Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kezdetben rettentő módon el volt foglalva a mennyezet bámulásával, ezért sem szúrhatott ki az oszlop mögül kikandikálva. Egy pillanatra én is felpillantottam, hátha megfejtem, hogy mit talál ott annyira érdekesnek, mindezt persze a lehető legfeltűnésmentesebben téve. Az idegen jól láthatóan végigmért, ezzel pedig ösztönösen arra késztetett, hogy én is hasonlóan tegyek, elvégre szemtől szemben egészen más benyomást képes kelteni.
Látszott rajta, hogy még nagyon meg van illetődve. Nem volt ez számomra olyan meglepő, hiszen az új jövevények kilencvenkilenc százaléka tesz ugyanígy. Ilyenkor mindig szeretném egy kicsit oldani a légkört, hiszen mégiscsak a második otthonába érkezett meg. Biztosra veszem, hogy idővel megtalálja a maga kis baráti körét itt a kastélyban, ahogyan én is tettem egykor. De régen is volt... Emlékszem, mennyire le voltam nyűgözve az intézmény hatalmas méreteitől, de arra nem, hogy a plafont is hasonlóképpen megbámultam volna. Lehet, hogy nem kaptam rá elég időt, vagy mit tudom én.
- Nagyon örvendek. - viszonoztam a kézfogást, igyekezve nem túlságosan megszorítani - Kellemes volt az utazásod? - ezt a sablonkérdést automatikusan toldottam hozzá az ünnepélyes bemutatkozáshoz, valószínűleg azért, mert nem szerettem volna hosszabb ideig tartó csendet. Agyamban végigpörgettem, hogy minek kell most következnie, amiből Manó feltehetőleg alig érzékelt valamit. Nem tudom, hogy mi érdekli őt a legjobban erről a helyről, de ha már az apróságok is lenyűgözik, akkor hosszú körbevezetésnek nézünk elébe. Nekem bőven van időm, csak majd az igazgatóság ne vegye zokon, hogy napestig nézelődünk.
- Nos, a magam részéről el is kezdhetjük a körbekalauzolást, van valami poggyászod, amit esetleg vinni kell? Ha valami nem lesz világos, nyugodtan kérdezz, nem harapok, bennem megbízhatsz. Nem foglak kinevetni, mindenki úgy kezdi, ahogy te... Menet közben ne kallódj el, ha túl gyors a tempó, akkor szólj, mindig hozzád fogok igazodni. Mostantól a házirend is érvényes rád. Mit hagytam még ki? Köszöntelek a Bagolykőben! - arcomra széles mosoly ült ki a boldogságtól és az elégedettségtől. Hatezredjére mondom el ezeket, de még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel vagyok képes előadni magam.
- Várod már, hogy beköltözz a szobádba?
Próbáltam valami beszélgetésfélét is kialakítani, hogy ne csak én hápogjak egyfolytában, ezzel párhuzamosan megindultam a lépcsőfokok felé. Nem akarom megkeseríteni Manó itt tartózkodását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Próbáltam különféle kérdésekkel előállni, elvégre a körbevezetés egy hosszabb procedúra. Ha nem teremtem meg a kellő kapcsolatot a fiúval, akkor könnyen visszatévedhetnek szemei a mennyezetre, s akkor az én szövegem helyett a belső hangjaira figyelne. Ezt mindenképpen el szerettem volna kerülni.
A legegyszerűbb ilyenkor, ha teljesen átlagos kérdésekkel indítok. Ezt gondolom nem kell magyarázni. A jól bevált módszer, ami egyébként most engem is érdekelt, az az útjával kapcsolatban feltett kérdésekkel való előhozakodás. Feleannyira se olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik.
Kezdtem kétségbeesni, hogy netán csak az én szám fog végig járni az elkövetkezendő percekben, vagy akár órában, ha elég lelkes és van türelme hozzám. Direkt úgy intéztem a saját időbeosztásomat, hogy bőven legyen időm, más megbízásom nincs a mai napra, csupán kezdtem kissé éhes lenni, amiről a fiú mit sem tudhatott, mert egyáltalán nem mutattam jelét. Hogy őszinte legyek, meg is feledkeztem szükségleteimről, ahogyan elindultunk a lépcsősoron, hogy végre elkezdjük a kastéllyal való ismerkedést. És aztán megtört a jég, legalábbis a csend biztosan - egész szép feleletet kaptam!
- Szóval előtte Budapesten laktál? Én egyébként onnan jöttem... Hát igen, csendes és tiszta, nagyon jó a levegő is. A diákok arra koncentrálhatnak, amire kell is, hogy összpontosítsanak. - nem voltam biztos benne, hogy egyedül vagyunk, ezért kissé közelebb hajolva hozzá a fülébe suttogva folytattam - De ha lógni vagy szórakozni van kedved, abban is tudok segíteni.
Fogalmam se volt, hogy nála a tanulás vagy valami egészen más tevékenység van-e elsőbbségben. Az tény, hogy itt mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő embert, termet, témakört. Akinek nem elég ez az iskola, azzal valami nincs rendben.
- Jelenleg az iskola nyugati szárnyában tartózkodunk. Szimpla egyszerűséggel csak az égtájak szerint nevezték el az összeset, pedig adhattak volna menőbb neveket is, mi? A földszinten kívül két emelet kap itt helyet, a csarnok szintjén van a konyha, egy folyosó, meg még néhány tanterem. A föld alatt egyébként senki se tudja, hogy hány alagút húzódik, de van egy pár...
És ezzel a módszerrel gyakorlatilag elhadarom az egész szárnyat. Igyekszek némi humort is belevinni azzal, hogy egy-egy helyiségről elmondom, milyen nevezetes esemény történt itt, aminek én is tanúja voltam, vagy csak úgy a fülembe jutott.
- Benne van a házirendben, hogy mikor hordhatod. Tanítási időben kötelező, órák után már nincs ez ennyire szigorúan véve. Most csak holmi formaiság miatt kaptam magamra, meg hogy persze felismerj majd, és ne a cukrosbácsinak gondolj. Persze attól még lehet, hogy leütöttem a prefektust, felvettem a ruháját és most éppen halálod színhelyére kísérlek, de ez előtted maradjon csak titok. - kacsintottam a fiú szemébe.
- Ú, azt elárulod, hogy van-e valami hobbid? Hátha tanácsot tudok adni abban, hogy hol a legjobb hódolni annak. Vagy mesélj inkább, eddig hogy tetszik az iskola? Mit hallottál róla előtte? Honnan jössz egyébként? - megtámaszkodtam a falnak, a válaszra várva pedig a taláromat kezdtem el alig láthatóan igazgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már éppen azon filóztam, hogy mekkora hisztit vágjak le, ha esetleg Adrika mégsem érkezik meg időben. Tudom ám, hogy iszonyatosan nagy kérés a részemről hogy velem ropja a parketten, de könyöörgöm, ez az ÉN végzős bálom, ilyen nem minden nap történik ebben a kócerájban, és ha már pompa és elegancia, akkor már ki kell öltözni rendesen, még ha bohém is ez az egész.
Úgy kiöltöztem, mint soha senki más, Norbitól megörökölt keringőruhámban úgy pompáztam a tükör előtt, mint valami szépségkirály. Lila alsónadrágomat elfedte ugyan a hacuka, de azt remélem az este menetétől, hogy még megvillanthatom a nagyközönség előtt. Ugyanígy takarásba került nagyszerű felsőtestem is, aminek csodájára jár az egész alsóéves leánybanda - legalábbis nagyon remélem.
Nagyon élveztem a nyüzsgést, ami körülvett. Tudtam, hogy pont úgy tojják le a fejem, hogy csak na, szóval egyáltalán nem paráztam. A magam részéről már agyonszerveztem magam, éjszakába nyúló tanácskozás előzte meg ugyanis ezt az egész felhajtást. Elégedetten készültem arra, hogy bevonulhassak végre és eltáncolhassam a magamét, de már csak a barátnőm hiányzott mellőlem. Hogy ne unatkozzak addig, inkább felelevenítettem a múltamat, az idekerüléstől a jelenig. Hát, erről könyvet lehetne írni. Annyi hülyeséget, amennyit itt láttam... De úgy összefolyik az egész. Azt hittem, legalább egy kicsikét elérzékenyülök majd, helyette egy katyvaszt láttam magam előtt, ökörség ökörség hátán, értelmetlen idiótaságokkal. Csak a végcélt láttam magam előtt - jussak túl valahogy azon a naaagy vizsgán, s tanulhassam majd azt, amivel híres-neves professzor doktor Fandler Ágostonná nőhetem ki magam.
Késve, de belibbent az asszony is, akit először jól végigmértem a szememmel, méltó-e mellém. Hát persze, hogy az volt! Önelégült pofával forogtam jobbra-balra, hogy lecsekkolhassam a többiek párjait, s hogy minden évfolyamtársam tudtára adjam, hogy igenis nekem van a legszexibb, akarom mondani legszebb barátosném a faluban. Hogy ezt nyomatékosítsam is, még meg is csókoltam, pont időben. Umcacca, umcacca, felcsendült a muzsika, mi pedig bevonaglottunk. Próbáltam kulturáltan viselkedni, de eléggé el voltam magunktól szállva, úgyhogy inkább valami beszélgetést próbáltam magunk között kialakítani.
- Hinnye, aztán milyen érzés, hogy vén szamár lett a Gosti? - mosolyogtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Csak úgy ültem ott. Céltalanul, mintha valami nem is tudom mi lennék. Azon gondolkodom, hogy minek nincs értelme, de úgy igazából mindennek van, úgyhogy nem tudok példát mondani. Vagy ha nagyon akarnék, akkor ahhoz túl sokáig kellene gondolkodnom, az viszont azért nem lenne jó, mert nem haladna előre a történetszál. Pedig milyen hosszú gondolatmenetet sikerült szülnöm a semmiről, mi? Na mindegy, a lényeg az egészből úgyis csak annyi, hogy az egyik meleg nyári napon a Pillangó-varázsban tartózkodtam.
A magam részéről egyedül, de persze nem volt üres a hely. Rögtön eszembe jutott, hogy azóta se kérdeztem meg a tulajdonostól, miért van az a kötőjel ennek a helynek a nevében. Ez némileg elszomorított, de persze nem vette el a rendeléstől a kedvem. A kiszolgálás most is nagyon udvarias volt, ezt nem hízelgésből mondom. Mivel nem vagyunk milliomosok, csak egy csésze teára telik. Az arabok is forró italt isznak a hőségben, nem pedig hideget, hogy ne legyen annyira melegük. Ezt egy marokkói nyaralásunkon hallottam, s most megosztanám, mint közérdekű közleményt.
Csendes voltam, talán észre se vett volna senki. Mások idegesítése, vagy csak a zavarba ejtés céljából elkezdtem az itt egybegyűltek szuggerálását. Sorról sorra futtattam végig szempáromat a teázgatókon. Egy arc itt, egy arc ott. Egyik se túl ismerős, frissen a faluba költözött alakok, netán turisták. Aztán észrevettem Kamillát. Elvigyorodtam, majd jó hangosan szörcsögni kezdtem az italom. Arra gondoltam, vajon emlékszik-e még rám a szigetről? Ó, a sziget... Mintha nem is velem történt volna az egész. Távol mindentől, de mégis együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bunkó voltam, tudom, de néha kell egy kicsit rosszalkodni is. Itt a faluban nem érzem annyira megkötve magam, szörcsögni meg jólesett. Miért ne szörcsöghetnék? Én nem láttam kiírást erről, amikor beléptem a szobába, úgyhogy pardon, folytattam. Egészen addig, amíg Kamilla is figyelmes lett a hang forrására, azaz rám. Ettől fogva már csak vigyorogtam, de azt minden eddiginél jobban. Nehezen hittem volna el, hogy nekem támad ezen viselkedésem után, azt azonban sokkal inkább, hogy átköltözik ide és újból beszélgetni kezdünk.
Így legyen ötösöm a lottón - áthuppant a velem szemben elhelyezkedő székre. Erre rögtön reagálnom kellett valahogyan.
- Mondtam, hogy szabad az a hely? - persze a vak is láthatta, hogy egyedül voltam és jelen pillanatban senkire se vártam, de attól még remek érzéssel töltött el, hogy cukkolhattam a lányt. Aki egyébként szintén elemében volt aznap, mert köszönésképpen valami ultra nagy baromsággal indított. Először lehőköltem, aztán vettem az adást.
- Izé, Rák vagyok - kezeim ollókká formálva csattogtattam füleitől néhány centire, mindehhez valósághű ráktekintettel. (Ami nem volt más, mint fogvillantós, gürrögős és szúrós szemű arc)
- Inkább egy olcsó netes cucc. Mesélj inkább, milyen teát iszol? Van valami különösebb oka annak, hogy itt vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Társaságom hozzám hasonló elevenséggel kommunikált. Közben azt vettem észre, hogy a kezemben szorongatott teáscsésze szinte teljesen kiürült, úgy látszik elhamarkodtam a fogyasztást. Nem tudom, hogy merjek-e egy újat rendelni, mert akkor már tényleg jelentősen lecsökkenne a zsebpénzem mennyisége, és ki tudja hogy milyen egyéb váratlan kiadások csúszhatnak be még ebben a hónapban, aminek a végét egyelőre még nem láttam, úgyhogy pláne nagy elővigyázatossággal spóroltam. Kapásból a vizsgaidőszak jutott eszembe, hogy majd venni kell hozzá pennát, tintát, tartalékpennát, tartaléktintát, nagy csomag papírost, néhány üres jegyzetfüzetet, és szerintem szőlőcukorból és flakonos teából sem ártana felfegyverkeznem. Alapdolgok, amelyek a kabaláimmal együtt meghozzák a kívánt sikert, de ha ezúttal az egyik is hiányozni fog mellőlem a padról, roppant ideges leszek.
- Érezd magad otthon - dőltem hátra, hogy egy nagyot nyújtóztathassam felsőbb végtagjaimat. Olyan kényelmesnek találtam azokat a székeket... Mindig szeretem a teaházban eltölteni az időt. Talán a többi vendégnek se vagyok zavaró általánosságban. Ezúttal különben is megfogyatkozott már a számuk, a helyiség azon részében már csak mi ketten tartózkodtunk. Mindenkit elüldöztem, vagy csak éppen dolguk akadt? Nem akartam az igazsággal foglalkozni.
- Dehogyis! Én hűséges vagyok! Soha nem csalnám meg az én Adrikámat! - kaptam fel a vizet, s nagyokat hadonászva magyaráztam az igazam. Rendesen kibuktam, hogy ilyeneket feltételez... Pont tőlem? Szerintem én vagyok az egyik legrendesebb férfiú a Bagolykő várában, nagyon csúnya dolog ilyesmikkel gyanúsítani. És ha meg is csalnám, azt vajon pont a falu egyik legforgalmasabb helyén tenném? Ennyire hülye nem vagyok!
Közben Kamilla megcsillogtatta jóstehetségét. Mindenfélét összehordott, ami állítólag jellemző volt rám. Kihúztam magam a székemben és figyelmesen hallgattam őt, igyekezve egy pókerarcot felvenni. Miután végzett, elmondtam a véleményem.
- Először is, horoszkópos könyvet én is kaptam, a nagymamám adta oda karácsonyra, de csak mert ő is Rák és neki már nem kellett a polcra. Szóval ha tudni akarom a tulajdonságaimat, akkor szépen utánanézek. Másodszor, ezeket már mind tudtam, és szerintem elég sokan tudják már. Mi a garancia arra, hogy nem kérdeztél meg valakit rólam? Mondjuk a barátnőmet? - magyaráztam elszántan, felvont szemöldökkel - Harmadszor, ez nem a reklám helye, ja és amúgy nem haragszom, és mindentől eltekintve egész jól eltaláltad, de csak mert szerencséd volt! - duzzogtam némi csalódottsággal, mert azt gondoltam, hogy jobban fog hibázni. Ez a lány tényleg belém láthat, vagy nagyon jók az ismertségei.
- Ezek után jössz nekem egy teával - jelentettem ki makacsul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Atyaég, ezt még én sem gondoltam. Most komolyan megbántottam egy lányt? Na ne... Nagyon nem az az ember vagyok, aki miatt rossz kedve kell valakinek legyen. Látszott is rajtam, hogy engem is nyomasztani kezdett Kamilla kedve. Most félreértett? De hát na, azért tényleg durva feltételezés volt azt képzelni, hogy megcsalni járok ide a barátnőmet. Lehet poénkodni, jó is az, de ilyeeet!
- Ugyan már! Azt hiszed megsértődöm ilyeneken? Csak meglep... Ne gondolj ilyenekre. Nem ismersz akkor - pislogtam nagyokat, aztán próbáltam kiverni a fejemből az előzményeket. Tudtam jól, hogy csak szórakozni szeretett volna, ezért nem is tűntem már se szomorúnak, se megsértődöttnek. Túltettem magam rajta. Az én hangulatom úgy általában ilyen... Igyekszem csak a jóra gondolni, minek lógassam az orrom? Nagyon csúnyaságot kell ahhoz művelni, hogy engem megbántsanak, de akkor kő kövön nem marad, ez tény. Egyébként ilyen még sosem történt, úgyhogy ennyit erről.
- Ahogy gondolod... Inkább arról mesélj, hogy mi újság az iskolában. Hogy tetszik a kastély, amiről még a tengerparton meséltem? Olyan, amilyennek elképzelted? Vannak már barátaid? Beilleszkedtél a házba? Van valami esetleges... lelki problémád, amit szívesen megosztanál a te segítőkész, útbaigazító és mókás jelvényeseddel? -ehhez már közelebb kellett tolnom a széket és halkabban kellett beszélnem, elvégre tök ártatlanul kezdtem a magánéletében kotorászni. De ha már a horoszkóp és a jellemvilág volt a téma, akkor ő miért ne kerülhetne terítékre?
- El lesz felejtve a múlt, most inkább a jelennel és a jövővel foglalkozzunk! Ki vele, mi bántja a lelked. Én segítek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igazán nem kell, majd rendelek én magam. Nem szép dolog lányokon eltartani magam - jegyeztem meg, miután pontot tehettünk a félreértéses, megsértődős ügy végére. Már csak egy dolgot sajnáltam, az pedig a túl korán kiszürcsölt teám, ezentúl csak az üres csészét szorongathattam.
Általánosságokról kezdtünk beszélgetni. Szerintem jobb ilyenekről, mint a horoszkópról. Eszembe jutott, hogy az iskola egy nagyon jó téma lehet, így ha feldobom nála akkor hosszas párbeszédek is kialakulhatnak. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülőhelyemen, aztán feltettem neki egy csomó kérdést. Tudnia kellett, hogy velem aztán mindent megoszthat, mert ha arról van szó, akkor hallgatok mint a sír. Szeretek segíteni másokon. Pszichológus persze nem szívesen lennék, bár már gondolkodtam ilyenen is. Annyi embert ismerek, annyi történetet hallok és annyi feladatot vállalok, hogy a jövőben simán elképzelhető lenne. De ahhoz túl sokat kellene tanulnom. Nekem tanárként tökéletes lesz.
- Örülök. Félsz a vizsgáktól? Nemsokára másodikos leszel, szerinted is gyorsan telik az idő? Én meg mehetek mestertanoncnak... Nagy dög leszek - sóhajtottam, s még az élettől is elment a kedvem a sok tanulnivalóra gondolva. Nagyon nehéz lesz majd, hogy sokkal többet kell tanuljak, de nagyon izgatottan várom azt az időszakot is. Végre nem fognak rám vonatkozni az átlag diákhoz való szabályok. Felnőtt leszek, igazi felnőtt!
Észrevettem, hogy Kamilla kifejezéstelenül bámul maga elé. Mintha valamin nagyon gondolkodott volna. Csak nincs valami baj? Egek, rögtön segítenem kell, terelni a témát, esetleg még jobban erőltetni, hogy mondja el és ne mentegetőzzön.
- Pedig nem úgy néz ki... De nem erőltetem, hogy elmondd. Csak hátha tényleg jobb lenne. Persze nem az én dolgom - vontam vállat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hát igen, a vizsgaidőszak. Közeleg, ezt mindannyian tudjuk. Kamillának pedig ez lesz az első nagy megmérettetése a kastélyban. Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy izgul és fél is egyszerre. Pedig nem kell ám annyira! Az évek során kitapasztaltam már a tanárok módszereit, nem eggyel pedig szorosabbra fűztem a viszonyomat. Megismernek minket egy idő után, aztán valahogy meg is kedvelnek minket, bár ez nagyban függ a mi hozzáállásunktól is. Én jó gyerek vagyok, szorgalmas is, nem kitűnő tanuló de azért büszke lehet rám a családom.
Furcsán viselkedett. Biztos a téma hozta ki belőle. Ezt elnéztem neki, úgyhogy úgy tettem, mintha rettenetesen el lettem volna foglalva az asztalterítő tanulmányozásában.
- Bele fogsz rázódni, ahogy mindenki más is - mondtam neki, hogy egy kissé bátorítsam őt, de már a lelki problémáknál tartottunk. Megmondtam, hogy számíthat rám, ott leszek lelki szemetesládának vagy akárminek. Az okát nem tudom, de én szinte mindenkivel rendes vagyok. A navinésekkel különösen, hiszen az egy házba járók tartsanak már össze, nem? Meg hát biztos a kötelességtől is belém ivódott ez. Fokozatosan hatással van a személyiségemre az a sok szabályzat és elv, amit követnem kell. Vlaaaaa.
- Nem is próbáltad még elmondani valakinek? Vagy nem is érzed úgy, hogy elmondhatnád? Van ám iskolapszichológus is. Hozzá esetleg, ha fordulnál? Ő sok emberen segített már, tényleg ajánlani tudom.
Még egy kissé erőlködtem és kérlelően néztem rá, hogy gondolja meg magát. Itt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy kiöntse a lelkét. Senki nem hallja rajtunk kívül, mert diákok és iskolai dolgozók most nincsenek benn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Úgy tűnt, megtörik a jég. A sok kérlelés végre meghozta részemről az eredményt és elértem, hogy Kamilla elmesélje nekem a problémáját. Hivatalosan is a lelki szemetesládája lettem, hurrá. De tudni akartam én az igazságot? Lehet, hogy jobb lett volna hagyni ezt a témát, legalábbis az én oldalamról. Neki biztos hasznos, hogy elmondhatta valakinek. Legalább egy fordulópont, hogy erőt vett magán és őszintén beszél egy úgymond idegennek.
Tudván, hogy komoly dolgokról van szó, most félretettem a humorosabb énem. Nagyon nem lett volna szép visszaélnem a helyzettel, elviccelődve a szituációt. Csendben hallgattam, a létező legfelnőttesebb arcommal. Csodálkoztam, nem hittem a fülemnek. Hagytam, hogy kibeszélje magából ami bántja, nem vágtam közbe, csak a végén ragadtam magamhoz a szót.
- Ó - horgasztottam le a fejem - Ez tényleg nem túl kellemes. És azóta semmi se változott? Hát, amúgy rengeteg rossz anya van a világon, szerencsére az enyém nagyon jó fej. A rokonait nem válogathatja meg az ember, szokták mondani. Ha netán megmutatnád neki, hogy milyen menő dolog is varázsolni? Vagy beszélnél apukáddal, mert gondolom ő megért és beszél anyukáddal is erről.
Nem tudtam megoldást kínálni neki, de hogy is lett volna várható? Egy biccentéssel megköszöntem őszinteségét, aztán a kérésének engedelmeskedve témát váltottunk. Túl sok negatív dolog volt ez egyszerre.
- Rendben, akkor beszéljünk másról. Mondjuk miről? Találjunk valami vidámabb témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez tehát a helyzet más családoknál. Eddig sem éltem vakon, nem dugtam homokba a fejem, pontosan tisztában voltam az idejáró diákok helyzetével anélkül, hogy tiszteletlenül vájkáltam volna magánéletükben. Ez csak egyszerűen így működik egy zárt közösségben. Hall az ember dolgokat, de a folyószerűen ömlengő információmennyiség működéséről és általános jellemzőiről órákig tudnék mesélni. Annyi biztos, hogy én nem kavarok semmit. Őszintén bízhatnak bennem a többiek.
Sajnos nem tudtam átérezni úgy a problémáját, mert ilyet még sosem tapasztaltam. Akármilyen hülye megoldáson is törtem a fejem, Kamilla gondja megoldhatatlannak és megfejthetetlennek látszott. Lehetséges, hogy túlságosan váratlanul ért egy ilyen komoly probléma. Itt vagyok a vizsgaidőszak előtt, kényelmesen teáztam, erre a nyakamba zúdul ez is. Nem számítottam rá, bármennyire is hittem benne.
- A kastélyban legalább nem kell sokat látnod. Idővel pedig rendeződik az otthoni ügyed - mivel láttam, hogy nem sokat tudok tenni, ennyiben hagytam. Mélyet sóhajtottam, kínomban mosolyra húztam a szám, aztán a vidámabb témaként felbukkanó új kérdésére kaptam oda tekintetem.
- De rég gondolkodtam már ilyenen! Hát... Mondjuk... Szerintem amikor összejöttem a barátnőmmel. Vagy amikor összegyűltek a testvéreim és az unokatestvéreim és egész nap csak játszottunk. Sok ilyen volt.
Az asztalra könyökölve szegeztem le szempáromat, miután rám tört ez a nosztalgikus érzés. Azóta rengeteget változtunk, a testvéreimnek már alig maradt ideje rám. Egyedül a húgom tartja magát, ő még cuki. Aztán idővel ő is kamaszodni fog. Az lesz a vége mindennek.
- És neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A kastély minden zugáról vázoltam felé egy némileg rögtönzött - mert hát mégse mondhatja el az ember ugyanazt a szöveget minden újoncnak - és javarészt erősen csak tájékoztató jellegű tudnivalókat. Mindezt végig abban a hitben ténykedve, hogy tetszik neki az iskolánk, és ha még nem lenne teljesen bizonyos abban, hogy a következő tanévtől becsatlakozzon hozzánk, hát most már a kíváncsiságtól epekedve várhassa a szeptembert!
- Budai zöldövezet, de erről ne a leggazdagabb negyedre asszociálj. Majd megadhatom esetleg a címem, szívesen fogadnék tőled baglyot, ha bármi kérdésed lenne a nyár folyamán még, vagy csak beszélgetni szeretnél valamiről. Mivel főleg otthon leszek, hamar tudok majd válaszolni, de én mugli származású vagyok, úgyhogy internetünk is van - némileg büszkén mentem bele a legvégén a varázstalan környezetben való felnövés előnyeibe, mert így aztán tényleg mindenből jut. A közösségi portálokból annyi hátrányom származik, hogy az ismerőseim száma kevesebb, a virtuális világra pedig nem tudok annyi időt szánni, de van minden hülyeségem, ami egy átlagos tininek is.
Emeletről emeletre gyalogoltunk az intézmény falai között, meg is jegyeztem neki, hogy a hőségben kifejezetten jól tudnak jönni a hűvös kövek, télen pedig így sem fagyunk halálra. Ha pedig ledönti valami vírus a lábáról, akkor kiváló javasasszonyainknak hála hamar felépülhetsz; de kezdtem végleg felhagyni második otthonom fényezésével, s a megmutatható helyiségek száma is rohamosan csökkent. Elérkeztünk az igazgatói iroda szomszédságába, ahol jobbnak láttam egy pihenőt tartani. Úgyse tudja, hogy merre tartottunk éppen, olyan kár lenne rögtön elválni. Persze a végtelenségig nem húzhattam az időt. Hatásosnak kellett lennem.
- Persze, tombol nálunk a kviddicsőrület. Jelentkezhetsz majd a saját házad csapatába, én már voltam tag, aztán a tanulmányaim és egyéb okok miatt jobbnak láttam abbahagyni, de tényleg csak ajánlani tudom! Milyen poszton voltál?
Látszott, hogy egy kissé felcsillant a szemem a kviddics megemlítése hallatán. Nem néztem volna ki belőle egyébként, hogy sportol, mert hát nem annyira izompacsirta a gyerek. (megjegyzem én sem vagyok az)
- Nézd, ilyen emberek itt is akadnak, de talán mi sokkal változatosabbak vagyunk. Kár, hogy nem előbb jöttél... de azért az utólag befutóknak is örülünk ám! A felvehető tantárgyakról kapsz majd egy listát, a számmisztikát ezek szerint kerülnöd kell majd, de nem, amúgy nincsenek olyanok - bevallom, a legutolsó mondatom egy kissé kínosra sikeredett, ami után nem tudtam mást csinálni, mint kínosan visszamosolyogni rá.
Jó annak, akinek mugli bátyjai révén tökéletes fogalma van ezen tantárgyak jelentéséről, de tök izgalmasan hangzik a meséje. Gazdag szülők gyerekei, akik üzletembereket faragnak a saját fiaikból. És ő innen jött.
Valamiért még egyszer végigfutottam rajta. Különleges fiúnak találtam, akit akaratlanul is megkedveltem. Elhatároztam, hogy emlékezni fogok rá, és ha a jövő tanévig nem ír levelet, majd felkeresem valamikor. Még alig tudtam róla valamit, de jól kijöttünk egymással. Talán nem vagyok hozzászokva az idősebb navinés-jelölt érkezőkhöz, csak a kiselsősökhöz. Vagy csak a véletlen műve?
- Nos, khm. Elérkeztünk az igazgatóihoz. Itt lesz dolgod, ugye? Ne félj tőle, biztos minden rendben fog menni, de nekem ehhez semmi közöm. A körbevezetésem itt azt hiszem véget ért, nagyon örülök a beszélgetésnek. Remélem hasznosnak találtad, sikeres visszautat, és remélem még összefutunk egyszer. - torkom megköszörülése után nekiálltam búcsúzkodni, szomorúan, mégis elégedetten. Az iskola javát már ismeri, a többit neki kell majd felfedeznie, vagy megvár engem és megkér a folytatásra. Eszembe jutott, hogy talán a bemutatkozás óta már el is felejtette a nevem, úgyhogy egy hatásos elköszönés mellett döntöttem.
- Fandler Ágoston voltam. A mielőbbi viszontlátásra, Manó! - egy biztató mosoly után kezet nyújtottam, majd néhány lépést hátrálva eltűntem egy kanyarban. Még visszapillantottam rá, hogy lássam minden rendben megy-e, aztán egy utolsó fejbiccentés után a körletem felé eredtem. Prefektusi teendők pipa.