31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tiffany Elswood összes RPG hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. május 26. 15:09 Ugrás a poszthoz

Gyereknap, Amira Loveguard

 Vörös folt lobbant fel az egyik folyosón, majd szinte azonnal bekanyarodott a másikra. Aznap Tiff jókedvű volt. Apjától új kviddicskönyvet kapott gyereknap alkalmából, és már korán hajnalba átlapozta az ajándékot. Kint hét ágra sütött a nap, így egy rövid farmert és egy ujjnélküli felsőt rángatott magára a lány mielőtt kirontott volna a klubbhelyiségből. Kint akart lenni a friss levegőn, kicsit élvezze a napsütést, és arról is hallott, hogy állitólag van valami rendezvény a réten. Kirobogott a nagy tölgyfaajtón, és újjongva fedezte fel a kis vidámparkot. Már a legelejéről kiszúrta a park végében magasodó hullámvasútat, és rá sem nézve a többi standra rohanva indult meg a szerelvény felé. Imádta a hullámvasútakat és a vidámparkokat. Régebb mindig azt mondogatta, hogy egy vidámparkba fog költözni, mert akkor egész nap csak ugrálna, repülne, nevetne, forogna és szórakozna. Minden komort hátrahagyva vetette fel legszebb és legőszintébb mosolyát, és megközelítette a sort, türelmetlenül várva, hogy végre ő is beülhessen. Közben végre szentelt arra is egy percet, hogy körül nézzen. Megakadt a szeme az édességsandon, majd a céllövölde is feltűnt neki. Azonnal eldöntötte, hova akar aznap menni, de először legalább 2-3 kör vasútazásra szánja magát.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 1. 22:33 Ugrás a poszthoz

Mágustusa Nyitóbál

 Eljött hát a nagy este is. Tiffany bármennyire is utálta a ruhákat, ma kénytelen volt valami szebbe bújnia, a nyitóbál alkalmából. Amióta csak benyújtotta a jelentkezési lapot Amirának hihetetlenül magabiztosnak mutatta magát - pedig távolról sem volt az. Csekély reményeket fűzött hozzá, hogy bejusson, talán mert ha tetszett neki ha nem gyengébnek érezte magát, mint a felsőbb évesek. Főleg fizikailag érezte magát lúzerebnek, hisz sosem volt valami sportos figura. Próbálta kirázni a fejéből az ilyen gondolatokat. Mosolyt öltött magában, még egyszer belenézett a tükörbe, és megindult a nagyterem felé. Vörös haja elegáns hullámos fürtökbe omlott fehér bőrére, s ajkai szinte izzottak. Szemét kihúzta fekete szemceruzával, és egy egyszerű, fekete ruhát választott, mely egyenesen vonta be a lány testét, a földet súrolva. Felerőszakolt magára egy fekete, nem túl magas tűsarkút, hogy ne hogy sokkal magasabbnak tűnjön, mert így is eléggé kitűnt a tömegből. Besétált a díszekkel teli terembe, és egy pillanatra elámult a fények láttán. Lassan sétált a terem közepébe, még nem ült le, csak nézelődött körbe, hátha lát valaki ismerőst. Teljesen kiment a fejéből, hogy talán párt is kéne keresnie magának, úgy hogy egyedül jött, reménykedve, hogy csak tud majd társulni valaki társaságához.

RUHA
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 11. 19:04
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 2. 00:34 Ugrás a poszthoz

Nyitóbál

 A vöröske még mindig a terem közepén lábatlankodik, s mikor az igazgató megszólal letelepedik a leg közelebb álló szabad székre. Türelmetlenük matat az ujjaival az ölében, és alig tud egy helyben ülni. Egyre csak nyújtózkodik, hogy jobban lásson, mintha ettől gyorsabban is telne az idő. Mikor kihírdetik az első bajnokot, már talpra ugrik, úgy figyel. Mikor meghallja a nevét először elsápad, majd hangosat sikolt. Ujjongva rohan fel a színpadra miután mind a 16 versenyző nevét felsorolták, s büszkén vigyorogva sorakozik Amira elé.
 Rég nem volt ilyen boldog, és igazából alig tudta magába tartani az ugrálást. Szinte repülve megy vissza helyére, és próbálja eltűntetni -sikeretlenül- széles vigyorát. Mikor meghallja, hogy Mira most beszélni fog, kicsit csüggetten nyugszik le. Körbe néz a terembe, és megállapítja, hogy elég sok versenyző Rellonos. A Levitások asztalánál van egy kicsit nagyobb hangzavar, mint a saját házánál, mivel onnan hat embernek is sikerült bejutnia. Beletúr a hajába, keresztbe teszi a lábát, és próbálja az összes figyelmét a DÖK elnökre összpontosítani. Sokkal türelmetlenebb, és egyik lábával ritmusosan veri a padlót, karba teszi a kezét, és Mirát bámulja, de teljesen nincs ott. Az jár az fejébe, hogy most, hogy sikerült bejutnia, még is mi lesz. Rengeteget kell majd készülnie -ő pedig sokkal inkább a lustaságáról mint a tanulsági termékenységéről volt híres. Egyre csak azon jár az esze, hogy vajon milyen a tudása a többiekhez képes, és vajon elég jó e ahhoz, hogy bajnok legyen belőle.
 Neki hosszú időnek tűnik, Mira viszont elég hamar befejezi a beszédét. A vöröske türelmetlenül fel áll, s a termen keresztül sétál, Amira után nézelődve. Azonnal beszélni akart vele-úgy érezte csak így tudná levezetni feszültségét.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 2. 00:36
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 2. 15:52 Ugrás a poszthoz

Akimoto Hisashi

 Alig kezdődött el a bál, de a vöröske úgy érezte, menten megfullad annyi ember közt, így sietve kitrappolt a nagyteremből, az előcsarnokba érkezve. Fájt már a lába, mert csomót kereste Amirát, persze sikertelenül, és az arca is alaposan kipirosodott a melegtől. Tétovázva állt meg a lépcsők tetején, majd kicsit lejebb ment, és levetette magát az egyik márvány lépcsőfoknak. Nem érezte túl jól magát, talán a tömegtől. Nekidöntötte arcát a hideg korlátnak, és levette magassarkúját, mivel eléggé erősen feltörte a lábát. Utálta, sőt, gyűlölte az ilyen szerencsétlen "női" cipőket, és a ruháját is legszívesebben azonnal le tépte volna magáról, hisz alig tudott benne levegőt venni. Valahogy még az sem jutott el a tudatáig, hogy tényleg résztvevő lesz a mágustusán. Próbálta bíztatni magát, hogy talán még sem fog kiesni a leges leg elsőnek, hisz parányi tudással azért ő is rendelkezik. Izgult, de még nem fogta fel teljesen a helyzetet. Csak Mirát akarta megtalálni, több okból is. Először is kíváncsi volt a nagyobb lány véleményére a versenyről, el akart beszélgetni vele, hogy mi hogy lesz, és szinte azonnal eldöntötte, hogy meg szeretné kérni, hogy a mentora legyen. Abban reménykedett, hogy senki sem csapott még le rá előtte, mert ha még is, fogalma sem volt, kihez szegődhetne.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 2. 17:17 Ugrás a poszthoz

Akimoto Hisashi

 Gondolatai összevisszaságából egy hang rántotta vissza a valóságba. Felemelte fejét, és az előtte álló fiúra nézett. Kifésült egy kósza tincset az arcából, és végig mérte a srácot. Elsősnek nézte, nagyjából egykorúnak tűnt.
-Nem, a bál nagyon jó. -mondta az igazat, de meg sem próbált jó kedvet mímelni. Rég nem érezte magát ilyen pocsékul, és most aztán ígazán nem volt kedve műmosolyt festeni a fáradt arcára.
-Te hogyhogy nem vagy bent? -tesztte fel a kérdést egyáltalán nem azzal a szándékkal, hogy csevegésbe kezdjen, hanem csak mert a csend zavaró kezdett lenni. Háttérben  kiszűrődtek a bál fényei is hangjai, a zene, a beszélgetés foszlányok, a nevetések. Kicsit kinyújtózott, ujjaival hátra fésülte a haját, és kicsit rendbe hozta magát, hogy még se nézzen ki annyira szörnyen. El tudta képzelni, hogy valószínűleg nem fest valami jó színbe, így vett pár mély levegőt, remélve, hogy attól talán kicsit jobban lesz. Nem lett volna alkalmas, hogy a bál napján megtöltse az előcsarnokot gyomra félig megemésztett tartalmával. Kiegyenesítette hátát, és továbbra is kifejezéstelen arcal, de mostmár az ismeretlen szemébe nézett.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 4. 20:40 Ugrás a poszthoz

