Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hosszú és fárasztó nap, ami pedig a csúcspontja, hogy még korán sincs vége. Noel mióta rájött arra, hogy mehet az idegeimre, napi szinten többször is megteszi. Most is épp rohan a játszótér felé én pedig mint egy félőrült utána. A kabátomat nem volt időm felvenni, így azt útközben rángattam magamra.
Nos, nem volt könnyű anyának lenni, de gyakorta hálás feladat volt és jobban élveztem, mint bármi mást. Együtt voltunk, egy család és bár nem indult valami simán a dolog, mostanra minden a helyére állt és úgy éreztem, hogy rohan az idő. Vagyis, a nap végére rohant, de jelenleg inkább csak lomhán, félholtan vonszolta magát. Mit meg nem tette volna, ha már este lenne és ágyba tehetném az ördögfiókát!
- Noel, nem szólok még egyszer, hogy várj meg.
Gyors léptekkel elérem és a hóna alá nyúlva felemelem és a hónom alá kapva sétálok vele tovább a játszótér irányába.
- Ha ezt így folytatod, megfoglak mondani apának...
Üres fenyegetés, ezt mindketten tudtuk, de annyira, hogy nem csak Noel, de még én is elröhögtem volna magamat. Egyikünk sem volt szigorú szülő, nem tudtuk, hogy kell csinálni, így amikor Noel meghallotta az apja nevét vigyorogva csapkodta össze az apró kezeit. Két feltörő röhögés fölött azért fel is horkantottam, de nem bántam, hogy így reagált. Rajongott az apjáért, az apja pedig rajongott érte, kár lett volna ezt holmi szigorúsággal elrontani, majd megoldjuk máshogy. Amint beértünk a játszótérre, letettem a kisebbik Olivért, aki el is rohant a libikóka felé, azzal szórakozott, hogy egyik oldalról a másikra döntötte, majd mikor megunta inkább leült rá és ugrálni kezdett rajta, közben pedig istentelenül rázta.
- Anya, gyeje...jácci'.
Így nem volt más választásom, égnek emelt tekintettel indultam el, hogy ráüljek a másik végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Óvatos vagyok és lassú, de ez Noelnek nem tetszik. Hát, már hogy tetszene? Ő azt szereti, ha minden gyors és veszélyes. De nem tudom felróni se neki, sem pedig az apjának, minden gyerek ilyen. Nulla félelemérzet, alacsony fájdalomküszöb. Bár Noel nem az fajta, aki megijedne az eséstől, legtöbbször csak azért ordít, hogy ráfigyeljenek és ő legyen a figyelem középpontjában. Most sem tetszik neki, hogy olyan lassúak vagyunk, rögtön rugózni is kezd a libikókán, amire egy pillanat alatt reagálok, természetesen ijedten.
- Azonnal hagyd abba, különben hazamegyünk.
Mondanom sem kell, mintha a falnak beszélnék. Tudja, hogy nem megyünk haza, addig amíg ki nem fáradt, hogy aztán karban kelljen hazavinni és lehetőleg átaludja az éjszakát. Valaki azt hazudta nekem, hogy idővel majd könnyebb lesz, amikor már nem lesz pici, túl kell a hasfájós és a fognövesztős időszakot és akkor gyerekjáték az egész. Sajnos, ezt eddig még nem tapasztaltam, én azt vettem észre, hogy ahogy nő minden egyre nehezebb lesz. Mert rájön dolgokra, csiszoltabb lesz, ön és közveszélyes.
Annyira leköt az, hogy Noelt figyeljem, hogy észre sem veszem, hogy közben társaságot kapunk. Csak akkor veszem észre a Csornay lányt, amikor felénk köszön. Fáradtan mosolyogva pillantok felé, majd mikor rájövök, hogy ki az, boldogan integetek neki.
- Gyere csak, nem eszünk embert.
Az ötlet abban a pillanatban megszületik bennem, ahogy meglátom Lottit. Bár nem ismerem annyira, azt azért tudom róla, hogy szereti a gyerekeket, mint a legtöbb vele egykorú lány, amiből egyenesen az következik, hogy bármikor rá lehet venni egy libikókázásra. Noelnek is tetszik, hogy társaságunk van, egyik kezével elengedi a kapaszkodót és hevesen integetni kezd a számára ismeretlen lánynak.
- Nem akarsz egy kicsit te is libikókázni?
Nem kertelek, rögtön a lényegre térek, mielőtt még késő lenne és leülne valahova, vagy ami rosszabb, tovább állna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Dehogy zavarsz, gyere csak ide nyugodtan.
Még a kezemmel is invitálom, nem csak a szavaimmal. De azért szögezzük le. Szeretek, nem is. Imádok libikókázni, legszívesebb az életem minden pillanatát ezzel szeretném tölteni, de most jól jönne, ha valaki más szívna helyettem, mert ha ez a gyerek lefordul a nagy boldogságban a játékról, akkor este én fogok leszidás kapni, hogy mennyire felelőtlen vagyok. Igen, a mai napig úgy veszekszünk Olivérrel, mint holmi bárdolatlan, agresszív állatok. Ugyanúgy ordibálunk és kígyót békát kiabálunk egymásra, de nem bánom, ettől olyan jó az egész, különben nagyon unalmas lenne.
Átadom neki a helyet, én pedig odasétálok Noel mellé, nem foglalkozva a kis srác tiltakozásával és olyan távolságba helyezkedek tőle, hogy veszély esetén rögtön ugrani tudjak. Figyelem, ahogy föl és se libbennek, majd a kérdésre a lányra emelem a tekintetemet. Kissé kérdőn, oldalra billentett fejjel. Nem igazán vagyok képbe a dolgokkal, még akkor sem, ha egyébként Emmával az utóbbi időben egy kicsit szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat, hiszen, amióta Kornéllal hivatalosan is egy párt alkotnak, egy kicsivel többször láttam, mint azelőtt. Ettől azonban az iskolai dolgokkal nem igazán vagyok képben.
- Mire gondolsz pontosan?
Azért egy picivel lehetett volna konkrétabb is. Miközben a válaszra várok összébb húzom magamon a kabátot, és Noel sapkáját is lentebb húzom a füleire, mielőtt még bármi baj lenne belőle.
- Emma nem az a haragudós típus. Mármint, ő nem nagyon szokott senkire sem haragudni. Leszidott?
Nem bírom megállni, hogy ne vigyorogjam el magam, annyira kíváncsi lennék egy Emma McNeilly féle leszidásra! Ő az az ember, aki még a hangját sem tudja felemelni, nem még valakit leteremteni, pláne nem haragot tartani.