Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- De ez dobogós lenne.
Vágja rá szinte azonnal. Nem akarja ő bántani a lányt, távol álljon tőle. De egy ilyen elkeseredett lépést az ember akkor kényszerül tenni, ha tényleg egyedül érzi magát, és bajban van. Vagy pedig, elment az esze. Kornél még nem döntötte el, hogy melyik csoportba ossza be a mellette álló háztársnőjét. Talán egy picit mindegyik, a kétségbeesés és az egyedüllét nagy úr, ezt ő is tudja. De legalább Manda nem rest segítséget kérni, ő maga soha nem lenne képes ilyesmire, inkább ásná el magát, mintsem valakit ilyesmire kérjen, de hát, nem vagyunk egyformák.
- Most akkor mégis mit akarsz?
Szól oda egy fokkal mélyebb hangon, határozottabban, ezzel meg is ijesztve az apróságot. Elkomorul, majd, hogy helyrehozza a hibáját, gyorsan felrakja Lilit a csúszda tetejére és fél kézzel fogva leengedi, figyelve, hogy a törpének sírása áll-e még a szája. De Manda attól még megkapja a hűvös, sötét pillantásokat, csupán a kislány felé nézve fordul ki magából a Rellonos és vesz fel egy viszonylag szerethető arcot. Kezd összezavarodni. Épp csak idejött, felajánlotta a segítségét az igaz, de sosem gondolta volna, hogy ilyen szinteken van rá szükség. Nem mintha egyébként nem tudta volna elképzelni magát apa szerepben. Ha másért nem is, Mandáért megtenné. A pletykák már régen nem érdekeltél, így a dolognak ezzel a részével nem is foglalkozott, egy pillanatig sem.
- Ugye nem ezzel a szöveggel próbáltad meg meggyőzni az apját, hogy maradjon veszted?
Még hogy ne ígérjen semmit! Elégedetlenül csóválja a fejét. Itt egy élő lélegző emberkezdeményről van szó, nem pedig holmi plüssállatról. Nem teremti le a lányt, semmi értelme nem lenne, valószínűleg csak őt akarta ezzel megnyugtatni. Mindazonáltal Kornél úgy van vele, hogyha ebbe belekezd, akkor rendesen akarja csinálni, nem pedig csak úgy tessék-lássék módon. Elkapja a kislányt, visszarakja a hintába, lök rajta egyet, majd Manda keze után nyúl, átkarolja a nyakát és nyom egy rövid puszit a fejére, amolyan békítő szándékkal. Nem akarja ő bántani, esze ágában sincs, csupán szeretné egy kicsit észhez téríteni.
- Ezt mintha láttam volna már valahol.
Élénken emlékszik még az első percekre, amikor Olivért látta apaként. Ott volt. Fal fehéren, a hányinger minden gyönyörével megáldva. Az ijedtség, amit akkor látott a barátja arcán, belevésődött az agyába, még máig maga elé tud idézni minden egyes részletet.
- Emlékeszem rá, mikor Noel megszületett...
Kezdi kicsit ábrándozva, soha nem osztotta meg senkivel ezt az élményt, túl mély és személyes volt, de úgy érezte, ebben a helyzetben ideillik, valamivel meg kell nyugtatnia a lányt, és mi lenne az, ha nem más nyomora?
- ott voltam. Soha nem fogom elfelejteni Olivér arcán az ijedtséget, falfehér volt, Noel korábban jött, mint kellett volna, veszekedtek, mint általában. Aztán, amikor megszületett, Olivér belehányt az első kukába, Lexine pedig sírt. Egyikük sem akarta.
Meredten bámult előre, monoton hangon sorolta az események, ahogy a lelki szemei elé kúsztak. Végül elhallgatott, lepillantott Mandára, majd lassan elengedte.
- A gép nem mindig azt dobja, amit szeretnél, a te feladatot az, hogy kihozd a legjobbat az egészből.
Vigasznak szánta, bár fogalma sins, hogy mennyit segített vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valójában nem is kellett volna gondolkodnia a dolgon. Tudta, hogy az a helyes, ha felajánlja a segítségét, mégis inkább maga ellen viaskodott, természetellenes volt az, amit Manda akart tőle. A hozzá hasonlóknak nem szokott gyere lenni, vagy legalábbis nem sűrűn és itt most nem csak a vérfarkasságról volt szó, ő maga emberalakban sem volt egészen labilis, mégis sokat jelentett neki, hogy az előtte lány, aki már anyuka volt, nyugodt szívvel bízta volna rá a csöppségét. Szerette Lilit, és Mandát is, ez nem képezte vita tárgyát, azt is tudta, hogy Zora megértné, ha néha-néha lelépne. De ő mint apa? A gondolat egy kissé visszás volt, nem ő csinálta, most mégis neki kellene szenvednie vele? Legszívesebben beverte volna a gyerek képét, aki csak úgy szó nélkül itt hagyta. Hogy lehet hoppon hagyni két ilyen szép, törékeny dolgot. Oldalra billentett fejjel figyelte, ahogy Manda kiveszi Lilit a hintából, közelebb lépett hozzájuk és óvatosan végigsimította az ujjával a kislány arcát.
- Senki nem várja, el könyörögj.
Közli mély, bariton hangján, az arcára egy csúfos mosoly kúszik. Ő sem az a fajta, sőt, ha jobban belegondolunk egyik Rellonosnak sem kenyere az, hogy a földön csúszva szégyenüljenek meg, akkor lenne baj, ha Amanda ezt bevállalta volna. Egy pillanat erejéig égnek emeli a tekintetét, beletemeti az arcát a tenyerébe, majd megfogja a lány derekát és elkezdi kihúzni a játszótérről.
- Menjünk haza.
Bólint szigorúan, ennyi friss levegő bőven elég volt mára, az pedig, hogy ezek után miről volt szó kettőjük között, nem tartozik senkire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annyi helyre vihette volna Emmát, de a világ összes helye közül pont ide hozta. Erre pedig nyomos indoka volt. Bár a lány nem tudta, hogy hová készülnek így a tél derekén és miért pakoltatja ki vele a téli ruhákat, mégis konokul hallgatott. Fontos volt, hogy a lány ne sejtsen semmit. Tartott tőle, hogy ellenkező esetben talán nem jönne vele, megrémülne és akkor az egész tervének annyi. Pedig fontos volt, több okból kifolyólag is. Nem csak azért, mert ki akarta szakítani a hétköznapokból, nem azért, mert úton volt a közös gyerek, hanem mert a világ legboldogabb mosolyát akarta látni az arcán.
Többször volt már Tenerifen, de mindig csak rövid látogatásokat tett ide, nem maradt tovább két-három hétnél, marasztalhatták az ottaniak bármennyire, ő konokul visszatért Magyarországra. Mégis, akárhányszor itt volt, máshogyan érezte magát. Az örök tavasz szigete volt, kellemes meleg, a világok állandóan nyíltak, az emberek nem törődtek sem az idővel, sem a pénzzel. Olyan volt, mintha kiléptek volna a való életből. Pontosan ezért volt tökéletes a helyszín. Nem voltak itt családtagjai, sem pedig ismerősei, annál sokkal erősebb kötelék húzta a szigethez. Nem volt soha az az osztozkodó típus, a társaságot sem kedvelte különösebben, de valamilyen furcsa okból az itt élő nagyobb vérfarkas csoportot bátran a falkájának merte hívni. Ők más útra léptek, mint Kornél. Összetartottak, letelepedtek, családot alapítottak és a csoport húsz, harminc fősre dagadt az utóbbi néhány évben, az etnikai különbség itt semmit sem számított, akit kitagadtak és elvégezte a próbát, azt tárt karokkal várták, ahogyan őt is. De hiába volt itt hozzávaló lány, szerető, gondoskodó család, nem kellett neki. Most azonban mégis visszatért ide, mert ha családot kellene választani, akkor ők lennének azok. Emma szüleit már hetekkel az esemény előtt tájékoztatta, sőt, külön az apjával is beszélt, mert az engedélye és az áldása fontos volt neki. Az itteniek leszidták volna, ha nem szertartásosan veszi el azt, aki mellett egy életen át ki akar tartani. Bizony, nem csalás, nem ámítás.
Mire megérkeztek, már mindenki itt volt. Az első este, a fekete parton sétálva kérte meg Emmát, aki igent mondott neki és visszatérve látszott az arcán, hogy mennyire meglepődött, hogy a vacsoraasztalnál nemcsak új ismerősök, hanem a családja is várta. Kornél családja közül senki nem volt jelen, egyedül Olivért, Lexit és Madnáékat hívta meg, más nem volt fontos.
A szertartást rá két napra tervezték, az Aranyparton, naplementében. Ez volt az az idő amit a farkasok leginkább magukénak éreztek, elemükben is voltak rendesen, alig bírták ki bekiabálás nélkül a ceremóniát. Kornél is így érezte magát, nevetett, látszott, hogy a saját közegében mennyivel felszabadultabb. Az esküt csókkal pecsételték és immáron mindkettőjük kezén ott díszelgett platina gyűrű, amitől csak esküjük megszegése árán tudtak megszabadulni. A fogadás szintén a parton volt, egyszintes hatalmas ház volt, aminek a part felőli fala teljesen üveg volt, mégis belépve az ember úgy érezte magát, mintha egy több százéves épületbe lépett volna be. A dekoráció is pazar volt, illett Emma stílusához.
Mindezek után, még a vacsora előtt Emma hivatalosan is a falka tiszteletbeli tagja lett és ezzel együtt az egyetlen ember is közöttük. Kornél számára fontos volt, hogy befogadják őket, mert ez azt jelentette, hogyha vele történik valami, akkor ők majd helyette is oltalmazni fogják. Fura szertartás volt, a nagy része kívülállók számára talán érthetetlen, de Kornélnak sokkal fontosabb volt ez, mint mikor a parton tették le az esküt. Megnyugodott, mikor az egész véget ért és leülhettek a vacsorához. Az asztalok roskadásig voltak pakolva étellel, folyt az alkohol és egészen eddig még egy szót sem tudott váltani a feleségével. Épp koccintásra emelte poharát, a tekintete az asztalnál ülő lányra siklott, aki épp az édesanyjával beszélgetett. A hangzavar egy pillanatra alábbhagyott, majd mikor Santiago megveregette a vállát, elvigyorodott és beleivott a poharába. Jó pár ilyen körön volt már túl, de nem ártott meg neki. Most viszont már szeretett volna egy kicsit Emmához is odamenni. Így megfordult, elnézést kért - máskor nem tette volna, de itt fontos volt a tisztelet - és odasétálva megkerülte az asztalt és Emma széke mögé állva lehajolva átkarolta a vállát.
- Hogy vagy?
Biztosan fárasztó lehetett neki a mai nap, hiszen nem volt egyedül, próbált figyelni arra, hogy kíméljék őt amennyire csak lehetett, de egyúttal erősnek kellett mutatkoznia, hogy méltó legyen egy farkashoz. Kornél ezt hülyeségnek tartotta, de itt egyedül volt ezzel. Sok volt a szabály és még több a hagyomány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hagyja magát lentebb húzni, még akkor is, ha ez a méretei miatt lassabban ment, mint ahogy Emma követelné, de megoldja, úgyhogy örömmel csókol vissza a feleségének. Nem gondolta volna, hogy ez az egész majd ilyen hatással lesz rá. Ő lepődött meg a legjobban, hogy mennyivel máshogy érzi itt magát és a helyzet is a legjobbat hozta ki belőle. Képzeletbeli nagy hátba veregetés jár neki, amiért ide szervezte ezt az egészet. Az ujjai végigsimítják a csók végén a lány nyakát és mikor rájön, hogy Emma fel szeretne kelni, kicsit hátrébb áll és a kezeit felé nyújtja, hogy segíthessen a mozdulatban. Látja rajta, hogy sokat kivett belőle ez a nap, ismeri már annyira, hogy ezt megtudja állapítani.
- Büszke?
Felvonja a szemöldökét. Nem ez a legjobb szó rá. Ha tényleg őszintén be kellene vallania Emmának, mit érez most, a legközelebb a "szerelmes" szó állna hozzá. A mai napon, mikor meglátta őt a fehér ruhában érezte először ezt. Kicsit talán később, de jobb később, mint soha alapon meg van elégedve az eredménnyel, mert nem gondolta volna, hogy valaha ehhez közeli élményben lesz része, hiszen a legtöbb esetben ő üres. De most nem, talán ettől is érzi jobban magát. Miközben azon agyal, vajon milyen választ is adjon a lánynak behúzza a kisebb tömegbe a táncér közepére, az egyik kezét a derekára simítja, a másikkal a kezét fogja és hiába gyors a keze és ugrálnak körülöttük és mégis egy lassú tempót vesz fel. Ma senki nem fog emiatt rájuk szólni. Tud táncolni, csak épp nem szeret így ez sem okoz gondot neki, de legalább Emmának újabb meglepetést okozhat vele.
- Nem ez a legjobb szó rá. Boldog vagyok, hogy befogadtak, ez nagyon fontos volt nekem és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy Constanza elfogadja a választásomat.
Az öreg nő felé sandít, aki a sarokban ülve figyelte az eseményeket, mellette két fiatal fiú állt, de egy szót sem váltottak egymással. Constanza volt az egyetlen, aki még rigolyásan ragaszkodott a szokásokhoz, a férje elvesztése után pedig csak még szigorúbb lett a "törvényeikkel" kapcsolatban. Így is elég nagy szálka volt a szemében, hogy Kornél nem él velük, most pedig, hogy egy embert választott magának még képlékenyebb volt a dolog, arról nem is beszélve, hogy Kornélnak arról is be kellett számolnia, hogy a baba is úton is van, aki egészen eddig a pontig az ő szótárában a törvénytelen szó alatt szerepelt. Sok indok közül pont ezért volt különösen fontos, hogy egybekeljenek. Mielőtt azonban folytatja az eszmefuttatást forgat egyet a lányon és utána visszahúzza magához, jó közel.
- A többieknek viszont nagyon tetszel, persze ez a fiúk körében ez természetes, de Adelita is különösen szimpatikusnak talál.
Hallani a hangján, hogy teljesen más síkon beszél a nőről, mint a falka többi tagjáról és ennek az okát valószínűleg a lány is sejtheti. A hosszú fekete hajú, magas lány egykor egészen más megvilágítást kapott az életében és ha maradt volna, akkor talán most nem a szőke szépséggel táncolna itt. Adelita nagyon szép volt, de Kornél ízlésének kissé túl vad, markáns. Nem mindig jöttek ki jól, hiába voltak annyira közel egymáshoz. Mára ennek már nyoma sincs, legalábbis Kornélban nem, a lány pedig úgy tűnt tiszteletben tartja a választását és visszavonulót fújt. Elvigyorodik, hogy egy kicsit oldja a feszültséget, igyekezett ezeket a dolgokat úgy intézni, hogy Emma ne sejtsen belőle semmit, mert akkor biztosan túlreagálta volna, az pedig senkinek nem lett volna jó. Most már túl vannak rajta, családtagnak tekintik őt is és ha valami problémája lesz, itt mindig lesz egy helye. Bár, ez nem esküvőre való téma, majd egyszer megbeszélik, de nem most.
Mikor már a második szám is véget ért elengedte a lányt és megtapsolta a zenekart, akik bejelentették, hogy a vacsora tálalva van. Megvárta, míg a tömeg eloszlik a tánctérről, csak aztán vezette Emmát az asztalukhoz. Amin megjelentek a pincérek és letették az ételt Constanza felállt, mondott néhány szót spanyolul, Kornél nagyon figyelt, mert a spanyol tudása megkopott kissé az utóbbi időben a teremben egy pisszenést sem lehetett hallani, csak a végén rikoltottak fel többen is, Kornél pedig nevetve csóválta a fejét. Jellemző. Amint az öreg hölgy helyet foglalt, a társaság, leginkább Kornél oldaláról rávetette magát a vacsorára, ő azonban hátradőlve figyelte az eseményeket, tekintete ismét Emmára vándorolt. Végigsimította a hátát és a fejével az étel felé bökött.
- Alig ettél ma, láss neki. Fontos, hogy egyél.
Kissé talán szigorú, de ennyi még ebben a helyzetben is belefér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Máskor talán nem venné ilyen könnyen a dolgot, de most felnevet. Emma félelmei alaposak voltak, ő is félt, de hamar rájött, hogy semmi értelme. Elért már itt egy olyan szintet, hogy tiszteljék a döntéseit és ha nem is fogadták volna el, de nem firtatták volna, hanem annyiban hagyják. Ettől eltekintve a legjobbat kapta, hiszen amint tisztázta a helyzetet, mindenki mellé állt.
- Ha megpróbálta volna, megöltem volna.
Von vállat könnyedén, miközben az asztalhoz sétálnak. Igazat beszél, ez kívül esik a vicc kategórián. Nem ez lenne az első eset, hogy öl, egy hullával több vagy kevesebb már igazán nem szoroz, úgyis a pokolra kerül. De legalább az odaút kellemes lesz, főleg ahogy a helyzet kinéz.
Miután leültek és előtört belőle a hajcsár ő is előredől, hogy nekikezdjen a vacsorának. Nem volt felkészülve arra, ami ezután jött. Bár már jó ideje egy pár voltak, a szerelem témát valahogy elkerülték. Talán tudat alatt, vagy épp tudatosan Emma nem akart belőle hazugságot, de még csak fél igazságot sem kicsikarni. Most viszont jött a vallomás. Egy pillanatra megdermed, hirtelen még visszacsókolni is elfelejt. Őt nem ilyen helyzetekre képezték ki, határozottan nem. Így nem csoda, hogy lefagyott, de amint a lány elhúzódik ő is lassan észhez tér. Kezeivel a lány felé nyúl, lágyan simítja végig az arcát, miközben azon gondolkodik, vajon mit mondhatna erre. Olyan hirtelen tört ki a lányból, ha legalább lenne ideje megvizsgálni ezt az érzést.
- Én is téged.
Szereti, a maga módján tényleg szerelmes belé, bár az érzés nagyon új neki, ma fogalmazódott meg benne először és nem volt kész arra, hogy ezt így ebben a formában közölje. Emma sokkal többet jelentett neki puszta érzésnél, ezt nem lehetett csak úgy egy szóval kifejezni, viszont arra, amit érez még ember nem talált ki szavakat, talán csak egy farkas tudna, de ők nem foglalkoznak ilyesmivel. Visszafordul az ételhez és befejezi a vacsorát, ami igen hosszadalmas, mert közben igyekszik beszélgetni a körülöttük ülőkkel. Vált néhány szót Emma szüleivel, Zoéval és nem egyszer előfordul, hogy átkiabálva az asztalok túlsó végére kommunikál. A vacsora végeztével hátradől, kicsit lazít a nyakkendőjén.
- Egyél csak nyugodtan, azt hiszem elfogok bírni vele.
Még egy kacsintás is kitelik tőle. Fő, hogy pótolja az energiát. De még nem végeztek, korán sem. Ezután jön csak az igazi buli. Az emberek nagy része szintén végzett az evéssel, bár vannak repetázók, de a tánctér ismét megtelik, a fények is halványodnak, a zene megint felhangzik.
- Azért remélem, hogy a torta még beléd fér.
Pillantása megállapodik a lányon, mint az este már oly sokszor. Tekintete lesiklik a lány kezére. Észrevette, hogy mostanában ez Emma szokásává vált, de nem tette szóvá, örült neki, hogy van valami ami tényleg boldoggá teszi őt, amitől kiteljesedhet. Kezét a lány kezére csúsztatja és úgy figyeli a táncoló tömeget, egészen addig, amíg meg nem érkeznek srácok, hogy elrabolják Emmát táncolni. Vált velük néhány szót spanyolul, majd felvonja a szemöldökét. Hát igen, eljön az a pont, amikor engednie kell, hogy más is hozzáérhessen a feleségéhez, de ez sokkal nehezebb, mint az először gondolta volna. Az engedélykérésre elmosolyodik és Emma felé fordul.
- Azt kérdezik, megtisztelnéd őket-e egy tánccal. Nekem úgyis beszélnem kell...mindegy, menj táncolj velük.
Felkel, majd felhúzza Emmát is a székről és a kezét jelképesen átadja az egyik fiatalabb srácnak, egy nagyon is állatias morgás keretében, ami nevetést vált ki belőlük. Majd ezután eltűnik az asztalok között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem fűlött a foga a beszélgetéshez, de mindenképp át kellett esnie rajta. Mivel az este további részében nem akart ezzel foglalkozni, inkább most odament, hogy meghallgassa a szokásos okítást. Minden ami elhangzott számára természetes volt, de tudta, hogy türelmesnek kell maradnia, ez persze nehezebben ment, mint kellett volna. Fél szeme mindig a lányon volt, hogy esetleg közbelépjen, ha durvulna a buli. Bármennyire is megbízott a fivéreiben, tudta, hogy ha zene van és alkohol, akkor a fiatalok agya gyorsan elszáll.
Mikor végeztek, Kornél gyorsan felállt, alig láthatóan fejet hajtott, vagy legalábbis valami biccentésfélét alakított az öreg hölgy irányába és a táncparkettet kezdte kémlelni, de már sehol nem látta a feleségét. Összevont szemöldökkel indult el a két fiú irányába, akik épp sört vedeltek.
- Hol van?
Kérdezte, kissé talán túl erőszakos volt, de nem tehetett róla, folyamatos rémképek gyötörték, hiszen ismeretlen helyen voltak és mi van ha esetleg Emma rosszul lesz? Vagy elesik? Szörnyű dolgok leselkedhetnek rá egy ismeretlen helyen. Persze, rögtön megkapja a választ, hogy a barna hajú lány lekérte és valahol kint lézengenek, beszélgetés címszóval, ami nem sejtet túl sok jót. Kezdte úgy érezni, hogy ezt józanul nem fogja bírni, így mielőtt utánuk indult a sört azért elszedte az egyiküktől. Halk léptekkel indul el a utánuk, majd kellő távolságban tőlük megáll és zsebre vágott kézzel, a sörét kortyolgatva nézi a két nőt. Mindketten fontosak voltak neki, ugyan mindkettő máshogy, de hozzátartoztak az életéhez mindketten, visszavonhatatlanul. Furcsa volt őket egyszerre, egy helyen látni, ráadásul úgy, hogy beszélgetnek. Emmából bármikor kinézte volna, Mandából viszont annál kevésbé, ezért ez a húzás igencsak meglepte, mindazonáltal nem akart közbeavatkozni, amúgy sem tudta volna elképzelni magát a két nő között, de így távolról egészen szép látvány volt. Mikor Manda magára hagyta, nem engedte, hogy csak úgy elmenjen mellette, inkább odanyújtotta a sört neki, amit eddig kortyolgatott. Tudta, vagy legalábbis gondolta, hogy ezután a barnának is szüksége lesz rá, mert nem akármilyen beszélgetés lehetett. Csak eztán megy oda Emmához, megáll mellette és megtámaszkodva a korláton lenéz a nőre.
- Mit akart az a némber?
Hallani a hangján, hogy jól szórakozni, a beszólást sem gondolja egészen komolyan, de furdalja az oldalát a kíváncsiság. Vajon ki kell bármit is magyaráznia? Vagy esetleg titkos dologról volt szó? Amolyan csajos beszélgetés? Reménykedett benne, hogy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Manda, gratulált?
Nehezen hitte el ezt a lányról, bár fogalma sem volt, hogy mi volt az igazi véleménye erről az egészről, hiába próbálta meg belőle kiszedni Kornél párszor, leginkább csak undok válaszokat és homályos szúrásokat kapott. Így aztán kénytelen volt azt gondolni, hogy Manda esetleg ironizált Emmával, csak a lánynak a felhők felett nem esett le. Vagy tévedett volna? Akárhányszor hozakodott elő a témával annál biztosabb volt benne, hogy ez a helyes döntés. Először csak maga miatt gondolta így, aztán elkezdte az egész helyzetbe belelátni a lányt is. Jót akart neki. A mai napig úgy gondolta, valahol mélyen legbelül, hogy Emma túl jó volt neki, sokkal jobbat érdemelne nála. Egy normális életet, valaki mellett aki nem élvez gyilkolni és aki mindig mellette tud lenni, mindenféle hátsó szándék nélkül. De aztán újra meg újra győzött az önzőség. Nem akarta mással látni a nőt, nem akart belegondolni abba, hogy valaki majd egyszer a helyébe a lép és abban is egészen biztos volt, hogy senki mellett nem lenne nagyobb biztonságban, mint mellette. Ismerte a saját határait, korlátait, tisztában volt a hibáival de ugyanakkor az előnyeivel is. És végül erre a döntésre jutott. Lepillantott a szöszkére, aki időközben úgy navigál, hogy elé kerüljön. Észre sem vette, talán túl mélyen leragadt a gondolataiban, de most itt van és meg kellett állapítani, hogy jól állt Emmának a fehér. De ez egészen addig tartott, amíg rá nem jött mire készül a lány. Abban a pillanatban lefagyott, mindössze csak az arcéle feszült meg, másra nem volt képes. Nem szerette az ilyesfajta közeledést, nagyon kevés embertől tűrte el, de most megpróbálta összeszedni magát és ökölbe szorítva a kezét hagyta, hogy Emma megérintse az arcát, de ennyi nem volt elég a nőnek, kísértette a sorsot. A kezét rásimította az arcára, Kornél pedig felszisszent és egy gyors mozdulattal, ahogy a pók szokott lecsapni megragadt a lány csuklóját. A szeme szikrákat szórt, de igyekezett, nem akarta bántani, így beharapta a száját, elengedte a lány és lehajolt hozzá, lassan, hogy megcsókolhass. A csók közben persze már könnyebb volt a saját malmára hajtani a vizet, a kezeket lefejtette az arcáról, és kicsit lentebb guggolva összefonta a karját a lány combján, hogy megemelhesse. Vigyázott a lány pocakjára, gyengéd volt, amennyire csak tőle telt.
- Azt hittem előadja, hogy mennyire nem tud minket elképzelni, ketten...sokszor megkérdezte mit szeretek benned.
Nem akarja nagyon részletezni a dolgot, inkább csak a tekintetével teszi hozzá a részleteket, a vigyorából pedig a maradék leszűrhető. Felröhög, majd meghallja a nevét, látja a tömegen keresztül a tortát, úgyhogy Emmával a karjában elindul befelé, hogy végre felvágják a tortát. Mikor ott vannak leteszi a lányt és felveszi az hosszú éles tortaszelő kést és félig a lány felé nyújtja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akarta kiadni magát, eszében sem volt. Amiről ők beszélgetnek, az általában kettőjük között marad, ahogyan minden más is velük kapcsolatban. Nem egyszer voltak együtt, a viszonyuk ami az esetek többségében nem volt baráti, csak azóta fordult át barátságba, mióta Manda hozzáment Gerghez. Tehát elég szoros a viszonyuk, ami pedig közöttük zajlik az köztük is marad. Ettől függetlenül azonban nem akar hazudni a feleségének, kár lenne így kezdeni a szorosabbra fűződött kapcsolatukat, így jó ideig hallgat, nem akar válaszolni, helyette inkább visszaviszi a lány a dolgok közepébe és már szeli is a tortát. Az első szeletet annak rendje és módja szerint megkóstolják, s bár Kornél utálja az édeset, azért megküzd a falattal, de biztos benne, hogy ő többet nem fog belőle enni. Már ettől a kis adagtól is felfordult a gyomra. Hogy lehet szeretni a tömény cukrot? Ő undorítónak találja. Ez azonban a többieket nem akadályozza meg abban, hogy elfogyasszák az esküvői torta nagy részét és mikor végre mindenki kapott belőle, Kornél szel egyet Emmának is, majd a tányérral a kezében visszahúzza a lány az asztalukhoz, hogy leülhessenek. Úgy tűnik, ez is, mint a többi fogás remekül el lett találva, bár már nem fogyasztják olyan csöndben mint a vacsorát, hála az felszolgált alkoholnak. A zene sem hallgat el és ahogy fogy az édesség, úgy telik meg a tánctér ismét. Ő maga már nem szeretne visszamenni a tömegbe, úgy van vele, hogy ennyi bulizás és jókedv bőven elég volt az elkövetkező húsz évre, legalábbis számára biztosan. Nem akarja a lányt megfosztani ettől az élménytől, de hamarosan kénytelen lesz rá, mert Emma már fáradt, és még ő akar belőle kapni egy kicsit. Hiszen ma mindenkivel megosztozott rajta és ez a gondolat feldúlta, annyira, hogy egy percig biztos volt benne, hogy azt sem várja meg, hogy megegye a tortát. De erőt vett magán, ez a lány napja, úgyhogy inkább hátradőlt és beszélgetett még egy keveset az asztalnál lévőkkel.
Mikor azonban az utolsó szelet torta is elfogyott, az óra már jócskán hajnalt mutatott, úgyhogy ideje volt véget vetni a bulinak. Jobban mondva, nem vet véget neki, a többiek nyugodtan szórakozhatnak itt reggelig, a maguk részéről ennyi volt. Úgyhogy következhetett a menyasszony rablás. Zsebre vágott kézzel lépdelt Emma mögé, akit valaki ismét a tánctérre vonszolt és ahogy mögé ért, a derekánál fogva elkapta és könnyedén felemelte. Vigyorral az arcán, nem foglalkozva a tapssal és a füttyszóval vitte az ajtó felé, hogy végre visszavonulhassanak, kettesben.