Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy tűnik, hogy a korábbi kondim nem veszett el nyomtalanul. Bár már fele annyit se gyakorlok és edzek, mint anno, még mindig van bennem spiritusz, legalábbis minden jel erre utal. A vérző orrot látva elhúztam a számat. Na jó, talán TÉNYLEG túllőttem a célon. Szó szerint. A találatom végtelenül pontos volt és az erőkifejtésben sem akadt hiba, mondhatni zseniális behúzás a maga nemében, csak épp nem most kellett volna, és nem az ismeretlennek, aki ártalmatlannak bizonyult. Mindenki követ el hibákat – persze ez nem volt az! -, de ezeken túl kell lendülni, így a visszakérdezést el is engedtem a fülem mellett és inkább szaglószervét tanulmányoztam. Nem hallottam reccsenést, tehát a sérülés nem annyira komoly. Ezt mondjuk nem terveztem hangoztatni.
- Nem, de sportoló vagyok. Viszont ezután meggondolom – felvontam fél szemöldököm a felvetésen. Az én vékonyka testalkatommal ennyire bokszoló típus lennék? Szinte kész sértésnek hangzik, ha ebből a szemszögből nézem. Viszont, ha a hangsúlyt a remek ütésemre helyezzük, máris hízelgőbb, ami azt jelenti, hogy az utóbbit fogom gondolni, így jár mindenki a legjobban. A gyönyörű, szinte már eszményi pillantást a várt hatás követi. Düh elpárolog, megvan a szemhunyás a dolog felett és béke van! Nem mondhatnám, hogy kedves dolog kihasználni, vagy visszaélni bizonyos dolgokkal, de ha már van, ne csak legyen.
- Köszönöm, ha gondolod, megtanítom neked is. Ha nem én vagyok a bábu, amin gyakorolsz – biccentettem felé és végre elmosolyodtam. Az orra elég vészesen nézett ki, így kihalásztam egy zsebkendőt a zsebemből és közelebb lépve óvatosan megtöröltem. Mondtam már, hogy tök jó ápolónő lennék? Halál óvatosan itattam fel a karmazsin folyadékot, miközben már tettem is fel a következő kérdést, hogy ne legyen ideje tiltakozni, mert az okozott kárt nekem kell helyrehoznom.
- Szóval, mi járatban vagy erre? Azon kívül, hogy ártatlan, alvó lányokat lesel meg és ijeszted őket halálra – kicsit oldalra billentettem fejem mondandóm közben, számat is mosolyfélére húztam féloldalt, amikor tipikusan ironikusan magyarázok valamit. Egy pici mimika a fűszer mindig. A szarkazmus a desszert lesz. Ahogy épp a következő törlési mozdulatot hajtottam volna végre összepréseltem ajkaimat, mert csak most tűnt fel a csuklóm. Elég rondán nézett ki, ami azt jelentette, hogy az a nyilalló fájdalom a házban valóságos volt. Elkaptam a kezem és egy zsepit nyomva a srác kezébe abbahagytam az addigi mozdulatsort. Nem hittem volna, hogy marad bármi nyoma. Ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Miután túljutottunk a verekedés témán, úgy döntöttem, jobb, ha lendítek a helyzetünkön. Elég, ha az orra véres, nem kell, hogy az egész ruhája az legyen, meg hát… Ha már így orrba somtam, megérdemli, hogy megpróbáljam helyrehozni. Vagy ha nem is, én most így döntök. Miközben a zsebkendővel őt tisztogatom, felteszem neki a százmillió dolláros kérdést, ami úgy tűnik nem hangzott elég ironikusan. A válaszára megforgattam a szememet.
- Az enyém meg úgy, mintha ártatlan lennék – úgy pislogtam rá, mint egy alienre, hozzá pedig a hangsúlyom is kellően kifejezte, hogy totál nem vágom, mi ez a kijelentése. Melyik bolygóról jött, hogy nem esik le neki? Költői volt a kérdés ahelyett, hogy úgy kezdtem volna, mi járatban erre. Na mindegy, ne lovagoljunk ilyen felesleges dolgokon, inkább haladjunk előre, hiszen tényleg. Szombat este van.
- Jah, ti most lejöhettek a faluba – bólintottam egyet. Ismerem a kijárási tilalmat, ami bár rám nem igen vonatkozik, tekintve, hogy itt élek és mestertanonc is vagyok, de ez van. A szabályokat ismernünk kell ahhoz, hogy megszeghessük őket. Ez amolyan alapszabály típusú dolog. Ezek után pillantottam meg a vörös csuklómat, amin öt ujjlenyomat kezdett kirajzolódni. Remek, úgy nézek ki, mintha nem is tudom mit csináltak volna velem, pedig a helyzet sokkal egyszerűbb. David nem szándékosan ragadott meg így, észre sem vette, én viszont az eredményt látva ösztönből húzódtam el a fiútól, ápolónői szerepem ledobva magamról, a kezébe nyomva egy másik zsepit.
- Nincs. Csak fáj a kezem, tudod, azért még nőből vagyok – gyorsan eltereltem a témát, míg magam mögé rejtettem a sérült csuklót. Becsúsztattam a kezem farzsebembe, így kerülve a feltűnés látszatát, hiszen bárki megteheti ezt a mozdulatot, míg csak rejtegetni hátul… Gyanús. Mivel kínos csendet éreztem közeledni, így úgy döntöttem, megtöröm valami hasznossal.
- Amúgy Nina vagyok. Még egyszer bocs a bal horogért – elmosolyodtam, de ez valahol nem volt őszinte. A felismerés, hogy nincs minden rendben nem tetszett és bár ez arcomra nem volt kiírva, kissé ideges lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A találós kérdéseket mindig is szerettem, főleg akkor, ha nyertem is. Itt nem volt különösebb tétje a dolognak, csak szórakoztam, épp ezért üdítőnek találtam, mikor Vasváry ugyanazokkal a mozdulatokkal válaszolt kérdésemre, természetesen nemmel. Akkor sem vallotta volna be, ha tényleg hölgy lett volna a dologban, csakhogy az alkohol mennyiségének fogyásával az esély hazugságra folyamatosan csökkent. Szóval úgy voltam vele, hogy elhiszem, de azért egy kaján mosolyt megengedtem magamnak. Higgye csak azt, hogy kételkedem a szavában és tagadásnak veszem. Lényegében teljesen mindegy, hiszen az igazat csak ő tudhatja, nem tartottam gyertyát, vagy ilyesmi…
Az estémet magányosan terveztem elkölteni, ahogy finom koktélokat iszogatok, fittyet hányva a munkára, az emberekre, az összes ügyes-bajos dolgokra, de nem sikerült. Már megtörtént a találkozás, az elkerülhetetlen beszélgetés és nem is sült el rosszul a dolog. Így hát mikor nekem szegezték azt a rendkívül egyszerű, de annál egyértelműbb kérdést, már rég tudtam a választ, mikor még mindig csak színleltem a heves agymunkát. Az este további közös folytatásának útjába nem álltam, ez pedig a profot se különösebben hervasztotta le, így végül végleg egymás mellé sodródtunk. Persze még egy merész felajánlást tennem kellett a teljes boldogság megkaparintása érdekében, itt pedig úgyszintén kedvező eredménnyel zártam.
- Köszönöm – biccentettem egyet, majd felkeltem és az asztalhoz sétáltam, tekintve, hogy az elsőbbség még ekkora pimaszság után is maradéktalanul az enyém volt. Eddig is szimpatikus volt a tanerő, ezzel pedig csak emelt a megítélésén. Az italomat szorongatva és bele-belekortyolva figyeltem, ahogy a férfi mindent előkészít, kérdésére pedig olyan természetességgel füllentettem, mintha legalábbis egy nyitott könyvből olvastam volna fel. Nem szép dolog, de nagyon érdekelt a reakció.
- Sajnos nem. Úgyhogy simán elversz – tártam szét a karomat. Túl egyszerű lenne, ha én nem tudnék biliárdozni, az meg nagyon vicces, ha meg akarna tanítani. Erről szólva, mindig is bírtam az érdekes szituációkat, úgyhogy teljesen ártatlan szemekkel pislogtam rá, miközben újabb szavak hagyták el számat. – Esetleg meg tudnál tanítani? Mindig is érdekelt… - kissé le is biggyesztettem ajkamat, hogy eddig még nem sikerült elsajátítani. Mintha ez igaz lenne és még el is szomorítana. Nagyon kevesen ismerik fel, ha hazudok, ezzel pedig remélhetőleg Vasváry így van, különben megint túl mókás lesz a helyzet, csak ezúttal az ő javára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem akarom elhinni, még mindig nem. Ginny temetésén állva a szívem legalább a tizedére facsarodott, de akkor keveset mondtam. Aznap, mikor kiderült, magára hagytam Davidet. A csuklómon még mindig van nyoma az összezördülésünknek, de rég nem izgat. Mikor hazaértem, ő össze volt törve, én pedig azt hittem, megszakad a szívem. Együtt kockáztattuk az életünket azért a lányért, együtt áldoztuk fel a jövőnket és mikor sikerült, megmenekültünk mind, pár hétre rá meghal az áldozat. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan történhetett meg mindez, nem tudtam elfogadni. A legjobb orvosok kezébe adattam az ügyet, de úgy tűnik későn érkeztünk, túl későn került szakemberhez, nem maradt elég idő, a sérülések pedig túlságosan súlyosak voltak. Az utolsó egy hétben már csak kómában feküdt, az orvosok mégsem adták fel a reményt mindaddig, míg egyszer csak megállt a szíve és feladta a harcot. Erről nem számoltam be Davidnek, a tény maga is teljesen leamortizálta, hogy elvesztette utolsó élő rokonát, nem akartam még a körülményeket is a nyakába sózni.
A temetésen elég kevesen voltunk, csak olyan, aki számít. Mihael eljött a nővérével, de mi nem kommunikáltunk sokat. Még mindig nem léptünk túl a korábbi veszekedésünkön, amit valahol sajnáltam, valahol viszont nem. Runa és Greg is tiszteletét tette, valamint Ráhelék és Kristóf is. Tényleg csak a szűk kör. A családomnak nem szóltam semmit, úgy gondoltam, erre az alkalomra Davidnek kell döntenie a meghívottak listájáról, ezért ráhagytam, hogy úgy emlékezhessen meg húgáról, ahogy ő szeretne. Tudtam, hogy magát marcangolja emiatt, nem hagyja őt élni a tudat, hogy elvesztette Ginny-t, csak arra gondol, hogy miatta történt. Egyre nehezebben tudom nézni, ahogy teszi tönkre magát és már hiába állok mellette, hiába támogatom és szeretem, mintha ezek a dolgok elmosódtak volna előtte, csak és kizárólag Ginny-re gondolna. Megértem, hogy megviseli mindez, de ha egyszer mellette állok, miért nem engedi, hogy segítsek? Elkeseredett is voltam, nem csak gyászos, vagy szomorú. A temetés közepén David nem bírta és elment egy távolabb eső fához. Nem tudom, hogy a többiek figyeltek-e, de én láttam. Láttam, hogy az egészet ki akarja adni magából, de nem jön semmi, láttam a könnyeit újra és tudtam, nem segíthetek rajta. Összeszorult a torkom, majd halkan elnézést kértem mindkettőnk nevében és odaballagtam a fához.
Leguggoltam mellé és megszorítottam a kezét. Mit tehettem volna? Nem küldtem bíztató mosolyt, egyetlen szót sem szóltam, csak mellette görnyedtem és próbáltam a maradékait összeseperni a földről. Másik kezemmel végül hosszú percek után kinyúltam, hogy felemeljem fejét és letöröljem egyik legördülő könnycseppjét. A gyomrom apró kis gombóc volt már csak, David lelki állapota rám is kihatott. Bár ő nem tudott róla, de az utóbbi időben alig ettem, mert nem kívántam, a feszültségtől sokkal figyelmetlenebb és fáradtabb vagyok, ételbevitel híján pedig lassan gyenge is. Ettől függetlenül egy szót sem szóltam, csak újra és újra megsimítottam arcát, míg kezét szorítottam. Nem jöttek ki szavak a számon. Ha Davidnek át kell lépdelnie a gyász hét fázisán, segítek neki, de nem tudom, mennyi idő lesz és erre mennyire fogunk rámenni. Mindketten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő