36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Almásy Léna összes RPG hozzászólása (165 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 1. 16:49 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Felhúzott szemöldökkel néztem végig az ajtómon beeső Dwayne-en. Az első gondolatom az volt, hogy igazán megtanulhatna kopogni és akkor nem hozna rám egy kisebb szívbajt. A második az, hogy pont a lehető legrosszabbkor jött, ugyanis semmi kedvem nem volt még vele is szenvedni, elég volt az, hogy a fejemből sehogyan sem tudtam kiverni. A harmadik pedig... megakadt a szemem a vaskos papírkötegen, amit szorongatott.
- Nem érek rá - közöltem vele hidegen és újra az előttem lévő postázandó jelentésre szegeztem a tekintetem. Tudta jól, hogy nem voltam egy hétig. Az okát is tudta. Nyilván azt is tudta, hogy ez mivel jár nekem, aki vele ellentétben az iratok felett rohad a nap nyolcvan százalékában... és még a saját adagját is volt képe nekem hozni - És nem vagyok szeretetszolgálat.
Nem tudtam, mi van velem, azt viszont igen, hogy ezt az egész helyzetet nem sokáig fogom kibírni. Az én idegrendszeremet nem erre tervezték.
Ledobtam az asztalra a pennát és a hajamba túrtam. Úgy tűnt, mintha ki akarnék tépni egy csomót, de erről szó sem volt. Egyszerűen kellenek néha a pótcselekvések, már amennyiben nem akarok törni-zúzni.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 1. 17:18 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Nekem is lenne - morogtam a bajszom alatt még egy sort, majd újra nekiültem az előbb említett jelentésnek, ügyet sem vetve Dwayne-re. Szándékosan nem néztem rá egészen addig, amíg az asztalomon nem landolt az, amit hozott.
- Lehet, hogy én beszélek kínaiul, az is lehet, hogy csak te nem tudod felfogni, hogy mit mondok, - hadartam ellentmondást nem tűrő hangon, közben felpattantam a székből és egy gyors mozdulattal összefogtam a szanaszét csúszott papírokat - de akkor elmondom még egyszer. Nem... csinálom... meg.
Egyesével, nyomatékosan mondtam ki a szavakat, tekintetemmel szinte ölni lehetett volna. Nem is a papír volt a bajom, hanem inkább ő. Vele ellentétben én nem vettem olyan természetesnek az egész szituációt, ami köztünk zajlott, én nem tudtam csak úgy elsiklani az egész felett. A viselkedése teljesen kiszámíthatatlan volt, hogyan is várhatná el tőlem akárki is, hogy megértsem? Hogy ne így reagáljak?
- Szóval ezt el is viheted - ezzel az éppen távozni készülő kezébe nyomtam, amit kicsivel előbb az asztalomra hajított.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 1. 17:46 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Neked mi bajod van?! - kis híján ordibálásba csap át hangom. Mégis nekem mi az Isten bajom lehetne már? Nem én vagyok az, hogy súlyos hangulatingadozással küzd. Ujjaim ökölbe szorultak, karjaimat összefontam magam előtt, ezzel is kifejezve, hogy én márpedig nem fogok megint meghunyászkodni. Elegem volt belőle, hogy mindenki csak kihasználni és hülyének nézni tud.
- A fenének vittél el akkor magaddal! De ne aggódj, nem lesz többet gondod rám, azt garantálom - csak úgy sziszegtem a szavakat. Arcomra fájdalmas fintor kúszott. Nem vártam volna tőle, hogy pont ezzel vág vissza, már bocsánatot kértem tőle, lerendeztük a dolgot. Ezek szerint mégsem...
Egy gyors pillantást vetettem az ajtón megjelenő ábrázatra, ami éppen elég is volt ahhoz, hogy visszavonulót fújjon és egy rövid szabadkozás után becsukja maga után az ajtót.
Még mindig villámló szemekkel néztem Dwayne-re. Nem akartam elhinni, hogy ezt csinálja velem.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 1. 18:18 Ugrás a poszthoz

Dwayne

A fejem majd' szétszakadt, valószínűleg az idegtől és a megemelkedett vérnyomástól. Tükörbe sem kellett néznem ahhoz, hogy tudjam, a fejem megint tiszta vörös, most viszont nem azért, mert zavarba voltam. Eddig nagyon ritkán sikerült bárkinek is a plafonig duzzasztania az agyvizem, de ez az idegesítő amerikai sportot űzött a bosszantásomból. Mindig sikerült megtalálnia azt a pontot, ahol belém köthet, vagy éppen azt, ami leginkább fáj. Ha azt nézzük, annyira nem is nehéz a dolga, ugyanis pont ő az, a saját személye, akivel mindennél jobban fel lehet piszkálni mostanában.
- Szépen, világosan elmondtam, hogy mi a bajom, nem?! - kérdésre kérdés a válasz ilyen helyzetben, hiszen én sem tudtam pontosan leírni, hogy mi is a problémám. Egyszerűen ingerült voltam, amire Dwayne a jelenlétével és a mérhetetlen pofátlanságával rátett és robbantotta a bombát.
- Innentől kezdve felejts el - az ordibálásból teljesen nyugodt, jéghideg hangnemre váltottam. Nem sokáig tartott ez az állapot sem, mert a következő pillanatban a férfi elkövette azt, ami kiborította a bilit.
Szemeim összeszűkültek, át sem gondoltam, mit teszek. A kezem ösztönszerűen meglódítottam felé...
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 1. 19:05 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Szemeim kikerekedtek, amikor Dwayne elkapta a csuklómat. Olyan erővel szorította, hogy ha kedve lett volna hozzá, egyetlen mozdulattal akár szilánkosra törhette volna. De nem tette. Visszakényszerítette a kezem a helyére, hiába akartam ellenállni, belé jóval több erő szorult, mint belém.
Egy pillanatig farkasszemet néztem a tökéletesen elborult elmével, talán túlságosan messzire mentem az egésszel. Azzal nyugtattam magam, hogy nem én kezdtem az egészet, ő tehet róla, teljes mértékben. Ha nem állt volna le bunkózni és megértette volna elsőre, amit mondtam neki, akkor nem ott tartottunk volna, ahol.
Nem lepődtem meg rajta, hogy megfogta magát és sarkon fordult. Számítottam rá, hogy előbb vagy utóbb, de ez lesz a reakciója.
- Paraszt! - ordítottam a becsapódó ajtónak. Tudtam, hogy hallja, de akkor már nem érdekelt semmi sem. Az a bizonyos bili már rég kiborult.
Ránéztem az asztalomon heverő papírtengeren, amit idegességemben egyetlen söprő mozdulattal szétszórtam az irodában. Lehuppantam a székbe ismét és az asztalra borultam.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 3. 17:05 Ugrás a poszthoz

