Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Én csak... - nos, igen. A kérdésre, hogy miért is lenne ez a legjobb megoldás, még ő maga sem tud válaszolni. Nem a legjobb, hanem a legkönnyebb. A jó öreg szőnyeg alá mindent technika, ám ráfaragott, mert most nem hogy segített volna magán ezzel, de még inkább kényelmetlenebbé tette a szituációt.  Talán jobb lett volna másnap, vagy teljesen kipihenve az este fáradalmait, harmadnap rögtön felkeresni Nándort és tisztázni a helyzetet. Bárcsak lett volna annyi vér a pucájában...
A szúrós megjegyzésre csak ráharapott alsó ajka belsejére, s tekintetét lesütve lehuppant vissza a székére. Nem tudta, mit mondhatna. Nem helyes, amit tett, de őszintén szólva... ki csinálta volna másképp?
 - Igen, de... - Biztos volt benne, hogy Nándor nem fogja egy ilyen incidens miatt újból próbaidőre rakni, vagy ne adj Merlin, kirúgni, ugyanakkor nem lett volna szerencsés kifogásokat és ellenérveket felsorakoztatni. Mondhatta volna, hogy akármilyen élőlény képes volna elvinni pár papírt az irodáig, aminek van két keze és minimum két lába, de inkább csendben maradt. Túlságosan feszült volt a hangulat ahhoz, hogy magyarázkodásba kezdjen.
Miért? Miért, mint miért kerülte vagy miért, mint miért ütötte ki magát teljesen? Nem tudta, mire gondol a férfi, de hogy ebben az esetben a legilimencia eszközéhez nyúljon, az teljesen kizárt volt. Ujjai idegesen babráltak szoknyája szélével.
 - Azt hittem, látni sem bírsz... - nyögte ki végül - És megértem, ha ez tényleg így van. Ennek az egésznek nem... - egy pillanatra megakadt. Hazugság lenne azt mondani, hogy csak az alkohol miatt engedte magához ennyire közel a Parancsnokot. Hazugság lenne azt mondani, hogy józan ésszel nem tette volna meg. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem pirul el, akárhányszor eszébe jut az est kétségkívül pazar része... Nem hazudhatott - ...nem így kellett volna történnie. Sajnálom.
Kimondta hát, nincs visszaút. Barnáit Nándorra függesztette. Nem várt tulajdonképpen semmire, erre a bocsánatkérésre nem igazán lehet mit mondani, s legbelül már tudta, hogy ez amúgy is egy halott ügy. Csak egy pillanatnyi fellángolás a férfi részéről, semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Sokáig keresgélte a szavakat, egyszerűen fogalma sem volt róla, mit is kellene mondania egy ilyen esemény után. Bocsánatot kellene kérnie, amiért túl sokat ivott? Vagy mert az ő szervezete nem olyan strapabíró, mint Nándoré? Végül csak kibökött valami harmatgyenge magyarázatot, és talán nem a tökéletes szavakat használta gondolatai, s érzései kifejezésére, de álmában sem gondolta volna, hogy a Parancsnok gyakorlatilag kiröhögi. Mit kellett volna mondania? Bocs, főnök, hogy majdnem az öledbe hánytam, aztán elaludtam a WC-t őrizve kvázi a saját gyomortartalmamban fetrengve, na de azért befejezzük, amit elkezdtünk? Elég abszurd. Bármennyire is szerette volna eltitkolni kialakulófélben lévő szimpátiáját a férfi iránt, testbeszéde elárulta. Kapcsolatuk valóban elég sokat fejlődött az első találkozásuk óta, már nem érezte feszélyezve magát, ha irodai körülmények között kettesben kellett maradnia Nándorral, sőt szinte jól esett neki annak kitüntető figyelme. Mindezek ellenére sosem gondolta, hogy lehetne ebből bármi más is, mint közvetlen munkaviszony... egészen addig az estéig. Képzelt már el ezt-azt, de egyáltalán nem hibáztatható érte, egy normálisan működő hormonháztartással és egészséges igényekkel bíró nő egyszerűen képtelen elmenni egy ilyen férfi mellett, főleg ha az ennyire érinthetetlennek tűnik. Naphosszat tudna mesélni, milyen heves, szinte már zavarbaejtően perverz gondolatokkal él néhány nőnemű beosztott a Parancsnokságon, természetesen Révay úrral a középpontban, ő azonban ilyenekre még csak gondolni sem mert. Egyrészt mert tudta, esélye sincs, másrészt pedig nem helyénvaló a munkaadóval összefeküdni. Legalábbis ezt diktálja a józan paraszti ész. De mint tudjuk, a kíváncsiság, na meg a magány elég nagy úr...
Oltári blama. Ha már nevén kell szólítsák ezt a szörnyű helyzetet, lehet így is. Ő azonban nem tudta viszonozni Nándor átfutó mosolyát. Arcára elég groteszk módon ült ki az összes benne tomboló érzelem és újfent nem tudta, mit is fűzzön hozzá a férfi kijelentéséhez. Az előző monológjával kétségkívül felsült, elég volt csak Nándor arcára pillantania és rögtön tudta, hol szúrta el katasztrófálisan az egész beszélgetést.
 - Nem. Nem fogja - jelentette ki végül a határozottól messze álló hangnemben - Ha gondolja, akár át is nézhetjük azokat az aktákat... már ha nem tette meg eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Gondolatainak nem véletlenül nem adott hangot; ne szólj szám, nem fáj fejem. Nem telt el két perc az előző orbitális bakija óta, nem volt szüksége még egy meggondolatlan kijelentésre, mellyel még többet ronthat helyzetén. Homlokát enyhén ráncolva pislogott vissza a férfire, abban a hiszemben, hogy tökéletes pókerarcot visel, pedig ha tudta volna, mi minden leolvasható ábrázatáról...
Sosem volt az a tömegből kitűnő egyén. Ha tehette, a falszínek különböző árnyalataiba öltözött, hogy ezzel is jobban beleolvadjon környezetébe és elkerülje a nagymenők figyelmét. Sem az iskolában, sem a munkahelyén nem örvendett túl nagy népszerűségnek, de nem is bánta, a harmadik és egyben legutolsó pofáraesése után pedig végképp nem. Szép csendben elrejtőzött a világ elől, pontosan úgy, mint most.
Szinte észre sem vette, úgy csapott át magázódásba. A kusza gondolatmenetet már ő maga sem tudta kibogozni, nem hogy szerencsétlen Nándor, aki próbálkozott több-kevesebb sikerrel oldani a szobában tömörülő feszültséget. A férfi megjegyzésére ajkai vérszegény mosolyra húzódtak. Nem egészen erre számított, hiszen ő azt hitte, Nándor mindent a régiben akar tudni, egészen hivatalosban. Pozitívan csalódott hát, és ahogy semmi mást, ezt sem tudta eltitkolni főnöke elől.
 - A hosszúorrú kolleginák jobban teszik, ha a saját dolgukkal foglalkoznak - mormogta maga elé. Jól emlékszik rá, az évek során milyen sületlenségeket hordtak össze a háta mögött és bár nem szólt miatta, nem védte meg magát, nem feledett el egyetlen egy szót sem. Arcán a bosszúság halvány árnyéka futott át, de ahogy Nándor továbbfűzte mondandóját, rögtön elvörösödött és kínjában felnevetett.
 - Jézusom, ezt én mondtam? - az este legfontosabb részeire kristálytisztán emlékszik, a maradék viszont egészen eddig a pillanatig homályba merült. Arca még inkább vörössé vált, ahogy az emlékfoszlányok lassan felsejlettek előtte - Ezt én mondtam.
Ha képes lett volna rá, elsápadt volna, de tekintve, hogy a fejébe toluló vér mennyisége jócskán meghaladta a normális állapotot, helyette inkább szájához emelte kezét és kínos vigyorát leplezve ajkait kezdte morzsolgatni. Szóval ilyen az, ha egy embert utólag szembesítenek részegsége következményeivel.
 - Ha még egyszer ilyen hagyná el a számat, egyszerűen csak iktass ki. Ez borzasztó...