mégis. xd

Tilda: Végre valaki itt közöttünk még ismeri.