Hisashi

 Csöndben hallgatja a fiút, egyszer-kétszer rábólint a mondandójára.
-Á, szóval új vagy -válaszolja egy halvány mosollyal az ajkán- Én Tiffany Elswood vagyok, elsős, mint te, és rellonos. -mutatkozik be a szokásosnál bőbeszádűbben.
-Amúgy a bál csak minimálisan puccos -von vállat- igazából minden egész jól megy, én valószínűleg csak az izgalomtól lettem rosszul -említi meg a zavaró érzést a gyomrában. Lassacskán, ahogy beszél egyre múlik a fájdalom, és annak ellenére, hogy még mindig sápadt, már sokkal jobban érzi magát. Nem gondolta volna, hogy ennyire izgulna a tusa miatt, és nem tudta megállapítani, hogy ijedség, örök, vagy mindkettő vegyült abba az érzésbe ami hatalmába kerítette. Kifésülte a kósza tincseket az arcából, és már is sokkal barátságosabban tekintett a fiúra. Úgy döntött, annak ünneplésére, hogy bejutott a versenyzők közé, ma megpróbál minnél kedvesebb lenni mindenkivel. Pillanatnyilag lemondott Mira megkereséséről, hisz ráér későbre is, csak nem fogja mindenki a feketeséget felkérni mentornak. Kinyújtja lábait a lépcsőn, lábjefe kibukkanva a ruhája alól, és leteszi a talpait a hideg márványkőre. Hűsítő hatást kelt ki az érintés, ő meg lassan ki be hajlítja a lábfejét, annak érdekében, hogy elmuljon a magassarkú okozta fájdalom.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 4. 20:40
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 23. 06:51 Ugrás a poszthoz

Színjátszósok - Megismerkedő Próba

Június 5., Szerda, 17:44


Az izgatottság nem kifejezés arra, ahogy Tiffany átvészelte azon a napon a már eltelt órákat. Színire akart menni. A baj már csak az volt, hogy még órák voltak a kezdésig. Már reggel beállítottak Domival és Vaníliával Mauricehoz, és engedélyt kértek a délutáni kiruccanáshoz, amire mosolygós bólintást kaptak. Így is hamarabb indultak el, csak miután már betrappoltak a terembe jöttek rá, hogy még legalább 15 percet kellett várjanak a többiekre. Sebaj. A vöröske leült a színpad szélére, úgy fixírozva az ajtót, és várva az esetleges érkezőkre. Büszke volt magára, hogy színjátszósok vezetője lett, ugyanakkor ismeretlen érzés furakodott bele - talán félelem? Maga sem tudta pontosan leleplezni. Nem öltözött ki, sőt, szinte hanyagnak lehetett nevezni a ruháit. Egy egyszerű, fekete nadrágot, és bő pólót vett fel, azokat, amiket a Tusások lakrészében szinte házi ruhának használt. Haját a reggel mosta meg, így még jobban sétált, mint általában. Feláldozóan egy kis sminket is kent az arcára, pedig egyáltalán nem volt szokása. Ma mintha még is késztetést érzett volna, hogy megmaradjon az embereknek.
 Vegyes érzelmekkel fogadta a hírt, hogy két segítőt kell választania. Részben nem akarta, hogy valaki belekavarjon a munkájába, meggyőződése volt, hogy egyedül is sikerülne neki minden. Más részt viszont, még ha nagyon mélyen is, de örült, hogy nem rá hárul minden felelősség. Mikor megtudta, hogy Eric is társul a kis klubhoz, azonnal hozzá fordult segítségért, így az egyik jobb keze már meg is volt. A második segítőt Amira segítségével választotta ki, mivel a feketeségnek sikerült megszereznie a régi színisek listáját, és együtt kutakodták át, míg végül Gál Boti mellett döntöttek. Ami vicces volt az az, hogy Tiff még életében nem hallott a fiúról, ezért csak küldött neki egy baglyot, amiben értesítette, hogy a színibe helyettes lett Eric M. Chabottal együtt.
 A lány egyre türelmetlenebbül dobolt ujjaival a pódiumon, s egyre csak az ajtót bámulva várta az új érkezőket.


Ruha

/Szeretném, ha egy szálba fűznénk a próbákat! Köszi! Cheesy/
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. június 27. 23:02
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 23. 17:03 Ugrás a poszthoz

Színjátszósok - Megismerkedő Próba


 Mikor az első lány besétált a terembe Tiff erőt vett magán, s egy, a tőle telhető leg barátságosabb mosollyal ajándékozta meg. Örült neki, hogy ismerik egymást Vanival, így legalább nem lesz mindenki mindenkinek ismeretlen.
-Körülbelül tizenöten kéne legyünk -válaszolta a vágott szemű kiscsajnak. A színpad szélén maradt, a lábát lógatva, és továbbra is az ajtóval nézve farkasszemet.
 Hamarosan egy srác trappolt be a terembe, kávéillatot árasztva maga körül. Amint kiderült, hogy ő Boti, a vöröske azonnal lábra ugrott, és odasétált, majd mosolyogva kezetfogott vele.
-Tiffany Elswood, de gondolom ezt már tudod -nevetett rá- Hálásan köszönöm, hogy elfogadtad a helyettesi pozíciót. -vigyorgott rá.
-Azon kívűl, hogy kicsit közveszélyes a berendezés minden okés -magyarázta- habár szerintem ki akarnak minket nyírni még a feladatok előtt -vonta meg a vállát, majd visszaült addigi helyére, hisz onnan tökéletesen belátta az egész termet, és az ajtót is fel tudja vázolni maga előtt.
Nincs órája, de érdekli az idő, mert tudni akarja, hogy miért nem jönnek már. Reménykedik, hogy tényleg mindenki eljön, mert örülne, ha első próbán jelen lenne az egész társaság.
-A fél társaság Levitás, ugye? -kérdezte az addig megérkezettektől, hisz látja, hogy jól megvannak, és tudja, hogy egy házba vannak.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 23. 17:48
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 23. 20:33 Ugrás a poszthoz

Sheilah, Charles


 A vöröske örült, hogy újra kijöhetett a lakrészükből. Nem volt semmi baja, de azért még is csak jobb a friss levegőn, mint összezárva 16 emberrel. Kint kánikula volt, így egy egyszerű feket toppot és rövidnadrágot vett, majd kibontott hajába tűzött egy masnit. Nem rajongott kimondottan az ilyen hajba bügyükért, de ezt nemrég kapta, és egészen elnyerte e tetszését.
 Nyugodtan sétálgatott a kastély falai közt, nem igazán figyelve, hogy hova jut. Hamarosan friss, nyári szellő csapta meg, és vízcsobogás hangját vélte hallani. Azonnal arra vette az irányt, és megállapította, hogy valószínűleg annál a valamilyen Lélek Udvarnál kötött ki. Hallott már rólla, de még sosem volt errefelé. Ahogy megindult a forró napon, a piha füvön keresztül hirtelen valami mászkálni kezdett a lábán. Tiff azonnal megállt, és jéghideg tekintettel nézett le a földre, mintha ölni tudna csak egy csúnya pillantással. Egy hatalmas gyík-szerűséget vélt felfedezni. Felemelt szemöldökkel a farkától fogva a magasba emelte a hidegvérűt, majd ugyan olyan sértődött tekintettel körbe pásztázta a területet, hátha talál valakit vagy valamit, akire ráfoghatja, hogy a tulajdonosa az állatnak. Gyorsan csípte el a nyugodt lányt a kútnál, és nagy, dübörgő léptekkel indul meg felé, majd megállt előtte.
-Ez...khm... a tied? -kérdezte amolyan gyilkos mézédes mosollyal. Nem zavartatta magát, hogy egy 30 centis gyík van a kezében, hisz sosem írtózott a hidegvérűektől, sőt, ijesztő kötődést lehetett felfedezni közte és a csúszómászók közt. De azért lehetőleg senki se mászkáltassa az állatkáját közterületen. Ha rálépett volna szegény párára, na az lett volna vicces. Így még a lány meghálálhatná Tiffnek, hogy megtalálta még mielőtt valaki kilapítja.

Ruci
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. június 23. 20:34
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 23. 21:49 Ugrás a poszthoz

Sheilah, Charles, Gyík és Robi


-Legfeljebb én bántom őt...-adja át a kapálózó állatot. Ahogy hangokat hall a háta mögül tesz egy 180 fokos fordulatot, hogy szembe találja magát a beszélőkkel. Nem veszi figyelembe a festett vörös bemutatkozni vágyó felhívását, inkább felemelt szemöldökkel az érkező fiúra, és színes papagájára tekint.
-Gratulálok. Nekem is sikerült már. Nem nagy szám. -vonja meg a vállát a fiú bejelentésén, miszerint elveszlődött. Azon gondolkodik, hogy talán a fura állatok tulajdonosainak találkájára csöppent be, vagy talán ezek azon vannak, hogy állatkertté alakítsák a kertet.
-Na mindegy -fújja ki a levegőt- Máskor vigyázz rá, mert még valaki kilapítja, és szerintem nem leszel tőle túl boldog. -néz végig a lányon. Nem figyelt oda, így nem igazán emlékszik a nevére, de nem zavarja, hogy amolyan ismeretlenekkel van körülvéve, hisz több, mint valószínű, hogy úgy sem találkoznak soha többet, akkor meg minek töltse a memóriáját lényegtelen információkkal?
-Ha arra kimész, majd jobbra, megint jobbra, majd balra, az előcsarnokba jutsz -ad gyors magyarázat félét a tétova szőke fiúnak, és beszélő madarának, majd csatját megigazítva hajába megindul. Nem tudja, hogy hova akar menni, de itt elkezdett unatkozni. Csak valami igazán izgalmas tudná felkelteni a vöröske figyelmét, s meggyőzni őt, hogy még is maradjon még egy ideig.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 24. 08:46 Ugrás a poszthoz

Sheilah, Charles


Már éppen fordulna be az épület hűvös falai közé, mikor ricsaj csapja meg a fülét, majd egy segédkiáltás, neki címezve. Lassan fordul meg, de ahogy szeme elé tárul a látvány nagyba elröhögi magát. A két diák és állataik kiselőadása mérhetetlenül jól hatott a lánynak -összegörnyedve próbált levegőhöz jutni, de ez mint kiderült nem túl könnyű nevetés közben. Mire sikerül valahogy kiegyenesednie, szétszedték már a gyíkot és a papagájt. Egy félmosollyal sétál vissza hozzájuk, és megsimogatja a madár fejét.
-Vicces a papagájod -közli a fiúval, habár inkább a tollasnak címezve. Ha prefektus lenne, akkor most mindenképpen az lenne az első dolga, hogy elküldené a festett vöröst a gyengélkedőre, de mivel ő nagyon jól meg van egyszerű diák ként esze ágában sem áll segítséget nyújtani.
-Hmm...Alma -csillan fel a szeme, és mikor a kiscsaj előszedi az almáját, és felkínálja eledelnek, Tiff azonnal kikapja a kezéből, és jóízűen beleharap.
-Rég nem ettem almát -jelenti ki, és tovább falatozik a gyümölcsből. Közben megunja az áldogálást, és ő is leül a kút szélére, habár tisztes távolságba a másik kettőtől. Talán sikerült elijesztenie őket. Másra sem vágyott, mint kicsit sütkérezni a napon, és egyedül, csendbe egész kellemes lett volna. De úgy tűnt, hogy az állatbarát gyerekek ezt nagyon nem akarták, hogy megvalósuljon.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 25. 18:26 Ugrás a poszthoz

Eric

Június 8.


 Tiff pillanatnyilag nagyon szerette Maurice-t. A héten már harmadszorra kért kimenőt, a férfi meg sóhajtozva ugyan, de a kezébe nyomta a zsupszkulcsot. Biztos észrevette a lány izgatottságát. A minap kapott egy levelet Erictől, hogy találkozzanak a tónál. Csodálta, hogy a fiú ennyire figyelmes, és örült, hogy kiszabadulhatott a tusások közös zárkájából. Persze szeretett ott lenni, így egy hét után már meg is szokta nagyjából, de azért még mindig jobb volt kint a szabadban, vagy legalább a kastély falai közt. Ma reggel szokatlanul rosszul vette a zsupszkulcs akadályt, míg máskor semmi baja nem volt, ma majdnem telehányta az előcsarnokot, de szerencsére csak majdnem. Végül csak kicsit falfehér lett, majd pár percig kapaszkodott a korlátban, s mire elindult, már nagyjából visszakapta a színét. Ahogy kilépett a nagy faajtón, meleg, szinte tikkadt levegő csapta meg. A vöröske ezt sokkal kellemesebbnek találta, mint az elmúlt heti légkört, így vidáman indult meg. Tudatosult benne, hogy késésben van, de nem nagyon sietett, hisz tudta, hogy Eric is a késős típus, így legrosszabb esetben egyszerre érnek oda. Egy fekete rövidnadrágot húzott magára, hozzá fekete-fehér csíkos ujjatlan toppot, és egy masnit tűzött a hajába. Újabban mindig hord magával egy-egy masnit feltűzve a loboncára, de maga sem tudja, miért. Mikor megérkezett körbenézett, és meglepetten vette észre, hogy a fiú magas alakja sehol sem tornyosodik ki, majd hamarosan megpillantotta a füvön. Egy félmosoly kíséretében sétált oda hozzá, majd levette az arcáról a kalapját. Szélesen elvigyorodott mikor észrevette, hogy alszik, majd kicsit közelebb hajolt a füléhez, és félhangosan belesuttogta, hogy: Bú! Talán kicsit gyerekes cselekedet volt, de hát mi mást lehetne elvárni tőle?

Ruha
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. június 26. 01:05
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 26. 15:23 Ugrás a poszthoz

Eric


 Nevetve helyezkedik el törökülésbe a füvön mikor a fiú felébred. Csupán egy hanyag válrántással válaszol a fenyegetésre, inkább csak vigyorog. Eric kicsit zaklatottnak tűnik, talán túl erősen megijesztette, vagy csak álmodt valamit. Végül is mindegy. Mint általában most is azonnal elkezdi tépkedni a fűszálakat, talán megszokásból. Ha a földön ül és fű-közelben van, olyankor mindig elszórakozik ezzel. Kicsit hunyorítva hallgatja a srác kérdéseit, hisz neki nincs napcsemüvege, így a sugarak könnyen belevilágítanak a szemébe.
-Egész jó. Kicsit sokan vagyunk, meg kicsit kicsi a hely, de kellemes. A hálóterem tele van függőágyakkal meg matracokkal -magyarázza lelkesen- A főétkezésekre lemegyünk a nagyterembe, de a lakrészünkbe van egy szuper nasis szekrény, minden van benne, és soha, de soha nem fogy ki. -mondja, majd elmosolyodik arra gondolva, hogy Ericnek mennyire tetszhet egy kifogyhatatlan kajabázis.
-Párossával gyakorolunk, és pedig Domival vagyok egy párban, nem tudom, ismered e -pörög tovább a nyelve- és ugyanott laknak a volt tusások is, tudod, a három vendég, habár úgy hallottam, hogy az alvóhelyük sokkal luxusosabb mint a miénk. De nagyon kedvesek, sokszor találkoztunk már velük, mert van egy nagy tásalgó szerű terem. És van egy hatalmas fürdőszobánk, egy hatalmas káddal. -fejezi be egy szuszra a mondandóját. Eddig még maga sem jött rá, hogy ennyire tetszik neki az új hely.
-Na és te? -érdeklődik mosolyogva, és kifésül egy vörös tincset a szeméből, hogy lássa is beszélgetőtársát. Időközben felrakja a saját fejére a fiú kalapját, ugyanis nem áll szándékában egyhamar visszaszolgáltatni.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 2. 13:51 Ugrás a poszthoz

Boti
Színi után


 Kicsit dühösen búcsúzott el a többiektől, és szándéka szerint a konyha felé akart indulni. Hamarosan vissza kellett térnie a tusások lakrészében, de még kedve volt sétálni egy kicsit, már csak az volt a gond, hogy ragadós festékfolttal a hátadon igen nehéz feladatnak bizonyult a jókedv. Jó volt a próba, sokan voltak, majd Samu meglátogatta őket, és csodás ajándékokat osztogatott - festékkel teli lufikat. Tiffanyt egy piros temperát tartalmazó balon találta el, és megtöltötte az egész hátát, és a hajának  is a végét. Elgondolkodott rajta, hogy ki fogja próbálni a kopogószellemen, hogy holtan meg lehet e halni még egyszer. Utálta, ha piszkos lesz, és ami most elborította számára igen is piszok volt. Mérgében eltrappolt a lépcső mellett, ahol be kellett volna térjen, és végül egy emelettel fentebb kötött ki. Itt még nem igazán járkált, így vidáman megindult a folyosón. Az egész szint csendbe borult, csak a szuszogása, és a járása hallatszott. Hirtelen csapta meg a fülét egy nagyon halk sercegés, majd egyre halkuló léptek zaja. Hamarosan egy nyitott ajtóra lett figyelmes, bentről fény ömlött ki a folyosóra, és pár méterre a bejárattól már érezni lehetett a kellemetlen szagot. A vöröske elfintorodott, de azért bekukucskált az ajtón, és meglepetten vette észre színis segédjét, Botit.
-Ó, szia! -köszönt neki egy félmosollyal, és bennem merészkedett a szertárba. Itt még sosem volt, így ámulva nézett körbe a sok poros üvegecskén és tartályon.
-Teee....mit csinálsz itt? - kérdezte összevont szemöldökkel. Nem értette, miért is időzne valaki egy ilyen helyen, hisz a szag egyszerűen elviselhetetlen volt, a levegő pedig nehézkés a sok mocsoktól.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. július 15. 14:32
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 5. 19:06 Ugrás a poszthoz

Eric


Nevetve hallgatja a fiút, és jól szórakozik csodás ötletein.
-Kihozni sajnos nem tudom, majd megpróbállak becsempészni, mit szólsz hozzá? -vigyorog rá- Igen, ő Domi. Párbajozunk, meg építő gyakorlatok. És nem, mármint van egy hatalmas, bazi nagy, óriási, hatalmas kád, ami inkább egy medencére hasonlít, és sok-sok tusolófülke. -magyarázza nagyokat gesztikulálva. Elakad a szava, amikor hirtelen éles szúrást érez a hátában, a bal lapockájánál. Mintha valami megcsípte vagy megvágta volna. Az enyhe fájdalom lassan bizsergéssé alakul, és melegség járja át az egész testét. Az ébreszti kicsit fel, hogy minden elsötétedik, és meghallja Eric nevető hangját. Kicsit kínosan heherészve kiemeli a kalapot a szeméből, de elhallgat, ahogy a barna szempárba néz. Először érzi azt, hogy gyomrában pillangók vannak, a bizsergés pedig mintha az arcába gyűlne, és hamarosan elpirul, az egész arca vörös lesz, szinte beleolvad a lány hajába. Még sosem érzett így, és nem is igazán tudja kezelni.
-Egy nagyon kedves barátomtól...-jegyzi meg egy lágy mosoly kíséretében, s habár a pillangó hatás nem múlik, arca kezdi visszanyerni kezdetleges sápadt színét. Elnyúlik a földön a srác mellett, egész közel hozzá, úgy, hogy karjaik összeérjenek.
-Nézd, milyen szépek a felhők...-mondja egy mámoros félvigyor kíséretében, majd az égre mutat. Eric kalapját a hasára teszi, úgy vigyorog hülyén az égre.
Nem, Tiff tényleg nem csinálna sosem ilyet. Nem mosolyogna, mint valaki, aki éppen beszívott, és nem nyúlna el, hogy cuki felhőket bámuljon a hősszerelmese kíséretében. Ha külső szemlélő lett volna, most valószínűleg felgyújtotta volna vicc gyanánt a párocskához legközelebb álló bokrot, vagy éppen fintorgott volna a nyálas megnyilvánuláson. Már csak az a bökkenő, hogy ez itt nem teljesen Tiffany.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. július 13. 19:25
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 6. 11:26 Ugrás a poszthoz

Boti
Színi után


Lassan sétált egyre beljebb, hogy megszokja az erős bűzt, habár még mindig fintorogva ácsorgott. A gyér fényben ő is vizslatni kezdte a szertár tartalmát, ahogy Boti ottléte okát vázolta fel.
-Nem hinném, hogy valaki is ide rejtene el akármit...-jegyzi meg kicsit mogorván, habár nem állt szándékában durcizni, egyszerűen csak zavarta a hatalmas festékfolt a hátán. Hamarosan a fiú is megjegyzést tett róla, de nem sértőt, inkább csak megfigyelőt, és még fel is ajánlotta, hogy következő alkalommal vigyenek védőeszközöket.
-Szerintem őt még az ernyők sem állítanák meg -csóválja meg a fejét.- Szegény Samu, biztos elég unalmas lehet az élete, ha ennél nem akad jobb dolga. -vonja meg a vállát kicsit ellenszenvesen. Pillanatnyilag nagyon nem szereti a kopogószellemet, és azt sajnálja a legjobban, hogy a tettes, aki tönkretette a próbájukat, már halott.
Közben odaaraszol az asztalhoz, és felemeli a fakanalat, majd miután végigmérte, a fiúra emelte tekintetét.
-Fúú, ezt itt találtad? -kérdi tettetett izgalommal, majd elereszt egy félmosolyt, és visszateszi az asztalra.
-De hogy itt mennyi szemét van...-jegyzi meg, ahogy elkezd járkálni, vagyis inkább kicsiket lépkedni a sok lim-lom közt. Ahogy belépett rájött, hogy ezt a helyet még biztos nem takarították ki, vagy ha megteszik, semmi képpen sem egy sűrűn folytatott tevékenység. Ahogy araszol át a szeméten, néha néha felemel egy-egy pergament, vagy törött bájitalkelléket, és az asztalra teszi őket, Boti kanala mellé.
-Szerencséd volt. -szólal meg kis idő múlva a Samu által előkészített merényletre célozva, mivel a fiú azok közé tartozott, akik szárazon és festékmentesen vészelték át a kis támadást.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. július 15. 14:34
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 6. 11:40 Ugrás a poszthoz

Sheilah


Nagyjából akkor hoppanált be a csoport az előcsarnokba, amikor a diákok is elkezdtek szívárogni befele a nagyterembe. Az ebéd közös volt, sok bajnok számára ez volt a legjobb része a napnak, hisz találkozhattak barátaikkal, akiktől az utóbbi időben elvoltak zárva. Tiffanynek nem számított semmit, sőt, ő szívesebben kajált volna a lakrészben, hisz ott csak 17 zsibongó ember van, de több száz. Ahogy beléptek a hatalmas helyiségbe, azonnal megcsapta a fülét a jól ismert zsibongó alapzaj, és gyorsan elvállt a kis csoporttól, ami lassanként mállot szét, ahogy mindenki megindult a baráti társasága felé. A vöröske arra ébredt, hogy már nem igazán van hely, így megindult az egyik asztal felé, ahol csupán egy másik lány üldögélt. Nem állt szándékában beszélgetni az illetővel, de nem volt több szabad hely, így kénytelen volt oda helyezkedni. Egyetlen pillantással sem méltatta a társát, nem is akarta tudni, hogy kivel ül egy asztalnál, inkább csak pásztázta oda-vissza a tanárokat, majd a zajongó diákokat, hátha felfedez valakit, akivel érdemes pár szót váltani. Nem kellett sokat várni, mire megjelent a rengeteg étel, és a beszélgetések zajaihoz hamarosan társult az evőeszközök zörgése is. Tiff, mint mindig, most sem volt igazán éhes, de azért a tányérjába pakolt pár szál sültkrumplit, és néha néha bekapott egyet, ahogy előre bámult, és azon gondolkodott, hogy vajon milyen megpróbáltatásokon fognak keresztül menni a Tusások. Végül is mindegy, csak ne haljon meg. Gyorsan befejezte gyér ebédjét, és az édességre vetette magát, azt sosem tagadta meg a gyomra. Aznap csoki és vanília puding volt desszertre, a lány pedig mindkettőből egy igen terjedelmes adagot rakott magának. Lassan kezdte kanalazni, közben pedig újra a diákokat kezdte nézni, ahogy nagyban nevetgélnek és beszélgetnek. Az első gondolata az volt, hogy milyen gondtalanok. Mint a rossz mugli reklámokba, amikor minden rózsaszín és hibátlan. Rosszalóan csóválta meg a fejét, és inkább a nyalánkságára koncentrált.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 6. 11:51 Ugrás a poszthoz

Amira


Attól a pillanattól, hogy a tenyerén érezte a kulcs hűvösségét, szinte megállás nélkül rohant az iskoláig. Nem figyelt a másik három lányra, akik ugyancsak megkaparintották a zárnyitókat, csak sietett, hogy kijusson az erdőből, vissza az iskola hűvös falai közé, be, a zsibongó nagyteremnek. Még sosem örült ennyire a nagy zajnak, és a sok embernek. Szinte berobbant a terembe, úgy rohant Mira felé, és azonnal a nyakába ugrott.
-Sikerült! -mondta remegő hangon, és széles vigyorral engedte el a feketeséget. -Látod? - mutatta felé a kulcsot- Sikerült!
Nagyon rég nem volt ilyen boldog, és most előszőr tapasztalt olyat, hogy nem tudta abbahagyni a széles mosolygást. Csak most tudatosult benne igazán, hogy megcsinálta. Sikerült, megkaparintotta a kulcsot. Még él, és átjutott az első fordulón. Azt is csak most kezdte felfogni, hogy mindene csíp, és fáj, ugyanis tele volt kisebb-nagyobb karcolásokkal, vágásokkal, amik beborították csupasz karjait, lábait és még az arcát és nyakát is. De most ez is, és szakadt ruhái is kevésbé érdekelték. Mámorosan állt mentora mellett, hülye, letörölhetetlen vigyorral az arcán, hamarosan viszont inkább ledobta magát az egyik székre, hogy kicsit kipihenje magát. Örült, persze, hogy örült, de a fáratság is csak most kezdte utolérni. Amíg az erdőben volt, az adrenalin elűzött mindent, most viszont alig bírt lábon állni, azért is döntött úgy, hogy inkább magától leül, mint hogy pár perc múlva összeroggyon mindenki szeme láttára.
Elkezdett körba nézni a nagyterembe, és hamarosan felfedezte többi kilenc kijutott társát. Mindegyikükön látszott a hatalmas megkönnyebbülés és öröm, hogy átmentek az első próbán. Lassan a vöröske is a képernyőre emelte e tekintetét, hogy úgy figyelje a verseny további részét, habár onnantól kezdve, hogy neki megjelent a kulcs, nem igazán érdekelték a további események.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. július 6. 11:52
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 29. 21:02 Ugrás a poszthoz

Márk


 Tiff hihetetlenül örült. Talán még sosem volt annyira jókedvű és vidám, mint ezen az estén. Lépten-nyomon elöntötte a büszkeség mikor meglátta terve egy-egy megvalósított részletét, vagy mikor valaki leállította, hogy megdicsérje a rendezvényt. A számára hihetetlenül vidám mosolyt most nem bírta levakarni az arcáról, egyfolytában mosolyra húzódott a szája. Nem tudta még eldönteni, hogy sikítson, vagy sírjon az örömtől. A lány már órák óta sétált a felállított sátrak között, ellenőrizgetve, hogy minden rendjén van e. Már négy óra fele elkezdtek szállingózni a diákok, és mostanra úgy tűnt, hogy az egész iskola kiözönlött a rétre. A diákok nagy részét a vöröske a színpad előtt vélte felfedezni, ahogy őrülten riszáltak és ugráltak a pörgős zenére. Korábban, mikor a mozi résznél járt ott is látott elég sok összegyűlt párocskát. Még korán volt, de azért pár embert észrevett, ahogy meghúzzák magukat a kényelmes sátrakban.
 A késő esti levegő meleg volt, néha megtoldva egy-egy szélfuvallattal, így egész kellemessé varázsolva a légkört. Tiffany még nem igazán fordított időt magára, inkább egyre csak az emberek reakcióit leste, és egyre elégedettebb lett. Hamarosan viszont belátta, hogy megszomjazott, és érdemes lenne legördíteni egy pohár limonádét -a korai órára való tekintettel. Tudta, hogy nem a leghelyesebb dolog amit csinál, de beállt a sor elejére, hisz annyit már csak megérdemel, hogy kapjon egy hűvös limonádét. Hátulról tolakodás indult, és nem sok időbe telt, míg szinte az egész sor elesett. A vöröske majdnem átbukott az asztalon, de még sikerült lábon maradnia. Éppen meg akart fordulni, hogy ráripakodjon a sok értelmes nagydiákra, mikor valaki megszólította. Meglepetten nézett a mellette álló, ugyan csak lángszínű hajú fiúra. Kicsit váratlanul érte a szívélyes meghívás, de sikerült megeresztenie egy ideges félmosolyt.
-Öhm...Köszi szépen, jól jönne. Egy limonádét kérnék. -szólt félig a fiúhoz, félig pedig a pultoshoz. Megigazította a fekete masnit vörös hajában, és reflexszerűen, szinte ellenőrzésképpen végig nézett magán, hogy minden rendben van e. Az esti fényben, sötét ruhákban kezdett egy szellemre hasonlítani világos bőre miatt, de a haja legalább színt adott a megjelenésének. Aznap mosta meg loboncát, így most kibontva, puha hullámokban omlott végig a vállán.
-Amúgy tényleg nem kellett volna -mondja köszönésképpen diáktársának miután kézbeveszi a jeges hűsítőt.
-Tiffany Elswood -nyújtotta ki a kezét. Amióta itt van talán ez volt a legelső alkalom, hogy önszántából és elsőként mutatkozott be valakinek, de ma este semmi sem tudta lerombolni jókedvét.

Ruha
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. július 29. 21:21
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 31. 00:23 Ugrás a poszthoz

Márk


 Kicsit erősebb kézrázásra számított egy fiú részéről, de feltűnt neki, hogy Márk szinte vonakodva teszi meg a mozdulatot. Mondjuk ezt teljesen megérti, mert ő is nehezen fogta fel, hogy miért kell bemutatkozáskor kezetfogni az ismeretlen féllel. Végülis a fiúknak azt a szokását sem értette, hogy minden találkozáskor kezetráznak. Mégis csak minek?! Mindegy is.
-Igen, itt van az egész suli -mondja ragyogó arccal körbetekintve- Hát mondhatjuk, az én ötletem volt minden...-e mondat után csak úgy árad belőle a büszkeség- Neked tetszik? -teszi fel azonnal a kérdést, hisz addig még nem igazán volt esély személyesen érdeklődni a napforduló sikere iránt. Azért mindenképpen a legjobbakban reménykedett.
 Márkkal együtt állt arább, és ő is végig nézett a hosszú soron.
-Dehát van még italos stand. Meg az összes sátorba van kaja, meg pia -szólal meg szinte kifakadás szerűen, de csak a mellette lévő vöröshez intézve szavait.
Kissé meglepődik, mikor a fiú cigarettát kínál, és egy egyáltalán nem rellonos megnyilvánulás hagyja el a száját, dehát nem akarja, hogy baj legyen a rendezvényen.
-Ugye tudod, hogy az iskola területén tilos a dohányzás?! -suttogja feszülten, és kezével eltakarja a srác cigisdobozát, közben pedig nézelődik, hogy nem pillantotta e meg őket valaki.
-Legalább gyere kicsit távolabb a tömegtől -ripakodik rá halkan a fiúra, majd megfogja a kezét, és jól tudván, hogy hova indul vezetni kezdi az emberek közt. Hamarosan kilépnek a koncert varázsbuborékából, és hirtelen csend veszi körül őket, melybe csak pár diák nevetése, és beszélgetésfoszlánya zavar bele.
-Gyere...-húzza tovább is maga után. Nem sok időbe telik, megpillantják a hatalmas tábortüzet, de Tiff emellett is elhalad, amíg ki nem érnek a kívülről gyéren megvilágított sátrak közé. Itt-ott emberalakokat lehet kiszúrni, pár sátorból pedig kihallatszik a heves dumálás.
-Sátorba akarsz menni, vagy kint szeretnél maradni? -kérdi szembefordulva Márkkal. Ha az előbbit választja, már tudja is, milyen sátortípus a legmegfelelőbb, ha viszont az utóbbit, akkot annyit kell tegyenek, hogy eltávolodnak még egy kicsit a sátraktól.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 31. 22:31 Ugrás a poszthoz

Márk


 Márk gyorsan döntött, és Tiffnek csak arra volt ideje, hogy helyeselően bólintson, már is szerepet cseréltek, és mostmár a fiú rángatta őt be a legközelebbi sátorba. Igazából teljes elismeréssel tartozott a srácnak, az egyiket választotta a lány kedvenc sátor típusai közül, habár erről nyilván nem tudott. Fényecskék, melyek erősen megvilágították az egész helységet, a földön mindenütt kényelmes, puha szőnyeg szerű lepedők, párnák, a bal alsó sarokban pedig a lány megpillantotta a kis ételes-italos előkészített kosárkát. Még amielőtt elkezdtek volna özönleni a diákok, az egyik manó letámadta, és belétuszkolt szinte minden egyes ételből egy példányt, amikkel aztán megtöltötték a kosárkákat. A vöröske bekellett vallja, soha sem látott még ennyi finomságot egyheyen. Amikor Márk elengedte a kezét szinte elrántotta meglepetésében, hisz fel sem tűnt neki, hogy mindvégig ujjaik össze voltak kulcsolva. Gyerekes mozdulattal elrejtette a kezét a háta mögé, mintha az előbbi egy titok let volna, amit senki sem szabad megtudjon, de aztán gyorsan ernyedtem leengedte, és remélte, hogy a fiúnak nem tűnt fel. Ennek nem is volt túl nagy valószínűsége, hisz a másik vöröske teljesen uralma alá vette a szőnyeget, és kutya módjára hempereg rajta. Ezt már Tiffany sem álhatta kacagás nélkül, azonnal kitört belőle a hangos nevetés, ami csak akkor apadt el, mikor a fiú felült - hogy aztán visszafeküdjön, és kényelembe helyezze magát.
-Csak egy kicsit lenne nehéz áttervezni az egész klubbhelyiségeteket...-eresztett meg egy újabb mosolyt, és eszébe jutott, hogy még fogalma sincs, hogy  milyen házban lehet a mellette heverésző srác. - És pontosabban melyik hálótermet is kéne átrendezni? -teszi fel a kérdést, hogy tisztázza az előbbi gondolatát.
-Nem, sajnos az extraszolgáltatásokért dupla árat kell fizetni -feleli tettetett komolysággal, miközbe törökülésbe helyezkedik, és beleszürcsöl a limonádéjába, aminek a felét mellékesen út közben ráöntötte valakire.
-Mi van? Mit nézel? -kérdi kíváncsian, de hangja kicsit keményebben szól, mint ahogy akarta volna, s szinte vádlóan hat. Pedig igazából csak attól fél, hogy lehet van valami az arcán, így kicsit kínosan a pofijához nyúl, és próbálja letörölgetni a nem létező piszkot. Nem akar nevetségesnek tűnni, de tényleg aggódik, mert mi van, ha például ott díszeleg az arcán egy hatalmas sárfolt, vagy kitudja mi, és ő meg nagyon nyugodtan üldögél? Amúgy is írtózik a mocsoktól.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. augusztus 22. 14:12 Ugrás a poszthoz

Márk


 Annak ellenére, hogy már kezdett sajogni az arca, tovább dörzsölgette, aztán mikor a fiú jelezte, hogy az orra maszatos lesütött szemmel folytatta a tisztálgatást. Nem tudta elképzelni, mivel kenhette ennyire össze magát.
 Márk első kusza mondata hallatán nevetésbe tört ki, és egy bólogatással nyugtázta, hogy azért kiszűrte a mondat lényegét. Viszont a következő állítás kicsit meglepte, és miután szemöldökei felszaladtak, kicsit összeráncolta a homlokát, úgy figyelt a másik vörösre. Házimanó?! Okés...Csak egy kicsit fura. Aztán lassan, a magyarázat hatására kitisztult az arca, míg végül csak egy félvigyor maradt rajta.
-Nem is néztem csúnyán! -nevetett a vád után, hisz eddig egy pillanatig sem akart fenyegető jelenlétnek tűnni Márk számára, talán csak akkor, mikor először találkoztak.
-Khm, a varázslatot inkább...hanyagoljuk -mondta mosolyogva, és arra célozva, hogy még nem igen bízik meg abban, amit a fiú leművelne, ha elővenné a pálcáját.- Amúgy meg szólhattál volna hamarabb is! -fűzte hozzá tettetett durcássággal, ott simogatva az arcát, ahol keményen bepirosította a bőrét.
 Hátra tette a kezét, támasznak, és továbbra is törökülésbe maradt, úgy nézte a vöröskét, ahogy eszik, s arcán egy halvány félmosoly bukkant fel.
-Én nemrég költöztem át egy szobába -kezdett bele miután Márk befejezte mondandóját, és hadat indított a süteményes tál felé.- Utáltam a gólyalakban...Talán segítek -az emlékek ébresztette fintora hamar visszaváltozott nevetéssé, és elképzelte, hogy lehetne átteleportálni az egész berendezést egy gólyalakba. Végül vigyorogva elhesegette a gondolatot, és inkább  még hallgatott egy kicsit, kiélvezve a csendet. Kényelmesen ült, és jól érezte magát a fiú társaságában. Beszéd helyett inkább csak mosolygott rá, s próbált nem zavarba esni, mivel nem volt megszokva a jelen helyzettel. Véletlenszerűen esett a pillantása az órájára, de úgy ugrott fel, mintha tűvel szúrták volna meg.
-Úr isten! Háromnegyed 12! Tizenkettőkor van a lámpáseregetés, és ott kellett volna legyek már egy jó ideje, hogy segítsek az előkészületekbe...-magyarázta hadarva miközben összeszedte magát.
-Neharagudj, de mennem kell...-mondta kicsit kelletlenül Márk elé állva. Pár másodpercig tétlenül, és elég megszeppenve áldogált egyik lábáról a másikra, majd lehajolt, és egy puha, alig érezhető puszit nyomott a fiú szája sarkába. Aztán amilyen gyorsan csak tudott kimászott a sátorból, és gyors léptekkel megindult a rét középpontja felé, oda, ahonnan majd feleresztik a lámpásokat. Már csak azt remélte, hogy a sötétben senki sem veszi észre égővörös arcát, mely szinte összeolvadt a hasonló színű lobonccal.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. szeptember 2. 11:42 Ugrás a poszthoz

Amanda


 Tiff egy puffanással ért földet az előcsarnokban, kecsesen elvágódva a hideg kövön. Valószínűleg minden szemlélőnek vicces látvány lehetett, ahogy vagy 5 lépcsőt repül a vöröske egy hangtalan sikoly kíséretében, majd elnyalábol, s elnyúl mind a 170 centiével a fehér márványon.
 Kicsit még feküdt hason, majd fintorogva felállt, és leporolta magát. Lenézett, de nem látott sehol vérfoltokat, így gondtalanul tovább sétált. Érzett pár horzsolást, a jobb csuklója pedig nagy valószínűséggel kificamodott, de úgy döntött majd akkor megy fel a gyengélkedőre, ha visszatért a faluból. Az arca bal oldalán, valamivel a pofacsont felett volt egy nagyobb seb, de nem fájt igazán, csak kicsit vérzett. Ezenkívül térdeit, és bal alkarját horzsolta végig. Mint valami hari menekült. Egy pillanatig megfordult a fejébe, hogy visszamegy, és még is ellátja "sebeit", de rájött, hogy most nagyon nincs türelme hozzá. Kitapogatta fekete rövidnadrágjában a pénzét, csupán ellenőrzés képpen, hogy hozott magával zsozsót. Félresöpörte az arcába hulló tincseket, majd egy félmosollyal megfűszerezve nagy léptekkel indult meg az iskola kapuja felé. Elég gyorsan ért le a faluba, és leesett az álla, mikor meglátta az ismert, mégis most annyira más utcát. Amit elsőnek szúrt ki, az egy vattacukor árús volt, pont egy cukorka-kirakat mellett. Tökéletes. Átfurakodott a tömegen, és beállt a sorba, ahol előtte már csak egy kisfiú volt. Miközben várakozott körülpillantott, és az édességes standnál megpillantott egy lányt. Összeráncolt homlokkal pillantott rá, mivel nagyon ismerősnek tűnt, de ötlete sem volt honnan. Mármint világos, hogy a suliból, de Tiffany nem szokta észbetartani a folyosókon felbukkanó arcokat. Inkább visszahordozta tekintetét a készülő, hatalmas vattacukortengerre, és ő is rendelt magának egy eper-alma-rágógumi ízesítésű darabot.

ruci
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. szeptember 5. 11:16
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. szeptember 5. 11:29 Ugrás a poszthoz

Amanda


 Éppen amikor kezébe adják a vattacukrot, és Tiffany nekiesne, valaki megszólítja. Sokkal inkább csodálkozó, mint bosszús arcal nézi, hogy ki zavarja meg az édességevésben, s kiszúrja a felé közeledő, ismerős lányt. Nem kell sokat agyalnia a nevén, hisz a másik ahogy elé ér, be is mutatkozik. A névvel együtt a vöröskének az is beugrik, hogy honnan ismeri. Színiről, hát persze!
 Rezzenéstelen arcal, felemelt szemöldökkel hallgatja végig Amanda habblatyolását, majd, szinte akaratlanul elneveti magát. Nem akarta szemberöhögni a lányt, meg amúgy sem kinevetés volt...csak viccesnek találta a folytonos dadogást.
-Tudod te azt, hogy nagyon pocsékul hazudsz? -kérdi vigyorogva, s felemeli jobb kezét, hogy tépjen a vattacukorból, de azonnal vissza is engedi egy szisszenés kíséretében, mert ahogy megmozgatta a csuklóját, éles fájdalom hasított belé. Na mindegy. Próbálta leplezni a kis fájdalmat, csak az nem jutott eszébe, hogy mindenhol tiszta horzsolás, és úgy néz ki, mintha gurult volna a kastélytól a faluig, nem két lábon jött volna le. Inkább csak áldogál a vattacukorral a kezében, majd újra az eridonoshoz intézi szavait.
-Amúgy semmi fura nincs abban, hogy sokáig álsz cukorkát választani -vonja meg a vállát- Én is mindig egy örökkévalóságig gondolkodom, de mindig kiszámítom, hogy ne idegesítsem fel annyira az eladót, hogy kidobjon. -neveti el magát.
-Éés, mit vettél? -néz a kis tasak felé, mivel most egy olyan dologról van szó, ami még őt is érdekli. Édesség. Belekukkantva Amanda finomságai közé, azonnal úgy dönt, hogy ő is szeretne venni magának, így szó nélkül megindul a cukorka standhoz, ahol az előbb még a barna lány állt. Reméli, hogy az jön utánna, mivel Tiff nem tudta magával vonszolni. Megáll a nénike előtt, gyorsan felmérei a helyzetet, majd vesz magának ugyan olyan szivárvány színű golyócskákat, mint társa, almás gumicukrot, és egy adag Bogoly Berti féle mindenízű drazsét.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 6. 21:02 Ugrás a poszthoz

Mira és a makeover
november 1.
RÓMA

. . .
 Tiffany sietve igyekezett Mira után, mivel a lány már pár méterrel előtte menetelt, s nem akart lemaradni. A fenyegetésre csupán elmosolyodott, de azért felgyorsította lépteit. Aznap reggel érkeztek a Loveguard családhoz, és a vöröske még jövetelükkor kibámulhatta magát, viszont úgy tűnt, hogy a táj és a telek nem akar kifogyni a látnivalókból. Amellett, hogy minden hatalmasnak tűnt Tiff számára, úgy érezte, még sosem volt ilyen boldog sok ember társaságában. Mira bátyját és két unokatestvérét már a suliból ismerte, viszont szüleivel még sosem találkozott. Bár az érkezésüknél kicsit furán érezte magát, hamar kiderült, hogy egész jól ki tud jönni velük, s annak köszönhetően indultak el késve, hogy a feketeség apja elszórakoztatta a vendéget.
-Hát persze. Olyan...friss. -következtetett, ahogy beleszimatolt a levegőbe. Mosolyogva folytatta az utat, továbbra is kémlelve a kis erdőt, amelyen átsétáltak. Hamarosan kiértek egy kis parkba, ahol Tiffany megint elbámulta magát, s arra eszmélt fel, hogy Mira megfogja a kezét, és magával ragadja. Alig tettek meg pár métert, megeredt az eső, s a két lánynak még jobban össze kellett bújnia, hogy elférjenek az esernyő alatt. A vöröske mostmár nagyokat lépett, hogy tudja tartani a tempót, és nyitott szemekkel fürkészte az utat, amelyen elhaladtak. Kérdő tekintettel nézett háztársára, mikor a sikátor-szerűségben találta magát, válasz helyet viszont csak a vizes ernyőt nyomták a kezébe. Tiffany tátott szájjal figyelte végig, ahogy Mira megbabrálja a zárat, s egy fél másodperc múlva már egy bevásárlóközpontban toporzékolt. Még ideje sem volt körbenézni, hisz Amira azonnal beráncigálta a legközelebbi boltba.
-És mi most végigjárjuk...az összeset? -tette fel a kérdést fájdalmas grimasszal az arcán, előre rettegve a választól.

Outfit
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. december 6. 21:14
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 14. 11:18 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás - Bécs

 Későn ébredt. Erre azonnal rájött, ahogy zavaros tekintettel, összeborzol hajjal felült az ágyába, és Mira fekhelye felé tekintve eljutott a tudatáig, hogy az üres. Újabb másodpercekbe telt, míg feldolgozta, hogy aznap utaznak el. Hogy hova, azt nem tudta, csak azt, hogy nagyjából 10 perc múlva kéne találkozzon a töbiekkel, legalábbis ezt hírdette a kis óra az éjjeliszekrényen. Siettében szinte kifordult az ágyából, magával rántva a takarót, s majdnem elvágódva. Visszanyerte az egyensúlyát, és a szekrénye nyugalmára rontott, heves kotorászásba kezdve. Egymás után dobálta ki a ruhákat, míg az ágyra került a kiválasztott öltözék. A római út óta törekedett úgy öltözködni, hogy kényelmes legyen, de Mirának is megfeleljen, ami, ahogy utólag kiderült, nem a legkönyebb feladat egy olyan ember számára, aki sosem hordott mást, mint nadrágokat, és blúzokat. Magára rángatta a csíkos pólót, a fekete szoknyát, majd egy övet csatolt köré. Felhúzott egy fekete harisnyát, majd rá egy vastagabb, ugyancsak fekete térdzoknit, hogy ne fagyjon le teljességben. Végül nyaka köré tekert egy sötét-lila sálat, egy fekete rövid csizmát és futólag megszemlélte magát a tükörbe. Egész türhető. Kicsit elrendezte a haját, hogy ne úgy nézzen ki, mintha tényleg most kelt volna fel, de kibontva hagyta. Gyorsan bedobott még pár cuccot az utazóládába, majd becippzározta. Kis, kerekes, fekete bőröndöt kapott az apjától, mely erre az alkalomra tökéletesnek bizonyult. Újra az órájára pillantott, és kis fintor kíséretében megállapította, hogy már lassan 10 perce a csarnokban kellett volna legyen. Már majdnem kint volt az ajtón, mikor meghallotta a panaszos nyávogást. Homlokára csapva megfordult, és felkapta a vörös kiscicát, amit még apjától kapott a születésnapjára. Wendy még mindig kicsi volt, nem nőtt túl sokat, de legalább könnyedén lehetett hordozni, és gyorsabban is haladt az ember. Végre kilépve a klubhelyiségből megszaporázta lépteit, hogy időben odaérjen, vagis hogy ne késsen olyan sokat.
 Utolsóként futott be, és egy félig büszke, félig kérdő mosollyal üdvözölte Mirát, véleményét várva az az napi választásáról. A rövid úton a miniszterig már maga előtt reptette utazótáskáját, s meglepően hamar már a kandalló előtt álltak. Elsők között lépett be a zöld lángokba, majd másodpercek töredékéig tartó forgó állapot után kilépett a Bécsi szálloda túlfűtött nappalijába. Míg a többiek is megérkeztek megcsodálta a világos díszítésű berendezést, majd Amirára irányította a figyelmét, végighallgatva mondandóját. Halvány, elégedett mosoly rajzolódott az arcára, mikor kiderült, hogy csupán egy másik személlyel kell megossza légterét, és nem héttel, emellett ismerte is Andinet színjátszó körröl. Maga mögött húzva böröndjét ment a lány után szobájukig, ahogy türelmesen megvárta, míg a Rellonos kinyitotta az ajtót. A kétszemélyes szoba otthonos színekbe volt burkolva, s bent kellemes meleg üdvözölte az új lakókat.
-Melyik ágyat szeretnéd? - fordult mosolyogva háztársa felé. Számára elég mindegynek számított, hogy hol aludhat, bár talán szívesebben ment volna az emeletre, hisz még sosem aludt emeletes ágyban.

Ruci
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. december 14. 11:20
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 20. 20:16 Ugrás a poszthoz

Lethifalva


 A Bécsben töltött rövid idő gyorsan, és számára kimondottan eseménymentesen telt el. Rengeteg helyen jártak, de őszintén nem ragadta meg semmi különleges a figyelmét. A legtöbb időt a nappaliban töltötte Wendy és egy jó könyv társaságában, néha-néha pedig bemerészkedett Amirához egyet beszélgetni vele, de ennél több mozgást nem lehet észlelni felőle.
 Mikor reggel Mira benyitott egy mosolygós jó reggelt-tel köszöntötte, már az ágyon ülve, felöltözve és becsomagolva, az alvó kiscicával az ölébe. Aznap lezserül öltözött, egy egyszerű sötét farmert kombinált egy világos színű, ugyancsak denim anyagból készült ingel. A bordó sálját még a nyakába dobta, majd egy barna magassarkú mellett döntött, mely illett a kis táskájához, és még magasabbá tette. Hamarosan helyszínt változtattak, és Lethifalván kötöttek ki, ez lévén a következő célpont. A feketeség gyorsan lerendezte a dolgokat a kissé barátságtalannak tűnő férfivel, majd felolvasta a szoba-beosztást. Tiff kis fintorral nyugtázta, hogy egy Eridonossal kerül egybe. Hiába, egy rellonos háztársával még megfér valahogy, de egy olyanal, aki teljes mértékben ellentéte...Ez érdekes lesz. Nem kellett sokat várnia, hamarosan elébe szökkent egy jókedvű kiscsaj, aki azonnal bemutatkozott, és egy szusszra elhadart vagy három kérdést. Tiff kicsit tétován nézett rá, majd sokkal lassab beszédmóddal válaszolgatni kezdett neki, közben megközelítve a lakosztályukat.
-Tiff. A hármasba megyünk, és nem, én sem tudok síelni. -idáig jutott mikor benyitott a szobába, ahol fából készült, kellemes árnyalatú emeletes ágyakra bukkantak, s az elsősből már buggyantak is ki az új szavak.
-Persze, ott alszol, ahol akarsz -fejezte be sóhajtva, s megpróbált az arcára erőltetni egy halvány mosolyt. Talán nem kéne ilyen gorombának lennie. Hisz szegény lány csupán elsős. Valahogy az "egye fene" ötletet támogató kisördög erősebb volt ez alkalommal a vöröskébe, így ejtette a gondolkodási menetet azt illetően, hogy hogy legyen minnél kedvesebb. Az Eridonos vagy megszokja, vagy...csinál amit akar. Nem Tiffany dolga.
 Elhelyezdett az alsó ágyon, bőröndjét az ágy széléhez fektetve, s kiszabadította az apró mágikus kalickából Wendyt, aki kicsit félve mászott ki az új helyen. A kismacska mindig megilletődött, mikor kis dobozából egy új helyszínen mászott ki, de már lassan kezdte megszokni, és egyre bátrabban fedezte fel az új területeket.
-Remélem nem zavar -ennyi telt a vöröskétől, de legalább pár szót intézett Emmához. Ha a lánynak macskaszőr allergiája van, vagy fél tőle, vagy kitudja milyen baja van, muris négy nap lesz, az biztos.

Ruha
Wendy
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. december 21. 10:28
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 20. 22:57 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál. Alex.

 Már azonnal kételkedni kezdett a saját épelműségében, ahogy a bagoly kiröppent a nyitott ablakon. Ezt biztos jó ötlet volt? Nem, annak semmiképpen sem mondható. De annyira zavarta már, hogy ahányszor meglátta Alexet a folyosón, mindig az a mogorva, barátságtalan arckifejezés volt ráfagyva, amitől egy teljesen már levitásnak látszott, mint az, aki még annó a tusán elvágódott az első hoppanálás alkalmából. A muffinok, mint kiderült, semmit sem segítettek, ami miatt a vöröske igen dühös volt, de úgy döntött tesz még egy próbálkozást. Gyorsan és röviden firkantotta le az üzenetet belesűrítve két mondatba:

"Nyolc előtt 10 percel az előcsarnokban, a nyugati lépcső aljánál. Gyere el!
T."


 Belegondolt, hogy mi lesz, ha a fiú nem jön el, de úgy döntött, hogy akkor meg egyedül megy szórakozni, a másik pedig nyugodtan vágja fel az ereit csöndes magányába, ha már a második mentőövet sem akarja elkapni. Hat óra körül kezdett készülődni, forró fürdőt vett, és hajat mosott. Végül kihalászott a szekrénye mélyéről egy fekete ruhácskát, amit még Rómában szerzett be. Felráncigálta magát, s egy tükörbe pillantás utánn mellette döntött. Kicsit kedvtelenül kapart elő egy magassarkú cipőt, mely, bár egész szép volt, egyáltalán nem volt a vöröske kedvenc lábbelie. Első sorban még mindig nehézkésen járkált bennük, másodjára pedig még magasabbá tették, mint amilyen alapból volt. Hajár kiengedve hagyta, majd pár ékszer után kutatott, megállapodva egy pár fekete tollas fülcsin, egy hosszú, baglyos nyakláncon, és a megszokott halálfejes gyűrűn. Utolsó illesztés ként még a hajába biggyesztette az egyik fekete masniját, majd megindult a nagyterem felé. Háromnegyed nyolcra már sikerült is odáig sántikálnia, így nekidőlt a márványlépcső korlátjának, s fürkésző szemekkel várta meghívotját.

Ruci
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 21. 10:10 Ugrás a poszthoz

Alex.


 Öt perc elteltével már türelmetlenül ütögette a márványt egyik ujjával, hogy levezesse türelmetlenségét. Ha Alex nyolcig sem hajlandó megmutatkozni, egye fene, bemegy a nagyterembe, aztán csak talál magának társaságot. Ahogy tovább nézelődik, hirtelen meghallja a kerekek csikorgását bal oldalról, s hamarosan előbukkan a levitás vigyorgó képe is.
-Végre! Olyan zseniális időérzéked van, mint valami odaégetett palacsintának -korholja, de nem valódi dühhel.- Igen, bálba megyünk. Attól majd jobban érzed magad. Csak vedd le azt a szőrnyű mellényt -fintorodik el a rombuszos gyapjú felsőre pillantva.
- És, még mielőtt beleszólnál nem, nincs választási lehetőséged.-befejezve mondandóját Alex mögé sétál, és a nagyterem felé irányítja a széket. -Amúgy ízlettek a muffinok? -kérdi halvány mosollyal, ahogy egyre közelebb tolja a teremben vígadó társaság felé.
 Folytonosan emlékeztetnie kellett magát, hogy ne legyen goromba. Emlékezett, hogy hogy viselkedett a levitással az elmúlt találkozásaik során, a tusán, s bárhol, ahol meglátta. Kimondottan gonoszul. Aztán megtudta, hogy miért változott meg annyira a fiú, és miért zárkózott annyira magába. Halvány reményeket fűzött hozzá, hogy, hogy ha elviszi a bálba, csak talál magának egy új szerelmet, hisz annyi lány van! Sőt, a levitában elméletileg csomó aranyos emberke van - az már más tál tészta, hogy Tiff nagyjából utálta az összeset. Valahogy, ahányszor meglátta Alex durcás arcát, az lett az érzése, hogy ő kéne segítsen rajta. Maga sem tudta miért. De, Mira tanácsára, amely azt mondta, hogy nem fognak túl jól telni az iskolás évei, ha a maga makacssága miatt nem képes barátokat szerezni, eldöntötte, hogy változtat ezen. És a fiú tökéletes első kísérletnek tűnt. Vagyis alanynak.
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. december 21. 10:37
Tiffany Elswood
INAKTÍV



RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 23. 17:17 Ugrás a poszthoz

Túszom, a goromba Mr. Grinch


 Tiffet egyre inkább zavarta szokatlan magas cipője kopogása, így megkönyebbült mosoly futott át az arcán mikor belépett a nagyterem zajába maga előtt tolva a fiút. A legtöbb rövid megjegyzést hagyta, hogy elmenjen a füle mögött, nem szentelve rájuk figyelmet, hisz tudta, hogy Alex nem igazán szánta őket komoly sértegetéseknek.
 Egyből az asztalok felé vette az irányt, majd leült, helyet hagyva a levitásnak, hogy mellé guruljon. A kérdésre egyszerűen csak vállat vont, hisz akkor sem tudna rá válaszolni, ha nagyon akarna, pláne így, hogy nem áll szándékában felvilágosítani a fiút vígasztaló akciójáról.
-Valahogy gondoltam. -felelte gúnyos hangnemben a táncolást illető megjegyzésre, de, ahhoz képes gyorsan észrevette magát, és a szokásos kis fintort felváltotta egy negédes mosolyra. - Semmiség, amúgy sem szeretek táncolni. Mellékesen ezekben a monstrumokban szerintem nem is tudok. -vágott egy grimaszt lebámulva az új fekete cipellőkre.
-Egyél nyugodtan. Nem zavar. - bátorította mosolyogva a fiút. -Nem vacsoráztam, de nem vagyok éhes. Mellékesen nincs semmi édesség még, azon kívül pedig mást nem nagyon szoktam leerőszakolni a nyelőcsövemen. -magyarázta kínos kis mosollyal. Mivel legtöbb évfolyamtársa simán átérte a karját két ujjal, elég nehéz elhitetnie az emberekkel, hogy hatalmas cukortartalmú ételeken burkol egyfolytában.
 Várakozó tekintettel nézett a rengeteg fogásra, majd a fiú tányérjára, mutatva, hogy igazán neki kezdhetne már a vacsorázásnak. Közben lassan elkezdett körbenézni, felmérve a terem díszítését és a megjelent diákokat. A DÖK keretén belül sok ötlet merült fel, és Tiff személyesen igen meg volt elégedve a nagyteremmel, amit szinte foghatóan elárasztott a karácsonyi hangulat. Gyönyörű volt. A táncparketten egyre több emberke tűnt fel, lányok színesebbnél színesebb, és különösebbnél különösebb ruhákba, míg a fiúk sötét színű kösztümökben és párjuk ruhájával illő nyakkendőben feszítettek.
-ízlik? -fordult vissza Alex felé halvány mosollyal, mely ezúttal őszinte volt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tiffany Elswood összes RPG hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel