Benji megvilágosodik.

    A házvétel ügyét intéztem már napok óta. Meg kell hagyni, jó kis vityillót néztem ki magamnak, az ára is ehhez mérten volt borsos. De ennek a dupláját keresem meg egy évben, amit rendszerint sosem élek fel. Szóval egyszer megtehetem, hogy kényeztetem magam és szerzek egy olyan helyet, ahol nyugtom lehet. Még volt pár napom a költözésig, mikor kaptam egy baglyot, hogy menjek a cukrászdába. Az állt továbbá a papíron, hogy megmentettem a feladót és ezért adni szeretne cserébe valamit. Majdnem elnevettem magam. Nagyon is jól emlékeztem a hölgyeményre, de abban kételkedtem, hogy bármit is adhatott volna nekem. Ettől függetlenül mivel tényleg rólam volt szó és mivel az is érdekelt, jobban van-e már, így úgy döntöttem, elmegyek a találkára.
    Nyugodt, kellemes tempóban haladtam a megbeszélt hely felé, nem éreztem úgy, hogy el kéne sietnem a dolgot. Nem késtem, sőt épp időben érkeztem. Ritkán jártam ide, mert a munkám nem engedte meg a habzsi-dőzsit, ezúttal viszont nem állhatott semmi az utamban. Édeset akartam enni és még az sem zavart, hogy ezt valakinek a társaságában fogom tenni. Belépve körbepásztáztam a terepet, végül pedig tekintetem megállapodott a lányon. Odasétáltam az asztalához és lehuppantam a vele szemben lévő székre.
- Szia. Látom jobban vagy – azzal halványan elmosolyodtam. Úgy falta az előtte lévő kelyhet, mint akit éheztetnek és most lát évek óta először normális kaját. Emlékszem, milyen aggasztó látványt nyújtott ott, a sikátorban. Nem is nagyon tudtam összevakarni a földről, az is csoda, hogy valahogy visszakeveredtünk a kastélyba. Gondolataim lassanként visszavándoroltak a hideg utcák emlékétől a meleg cukrászda áradó illataiba és kellemes atmoszférájába. Fejemet kezemen támasztottam és mondandómhoz még hozzáfűztem: - Nos, mit szeretnél? – nem rellonos vigyor, inkább szelíd görbe csücsült az arcomon. Próbáltam bátorítóan nézni a lányra, mert tapasztalatból tudom, hogy rengetegen félnek tőlünk, zöldektől. Nos, én pont nem az emberevő fajtából vagyok – általában.

    Bár már leköltöztem a faluba, még mindig visszajártam a kastélyba, amolyan miért ne alapon. Volt egy-két ember, akik idehúztak, a többség viszont taszított, így erős dilemmába kerültem. Ettől függetlenül óráim továbbra is voltak, muszáj voltam mindenképpen bejárni, akkor meg miért ne tölthettem volna itt is a szabadidőmet? Kivételes alkalom volt, hogy nem a saját konditermembe indultam edzeni, hiszen direkt emiatt lett az is a házamban. Inkább az iskolát választottam, gondoltam összefuthatok ott pár ismerőssel, például Miskával, aki rendszeresen szokott gyúrni. Legalább megint kiderülne, hogy valamiben jobb vagyok nála. Ott volt a póker is, hát nem szétaláztam? Mondjuk legalább fejlődőképes, megérdemli az elismerést.
    Ma nem volt egy szem órám sem, de ez nem tántoríthatott vissza attól, hogy az erőnlét termébe menjek kicsit erősíteni. Leginkább a talajgyakorlatokra voltam kiéhezve ebből a szempontból, mert a hajlékonyságomat meg akartam tartani minden áron, így elsősorban a nyújtás volt a célom, a többi a fitten tartás. A táskámban azonban lapult egy röplabda is. Utoljára tizenöt évesen ütögettem, az meg lássuk be, nem ma volt. Ilyen és ehhez hasonló célokkal indultam neki a kastélyba vezető útnak. Beérve persze ugyanolyan nagy volt a nyüzsgés, ami majdnem rávett arra, hogy nyomban visszaforduljak. Kinek kell ez a visítozás, meg rohangálás? Sok újonc, aki nem tud mit kezdeni magával. Jellemző.
   A terembe lépve épp elkaptam, amint egyik háztársam – hallottam róla és a meccsen is láttam már – végtelenül nagy odafigyeléssel szemlélgeti magát a tükörben. Most mondja ezt bárki furcsának, de ilyet még én se csinálok otthon, a nagy magányomban, pedig én modell vagyok. Aztán súlyzózni kezdett, én meg nem igazán éreztem úgy, hogy köszönnöm kéne. Nem akartam megzavarni önmaga csodálatában. Annyi egyértelműen látszott, hogy teljesen odavan magáért és igen én központú a szentem, na de végül is rellonos srácról beszéltünk, nemde? Ha jól derengett a neve, akkor Róbert lehetett a nagyban gyúró. Kerestem egy kis szabad helyet, ahol lepakoltam a cuccom, majd felszálltam a futógépre. Normál kocogó sebesség helyett gyors futásba kezdtem. Sprintelni később terveztem, már ha a gép bírja a ritmusom…

Gryllus Matilda - 2014.01.15. 19:40

Ismerősen hangzik. Túl ismerősen... xD

    Nem igazán törődtem a teremben tartózkodóval, hagytam, hadd foglalkozzon magával. Végtére is egyértelműen látszott, mennyire tuti csávónak gondolja magát, ami bár nem állt messze a valóságtól, ebben a formában olyannyira hidegen hagyott, hogy az már vicc. Nem is szándékoztam sokat foglalkozni az üggyel, így egyenesen a futópadhoz sétáltam és neki is láttam az edzésnek. Nem voltam se gyors, se lassú, inkább a kettő között, ami nekem a legkényelmesebb volt. Aha. Csak aztán a kicsi bolha jött pattogni.
    A kérdésére felvonom fél szemöldököm. Nem, valószínűleg I. Erzsébet vagyok, gondoltam beugrok kicsit futkározni, meg stírölni téged. Eszement egy kérdés volt, így meg is álltam mindezt szó nélkül, de a következő mondatát már nem tudtam és nem is akartam elengedni a fülem mellett. Felhúztam szemöldökeimet és eléggé lesújtó pillantást vettem rá. Most komolyan azt várja tőlem, hogy versenyt fussunk, ráadásul futópadon? Oh, my god, hová kerültem? Ráadásul valami köhögéscsillapítót is szereznem kellett, de ízibe, mert ez a bolhácska iszonyatos torokgyulladásban szenvedhetett. Nem tétováztam sokat a válaszon, szinte azonnal reagáltam rá, így még azt sem lehet ráfogni, hogy sokat gondolkodtam rajta.
- Az óvoda pár kilométerrel arrébb van – hangsúlyom segítőkész, mégis lekicsinylő volt, amibe belesűrítettem a „nem vagy ellenfél” véleményt és a „teszek rád” életérzést. Nyomatékosításképp még a falu irányába is mutattam, mer hát lévén onnan jövök, tudom, hol található. Nos, elmondhatom, hogy kellőképp kiélhettem magam a futópadon, a bizonyítási kényszeres Róbertet hátrahagyva pedig lepattantam és elővettem a röplabdát. Ha tényleg ki akar hívni, akkor úgyis jön a pályára – mert BIZTOS, hogy jön -, ha meg nem, akkor legalább szereztem neki pár kínos percet.

Keiko, ha szeretnél cosplayelni ilyen hajjal, akkor egy vámpír Moka (Rosario + Vampire) simán belefér. Meg azt hiszem talán a Rozen Maiden című animében is van ilyen hajú nőszemély.

Ugyan, majd még kutakodom az emlékeimben. ^^

Jársz conra? Karaoke részleg esetleg rémlik? Csak mert úgy tűnik szervező néni leszek mostantól, úgyhogy állandóan fellehető lénynek fogok számítani.

Már tudom, mit írok a következő Edictumba... "Bimbózó szerelem a csöpp lázadó és Ozi Osbourne között..." Ilyenkor sajnálom, hogy nem Ozzy vagy, de ez még belefér.

Ha nem igaz a pletyka, akkor miért érdekelne? Vagy tán a heves tagadás mögött valódi érzelmek állnak?

Ki tudja. Lehet épp Ombozi lesz neked az igazi. És micsoda szerencse, hogy rátaláltál!

Látod Ombi, a te kedvedért lehet meghagyom másnak a címlapsztorit.

Eris, ha azt hiszed most megijedtem, akkor te is rossz ajtón kopogtatsz.

Eris, tudom.

Ugyan Tilda, ha jól csinálják, nem eshet folt a hírükön.

Ebben igazad lehet, de sose feledjük el, hogy az újságok rengeteget javíthatnak ronthatnak az emberek megítélésén.

Ez valami rellonos vonás lehet.

Férfiak és a házi munka, lvl Kristóf.

Üdv emberek!

Van egy olyan érzésem, hogy női túlerő lépett fel. Itt valaki nem nyerhet...

Szia Tilda.

Radits Viktor Endre - 2014.02.05. 17:25

Van, aki kiérdemli és van, aki nem... Gratulálok.

Nagy Bátor Đominic - 2014.02.05. 17:42

Nos khm. Azt kérdezték, szerintem ki a top 5 fiú. Én külsőre néztem. Majd ha egyszer máshogy teszik fel ugyanezt a kérdést, még talán rangsort is állítok.

Rédey báááá!!! *hatttttalmas lendülettel ugrik a nyakába, aztán itt sincs*

Naná. *-* Ide vele. És játékot is akarok a tanerővel. *-*

Yumó: Jelentkező csak-csak akadba, idő nincs. XD

Kálmán bá: Hol a figyelmeztetésem? *-*

Sok sikert hozzá. Egyszer meghallgatlak majd titeket. Talán.

Várffy-Zoller Róbert - 2014.03.07. 22:31

Nocsak Róbert, mióta vagy tanácsadó férfi ügyekben?

Jaj már, tudom. De olyan jó heccelni.   

Nini, megint egy Yumó. Szia!

Ritka, de aki szemfüles, az könnyen ráakad.

Szerintem sem változott semmit.

Üdv Máté.

Ez is elképzelhető.

Vastagabb volna? *nagyon néz*

Nekem sem... Na mindegy, végül is lényegtelen.

Eseménytelenül. Utolsó órában meg a fiúk lenyúlták a napszemüvegem és nagyon menő képeket készítettek magukról... *nagyon röhög* XD Arrafelé?