36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tiffany Elswood összes RPG hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 23. 20:29 Ugrás a poszthoz

Szipenni kisasszony


 Köd. A rétet, a falut, a kastélyt fehér, hideg hó fedte, mely most csillogva derengett az esti sűrű ködben. Hat óra körül lehetett, de már vaksötét volt. A kastélyt kellemes karácsonyi hangulat lengte körül. A folyosók tele voltak díszekkel, fenyővel, fagyönggyel és az ünnephez illő dalokat éneklő szellemekkel. A szünidő közeledtével a diákokra is átragadt a szentesti hangulat, mindenhol nevető, kántáló, sütiző, beszélgető, vidám emberek kis hadseregeit lehetett látni, akik karácsonyi terveikről csacsogtak. Ki-ki hazamegy, mások a kastély falai között maradnak. Tiff idén Amiráékhoz fog menni. Váratlanul érte a meghívás, de gondolkodás nélkül igent mondott, hisz a Loveguard család számára az a család volt, amit ő sosem kapott meg.  
 A rellonost egyre inkább zavarta a benti vihorászás, így végül szobájába menekült. Gyorsan döntött úgy, hogy inkább sétál egyet a hidegben, kitisztítja a fejét, és levegőzik is egy picit. Mint általában, most is teljesen feketét öltött. Szoros farmert, egy fekete, pánt nélküli toppot, rá egy kis kabátkát és egy, számára még mindig szokatlan magassarkú párt. Hajába a szokásos fekete masnis pántot tette, nyakában pedig megint a baglyos nyaklánc lógott, melyet Mikulásra küldött apja. A karkötő, mely Mirától érkezett ugyan úgy vidáman himbálózott a bal csuklóján, mint az első pillanattól, mikor felrakta. Utolsó ékszerként a jobb keze középső ujján lévő halálfejes gyűrű volt, mely családi ereklyének számított. Hajár kibontva hagyta, egy fekete sálat tett a nyaka köré, s miután pár másodpercig megszemlélte magát a tükörbe, megindult egy elégedett félmosoly kíséretében.
 Végigkopogott a klubhelyiségen, majd a kőfolyosókon, míg a hatalmas faajtóhoz ért. Ahogy kinyílt a hideg szél berontott a bejárati csarnokba, belekapva Tiffany hajába és kis összerezdülést váltva ki belőle. Még egy kicsit álldogált a nyitott ajtóba, majd kilépett a ropogós friss hóba. Lassan sétált, s már innen látta a falu fehér, sárga, s piros fényit, melyek még így is karácsonyi hangulatot tükröztek. Sietve indult meg Bagolyfalva felé, s meglepően könnyen leért, sokkal simábban, mint hitte volna, hogy képes 10 centis sarokkal. A cipő csak még magsabbá tette, de Amira egyfolytában azt hajtogatta, hogy így legalább igazi modellalkata van. Bár nem örült neki, valahogy elfogadta, és törekedett minél többet hordani, hogy megszokhassa őket.
 Hamarosan már a Fő utczát koptatta, s mosolyogva sétált el az erős fények alatt. Mindenhol nevető gyerekek szaladgáltak, kifáradt, szomorkásan mosolygó szülőkkel mögöttük. A korcsolyapályán több tanulót is észrevett, amint vihorászva próbáltak nem megcsúszni a jégen, vagy éppen egymást kergették.
 Egy csendesebb helyet akart, így a tó mellett döntött. A hideg levegő kellemesen hatott, és ahogy elsétált az édességes standok előtt megállt, és vett magának egy forró vajsört, azt majszolva indult tovább.
 Megközelítve a tavat a kis stégen kötött ki. Halkan elnevette magát, hogy hogy lehetett olyan hülye, hogy még sosem vette észre a kis faépítményt. A végéig sétált a csúszós fán, göcsörtösen markolva a korlátot, majd nekidőlt, s a befagyott tó fölé meredt, italát szürcsölgetve. Gyönyörű.

Ruha

Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. január 3. 12:21
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 31. 11:41 Ugrás a poszthoz

Állia


 Csöndesen nézte a vizet, melyre vékony jégréteg tevődött, a hidegnek köszönhetően. Néha kortyolt egyet vajsöréből, hogy felmelegítse magát, de amúgy sem fázott, inkább csak az íz kedvéért tette. Gondolataiban elkalandozott, azon töprengett, hogy vajon hogy fog telni az idei karácsony. A második karácsonya távol otthonról, de most nem a kastélyban marad, hanem Amirával utazik el családjához. Mosolyogva nézett le a jobb csuklójára, s kicsit megzörgette az ezüst karkötőt, amit barátnőjétől kapott. Minden rendben lesz. Legalábbis azt remélte, így folytonosan ezt mondogatta magának. De mi sülhet el rosszul? Már volt Mira szüleinél, s igazán jól kijött velük. Minden...tökéletes lesz.
 Gondolatmenetét hirtelen lépések zaja szakította meg. Nem fordul hátra, csak figyelmesen fülelt, hallgatta, ahogy az illető egyre közeledik, majd megáll mellette, s nekidől a korlátnak. Továbbra sem nézett rá, csak meredt előre, de mikor a másik lány megköszörülte a torkát, nem bírta tovább. Csodálkozó tekintettel, fölemelt szemöldökkel fordult felé, majd egy vállrántással válaszolt a kérdésére. Pillanatnyilag tényleg elég mindegy, hogy a kiscsaj marad, vagy megy, addig, amíg nem érez rá késztetést, hogy beszélgetésbe elegyedjen Tiffanyvel, merthogy a vöröskének aztán mindenhez volt kedve, csak jópofizáshoz nem.
 Sóhajtva váltott a pozícióján, háttal dőlt neki a korlátnak, így a másik is jobban szemügyre vehette. Kis mosoly bújt meg Tiff szája sarkába, ahogy szegény háztársa fölé tornyosult. Alapból lehetett köztük úgy 15 centi, s így, hogy még magassarkú is volt rajta, egyenesen lefelé kellett nézzen. Végül is ez is egy előny. Amira legalábbis mindenképpen ezt mondaná.
-Hogy hívnak? - hallotta a saját hangját. Nem volt kedve társalogni, de utálta, ha csak úgy álldogál valakivel. Maximum nem fog választ kapni a kérdésére, de ez senkinek sem fogja bántani a lelkét.  
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. január 3. 12:16
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Meghallgatás
Írta: 2014. szeptember 10. 10:39
Ugrás a poszthoz

Ahogy kikászálódott a zuhanyzóból rápillantott a kagyló szélére ledobott karórára, majd egy cifra káromkodással tovább is állt a szoba felé, hogy felkaphasson magára valami ruhát. Ma, mivel lassan kezdődik az új tanév, meghallgatást tartanak a színjátszókörben. Köztudottan a pontosság nem tartozik a vöröske erényei közé, így csak remélni tudta, hogy Inedra ott van már, s hogy ő sem fogja túlságosan megvárakoztatni a lelkes jelentkezőket. Egyszerűen öltözött, fekete nadrág, fehér blúz, sötétzöld kabátka, és illő magassarkú. Ahogy ezzel megvolt, visszahátrált a fürdőbe, megigazította a haját, és kevés sminket kent magára, hadd ne látszódjon olyan nagyon, hogy csupán fél órája esett ki az ágyából.
 Még belepillantott a nagy tükörbe, majd elégedett félmosollyal felszedte lapjait és jegyzeteit az asztalról, és nyugodt léptekkel megindult a próbaterem felé. Örült, hogy új tanév kezdődik, s megint toborozhatnak új tagokat, bár az utóbbi időben nem igazán volt ideje erre koncentrálni, a vizsgák miatt. Rutinprogrammá vált az egész napos tanulás és rohangálás a könyvtár és a szobája között, sőt, néha még Mirához is benézett segítségért, ha valami nem ment úgy, ahogy szerette volna.
 Bár az idő sürgette, úgy döntött kis kerülőt tesz, méghozzá a konyha irányában. Halvány mosollyal elmondta a jelzőt, majd egész barátságosan ráköszöntött az izgő-mozgó házimanókra, felkapott két palacsintát, és már indult is visszafelé.
 Már a folyosó elejéről észrevette a próbaterem tágra nyitott ajtaját, és megszaporázva a lépteit kopogott végig a megmaradt kis távolságon.
-Reggelt! -köszönt egy mosoly kíséretében a jelenlévőknek, majd megindult Inedra felé. Lecsapta dolgait az asztalra, majd komótosan kinyújtózott.
-Bocsánat a késésért -mondta a szőkének, bár elég hangosan, hogy mások is hallják. Neki igazán nem állt szándékában későn jönni, csak kissé nehezen barátkozik a reggelekkel. Még mindig.

Ruha



//Jó lenne, ha a feladatot, amit kaptok a meghallgatáson minnél reálisabban próbálnátok meg kijátszani. Tudjuk, hogy mindenki le tudja írni, ahogy karaktere egy tökéletes és hibátlan bemutatóval mutatkozik be nekünk, de érdekesebb lenne, ha leírnátok pl. a karakter érzéseit, amikor meghallja a feladatot, lehet az félelem, öröm, kétségbeesés, sőt, akár kisebb hibákat is követhetnek el a színpadon, nem jár érte feltétlenül pontlevonás. Csak ügyesen! Smiley//
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2014. szeptember 11. 12:18
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2014. október 12. 19:55 Ugrás a poszthoz

Jared Nightingale


 A szünidőnek lassan vége, a nyár már végleg elmúlt, s egyre több diák bukkan fel a kastély falai között. Még pár nap, s kezdődik is a kviddics idény - amit bár Tiffany nagyon várt, úgy döntött, az első meccsen inkább a lelátóról figyeli a játékot, és nem a levegőből. Van még elég ideje repkedni az ütővel a kezébe, és szívesen megnézné, mit tudnak az új tagok, mivel, ha jól hallotta, lett belőlük pár. Amúgy is, az első meccs a levita ellen játszódik, a csapatnak pedig nem voltak túl kellemes emlékei a legutóbbi, kék házzal vívott mérkőzésről. Kapott is fejmosást otthon, hogy ezt meg hogy képzelte, ha már kviddicsezik, csinálja jól, ha meg nem megy, hagyja ott, pedig igazán voltak olyan meccsek is, amelyeket tiszteletreméltó pontszámmal nyertek. Na nem mintha ezek számítottak volna az apjának.
 Nem ügyködött túl sokat a mai napon, írt pár levelet a rokonságnak, hogy minden rendben, s elkészítette a listákat a színjátszókörhöz, mivel nem rég ért véget a meghallgatás. Csodálkozott is, mikor lepillantott az órára, s észrevette, hogy már vacsoraidő van. Kissé összeszedte magát, felkapott egy cipőt, majd becsapva maga után szobája ajtaját meg is indult a nagyterem felé. Kissé sokan tolongtak fel a lépcsőkön, így, miután sikeresen letarolt pár kisebb diákot, hosszú léptekkel közelítette meg az asztalokat. Megálva az ajtóban szokásához híven felmérte a már ülő diákokat, főleg azon morfondírozva, hogy hová dobja le magát. Korábbi éveiben szívesen ült más házak asztalaihoz, hogy aztán nem túl szép és bíztató történetekkel tömje az ijedt elsősök fejét, akiknek, a vöröskének hála, még jobban elpárolgott az a csöpp önbizalmuk is, mellyel az iskolába érkeztek. Egész jó hobbi.
 
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2014. október 12. 19:56
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2015. február 16. 21:05 Ugrás a poszthoz

Márk

 Kész, slussz-passz, ennyi volt, vége. Ez a tanév is elmúlt. Bármennyire is jól jött most egy vakáció, Tiffany belegondolni sem mert, hogy nyakukon a vizsgaidőszak. Szőrnyű.
 Azért nyilván nem lehetett nem szóvátenni, hogy átvészelt egy újabb évnyi tanórát, így, rövid gondolkodás után, a mindig jó választásnak tűnő kocsmázás mellett döntött. Rögvest a szobája felé vette az irányt, ahol is ledobta magáról egyenruháját és talárját, hogy valami kimenősebb gönccel helyettesítse. Gyorsan magára kapott egy pöttyös miniszoknyát, amihez egy kék felsőt, fekete térdzoknit és egy pár bakkancsot társított. Fürdőbe menet még gyorsan rápillantott az éjjeliszekrényen ketyegő órára – 19:27 – majd továbbsietett a kis tükör elé, hogy elrendezze magát.
 19:43ra már teljesen elkészült. Megnézte még egyszer, hogy nálla van e minden, amire szüksége lehet – pálca, pénz, papírzsebkendő – majd becsapva maga mögött az ajtót, megindult a faluba. Kissé összehúzta kabátját, ahogy kilépett a fagyos levegőbe, de amiután mozgásba helyezte magát, megállapította, hogy csupán kellemesen hűvös van odakint. Nem egyedül indult útnak, még megannyi diák szállingózott lefelé a kastélyból, hisz mindenki ment lazítani egyet.
 Mire leért a főutcára sikerült is eldöntenie, hogy melyik helyet válassza egy kis ivászatra – így a csárda felé igazította lépteit. Gondolataiba süllyedve sétált az alkonyodó utcákon, és az utolsó alkalom emlékképeit próbálta előhalászni, mikor itt járt. Csak néhány dolog rémlett, így, bár morogva, de be kellett vallja magának, hogy régen, túl régen járt errefelé. Bár a jobb később, mint soha alapot vesszük, egyáltalán nincs semmilyen gond.
 Határozottan nyitott be a kintről oly sötétnek s eldugottnak tűnő helyre, halvány mosollyal jelezve háláját a benti melegnek. Legombolta magáról kabátját, majd tekintetével keresett egy kisebb, üresen álló asztalt, amihez letelepedhet. Köszönt egy-két iskolatársának, csúnyán nézett az őt fütyülő barmokra a sarokban, majd rendelt egy sört. Máris jobb.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2015. február 18. 19:39 Ugrás a poszthoz

Márk

 A nyugalmat könnyű megtalálni, a megtartásával van gond. Épp kihozták a lány itókáját, ő meg jóízűen kortyolt bele a keserű italba. Kivállóan esett a hideg pia, úgy érezte, hogy ezzel érvénybe lépett a „Tökéletes este” fogalom. Sulinak vége (arra most inkább nem gondolt, hogy vizsgák is lesznek, méghozzá a nehéz fajtából), kocsmázik, el tud mérülni gondolataiba – mi kell még? A költői kérdésére hamar és váratlanul érkezett válasz, ugyanis alig pár perc múlva valaki elsétált mellette, a következő pillanatban pedig azon kapta magát, hogy az illető az ő asztalához ült le – vagyis inkább dobta le – magát. Lassan emelte fel tekintetét, készülve elküldeni az ismeretlent melegebb égtájakra, mikor tekintete megakadt a vörös hajszálakon, majd találkozott az ismert szempárral és arccal.
-Márk? – ennyit bírt kinyőgni a megdöbbenésről, majd másodperceken keresztül figyelte a srácot, mintha arra akarna rájönni, hogy tényleg hús-vér lény e, vagy csak valamilyen másolata a Levitásnak. Mikor már teljesen meggyőződött, hogy tényleg a Varjassy gyerek ül vele szemben, megengedett magának egy ritkán látott vigyort.
-Te meg hogy kerülsz ide? – kezdte el azonnal a kikérdezést. – Ezer éve nem láttalak, hogy vagy? – és tényleg, csomó ideje nem találkoztak, sőt, szinte egyáltalán nem hallottak egymás felől az elmúlt...évben? Megpróbált annyira lelkesnek tűnni, amennyire csak tudott, mert tényleg örült a fiúnak. Legelőször négy éve találkoztak, a DÖK Napfordulós rendezvényén, amiről Tiff büszkén állíthatta, hogy az ő ötlete volt. A Rellonos emlékezett, hogy majd leátkozta Márk fejét, mivel teljes lelki nyugodsággal rá akart gyújtani a rét közepén, a lány pedig nem akarta, hogy a rendezvényük alatt legyen hiszti. Így belegondolva, 17 éves fejjel félig sem tűnt annyira szőrnyű a dolog, mint annó – de mentségére legyen, évekkel ezelőtt volt! Belegondolva szinte biztos volt benne, hogy tavaly óta nem látta a srácot, de úgy döntött, ezt majd később hozza fel.
 Megváltoztatta testhelyzetét, kissé a társasága felé dőlt, majd félresöpört egy tincset a szeméből, és újra belekortyolt a sörbe, várva, hogy a fiú válaszol-e vagy sem. Bár jobban tenné, hogy megszólalna, ha már csatlakozott hozzá.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2015. február 28. 12:59 Ugrás a poszthoz

Márk

 Halvány mosollyal hallgatja a fiút, néha aprót bólogat, vagy épp csodálkozóan felemeli szemöldökeit, esetleg belekortyol italába.
-Igen, észrevettem, hogy sehol sem tűnt fel a fejed. Mit csináltál te ennyi ideig odahaza? – teszi fel a következő kérdést, miközben ő is apró pillantásokkal feltérképezi a srácot. Jóideje találkoztak, azóta mindketten igen felcseperedtek, megváltoztak és így, végignézve rajtuk, egyáltalán nem hasonlítottak a két elsősre a Napfordulón. A rendezvény után még leveleztek egy ideig, aztán a lány lusta volt visszaírni, egy pillanatban pedig már a harmadikos is szó nélkül eltűnt.
 Elneveti magát a levitás megjegyzésen, hisz a srác tényleg nem az a tipikus kék, sosem látta még tanulni, vagy könyvkupacokkal az ölében a folyosókat róni. Érzi magán a fiú pillantását, de úgy tesz, mintha fel sem tűnt volna neki, helyette inkább ő is jobban megfigyeli a vele szemben ülőt. Ha jól látja, az megmagasodott, szélesebbek lettek a vállai, és arca is kissé keményebb, férfiasabb vonásokba váltott. Haja ugyan olyan tűzővörös, mint azon a napon, amikor megismerkedtek, s nicsak, a jól ismert cigaretták sem maradnak el. Legutoljára majd’ leharapta Márk fejét, mert az a réten akart rágyújtani, ez alkalommal viszont fehér ujjai lassan közelítenek az asztal közepén nyugvó tárca felé, kérdően nézve tulajdonosára, hogy kiszolgálhatja e magát.
-Nem áll szándékomban évet ismételni, ha már elvergődtem idáig. Amúgy meg utánna valószínűleg maradok mestertanoncin, szóval még egy ideig a közelben leszek – válaszol vigyorogva. – Bár ha rajtam múlna, biztos nem vizsgáznék – fújja ki a levegőt lemondóan, mint akire a világ legnehezebb, legszőrnyűbb és legfárasztóbb feladata vár – ami félig-meddig végül is igaz.
 Megigazítja szoknyáját, följebb húzza magán azt a fránya térdzoknit, és, ha sikerült megszereznie Varjassy féltett kincsei közül egy szálat, gyújtó után érdeklődik. Ilyet is ritkán csinál, sosem szokott külön csomagja lenni, de most igazán úgy érezte, jól esne, s ha már társalgópartnerének van...Miért ne?
Lillian T. Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2015. szeptember 25. 20:32 Ugrás a poszthoz

Meccs-meccs-edzőmeccs. Különösen jókedvűen indult el a már mestertanonc vörös a pálya felé. A vizsgái jól sikerültek, a családja jól van, és most, még ha csak egy nagyon kevés ideig is, semmi dolga sincs. Bár pár hétről volt csak szó, úgy tűnt, rengeteg ideje nem ült seprűn, így kicsattanó izgalommal fogadta a hírt, hogy egy edzőmeccsel nyitják az új évet. Picit késve ért le a pályára, a többiek már nagyrészt ott voltak, ő pedig bólíntással, mosollyal köszöntötte őket. Türelmetlenül szorongatta seprűjét egyik kezében, míg másik kacsójával az ütőjével forgatta. Csapattársai ellen játszik, de ez nem jelenti azt, hogy kedvesebben vagy kíméletesebben kell teljesítenie feladatát, és ezzel tökéletesen tisztában volt.
 Már készenlétben állt, seprűjét lába közé kapta, ujjaival meg ütőjén dobolt, várva a kezdősíp hangját. Ahogy az éles hang belehasított a feszült csendbe, teljes erejéből elrugaszkodott, és megpróbált minnél magasabbra repülni, hogy tudja fölmérni az alap állást. Elmosolyodott, ahogy a szél az arcába csapott, a szabadság érzése pedig teljesen elöntötte. Nem mintha sok ideje lett volna örülni magának, meg filozófálni az élet szép pillanatain, hisz azonnal észrevette, hogy két csapattársának is igyekeznek pótolni a vashiányukat, így a hozzá közelebbik felé indult, vagyis Corina fele. Szeme sarkából még megbizonyosodott, hogy Mihael is kapcsolt, és senkinek sem fog csontja törni az első öt percben. Lefelé irányította seprűjét, ráhajolt, és sietve végigpásztázta az embereket, hogy ki merre, kiszemelve áldozatát, mint megkergült ragadozó madár, aki őrült karikákban repked az égen. Gyorsított, majd éles kanyarral behúzott Corina elé, még időben, hogy teljes erejéből hátralendítse ütőjét, majd határozott ütássel a pálya jobb szélén lebegő Flóra felé irányította a vasszörnyeteget. Hátha. Futólag rákaccsintott hajtó csapattársára, majd megindult a pálya közepe fele, hogy onnan figyelje, kinek kell következő alkalommal megmenteni a bőrét.

0
Volt pár súlyos helyesírási hibád, azokra majd ügyelj Wink A csel sikeres volt, a gurkód Flóra felé igyekszik.
Utoljára módosította:Kőrösi Dániel Martin, 2015. szeptember 26. 21:20
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tiffany Elswood összes RPG hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel