Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mikor megkaptam Anthony bácsi baglyát arról, hogy Cory idejön tanulni, teljes mértékben ledöbbentem. Miért pont ide kell küldeni, miért pont most? Nem szorul már pesztrálásra… Első gondolataim voltak, a levél elolvasása után, de aztán rájöttem: régen láttam az unokahúgomat. Ráadásul tud nekem segíteni abban, hogy megfelelő ajándékot adhassak Axelnak. A csárdában ma szabadnapot vettem ki, meg amúgy is plusz fizetésért bárki bement volna a helyemre. Otthon még elintéztem pár dolgot, mielőtt elindultam volna a vasútállomásra. Vajon megismer vagy megismerem egyáltalán? Annyira nem találkozhattunk régen, vagy igen? Természetes, hogy izgultam, és ezt is csak akkor tettem utoljára, amikor szilveszterkor elmondtam a dolgokat Axelnak. Szerencsére túltettük magunkat az egészet, és most már nincs olyan hadiállapot, mint volt.
Lassan az állomásra is kiértem azért, és rögtön Coryt kezdtem el keresni, hiszen a vonat már befutott. Szuper, elkéstem, és most reménykedhetek abban, hogy nem indult meg egyedül semerre sem. Ha megtette, az lenne még csak szép kaland: keresd meg az elveszett unokahúgodat a faluban, lvl. Elliot. Még a hideg is kiráz a gondolatától, de egyenesen megnyugszom, amikor megpillantom. Egy férfi éppen megszólította, ő meg odébbállt. Helyes, nem áll szóba idegenekkel, és a nem épp kellemes alak is gazdagabb lett egy lábbilincselő átokkal. Hidegen hagyott, hogy miként morog az illető, de az én unokahúgomat senki ne környékezze meg. Mosolyogva sétáltam oda hozzá, és minden szó nélkül öleltem át. Eszem ágában se volt elereszteni vagy tíz percig, de aztán kénytelen voltam, ugyanis az egyik kutyus vakkantott egyet, ezzel megtörve közöttünk a csendet.
– Régen találkoztunk, örülök, hogy megint látlak. Remélem, hogy jól utaztál, és sorry a késésért. Kicsit elkalandoztak a gondolataim idefele jövet, pedig itt akartam lenni, mikor befut a vonatod. Gyere, segítek. –utazóládáját, és az egyik hordozót vettem el tőle, amennyiben hagyta, aztán a kijárat felé kezdtem el lépkedni. – Otthon minden rendben? Anthony bácsi levele meglepett, mikor leírta, hogy idejössz. –azt már nem mertem hozzátenni, hogy mit gondoltam az elolvasása után, mert nem akarom elijeszteni az első alkalommal. Meg úgy egyáltalán nem, szóval inkább csendben lépkedtem mellette, azon agyalva, hogy merre is vezessem elsőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

~ Niko ~

Sok felesleges papírmunka… nem csak a suliban, de még a hivatalnál is. Persze, a munkám másik fele ezzel jár, mert mégsem elég jelentés az, ha szóban elmondja az ember a történteket. Azt sem értem, hogy a Merengő miért van akkor… Ott még át is élhetnék a dolgokat az agyasok. Mondjuk így belegondolva ebbe az egészbe, inkább megkímélném őket. Még a végén elsápadnak a sok átok láttán. Hát igen, az aktakukacok kevésbé tudják elképzelni azt, hogy mik is történhetnek a terepen. Személy szerint néhányat magammal vinnék egyszer… csak azt nem tudnám garantálni, hogy túl is élnék azt. No mindegy.
Csikkemet elpöcköltem, még mielőtt beléptem volna a faluban kihelyezett hivatalba. Korábban hoppanáltam már ide a Minisztériumtól, kezemben a csomó aktával, amit az itteni felettesemnek kellett leszállítanom. Mint valami futár. Az persze nem érdekli őket, hogy nem tudok azonnal ugrani, mikor csettintenek. Nekem még ott van az iskola. A lurkókat meg kell tanítanom a megfelelő bűbájokra és átkokra, no meg arra, hogyan védjék meg magukat. Van pár tehetség is, de van, kiknek nehezebben megy az elsajátítás. Erre van a korrepetálás… de amikor futárnak használnak, lehetetlen küldetés. ”Hát de úgy is ott laksz a faluban, nem? Igazán elvihetnéd…” Persze, de mit kapok én ezért cserébe? Még több aktát, amit cipelhettem.
Morranva dobtam is a felettesem asztalára azokat, majd adtam át az üzenetet, meg a kérelmet, hogy a hétre hagyjanak békén. Szeretném a szabad pillanataimat a családommal tölteni, főleg Riley-val. Mostanában úgy is elhanyagoltam… noha ez nem igazán hatja meg szerintem. Eddig nem is tudtam a létezéséről, mégis megvolt nélkülem. Az idő viszont kárpótolt, és amint szélnek eresztettek, már suhantam is kifele az épületből. Annyira jól esett, hogy nem kéretnek majd a héten, hogy boldogságom pillanatában neki is ütköztem valakinek, ahogyan a tér felé haladtam. – Uhm… bocsánat –pillantottam az illetőre. Még a jólneveltség… az persze, röhejes vagyok. Az már elmúlt. Szép volt, elmúlt, pont. A személy viszont ismerősnek tűnt, és jobban megnézve, döbbenten figyeltem tovább. – Nocsak… Niko! Ezer meg egy éve nem láttalak. Egyben van még a csárdám? –Valószínűleg ledöbbentettem kérdésemmel. Mikor visszatértem ide, nem igazán néztem körül, nem jártam be még annyira a falut és a csárdát sem látogattam meg. Azt hiszem itt lesz az ideje újra megnézni azt a helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

~ Niko ~

Megannyi emléket szereztem ebben a faluban, és fájó szívvel hagytam is itt a helyet. Köztük a csárdát is, de az élet úgy kívánta, hogy meghozzam azt a lépést. Ám most újra itt vagyok és ki gondolta volna, hogy hamarabb botlok bele abba a személybe, akire hagytam az egészet, mint hittem. Meglepetésként akartam berobbanni az ivóba, ehelyett a téren futottam bele Nikoba. Szó szerint.
– Hamarabb kell felkelnie valakinek ahhoz, hogy engem eltegyen lábalól –kuncogtam fel halkan. Milyen kedves tőle, hogy már halottnak hitt… Mondjuk azt, hogy vannak is egy jó páran, akik ezt szeretnék, de mint mondtam: korábban kell ehhez felkelniük. – Nocsak. Egész jól megy akkor a csárda. Nem is gondoltam volna, hogy lesz valaha testvére. Gratulálok. –Minden elismerésem az övé, hiszen a jelek szerint elég jól felfuttatta azt a helyet. Elvégre az ember nem fektet olyan dologba pénzt, ami nem jövedelmező. Közben, ha a kutyusok engedték, kaptak buksisimit, nehogy azt higgyék, hogy őket nem vettem észre.
– Akar a fene kivásárolni. Rád hagytam, a tiéd a hely –nyomtam meg egy picit a „tiéd” szócskát. Egyáltalán nem azért jöttem vissza, hogy elvegyem tőle azt, amit rá bíztam. Kellene a fenének még egy nyűg. – Visszaköltöztem a családommal, mert ide szólított az aurori munka. Na meg tanítom a suliban a lurkókat, hogyan ne átkozzák szét egymást. Veled mi a helyzet? –dobtam vissza neki a kérdést, közben fejemmel biccentettem, hogy induljunk meg valamerre. Még az hiányozna, hogy valamelyik aktakukac véletlen utánam szalad a megígért pihenőm ellenére.