Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Álmosan keltem ki az ágyamból, hogy utána letusoljak, megreggelizzek, és ennyi... Kb más tervem nincs erre a napra. A tanuláshoz nincs agyam, tegnap egész este bújtam a könyveket, hogy megfelelően fel legyek készülve az idei VAV vizsgára. Sokan mondták, hogy nehéz, de azt is, hogy könnyű, de ezt úgy is csak akkor tudom meg, ha már felette görnyedek a padban. A legnagyobb szerencsémre a vizsga még odébb lesz, de nem árt időben elkezdeni a tanulást.
A reggeli tevékenységeket befejezve, és a jó időre való tekintettel, egy térdnadrágot, és egy fehér inget, valamint a kedvenc cipőmet aggattam magamra. Dolgozni sem dolgozok ma, de mivel Jamie nincs itthon, így első dolgom az lesz, hogy benézek hozzá a csárdába. Az ajtókat gondosan bezártam, a kulcsokat pedig elrejtettem a zsebemben. Nem lenne jó, ha eltűnne, mert a végén arra megyünk haza, hogy ki van pakolva a lakásunk. Az lenne még csak a megdöbbentő látvány. Nem sok értékünk van, nyilván nem mi lennénk az elsők, akiket kirabolnának, de ez sem szabad elkiabálni. A végén még megtörténik, aztán nézhetek.
A lakósort elhagyva, és a Fő utzára érve, egyenesen a csárdához sétáltam. Emlékszem, mikor legelsőnek nyitottam be ide, és ültem le a pulthoz. Egy nagydarab, részeges pacák akart kihajítani, csak pechjére rossz emberrel kezdett. Ha nincs ott Jamie, szegényt még a mai napig az Ispotályban próbálnák összepuzzlezni. Azóta se láttam bent, ami neki szerencse. Vagy már eleve kerüli a helyet, vagy csak akkor merészkedik be, amikor nem vagyok itt. Nekem teljesen mindegy, csak ne lássam még egyszer a bűzölgő képét. A csárdába lépve, azonnal a pulthoz sétáltam. Egy narancslevet kértem, és miközben kortyolgattam, Jamievel beszélgettem. Az italom befejezése után, elhatároztam, hogy megnézem a tavat, így el is mondtam az Unokabátyámnak, hogy ott keressen, ha kellek.
Viszonylag gyorsan kiértem a falu határánál lévő tavacskához. Elhaladtam a pad mellett, ahol újra találkoztam Axellal, és ennek köszönhetően fel is elevenítődik az emlék. Halvány mosolyra húzom a számat, de nem maradok ott sokáig. Inkább tovább megyek a Stég felé. Ott még úgy sem jártam, ideje ezt is bepótolni. Régen szerettem belelógatni a lábamat a vízbe, és hát hol lehetne ezt megtenni: természetesen a fából készült szerkezetnél. Odaérve le is ültem a szélére, levettem a cipőimet, meg a zoknikat, és a vízbe lógattam a lábaimat. Kellemes hőmérsékletű, mert se nem hideg, se nem meleg. Mintha tudná, hogy mire vágyom, és olyan hőmérsékletűvé változott. Tiszta badarság, bár nem elképzelhetetlen. A lábaimat járatva nézem a víz tükrét, és szép lassan elmerülök az emlékeimben. Ajj, hogy engem minden dolog Anyához és az emlékéhez köt... pedig olyan tök jól indult a napom, erre egy rossz emléknek el kell rontania. Kihúzom a lábaimat, és inkább a stég oldalfájának vetem a hátam, és úgy nézem tovább a tavat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mindig akkor törnek rám a rossz emlékek, amikor egyedül vagyok, és valami érdekes dolgot akarok csinálni. Ezért is kaptam ki a lábaimat a vízből, mert ismételten csak édesanya jut róla az eszembe, és az, ahogyan játszottunk a tavunkban. Fájó emlék, amit nem lehet felejteni. Egyetlen egy dolog tereli most el a figyelmemet, aki nem más, mint egy közeledő srác, kezében egy üvegszerű valamivel. Joggal lehetne kérdezni, hogy miért is bámulom meg ennyire, mikor párom van, de a válasz egyszerű: kíváncsi vagyok, hogy mire készül. Több, mint valószínű, hogy nem vett észre, mikor a víz felé közeledett, ellenben én tökéletesen rálátok, de hogy jobban szemügyre vehessen a tagot, fel is kelek. Kicsit csúszik a lábam a fán, de a stég szélének támaszkodva csak nem borulok bele a vízbe.
Ahogyan figyelem a srácot, rá kell jönnöm, hogy még nem láttam a faluban. Hogy a suliban nem, az már mellékes, hiszen csak addig vagyok bent, ameddig óráim vannak. Az utolsó csengőszó után, már megyek is haza, vagy éppen Axelhez, de az nem rám vall, hogy felfedezzem a sulit. Így az sem csoda, hogy nagyon kevés ismerősöm van. Engem nem zavar, hiszen sok kicsi sokra megy, de néha jó lenne nem csak a négy fal között ülni, hanem valakivel kimozdulni, ha a barátomat nem lehet kimozdítani. Ismerkedni meg nem bűn, de vajon mit gondol majd rólam a vízben gázoló srác, ha csak úgy odatoppanok, hogy ismerkedjünk!? Elég hülyén jönne ki, de... Itt meg is áll a gondolatmenetem, mert ijedten nézek az elmerülő srácra. Levetett holmijaimmal mit sem törődve rohanok felé, hogy segítsek, ha kell. Szerencsére, mikor fékezek, ő már két lábon van, de eléggé megviseltnek látszik, ahogyan vizesen kinéz. Bár azt meg kell hagyni, hogy elég jól néz ki, de na. Most ne ezzel kell foglalkozni.
– Jól vagy? Nem estél nagyot? –szólalok meg hirtelen, közben besétálok mellé a vízbe, hogy kéznél legyek, ha kell.
– Nagyot eshettél... Egyébként Elliot vagyok. A stégen ültem, mikor láttam, hogy elmerülsz, csak mire ideértem, már talpon voltál. Biztos minden oké? –zúdítom rá a szavakat, talán kicsit már tolakodóan is, de ha aggódok, akkor az így mutatkozik meg. Az első benyomás mindig fontos, és bár nem így akartam megismerni, hogy éppen aggódó „nagytesót” játszok, de ha így alakult, akkor ez van. Változtatni csak időnyerővel lehetne rajta, ami nekem nincs, és valószínű, hogy a srácnak sincs. Akkor már használta volna, vagy nem tudom. Ha engedte, akkor kivezetem a partra, (feltéve, ha ki akar menni), és ott várom meg a válaszait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Biztosan megkérdeznék tőlem, hogy mi okom volt, hogy a vízbezuhant segítségére siessek. Az ok egyszerű: soha nem lehet tudni, hogy mekkora a baj, illetve az illető tud-e úszni. Rosszul érezném magam, ha az esetleges történések elkerülhetőek lettek volna, ha segítek. Gondolok itt a vízbefulladásra, kapálózásra, vagy éppenséggel egy vérzésre. Szerencsére az ismeretlen talpra áll, mire odaérek, de azért aggódva kérdezem meg tőle többször is, hogy minden a legnagyobb rendben van-e. Válasza megnyugtat, még egy kicsit el is mosolyodom a szokásos bénázás jelzőjére. A lényeg az, hogy minden rendben van Gilberttel, és még a kinézete is elég tűrhető. Szép csíkot hagyott a homlokán, mikor elseperte onnan a haját, mellesleg ruhájából is csöpög a víz, és némi hínár is akadt rajta. Ha nem vette tolakodásnak, akkor azokat leszedtem róla, és visszaengedtem egykori helyére.
– Ennek igazán örülök, csak tudod, olyan hirtelen merültél el a vízben, hogy gondolkodás nélkül jöttem segíteni. Inkább legyek itt, ha nincs is baj, minthogy baj legyen, és ne legyek. –fejtettem ki némiképp az aggodalmamat miatta. Utána a kezembe nyomta a kis dobozkáját, és beljebb ment. A kérdésére nem tudtam válaszolni, de jelentőséggel nem is bírt volna, mivel már a kezemben tartottam, amit meg kellett volna fogni. Még Gilbert a vízben iszapozott, addig kíváncsiságból lestem bele a dobozkába. Ezekért a kis lényekért vállalt kockázatot? Érdekes figura, az már biztos, és kíváncsiságomat is felkeltette. Visszaadtam neki a lényecskéit, és kisétáltam a vízből, természetesen Gilbert mögött, hogyha netalán megint elcsúszna, akkor már ne essen bele a vízbe. Kiérve leültem az földre, onnan figyeltem a srác ügyködését. Pálcáját lesi, majd megjegyzést tesz, amire felvonom a szemöldökömet. Aztán kapcsolok, hogy segíthetnék rajta egy szárítással, vagy valami, de most önként döntsek az ilyenben? Nekem az ilyesmi nem kenyerem, szóval felemelve rá a fejem, ajkamba harapva, majd mosolyra húzva számat, kérdezek.
– Megszárítsalak esetleg? Nem kéne, hogy megfázz… Azok a löttyök, amiket gyógyszernek titulálnak, sokszor olyan ízűek, hogy inkább úgy dönt ez ember, hogy megküzd a betegséggel. –tapasztalat, hisz sokszor volt sérülésem, vagy betegségem, és mindenféle bájitalt itattak velem. Édesanya löttyei annyival voltak különbözőek, hogy ő valamit mindig belecsempészett, amitől jobb lett az íze, de a hatása nem változott. Kár, hogy ez a gyógyítóknak nem jut eszükbe, mert a könyvek nem írjak, akkor már nem is helyes úgy cselekedni. Rám meg nem ragadt a löttyfőző tudományosságból egy foltocska sem. Közben Gilbertet lesem a válasza miatt, és ha igényt tart a segítségemre, akkor előkotrom a pálcámat, és megszárítom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Most komolyan: miért én vagyok a rossz, mert féltem azt a tökkelütött fejét? Annyira makacs tud lenni néha Axel is, hogy legszívesebben agyonverném egy párnával, mikor nem veszi észre, hogy nem eltiltani akarom, csak nem akarom, hogy egy ostoba játék miatt életét veszítse. Féltem, de hát ezt Ő valahogyan nem akarja észrevenni, és most ezért én vagyok a rossz. Tény, hogy én is szereztem anno sérüléseket, még mikor a Roxfortban csapkodtam a vasat, de akkor se kerültem minden meccs után a gyengélkedőre. Ez van akkor, ha az embert félti a szerelmét.
Sóhajtva lépkedtem felfelé a lépcsőkön, és egyenesen mentem a gyengélkedő irányába. Axel most fog kijönni onnan, talán már nem a fájdalomcsillapító fog beszélni belőle, és talán belátja, hogy abba kellene hagynia a kviddicset, vagy legalábbis maradjon a hátsófelén, és nézze a meccset a kispadról. Olyan nagy kérés ez? Mert szerintem nem. A fecsegők folyosóján járva, már rájöttem, hogy miért is nevezik ezt annak. Be nem áll a szájuk, akkora hangzavar van, hogy a saját cipőm kopogását nem hallom, hát akkor hogy fogom hallani Axelt? Megoldjuk majd, de most az a fontos, hogy lebeszéljem a további mérkőzésekről. Már nyitottam volna be a Gyengélkedőre, mikor Axel nyitja nekem az ajtót. Mosolyogva öleltem át a szerelmemet, és nyomtam csókot az ajkaira, hogy aztán arrébb húzva a bejárattól, és a falnak dőlve nézzek rá.
– Héj, jobban vagy már? Ha egy perccel később jövök, még elkések. –amit persze egyáltalán nem szerettem volna, mert fontos nekem a fiú épsége. Ezért is vagyok egy kicsit ideges, de még várok azzal, hogy a nyakába zúdítsam a dolgokat. Egyelőre hogyléte érdekel, aztán jöhet szép sorban a többi is. Nem sietek én sehova, és reményeim szerint Axel sem, így végre tudunk nyugodtan beszélgetni. Már amennyire ezen a folyosón lehet nyugodtan, mert a freskóknak be nem áll a szájuk, és lassan kikészítenek idegileg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Megkönnyebbülve néztem rá, miután megkaptam a választ a kérdésre. Amilyen ramaty állapotban volt, ahhoz képest tényleg kész makkegészséges.
– A foltok majd elmúlnak, az edzéssel meg azért még ne nagyon próbálkozz. Várd meg, még teljesen felépülsz, vagy szinte jöhetsz is vissza a gyengélkedőre. –csóváltam meg a fejemet, persze mosolyogva. Egyikünknek se lenne jó, ha Axel visszakerülne a gyógyszerszagú börtönbe. Komolyan ott tart már, hogy saját névre szóló ágya van a gyengélkedőn, s még mindig nem akarja abbahagyni a játékot. Jó, hát a helyében én se tenném, de azért figyelembe venném, hogy a párom mit szeretne, és megfontolnám a dolgot. Bennett nevére, csak fintort vágtam, mert már megint a kviddicsnél tartunk. Sóhajtottam egyet, majd ellöktem magam a faltól, és lassan elindultam mellette.
– Nyilván tudatni akarod vele, hogy kiengedtek, és kész vagy újra szilánkosra törni magad a következő meccsen. Komolyan mondom, mintha te lennél, akit fel lehet áldozni, csak a következő alkalommal már nem a gyengélkedőre kerülsz, hanem a hullaházba. –meggyorsítva lépteimet, befordultam a sarkon, miközben belevágtam egyet a falba, hogy kiadjam a mérgemet. Inkább ezt üssem meg, mint valakit, aki fontos a számomra. Megfordultam közben, hogy bevárjam Axelt, és kérdésére megráztam a fejemet.
– Nincs. Menj keresd meg inkább Bennettet, biztosan hiányol már, meg neked is fontosabb a kviddics, mint amit én kérek. Csinálj, amit akarsz, belefáradtam a kérésekbe, és csak, hogy tudd: ha megint a gyengélkedőre kerülsz, be nem teszem hozzád a lábam. Majd aggódik érted Bennett. –elegem van, kész vége. Ha neki a kviddics kell, ám legyen. Én nem kérek tőle semmit sem, úgy se figyel a kérésemre. Sarkon fordultam, és megindultam a Déli szárny felé, hogy felnézzek a kh-ba. Oda legalább nem tud követni, és nem lesz vita az egész folyosó hallatára. Így is menni fog a pletyka, érjék be ennyivel a freskók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

El sem hiszem, hogy átmentem… A Kiváló alját súroltam a VAV-on, de a lényeg, hogy átmentem. Annak is ugyanúgy örülnék, ha csak 51%-al hasítottam volna át, de így teljesebb az öröm. Jamie volt az első, akinek elújságoltam, majd apáéknak. Axel még nem tudja, hiszen fogalmam sincs, hogy merre van, pedig nagyon örülnék neki, ha most velem lenne. Elmehetnénk abba az új barlangfürdőbe, de így kénytelen leszek egyedül kipróbálni. Jamie szokása szerint dolgozik, vagy éppenséggel a csajával van a szobájában, és nem is akarom tudni, hogy mit művelnek.
A szobámban szedelőzködtem, és perceken belül már ki is léptem a lakásból. Ez a nap csodálatos, és senki és semmi nem fogja elrontani. A fürdő lesz az úti célom, és mint sikeresen megtudtam, valamelyik rokonomé a hely, akiről eddig azt se tudtam, hogy létezik. Kicsi ez a falu, ha minden második ember rokon, minden másodikkal, nem igaz? Viszonylag közel lakunk a tavacskához, onnan meg már csak pár lépés és a fürdő bejárata előtt állok. Határozottan lépek be a sziklák között húzódó csodahelyre, és mosolyogva mentem oda a recepcióshoz, hogy egy szekrénykulcsot kérve, meg azt a csodapecsétet birtokolva, birtokba vegyem a helyet. Az öltözőben megkerestem a helyemet, lepakoltam, átöltöztem, és a következő pillanatban csobbantam is a vízben. Lenn maradtam, amennyire csak tudtam, majd felbukkantam a víz tetején. Körülnéztem, de senkit nem láttam, szóval az egész hely szinte az enyém. Lassan felfeküdtem a víz tetejére, és lebegve néztem a sziklákat, amik a mennyezetet adták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Csendben lebegtem, hiszen senki és semmi nem zavart meg ebben. Legalábbis ezt hittem,, hiszen a következő pillanatban összerezzentem egy ismerős hang miatt, és kapálózva kerestem meg a medence alját, hogy ne fulladjak bele.
– A fenébe is Jamie, ne hozd rám a szívbajt… –morogva néztem rá, aztán szinte lefagyott a mosoly az arcomról. Fűtött a kíváncsiság, hogy miért is ment el, mert nekem nem lehetett elmondani. Remélem jó ok volt, hogy idáig titkolózni kellett, mert holmi gyerekvicc miatt elég mérges leszek, az már biztos. Kérésére bólintottam, és utána úsztam a medence széléhez, és ugyanúgy megtámaszkodtam. Éreztem, hogy feszeng, hogy valami nincs rendben vele, és a tekintetemet is inkább kerüli, minthogy keresné. Ezért is löktem el magam, és kerültem elé, hogy állát megpöccintve, a szemeibe tudjak nézni, és mielőtt nekikezdett volna a monológnak, gyorsan belefojtottam a szót.
– Bármi is nyomja a lelked, nyugodtan elmondhatod nekem. Tudhatnád, hogy nem fogok megharagudni rád. –biztatóan mosolyogtam az unokatesómra, és hát szavai után beláttam, hogy amit mondtam, gondolatban jobban hangzott. Köpni-nyelni nem tudtam, nemhogy eldönteni, hogy a monológ melyik részére reagáljak elsőnek. Az biztos, hogy előbb vettem egy mély levegőt, aztán megöleltem Jamiet, mert egyelőre jobb nem jutott eszembe.
– Ez egyben csodálatos is, de szemétség is volt tőled… Figyelj: bármi lesz veletek, én támogatlak. Szerintem jó apa lennél, hiszen te vagy az egyik, akinek köszönhetem azt, hogy kilábaltam a depresszióból. Bár én nem értek ehhez, én nem mostanában fogom átélni az apai örömöket. –közben már elengedtem őt, és visszamentem a medence széléhez, hogy megtámaszkodva figyelhessek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Fárasztó a mestertanonc lét. Sokkal többet kell tanulni, és már lassan az agyam is cseppfolyóssá válik a sok információtól. Ráadásul a melodimágiával és Axellal is kellene foglalkoznom, de arra nincs időm, hogy rendesen egyek. Most se épp látszódok ki a jegyzetekből, meg a tankönyvekből. Egy jó dolog van azért, hogy a tanulószobában lévő legjobb hely az enyém: az ablakpárkány. Néha annyira kényelmesnek éreztem, hogy elbóbiskoltam, és ha fél pillanattal később riadok fel, akkor a padlón feküdnék. Szép is lenne, ha valaki meglátna kiterülve. Tuti rosszat hinne rólam, aztán meg terjeszteni kezdené, és jönnének a vádaskodások. Nem, nekem nincs szükségem az ilyesmire.
A nagy könyvbújás közepette elnyomtam egy ásítást is, miközben becsuktam az SVK könyvemet. Mára sok volt a defenzív varázslatokból, és azok használatából, így jöhetnek a felsőfokú bűbájok ismeretei. Szinte azt se tudom, hogy minek olvasom, mert úgy sem marad már meg semmi sem, viszont haladnom kell az anyaggal, ha nem akarok már az év elején lemaradni. Valami gyógyítással kapcsolatos bűbáj van éppen terítéken, ami csontok gyógyítására használható. Biztosan hasznos bűbáj, de ha az én csontom tör el, tutira nem leszek képes arra koncentrálni, hogy összeforrasszam. Ezt a könyvet is félredobtam, és vettem a következőt, am az Aurormágia könyv volt. Ez már érdekesebbnek bizonyult, így el is merültem az olvasásában, miközben kivonatoltam a fontosabb részeket. Mégis csak könnyebb úgy tanulni, ha egy: leírom; kettő: kevesebb oldalt kell átnyálaznom a fontos információk érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Fel sem tűnt, hogy közben betért egy másik nebuló is. Ameddig nem zavar, addig nem is nagyon érdekel a jelenléte. Van elég hely mind a kettőnknek, maximum azért tudna megorrolni rám, hogy a párkányt foglaltam el a tanulás érdekében. Éreztem is, hogy nem tetszik neki, de hát ez van. Én voltam itt előbb, nem fogom átadni a helyem. Legközelebb jöjjön előbb, és akkor megkíméli magát a szitkozódástól, engem meg attól, hogy akarva-akaratlanul is megérezzem a tudatában való rendellenes rezgéseket.
Közben az idő csak telt, én pedig átrágtam magam három fejezeten is. Egészen izgalmas lesz ez a tanév, főleg úgy, hogy most új gyakorlati tanárunk lett. Az előzőt sajnos nem volt lehetőségem megismerni, így az összehasonlítás elmarad. Viszont az MM tanárt össze tudom majd hasonlítani Kahlillal, aki hiányzik. Nagyon jó tanárom volt, de megértem, hogy a családja fontosabb. Na, de vissza a jelenbe, hiszen gondolataimból egy hang zökkent ki. A forrása nem más, mint a srác, aki betévedt. Jegyzetemet behelyeztem a könyvbe, hogy tudjam hol is tartottam a kivonatolásában, majd be is csuktam azt. Tekintetemet az ismeretlenre emeltem, és halványan mosolyogtam rá. Mily’ kedvesség járja át, hogy még a könyvemet is visszahozta. Felőlem elfért volna a földön is, hiszen úgy is felvettem volna a tanulás befejeztével. Így azonban hamarabb került vissza hozzám, de nem bántam.
– Szia. Igen, csak most nem igazán van agyam hozzá. –elvettem tőle a könyvem, magam mellé tettem, és egy biccentéssel köszöntem meg. Közben kibújik a szög a zsákból –ha szabad így fogalmaznom–, mert egy kéréssel állt elő. Legalább nem kertel, és azonnal kimondta, amit akart.
– Ha megbuktam volna, nehezen lennék most aurortanonc. Hát nem mondom biztosra, hogy tudok segíteni, mert nem ismerem a problémádat, viszont állok rendelkezésedre. Elmélet, vagy gyakorlat inkább? –teljesen mindegy volt, hogy melyik részében kér segítséget, csak ismerjem a problémát, hogy tudjak is segíteni. Ezért se ígértem meg neki biztosra, hiszen ha olyan gondja van, amire nem tudom a megoldást, akkor eléggé beégetném magamat, amit meg szintén nem akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Furcsállottam, hogy zavarta a földön lévő könyvem, de később az is kiderült, hogy mi célból hozta vissza. Tekintete viszont az ablakon pihent, ezért érdeklődve néztem ki én is, hogy megtudjam, mit is nézhet. Pár esőcsepp koppant az ablakom, de nem merültem el benne, hiszen a nebuló hamarosan megszólalt. Felvont szemöldökkel néztem rá, és próbáltam felidézni az arcát. Ha ő is Roxfortos volt, akkor ismernem kellene.
– Elliot Wayne, örvendek. Érdekes… nem emlékszem rá, hogy ismernélek, pedig én is Roxfortos voltam, csak Griffendéles. Ismerős érzés a nyelvtanulás… sokat küszködtem vele én is, és néha még mindig keverek ezt-azt. –némi együttérzés is csengett a hangomban, de annyira nem sajnáltam. Tudhatta volna előre, hogy meg kell tanulnia magyarul, ha idejön. Közben a kezemet nyújtottam felé, mert ezt is illik a bemutatkozás mellé. – Ebben igazat adok neked. Tavaly végeztem, és eléggé húzós volt a VAV. –megszenvedtem vele, de végül meglett az is. Most már csak el kell végeznem a mesterképzést, és azzal befejezve az iskolát.
A bemutatkozás, és a rövid eszmecsere után, átterelődött a szó arra a témára, amiért alapból a közelemben jött Jeremy. Valahogy átéreztem azt, hogy nem akar csak azért rontani az átlagán, mert keveset vagy egyáltalán nem ért semmit a tananyagból. Naphosszat tanulni egyedül nem felemelő érzés, és a segítség sokszor jól jön. Visszautasíthattam volna, de be kell vallanom, hogy egy idő után unalmassá vált volna a magányosság. Becsuktam a könyvemet, hogy jobban szemügyre tudjam venni azt a leckét, ahol elakadt. Ám a magyarázatom megkezdése előtt, megkért valamire, amire csak vállat vontam, összeszedtem a holmimat, és felkeltem a helyemről.
– Oké, üljünk át. Megpróbálom tömören és érthetően elmondani, de szakíts félbe, ha valami nem tiszta. Szándékomtól távol álljon, hogy elhadarjam, aztán ne fogj fel semmit belőle. –halvány mosolyt eresztettem meg felé, és az egyik asztalhoz léptem, majd leültem, és vártam Jeremyre. Ha már mellettem, vagy velem szemben volt, nem volt más hátra, mint hogy nekikezdtem a magyarázatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

– Két éve már, hogy elhagytam a Roxfortot, pont az RBF évem előtt. Meglehet csinálni, csak a nyelv miatt lehet nehezebb lesz. Nekem a féltesóm és az unokatesóm segített megtanulni magyarul, szívesen segítek neked, ha gondolod. –ajánlottam fel a segítségemet ebben is. Ha már a bűbájtanban segítek, ez sem lehet túl nagy akadály.
Kérésére átültünk az egyik asztalhoz, ő pedig egész közel ült mellém. Nem mutattam meglepettséget, de egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy kb –feltételezem– az aurámban van már, de betudom annak, hogy így jobban lehet figyelni, ami igaz is. Minden megfelelő volt, így elkezdtem magyarázni neki a dolgokat. Időközben lejjebb húztam a felsőmön a cipzárt, mert kezdett melegem lenni. Mikor bejöttem, még egész hűvös volt, de most meg megsülni van kedvem. Jeremy mindeközben szorgosan jegyzetelt, és bólogatott is mellé. Kicsit lassabbra vettem azért a tempót, mégse szeretné, ha valami számára fontos kimaradna. Figyeltem ahogyan írt, és vigyorogva vettem észre, hogy kidugta a nyelve hegyét. Engem nem zavart, hiszen ha neki így könnyebb a jegyzetelés, akkor legyen. Mindenkinek más szokása van. Kérdése hallatán megálltam, és válaszolni készültem, mikor megrázta a fejét, és amolyan feladom stílust kezdett mutatni. Kicsit arrébb toltam a könyvet, és egyik kezemmel bátorítóan megpaskoltam a vállát.
– Ha így állsz a dologhoz, akkor tényleg tegyél le róla. Ne add fel az elején, mert akkor elhasalsz a VAV-on. Figyelj, elmondom megint, és tényleg szólj, ha valamit nem értesz. –mosolyogtam is a kedves hangnem mellé, mert tényleg a segítés volt a célom, és nem az, hogy lecsesszem. Visszahúztam a könyvet, ám előtte levettem a felsőmet, mer már nagyon melegem volt. Onnan kezdtem el újra a szövegelést, ahol rákérdezett, mert akkor az előtte lévőket értette, de ezt már nem. A magyarázás közben hol a könyvre, hol pedig Jeremyre figyeltem, hogy tudjam követni a jegyzetelését, ezért néha lassítottam is a tempón, ha túl gyorsan haladtam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Apró biccentéssel jeleztem neki, hogy nincs akadálya a tanulásnak. Már csak azt kell egyeztetni, hogy mikor és hol találkozzunk legközelebb, és neki is kezdhetünk. Most viszont a bűbájtant kellett elmagyaráznom Jeremynek, és egész jól megy. Egyszer álltunk csak meg, akkor is sikerült pár szóval bíztatnom őt, és már haladtunk is tovább. A hőmérséklet kezdett megállapodni, most már ez a tényező se zavarhat minket a tanulás folytatásában. Legalábbis is folytatnám, ugyanis a tanulótársam megállt egy pillanatra. Felkészültem a kérdésére, de helyette a plafonra nézett, majd megszólalt. Elégedett voltam vele, amiért gyorsan képes felfogni a dolgokat. Bizonyára éles eszű, bár említette is, hogy kitűnő volt. Magamnak meg elkönyvelhetek egy jó pontot a képzeletbeli noteszom, tanítás címszóval ellátott lapján.
– Egészen jó. Akiket ismerek, azok normálisak, de bevallom, hogy nem sok időt töltöttem eddig a suli falai között. Leginkább órákon vagyok, utána mentem is haza lepakolni, hogy be tudjak segíteni az unokatesómnak a csárdában. –válaszoltam nemes egyszerűséggel a legelső feltett kérdésre, majd még elmondtam pár fontosabb dolgot a tananyagból, utána becsuktam a könyvet. Előtte persze megjelöltem hol hagytuk abba, majd megint arrébb toltam. – A házak itt is rivalizálnak, de a tapasztalataim szerint leginkább a pontversenyben, és a kviddicsben marják egymást. Most, hogy megkezdődött az idény, megint ettől lesz hangos az iskola. Nincs ezzel baj, mert imádom a játékot, csak mikor a hatszázadik ember mellett mész el a folyosón, és azt hallod, hogy így meg úgy csalt a másik csapat, az eléggé kiakasztó. Játékosként tűrhető volt, mert akkor hiába vádoltak, tudtam, hogy nem szabálytalankodtam, de így eléggé rossz. Főleg, ha még érzem is, hogy hazudik mellé. –vontam meg aprón a vállam a monológ után, majd megfogtam a székem, és úgy fordítottam, hogy Jeremyvel szemben legyek. Így mégis csak kényelmesebb a kommunikáció, mert nem tekeredek össze-vissza, mint egy kígyó. Közben éreztem, hogy hezitál valamin, belső hangja eltért az átlagnál, végül ki is bukott belőle a kérdés. Ezen nem kellett volna ennyit vacakolni, de talán megértem, hogy miért is tette. Halványan elmosolyodtam a válaszadás előtt, aztán vettem egy mély levegőt, és belevágtam.
– Akad egy-kettő, de mióta párom van, nem nagyon nézek másra. Csak vigyázz nehogy olyan csajba szeress bele, aki foglalt. –gondolom ezt ő is tudja, de azért jobb ha van figyelmezteti is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

– A saját szoba fontos tényező. Sokkal jobb, mintha hárman-négyen még ott laknának, és kb el nem férnétek egymás cuccaitól. Érdemes, mert jobb és olcsóbb is a vajsörünk, meg sok más is. –gondoltam itt a szobákra, illetve a többi szeszesitalra. Áradoznom viszont felesleges lenne, mert úgy vagyok vele, hogy mindenki ítélje meg saját maga, hogy mi a jó számára. Bölcsességére elmosolyodtam, hisz okos meglátás, csak azt nem értem még, hogy mi célja van ezzel az egésszel? Valami nem stimmel vele, csak még nem jöttem rá, hogy mi. Sajna a képességem ezen a téren még nem eléggé fejlett, és Jeremy se tűnik olyannak, aki most kezdte volna a „szakmáját”. No mindegy, ameddig nem próbál meg nekem ártani, addig hagyom.
– A pontversenyt eddig a Levita nyerte, ha jól emlékszem, de a kviddicskupát tavaly a Navine. Bolond lennék utálni a legjobb sportot. Jó poszt a terelő, én is az voltam, mikor még repkedtem a levegőben. –régi szép idők is voltak azok, csak ugye jött az a baleset, meg a költözködés, és a züllött időszak. Érdeklődő, mosolygó tekintete zökkentett ki a múltból való merengésből. Kérdésére nem válaszoltam rögtön, hagytam előbb Jeremyt kibontakozni, majd megejtem egyben az egészet. Figyel, mintha elemezni próbálna, vagy valami. Érdekes egy figura ez a gyerek, nem csoda, hogy a Mardekárba járt.
– Érzem. Az már marad az én titkom, hogy miként, és biztosra veheted, hogy nem hazudok. –válaszom komoly volt, és hangomon is érezhető volt az őszinteség szikrája. – Talán akad még szingli lány, és nem aggódóm miattad. Elhiszem, hogy képes vagy uralni az érzéseidet. A lányt meg hát… nem lány. Barátom van, nem barátnőm, és lassan két éve együtt vagyunk Axellal. Gondolom nem erre a válaszra számítottál. –nem lepne meg, ha fogná magát, és emiatt lelépne. Kevés ember van, aki elfogadja az ilyesmit, és hogy Jeremy közéjük tartozik-e, vagy sem, az hamarosan ki fog derülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

– Hétvégéken biztos bent leszek, ott majd meg tudom mondani, hogy a következő héten mikor dolgozok. –tekintve, hogy mindig máskor vannak óráim, így necces összehozni a műszakokat is. A társaság meg mindig jól jön akkor, amikor nem sokan vannak, és talán ha több időt töltök vele, rájöhetek a színjátékának nyitjára is. Viszont széles mosolyát most őszintének látom, de ez nem adhat okot a megnyugvásra sem.
Szarkazmus megjegyzésére elvigyorodtam, felemelt kezébe pedig belecsaptam. Legalább egy valami közös bennünk, mégpedig az, hogy mind a ketten szeretjük a kviddicset. Meg persze terelő poszton játszik, én meg játszottam. Ezért is érdekes az, hogy nem ismertük egymást, pedig ha jól számolok, akkor max egy évfolyammal lehetett lejjebb, mint én. Közben jöttek a kérdések, aminek hatására csak jobban vigyorogtam rá. Nevethetnékem is támadt hirtelen, de visszafojtottam, és aprón megráztam a fejemet.
– Nagyon kíváncsi vagy. Találgass csak, ha szeretném, de még nem tartunk ott, hogy eláruljam. Nincs semmilyen aurori múlt, és hydromágia sincs, de jó nyomon vagy. –adtam némi segítséget neki, hagy gondolkodjon csak. A lehetőségek száma ezen a téren véges, mert csak át kell gondolni, hogy itt képességű emberek fordulhatnak meg, és meg is van a megfelelő válasz. Tény, hogy Jeremy nem rég érkezett, de biztos vagyok benne, hogy a tantárgylistát legalább egyszer átfutotta.
Aztán jött a nagy kérdés, hogy milyen lányok is vannak erre, majd tőlem egy vallomás. Meglepett a reagálása, valahogy azt hittem, hogy undorodni fog majd, de mégsem. Felírtam neki egy jó pontot, de attól még nem teszek elhamarkodott lépéseket.
– Köszönjük. A Roxfort meg más téma, és igen. Finoman fogalmazva, de valahogy igaz ez. –vele együtt nevettem fel a kérdésén, mert felelevenedtek a régi emlékek egy része. Kacsintására, és kijelentésére viszont hálásan mosolyogtam. Ez amúgy felvet bennem egy dolgot vele kapcsolatban: mi van akkor, ha ő is olyan, mint én, és csak azért színlel, mert nem tudja, hogy ki miként viszonyul az ilyesmihez? Ha meg nem is ez van a dologban, legalább szép dolog tőle, hogy nem csinál ügyet belőle, csak itt meg az a kérdés, hogy komolyan is gondolta-e vagy nem. Rejtélyek övezik, amiket ki kell nyomoznom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

– Majd foglalok nektek helyet. –ennyi szívességet én is adhatok neki, aztán meg majd kiderül, hogy kivel érkezik. Lehet, hogy egyedül fog, de az is lehet, hogy felszed addig valakit. Ez hétvégén úgy is ki fog derülni, de őszintén nem nagyon érdekel. A pacsi viszont egy másik irányba billentette a kettőnk között kialakult kapcsolatot. Eddig gyanakvó voltam vele szemben, és nem azt mondom, hogy már nem vagyok, csak kevésbé. Egyfajta bizalom, illetve haveri kapcsolat kezdeményezése is az ilyesmi, legalábbis véleményem szerint; de az biztos, hogy Jeremyvel vigyáznom kell.
Ám a kis csevejünk legjobb pillanatához nem rég érkeztünk. Tagadni nem lehetett volna, hogy számomra gyanús Jeremy viselkedése, ezt ő is észrevette. Előtte viszont neki kellett rájönnie arra, hogy én miként is érzem meg, hogy hazudik. Áldom a tanáraimat, és a gyakorlást, hogy legalább ezt tökéletesen megtanultam. Figyeltem, hogyan cselekszik, milyen „eszközöket” vet majd be ellenem. Könyöklés, fürkésző tekintet… még jó, hogy felnőttem már, és párom van, különben tuti zavarba jönnék tőle. Sokat amúgy se kellett várnom, ugyanis kimondja a megfelelő képességet. Tényleg vág az esze, így vigyorogva tapsoltam párat, és elismerően bólogattam is.
– Tájékozott vagy a képességeket illetően. Valóban velem született képességem van, és nem legilimentor vagyok. Ez annál jóval több. –azt viszont nem tettem hozzá, hogy a hátránya is megvan. A stafétabot hozzám került át, nekem kell beszámolnom arról, hogy miért is tartom Jeremyt gyanúsnak. Legyen, hiszen addig sem unatkozunk, és ha már benne vagyunk a téma kellős közepében, akkor zárjuk ezt le rendesen.
– Igazad van, nem tagadom. Szép és jó, hogy kifele az ártatlan arcodat mutatod, és próbálsz az emberek bizalmába férkőzni. A gond az, hogy az ilyen embereknek mindig van valami hátsó szándéka, és ha nem is most bontakozik ki, akkor később. Éreztem, hogy néha már csak kíváncsiságból vagy mellettem és beszélgetsz velem, mert belül halálra untad már magad. Ettől persze jó fejnek tartalak, talán haverok is lehetünk, ameddig nem próbálsz meg ártani nekem. –szándékosan nem barátot mondtam, mert az az én számból hülyén adná magát. Hátradőltem a székemen, és Jeremy tekintetét kerestem, hogy megtudjam belőle: kielégítő magyarázatot kapott-e, vagy többet szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen nehéz lesz a csárda vezetése, és fogalmam sincs, hogy Jamie hogyan bírta. A beszállító még oké, de egyre több balhé van az ittasabb személyek között, és ki másnak kell elrendezni… hát persze, hogy nekem. Most is ezért kellett kimásznom az ágyból, és a szabadnapomat arra áldozni, hogy bemenjek… Nem is értem, hogy minek vannak felvéve az alkalmazottak, ha nem tudnak semmit megoldani. Egy jó oldala van, ha már itt bemegyek, beviszek a béreket is. Lassan lépkedtem végig az utcán, fordultam be egy sarkon, és a következő pillanatban kitártam a csárda ajtaját. Körbenéztem, pár ismerős arc az iskolából, köztük Warren Prof is, aki kapóra jön, mert beszélnem kell vele. Előtte viszont a pulthoz sétáltam, hogy odaadjam Samunak a bérét, de a kérdés hallatán ottmaradtam. A kérdező felé fordultam, és az illető alig nézhetett ki tizenhatnál, de tuti nem annyi. Idősebb, de nem tudnám megmondani, hogy mennyivel, és a belső hangja se éppen egy gyerekéhez hasonlít. Mondjuk ebben a zajban nehezen is tudtam kivenni.
– Az jelenleg nincs, a reggeli órákban elfogyott. Javaslom, hogy jöjjön holnap, vagy ha ad elérhetőséget Samunak, küldeni fogunk bagollyal. Jut eszembe: itt a béred. –kedvesen mosolyogtam a vendégre, utóbbi szavaimat pedig Samunak intéztem, és átadtam a borítékot. A többieket nem láttam, így minden jót kívántam mind a kettőjüknek, és Warren profékhoz sétáltam. Az asztalhoz érve kikerekedett szemekkel néztem, hogy azok ketten mit isznak. Szitkozódtam magamban, és ki is zavarnám a tagokat, de gyorsabb volt lenyugodni, mint lépni. Mély levegőt vettem, és a Prof felé fordultam.
– Üdv Professzor, csak nem valami gond van velük? –mutattam a két tagra, majd vártam a választ. Jelenleg ezt kell tisztázni, majd utána jöhet az óra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kérdése jogos, sértését viszont elengedem a fülem mellett. Úgy tesz, mintha sokat tudna a melodimágusokról, közben csak a töredékének a töredékét, ha tudja. Húzzon csak fel, nyomban a gyengélkedőn köt ki, és még a kezemet se kell használni hozzá.
– Hogy miért nem? Mert érdekelt, hogy mit is akarsz tőlem. –a haverság dologra meg nem is reagáltam már. Nem kell, hogy azok legyünk, ez csak egy opció volt. Úgy se sokat találkoznánk, ráadásul, ha csak a haszon kell neki egy emberből, nálam rossz ajtón kopogtat. Az égadta világon semmit nem kapna tőlem, maximum a tanulásban segítek neki, mert az megígértem, de másban nem. Újabb kérdésére, csak megforgatom a szemeimet. Nocsak, érdekli, hogy miként is jelentkezett a képességem. Ez érthető, biztos azt várja, hogy el is mondom neki, miután közölte, hogy csak a hasznot látja az emberekben. Ennyire bolondnak néz? Vigyorra húztam a számat, majd aprón bólintottam csak, mielőtt megszólaltam.
– Nem feltétlen. Használd még a logikádat, amivel olyan nagyra vagy, és rájössz. –eszem ágában sem volt megmondani neki, hogy mikor jelentkezhet a képessége. Nagyra van magával, hát oldja meg a rejtvényt, és megkapja a válaszát. Ezt viszont nem fogom megvárni, így felkeltem a helyemről, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Felsőmet a kezembe vettem, majd könyveimet elpakoltam a táskámba, amit a vállamra vettem, de az indulás előtt Jeremy szemeibe néztem.
– Fejezzük be ezt az értelmetlen csevegést, de egy valamire figyelmeztetlek… –közelebb léptem hozzám, egyik kezemet mellkasán húztam végig egészen a vállát megfogva, de közben nem álltam meg. Megfordultam, és füléhez hajoltam, hogy befejezzem a mondatot. – …ne akarj újat húzni velem, mert te leszel az, aki alul marad. Többet tudok, mint amit te látsz, és ezt vésd az eszedbe. –gyengéd súgtam a fülébe, közben kezem szívén pihent. Kíváncsi voltam a szívverésére, mert ebből megtudhatom, hogy miként is érintette a dolog. Ha ezt megtudtam, minden szó nélkül kiléptem az ajtón, és hazafele vettem az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mikor megkaptam Anthony bácsi baglyát arról, hogy Cory idejön tanulni, teljes mértékben ledöbbentem. Miért pont ide kell küldeni, miért pont most? Nem szorul már pesztrálásra… Első gondolataim voltak, a levél elolvasása után, de aztán rájöttem: régen láttam az unokahúgomat. Ráadásul tud nekem segíteni abban, hogy megfelelő ajándékot adhassak Axelnak. A csárdában ma szabadnapot vettem ki, meg amúgy is plusz fizetésért bárki bement volna a helyemre. Otthon még elintéztem pár dolgot, mielőtt elindultam volna a vasútállomásra. Vajon megismer vagy megismerem egyáltalán? Annyira nem találkozhattunk régen, vagy igen? Természetes, hogy izgultam, és ezt is csak akkor tettem utoljára, amikor szilveszterkor elmondtam a dolgokat Axelnak. Szerencsére túltettük magunkat az egészet, és most már nincs olyan hadiállapot, mint volt.
Lassan az állomásra is kiértem azért, és rögtön Coryt kezdtem el keresni, hiszen a vonat már befutott. Szuper, elkéstem, és most reménykedhetek abban, hogy nem indult meg egyedül semerre sem. Ha megtette, az lenne még csak szép kaland: keresd meg az elveszett unokahúgodat a faluban, lvl. Elliot. Még a hideg is kiráz a gondolatától, de egyenesen megnyugszom, amikor megpillantom. Egy férfi éppen megszólította, ő meg odébbállt. Helyes, nem áll szóba idegenekkel, és a nem épp kellemes alak is gazdagabb lett egy lábbilincselő átokkal. Hidegen hagyott, hogy miként morog az illető, de az én unokahúgomat senki ne környékezze meg. Mosolyogva sétáltam oda hozzá, és minden szó nélkül öleltem át. Eszem ágában se volt elereszteni vagy tíz percig, de aztán kénytelen voltam, ugyanis az egyik kutyus vakkantott egyet, ezzel megtörve közöttünk a csendet.
– Régen találkoztunk, örülök, hogy megint látlak. Remélem, hogy jól utaztál, és sorry a késésért. Kicsit elkalandoztak a gondolataim idefele jövet, pedig itt akartam lenni, mikor befut a vonatod. Gyere, segítek. –utazóládáját, és az egyik hordozót vettem el tőle, amennyiben hagyta, aztán a kijárat felé kezdtem el lépkedni. – Otthon minden rendben? Anthony bácsi levele meglepett, mikor leírta, hogy idejössz. –azt már nem mertem hozzátenni, hogy mit gondoltam az elolvasása után, mert nem akarom elijeszteni az első alkalommal. Meg úgy egyáltalán nem, szóval inkább csendben lépkedtem mellette, azon agyalva, hogy merre is vezessem elsőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

~ Niko ~

Sok felesleges papírmunka… nem csak a suliban, de még a hivatalnál is. Persze, a munkám másik fele ezzel jár, mert mégsem elég jelentés az, ha szóban elmondja az ember a történteket. Azt sem értem, hogy a Merengő miért van akkor… Ott még át is élhetnék a dolgokat az agyasok. Mondjuk így belegondolva ebbe az egészbe, inkább megkímélném őket. Még a végén elsápadnak a sok átok láttán. Hát igen, az aktakukacok kevésbé tudják elképzelni azt, hogy mik is történhetnek a terepen. Személy szerint néhányat magammal vinnék egyszer… csak azt nem tudnám garantálni, hogy túl is élnék azt. No mindegy.
Csikkemet elpöcköltem, még mielőtt beléptem volna a faluban kihelyezett hivatalba. Korábban hoppanáltam már ide a Minisztériumtól, kezemben a csomó aktával, amit az itteni felettesemnek kellett leszállítanom. Mint valami futár. Az persze nem érdekli őket, hogy nem tudok azonnal ugrani, mikor csettintenek. Nekem még ott van az iskola. A lurkókat meg kell tanítanom a megfelelő bűbájokra és átkokra, no meg arra, hogyan védjék meg magukat. Van pár tehetség is, de van, kiknek nehezebben megy az elsajátítás. Erre van a korrepetálás… de amikor futárnak használnak, lehetetlen küldetés. ”Hát de úgy is ott laksz a faluban, nem? Igazán elvihetnéd…” Persze, de mit kapok én ezért cserébe? Még több aktát, amit cipelhettem.
Morranva dobtam is a felettesem asztalára azokat, majd adtam át az üzenetet, meg a kérelmet, hogy a hétre hagyjanak békén. Szeretném a szabad pillanataimat a családommal tölteni, főleg Riley-val. Mostanában úgy is elhanyagoltam… noha ez nem igazán hatja meg szerintem. Eddig nem is tudtam a létezéséről, mégis megvolt nélkülem. Az idő viszont kárpótolt, és amint szélnek eresztettek, már suhantam is kifele az épületből. Annyira jól esett, hogy nem kéretnek majd a héten, hogy boldogságom pillanatában neki is ütköztem valakinek, ahogyan a tér felé haladtam. – Uhm… bocsánat –pillantottam az illetőre. Még a jólneveltség… az persze, röhejes vagyok. Az már elmúlt. Szép volt, elmúlt, pont. A személy viszont ismerősnek tűnt, és jobban megnézve, döbbenten figyeltem tovább. – Nocsak… Niko! Ezer meg egy éve nem láttalak. Egyben van még a csárdám? –Valószínűleg ledöbbentettem kérdésemmel. Mikor visszatértem ide, nem igazán néztem körül, nem jártam be még annyira a falut és a csárdát sem látogattam meg. Azt hiszem itt lesz az ideje újra megnézni azt a helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

~ Niko ~

Megannyi emléket szereztem ebben a faluban, és fájó szívvel hagytam is itt a helyet. Köztük a csárdát is, de az élet úgy kívánta, hogy meghozzam azt a lépést. Ám most újra itt vagyok és ki gondolta volna, hogy hamarabb botlok bele abba a személybe, akire hagytam az egészet, mint hittem. Meglepetésként akartam berobbanni az ivóba, ehelyett a téren futottam bele Nikoba. Szó szerint.
– Hamarabb kell felkelnie valakinek ahhoz, hogy engem eltegyen lábalól –kuncogtam fel halkan. Milyen kedves tőle, hogy már halottnak hitt… Mondjuk azt, hogy vannak is egy jó páran, akik ezt szeretnék, de mint mondtam: korábban kell ehhez felkelniük. – Nocsak. Egész jól megy akkor a csárda. Nem is gondoltam volna, hogy lesz valaha testvére. Gratulálok. –Minden elismerésem az övé, hiszen a jelek szerint elég jól felfuttatta azt a helyet. Elvégre az ember nem fektet olyan dologba pénzt, ami nem jövedelmező. Közben, ha a kutyusok engedték, kaptak buksisimit, nehogy azt higgyék, hogy őket nem vettem észre.
– Akar a fene kivásárolni. Rád hagytam, a tiéd a hely –nyomtam meg egy picit a „tiéd” szócskát. Egyáltalán nem azért jöttem vissza, hogy elvegyem tőle azt, amit rá bíztam. Kellene a fenének még egy nyűg. – Visszaköltöztem a családommal, mert ide szólított az aurori munka. Na meg tanítom a suliban a lurkókat, hogyan ne átkozzák szét egymást. Veled mi a helyzet? –dobtam vissza neki a kérdést, közben fejemmel biccentettem, hogy induljunk meg valamerre. Még az hiányozna, hogy valamelyik aktakukac véletlen utánam szalad a megígért pihenőm ellenére.