Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Viselkedjetek!
Szólok rá szigorúan a virágokra, mintha ennyi elég is lenne ahhoz, hogy szépen mindenki úgy álljon, ahogy állnia kell. Elárulom, nem állnak úgy, de én meg nem indulhatok csak úgy haza, mint aki nem fog emlékezni a virágra, mert emlékezni fogok, és bizony azon fog járni az agyam, hogy vajon letaposták-e, és bár nem akarok holnap kimászni sem az ágyból - egy kisgyerek mellett ez nem opció, csak ábránd -, el kell majd jönnöm megnézni őket. Pocsék lehet terromágusnak lenni, csak mondom.
Erről jut eszembe, egy kis víz is biztos jól jönne nekik, így mintha csak otthon kertészkednék, ujjaimból vizet locsolok szét, hiszen elég száraznak tűnik a föld alattuk. Sajnos ez a nagy meleg előidéz ilyesmit. Estére már kellemes az idő, de a szárazság elkerülhetetlen. A nevemre eszmélek csak fel, kicsit elbambulva pillantok fel, de egyből mosoly szökik az arcomra.
- Ákos! Szia!
Felállva mosolyom kiszélesedik, és büszkén mutatok le a virágokra, amik tényleg úgy állnak, ahogy kell. Senkinek se fog baja esni, szerencsére.
- Megmentettem egy életet.
Van nekem ehhez papírom is, igaz nem növényekhez, hanem állatokhoz, de ilyenkor ez most teljesen lényegtelen, a tett a fontos meg a siker.
- És te? Hazafelé mész? Későre jár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Hydromágus bizony, aki egy pyromágussal folytat viszonyt. Imádom a kihívásokat, genetika. Az apám családja vélaírtó, az anyám félvéla. Valamivel nekem is elő kellett állnom. Elég vad dolgaim vannak.
Még büszkén ki is húzom magam, mert hát valljuk be, az emberek próbálnak magukról és a családjukról jó képet festeni, és akkor ott vagyunk, Warrenek, akik totálisan alkalmatlanok erre. Ráadásul az anyám meg az apám egymás mellett szintén olyanok, mint az ég és a Föld. Zseniális az ellentétek vonzása.
- Tényleg? De jó neked! Olyan szép tájak vannak arrafelé.
Mondjuk én nem szeretem a meleg országokat, valahogy mindig inkább a hidegebb tájak vonzottak. Imádom a telet is, ebből kifolyólag. Tényleg csak akkor voltam melegebb vidéken, mikor arra volt szükségem, hogy Noel ne találjon meg, és, gondoljon vagy állítson bármit is, nem is talált volna. Ha az anyám nem konkrétan a teljes címemet mondta volna meg. De hát, a dolog jól zárult, szóval panaszra nincs okom, csak éppen a saját büszkeségem érdekében szeretek tisztázni ilyen részleteket.
- Sokan voltak, korábban végeztem volna, de láttam, hogy kell a segítség, aztán meg annyira elmerültem a munkába, hogy elrepült az idő. Szeretem hallgatni a pultnál ülők történeteit. Teljesen magával tudnak ragadni az emberi sorsok.
Nem rosszul, vagy gúnnyal, nehogy bárki is azt gondolja. Engem tényleg nagyon érdekelnek az emberek, az életük, az, hogy mi minden történik velük, és ők ezt hogyan élik meg. Különleges és csodálatos minden új történet.
- Oh, ez igazán kedves, köszönöm.
Hálálkodom mosolyogva, mert ugyan több este is megtettem már ezt az utat, és nem lett semmi bajom, de nagyon kedves tőle, és éppen ezért eszemben sincs visszautasítani a kedvességét.
- A macskabagoly közepén lakom.
Nem hivatalosan még, az igaz, de Noelhez járok haza a legtöbb este, csak hát még nem volt semmi hivatalos kérdés vagy szó erről közöttünk, én meg nem akarok olyan lenni, aki csak úgy beköltözik. Ha szóba kerül, hogy együtt töltjük-e az estét, igent mondok, és ott is vagyok nála. Mára is ezt tettem, csak a munka húzódott el.
- Milyen érzés újra magyar földön lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- A szüleim kevésbé voltak komplexek abban az időben, mint egy jó regény. Anya eltévedt az erdőben, apa lóháton jött, felfedezték, hogy ellenkező neműek, füveztek, nem védekeztek, és így születtem én.
Szélesen el is vigyorodom a tényre, mert hát tényleg így lettem én, és imádom ezt az egészet. Mondanám, hogy a többi testvérem átgondolt volt, de Sean szintén becsúszott, aztán Alice azért lett, mert anya rosszul volt egy hullától, apa meg azt mondta, hogy ennyi erővel terhes is lehetne, és Sarah...hát ő rejtély, de megint apa volt az, aki azt mondta, hogy legyen gyerekük. A szüleim érdekes párost alkotnak.
- És eredményes volt az út?
Tudom, hogy ez mindig nagyon kétesélyes, mert nagyon régről fennmaradt, írásos emlékek és szóbeszéd alapján indulnak neki. Sok helyet már kifosztottak, vagy nem is ott vannak, ahol a feljegyzések írják, így pedig egy-egy projekt erősen kudarcba fullad, míg másik esetben a vártnál nagyobbat kaszálnak.
- Abszolút, nagyon jó volt a hangulat, rengetegen táncoltak, még a bácsik is, pedig ők aztán mindig szigorúan csak egy kicsit isznak az asztaluknál és politizálnak.
De most simán, sőt, olyan lendülettel ropták, mintha ők is húsz évesek lennének. Ernő bácsi volt a legnagyobb forma, szerintem egy évig is emlegetni fogják, hogy ennyi idősen megy neki az az orosz tánc, tudjátok, ahol úgy leguggolnak, meg kirúgnak a srácok. Pedig tudom, de most nem fog eszembe jutni. Ennyit a nagy orosz véremről, tudom, tudom.
- Néha látom őt. Nagyjából ismerem az utcában lakókat. Mondjuk, azt vettem észre, hogy két közösségre bomlottunk, vannak a családi házasok, akik ismerik egymást, meg vannak azok, akik a társasokban laknak, ők is ismerik egymást, de valahogy ott a kettes szám környékén véget is ér az összejárás, mert mindenki inkább a maga stílusában élőket választja.
Lehet, hogy javasolnom kellene a polgármesternek, hogy csináljunk mi is ilyen szomszédolást, ahol kiülhetünk, és barátkozhatunk az utcában lakókkal.
- Mindenképpen, örömmel fogadom. Napközben teljesen ráérek, és mindig szívesen foglalkozom állatokkal.
Ami nem is kérdéses, hiszen lénygyógyítónak mentem, ez volt az álmom, és imádom is csinálni, csak valószínűleg ez a babakérdés teljesen behülyített, és félek rávenni magam, hogy inkább menjek vissza, és az éjszakai pörgést hanyagoljam, mert ha babázni szeretnék, akkor mindegy, hogy melyik munkahelyről, ugyanúgy el tudok jönni.
- Tervezel mostanában nagyobb utazást?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Egyszer.
Felelem meg a ki nem mondott kérdését, amit egyszerűen csak megérzek. Tudom, hogy nem kérdezett rá, de egyszerűen érzem, hogy morfondírozik rajta. Néha vannak ilyenek, amikor az ember megérzi, hogy min agyal a másik. Ritkán ugyan, de én is megérzem Noelnél.
- Mindent elkövettem, hogy különleges és szép legyek, még az anyám vörös rúzsát is elcsentem. Vacsorázni voltunk akkor is, a végén csókolóztunk. Aztán, ha jól emlékszem, nem sokkal később összejöttél valakivel. Talán Annelie-vel? Azt hiszem, vele. De nem vagyok benne biztos. Aggódjak?
Én a magam részéről, nem kívánok semmit, ami lángol, csíp, mar, éget és társai, mintha a szervezetem az ellenségem lenne, mindent utálok éppen, amit szerettem az elmúlt években. Azt mondják, hogy az ízlés hét évente változik, de, hogy miért éppen ennyire drasztikusan? Viszont új mániám a tejföl, így a mostani pizzám is tejfölös alapú, van rajta bacon és sok-sok sajt. Komolyan mondom, hát nem ismerek magamra, de azért a baconcsíkokkal úgy érzem, hogy nem vesztettem el teljesen önmagam.
- Azt mondják, a karma egy sosem felejtő, bosszúszomjas ribanc.
Nézek rá ártatlanul, de azért a szám szegletében ott van az a bizonyos mosoly. Csóró kneazle nem a legkedvesebb lény a földön - egyáltalán nem az -, de azért tegnap, véleményem szerint, túl nagyot nyekkent. Én mondtam, hogy szerintem az a legcélszerűbb, ha zárja azokat az ajtókat, ahol nem szeretné, hogy a kicsikéim megforduljanak, sőt, szóltam is, hogy baj lesz, de hát egy tűzzel mit kezdjen egy víz? Naugye. Szépen belevágok a pizzámba, és tovább mosolygok, sőt kuncogok, ahogy a sajt csak nyúlik és nyúlik. Esküszöm, hogy felnőtt vagyok.
- Miattam?
Pillantok fel rá megint, kissé összeszűkült szemekkel, nem értem, hogy mit is tettem én, hiszen én annak a szobának a közelébe se megyek. Nem tudom miért, egyszerűen attól a helyiségtől a hideg ráz ki. Mintha ott ülne bent egy szellem, aki, ha meglát, feltétlenül úgy érzi, hogy át kell gázolnia rajtam, és azt mind ismerjük, hogy milyen, amikor egy szellem szerint vicces ez. Nem, ez nagyon rossz érzés, nem vicces.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen. Nem akkor, de igen.
Az első valóban akkor volt, amikor fát loptunk és hógolyóztunk, aztán volt a randevú, majd az, hogy hirtelen mással volt együtt. A kérdésem pedig jogos, mert én ezelőtt mindig csak egy állomás voltam Noel életében, és nem is tudom, hogy az enyhe bizonytalanságot, ami állandóan jelen van bennem, hogyan tudnám kiűzni. Vagy, hogy ki akarom-e egyáltalán. Mert azt hiszem, ha számítok rá, akkor nem fog annyira összetörni. Vagy nem tudom. Nem zavar, csak tudom, hogy valahol nem fair ha ez így bennem van, miközben elvileg egy stabil párkapcsolatban élünk. Viszont erről nem szeretnék neki beszélni, mert tudom, hogy a szívére venné. Fránya érzelmek, mindig olyan nehezek.
- Én pedig nem tudom elengedni őket. Hétből öt így is kint van, télen is maximum az előszobáig szoktak bejönni, meg vannak nevelve. Csöpp meghalna nélkülem, Hercegnő meg, nos, ő különleges.
Öntörvényű, pofátlan, uralkodó, és minden egyéb, ami ehhez kapcsolódik. Én szóltam neki, hogy ha engem akar, az egész csomagot kell akarnia, ahogy én is az egész csomagot akartam, ami vele járt, és nem tennék másként sem.
- Neked Kornél a gyereked, nekem pedig ők.
Szívtelennek és rossz embernek tartanám magam, ha elhagynám őket, és nem lennék képes odaadni másoknak sem. Az életkorukat tekintve, esélyesen a közeljövőben el kell búcsúznom tőlük. Elég lesz akkor.
- Nem hiszem, hogy szeretne velük foglalkozni, csak egy gyerek, aki szereti az állatokat. De alapvetően nem látnám, hogy jobban érdeklődne, mint bármelyik kisgyerek. Nem hiszem, hogy ezen aggódnod kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ez nem így működik.
Ingatom meg egy kicsit a fejem, mert tudom, hogy a bennem lévő plusz mind a kettőnkben ébreszt némi kételyt a másikat illetően. Szögezzük le, azzal tisztában vagyunk, hogy az érzéseink a sajátjaink, és a vélavér a vágyat éleszti fel, de a tény, hogy van, nyomot hagy.
- Van, akinek sosem jön el az igazi. Egyesek észre sem veszik, mások beleőrülnek. Van, akinek eljön, és vele van, van olyan is, akinek eljön, de nincs vele. Ha nem történt volna semmi, de semmi közöttünk, nekem akkor is te lennél az igazi, de nincs kizárva, hogy férjhez mentem volna máshoz, gyerekem született volna, vagy, tekintve az orientáltságomat, az sem kizárt, hogy végül egy nő mellett találtam volna meg azt, amit kerestem.
Tudom, hogy sokan nem szeretnek erről a témáról beszélni, én sosem tagadtam, hogy biszexuális vagyok, ő is tudja, a családom is, de mindenki van olyan intelligens, hogy megérti, ez mit is jelent, és nem rögtön az a kérdése, hogy és nincs-e hiányérzetem.
- Sőt, az sem kizárt, hogy ha nem te lettél volna, és lett volna más, akkor is veled élem le az életem a legnagyobb boldogságban. Vagy, el se mondom soha, és úgy éljük le az életünket, hogy azt hiszed, sosem volt senki. Rengeteg variáció van.
Azért tudja, mert azt akartam, hogy tudja, de semmilyen felelősséget nem akartam ezzel rátenni, csupán csak egyenes ember vagyok, aki szereti, ha a másik fél a tények ismeretében van. Habár mostanában van, amit eltitkolnék, például azt, hogy sokkal intenzívebb az érzelmi hullámzásom, mint amennyire látszik, hogy néha olyan jó, amikor külön vagyunk, mert annyira sok mindent ki kell sírnom magamból. Ez nagyon ijesztő, de mostanában nagyon sokszor sírok, hogy megkönnyebbüljön a mellkasom.
- Miért kéne haragudnom?
Zavartan pillantok rá, ahogy a kezem a kezébe csúsztatom, és rászorítok. A mi egységünk nem csak szerelem, nem csak vágy, hanem mindenekelőtt barátság, egy nagyon régóta tartó barátság, amit úgy vélem, hogy semmi sem tud tönkretenni. Az nem kizárt, hogy a világ másik végére menekülök, de nem szűnnék meg a barátja lenni. Az évek alatt, amiket egymástól távol töltöttünk is, ha eszembe jutott, így hivatkoztam rá.
- Én nem érzem úgy. Azt érzed, hogy így érzem magam? Miért?