36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rufus Saron összes hozzászólása (59 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 13. 23:37 Ugrás a poszthoz

Đominic


Már kész voltam a vonalakkal, és el is terveztem, hogy mi hol fog elhelyezkedni a papíron, amikor valaki köszön nekem. A szivem nagyot dobban, hisz mivel háttal vagyok az illetőnek, és hátul sajnos nincs szemem, ezért nem tudhatom, hogy ki az, ha szerencsém van akkor csak egy diák, ha rossz napom van akkor meg egy prefi vagy egy tanár, ezért szépen lassan megfordultam és megláttam Domincot, első ránézésre diáknak tűnik, és nem is sejtem, hogy valójában egy prefektus áll velem szemben.
-Szia, nem zavarsz. Mi járatban vagy erre felé?-mosolygok a srácra és széles vigyorral az arcomon kezemben pedig a papírlappal és a ceruzával teszem fel neki a kérdést, majd be is mutatkozik és nyújtja a kezét, mivel erre nem számítottam, ezért jobb kezemből a ceruzát gyorsan átdobom a bal kezembe és kezetrázok vele majd én is bemutatkozom neki.
-Én Rufus vagyok.-mosolygok a srácra, és olyan ismerős a neve, mintha már hallottam volna a nevét itt az iskolában, de már nem emlékszem, hogy pontosan mi miatt, lehet, hogy figyelmeztettek, hogy ő egy nagy bajkeverő, de nem hiszem, nem tűnik annak a srác.
-Öhmm...figyelj! Már szerintem ilyenkor nem szabad itt lennünk, és elég komoly büntetést is kapnánk, ha egy prefektus megtalálna minket, meg azt se tudom, hogy nem szegem-e meg a házirendet azzal, hogy lerajzolok egy festményt, hisz mégis csak másolok amivel szerzői jogot sértek. Tehát, ezért szeretném megkérdezni tőled, hogy nem láttál erre prefektust?-teszem fel a nagy kérdést, és csak reménykedem, hogy a válasza nem, mert ha nem látott erre prefektust akkor bevált a teóriám arról, hogy a járőrözést kint kezdik el, és még van egy kis időm rajzolgatni.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 00:40 Ugrás a poszthoz

Đominic


-És melyik házba jársz?-teszem fel a kérdést a srácnak, és azon agyalok, hogy vajon melyik körlethez vezet erre az út.
-Miért hol voltál, hogy csak engedéllyel jöhettél ki?-teszem fel kíváncsian Dominicnak a kérdést, majd közben tovább rajzolgatom a festményt.
-Micsoda?-teszem fel a kérdést nagy megdöbbenéssel a hangomban, és tágra nyílt szemekkel, majd folytatom.-Én azt hittem, vagyis úgy gondoltam,hogy az összes prefi együtt van és kint kezdik az udvaron a járőrözést, ez nem igaz. Akkor igyekeznem kellesz.-nem is nézek a srácra, csak gyorsan elkezdem rajzolni a festményt be kell fejeznem mire ideér egy prefektus. Közben hallom ahogy Dominic az évfolyamomról és a házamról érdeklődik, kicsit furának találom, mert általában kevés az olyan diák aki ezt megkérdezi, és még ritkább az olyan diák, aki így kérdezi mindezt, mintha kihallgatáson lennék, rosszat sejtek és azon tűnődök, hogy most hazudjak-e vagy az igazat mondjam. Inkább az igazat mondom, hisz ha prefektus lenne az már rég kiderült volna.
-Levita ház, elsős diákja vagyok. És te?-teszem fel a kérdést, de közben még mindig rajzolok a festményen szereplő nő alakját már megrajzoltam, most már csak a háttért kell körül rajzolnom és végeztem is.
-Amúgy te nem félsz attól, hogy elkap egy prefektus vagy egy tanár?-egy újabb kérdést intézek a sráchoz, és ez esetben rá is nézek, és várom a válaszát.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 12:55 Ugrás a poszthoz

Jenna Grin


-Látom nem nyerte el a tetszésedet a kislány megszólítás, ezért javítok és nagylány vagy, így megfelel?
-teszem fel a kérdést Jennanak, hisz látom, hogy nem örült annak, hogy kislányt mondtam neki, de nem akartam ezzel megsérteni és széles mosollyal az arcomon javítottam ki ezt a súlyos akaratlan hibámat, megszólításomat. Azt, hogy szökdécsel elég furának tartom, de ahogy ugrik úgy én is mozgatom a fejem, le-fel, de szerencsére abbahagyja, még a végén valaki azt hiszi, hogy valami baja van szegény lánynak.
-Furán nézne ki egy ló talppal, de akkor nem kéne patkoltatni, csak cipőt venni neki, bár furán néznének rá, ha a cipőboltban kérne két pár cipőt egy ló és végig próbálgatná azokat. Szerintem a boltos a pszichiátrián végezné.-válaszolok a lány fura elméletére és mivel vizuális típus vagyok elképzelem, ahogy egy ló bemegy egy cipő boltba és nyerítene kettőt, ami nála azt jelentené, hogy kér két pár cipőkét, majd leülne, hogy felpróbálja a kiválasztott cipőket, hát biztos, hogy világszenzáció lenne a dologból és azt is lefogadnám, hogy a boltos néni egyből nyugdíjba menne az eset után. Majd elbújik a nap és látom, hogy Jenna ennek örül egy kicsikét.
-Ilyen forróságban vigyázz a retikülödre és a retinádra is, nehogy mindkettő kiégjen.-mondom nevetve, ez tényleg vicces kis nyelvbotlás volt a részéről, és nem azért nevetek, mert, hogy ő rosszat mondom, hisz ha én mondtam volna ezt, akkor is kinevetném magam. Észreveszem, hogy a lány szemez velem,hunyorog mintha én lennék a napfény. És a kérdésére bár tudom, hogy nem komolyan gondolta válaszolok.
-Egy hamburger meg egy kis üdítő jól esne most, köszönöm.-Mosolygok rá.
-Mond csak, te láttál már fűben nyuszit? És égen madarat?-ez egy meglehetősen fura kérdés tőlem, de ha már ő is kérdez akkor én miért ne.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 14:13 Ugrás a poszthoz

Đominic


-Te is? Na, akkor háztársak vagyunk, nem rég érkeztem a suliba, de még nem találkoztunk.-mondom Dominicnak, és kiderül a nagy rejtély, hogy miért is volt olyan ismerős a neve, tehát ő a Mágustusa bajnoka.
-Gratulálok!-nem szeretném most az egekbe dicsérni a srácot, hisz gondolom már így is sokan gratuláltak neki és ha jól emlékszem akkor a tiszteletére egy bált is rendeztek, és a tusa már akkor javában folyt mikor én az iskolába érkeztem, így, hogy mi történt és ki nyert, illetve milyen feladatok voltak azt csak a többiek elmondása alapján tudom, de biztos vagyok benne, hogy kiérdemelte a díjat. És ez is az oka annak, hogy nem ismertem fel, hisz tényleg elvoltak zárva a résztvevők a diákoktól, és eddig a tusa miatt nem találkoztam a sráccal csak most, de arról nincs információm, hogy ő is prefektus lenne.
-Ezt te honnan tudod? Talán már bajba kerültél?-teszem fel a kérdést, és nem is sejtem, hogy azért ilyen jól informált a srác, mert ő is prefektus.
-Na, az jó. És milyen volt a tusa?-teszem fel a kérdést, legalább ezzel is elindítok egy kisebb fajta beszélgetést, így legalább a témával kapcsolatban kétlem, hogy tudna nekem valami kérdést feltenni és én nyugodtan befejezhetem a rajzomat, amit már meg is csináltam, csak megjelölöm még rajta, hogy hogyan árnyékolja, aztán kész.A gólyalakban pedig teljesen be is fejezem majd. Közben hallgatom a srácot, aki elég fura dolgokat mond.
~megakar büntetni engem? Miért is? Csak nem prefektus? Kétlem, nem hiszem, hogy elsősök is lehetnek prefik. Biztos csak szívatni akar, de akkor rossz emberrel kezdett ki.~ ezen gondolatmenet után, gyorsan elteszem a rajzot és a ceruzát a zsebembe, majd a rác felé fordulok és két kezemet hátra teszem, a jobb kezemmel pedig a farzsebembe lévő pálcámat fogom meg, és lassan megpróbálom észrevétlenül elővenni, hogy ha szükségem lenne rá, akkor gyorsabb legyek, mint Dominic. Ám, ha itt állok némán egyből észreveszi, hogy valamire készülök, ezért megpróbálok nyugodtan egy kis meglepődéssel az arcomon beszélgetni vele.
-Megakarsz büntetni? Nem hiszem, hogy ehhez neked jogod lenne, hisz csak egy diák vagy, és ha jól tudom te is takarodó után vagy itt, tehát ilyen erővel én is megbüntethetnélek.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 16:26 Ugrás a poszthoz

Đominic


-Igen, valószínűleg emiatt nem találkoztunk, meg azért is, mert te Tusáztál, és mikor a bál volt, akkor én beteg voltam, így nem tudtam elmenni.-mondom Dominicnak. Majd arra, hogy megköszönte, csak bólintok együtt és utána mondja, hogy csak egyszer került bajba.
-Remélem én egyszer se kerülök bajba. És mi miatt kerültél bajba?-érdekel, hogy mi történt, hogy mi miatt kapták el a prefik a srácot. Majd végig hallgatom a srác történetét, hogy milyen is volt a Tusa, ezek hallatán úgy döntök, hogy nem szeretnék részt venni ilyen eseményen még a suliban vagyok. Lehet, hogy jó buli meg minden, de én inkább kihagyom a dolgot. És végül kiderül a igazság mikor Dominic előveszi a jelvényét először nem is akarok hinni a szememnek, nem igaz, hogy ilyen peches vagyok. Most azt se tudom, hogy mit csináljak, ha előveszem a pálcám és megtámadom, akkor az csak nekem lesz rosszabb, de még nem veszem el a pálcámtól a kezem, hiába szólít fel erre. Az ő kezébe nem látok pálcát, tehát minden bizonnyal, ha sor kerül rá, akkor én leszek a gyorsabb, de nem szeretném használni.
-Milyen büntetést adnál nekem? Képes lennél megbüntetni a saját háztársadat?-teszem fel a kérdést a srácnak, egy kis pszichológiát is bevetek, hát ha ellehet kerülni ezt az egész helyzetet, és elfelejtjük a dolgot.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 17:58 Ugrás a poszthoz

Đominic


-Már jobban vagyok, köszönöm.-mondom Dominicnak, és még mindig magam előtt van a kép, ahogy majdnem egy hétig feküdtem az ágyban és gőzöm se volt arról, hogy milyen betegséget kaptam el, de abban biztos voltam, hogy nem egy egyszerű megfázásról volt szó. Majd végig hallgatom történetét arról, hogy mi miatt került bajba.
-Értem, és milyen büntetést kaptál?-teszem fel a kérdést, most már kíváncsivá tett a srác. Akiről kiderült, hogy egy prefektus. Látom rajta, hogy most már unja egy kicsit az egészet, és, ha hülyeséget csinálok, akkor Rédeyhez kerülök, bár amit múltkor kapott büntetést Márk attól nem félek és nem hiszem, hogy a HV nagyon szigorú lenne, így nem tartok tőle, de nem szeretnék különösebben bajba kerülni azért, mert rátámadtam egy prefektusra, úgyhogy kezemet elveszem a pálcámtól és zsebre dugom mind két kezem, így indulok el a helységből és próbálom faképnél hagyni Dominicot. Tehát lassan elindulok a festménytől és Dominicra se nézek úgy beszélek hozzá.
-Nos, elvettem a kezemet a pálcámtól, úgyhogy nyugi, de gondolj bele, az neked is rossz lesz, ha megbüntetsz engem, hisz te is Levitás vagy és ugyan mit érél el vele? Kétlem, hogy sikerülne megcsinálnom a feladatot, hisz nem sokára eljön a vizsgák napja, és nekem meg neked is tanulnunk kell, ha meg pontlevonással büntetnél meg, akkor meg a saját házunktól vonják le a pontot, ami miatt nem nyernénk meg a pontversenyt, így a háztársaink kicsinálnának minket. Látod, nem is olyan egyszerű ez a történet. Csináljuk azt, hogy most én kisétálok innen, és elfelejtjük ezt az egészet, senki nem fog tudni erről, ígérem!-teljesen nyugodt hangon beszélek Dominichoz.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 19. 21:45 Ugrás a poszthoz

Katniss L. Clare


Lassan 10 óra és én itt kószálok a Boglyas téren, az étterembe akartam menni eredetileg, de végül is meggondoltam magam, hisz láttam, hisz egyedül vagyok és általában, ha az étterembe az ember elmegy, akkor már nem egyedül. Furán néznék ki, hogy egyedül eszek miközben mindenki más a barátjával vagy a barátaival van. Ideje lenne már barátokat vagy egy barátnőt keresnem, akivel elmehetnék néha ilyen helyekre és ne kelljen rosszul éreznem amiatt magam, hogy egyedül megyek étterembe, hisz mindig lenne olyan ember aki elkísér engem. Mivel jelenleg egy ismerőst se látok, és barátnőm sincs, illetve senkivel se beszéltem meg itt találkozót, ezért inkább csak leülök egy közeli padra és nézem az embereket, a helyet. Tényleg a helyet, még sose jártam itt, pedig már elég gyakran átmentem a téren, de még sose vettem szemügyre, pedig tök jó, van egy feelingje ami magával ragadó.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. október 18. 14:28
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 19. 22:07 Ugrás a poszthoz

Leyla


Egy lány lépteinek kopogására leszek figyelmes és a cipőjének kopogása egyre hangosabb lesz, hisz egyre közelebb jön a térhez. Nagyon szép, és gyönyörű lány, és ahogy látom ő is egyedül van ugyanúgy, mint én. Túl sötét van már ahhoz, hogy kivehessem, hogy ismerem-e egyáltalán vagy még csak most látom őt először, de az biztos, hogy gyönyörű. Odamegy a kúthoz, majd leül ő is egy padra, észreveszem, hogy néha felém pillant, de próbál úgy tenni, mintha valami mást csinálna, én is néha ránézek, de elég furán mutatna, ha folyton őt bámulnám, még a végén rosszat gondolna rólam. veszek egy mély levegőt, amivel talán bátorságot is szippanok magamba, és elindulok a lény felé és mikor odaérek hozzá széles mosollyal az arcomon köszönök neki.
-Szia, bocsi leülhetek melléd?-teszem fel a kérdést, és ha megengedi akkor leülök mellé a padra, és folytatom a bemutatkozást.
-Rufusnak hívnak, és a Levitába járok. És te?-mosolygok rá, és remélem, hogy nem ijesztem el őt, az oltári nagy baromság, és ballépés lenen a részemről, hisz ilyen szép lányok még Angliában sincsenek, úgyhogy nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy ő a leggyönyörűbb lány akivel életem  során találkoztam.
-Nem fázol? Egy kicsit hűvös van már így este. Amúgy, épp enni indultam, nincs kedvem velem tartani a étterembe?
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 21. 21:21 Ugrás a poszthoz

Katniss


Előzmények:
Nagy nehezen odaérek a lányhoz, vagyis pontosabban a padhoz ahol ül. Mások már alig várták, hogy felálljak máris leültek a padra, amelyiken eddig én foglaltam helyet, na mindegy. Tehát odaérkezek a lányhoz, aki vagy várt engem, vagy csak unatkozik és örül, hogy akad társasága, de mindenesetre nem küld el és nem keres kifogásokat, hogy elkerüljön engem. Mondjuk eddig lány még nem köszönt így nekem, mint ő, de ebből is látszik, hogy ő nem csak egy tipikus lány, hanem van saját stílusa.
-Köszönöm.mosolygok a lányra, aki egy kicsit arrébb is húzódott, hogy elférjek, bár nem vagyok olyan kövér, hogy ha leülnék, akkor ne férne el mellettem, tehát kár volt arrébb húzódnia, de azért aranyos.
-Neked is érdekes neved van, nemrég ékeztél, vagy csak én vagyok olyan bamba, hogy eddig nem vettelek észre a suliban, bár már lehet, hogy találkoztunk, csak amilyen hülye vagyok a földet néztem.-mosolygok a lányra, és közben azon töprengek, hogy találkoztunk-e már a suliban, bár akkor biztos, hogy megjegyeztem volna őt, úgyhogy nem hiszem, mondjuk ez nem csoda, hisz ha a lány régebb óta van itt, én akkor számára friss hús vagyok, hisz én csak pár hete vagyok a suli falai között.
-Biztos? Szívesen odaadom a pulóveremet.-majd lecipzározom a pulcsimat, hogy ha kell akkor odatudjam neki adni, és ne kelljen szórakoznom a cipzárral, mert szegény akkor még megfagy itt a végén nekem, és az éttermi ajánlásomra igent mond, aminek én nagyon örülök, ott legalább reményeim szerint melegebb van, és jobban is tudunk beszélgetni. Tehát akkor felállunk a padról, és ő megkér, hogy vezessem az étterembe.
-örömmel, bár a fehér lovamat útközben elhagytam, remélem nem baj, de ha szeretnéd elviszlek a hátamon.-mosolygok rá, és egy kicsi elpirulok, amikor a lovagjának hív.

Az étteremben:
Ha a lány úgy dönt, hogy él a lehetőséggel és a hátamat választja, mint utazási eszközt akkor felveszem őt a hátamra és elindulok vele az étterembe, de ha biztonságosabbnak tartja, hogy a saját lábán jön az étterembe, akkor sétálunk egyet. Mikor belépünk az étterembe, akkor már elég kevés emberke ül, így remélhetőleg gyorsabb lesz a kiszolgálás, előre engedem Katnisst, hogy válasszon egy számára szimpatikus asztalt, ahova leülhetünk és, ha ez megtört akkor értelemszerűen leülünk és már jön is a pincérnő.
-Mit hozhatok nektek?-teszi fel a kérdést, és közben kezünkbe nyomja az étlapot. Engedem, hogy Leyla kérjen először, és utána én.
-Egy narancslét kérek és spagettit.-miután felvettük a rendelést a pincérnő bólint egyet és elmegy, így nyugodtan tudunk beszélgetni.
-mesélj magadról egy kicsit, mi járatban voltál a téren?-teszem fel a kérdést, legalább egy-két dolgot tudjak meg a lányról, és figyelmesen hallgatom szavait.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 22. 13:06 Ugrás a poszthoz

Katniss(ka) Grin


Na, most, hogy már nincs rajtam a pulóverem kezdek fázni, de eszem ágában sincs visszakérni tőle, hisz hamar el is jutottunk az étterembe, és nem is szeretnék bunkó lenni, hogy is hangzana, ha azt mondanám neki, hogy "bocs, de add már vissza a pulóveremet, köszi." Biztos, hogy szóba se állna utána velem, sőt jó messzire el is kerülne engem. No, de semmi para, az étterembe megfeledkezek az illemről és nem húzom ki neki a székét, de nem szól érte. Viszont arra megkér, hogy inkább meséljek én, és úgy csinál, mint egy cica ami épp felém karmol, és én erre vigyorgok egyet.
-No, rendben.-kezdek bele életem történetébe.-Tizennégy évvel ezelőtt láttam meg a Napvilágot, bár este születtem, de ezt valamiért így szokták mondani. Szörnyű este volt, mindenki mosolygott csak én sírtam. No, aztán anyám a kezébe vett, tudta, hogy különleges kis krapek vagyok, ezért hazavitt és óvott engem mindentől, de azt mondta apámnak, hogy "figyelj már kéne még egy gyerek". Apámnak se kellett több, négy évre rá megszületett a kisöcsém. Akkor anyám megint szólt apámhoz "most már a két fiú mellé kéne egy lány is". Két évvel később anyám megint terhes lett, és jött egy újabb fiú a családhoz, anyám ránézett apámra és mielőtt megszólalhatott volna apám felemelte kezét és így szólt, "asszonypajtás most már elég lesz!" No, teltek az évek, és kiderült, hogy örököltem apám azon tehetségét, hogy én is tudok varázsolni, ezért anyám nagy bánatára beiratkoztam a Bagolykőre, ahová felvételt is nyertem. És itt teltek-múltak a napok, és egyik nap képzelje el drága jó hölgyem, sétáltam a kastély körül és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami mozog a fűben, hát először nagyon megijedtem, arra gondoltam, hogy óriás lettem, de azért csak nem. Gyorsan növök, de nem ennyire, ezért hát letérdeltem a fűbe és egy katicabogár volt az, bár lehet, hogy Marinak hívták, és akkor nem is katica volt, hanem Marikabogár, na, de mindegy. Bevittem a kastélyba, mentem, mendegéltem egyszer csak beértem a gólyalakba ott odatettem az ágyamra, hogy jobban megnézhessem, mondjuk már láttam katica-, vagyis ez esetben marikabogarat, de azért kíváncsi voltam, hogy mégis most mit csinál. Azt hittem, hogy majd kívánhatok tőle, mivel megmentettem az életét attól, hogy valaki ráléphessen, de nem. Fogta magát és elrepült, én meg utána futottam, nem akartam bántani, de azért szemmel akartam tartani nehogy történjen vele valami és ő csak repült,és csak repült és kirepült az ajtón a folyosóra, de én nem vettem észre a nagy futásban, hogy nem az ajtón fogok kimenni, hanem az ajtófélfának fogok neki rohanni, hát neki is rohantam, úgyhogy vagy fél órát az ajtó előtt feküdve töltöttem el.No, ennyi életem rövid kis története.-miután befejeztem a hosszúra sikerült mesét, amivel próbáltam egy kicsit oldani a feszültséget, és remélhetőleg meg is nevetettem, a pincér hozta is a rendelésünket.
-Jó étvágyat!-mosolygok Katnissra és kezembe veszek egy villát és elkezdem enni a kajámat, majd az első falat lenyelése után ránézek.
-És miért titok, ha szabad kérdeznem?-teszem fel neki a kérdést egy mosoly kíséretében
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 22. 14:18
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 24. 13:37 Ugrás a poszthoz

Katniss Leyla


A lány a hosszú történetem alatt egyszer se vágott közbe, tehát ez azt jelenti, hogy érdekelte, és lehet, hogy megnevetettem, mert azért néha mosolygott, amit jó pontnak tudok el, és miután kihozzák nekünk az ételeket, ő csak azzal van elfoglalva, de azért látszik, hogy aranyos, meg udvarias, mert a kérdéseimre válaszol és ő is jó étvágyat kíván nekem, és a nevemet is kimondja, tehát a memóriája is jó, ha ilyen hamar megtanulta a nevem.
-nem hiszem, hogy hülyén hangzana, azok után amit én elmondtam neked magamról, tehát hallgatlak.-mosolygok a lányra, és érdeklődve figyelem a választ, amire nem kell sokat várnom, hisz elmondja, hogy szerinte az, hogy ő ott volt amikor én is, az a sors akarata, és meg is fogja a kezem, én természetesen nem húzom el a kezemet, hisz valamennyire én is így érzem.
~Lehet, hogy a sors akarta, hogy találkozzunk.~ezeket a gondolatokat hangosan nem mondom ki, csak mosolygok rá, és figyelem, ahogy a "történések" után figyelme a hambira terelődik.
-Értem, aranyos vagy.-ahelyett, hogy elkezdeném enni a spagettimet, csak őt nézem, szinte elvarázsolt, olyan mintha Cupido meglőtt volna a nyilával és tudom, hogy nem jó dolog másokat nézni evés közben, de nem bírom levenni a tekintetemet a lányról, remélem azért nem zavarom ezzel, és inkább eltolom magamtól a kajámat, most valahogy jobban érdekel a lány, mint az evés.
-Most te mesélj magadról! Hogy szólíthatlak Katnissnak vagy Leylanak?-mosolygok Katnissra, de nem várom el, hogy azonnal elkezdjen beszélni, egyen csak nyugodtan.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 24. 14:45 Ugrás a poszthoz

Blanka


Most jól jön egy kis pihenés, és erre a legalkalmasabb hely a rét, ahol már elég sokszor megfordultam mióta itt vagyok. Lassan sikerül a szobámból leérnem a rétre, és amikor végre ott vagyok egy lányt pillantok meg aki elsőre úgy tűnik mintha valamit kergetne a fűben, de nem nagyon látom, hogy mi is az valami, de nem is szeretnék zavarni, ezért csak megállok egy helyben és figyelmesen nézem a kergetőzést, majd amikor a lány elkapja azt a valamit ami után eddig olyan gyorsan ment, leül vele egy fatövéhez és beszél hozzá, aztán ismét kezdetét veszi a kergetőzés, először nem tudom, hogy most mit csináljak, de odasétálok a fához, és leülök onnan figyelem a történéseket, de nem bírom ki, hogy ne szóljak bele az istentiszteletbe.
-Öhm..szia, figyelj, ne segítsek?-teszem fel a kérdést, és várom a lány válaszát, remélem nem kell segítenem, mert már olyan jól kényelembe helyeztem magam, mondjuk a föld nem épp a legkényelmesebb ülőhely, de legalább van ingyen mozi.
-Nem tudom, hogy mi az amit kergetsz, de elég kicsinek tűnik, tehát ha megpróbálsz gyorsabb lenni nála, amit kétlem, hogy nehéz lenne, akkor elé állhatsz és úgy könnyebben elkaphatod.-próbálok tanácsot adni neki, bár nem tudom, hogy mennyire örül neki, hogy én csak nézem és okoskodok, de azért remélem megpróbálja azt amit tanácsoltam neki, így valamivel könnyebb lesz majd a dolga.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 24. 19:17 Ugrás a poszthoz

Blanka


Továbbra is figyelmesen nézem, ahogy a lány küzd a hörcsöggel, vagyis pontosabban próbálja elkapni, de sikertelenül, és a tanácsom se segített, ekkor jött el a pillanat, amikor Blanka kissé mérgesen, de megkért, hogy segítsek, és azt hiszem, hogy amit a segítség kérés után mond azt is nekem szánja.
-Mi? Nem csinálok veled semmit-mondom a lánynak nyugodtan, majd felállok, hogy segítsek neki, de én már kinőttem abból a korból, hogy apró állatokat kergessek ott, ahol a legtöbb diák fordul meg, így előveszem a pálcámat, és suhintok vele egyet, aminek következménye, hogy a hörcsögtől nem messze a föld egy kis része robban egyet, olyan mintha oda egy petárdát dobtam volna és egy kissebb földkupac repül szerteszét.
~Na, jó ez nem volt valami jó ötlet~gondolom magamban, és gyorsan elteszem a pálcámat, mert ettől a kis mutatványomtól valószínűleg a hörcsög megijedt, és ennek nem hiszem, hogy örülni fog Blanka, vagyis ha egyáltalán megijedt a hörcsög. Oda futok hozzájuk és megpróbálom elkapni a hörcsögöt vagy, ha ez nem jön össze akkor Blanka felé hajtani őt, de sajnos nem tudom elkapni a kis állatot, és csak szerencsétlenkedek, bántani meg nem akarom.
-Mivel eteted a hörcsögödet, hogy ilyen gyors?-teszem fel a kérdést a lánynak, egy kissé idegesen, mert már kezd bosszantani, hogy sehogy se tudom elkapni őt, de remélem azért Blankának sikerül. nem szeretnék egész este hörcsögöt kergetni. Még akkor se, ha szépen megkértek rá.
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 24. 19:18
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 25. 10:23 Ugrás a poszthoz

Blanka


Gondolhattam volna, hogy a lány második mondata nem nekem szól, hisz nem néz ki olyannak, aki csak így ismeretlenül így beszél ismeretlenekkel, bár még nem ismerem annyira őt, de csak bólintok egyet mikor azt mondja, hogy a második mondatot nem nekem szánta. És anank is örülök, amiért nem szedi le a fejem az elrontott varázslat miatt, én se így képzeltem el ezt az egészet, de most már benne vagyok a dologban, úgyhogy meg kell őt nyugtatno mielőtt azt hinné rólam, hogy megakartam ölni a hörcsögét.
Persze, vissza tudom csinálni-mondom a lánynak, de őszintén szólva azt se tudom, hogy hogyan csináltam, azt meg pláne nem tudom, hogy hogy javítsam ki az elrontott varázslatot. A hörcsög kergetése közben a lány tényleg elmondja, hogy mivel eteti a szegény kis jószágot, bár én nem gondoltam komolyan a kérdést, tehát válaszolnia se kell, de most már tudom, hogy ha egyszer rám bízza az állatkát-míg ő távol van-akkor mivel kell etetnem, bár remélem, hogy ez a pillanat nem fog eljönni. És hosszú kergetőzés után végre sikerül elkapnia a hörcsögét, aminek én nagyon örülök, és feltesz egy nagy kérdést, őszintén szólva csak nagyot nyelek, mert gőzöm sincs, hogy mit csináljunk vele.
-Nem tudom, miért te mit akarsz vele csinálni? Akármit is teszel, ne engedd újra el, kérlek!-válaszolok a lány kérdésére, bár most már nem nagyon tudom, hogy tőlem kérdezte vagy a hörcsögétől, de reménykedem, hogy nekem intézte a kérdést.
-Amúgy, Rufus Saronnak hívnak, Levitás, első éves diák vagyok. És te?-mutatkozom be Blankának, egy mosoly kíséretében.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 25. 15:24 Ugrás a poszthoz

Blanka


Na, jó tényleg nem fest jól a föld a varázslatom után, és először emg se fordul a fejembe, hogy mi van akkor, ha erre jön egy prefi vagy egy tanár, nem akarom megint bajba kerülni, ezért odasétálok a "lyukhoz" és lábbammal egy kis földdel próbálom elfedni a lyukat, bár így még jobban észre lehet majd venni, de sebaj, nem mi voltunk, már így találtuk.
-Látod, mondtam, hogy helyre tudom hozni a kárt, de ha bárki kérdezi, akkor már így találtuk, rendben?-teszem fel a lánynak a kérdést, bár nem várom el tőlem, hogy kiálljon a bajba mellettem, ha kell akkor vállalom a felelősséget tetteim miatt. Blanka kijelenti, hogy visszaszeretne menni a kastélyba a hörcsögével, de visszajön még ne aggódjak emiatt.
-Rendben megvárlak, addig leülök a fa tövébe.-mondom a lánynak, és mosolygok rá egyet. Aranyosnak tűnik, és valamiért az az érzésem, hogy nem akar becsapni. A bemutatkozásnál kijelenti, hogy hallott rólam egy-két dolgot, valószínűleg csak pletykák, amiket hallott, de kíváncsivá tett.
-Híres? Mit hallottál rólam? Amúgy nem vagyok híres, csak egy egyszerű kis elsős diák vagyok, hírnévtől mentesen-mosolygok a lányra, és várom válaszát.
~Vajon ki terjeszt rólam pletykákat?~gondolkodok magamban, és már van is gyanúsítottam, de ez attól függ, hogy mit hallott rólam.
-Blanka, szép neved van.-mosolygok a lányra, mert valóban tetszik a neve, mondjuk a lány se csúnya, de ezt azért így kijelenteni nem túl illendő dolog, mondjuk a lányok szeretik a bókokat, de lehet, hogy van barátja, és nem szeretnék kettőjük közé állni.

 
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 25. 17:19 Ugrás a poszthoz

Blanka


Örülök, hogy a lány társ a bűntény nyomainak eltüntetésében, és mikor megkérdezi, hogy hazudjunk-e, akkor úgy érzem, hogy ideje bevetnem az angyali Rufust, és meg kell nyugtatnom őt, hogy ilyenről szó sincs.
-Hazudni? Ugye, tudod, hogy hazudni bűn? Mi nem fogunk hazudni, csak hirtelen elfelejtjük, hogy mi is történt ezen a helyen, rendben?-teszem fel a kérdést, bár így is hazudunk, de legalább jobban kifejeztem magam mintha, csak egy egyszerű igent mondtam volna. És most ugrik a majom a vízbe, de sajnálatos módon a víz eltűnt és csak az iszapba ugrott, mert a lány nem tudja, hogy kitől hallotta a nevemet, és azt se árulja el, hogy milyen ügy kapcsán hallotta a Rufus nevet, de előttem nincs lehetetlen.
-És milyen ügy kapcsán hozták fel a nevemet?-teszem fel a kérdést, én bizony kihúzom belőle az igazságot, még akkor is, ha estig itt kell lennünk.
-Nekem tetszik, ha mások nem mondják az az ő bajuk-mosolygok a lányra, majd végig nézem, ahogy a hörcsögével bemegy a kastélyba, és én ígéretem ellenére nem lök le a fatövébe, hanem megpróbálom mégjobban elrejteni a lyukat, és csak ezután ülök le a fatövébe, szerencsémre a lány még nem ért vissza, de mikor meglátom őt, mosolyra húzódik az arcom, és csak akkor szólok hozá mikor már elég közell van hozzám, így legalább nem kell kiabálnom.
-Hamar visszajöttél, betetted a hörcsögödet a helyére, és futottál is vissza hozzám?-teszem fel a kérdést neki, de a 200 W-os mosoly még mindig nem tűnt el az arcomról.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 25. 23:18 Ugrás a poszthoz

Blanka


-Hirtelen? Eddig se tudtunk e lyuk keletkezési körülményeiről-kacsintok a lányra, és próbálok olyan fejet vágni, mint aki nem érti, hogy miről beszél Blanka. Na, de részemről most már lezárhatjuk ezt a témát nem akarom, hogy a lány miattam hazudjon. És még mindig nem tudom meg a pletykát, ez már bosszantó, az oké, hogy valaki titoktartó meg stb., de a titok az a halmazállapot, ami alkoholban jól oldódik. Szegény lányt nem fogom leitatni, de azért csak elmondhatná, ha már így szóba hozta a témát.
-És a Rufus után még mit hallottál? Nyugi, köztünk marad.-mosolygok bátorítóan Blankára, hogy nyugodtan megbízhat, engem most már úgyis csak az érdekel, hogy mit hallott rólam.
-Tudom, mértem is az időt, hogy hány percig bírod ki nélkülem.-mosolygok a lányra, tudom, hogy csak poénkodott, és ezért én is, jó ha valakivel lehet hülyülni, bírom az olyan embereket, akiknek van humorérzékük, és felteszi a számomra megdöbbentő kérdés, és mivel Levitás volnék vagy mi a szösz, ezért nem nehéz összepárosítanom a kérdést és a pletykát ami elméletileg rólam terjeng.
-Két oka lehet, amiért a kérdést feltetted az egyik az, hogy a pletyka amit hallottál rólam az az volt, hogy csajozok vagy valami hasonló, a másik az az első ok.-nézek a lányra, és várom, hogy mit reagál rá, szinte mondhatni most-másodszorra- ugrik a majom a vízbe. De azért válaszolok neki, ha már érdeklődik irántam, vagyis szerelmi ügyeim iránt.
-Igen, már volt barátnőm. És neked már volt barátod?-kérdezek vissza egy kis kíváncsisággal a hangomban.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 27. 16:04 Ugrás a poszthoz

Blanka


Furán nézek rá amikor a kacsintásomra csak nevet, lehet, hogy rosszul csináltam, mondjuk ez nem egy nehéz művelet, bár ismerek olyan embert aki nem tud kacsintani, és próbálja erőltetni, de olyan mintha valami belement a szemébe és próbál pislogni, nagyon vicces. A kérdésére, ami szerintem eléggé irónikusra sikerült, mosolyogva felelek.
-Bizony, bizony. Ugye, ez most irónia?-teszem fel a kérdést, és elnevetem magam, tudom, hogy nem komolyan gondolja, és remélem, hogy ő is tudja, hogy csak vicceltem, ha már így ugratjuk egymást. És most jön a nagy bejelentés, tudtam, hogy rátapintottam a lényegre a kérdésemmel. Figyelmesen hallgatom őt, és eszembe jutnak az emlékek, amik alapján kiderül, hogy ez nem pletyka, hanem híre ment a suliba, annak amiket csinálok és ezeket az igazságokat terjesztik, nem érdekel, hogy ki, de most már tudom, hogy miket mond.
-Köszönöm, hogy elmondtad nekem, és ígérem köztünk marad, és az se érdekel, hogy ki terjeszti ezeket, de legalább tudom, hogy mikről beszélnek a hátam mögött.-mosolygok Blankára, mert aranyos tőle, hogy elmondta nekem az igazat, és már valóban nem érdekel, hogy ki mondta el neki ezeket, vagyis, hogy ő kitől hallotta ezeket, csak egy a lényeg, hogy tudom, és hogy ha szóba kerlök akkor tudok védekezni, de most erre nincs szükségem, hisz a lány nem kérdezi meg, hogy ezek a pletykák valóban igazak-e, csak elmondta mindazt, amit ő hallott. A kérdésével azzal kapcsolatban, hogy boldog vagyok-e, hogy ezeket elmondta nem válaszolok, de a következő kérdésére már igen.
-Nem, eddigi barátnőim Londonban élnek és nem varázslók.-válaszolok neki, bár már kezd gyanússá válni, hogy ennyi mindent akar tudni a szerelmi életemről, de ezt a gyanút elhessegetem, hisz kétlem, hogy a pletyka után amit hallott rólam, összejönne velem, de akkor is érdekes, hogy ilyenekről érdeklődik, és még vissza se tudok kérdezni, hisz arra a kérdésemre se felelt, hogy neki volt-e már valaha barátja. Mondjuk jobban belegondolva, ezek a kérdések jobbak, mintha azt mondaná, hogy meséljek magamról, mert akkor bizony félbeszakadna a beszélgetés, hisz egy szót se tudnék szólni, utálok magamról mesélni. És most jön a második kérdés, ahol megint én kerülök középpontba és ő a származásomról érdeklődik.
-Londonból jöttem. És te?
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 27. 16:04
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 28. 15:05 Ugrás a poszthoz

Fandler Ágoston


Tudomásomra jutott, hogy elkezdődtek a Bagolyfalvi Napok, amire érdemes kinézni, ezért úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy a kastélyban ülnék és lógatnám a lábamat, inkább elmegyek e remek rendezvényre. Nem túl jó kedvvel, hisz ezeken a napokon a nyarat búcsúztatják, és ez azt jelenti, hogy rövidülnek a nappalok, és jön a hideg. Utálom a hideget, bár a telet szeretem, de azt, hogy fel kell öltöznöm nehogy megfázzak, azt nem csípem. Szinte klinikai eset vagyok, hisz télen és tavasszal legalább egy hétig az ágyban fekszem az influenza miatt, a családból senki más nem kapj el az influenzát csak én, ezért örülök mikor kisüt a nap, eljön a június és vígan szaladgálhatok pólóban és rövidnadrágban. Eddig a nyár vége azt is jelezte, hogy eljött a szeptember és kezdődik a suli, de itt a Bagolykőben, teljesen más a tanév, aminek örülök, hisz a vizsgák után, a tanévzáró végeztével lesz időm, hogy hazamehessek a családomhoz, akik már várnak engem, legalábbis legutóbbi levelükben ezt írták. Már hiányzik a családom, és honvágyam is van, viszont az boldogsággal tölt el, hogy Navinés lettem, és hogy a legtöbb vizsgám sikerült. Felvettem egy kék felsőt, alá egy fehér pólót és egy kék nadrágot, meg egy tornacsukát így indulok le Bagolyfalvára, a Fő utczára, hogy szét nézzek és, ha úgy van akkor vásároljak. Mikor odaértem a Fő utczára, akkor csak embereket, meg a felállított sátrak, vagyis bódék tetejét láttam, ennyi embert akkor láttam utoljára mikor otthon voltam és szilveszter volt, és kimentünk a városba megnézni a tűzijátékot. Ott is szinte csak a fejeket láttam, még szerencse, hogy a tűzijátékot jó magasra fellövik, különben nem láttam volna semmit. Végig megyek az utcán megnézem, hogy miket árulnak, de először csak édességeket látok, amit nem nagyon kívánok, túl érzékenyek a fogaim és az édességtől mindig fájnak. Megakad egy ételt áruló áruson a szemem aki sült kolbászt árul kenyérrel és mustárral.
~ Azt se tudom, hogy mikor ettem utoljára sült kolbászt.~ gondolom magamban, majd közelebb lépek és kérek egyet, közben jobb zsebemből előkotrom a pénzt amivel fizethettek, pont annyit veszek elő, amivel megtudom venni az ételt, és még így is marad belőle. Az árus ráteszi egy tányérra a kolbászt, a kenyeret és a kolbászra tesz egy kis mustárt, én pedig odaadom neki az árát, és tovább megyek, hogy még nézelődhessek, közben vígan eszegetem a kajámat.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 28. 15:57 Ugrás a poszthoz

Ágoston


Lassan végig megyek a Fő utczán, néha megállok nézelődök és csak jókat mosolygok aon, amiket az árusok mondanak, úgy érzem magam, mint ha a tv-ben egy olyan reklámot néznék, ahol valamit próbálnak rásózni a vevőre, azt se tudják, hogy miről beszélnek, de abban biztosak, hogy aa reklám után a szereplők jó pénzt kapnak, és akadnak olyan emberek akik elhiszik mindazt amit mondanak és jó pénzért megveszik a terméket. Na, én nem iylen vagyok, nem szeretek olyan dolgokat vásárolni, amit ismerőseim nem ajánlanak, vagy lealábbis sok információt nem tudok róla. Sajnos vannak fura alkok is a vásáron, akikkel nem szívesen találkoznék egy sötét sikátorban, ezért őket is jó messziről elkerülöm, szinte ordít róluk, hogy rosszban sántikálnak. Nézelődés közben sikerül elfogyasztanom ételem felét, amikor valaki hátulról megbök, megfordulok és egy ismerős arcot látok, bár még nem ebszéltem vele, de tudom, hogy ő is a suliba jár és ár néha találkoztam vele a folyosókon. A kérdésére mosolyogva válaszolok.
-Öhmm... gyere megmutatom!- mondom neki, majd elindulok az árus felé akitől az ételt vettem. Remélhetőleg nem néz hülyének a srác, hisz egyszerűbb lett volna, ha elmagyarázom neki, hogy merre menjen, de olyan sok ember van, hogy szinte lehetetlen megtalálni azt a helyet, ahol vásároltam a kolbászt. Miközben idegenvezetőként mutatom neki az utat, hogy ne menjünk csöndben egymás mellett vagy mögött, arra gondolok, hogy ha már így hozta a sors, akkor bemutatkozom neki, hogy legalább egy Navinés sráccal legyek jóba.
-Amúgy Rufus Saron vagyok és a Navinébe járok. És te?- teszem fel neki a kérdést, hisz már annyiszor láttam a srácot, de egyszer se beszéltünk még eddig, és ezért nem is tudom a nevét.
-Te is eljöttél nézelődni, vagy van amit megakarsz venni, és csak azért jöttél ki a Bagolyfalvi Napokra?- egy újabb kérdés tőlem, de tényleg utálom, ha valakivel csöndben megyek az utcán, szinte megőrjít engem a csönd.
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 28. 15:58
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 28. 21:52 Ugrás a poszthoz

Blanka


- Kár, pedig már azt hittem, hogy komolyan gondolod.- nevetek fel, hisz jól tudom, hogy Blanka csak viccelt. - Majd megismerkedsz velem- mosolygok a lányra, és komolyan is gondolom, mert nagyon rendes és én szívesen találkoznék még velem, de sajnos ez nem csak rajtam múlik. Majd próbálja megvédeni a pletyka terjesztőjét, de nem találja a szavakat, mondjuk nem is érdekel annyira, se az, hogy ki a terjesztő, se az, hogy hogyan próbálja megvédeni őt.
- Hangos vélemény kinyilvánítás, vagyis kibeszélés a hátam mögött, de nem baj, nem érdekel, hogy ki mit beszél rólam, csak az, hogy mit mondanak rólam, nem szeretném, ha butasággal tömnék az olyan emberek fejét, akik még nem is ismernek engem.- mondom a lánynak, nyugodt hangon, de belül szinte ordítani tudnék annyira bosszant ez az egész dolog. Utálom, ha kibeszélnek a hátam mögött, és az egészben az a bosszantó, hogy olyanok is hallják ezeket, akik nem is ismernek, és ha egyszer mégis találkoznak velem a nevem hallatára egyből ez jut az eszükbe.
- Szeretek ott élni, nagyon szép hely, és nagyon sok barátom él ott. Már gyerekkorom óta élek Londonban, de te csak turista szemmel látod a várost, de én mivel ott élek tudom, hogy mik történnek a városban, amit egy turistának nem nagyon szoktak elmondani, hogy ne vegyék el a kedvét a várostól, de bizony ott se kolbászból fonják a kerítést.- mondom a lánynak, és eszembe jut az a sok negatív illetve pozitív élmény, ami a városban ért. Sajnos ez a pletyka elvette a kedvem mindentől, és félek, ha tovább beszélnénk a pletykáról Blankával, akkor még jobban felhúznám magam, de ezt ő nem tudhatja, de ez a fő oka annak, hogy most elbúcsúzok tőle.
- Nekem sajnos most mennem kell, de örülök, hogy megismertelek, és remélem találkozunk még. Szia!- mosolyogva köszönök el a lánytól, majd elindulok a kastély felé.
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 31. 17:58 Ugrás a poszthoz

Ágoston


Miközben vezetem a srácot a kiválasztott árus felé, közben figyelmesen próbálom hallgatni őt, bár nem annyira sikerül, hisz a zaj, és az, hogy egíy csomó ember jön velünk szembe, aminek következménye, hogy nem nagyon tudunk egymás mellett menni, nehezíti ezt, de azért sikerül kivennem szavaiból, hogy meggondolta magát és arról érdeklődik, hogy árulnak-e valamit. Na, most jött el a pillanat, hogy megálljak és megvárjam, amíg a fiú eldönti, hogy milyen kaját akar venni.
-Igen, ismerem, azt szeretnél inkább venni?- teszem fel a nagy kérdést a srácnak, és várom a választ, mert már jó lenne, ha eldöntené, hogy mégis mit akar, mert akkor arra megyünk. Közben tovább hallgatom őt, és a származásommal kapcsolatban tesz fel egy kérdést, vagyis pontosabban kettőt, de csak az egyikre tudok válaszolni, de azt nem tudom, hogy a Rufus név erre felé mit jelent.
-Angliában születtem. Tehát angol vagyok, de anyám félig magyar. Nem tudom, hogy a Rufus név errefelé mit jelent, de lehet, hogy a Rudolf a magyar megfelelője. És te, honnan származol?- teszem fel a kérdést, de a vigyort az arcán nem veszem észre, és azt se tudom, hogy azért tette fel nekem ezeket a kérdéseket, mert viccesnek találja a családnevemet. Ahogy egyre közelebb haladunk az általa kiválasztott árushoz, sikerül találnia olyan árust aki köcsögöket árul, erre a felfedezésére csak bólintok egyet, de különösebb figyelmet nem fordítok a kijelentésre. A srác sikeresen felveszi velem a tempót és  megpróbál mellém kerülni, így már valamennyire jobban hallom őt, és könnyebben tudok válaszolni a kérdésére.
-Igen a Navinébe járok, és eddig azért nem láthattál, mert a Levita ház tagja voltam tegnapig, még nincs szobám. Ágoston, örülök, hogy megismerhetlek.- kezet fogok vele, egy mosoly kíséretében, és tovább hallgatom őt, beszéde közben bólogatok, ezzel jelezve, hogy egyetértek vele, de nem vágok közbe szavába, és csak akkor szólalok meg, mikor ő már befejezte a mondandóját.
-Ebben igazad van, vannak olyan árusok akikkel vigyázni kell, mert átvernek. Még nem jártam Budapesten, bár anyai ágon magyar rokonaim vannak, de még sose jártam a fővárosban, de ha egyszer elmegyek, akkor majd kikérem a tanácsodat. Szerintem bárhol máshol lehet beszélgetni, ahol nincsenek ilyen sokan, és nincsenek árusok, például a Falatozóban vagy a Máguscsárdában, ott most biztos, hogy kevesen vannak és nyugodtabban tudunk beszélni. Szeretnéd, ha elmennénk innen, hogy nyugodtabban tudjunk beszélni? - teszem fel a kérdést, mosollyal az arcomon és várom válaszát.
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. szeptember 1. 14:11
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2014. április 7. 16:25 Ugrás a poszthoz

Sára és a Meglepi

Szinte felfoghatatlan számomra, hogy eltelt egy újabb év, és Jézusom, megint öregebb vagyok egy évvel, bár még letagadhatom. Már három éve vagyok itt, de az évkezdés még mindig nem változott semmit. Az újak megtudták, hogy melyik házba kerültek, azok, akik nem most kezdtek, találkoztak a régi barátaikkal, az új tanárokkal, és megköszönték a régieknek, hogy egy Elfogadhatóval átengedték őket a vizsgán, jó tudom, kivételek mindig is vannak. Mindenki máshogy reagál az évkezdésre: van, aki sír, van, aki szomorú, van, aki ásítozik, és ugyebár mindenki előtt ott van a kép, ahogy a stréber kis visszahúzódó fiú indiánszökdelés közben énekel, fütyül, és már úgy érezzük magunkat, mint "A muzsika hangja" című film forgatásán, még a madarak is kedvet kaptak dalolni, és mindenki aki eddig szomorú volt, erőt merített az éneklő fiút látván, és az iskola már együtt énekli a klasszikus film betétdalát. Na ilyen itt nincs, de itt vagyok én, aki nyugodtan sétálgat a bejárati csarnokban, és várom a csodát, azt a csodát, amikor az igazgató lesétál a lépcsőn, kezet ráz velem, és mosolyogva gratulál, amiért megnyertem a lottót, és engedélyt kér, hogy kifizethesse az utamat Hawaii-ra, ahol wellnes hétvégén vehetek részt, de ez nem átlagos hétvége, mert itt a varázsvilágban, egy ilyen jutalom egy évre szól, és ráadásul nekem soha többet nem kell vizsgákat írnom, sőt órára se muszáj bejárnom, de sajnos hiába állok ott a lépcső alján gróf Wickler György nem jön le, és nem is gratulál nekem. De ma mégis rám mosolyog a szerencse, érzem, pontosabban hallom, hogy valami mozog a hátam mögött - hiába kételkedtek, tényleg ilyen jó hallásom van, elvégre zenész vagyok vagy mi a szösz -, elindulok a hang irányába, és sikeresen átvergődve két diákon megpillantom a dobozkát, felszívom magam, hogy keményebbnek tűnjek, de pechemre még minimum ötven diákon át kell gázolnom, hogy elérjem a dobozkát, ezért inkább megkerülöm azt, és mire odaérek épségben a csomaghoz, már ott áll egy lány is, odalépek a legközelebbi kijárathoz, és ekkor veszem észre, hogy a hölgy Rellonos, na felcsillant a szemem, van Isten.
-Nem nyitod ki?-teszem fel a kérdést, tudom, hogy nem az övé, mert ha az övé lenne, akkor nem árválkodott volna a padlón a doboz, és ő most nem vizsgálgatná a csomagot. Kezemmel a pálcám felé nyúlok, de közben a kijáratot nézem, hogy ha a lány kinyitja a dobozt és valamit elszabadítani itt, akkor gyorsan letudjak lépni, inkább őt, mint engem. Én még fiatal vagyok, és nem akarok áldozat lenni.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. április 11. 17:59
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2014. április 14. 23:55 Ugrás a poszthoz

Mesélő,Sára, Meglepetés


Nagy nehezen kibontja a lány a csomagot, bár nem gondoltam, hogy megteszi, de végülis megtörtént. És lám, egy plüss állatka jött elő a dobozból.
~Na, de jó!~ sóhajtottam egyet, és tovább néztem az eseményeket. Az állatka Kumagorót vagy kit, kereste, és először azt hitte, hogy valamelyikünk az.
-Én Rufus vagyok, tehát nem engem keresel.-és a is kiderült, hogy nem is a lányt keresi, de azért folytatta a kis társalgást, ami számomra, kezdett egy kicsit ciki lenni, hisz azt feltételezte rólam, hogy a rellonos lánnyal járok, de még mielőtt tagdni tudtam volna az egész félreértést, a lány megelőzött és hallván amit mondott, gyorsan kihúztam magam, és bedobtam egy poént, ha már Sára ennyire tagadja az állítást, akkor nekem már tk felesleges az egészet tagadnom, ezért inkább bizonygatom, zt, hogy a lány totál belém van zúgva.
-Valóban nem ismerem, és nem vagyunk együtt, bár az előbb szerelmet vallott nekem, de én inkább elutasítottam.-kacsintottam egyet Sárára, és kíváncsia várta a lány reakcióját, aki időközben állatsimogatót hozott létre az előcsarnokban, azzal, hogy ölébe vette a meglepetést.
-Mi ez, állatsimogató? Jézusom!-forgattam szemeimet. -De most komolyan! Képes vagy az öledbe venni! Azt se tudjuk, hogy ki ő és honnan jött, lehet, hogy egy vérszomjas bestia, aki csak arra vár, hogy aranyos, jó lányok vérét kiszívja, amitől megfiatalodhat! Már, bocs- nézek a meglepetésre, majd folytatom. -Nyugi, plüss mókus, ebben az iskolában éhen halsz, ha tényleg ez a célod! És mi van, ha veszett, vagy valami betegsége van? Én nem simogatnám a helyedbe, de te tudod! Én szóltam.-ezzel befejezem kis mondókámat, és hátat fordítok nekik, de még nem megyek el, várom azt a valamit, ami miatt azt mondhaom a lánynak, hogy "na, én megmondtam!"
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2014. április 14. 23:57
Rufus Saron
INAKTÍV



RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2014. augusztus 19. 17:26 Ugrás a poszthoz

Gwen Laura Kimiko Jones

A mai napon úgy döntöttem, hogy nem fogok egész nap bent ülni a kastélyban, és a vizsgákon parázni. Ezért én Sir -aki általában nem sír-, Rufus elhatároztam, hogy kimegyek kalandot keresni. Először elkezdtem keresni a bokorban, majd a fák tövében, a réten, a kviddicspályán, de nem leltem rá a kalandomra. És ekkor döntöttem úgy, hogy bizony elmegyek egy olyan helyre, ahol még nem jártam. Bár több ilyen hely is van, de én most a temetőbe mentem. No, nem kell megijedni, nem azért mentem a temetőbe, mert komolyan vettem azt a kis szállóigét, hogy "ásd el magad!" Mondjuk nem is tudom, hogy miért is mentem a temetőbe, talán kíváncsiságból. Nem kellett sokat sétálnom, hogy elérjek a helyre. A temetőben elkezdtem nézegetni, hogy ki mikor született és mikor hunyt el. Voltak elég régi dátumok, sírok is. Jó, tudom ez bizarr, de érdekes. Elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyi mindent élhetet át az illető, hogy mennyi szép és milyen sok rossz napja volt élete során. A történelem itt elevenedik meg leginkább, ezekre a sírokra írt számokon lehet a legjobban visszaemlékezni, hogy nagy történelmük során, éppen akkor mi zajlott, amikor Kiss Pista 6 éves volt. Fantázia, bizony az egész egy jól működő képzeleten múlik. Elképzelni, hogy az emberek hogyan élték meg mindazt, amit én csak a könyvekből olvastam, tanultam. Érdekes, de bizarr is egy kicsit. Csak sétálgattam a sírok között, olvastam a neveket, és a dátumokat, közben semmi mással nem törődtem. Nem érdekelt, hogy ki megy el mellettem, ki néz rám furcsán. Semmi nem érdekelt, csak egy kicsit olvasgattam. És közben beugrott egy nagy klasszikus, talán egyik legismertebb műve. Az is a hallottakról szól, pontosabban a táncukról, ez nem más, mint Saint-Saëns: "Haláltánc" című műve. Nem örültem volna neki, ha előttem elkezdtek volna táncolni a kísértetek.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. augusztus 31. 17:12
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rufus Saron összes hozzászólása (59 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel