36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Reviczky Kornél összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 7. 21:54 Ugrás a poszthoz

Olivia

Nem az a táncolós fajta, sosem volt az. Legtöbbször kényelmetlenül érzi magát a tánctéren, olyan érzése van, hogy mindenki őt bámulja, hogy nevetnek rajta...lehetséges az ezek az érzések gyerekkorából maradtak meg, de még mindig erősen élnek benne, akárhogy is próbálja elnyomni. Itt viszont senki nem figyel rá, mindenkit valami más köt le, ráadásul sötét is van, csak a villódzó fények világítják meg őket egy pillanatra. A zene üvölt, a szövegét még csak véletlenül se érti, bár nem is biztos benne, hogy az egy-egy szó amit a hangfalakból szól egyáltalán értelmes összefüggő mondatot alkot, de nem is érdekli. Jelen pillanatban egészen más az, ami a leköti a gondolatait. Ő annyira próbál jó lenni! Minden erejével azon van, hogy megváltozzon, hogy méltó legyen arra, hogy szeressék, de egy-egy sötét gondolat mégis visszarántja. Hiszen ő egy szörnyeteg, soha nem élhet normális életet, még akkor sem, ha akarna, hiszen a természet körülményei megakadályozzák. Örökké titkolóznia kell majd, ha az emberek megtudják az igazat megint csak a társadalom peremére kerül, az egyéb problémái sem fognak soha elmúlni, csak elnyomni lehet őket. Gyógyszerek, a farkas pofája a pocsolyában, sikolyok, a dübörgő zene. Egy pillanatra egészen elfogja a hányingert amikor ismét feleszmél, hogy ő soha nem lesz normális, még akkor sem, ha belegebed. Még ha nem is lenne vérfarkas, még akkor is csak selejtnek minősülne. Már nem is hallja a zenét, a teste automatikusan lép valami ritmusra, egész egyszerűen elsötétül előtte a világ így esélye sincs észrevenni, hogy Olivia közben szembefordult vele. Ha magánál lett volna abban a pillanatban, lehet, hogy eltolta volna. De a csók egész egyszerűen kirántja abból az állapotból amibe saját magát lökte. A tüdeje megtelik oxigénnel és szinte reflexszerűen mozdulnak meg az ajkai. A karjait a lány köré fonja, lehajol hozzá, hogy mindkettőjüknek egyszerűbb dolga legyen, aztán egyszer az egész abbamarad. A lánykezei lehullanak róla és mintha mentegetőzne. Kornél azonban nem engedi el, a kezei továbbra is a lány csípőjén nyugszanak, kifújja a levegőt, megrázza a fejét, majd egy mielőtt még meggondolná magát, megemeli Oliviát, az egyik kezével tartja, hogy egy szinten legyenek és a szemébe tudjon nézni a másikkal végigsimít a gerincén majd a tarkójánál fogva közelebb húzza magához és most ő csókolja meg, erőszakosan, követelőzőn. Nem valami kedves mozdulat egyik sem, de hát, ez a vele jár.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 7. 23:03 Ugrás a poszthoz

Olivia

Jó ideig nem foglalkozik semmivel. Egész egyszerűen belefeledkezik a csókba és minden pillanatát megbecsüli. Nem kell felesleges gondolkodnia, aggódnia és problémát kreálnia. Mert az agya a nap minden percében ezt teszi, akaratlanul is mindig mindenben a hibát keresi, hiszen valahol ő maga is egy hiba. Hiba az, hogy akkor éjszaka életben maradt, sokszor kívánta bár meghalt volna. Az egész lénye természetellenes és ez átitatja a mindennapjait, de a legtöbbször megtud vele birkózni, csak másra kell fordítani a figyelmét, vagy a kelleténél egy kicsivel többet kell bevennie a csodabogyóból, ez attól függ mikor milyen hangulata van. Most viszont egészen addig csókolja Oliviát ameddig a lány el nem húzódik. Kornél összevonja a szemöldökét és hallgatja a lány szavait. Ő azért ezt nem vette ennyire véresen komolyan. De úgy tűnik, talán ismét félreértették, nem ez lenne az első eset. Azt hitte, jól tudják magukat érezni, tetszett neki a lány és ha nem cipelnék a saját batyuikat akkor talán esélyük lett volna egy szép estére, de ha nem hát nem. Ő biztosan nem fogja erőltetni a dolgot.
 - Kérlek.
Mondja szívélyes hangon, miközben leteszi, és egy lépés tesz hátrafelé, jelezvén, hogy neki igazán mindegy. A zsebébe süllyeszti a kezeit, sem a tekintetén, sem az arcán nem látni semmiféle érzelmet, mert valójában nincs is. Ha Oliviának ez a szíve vágya, akkor hát megkapja, ő biztosan nem fog sem kiakadni, sem pedig erőszakoskodni. Egyszerűen csak megvonja a vállát, és felteszi a kapucnit a fejére.
 - Kint megvárlak, ne csapolj meg senkit, ha lehet.
Nem kiabál, tudja, hogy ha normál hangerővel beszél, az Eridonos akkor is tisztán fogja hallani minden egyes szavát. A következő pillanatban pedig már meg is fordul és ügyesen eloldalaz az emberek között a kijárat irányába. Követi a friss, hűvös levegő illatát, ami józan gondolatokat ígér neki. Amint kiér, rögtön tudatosul az agyában mennyire büdös volt odabent, és meleg. Magán érzi még azokat az embernek a szagát is, akik véletlenül érintkeztek vele, undorító. Kicsit odébb sétál a bejárattól, közben előveszi a cigiért és az öngyújtóját és egy laza mozdulattal rágyújt. Ráérősen füstöl, hiszen sehová nem siet.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 8. 21:34 Ugrás a poszthoz

Olivia

Ráérősen szívja a cigijét, hiszen nem siet sehová, nem mérges nem ideges, leginkább üresnek titulálná magát. Hiszem nem érez semmit, ő az a fajta aki nehéz megmozgatni, eddig egy embernek sikerült igazán, de ő túl jó hozzá. Miért jut ez most az eszébe? Szabad kezével az orrnyergét kezdi dörgölni, legszívesebben morogna, de mivel néhány méterre tőle egy párocska lelkesen "beszélget" inkább visszafogja magát, helyette inkább csak a fogát csikorgatja, szórakozásképp. Néhány másodperc teljesen kiesik neki, mintha látná maga felé futni a szőkét a következő pillanatban pedig már ők is ugyanazt csinálják, mint néhány méterre tőlük a párocska. A szabad kezével végigsimít a lány oldalán, csak a miheztartás végett. Maga sem tudja, miért teszi ezt, mert nem érez semmi különöset a lány iránt, mégis valami mintha egymáshoz kötné őket, talán az, hogy mindketten szörnyek, hogy mindketten rosszak, Oliviában nem tehet kárt, nem úgy mint...benne. A gondolatra elhúzódik, lazán szív bele a cigijébe, majd elpöcköli a csikket és oldalra billentett fejjel figyeli a lányt.
 - Felesleges az érzelgősség, mást szeretek.
Nyögi ki nagy nehezen, a keze ökölbe szorul, még fel is horkant. Legszívesebben beverné a falat, aminek most nekitámaszkodik. Addig ütné, ameddig az egész düledező romhalmaz össze nem szakadna. Miért nehezíti meg a saját dolgát? Fintorogva nézi a lány, fél attól, hogy mi lesz a reakció, mert úgy érzi, az ő hibája az egész. Hiszen ő adott neki félreérthető jeleket, de a lényeg még most sem változott. Olivia csinos, és szabad és szörnyeteg, akárcsak ő. A szerelem, a normális élet számukra lehetetlen, hát miért szenvedteti magát? Miért ne lehetne szimplán csak, hogy jól érezzék magukat együtt, kötöttségek nélkül? Fogalma sincs, hogy mit akar, a gondolatok kergetik egymást a fejében, úgy érzi, megőrül tőlük. Soha nem gondolkodott sokat, inkább az ösztöneire hallgatott, azok soha nem hagyták cserben. Féloldalas mosoly húzódik a szájára, nyom egy csókot a lány szájára és körbepillant.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 21. 18:35 Ugrás a poszthoz

Jules

Már kora reggel felébred, ahogy minden reggel tette. Szerencséje volt, nem volt szüksége annyi alvásra, mint egy normális tinédzsernek, kivéve persze holdtölte után, de az nagyon messze volt, így egészen normálisan kezdhette a napot, legalábbis neki normálisnak számított. Reggel amint felkelt, rögtön a beszedte a gyógyszereit, hiszen azok elengedhetetlenek ahhoz, hogy normális emberként töltsön el egy napot. Aztán felvette a melegítőjét és futni indult. Berögződött már neki, szinte rutin volt. Meg sem érezte a kilométereket, öröm volt neki a szabadban rohanni. Elfutott egészen a falu végégig, fel a dombra, majd egy hatalmas kerülővel vissza a temető mellett. Még bőven volt ideje a megbeszélt találkozóig, így lezuhanyzott, bekapott valamit - szigorúan olyat ami már nem élt - és csak utána indult el az erőnlét terme felé. Fogalma sem volt, hogy mire számítson a nőtől, a sötétben tapogatózott. Nem ismerte olyan jól, úgy gondolta, hogy amit tud róla az bőven elég ahhoz, hogy ilyet kérjen tőle. A múltjukat tekintve hasonlítottak, mindketten cipelték a hátukon a batyut, de Kornél igyekezett ebből erőt meríteni, míg Jules mintha belesüppedt volna. Ezért valamelyest örült, hogy a kisasszony erőt próbál venni magán, másként szimplán nemet mondott volna az egészre, hát miért érdekelné őt másnak a nyomora? Viszont tudta, hogy kevés ember van a kastélyban aki jártas az ilyesmiben, ő sem lenne az, ha nem száműzte volna a mostohaapja. A terem ajtaja előtt egy pillanatra megtorpan, megropogtatja a nyakát mély levegőt vesz és belöki az ajtót.
- Szép jó reggelt.
Igyekszik tompítani az élen a hangjában, de még így is gúnyosra sikeredik egy kissé. Végigpillant Juleson és elégedetlenül csóválja a fejét. Odamegy hozzá és kinyújtja neki a kezét, hogy felsegítse.
- Nem kell ennyire izgulni, nyugalom...mindjárt kiugrik a szíved a helyről.
Tekintetét unottan a plafonnak szegezi, aztán hirtelen észbe kap, zavartan masszírozza meg a tarkóját, végül leül az egyik fekve nyomóra és felsóhajt.
- Miért hívtál ide? Miért most?
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 21. 19:07 Ugrás a poszthoz

Jules

A felesleges szájtépés nem igazán az ő asztala, soha nem volt jó benne, ráadásul a másikéra sem igazán kíváncsi, így egy pillantással elnémítja a magyarázkodást, de szerencséjére Jules sem szeretné folytatni, felesleges is volna. Helyette inkább újra végignéz a lányon, nem épp a legjobb alapanyag. Bár magas, de vékony és nincs meg benne a küzdőszellem, legalábbis most még nem igazán mutatkozik benne. Titokban abban reménykedik, hogy inkább csak elbújt valahol, mert anélkül felesleges lenne ez az egész. Végighallgatja a rizsát, igyekszik nem unott képet vágni, de csak sajnálatból. Oldalra billenti a fejét, miközben megropogtatja a kezeit.
- Még mindig nincs pálcád?
Pálcával szebb az élet, mondja ezt mindenki, aki...nos, aki varázsló és érti is a dolgát. Itt pedig a kör be is zárul. Feltehetőleg a történet női szereplője még mindig nem szedte össze bátorságát ahhoz, hogy vegyen egyet, különben nem lenne itt. Mindenesetre Kornél kíváncsi és bízik benne, hogy a megérzése most az egyszer cserbenhagyja.
- Jobb lenne, mert anélkül nem fog menni. Ha te nem akarod, én nem akarhatom helyetted, maximum csak segíteni tudok.
Ezek a szavak tényleg elhagyták a száját? Elfintorodik, aprót ráz a fején, igyekszik kirázni minden mellékes gondolatot. Túlságosan meglágyult a szíve az elmúlt időszakban. A kettős jellem még inkább kidomborodott mint valaha, nem volt igazán Rellonos jellem, mégis kiállhatatlan volt, legalábbis ha tükörbe nézett akkor ezt látta, a környezete mégse egészen úgy látta őt, ahogyan ő látta magát. Persze, hiszen azok az emberek akik igyekeztek a jót feltételezni róla, azokkal általában ő is igyekezett ha nem kedves, de legalább valamennyire normális lenni, a többiek pedig nem számítottak.
- Elmondhatnád, hogy pontosan mit szeretnél, kezdetnek.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 21. 19:41 Ugrás a poszthoz

Jules

Még szerencse, hogy Jules nem tudja, hogy pontosan kivel is van dolga, Kornél él a gyanúval, hogyha tudná, akkor még a közelébe se merne menni. Bár ki tudja? Az utóbbi időben annyi minden meglepte, hogy különösen ez sem rendítené meg, de Jules azért más volt. Ő nem akarta azt tettetni, hogy milyen kemény, és erős, aki bármivel megbírózik és ez a másság tetszett neki.
- Jules venned kell egy pálcát.
Sziszegi a fogai között. Ha kell, akkor maga fogja elrángatni a pálcaüzletbe. Igaz, egy pálca legalább olyan hasznos lehet, mint amilyen veszélyes, de azért mégiscsak boszorkány, ha valaki segítene neki, rövid idő alatt egészen nagy teljesítményre lenne képes, hiszen akarja. Ha pedig az ember valamit akar, azzal falakat lehet puszta kézzel bontani, ezt megtapasztalta.
- Talán ezt nem kellett volna mondanod.
Először jelenik meg egy nagyképű vigyor a képén, mert elképzelte mit tenne, ha valóban szabad kezet kapna. Na de ne siessünk ennyire előre, azért ennyire még ő sem tisztlen, hiszen mégiscsak egy ártatlan nővel néz most szembe. Felsóhajt, ő is felkel és kihúz néhány tatamit egy szabad helyre, a biztonság kedvéért, majd rááll és összefűzi maga előtt a kezeit.
- Az első tanács, amit adhatok az az, hogy semmilyen helyzetben nem szabad kétségbe esni, ha bepánikolsz, akkor vége. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell félned, csak meg kell tanulnod a félelmet kordában tartani. Ha túl magabiztos vagy, az is végezhet veled. Nem jó ha elbízod magadat.
Egy nagyképű vigyor terül szét az arcán, de pusztán csak azért, mert ő gyakran így tesz, elbízza magát, az persze más kérdés, hogy neki szabad, hiszen ő tökéletes vadász. Kis terpeszben áll, majd magához inti Julest.
- Azt akarom, hogy próbálj meg kibillenteni az egyensúlyomból. Nem fogok védekezni, csak itt állni.
Ráemeli a lányra a kékjeit, megnyalja az ajakit és kíváncsian várja, mi fog történni.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 21. 23:10 Ugrás a poszthoz

Jules

Természetesen lehetetlent kért Julestól. Az erőviszonyok és a tapasztalat tekintetében a legjobb esetben épp csak meginog, de kíváncsi volt, hogy mivel van dolga, mert ahol nincs semmi, azzal nyilván nem lehet dolgozni. Magabiztos félmosollyal várja, hogy történjen valami, figyeli a lányt, látja rajta, hogy elsötétíti a tekintetét a düh és ez pont kapóra jön neki. Nem figyel oda az apró részletekre, nem figyel arra, hogy többet ésszel, mint erővel. Felvont szemöldökkel tűri, ahogy Jules nekiront és bár meginog egy kissé, neki ahhoz több kell, hogy kilehessen billenteni az egyensúlyából. Válaszként egy hirtelen mozdulattal ragadja meg a lány mindkét felkarját, miközben gáncsolással leveszi mindkét lábáról, egy másodperc sem telik bele, a szépség máris a földön van, anélkül, hogy megütötte volna magát. Kárt tenni azért ne akart benne, csak meglepni és megleckéztetni. Amint Jules a föleszmél, Kornél vigyorgó arcával nézhet szembe, amint fölötte térdel.
- Elfelejtetted az első szabályt, többet ésszel, mint erővel.
Rákacsint, majd óvatosan megragadja és ismét talpra állítja, minden megerőltetés nélkül. Mint aki jól végezte dolgát, visszaáll a kezdőpozícióba.
- Ha akartam volna csak egyet lépek oldalra te meg elkenődsz a földön, mint egy béka, onnantól pedig könnyű dolgom lett volna. Gondolkodj már. Csak annyit mondtam, hogy próbálj meg ellöki, de azt nem, hogy hogyan. Használd egy kicsit a fantáziádat.
Nevetve megrázza a fejét, majd lazít egy kicsit a testtartásán, eddig olyan volt, mint a cövek, pont ahogy tanulta, de most nem kiképzésen van, talán ideje lenne egy kicsit visszavennie az arcából.
- Mindig a leggyengébb pontot támadjuk, érted?
Lehajol egy kicsit, hogy a szemébe nézhessen azzal a bizonyos tekintettel, mintha valami természetes, mindenkiszámára tudott tényt közölne. Szemforgatva lép közelebb hozzá és beharapja az alsó ajkát és megfogja a lány kezeit, csinos de szabályos ökölbe rendezi a vékony ujjait és szemmagasságba emeli.
- Mindig így ütsz, különben eltörik az ujjad. Nem mondom azt, hogy így nem fáj, de kevesebb a járulékos veszteség.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 13:59 Ugrás a poszthoz

Jules

- Hát ezt sürgősen felejtsd el, ne süllyedj le a szintjére.
Tapasztalatból beszél, ő is megpróbálta és majdnem ottmaradt. Kár volt menőznie nulla tapasztalat nélkül, mert megszívta, nem is akármennyire. Két évet kellett kihagynia az iskolából és bár az a két év, élete legmeghatározóbb két éve volt, azért mégiscsak büntetésnek érezte az elején. Türelmesen vár, az információ feldolgozáshoz és raktározáshoz idő kell. Talán kicsit szánalmas tűnhet, ahogy itt állnak ketten, pálca nélkül és próbálkoznak, de egyáltalán nem érdekli. Ha valakinek az a fontos, hogy pálca nélkül védhesse meg magát, akkor legyen az, ő semmi rossznak elrontója, valamilyen szinten még élvezi is, hogy átadhatja a tudást, mert tudja, milyen pálca nélkül élni, tőle is elszedték. Amint meghallja a szapora szívdobogást, kíváncsian felvonja a szemöldökét, rápillant a lányra, majd egy félmosoly keretében elengedi a kezét. Esze ágában sincs zavarban hozni, de azért igen erősen legyezgeti a egóját a gondolat, hogy a puszta érintésével zavarba hozta. Előle az ilyen dolgok nem maradnak rejtve, hála a nem mindennapi hallásának, de nem mutatja ki, csak időpocsékolás lenne ezzel is felizgatni szegény lányt, így inkább csöndben marad és normálisnak tetteti magát.
- Pedig a csajok imádnak pofozkodni. Csak azt nem tudják, hogy majdnem mind rosszul csinálja, ököllel jobban fáj.
Kacsint, csak a miheztartás végett. Ütötték már meg, amióta visszajött, kapott vámpíroktól és emberektől egyaránt, de egyik sem olyasmi volt, amit nem tudott volna kiheverni. Mindenesetre nem akarja olyasmire kényszeríteni Julest amit nem akar.
- Még mindig a gyenge ponton gondolkodsz igaz?
Érdeklődve figyeli, majd megadóan felsóhajt és mögé áll. Megfogja a kezeit és kicsit föntebb emeli a levegőbe.
- Képzeld el, hogy szembejön veled, pálcát ránt, te megfogod a két vállát és amilyen gyorsan csak tudod, gyomorszájon térdeled, erősen.
a kezével megfogja a lény felső combját és arra kényszeríti, hogy a térdnél behajlítsa és föntebb emelje, pont addig, ahol egy hasonszőrűnek a gyomra van.
- Ha férfivel van dolgod, célozhatsz lentebb is, az jobban fáj.
Mikor a procedúra a végéhez ér, köhint, és hátrébb lép.
- Megpróbálod? Mondjuk ne élesbe, mert nem akarom kirakni a reggelit.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 14:14 Ugrás a poszthoz

Zsófi

A mai napra egyetlen célt tűzött ki magának, mégpedig azt, hogy kiszellőzteti a fejét. Túl sok minden történt túl rövid idő alatt és ezt nem viselte túl jól még így sem, hogy becsületére szóljon rendesen szedett minden egyes bogyót, amit felírtak neki. Egészen megjavult az utóbbi időben, de hát figyelnie kellett, és ha egyik pillanatról a másikra változik a hangulata, az nem tett volna jót semminek, sőt senkinek. Igencsak belebonyolódott a dolgokba, bár ezeknek a dolgoknak voltak bizonyos pozitív vonzatai, de egészében azért nem volt elégedett. A falu szélén járt már, közel a tóhoz, mélyet szívott a tavaszi levegőből, amikor egy ismerős illat csapta meg az orrát. Felmordult, mert néhány pillanat alatt sikerült beazonosítania az illat tulajdonosát is. Zsófi. Bár nem sokat tudott róla, de amit ő tudott róla az pont elég volt ahhoz, hogy már ne tartózkodjon az élők sorában, mégsem volt szíve őt eltenni láb alól. Épp csak visszajött a kastélyba, mikor az egyik telihold után túl közel jutott a faluhoz és itt változott vissza. Fogalma sincs, hogy jutott el odáig, hiszen általában az erdőt választja, de akkor még nem szedte a farkasölőfő főzetet, szóval abszolút semmire nem emlékszik, csak arra, hogy amikor kinyitja a szemét, a kislány ott áll fölötte, kíváncsi, hatalmas szemekkel. Automatikusan a megdörzsöli a szemeit, miközben vontatott mozdulatokkal a stég végéhez sétál, ahol Zsófi ül. Csöndesen lépked, igyekszik meglepni az Eridonost, hiszen ő a csúnya, gonosz, farkas és az is akar maradni. Mikor odaér, hirtelen gyorsasággal foglal helyett a lány mellett, de vigyor helyett valami fancsali vigyort sikerül csak az arcára erőltetni.
- Meg fogsz fázni Zsófika, nincs még nyár.
Gondol itt a mezítlábaskodásra. Jó idő van, de nem ennyire. Lezseren megtámaszkodik maga mögött, úgy figyeli az apró Eridonost, aki a legutóbbi kellemetlen találkozásuk és beszélgetésük óta sokat nőtt, de még akkor is csak egy kislány, aki rosszkor volt rossz helyen.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 14:37 Ugrás a poszthoz

Jules

Örül neki, hogy Jules nem feltétlenül érti félre a mozdulatait, hiszen akkor az egészből nem lenne semmi. Most nem arra megy ki a játék, hogy minél többször tapizhassa le a lányt, hanem tényleg csak a kívánt cél elérésére, az pedig csak plusz juttatás, hogy hozzáérhet, de hát melyik pasi ne örülne neki, ha egy ilyen nő lenne a közelében?
- Ha már van tipped, az félsiker.
Égnek emeli a tekintetét, elfolyt az vigyort, majd lerakja maga mellé a kezeit és igyekszik nem csípőből reagálni majd az érkező támadásra. A probléma vele az, hogy ösztönlény, akit ráadásul megfelelően kioktattak. Nem tehet róla, a tekintete előtt lejátszódik a mozdulat, az ellentámadás a következő pillanatban pedig a lány már a földön fekszik. Mély levegőt vesz, alig hallhatóan morog és ökölbe szorítja a kezeit. Nem szabad védekeznie, ha minden jól megy, maga a támadás sem lesz befejezett, vagy legalábbis ezzel győzködi magát. Ennek a találkozásnak nem az a célja, hogy az ő erejét fitogtassa, hanem, hogy átadjon belőle valamennyit annak, aki nem tudja magát megvédeni.
- Na jó, próbáld meg...gyerünk.
Lehunyja a szemeit, de még így is érez minden egyes mozdulatot. Reménykedik benne, hogy Jules azt fogja hinni, hogy azért hunyja le a szemét, mert fél az esetleges fájdalomtól, pedig valójában szó sincs erről. Tűri, hogy a lány megfogja a vállai, érzi a lélegzetvételét, azt ahogy a vér száguld az ereidben. Most emeli fel a térdét, lendületet vesz, de nem viszi véghez a mozdulatot, pont ahogyan elképzelte.
- Nagyon jó. Persze, ez nem készpénz arra, hogy hatásos lesz, lehet, hogy az ellenfél jártas az önvédelemben. A lényeg, hogy gyors legyél és hirtelen, különben hárítja.
Még mindig azon a véleményen van, hogy egy pálca ezerszer hatásosabb lenne, mint a puszta kezei, hiszen annyira védtelennek látszik, vékony és törékeny. Alig láthatóan megrázza a fejét és beletúr a hajába.
- Mi az, amitől a legjobban tartasz? Mármint én értem, hogy megakarod védeni magadat, de mégis mi ellen küzdesz?
A kíváncsiság...mindig győz.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 15:27 Ugrás a poszthoz

Jules

- Gyakorlás kérdése.
Nem akarja hiú ábrándokba kergetni, ő nem az a fajta. Ugyanakkor a reményt sem akarja tőle elvenni, mert tudja, mire képes az, ha az ember akar valamit. A vele szemben álló nő pedig egészen elszántnak tűnik, de hát, oka az van rá bőven. Neki is lenne rá, de igyekszik elfojtani az ebbéli érzéseit, a bosszú még várat magára, legalábbis ami az ő oldalát illeti. Ráadásul a számára a gyógyszer is nagy segítség, segít neki stabil maradni, hogy a múlt ne tudja megismételni önmagát. Érdeklődve figyeli a mozdulatot és amikor Jules felhúzza a pólóját nem tudja megállni, hogy ne köhintsen és ne nézzen félre, de épp csak egy pillanatra. Tudja, mire megy ki a mutogatás, így aztán kényszeríti magát, hogy ne csak úgy nézzen, hanem a lényeget lássa, és amit lát, nos, az nem igazán tetszik neki. Mindazonáltal nagyon ismerős. Neki ugyan hegek díszítik a hátát nem foltok, de ez sem szép látvány. Ő azonban soha, semmi pénzért nem fedné csak úgy fel a sebesüléseket, nem azért, mert érzékeny a dologra, hanem azért, mert az övéi sokkal mélyebbek, ráadásul ott van a harapásnyom is, amiről még a vak is látja, hogy mi az, így aztán összepréseli a száját és türelmesen vár, hogy a lány szólaljon meg először.
- Annyira nem vészes, mint az gondolod. A sebek begyógyulnak.
Megrántja a vállát, igyekszik tárgyilagos maradni. Pont ő beszél? Aki nem engedte meg, hogy az eltüntethető sebhelyeket eltüntessék, de egy nőt nyilván máshogy érint a dolog, ezzel ő is tisztában van. Bár egy nő is viselheti tisztességgel a sebeit, vagy nem? Összevonja a szemöldökét és néhány lépéssel közelebb megy hozzá.
- A biztonságoz nem feltétlenül elég az, hogy megtudod védeni magadat. Először talán fejben kell rendet tenni. Ha megtanulod, hogy kezeld a félelmedet és a szorongást, könnyebb lesz. Tapasztalat.
Ő is volt ilyen helyzetben, tehát nem árul zsákbamacskát azzal amit mond, de ő nem fog Julesra rákényszeríteni semmi, hagyja, hogy a nő döntsön, ha továbbra is ezt akarja, ám legyen.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 18:56 Ugrás a poszthoz

Jules

Csak bólint egyet, hiszem ha látom alapon. De nincs joga megkérdőjelezni azt, amit a lány mond neki, így könnyedén továbblép, hiszen nem foghatja a szaván és felesleges lenne ígéreteket tennie. Mindenki a saját sorsának kovácsa, ezt ő már régen megtanulta. Helyette inkább követi a tekintetével és figyelmesen hallgatja.
- Még a végén kiderül, hogy nem is vagy olyan védtelen. De most akkor védekezni akarsz, vagy támadni?
Elismerősen pillant hátra válla fölött, de nem fordul teljesen meg. Nem gondolkodik túl sokat, végtére is neki teljesen mindegy, hogy a lány mit akar csinálni, csak a védekezésre kicsivel több esélye van, mint a támadásra. Mégis kit akar megtámadni? Lehet, hogy csak nyelvbotlás volt...számos olyan kérdés, ami megválaszolatlan marad, ő pedig továbbra sem kérdez rá, mert nem akar belebonyolódni, na meg nem is érdekli. Ő itt van, nyilván nem szívességből, hanem szánalomból, megtanítja arra, amire tudja és kész, mindenki mehet, amerre lát.
- Hatásos lehet, de csak akkor, ha fel is éred...mert nem mindegy, hogy az ütés milyen szögből érkezik és milyen erővel. De igazad van, ájulást és szédülést is eredményezhet. Viszont ha nem vagy elég gyors, valaki egyszerűen csak kicsavarja a csinos kezedet. Ne akarj te kezdeményezni.
Megrázza a fejét, de mindent egybevetve egész türelmesen áll hozzá a dologhoz. Megvárja, amíg Jules kibeszéli magából a szórványos tapasztalatait, végtére is képben van ő, hogy mi az ami a legjobban fáj, csak a kivitelezés az, ami nehezen megy. Talán, ha lenne mellette valaki, egy erősebb fél, akkor nem félne annyira, de mivel láthatólag nem bízik senkiben, így aztán felesleges lenne ilyesmire egyáltalán szót vesztegetni.

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 20:26 Ugrás a poszthoz

Jules

- Rendben.
Nem kérdez, nem kételkedik, felesleges volna, számtalanszor végiggondolta a dolgot de még most is biztos benne, hogy nem akar belebonyolódni, megcsinálja amire megkérték aztán folytatja tovább a napot, hiszen még csak délelőtt van, ott van a délután, az este, amit egész kellemesen, és ezek után tiszta lelkiismerettel el is pocsékolhat.
- De talán a gorillák ki akarnak kezdeni veled, soha nem tudhatod.
Megrántja a vállát, majd felsóhajt és a beállt csöndben elgondolkodik. Mi lehet az, ami még egyszerű, könnyen tanulható, de hatásos? Nem járt soha önvédelmi tanfolyamra, mindent amit tud a kiképzéseken szedte össze és nem emlékszik pontosan, hogyan és miként építették föl bennük ezt a tudást, pedig nem volt olyan régen.
- Oké, legyen. Azt hiszem, az hiszem az egyik leggyakoribb formája a mugli támadásoknak amikor felkapják a delikvens pólóját, valahogy így...
Közelebb lépdel hozzá, és megragadja a lány pólóját a bal vállánál, nem erősen, csak éppen hogy, a hatás kedvéért.
- Ha ez történik, két dolgod tehetsz, az egyik, hogy a bal kezeddel megpróbálod kifordítani a karját és ezzel térdre kényszeríteni, mivel elég fájdalmas és viszonylag könnyű kivitelezni, ez hatásos lehet. A másik pedig...
Pillanatnyi szünetet tart, rápillant a lányra, hogy lássa felfogta-e az információt, vagy legalább tudja-e követni, majd elvigyorodik, mert maga előtt látja a jelenetet amit elmagyarázni készül, hiszen ő ezt már csinálta.
-...szóval a másik, belepasszírozod az orrát az agyába. Erre nyilván több esélyed van és talán egy kicsivel hatásosabb. A tenyered alsó részével fölküldöd az orrát homloka irányába. Nem igényel nagy erőkifejtést viszont fájdalmas, nem is kicsit.
Miután végzett a mondandójával azonnal elegedi Jules pólóját és egy lépést hátrál, csak a miheztartás végett.
- Az utóbbit nem mondom, hogy próbáljuk ki, de amit először magyaráztam, azt talán megpróbálhatnád. Emlékszel még?
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2014. március 22. 20:27
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 21:10 Ugrás a poszthoz

Jules

Jules jól sejtette, Kornél valóban veszélyes volt, a szó minden értelmében. Az erő, amit birtokolt már önmagában elég volt ahhoz, hogy puszta kézzel végezzen bárkivel és ennek még csak köze sem volt ahhoz, hogy vérfarkas. Egyszerűen csak más neveltetésben részesült mint a kastélybéliek többsége. Ráadásul ott voltak azok a tulajdonságok amik még a katonák között is kivételessé tették, a hallása és a szaglása ami emberi alakjában is tökéletes működött, olyan érzékekkel áldotta meg a sort, amire a legtöbben csak vágyhatnak. Valóban az volt, veszélyes, de esze ágában sem volt ezt ok nélkül bárki ellen fordítani, legalábbis addig amíg az elméje a helyén volt.
Persze ő maga mit sem sejthette, hogy Julesnak ilyen gondolatai támadtak, helyette türelmesen várakozott, tekintetét végigvezette a törékeny testalkatán. Abban sem volt biztos, hogy a nőnek lenne annyi ereje, hogy hosszabb távon tudjon futni, de reménykedett benne, hogy legalább a könnyed testfelépítése gyorssá teszi. Egy pillanatra tényleg elhitte, hogy a lányt komoly veszély fenyegeti, lepörgött a szeme előtt a jelenet, aminek nem épp pozitív a végkimenetele, de talán csak nem ismeri eléggé, biztosan így van, ha akarná, Jules biztos könnyen futásnak tudna eredni.
- Oké, látom kezd nagy lenni a szád.
Ha így, akkor így. Odalép a lányhoz, megragadja a pólóját és megfeszíti az izmait, hogy ne legyen a lánynak olyan könnyű dolga. Kíváncsi lesz, hogyan kivitelezi a feladatot így, hogy nem hagyja magát. A lehetséges fájdalomtól egyáltalán nem fél, telihold alkalmával ennél sokkal szörnyűbbeket szokott átélni, inkább csak kíváncsi, mire képes valójában a nő. Tesztelné? Lehetséges. De még az is lehet, hogy csak nem akarja elhitetni rögtön, hogy minden sikerülhet és ha bármit le lehet győzni, mert ez nincs igazán így, legalábbis az ő tapasztalatai szerint.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 22. 21:52 Ugrás a poszthoz

Jules

Az első másodpercekben legszívesebben vigyorgott volna. Nagyjából eléri a célját azzal, hogy bekeményít, kíváncsi arra, hogy Jules mit fogott fel a dolgokból amiket megpróbált a szájába rágni. Arra meg még inkább kíváncsi, hogy hogyan fog kimászni ebből a helyzetből. Aztán a következő pillanatban olyasmi történik amire még ő sem számított. Hirtelen fájdalom hasít bele a lábába, ami ugyan nem elég éles, de pont elé ahhoz, hogy kibillentse az egyensúlyából, ezzel eltereli a figyelmét a következő pillanatban pedig kicsavart karral áll de épp csak egy másodpercig. A következő pillanatban már nevetve fordul meg egy elismerő pillantással.
- Szép volt, határozottan.
Valami ilyesmi akart elérni és úgy tűnt, ez nagyjából sikerült is neki. Bár fogalma sincs, hogy Jules hogyan reagálna, ha valós veszélynek lenne kitéve, csak reménykedni tud benne, hogy akkor is használná az eszét és a fantáziáját. Kornél lezserül zsebre vágja a kezeit, és mély levegőt vesz.
- Azt hiszem, mára ennyi megrázkódtatás bőven elég volt. De ha szeretnéd, legközelebb folytathatjuk, most már lassan máshol lenne a helyem.
Nem akarja ő lezárni, éppen csak szeretne minden sértődés nélkül szabadulni, nem kalkulálta bele ebbe a programba a délutánt és ami azt illeti, elígérkezett konkrétan csömörből vödörbe, csak a következő ellenfél sokkal kevésbé ember, viszont annál veszélyesebb.
- Vegyél egy pálcát, akkor már nem is fogok kelleni.
Rákacsint, majd elindul az ajtó felé ki is nyitja, de az utolsó pillanatban megfordul.
- Keríts valakit, akin gyakorolhatod a tanultakat, aztán ha van valami, küldj egy baglyot. Egyébként jó volt látni.
Rákacsint, majd minden további köszönés nélkül hagyja magára a terembe a lányt.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 24. 23:35 Ugrás a poszthoz

Zsófi

- Ez most valami idétlen célzás akart lenni?
Elfintorodik, majd mielőtt még Zsófi egyáltalán felajánlhatná, leveti magát mellé. Nem kell neki ehhez külön kérvényt benyújtani, ha a lány nem ódzkodik tőle annak tudatában, hogy vérfarkas, ő sem fog vigyázni a mozdulataival. Nem töri meg a beállt csöndet, nem az a típus, szeret hallgatni, ezerszer jobban, mint beszélni, de ez valahogy a természetével jár, inkább amolyan megfigyelő típus. Persze ez nem jelenti azt, hogyha beszélni kell, akkor nem beszél. Egy szimpla beszélgetés, ami legfeljebb súrolja a csevegés határát a jobb napjain simán belefér.
- Csak sétáltam, továbbá próbálom óvni az egészségedet, még nincs nyár.
Bök a fejével a lábai felé, de ezek szerint egy kislánynak aztán lehet beszélni az ilyen dolgokról, szimplán semmibe veszi őket. Nem mintha mondjuk ő nem tenné ugyanezt, a különbség az, hogy ő felnőtt ember, neki már senki tanácsaira nem kell hallgatnia, miért tenné? Még a sajátjait is gyakran hagyja figyelmen kívül. Miután lefutották a tiszteletköröket, egy ideig megint beáll a csönd, Kornél úgy érzi mondani kellene valamit, de a szavak valahogy a torkára forrnak. Nem volt még hasonló helyzetben. Látták már átváltozni, de az átváltozás után még soha senki nem találkozott vele. Olyankor általában gyönge és kiszolgáltatott, felállni is alig bír, nem még megvédeni magát és kitalálni valami olyan mesét, ami hihető is. Pedig megpróbálta, nagyon is megpróbálta. Más kérdés, hogy Zsófi nem vette be.
- Tudod, ami a legutóbb történt...nem mondtad el senkinek ugye? Kellemetlen lenne, ha kiderülne.
Fancsali képet vág, ismét. Nem szokott azzal foglalkozni, hogy az emberek miket suttognak a háta mögött, hiszen szimplán letagadhatja ha arról van szó, de ennek súlya volt, hiszen a lány látta, a két szép szemével.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 30. 00:51 Ugrás a poszthoz

Zsófi

Félvigyorral a képén hallgatja Zsófikát. Még ő is meglepődik rajta, hogy egy kamaszodó kislány mennyire szórakoztató lehet, ha épp nincs rajta a tinihiszti. Az Eridonos egyszerűsége - a legjobb értelemben - leköti őt annyira, hogy ne kelljen súlyosabb problémákkal foglalkoznia. Ő lepődik meg a legjobban rajta, mennyire elterelődik a figyelme, sokkal inkább emberi lehet, talán ez a legjobb definíció.
- Az életemnek? Szóval az életemet félted? Nem tudnának megölni, vagy legalábbis nagyon nehéz dolguk lenne. De ha kiderülne el kellene mennem. Amíg pedig van ami idekössön, nem lepleződhetek le.
Másodpercek alatt megnyugszik, mert tudja, hogy a lány igazat mond. Nem árulta el senkinek és ahogy a jelenleg állás mutatja, nem is fogja. Ez azért elég meglepő, a kislányok nagy része nem tudná magában tartani az ilyen információt, ami remek pletykalap lehet és a társaság központjába emelné, érdekes.
- Tudom, hogy nem hazudsz. A szíved elárulja. Mármint, amikor az ember hazudik a pulzusa megemelkedik.
Egy pillanatra a füléhez ér, ezzel jelezve, hogy beépített hazugságvizsgálóval rendelkezik. Ugyan ezt is ki lehet játszani, de mivel a legtöbb ember nem tudja, kivel van dolga, nem figyel oda az ilyesmire, ő pedig már megtanulta szűrni az információt. Egy ideig ismét beáll a csönd, de most épp csak pár pillanatra, ugyanis ismét kérdés érkezik felé, most azonban egészen más. Kornél összevonja a szemöldökét, helyezkedik egy keveset, felhúzza az egyik lábát, míg a másikat a tó fölött lógatja, bár a cipője orra beleér, nem igazán zavarja.
- Hogyan működik?
Félig Zsófika felé fordul, fogalma sincs, mit mondhatna, vagy mi az, amit egyáltalán megoszthat egy ilyen törpével, egykedvűen megvonja a vállát és a kékjeit a lány barna szemébe fúrja, hogy megbizonyosodjon a kérdés komolyságáról.
- Vérfarkassá csak egy módon válhat valaki. Ha egy vérfarkas megharapja. Velem is ez történt.
Akaratlanul is a vállához emeli a kezét, megdörzsöli a pontot, majd zavartan köhint és a tó felé fordul.
- Ha telihold van, átváltozom. Nem vagyok egészen farkas, de nem vagyok ember. Ha nem iszok előtte farkasölőfű főzetet akkor egyáltalán nem emlékszem arra, hogy mit csinálok. Azt viszont tudom, hogy átváltozni fájdalmas, mintha minden csontodat eltörnék.
Nem igazán tudja, mit mondhatna még, inkább elhallgat, mélyet sóhajt és vár. Sok  információ ez egy törpének.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 10. 21:40 Ugrás a poszthoz

Manda
július 10., este

Nehezen viselte a meleget, még a többi embernél is nehezebben. Így napközben szinte egyáltalán nem lehetett látni, kényelmes volt neki az alagsor, ahová nem szökött be az égető nap és kellemes hűvös volt. Nem tartott igényt senki társaságára, akire pedig szüksége volt, az elérhető közelségben volt, kivéve persze Zorát. Hozzá éjszakánként szökött le a Navine berkeibe. Már egész biztonsággal szelte át a klubhelyiséget, egyszerű dolga volt. Hiszen már távolról képes volt meghallani a közeledő léptek zaját és a szívdobbanásokat. Most azonban még túl korai volt felzavarni a szerelmét, megvolt mindennek a rendje és ez tökéletes is volt így. A délelőttöt Olivérrel tengette el, aki szintén nem volt rajongója a tűző napnak. De így legalább beszélgethettek egy kicsit, anélkül, hogy bárki is megzavarná őket. Bár ő maga nem volt az a beszédes fajta, legalábbis idegenek társaságában, de azon kevesek, akik közel álltak hozzá, tudták, hogy egyáltalán nem szófukar gyerek, éppen csak olyan témáról kell vele beszélgetni, ami őt is érdekli. Téma pedig az utóbbi időben akadt bőven, bár nem pont olyan, ami őt annyira érdekelné, de mivel Olivérről volt szó, így hajlandó volt egy kicsivel több érdeklődést tanúsítani. Ugyanis ő volt a negyedik ember, aki tudott arról, hogy a dilis Navines lány történetesen Olivér gyerekével volt terhes. Meglepte a dolog és továbbra is szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy hosszan tartó lesz a barátja rajongása a dologgal kapcsolatban, de ezt inkább nem reklámozta, ugyanis szerette volna, ha nem lesz igaza. Tény, hogy Olivér sok időt töltött lent a faluban, vagy csak úgy szimplán a szöszivel, ennek pedig meg is lett az eredménye amit mindenki olvashatott az iskola nívós újságjában. Ő maga csak nevetett rajta, pontosan tudta, hogy a haverja soha nem volt szerelmes és nem most fogja elkezdeni.
Szóval, mivel még korán volt csajozni, úgy döntött, tesz egy kört a faluban, csak úgy, a miheztartás végett. Messziről elkerülte a népes helyeket, inkább szeretett volna a vízpart közelében lenni, így határozott léptekkel indult el a stég felé, nem akart kimenni oda, csak épp elmenni mellette, ugyanis nem tervezett sokáig maradni, ha pedig megpillantja a víz tükrében a Holdat, képes lesz órákig bámulni, ezt pedig szerette volna elkerülni. Néhány hosszú lépés és már ott is volt a tó partján, amikor szívdobbanásokra lett figyelmes, nem egyre, hanem rögtön kettőre, a második sokkal gyorsabb volt, mint az első és mintha jóval távolabbról érkezett volna, de valamiért mégis úgy érezte, hogy összetartoznak. Az első gondolata az volt, hogy Lexine megint éjszakai kitérőt tett, de ekkor a gyönge szél ismerős illatot fújt felé. Széles vigyorral a képén lépett rá a Stégre és indult meg Amanda felé. Régen nem látta a lányt és szeretett volna már találkozni vele, de nem tartotta illőnek, hogy csak úgy odarendelje valahová, ráadásul ahogy hallotta, mostanában elég sok dolga lesz. Miközben felé lépdel, igyekszik minél nagyobb zajt csapni, mert esze ágában sincs megijeszteni egy kismamát.
 - Csinosabb vagy, mint valaha.
Igyekszik nem gúnyos mosollyal köszönteni őt, bár, arra, hogy nem sikerült úgy, nem merne fogadni.


Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 10. 23:02 Ugrás a poszthoz

Manda
július 10., este

Manda azon kevés emberek közé tartozott, akivel Kornél valóban szerette eltölteni az idejét. Akivel nem érezte azt, hogy elpocsékolt idő együtt lenni. Gondolta, hogy a lány azonnal megismeri, már a hangjából is, így ahogy közelebb lépdel már automatikusan kitárja a karjait, hogy odaérve egy óvatos öleléssel köszöntse a lányt. Bár nem volt még terhes nőkkel dolga, de azért tudta, hogy még a szokásosnál is jobban kell vigyáznia a mozdulataira. Az egész nem tart tovább három másodpercnél, de úgy érezte, így ildomos üdvözölni egy közeli barátot, akinek a sorsával törődik az ember, még akkor is, ha szóbeszédek alapján tájékozódik a sorsáról. Tudtam, hogy Amanda terhes, bár fogalma sem volt, hogy ki az apuka, de hallotta a pletykát, miszerint ő és Olivér is a lehetséges apajelöltek között van. Ezt pedig felettébb humorosnak találta, ő ugyanis soha nem lenne ilyen felelőtlen, tekintve a mostani életét, egy pici baba nem fért volna bele, ami pedig Olivért illeti...
- Nem lehet nem észrevenni.
Még egy kacsintással is megtoldja, biztos ami biztos. Úgy tűnik, a kisasszony igencsak harapós hangulatban van, bár úgy tűnik a haragja nem Kornél felé irányul, ennek pedig roppantul örül, mert biztos benne, hogy Manda még így terhesen is megtudná izzasztani.
- Felejtsd el, nekem kellett volna.
Feltartja a kezeit, erről a témáról inkább nem is szeretne hallani. Még hogy egy nő keresse fel őt? Igaz, ha egy hétköznapi jön és megy lányról lenne szó, akkor ezt várná el, jelent esetben viszont nem. Így számára az előtte álló nem tartozik magyarázattal, mentségeket sem kell keresnie.
- Mármint a babának?
Ne igazán értett a a terhességgel kapcsolatos dolgokhoz, bár élt a gyanúval, hogy hamarosan a szakértője lesz a témának, de szerencsére még efféle problémákkal nem találkozott, hiszen ha minden igaz, az előtte lévő lény nemsokára szül. Érdeklődve pillant le a pocakra, miközben próbál összpontosítani, most már hangosabban hallja a szívverést mint korábban de még így is elég távoli, bár nem meglepő, mert ami azt illeti egészen "mélyen" van.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 11. 10:28 Ugrás a poszthoz

Manda
július 10., este

- Attól nem szabadna kifogásnak lennie.
Ő mindig az a fajta ember volt, aki úgy tartotta, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szán. Az utóbbi időben azonban bebizonyosodni látszott, hogy a teória megfog dőlni. Nem tudta utolérni magát, már ami a fontosabb dolgokat illeti, de szabadideje mindig akadt. Talán a kedvével volt a hiba és így örömmel fogta rá a melegre.
- Nem igazán tudok mit mesélni, te biztos sokkal érdekesebb mesével tudsz szolgálni.
Felvonja a szemöldökét, miközben a fejével a hasa felé bök. Tudta, hogy Manda terhes, de először szimplán csak nem hitte el. Az ő életétől távol álltak az ilyen dolgok és furcsa volt belátni, hogy igenis történhetnek baleset. Ráadásul rögtön kettő is a közvetlen környezetében. Lassan mindenki akit a barátjának tart szülővé érik. Ő maga is eljátszott már a gondolattal, de olyankor mindig sokkal idősebbnek  képzelte magát, nem volt elég felelősségteljes ahhoz, hogy felneveljen egy gyerek, ráadásul az élete sem volt épp alkalmas a családalapításhoz. Ráadásul szerette volna a papírforma szerint csinálni, először házasság, közös élet, majd utána a gyerek. Bár nagyon tűnt, hogy ez az utóbbi időben egyáltalán nem volt divat. De ő ebből a szempontból régimódi volt.
Kérdő tekintettel ugyan, de hagyja, hogy a lány a kezét a hasára húzza. Nem volt még hasonló élményben része és őszintén nem is igazán vágyott rá. Lepillant Mandára, majd néhány másodperc türelmes várakozás után, határozottan éri, hogy a lány pocakja megmozdult a keze alatt. Ösztönösen vigyorog rá a lányra, hiszen azért ez mégiscsak egy élet és ő mindig becsben tartotta másokét, legalábbis amikor nem volt farkas.
- Érzem. Nagyon gyorsan, de szabályosan ver a szíve, biztosan egészséges lesz.
Bólint tétován, mert fogalma sincs, mit kell ilyenkor mondani. Lassan elhúzza a kezét és a tó sötét tükre felé pillant.
- És az apja?
Lassan nekitámaszkodik rátámaszkodik a korlátra, arccal a tó felé, de a tekintete inkább Mandát vizslatja.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. július 11. 20:30 Ugrás a poszthoz

Manda
július 10., este

Valóban, soha nem szeretett magáról mesélni, a legtöbb ilyen jellegű kérdést hárította, ha pedig nem volt rá lehetősége, akkor válaszadás közben igyekezett úgy viselkedni mintha a fogát húznák, vagy bunkó volt, ezzel véve rá a kérdezőt, hogy álljon el attól a szándékától, hogy vájkáljon az életében. Persze, Manda más tészta volt, de akkor sem történt semmi fontos vele, amiről beszámolhatna. Az utóbbi időben minden rendeződni látszott körülötte és nem akarta ezt olyannak a szemébe mondani, akinek az élete most borul fel. Igazságtalan lenne?
- Tudod, ismerek valakit, aki hasonló cipőben jár mint te. Egyáltalán nem baj az, ha nem bánod, felesleges lenne visszakoznod, hazudni meg pláne. Azzal sincs különösebb probléma, hogy szeretnéd a gyereket, ez természetes, volt időd kötődni hozzá.
Tény, hogy nem a szavak embere, soha nem volt az. Így meg még nehezebb, hogy az üggyel kapcsolatban nem lehet egészen őszinte a lánnyal, de a körülményekhez képest igyekszik nyugtatólag hatni rá.
- A félelem meg természetes. De hidd el, ha ott leszel, tudni fogod mit csinálj, ösztönösen.
Hallotta már ugyanezt másnak a szájából, így örömmel adta át a klisés szösszenetet, remélve, hogy kellően komoly képet vág hozzá, akkor Manda valamennyire el fogja hinni. A komolyságból pedig nem volt hiány, mélyen a szemébe nézett még mosolygott is kicsit, de azon kívül tökéletesen volt. Arról pedig, hogy ez igaz-e vagy sem, fogalma sem volt. Soha nem szült még gyereket és nem is tervezi a jövőben.
- Nem tud róla? Mi az, hogy nem tud róla? Elfogod neki mondani?
Kissé érdekesen hat ez az egész. Amint láthatóvá vált, az egész környéken futótűzként terjedt el a hír, az ilyeneket amúgy sem lehet sokáig titokban tartani, hihetetlennek tűnt, hogy a delikvens nem tud róla, hacsak tényleg nagyon messze.
- Nem ismerem az arcot de én igencsak kiakadnék ha már akkor tudnám meg, amikor megvan a gyerek. Joga van tudni. Mond el neki, hátha nem kell majd egyedül küzdened. Lehet, hogy sokat csalódtál a pasikban, de hidd el, a "terhes vagyok" szókapcsolat csodákra képes. Ez biztos.
Bizony bizony, személyes tapasztalat.

Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2014. július 11. 20:31
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. október 29. 17:35 Ugrás a poszthoz

Zora
Jelmez

Ahhoz képest, hogy mennyire nem kedveli a közösségi eseményeket, most mégis ott áll a nagyterem bejárata előtt, Zorával. A fejét felemelve, térdét kicsit rogyasztva türelmesen várja, hogy a lány végezzen a csokornyakkendője megkötésével. Egy ideig ő maga bíbelődött vele, de türelmetlenségének hála gyorsan feladta. A diákok szállingóztam befelé mindannyiuk jelmezben van, pont úgy, ahogy ők is. Apropó jelmez.
Más körülmények között soha nem hagyta volna, hogy Zora ezt tegye vele, de mivel ez valamilyen szinten az ő ötlete is volt, beáldozta magát és hagyta, hogy Zora kipingálja. Sűrű fekete haját hátrafésülte, majd jöhetett az arc és a nyakfestés. Az egész hosszú órákat vett igénybe, ám mégsem bánta, mert legalább addig is együtt voltak és jól szórakoztak, sőt, több mint jól. Mikor a smink kész volt, Zora felvette a parókát, majd mindketten öltönybe bújtak és a tükör elé állva megszemlélték magukat. Kornél első reakciója az volt, hogy nem is ők vannak a tükörben.
- Hihetetlen.
Hála egy ügyes kis trükknek, a smink még csak el sem mosódhat, kivéve, ha dörzsölik. Így kerültek hát a Navinéből fel a Nagyterembe. Kornél ismét végigvezeti a tekintetét a tömegen és felsóhajt. Tudta, hogy Zora sincs túlzottan oda ezért, de mostanában annyi minden történt az életükben, ami nem normális, hogy kijár valami egészen hétköznapi dolog is, hétköznapi emberek között. És erre mi sem lehet alkalmasabb, mint egy bál. Hogy jól meggondolták-e? Bizonyára nem. De abban egészen biztos, hogy már eleve ezért a jelmezért megérte.
- Kész van?
Szándékosan hagyta utoljára a csokornyakkendőt, nem szeretett semmi ilyesmit hordani, valószínűleg azért, mert nyakörvnek érezte...valamilyen szinten az is volt.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. október 31. 22:26 Ugrás a poszthoz

Zora
Jelmez

Komolyan kíváncsi volt, hogy idén vajon hogy öltöztetik fel a Nagytermet. Nagy elvárásai nem voltak a dologgal kapcsolatban, de ha már ennyi embert megtudtak mozgatni vele, akkor az a minimum, hogy kidolgozzák a lelküket is. Mikor Zora belé karol, vesz egy mély levegőt és lassan elindul a hömpölygő tömeg irányába. Ahogy elhaladnak a bejárat mellett, már rögtön megkapja a szemét egy síró lány a barátnői gyűrűjében, de nem különösebben foglalkozik vele, hiszen egy iskolai sem buli lenne teljes összetört szívek nélkül. Helyette inkább kinyújtja a kezét Zora háta mögött és óvatosan meghúzza a rózsaszín loboncot.
- Tetszik.
Egészen olyan, mintha egy másik lánnyal jelent volna meg. Nem mintha szándékában állt volna, neki Zora is több volt mint tökéletes, egyszerűen csak nem az volt az első reakció, hogy fura a paróka, hanem inkább amolyan elismerő fütty. Főleg, hogy sűrű volt, és leért egészen a combjáig, hozzá pedig a smink, nem győzött néha-néha odapillantani, egészen más nő volt mellette, főleg, hogy lelkes volt, ezt nem sűrűn látta rajta az utóbbi időben. Amint beértek a terembe, egy pillanatra megtorpant a bejáratnál és végigpillantott a termen. Az első, ami megkapta a tekintetét a telihold volt. Rövid ideig szemezett vele, majd felröhögött és oldalba bökve Zorát felé mutatott.
- Ezek szerint ma az összes klisét elpuffogtatják?
Nincs telihold, ebben halálosan biztos, mert ha az lenne, akkor nem lehetne itt, ez nyilvánvaló. Azért jót röhög a dolgon és egyenesen a táncparkett felé vezeti a lányt, beviszi a tömegbe, majd egy gyors mozdulattal magához rántja. Nem szeret táncolni, sőt, ami azt illeti utál, nem is igazán ért hozzá, de kitesz magáért.
- Szerintem elveszlek.
Jelenti ki vigyorogva, majd megpördíti a lányt.
 - Mit szólsz hozzá?
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. november 6. 19:45 Ugrás a poszthoz

Zora
Jelmez

Ha azt mondta volna, hogy rosszul érzi magát, akkor biztosan hazudott volna. Jól érezte magát, de ennek köze sem volt a Halloweenhez, vagy a zenéhez, pláne nem az emberek tömegének. Egyes-egyedül Zora volt az, aki miatt a kedélyállapota feltornázódott olyan szinte, hogy hajlandó volt ennyi ember előtt elmosolyodni. Nem gyakran tesz ilyet, az esetek túlnyomó részében komor pillantásokat lövell a nagyvilágba, pedig a kedélyállapota ritkán olyan komor, mint az arc, amit a világ felé mutat. De ez is az a remekül felépített színjáték része volt. Pedig nem volt semmi okra arra, hogy komor esetleg haragos legyen. Ahhoz képest, hogy milyen volt az élete, mikor idejött, most 180 fokos fordulatot vett és ez csak egyre jobb lett. Bár a boldogságot beárnyékolta a tény, hogy hamarosan el kell majd mennie, ettől függetlenül minden rendben volt. Talán ezért sem tiltakozott annyira a mai bálozás miatt.
- Érdekes volna, ha igazi lenne. Már biztos nem lenne itt ez a tömeg.
Súgja a fülébe, miközben közelebb húzza magához, épp csak annyi ideig, hogy ezt elmondhassa. Valósággal szórakoztatja, ahogy elképzeli milyen pánik lenne itt, ha megjelenne itt farkas mivoltában. A valóságban persze ez sokkal borzalmasabb lenne, de nem neki. Ő biztosan remekül szórakozna és még jól is lakna. Még a végén elkezdi sajnálni, hogy a fenti telihold csak a szervezők elcsépelt ötlete.
- Hát mondjuk holnap, vagy jövő kedden.
Megvonja a vállát, amolyan "nekem aztán mindegy" fejjel és lassít a mozdulatain, ahogy lassul a zene is. Nem azért akarja elvenni a lányt, mert ez mostanában annyira "trendi" lett, fiatalon sem tervezett házasodni. Pusztán taktikai okok miatt, ha el kell mennie, másként nem viheti magával Zorát és ha esetleg valami történik vele...akkor Zora további élete biztosítva lenne, nem mintha eljátszadozott volna a közelgő halálával, de az ő "szakmájában" ez benne van pakliban.
- Mit szólsz hozzá?
Gúnyos vigyor ül ki az arcára, egy kicsit úgy tesz, mintha nem gondolta volna komolyan, pedig nagyon is komolyan gondolta.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. november 6. 20:31 Ugrás a poszthoz

Zora
Jelmez

- Nekem jobban tetszene.
Egyszer biztos, félelmetes Halloween lenne, csak nem biztos, hogy túlélő is maradna, aki ebben gyönyörködhetne, vagy épp rettegne. Bár ami azt illeti, biztos van itt egy két tanár is, úgyhogy ha ügyesek akkor nem lenne annyi áldozat de azért ő sem annyira védtelen.
 - Akár.
Kétkedve figyeli a lányt, kicsit tart a reakciótól, pedig valójában csak tesztelni szeretné, hogyha arra kerülne a sor, Zora milyen gyorsan adná be a derekát, és mennyire biztos bennük. Mert Kornél az, halálosan. Amióta Zorát maga mellett tudja, még csak egyszer sem gondolt félrelépésre és ami azt illeti nem is tervezi a közeljövőben. Persze, azért a szép lányokat továbbra is megnézi, de vitán felül áll, hogy az ő nője a legszebb. Aki pedig ezt megkérdőjelezi, azt laposra veri, ennyi és nem több.
- Minek? Rengeteg ruhád van.
Férfilogika. De amit azt illeti, ez logikus. Neki aztán teljesen mindegy, hogy hogyan és mint, sőt, kicsivel jobban örülne, ha nem kellene cicomázni. Neki az is bőven elég, ha egy délelőtt bemennek a hivatalba, aztán szépen kijönnek a papírral. De a nők ennél sokkal körülményesebbek. Ha most tehetne egy velős megjegyezést, akkor azt mondaná, hogy egyszer már megvolt a máz, de soha semmilyen körülmény között nem bántaná meg Zorát. Azt sem mondaná meg neki, hogy ő valójában bebiztosítani szeretné magát, minél kevesebbet tud, annál jobb.
- B...tudtam, hogy valamit elfelejtek.
Színpadias tekintet égnek emelés következik, majd lehúzza Zorát a tánctérről és egy üres asztal felé vezeti. Leül a székre, majd a még üres széket maga felé fordítva, kellően közel húzza magához és megütögeti.
- Gyere, nézd meg a belső zsebemet.
Vonja fel a szemöldökét, majd ledobja a zakóját az asztalra. Nem az a típus, aki majd letérdel, vagy konkrétan rákérdez a dolgokra.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. november 6. 22:14 Ugrás a poszthoz

Zora
Jelmez

Gondolhatta volna, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolga, de ő nem az a fajta srác akit ilyesmivel könnyen zavarba lehet hozni. Elégedetten dől hátra és összefűzi maga előtt a karjait. Soha nem gondolta végig, hogy pontosan hogy is akarja csinálni, de nem úgy, ahogy mindenki más. Tőle távol állnak a csicsás dolgok, a klisés, elcsépelt jelenet meg pláne. Nem azért szeretné elvenni Zorát, hogy kiteljesedjen a szerelmük, az se igazán hajtja, hogy nélküle nem tud élni és magához akarja láncolni, bár azért ez sem utolsó, de ezt soha nem vallaná be senkinek.
- Jó, akkor szerezz egy ruhát.
Bánja is ő. Neki tényleg mindegy, hogy Zora miben megy hozzá, tőle aztán lehetne melegítő is, de ha éppen hercegnő szeretne lenni, akkor legyen hercegnő. Bár ami azt illeti, csicsás dolgot nem tudna elképzelni a Navinesen, de ettől annyira nem is tart, ennél jobban ismeri a lányt. Az már más kérdés, hogy ebben az esetben neki is ki kellene öltöznie, amihez sok kedve nincs. Ebben az estében is az öltöny viselte meg leginkább. Farkasszemet néznek egymással, éppen csak addig, amíg Kornél fel nem sóhajt. Nem akar engedni, nem is fog, inkább megpróbálja kitapogatni a középutat. Könnyed mozdulattal dől előre és csókolja meg a Czettner lányt, mintha a világ legtermészetesebb dolgát hajtaná végre.
- Akkor nem fogod megkapni a gyűrűt, pedig szép. Tükrözi a remek ízlésemet.
Mondja rekedtesen a lány ajkainak, majd felkapja a zakóját, felkel és kezet nyújt Zorának is, ennyi élmény egy estére bőven elég.
- Majd meglátjuk, ki bírja tovább.


Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2015. január 7. 22:09 Ugrás a poszthoz

Manda

Fáradt volt és nyúzott és ez ezúttal kiült az arcára is. Hiába volt hatalmas és erős, megközelíthetetlen, most mégis összeesettnek tűnt, ennek pedig az elmúlt telihold volt az oka. Egy újabb év, egy újabb kezdet, mégis minden ugyanaz. Nem mintha nem élvezte volna, hiába törte össze az átváltozás minden csontját és kínozta meg ismét, akkor is élvezte. Ez viszont nem jelentette azt, hogy nem viselte meg. Sőt, talán jobban megviselte az első telihold, mint az utolsó. Vadászott, bár szerencsével nem járt, olyan messze ment, amennyire csak tudott, de hiányzott neki az érzés, vágyott arra, hogy leterítsen valakit, hogy elvegye az életét. Lehetséges volt, hogy ez is megviselte. Hiszen, bár a közvetlen környezete tudott róla, hogy ő micsoda, ezekről az érzésekről mégsem beszélt nekik soha. Nem akarta őket megijeszteni, távolabb lökni. Az arca beesett, a szemei karikásak, a borostájára már igazán ráfért volna egy igazítás, de ehhez sem volt kedve. A délelőtt egy részét Olivérnél töltötte, ugyanis ő volt a soros Noellel. Irigyelte őket. Ahhoz képest, hogy milyen balszerencsésen kezdődött a dolog, mégis jó lett a vége. Bárcsak ő is így lehetne Zorával. Ha vele történt volna, egyáltalán nem gondolkodott volna azon, hogy mi legyen az új lépést. Ha vért izzadt volna, is eltartotta volna a családját és felnevelte volna a gyerekét. Nem mintha ez amúgy nem lehetne jövőkép, de az ő fejében más tervek is voltak a család és a békés élet mellett. Menni akart, el innen, messzire, ugyanakkor minden idekötötte.
Nehezek voltak számára ezek a gondolatok, oly annyira, hogy megrázta a fejét és messzire pöccintette a cigarettacsikket, ami már nem is égett a kezében, azt sem tudta, hogy egyáltalán beleszívott-e, vagy csak hagyta szépen elégni. A szürke kapucnis felsője a fejébe volt húzva, így szinte esélytelen volt, hogy a mellette elhaladó lány észrevegye. Ő azonban azonnal felismerte. Manda nagyon fontos szerepet játszott az életében, kár lett volna tagadni. Még mindig fontos volt neki a lány, így mikor elszáguld mellette a babával, egy pillanatra megtorpan, fáradt mosoly kúszik az arcára, a lány után fordul, alaposan végigméri - hiszen mégiscsak férfiból van -, majd egy színpadias fordulással utána megy. A léptei csöndesek, lemarad egy picit, nem akarta megijeszteni. Egészen addig nem is szólította meg, míg bele nem ültette a babát a hintába. Akkor azonban odasétált mögé és a kezét a vállára téve fordította maga felé.
- Így kell stílusosan elsétálni egy ismerős mellett. Gratulálok.
Összeborzolta Manda haját, majd ellépve mellette rögtön Lilihez ment. Imádta a kislányt, ahogyan Noelt is. Bár senki sem gondolná róla, hogy mennyire odavan a gyerekekért, igaz, nem mindegyikért, de Lili is különösen fontos volt neki. Megállította a hintát, leguggolt elé és a nagy kezeivel gyöngéden végigsimított a baba arcán.
- Szia Hercegnő!
Hiába volt fáradt, és megviselt, a kislánynak kijárt a mosoly és a leggyöngédebb tekintet, amit produkálni tudott.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2015. január 10. 17:36 Ugrás a poszthoz

Manda

- A szívemre fogom venni, hogy pont engem ignorálsz.
Néz vissza a nőre, de nem szalaszt el megereszteni egy gyors mosolyt. Húzza az agyát csupán, ez mindkettőjüknek világos, főleg azok után, ami kettőjük között történt, hiszen soha nem csak barátok voltak, ez mindig valamivel több volt. Talán azért foglalkozott ennyire odaadóan a lány sorsával, még fontos volt neki, bár már nem úgy, ahogyan régen. De a társaságában még mindig a felszabadult oldalát mutatta, nem kellett a távolságtartó, hűvös maszkot felvennie, nem tudott volna úgy viselkedni Mandával, de szerencsére nem is volt rá szükség. Sokkal jobban lefoglalja a kis törpe, mint az édesanyja. Annyira gyorsan nő! Az a három hónap, amíg nem látta, egészen megváltoztatta a kislányt, bár van egy olyan sejtése, hogy az édesanyját is, ezt viszont még nem mer olyan bátran kinyilatkoztatni, inkább csak tapogatózik, figyel, kíváncsi. Kevés ember van, akinek törődik a sorsával, akinek igen, arra pedig igyekszik odafigyelni.
- Semmi olyasmi, amit érdemes lenne megemlíteni.
Válaszol hangosan, de már nem figyel a nőre, a figyelmét a kislány köti le és azzal sem foglalkozik, hogy hátranézzen és a szemébe nézve adjon feleletet. Meg persze, a válasz ebben a formában nem igaz. Itt mindig történik minden, ami érdektelen, mégis nagy hűhót csapnak körülötte. De ő jobb szeret ezekből a dolgokból kimaradni. Sohasem mozgatták meg a pletykák, bőven elég volt azokkal a démonokkal megküzdenie, amik amúgy is az életében voltam, miért foglalkozzon hát másokéval is? Mosolyogva figyeli a kislány, majd Lili megszólal, meglepődve egyenesedik ki, meglepődve néz a kislányra és nagyokat pislogva nyúl oda érte. Óvatosan emeli ki a kislányt, nagy kezeinek hála biztonsággal körbeéri őt, kihúzva a hintából, a magasba emelve. Ott Aztán maga elé vonja, így Lili nyugodtan összeborzolhatja az amúgy is kócos haját és tesztelheti a háromnapos borostája élét.
- Ami azt illeti, az érzés kölcsönös.
Már az első pillanatban odavolt Liliért. Egész más volt, mint Noel, Noel kisfiú volt, őt nem lehetett úgy dédelgetni, bután is vette volna ki magát. Vele inkább játszott, de egy kislány el lehetett kényeztetni, ezt érdemelte.
Egészen elfoglalta magát a kislánnyal. Türelmesen hagyja, hogy Lili végigtapogassa az arcát, mozdulatlanul, biztosan fogta, de a szemei csillogtak, ez pedig ritka számba ment. Fogalma sincs mennyi idő telik el így, a tekintete Mandára siklik, egy pillanatra mintha olvasna a gondolataiban, összevonja a szemöldökét, majd a tőle telhető legőszintébben sóhajt fel.
- Tudok valahogy segíteni? Bárhogy?
Ritka volt, hogy ő valakinek őszintén ajánlja fel a segítségét, úgy, hogy azt köti semmihez és nem visszakozik, de valamilyen szinten Amanda irányába ez érthető volt.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2015. január 11. 23:32 Ugrás a poszthoz

Manda

Egyikük sem volt az a beszédes fajta, bár nem mintha jelen helyzetben annyira szükség lett volna arra, hogy feleslegesen jártassák a szájukat. Kornél nem volt a szavak embere, sosem bánt velük igazán jól, de nem is bánta. Ő elvolt a csöndben is, nem igényelt feltétlenül beszédes társaságot. Most meg aztán főleg nem. A figyelmét túlságosan lekötötte az apró kislány, akit a karjaiban tartott. Hagyta magát elvarázsolni ez látszódott rajta. Meg aztán valljuk be, az elmúlt néhány nap után jól is esett neki, hogy eképpen kapcsolódhat ki.
- Én is így vagyok vele. Ha Zora nem akarná kijárni, már rég elvittem volna innen.
Legalábbis eddig úgy érezte, hogy az lenne mindkettőjüknek a legjobb. De nem csak ez volt az egyetlen indok, amiért maradt, vagy maradtak. Zora amúgy sem szívesen mozdult, amíg itt voltak a testvérei. Na meg, amióta keresztülőkké avanzsálódtak, azóta még nehezebb elmozdulni, mert ez a cím kötelezettségekkel is járt, legalábbis így fogták fel. Egy kicsit ők is a szülei lehettek néhanapján Noelnek, ha az igaziak szórakozásra vágytak. Így nagyon nehéz volt bármerre is mozdulni. Kornél pedig, ha nehezen is, de belenyugodott ebbe az állapotba.
- Nem foglalkozik vele mi?
Nem volt egészen kérdés, inkább csak amolyan találgatás. Reménykedhetett volna benne, hogy ez csak valami furcsa, kicsavart megjegyzés, vagy esetleg valami burkolt bók, de amikor látta meglátta Manda arcát, már tudta, hogy ennek a fele se tréfa. Gondolhatta volna. Már az elején sem volt egyszerű dolga a lánynak, le tudta volna ütni Benjit, amiért elhagyott egy ilyen apróságot, ugyanakkor, meg is értette. Neki nem volt ideje felkészülni erre, Manda titkolta, sokáig...talán túl sokáig, ennek pedig komoly ára van, amit most fizet meg.
- Én mondtam, hogy rossz ötlet elhallgatni, egyedül úgysem megy.
Visszafordul a kislányhoz, szórakozik vele, vicsorog, morog, akár egy kutya, ezzel szórakoztatja el Lilit és úgy néz ki, a kislány kajálja a dolgot. Egészen addig el is van ezzel, amíg meg nem érzi a Rellonos lány kezét a hátán. Egy pillanatra összevonja a szemöldökét, nem néz rá, csupán hallgatja, de minél tovább marad csöndben, annál kevésbé hisz a füleinek. Végül, miután már a hallgatás a kellemetlenbe csap át, hitetlenkedve röhög fel, mintha valami jó kis poént hallott volna, úgy fordul oda Mandához.
- Azt akarod kérni, hogy legyek a gyereked apja?
Bármilyen hihetetlen, ezt szűrte le a lány szavaiból. Továbbra is marad, az értetlen, kissé talán eltévelyedett tekintet. Nem foglalkozik azzal sem, hogy Lili a szabad kezével az arcát ütögeti, figyelmet követelve.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2015. január 12. 16:34 Ugrás a poszthoz

Manda

Kicsit lesokkolta ez az éles témaváltás. Csak pislogok a Lilire, aztán Mandára, majd vissza Lilire. Minduntalan járatta kettőjük között a tekintetét, mintha kibúvót keresett volna. A gondolatok pedig sorra cikáztak a fejében, nem is tudta, hogy melyiket vágja először Manda fejéhez. Ez az egész ötlet, sokkal több volt, minthogy csak úgy elmenjen mellette egy könnyed poénnal. Először is, nem is ő csinálta, mégis ő szenvedjen vele? A kislány aranyos, meg minden, de ez gyerek, nem egy kiskutya, sokkal több figyelem kell neki, ami felelősséggel és nem kevés idővel jár. Másodszor, attól, hogy most épp nem vicsorog és vonyítja a Holdat, attól még vérfarkas. Igaz, hogy egy hónapban csak egyszer, de attól még így van. Kitenni a kislány annak, hogy napokig szenved a telihold előtt majd az átváltozás után, botor dolog lenne. Ezért okoz dilemmát eleve az is, hogy neki legyenek utódai. Harmadszor pedig, mi lesz, ha Benji visszajön? Ő a helyében biztos ideges lenne, ha más nevelné a gyerekét.
Ugyanakkor látta a lányon, hogy segítségre van szüksége, ha máshogy nem is, legalább úgy, hogy valaki mellette áll, és néha átveszi a hisztigépet. De biztos, hogy bírna ő ezzel a felelősséggel? Tudta, hogy Zora megértené, de az ő lelke elbírná ezt?
- Ez egy oltári nagy hülyeség Amanda.
Ritkán hívta így a lányt, olyankor általában oka volt rá, ahogy most is. Felemelte Lilit, kicsit eltartotta magától és nézegette, mintha valami kivetnivalót keresne a helyzetben.
- Még csak nem is hasonlít rám.
Fintorodik el, ahogy vizsgálgatja a telt arcot, a kék szemeket és a szőke hajat, különbözőbbek nem is lehetnének. Lilinek láthatóan tetszik, hogy a magasban van, nevetve csapdos a lábával és a kezeivel. Átverve érzi magát. Manda úgy tálalja fel a dolgot, mintha ez ez egyszerű kérdés lenne, amolyan "vigyáznál-e rá délután?" szintű kérés, pedig ennél sokkal többről volt szó. A torkából elégedetlen morgás tört fel, miközben visszahúzta magához Lilit és Manda felé fordult.
- És hogy akarod ezt csinálni?
Nem tudta volna elutasítani a lányt, fontos volt neki. Képtelen lett volna őket a sorsukra hagyni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Reviczky Kornél összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel