36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Amanda Meggie Philips összes RPG hozzászólása (94 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. április 25. 22:21 Ugrás a poszthoz

Yarista kedves

Sosem volt a híve annak, hogy adjon a pletykalapok, vagy az ismeretlen diákok szavára, mostanában viszont túl sok igazat lel ezekben, amik valamelyest nyugtalanítják is. Persze a világ vége hírek elkerülik, arról szó sincs, hogy ekkora problémák lennének, de most kicsit érzékeny ezekre a dolgokra, és ez az a kritikus pont, amikor a boldog periódus után be szokott ütni a baj. ~ Übermut tut selten gut. ~ Valahogy nincsenek túl jó érzései, és ha már az anyanyelvét is elővette régen rossz. Ebből nem kérne, ha lehet, de ezt nem ő dönti el, így inkább a fagyos, érzelemmentes hozzáállással próbálkozik, amivel érkezik a megbeszélt helyszínre. Komótos, lassú és szinte észrevehetetlen tempót diktálva közelíti meg Yart, aki láthatóan igencsak kellemetlenül érzi magát, ez az, ami még táplálja is benne az élcelődni vágyás lángját. Arról, hogy szép, avagy sem ez a délután még nem tud konkrétat mondani, de előbb utóbb fény derül mindenre.
- Köszi. – Mondja még mindig hidegen, ám kevésbé gúnyosan az előzőekhez képest. A visszamosoly viszont sokkal gúnyosabb, mint megszokott lenne, most Yar is tisztában van vele valószínűleg, hogy egyáltalán nem arra kíváncsi, hogy hogyan fest, vagy mit gondol róla, bár utóbbit jó lenne tudni, mert arra oka kellett legyen, hogy nem mondta el neki, mi is fog történni. De egyelőre higgadtan és türelmesen, na meg némán vár, hallgatja, ahogy kisebb megszakításokkal belekezd, aztán kimondja a tényeket. Minden egyéb reagálás nélkül szúr oda.
- Jól érzed magad ott? Találtál társaságot? – Kérdezi, a hangsúlyokat a megfelelő helyekre téve. Elhagyta az ironiát, a bókolásra legkevésbé sem kíváncsi. Karba tett kezekkel áll fel és sétál a tó széléhez tekintetét a víztükörre szegezi.
- Féltél? Minek nézel te engem? – Rápillant felvont szemöldökkel és még mielőtt közeledni kezdene, a fiú közli a tényállást. – Én a helyedben nem tartózkodnék most túl közel a vízhez.
Mondja ki teljesen egyszerűen, mintha csak valami apróságot közölne vele. Nem az a túl sértődékeny, de vannak dolgok, amik eléggé kihozzák a béketűréséből. A Kékek amúgy sem a szíve csücskei, de az, hogy annyi bizalma sem volt felé, hogy közölje, külön fejtörés számára, hogy hogy is álljon akkor Ő a dolgokhoz.
- Nem az ok érdekel, meg nem is az, hogy miért maradhattál volna. – Fordul vele szembe, bár a távolság megmarad továbbra is. – Szóltál, azt felejtetted el elmondani, hogy döntöttél. – Vállrándítással közli, gondolja, hogy ez a hideg hozzáállás pont elég egyelőre, még brutálisabban nem kell cselekedni, _még. Elvégre senkit nem készülnek kivégezni, sem temetni, egyszerűen csak kérdéses dolgok vannak, ami az amúgy sem túl rózsás kedvében lévő Meggienek nagyon nem tetszik. Sőt, egészen pontosan totális haragot táplál most minden irányba, de ezt nem is mutatja ki feltétlenül, felesleges.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 13. 23:10 Ugrás a poszthoz

Yari

Az utóbbi hetek feszültsége, alváshiánya és gondjainak súlya ezzel a viselkedéssel úgy néz ki, lekerül a válláról. Tagadhatatlan, hogy olyan oldalát mutatja, amit eddig még soha, nyűgös, hisztis, mérges…továbbra is, de ahogy látja, ezzel többet árt, mint használ nem csak a másiknak, de önmagának is, szépen megpróbálja magát visszarántani a normális körülmények közé. Hozzátehetjük kisebb-nagyobb sikerrel ugyan, de azért megtörténik.
Kisimulni látszik az arca és tisztulni a tekintete, bár egyelőre kerüli a Drágáét. Magában kezdi rendezgetni, hogy hogyan sikerült idáig eljutnia. Ő még önmagát is képes meglepni ezekkel a megmozdulásaival. szépen végighallgatja minden szó nélkül, előbb az új élményekkel, aztán az emberekkel kapcsolatosat, a lezárásra pedig csak egy félmosolyt enged meg Yar felé. Aggályok és kételyek azért akadnak benne bőven, de lassan újra megszólalásra készteti magát, az előbbi megszólalása nem jött épp a legjobban, de kicsúszott, az már úgy is mehet a levesbe alapon nem is törődik vele többet.
- Furcsa az egész, és nincs, aki ott legyen melletted. Tudod hányszor éreztem már ezt? Hányszor gondolták jobbnak, ha nem szólnak erről meg arról? De nem is ez számít, én is hiányollak, de ezzel úgy sem tudok mit kezdeni, jó helyed lesz ott.
Teljesen nyugodtan mondja végig, most a rideg hangvétel sincs, kellemesebb és közvetlenebb, mint eddig, bár volt bőven csüggedtség még benne. Egy kicsit elborultabb hangnem és erőteljesebb gondolatok következnek, amit már a kimondásukkor megbán, de nem is igazán foglalkozik most azzal, mert már az Ő mondatai csengenek vissza a gondolataiban újra és újra.
~ Teljesen rosszul gondolod. Igen, az lehet, hogy nem vágtam volna hozzá vigyori arcot, és az is lehet, hogy nem én lettem volna a nagy segítség a költözésben, de biztos lehetne benne, hogy nem tartanám vissza. Ki vagyok én, hogy megtegyem? Ha menni akar, menjen, aki maradni akarna, úgy is maradna, az erőszakos marasztalásnak meg semmi értelme. Azt hittem, ennyire legalább kiismert, hogy nem erőltetném rá az akaratom, főleg ha az övével ütközik. ~
- Nem, nem akarom a fejedet venni. Semmit nem akarok tenni, nem rád kéne haragudnom… - hanem saját magára, de ezt nem teszi hozzá, inkább, mint aki csak levegővétel miatt szakította meg a mondatát folytatja. – Féltem, félek és félni is fogok. Általában az emberek csak úgy kisétálnak az életemből, még ha tudok is a terveikről, eltűnni szó nélkül szoktak. Ezt többször nem akarom átélni. – Nem is tudná, mert valószínűleg vagy összetörne, vagy olyan rideggé válna, ami embertelenül elszigetelné mindentől.
- Érted már? - Visszasétál hozzá, kezeivel a térdeire támaszkodik. – Ne tégy semmit.
Nem tudni, hogy most igazából mire vár, de csak néz rá, már teljesen elhagyja a lesújtó, haragos tekintetét, reméli, hogy ezek után nem löki el magától, a pad mögé sétál, hátulról átkarolja, és a hátának dőlve bújik hozzá szorosan.
- Ha csak a hajad szála görbül, egyenként végzem ki az összes kéket, abc sorrendben. – Mondja halkan, de abban biztos, hogy Yar hallotta. Ez a tanév is elkezdődik valahogy, meg kell hagyni.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 13. 23:26
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 15. 23:03 Ugrás a poszthoz

Maid Cafe - Várakozás

Látott már szebb napokat is az ember lánya, viszont ez cseppet sem veti vissza a szabadságvágyát. Hogy ez mit tesz? Annyit, hogy ki kéne mennie a levegőre és nem a kastélyban megdohosodnia. Talán a napfény, a jó idő, az emberek – jó, ez utóbbi viccnek is rossz- majd feldobják kicsit és valamennyivel életszagúbb lesz a viselkedése. Nem mondhatni, hogy gondterhes lenne a külseje, de nem is feltétlenül haragos és szikrákat szóró tekintettel találkozik szembe az, aki ránéz. Egyszerűen kedvetlen, semmilyen hangulatában tobzódik napok óta. Komolyan, egy hatalmas pofon talán megsegítené, de inkább alternatív terápiára bízva magát indul a természetbe. Zöld felső, fekete nadrág, tornacipő. Lám, csak előkerült az a cipő, vissza a gyökerekhez? Az is lehet, hogy a nosztalgiahangulat segíti most, bár maximum ez, más nem igazán. Ahogy elindul a hálókörletéből, hezitálva áll meg a folyosón és mélázik az egyik ablaknál, majd rávéve magát karba font kézzel gyalogol ki a rétre. Ott azonban meglepő látvány fogadja. Lövése sincsen arról, hogy mi lehet ez, kicsit a muglik majálisára emlékezteti, hogy sokan vannak, van kaja, na meg a sátor is. Nem sokat törődve a vendégsereggel, meg, hogy kivel is ütközik az egyik fának dőlve figyeli az eseményeket, ahogy egyre gyűlik a nép és rázódnak bele a felszolgálók (?) . Fogalma sincs róla mi ez a maskarás dolog, de mondhatni gyanúja nem nyugszik, főleg mikor meglátja Yart is érkezni a sátorba. Mondhatni pont eleget lát a bent történő eseményekből, hiszen szemben helyezkedik a bejárati résszel.
Valami lányt lát lebzselni körülötte, bár ezt minden vendégnél tapasztalja. Mint a legyek a szemetet, úgy repkednek a vendégek körül ezek. Van benne valami taszító és egyben kíváncsiságát vonzó. A lényeget nézzük inkább. Érdekesnek ígérkezik ez az uralkodás a „pincérek” felett, ami azt illeti, zöld vér csordogál az ő ereiben, ebből adódik, hogy ilyen lehetőségről nem illik lemondani. Elindult hát a sátor felé, és a kinti légkört kicsit mellőzve a sátor belsejében kötött ki, ahol az eddig már kifigyelt embereket nézte meg jobban magának, emlékezni fog rájuk, mikor szükség lesz rá. De most előveszi a békével jött arcát, bár ami késik, az nem múlik.
Bent leül és azt a kis csilingelő valamit megrázza, á, igen, csengőt! Aztán türelmetlenül vár. Mivel nem terem ott azonnal valaki, karba fonja ismét kezeit és kissé mufurcabban tekint majd az érkezőre, a hangneme sem lesz rózsás, bár ez a kiszolgálótól is függ, meglátjuk meg tudják-e győzni róla, hogy itt kikapcsolódhat.
  
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 19. 18:25 Ugrás a poszthoz

Maid Cafe - K. R. Blackwood

Nem éppen türelméről híres, most meg pláne nem. Kedve nem repdes az egekben, ilyenkor a legapróbb dolgokon is fennakad, bár most próbál túllendülni. Igen, ez a hozzáállás már a próbálkozást tükrözi, mert egyébként inkább ne ecseteljük miféle magatartást tanúsított volna a szemlélődése után. Szóval mufurcan - igen, ez lehet -  morog magában, közben rázogatja a csengőt, mert ugye gyorsabb lesz a kiszolgálás, ha jobban hallatja ezt a kis kiegészítőt.
Hamarosan egy fekete hajú lány libeg oda komolyan véve a szerepét hajolgat meg beszél hozzá. Felkúszik a szemöldöke, de aztán simultabb vonásokkal hallgatja végig. El se bírja képzelni, hogy képes valaki erre? Önként megalázkodni, kihasználhatóvá tenni magát. Nem vall túl erős jellemre, sőt, lehet, hogy ők ezt valami mókának tartják, de egy bizonyos szinten elég szánni való ez az egész produkció. Viszont, most nem arra kíváncsi senki mit gondol, ha már ezt magukra vállalták, akkor ő jó rellonos gyanánt természetesen igénybe veszi. Közben az egészből annyi rántja vissza a beszélgetéshez, hogy az étlapról kérdezik. A kezébe veszi, már rápillantott, de eddig nem igazán válogatott.
- Van valami különleges ajánlata esetleg? – A magázó formát megfelelőnek találja, egyelőre nem kíván ő sem bizalmaskodni, vendégként sem kell rögtön régi barátokként tegeződni és aranyoskodni. – Illetve a szendvics miből van?
Amint meghallgatta a válaszokat vélhetően az ajánlattól függetlenül válogat, hajlamos erre, nem szereti az ajánlatokat, de belenevelték, hogy igen is ez az első egy étteremben. Mert ez most olyan, nem? Közben szemezni kezd az étlapon a brownie és fagylaltkehely kombinációval, vannak érdekes fellángolásai az édességekért, azt meg kell hagyni. De hogy ne csak cukorbombázás érje ezt a kedves és drága szervezetet gyorsan áttekinti a többi ételt is. A Szendviccsel még mindig ugyan úgy áll, ellenben végre az italokig is eljutott. Közben meghallgatja, még vélhetően ajánl neki valamit a pincérleány, majd a menüsort letéve belekezd.
– Na szóval…. Akkor lesz egy szendvics, lepjen meg vele milyen. Továbbá brownie és egy fagylaltkehely sárgadinnye és citrom fagyiból, semmi öntet meg cicoma nem szükséges, illetve alma lé. Köszönöm. – Utolsó szónál erősebben mélyeszti zöldeskék szemeit a lány tekintetébe, majd a Köszönöm hangsúlyozását hetykén elhagyva reméli a gyors kiszolgálást, majd azt, hogy hamar nekiláthat. Egyelőre nincs elképzelése a továbbiakról, de ez majd random alakul, büntetni se úgy megy az ember, hogy tudja mit fog adni és kinek, bár akad kivételes eset itt is.

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 21. 00:11 Ugrás a poszthoz

Yari

Nem igazán tudja megmagyarázni mitől vált ilyenné, de a ridegsége amolyan védelmi pajzs, amit jól láthatóan még egyelőre a Drágának se sikerült megbontani. Ő ezt kevésbé sajnálja, mint a másik fél, de ez benne van a pakliban. Amanda nem akar ismét pofára esni, sem csalódni, de leginkább újra sebeket szerezni, nem külső sebeket, amik begyógyulnak és helyük se nagyon marad, hanem olyan belsőket, amik örökre beleégnének a lelkébe. A Szerelmesek napi meglepetésig talán teljesen elzárkózott minden nemű érzelem kimondásától, mert kimutatni kimutatja, hazugág lenne, ha azt mondanák, nem teszi, egyszerűen kislánykora óta tudja, a szavaknak súlya van, nem szabad velük dobálózni, több kárt csinálnak, mint hasznot. De beszél és beszél Meggie, mit sem törődve azzal, hogy most már annyira mindegy, hogy távolságtartó akar-e lenni vagy sem. Igazából ez egy nagyon bugyuta szokása a hivatalos megnevezések után, mert azokat is imádja valamiért.
- Teljesen meg bírom érteni. Ámbár tisztelem, micsoda önkontrollra vall, hogy még nem evett meg egyet sem, vagy minimum csinált belőle egy szénkupacot. – Kicsit gúnyosabb vigyor jelenik meg az arcán, de hamar visszafogja magát, nem akarja ezt folytatni, de sajnos természetéből fakad. – Vele jobban jártál mindenesetre, mint velem. Majd mindenki meg fog békélni…
Ekkor már egy teljesen őszinte mosolykezdemény képződik az arcán. Ezzel az utolsó mondatával amolyan nyugalmat akar sugallani Yari felé, amit teljesen meggyőzően tesz, az megint más kérdés, hogy egyáltalán nem gondolja ezt rövidtávon - mondjuk hosszún se nagyon – kivitelezhetőnek a maga részéről, nem negatív, egyszerűen ezek az érzelmei, nehezen viseli azt, ha elkezd ragaszkodni és megszokni dolgokat, abba valami megváltozzon, az állandóság híve, azé, amit maga köré épít és amiben jól érzi magát. Lehet, hogy ezen el kéne neki gondolkodni, mi is fontosabb, az önérzetessége, vagy az érzelmei a másik iránt? Közben a maga kis vallomása végére ér, meg útjáéra is a fiú mögé. Igazából ő a reakcióból is tudja, hogy értette a Drága, mit is érez iránta, ez pedig jó érzéssel tölti el, fogadja a csókot, aztán hallgatja tovább.
- Háhá… Roli nagyon jó fej, teljesen megértem, de biztos csak a magaslati levegő teszi. – Megforgatja a szemeit, azzal jelezve azt a cseppnyi iróniát, amit beletett ezzel a dologgal. A sárkánnyal nagyon hasonlítanak valójában, mindketten féltik Yart, nem kedvelik a levitásokat, utálják a változásokat, és ha lehetne, világuralomra törnének. A vicces kis gondolatfoszlányai közben már ott is terem mellette a nagy betűs Fiú, majd összedugják a buksijukat a szó szoros értelmében.
- Nyűgös vagyok és hisztis, valljuk be.  – Nem is kicsit, de mi van velem? – Durva voltam, pedig nem így akartam. Nem fogsz.
Hagyja magát az érzelmeinek, na meg a Drága irányításának, belekarol a nyakába, aztán mikor elválnak egymástól, csak néz a szemeibe, nem engedi el a pillantását, szörnyű mit ki nem hoznak belőle ezek az érzelemnek hívott dolgok. Még nem rendezte el magában teljesen, de kívülről nyomát sem látni. Elengedi, összefésüli a kezeiket, majd visszaindul a padhoz, vélhetően Ő is követi, majd leül. Ha a másik is megtette, akkor hozzábújva nézelődik tovább, de ott bujkál egy mosoly a szája sarkában, elég feltűnően.
- Szeretlek drága – és képtelen lennék rád hosszabb ideig haragudni, ez az én nagy bajom.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 21. 08:07
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. június 3. 17:27 Ugrás a poszthoz

Nyitóbál - Yarcsi, Rius
Ruci.

Hosszú várakozás és munkálatok előzték meg ezt a bizonyos napot. Mikor kiderült, hogy a Diákönkormányzat is részt vesz a szervezésben, nem habozott és szerepet vállalt, ilyen egyszer adódik az életben. Szerencsére a munkával nagyon jól haladtak így, négyesben és minden felmerülő gondra leletek valamilyen megoldást. Boldogan, mosolygósan állt az este elé, még akkor is, ha azért akadt egy-két aggasztó gondolat a fejecskéjében. Kezdetben csak visszacseng Joanne hangja, amint kimondja az elsődleges véleményét, azóta is sokkban érzi magát, de egyelőre ezt jól viseli, vidáman. Elég sokat játszik a gondolattal, de a hideg is kirázza, lenéz magára és el sem tudja képzelni, hogy valaki legyen a pocakjában. Egyelőre el is hessegeti, majd foglalkozik vele később, azaz megpróbál. Hatnak a vitaminok és ki is aludta magát. Tudja jól, meg kellemetlen is, hogy mennyire nyűgös és elviselhetetlenül bunkó volt emberekkel az utóbbi időszakban, de mindez a múlt, ma békességgel, mindenkit szeretünk hangulattal kelt, ezt nem lehet lerombolni. Szervezőként izgult, hogy minden rendben menjen, ez után pedig egy kicsit a Drágáért is, tud róla, hogy sikeresen jelentkezett, most pedig kiderülnek a bejutók is. Egy világos ruhát választott magának az estére, csinos ezüstös kiegészítőkkel és egy ruhához illő magas sarkú cipővel. Egész gyorsan elkészült, ahhoz képest, hogy nőből van, majd a megbeszélt helyre indult, hogy összeszedje Yarcsit, vagy a Drága őt, nézőpont kérdése.
A nagyteremben minden csodálatosan feldíszített, az esemény pompájához megfelelő. Mikor beérnek egy puszit nyom az arcára, majd végigsimítja azt és elhagyva partnerét indul meg a szervezői asztalhoz, ahol helyet foglal.
- Majd még találkozunk, Drága. - Illedelmesen köszönti a vendégeket, majd a lányokhoz fordul. Együtt meghallgatják a bemutatást, az igazgatói beszédet és a kihirdetést, szépen egyenként megtapsol mindenkit. Ezután Mirus következik, aki megdicséri őket, egy kedves mosolyt küld felé, aztán az egészet követően nekilát a fenséges vacsorának.
Mikor végeztek az egyik oldalán elhelyezkedő Adriára szegezi cinkos tekintetét, majd a kis kék és bronz ház asztalához. mondjuk úgy, korábban már volt egy kellemes kis csevegésük róluk, szinte mindenben egyetértenek. Közben észreveszi, amint az egyik igen illedelmes lány, kezében cipővel ballag az asztalhoz, látásból ismeri, egyébként nem igazán. Felé bök a tekintetével, bár úgy tűnik Ria is ki fogja szúrni ezt.
- Most nézd meg, annyira jól festhet ez a delegációk előtt… - Hát, csak az iskola diákjainak egy minimális minősítése. Azért a francia lányka elég tisztelettudónak tűnik, neki biztos nem fog tetszeni, és a másik leány, a Roxfortos, na az ő arca is igen árulkodó. A fiút még nem sikerült kifigyelnie, majd a napokban biztos összefut még vele is. Tovább figyelik az eseményeket, majd alakul valahogy. Egyébként a leányzóval jól érzi magát, lát benne potenciált, meg a meccseken is jó az összhang köztük. Most is jókedvűen társalognak. Egyelőre nyugodtan van erre lehetőségük a szervezői asztalkánál, senki nem keresi őket, bár azért azt a bizonyos szőkét tudná értékelni most, ha jönne, amúgy sem látja sokat. Hiányzik is neki, legalább most elrabolná a kékségektől.
 
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. június 6. 18:16 Ugrás a poszthoz

Nyitóbál - Yarcsi
Ruci.

Leszámítva az apróbb késését az összefutásukról teljesen rendben zajlik minden, szépen alakul az esemény is, egyelőre a fennakadások is elmaradnak, márpedig ebben az iskolában az példátlan. Teljesen biztos benne, hogy nem sűrű itt az olyan rendezvény, amin legalább egy kisebb botrány ki nem bontakozik, vagy nagyobb. A megbeszélt köszöntőprocedúrát a maga helyéről nézi végig, még valami mosoly félével is ünnepel mindenkit, nagy taps a barátoknak és háztársaknak, meg mi egyéb. Szóval, mint mindenki, így ő is várja a végét, örül neki, hogy meg lesz a gyümölcse a szervezkedéseknek, de továbbra se barátkozott össze a monoton nyitányokkal. De szerencsére túléli, a vacsorával együtt, utána pedig kényelmesebb vizekre evezve cseverészik az asztalnál ülőkkel, leginkább Adriával, aki önként magára vállalja a felügyeletet, mert szükségessé vált. Egyelőre a maradék szervezőgárdával figyeli az események alakulását. Rius beindult, amin nem kell csodálkozni. Természetesen az akciózó ház az áfonyák otthona, fogadni mert volna rá. De a szőke leányzó helyre fogja tenni, azaz tenné a dolgokat, de természetesen a beszélgetés hosszából és a másik lány gesztusaiból ítélve egyrészt nem könnyű menet, másrészt megy a mellémagyarázás. Utálja az ilyen embereket, nem egyenesek, igazából szemrebbenés nélkül hazudnak, szinte már úgy, mint a vízfolyás. Bár a jókedve nem lankad, azért a lenéző tekintet megvan a részéről az említett asztal felé, Yarista ide vagy oda. De ha a vendégeknek panasza lesz, nem köszönik meg, amit kapni fognak. De most a higgadt és kiegyensúlyozott énjével – egyelőre - nem igazán tud mit kezdeni. Mindenesetre inkább tekintetét a táncolni kezdő párocskák felé emeli. Ahogy látja a vendégek közül a hölgyek hamar elkeltek, sőt, mintha az Igazgató bácsi táncba kívánná hívni a Beauxbatons delegációjának képviselőét, Aurore Mion-t, a Roxfort győztesét pedig egy kis Navinés környékezi meg. (Micsoda Edictumcikkek lesznek ebből! Most az egyszer talán Amandának is érdemes lesz a kezébe vennie úgy, hogy el is olvassa rendesen.) Közben társaság érkezik, amit egy hatalmas mosollyal az arcán vesz észre.
- Igen, ezer örömmel.
Megérkezik a Drága, majd némi kedveskedés sután elrabolja táncolni. Boldogan bólint rá, és Yarcsi karja után nyúl, majd már lassan a táncolók között találja magát. Közel húzódik, majd a felszólalásra elmosolyodik és hagyja is magát irányítani a táncban. Mondjuk nem botlábú, de a drága idejét és türelmét nem táncórákra pazarolta, sokkal inkább a sportra, szóval a tudását nem kell és nem is szabad készpénznek venni. Ez a sok mosolygás lassan fájdalmas lesz, nehogy szegény lány arcizmai izomlázasak legyenek, életében nem vigyorgott és cukiskodott ennyit. Még magában morfondírozik, addig észreveszi a rellonos fotós lánykát, aki éppen minden valamit is ígérő pillanatot el akar kapni. Tánc közben mintha róla is készített volna, majd később rákérdez. Lassacskán véget ér a pillanatnak, meg a nyitótáncnak, egy csókkal megköszöni, aztán picit elhátrálva szólal meg, bár ezzel semmi szándéka nincs, szimplán csak mielőtt folytatódik a zene, még beszélni akar.
- Köszönöm, most visszamegyek, hátha szükség van rám, meg még van egy kis dolgom, menj addig vissza az… - Nem sokon múlik, hogy áfonyázzon, de bájos mosollyal nyel egyet és folytatja. – Asztalodhoz, vagy táncolj, majd felbukkanok még. - Azzal otthagyja őt és visszasétál az Adriát is maguk között tudó társasághoz egy fél szó erejéig.
- Sikerült elrendezni azokat? - A megvető pillantása egyértelműen jelzi kikre céloz, majd az asztalához sétál ha végzett.


Elkezdődik az este véghajrája, vagy legalábbis ahhoz közelítünk. Nemsokára jön a nagy búcsúzkodás a versenyzőktől és a beköltöztetésük. Kicsit olyan valóság show érzete van a dolognak, el nem lehet képzelni mit hoz ki belőlük a bezártság, meg az, hogy pont Ők vannak összezárva, vannak köztük barátok, ellenségek… ki tudja mit hoz ki. Mostanra már valószínűleg Yar is körbeudvarolta a lekváradalékokat, szóval szabadnak tűnik a terep, így függetlenül az adott társaságától lépdel mögé, majd a fülébe súgja.
- Menjünk ki egy kicsit. – Még mindig egész mosolygósan, bár az est elejei gondolatok újra cikáznak a fejében, a „kis problémáról”. Ötlete sincs, hogy hozza fel, miként. De ezzel majd odakint foglalkozik tovább. El is indul ki a Nagyteremből és az Erkélyig meg sem áll. Remélhetőleg Yarcsi társaságában.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. június 6. 18:43
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. június 25. 18:08 Ugrás a poszthoz

Angi & Benjike

Eseménydús napok hada kergeti Egészségügyileg mondhatni, nagyjából rendbe szedte magát, bár a pihenéssel és a kipihentséggel továbbra sem ápol jó viszonyt. Lefoglalják a teendők, amiket azonban szívesebben űz, minthogy csak nézzen ki a fejéből egész álló nap a klubhelyiségben. A hétvége se telt tétlenül.
A DÖK-el szervezővé lépett elő a Tusán, ami folyamatban van, Yarista is a versenyzők között van, így ha találkoznak is nem túl sokat, bár lehet, hogy még azt is bevállalva, ha egy nap 48 órából állna is kevés lenne. Viszont itt egy hétvége, ami nekik is szabad volt és jó lehetőség arra, hogy picit lazítson, na meg a Drágával is találkozzon. Mentoraként amúgy is a lelki támasza, persze ha nem ő mentorálná se lenne másképpen. Elég érdekes dolgok történtek velük a mögöttük álló 1 évben, furcsa belegondolni is, hogy már ennyi. Egyszerre boldogságot hozó és rémületet Manda számára. Ez amolyan furcsaság az életében, eddig sosem tartott ki senki mellett, na persze mellette se más. Ez az apropója, na meg Jo kedves kis diagnózisai annak, hogy megbeszélte a nővérével a találkozót.
Na igen, ha még nem lenne nyilvánvaló az iskolában mászkálóknak, már duplázódott. Ez elég erős fegyvertény, de persze hátulütője is van. Nevezetesen nem kis szívrohamot kapott, mikor megtudta, hogy a beiratkozáskor a másik iskolában lévő háza rokonházába kerül és nem vissza a Rellonba. De az, hogy ennek pont a kék háznak kell lennie… Mondhatni mélységes csalódás, de valahogy a testvére esetében valamelyest sikerült felülkerekednie, persze az apró célzásait megkapja, de Angi nem veszi fel, ismeri és szereti a húgát, ezért nem is problémázna ezen.
A hosszanti búcsúzást követően elindul az erdő felé, ez rémlik neki, mint megbeszélt hely, bár éppen cseppet sem biztos magában, az ilyen kis pihenések nem jók másra, mint, hogy elfelejtsen fontos dolgokat, amit utál. Kicsit negatív a belső hangulata, de ezt a külső nem tükrözi, ugyanis mosolyog, közben egész békésen libeg a fás rész felé, majd a fatákolmányhoz érve különös kép villan fel előtte, amire egy egyszerre döbbent és kiakadt arccal reagál. A KÉT (?) hasonmásától még kellő távolságban van ahhoz, hogy őt ne fedezzék fel, viszont elég közel is, hogy hallja és lássa őket. Megkerüli az épületet és a faház oldalánál egy fa mellett tanyázik. Nem tudja eldönteni, hogy a képzelete, a szeme, vagy valami más játszik-e vele, vagy felbukkant a harmadik ikrük. Úr isten, ez valami elfuserált hallucináció lehet csak. Kivárás, ez lesz a megoldás, eléggé mogorván pillog egyikük felé, akit végigmérve tapasztalja, hogy a viselete sem az a „hú, de nagyon nőies”, bár a mai divatot inkább nem illeti kritikával. Mindenesetre kíváncsi a reakciókra egyelőre maga nélkül is, ha valaki szórakozik velük valami bájitallal, akkor megjárja, Angelina a békésebb és az óvóbb, de ha bántják, azért bűnhődik a galád és Manda fogja büntetni!
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. július 1. 23:55 Ugrás a poszthoz

Yari
Ruci.

Az utóbbi hetek eléggé tartalmasan teltek, hiszen volt izgalom, öröm, kimerültség, düh, fáradtság, meg minden hasonló benne. Először is teljesen leszívta az energiáit a DÖK-ös szervezés és a tanulás, utána jött a kviddics, mint egy pozitív töltet, hiszen az első mérkőzést nagyon jól vették, a Navinés fogójuk még a cikeszt is elkapta, arra igazán nem lehet panasza. A prefektusi teendőit is közben végzi serényen, igyekszik megfelelő és hatékony lenni, eddig nem is sikerült, ő legalábbis úgy véli, meglógnia előle egyik szabályszegőnek sem. Talán még élvezi is ezt, hogy rendet tehet, nem mintha ő nem kóstolt volna bele ebbe a világba új kisdiákként, de most a másik oldalon áll, ahhoz mérten kell néznie a dolgokat.
Nem indult olyan rosszul a nap számára, de ezzel így van a Tusa kezdete óta körülbelül, hiába van túlterhelve szinte, Jo munkássága rendbe szedte őt és a szervezetét. A sok teendőnek köszönhető talán, hogy ideje se nagyon akadt az elmúlt napokban gondolkodni dolgokról, pedig aztán lenne miről. Egy borítékkal, a legfrissebb Edictummal, egy bögre kakaóval indul a DÖK bázisa felé, apróságokat még meg kell beszélnie a lányokkal, a versenyzők meg már biztosan elkezdték a pihenőt, mert kaptak egy szabad hétvégét. Lehet Yarral is összefutnak, de biztos akad más, eddig be volt szegény zárva, na igen, a gondolataiban kellően ironikus, belelesett már a pletykarovatba és ha jól sejti Hajnitól amit kért, az sem az ellenkezőjét fogja alátámasztani. A megbeszélés lezajlik, de mielőtt távozna, még kiveszi a képet meg az Edictumot is. Felemelt szemöldökkel nézi. Egyszerre csalódott és dühös, de nem feltétlenül a cselekményre. Mi az, hogy őt egy… fú, jobb, ha ki se mondja hová tartozóra cserélik le! Előjött az az igazán egoista, minden magának akaró énje, lennének kérdései, de akihez lenne az nincs se közel, se távol elérhetően. Belegyűri táskájába majd így ebédidő múltával két szendvicset szerezve, meg egy almát elindul a szobája felé.
Belépve egy levélre lesz figyelmes, ami elég hivatalosnak tűnik. Leül az ágyra, aztán két harapás között kibontja, majd elkerekedett szemekkel nyeli le az adott falatot, egy minimális fuldoklás kíséretében. Szemöldöke felfelé kúszik és elképzelése sincs, hogy mégis mi az isten történik most. Elolvassa a sorokat, de a kezdeti döbbenet még a gondolatait is blokkolja, a fiókját kezdi nézegetni, mert nem akar hinni az olvasottaknak. Odasétál és erőteljes kutakodásba kezd, de semmi. Megnézi az alatta lévőt is, majd a ládáját. Semmi. Kezd mérges lenni, nem picit. Fújtat egy kört majd összeráncolt homlokkal vágja bele táskájába a levelet, a Hajnitól kapott képet, a másik szendvicset, meg pár holmiját. Most van fél kettő, jobb későn, mint soha alapon elindul, hogy utánajárjon, mi folyik itt. Nem öltözik át, ma már egyszer megtette, csak felkapja táskáját, amibe egy-két holmija van, majd belebújik egy balerinacipőbe és elindul a pincéből. Elég feldúltnak látszik, de igyekszik ezt nem kimutatni, nem kívánja a fürkésző tekinteteket magán érezni, köszöni szépen e nélkül is jó lesz.
Egyelőre nem igazán fogta fel mi is a helyzet, meg még igazán azt sem, hogy hogyan lett ebből ekkora ügy. Mi a frásznak kellett az Neki? Meg mire jó ez az egész? Ennyire nem lehet bolond! Lassan megérkezik a kirendeltségre, a portán elmondja miért jött, majd meg sem áll a második emeletig, de egyelőre elképzelése sincs mit vagy kit keressen, meg mi a frász ez, utálja, ha nem tud valamiről, némileg a meglepetéseket is. Valószínűleg ezt a Valondovszky Sándort kellene keresnie, de egyelőre nem igazán talált olyan személyt, aki eligazítaná jobban, igen elfoglaltak. Szóval ott ácsorog a második emeleten várva, hogy felvilágosítsák.
  
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. július 8. 16:48 Ugrás a poszthoz

Valencia, Spanyolország
Előzmények
Yari
Ruci.

Ritkán látszik elveszettnek, most azonban, mint valami gazdátlan kutyus úgy nézhet ki. A mostanában előjött régi rossz szokását folytatja, még járkál a folyosón várva. Nem tud megülni a fenekén amúgy sem, most meg pláne. Tördeli picit az ujjait, de azt hamar abbahagyja, majd karba tett kézzel vár. Egyszer csak egy férfi lép oda hozzá, a nevén szólítja őt, majd irányt mutat. Azonnal követi is.
- Igen, rendben, menjünk. – Követi őt egy dolgozószobába, ahol remélhetőleg válaszokat kap, mert még mindig nincs elképzelése sem mi ez az egész, szépen végighallgatja, amiket már a levélből is sikeresen leszűrt egyébként. A súlyos büntetés résznél kicsit felkúszik a szemöldöke, morcos lett egy picit az elmúlt órában. Nem egészen így tervezte a hétvégéje nyitányát. A felszólításra leül, majd figyeli a férfit, aki a széffel ügyködik, közben azon jár az esze, hogy lehetett egy ilyen dolgot ennyire felfújni, ez azért kicsit fura, de az agya túl leterhelt a kombinálásokhoz, szóval inkább csak vár. A nyaklánc előkerül, megnézi, bólint is mikor megkérik a beazonosításra. Mikor megkéri, hogy vegye a kezébe, megfogja azt, majd hirtelen húzást érez és a sokktól csak annyira telik, hogy a hasához kapja a kezét, ami éppen készül felfordulni. Nem olyan régen evett, ráadásul amúgy sem volt az utóbbi időben minden rendben.

***

Miután picit összeszedte magát, legalábbis nem volt sápadt már, és éppen nem úgy nézett, mint aki ölni akar, Yaristára pillantott, aki mosolyogva és boldogan üdvözölte. Tényleg nem komplett! Ez most komoly? Hát nem bírja elhinni, eléggé kérdően tekint rá, és mikor odaér kétszer vagy háromszor a mellkasába üt.
- Te nem vagy normális! – Tudta volna magát cifrábban is kifejezni, de ez most valahogy nem ment, fellélegzett, örült is, mert rájött, hogy az egész csak egy megszervezett „móka” volt. Nem tud rá haragudni, de nem esett jól ez Mandának, meg kell hagyni.
Amint odasétált hozzá, már húzódott is mosolyra a szája. Akarva, vagy akaratlanul, de valami földön túli kedvesség és aranyosság roham kezdi eltölteni. Lassan agyára mennek a dolgok? Szinte vigyorogva nézeget fel Yarra, ami már-már kísértetiesen kezdhet ijesztő lenni. Mintha kifordítottak volna, bár belülről tényleg mindenki rózsaszín. Igazából lehet, hogy csak az izgalom teszi meg az energiabogyók. Tényleg feltöltik az embert! Közben végül is egy hosszú és forró csókkal ajándékozza meg, bár nem ússza meg a csínyt csak úgy.
- Még számolunk ezért! Te dilibogyó! Mit keresünk itt?
Ha mar bogyók, az ügyeletes doktor nénije egyebeket is mondott neki, amit nem biztos, hogy egyedül kéne átgondolnia, sőt nem is menne neki. De ezt hogyan hozza témába az ember? Eddig sem talált rá alkalmasat, meg nem is igazán akarta terhelni vele a fiút. De hogyan is, ha alkalom már van? Véda néni legkisebb lányát látta valamikor, talán akkor sikerül, ha róla beszélnek, vagy ott van Janey, ő meg nem olyan rég lett anyuka, talán... Á, mind butaság. Közben erősen átöleli, hiányzik neki, meg itt a tusa is, kicsit aggódik is érte, főleg, hogy tudja, milyen kockázatos is ez az egész. Idegesen mosolyog fel rá, látszik azért, hogy lenne valami mondanivalója. Árulkodóbb nem lehetne, rá van írva, hogy azért van ott valami a háttérben, ami megdolgoztatja az agytekervényeit. Közben összefésüli a kezeit a Drágáéval, hagyva, hogy vezesse őt, bár nem éppen erre készült ma, majd ki fog derülni mi lesz.
- Izgulsz a Tusa miatt? Vigyázz magadra, nem darabokban akarlak összeszedetni… - Próbálja elterelni másfele a témát, de fejében még mindig a baba gondolata kering. Feltűnő kicsit a témafeldobás, de legalább a száját elfoglalta addig, amíg kitalál valami jót. Felnéz az égre, az eget kémlelve mélázik el, szép, sőt gyönyörű idő van. Mondhatná, hogy nézd, egy baba formájú felhő, vagy a csillagok egy babát ábrázolnak, mit gondolsz a babákról? Vagy előkapja a szendvicset a táskájából, mindjárt ennie kezd belőle, mondván úgyis lehet, hogy kettő helyett kell neki. De ezek annyira furának tűnnek, még számára is, aki épp totál ellentétesen viselkedik önmagához képest. Egyébként meg, Jo biztosította róla, hogy amennyiben biztosat tud, szólni fog neki, szóval a helyzethez képest teljesen nyugodtak a napjai.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. július 8. 21:43
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. szeptember 25. 22:05 Ugrás a poszthoz

Ikrem <3
- outfit-

Igaz, ami igaz, egyik napról a másikra térve, egyre inkább összeszedte magát. Ismét nekiindult a szokott játékoknak, előjöttek a furfangjai és ravaszságai, meg mondhatni barátkozik is eleget. Mondjuk ezen a téren is érték meglepetések, de nem akkorák azért. De van ennél is fontosabb, hiszen a sok szabadidejét pozitív dolgokra is tudja fordítani, jelen esetben testvérére. Tagadhatatlan mekkora hiányérzete volt az utóbbi időben, de már semmi para, hiszen itt van karnyújtásnyira, ha szüksége van rá, bármikor megtalálja, persze ez fordítva is igaz. Van egy-két apróság, amivel azért nem annyira van kibékülve, de tudja, hogy ez is annak tudható be, hogy a nővére vigyázni akar rá, nem akarja olyannak látni, mint a legutóbbi csalódása után, aminek külsőleg apró jelét sem látni már. Pontosan ezért van az, hogy Kornéllal kapcsolatban is csúnyán nézett rá, de ő is látja, hogy itt nem ugyan az van a háttérben. Yaristáról meg megint megvan ikrének is a véleménye, háztársak voltak, biztos látta eleget, így az azzal kapcsolatos dolgokat is megfogadva lépett tovább.
A szokott csábító és önelégült mosollyal dekorált pofija tekint rá vissza a tükörből is, ami előtt készülődik, testvérére nézve felkacag, működik köztük a telepátia, abban már egészen biztos. A ruha, a haj, a cipő a talár alatt, hát egészen mókás este lesz ez, ezt le meri fogadni.
- Pillanat… és igen, mehetünk is. – Azzal még bekapcsolja a karperecet, amit felvett, majd a szobát üresen hagyva, mert a többi lakó már másfelé lehet régen, kilép és már csak a csukódó ajtót hallja az alagsori folyosón vonulva. Igazából a helyszínig még ballagnak, többen nézik meg őket, mint ahány kisgyerek gyereknapon betámadja a vattacukros bódét, borzalmasan élvezi mellesleg. Egyikre másikra rá is kacsint, a provokálós énje azért vissza-vissza köszön mostanában. Nővérébe karolva, mint két tojás lépnek be, majd egyből Lina volt házát kapja el tekintetük. Manda nem sokáig pásztáz ott, nem igazán kíváncsi az arcokra, így csak vigyorog egy kört a mondandóan és egyetértően bólogat.
- Szerintem már attól boldognak kéne lenniük, hogy komolyabb kármentesen távoztál. – Mondja, miközben a dekorációt szemléli, amit mondhatni rellonos lelke nem szívlel túlságosan, túl sárga, meg túl kedélyes, ez nem az ő stílusa, oké, hogy az egyszarvú pártiak örülnek, meg minden, de intézhetné mindenki a maga asztalánál. Itt mintha csak szavak nélkül beszélgetnének ismét, az asztalra pillantva veszi észre, hogy a terítő a zöld ezüstszínt veszi fel, akaratlanul is elvigyorodva böki oldalba testvérét.
- Szép volt. – ezt követően körbenézek, hogy lássam a csodálkozó pillantásokat, amik várhatóak, de csak mosolygok magamban. – Hogy bírtad köztük? – Biccentek feléjük, igyekezve, hogy ne kerüljön olyan a látókörömbe, akit nem szeretnék.
-  Becsüllek érte… De azért jobb ebben látni. – Utal a talárra, miközben italért nyúl.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. október 6. 01:42 Ugrás a poszthoz

Ikrem <3, Adrika, majd Piroska és a farkas
- outfit-

A környezete, az egész rellon asztala, a tanári kar, mindenki elég keserűen állt ehhez az egészhez. Az esemény fényétől függetlenül, mindenkin látszott valami. Mondhatni, hogy alapból semmi nem köti le Amandát igazán, de ez azért elég durva és nyomasztó. Csak akkor vigyorog, mikor testvére, meg a tehetséges kis tudása, elkezdenek a terítővel babrálni. Elindult a Navine HV vs. Lina harc, de vajon ki jön ki ebből pozitívan? Mindenesetre egy darabig figyeli ezt, mikor azonban Véda tanárnő számonkérő tekintetére néz, akaratlanul is maga elé vigyorog, fél pillanatra összenéz testvérével, szavak nélkül is tudja, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni.
Közben elkezdődik az egész puccparádé, átadják a kupát, díjaznak mindenféle embert, néha kedvetlenül, de tiszteletteljesen tapsol, főleg, mikor egyik-másik háztársát szólítják meg. Szerencsére az asztal széle felé ülnek, így nincs probléma azzal, hogy pár falat után, a szövegelést követően, leléphessen. Körbetekintve elég sok ismerőse van itt, az egyik, Robi személyében, nem messze tőle mufurckodik. Alapvetően nem az a „majd ki csattanok az örömtől” figura, de most még semmilyenebb a hozzáállása. Mondjuk nem csodálom, a ház teljesítmény nem volt valami felemelő, bár hibáztathatnám magam is, tettem idén nagyban a pontokra, pedig prefektus voltam, az iskolaelsőséget is elvitte egy levitás. Milyen meglepő, nem? Bár ők legalább dolgoztak idén.
Alapvetően nem figyelt fel semmi extrára, ám mikor az igazgató rátér a kviddicsre, arra azért felkapja a fejét, a termet pásztázva néz végig a termen volt csapattársait keresve, ugyanis nagyon úgy tűnik idén nem fog. Sokan kiszálltak, új emberekhez se idegzete, se gyomra. Ha nagyon kellene, talán, de egyébként nem sok esélyt lát rá. Meg azóta, a komolyabb sérülés óta már eleve gondban van a hogyan tovább dologgal. Tekintete Robin akad meg, aki meglehetősen furán viselkedik, a mozdulatai, meg a szövege, arról nem beszélve, hogy egy eridonost édesget magához az asztalukhoz. Épp Ria csusszanna vissza a helyére, nagyon örül neki, hosszú ideje nem talált testvérén kívül olyan embert, akivel ennyire megtalálta volna a hangot, akkor elkezd neki pisszegni, valami gratulálás félét eldarál gyorsan, majd fejével Robiékhoz bök.  
- Most ezt nézd meg. – Mikor Adrika is hasonló kérdő tekintettel mered, és az összenézésük egyértelműsíti, mi legyen, akkor elindul. Felvont szemöldökkel keveredik a fiú mögé, csípőre tett kézzel.  
- Mi az Piroska, eltévedtél? Csak úgy szólok, sok erre a farkas. – Finoman szólva sem kívánatos személy az olyan, aki nem a házhoz tartozik itt, az meg, amit Robival művelnek, komolyan hányingert keltő az a farkas éhség, amivel itt tekint rá. Egyrészt mert nem itt kéne, másrészt meg, Várffy komolyan idáig alacsonyodna le? Ezt igazán kétli, de az, hogy semmit nem is tesz ellene, jó háztársi módon készteti egy elég erőteljes fejbevágásra a fiú felé, hátha észbe kap hol is van.  
- Te egyre lejjebb adod a színvonalat? Nem hittem volna… De legalább ne itt művelnéd. – Forgatja meg a szemeit, ha lesz is bármilyen megjegyzése, egy mosollyal elrendezi, tőle nem venné bántásnak, ezzel nyilván Robi is tisztában van. Ha meg a fejbevágás nem térítette észhez, előbb vagy utóbb kénytelen lesz más eszközökhöz folyamodni, mert ezt nem tűri ennél az asztalnál, ha van, ha nincs jelvénye valakinek, ez már gusztus kérdése, és pont egy Eridonos keveredik ide? Ugyan!
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. október 15. 20:49 Ugrás a poszthoz

Lotte <3
-Viselet-

Kellemetlen vagy sem, azt még nem tudja megítélni, de elég nagy fordulatot vett az élete, amihez ideje lenne alkalmazkodnia. Mostanában veszi csak észre magán, hogy lelkileg mennyire meggyengült, szégyenszemre lassan azt kell, hogy mondja, hogy gyenge lelkileg, fizikailag semmi jele, összeszedte magát, fogjuk rá, de ismét túl sok minden taglózta le ahhoz, hogy normálisan álljon a dolgaihoz. A barátai fel és eltűnnek sorra, alapvetően nem jár a nyakukra, de most, mikor érzi, hogy nem csak nála nem oké a dolog aggódik. Tudja, hogy Lotte felszívódásának komoly oka kell, hogy legyen. Pár megszorongatott falusi kisdiák hamar elköpte, hogy ma érkezett vissza, gondolkodás nélkül ment le a faluba, józan eszét használva pedig természetesen a csárdát célozta be, szinte száz százalékig biztos volt benne, hogy itt fogja találni.
A talpig feketébe öltözött szép szemű belibbent, és minden köszönés, vagy a pillantások figyelembe vétele indult el az önelégült tekintetével a lány felé. Ez kizárólag magának szólt, mert megint igaza volt. Hamar átcsap a tekintete a megszokott és normálisba, ám az aggodalom néminemű jele kiütközik rajta. Ha akarná, akkor se tudná titkolni, de nem is ez a cél, szeretné tudni mi a fészkes fene folyik itt körülötte, ami momentán egy nagy rakás trágya, mert mind a maga, mind a barátai élete valahol ilyen sémán mozognak. Elég csak ránézni, a hamarosan magával egy asztalnál tudható lányra, vagy Mirára, na nem mintha a többiek jobbak lennének. Ezek csak példák, a statisztikusoknak alanyi esetek, neki meg, amilyen önző szemét mostanság, csak egyel több ok arra, hogy magát jobbnak és szerencsésebbnek lássa, azaz éppen így érez, aztán lehet, hogy az este végére ez megváltozik, lehull az álca, aztán lesz, ami lesz alapon kiborul a bili.
Mindezek annyira gyorsan zajlanak le a fejében, hogy észre sem veszi, hogy már a lányhoz érkezik, akit mosolyogva ölel át, majd két puszi kíséretében, semmi köszönés nélkül vág a közepébe, nyilván a lány is tudja, hogy nem tiszteletlenségből teszi, egyszerűen szükségtelen a formalitás. Egyébként meg nem fog a sablonos, „hova tűntél el” dologgal jönni, a lényegre kíváncsi, amihez némi hajtóerő szükségességét érzi.
- Négy tequilát! – Leveszi a sálat a nyakából, majd a szék támlájára teszi, lábait keresztbe veti, aztán Lottéra tekint, akire rá van írva, hogy fel akar szabadulni, Manda sincs ezzel másként.
- A vajsörön túl is van ám élet… - Kezdi csípősen, de semmi rossz nem húzódik mögötte. – Kezded te, vagy kezdjem én? Mindketten tudjuk, hogy okkal vagy itt, én pedig okkal jöttem pont ide utánad…
Jogos, ha annyira nem lenne ez a dolog ma helyfüggő, simán meglátogatta volna holnap az otthonában, vagy a suliban valamikor, vagy bárhol másutt megbeszélés után, de egyrészt, egyből kereste, másfelől, Lotte ért hozzá hol kell magát megtalálhatónak tennie. Pillanatnyilag így érzi…
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. október 31. 10:03 Ugrás a poszthoz

Lotte <3

Ha ők azok a tipikus lányok lennének, akkor valószínűleg nem itt üldögélnének, nem futnának össze hasonló körülmények között, sőt, meglehet, hogy akkor ilyen problémáik se lennének, mint most vannak, de őket nem teremtették ilyennek. Amanda ahhoz, hogy csak egyszer hosszabb távra rendben legyen az élete, túlságosan sokszor keveredik bele valamibe, vagy szúr el valamit, nem igazán megy neki ez az élet nevű játék az utóbbi 1 évben ismét. Talán megint kezdenének visszaköszönni a régi dolgok? Kicsit abból, amiket művelt mostanában simán erre lehetne következtetni, senkit nem hibáztatna pár nem kellemes bélyegért, de ilyennek is kell lenni, nem? Itt van ennek Manda, ismét.
Megrendeli az italt, közben Lottét figyeli, meg hozzá is beszél, még megszabadul a kabátjától. Attól függetlenül, hogy járt már itt, azt még mindig nehezményezi, hogy a szemek automatikusan vetődnek rájuk, de ez sem tart sokáig, ahogy minden csoda 3 napig, itt a bámulás 3 percig tart körülbelül.
- Jogos, de utána ha jól érzem a lazítás kell, nem a tiszta fej. – Mosolyog rá, miközben látja, hogy már mindjárt indulnak feléjük az italokkal, ekkor kezd bele abba, hogy oka van mindennek. Nem litánia, vagy hasonló, egyszerűen csak tart attól, hogy annyira lemaradt, hogy menthetetlenbe próbál belefolyni. De miért is akarna belefolyni? Nem szokta különösebben meghatni a rossz sors, de az, aki közelebb kerül hozzá, arra valami belső késztetés azt mondja, segítse őt, ez hozhatta ide is. Meg az, hogy a saját bajai elől menekül, folyton, még Kornélnak se néz a szemébe és közli mi a helyzet, pedig nem nagydolog, persze megvannak szavak nélkül is legtöbbször persze…
- Yaristával szakítottunk, az abban a pár napban kicsit nehéz volt, sikerült magam majdnem megöletni is, csodálom is, hogy élek még. Aztán visszatért Kornál…
Említette már a nevet, de többet biztos benne, Lotte sem tud, egyelőre ezzel meg is áll itt, de az az egyáltalán nem szokványos mosolya sok dolgot rejteget. Ami meg Yaristát illeti, amennyire egyszerűen közölte, annyira nem olyan volt az arckifejezése. Nem tudja, hol bontsa ki, vagy mennyire és mit, de barátnője úgy is tudni fogja, mit kérdezzen, ha értelmezni akarja, egyébként meg, kicsit pozitív is, akkor is, ha ismét bebizonyította magának, hogy nem mennek neki ezek a kapcsolatok. Olyan elkötelezettségi problémái vannak, amiket önmagában kéne lerendeznie, de hogyan? Valami csak felnyitja már a szemét, mert nem látja a fától az erdőt.  
– Lina is itt van, szóval össze is kapart, meg sokkal jobb mióta itt van ő is. Sok olyat teszek mostanában, amit nem kéne, a legszomorúbb, hogy ismét előjött az, hogy nem bánom meg.
Most hirtelen ezer meg egy kérdés cikázik a fejében arról, hogy magát miért bántja ezzel, mit ront el és hasonlók, a megérkezett italokra tekint majd a tequliából egyet-egyet citrommal együtt maguk elé helyez, közben észre sem veszi, hogy a morfondírozásban hangosan is kérdez.
- Miért teszem ezeket? Miért tesszük ezeket?
Felemeli a fejét, kisimultabban és halvány mosollyal tekint a vele szemben lévőre ismét, jól esik beszélni, de a visszakérdések és válaszok után rajta lesz a sor, ezt már a részkérdése is megfogalmazta minimálisan.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 3. 23:26 Ugrás a poszthoz

Kornél
-11. 04. Hétfő-
Viselet

Hű, mindenki mennyire bepörgött ezen a Halloween dolgon. A hét vége felé már minden honnét csak ez folyt. Ki, minek és hogyan öltözik be, mit fognak csinálni, hová mennek. Micsoda borzongás, szellemek, édesség, sütőtök…valahogy nem vonzotta a dolog. Tavaly eljött rá, annak is milyen vége lett. Megforgatva a szemeit húzza fel cipőjét a szobájában, majd sietősen hajtja be maga után az ajtót. Nem siet, ellenkezőleg, céltalan kíván bolyongani, mégis a szobától úgy távolodik, mintha minimum mérgező lenne. Egy újabb hétfő, újabb hét, újabb unalmas hétköznap. Jellemezheti valaki így is ezt, de pont nem Manda lesz. Meglepő módon szó nélkül végigülte az óráinak a jó részét, így panasz se lehet rá, bár az utolsó kettőt sikerült ellógnia, valószínűleg Felagundnak is tett vele egy szívességet, mindenesetre a bájitaltanhoz nem volt túl sok kedve, sétálni egyet annál inkább. Nem egészen így tervezte a hétvégét, ahogy alakult, Lina egyik napról a másikra totálisan felszívódott, ismét. Csak remélni tudja, hogy nincs baja, van valami különös érzése, de úgy érzi, ez most nem a testvéri kapocs miatt van, ami köztük van. Angelina tud magára vigyázni, nem kell féltenie őt, mégis ezt teszi. Ikre meglépését követően vissza akart térni az eredeti tervéhez, miszerint Kornélt megkeresi, nem is tudott igazán okot rá miért, csak látni akarta. Látni? Most komolyan, ez még elment volna második-harmadikos korukban, de most? Lényeg, a lényeg, nem találta meg este. Mióta a kis sikátoros kalandot egyelőre maga mögött tudhatja és szerencsére él, eljutott arra a szintre, hogy élveznie kell az életét, és ahogy rajta átlépkednek, úgy neki is át kell a többieken.
Hűvös szél fújdogált, mikor a kastélyból kilépve a rét felé vette az irányt. Összehúzta a kabátját, majd egy sejtelmes mosollyal az arcán kényelmes tempóban ballagott előre. Körbenézve nagy ritkán felfedezett egy-egy embert, ami lehet az idő miatt is, vagy csak máshol mulatják az felesleges szabadidejüket. Karba font kézzel halad a magasodok fák felé, miközben gondolatai a helytől távol járnak. Lotte mondott pár olyan dolgot, amiben teljesen igazat kellett, hogy adjon neki, végig ezeken jártatja a gondolatait, szinte maga elé se figyelve rendesen.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. november 4. 11:50
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 4. 18:55 Ugrás a poszthoz

Kornél

Jóleső szél fújdogál, így szívesen sétál végig a réten, a tekinteteket, amit attól a kint szállingózó pár embertől kap, teljesen figyelmen kívül hagyja. Nem igazán érzi szükségességét még csak a visszapillantásnak sem. Nincs kifejezetten aranyos kedvében, de legalább valamiféle mosoly az van most is. Amin az elkövetkező pillanatok változtathatnak, bármilyen irányba. Nem, az nem mérvadó, hogy a szél csendesedik, ahogy az sem, hogy lassan az erdő felé ér, az már annál inkább, amit észrevesz, illetve akit.
Pár pillanatba beletelik, mire a szeme és az agya kapcsolatba kerül egymással, és amit lát, azt el is kezdi hinni, akaratlanul is elvigyorodik, majd a rendes mosolyát visszanyerve lépdel a fa tövébe. Felhúzott szemöldökkel tekint rá, na, nem a hely, a helyzet vagy az integetés miatt, inkább azért, ami rá van írva. Gondterhesnek tűnik, nyúzottnak és erőtlennek. Lassan, de biztosan érkezett oda hozzá, majd leguggolt mellé a fának dőlve.
- Kerestelek tegnap este, de még a titkos forrásaim se találtak.
Kezdi, bár meglepő módon semmi leszólás vagy mérgesség nincs a hangjában, kíváncsinak, kíváncsi, ellenben nem fog rátámadni, láthatóan nem kellene. Bár a nyugodtság a látszat, a gondolataiban azért aggodalom cikázik, mit művelt előző éjjel, hogy ez lett a vége. Pulzusa is szaporább, ami kivételesen nem csak Kornél közelségének, hanem szintén előbbinek tudható be.
- Mit csinálsz itt így?
Kornél is tisztában van a kérdés mivoltával, ebben biztos, és abban is, hogy ma nem hagyja annyiban a kifogásaival, mert tényleg érdekli. Furcsa neki egy-két dolog, amikre nem talál magyarázatot. Nem csak az, hogy megtalálhatatlan, mert biztos volt jobb dolga, de ez a mostani találkozás is megerősíti abban, hogy valami nincs rendben. Ezt most valami könnyen jött hazugsággal sem igen tudja majd leplezni, annál szemfülesebb igyekszik Manda lenni. Fogalma sincs, mibe tenyerel ezzel. Kezével Kornélét kereste, miközben végig a szemébe nézett beszéd közben.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 6. 23:19 Ugrás a poszthoz

Kornél

Tekintetével szinte végigköveti az elpöccintett csikk útját, mielőtt Kornél mellé ereszkedne. Nem siette el, meg egyébként is elég furcsa a szituáció, némileg azon is töri már a fejét, ami lassítja a mozgáskoordinációját. Igen, nőből van, képes egyszerre több dologra figyelni, de most meg sem próbál, egyre akar majd. Viszonozza a csókot, de még mielőtt elkaphatná a fejét, a szemébe néz Manda, már éppen elég kérdően. Elképzelése sincs, hogy mi folyik itt, de nem úgy fest a dolog, hogy valami erdei piknikre készülne egymagában. Tisztában van Kornél velejáróival, de itt akkor sem stimmel valami, leginkább az eltünedezései.
Nyilván nincsenek elvárásai, hogy vele kéne lennie, meg azt csinál, amit akar, de ez már nem az első volt, és bár még nem tudta összetenni a képet, gyanús neki, hogy periodikusán mászik le a Manda előtti térképről. Van valami szabályosság benne általában. Nem fogja ezt rázúdítani, lehet ez a saját agyszüleménye is, de a ködösítés, és a szokásos tényferdítés megint érkezik, Kornél jól hazudik, de Manda meg már kezdi észrevenni egyik-másiknál. Nagyon nem is tetszik ez neki, felkúszik jobb szemöldöke, és próbál szigorúan nézni, de tudja, hogy egyelőre ez nem a leghatásosabb taktika.
- Mint időközönként elég sokszor…
Veti oda nem durván, ellenben annál több kérdőjelezéssel. Amikor a fejét elfordítja Kornél, csak csóválja a fejét egy kicsit. Megint itt tartanak. A guggolásból leereszkedik a földre, felhúzza a térdeit és a rétet bámulja, ha a másik így akkor ő is. Nem kell feltétlenül a szemébe néznie ehhez.
- Ettől se lettél jobban… Mire jutottál?
Ezt ránézésből megmondja, nem kell a szemébe néznie se ehhez, egyébként is elfogta valami rossz érzés, de egyelőre nem ad neki hangot, görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy nem kell mindennek hangot adnia. Legjobb tudomása szerint ő nem tett semmit, amivel galibát tett volna, de olyat se hallott amihez Kornélnak köze lenne. Zavaros a dolog, teljesen, érdekli a dolog, de nem fog harapófogóval kihúzni dolgokat, az érkező kérdésre meg csak félrebillentett fejjel néz rá, kicsit morcosan.
- Velem? Semmi lényeges. Inkább veled mi történt?
Nem, miért is lenne elvárása? Ismeri a makacs oldalát, ha nem akarja, úgy sem fog olyat mondani, amivel ki lenne Manda segítve. Türelem segíthet, egész jól kezelte korábban is a fiúhoz járó „kiegészítéseket”, ellenben most először kezd bele ebbe, és még a saját fülének se akar hinni, hogy ezeket hozzávágja.
- Az istenért… most az egyszer, tudod, hogy amúgy se a legkisebb, se a legnagyobb nem hatott meg, nem szeretnéd félretenni a ferdítéseket? Ennyire még az igazság sem fájhat…
Teszi hozzá, és mielőtt elkaphatná a tekintetét ismét Kornél, mert úgy szokott kezdődni, felejtsük el a témát, lépjünk át rajta…stb. Felé fordul, a kezével maga felé húzza a fejét, és rajta is hagyja, nem, most nem fordul el, ha hazudni fog, kénytelen lesz szemtelenül a szemébe tenni azt.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 8. 13:25 Ugrás a poszthoz

Lotte <3

Körülményeinek ismeretén egészen hamar átlendült, így nem is meglepő, hogy megérkezését követően hamar fellélegzett. Nem kellett magét tartania, Lotte előtt nem. A nyűglődések korszakán már túl van, meglepő módon a bőgési fázis kimaradt, helyette jól kidühöngve magát rombolt, és a saját fejére hozott bajt is egészen jól kezelte, most meg… Most pedig itt van, morcosság, kedélyingadozás, rosszkedv és düh nélkül, immár. Legalábbis látszólag, sikerült eltemetni a dolgokat jó mélyre, azzal, amiket meg felhoz, nem szaggatja a sebeket sem magában. Legalább ebben sikeres tud lenni.
Tiszta gondolatok, vagy sem, az biztos, hogy ma nem is akart józan maradni, másként ide sem jön. Hetykén áll a dologhoz, nem akarja teljesen pusztítani magát, de erre az idei, végzős évére nem maradtak olyan dolgok a nyakában, amik miatt ne tehetné. Közben, ha már a dolgainál tart, beleveti magát a dolgok felvázolásába, fokozatosan, nem túl részletesen de a lényegi részre kitérve. Ahogy halad a történésekben előre, úgy vált a ridegből egy sokkal kellemesebb hangnemre és arckifejezésre. Az a bizonyos mosoly is ott ül már a szája sarkában. Hiányzott már neki ez, tisztán, minden felesleges érzelemtöltet nélkül szórakozik, ez sokkal jobban illik hozzá, kezdi úgy érezni, hogy ez az egész elmúlt időszak csak teher volt, amolyan láncok rajta. Kötöttség, hűség… olyan dolgok, amikhez korábban se sok köze volt, persze a többség őt csalta meg előbb, de sokszor volt ludas ezekben a dolgokban, amikről Lotténak is mesélt már, egyik-másikról legalább is.  
Meglepő, hogy az a Helloween este, amikor visszaérkezett milyen nyomokat hagyott benne, ha akkor nem kóborol, nem fut össze ezzel a lánnyal, pedig sokat köszönhet azóta neki, támaszkodnak is egymásra. Ehhez nem kell sülve-főve együtt lenniük, állandóan hangsúlyozni, hogy igen, ő a barátom és rá számíthatok. Ők érzik ezt, anélkül is.
- Nem, de egy nagyon kellemes meglepetés volt… érted mire gondolok úgy is. – Nevet fel egy kicsit, miközben a gondolataiból újra a beszédre tereli magát.
- Örültem neki, barátok vagyunk, régóta, jól ismer, nem kell semmit rejtegetnem, lepleznem, teljesen jól viseli a füllentéseket is, és nincs érzelmi kötelezettségünk. Hiányzott ez a fajta szabadság…  
Valahogy ez magyarázza azt is, ami előjött belőle, mióta a környezete rendezett, ha lehet ilyet mondani az ember kapcsolataira. Szerencsés jelenleg, hogy azok veszik körül, akik. Mikor befejezi azzal, amivel a mondandóját és már az ital felé fordul, akkor hallja a megjegyzést. Nagyon is érti ő ezt. Mindig is ilyen akart lenni, nem tartani a következményektől, mert a vélemények alapvetően nem kötik le, az van mindenkinek, de senki se kíváncsi a másikéra. Ellenben a tetteinek a következményei, az teljesen más tészta. Nem feltétlenül tart tőle, hogy magát sodorja veszélybe, inkább attól tart, hogy mást fog vele. Manda önmagát így is állandóan a halálba küldené, ha nem venné elő jobbik eszét a helyzetek többségében, példálózni se nagyon kell, hogy ezt alátámassza. A gondolat áradat vége a hangosan feltett kérdés, amire még a válaszok előtt megvonja a vállát. Ez van, ezekkel nem nagyon lehet mit kezdeni. Ezután barátnője szemébe nézve figyel rá, miket is mondd. Mókás, hogy sorsszerűség valahogy mindig téma lesz náluk. Pár bólintással tudatosítja magában a dolgot, Lotte felé pedig egy bizonyítékként szolgál ezzel, hogy jól érti.  
A beszélgetést több irányból is meghatározó eszköze, az ital kerül immár terítékre. Só, tequila, citrom, melegség, jóleső érzés… Ez vár rá pillanatokon belül. Megfogja a pohárkát, Lotte felé emeli, amint összekoccant, megízleli a sót, majd lehajtja az italt és a citrom fanyarságával kíséri. Pillanatokra összeráncolja a homlokát, de amint az ital leér, kisimult arccal, az eddig felrajzolódott mosollyal tekint előre.
- Úgy van, nagyon el vagyok maradva… Ne sajnáld!
Mondja neki, majd picit mozgolódik a széken, az asztal fölé hajol, amelyre rákönyököl, fejét kezével megtámasztja és így figyeli a lányt. Nagyon kíváncsi már, nem az a fajta, aki követi a pletykákat, bár Yar alatt, ha kellett, ha nem, kapott bőven, ellenben azóta talán újság sem volt a kezében, emberekkel meg csak ritkán találkozott, és megválogatta kikkel. Ösztönösen szegezi rá a tekintetét és figyelmét. Rá fog koncentrálni, övé a terep.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 13. 13:54 Ugrás a poszthoz

Zoltán
-Öltözet-

Elkezdődött. Nem, még nem a világvége, de közel az apokalipszis, miért is? Mert összebútorozik Kivával és Adriával. Belegondolni is fura, hogy 2 tanévvel ezelőtt, mikor egy csapatba kerültek, még csak hasonlóra se gondolt volna, most viszont itt vannak a küszöbén. Hamarosan beköltözésre kész a ház és cuccolhatnak le, már egész jól összecsomagolt, csak a vezényszóra vár. Ritka nyugalom pihen rajta, sőt még némi jókedv is, bár van azért megint, ami ezt beárnyékolja, bár nem rossz, csak, feldolgozásra szorul. Egyelőre még pihenteti magában a dolgot, és nem járatja rajta annyit az agyát. Viszont a költözésen annál többet, elveszi az eszét, de az idejét is. Ennek köszönhető, hogy megint se ebédelni, se vacsorázni nem ment a nagyterembe le, így most sötétedés után már, iszonyatosan korgó gyomorral indult el a konyha felé, hogy valami táplálékkal jutalmazza a szervezetét, amiért ilyen kitartó és még nem lázadt fel ellene. Csodaszámba megy mostanság, ha normálisan étkezik, ha kipiheni magát, vagy ha jó kedve van. Jelenleg a legutolsó még el is mondható, a fáradtság meg leplezhető. Kivához képest semmi az a kávémennyiség, amit fogyaszt, de bőven elég neki. Életben tartó, talán ez a legjobb kifejezés rá. A lila-zöld szerelésében indul ennek neki, a kastélyban teljesen megjegyezhető nyomot hagyva maga után, mivel kb. olyan illat árad belőle, mintha egy halom vattacukorban hempergett volna. Ajándékba vett egy-egy parfümöt a csajoknak, de az egyik összetört a ládájában, remek. Még a végén kiszagolja valaki, hogy mit csinál…
Miután a pincétől egészen a konyháig vándorolt, nem tudta eldönteni, a bent mérgesen takarító manó, vagy a hasa morgása a hangosabb, valaki elég nagy rumlit hagyhatott maga után, mindenesetre, megvárta még végzet, majd egyedül nekiállt valami ételt összedobni. De mit is? Ha megint valami nem igazán vacsoraszerűt eszik, annak nem fog örülni, ellenben ki kéne deríteni, mi van itt. El is kezd körülnézni, de egyelőre tanácstalanul pakol ki dolgokat a pultra. Zöldség, gyümölcs… sütemény alapanyagok... hm. A bejáratnak háttal matat épp egy alsó szekrényben eszközök, meg edény után, valami rizottó félén töri az agyát, mint vacsora, de süteményreceptek is kavarognak előtte, mondjuk egyelőre még eszköz kell hozzá. Keresgélés közben pedig vígan énekelget, nem zavartatva magát, mert ugyan ki tévedne erre felé vacsora után? Biztos mindenki rendes, felelősségteljes emberként már túlvan ezen.
- You never take the easy way, the wind is blowing straight into your faaace…You never close your eyes for any trouble that may cross your waaay…There's no risk that you're not taking, not a mountain that's too high….
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 13. 17:32 Ugrás a poszthoz

Kornél

Egyáltalán nem szűnik benne az a vészharang, ami arra felé tereli benne a dolgot, hogy nem csak levegőzik, és ez nem egy egyszerű hangulatváltozás eredménye. Nem akar támadó lenni, a hangjában sincs eleinte semmi ilyen, egyszerűen érdekli, mi van vele, nevezhetjük aggodalomnak is, de nem ezen van itt a hangsúly, ellenben Kornél reakciója elég erős. Szinte rá van írva, hogy mennyire nem kér belőle, az meg, ahogy és amit mond, ki is fejezte ezt. Na, nem mintha Amanda lenne az a valaki, akit most el bír viselni, nem is várná el, másrészt nyilván van, akivel inkább beszélne, vagy egyedül lenne, de ez a hangsúly erőteljesen a senki felé sodorja. Nem húzza fel magát, még csak meg sem bántódik meglepően. Inkább csak az arcára ül ki valami furcsaság. Nagyon szívesen megmondaná pedig neki, hogy lehet, hogy egy senki ehhez, de ezt a senkit legalább érdekli, mi van vele. De mégsem teszi, elhallgat, ha neki ezzel jobb lesz, azért megforgatja a szemeit, mert ez megint valami hárításnak tűnik, de jobban jár, ha nem akar ennél jobban belelátni, de ebbe nem tud beletörődni. Nem is ő lenne, ha egy legyintéssel félbehagyná a dolgot, aztán folytatódhasson a dolog a normál keretek között.
A makacsság, a kedvtelenség és az elzárkózás logikus fegyvernek látszik, legalábbis az elmúlt szavak után, nem tudni Manda mi mást várhatott. Nem gyerek már, hogy kihisztizze magának azt a választ, ahogy Kornél sem, hogy ez meghassa, értelmetlen felvetődnie is a dolognak, ugyan ez a helyzet az éles kérdésekkel is, amire most jön rá. Ha akarja, ha nem, úgy sem kap olyan választ, amilyet szeretne. Mély levegőt vesz, majd kicsit fújtatva, kifújja azt, mivel ő is elfordult, nem látja háztársát, egyszerűen csak azt érzi, mikor a kezéhez ér, még ekkor nem fordítja rá a tekintetét, csak mikor megemeli azt. Nem húzza el a kezét, mikor elengedi, végigsimít az arcán, majd valami félmosolyszerűséget produkál, de kevésbé van mögötte jókedv, mint az látszik.
- Ezt én is tudom, különben már elküldtél volna, vagy itt hagytál volna…
Jegyzi meg, nem sikerül valami barátságosra, de nem így akarta, kicsit úgy magának is beszélt ezzel. Rászokott, hogy saját magának ad bizonyosságot a dolgokról, így nem esik akkorákat, semmilyen téren.  Kinyújtja a lábat és keresztezi, majd karba font kezekkel kezdene valami idióta gondolatmenetbe ismét, de ekkor valami válasz szerű érkezne a kérdésére? Nem elsőre semmi kézenfekvőnek nem tűnik neki, lehet igazából csak nem figyelt, mert leakadt azon, hogy ő zaklatott. Bármi is legyen, nagyobb kín lehet elfojtani, mint kimutatni.
- Nem vagyok zaklatott! Mármint…
Nem akar rárontani ezzel, egyáltalán. Beszéd közben kapcsol csak vissza arra, amit mondott. Nem megismétlést vár, hanem egyszerűen Ő sem tudja, valahol a fogalma sincs, mi folyik itt és a meglepettség között váltakozik az arca. Kicsit megrettent talán, de maga sem tudja mitől. Keresi a tekintetét, abba próbálja mélyeszteni a sajátját. Gyanús csend, az azért nem lesz, előbb-utóbb ki fog bökni valamit. ~ Most komolyan ennyire figyel? Számolja pulzusom, vagy kapkodom a levegőt? Vagy…? ~ Csak kérdően tekint rá, amiről ideje lenne leszoknia.
- Honnan tudod? De ez nem válasz…
Teljes testével felé fordul, a vállával dől a fának, úgy figyeli tovább. Jobban szemügyre veszi azt, amit már látott eddig is, kimerültnek tűnik, mint aki az elmúlt napokat végigrohanta, de szó szerint. Nehezményezi a tanácstalanságot, sőt, kifejezetten utálja. Lehet, ő gondol bele túl sokat, bár ez nem tűnik opciónak. Folyamatosan kattog az agya, mi lehet ekkora dolog, hogy ilyen dolgok mögé bújik, meg így és ilyen állapotban. Lennének eszméletlen teóriái, ha elengedné a képzeletét, de ezeket gyorsan el kell űzni.
- Hallod a dobogását? – Talán most lehet azt mondani, hogy a vonásai közé kúszik egy kis rémület, de elenyésző.  
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. november 13. 17:32
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 13. 17:38 Ugrás a poszthoz

Zoltán

A szöszmötölés közepette az ajtó nyitódására lesz figyelmes, majd a manók szaporulatára. Hátratekintés nélkül keresgél tovább és pakolja a pultra azokat, amikre szüksége lehet. Közben az énekelgetést se fejezte be, nem igazán zavartatja magát, ha prefektussal hozta volna össze az élet, már megkapta volna, hogy igyekezzen visszafelé, mert a körletében lenne a helye és a többi. Valahogy ha az lett volna a belépő, akkor se hatná túlzottan meg. Közben hallja azért, hogy mit mond a manóknak, a forró csokin el is mosolyodik, nem rossz ötlet, majd készít egyet később, de fahéjjal? Érdekes, még nem kóstolta úgy.
- …Spread your wings, you're gonna make itt, o the best time of your liiiiife. Don't stop at the tooop… Don't stop at the top Touch the sky before you drooop…
Nincs egyedül, ami nem sűrű eset, de leáll, mert nem hinné, hogy énekesi vénája lenne, amit meg kéne csillogtatnia, van zenei érzéke, de az kimerül a zongorázásban, meg nagyon ritkán a kották ismeretében. A manók szorgoskodására csak felszisszen, visszatért a takarítós is, valószínűleg nincs kibékülve a dologgal, hogy Manda nem kért a segítségből, megesik. Miközben morog egy kicsit a Manó, Amanda vigyorogva fordul el tőle, immár a belépő felé, akit végig is mér, speciel elképzelése sincs róla kicsoda az illető. Bájos és kedves hangon felel azonban.
- Olyasmi, inkább vacsorának mondanám, bocsánat az előbbi magánkoncertért, általában nem kell senkinek elviselnie.
Nevet fel egy kicsit majd a felmérés végeztével a szemüveg és a bot mindent világossá tesz számára, legalábbis egy nagyobb szeletet a történetből. Egyébként meg kell hagyni jó kiállású példánya a másik nemnek, de ez más lapra tartozik. Nem feltétlenül, de azért néha szemtelen is tud lenni, most azonban a helyzettől függetlenül tegez mindenkit, mivel hát idősebbnek tűnik, mint a megszokott MT-k, bár nem sokkal, falusi nem lehet, akkor nem itt kódorognak, ha meg tanár és nem valami egyéb dolgozó? Na, akkor ez még szép menet lesz…
- Manda vagyok, te pedig... ?
Mosolyogva kérdezi miközben a rizst feltette pirítani már, minden belevalóval együtt, és a vizet is odakészítette mellé. Valószínűleg az új ismerős sem ott fog álldogálni, vagy a pulthoz, vagy legalábbis az asztalokhoz elmegy leülni, addig Amanda kényelmesen főzőcskézik, hátra-hátra pillantva azért.
- Esetleg csatlakozol? Vagy csak egy forró csokira?
Érdeklődik, miközben lassú kevergetés mellett puhul a rizs is az edényben, közben belekezd a forró csokijába, ha csatlakozik hozzá, és esetleg amit kért, az nem lenne elég neki, akkor kettőt készít, ez olyan egyedi, nem szereti, ha más készíti el neki az ilyeneket, önállóság első lépése. Még kérdéses Kivánál és Adriánál mi a helyzet ezzel, de ki fog derülni.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 26. 21:25 Ugrás a poszthoz

Zoltán

Mosolygás, éneklés, kedvesség... Most mondhatnánk, hogy valami nincs rendben itt. De igazából nagyon is stimmelnek a dolgok, csak a felismerése nehéz, vagy lehetetlen. A strófa végeztével hallgat el és tekint rá a férfire, sőt, tőle igencsak meglepő módon még elnézést is kér. Még a végén átküldik az eridonba vagy a naviébe, ha így folytatja…
- Tetszett? – Felnevet, mert ebben nem lát túl sok rációt, bár önmagával kritikus, tisztában van az adottságaival, amik közé az ének nem igazán tartozik hozzá. – Á, nem bírnád sokáig, egyébként meg a zongorázáshoz jobban értek, maradok annál.
Miközben előszedte a szükséges - legalábbis szerinte az - holmikat és belekezdett a főzőcskézésbe, a pulton egy kisebb káosz alakult előtte. Még takarítani is kellene? A Manócska fancsali képe az imént valami olyasmit hoz ki belőle, hogy majd ő megcsinálja, de csak később. Végre a társasága nevére is fény derül, egyébként letegezte, őt úgy sem tanítja, akkor meg nem számít alapon, de attól még egyre inkább tanárnak tűnik.
A következőekben történő dolgot, meg nevezzük ártatlan hallgatózásnak. Felfigyel rá, hogy jön egy kis apróság és a kakaót elpostázza vele. Érdekes, ezek szerint valami rokonnal lakhat itt. Sok tanár hozza be a gyerekeit, mint Szendrei professzor, vagy a távolabbi rokonát, mint Markovits, biztos itt is hasonló a helyzet.
- Egyébként, ha nem túl indiszkrét kérdés, mi szél hozott ebbe az iskolába? Mit is tanítasz pontosan?
A manó kicsoszogása közben kérdez, jelenleg háttal még befejezi a kis műveleteit. Őszinte kíváncsiságot mutat, és valami báj is van a hangjában. Érdekes milyen ismerkedős kedve van ma. Az éneklés után ez a hab a tortán. Közben megkapja a válaszokat, majd két személyre pakol elő, és úgy készít tovább.
- Nem szükséges, megoldom egyedül. Vettem, akkor két késői vacsi rendel.
A magyarázkodáson csak jókat mosolyog, közben lassan, de biztosan összedobta azt a rizottót. Nem egy konyhatündér, sőt, soha nem érezte szükségét ennek, de volt akiért megtette, azóta meg úgy van vele, ezzel is önállóbb. Tálalás közben megint dudolgatni kezdene, de észrevéve magát pakolja az ételt már csendben a tányérra, majd viszi az asztalhoz, ahova ő is le fog ülni. Egy kis manó segítőkészen megmutatta neki, hogy van az evőeszköz, amiket szintén lerak. De a rövid csöndet lassan megszakítja mosolyogva a hangjával is, kibújni készül belőle a kisördög.
- Nem vagy te egy öreg, ráncos, ronda és háklis professzor, aki az apám, vagy a nagyapám lehetne, hogy ne tegeznélek. Sőt… - Pillanatokra a széles vigyor miatt az arcán elhallgat, aztán folytatja. - Mindenesetre, szerintem nincs köztünk akkora korkülönbség, mint azt te gondolod.
Kicsit ködösít csak, miközben még elmegy két pohárért, majd az egyik kancsó narancslevet is odahozza. Nem próbálna kekeckedni, meg sértő sem akar lenni, de maga is látja mi a helyzet a cuki tanár bá’-val. Gondolkodik, hogyan tegye fel a kérdéseket, miközben jó étvágyat kívánva elhelyezkedik az asztalnál.
- Hogy sikerül boldogulnod itt eddig?
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 30. 16:21 Ugrás a poszthoz

Yar
Pillangó, pillangó; szállj-szállj még!
Pillangó, pillangó; színe oly' szép!


Mindenki azt hiszi, hogy ebben a világban létezik tökéletes, pedig nem, itt csak látszat létezik. Hiszen bárki tudja azt mutatni, hogy boldog, rendben van, egészséges, jó kedve van, aranyos, vagy ellenkezőleg, agresszív, szomorú, elkeseredett, társaságra szorul, elveszett. Mindig azt látják, amit mi akarunk is, hogy lássanak, akár tudat alatt, akár tudatosan, az eredmény mindig ugyan az. Akadnak olyan esetek, amikor más is befolyásolja a tudatunkon kívül, de ott is alapfelvetés a rejtegetés, úgy sem mondod ki, hogy attól lett jobb kedved, mert ittál egy pohárka rumot, vagy hasonló, ahogy azt se, ha megölel egy tök ismeretlen, az jó érzés-e avagy sem. Mind színészek vagyunk, vannak, akik jobban csinálják, vannak, olyanok is, akik kevésbé, de ez az élet rendje.
A Mandából áradó szeretet és béke, már teljesen externália szerű. Ugyanis a túlcsorduló mosoly és kedvesség az különösen pozitívan hatott ma mindenkire, nem is érti, hogy lehetnek ilyen befogadóképességűek a körülötte lévők. Kopp-kopp, szinte hallatszik, ahogy magas sarkú lábelije a kövön koppan, miközben az Ajándékbolt felé igyekszik vissza, ma ketten is bent vannak Kristóffal, ezért sikerült kicsit meglógnia levegőzni, aminek nem kisebb célja volt, mint enyhíteni a maga sóvárgását. Be kellett vennie valamit. Nagy valószínűséggel nem fáj semmije, de ezt nem ismerné be, így inkább valami erősebb fejfájás ürügyén beszélte ezt meg magával, ma már nem először, de nagy valószínűséggel nem is utoljára. Egy pohár kávéval a kezében ballag végig az utcán, egyik keze a zsebében, másikban a pohár pihen. Az öltözködést továbbra se viszi túlzásba, mint eddig se, egész egyszerűen, de melegen öltözött ma, az egyik kisdiák, aki valami hó gömb félét keresett náluk, aztán végül egy mágikus kirakót vett, meg is dicsérte. Amanda pedig a feje leharapása helyett még kedvesen meg is köszönte a dolgot. Most is különös jókedv ül az arcán, bár a tekintetében és a tág pupilláiban ott tükröződik azért pár dolog. Új szokását felvéve ráadásul énekelget is. Lehetséges, hogy alapból nem túl komplett, de mostanság meg pláne.
- Pillangó, pillangó…
Csak akkor kezd el halkulni, mikor tátott szájjal áll meg a Fő utczán. Mondogatja, hogy jó lenne az állát felszedni, sikerül is, majd mosolyogva egyelőre nem mozdulva várja, hogy az előtte kirajzolódott alak tekintetét felé emelje. Nincs is tőle messze, még a kis magánkoncertje is hallható lehetett, de ezzel most nem foglalkozik. Úgy gondolja, sőt, nagyobb összeget tenne rá, szerencsére még szerencsejáték függőnek nem nevezhető, hogy ez Ő. Yar. Mondjuk meg őszintén, mióta elváltak útjaik, se így, se úgy nem kereste, sőt nagy ívben próbálta elkerülni. Ami részben nem volt feltűnő, mert a kékek házát mindig is elkerülte, a másik kettőt szintén, de a Nagyterembe sem járkált le, az órák látogatása meg sose tartozott a fő hobbijai közé. Mikor vélhetően kiszúrja, mert azért nem egy nehezen felismerhető személynek tartja magát, mint valami kislány kezd el integetni neki, a mosoly pedig cseppet sem látszik távozni. Elindul, ismét, ez az, amire ma nem számított, pedig aztán még égből hulló kék elefántokra is fel van készülve a legtöbbször.

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. december 21. 14:57 Ugrás a poszthoz

Yar
Csillámporos fodros szárnya
pillekönnyen perdül táncra.


Ha jól gondolja, ezt lehetne egészségügyi sétának is nevezni, bár messze áll mind a sétától, mind az egészségtől, de ez részletkérdés, vannak dolgok, amikbe sok-sok minden belemagyarázható. Bár a mai hangulata kevésbé, bár van, akit nem lepne meg vele, mégis a nagy többség biztosan bolondnak nézné, vagy minimum azt hinné valami nem oké nála, legyen az egy ismerős, vagy ismeretlen. De a mindenit neki, ő örömét leli abban is, hogy kétkedésre, furcsállásra és aggódásra ad okot a viselkedésével, bár nem örülne mondjuk egy Angelinával való találkozásnak, bár eddig mindent megtett, hogy őt elzárja ettől az életvitelétől amennyire szükséges, a lakótársakkal már nehezebb a dolog, sajnálatára. Mondjuk, lehet, hogy ott annyira nem is kell, elég érdekes hármast alkotnak ahhoz, hogy ne legyen meglepő pár különös dolog a házban.
Azért meg kell hagyni, nagyon messze áll a navinés cukisághullámtól, vagy a levitás szerénykedéstől, de még az eridonos energiatöltetűségtől is, így is elég jellemromboló lehetne, amiket művel. Éneklés, mosolygás, kedvesség? Valaki eldugta a régi Amandát a pincébe és egy klónt küldött helyette? Philipsből kettő is sok az itteni népnek, nem még három… A nagy séta és dallam hevében viszont kiszúrta, hogy nem akárkit fújt erre a szél és az idióta vigyor-integetés kombót követően meg is ajándékozza Yart társaságával.
- Sziiiia te hajtók gyöngye – Nem tudni, köszönt-e így bárkinek valaha, de ez mellékes most. – Jót tett a friss levegő, vagy olyasmi. Majd küldök rád pozitív energiákat.
Mutat valami hullámzásszerűt a kezével a fiú felé, ami eléggé bugyután festhet. Közben válaszol egész tömören és mosolygósan, még előbbi rá vall, az utóbbi egyáltalán nem, ámbár az elmúlt percekhez abszolút passzolt. A felkínált lehetőséggel nem igazán él, jobban érzi magát álldogálva, miközben a fejében még mindig a korábbiakhoz hasonló dallamok kavarognak.
- Költözök, dolgozok, élek és virulok, egyesek nagy bánatára meg ilyenek.
Nem éli bele magát nagyon a válaszadásba, de lankadatlan jókedv sugárzik róla, ez idő alatt, bele is kortyol a kávéjába. Elégedetten tapasztalja, hogy a keserű íz mennyire jóleső, ahogy az ital melegsége is. Nincs olyan nagyon jó idő, ilyenkor ez pont megfelelő. Ezzel elég időt hagyott arra, ha valamit szeretne ehhez hozzáfűzni volt párja, de már lendíti is tovább a dolgot, ugyan, hiszen nincs megállás!
- Veled mi a helyzet? Vásárolsz, vagy csak keresgélsz, esetleg vársz valakit? Nem tűnsz valami „hú, de boldog”nak.
Különös, mert ez az első kommunikálásuk azóta, hogy elváltak útjaik, amitől most valószínűleg furán kéne, érezze magát, vagy valamit legalább éreznie kéne, legalábbis kicsit elgondolkodik ezen, de mindig is próbált hidegen hozzáállni a csalódásokhoz, és meg kell hagyni néha felettébb jól sikerül, annyira, hogy még mikor keresi, se találja a felszínen azokat az érzelmeket, amik esetleg ott kéne, hogy legyenek. Nem szívbajos, sosem féltette magát a kellemetlen helyzetektől, hiszen olyan nincs, mindent meg lehet valahogy oldani, nem? Ő meg elég leleményes ehhez.
- Őszinte leszek, elképzelésem sincs. Talán maradok, talán máshol, de az is lehet, hogy elmegyek, kell egy kis környezetváltozás. Egyébként várom már, szerintem nem ez a legjobb évem, mióta itt vagyok, de ezen még változtathatok. Veled mi lesz? Hallottam pletykákat, hogy elmész, igaz ez?
Könnyedén gördíti a szavakat egymás után, csak egy kicsit rándítja meg a vállait, tanácstalan is részben, másfelől meg eléggé felborultak a tervei ahhoz, hogy most a rögtönzésben bízzon a leginkább. Nagyon örül annak, hogy vele ellentétben, most a testvére tud ebben villogni, hiszen ahogy tudja, neki legalább tervei, céljai már vannak, bár ő se a hosszú táv híve, családi vonás… Mindenesetre a kevésbé könnyű témát is mosolyogva veszi, végig a fiú tekintetébe nézve, valahol mélyen talán olvasni is akar benne, hiszen ilyen találkozásuk se volt még, amikor ilyen „hangulatban” lett volna Amanda.
- Csak azt ne mondd, hogy zavarban vagy… Ugyan már. – Azzal, az addigi elgondolását felrúgva ül le, hogy a Fő utczán végigpillantva a tekintetét visszaemelje Yaristára. – Roli megszokta már az új helyét? El se tudom képzelni, hogyan ment neki?
Nevetgélve vág bele, már korábban is feszegette a dolgot, hiszen a szfinxek meg egy sárkány, ez neki ilyen idegen, bolygót tévesztett dolog, ettől függetlenül az is lehet, hogy téved, bár sajnálta a repülő lényt, hogy ez az új társasága. Igen, mondhatni kicsit ellenszenves a többi házzal és ez nem változott azért.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. december 23. 23:38 Ugrás a poszthoz

Adri; Gregci
-Kinézet-

Karácsony, bál, végzős keringő, szünet, rohanás, ruhák… Ugyan, kit áltatunk? Manda egyikkel se foglalkozott igazán, csak szétszórtan, ködös tekintettel, bárgyún mosolyogva, nagyokat pislogva terült el a szobája közepén lévő szőnyegen. Még úgy is csak kora délután van, idő, mint a tenger, ráadásul, ahogy Adrit elnézte mikor betrappolt a házba még lesz egy kisebb harcuk ma, de ehhez nem sok ereje van most még. Lehunyta a szemét, maga elé képzelte a sok botladozó, béna gólyát tánc közben, amitől akaratlanul is röhögőgörcs közeli állapotba került. A képbe szép lassan pillangók kúsztak, amik színesebbnél színesebb szárnyaikkal támadtak az emberekre, azon kívül, hogy megmosolyogtatja őt, kezeivel értük is próbál nyúlni. Vélhetően elég abszurd látvány bárkinek, aki így benyit, de szerencsére magában van. El is száll a képzeletével egy kis időre…
Idő van, miután összeszedte magát, megmosakodott a szekrényéből kihalmolt ruhakupacot nézegeti. Nem tudja melyik legyen, egyik túl bálos, másik túl hivatalos, a harmadikból mindene kint lenne szinte, aminek ő nem örülne, még akkor sem, ha más esetleg igen, egy-két fintor után néz ki a nyitott ajtón, mert semmi mocorgást nem hall, ami gyanús számára. Adrinak már rég készülődnie kellene. El is indul a lányhoz, majd két koppintás után az ajtón be is nyit. Látja, hogy valami könyv felett gubbaszt az ágyon, körbenéz, de sehol semmi jele annak, hogy jönni akarna.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
Kicsit erélyesebben sétál oda, előbb megkéri, de ha nem megy ésszel, fog erővel, hogy fáradjon át hozzá, keres neki valami ruhát. Nem egy nagy divatguru, de azért akad nála pár csinos darab, amit ő úgy sem venne fel, a lányon meg tuti jól mutatna. Akad is két-három esélyes, végül egy lilát erőltet rá, kiegészítőstül, cipőstül, mindenestül. Fintorok, küzdelmek, morgás, szitkozódás… de megérte! Adri foggal-körömmel küzdött, de végül nem nyerhetett. Még durcásan, karba font kézzel várt és nyögdöste, hogy ő úgy sem megy így ki, addig Manda is megtalálta a ruháját. Egy elegáns darabot választott, nem túl nagy ruhát, de pont megfelelő lesz a keringőhöz is. Nincs oda a nagy és hercegnős ruhákért annyira, hogy erőltesse. Ami a bált illeti, két dolog az, ami miatt várja is, az egyik, mert Linával együtt szeretik azért az ilyet, így ő sem hagyná ki, a másik a partnere, Gregor. Úgy érzi, hogy jó kis estének néznek elé. Nagyon kedves próbált lenni, hiszen még a faluba is lejött volna, de megbeszélték, hogyha minden áron ezt szeretné, a bejárati csarnoktól kísérheti, ott fognak találkozni. Ahonnan eddig nincs is késésben, de a navinést elnézve, nem biztos benne, hogy ez így is marad. Kész vannak lassan, hajjal, ruhával, idegállapottal… Inkább tartanának kutyát. Na, nem mintha nem bírná a lakótársát, de nem egyszerű eset. Most van egy olyan érzése, hogy lefelé menet még a lépcsőkorláton kívül, a falról is le kéne vakarnia, amihez ilyen cipőben semmi kedve. Szerencsére az annyira nem apró, de még egész tűrhető noszogatás segít és el is tudnak indulni. Adriba karolva vonulnak a bejárati csarnokig, ahol Greggel találkoznak. Ott üdvözli őt kedvesen, bájosan, két puszival… valószínűleg a kellemes és pihentető délutánjának utóhatása ez. Majd a fiúba karolva, a volt csapattársát is rávéve a nagyterembe lépésre vonulnak be a bálra még időben, a keringő kezdete előtt. Mély levegő vétele után, mivel mára elvégezte a harci feladatot, az unikornislányt elhozta, bár a szemét rajta tartja, nem szökhet meg, teljes figyelmét csinos szépfiú háztársának szentelve húzza közelebb magához, miközben még mindig belé karolva megálltak a tömegtől kicsit távolabb. Percek kérdése, hoyg kezdődjön, szeret és tud is táncolni, ettől félni nem fog, az este azonban bármit hozhat még. Körbepillantva a termen, a dekorációt csak átfutotta, de az embereket jobban megnézte, kíváncsi is volt kicsit, ki, kivel és hogy-hogy eljött? Látott meglepetéseket, de egyelőre volt jobb elfoglaltsága is ennél Gregor személyében.
- Iszunk valamit előtte, kedves?
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. december 23. 23:58
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. január 9. 20:53 Ugrás a poszthoz

Gregci

Bál. Kell ruha, cipő, kedv, legalább egy minimális, na meg partner… Utóbbi volt az, amiben úgy mind közül a leginkább válogatott, nem akart akárkivel jönni, aminek több oka is volt. Egyrészt, mert nem sok potenciális szórakozási lehetőségekre is alkalmas egyed jöhetett szóba, akiket még jól is visel, másrészt a női többség rendesen megviselte ilyenkor a kastélyt. Nem az a lassan döntő, de azért egy hosszabb gondolkodás után kereste fel Gregort, akitől legszebb mosolyát elővéve kérdezte meg, lenne-e a partnere ezen az estén, na meg letáncikálja-e vele a keringőt… ja, merthogy az is van. Átmentünk szokásteremtő nemzedékbe? Persze, nem zavaró, de azért Mandának vannak ilyenkor fenntartásai. A Philipsek közül ő van oda legkevésbé ezekért a mizériákért. Általában megvillogtatja szépséges önmagát, aztán partner függvényében valamerre visszahúzódik. Legnagyobb szerencséjére azonban, tűrhető feneket kerítettek a dolgoknak és még a háztársa is igent mondott, innentől igazából nem volt sok dolga. Nem szeretett előre sokat gondolkodni, egyetlen dolog volt, amit kiválasztott, az a ruha, de azt se maga miatt, hanem, hogy a hozzá illő nyakkendőt eljuttassa ajándék gyanánt Gregorhoz. Mikor döntésre jutott már tudta, hogy nem lesz éppen oda az örömtől, ha meglátja a színt partnere, de ezen csak cinikusan elmosolyodott, majd becsomagolva elintézte, hogy eljusson gazdájához.
Nem volt egy laza menet a bálig eljutni, főleg Adriát és az öltözködést véve, meg is szomjazott a dolgok közepette. Mikor felajánlja Greg, hogy hoz neki is, akkor egy puncsot kér, majd kedves mosollyal engedi őt át a tömegen. Tekintetével a tömeget vizsgálja, de nem akármi miatt. Linát keresi, teljesen biztos a megjelenésében, csak arra kíváncsi most vajon kit villant meg maga mellett. Elégedett mosolyra húzódik a szája látva, hogy elvan a társaságával, ha találkozik a tekintetük még amolyan kommunikáció is történik, megy ez nekik szavak nélkül, közben megérkezik az ital, amit átvesz és gyorsan bele is iszik, majd le is teszi azt egy közeli asztalra, hiszen itt az idő. Műsor kell a népnek... jó, igazából csak a keringő, amire, ha már vállalkoztak, tisztességgel és a lehető legjobb módon  végig kell táncolni. A próbák alatt sikerült összeszokniuk, a tudásra pedig egyik fél részéről se volt hiányosságra okot adó mozzanat. Egy halvány mosollyal az arcán adja kezét a fiúéba, majd eleget tesznek a kötelezőnek. Mikor vége az eredeti hely felé veszik az irányt. Ekkor huncut mosoly kúszik a szája sarkába Mandának, de egy köhintéssel gyorsan rendezi a vonásait.
- Ehetnénk valamit, üljünk… oda mondjuk.
Mutat egy kissé emberszegényebb hely felé, majd el is indul arra. Igazából annyira nem éhes, de egyelőre ez egy remek lehetőség, meg egyébként is. Gregor férfiból van, előbb a gyomruk, aztán a többi dolog… vagy valahogy így. Közben látja a sütis asztal másik felénél Adrit, amint a ruháját húzogatja. akaratlanul is megmosolyogtatja a dolog, és hiába nem érzi jól magát benne, fantasztikusan fest. Ráadásul hasra sem esett, remek. Igazán büszke rá, de az tuti, hogy legalább 1 hónapig nyitott szemmel alszik, még Adri is a házukban van, sosem lehet tudni nála. Szeret haragtartó lenni. Közben egy kis csokis finomságot vesz magához, amiből falatozni kezd. Mikor adott falatot lenyeli, mert ugye teli szájjal nem beszélünk, illemtudó a hölgyemény, meg is szólal.
- Köszönöm a táncot, ha majd nagylány leszek, meghálálom.
Rákacsint, majd felkacag, azután befejezi a sütemény majszolását. Megvárja, szeretne-e még valamit partnere, ha nem, akkor a maradék puncsot megissza, majd feláll az asztaltól. Indít felé egy halvány mosolyt, ezután ellentmondást nem tűrő határozottsággal ragadja meg a kezét.
- Azt hiszem egy kevésbé zsúfolt helyen is… karácsonyozhatunk, várom a javaslatokat.
A lényeg a szavak hangsúlyozásán van, nyilván. Megvárja, még reagál neki valamit, utána kifelé lavíroznak, tekintetével még egyszer próbálja testvérét felkutatni, ám ezúttal sikertelenül. Kilépve a teremből, bevárja a fiút, innentől hagyja, hogy vezessen ő helyette, bárhová…
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. január 19. 14:32 Ugrás a poszthoz

Yari
Tarka lepke, szállj kezemre!
Mondd csak, mi szél hozott erre?


Érdekes véletlenek vannak, az már biztos. Legalábbis ennek tudná be azt, hogy most pont azzal, akivel hozta össze a sors. Az még inkább meglepi, hogy ennek kisebb-nagyobb örömöt is tud tulajdonítani, bár azt nagyban befolyásolja az életvitele, ám ez teljesen más kérdés. Attól még ez a személy, Yar olyan ember, akit elég jól ismer, sőt ez még alig fedi a valóságot. Nehéz lenne csendben elballagni mellette, minden szó nélkül. Nem is így cselekszik, még akkor sem, ha az ellenkezőjével meg komplett pszichopatának tűnik. Az a tipikus mosolygós gyilkos. Meg azért szereti mindenki figyelmét felhívni arra, hogy tőle nem könnyű szabadulni, ha akarnak, ha nem. Ennek a neveltetéséhez nem sok, a tapasztalataihoz annál több köze van.
- Úgy nézel, mintha valami csúnya szót mondtam volna. – Neveti el magát az arckifejezésen, bár sejti, hogy inkább a mód és nem a mondottak a nem mindegy most. Lehet tényleg kicsit elsokallta ezt az energiás dolgot, de még belefért, a saját véleménye szerint.
- Úgy esett, hogy összebútorozom, ha minden igaz, két volt csapattársammal. Azért nem hagyom el teljesen a sárkánylakot, csak több időt vagyok a faluban és már kevesebb dolog miatt a kastélyban, így kicsit célszerűbb. Talán…
Némi bizonytalanság akad benne, de ez nem a költözés felé, inkább úgy minden irányba. Mostanság Linával sem ugyan olyan a viszonyuk, régen el se tudta volna képzelni, hogy majd ilyen hideg legyen vele, és viszont. Nem túl fényes a dolog, ami ellen tenni kéne, de van olyan makacs, a kedves testvére is, hogy inkább félvállról véve a dolgokat a szőnyeg alá seprik, amíg nem muszáj rendezni azt. De valamilyen szinten eljött az ideje. Amanda sosem volt jó ezeknek a kezdeményezésében.
- Igazán meglepett volna, ha nincs ott a kviddics… Örülök, hogy jóltartod azt a „kis csöppséget”. Örülök neki.
Érzi a tekintetét magán de csak beleiszik az italba, majd sejtelmes vigyorral az arcán ráemeli a tekintetét ismét. A jövő. Huh, ennél nehezebb kérdés nincs most számára. Nehezen dönt, nehezen kötelezi el magát egy-egy dolog mellett, a mellette lévőnek ezt be sem kell mutatnia. Utálja a maga tanácstalanságát, irigyli a testvérében azt, hogy annyira céltudatosan esik neki a kérdésnek. Mindig is irigyelte tőle ezt a tulajdonságát valószínűleg.
- Gratulálok, látod, mondtam én, hogy az úgy is sikerülni fog. Az, hogy elmész idő kérdése volt egyébként, te is tudod. Ehhez kellett kitartás neki is rendesen, vagy valami varázslat, mert kétlem, hogy ilyen élet mellett van ideje bármi másra… és ide sorolnám a pihenést, alvást is.
Azért abban még mindig jó, hogy valamennyire a dolgok mögé lásson, éppen ezért érzi, hogy bármennyire is szipiszupi a dolog, amit felvázolt, kételyei biztosan vannak a fiúnak. Miután leült mellé és rákérdezett erre az érdekes helyzetre fel kell nevetnie azon, hogy fura.
- Mondjuk inkább, hogy más. Ahogy te is. Minden nap változunk valamennyit… Aztán a sok-sok nap után ez van, látod…
Széttárja a kezeit és előbb magára néz, majd Yarra. Bár a fiú a tőle megszokott módon érdeklődik és beszél, azért nem egészen ugyan olyan gondolkodással, mint az elején. Bár meg kell hagyni ő is a határozottabb kategória a hosszú távú célokat illetően, Mandához képest már ki nem? Roliról a helyzetjelentést végighallgatva megfordul a fejében, hogy a meg is harapdált alatt kiket érthetett, de nem akar inkább részletekbe bocsátkozni. Biztos rosszul közelítetté a szárnyas lényt. A kérdésen, ami ez után következik a megdöbbenés, vagy egyéb furcsaság helyet csak egy mosoly kíséretében válaszol, miután ivott az italából.
- Akadnak körülöttem, nem panaszkodhatom, de semmi komoly… De gondolom, téged se kell félteni, vagy körülrajonganak ismét, vagy esetleg te találtál valakit? - Egyáltalán nem köntörfalazó, tisztán ez a helyzet, vannak kapcsolatai, de egyik sem mélyül el addig a pontig, mint mondjuk az övüké volt. Nem akar újra hibázni sem, és nem is nagyon vágyott még rá, hogy bárkivel addig jusson. Jól érzi most így magát, kevesebb a felelősség és a kötelesség is. Valami ilyesmi lehet annak is az oka, hogy az év elején a jelvényét is leadta, és ha már itt tartunk a kviddicset is.
- Igazából az utolsó meccsem eléggé megviselt… - Az oldalát enyhén megsemmisítette a gurkó, aztán még esett is egy nagyot… Nem ez volt élete legnagyobb élménye. Bár most, hogy házak szerint fut a dolog, Robi kérdezte jelentkezik-e, de nemet mondott, jó volt addig, amíg tartott, de valószínűleg jó lesz ez így. Amúgy is, még mindig fáj a helye, hiába rakta rendbe a gyógyító. Ráadásul kisebb-nagyobb részeken még látszanak a meggyógyult sebesülések helyei is.
- Ki tudja, nem? – Nevetgél a dolgon kicsit, majd folytatja. – Jól érzem magam a bőrömben, élvezem azt, ahogy vagyok. Kiváéknak is sokat köszönhetek ebben, meg még pár barátnak. Tényleg ennyire fura? Nem tudom, lehet más voltam eddig, én is észreveszem, hogy sok dologhoz máshogy állok, de lehet, csak azért, mert felnövünk…
Igen, vannak páran, de azért a legnagyobb köszönet Joanne-t érintené, bár ezt most csak mellékesben kell megjegyezni. A javasasszony és bolttulajdonos egyébként épp anyai örömök elé nézett ismét, szóval egy ideje nem tevékenykedik, kár érte, bár így is sikerül magát egészségesen és jókedvben tartania Amandának. Közben Yart méri végig, aki azért nem sokat változott külsőleg, de szinte biztos benne, hogy ő is ezen az úton jár, mint ő, és komolyodik. Az utóbbi hónapokban még azt se nézte ki magukból, hogy köszönésnél tovább jutnának, ha újra találkoznának. Aztán lám miből lesz a cserebogár.
- Nem hiányzik rellon? Nem fog hiányozni az egész iskola, vagy a barátok, az ismerősök… szóval ezek?
Kérdezi meg, mert érdekli a dolog, furcsa, hogy az ember csak úgy elszakadna, ilyen könnyen, legalábbis itt annak tűnik, ettől az egésztől. Mondjuk a házváltáskor ezt már megtette talán kicsiben, ezért is adódik az első kérdés, amolyan hasonlatként állt össze Mandában a dolog, de kíváncsi arra, hogyan reagál Yarista.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. március 14. 01:29 Ugrás a poszthoz

Ali
2014. március, Liverpool, Anglia
-Ruha-


Kifejezetten rossz közérzettel, mogorván, és teljesen antiszociális módon közelítette meg a dolgokat a vizsgaidőszak beköszöntétől kezdve. Teljesen lehangolta, az pedig, hogy a jövője is ezen múlik, még inkább. Totálisan döntésképtelen volt, ráadásul egészen más ötletei voltak erre a pár hétre, mint ami elő lett volna írva. Rögvest társai is akadtak ehhez. A nagyon kötelező vizsgákat, a legminimálisabb szinten abszolválta a legelején, hogy a március beköszöntével kicsit feltöltődjön, szórakozzon. A végzős vizsgára felkészülés alatt sikerült összegabalyodnia a változatosság kedvéért ismét egy kedves ismerősével, háztársával. A fiúval indult neki Németországnak is, ami nem telt eseménytelenül. A dolog gondolatától akaratlanul is mosolyra húzódik a szája. Jól szórakozott, fel is töltődött, csetepaté is volt dögivel, ámbár ettől azért nem vált sokkal szociálisabbá az emberek felé, továbbra se nagyon bújt ki a kastélyban létekor a klubhelyiségből, de egyébként meg a faluban lévő házukból. Töprengett, egészen sokat. Nagyon aggasztották a dolgok, amiket Linával egymáshoz vágtak mostanság, vagy éppen a ki nem mondott dolgok. Elég kacifántos mindaz, ami éppen körülveszi. Mielőtt beállított hozzá Ali az ötlettel, nemrég ért vissza a faluba, az egynapos villám hazalátogatás után. Egész „családi” ebéd alatt hallgathatta, hogy Lina otthon volt vizsgák közben, és mennyire aggódnak, hogy miért vajon, meg micsoda illetlenség, hogy el is tűnt. A maga részéről ő volt az alkalmazkodóbb az új családhoz, ám azért még mindig nővére a legfontosabb neki, hiába van Ő kibékülve a nevelőszüleikkel is. A családon, na meg azon a baráton kívül, akivel kimozdult, bár azt a kimozdulást leginkább kettesben vezényelték le, nem mozdul ki, ami már a lakótársai szemét is bökte, nemhogy barátnőjéét.
Ezeken gondolkodva vetődik a kanapéba, hogy a plafont bámulva semmittevésre készüljön a mai nap folyamán. Ekkor érkezik meg hozzá barátnője, hogy márpedig ha tetszik, ha nem, ők holnap elutaznak. Felvont szemöldökkel próbált kihátrálni, de két okból nem sikerült, egyrészt, az unszolás nem hagyott alább, másfelől ennyivel tartozik a barátjának, így rászánta magát, hogy szociális életet éljen a magánszféráján kívül is. A célállomásnak egészen örült, hozzá van szokva, hogy Alival az angolt használják sokszor, azon jobban megy a lánynak még a kifejezés, de segít neki a magyarban.
Hogy is menjünk neki a vakvilágnak? Sokat tanakodott, mire egy kisebb csomagot összedobott, egy nem túl nagy táskába, aztán útra készen várta az utazást, amit egyébként a várthoz képest, kevesebb fáradtsággal tudta le, bár a tőle szokatlan módon érezte magát egészen kellemetlenül a Taxizáskor. Nem igen utazik mugli járgányokban, betudta ennek. Közben igyekezett Alira figyelni, akin érezte, hogy ez nem csak egy csajos kiruccanás csupán, de főleg idegen előtt, értve ezt taxisra, vagy bárkire, nem fog rákérdezni, a recepciót követően azonban már ott a nyelve hegyén a kérdésáradat ezzel kapcsolatban, de még nem zúdítja rá.
- Rendbe hozni magam, mert borzalmasan nézek ki. – mondja, miközben egy egész alakos tükörrel szembesül a liftben, amiben magára tekintve fintorog egyet majd magára kacsintás után barátnőjéhez fordul. – Mi lenne, ha beülnénk wellneselni egy kicsit, az helyben, a szállodában is van, alkalmas lenne egy kis beszélgetéshez…
Hangsúlyozza ki a végét, egészen érthetően, hogy lenne miről. Amikor kiböki végül is Leandrot, egy fél mosollyal az arcán rázza meg a fejét. Egyáltalán nincs meglepve. Ezt mindig a barátaira bízza, nem szeret felettük ítélkezni, vagy döntést hozni helyettük, de ha valamit ő is lát, akkor az az, hogy erre most szüksége van a lánynak. Egyébként ezzel a programmal nem akar kibújni a kiskapun át a szociális életből, egyszerűen csak finoman kell visszarázódnia. Régebben, azokban az időkben, mikor Amirával New Yorkban is járt egészen más ember volt, azóta eltelt bizonyos idő, és történtek az életében változások, amit még nem tud kezelni rendesen.
- Jöhet, koccintsunk egyet erre a kis kiruccanásra, hátha még nekem is sikerül valamerre elindulnom. Tényleg… Van már elképzelésed mi lesz most, hogy végzel?
Érdeklődik, mert tisztában van a lány hátterével, azt is tudja milyen, az se lepi meg, ha már konkrétan tudja, hogy ő itt fejezi be, de mégis jobb tőle hallani. Mellesleg meg amilyen tanácstalan, jó lenne valakitől hallani a dolgot. Lina egyből tudta mit akar, ez az a tulajdonsága a nővérének, amit nagyon irigyel, bár ő is céltudatos, de a cél kijelölése, az már necces benne. Közben, még az italok kitöltődnek és ha beleegyezett a lány a programba, elkezd intézkedni, addig Manda megkeresi a fürdőszobát, hogy az arcát leöblítse, kezet mosson, és megigazítsa a haját, hogy frissebben, és jobban kinézve, ha még lehet fokozni, lépjen ki a fürdőszobából. Odasétálva elveszi a neki szánt poharat, majd a szemébe nézve összekoccintja azt.
- A jövőre, a kiruccanásra, Leandrora... - kacsint rá a lányra, majd, ha az nem tesz hozzá semmit, akkor az elfogyasztásába kezd, némi grimasszal, remek egy ital ez.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 10. 21:12 Ugrás a poszthoz

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Őrületes meleg van, ami már lassan átcsap az elviselhetetlen kategóriába. Az egész csak lenge ruhában, jéggel, árnyékban, a ház hűs helyein, vagy sötétedés körül a tó partján lesz elviselhető. Nem mellesleg nem a meleg az egyetlen dolog, ami mondhatni kikergette az otthonából a rellonost. Manda kezd becsavarodni attól, hogy az órákra bejárást felváltotta lassan az itthon ülés, a mászkálást a pihenés, a számára fontos emberek közelségét meg a magánya. Igen, azt sem bírja, ha rajta lógnak, de a másik halála ez az üresség, ami körülveszi. Nem is a terhességtől inkább ettől kezd teljesen begolyózni. Mikor kisebb kitérőket tesz, vagy Lexivel fut össze a játszótér környékén. Ami a maga részéről még mindig elég abszurd és teljesen képtelen elképzelni, hogy nem sok időn belül azok táborát fogja erősíteni, akik oda járkálnak a saját gyermekükkel.
Egy mély levegőt véve lép ki aztán a házból, a gondolatait félretéve, mostanában gyakran söpri a gondokat a szőnyeg alá, és elindul a stég felé. A lányok még nem értek haza, szóval csak egy cetlit hagyott, hogy majd jön. Kiva nem lesz boldog, ebben teljesen biztos. Olyan, mintha ő lenne a szülő a háznál, akinek ott van a három neveletlen lánya, mindegyik más egyéni kis „gonddal”. Már amelyik kicsi… Túlaggódja magát, szimplán, amiből rendszeresen összedörrenések lesznek.
Miközben az utca vége felé ér, kezeit a zsebébe csúsztatva figyeli, ahogy kezd tényleg sötétbe borulni a táj, de még közel sem abba a komor feketeségbe, amibe kellene. Bár út közben látott pár visszafelé igyekvőt, akik jól megnézve összesúgtak egymás között, nem törődött vele különösebben… ó a pletykák, abból, mióta ekkora hassal ki mer mozdulni kapott bőven, már isten tudja hány apát jósoltak neki a gyermeke mellé, ráadásul a kedvencei között van, mikor azt sem tudják eldönteni, melyik Philips lányról is van szó.
Szépen, lassan, komótosan ér ki a stégre, aminek kisétál a legvégéig, közben furcsa érzése is van, mintha figyelnék. Nem az a paranoiás egyed, így csak szétnéz egy pillanatig, de csak egy-két távolodó alakot lát, így a korlátig baktatva megy, majd megtámaszkodva azon nézi a tiszta víztükröt, amiben a kihunyó napfény utolsó sugarait még távolról látta, ám közelről ennek már nyoma sincs. Igazán tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy még ebben a nyugodtságban is feszengjen valaki, és azért ehhez Manda nagyon ért. Lehajtja a fejét és csak mormog magának, hogy most már fél lábon is kibírja a hátralévő kis időt, aztán kezdhet aggódni mit kezd a dologgal…
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2014. július 10. 22:40 Ugrás a poszthoz

Kornél
július 10., este
-Ruha-


Elkezdett a levegő is mozogni, apró szellők formájában, ami nagyon kellemes volt, ahogy az ember arcát hűsítette. Manda a csuklóján lévő hajgumira tekintett, de egyelőre még nem fogta össze a haját vele. szerette kiengedve hordani, volt hatása is ennek persze, amikor az összefogott volt praktikus, mint meccseken, vagy edzéseken, akkor nyilván odafigyelt, amúgy kerülte a dolgot. Nem mintha így, vagy úgy rosszabbul nézett volna ki vele. Ezt a gondolatsort meg is kell mosolyogja, ami azzal a fehér hajgumival elindult benne.
Ekkor emelte fel a tekintetét ismét a tó horizontjára, majd eresztette el a korlátot hallva, hogy valaki a közelben trappol. Felhúzott szemöldökkel figyel maga elé, de nem fordult még a hang irányába. Valahogy szerette is volna, ha az első gondolata igaz, meg nem is. Picit bujkált benne a remény, hogy felé tart valaki, de lehetőleg ne akárki. Sokat akar, igaz? De hát ezen nála nem kell meglepődni. Továbbra sem nagyon tűr meg bizonyos embereket maga körül, eléggé leszűkült az ingerküszöbe ezen a téren az évek alatt, és akár mennyire védtelennek tűnik várandósan, azért ha úgy hozza a helyzet, pillantással is ölni tudna…
Amikor meghallotta a léptek mellé a hangot, már az agya gyorsabban párosította dolgokat, mint ő fordult volna arra, és késztette mosolygásra őt Kornél jelenléte. Elengedve a korlátot fordított félig hátat az eddigi látványnak, hogy az egyik számára nagyon is fontos személyre tekintsen. Az arcán látszott azért, hogy némi viszont öröm van ebben a bókban. Határozottan annak könyvelte el, miközben pár lépéssel ő is közelebb araszolt csökkentve a távot kettejük között.
- Örülök, hogy te észrevettél a felfújható gumilabda mögött.
Forgatta meg a szemeit, de azért a mosolyt nem szüntette be, meglepő módon tényleg kifejezetten felvidult. Különös volt egyébként az egész dolog, hiszen még a legelején nagyon tartott pár embernél attól, mi lesz a reakció erre a helyzetre, ami momentán Manda körül kialakult. Kornél volt az egyik, de nagyon megkönnyebbült attól, ahogy viselte. Igazából körbenézve a faluban a várandósok elég elterjedt lett, lehet ideje se volt meglepődni. Ott volt Lexine is, de valamelyik tanerőről is hallotta… Abban biztos volt, hogy itt gyorsabban terjednek a hírek, mint a nátha.
- Meg akartalak párszor keresni, de gondoltam megvannak a saját gondjaid is, így végül csak elmaradt.
Közben a már mellé érkezett Reviczkyre emelte tekintetét, majd nyaka köré vonva kezeit húzta magához egy rövid ölelésre, amire most nagy szüksége volt. Alapvetően egyiküknek se erőssége az ilyesmi kimutatása, az ölelés sem akart sokáig tartani, ami Manda részét illeti (meg gyakorlatilag ebben hárman is összeölelkeztek), egyszerűen, Kornélra teljesen más szemmel nézett, mint a kastélyban összeszedett bármilyen kapcsolatára. Barátok, nagyon jó barátok már régóta. Mikor elváltak egymástól, hátát a korlátnak döntötte, majd kezeit a hasára csúsztatta. Nagyon virgonc volt mostanában a pici, és a legváratlanabb pillanatokban kívánta lerugdosni az édesanyja veséjét is.
- Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e neki a dolog, vagy ellenezni próbálja…
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Amanda Meggie Philips összes RPG hozzászólása (94 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel