Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Két hét se szó se beszéd lelépés után úgy éreztem, magyarázattal tartozom egy bizonyos személynek. Megígértem neki, hogy gondoskodni fogok róla, hogy meglátogatom, hogy főzök neki, hogy minden megmarad, csak a felállás lesz más. Szó szerint. De nekem dolgom volt, azt mondtam pár nap is jövök. Nos, ez jó pár napra sikeredett, most pedig a tavacska partján ülve kissé félve merek csak Dwayne-re sandítani. Nem igazán tudom, haragszik-e, de ha elmondom, mi történt, azzal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ugye?
- Ne haragudj, hogy nem adtam életjelet, csak... - kifújom a levegőt és végig a tóra nézek. - Pár nagydarab fickó megtámadott. Fenyegetőztek, hogy ha nem tűnök el egy bizonyos személy környékéről, akkor csúnyán megbánom. Az egyik meg is ütött, mikor megpróbáltam kimászni a helyzetből... - egy elég vérszegény mosolyt erőltetek arcomra. Igazából valami olyasmit mondtam, hogy nem ilyen böhöm nagy mamlasz állatok fogják nekem megmondani, hogy mikor és kivel és mit csinálok. Az egyikre talán a s*ggfej kifejezést is használtam... De ez akkor sem lehet ok, hogy megüssön, az isten szerelmére! Mindenesetre ezt inkább nem osztom meg Dwayne-nel...
- De már jól vagyok. Többet nem jönnek - felhúztam a lábaimat és karjaimmal átöleltem őket. Nem volt igazából semmi bajom, mondjuk a hajam alatt még picit éreztem néha a fájdalmat ott, ahol megütöttek. Nem volt valami kellemes és kis híján szó szerint a fal adta a másikat. Patkányok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem nehéz észrevenni, hogy Dwayne feszült. Bár talán nem is ez a legjobb szó rá. Haragszik rám, hogy csak úgy eltűntem és ezért még csak nem is hibáztathatom. Biztos vagyok benne, hogy várt rám. Mindig várt. Én pedig csak nem jöttem, még életjelet sem adtam, amit véleményem szerint úgy értelmezett, hogy akkor most eddig tartott a naaaagy barátság. Pedig nem.
Nem válaszolok az első kérdésére. Nem márthatom be Davidet, bár végső soron nem is ő tehet az egészről. Ha hibának számít, hogy belém szeretett, akkor bűnös, de máskülönben nem követett el semmit. Felsóhajtok és végre az aurorra emelem barna íriszeimet. Megnyugtató, hogy van valaki, akire számíthatok, főleg most. Igaz, Lénával kibékültem és jelenleg Daviddel is mozdultunk valamerre, de nekem azért Dwayne is sokat jelent. Kimondva, vagy sokkal inkább kimondatlanul.
- Nem volt vészes, nem haltam bele - igyekszem elbagatellizálni, mert azért ennyire nem vettem félvállról. Divat ide vagy oda, nekem túl extrém sport ez a lezserség fenyegetőzés terén. Még mindig a férfit bámulom, próbálok leolvasni akármilyen reakciót, ami sikerül is: tudni akarja, ki a szóban forgó illető. Én meg el akarnám mondani, de azzal bajba sodornám.
- Dwayne, ezek a fickók tényleg nem jönnek többet... - beharapom alsó ajkam. Lássuk be, a halottak ritkán kelnek életre és törnek rá az ember életére. Nem, nem én öltem meg őket, még a feltételezés is komolytalan, de azért nem bánom, hogy nem kell attól tartanom, mikor szállnak rám ismételten. Viszont most már az auror barátom is tudja, hogy az a bizonyos személy valamiben nyakig benne csücsül. És félek tőle, hogy sokkal okosabb annál, mint mutatja és előbb-utóbb rá fog jönni.
- Inkább mesélj arról, hogy veled mi újság? - elmosolyodom, mert igen, ez a legkiválóbb témaelterelés. Muszáj másról beszélnünk, egyszerűen muszáj...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hogy legszívesebben elmesélnék-e mindent töviről hegyire Dwayne-nek? Naná! De nem tehetem. Ha azt akarom, hogy David szabad lábon járjon-keljen, akkor bizony becsukom a számat akkor is, ha beledöglök. De azért ez a veszély nem áll fenn szerencsére.
Csak figyelem az auror reakcióját. Nem tetszik. Látom rajta, hogy meg van sértődve, én pedig akár csillagokat is lehozhatnék neki az égről, teljesen felesleges lenne. Nem is igazán tudom, mit mondhatnék, így igyekszem elterelni eltűnésem okáról a témát. Csakhogy nincs könnyű dolgom, mert ez a bizonyos "semmi" a világ legtartalmasabb semmije, legalábbis barátom konkrét esetét szemlélve. Nyelek egyet, mert most érzem csak igazán, mennyire kellemetlen is ez a beszélgetés. Túlságosan. Feladnám a reményt, mikor csak úgy mellékesen hozzáfűzi: megszületett a fia. Kettős érzéseimet nem tudom, hogyan is fejezhetném ki: megveregessem a vállát és gratuláljak, vagy inkább húzzam magamhoz és sírjunk együtt? Nem igazán gyászos az információ, hiszen egy gyerek jó dolog, csak éppenséggel tudom, Dwayne mennyire vágyott rá. Na igen, itt a probléma.
- Nem is tudom, mit mondjak... Hogy érzed magad? - kezem a füvet tépkedő kezére siklik és megpróbálok a szemébe nézni, ha engedi. Nekiállok összeszámolni, vajon hányan tették fel neki ezt a kérdést, de becsléseim szerint ez a szám igen alacsony. Már amennyiben az őszinteség is mércének minősül.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt. Tudok segíteni? Bármiben, akármiben - ritkán mondom komolyan ezeket a szavakat, de a férfi esetében tisztában vagyok vele, hogy ha el is utasítja, azért jelent neki valamit, hogy számíthat valakire. Egy gyerek a legkevésbé sem hasonlít egy kutyára, teszem azt... Vagy egy babára, amit beraksz a sarokba és, ha már elmúlt tizenhét éves akkor előveszed, leporolod és útjára engeded. Nem, ez egy gyerek. Más néven felelősségnek is szokták hívni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Végre egy kis kikapcsolódás! Tudjátok, vannak azok a bizonyos szürke hétköznapok, amikor már arra se emlékszel, miért a dupla fülű csészébe töltöd a kávédat, csak hétfőn úgy kezdted és vasárnapra bevésődött. Ekkor érkezik el a történelmi pillanat, hogy azt mondom, f*ck it, és pontban délután ötkor - van, aki akkor iszik kávét - átviharzom a Minisztériumba, ahol Dwayne-nek most úgysincs semmi dolga, mert ha van sincs és kirángatom. Nem kérdezem meg, hogy nincs-e épp egy fontos ügy kellős közepén. Nem érdeklődöm a hogyléte vagy a gyereke felől, ahogyan Zóját sem hozom szóba. Egyetlen mondatot közlök vele: megyünk inni.
Így eshet meg, hogy jelenleg Budanekeresd egyik viszonylag konszolidált kocsmájában ülünk kettecskén és az ég egy adta világon nem beszélünk semmi olyanról, ami rombolná a kedvünket. Pasik vagy nők, gyerekek vagy öregek, rokonok vagy idegenek, kit érdekelnek? Engem speciel már a hideg kiráz az összes témától és igenis hiányzik a mentes élet. A drámamentes élet. Igen, eszembe jutott az az este, mikor Dwayne-ből "Hercegnőcipelő" Warren lett, meg amikor táncoltunk és igazából az asztal alá ittuk magunkat. Jó, én ittam, de megbántam, hibás döntés volt. De olyan jól éreztem magam! Igen, hiányzik a legjobb barátom, mert nekem az auror az - még akkor is, ha ez olyan csúnya friendzone, hogy már üvölt.
- Fogalmam sincs, mikor ültünk be valahová utoljára így - poharamat forgatom kezeim között, miközben tekintetem a férfin tartom. Jaj, az a fránya nosztalgia! Egyébként látszik a fejemen, hogy lassanként ellazulok. - Mi van veled mostanság Dwayne? Alig találkozunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa érzés végre vizsgamentesen kezdeni a vizsgaidőszakot. Ennyi előnye azért van annak, ha befejezed a sulit, csakhogy az a stressz, ami pár feladatlap kitöltése nyomán keletkezett elmarad, jön helyette másik. Bizony, itt az ideje, hogy az őszi kollekciót bemutassuk, így mondhatni egy nagy rakás időeltolódás most az életem. Nem is csoda, ha úgy nézek ki, mintha az összes tárgyat felvettem volna és mindből hatezer oldalt magolnék per nap. Igen, ennyit arról, hogy az ember a modellkedés miatt nem lehet nyúzott. De igen, lehet. Aztán a kisebbik probléma rész az Edictum, most, hogy végre megjelentünk egy ideig csökken a feladataink száma - egészen pontosan addig, míg el nem jön a következő cikkleadási határidő.
Épp hazafelé tartottam volna, mikor Rose - látva zombiszerű létezésemet - együttérzésből, vagy felebaráti szeretetből, de leszólított, hogy nincs-e kedvem elmenni valahová. Erre minden tisztességes, iskolát végzett - vagy nem végzett - ember azt mondja, hogy van, így kerültünk Pestseholse egyik lerobbantabb kocsmájába, mindenféle kíséret nélkül, csak mi, lányok. A részegek száma az idő múlásával egyenes arányban növekszik, ennek következtében az élmény és látvány fokozottan hatványozottá válik. Micsoda matematikai összefüggések. Én persze karózom a tököt az asztalnál ülve, míg megfáradt sorstársam italért megy, így alkalmam nyílik körbenézni. Hiba. Szerény, ám annál pontosabb becsléseim szerint rajtunk kívül még két nő tartózkodik a helyiségben, ami egyet jelent a feltűnéssel. Nem mintha fényezni óhajtanám magunkat, de Rose igen figyelemreméltó lányka, ami pedig engem illet, félvéla vagyok. Ennél tovább nem is kell magyaráznom szorult helyzetünket, amiről nem vagyok hajlandó tudomást venni úgy egyébként, ahogyan a minket vizslató tekintetekről sem.
- Szép bokarúgás volt - biccentek egyet és megkaparintom az egyik poharat. - Az a baj, hogyha elérnek egy bizonyos pontra, nem a piájukra fognak koncentrálni - erős célzás arra, hogy remélem jó erőben van az eridonos és célozni is tud, különben bajok lesznek. A pálcánkat nem húzhatjuk elő, hogy mindenkit helyretegyünk, puszta kézzel pedig csak az egyikünk nem boldogulhat. Persze abból ítélve, ahogy lazán megkínálta a lábával benga állat 1-et, nem csodálkoznék rajta, ha valakit ököllel arcon vágna.
- Hány vizsgád lesz, hogy inni kell rá? - elmosolyodom, miközben poharamat az övének koccintom és istenesen lehúzom tartalmának felét. Fogalmam sincs mi ez, de baromi jól esik. Jer hozzám szeszszármazék, ne hagyj magamra!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én egészen jól célzok. Nem lesz itt gond - kissé félvállról közlöm ezt a nem elhanyagolható tényt. Mert oké, lehet valaki bikaerős, de sokkal nagyobb energiába telik melléütni, mint eltalálni valakit. Különösen akkor igaz ez, mikor azt a csodálatos láblendítő mozdulatot próbálod jó helyre pozicionálni -, ha értitek, mire gondolok.
Mindent összevetve nem vagyok nagy bunyós. Előfordult ugyan, hogy le kellett szerelnem pár kellemetlenkedőt, de ezt a biztonságiak általában lerendezték helyettünk. Olyan a világon nincs, hogy hagyjanak egy modellt verekedni. Persze nekem könnyebb dolgom volt mindig is, hiszen a balett miatt jó kondiban voltam és vagyok, ha úgy adódik, igen messzire el tudok szaladni - már ha nem megy ki a csavarral rögzített bokám. Ja igen, merthogy túl wonderwoman lennék, ha nem lenne valami gikszer valamelyik porcikámmal.
- Van olyan tárgy, amit nem vettél fel? - felvonom szemöldököm és elfojtok egy apró mosolyt. Egy pillanatra a pult felé tekintek, ahol látom a kialakuló konfliktust, de nagyon fontos első szabály: ne nézd őket. Olyanok, mint a fajdkakas: látják a szemed fehérjét és erre ugranak. Így pár másodperc érdemtelenül kapott figyelem után egyszerűen visszafordítom tekintetem Rose-ra. - Divatbemutató szezon van. Azt se tudom, melyik időzónában járok - felsóhajtok és eltöprengek azon, hogy: de most tényleg, melyikben? Jó, ez persze költői túlzás, de mennyire jól hangzott! Ráadásul nagyjából fedi a valóságot, már ami a látványomat illeti. Egyébként említettem már, hogy alig ismerem a szőkét itt velem szemben? Csodálkozom is, hogy neki nincsenek fura elképzelései rólam. Mármint, nem vagyok én rossz lány, úgy tudom kínos pletykák sem terjednek rólam - aztán persze lehet, hogy mégis -, tehát nem eszem embert. Vannak, akik ettől függetlenül is tartanak tőlem. Érthetetlen.
- Gyáva népnek nincs hazája - a két távozó felé pillantok és ekkor megint csörömpölés hallatszik. Odafordítom fejemet a hang irányába és meglepetten látom, hogy megérkezett benga állat kettő, ráadásul az egyes prototípus védelmére kelve. Namármost ez azért probléma, mert a nyurgát egyeske is halál lazán laposra veri, nemhogy ketteskével karöltve. Feléled bennem a vágy, hogy jól kupán vágjam a két gorillát, de részegek. Nem megyek vele semmire.
- Szerintem egy percen belül valamelyik ütni fog - államat kézfejemre támasztom és sztoikus nyugalommal figyelem az egyre hevesebb szóváltást. A baj az, ha hárman kezdik, az egész kocsma fel fog bolydulni. Na nem baj. Épp szóra nyitnám a számat, mikor az első pofon elcsattan. - Kezdődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nehéz azt hinni, hogy minden rendben lesz. Persze megtanulhatná már végre az emberiség, így mi is, hogy ez csak ócska közhely, de mindig könnyebb elhinni a jót, mint a cudar valóságot. És ki mond már manapság olyat, hogy cudar? Áh, hagyjuk.
- Miért vettél fel ennyi tárgyat? - oldalra billentem fejem és érdeklődve pislogok a lányra. Valóban nem értem az indíttatást, én a szükségesnél többet nem szedtem össze és nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert ismerem a tanárokat. Ki nem hagynák, hogy hatszáz oldalnyi tanulnivalót adjanak, ebből pedig köszönöm, de nem kértem. Elmerengésemből Rose ránt vissza és őszinte döbbenet ül ki az arcomra. Hogy én ne menjek egy ilyen kocsmába? Miért ne? Miféle menő étterem, heee?
- Modell vagyok, de nem sznob - kínosan elmosolyodva kérem ki magamnak a hallottakat, hiszen nem hittem sosem, hogy mások ezt gondolhatják rólam. Igen, odafigyelek arra, hogy nézek ki, igen, balettoztam és modellkedek, de ez még nem jelenti azt, hogy nem alacsonyodom le a "pórnép" szintjére. Miféle badarság ez? - Nagyon szeretek lerobbant kocsmákba járni, ahogy sétálok és nem taxizom, eszem húst és hibázni is szoktam, bár nem öltözködés terén, abból kellőképp kinevelt a szakma - belekortyolok italomba és megvonom a vállam. Ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Imádom a zsíros kajákat, a hamburgert, nekem is szokott kócos lenni a hajam és tudok borzalmasan kinézni, nem undorodom attól, hogy mezítláb kelljen a homokban/koszban sétálnom, bár evidens, hogy nem feltétlenül szeretem az utóbbit, ahogy más normális ember sem.
Eközben ketten maradunk és a bunyó kialakulni látszik. Csatt, az első pofon és mire kimondja Rose, hogy jön a védelem, már meg is indul az oltári bunyó. Hirtelen nagyon sokan kelnek fel és a megszokott alapzaj emberfeletti üvöltözésbe csap át. Vannak itt feljajdulások és csatakiáltások egyaránt, azonban amikor valaki szó szerint elsodorja előlünk az asztalt, felmegy bennem is a pumpa. Nem a részegek tipikus heve ez, inkább az "italomat is leverted s*ggfej" indulat. Nem is kell ennél több, feltűröm ingem ujját, hogy nekieshessek a fiúknak.
- Bunyózzunk egy jót, aztán söprés, mert tuti, hogy hívni fogják a sünöket hamarosan - igen, a hatóságokat. Ahogy befejezem, megragadom a közénk beesett fickót, aki távozni készülne és egy jól irányzott mozdulattal betöröm az orrát. Nem épp nőies cselekedet, belátom, de akkor is, itt hagyott volna anélkül, hogy kifizeti a káromat. És Rose-ét is. Hála az égnek kiszúrták, hogy én is csatlakozom, így megindultak szőke társam felé és persze engem sem akartak kihagyni a jóból. Jaj istenem, de hosszú lesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem, továbbra sem ejtettek a fejemre. Ismerem a Dwayne Warren féle "semmi sincs"-eket. Amikor legutóbb ezt mondta, akkor összejöttünk, emlékeim szerint, szóval maradjunk annyiban, hogy biztosan van valami. Lehet, hogy nem velem, az is lehet, hogy nem most, de vele soha nincsen "semmi". Dwayne "Mindigvanvalamibajom" Warren életében milliónyi esemény történik, csak kell egy szerszámos láda, hogy kihúzzam belőle. Kár, hogy ma otthon hagytam.
- Azért csak kell lennie valaminek - oldalra döntöm fejem és várom, hogy a szemembe nézzen, de nem teszi. A kis rafkós. Ha szemét akarnék lenni, egyszerűen legilimenciával kiderítenék mindent, de mi értelme lenne? Inkább igyunk, én azt mondom. Ránézek a poharamra és úgy döntök, fenékig. És így is lesz. Lerakom az asztalra és megint megpróbálok szemkontaktust teremteni a férfival, remélhetőleg nagyobb sikerrel, mint az előbb.
- Elegem van a melómból és, ha már erre járunk az életemből is. Unatkozom - ezt a szót úgy hangsúlyozom ki, mintha ez lenne az egyetlen fontos dolog az egész mondandómban. Mert ez igaz: beleuntam mindenbe, egyszerűen nem történik semmi. Minden nap ugyanazt csinálom, néha egy-egy apró változással. Alig járok el otthonról, az újságnak és a modellkedésnek élek, tulajdonképpen besavanyodtam. Ez pedig jobban megrémít, mint egy újabb Voldemort eljövetele, pedig az se lenne piskóta.
- Egyszerűen csak jó lenne visszapörgetni az időt és megint csinálni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát persze, hogy némaságba burkolózik, ahogyan mindig is tette. Legszívesebben az arcába üvöltenék, hogy "szólalj már meg te Vadparaszt", de van egy olyan érzésem, hogy semmilyen extra reakciót nem váltanék ki belőle, csak azt, hogy totál hibbantnak néz. Végül is én is meglepődnék, ha egyszer csak valaki az arcomba üvöltene minden előzmény nélkül. Ehelyett csak megcsóválom a fejem és figyelem, hogy iszik. Hiába találkozik a tekintetünk érzem, hogy az egész helyzet... Kínos. Legalábbis neki. Lehet, hogy nekem is az lenne, ha fordított helyzetben lennénk.
A válasza mindenesetre felráz. Olyannyira meglep, hogy belém is fullad a szó. Mi az, hogy nem hiszi el? De hát... Nem hazudok neki, az isten szeremére, miért tenném? Csak a következő megjegyzése kezdi el forgatni azokat a bizonyos fogaskerekeket. Szóval innen fúj a szél! Amikor pár hónapja szétmentünk, minden a legnagyobb rendben volt még, eljártam egy csomó helyre, közösségben forogtam, sőt, Dwayne-nel is rendszeresen koccantam. Aztán ez szép lassan megszűnt. A férfi kerülni kezdett és mélyen belül tudom, hogy miért. Még mindig fogalmam sincs, mit kellett volna máshogy csináljak, amire az ő válasza az lenne, hogy "velem kellett volna maradnod". Gondolom. De mindegy is. Most azonban le sem veszem róla a tekintetem és, ha visszafordul, akkor csak teljesen nyílt, barna íriszeimmel találkozhat.
- Az néhány hónapja volt. A dolgok változnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kértem új kört eddig és nem azért, mert ez Dwayne feladata lenne. Tudom, hogy ő nem bírja úgy az alkoholt, mint jómagam, ez amolyan szolidaritási megfontolás volt. Persze tudhatnám, hogy engem semmiben sem akadályoz az, hogy iszik-e vagy sem.
Kellemetlen arról beszélni, hogy mi volt. Nem az emlékek miatt, hiszen azok nagyon is jók, mégis azt idézik fel, hogy a döntések sora lehetett volna más. Dwayne Léna mellett maradhatott volna, talán gyereke sem született volna, talán velem sem jön össze, talán én nem szakítok vele, talán nem ülünk most itt. Túl sok a "ha" és a "talán", amik már nem segítenek a kialakult helyzeten. Siránkozni persze lehet, de semmi értelme. Változtatni kéne, de ez nem olyan egyszerű, erre pedig csak akkor jön rá az ember, ha már végleg elvesztette a fonalat. Boldogság... Dwayne hosszú idő óta nem boldog. De én is csak szakaszosan voltam az, amióta az eszemet tudom. Köztünk az a különbség, hogy Dwayne szakaszai kissé nyúlfarknyiak, és ő általában a padlón van.
- Te miért nem vagy boldog? - az italok megérkeznek, én pedig rögtön bele is kortyolok a sajátomba. Ehhez a beszélgetéshez sokkal többet kell innom. - Nem is meséltél még a fiadról és Cyanne-ről sem - oké, meglepő lehet, de legilimencia nélkül is tudok a rellonosról. Egyrészt egy házba járunk, másrészt az Edictum egyik főszerkesztője vagyok, ha valakihez, hát hozzám könnyedén eljutnak az ilyen pletykák. Én persze nem akartam hinni nekik, de ha már itt vagyunk, ám legyen. Bújtassuk ki a szöget a zsákból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Áhá, szóval kínos részre tapintottam, igaz? Nem hiszem el, hogy Dwayne tényleg belement egy ilyen játszmába! Erre az a legkevesebb, hogy az állása rámegy, de ezek után lesheti, mikor engedik gyerekek közelébe ismét. Komolyan mondom, az agyam eldobom, ez egyszerűen nem történhet meg! Csak imádkozni merek azért, hogy megnyugtasson: nem történt semmi. Őszintén szólva, ha eddig nem akartam belenézni Dwayne fejébe, most végképp leteszek erről, mert a legutóbb Zójával kapcsolatban is csúnyán megütöttem a bokámat.
Amíg a válaszra várok, muszáj vagyok egy újabb korty szeszt leküldeni a torkomon. Ez valami elképesztő. Csak nézek rá kérlelően, hogy mondjon végre valamit és tulajdonképpen lemossa magáról a pletykát. Reményeim csak félig valósulnak meg, de ez is jobb, mint a semmi. Szinte fellélegzem, bár a bizonytalanság még mindig valahol bennem motoszkál. Nem hazudik, de nem is mondja el a teljes igazságot. Nincs okom és jogom sem kérdőre vonni őt.
- Miért, azt hitte, hogy az vagy? - visszanyelek egy mosolyt, bár szemeim kissé árulkodóak. Aranyos elképzelés, hogy az auror kibontja szárnyait, felrak egy glóriát a fejére és tovaszáll, de amíg kétesélyes a Ciános dolog, addig nem tudnék neki megfelelő, pecsétet is elbíró titulust adni. Inkább nem is akarok, mert a Dwayne "Gyermekekmegrontója" Warren vagy a Dwayne "Földreszálltangyal" Warren nem igazán illenek az imázsához. Habár az előbbi kifejezetten jól cseng kimondva... Persze nem igaz, csak na.
- Zója tud egyáltalán arról, hogy Cyanne beléd... Volt esve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nincs közöm hozzá. Ezt ismételgetem folyamatosan, bár valami megmozdul bennem, ami nem feltétlenül a megrökönyödés a szituáción. Igen hasonlatos ez az érzés ahhoz a bizonyos zöldszemű szörnyhöz. De miért kéne bármit is gondolnom erről vagy foglalkoznom vele? Az ő dolguk, én pedig egyszerű barátként csak meghallgatom az aurort. Ez így helyes. Ennek így kell lennie.
Felkúszik egy sunyi mosoly arcomra, mert rátapintott a lényegre: mit gondolok? Hát, pont azt, amit megcáfolt. Egyébiránt nem voltam ideges, sokkal inkább kíváncsi. Mindenesetre így már jóízűen húzom meg italomat, ami megint vészesen fogyni látszik. Már intek is a pincérnőnek, hogy hozza a következőt és legurítom a poharam alján levő maradékot. Ennek csúnya vége lesz, de nem igazán érdekel.
- Hát ez egy elég sz*r helyzet - elpöckölöm az addig kezem ügyében tartott üveget és Dwayne-re emelem tekintetem. Valójában fogalmam sincs, milyen lehet elveszíteni bármelyik szülőmet. Az anyámat sosem ismertem, az apám is csak egyszer került halál közeli állapotba. De megmenekült. Fogalmam sincs, milyen lesz, ha meghal. Mindenesetre messze van az még.
- Ne aggódj, tőlem nem tudja meg senki. Többek között ezért is nem jelent meg az Ediben - akadt szó róla, hogy hírbe hozzák a suttogó falakban a szokatlan párost, de határozottan közöltem, hogy szó sem lehet róla. A pletyka azóta elült, én viszont nem felejtek. - Miért vagy boldogtalan? - gyors ugrással térek vissza az eredeti témához, miközben megérkezik az újabb kör. Máris eggyel előzöm a férfit. Férfiasan büszke vagyok rá.