Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hosszú perceket töltök el a félhomályba húzódva - tényleg hosszú, minimum egy fél életnek tűnik a folyamatos visítás, éneklés meg a dübörgő zene mellett - és egyre inkább bánom, hogy eljöttem. Lehetnék most éppen valami csendes és kihalt helyen is, vagy legalább valahol ahol az átlagkorosztály nem tizennyolc körül mozog, hanem legalább a huszat túllépi.
Korábban sosem tudtam elviselni a kis fiatalkákat meg a folyamatos nyávogásukat, nem is tudom igazán, hogy miért gondoltam úgy, hogy ez megváltozott az elmúlt pár évben. Mert sok gyereksírást hallgattam? Vagy nőhisztit Lexi jóvoltából? Ugyan... Az ehhez képest mind kellemes muzsika volt.
Figyelem Lottit a tömegben, még mindig leginkább rá koncentrálok, nem pedig a "barátnőire". Ahogy elindul felém, csak felvonom a sszemöldökömet, és komolyan fontolóra veszem a gondolatot, hogy hátat fordítok és lelépek mielőtt még ideér. Lehet, hogy jobb lenne minél előbb lezártnak tekinteni ezt az estét. Az idegsejtjeimnek mindenképpen.
- Valamelyik kis barátocskád meghívott - vonom meg a vállamat. Őszintén, fogalmam sincs, hogy melyik volt, annyira nem hagyott bennem mély nyomot a dolog, hogy foglalkozzak vele fél percnél tovább. - Unatkoztam, úgyhogy eljöttem. De ahogy a "buli" kinéz, nemsokára megyek is - teszem még hozzá egy grimasszal, miközben a tinik mellettünk lehúznak egy felest. Húha. Kemény a buli.
Lotti kis barátnőjére aki megkörnyékez, először csak szemöldökömet felvonva nézek, majd a reménykedő pillantásaira felnevetek. Ennyire szánalmas lányocskák maximum a sajnálatomat szokták kiérdemelni, nem pedig az érdeklődésemet felkelteni. Pedig a kislány még Lotti eltántorítása - amin szimplán csak fintorgok egyet, nem szeretem, ha minden jöttment idegen tud a személyes dolgaimról - ellenére is kapva kapna az alkalmon.
- Éppen elég szép ajándék vagyok én, nem gondolod? - nézek rá egy féloldalas vigyorral. Ha már szülinapja van, legalább vele kedves leszek ma este. A barátain úgyis kiélhetem a gúnyomat és emberundoromat, ha szükségesnek érzem.