36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nathaniel Blackwood összes RPG hozzászólása (59 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 16. 20:58 Ugrás a poszthoz

Gil

Nath már a lépcsőn lefelé azzal szórakozott, hogy nyújtogatta kezét-lábát, nem sokat törődve azzal, hogy bizony igen különös látvány volt, amint megpróbált botlás nélkül közlekedni ezzel a módszerrel. Haja most a szokásostól eltérően egy hajgumival volt összefogva, mert akár testedzés, akár pyromágia lesz a dologból, ez egy hasznos és szükséges dizájnváltás, hiszen nem jó úgy futni, hogy tapad rá a haja, na meg attól se lenne túl boldog, ha a már eleve lángvörös lobonc tényleg égni kezdene. Ruhája is egyszerű volt, sötét színű melegítő nadrág és egy hozzá tartozó pulóver, meg tornacsuka. Nem volt még mindig igazán hideg, noha az angliai időjáráshoz képest Nath már jócskán észrevette a különbséget, de ez leginkább abban merült ki, hogy itt nem esett napszámra az eső. Furcsa egyébként, eddig azt hitte, hogy itt novemberben már hó lesz.
- Na, akkor hova menjünk? - nézett a mellette haladó Gilre. - A Fénylő Lelkek Udvara jó lesz, vagy van valami más terved? - érdeklődött további nyújtások közepette. Érdekes módon egyébként valahogy Gil szinte magasabbnak tűnt nála, pedig még mindig kisebb volt, de Nathaniel sokkal tömöttebb izomzattal rendelkezett, ami tömzsibbnek mutatta őt a valóságnál. Nem bánta egyébként, nem volt egy izompacsirta, de így volt olyan erős, amilyen szeretett volna lenni, így aztán sohasem vitte túlzásba a testedzést, pusztán csak szinten tartás volt az egész. Nem vágyott sosem olyan igazi kockahasra.
Mikor aztán leértek, Nath megállt a fal mellett, és bemelegítésként megpróbálta elérni a plafont - ami nyilván nem ment -, aztán kiballagott a szökőkút mellé.
- Mi legyen? - érdeklődött a másik fiúra nézve. Fussunk pár kört, vagy..? - pillogott rá kíváncsian, mert elképzelése sem volt róla, hogy Gil hogy szokott edzeni.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 16. 23:04 Ugrás a poszthoz

Gil

Éppen a feje fölött voltak megint a karjai, mikor az orvul jött megjegyzés elérte, és a mély levegő, amit csak az imént vett, nagy fuldoklásba fordult, ahogy méltatlankodva felhördült.
- Nem bírnám?? - villámlott a szeme Gilre, de persze tudta, hogy az csak játszik, így ehhez mérten ő meg túljátszotta a szerepét, mutatva, hogy mennyire nagyon mérges éppen. Igaz, annyira nem csípte, ha valaki azt mondta neki, hogy nem tud bizonyos dolgokat megtenni, de ez a szobatársától már rég nem számított igazi sértésnek, sokkal inkább valami megszokott kis rítusnak kettejük között, amivel elütik az időt.
Ennek lett aztán az az eredménye, hogy Nath lendületből vetette magát Gil után, és próbálta elkapni, mint a róka a fürge tapsifülest, de míg eleinte komolyan kergette, utána inkább már csak nevetve loholt utána, míg a végén már egymás mellett futottak, kényelmes tempóra váltva. Jót tett a fiúnak ez a testmozgás, élvezetét lelte mindenféle erőkifejtésben, így ebben is. Néha, ha valami érdekeset látott, mint például egy nagy madarat az erdő felett, vagy titokban smároló párocskát, akkor mutogatott is egy sort, futás közben röviden elemezve a látottakat, olyan formán, hogy "Jééé, mekkora madár, és mi lóg a kezéből? Izé, van ennek keze? Hülyén hangzik, hogy mi lóg a lábából...", vagy csak tömören közölve, hogy "Valakinek ma kapása van".
Végül visszaértek az udvarba, és miután a nagy loholással és az utolsó sprinttel ráhozták a frászt egy feltehetőleg navinés elsősre, megállt ismét a szökőkút mellett, és nevetős arccal nézett szobatársára.
- Na, ki nem bírja a tempót, Ravaszdi? - vigyorgott, a fiú szokásos álcájára utalva, aztán leült egy kicsit a szökőkút szélére, hogy kifújja magát kicsit. Nem tartott túl sokáig, mire normalizálódott a légzése, hiszen ő sem egyszer futotta már körbe a kastélyt, így nem sokára már unatkozni kezdett, és más elfoglaltság után nézett.
- Azt mondták, hogy év végére bármilyen körülmények között tüzet tudok majd gyújtani, ha rendesen gyakorlom. Menő, nem? - nézett fel, és a tenyerén máris ott világított az apró láng. Szerette csak úgy nézegetni, akkor is, ha épp nem volt szüksége rá. Ráadásul bármennyire is kiakadt elsőre attól, hogy hirtelen gazdivá lépett elő, mégis csak segítette őt a kis lény a gyakorlásban.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 17. 01:28 Ugrás a poszthoz

Gil

Szó szerint nyelvet nyújtott a fiúra a választ hallva, mert jó kedve volt, és ilyenkor nem álltak tőle messze az ilyen gyerekes megnyilvánulások sem. Őt mondjuk nem zavarta, ha valaki kinevette érte, hiszen eleve csak olyan előtt viselkedett így, akiben úgy érezte, bízhat. Különben is, miután rendszeresen hagyja, hogy egy kis vörös lányka befonja a haját, már igazán nem is számíthatunk másra tőle.
Aztán a szó legszorosabb értelmében a tűzzel kezdett játszani, Gil pedig szinte rögtön utánozta a mutatványt.
- És a te lángod mikorra fog égetni? – kérdezett vissza Nath a szobatársára vigyorogva. Tudta, hogy ő illúziókkal machinál, így még ha el is tudná hitetni az emberekkel, hogy például felgyújtott egy kukát, az a valóságban sohasem égne el ettől. Persze ettől nem nézte volna le azt, amire a fiú képes volt, sőt, bizonyos szempontból talán jobb is volt az illúziómágia, mint az elemi. Aztán figyelte a fiú zsonglórködését, és elismerően méregette a repkedő lángokat.
- Ez ügyes kis mutatvány, legközelebb meggyújthatom én azokat az izéket? - mutatott vigyorogva a fiú kezében lengő eszközökre, amiknek a végén volt a lángcsóva. Nagyon tetszett neki a mutatvány, úgyhogy kedvtelve nézegette még, míg Gil újra meg nem szólalt.
- Hát, engem nem zavar, hogy veleszületett képességem van – vonta meg a vállát Nath. – Valószínűleg ha nem az lenne, akkor nem is vettem volna a fáradtságot, hogy megtanuljak bármi különlegeset a kötelezőkön kívül – tette még hozzá, mert az ő szemében az, hogy például Gil is teljesen önszántából vágott bele egy ennyire melós tanulnivalóba, igencsak elismerésre méltó tettnek számított, ő ugyanis teljességgel lusta lett volna hozzá. Így viszont muszáj foglalkozni a pyromágiával, amiről viszont tudta, hogy csak a hasznára lehet még.
Aztán Gil kérdésére bólintott egyet.
- Persze, hiszen megígértem – mondta. Nem igazán zavarta, hogy Gil rajta gyakorolna, és nem izgatta, ha megtudja, hogyan érez mindenféle dolgokkal kapcsolatban. Nem igazán voltak neki takargatni való titkai és ritkán szégyellte magát bármiért is annyira, hogy nem szerette volna, ha mások is tudnak róla, na meg Gilben bízott is, úgyhogy mindenféle különösebb filozofálás nélkül képes volt felvállalni a kísérleti nyúl szerepét. Gil viszont vallott az aggodalmáról, Nathaniel pedig hirtelen nagyon szeretett volna valami bíztatót mondani de nem igazán volt a szavak embere, hát félt, hogy ha elkezdi bíztatni, abból nem lesz semmi jó. Így inkább csak egy mosollyal biccentett felé.
- Majd helyrepofozlak én, ne félj! – mondta, aztán felkelt a szökőkút széléről és nyújtózott egy nagyot. – Hogyan csináljuk? – nézett aztán újra Gilre várakozóan. Kíváncsi volt, hogy mivel fog a másik előállni, meg úgy általában is eléggé érdekelte ez az egész kísérletezgetés, mert neki sem jött éppen rosszul, ha megtanulja, hogy mikre lehet számítani egy illúziómágustól.
Utoljára módosította:Nathaniel Blackwood, 2013. november 17. 11:54
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 17. 13:51 Ugrás a poszthoz

Ádám

- Zsír - vigyorgott szélesen Nath, mikor helyeslően bólintottak a kérdésére. Örült neki, hogy a tűz az eleme, úgy érezte, hogy ez illik igazán hozzá, bár nagyon úgy tűnt, a kis piromániája, ami egész eddigi életében kísérte, nem is volt akkora agybaj.
Az orra alá dugott szerződést először jól megbámulta, aztán elvette a tanártól és gondosan elolvasta, mert fiatal kora ellenére is volt annyi esze, hogy ne firkantsa csak úgy rá bármire a nevét, de miután nem talált semmi kivetnivalót a szövegben, rögtön szignálta.
Ez után felnézett a tanárra, és várt, míg az elmondta a következő feladatot.
- Tehát akkor először elképzelem, aztán megjelenítem. Rendben - bólintott Nath. - Nem baj, ha leülök? - kérdezte, aztán ha szabad volt, akkor letelepedett a földre törökülésben, mert úgy érezte, így jobban tud koncentrálni, mintha álldogálna vagy támaszkodna valahol. Miután kényelmesen elhelyezkedett, a tenyerét maga elé tartva lehunyta a szemét, és megpróbált nyugodtan lélegezni. Mikor úgy érezte, hogy ez sikerült, akkor arra koncentrált, hogy minél részletesebben elképzelje a lángot. Nem volt nagy, mert nem akarta túlvállalni magát, és a kudarccal kezdés sem volt túl csábító lehetőség számára. Világos narancssárgát látott a lelki szemeivel, aprócska lobogást, ami elfért a tenyerén, elképzelte a melegét, amit a bőrén érezhetne, ha akár gyertyát tartana a kezében, aztán mikor úgy gondolta, hogy most már elég ideje koncentrál a tűzgyújtásra, kinyitotta a szemét, és igyekezett koncentrálni a mágiát, várva, hogy vajon fellobban-e a tűz. Szerencsére eléggé könnyen tudott egy dologra koncentrálni, sőt, férfi lévén eleve ez volt az egyszerűbb számára, a mágiájának az erősségével pedig sosem volt baj. Ő nem azért nem volt kiemelkedő varázsló, mert nem lett volna meg a tehetsége, hanem azért, mert szörnyen lusta volt.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 17. 15:20 Ugrás a poszthoz

Gil

Jót röhögött Gil visszavágásán, és megállapította magában, hogy sokkal szórakoztatóbb a fiúval lenni, mióta ő is beszólogat, és nem csak hallgatja Nathanielt, mint eleinte. A fiú élvezte az ilyen szócsatákat, mert nem volt tétjük, de roppant jól lehetett rajta vidulni.
- Nem fogom, nyugi - vigyorgott aztán Gil felháborodását látva, hiszen ő csak piszkálódásnak szánta, amit mondott. - És mit jelent a poi? Mármint eléggé furcsa szó, van jelentése? - érdeklődött inkább félrebillentett fejjel. - Majd egyszer megtanítod ezt nekem? - jutott hirtelen eszébe az ötlet, hiszen ő ezt tulajdonképpen bármiféle sérülés nélkül is képes lenne megcsinálni, hála a képességének, úgyhogy nyugodtan bénázhatna.
Ugyan nem tudta, hogy pontosan mivel is néz szembe, ha Gil használja rajta az illúziómágiát, hiszen eddig igen keveset láthatott belőle, ráadásul teljesen más dolog, ha koncentráltan kapja, mintha csak szórakozásból.
- Más módszerem is van arra, hogy helyre lendítselek - nyugtázta, hogy Gil nem szeretné, ha újfent pofonokat osztogatna, viszont a srác valószínűleg teljességgel tisztában lehetett azzal, hogy mire is gondol Nath.
Aztán rátértek az újabb napirendi pontokra, Nathaniel pedig bólintott párat.
- Nekem teljesen megfelel így - egyezett bele. - Kíváncsi vagyok hogy megy ez - vigyorgott, aztán megpróbált kellő komolyságot erőltetni magára, és elhelyezkedett a tető alatt a kőpadon úgy, hogy Gilbert nagyjából szemben ülhessen le, megkönnyítve ezzel a szemkontaktust. Nath kezdte őt először nézni, csak úgy bámult rá mindenféle cél nélkül, amíg Gil el nem kezdte a varázslást. Nem zavarta őt az, hogy ennyire kitartóan kellett nézniük egymást hozzá, hiszen eleve nehezen jött zavarba, a szobatársától meg pláne. Volt benne némi izgalom és kíváncsiság, ami miatt újra meg újra a füle mögé tűrte egy kósza tincsét, ami kiszabadult a hajgumiból, na meg fészkelődött is eleget, de végül rávette magát, hogy erőnek erejével nyugton maradjon.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 17. 23:35 Ugrás a poszthoz

Gil

- Ahha... - bólintott Nath a magyarázatot hallva. Nem sokat tudott a maorikról, csak valami olyan kép élt róluk a fejében, hogy bennszülöttek lehetnek, de még ebben sem volt egészen biztos. - Mindenesetre nagyon látványos. Kicsit olyan macskásan érzem magam, ahogy követem a szememmel a lengő labdákat. Vagyis poikat - nevetett.
- Majd akkor jól a lábadra lépek! - nyújtott nyelvet újfent Nath, megadva a gyanúját annak, hogy túl keveset aludt, és azért viselkedik ennyire gyerekesen, de ki tudja.
- Nem igazán irigyellek érte - motyogta aztán Nathaniel némi öniróniával, miközben leültek, Gil pedig a varázslathoz helyezkedett.
Elég sokáig ültek ott az után is, hogy Gil már újra a szemébe nézett, és közben Nath lassan de biztosan elkezdett fázni már csak attól a ténytől is, hogy sűrűbbé váltak a felhők az égen, és szürkébb lett a világ. Nagyon tudtak rá egyébként hatni a színek, a hangulatok, és sokszor fizikailag is megnyilvánultak a benyomásai. Most, ahogy az első esőcseppek a bőréhez értek, kirázta a hideg, pedig annyira nem voltak vészesen hidegek. Összébb húzta magát, de közben már kezdett kicsit mérges lenni, mert bár azt mondta Gilnek, hogy bátran gyakorolhat rajta, arról nem volt szó, hogy kint kell majd zuhanyoznia miatta, miközben a fiú csak nézi őt, és nem történik semmi. Viszont nem akart túlságosan erőszakosan szólni rá, úgyhogy először csak megköszörülte a torkát, de aztán mégis a témára tért.
- Nem szeretnéd amúgy elkezdeni? Meg fogunk ázni... - közölte a vörös hajú meglehetősen rosszalló hangon, miközben igyekezett letörölni az arcáról pár esőcseppet, amit oda sodort a szél. - Inkább menjünk akkor be, oké? - kérdezte, mert nagyon nem akart megfázni, abban nincsen semmi jó. Bár azért kíváncsi lett volna rá, hogy Gil vajon hajlandó lenne-e neki citromos teát kotyvasztani, meg könyvhalmokat szállítani ha ágynak dől miatta.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 18. 15:23 Ugrás a poszthoz

Gil

Elképzelése sem volt, hogy mi tarthat ennyi ideig, de már kezdte nagyon frusztrálni a helyzet hiszen nem tudhatta, hogy mikor fog elkezdődni az illúzió, de az eső meg határozottan zavarta. Mocorgott egy kicsit, és igyekezett beljebb húzódni a falhoz, mert ha nem is érte közvetlenül az eső, annyira szerette volna elkerülni, amennyire csak lehetett. Nem tartozott a kedvenc természeti jelenségei közé, az már biztos.
- Nem, de ha megfázok te fogod játszani a jóságos nővérkét - morgott vissza halkan Nath, egy szúrós tekintettel is megspékelve a dolgot. Nem igazán tudta, hogy miért nem lehet ezt bent folytatni, most igazán felesleges volt a kötözködés.
Ennek ellenére maradt a helyén, hiszen megígérte, hogy segít, és ő mindig tartja magát az adott szavához. Folytatta Gillel a farkasszemezést, egyre csak várva, hogy majd csak lesz valami, míg nem valami távolról odakúszó finom illattól megkordult a hasa. Úgy gondolta, hogy ez biztos valami szellőzőn át, vagy az ajtón keresztül szivárog ki a konyháról, ez pedig csak azt jelentheti, hogy odalent éppen szalonnát sütnek, míg ő itt ücsörög és nem csinál semmit.
- Hallod Gil, a konyhában sokkal jobb idő van, tudtad? - jegyezte meg, kissé megnyomva a mondat végét, hogy a szobatársának mindenképp leessen, hogy éppen arra céloz, hogy jó lenne ott folytatni ezt az egészet. Azonban mivel még mindig nem kapott engedélyt a távozásra, egyszer csak megunta a dolgot, és elkapta Gil csuklóját, azzal a leghatározottabb céllal, hogy most bevonszolja magával a kastélyba ha kell, de ő szalonnát akar enni. Közben meg nézhetik egymást amennyit csak szeretnék, és az egész este is ott van előttük a gyakorlásra. Viszont ahogy felkelt a kőpadról, egy pillanat alatt eltűnt az eső nedves érzése és a szalonnaillat is, és minden visszatért az eredeti állapotba. Döbbenten engedte el Gil karját, nagyokat pislogva rá, míg igyekezett napirendre térni a történtek felett.
- Azta - összegezte a megfigyeléseit a fiú illúzióiról, miközben visszahuppant a padra. - Hát ez nem semmi - ámuldozott, hiszen az ilyen típusú illúzió eddig ismeretlen volt számára. Be is ugrott neki, hogy így aztán bármit el lehetne vele hitetni, mert nem tudja észrevenni, hogy mikor kerül a mágia hatása alá.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 20. 00:01 Ugrás a poszthoz

Gil

Nem akarta nagyon megszorítani Gilbert karját, de a harag miatt könnyen képes túlzásokba esni, innen jött az ötlet, hogy csak úgy magával rángatja. Miután azonban rájött, hogy ez egy merőben felesleges lépés lenne, hiszen valójában csak az illúziók zavarták meg, egy pár pillanatig még zavartan pislogott, immár újra a padon ülve.
- Hát nagyon valódinak tűnt, igazából végig azt hittem, hogy még nem kezdted el az egészet. Főleg, mert esőben tényleg jobban érezni itt a konyháról érkező illatokat - számolt be a tapasztalatiról Nath, amik nem túl meglepő módon igen csak pontosak voltak, már ami az iskola körül terjengő ételillatot illette.
Közben Gil is helyezkedett, Nath pedig tűnődve figyelte ezt, miközben azon gondolkodott, hogy vajon mennyire lehet veszélyes rá nézve ez a mágia. Nyilvánvalóan észre sem vette, hogy manipulálták, ami eléggé rémisztő tény, de az viszont jó, hogy most már van róla valamilyen tapasztalata.
- Annyira nyugodtan ültél az esőben, hogy kénytelen voltam ezt feltételezni... - válaszolt aztán Nath hasonló hangon, mint az imént Gil. - De tulajdonképpen ez az én hibám, mert mérgeskedés helyett végig kellett volna gondolnom, hogy mi történik - összegezte, amit megtanult ebből a helyzetből. Sajnos éppen az egyszerű gondolkodása és az indulatai miatt vált nagyon is sebezhetővé bármivel szemben, ami az elméjével machinált.
- Ú, lesz savanyú uborka is hozzá? - vidult fel rögtön az ígéretet hallva. Néha még mindig nagyon gyerek volt, és amúgy is könnyen ki lehetett zökkenteni, ha valaki kaját emlegetett. Még jó, hogy ennyit mozgott, meg nem is volt az a hízós fajta, különben már gurulna. - De aztán ne illúzió szalonnát kapjak, oké? - vigyorgott rá Gilre, bár nem feltételezte, hogy direkt átvágná ilyesmivel.
Mivel a másik fiú előre volt fordulva, volt rá lehetősége, hogy észrevétlen készüljön fel arra, aminek az ötlete az előbb felrémlett benne. Ezek után úgy érezte, hogy ő sem maradhat bemutató nélkül, főleg, hogy Gil ennyire király dolgot művelt, úgyhogy lehunyta pár pillanatra a szemét, és elkezdett koncentrálni. Sokat gyakorolta a tűzmágiát, mert ezt nagyon élvezte csinálni, de sajnos csak a következő évben fogják tanulni a tűz formálását, így kénytelen lesz azzal beérni, ami már most is jól megy - avagy a tűzgyújtással. Jól haladt, lassan már szinte semmilyen éghető anyagra nem volt szüksége a lángokhoz, de azért még nem ártott valami, ami képes fellobbanni. Ez úttal az udvar kövére rakódott, apró foltokban feltűnő száraz füvet választotta, amiken először csak pislákolni kezdett a tűz, utána viszont felcsapott, és innen már képes volt a kövön is végigfuttatni, hogy összefüggő falat alkosson. Jobb híján a színével játszott, egészen világostól sárgától indítva, végig haladva a színskálán a zöldig, ami a tengerparti uszadékok lángját idézte, aztán nem egyszerre színezte, hanem darabonként, amitől olyan lett az egész, mint egy földre hullott, lobogó szivárvány. Lassan altatta el a lángokat, mikor már úgy érezte, hogy fárad, ami nem tartott tulajdonképpen sokáig, hiszen még gyakorlatlan volt, de szerette volna megmutatni Gilnek, hogy ő is tud azért valamit, még ha az egyelőre nem is több vásári mutatványnál. Miután elaludt a tűz, a pálcájával Wassert intve lelocsolta a fűfoltokat, a biztonság kedvéért, aztán Gilre nézett, hiszen eddig mindvégig a tüzet kellett figyelnie, mert a gyújtogatás még nem ment erőteljes koncentráció nélkül.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 20. 13:34 Ugrás a poszthoz

Gil

- Ő egy nagyon cuki hasmacska - vigyorgott Nath a megnevezést hallva. A maga részéről teljesen igazat adott Gilnek a megállapítását illetően, elvégre biztos volt benne, hogy ha az említett állatka nem csak rajzolt lenne, akkor egymás ellen próbálnák kienni a vagyonából az iskolát. Így viszont sajnos csak rá maradt ez a feladat, mert ahogy Gilt elnézte, ebben nem igen számíthatott a hathatós segítségére.
Aztán Nathanielen volt a sor, hogy megpróbálja valamivel lenyűgözni szobatársát, és ő igyekezett is, képességeihez mérten, hogy valami szépet alkosson. Élvezte, mikor a tűzzel foglalkozhatott, valahogy annyira természetesnek tűnt számára, hogy noha csak nemrég kezdett hozzá a tanuláshoz, mégis úgy érezte, hogy már időtlen idők óta ezzel foglalkozik, és csak mostanában értette meg, hogy mit is jelent az, ha valakinek van egy vele született képessége. Ő mindeddig azt hitte, hogy nincs benne semmi különleges, maximum a különlegesen nagy lustasága, és igazából ez nem is zavarta, mégis, ahogy most megismerte ezt a fajta erőt, rájött, hogy nem biztos, hogy csak egy tucatdiák, aki nagy nehezen elvégzi majd az iskolát, aztán elmegy a minisztériumba aktát tologatni éhbérért. Neki soha nem volt semmije, mások levetett ruhájába öltözött, olyan ágyban feküdt, amiben előtte oly sok más gyerek is, és nem is emlékszik rá, hogy valaha lett volna saját játéka gyerekkorában, de most még ha nem is fogalmazta meg magában ennyire tisztán, érezte, hogy kapott egy lehetőséget, hogy ne ágrólszakadt csövesként végezze az Abszolút valamelyik eldugott szegletében. Eddig sosem gondolt a jövőre, nem érdekelte mi lesz, ezért nem is tanult, csak élt a mának, most viszont történt valami, amitől fontossá vált, hogy mi lesz majd, fél év, egy év, öt év múlva, valami, amiért megérte igyekezni, hogy jó legyen benne.
- Sokat gyakorlok - válaszolt egy halvány mosollyal a dicséretre, ami nagyon jól esett neki, főleg ahogy már ránézhetett Gilre, és látta az arcán, hogy tényleg tetszik neki, amit látott. Lesz ez még jobb is - ígérte magában, társát figyelve, és megfogadva, hogy megtanul minél látványosabb dolgokat alkotni, csak hogy lássa ezt az arckifejezést. Aztán ahogy Gil a szavakat kereste, és végül megmutatta neki, hogy mire is gondol, újra Nathanielen volt az ámulás sora. Kerekre nyílt szemmel nézte az égen úszó gyönyörű tüneményeket, amik olyan lassan mozogtak, mint a tenger majdnem szélcsendkor, és elmosolyodott.
- Ez gyönyörű - mondta ki a gondolatát, ahogy az eget bámulta egyre, míg nem végül eltűnt a fodrozódó fény, és elkezdett ülepedni köztük a csend. Nath egy darabig még mozdulatlanul ült, aztán Gilre nézett, mint akinek új ötlete támadt.
- Most az jutott eszembe, hogy ha kombinálnánk, amit tudunk, akkor mennyire látványos dolgokat lehetne létrehozni. - Bár tisztában volt vele, hogy Gil gond nélkül megismétli, amit ő csinált az előbb, csak épp nem égetne, ettől függetlenül felmerült benne a gondolat, hogy ha Gilbert esőt, szelet, havat idézne, míg ő igazi lángokat, az nagyon menő lenne. - Még egy cirkuszban is felléphetnénk! - röhögött egy jót, mert megjelent a képzeletében, hogy flitteres ruhában mászkálnak a porondon.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 11:55 Ugrás a poszthoz

Ádám

- Ühüm, nagyjából ilyennek képzeltem el, talán egy picit nagyobbnak - bólintott a vörös hajú a kérdésre, miközben a tenyerében lobogó aprócska lángot figyelte. Milyen különös, hogy ilyesmire is képes a mágia! Pálca nélkül varázsol, pusztán energiával és akarattal. Hát milyen menő már ez!
Ez után új feladatot kapott, és mielőtt bármit is csinált volna, felvette a földről a fát, körbenézegette, aztán így tovább a többivel is. Azt nézte, hogy hogyan lenne a legegyszerűbb meggyújtani abban az esetben, ha gyufával próbálná, és úgy fordított mindent, ahogy az a legalkalmasabb. A papírt meggyűrte kissé, hogy egyik sarka felfelé álljon, a textil pedig kis kupac lett, amin ide-oda futnak a hajtások, ezzel könnyebb égést biztosítva. Aztán mivel a tanár azt kérte, hogy mondja el, mire gondol, mit érez, először ezzel kezdte.
- A tűz könnyebben belekap a dolgokba, ha azok nem csak egyenesen fekszenek a földön. Mikor tábortüzet gyújtunk, akkor is sátorszerűen kell elhelyezni a fákat, hiszen a láng felfelé törekszik, ha van min, és olyankor a fa teljes egésze lángra tud kapni - magyarázta a teljesen nyilvánvalót, de ha már azt kérték, hogy beszéljen, akkor miért is ne, őneki aztán igazán nem kell a szomszédba kopogtatni a mondanivalóért.
Ez után egy percre mégis csend lett, amíg kiválasztotta, hogy mivel is kezdjen, majd elkezdett koncentrálni. Úgy gondolta, hogy a papír lenne a legalkalmasabb, hiszen azt könnyű elégetni, így elkezdte bámulni azt a sarkát, ami feljebb volt, mint a többi.
- Most arra gondolok, hogy odatartok egy gyufát a papír sarkához. Mert hát a mágia is ilyen, nem? Egy eszköz, amivel tüzet lehet gyújtani. A láng apró, de ahhoz, hogy a papír elégjen, elégnek kell lennie. Halovány narancssárga, mert a gyufa fája ilyet produkál. Ahogy odatartom a papír sarkához, lassan feljebb kúszik a láng a kis fán, és az ujjam hegyével már érzem, hogy melegít. Aztán... lángra kap a papír... - mondta, és közben a mágiát sűrűsítette, tömörítette, hogy aztán a megfelelő pillanatban eleressze, egy képzeletbeli sugárban irányítva a megcélzott pontra.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 4. 15:44 Ugrás a poszthoz

Ádám

A vörös hajú nagyon örült, hogy sikerült meggyújtania a dolgokat, bár talán kissé elméretezte a lángokat, mert nem égett el a papír, csak egy darabig lobogott, aztán kialudt. A tanárra nézett, mikor az újabb utasítást adott, aztán bólintott, és újra koncentrálni kezdett.
- Tehát ha még több energiát pakolok a varázslatba, akkor az egésznek fel kellene lobbanni - kommentálta a dolgokat, miközben igyekezett szabályszerűen végrehajtani a varázslatot. - Hoppá, ez már sok... - visszakozott, mikor érezte, hogy megpróbál az energia kitörni az általa alkotott határok közül, és elérni minden éghetőt.
- Elölről kezdem - közölte, és ez úttal csöndben fogott neki, hogy a beszéd ne vegye el a figyelmét, és nagyon igyekezett pont a megfelelő mennyiségű mágiát adni a papír égéséhez, aztán a tanárra nézett, hogy vajon jól csinálta-e.
Nem volt egyszerű a varázslás, az az igazság, de szerencsére Nathanielnek alapvetően is jó volt az állóképessége, ami kicsit segített ilyenkor is. Valamennyire mégis érezte, hogy használja az erejét, noha fáradt még nem volt, de mégis belé vágott a felismerés, hogy ennek a varázslatnak bizony ára van, ha nincs eléggé felkészülve. Ráadásul először érezte azt, hogy valaminek a megtanulásába érdemes energiát fektetnie, hiszen eddig jobbára csak lustálkodással teltek a napjai. Most viszont, alig fél óra alatt is felfogta, hogy ezért dolgozni kell majd, és csodák csodájára nem is bánta.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 10. 21:54 Ugrás a poszthoz

Ádám

Nath nagyon élvezte az órát, de már nem bánta, hogy a tanár visszavonulót fújt, mert eléggé elfáradt. Biztos volt benne, hogy ez a későbbiekben javulni fog, és nem kell majd ennyi tűzvarázslat után egyből pihennie, de most még ennyi telt tőle.
- Gyakorolni fogok - biccentett hát a férfi felé, és ez úttal így is gondolta, mert ez most tényleg érdekelte őt.
A legnagyobb meglepetés mégis az óra végén érte, mikor is a tanár előszedett a zsebéből egy kis állatkát. Nath először csak meredt rá egy darabig, nem is értve, hogy most ő hogy került elő, de aztán rájött, hogy neki szánták, és kissé elsápadt - ő nagyon szereti az állatokat, de sohasem volt még sajátja, így némileg aggódott, hogy vajon ez most hogy is fog menni. Erősen figyelt, miközben Ádám a tartásáról beszélt, mert körülbelül ennyi volt az összes tudása az állatok gondviseléséről, és magában már reménykedett, hogy Gil majd legalább annyira a pártfogásába veszi a kicsit, hogy ne legyen elfelejtve az etetése, bár talán még ez az, ami Nath-nek is a leghamarabb eszébe jut.
Mikor a tenyerébe gömbölyödött a kis lény, Nath még inkább megilletődve nézte, erekre nyílt szemekkel és néma kétségbeesésben, mert félt, hogy bajt okoz neki, ha megmozdul.
- Köszönöm szépen - pislogott továbbra is a kicsire, és csak akkor kapta fel a fejét, mikor a tanár névadásra kérte. Egy darabig gondolkodott, hogy vajon mi lenne jó név egy tűzsárkányrókának, de sorra elvetette az ötleteit, mert úgy tűnt, a lasagne nem túl jó név senkinek.
- Hanabi - bökte ki végül a szót, ami japánul tűzijátékot jelent, és amivel Gil egyik könyvében találkozott. - Aranyos vagy te kis izé - suttogta aztán, közelebb emelve az arcához a kölyköt, aki aprócskának tűnt Nath lapátkezében.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 28. 20:33 Ugrás a poszthoz

Többiek

Nem is igazán emlékezett, hogy hogyan jutottak el a gyengélkedőig, pedig biztos volt benne, hogy ő varázsolt, mert ő fogta még most is a pálcát a kezében. Égett szag terjengett a szobában, miközben neki a kezébe nyomtak egy bögrében valamit, és az a kis törpe közölte, hogy igya meg, majd lényegében az ablak felé fordították, a vörös meg persze engedelmesen bámulta a sötét birtokot. Valahol a távolban fény villant - nincs kizárva, hogy az éjszaka folyamán még újabb beteggel gyarapodik a gyengélkedő társulata, de ki tudja. Nem mindenki olyan idióta, mint ő.
Belül egyre gyűlt a feszültség, amit az okozott, hogy képtelen volt kezelni a helyzetet. Nem akart itt maradni, pláne nem akarta nézni, ahogy égett barátját rendbe teszik, de tudni szerette volna, hogy mi lesz vele, úgyhogy mégis maradt. Pedig könnyű lett volna lelépni, megfutamodva slisszolni ki az ajtón, amit senki se zárt be, amíg a gyógyító és a kölyök Gillel foglalkozik. Mégis, csak állt tovább, és nézte az ablak üvegén visszatükröződő mozdulatokat, a lába pedig nem akart neki engedelmeskedni.
Mikor őt is kezelésbe vették, megitta, amit a kezébe nyomtak, mert teljesen mindegy volt az egész, aztán felszisszent, ahogy a csont helyre ugrott, de nem szentelt több reakciót az egésznek. Az indián azt mondta, hogy aludjanak. Jó, akkor alszik, majd, de nem most.
Végignézte, ahogy a másik felhajtja a bögre tartalmát, és leveti magát a Gilbert túloldalán lévő ágyra, látszólag cseppet sem foglalkozva tovább az üggyel, Nath viszont csak addig jutott, hogy leült az egyik fekhelyre, és bambult. Nem tudta pontosan, hogy az előző teában mi volt, de lett volna pár tippje, mert a riadalom és önvád egyre csillapodott a szer nyomán. Nyilván reggel újra fel fog ébredni ez az érzés is, hiszen most is érzi a tompa szúrását, de most... Most nézte a fiút, akit majdnem megölt, de gondolatban is csak kerülgette a tényt, hogy ezt ő tette vele. Valószínűleg az lett volna az elvárás, hogy most belül marja magát, hogy hogyan is tehetett ilyet, vagy legalább fojtogatnia illett volna a megbánás könnyeinek, de nem. Nem érzett szinte semmit, pedig mikor feljöttek, akkor még benne volt az érzés, hogy mennyire gyűlöli önmagát azért, amit tett, még ha másról már akkor sem tudott igazán, de most csak nézett. A fiú mellkasa lassan emelkedett-süllyedt. Még él. Rendbe fog jönni? Azt mondták, igen, de vajon nem hazudtak? És ha ennek nyoma marad? Miért is ne maradna. Akkor pedig ő tehet róla... Nem, még mindig nem sajgott eléggé, és ma már nem is fog.
Ránézett a bögrére, amiben a gyógyító az altatót hagyta, de nem látta értelmét annak sem, hogy azt megigya. Miért aludjon? És amúgy is, hogy merte csak úgy itt hagyni Gilt a férfi? Mi lesz, ha baja lesz, amíg ők mind alszanak? Így aztán csak ült tovább, mereven bámulva jó ideig, hogy vajon lélegzik-e a másik. Nem vette észre, hogy mikor dőlt ő maga is oldalra és aludt bele az éjszakába.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 11. 23:18 Ugrás a poszthoz

Gabriel Garaf

Kapott egy nevet, egy időpontot, és persze a találkozás helyét - a projekt feladat elvégzése erősen ajánlott az elemi mágusoknak, így neki is, bármennyire is nem szerette volna ezt egyelőre, mert úgy összességében nem volt kedve az elemét használni, annak ellenére sem, hogy már visszatért az ereje. Mindenesetre hajlott az ötletre, hogy egy volt eridonossal tartson a Sárkányrezervátumba, mert valahogy úgy érezte, hogy talán egyszerűbben kijön majd a fiatal férfivel, mint a tanárokkal, akiket felajánlottak nekik - persze lehet, hogy téved, de a házvezetője nyilatkozatai biztatóak voltak.
Mikor eljött az idő fogta szépen a hátizsákját, amit azért csak úgy pasimódra töltött meg holmival, szóval a váltásruhán kívül alig volt benne valami, és leballagott a bejárati csarnokba, hogy megkeresse mentorát. Sötét ruha volt rajta, a haját pedig most is, mint szinte mindig (amikor Leonie nem fonta be), szabadon hagyta.
Mikor leért nem látott senkit, hát egy darabig csak körbe járt, és picit puffogott magában, hogy a férfi késik, aztán az egyik folyosó bejárata előtt elhaladva egy alakra lett figyelmes, akit eddig még nem látott itt, de nyilvánvalóan nem diák volt, ráadásul a régi tablókat nézegette. Esélyesnek tartotta, hogy ő lesz az a bizonyos Gabriel, de biztos nem lehetett benne, úgyhogy nem maradt más hátra, mint hogy megkérdezze.
Magabiztos léptekkel indult el az idegen felé, aki láthatóan nagyon el volt merülve a gondolataiban, és csak akkor nézett felé, mikor Nath már egészen közel ért.
- Hello - köszönt a vörös, mikor megállt a másik előtt. - Te vagy Gabriel Garaf? - kérdezte, miközben a férfi arcát kutatta. Tiszta, keleties vonások, mosolygós szempár. Az biztos, hogy nem tűnt egy megrögzött gonosztevőnek. Oldalra pillantva aztán már abban is biztos lehetett, hogy valóban a jó személyt találta meg, mert a tablóképen nyilvánvaló, hogy a vele szemben álló volt.
- Nathaniel Blackwood - nyújtott kezet, mert neki aztán fikarcnyi fogalma sem volt az illemről, meg amúgy sem volt olyan nagyon sokkal idősebb nála a másik, viszont azt ő is tudta, hogy bemutatkozni nem ártana.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 12. 01:17 Ugrás a poszthoz

Riell

- Rendben - biccentett elfogadva a javaslatot, igazából jobban is tetszett neki a Riell, mint a Gabriel. Aztán a férfi viszonozta a kézfogást és Nath egy kicsit meglepődött, hogy mennyire erős a másik fogása, de nem szólt semmit, csak elraktározta magában az infót. Még jó, hogy Riell nem tűnt egy vérszomjas fajtának, mert verekedni végképp nem szeretett volna vele, esélye se lenne.
- Nath, Nathaniel... Amelyik tetszik - válaszolt. Neki lényegében mindegy volt, amíg nem facsarják ki a nevét, vagy tesznek a végére olyan képzőket, amit már kiskorában is utált.
Mostanában Nath nem volt olyan harsány, mint régebben, jócskán csökkent már annak a mennyisége is, amennyit egyáltalán megszólalt, magához képest visszahúzódóbbá vált. Sokat gondolkodott az elmúlt időszak történésein, igyekezett túltenni magát rajta, de nem ment minden simán. Normális esetben most is már régen vigyorogna, kérdezgetne, mesélne, de nem úgy most, amikor inkább komoly arccal tanulmányozza mesterét, hátha megtud róla még valamit.
- Hát ez sem ma volt... - jegyezte azért meg meglepődve, mikor a szeme a tablón lévő évszámra siklott. Visszanézett a férfire, de valahogy még mindig nem látta ennyi idősnek, de lehet, hogy ő nem ért ahhoz, hogy ezt megítélje. Mondjuk a keleties vonások sokszor kortalanná teszik az arcokat.
- Semmi baj, nem sietünk sehova - válaszolta majd félig hátrafordult, mert meghallotta a kis tappancsok topogását.
- Hanabinak hívják - tájékoztatta a férfit, mert úgy tűnt, hogy a kis sárkányróka rögtön megkedvelte, de amúgy is egy igen barátságos jószág, valószínűleg fel fog még ülni Riell ölébe is, ha hagyja. Mikor elindult az Eridonból, a róka lemaradt, hogy szétnézzen, körbeszaglálódjon, most pedig új érdekességet talált az idegen személyében.
- Mivel megyünk? - érdeklődött aztán a vörös, titkon valami olyasmi válaszban reménykedve, hogy természetesen sárkányháton, de erre azért nem volt valami sok a reális esély. A hopp-port nem szerette, mindig koszos lett tőle a haja és néha meg is pörkölődött, úgyhogy inkább kerülte, ha lehetett.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 12. 14:39 Ugrás a poszthoz

Riell

- Mindannyian? - csodálkozott rá Nath újra a tablóra, kicsit közelebb lépve, és alaposabban megszemlélve. Most jött csak rá, hogy Riell miért nézte olyan elmélyülten, hiszen észrevette a szomorú sorsú Weaver prof képét is, aki ezek szerint egy évfolyamra járhatott vele. Visszanézett egy pillanatra Riell arcára, aztán újra a tablóra, de úgy döntött, inkább nem kérdez, mert nem sok köze volt az egészhez, és ő is tudná értékelni, ha nem faggatnák, pedig biztos, hogy az aktája is a férfinél landolt, úgyhogy tudnia kell mindent.
Aztán szóba került a kor, Nath pedig végre elmosolyogta magát, ahogy a személyiről esett szó.
- Igazából meg tudom érteni - közölte, közben pedig berobogott Hanabi is, akinél Riell rögtön tarolt már azzal, hogy megsimogatta őt.
- Mhm - bólintott helyeselve, mert szerinte is jó nevet talált a rókának, pedig abszolút hirtelen ötlet volt. Bohókás kis állat volt, kicsit szertelen, de nagyon jó természetű. Ha nem így lett volna, akkor Nath bajban lett volna, mert ahogy Riell is megjegyezte, a nevelés az nem sikerült túl fényesen, a legtöbbet Gilnek sikerült elérnie a kölyöknél, Nath viszont egyáltalán nem értett az állatokhoz, úgyhogy bár igyekezett, de problémás volt neki a feladat. Mindenesetre a szavakra nem válaszolt, mert még ha igaz is volt, úgy gondolta, hogy egy idegennek nincs köze hozzá, szóval inkább egyszerűen eleresztette a füle mellett.
Mikor az utazási mód megbeszélésére került sor, sajnos csalatkoznia kellett, bár azért sejtette, hogy tényleg nem sárkánnyal fognak menni, de mégis, azért az nagyon menő távozás lett volna. A zsupszkulcsot látva aztán megrázta a fejét.
- Még nem - válaszolt, miközben a kis plüsst nézegette, ami kifejezetten megtetszett neki. Sosem vallotta volna be senkinek, hogy szerette a puha és aranyos dolgokat, pedig így volt.
Ez után levette a hátáról a zsákot és most nagy szerencsének bizonyult, hogy nem tömte ki, mert úgy gondolta, hogy biztonságosabb lesz Hanabinak, ha abban utazik.
- Gyere, ülj bele! - hívta a rókát, aki némi értetlenkedés után szépen belekucorodott a zsákba, Nath pedig feljebb húzta a cipzárt, de úgy, hogy ha akarja, akkor a fejét ki tudja dugni a résen. Miután ezzel végzett, visszavette a vállára a zsákot, de most nem a hátára, hanem előre, mint a kisgyerekekkel szokás, hogy foghassa az állatkáját utazás közben.
- Részemről indulhatunk - mondta, várva a további parancsokra.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 12. 20:04 Ugrás a poszthoz

Riell

- Érdekes évfolyam - jegyezte meg mosolyogva, mert tényleg azok voltak. Prefik és elemi mágusok... elitek. Ebben az iskolában amúgy is nagyon sok különleges képességű diák volt, mintha direkt őket tanítanák itt, és hát igen, ő is épp azért volt most itt a folyosón, hogy majd a képességét induljon fejleszteni.
Egy olyan képességet, amit egyelőre használni sem akart. Fejben már előrébb járt, valahol ott, hogy ha Riell majd kéri, hogy varázsoljon, akkor mi lesz, ha megint megmakacsolja magát az ereje? Egyszerűen nem akart mesélni, nem csak neki nem, hanem senkinek se. Éppen ezért aztán arra sem válaszolt, amikor fel lett ajánlva a segítség a kis róka tanításához, csak hümmögött párat, mert teljesen máshol volt agyban.
- De, van - riadt aztán a kérdésre, és feljebb húzta a ruhaujját, hogy megnézze az időt, aminek kapcsán kiderült, hogy van még némi idejük. Nathaniel ez alatt leginkább Hanabinak dünnyögött, hogy a kisállat továbbra is nyugton maradjon, majd amikor eljött a zsupszkulcs aktiválásának az ideje, akkor megfogta a plüsst, és valami kiragadta a helyéből.
Nem volt szép a földet érése. Alaposan megütötte a fenekét, mert nem számított rá, hogy ilyen problémás lesz az érkezés, és csak arra volt ideje figyelni, hogy ne hasmánt és ne Hanabira érkezzen, de azért miután nyöszörögve feltápászkodott belekukucskált a táskába. Szerencsére a róka csak megijedt egy kicsit, de egyébként jól volt, úgyhogy Nath végre szétnézhetett, hogy hova is került.
Nem látott sokat a sötétben, de különös volt ez a hirtelen hideg és a csend, amihez a fiú végképp nem volt hozzászokva. Mégis, valahogy azonnal megnyugtatta, teleszívta a tüdejét az illatos levegővel, és úgy érezte, hogy jól meglesz itt, amíg a feladata tart.
- Rendben - bólintott Riell felé is, aztán bizonyítandó, hogy az iskolából kikerülve rögtön máshogy viselkedik, folytatta. - Mikor van itt vacsora? - kérdezte nem hazudtolva meg önmagát, hiszen mindig is kajacentrikus volt. - És mikor mutatsz nekem sárkányt? Még sosem láttam élőben - mondta, miközben elindult a férfi mellett, amerre az mutatta az utat.

//Folyt. Sárkányrezervátum//
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 02:42 Ugrás a poszthoz

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

- Nekem megfelel - válaszolta Nath, és az aggodalmai rögtön elszálltak, legalábbis részben, amint ételről esett szó. Akármennyire is kellemetlenül érezte magát, addig csak közvetlenül az év végi események után jutott, hogy ne legyen még éhes sem.
Követte Riellt az utasítások szerint, hálásan fogadva a világító gömböt, aztán menet közben már Hanabi is újra kidugta az orrát cipzár résén, hogy ő is ismerkedjen az új környezettel, ahová csöppent. A fiúnak nagyon kellett figyelnie, hogy hova lép, hogy ne botoljon meg, de egész ügyes volt, csak egyszer akart hátulról Riell nyakába esni, ami azért valószínűleg dobott volna egy mínuszt a szimpátia szintre.
- Hű, az rengeteg - ámult el a fiú, mert ennyiféle sárkányra azért nem számított. - És te mindegyik fajtával dolgozol, vagy specialista vagy? - kérdezte, ezzel elindítva a rendes ismerkedési folyamatot, mert már nem csak Riell próbált beszélgetni, hanem őt is elkezdték érdekelni a dolgok. Tényleg jót tett neki a levegőváltozás, talán azért is, mert a kastélyban túl gyakran érezte azt, hogy még a falnak is füle van, ami tulajdonképpen így is volt. Nem mintha olyan nagy titkai lettek volna egyébként, csak éppen frusztrálta néha ez a környezet az utóbbi időben.
- Remek, angol az anyanyelvem - közölte Nath, bár úgy gondolta, hogy Riell a nevéből erre már bőven rájöhetett, igaz, a Bagolykőben annyiféle nemzet képviseltette magát, hogy teljesen lehetetlen lett volna egyesek felmenőit
- Milyen állatok élnek még az erdőben? - kérdezte, mikor valami fura hangot hallott, és ettől kíváncsi lett rá, hogy más mágikus lényekkel is összefuthatnak-e a napokban. Persze, mindenképp a sárkányok lesznek a fő attrakciók számára, főleg, ha még meg se eteti magát velük, úgyhogy már nagyon várta a reggelt.
Utoljára módosította:Lipovszky Dóra Villő, 2014. május 6. 13:20
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 13:40 Ugrás a poszthoz

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

- Bármit megeszek, ami még nem zöld, és nem mászik le a tányéromról - mondta a vörös, abszolúte igazat állítva ezzel, mert igen kevéssé érdekelte őt olyasmi, mint az állott szó jelentése. Alapvetően az volt nála a helyzet, hogy minden jöhetett, amíg a penész nem kezdte el helyette megenni, csak a mennyiség a lényeg, de persze ő is szereti, ha valami finom, ízes, úgyhogy ha nem muszáj, akkor nem maradékon tengeti a napjait.
A szobákhoz kapcsolódó lehetőségeken elgondolkodott. Szívesebben ment volna vendégszobába, de ha nem egyedül lesz, akkor teljesen mindegy, hogy hol alszik, márpedig ebben az esetben előnyösebb, ha legalább olyannal van, akivel tud beszélni is.
- Nálad maradnék - döntött, miközben halványan ugyan, de visszamosolygott, aztán ahogy tovább haladtak, a másik lépéseit kezdte figyelni maga előtt. Ruganyos, erős léptek voltak, ideiglenes tanárának minden mozdulata arról árulkodott, hogy valóban otthon érzi magát a terepen és ide is való.
Közben Riell mesélni kezdett, Nathaniel pedig fülelt és elraktározta magában az információkat, elvégre nem árt, ha legalább pár alap dolgot tud a másikról. Tulajdonképpen úgy tűnt, hogy szerencséje van, mert talán másféle képzést kap majd így, mintha a projektmunkát is egy képzett tanár vezetné, ráadásul a sárkányok menők, lesz mivel dicsekedni, ha visszaér a kastélyba.
- Értem - bólogatott a fiú, bár ezt a másik nem láthatta. - És egyébként milyen nemzetiségű vagy? - érdeklődött, mert valahogy nem passzolt a fejében a fiú neve és arcvonásai, de ez persze nem jelentett semmit, simán lehet, hogy vegyes családból származik. Nem akart egyébként túlságosan személyeskedő lenni, de sajnálatos módon csak részben működött nála az a gát, ami még az illik-nem illik kérdezni dolgokat jelezte, úgyhogy eszébe sem jutott, hogy nem kellene máris a férfi családi hátterében kutakodnia.
- Bestiales! - csillant föl Nath szeme a szót hallva. - Nagyon jó lenne! - lelkesedett be egészen, mert kíváncsi volt, érdekelte az ilyesmi, még akkor is, ha ő magáról nem tudta volna elképzelni, hogy huzamosabb ideig a vadonban dolgozzon.
Közben egyre közelebb értek az épülethez, Hanabi is mocorogni kezdett, Nath pedig próbálta valahogy a lába csattogásával elnyomni a hangot, ahogy korog a gyomra. Evett pedig, mielőtt elkezdett összepakolni, de hát az már annyira régen volt...
Mikor beértek az épületbe, a vörös levette a hátizsákot és kiengedte Hanabit, hagy szaglálódjon a kicsi, még ha nem is mert elmozdulni a lába mellől.
- Tetszik a hely - jegyezte meg Nath, miközben körbenézett, aztán csalhatatlan megérzésével a konyha irányába fordult (bár ő nem látta, de Hanabival együtt), de nem indult el, mert nem akart pofátlannak tűnni, úgyhogy inkább Riellre nézett, várva, hogy mi lesz a következő lépés, elvégre lehet, hogy a férfi előbb lepakolna.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 14. 21:43 Ugrás a poszthoz

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

- Az tök jó! - jelentette ki boldogan, mert ennél jobb hírrel nehezen szolgálhatott volna egyelőre a másik. Ha a kaja jó, akkor már meglesz, nem lesz probléma, lesz sok energiája ésatöbbi, ésatöbbi.
Aztán nem sokkal később már Riell felmenőinél tartottak, és Nath kerek szemekkel nézett rá, mert eltartott egy darabig mire egész képpé varázsolta a fejében az információkat, mert a szlovákiai magyar dolgon neki bizony el kellett gondolkodnia, de aztán elkezdett bólogatni.
- Értem, akkor ezért - mondta, de a pillantása azért még egy darabig időzött a másik arcán. Ha nagyon nézte, akkor tényleg látszottak az európai vonások is, de elsőre nem jött volna rá, hogy nem tisztán ázsiai a férfi. Nem mintha amúgy annyira számítana, csak szimplán kíváncsi volt rá.
- Hm - hümmögött egy sort, mikor oda lyukadtak ki, hogy mennyire fogja bírni a kiképzést. Valójában egyelőre még mindig attól tartott, hogy semennyire sem, mert ha megmakacsolja magát az ereje akkor bajban lesz. Persze, egyelőre még nem tudja mi fog történni, de elég kevéssé vágyja, hogy használnia kelljen, hiába ez az ok, amiért itt van. De majd kiderül mit hoz a holnap.
- Rendben van. Amúgy is szeret az emberek mellett maradni, nem hiszem, hogy elkószálna. - A róka még mindig nem volt felnőtt, még nőni is fog valamennyit és okosodni, de egyelőre még az volt a legkedvesebb időtöltése, ha a gazdája vagy valamelyik szobatársa után koslatott, és közbe szimatolt, nézelődött. Valószínűleg úgy érezhette, hogy nagyobb biztonságban van, ha valaki van mellette.
A javaslatra Nathaniel megfordult, és kedvencét is terelgette, hogy eleget tegyenek Riell óhajának, és követték őt a szoba ajtajáig. Kicsit meglepődött rajta, hogy semmiféle kulcs vagy bűbáj nem került elő a bejutáshoz, mert ez azt jelentette, hogy nincs zárva, de nem szólt, feltételezte, hogy itt ez így szokás.
Miután lepakolt a vendégágyra, leült és lehámozta magáról a cipőt, viszont miközben előkaparta a papucsát, szétnézett a szobában. Kellemes helynek tűnt, otthonosnak és kényelmesnek.
- Naaa, nem illik egyből az ágyra mászni - fedte meg Hanabit, aki közben már kapaszkodott is a fekvőhelyre, majd visszatette őt a földre. - Legalább megmosnád a lábad, te - dorgálta, amiből a róka persze mit sem értett, de azért leült a földre, és bámulni kezdte.
- Kész vagyok - jelentette aztán kicsivel később Nath Riellnek, immár sármentes állapotban és tiszta kézzel, készen a vacsorára.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 24. 00:09 Ugrás a poszthoz

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

- Mhm - nyugtázta a javaslatot lényegében eleresztve a füle mellett, mert lehet, hogy az idegen jót akart, de nem azért ment tanulni, hogy ahhoz kapjon instrukciót, hogy hogyan bánjon Hanabival. Tulajdonképpen akár otthon is hagyhatta volna, de egyelőre jobbnak látta, ha nem hagy felügyelet nélkül egy tűzzel bánó lényt a szobájukban. Mindenesetre ezt a véleményét nem osztotta meg a másikkal, kár lett volna felesleges ellenségességet okozni ilyesmi miatt, úgyhogy csak ment vele tovább, amerre mutatta az utat, aztán az ajtónál a magyarázatot hallva is nehezen tudta eltüntetni a csodálkozó arckifejezését, de végül, miután végiggondolta a helyzetet, csak sikerült.
Odabent nem volt zsúfoltság, sőt, úgyhogy a vörös abban már biztos volt, hogy kényelmesen el fognak férni mind a hárman, anélkül, hogy különösebben zavarnák egymást - pláne mert biztos volt benne, hogy lényegében csak az alvás időt fogják itt tölteni, mert noha Riell nem tűnt egy hajcsárnak, arra azért mérget mert volna venni, hogy jól meg fogja dolgoztatni. Már ha sikerül. De ez csak részben múlott Nath saját akaratán.
Mikor Hanabi bepróbálkozott az ággyal, és Riell ismételten tanácsokkal látta el, először csak összehúzott szemmel bámulta egy darabig a férfi hátát. Továbbra sem tetszett neki, hogy beleszól, de amíg az ő holmiját koszolja a róka, addig nem fog kötözködni, ráadásul amúgy is lement már az ágyról, szóval felesleges az egész. Nem is válaszolt, hangot sem adott, értelmezze a férfi úgy, ahogy csak akarja. Valószínű egyébként, hogy a stresszhelyzet és az új környezet váltotta ki belőle ezt a dacos viselkedést, ami az utóbbi időben a személyiségében történt változások ellenére is a régi, gyerekes Nathanielt idézte.
Persze a tény, hogy vacsorázni indulhatnak, rögtön megenyhítette a hangulatát, és csendes egyetértésben ballagott Riellel a konyháig.
- Az remek lesz - vigyorgott egyet az előkerülő szószos üvegre. - Segítsek valamit? - érdeklődte aztán a férfire nézve. Nem volt egy nagy konyhai talentum, de alap dolgokat rá lehetett bízni, és valószínűleg eléggé kellemetlenül érezte volna magát, ha egy az egyben kiszolgálják, úgyhogy amíg a másik az étel nagyobbik részével foglalkozott, addig a vörös sajtot reszelt, amivel majd megszórhatják az ételt, ha a tányérra kerül.
Miután kész lett, Nath jócskán szedett a finomságból, de előtte még Hanabinak is tálalt, szórva neki egy adag bogárkát, amit magával hozott az etető táljával egyetemben. Aztán ő is nekifogott az evésnek, és elismerően pislogott Riellre.
- Nagyon finom! - összegezte viszonylag röviden a véleményét, közben kíváncsian keresve a tekintetével a választ arra, hogy maradt-e még olyan adag, amire nem tart senki sem igényt. - Abból kérsz még? - nézett Riellre, aztán a maradékot a saját tányérjára púpozta, és meglehetősen hamar eltüntette.
- Köszönöm a vacsorát! - vigyorgott az étkezés végeztével a férfire. - Mosogassak? - ajánlkozott ismét némi házimunkára, pláne, hogy ez azért varázsképességekkel nem volt egy nagy dolog, jószerével hozzá se kellett nyúlnia semmihez a pálcáján kívül.
- Most mi lesz, alszunk? Vagy van még valami látnivaló? - kérdezte aztán, mikor már a folyosón haladtak visszafelé. - De ha adsz valami könyvet, akkor nem zavarlak a munkádban, ha van még dolgod - tette hozzá, mert neki nem jutott eszébe még ilyesmit is bepakolni, és amúgy is akkor már nehéz lett volna a táskája.
Utoljára módosította:Nathaniel Blackwood, 2014. április 24. 00:10
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 25. 00:42 Ugrás a poszthoz

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Halkan kuncogott a válaszon, mert ezt a mondást még nem hallotta, de roppant frappánsnak tetszett. Mindenesetre ő személy szerint teljesen meg volt elégedve Riell főzési tudományával, a milánói szintjén egészen biztosan, úgyhogy nem volt oka panaszra.
Miután a srác végzett a mosogatással, amivel a háláját nyilvánította ki a vacsoráért, követte Riellt a folyosón, lassan bólogatva a válaszra. Hát igen, most már valóban nem sokat látott volna, úgyhogy akár le is pihenhetnek, mert ha valaki, akkor ő aztán örülni fog az alvásnak, csak úgy, mint mindig. Aztán Riell mondandójának a második fele némileg megakasztotta, egy fél pillanatra még a járásban is. Sejtette, hogy előbb-utóbb sor kerül erre a beszélgetésre, de azt nem gondolta, hogy ennyire hamar. Nem örült neki, már csak azért sem, mert noha megpróbálta átgondolni, hogy mégis mit fog mondani ilyen helyzetben, mégsem jutott sokra, ráadásul nem is értette a miértjét, mert ő továbbra is biztos volt benne, hogy Riell mindent tud az év végén történtekről.
A szobába érve aztán Nath Hanabival együtt leült a számára kijelölt ágyra, és meglehetősen hasonló arcot vágott ahhoz, amilyet a halálraítéltek szoktak a kivégzésük előtt. Azt hitte, hogy a férfi egyenesen rá fog kérdezni az egész eseményre, legfőképp arra tekintettel, hogy miért is lett Gilbert megégetve, de végül nem ez történt, hanem egy meglepően átlagos, ámde Nath számára nehezen megválaszolható kérdést kapott. Kicsit ezen is meghökkent, mert ahogy jobban belegondolt, a saját véleményét kérték tőle, és nem pedig egy bemagolt magyarázatot, úgyhogy néhány másodpercnyi csend után rájött, hogy ez igenis ingatag talaj.
- Hát... - kezdett bele nem túl gördülékenyen a magyarázatba, és itt is hagyott jó pár másodperc szünetet, amíg legalább valami válaszfélét kapart össze fejben -, öhm... Ezt még sosem gondoltam át - vonta le a konklúziót, de nyilvánvaló volt, hogy igazi választ is várnak tőle, úgyhogy újra nekifutott. - Azt hiszem valami olyasmi, amit meg kell tanulnom uralni. Nem csak azért, mert akkor a hasznomra lehet, hanem azért is, hogy ne legyen más kárára - nézett Riellre, azon töprengve, hogy ez vajon megfelelő válasz-e. Tényleg így gondolta, de nem biztos, hogy a másik ezt akarta hallani.
- Szerintem a tűz alapvetően egy veszélyes elem - tette még hozzá, mert bár jó darabig nem foglalkozott ezzel a részével, most már erre a következtetésre jutott. Kár, hogy elég nagy áldozat kellett hozzá.
Utoljára módosította:Nathaniel Blackwood, 2014. április 26. 01:50
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 26. 01:50 Ugrás a poszthoz

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Megrázta a fejét, mert úgy volt vele, hogy ha elég ideje van rá, akkor ki fogja tudni fejezni magát magyarul is, hiszen már pár éve ezt használja napi szinten, és valójában a gond nem a nyelvvel volt ennél a kérdésnél. Elég nehezen is ment, hogy valamiféle választ összekaparjon, de azért meglehetősen erősen próbálkozott.
- Nem tudom. Kellett volna? - nézett a férfire kérdőn, érdeklődő tekintettel, mert azért valljuk meg, ezt a kérdést, hogy mit is jelent számukra a mágia, elég kevesen tennék fel magukban, és a vörös végképp nem volt hajlamos az efféle filozofálásra.
Aztán Nath folytatta, de Riell hamarosan megállította, a fiú pedig egy darabig kissé értetlenül nézett rá, miután meghallgatta a szavait. Érezte, hogy van különbség a kifejezések között, de elsőre sajnos végképp nem értette, hogy mire is gondol a másik. Valószínűleg az arcára is kiült, hogy most éppen újabb és újabb köröket fut a dolog körül fejben, míg végül csak eljutott hozzá a mondat mélyebb értelme is.
Az arca ezzel egyszerre elkomorult, és a továbbiakban nem volt hajlandó erről a kérdésről beszélni. Lehet, hogy elvileg olyan, mint ő, pontosabban ő formálja olyanná, mint önmaga, de ebben ő nem tudott hinni.
- A többi is tud, persze - bólintott aztán. - Az összes elemi mágus veszélyes - jelentette ki aztán, mert noha kezdetben nagyon szerette, hogy ilyesmit tanulhat, mostanára rengeteg dolog megkérdőjeleződött benne, kezdve azzal, hogy miért is nem arra mennek inkább, hogy elnyomják ezt a képességet, miközben, mint az ő példája is mutatta, a tanulásával túl nagy hatalom kerül olyanok kezébe, akik nem tudnak kellően megfontoltan bánni vele. Persze épp az lenne a cél, hogy megtanulják, igaz? Neki valahogy mégse ment, és ez lehet, hogy az ő hibája, de nem teszi könnyebbé azt, hogy elfogadja, ami történt.
Egy pillanatra megint azt a heves undort érezte, ami eleinte tört rá, mikor elindult az iskolából, de aztán két nagy levegővel csillapította magát. Ha ilyen indulatos lesz, akkor megint nem fog menni a varázslás, márpedig azt ő is belátta, hogy ezzel kell élnie, akkor pedig irányítani is tudni kell.
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 5. 20:42 Ugrás a poszthoz

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Készségesen végighallgatta amit Riell mondott, de nem volt hozzáfűznivalója. Igazából elmondhatta volna, hogy számára még az sem volt nagy megrázkódtatás, hogy kiderült, varázsló, hiszen a testvéréről már előbb kiderült és nem volt számára nagy szám, hogy neki is ereje van. Valójában sosem irigykedett Tristanra ezért, Nath sokkal földhözragadtabb volt ilyen tekintetben, még ha el is fogadta, hogy létezik ilyesmi, annak ellenére sem vágyott rá igazán már nyolc-kilenc évesen sem, és hogy mégis így esett, azt is csak vállrándítással fogadta el. Az elemi mágiának felnőttebb fejjel már tudott örülni is, eleinte nagyon bírta a dolgot, most viszont már csak púp a hátán. Neki maximum az jutott néha eszébe, hogy jobb lenne muglinak lenni, mert noha már legalább valami bimbózó motivációja volt a jövőt illetően, de ez még koránt sem volt cél. Ahogy ezidáig soha semmi.
És aztán újabb szavak következtek, újabb mondatok és gondolatok, Nathaniel pedig egyre inkább magába burkolózott. Nem akarta ezt az egészet megbeszélni ezzel az idegennel. Nem akart itt lenni sem igazából, sem pedig azt, hogy bárki is megmondja neki, hogy mit kell tennie, vagy hogy kioktassa őt, és bármennyire is igyekezett, hogy ne látszódjon rajta, biztos volt benne, hogy kiültek az arcára a gondolatai, ő egyszerűen olyan típus volt.
Megint nem válaszolt. Nem tetszett neki az irány, amerre haladtak, és mivel továbbra is biztos volt benne, hogy nem akasztották csak úgy valakinek a nyakába anélkül, hogy beszámolót adtak volna neki a történtekről, nem is értette az egészet. A pohár pedig akkor telt be, mikor ennek ellenére a férfi kerek-perec rákérdezett a dologra.
- Már elnézést, de ehhez az ég világon semmi közöd - közölte villámló tekintettel még a testbeszédével is szinte falat vonva kettejük közé, minden rezzenésével azt sugallva, hogy ha folytatják a kérdezősködést, annak nem lesz jó vége. Most még nem volt hangos, visszafogta magát, de ez érzékeny pont volt számára, kellemetlen téma, és baromira nem akart belemenni. Nem most, nem itt, nem vele.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nathaniel Blackwood összes RPG hozzászólása (59 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel