Jules

- Hát ezt sürgősen felejtsd el, ne süllyedj le a szintjére.
Tapasztalatból beszél, ő is megpróbálta és majdnem ottmaradt. Kár volt menőznie nulla tapasztalat nélkül, mert megszívta, nem is akármennyire. Két évet kellett kihagynia az iskolából és bár az a két év, élete legmeghatározóbb két éve volt, azért mégiscsak büntetésnek érezte az elején. Türelmesen vár, az információ feldolgozáshoz és raktározáshoz idő kell. Talán kicsit szánalmas tűnhet, ahogy itt állnak ketten, pálca nélkül és próbálkoznak, de egyáltalán nem érdekli. Ha valakinek az a fontos, hogy pálca nélkül védhesse meg magát, akkor legyen az, ő semmi rossznak elrontója, valamilyen szinten még élvezi is, hogy átadhatja a tudást, mert tudja, milyen pálca nélkül élni, tőle is elszedték. Amint meghallja a szapora szívdobogást, kíváncsian felvonja a szemöldökét, rápillant a lányra, majd egy félmosoly keretében elengedi a kezét. Esze ágában sincs zavarban hozni, de azért igen erősen legyezgeti a egóját a gondolat, hogy a puszta érintésével zavarba hozta. Előle az ilyen dolgok nem maradnak rejtve, hála a nem mindennapi hallásának, de nem mutatja ki, csak időpocsékolás lenne ezzel is felizgatni szegény lányt, így inkább csöndben marad és normálisnak tetteti magát.
- Pedig a csajok imádnak pofozkodni. Csak azt nem tudják, hogy majdnem mind rosszul csinálja, ököllel jobban fáj.
Kacsint, csak a miheztartás végett. Ütötték már meg, amióta visszajött, kapott vámpíroktól és emberektől egyaránt, de egyik sem olyasmi volt, amit nem tudott volna kiheverni. Mindenesetre nem akarja olyasmire kényszeríteni Julest amit nem akar.
- Még mindig a gyenge ponton gondolkodsz igaz?
Érdeklődve figyeli, majd megadóan felsóhajt és mögé áll. Megfogja a kezeit és kicsit föntebb emeli a levegőbe.
- Képzeld el, hogy szembejön veled, pálcát ránt, te megfogod a két vállát és amilyen gyorsan csak tudod, gyomorszájon térdeled, erősen.
a kezével megfogja a lény felső combját és arra kényszeríti, hogy a térdnél behajlítsa és föntebb emelje, pont addig, ahol egy hasonszőrűnek a gyomra van.
- Ha férfivel van dolgod, célozhatsz lentebb is, az jobban fáj.
Mikor a procedúra a végéhez ér, köhint, és hátrébb lép.
- Megpróbálod? Mondjuk ne élesbe, mert nem akarom kirakni a reggelit.

Zsófi

A mai napra egyetlen célt tűzött ki magának, mégpedig azt, hogy kiszellőzteti a fejét. Túl sok minden történt túl rövid idő alatt és ezt nem viselte túl jól még így sem, hogy becsületére szóljon rendesen szedett minden egyes bogyót, amit felírtak neki. Egészen megjavult az utóbbi időben, de hát figyelnie kellett, és ha egyik pillanatról a másikra változik a hangulata, az nem tett volna jót semminek, sőt senkinek. Igencsak belebonyolódott a dolgokba, bár ezeknek a dolgoknak voltak bizonyos pozitív vonzatai, de egészében azért nem volt elégedett. A falu szélén járt már, közel a tóhoz, mélyet szívott a tavaszi levegőből, amikor egy ismerős illat csapta meg az orrát. Felmordult, mert néhány pillanat alatt sikerült beazonosítania az illat tulajdonosát is. Zsófi. Bár nem sokat tudott róla, de amit ő tudott róla az pont elég volt ahhoz, hogy már ne tartózkodjon az élők sorában, mégsem volt szíve őt eltenni láb alól. Épp csak visszajött a kastélyba, mikor az egyik telihold után túl közel jutott a faluhoz és itt változott vissza. Fogalma sincs, hogy jutott el odáig, hiszen általában az erdőt választja, de akkor még nem szedte a farkasölőfő főzetet, szóval abszolút semmire nem emlékszik, csak arra, hogy amikor kinyitja a szemét, a kislány ott áll fölötte, kíváncsi, hatalmas szemekkel. Automatikusan a megdörzsöli a szemeit, miközben vontatott mozdulatokkal a stég végéhez sétál, ahol Zsófi ül. Csöndesen lépked, igyekszik meglepni az Eridonost, hiszen ő a csúnya, gonosz, farkas és az is akar maradni. Mikor odaér, hirtelen gyorsasággal foglal helyett a lány mellett, de vigyor helyett valami fancsali vigyort sikerül csak az arcára erőltetni.
- Meg fogsz fázni Zsófika, nincs még nyár.
Gondol itt a mezítlábaskodásra. Jó idő van, de nem ennyire. Lezseren megtámaszkodik maga mögött, úgy figyeli az apró Eridonost, aki a legutóbbi kellemetlen találkozásuk és beszélgetésük óta sokat nőtt, de még akkor is csak egy kislány, aki rosszkor volt rossz helyen.

Jules

Örül neki, hogy Jules nem feltétlenül érti félre a mozdulatait, hiszen akkor az egészből nem lenne semmi. Most nem arra megy ki a játék, hogy minél többször tapizhassa le a lányt, hanem tényleg csak a kívánt cél elérésére, az pedig csak plusz juttatás, hogy hozzáérhet, de hát melyik pasi ne örülne neki, ha egy ilyen nő lenne a közelében?
- Ha már van tipped, az félsiker.
Égnek emeli a tekintetét, elfolyt az vigyort, majd lerakja maga mellé a kezeit és igyekszik nem csípőből reagálni majd az érkező támadásra. A probléma vele az, hogy ösztönlény, akit ráadásul megfelelően kioktattak. Nem tehet róla, a tekintete előtt lejátszódik a mozdulat, az ellentámadás a következő pillanatban pedig a lány már a földön fekszik. Mély levegőt vesz, alig hallhatóan morog és ökölbe szorítja a kezeit. Nem szabad védekeznie, ha minden jól megy, maga a támadás sem lesz befejezett, vagy legalábbis ezzel győzködi magát. Ennek a találkozásnak nem az a célja, hogy az ő erejét fitogtassa, hanem, hogy átadjon belőle valamennyit annak, aki nem tudja magát megvédeni.
- Na jó, próbáld meg...gyerünk.
Lehunyja a szemeit, de még így is érez minden egyes mozdulatot. Reménykedik benne, hogy Jules azt fogja hinni, hogy azért hunyja le a szemét, mert fél az esetleges fájdalomtól, pedig valójában szó sincs erről. Tűri, hogy a lány megfogja a vállai, érzi a lélegzetvételét, azt ahogy a vér száguld az ereidben. Most emeli fel a térdét, lendületet vesz, de nem viszi véghez a mozdulatot, pont ahogyan elképzelte.
- Nagyon jó. Persze, ez nem készpénz arra, hogy hatásos lesz, lehet, hogy az ellenfél jártas az önvédelemben. A lényeg, hogy gyors legyél és hirtelen, különben hárítja.
Még mindig azon a véleményen van, hogy egy pálca ezerszer hatásosabb lenne, mint a puszta kezei, hiszen annyira védtelennek látszik, vékony és törékeny. Alig láthatóan megrázza a fejét és beletúr a hajába.
- Mi az, amitől a legjobban tartasz? Mármint én értem, hogy megakarod védeni magadat, de mégis mi ellen küzdesz?
A kíváncsiság...mindig győz.

Jules

- Gyakorlás kérdése.
Nem akarja hiú ábrándokba kergetni, ő nem az a fajta. Ugyanakkor a reményt sem akarja tőle elvenni, mert tudja, mire képes az, ha az ember akar valamit. A vele szemben álló nő pedig egészen elszántnak tűnik, de hát, oka az van rá bőven. Neki is lenne rá, de igyekszik elfojtani az ebbéli érzéseit, a bosszú még várat magára, legalábbis ami az ő oldalát illeti. Ráadásul a számára a gyógyszer is nagy segítség, segít neki stabil maradni, hogy a múlt ne tudja megismételni önmagát. Érdeklődve figyeli a mozdulatot és amikor Jules felhúzza a pólóját nem tudja megállni, hogy ne köhintsen és ne nézzen félre, de épp csak egy pillanatra. Tudja, mire megy ki a mutogatás, így aztán kényszeríti magát, hogy ne csak úgy nézzen, hanem a lényeget lássa, és amit lát, nos, az nem igazán tetszik neki. Mindazonáltal nagyon ismerős. Neki ugyan hegek díszítik a hátát nem foltok, de ez sem szép látvány. Ő azonban soha, semmi pénzért nem fedné csak úgy fel a sebesüléseket, nem azért, mert érzékeny a dologra, hanem azért, mert az övéi sokkal mélyebbek, ráadásul ott van a harapásnyom is, amiről még a vak is látja, hogy mi az, így aztán összepréseli a száját és türelmesen vár, hogy a lány szólaljon meg először.
- Annyira nem vészes, mint az gondolod. A sebek begyógyulnak.
Megrántja a vállát, igyekszik tárgyilagos maradni. Pont ő beszél? Aki nem engedte meg, hogy az eltüntethető sebhelyeket eltüntessék, de egy nőt nyilván máshogy érint a dolog, ezzel ő is tisztában van. Bár egy nő is viselheti tisztességgel a sebeit, vagy nem? Összevonja a szemöldökét és néhány lépéssel közelebb megy hozzá.
- A biztonságoz nem feltétlenül elég az, hogy megtudod védeni magadat. Először talán fejben kell rendet tenni. Ha megtanulod, hogy kezeld a félelmedet és a szorongást, könnyebb lesz. Tapasztalat.
Ő is volt ilyen helyzetben, tehát nem árul zsákbamacskát azzal amit mond, de ő nem fog Julesra rákényszeríteni semmi, hagyja, hogy a nő döntsön, ha továbbra is ezt akarja, ám legyen.

Jules

Csak bólint egyet, hiszem ha látom alapon. De nincs joga megkérdőjelezni azt, amit a lány mond neki, így könnyedén továbblép, hiszen nem foghatja a szaván és felesleges lenne ígéreteket tennie. Mindenki a saját sorsának kovácsa, ezt ő már régen megtanulta. Helyette inkább követi a tekintetével és figyelmesen hallgatja.
- Még a végén kiderül, hogy nem is vagy olyan védtelen. De most akkor védekezni akarsz, vagy támadni?
Elismerősen pillant hátra válla fölött, de nem fordul teljesen meg. Nem gondolkodik túl sokat, végtére is neki teljesen mindegy, hogy a lány mit akar csinálni, csak a védekezésre kicsivel több esélye van, mint a támadásra. Mégis kit akar megtámadni? Lehet, hogy csak nyelvbotlás volt...számos olyan kérdés, ami megválaszolatlan marad, ő pedig továbbra sem kérdez rá, mert nem akar belebonyolódni, na meg nem is érdekli. Ő itt van, nyilván nem szívességből, hanem szánalomból, megtanítja arra, amire tudja és kész, mindenki mehet, amerre lát.
- Hatásos lehet, de csak akkor, ha fel is éred...mert nem mindegy, hogy az ütés milyen szögből érkezik és milyen erővel. De igazad van, ájulást és szédülést is eredményezhet. Viszont ha nem vagy elég gyors, valaki egyszerűen csak kicsavarja a csinos kezedet. Ne akarj te kezdeményezni.
Megrázza a fejét, de mindent egybevetve egész türelmesen áll hozzá a dologhoz. Megvárja, amíg Jules kibeszéli magából a szórványos tapasztalatait, végtére is képben van ő, hogy mi az ami a legjobban fáj, csak a kivitelezés az, ami nehezen megy. Talán, ha lenne mellette valaki, egy erősebb fél, akkor nem félne annyira, de mivel láthatólag nem bízik senkiben, így aztán felesleges lenne ilyesmire egyáltalán szót vesztegetni.

Jules

- Rendben.
Nem kérdez, nem kételkedik, felesleges volna, számtalanszor végiggondolta a dolgot de még most is biztos benne, hogy nem akar belebonyolódni, megcsinálja amire megkérték aztán folytatja tovább a napot, hiszen még csak délelőtt van, ott van a délután, az este, amit egész kellemesen, és ezek után tiszta lelkiismerettel el is pocsékolhat.
- De talán a gorillák ki akarnak kezdeni veled, soha nem tudhatod.
Megrántja a vállát, majd felsóhajt és a beállt csöndben elgondolkodik. Mi lehet az, ami még egyszerű, könnyen tanulható, de hatásos? Nem járt soha önvédelmi tanfolyamra, mindent amit tud a kiképzéseken szedte össze és nem emlékszik pontosan, hogyan és miként építették föl bennük ezt a tudást, pedig nem volt olyan régen.
- Oké, legyen. Azt hiszem, az hiszem az egyik leggyakoribb formája a mugli támadásoknak amikor felkapják a delikvens pólóját, valahogy így...
Közelebb lépdel hozzá, és megragadja a lány pólóját a bal vállánál, nem erősen, csak éppen hogy, a hatás kedvéért.
- Ha ez történik, két dolgod tehetsz, az egyik, hogy a bal kezeddel megpróbálod kifordítani a karját és ezzel térdre kényszeríteni, mivel elég fájdalmas és viszonylag könnyű kivitelezni, ez hatásos lehet. A másik pedig...
Pillanatnyi szünetet tart, rápillant a lányra, hogy lássa felfogta-e az információt, vagy legalább tudja-e követni, majd elvigyorodik, mert maga előtt látja a jelenetet amit elmagyarázni készül, hiszen ő ezt már csinálta.
-...szóval a másik, belepasszírozod az orrát az agyába. Erre nyilván több esélyed van és talán egy kicsivel hatásosabb. A tenyered alsó részével fölküldöd az orrát homloka irányába. Nem igényel nagy erőkifejtést viszont fájdalmas, nem is kicsit.
Miután végzett a mondandójával azonnal elegedi Jules pólóját és egy lépést hátrál, csak a miheztartás végett.
- Az utóbbit nem mondom, hogy próbáljuk ki, de amit először magyaráztam, azt talán megpróbálhatnád. Emlékszel még?

Jules

Jules jól sejtette, Kornél valóban veszélyes volt, a szó minden értelmében. Az erő, amit birtokolt már önmagában elég volt ahhoz, hogy puszta kézzel végezzen bárkivel és ennek még csak köze sem volt ahhoz, hogy vérfarkas. Egyszerűen csak más neveltetésben részesült mint a kastélybéliek többsége. Ráadásul ott voltak azok a tulajdonságok amik még a katonák között is kivételessé tették, a hallása és a szaglása ami emberi alakjában is tökéletes működött, olyan érzékekkel áldotta meg a sort, amire a legtöbben csak vágyhatnak. Valóban az volt, veszélyes, de esze ágában sem volt ezt ok nélkül bárki ellen fordítani, legalábbis addig amíg az elméje a helyén volt.
Persze ő maga mit sem sejthette, hogy Julesnak ilyen gondolatai támadtak, helyette türelmesen várakozott, tekintetét végigvezette a törékeny testalkatán. Abban sem volt biztos, hogy a nőnek lenne annyi ereje, hogy hosszabb távon tudjon futni, de reménykedett benne, hogy legalább a könnyed testfelépítése gyorssá teszi. Egy pillanatra tényleg elhitte, hogy a lányt komoly veszély fenyegeti, lepörgött a szeme előtt a jelenet, aminek nem épp pozitív a végkimenetele, de talán csak nem ismeri eléggé, biztosan így van, ha akarná, Jules biztos könnyen futásnak tudna eredni.
- Oké, látom kezd nagy lenni a szád.
Ha így, akkor így. Odalép a lányhoz, megragadja a pólóját és megfeszíti az izmait, hogy ne legyen a lánynak olyan könnyű dolga. Kíváncsi lesz, hogyan kivitelezi a feladatot így, hogy nem hagyja magát. A lehetséges fájdalomtól egyáltalán nem fél, telihold alkalmával ennél sokkal szörnyűbbeket szokott átélni, inkább csak kíváncsi, mire képes valójában a nő. Tesztelné? Lehetséges. De még az is lehet, hogy csak nem akarja elhitetni rögtön, hogy minden sikerülhet és ha bármit le lehet győzni, mert ez nincs igazán így, legalábbis az ő tapasztalatai szerint.

Jules

Az első másodpercekben legszívesebben vigyorgott volna. Nagyjából eléri a célját azzal, hogy bekeményít, kíváncsi arra, hogy Jules mit fogott fel a dolgokból amiket megpróbált a szájába rágni. Arra meg még inkább kíváncsi, hogy hogyan fog kimászni ebből a helyzetből. Aztán a következő pillanatban olyasmi történik amire még ő sem számított. Hirtelen fájdalom hasít bele a lábába, ami ugyan nem elég éles, de pont elé ahhoz, hogy kibillentse az egyensúlyából, ezzel eltereli a figyelmét a következő pillanatban pedig kicsavart karral áll de épp csak egy másodpercig. A következő pillanatban már nevetve fordul meg egy elismerő pillantással.
- Szép volt, határozottan.
Valami ilyesmi akart elérni és úgy tűnt, ez nagyjából sikerült is neki. Bár fogalma sincs, hogy Jules hogyan reagálna, ha valós veszélynek lenne kitéve, csak reménykedni tud benne, hogy akkor is használná az eszét és a fantáziáját. Kornél lezserül zsebre vágja a kezeit, és mély levegőt vesz.
- Azt hiszem, mára ennyi megrázkódtatás bőven elég volt. De ha szeretnéd, legközelebb folytathatjuk, most már lassan máshol lenne a helyem.
Nem akarja ő lezárni, éppen csak szeretne minden sértődés nélkül szabadulni, nem kalkulálta bele ebbe a programba a délutánt és ami azt illeti, elígérkezett konkrétan csömörből vödörbe, csak a következő ellenfél sokkal kevésbé ember, viszont annál veszélyesebb.
- Vegyél egy pálcát, akkor már nem is fogok kelleni.
Rákacsint, majd elindul az ajtó felé ki is nyitja, de az utolsó pillanatban megfordul.
- Keríts valakit, akin gyakorolhatod a tanultakat, aztán ha van valami, küldj egy baglyot. Egyébként jó volt látni.
Rákacsint, majd minden további köszönés nélkül hagyja magára a terembe a lányt.

Zsófi

- Ez most valami idétlen célzás akart lenni?
Elfintorodik, majd mielőtt még Zsófi egyáltalán felajánlhatná, leveti magát mellé. Nem kell neki ehhez külön kérvényt benyújtani, ha a lány nem ódzkodik tőle annak tudatában, hogy vérfarkas, ő sem fog vigyázni a mozdulataival. Nem töri meg a beállt csöndet, nem az a típus, szeret hallgatni, ezerszer jobban, mint beszélni, de ez valahogy a természetével jár, inkább amolyan megfigyelő típus. Persze ez nem jelenti azt, hogyha beszélni kell, akkor nem beszél. Egy szimpla beszélgetés, ami legfeljebb súrolja a csevegés határát a jobb napjain simán belefér.
- Csak sétáltam, továbbá próbálom óvni az egészségedet, még nincs nyár.
Bök a fejével a lábai felé, de ezek szerint egy kislánynak aztán lehet beszélni az ilyen dolgokról, szimplán semmibe veszi őket. Nem mintha mondjuk ő nem tenné ugyanezt, a különbség az, hogy ő felnőtt ember, neki már senki tanácsaira nem kell hallgatnia, miért tenné? Még a sajátjait is gyakran hagyja figyelmen kívül. Miután lefutották a tiszteletköröket, egy ideig megint beáll a csönd, Kornél úgy érzi mondani kellene valamit, de a szavak valahogy a torkára forrnak. Nem volt még hasonló helyzetben. Látták már átváltozni, de az átváltozás után még soha senki nem találkozott vele. Olyankor általában gyönge és kiszolgáltatott, felállni is alig bír, nem még megvédeni magát és kitalálni valami olyan mesét, ami hihető is. Pedig megpróbálta, nagyon is megpróbálta. Más kérdés, hogy Zsófi nem vette be.
- Tudod, ami a legutóbb történt...nem mondtad el senkinek ugye? Kellemetlen lenne, ha kiderülne.
Fancsali képet vág, ismét. Nem szokott azzal foglalkozni, hogy az emberek miket suttognak a háta mögött, hiszen szimplán letagadhatja ha arról van szó, de ennek súlya volt, hiszen a lány látta, a két szép szemével.

Zsófi

Félvigyorral a képén hallgatja Zsófikát. Még ő is meglepődik rajta, hogy egy kamaszodó kislány mennyire szórakoztató lehet, ha épp nincs rajta a tinihiszti. Az Eridonos egyszerűsége - a legjobb értelemben - leköti őt annyira, hogy ne kelljen súlyosabb problémákkal foglalkoznia. Ő lepődik meg a legjobban rajta, mennyire elterelődik a figyelme, sokkal inkább emberi lehet, talán ez a legjobb definíció.
- Az életemnek? Szóval az életemet félted? Nem tudnának megölni, vagy legalábbis nagyon nehéz dolguk lenne. De ha kiderülne el kellene mennem. Amíg pedig van ami idekössön, nem lepleződhetek le.
Másodpercek alatt megnyugszik, mert tudja, hogy a lány igazat mond. Nem árulta el senkinek és ahogy a jelenleg állás mutatja, nem is fogja. Ez azért elég meglepő, a kislányok nagy része nem tudná magában tartani az ilyen információt, ami remek pletykalap lehet és a társaság központjába emelné, érdekes.
- Tudom, hogy nem hazudsz. A szíved elárulja. Mármint, amikor az ember hazudik a pulzusa megemelkedik.
Egy pillanatra a füléhez ér, ezzel jelezve, hogy beépített hazugságvizsgálóval rendelkezik. Ugyan ezt is ki lehet játszani, de mivel a legtöbb ember nem tudja, kivel van dolga, nem figyel oda az ilyesmire, ő pedig már megtanulta szűrni az információt. Egy ideig ismét beáll a csönd, de most épp csak pár pillanatra, ugyanis ismét kérdés érkezik felé, most azonban egészen más. Kornél összevonja a szemöldökét, helyezkedik egy keveset, felhúzza az egyik lábát, míg a másikat a tó fölött lógatja, bár a cipője orra beleér, nem igazán zavarja.
- Hogyan működik?
Félig Zsófika felé fordul, fogalma sincs, mit mondhatna, vagy mi az, amit egyáltalán megoszthat egy ilyen törpével, egykedvűen megvonja a vállát és a kékjeit a lány barna szemébe fúrja, hogy megbizonyosodjon a kérdés komolyságáról.
- Vérfarkassá csak egy módon válhat valaki. Ha egy vérfarkas megharapja. Velem is ez történt.
Akaratlanul is a vállához emeli a kezét, megdörzsöli a pontot, majd zavartan köhint és a tó felé fordul.
- Ha telihold van, átváltozom. Nem vagyok egészen farkas, de nem vagyok ember. Ha nem iszok előtte farkasölőfű főzetet akkor egyáltalán nem emlékszem arra, hogy mit csinálok. Azt viszont tudom, hogy átváltozni fájdalmas, mintha minden csontodat eltörnék.
Nem igazán tudja, mit mondhatna még, inkább elhallgat, mélyet sóhajt és vár. Sok  információ ez egy törpének.

Szia cica...

Én még nem kóstoltam macskát, de a sógor ezek szerint igen

(*szolidan lecsapja* - nathaniel)

A cicát? Vagy a cicáinkat?  

Össze és még élek  

Én lennék az alfahím? *elhajol az ütés elől*

Le lehet szállni a napszemcsimről  

Másik csevegő? o_O

A napszemcsimről tényleg le lehet szállni  

El ne hidd egy szavát se   (amúgy az is én voltam xD)

De úgyse fogod  

Én nem...gonoszok vagyunk  

Nálunk mindig buli van  

Asher Noah Wayde - 2014.05.14. 23:30


Kérlek szépen, ez evidens

*belépdel* Hello üres csevegő.  

Miért ugrálsz mindig?  

Keiko Cukorborsócska Sama - 2014.05.17. 13:33

kevésbé hányingerkeltő  

Szia Luca! és Szia Tilda!

Technikailag nem vagyok Czettner, de jöhetek?  

Nem mintha nem szeretnék, de szívesebben látnám Zorát Reviczkyként  

Nem tudom, a Czettnert néha nehezebb kimondani, mint a Reviczyt...van az az élethelyzet.

Ombozik akarnak a legjobban Czettnerek lenni, ahogy láttam  

Czettner R. Benjámin - 2014.07.05. 17:43

Vigyázunk rá, közös erővel.  


Tilda, szívesen megfuttatlak megint, ha már ilyen humoros kedvedben vagy.  

Nem, de szeretnék én is ilyen vicces lenni, azt mondják ha valaki bohócot eszik, humorosabb lesz tőle, ki kellene próbálni.  

Benji, pacsi.

Mindenes, Luca  

Mit szeretnél tudni Benjámin?  

helyi menő csávó az Olivér, ő a páwa   XD

Kapsz helyette valami mást Luca, választhatsz bármit