Jamie

Kíváncsi voltam rá, mi volt az a sürgős dolog, ami miatt ide lettem csődítve. Nem mintha nem örülnék neki vagy ilyesmi, a magam módján teszem is bár eszem ágában sem lenne kimutatni, nem vagyok az a tipikus lányos lány, nem pirulok el és nem jövök zavarba sem, micsoda meglepetések. Ezt persze Jamie nagyon jól tudja, más voltam többi nő, gyakran elgondolkodtam rajta, velem van a baj, aztán arra jutottam, hogy mindenki mással.
- Utálom amikor így hívsz, nem vagyok cica..se kicsi, se nagy.
Felhorkantok, de nem tudom megállni, hogy ne vigyorodjak el. Nem tudok rá haragudni, ha nagyon erősködne, még a cicát is elnézném neki, de sajnos túlságosan szeretek kötekedni, így kár lett volna kihagyni ezt a remek alkalmat. Belekötöttem, de nagyon valószínű, hogy már ezt is megszokta. Amikor megpöccinti a sapkámat, kiöltöm rá a nyelvemet, és visszaigazítom a tökéletes pozícióba a fejfedőt, ugyanis ezt tudni kell hordani és tökéletesen kell csinálni, nem állhat fél centivel sem lentebb vagy föntebb, ez a mániám.
- Kösz, te is jól nézel ki.
Nem változott semmit az alatt a pár hónap alatt, amíg nem voltam itt. Megvannak még a cuki kis fürjei, amibe élvezet beletúrni és ahogy elnézem, a kisfiús pimasz mosoly sem hiányzik az arcáról, tehát a föld még mindig nyugodtan foroghat tovább, Jamie semmit nem változott. Viszonoztam a csókot, mintha ez lett volna világ legtermészetesebb dolga. Számomra az is volt, nem csak egy egyszerű gesztus, amit a jól nevelt párok csinálnak, ezzel bizonyítva be azt, hogy a kapcsolatuk még mindig áll a két lábán. Élveztem őt megcsókolni, ehhez kétség sem férhet, pont azért ettem meg annyiszor, amennyiszer csak alkalmam nyílt rá.
- Pizza és bor...bírom, amikor sütögetsz, csak a rózsaszín kötény hiányzik a kukta satyó. Tudod, hogy szeretem, bármit csinálsz én képtelen vagyok bármit is csinálni a konyhába.
Küldök felé egy unott pillantást, majd szó nélkül kiveszek egy szelet pizzát a dobozból és nagyot harapok belőle. Mint mindig, most is remekül sikerült. Többet között ezért is bírtam annyira. Soha nem ismertem olyan srácot, aki ennyire otthon érezte magát a konyhába, kiegészített engem, mert én örültem ha a kést és a villát nem kevertem össze.
- Csillagos ötös, mint mindig. De nem értem, miért.
Tovább majszolom a pizzát, két falat között kérdezett, közben le nem veszem róla a tekintetemet.

Sziasztok! Szia Isobel téged még nem is láttalak  

Csak simán Lex  

Ouh Marcus nyugodtan, mintha itt sem lennék  

Nem is vagyok féltékeny, pont ez volt a lényeg, de ha zavar, akkor tovább állok  

Hello Olivér.

Igen, én is őt jöttem megcsodálni  

megtaníthatnál engem is ilyen szépen pislogni..nem értek az ilyen csajszis dolgokhoz  

Mennyi csajos csajszi... kifolyik a szemem xD

Helloka Michelle, vagy...Angelique..


köszi Olivér, nekem is tetszik a mosolyod  

Jól van srácok ne vesszetek össze  

Olivér jobb lenne ha nem adnál Jamienek tippeket  


Na ezt már én is megtudom jegyezni, haladunk...

De jó, megleszek tanítva, hogy kell csábosan pislogni  

Szerintem legyen Misi, egy csomó időt megspórolunk vele  

Természetesen rád  

Jamie Marcus Wayne - 2013.10.20. 14:33

De édi vagy...megeszlek vacsorára  

Ohh dehogynem, Misi 1 és Misi 2...korrekt  

Szerintem nem vagy morci Olivér, de ha az is vagy, kit érdekel?  

Szeretek finomat enni :3

Tetszik ez a fej :3


Akkor majd csak kóstolgatlak  

Jamie


- Soha nem fogom megszokni ezeket a becézéseket.
Égnek emelem a tekintetemet, de nagyjából ennyiben hagyom a dolgot és inkább falom a pizzát. Én nem vagyok valami jó konyhában és bár az utóbbi időben amíg bébiszittereset játszottam Blankával sokat fejlődtem, de még most sem az igazi. Lusta típus vagyok, ha nem muszáj, akkor nem csinálok kalamajkát a konyhában de ha rá vagyok kényszerítve, akkor egy tésztát megtudok főzni. Jamie is és én is még nagyon fiatalok vagyunk, a szárnypróbálgatás része már megvan a dolognak, de valamire menni is kellene a dologgal. Ez is egy újabb közös pont kettőnk között, egyedül próbálkozunk, amivel akadnak problémák, de hát, ez az élet.
- Gyakrabban is próbálkozhatnál, a szendvicset egy idő után meglehet unni.
Elveszek egy újabb szelet pizzát, miközben érdeklődve figyelem mi lesz a bor sorsa. Szerény véleményem szerint össze fogja törni, addig próbálkozik, de aztán egy furcsa pukkanással kinyílik az üveg. Figyelem a dugó útját, a tekintetem pedig megállapodik a tó felszínén. Szeretem a bort, a pizzát is, nem vagyok finnyás típus, de ezt amúgy is tudja.
- Kicsit furcsa bor...
A bor nem szokott pukkanni, tapasztalataim legalábbis. A tekintetemet felé fordítom, bekapom az utolsó falatot és várom a magyarázatot. Nem mintha nem jutna eszébe csak úgy ilyesmi, egyszerűen csak feszültnek látszik és ez nem jellemző arra, amikor ketten vagyunk. Ezzel arra kényszerít engem is, hogy feszengjek. Amikor belekezd, elkerekedik a szeme és már épp nyúlnék, hogy elhallgattassam, amikor érkezik a magyarázat. Felsóhajtok és szinte megkönnyebbülök, de éppen csak néhány másodpercre. A kérdés váratlanul ér, kicsit meglepődöm. Kinyitom a számat, majd becsukom, közben pedig zakatol az agyam, szinte füstöl a fejem.
- Biztos, hogy azt szeretnéd, hogy a nyakadon lógjak?
Kétkedve nézek rá, szeretném ha komolyan gondolná, szívesen lógnék vele többet is, de szóhoz sem tudok jutni, csak nagy szemekkel bámulom, mintha bármelyik pillanatban meggondolná magát, vagy még rosszabb, nevetve és azt mondaná csak viccelt, bár, elég komoly a tekintete.

Örülök, hogy mindenki szereti  

Nööeeee, ez nekem is kell  

Jamie

Még mindig meglepődve bámulok rá, de kezdem realizálni, hogy a dolog komoly és nem csak valami poén akart lenni. Mindazonáltal ez renget kérdést vet fel számomra, de úgy gondolom, hogy Jamie a legtöbbet meghányta-vetette magában és így jutott erre a döntésre. Nem szorultam rá arra, hogy nála lakjak, pénzem is volt bár most épp munkám nem, de tűnhettem annyira elveszettnek, úgyhogy nyilván más okból ajánlhatta fel. A kapcsolat téma, vagy a kettőnk között lévő dolgok firtatása tabu volt, legalábbis mindketten hallgatólagosan megegyeztünk abban, hogy próbáljuk definiálni, csak sodródunk az árral. Ez mégis csak egy komoly lépés volt, hiszen folyton együtt lenni, legalábbis a nap egy részében, együtt enni, együtt feküdni és kelni nem volt annyira komolytalan, mint amennyire én annak gondoltam ezt a valamit, ami köztünk kialakult. A mosolyt látva az arcán és az, ahogyan mentegetőzni próbált megtörte a jeget. Elvettem tőle a bort és jó nagyot húztam belőle, az sem zavart volna ha méreg van benne, kellett az alkohol a szervezetembe. Hagyom, hogy az ajaki végigjárják az arcomat és befejezzék a kis műsort a számon, mi mást tehettem volna? Még mindig nem tértem egészen magamhoz.
- Érdekes, hogy ez téged nem rémít meg.
Talán az az oka, hogy ő már eleget gondolkodott ezen, belenyugodott ebbe és meghozta a döntését. Szívesen lettem volna az élete része korábban is és ha ő szeretné, akkor nem leszek semmi jónak elrontója. Veszek egy mély levegőt és bólogatni kezdek, mint a kutyák a műszerfalon.
- Ha komolyan gondolod, akkor azt hiszem, benne vagyok. De Elliot tudja? Mit szól hozzá?
Nem bírnám elviselni, ha valakinek a terhére lennék, vagy akadályoznám őket a mindennapi rutinban. Viszont azt se bírnám ki, ha más lányokkal járna haza. De mindezt nem merem hozzátenni, mert félek, hogy esetleg visszakozna.

Hello-hello, jár erre valaki?  

Elliot, hár szervusz kis pajtás, mi a szituáció?  

A bátyád nem tudom hol van...elhagytam útközben. Egyébként megvagyok, köszönöm kérdésed  

Szerintem keressük meg, tuti az ágy alatt bujkál  

Áhh én békés állatfaj vagyok  

Séllei K. Olivér - 2013.10.21. 21:59

Nem vagyok kedves, jobban is teszed h lelépsz...

Hát, oroszlán  

nézd meg ez az Olivér betolakszik és még sérteget is  

oroszlános tetkóm is van, megnézed kiskrapek?  

//Én? Sértegetlek? Pedig nem ez volt a célom. - O.//

És még a hszembe is belekontárkodik...elverlek gyerek  

Itt van az ujjamon ni...*mutatja lelkesen* meg a kezem is van...tessék...

És milyet szeretnél?  

Oli
Cucc

A mai nap fárasztó volt, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó italokat szolgálni fel illuminált állapotban lévő kétes személyeknek, hogy szépen fogalmazzak. Igyekeztem nem csalódást okozni, de egy két ízesebb káromkodás kicsúszott a számon, amikor nem hagytak békén. Szívesen küldtem volna rájuk ártást, vagy bármit amivel ártalmatlanná lehet őket tenni, de sajnos: 1. Nem tudok varázsolni, ön és közveszélyes vagyok. 2. A pálcám valamelyik csomagom legalján van eldugva, előlem, biztos helyen. Sajnos nekem nem jutott annyi varázserő, amennyi az apámnak, vagy talán az anyámnak, akit nem is ismerek. Soha nem bánkódtam emiatt ennyire, mint most. A záróra közeledtével azonban elcsendesültek a népek, csak néhány sötét alak ült az egyik sarokban de ők meg rám sem bagóztak, így hát én is hasonlóan tettem. Leszedtem pár asztalt, fölsöpörtem az üvegszilánkokat, seprűvel, lapáttal és a tulajdon két kis kezemmel. Rendet tettem egy kicsit a belső pulton, helyrepakoltam az italokat. Ez már igazán több volt, mint amire vállalkoztam, de igyekeztem lelkiismeretes gyerekkén viselkedni, ha már egyszer bevállaltam, akkor csináljam normálisan alapon. Körbenéztem még néhányszor, majd mikor úgy ítéltem meg, hogy ez így rendben lesz, jóváhagytam magamnak egy kis pihenőt. Felpattantam a pultra, a fél lábam lelógott, a másikat felhúztam és azon pihentettem az államat. A semmitevésbe gyorsan belelehet unni és mivel én köztudottan nem vagyok egy nyugodt teremtés előkaptam az iskolaújság egyik hátrahagyott, eláztatott példányát és fellapoztam. Tele volt ismeretlen nevekkel és alakokkal, mégis szórakozottan olvasgattam, kicsit irigyelve azokat akik fent tanulnak a kastélyban. Nem mintha nem lennék elégedett az életemmel, az vagyok, csak valahol mélyen mindig is szerettem volna normálisan varázsolni, de képtelen vagyok rá, ez a rút igazság. Olyannyira belemélyedek a dologba, hogy halkan dudorászni kezdek és még a lábamat is ritmusra himbálom, ilyen hiperaktív vagyok.

Hát hogy a viharba ne  

Szerintem....hm....szerintem egy holdat  

A napocskát se hagyd ki   Ha eljön az idő tudni fogod, hogy mit varrass magadra