Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
HannusSzokott Márk örülni a saját varázslatainak, hogyne, ami először sikerül rendesen, vagy mert nehéz volt, de megelégedett azzal, ha saját maga megveregette a vállát, mástól nem vár Oscar díjat a teljesítményéért. Hannusnak se ítélte oda a Relaxo-ért. A következő előadásáéért meg egyenesen Aranymálna járna a lánynak. Még egy sima diák is rágyújthat, egy álprefi akkor végképp. Az mellékes igazán, hogy mindenkinek tilos, s a döntést és a választás amit ő hozott meg, azt ugyis ő sz.opja meg ha úgy van. Akár már azonnal, az inkognitója könnyen lehet már áttetsző ezzel a rágyújtással, hisz akkor miért vette volna magához Hannus a dolgait? A félénk hangneme is elszállt, az esze ami lassacskán jött csak meg. A felsorolt igékkel aztán sokra mennek, habár a legutolsó megoldás jól hangzott, várta miként kerít elő egy bödön zsírt a semmiből, hozzá a sóval, hagymával és kennyérrel. Azonban Márk (ezen is) vágyálma megvalósíthatatlan maradt a végre jó megoldásnak hála. Rögtön kirántotta a már tág lyukból a kezét, ami azon nyomba visszaszűkült az előző méretére, mint amekkora volt csapdaként. - Végre, köszi! - A rövid hála elmaradhatatlan volt, kevesebb több alapon. Thai lányok helyett kezdett maga masszírozással visszanyerni egész karjának életerejét a zsibbadásból, ami a vállára is felfutott az átoknak köszönhetően. Érdekelte is most a pálcája meg a tasakja. Utóbbi híján a földbe taposva tüntette el a csikket, s a lányon átnézve kémlelete az eget. Abban a szent minutumban egy esőcseppet érzett meg az arcán, ezért át kellett gondolnia, hogy csak istápolja magát. - Hm, szép időnk lesz! - Hülye egy megállapítás, maguk között szólva, Hannusból nem nézi ki, hogy szeretné az esőt. Márk általában magára marad ezzel a vonzalmával. A iskola viszont elég messze, a ház pedig kézzelfogható közelségben, csak zárva. Legyűrte hát azt a két (vagy kicsit több) távolságot ami kettejük között állt fenn. Közben valami ostobasággal szóval tartotta őt, továbbra is a karját masszírozva. - Meg állítólag romantikázni az esőben... - Na nem kell cifrázni. - Szóval add csak ide! Szeme rózsaszín ködben úszott, de a rövid ismeretségen túl, szavaihoz valami fintorféle mosolyt társított, amivel teljesen hiteltelen legyen a hősszerelmes szerepben. Amúgy is, szerinte egyáltalán nem az, csak kénytelen volt meghallgatni kétszer, nem, ötször is, ahogy Zsófi elmesélte párjával való megismerkedést. Sőt még Dávid sapanja is untatta hasonlóval, azóta oltják őt érte haveri körökben. Az igazi célját azonban elérte, na nem azt, hogy elolvadjanak tőle, hanem hogy visszakaparintsa pálcáját. Ugyanis egy gyors mozdulattal Hannus pálcás kezét félretolta, a sajátját pedig könnyedén kiránthatta a zsebéből. Talán kérhette volna, de ma már azt egyszer megtette. Rögtön faképnél hagyta, képletesen szólva, és odasietett az ajtóhoz. A tető kiugró része valamennyire fedezéket nyújtott számára az eső ellen. Természetesen az ajtó zárva volt, ráadásul van egy örökletes tehetsége, a zárakkal, ha kulcsa is van hozzá, olykor meggyűlik a baja, marad, hogy az egyszerűbb végénél fogja meg a dolgokat. Lenyomta a kilincset és próbálta benyomni az ajtót. Természetesen nem engedett. Hannus kizárva gondolataiból, annyira, hogy ha puffog mögötte se hallja meg, elmormolt egy zárnyitó igét, sikertelenül. Na ez tényleg túl egyszerű lett volna, habár azt azért nehezen tudta elképzelni, minek ide valami komolyabb ige, ugyan mi értékes lehetne egy használaton kívül vadőrlakban? Oszladozó tetemek, kéjlak tanároknak? Viszont a varázslaton kívül csak a lélek tartotta reteszen az ajtót. Talán mások próbáltak szimplán erővel betörni, esetleg olyan régi a viskó, hogy telesen elkopottnak tűnt a menet. Csak kicsit rángatni kéne, vagy kitörni azt a részt... Egyszerűbbnek találta az utóbbit. Tavaly vizsgák előtt és közben is érdekesebbnek tűnt a jövő évi tananyag, mint az aktuális megtanulása. Idén se történt másképp, s néhány varázst már megjegyzett - hogy majd a harmadikot kezdve, addigra elfelejtse - , ha gyakorlata elég kezdetleges is. Odaérintve a repedéshez pálcáját, és maga mögött kinyújtva szabad kezét ,- hogy Hannust távolt tartsa - mondta ki az igét - Bombarda! Többet várt, mint egy hangos reccsenés, de a kereten lévő repedés nagyobb lett, s körmével könnyedén kikaphatta a fél tenyérnyi fadarabot. Kitárta hát az ajtót, s ahogy kell, udvariasan arrébb állt, hogy előre engedje a lányt. - Csak tessék, - invitálja beljebb - a szállást már álltam, a kaja a te dolgod lesz! Szmájli.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
HannusA berendezéseket a Hilton szállodalánc is megirigyelhetné, annyira egyszerű, s a minimális, a legalapvetőbb kényelemre vannak kihegyezve. De míg felfedezik maguknak, s nem lopják el a komplett lakást a veteményessel együtt, kiélvezhetik kettesben. Ebbe az ünnepélyes hangulatba kellett Hannusnak belerondítani, egyenlőre hagyta reagálás nélkül, mert nem tudta eldönteni, hogy kínjában nevessen-e egy ilyen mondat után, hogy ő egy mugli, vagy helyette elszörnyülködjön rajta. Felvont szemöldökkel, s ez esetben őszinte - habár elfojtani szándékozott - mosollyal és csillogó szemekkel figyelte mit fog csinálni, a fiúnak százszorta izgalmasabb tűnt, hogy mi lesz a kajájukkal. Így se nézett még soha egyetlen lányra sem. De szegény korgó gyomrú Márk saját képzetének a rabja lett, őszintén hitt a lányban, hogy tényleg odavarázsolhat semmiből legalább egy kenyeret, vagy akárhonnan előkap egy csokit, de semmi. Az éretlen saláta (vagy káposzta, ugyan az) került az asztalra, a bemutatkozással együtt. Minden világossá vált így. Fogott és letépett egy levelet. Ritka satnya volt, de hogy élete ne legyen hiábavaló, ha már Hannus felszedte a földről, Márk volt annyira tisztességes, hogy megkóstolja. Egy kis földet kibír a gyomra, azért lepöckölte ujjaival a nagyobb darabokat, s úgy harapott a levélbe, mintha szánt szándéka volna, hogy ténylegesen a Hiltonban érezze magát. Mit is szokás erre mondani? - Hát Hannus, egy férjet már megfoghatsz magadnak ezzel a tudománnyal! - Tényleg, úgyis ritkaságszámba megy, ha valaki házimanó nélkül oldja meg a házimunkát. Ami régen a mugliknál a zene és varrás, az az ajtóban álló lánynál igazi unikum. Közben Márk megbirkózott a saját részével, udvariasan a többi a tálalólnak hagyva meg, hacsak az elkészítéssel és az "illatokkal" jól nem lakott, de persze, vigye csak magával, ha személyével kivetnivalója akad, ázzon csak el. - Ugyan, mit számít a nevem, ha nem szívhatunk egy levegőt? Komoly kérdés, de ha már levegő, hiányát érezte a friss cigifüstnek, már megint, hanyag bemutatkozását rögtön félbeszakította. Felemelte a pálcáját, amivel szintén szokása rágyújtani, de semmi. Aztán a következő kis pöccre is semmi. Harmadikra már a ráncok is kiültek a homlokára. - Átkozott fadarab, kedvedért nem szokok le! Ja, hogy ez nem is az enyém! Olyan mozdulattal ejtette az asztalra, minta csak égetné a bőrét, lábával arrébb tolta magát az asztaltól. Még egy csöppnyi undor is kiült az arcára. Habár így már világossá vált, hogy előbbi igéje azért volt olyan harmat gyenge, s a pálca gazdájának nemtetszése végett nem akart öngyújtónak lealacsonyodni. Az aranyvérű fajtájukat már... Probléma egy szál se, maradt az öngyújtó. - Szegény Hunor bá', ha tudná agyvérzést kapna, hogy egy sárvérű nyúlna a pálcádhoz, de ez se a napokban fog bekövetkezni. Szervusz cousin, rég láttuk egymást miután eltiltottak tőlem, van vagy tíz éve, jól sejtem? Most már átengedte magát, a füst, a lány, s a helyzet élvezetének. Fejében volt, hogy húzza kicsit még őt, állprefektus mellé állsárvérűnek is kiadva magát, de a pálcacsere végett ez már teljesen reménytelen volna. Kár erőltetni. Elmerengve próbálta feleleveníteni azt az esetet, azt az elsőt, de az sose akar összejönni. Pedig úgy megnézné az akkori énjét, meg ezt a lányt is kicsinek. Bemutatkozása nélkül ki nem találta volna a srác, hogy "rá kéne figyelnie". Kapta ő a baglyot pár hete, ezen a héten még egyet, meg képet, meg mindenféle hosszas leírást. Akár vadonatúj varázsketyere vagy mugli műszaki cikk használati utasítását böngészte volna, hagyta a fenébe, s ezeket a gondolatokat is, hátha Hannusnak beugrik valami kettejükről.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
Hannus A kérdések záporoztak vörös fejéhez, egyszerűek, de olyan sok, hogy szinte lehetetlen volt megjegyezni, mindenre pontosan válaszolni pedig kizárt. A tízig számolással most ő készült fel, egy, kettő, s akkor bele vágott a nagy előadásba. - Na, várjál már, legalább a pálcám add vissza! - Kérés volt, de az asztaltól felállt s majdnem teljesen odasétált ő is az ajtóhoz. Ha futni kell Hannus után a pálcájáért, akkor azért, ha illedelmesen visszaadja, viszont kiviharzik az esőbe, akkor az ajtót csukja be utána, amit most kinyitott. Szálljon kifele is a füst, hideg azért akkora nincs, hogy fázzanak. Majd szóváteszi. - Tehát a legelejétől, Károly bá'-nál volt valami összejövetel. Ja, mielőtt kérdeznéd nekem is úgy mesélték a dolgot, 'szal nem vagyok hiteltelen. S ott mi kicsik, mivel unokanővérem nem vigyázott ránk, bejutottunk a dolgozójába, egy két dolgot eltörtünk, a merengőjét is, amiből persze én nyeltem be egy kisebb adagot. Mikor megjelentünk züllőink előtt, kicsit szétkarcolva a szilánkoktól, csöppet véresen, elszóltam valami olyasmit, hogy Károly bá' Fannival ku..., kavargat, s ennek senki se örült túlzottan. Azóta nem találkoztunk mi, legalábbis apámék inkább nem vittek hozzátok, pedig jóban vannak állítólag. Vágott verzió, haveri körben picit kiszínezve adta mindig elő, s ahogy teltek az évek, egy két plusz információval mindig bővült a történet. Azért a szűk családi összejövetelek alkalmakor, ha már a képek nézegetésénél tartanak, ez a story mindig előjön. Mindenkinek megunhatatlan. A megindító mese végére a csikk kirepült, jöhetett egy másik. Talán már a negyedik? Ki számolja amíg van még. Vicces belegondolni, a végén tényleg jobban járnának ha felsétálnának, s az eső kivinné a szagot ruháikból, hajukból. Mondjuk ez zavarja csak Hannust. A feldolgozásra szánt időt eközben elégségesnek vélte, reagálásra már nem hagyott időt. - Azóta változott a dolog, kvázi én vigyázok rád! - ujjaival mutatta is hozzá a macskakörmöket. Fogalma sincs mennyire kell az ilyesmit komolyan venni, tényleg csak kinyitotta, aztán elkeverte a levelet, tartalma ismeretlen. Bizonyára egy apa túlzott aggodalma, hisz mi történhetne velük a suliban vagy akár a faluban? Ellenben az utolsó kérdésre pontosan tud válaszolni. - Mondjuk nem úgy, mint egy prefi, ami tényleg csak annak adtam ki magam. Nagyon nem is tom mitől kéne, de jó gyerek vagyok. De akkor miért füllentettem? Viccesen indult, hogy káposztának adjam ki magam, aztán megjártam, de ha nem prefinek adom ki magam, akkor meg te szórakoztál volna el velem. Fordított esetben tőled elég egy mosoly is, végtére csajból vagy. Éles megállapítás, ami elsőre szembetűnő volt, de jobb Hannusban is tudatosítani ezt, hátha valami idióta Teczár fangirl, amire azért sok esélyt nem látott. Márk elkerekedett szemekkel hallgatta mikor meséltek a csávóról, hogy mugli ennyire hülye lehet, na az ilyeneket szintén annyira tartja, mint Hannus tarthatja kollektív a muglikat. Egyedül a bemutatkozás maradt a legvégére amit már régen megejthetett volna. - Ám Márk, Varjassy. Dédapám tesója, Róza néni házasodott be hozzátok, 'szal rokonok vagyunk ha csak távolról is. - Hümmögött, egy, aztán még villámgyorsan lehadart egy mondatot, megelőlegezve néhány kérdést - Szemem színét látod, dohányzom, macskás vagyok inkább, mint kutyás vagy baglyos. Folytathatod a vallatást. S eddig hol gondolataiban, hol Hannuson járó tekintete most végre megpihenhetett csak az utóbbin.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
Hannus A gyerekszáj mindig igazat mond, Márk akkor és ott különösképp, habár köztudott volt a dolog, csak hivatalos nem volt. S akkor három, négy évesen kisebb nagyobb gondja volt annál a srácnak, hogy ilyenbe mártsa magát, pontosabban merengőbe. Így lett ő az a rossz hírű kisgyerek, holott ártatlan volt, áldozat, mint szegény Károly bá', akinek az emlékei olykor olykor bevillannak spontán. - Ühüm, s nekem kellett elvinni a balhét, meg azóta is viselni a következményeket. Még elsőbe csuklóból leszajháztam egy navines felsőbb évest, mert bevillant az öreg egyik emléke, hogy a szőkék már csak azok. Persze szerintem nem! - Tette sietve hozzá, Hannus a végén még magára veszi a dolgot. Mikor visszakapta a pálcáját rögtön zsebre vágta, ilyen gyorsan jött az egyszerű és rövid válasz a lényegi kérdésekre. - Fogalmam sincs mit kéne pontosan tennem. - megvonta a vállát és feltekintett az égre, az eső elhalónak tűnt, a sötétedés meg közeledett, de óra híján a pontos időt passzolta. - Nem olvastam a levelet amit apád küldött, bár mellékelt hozzá egy kis pénzt is, habár azt otthon bevámolták, hogy majd megkapom ha jól csináltam a dolgomat. - Szemforgatás a züllői túlzásra. - Persze hogy igent mondtam. Annyira evidens volt Márk számára, hogy nem mondhat nemet, miért tette volna? Kértek egy szívességet tőle, bólintottak rá otthon, a lelkét se kellett érte adnia, akkor meg? Hannus hangneméből azonban másra lehetett következtetni, mint amire a srác gondolt. Ehhez már csak az hiányzik, hogy pityeregjen is hozzá, így is környékezi Márkot a lelkiismeret-furdalás, de megrekedt a logikus magyarázata mentén, ezért igyekezett elkomolytalankodni a dolgot. Hátha feloldja ebből a bonyodalmamból származó feszültséget.. - Végtére is, rokonok vagyunk, van mit bepótolnunk az elmúlt évek után. Apád nélkül nem sikerülhetett volna, s ki tudja, még talán bírni is tudjuk egymást. Plusz amit kapok aprót tőle, azt felezzük! Lassan összeállt Hannusban a kép, és igaz, hogy eddig gyanakodva méregette a srácot, nem tudta, mire számítson tőle, nem ismerte, mégis szavai megnyugtatták. - Apámat ne védd, inkább magadat! Őt ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam, csak fehér és fekete létezik nála, más nem. Nem tudom, bírtalak-e gyerekként, de kideríthetjük, hogy mi a helyzet, ha már így alakult, és apámnak írok egy köszönő levelet. - kacsintott rá a lány, sokatmondóan A végén még tényleg megkedveli. - Megvan valahol az a levél, amit neked küldött? - szólalt meg újra .- Elolvashatnám? Az aprót meg tartsd meg! - bökte oda a végén, kissé gonoszkodó stílusban. - Jepp, valahol, menjünk vissza a kastélyba, s oda is adom. Bólogatás volt a válasz Hannus részéről. Kifele menet Márk még visszaillesztette a kirobbantott darabot a helyére, nyomuk se maradt, hogy itt jártak.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
Olyannyira kiment a fejéből az iskolai bál, hogyha Hannus nem kért volna hozzá egy kis aprót, ő talán el is felejtette volna. Nemrég érkeztek meg a harmadikos könyvei, s saját szobájában képtelen volt helyet találni a számukra. Épp a konyhában keresett neki megfelelő helyet, amikor jött a kérés. Egyrészt azonnal rábólintott, helyben, az egyik fiókban volt az apai apanázs, na nem mintha titkosan lett volna elrejtve Hannus elől, kivehette volna maga is. A lehetséges kérdés megelőlegezve visszasietett a szobájába – nehogy a vásárláshoz is kísérnie kelljen -, onnan kikiabálva beszélték végig, hogy jó, fent találkoznak, a csajok között majd szépítkezik, az úgyis több óra, szia-szia. Ennek örömére miután a lány távozott, bement az ő szobájába, mert dísztalárját az ő szekrényébe tárolta. Ott akadt megfelelő hely számára, s mivel szó nélkül hagyták, ott is maradt. Kivette onnan, visszatért a saját szobájába, s levágta magával együtt az ágyra, hogy aludjon este előtt. Neki ezzel telt a készülődés, hogy aztán mikor felébredjen, az idő hiányán túl lássa, nem minden tökéletes. A cipője nem az övé, apjáét sikerült elhoznia, szerencséjére nagyjából a mérete volt, csak icipicit szűk. Csokornyakkendője sima állapotban, amiről lövése nem volt hogy kellett volna megkötnie. Youtube és internet hiányában úgy maradt, a földre hajítva. Végül fehér inge kicsit gyűrött a vállánál, na ez se világvége, nem veti le a dísztalárt, séta közben pedig kisimul rajta. Felkapva ezeket, öltönynadrággal és a háza színeit viselő iskolai nyakkendővel, s pálcájával bálra késznek nyilvánította magát. A sétát amennyire lehetett, elnyújtotta, ki tudja este folyamán hányszor gyújthat rá, valószínűleg semennyire. Talán egy felsőbb évest elkaphat ha megérzi rajta a füstöt, esetleg a mosdó. Az ilyesfajta terveit aztán hagyta, ahogy belépett az iskolába. A tömeg a Nagyterem előtt még épp vállalható ahhoz, hogy kiszúrja Hannust. Pislogott kettőt, hármat, mert bár láthatta eddig is elégszer őt, most annyira másnak tűnt. Az egyenes haj, meg talán smink is, más az arcának a fehérsége, összességében kicsit idegnek hatott. Bár talán a sok fény meg a ruha, vagy hogy szépnek találta, de magának se ismerte be, ha így lenne. Finom köhintést ejtve lépett oda hozzá a párjához, közben biccentett egyet-kettőt másoknak is. - Várunk még másra is? - Köszönés letudva, de karját úgy tartotta, hogy átérhesse Hannus sajátjával. Ha így tenne, akkor biztosan beléphetnek.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
Levitások Meg se fordult a fejében, hogy ellenkezzen, bizonyára régebb óta itt lehetett Hannus, s egy két háztársukat már láthatta beszállingózni, szembe vele aki épp csak ideért. Belépve a kint tapasztalt változatlan, a tömeg rendkívüli, szerencse hogy így ültükben nem fojtogató. Ilyenkor csodálkozik rá arra, hogy mennyien járnak ide, kerülnek elő rég látott arcok, vagy olyanok akiket elvétve látott eddig, talán néhányat már elfelejtett volna legutóbbi találkozásuk óta. A tavalyi után megérdemeltnek érzi itt a helyét, mint levitás, annak ellenére, hogy idén ellenkezően szorgoskodott, mint tavaly. Köze nem volt a mostani eredményhez. Ehhez a kellemes érzéshez tesz hozzá Hannus. Igazán úrinősen kezeli a helyzetet, mondhatnánk, hogy a vérében van. Márkot se feszélyezi semmi az ünneplő ruha okán, kényelmesen érzi magát a bőrében - s a cipő se gond -, na meg a lány fennköltségéből rá is átragadt valamennyi. Öntelt mondatával se tudott ellenkezni. Dacból rávághatott volna valami frappánsat, de erőltetett volna, magához képest is. A két kérdés között találta meg az irányt, Dóri felé indulva. A második kérdést amúgy se értette, most jöttek, de vonuljanak félre? El se kellett volna indulniuk akkor hazulról. Értetlenül pillantott Hannusra. - Kettesben lehetnénk ha otthon maradunk a sok mosdatlan tányér s a többi között, az is elég szórakoztató program, takarítani. Megnéztem volna ebben a ruhában, hogy menne. Csak előjött egy apró szurka, s közben már odalavíroztak Márk határozott irányításával. Figyelte előbb a tekintetét, mikor a keresztnevet említette, meg most a srácét, aki kettővel arrébb ült. Két szék üresen, mintha csak Márkékra várnának. Kihúzta párjának amint odaértek, majd ledobta magát a másikra, előtte a támlára a talárt. - Ahoj kicsik, Márk! - Köszönt egyszerűen, hozzá képest csak azok, hiába csak egy évfolyam a különbség. Hozzábiggyesztette a nevét is, fordított esetben nem gondolta biztosnak, hogy említette Hannus nekik őt, ahogy őket neki. A srácnak a kezét is nyújtotta, miközben a másikkal már a krumplipürét kanalazta a tányérjába. - Előre szólok ha valami büntetést megint összehoztatok, mint múltkor Tendernél, én nem segítek be itt takarítani, Dórival max. felügyelünk, ugye? - Fordult mosollyal az arcán a fiú felé, majd a szőkén túl a barna leányzóra, felelevenítve azt a múltkori büntetőmunkát. - Hannusnak amúgy is az ilyen munka a gyengéje. Ha elfelejtené, mi vár rá otthon, így biztosan nem fogja. Egy bocsánatkérő pillantást küldött felé, s a köret után már a húsokkal szemezgetett, melyiket is kívánná meg leginkább. Mikor kiválasztott két szimpatikus oldalast, feltűrte ingujjait, s hozzá is látott a vacsorához. Ha táncra kerülne a sor, lesz egy kis balansz a gyomrában, amitől nem szédül el.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
Hannus, Dóri A bemutatkozás egyoldalúvá sikeredett, amire csak legyintett magában, túlfogja élni, a másikuk is, hiszen majdhogynem Zoli fejére zuhant az ok, amiért észrevétlen maradt háztársa iránt. Bál és komolyság ide vagy oda, nevettető volt elkapni a pillanatot, ahogy a lány landolt az ölében. Jobbjába futó kézrázás után így a kés került célhasználatra, vérengzés helyett jelen esetben húsvágásra. Hannus jó tanácsát megköszönte – gondolatban – de ennyit se érdemelt volna, ha nem azután látta volna viszont saját kezűleg kiszedett oldalasát a lány tányérján. Szemét lehunyta néhány másodpercre, majd újra kinyitotta. Fejében vadul kattogott egy mugli sorozat jelenete, hogy Joey nem ad a kajájából, Joey nem ad a kajájából! Akkor vicces volt, most átérzi szegény kínjait. Bárcsak vérfarkas lenne, akkor ezért a bűnért nyakra mehetne, de sajnos nem az, ezért a nyakkal se akarhatott egyebet, mint egy csókot rányomni. Azonnal meglepődött saját gondolatán, eddig sose nézett így egy ilyen női testrészre, csak az alap dolgokat szokta szemrevételezni. Mell, fenék, mint minden normális srác a korosztályából. Vagyis dehogy, ez hülyeség ahogy van, hisz lopott a tányérjáról, megint egy légből kapott képzelgés játszik vele! Egy gyors mozdulattal visszakapta a húst késével és villájával a sajátjára. - Talán megússzuk, hogy Zoli már lelépett, de ezek – villájával Hannus felé bökött, rajta keresztülnézve Dórinak címezte a szavait, két falat közt, teli szájjal – képesek voltak büntetés összehozni az utolsó napokban is. Múltkor valamelyik termet kellett kinyalniuk, erre fel mondtam, hogy mi csak felügyeljük őket, nincs háztársi szolidaritás. Hannus majd kiegészíti a történetet ha úgy érzi, megfűszerezve egy kis sajnálkozással, hogy ő ártatlan volt, s Tender élt biztosan vissza a hatalmával, meg hasonlók. Márk biztosan így tenne. Persze valamennyi mínusz pontot is elviselt volna a Levita, az eredményt nem befolyásolta volna a dolog. A mostani hűvös szavai kizárólag a lopásnak szóltak, s nem a tényleges bűntetőmunkából fakadóan, de megérdemelte a szőkeség. Közben a megcsócsált oldalas maradékát is eltüntette, gyorsan és mohon, mintha csak féltette volna. Annyira jól se esett már neki, de nem hagyhatta meg Hannusnak, na meg azt, hogy igaza legyen, hogy evett eleget az indulás előtt. - Mondjuk elsőbe nekem is sikerült összehoznom egyet, de azóta kis angyal vagyok. - Előbbi mondandóját szinte azonnal kiegészítette ezzel, mintegy kompenzálás gyanánt, nehogy Hannus mégis bedurcoljon rajta, nem akart időt hagyni erre, ne öljék meg az ünnepi hangulatot. S emellett olyannyira égiként viselkedett, hogy nem szégyellte, hogy ő támadta be viszont a tányérját, szemet szemért alapon. - Dóri, akkor már csak te maradtál. Könnyíts te is a lelkeden, mit követtél el? Biztos akad neki is vaj a füle mögött, hacsak nem prefinek készül a következő félévben, s nem csak olyan kamu módon, ahogy Márk tette. Ha pedig semmi, akkor Hannusnak ő lehet a követendő példa, akire felnézhet.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
Hannus, Dóri, mók... Médea Túltéve magát a kajalopáson, nagy büszkeséggel hallgatta az igazgatói beszédet. Őszintén érdekelte minden elhangzott szó, szükségtelen volt rájátszani, a többieket kizárta maga körül. A többi házat dicsérendő tapsot kellett imitálni csöppet, de ette fene, így, hogy ők nyertek igazán belefért. Mindezt aztán gyorsan elhomályosította az evés folytatásának lehetősége valami édesség gyanánt. A lányoknak egyszerre támadhatott pisilhetnékük, nem is figyelt arra, melyikük merre megy, külön egymástól. Egyedül is tudott bánni a késsel és villával, s jöhetett volna az első falat, ha azok az illatok nem akadnak meg a torkán, orrán. Hiába félreszállt cigifüsttől edződtek szemei, azonnal könnyek lepték el. Reflexből pálcája után nyúlt, teljesen értelmetlenül. Úgy érezte fejébe is betódult a kellemetlen szag s a hangorkán, hogy a terem nagy része keresi a kiutat, s minden értelmes gondolatot elsorvasztott, kész csoda, hogy egyáltalán a talájra zsebét megtalálta a nagy köhögések között. Valamelyik tanár gyorsan kapcsolhatott, mert amilyen gyorsan jött, úgy eltűnt a bűz. Csak rossz szájíz maradt után, amiért étvágya elillant a szaggal együtt. Ezek után előkerült a lányok is, Dóri másodmagával együtt, aki oh, vörös. Nekik, magát is beleértve milyen jól is áll a kék! A normálishoz képest vékonyabb hangon préselt ki egy sziát magából, talán az arca is átváltott picit erre az árnyalatra ahogy rápillantott. Normális válasz helyett csak egy ühümmel tudta kiegészíteni mondandóját, bőséges ez így is. Semmiből jött zavarából Hannus mentette ki, jelenlétével pedig minden visszatért a maga egyensúlyába a fiúnál. Örömmel vette el a neki szánt poharat, s elsőre kiitta ami benne volt. Koppant a pohár az asztalon, ugyanakkor, amikor a bagoly meghozta a levelet. Kíváncsian pillantott oda, s a vörös, na már megint ez a kényes szín azonnal elárulta, hogy sok jót nem ígér a tartalma. Fülsértő agymosás következett, nem olyan higgadt hangnemben, mint Márk szokása, hanem valamivel szigorúbban. Viszont még őt is megemlítették a levélben, elkényeztetettnek érezte magát egy pillanatra, hogy ennyire megbíznak benne. Persze azért ez mégis csak egy rivalló volt, s valamelyest illik komolyan venni. - Ej, s még hogy a cigi egészségkárosító? Előbb majd' megfulladunk, most meg zúg a fülem. Mindkét kezével odanyúlt hozzájuk, megnyomkodva őket, megfelelően működnek e még. A kérdésre is rögtön válaszolt, imitálva azt a kimért hangszínt, ami Hunor bá't jellemezte. - Persze Hanka, illik mindenről tudnia - Jaj csak ne nézne rá így a lány, se ideje, se elképzelésnek nem volt helye, mit fog ezután kapni, mert improvizálnia kellett! - Írtam neki, hogy beszélnie kéne veled. De azt nem gondoltam volna, hogy rögtön válaszolni fog, s igazából ez nem is tőle van, hanem én írtam. Hannusnak nem erőssége a logika, legalábbis a pozitív, annak belátásra nemigen sikerült bírnia múltkor, ennek ellenére a bálba eljött vele. Ezt lerombolandó, hátha negatív irányba sikerülni fog, s ehhez az is szükséges, hogy a másik két háztársa előtt is elássa magát jó mélyre. Remélhetőleg asszisztálnak ehhez. - Viccnek szántam - fejvakarással kezdett a hazugságba -, csak a hülye ismerősöm hamarább küldte el, nem ide szántam, bár, így is nagyot durrant. - Magyarázza leginkább Dórinak és Médeának, elég hangosan, hogy a közvetlen közelükben ülők is meghallják, had terjedjen tovább mások között is az ”őszintesége”. S hogy a hangot honnan kölcsönözte? Nos arra is felsejlett egy ötlet, talán nem boncolgatják agyon, hogyan is hamisított egy rivallót. Ebben bízva gy mosolyt küldött mindhármuk felé, s valami újabb ital után kapott, hogy néhány pillanat erejéig elbújhasson a pohár mögé.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
Fanni Alig egy pillanat, s az otthoni szobája köddé vált a szeme elől, s helyét a falu ismerős látványa vette át. Iskolai göncben, egyik kezében a barna bőröndje fogója, másik táskáját elengedte, ami azon nyomban eldőlt, ugyanis a hasára kellett szorítania balját. Nagyon ritkán utazott csak így, egyáltalán nem volt hozzászokva, de ideje se volt valami orvosló igét kérnie rá végzős unokanővérétől, mert azonnal dehopponált. Az utcának szólt Zsófinak szánt búcsúja, s szinte elfeledkezve az émelygéstől, azonnal elindult előre. Természetesen a szoba melegében a kabátját nem vette fel, s hirtelenjében fogalma sem volt arról melyik táskájában lehet, keresgélni meg a hidegben se fogja. Szerencséjére a lakóházak helyett, a csárda előtt kötött ki. A fagyhaláltól menekülvén, sietve szedte lábait és a csomagjait, s benyitott az ajtón. Az arcába csapó hirtelen meleg megint taszított egyet ingatag egyensúlyán, úgyhogy körbenézés nélkül tántorgott egyből a pulthoz. Sor híján azonnal sorra került, kért egy barna sört, s valami helyfélét keresett tekintetével, esetleges ismerőst. Többség új volt számára, néhány bizonytalan, aztán az egyikük még inkább elgondolkodtatta. Méregette, méregetett egy lányt, végül rászánta magát, hogy sejtésének adjon egy esélyt. Nagy korty a korsóból, a cuccait a fogasokhoz száműzte, majd újra kézbe véve a sörét odament a haj rokonhoz. Míg odaért végigfutott rajta legutóbbi félrenézett esete, mikor hetekig köszöngetett valakinek az ispotályba, mert keverte valamelyik soha, na jó, pontosabban alig látott rokonával. Szokása összekeverni az embereket, akit meg kéne, nem ismer meg. - Na szia, de rég láttalak! Köszönt ekképp, s egyből ledobta magát a legközelebbi szabad székre. Ha rosszul emlékezne, s nem Fanni a lány, úgyis hülyén jönne ki a dologból, hogy random letámadja ezzel a szöveggel. Tetézi mindezt a hirtelen landolás, széknyikorgás a padlón, mintha aki meginná a sörét, nemigen állna fel az asztaltól. S a legtöbbet úgy hozhatja ki belőle, ha még egy mosolyt is megenged hozzá, s reméli nem túl látványosan lesz lekoptatva, ha tévedett.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
Fanni Kivételszámba menően nem tévedett, jó helyre ült, a megfelelő személyhez. Amennyire az ital és a korsó engedte, mögülük szélesen mosolygott legutolsó „találkozásuk” régmúlt idejére, ami épp csak egy összefutás volt anno akkor is. Mennyit változik ez alatt az ember, majd az első pillanatok után jobban összehasonlítja az emlékbéli Fannit a jelenlegivel. Csak növésben vannak még, bizonyára a fiún is látszik hasonló. - Egyenesen otthonról. – Az ilyen költői kérdésekre évek óta képtelen megtanulni valami frappáns választ, marad a szimpla igazság. – Elég sok kimaradt a nyugodt s békés, lelki és szellemi fejlődésből az elmúlt hónapokban. Képzeletben megveregette a vállát, milyen bölcselkedően fogalmazott, járt az elismerés. Címeres cigarettatárcájának és gyújtójának meg a kiszabadulás farzsebéből, amelyek kezdtek kényelmetlenné válni a széken ülve. Kirakta maguk közé az asztalra, mintha csak felkínálná közös gyanánt, persze ilyen szándék nélkül. Nem irigy ő, de se mást szívni, se hamust nem látott sehol, régebben meg nem járt ide, hogy rémlene neki, hogy lehetett-e bent rágyújtani. - Vizsgázni csak le kell majd valahogy, ha rohamtempóban magolok mindent, na meg az előző évben kimaradt ez az időszak. Igazi levitások példakép vagyok nemde? Egészséges öniróniának sose volt híján, most se tartja magában. Helyzetén időnyerővel lehetne bármit is javítania, marad a kész tények legpozitívabb elfogadása. Míg Fanni emészti az elhangzottakat, végignéz rajta ahogy újonnan tetszetős valakin, vagy rég látott ismerősön szokás. Ugyanúgy a pohara mögé bújva, mintha csak suttyomban méregetne valakit, mintha bármit is érne az ilyesféle fedezék. Apró érdekességnek találta, hogy szeme, s tekintete is kicsit sunyinak hat, még mindig, a jobbik értelmében persze. Vonásai mégis puhábbak, pedig fordítva kéne lennie, csak a szeplők hiányoznak az arcáról, nyilván a napsütés hiányában. Na, ki mit néz a másikon. Tekintetét rövidesen levette a lányéról, ahogy poharát visszatette az asztalra, s udvariasan viszont érdeklődött. - ’Szal ha nem tévedek, te már végzel idén? De ha úgy van, nyugodtan maradhatsz negyedikbe, nem nézlek ki magam mellől, ha mellém ülnél a padba.
|
|
|
|
Varjassy Márk INAKTÍV
RPG hsz: 72 Összes hsz: 1095
|
Fanni Döglött, jöhetne az egyértelmű válasz a feltett kérdésre, ami igencsak közel lenne a helyes válaszhoz, mégse mondhatja így. Hagyta is ezt a kérdést elsőre, inkább a lányéra reagált, fokkal vidámabb téma, mint a saját hülyesége. - Az mégse ugyan az, de aki a kicsit nem becsüli... - színlelt szomorúság áradt hangjából, ami hamar elszállt – De hm, legyen, legalább lesz kitől anyagot kérnem, vedd a fizetség előlegének. Biccentett mosolyogva a tárcájára, szolgálja ki magát nyugodtan. Ezek szerint nem nézik ki itt az embereket, mint a mugli megállókban, na nem mintha leesne a nem létező karikagyűrű az ujjáról, hogy kicsit arrébb menjen. Amennyit arra téved. Körbenézett ismét, valami hasmust keresve, amit két asztallal arrébb kiszúrt. Odament érte, közben saját poharát kiürítette, megjárta ezért a pult környékét is, miután lerakta a tálat asztalukra, előbbi után mindenféle ütközés nélkül. Kért az első után még egyet, mivel hátrapillantva a lány felé látta, hogy Fanni söre se tartja már magát sokáig, kétszer fölösleges fordulni, vagy külön. Egy sör amúgy se sör, annyiért kár is beülni inni, tartja a régi mondás. Visszatérve asztalukhoz a korsókkal, ő is cigiért nyúlt, s gondolatban gyorsan végigment azon, hogy pakolt-e eleget. Megnyugtatólag arra jutott, kell lennie kisebbik táskájának valamelyik zsebében. Csak ha úgy hozza az este, hogy ez a nyolc szál ne lenne elég kettejüknek. Szóval ezután már tényleg rágyújtott, tárcáját és gyújtóját visszatolta középre, nem fogja folyamatosan kínálgatni a rellonost. Jöhetett így a kérdés a válaszára. - Hát azontúl hogy egy év kimaradt, vicces egy történet. Volt egy jól sikerült buli, iszogatunk, voltak minősíthetetlen házi dolgok – na az ilyen mindig jó alapozásnak, s legalább Márkot megnevettette saját kálváriájának kezdete – s rossz pálcát használtam, s az egyszerű fejfájdító átkom visszapattant rám. Ami csak azért volt gáz, mert kiskoromban benyeltem egy kicsit valaki merengőjéből, s azokat emlékeket úgy éltem át újra, hogy magamról nem is tudtam. Kerestem a nemlétező családomat, szeretőmet, lányomat. ’Szal saját szobám rabja voltam hónapokig ilyen tudathasadásosan. Igyekezett tartalmas, s lehető legrövidebb válasszal szolgálni, véletlenül sem hozzátéve, hogy tünetmentesnek nyilvánították, ha valószínűleg egyértelmű is, hisz’ újra itt van emberek között. Azért apró hülyüléssel bepróbálkozik. - Ezért ne lepődj meg ha esetleg rád másznék, hisz a szeretőm is Fanni, s hasonlít is rád. Az már mellékes, hogy az szőke volt, s az is, mintha említette volna már a merengős storyt a lánynak, na meg hogy a házi manójuk Fanni, nem a nő. Na mindegy, legyint magában, saját poénjainak többsége csak számára szórakoztató, de arra remekek.
|
|
|
|