Dwayne

A tegnapi levelezésünk alkalmával azt hittem, belefulladok a kávémba. Egyszerűen már nem tudtam mást csinálni, csak nevetni a pofátlan flörtölésén. A reggel folyamán, mikor elment, még szörnyen zavarban voltam, azt sem tudtam mit kezdjek a kialakult helyzettel. Végül annyit töprengtem rajta, illetve a baglyok hatására is, úgy döntöttem, nem tépem többet magam a témán. Ami megtörtént, megtörtént és hogy ha folyamatosan csak a zavarban fürödnék, az megmérgezné a légkört, főleg úgy, hogy muszáj minden egyes nap találkoznunk a munka miatt. Délután a könyvtárban találkoztunk, az viszont tényleg nem szólt másról, csak a tantervről. Különös hangulatban telt el a délután, egyikőnk sem szólt egy árva szót sem a történtekről, viszont Dwayne fejéről sem lehetett levakarni azt az idétlen mosolyt. Mindent egybevéve nem volt olyan szörnyű napom, mint ahogy az indulásakor gondoltam.
Munka után hazaugrottam az óravázlatokért, amiket az éjjel raktam össze, aztán nyargaltam is a kastély felé, ahogy megígértem. Az igazat megvallva nem akartam, hogy a férfi a minisztériumba jöjjön, elég kínos - már ha az eddigieknél lehet kínosabb - szituáció születhetett volna, így inkább jobbnak láttam, ha én megyek.
Már nem kellett keresgélnem, célirányosan érkeztem a szobájához. Mivel a kopogásomra nem reagált egyáltalán, jobbnak láttam beengedni magam, mint hogy a folyosón álldogáljak ki tudja mennyi ideig.
Odabent kényelmesen elhelyezkedtem az asztala mögött és nekiláttam a mindenféle iratot valami értelmes rendbe kényszeríteni.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 3. 18:43 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Apró hibákat javítottam ki a vázlatomon, amikor Dwayne beesett az ajtón. A szoba dohos, áporodott levegőjébe a férfi által hozott erdőszagok keveredtek és első, sőt még második ránézésre is elég ramatyul nézett ki. Akármi is dolgoztatta meg, nem lehetett könnyű dolga vele.
- Szia. Én bocs, hogy beengedtem magam - szabadkoztam, látva az összerándulását. Úgy gondoltam, csak nem lesz probléma, ha tényleg élek az előjogommal és pontos előzetes egyeztetés nélkül behatolok a lakrészébe.
- A védelmet viszont megerősíthetnéd - küldtem felé egy pimasz mosolyt, majd leírtam az utolsó szót, ami hiányzott az előttem lévő papírról. Úgy már tökéletes volt, legalábbis szerintem.
Felálltam a székből, teret engedve ezzel a jogos tulajának. Megkerültem az asztalt és pontosan Dwayne-nel szemben megtámasztottam azt.
- Nehéz napod lehetett - nem vártam választ rá, csak úgy megállapítottam a koszból, amit magán hurcolt. Nem tudhattam, merre járt, nem is kérdeztem. Nem rám tartozna és amúgy sem akartam kifaggatni minden percéről. Én nem az a típus vagyok.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 3. 19:28 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Egy szó nélkül, nagyot nyelve néztem végig Dwayne vetkőzési ceremóniáját. Meg kellett állapítanom, hogy még így, koszpáncélban is eléggé szemrevaló hímnemű példánnyá cseperedett.
 - Kösz, hogy szóltál. Szabadidőmben lopni járok amúgy - igaz, ami igaz, a láda tartalma érdekelt volna, elég nagy erőfeszítésembe került nem hozzáérni. A kíváncsi természetemet még mindig nehéz háttérbe szorítani ha ilyen dolgokról van szó.
- Az éjjel összeraktam pár tervet, - megvontam a vállam - azokat akartam csak odaadni.
Valójában nem csak ezért jöttem, mert ha ez lett volna csak az oka, akkor már rég haza is mentem volna, miután a csinos kupacot leraktam az asztalára. A levelek után csak látni akartam. Még mindig nem tudtam, mi is van tulajdonképpen velünk, mi ez az egész és hogy csak szórakozik-e velem.
Ismét szembe fordultam vele, de hátrébb léptem, kicsit eltávolodva az asztaltól. Egyetlen mozdulattal felfogtam a hajam és a csuklómon lévő gumival összekötöttem laza kontyba.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 3. 20:28 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Reggelre Sopronban kell lennem. Akartam is szólni, hogy ne várj - csak egy cetlit kaptam a főnök úrtól, hogy kiskorú tiltott mágiahasználatát kell kivizsgálni, az ország másik végében természetesen. Nem értettem, miért pont nekem és miért pont innen kell mennem, de végül rábólintottam. Legalább nem kell egész nap a négy fal között ülnöm.
A férfi rejtett tartalmain csak mosolyogtam egy jót. Hogy hogy tudta magát ilyen szinten összekoszolni egy egyszerű vadászattal, nem tudtam felfogni, viszont jót derültem rajta.
Bólintottam egyet. Nekem teljességgel mindegy volt, mikor nézi át. A legjobb tudásommal írtam meg, nem nagyon féltem attól, hogy majd beleköt. Meg hát átéltem már én is ezeket az órákat, nem is olyan régen.
Dwayne nyújtózását nézve engem is elkapott a mocorgás iránti vágy. Testsúlyom az egyikről a másik lábamra helyeztem, majd ugyanezt visszafelé. Csak álltam ott, mint az a bizonyos a lakodalomban, le kellett valamivel vezessem a fölös energiáimat.
- Nem. Vagyis nem sietek - helyesbítettem rögtön - Személy szerint most valami alkoholmentesre szavaznék - nem akartam megint befolyásoltság alá kerülni. Éppen elég volt az, hogy nem emlékeztem kristály tisztán az éjszakára.
- Azt... azt ugye nem én csináltam? - megakadt a tekintetem a karján lévő karmolásnyomokon.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 5. 22:37 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Semmi érdekes. Gábor egyedül is el tudná intézni, nem tudom, én minek kellek mellé - megvontam a vállam. Ha menni kell, hát menni kell, úgy is csak egy fél napos munka, délutánra már bőven lógatom a lábaimat.
A dülöngélést megunva ismét megtámasztottam az asztalt. Egyik kezem a peremén pihent, míg a másikkal egy a kontyból kimaradt tincset csavargattam. Valami megmagyarázhatatlan eredetű mosoly játszott az arcomon, ahogy a férfit vizslattam. Én ha akartam volna, se tudtam volna egy vadászattól ilyen szinten koszos lenni. Csúsztam-másztam már eleget az életemben, mégsem sikerült még ilyen mértékű koszt magamra kenni. Talán különórákat kellene vennem Dwayne-től, bár jobban belegondolva én túlságosan is szeretem a tisztaságot ahhoz, hogy egy ilyen kétségkívül magas szintű tudást elsajátítsak.
Elégedetten néztem végig a fürdőszobából visszatért Dwayne-en. Határozottan jó úton indult el a mosakodással.
 - Igazából mindegy - teljesen mindegy volt, milyen cukros akármit döntök le magamba. Félévente egyszer megtehetem, főleg ha egy kis szünetként szuperál a sok bor között. Nem tagadom, kicsit elszaladt velem a ló az utóbbi időben, ami az alkoholt illeti, de mentségemre szóljon, hogy nem voltam egyszerű helyzetben.
Gyorsan elkaptam a tekintetem a karjáról, valójában nem is akartam tudni a választ a kérdésre, kár volt feltennem. Erre szokták mondani, hogy too much information.
 - Bocs... - ennyit tudtam kierőszakolni magamból, aztán nagy léptekkel megindultam a kanapéhoz, hogy ledobhassam magam egy kicsit, na meg kialakítva ezzel a biztonságos távolságot.
- Azt hiszem, jó lesz a sör is. Ha van, persze.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 5. 22:41
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 13:30 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- A komolytalan, akit alig lehet levakarni - ha azt mondanám, hogy nem szórakoztatott a reakciója, hazudnék, bár nem tudtam mire vélni. Kis híján kuncogni kezdtem, alig tudtam lenyelni a feltörő nevetést és csak mosolyogtam magamban. A férfiak játszmáit soha sem értettem és azt hiszem, nem is akarom megérteni.
Kedvem lett volna elnyúlni a kanapén, az egész napos ülést igencsak megsínylik a tagjaim, de Dwayne keresztbe tett a kanapé-hatalomátvételi és a távolságmegtartásra irányuló törekvésem is, szó szerint. Így hát amennyire lehetett, ülő pozícióban kényelmesedtem el, lábaimat teljesen kinyújtva. Nem zavartattam magam, ahogyan a férfi sem nálam.
- Meg is. Olyan voltál, mint egy... - már majdnem kiböktem az éjszakáról alkotott véleményem, aztán az utolsó pillanatban mégis elharaptam a mondatot - ...mindegy.
Ráharaptam a szám szélére és már megint az a jól ismert érzés következett: lángoltam. Mindenhol. Jól is esett a jéghideg üveg, amit a kezembe nyomtak, de nem sokáig élveztem, visszaadtam a feladónak, ugyanis még mindig nem tanultam meg puszta kézzel kinyitni egy üveget. Csak egy kérlelő pillantást küldtem felé, aztán a földön heverő számszeríjra, mint semleges dologra bámultam.
- Ha minden jól megy, délután itthon vagyok.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 15:47 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Ne foglalkozz vele. Nem ér annyit - Gábor mindenkibe beleköt, általában vicces célzattal, de a beszólás kimenetele valahogy soha sem sikerül neki viccesnek. Én is közel voltam már hozzá egy párszor, hogy megpofozzam, Dwayne is majdnem megruházta és úgy általában, mindenkit bosszant a gyerekes viselkedésével. Nem is igazán lenne helye a Minisztériumban, de hűséges barátja valahogy mindig kirángatja a pácból.
- Nem... én... ühm - igazán értelmesre sikerült megnyilvánulást hallattam. Nem akartam az okára rákérdezni, de biztos voltam benne, hogy valahol Minával és az anyjával kapcsolatos ez a tíz éves szünet, közben pedig nehezen tudtam elhinni róla ezt az információt.
- Szóval én nem erre akartam kilyukadni.
Ráfogtam az üvegre, egy cseppet sem határozott mozdulattal. Hűvössége azonnal átjárta az ujjaim, lányos zavaromban a címke sarkát kezdtem el piszkálni. A párától nedvessé lett papír könnyen megadta magát.
- Igazából még a teraszt sem fejeztem be - valahol mélyen azt reméltem, hogy majd Dwayne-nek eszébe jut, hogy alig haladtunk valamit és folytatjuk. Együtt. Egyedül nem lett volna valami szórakoztató dolog. Annyira hozzászoktam már a társaságához, hogy egyre kevésbé érzem jól magam a bőrömben, ha senki sincs a közelemben - De persze. Megköszönném.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 19:41 Ugrás a poszthoz

Tildus

Meglehetősen jól szórakoztam az utóbbi napokban a sok rózsaszínbe öltöző, nyalókával, plüssunikornissal rohangáló és pusziosztó diákon. Természetesen én is értesültem a hírről, a Minisztérium fel is bolydult miatta, mindenki csak annyit tud, hogy a Kumagoro által kastélyba hozott plüssök indították el a lavinát. Nyilván az április elsejei rosszul elsült tréfa, aminek még most is isszák a levét vagy legalábbis cukiságát a kastély lakói. Természetesen engem is megtaláltak, de úgy döntöttem, én eléggé cuki vagyok a puszijuk nélkül is, meg amúgy sem vagyok az a fajta ember, aki csak úgy közel enged magához bárkit is.
A nap folyamán elkélt volna még legalább hat kar, hogy teljesen bevédjem magam. Szerencsém, hogy csak mestertanoncokat tanítok, ők is leginkább rellonosok, így nem kellett attól tartanom, hogy valamelyikük megtámad a cukiságával az óra közepén. Alig vártam, hogy végezzek, de most nem Dwayne irodája felé vettem az irányt. A cuccomat elküldtem az egyik diákkal, én pedig úgy ahogy voltam, talárban robogtam a konyha felé Tildához. Rég nem találkoztunk már, a munka eléggé lefoglalt, örültem, hogy élek. Eléggé elhanyagoltam azokat, akiket a barátaimnak és a családomnak nevezhetek, bár nem igazán tudom a mai napig, hogy a könyvtár drága őrével hányadán is állunk. Valakimnek a valakijének a valakije, ez viszont nem gátolhat meg abban, hogy a családom tagjának tekintsem és abban sem, hogy összeüssek vele valami finomat vacsorára.
Széles vigyorral a fejemen jelentem meg a hatalmas konyha ajtajában, remélve, hogy nem késtem el. Nem igazán jött be a számításom.
- Megjöttem! Bocsi a késésért, ezek szörnyűek. Nem lehet őket levakarni - fejemet kissé megdöntöttem az egymást mindenáron csókolgatni vágyó manók felé, közben lehámoztam magamról a fekete talárt és ledobtam az egyik székre.
- Na mit főzzünk? - előhalásztam egy hajgumit a zsebemből és felkötöttem a hajam, nehogy véletlen a szánkban landoljon a későbbiekben.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 6. 19:41
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 21:01 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Nagyot kortyoltam az üvegből, de túlságosan is mohó voltam. A sör még mindig jéghideg volt, szinte végigszántotta az egész nyelőcsövem. Arcomon egy fájdalmas fintor futott át.
Kedvem lett volna végigsimítani a karján, együttérzésképp. Én is megjártam a poklot, és bár nem tudhattam, hogy vele mi történt pontosan, valószínűsítettem, hogy nem lehetett egyszerű, ha tíz hosszú évre hanyagolta a női társaságot.
Hirtelen támadt zavaromban jobb kezem beletúrtam a hosszú loboncomba.
 - Hát... nincs. Még nem volt időm rá - egy félszeg mosolyt küldtem felé, közben megvontam a vállam. Az igazat megvallva még én sem hittem ezt el magamnak, hát még Dwayne, akinek nyilván kivételesen jó orra lehet a hazugság vagy éppen füllentés kiszagolásához. De hát mi mást mondhattam volna? Hogy nem volt kedvem egyedül? Ugyan. Inkább kortyoltam még egyet a sörből, de most sokkal óvatosabban.
 - Meghálálnám. Tényleg. Sokat segítenél vele - persze az sem utolsó szempont, hogy akkor már nem csak belül, de kívül is rendben lenne a házam. Így is eléggé aggódom a korhadások és az éjszaka leple alatt a tartóoszlopokon vakarózó vadak miatt, legalább a beázásra nem lenne gondom.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 21:44 Ugrás a poszthoz

Tildus

Somolyogva néztem végig, ahogy a feldühödött manók büntibe rakják fertőzött társaikat. Végre nem valami gyilkos kór ütötte fel a fejét, hanem valami olyan, ami kedvessé, barátságossá teszi az embereket, lényeket. Túlságosan is barátságossá, de még ezen apró gikszer ellenére is szörnyen mulatságosnak tartottam az egészet. Azok, akik a megfékezésén dolgoztak, gondolom már kevésbé örültek neki. Reménykedtem benne, hogy engem, mint a nyomozó osztag tagját kihagynak majd a játszmából és csendes megfigyelőként szórakozhatok tovább.
- Nyugi, tiszta vagyok - sikerült minden fertőzött egyént távol tartani magamtól és valahol megnyugtató volt a tudat, hogy a cukikóros manócskák is tehetetlenül üldögéltek a sarokban. Nem szívesen lettem volna szivárványhajú csókosztogató.
Tilda könyvfanatizmusára kuncogok egy sort. Rég láttam már valakinél ennyi kötetet. Feltételeztem, hogy azokat a közeljövőben mind ki is fogja végezni.
 - Jézusom, te aztán nem aprózod el a dolgot - nagy szemeket meresztettem a vaskos receptkönyvre. Nekem is van otthon pár példány, de azok általában a Hogyan főzzük meg a krumplit? és hasonló szörnyen érdekes és hasznos praktikákat tartalmaznak.
 - Hát őőő... fúj - jegyzem meg arra a zöld kocsonyás izére, ahol kinyílt a recepttár. Nem is csodáltam, hogy Tilda egy pillanat alatt becsukta azt. Rajtam volt a sor hát, hogy találjak valami kevésbé gusztustalan ételt, amivel jól megtömhetjük magunkat. Igen, egyébként sokkal egyszerűbb lett volna kérni valamit a manóktól, de a közös főzés sokkal szórakoztatóbb, mint leülni, betolni amit elénk rakni, aztán hazamenni, mint aki jól végezte a dolgát.
- Legyen ez! - ráböktem az Ezerjó sütire, a gyomrom is elismerő korgással nyugtázta a színes, habos falatkákat. A recept szerint minden egyes harapásnál más és más gyümölcs ízét veszi fel az édesség - Vaaaagy valami rendeset ennél? Mert akkor csinálhatunk valami egyszerű kaját is.
Gyors ütemben végiglapoztam a könyv körülbelül felét, rengeteg érdekesnek, de ami még fontosabb, finomnak tűnő dolgot láttam benne.
- Jó újra itt lenni, csak kicsit furcsa a megváltozott szerep. Nem szoktam még meg, hogy magáznak, meg csókolommal köszönnek a folyosón - szendén mosolyogtam, megvontam a vállam - Úgy érzem magam olyankor, mint egy ezer éves vénlány.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 09:06
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 6. 22:11 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Jó, akkor kedvem - nem volt mit tenni, tudtam, hogy nem hitte el, azért ízlelgette annyira azt az idő szócskát. Erre szokták mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.
Hogy mivel is tudnám meghálálni a segítségét? Először bele sem gondoltam. Aztán a nevetéséből egyértelművé vált, hogy ő viszont igen és hogy ebből mi sült ki. A várva várt óriási elpirulást elmaradt, helyette én is jót mosolyogtam a nem létező bajszom alatt. Tényleg nem lett volna értelme minden apró, ártalmatlan kijelentést véresen komolyan venni.
 - Hát akkor gyere. Mára úgyis végeztem mindennel - én is felhajtottam azt a pár korty sört, ami maradt, majd az üres üveget a férfinek adtam. Kinyújtóztatott lábaimat mozgásra bírtam és feltápászkodtam a kanapéról. Ujjaimat összekulcsoltam és egy egyszerű mozdulattal a fejem fölé emeltem a karjaimat a teljes nyújtás érdekében, majd a procedúra végén, mint aki jól végezte dolgát pillantottam le Dwayne-re.
- Mehetünk. Munkához felesleges megfürdeni, majd megteszed nálam utána - megvártam, amíg összeszedte magát meg a szétdobált cuccait a szobában, aztán az irodát hátrahagyva lebaktattunk a faluba.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 09:06 Ugrás a poszthoz

Tildus

- Bővített kiadás? Ebből? - felhúzott szemöldökkel pillantottam az amúgy is eléggé vaskos könyvre. Ami azt illeti, az eddigi gasztronómiai ismereteimet anyámtól szereztem, amikor már alig öt évesen mellette álltam a piros fazékon és a nyakamat nyújtogatva lestem, mit csinál. Életem legszebb évei voltak azok, amikor még apu is élt, a délelőtti közös főzőcskék után pedig mentünk le a partra sütkérezni, homokozni. Örökké hálás leszek nekik ezért, még ha anyám úgy is gondolja most, hogy valamit elrontott a nevelésemben. Pedig ha tudná...
 - Semmi gond, Tilda - legyintek egy széles vigyor kíséretében - Majd engem is megpakolhatnál valamikor pár könyvvel. Az otthoniakat már kívülről tudom - nem mintha az utóbbi pár hétben olyan sok időm jutott volna az olvasásra, mert azokat a ritka és nyugis estéket is sikerült betábláznom. Ez az én formám: nyavalygok, hogy nincs elég szabadidőm, erre még több munkát veszek a nyakamba.
 - Hmmmm. Ezt nem is nehéz megcsinálni - a könyv fölé hajoltam én is, hogy el tudjam olvasni a receptet. Még jó, hogy a hajamat felkötöttem, különben úgy néztem volna ki, mint egy görnyedő chewbacca, aki olyan elvetemült, hogy főzni akar.
Teljesen nyugodt voltam egészen addig, amíg Tildus elő nem kapta a pálcáját és el nem mormogott pár invitot. A konyha alacsonyan szálló serpenyők, fakanalak, kések valamint egyéb mérsékelten és fokozottan veszélyes konyhai eszközök röppályájává vált, én pedig nem győztem mindenféle mutatvánnyal elhajolni előlük. Miután a nagy zűrzavar elmúlt, nekiláttam összeszedegetni a konyha különböző pontjairól a szükséges tárgyakat.
 - Szóval akkor tészta - a kezemben lévő tekintélyes halomból kihalásztam egy tésztaszűrőt és leraktam Tilda elé, a többit pedig biztonságos, de elérhető távolságba csúsztattam az asztalon. Küldtem egy bocsánatkérő mosolyt az egyre dühödtebb manóknak, akik a reggeligyártáson próbálták levezetni a feszültséget. Mindenesetre előre sajnáltam a diákokat, ki tudja, mi került mondjuk a palacsintatésztába idő közben...
 - Ugyan már! - rosszalló pillantást küldtem felé, majd megindultam a kamrához, hogy tésztát vadásszak. Itt a begyűjtő búbájjal nem sokra mentem volna, a kamra őre szemfüles egy jószág, őt még le kellett szedálni. Nem tartott sokáig, egy egyszerű sóbálvány átok nagyon-nagyon sok mindenre jó - Ne mondd nekem, hogy senki sem vetett rád szemet.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 15:16 Ugrás a poszthoz

Dwayne
Erdély
Sárkányrezervátum

Még álmosan, kótyagos fejjel ültem az irodában és kortyolgattam azt a szörnyen rossz kávét, amit az egyik gyakornok hozott nekem. Fel sem ébredtem rendesen, de már ott topogott idegesen egy válaszra váró bagoly az ablakomban. Unott képpel oldottam le a lábáról a levelet, nem gondoltam, hogy fontos lehet. Pedig nagyon is az volt. Az erdélyi sárkányrezevátumból írtak, hogy gyilkosság történt a területén és az ügyet minél előbb ki kell vizsgálni. Nem sokkal később befutott Dwayne is, akit pedig kísérőként rendeltek el, úgy hiszem azért, hogy ha sürgős beavatkozásra lenne szükség, akkor mint a kommandó tagja, intézkedni tudjon.
A férfi biztosan nagy örömére a hopp-hálózatot használtuk, így nem sokkal később már a rezervátum fenyvesében ütöttünk tanyát.
Az igazság az, hogy eddig talán egyszer volt dolgom sárkányokkal, az az egy alkalom is a kiképzés során volt és már akkor sem igazán szimpatizáltam velük. Túl nagyok voltak, túl erősek és így túlságosan félelmetesek is. Összerándultam, amikor a közelben felüvöltött egy.
A helyiek szerint valakik besurrantak az éjszaka folyamán a területre és a megkötözött áldozatot egy felpiszkált Mennydörgő elé vetették, ami hát... nem igazán kímélte meg az életét.
Valószínűleg nem voltam eszemnél, amikor elindultam erre az útra és ez akkor tudatosult bennem, amikor odakísértek a láncra vert sárkány mellé. Szépen kifejlett példány volt, csak hatalmas szemekkel bámultam rá és egyre azt hajtogattam magamban, hogy én bizony oda nem megyek. Dehogynem... muszáj volt. Azt mondták, elkábították rendesen. Nagyokat szuszogott, én is mély levegőt vettem és odalépdeltem hozzá.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 15:41
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 16:31 Ugrás a poszthoz

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Orrfacsaró bűz. A sárkány maga szörnyen büdös volt, valószínűleg a gyomortartalma miatt, hát még az áldozatból megmaradt testrészek. Nem is igazán testrészek, csak cafatok, semmi sem árulkodott egykori emberi létéről. A sárkánytól körülbelül három méterre lehettem, ott, ahol a földet vörösre festette a vér. Ismét nagyot sóhajtottam és beletúrtam a hajamba. Szörnyen émelyegtem és bár reggelizni nem reggeliztem semmit, mégis úgy éreztem, hogy végig tudnám hányni az egész kifutót. Semmi kedvem nem volt ott lenni, a vérben matatni a gyilkostól alig pár lépésnyire.
Leguggoltam. Valami fémesen megcsillant a homokban fellelhető ruhafoszlányon. Remegő kézzel ráfogtam a jelvényre, egy minisztériumi dolgozó jelvényére. Pontosan nem tudtam megállapítani, melyik osztályhoz tartozott, egy eléggé vészjósló hang kizökkentett.
Még mindig guggoló pozícióban emeltem fel a fejem, hogy szemügyre vehessem az előttem szunnyadó sárkányt. Ezzel a legnagyobb problémám az volt, hogy bestia közel sem szunnyadt. Egyenesen belenéztem az én fejemnél kétszer akkora zöld szemekbe. Egy pillanat alatt levert a víz. Ledermedtem és nem tudtam, mit kellene csinálnom. Ha mozdulni próbáltam volna, azt a sárkány azonnal támadásnak vette volna, az én életemnek pedig az jelentette volna a végét.
Megpróbáltam a lehető leglassabban felállni, de a teljesen felegyenesedést a szörnyeteg már nem várta meg. Szörnyű ordítást hallatott és nekem csak arra volt időm, hogy az utazótalárom zsebébe süllyesztett pálcámra ráfogjak. Végig a hatalmas zöld szemeket bámultam, közben elfelejtettem, hogy ezek a bestiák mozgékonyak és legnagyobb fegyverük a farkuk. Úgy tűnt, a kiképzésemen nem igazán fedett le minden egyes pontot, ami a veszélyt és az ilyen varázslényeket illeti.
Próbáltam volna menekülőre fogni a dolgot, remélve, hogy a lánca kifejezetten rövid, de nem jutottam túlságosan messzire. Hangosan felnyögtem, amikor a vaskos hátsó tag az oldalamat érintette.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 17:14
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 18:47 Ugrás a poszthoz

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Egy pillanat alatt játszódott le minden, mintha az első lánccsörgés és a támadás között egyáltalán nem telt volna el idő. Lett volna lehetőségem védekezésre, de semmi semmi értelme nem lett volna. Egymagamban nem tudtam volna elkábítani, minimum még két ember lett volna szükséges ahhoz, hogy biztonságban kijussak onnan.
Behunytam a szemem, amikor a hatalmas tüskés farok eltalált. A fájdalmon kívül csak a sárkány hörgését érzékeltem. Aztán elterültem. Földhöz vágott, mint valami rongybabát. Szorító érzés fogott el, apránként, zilálva tudtam csak levegőt venni. Valahol a távolból hallottam az idomítók ordítozását, mintha be lett volna dugva a fülem. Mintha aludtam volna.
Egy újabb nagy csattanás, közvetlen közelről. Dwayne volt, hallottam a hangját. Szerettem volna kinyitni a szemem és a szám, szerettem volna elmondani, hogy jól vagyok. Szerettem volna hazudni, de valami láthatatlan erő nem engedte és egyre csak húzott le az öntudatlanság boldog állapotába.
Csak feküdtem ott eszméletlenül, kitekeredve, semmit sem érzékelve a külvilág harcából. Nem sok kellett hozzá, hogy a szakemberek összefogva leszedálják a bestiát, akinek eleve nem kellett volna felkelnie.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 20:00 Ugrás a poszthoz

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Az egész olyan volt, mint egy valósággá vált rémálom. Egy gyilkosság az éjszaka folyamán, aztán még egy ilyen hatalmas gikszer is történt a kivizsgáló testi kárára. A rezervátum munkatársai minden bizonnyal egy alapos fejmosáson fognak átesni a közeljövőben, ami a sárkányok kábítását illeti.
- Nem tudjuk, uram. Biztosak vagyunk benne, hogy rendesen végeztük a dolgunkat - rebegte a választ az egyetlen olyan ember, aki hozzá mert még szólni Dwayne-hez az eset után. Mindegyik csak állt ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség és várták a megváltást, vagy legalábbis az ébredésem. Én viszont semmit sem tudtam az egészről és a sötét erőnek esze ágában sem volt elengedni.
Az előbb szóló jól oldalba könyökölte a balján lévőt, aki a bambulásból átváltott eszeveszett rohanásba, hogy baglyot találjon és gyógyítót hívjon, bár azt mindenki tudta, hogy ezek nem azonnal gyógyuló sérülések.
- Hogy... Mit segítsek? - a másik oldalamon térdre borult egy másik férfi is. Teljesen zavarban volt, nem mert hozzám érni. A vállam felé nyúlt, majd vissza is rántotta a kezét és kétségbeesetten pillantott Dwayne-re. Tudta jól, hogy ezért szörnyen meg lesz hurcolva, nem is igazán tudott másra gondolni abban a pillanatban, csak arra, hogy ha sokáig tétováznak, előfordulhat, hogy a sárkány ismét felébred ideiglenes kábaságából.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 7. 20:01
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 7. 22:13 Ugrás a poszthoz

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

- Küldtem... baglyot... - zihálva érkezett vissza az imént elnyargaló férfi, jelentve, hogy segítségért küldetett. Ez volt a legalapvetőbb és talán az egyetlen dolog, amit értem tehettek ők a sárkány elintézése után. A továbbiakban mindenki csak megszeppenve állt ott, mint a bűnösök, egyik sem mert Dwayne-hez szólni. Valahogy nem akartak a végtelen haragjával találkozni, éppen elég volt mimóza lelküknek, hogy mindenféle idióta barmoknak elhordta őket. Csendben vártak, aztán kísértek, hűséges pincsik módjára, hogy ha kellett volna esetleg valami, rögtön ugrani tudjanak.
Mindent körülölelt a csend. Meg a kínzó fájdalom.
Szörnyen fájt a fejem és azon kívül minden porcikám. A levegőt csak apránként, felületesen tudtam venni, de minden egyes be- és kilégzésnél megjártam a poklok poklát. Lassan, nagyon lassan nyitottam ki a szemeimet. A fénytől csak még inkább hasogatott a fejem, de muszáj volt... muszáj volt látnom valamit a külvilágból is. Egy szobában feküdtem, ezt mind sikerült megállapítanom, mielőtt újra becsuktam a szemeimet. Ajkaim elnyíltak, mondani akartam valamit, de apró nyöszörgésen kívül semmi más nem hagyta el a számat. Mindenem, mindenem fájt.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 8. 09:45 Ugrás a poszthoz

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

Fel akartam kelni, be akartam fejezni a nyomozást, aztán haza akartam volna menni úgy, mintha az ég világon semmi különös nem történt volna. Tudtam, hogy Dwayne mellettem van. Meg akartam neki köszönni, el akartam neki mondani, hogy jól vagyok, hogy vigyen haza és maradjon velem. De nem tudtam, egy árva, értelmes hang sem hagyta el a számat. Mindenem lüktetett, mintha egy ménes feldühödött kentaur vágtatott volna keresztül rajtam.
Még éreztem, ahogy a férfi megfogta a kezem. Finom melege átjárta az egész kézfejem... aztán csend lett. Teljes csend és sötétség. A fájdalom is elmúlt, én pedig visszazuhantam ismét a tudattalanságba.
Attól a pillanattól kezdve semmit sem éreztem, pedig ha láttam volna a külvilág történéseit... Dwayne agya elborult, és ez még gyenge kifejezés. Nekiesett a bagolyküldőnek. Az idomárok gyűrűje egyszerre hördült fel, de egyik sem mert közbeavatkozni. Féltek a férfi haragjától, sőt egyenesen rettegtek. Eddig is félelmetesnek tűnt, de most... az arca teljesen eltorzult a dühtől, és egyáltalán nem kímélte a már földön fekvő, szenvedő egyént is. A tétova bagázs csak ordítozott, nem mertek pálcát fogni rá, féltek, hogy még egy eljárást a nyakukba akasztanak és akkor aztán ténylegesen végük lenne.
A hátsó sorban azonban valaki megelégelte a verekedést. Egy határozott mozdulattal félrelökte az előtte állókat.
- Locomotor mortis! - hangzott az ige, ami a férfi lábát volt hivatott összebilincselni, megakadályozva ezzel a további rugdosódást. Ezen ügyön felbuzdulva még mielőtt Dwayne a hátsó zsebéhez kaphatott volna, egy másik rezervátumi még egy kötöző bűbájjal is "megajándékozta" őt.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 8. 11:03
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 8. 17:30 Ugrás a poszthoz

Dwayne
Erdély, Sárkányrezervátum

A földön fekvő férfi minden egyes rúgásnál hangos nyögéssel adja a többiek tudtára, hogy egyáltalán nincs jól. Már rég feladta a próbálkozást hogy felálljon és ellenálljon, karjait maga elé emelve, magzatpózba görnyedve várta, hogy Dwayne dühe alábbhagyjon. A feldühödött férfi nyilván nem tudhatta, hogy a legközelebbi ispotály alig pár kilométerre van a rezervátumtól, pontosan ilyen esetek miatt, így a bagoly ha nem is pillanatok alatt, de elég gyorsan képes volt célba juttatni az üzenetet.
Végszóra nyílt ki az ajtó. A gyógyító rosszalló pillantással nézett végig a bagázson, de leginkább a megkötözött auroron, aztán pillantása megállapodott rajtam.
- Miért nem figyeltek rá egy kicsit jobban?! - megingatta a fejét, majd letérdelt mellém. Az első dolga volt, hogy pulzust és légzést vizsgáljon, majd ő is végigtapogatta az időközben háromszorosára duzzadt és teljesen megfeketedett oldalamat. Gyakorlott mozdulatokkal vizsgálta végig az egész testemet további törések után kutatva, közben motyogott és morgott magában. Miután a vizsgálatot befejezte, a többiekre ügyet sem vetve nyúlt a táskája után, hogy mindenféle kencés tégelyeket, bájitalokat, de leginkább a pálcáját elővegye és nekiállt, hogy szállítható állapotba hozzon. Félő volt, hogy a törött bordák valamiképpen fontos szervet érnek, komolyabb belső vérzéseket okozva ezzel.
Nem sokat tehetett értem a helyszínen, így amikor végzett, az ajtón kilépve intett a kint várakozó betegszállítóknak. Ránézett gyors a megrugdosott gondozóra, akinek a csillapíthatatlan hányáson kívül szerencsére nem lett nagy baja, aztán még egy utolsó jócselekedetként feloldotta Dwayne-t mindennemű mágia alól, remélve, hogy az nem fog még egyszer nekiesni a többieknek.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. április 8. 18:22
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. augusztus 28. 22:34 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Csak néztem, ahogy a kis kavicsok megtörik a víz tükörsima felszínét.
Még kint a parton szedtem párat, azokat dobáltam egyesével a tóba és közben a szavakat kerestem. Azokat a szavakat, amelyekkel minél kíméletesebben Dwayne tudtára adhatom, hogy elmegyek. Csak remélni mertem, hogy megérti a döntésem hátterében álló indokokat.
Elhajítottam a tenyeremen nyugvó utolsó követ is. Talán egy kicsit nagyobb erővel és laposabb ívben sikerült, nagy csobbanás kíséretében merült el a tó vizében. Nagy levegőt vettem. Direkt nem néztem rá, semmit sem akartam leolvasni az arcáról, miután közöltem vele a nagy hírt.
 - Dwayne. Én... szóval én kaptam egy ajánlatot és hát elfogadtam - ismét nagy levegő - Indonéziába megyek gyakorlatra.
És kifúj. Oké, a poént már lelőttem, jöhet a robbanás vagy a tök hideg közöny, esetleg hiszti, veszekedés. Teljesen mindegy igazából, már minden eshetőségre felkészültem. Három napot kaptam, hogy választ adjak. Azalatt a három nap alatt az elejétől a végéig átgondoltam az egész életem és arra jutottam, hogy hülyeség lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget. Mindig is azt akartam, hogy megbecsüljék a munkám, hogy emberszámba vegyenek és most végre megadatik ez a lehetőség.
Csak bámultam magam elé hülyén, morzsolgattam az ujjaimat, észrevétlenül ráharaptam az ajkamra. Már összecsomagoltam pár fontos holmit. Lassan készenállok a startra.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. augusztus 30. 09:59 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Hunyorogva néztem rá mégis a férfire. Nem, egyáltalán nem akartam őt itt hagyni. Ha lehetne, belepasszíroznám az utazóládámba, hogy elvihessem magammal, aztán az ágyam alatt bújtattam volna az ott töltött idő alatt. De nem jöhet velem, ő Budapesten van állományban.
 - Hát... jó is. Meg nem is. Jó lehetőség, sokat fejlődhetnék.
Tekintetemet ismét a tó vizére szegeztem. Az előbb felreppent kacsák a nagy riadalom elmúlásával szépen visszaereszkedtek a vízfelszínre. Békésen pacsáltak tovább, nem zavartatva magukat. Annyira gondtalanok... annyira szabadok.
 - Egy évre kaptam szerződést - nyögtem ki végül.
Egy év Indonézia. Egy év alatt rengeteg minden történhet velem és vele is. Ki tudja, hol leszünk egy év múlva? Aurorok vagyunk, bármelyik sarkon utolérhet az utolsó pillanat és aztán nem marad semmi más, csak a hatalmas fekete űr a másik számára. Mennyi mindent megéltünk egy év alatt. Együtt.
Törökülésből felhúztam a lábaim, hogy átölelhessem őket. Bánatos voltam, még ha magamnak is okoztam. Egyáltalán nem lett volna kötelező azt az ajánlatot elfogadni, de most az egyszer az életben önző voltam - meg is bántam.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. szeptember 15. 18:53 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Annyiszor lejátszottam már magam előtt ezt a jelenetet. Elterveztem, hogy mit fogok mondani neki, de ahogy ott ültem mellette, egyszerűen nem úgy jöttek a szavak, ahogy én azt eredetileg szerettem volna. Valahol nagyon mélyen reménykedtem benne, hogy elfogadja a döntésem és támogat majd.
Ez a remény szertefoszlott.
 - Én... ne haragudj rám kérlek.
Összehúztam magam, mintha egy zsugorító bűbáj áldozatává estem volna. Hiába télt el egy év, mióta ismerem Dwayne-t, hiába engedtem magamhoz oly' közel, még mindig bennem vannak a régmúlt sebei és még mindig képes vagyok az ilyen hangnemtől megrettenni.
 - Dwayne, én még soha... szóval nekem eddig ilyen lehetőségem soha nem volt. Én semmit nem láttam a világból azon az irodán kívül. Megérthetnél...
Hangom reményveszett, lemondó tónusba csapott át.
 - És nem örökre megyek el. Haza fogok jönni, látogatóba is. Meg te is kijöhetnél hozzám. Én tökre nem elhagyni akarlak.
Szerettem őt, igen, mindenféle elfuserált dolgával együtt. Ezért nekem sem volt egy túlságosan egyszerű ezt a döntést meghozni.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. szeptember 27. 13:46 Ugrás a poszthoz

Zója

Rohanás az életem mostanában. Alig egy napja vagyok itthon, de azóta nem volt egyetlen egy percem sem arra, hogy nyugodtan leüljek és megigyam a jól megérdemelt kávémat.
Az egész délelőttömet a kastélyban töltöttem különféle papírok összeszedésével, ugyanis Dwayne lepasszolta a gyakorlati oktatást valami tökéletesen ellenszenves palinak, aki az egész - számomra teljesen logikus és érthető sorrendbe rendezett - papírhalmazt széttúrta és átköltöztette a tanáriba. Igazán tudtam neki örülni, hogy semmi sem ott van, ahol hagytam, így az időm nagy részét egy-egy diák aktájának vadászásával töltöttem. Alig pár órás alvás után már ez elvette az energiáim nagy részét, de még annyi minden várt rám...
Cseppet sem kecsesen loholtam végig a kastélyból lefelé vezető úton. A táskámat odafent felejtettem a kanapén, de már nem is csodálkozom rajta, mert ha a fejem nem lenne a testemhez nőve, teljesen biztos, hogy azt is elhagynám. Pár aktát fogtam szorosan a mellkasomhoz, amit még be kellett juttatnom a Hivatalba, csak azután terveztem bekapni pár falatot. Aztán támadt az a zseniális ötletem, hogy gyors összepakoltatok valami kaját és majd amíg kivárom a sorom az ügyintéző néninél, elfogyasztom. Így nyerek egy kis időt és összekötöm a kellemest a hasznossal.
Alig hogy beléptem az ajtón, máris kiszúrtam azt a csinos arcot hosszú barna hajkoronával keretezve. Le sem tagadhatná Minát. Először figyelmen kívül akartam hagyni a jelenlétét, ugyanis elviekben nem ismerjük egymást, gyakorlatilag viszont szerintem többet tudok róla, mint saját maga. Tündérien tud a kislánya fecsegni össze-vissza mindenféléről.
Szóval Zója.
Meghagytam a pincér fiúnak, hogy mit szeretnék, meg hogy legyen szíves csomagolja majd be, aztán a nő mellé kerültem.
 - Ha nem lövök nagyon mellé, akkor maga Zója. Mina édesanyja - elmosolyodtam, a fejemet kissé megdöntöttem jobbra. Igazából én magam sem tudtam, hogy mit akarok tőle. Talán csak megnézni magamnak közelebbről ezt a boszorka beállítású nőszemélyt. Vagy csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy Dwayne nem hazudott, ami a személyiségét illeti? Nem tudom. Annyi mindent hallottam már a férfi és a lányuk részéről is, hogy fogalmam sincs, mi az igazság. Egyébként meg egy közös vonás volt bennünk...
 - Elnézést, hogy zavarom. Almásy Léna vagyok és örülök - ohh, dehogy -, hogy találkoztunk - amennyiben ő is így vélekedik és mutat némi hajlandóságot, felé nyújtom a kezem és jól meg is rázom az övét.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. szeptember 27. 13:55
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. szeptember 28. 16:02 Ugrás a poszthoz

Zója


Hogy én mennyiszer hallgattam végig azt a csodálatosan szép monológot, amit Dwayne egy-egy rossz napján Zójáról költött! Nem sokat mesélt róla, csak néha, ha valamiben nem értettek egyet, én hallgattam végig a férfi dühöngését, ugyanakkor ott van Mina, aki pedig imádja az édesanyját. Mondjuk az éremnek is két oldala van...
Ennyi hímnemű között mindeddig észre sem vettem, hogy a kézfogásom ennyire elférfiasodott. Határozottan fogtam rá Zója finom kezére; pedig még én hittem magam törékeny porcelánbabának.
 - Az az igazság, hogy rohanok... de akkor nem csomagoltatom be az ebédemet, hanem elfogyasztom itt.
A pincérfiú pont a nő tányérjáért nyúlt, amikor ezt kiejtettem a számon, így melegen rámosolyogtam, ő pedig biccentett egyet és elsietett. Na hát ez az, amit nem tudnék megtenni Denpasarban, mert úgy néznének rám, mint egy idiótára, még ha angolul is mondom mindezt. Az ott egy teljesen más világ, kegyetlen nehéz lesz megszokni.
 - Köszönöm, de ez igazából édesanyám érdeme. Egyébként meg még fiatal, van még lehetősége gyermeket vállalni. Mina is biztos szívesen babázna.
A mappákat lepakoltam az egyik szomszédos asztalhoz tartozó székre, én pedig helyet foglaltam a nővel szemben. Mina fotózási hóbortjának eredményeként én is láttam már talán több mint elég fotót a nőről, de a valóságban valahogy sokkal jobban néz ki. Ez ilyen női dolog... jobb tisztában lenni a lehetséges vetélytársak adottságaival.
 - Nem tudom, miből gondolja, hogy Dwayne ilyeneket állít magáról - pedig ha tudnád -, de egyáltalán nem gondoltam, hogy szégyentelen vagy bármi hasonló volna.
Igen, szívesen a fejére olvastam volna ezt az egész szerelmet vallós történetet, de én nem az az ember vagyok, aki mindenféle mögélátás hiányában, előítéletek árnyékában megenged magának ilyet.
 - Természetesen, csak mivel nem ismerjük egymást, gondoltam így illik kezdeményezni valamit.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. október 21. 22:18 Ugrás a poszthoz

Dwayne
Bájital- és növénymérgezési osztály


Akárhogyan is próbálkoztam, nem tudtam lenyelni azt a hatalmas gombócot, ami a torkomban nőtt. Idegesen, a szám szélét harapdálva dülöngéltem egyik lábamról a másikra, miközben a recepciós kikereste a kórterem számát. Annak a kórteremnek a számát, ahová azt az embert vitték, akiről eddig tudni sem akartam.
Nem tagadom, elég rendesen összezavart az utolsó találkozásunk, mert a szívem ment szembe az eszem akaratával és nagyon is úgy tűnt, hogy az előbbi fogja megnyerni ezt az amúgy egyáltalán nem egyszerű csatát. Utálok kétségek közt lenni, ezért inkább megpróbáltam tudomást sem venni a problémáimról - ez körülbelül naponta pár másodperc erejéig sikerült - és nemes egyszerűséggel visszatértem Indonéziába. Így legalább nem tudtam több oltári baromságot elkövetni.
Sietős léptekkel indultam meg a mérgezési osztály felé, ahogy a recepciós kibökte az információkat; Anton nem tájékoztatott félre, mint ahogyan azt reméltem... Az üzenetet megkapva nem volt kérdés, hogy mit fogok tenni, csak nem éppen a legegyszerűbb dolog a szeretteinkhez rohanni, ha a világ másik felének is kötelességgel tartozunk. Valósággal élőhalottá váltam, amíg a szabadsági kérelmem elbírálták. Folyamatosan csak az zakatolt az agyamban, hogy mi lesz, ha elkések. Hogy mi lesz, ha nem tudom már elmondani neki, amit szeretnék. Hogy mi lesz, ha nem lesz többé...
Hangtalanul nyitottam be a szobába, rettegve attól, hogy mit találok odabent. Felkészülni egyáltalán nem tudtam semmire sem, a levél, amit kaptam igazán szűkszavúan volt megfogalmazva, így csak reménykedtem benne, hogy nem túlságosan nagy a baj.
 - Dwayne!
Az ágya mellé léptem, még a lélegzetem is visszafojtottam. Egyáltalán nem nézett ki valami jól.
Semmit sem tudtam az állapotáról, nem az volt az első, hogy orvost keressek. Én csak látni akartam. Látni akartam a két szememmel, hogy életben van. Holmi méreg nem győzheti le.
Dwayne Warren, nem hagyhatsz itt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Almásy Léna összes RPG hozzászólása (165 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel